A Jó Lőrinc Koma cége építheti a Budapest–Belgrád-vasútvonalat

Döbrögi Pekingben szimbolikusan a kukába dobott mindent, amit ígért az embereknek

A magyar kormány delegációja, élén Orbán Viktorral és jobbján Szíjjártó Péter külügyminiszterrel az elmúlt napokban Pekingbe látogatott, hogy több kétoldalú megállapodást aláírjon, köztük az „Egy övezet, egy út” gazdasági együttműködést, amelyet sokan az új selyemút terveként írnak le.

A kínai kormány által kezdeményezett gazdasági kooperáció tökéletesen illeszkedik az ország globális gazdasági mozgásainak az irányához, egy új gazdasági hegemónia kialakításához, amely felválthatja az amerikai „aranykorszakot”. De mi a jelentősége ennek a látogatásnak és a most ratifikált, jövőbeni gazdasági együttműködésnek a mi szempontunkból?

Az, hogy a miniszterelnök ezúttal nem csak gazdasági – szociálpolitikai (stb.) adatokból és mutatókból kibogarászhatóan bizonyította be politikájának az önellentmondásait, hanem szavakba öntve árulta el azt, hogy illúzióra épült az a magáról alkotott kép, amivel hatalomra tudott jutni.

A Fidesz úgy tudott hatalomra jutni 2010-ben, hogy a gazdasági válsággal széthullott a neoliberális politikai tömb, a légüres, király nélküli időszakban pedig sikeresen tudott a legerősebbnek és a leghatározottabbnak mutatkozni, amely a korábbiakkal és a fennállóval radikálisan szemben határozza meg magát.

Szakpolitikusok helyett az embereket képviseli, megregulázza a bankokat és a multikat, a hazai vállalkozóknak nyújt pályát, elismerést és karaktert ad a megfáradt és elveszett népléleknek és védelmet nyújt a globalizáció káros hatásaival szemben.

Emellett pedig fontos tényező, hogy valóban kiépített és életben tartott egy osztálykoalíciót a felső-középosztállyal és a hazai vállalkozói réteggel, akiknek azelőtt nem sok babér termett. A rendszerváltás veszteseit alkotó széles tömegeket pedig a szerelvényen tartotta a nemzet köré felépített szimbolikus diskurzussal.

S noha valójában a 2010 utáni Orbán-kormány mindig is neoliberális társadalom- és gazdaságpolitikát alkalmazott, idővel az ezt eltakaró díszlet is omladozni kezdett. A kiépülő erős középosztályi és vállalkozói réteg helyett meg kellett elégedni a haverok és szövetségesek kitömött zsebével – mondván, legalább az országban marad a pénz és nem valamelyik multi viszi ki. Majd az évek alatt az is kiderült, hogy – miközben az igazságügyminiszter ügyvédi irodája a nagy bankokat képviseli a

hitelkárosultakkal szemben – a bankok elszámoltatása elmarad, és a kormány mindenkit felülmúlva fekszik le a multiknak a félperifériás országok keserves harcában a külföldi tőkéért.

Ez az egyértelmű önellentmondás a (párt)politikai közbeszéd részévé azonban először csak a rabszolgatörvény-ellenes tüntetéssorozat időszakában került. És jól látható, hogy ahogy a Fidesz által létrehozott osztálykoalíció széthullik, úgy erősödik és válik dominánssá a köré szőtt nemzeti, jobboldali populizmus szimbolikus ideológiája.
Ezek szellemében érdemes értékelni a kormánydelegáció kínai útján elejtett mondatait. Szó sincs már a 2010-ben meghirdetett szabadságharcról: Orbánék odamentek a terjeszkedő kínaiakhoz és azt mondták, „nekünk, magyaroknak egy nyitott világgazdaság kell”, a kínai tőkeberuházások számának a növekedése pedig kívánatos.

Ahogy nem esik szó a hazai vállalkozói réteg védelméről sem: amellett, hogy Szíjjártó Péter szerint „véget ért az a korszak, amikor a beruházások nyugatról keletre tartottak olcsó munkaerőt keresve” – miközben ingyenmilliárdokat adnak az olcsó munkaerő miatt ide települő BMW-nek –, a külügyminiszter elmondta azt is, hogy a kínai működőtőke beáramlásának vonzó környezetet teremt Magyarország, a legalacsonyabb adókat veti ki az Európai Unió országai közül, a társasági adó például egyszámjegyű, 9 százalékos, és rugalmasak a munkaügyi törvények is. […] és mindenféle akadályok, korlátozások és szankciók ellen vannak és számunkra annál jobb, minél szabadabb a globális kereskedelem.

Ami maradt, az a fennálló rendszer kiszolgálása a leglényegesebb kérdésben, legyen akár Németországról, akár Kínáról szó. A kormányfő és a külügyminiszter pekingi megszólalásai tökéletesen megmutatják, hogy semmi bajuk nincs a globális kapitalizmus új gazdasági trendjeivel, és gond nélkül felülnek ugyanarra a vonatra, amelynek legutóbb 2008 volt a végállomása.

A kérdés pedig, hogy meddig lehet fenntartani a bomladozó osztálykoalíció valóságának és a jobboldali populizmus illúziójának az ellentmondását a választók előtt. Ha azonban benn ragadunk a Fidesz által ásott szimbolikus politikai árkokban és nem erre a lényegi ellentmondásra helyezzük a hangsúlyt, kevés az esély arra, hogy bármi is változni fog.
(Forrás: mérce)

Bal-Rad komm: „…Ami maradt, az a fennálló rendszer kiszolgálása a leglényegesebb kérdésben, legyen akár Németországról, akár Kínáról szó…”

– A kevés maradék semmire sem elég. Hiszen az állami vagyon mértéke a rendszerváltáskorinak mindössze max. 5 !!! (ÖT) SZÁZALÉKA. A forintban kifejezett érték most mindössze 16 ezer milliárd! Ha ez csak öt százaléka a rendszerváltásorinak, nem nehéz megsaccolni: „AKKOR” volt az értéke 320 EZER MILLIÁRD!

A külső adósságunk „AKKOR” volt 20 milliárd dollár, most pedig 114 milliárd dollár, „sallangok” nélkül. (A „sallangok” cca. 20 milliárd dollárra rúgnak!)

https://commodity.com/debt-clock/hungary/

Pedig azért „privatizálták” el a Magyar Népköztársaság vagyonát, hogy azt a 20 milliárd dolláros adósságot kifizessék. A vagyon eltűnt, az adósság meghatszorozódott!

Döbrögi csak pávatáncol! Kötélen! Bízva álellenzéke rátermettségében!

KESERŰ LESZ AZ ÉBREDÉS, ÉS NAGYON FÁJDALMAS! MERT ÉBREDÉS AZ LESZ!

Csak AKKOR MÁR valószínűleg késő lesz!

Addig is: álmodjunk szépeket MAGYAROK!

Óriásit zuhant a születések száma, miután Döbrögi szövetséget ajánlott a magyar nőknek

Kínai-magyar konzorcium végezheti el a Youdapest-Belgrád vasútvonal felújítását – jelentette be Döbrögi külpiaci fölhajtója Pekingben. Zseléagyú úgy fogalmazott, hogy „a kínált ár elfogadható”, de összeget nem mondott. Azt viszont elhadarta, hogy május 25-ig megkötik a kivitelezési szerződést.

A Nagy Vasútépítő hírében álló Jó Pénztáros Lőrinc Koma fölkészül. Bár „…a kínált ár elfogadható…” megjegyzés sopánkodásnak tűnik. Nyilván vastagabb és vajas pirítósra számítottak Döbrögiék, de hiába van ezek szerint oly messze Peking, a legendás síbolások híre – a jelek szerint – megelőzte a vajdasági delegáció érkezését. A kínaiak sem hülyék ám! Így aztán vélhetőleg szorosra fogták a gyeplőt! Vékony lesz a pirítós és vaj nélküli!

DE PIRÍTÓS!

A vajdáéknak – akik a kis pénzért is lehajolnak – persze kell az üzlet. Kicsi haszon is jól jön, a növekvő „magyar” GDP – vel meg tele lehet kukorékolni a világot!

A külpiaci fölhajtó és külügyér az „Egy övezet, egy út” együttműködés pekingi kereskedelmi fórumán nem győzte hangoztatni: a youdapesti Intéző Bizottság érdekelt a minél szabadabb globális kereskedelemben, és abban, hogy kínai vállalatok befektessenek az országban.

Zseléagyút megelőzően a vajda kukorékolta Peking – szerte: a kinai kezdeményezés egybeesik a „magyar nemzeti” érdekekkel.