A munka szerinti elosztás – SaLa világnézete

A munka szerinti elosztás

A szocializmus jellemzője a kommunista kollektív forma, ahol a termelőeszközök kollektív tulajdonban vannak és működnek valamint a szocialista demokrácia, ami a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló demokrácia és a munka szerinti az elosztás, ezeket a kapitalizmusban lehetetlen megvalósítani. A kapitalizmus nem is akarja a szocializmust megvalósítani, mert ezen az alapon nem lehet kizsákmányolni, élősködni, nem lehet bér-rabszolgasággal az emberi jogokat megsérteni és nem lehet valódi demokrácia sem. A szocializmus megvalósításához azonban elkerülhetetlen a termelőerők magas színvonala, a tudományos világnézet uralma és a kollektivizmus, ami lehetővé teszi a munka szerinti elosztást és a valódi demokráciát.

A munka szerinti elosztás feltétele a termelőeszközök olyan magas színvonala, hogy a létfeltételek a társadalom minden tagja számára munkával biztosítható legyen, csak így szűnik, csak így szüntethető meg a létfeltételekért a kíméletlen (élet-halál) harc. A szocializmusban a létfeltételek kollektív formában termeléssel jönnek létre, de az elosztása még nem mindenki számára a szükségletnek megfelelő mértékben valósítható meg, mert ehhez a termelőerők nem eléggé fejlettek és nem egyforma az emberek által végzett munka társadalmi értéke, de az alapellátás már mindenki számára megvalósítható. A szocializmus átmenet a gondolkodó állatból a gondolkodó emberi formára.

A tudományos világnézettel és e szerinti tudatos cselekedettel, a gondolkodó embernek megfelelő akarattal, a társadalom és az egyéni érdek figyelembevételével, mindenkinek a képességeinek megfelelő munkájával, a termelőerők magas színvonalán a munka szerinti elosztás megvalósítható. Ehhez a társadalmat úgy kell szervezni, hogy mindenki a képességei szerinti munkavégzéssel dolgozzon és ez a munkája társadalmi hasznosságának megfelelő elosztással javadalmazzon.

A szocializmus értékei a szocialista demokrácia és az emberi jogok megvalósítása valamint a tudományos világnézet szerinti cselekedet, de ezek nem valósulhatnak meg a kapitalizmusban. A kapitalizmusban csak az valósulhat meg, ami a tőkéseknek, a kapitalizmusnak is kedvező, ami lehet egy felismerés, egy politikai előny vagy valami, ami valójában a tőkének végül is semmibe sem kerül, mert egy jól megtérülő befektetés.

A kommunizmus jellemzője a szükséglet szerinti elosztás, ami a fejlett kapitalizmusban is kezd kibontakozni, ilyen például az egészségügyi alapellátás, az alapvető iskolatámogatás, stb. de ez kedvező a kapitalizmusnak is, mert megfelelő, sok profitot termelő, jó minőségű beszélőszerszámokra van szüksége, ami azonban csak tőkebefektetés, nem az emberiesség a motiválója. A jó minőségű beszélőszerszámra a befektetés olyan, mint a szerszámra, ami a gazdának a profittal megtérül.

A szocializmusban a kizsákmányolás bűncselekmény (a kapitalizmusban ez törvényes jog), ezért ennek megakadályozására kollektív tulajdonformában működteti a termelőeszközöket és az elvégzett munka társadalmi értéke az alapja a dolgozók jövedelmének. A szocializmus megszünteti a kizsákmányolást és a társadalom az emberiség megosztottságát kizsákmányolókra és élősködőkre. A szocializmusban a dolgozó már nem proletár, nem munkaerő áru, mert a termelőeszközöket a társadalom kollektív formában tervgazdálkodással üzemelteti. A dolgozóknak a munkájuk társadalmi hasznossága szerinti a jövedelmük, az értéktöbblet az egész társadalom javát szolgálja.

szocializmus: a kapitalizmust szükségszerűen felváltó, a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló, kizsákmányolástól mentes társadalmi-gazdasági alakulat, a kommunizmus alsó foka. Megvalósításának döntő feltétele a szocialista forradalom, a munkásosztály politikai hatalmának kivívása, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele … amelynek célja a kapitalizmus és minden kizsákmányolás, elnyomás, társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem“ – Politikai kisszótár

SaLa

A szocialista demokrácia – SaLa világnézete

A szocialista demokrácia

A társadalmi haladás az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok és a demokrácia fejlődését jelenti. A társadalmi haladáshoz azonban a termelőerők, a tudomány, a világnézet, az erkölcs fejlődése és a megfelelő társadalmi modell is szükséges. A társadalmi haladás a rabszolgatartó, a feudalizmus, a bér-rabszolgatartó kapitalizmus, a népi demokrácia/szocializmus/kommunizmus/… sorrendben fejlődik. A dolgozóknak először csak a szocializmusban, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló demokráciában, a szocialista demokráciában valósulhatnak meg az emberi- és szabadságjogaik, a kollektivizmussal és a bér-rabszolgaság felszámolásával. A szocializmusban kizsákmányolni, élősködni már nem lehet, mert ez törvénytelen, erkölcstelen, a kapitalizmusban azonban ez még törvényes jog, erkölcsös cselekedet.

A szocialista demokrácia az emberiség történetében a demokrácia eddig ismert legfejlettebb formája, mert a szocializmus kollektív működési módja és erkölcse, a következetesen objektív tudományos világnézete lehetővé teszi a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokráciát, az emberi jogok megvalósítását, a bérrabszolgaság megszüntetését.

A szocialista demokrácia a valódi demokrácia!

szocialista demokrácia: új típusú demokrácia, azonos a néphatalom fogalmával. A kizsákmányolás megszűnésén, az osztályantagonizmusok felszámolásán és a szocializmus erősödésén alapul. Biztosítja a néptömegek részvételét a szocialista állam tevékenységében.“ – Politikai kisszótár

Demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztálydiktatúrája érvényesül. … A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.“ – Marxista fogalomlexikon

„A proletárdiktatúra lényegét tekintve minden más diktatúrától eltérő diktatúra, s egyszersmind a demokrácia új, magasabb típusát jelenti. Szemben a polgári demokráciával, amely mindegyik tőkésországban valójában csak a kizsákmányolók demokráciája, a szocialista demokrácia minden dolgozónak, a nép túlnyomó többségének demokráciája. A proletárdiktatúrában a szabadságjogok formális elismeréséről (ahogyan ez a tőkés világban történik) áttevődik a súlypont annak tényleges biztosítására, hogy a dolgozók élhessenek is szabadságjogaikkal.“ – Marxizmus-leninizmus filozófiája

„A szocialista társadalomban új típusú demokrácia van, amely mérhetetlenül magasabb rendű, mint a burzsoá demokrácia. Ezt mindenekelőtt a szocialista gazdasági rend határozza meg, amelynek politikai felépítménye a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia, a formális burzsoá demokráciával ellentétben, nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tagja számára ténylegesen biztosítja is a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez való jogot, a választójogot, az állam és a népgazdaság irányításában való részvétel jogát, a szólás-, a sajtó- és a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képességek fejlesztésének reális lehetőségét.“ – A marxista filozófia alapjai

SaLa

A kapitalizmus alapvető ellentmondása – SaLa világnézete

A kapitalizmus alapvető ellentmondása

A kapitalizmusban a termelési eszközök alapvetően magántulajdonban és a kapitalista állam tulajdonában vannak, ezért a termelés minden költsége is tőkés befektetés a befektető profitja vagy, a kapitalizmus működése érdekében! A kapitalista állam tőkebefektetése a kapitalizmust szolgáló befektetés, semmi köze a valódi szocializmushoz! A termelőeszközök magántulajdona azt jelenti, hogy a működése a tulajdonos hasznáért történik. Ebben a vonatkozásban a dolgozó proletár bérrabszolga csak beszélőszerszám lehet, annyi a beleszólása a társadalom életébe csupán, mint egy szerszámnak. Végezze el azt a munkát amiért a bérét kapja, ami a lehető legalacsonyabb bér, bár az értéket ő hozza létre, de csak szerszám, még akkor is ha beszélő szerszám. A munkaerő árán felülit a kapitalisták törvényesen elsajátítják, mert ők a termelési tényezők tulajdonosai.

A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletariátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg! Alapvetően ez az osztályharc motiválója!

Proletár nem rendelkezik termelőeszközzel, így a léte érdekében kénytelen eladni a munkaerejét a termelőeszközzel rendelkező tőkésnek és ezzel profitot termel neki. A proletár dolgozó így lesz a bérmunkás, a munkaerő áru, akinek a bére az előállítási és működtetési költsége, amit a tőkés (a kapitalizmusban), mint minden árut, mint a szerszámot a legalacsonyabb szinten tartja. Így lesz a dolgozó proletár bér-rabszolga a beszélőszerszám, hasonlóan, mint a rabszolgatartó társadalomban. Bár a kapitalizmusban már szabadon, csak a létérdeke kényszer miatt válik a proletár bér-rabszolga beszélőszerszámmá!

A kapitalizmusban a beszélőszerszám emberi és szabadságjogai, a demokráciája csak ezen a szinten valósulhat meg. De a szerszámnak, így a beszélőszerszámnak semmi köze a hatalomhoz, ez valósul meg a kapitalizmusban, ennyi lehet csak a demokráciája, szabadon, saját elhatározásából lehet bér-rabszolga, ami azonban a létérdeke. Választania kell, bér-rabszolga lesz vagy elpusztul.

A kapitalizmusban az embertársai kárára az erősebb, az okosabb, a rátermettebb, a jobb körülményekben élő ember-állat, a gondolkodó állat a totális győztes a létfeltételekért folyó harcban, úgy mint az állatvilágban, ez szinte minden emberi értéket felülmúl, lehetetlenné téve a kollektivizmust, a valódi demokráciát, az emberi jogokat, a gondolkodó emberi létet!

Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletariátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletariátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be. A tőkés alap felépítményének fő elemeit a politikai és jogi intézmények, valamint a polgári ideológia rendszere alkotják. A kapitalizmus ideológusai által proklamált egyenlőséget teljesen formálissá teszi a gazdasági egyenlőtlenség, s a dolgozókat a politikai élettől távol tartó államgépezet.“ – Marxista fogalomlexikon

SaLa

A kapitalizmus gazdasága – SaLa morzsái

A kapitalizmus gazdasága

A tőkés termelés célja, a maximális profit elérése, amihez a kizsákmányolással, a bér-rabszolgasággal, a vetélytársak legyőzésével, a konkurenciaharccal, a jó szervezéssel, a technika modernizálásával, a jó gazdálkodással, stb. juthat hozzá a tőkés! A kapitalisták profitja azonban a dolgozó proletárok munkájával keletkező értéktöbblet törvényes eltulajdonításával, a kizsákmányolásával keletkezik! „Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít.“

A kapitalizmus gazdasága alapvetően egy jól működő gépezet, leszámítva a kizsákmányolást, a népgazdaság, a világgazdaság tervezhetetlenségét, a zavaros tudománytalan vallásos világnézetét, a buta önző individualista erkölcsét, így vele jár a gazdasági anarchia, a kíméletlen konkurenciaharc, a gazdasági válságok, az imperialista fasiszta háborúk, az ehhez kötődő embertelenség és kegyetlenség, a bér-rabszolgasággal az emberi jogok súlyos megsértése és a felsőbbrendűség, stb.

Azonban a kapitalizmus másként nem működik, a fejlődésének nagy ára van. A népi demokrácia ezen segíthet a tudatos, tudományos világnézetével, a marxista-leninista kommunista párt vezetésével, a kapitalista és a kollektív népgazdaságnak a társadalom, sőt az emberiség érdekének az alárendelésével, ahol a kapitalizmus is a kommunizmus tudományos világnézetével gyorsan fejlődik, de a cél a szocializmuson keresztül a kommunizmus.

Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.“ – Marxista fogalomlexikon

államkapitalizmus és állammonopolista kapitalizmus: a tőkés gazdaság formái, amelyeket az jellemez, hogy egyes magántőkés gazdaságok államiakká alakulnak át, s hogy az állam széleskörűen beavatkozik az ország gazdasági életébe. … Az állammonopolista kapitalizmus nem küszöböli ki a kapitalizmus alapvető törvényeit, a termelés anarchiáját, a gazdasági válságokat; a termelés további koncentrációjához és társadalmasításához vezet, a végsőkig kiélezi a kapitalizmus alapvető ellentmondását, a munka és a tőke közti ellentmondást, és ezzel közelebb hozza végleges pusztulását. Megjelenik a kapitalizmus szocializmussal történő forradalmi felváltásának szükségszerűsége, minthogy egyedül a szocializmus körülményei között lehetséges a termelés központosított irányítása, amit a tőkés társadalom termelőerőinek mai állapota parancsolóan megkövetel. „…Az állammonopolista kapitalizmus a szocializmus legteljesebb anyagi előkészítése, a szocializmus előcsarnoka, az a történelmi lépcsőfok, amelyet a szocializmusnak nevezett foktól semmiféle közbülső lépcsőfokok nem választanak el” (Lenin összes művei 34 köt. 194. old.)“ – Filozófiai kislexikon

SaLa

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com