Náci nosztalgiák napjainkban
Moszkva, Minszk, Kijev, 2026. június 22. hétfő (MB)
Ma 85 éve annak, hogy a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. A Barbarossa terv végrehajtása 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor vette kezdetét. 27 millió szovjet ember életébe került, hogy megszabaduljon a náci megszállástól, és Európát is felszabadítsa a nácik és kollaboránsaik uralma alól. A hitleri hadvezetést feltétel nélküli megadásra kényszerítették.
85 évvel a Szovjetunió lerohanása után Volodimir Zelenszkij Ukrajnája törvényen kívül helyezte az orosz nyelvet, a nácikkal kollaboráló Ukrán Felkelő Hadsereg névre keresztelte seregének egyik alakulatát, drónokkal bombázza Moszkvát, Szentpétervárt, a Krímet, ultimátumot intézett Fehéroroszország ellen, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország moszkvai nagykövete pedig „londoni ultimátumban” közölte az oroszokkal, hogy katonai lépéseket tesznek ellenük, ha nem vetnek véget ukrajnai hadviselésüknek.
Mintha nem volna világos számukra, hogy az orosz katonai beavatkozást a NATO keleti terjeszkedése váltotta ki.
Még a NATO vezető hatalmának vezetője, Donald Trump amerikai elnök is belátta, hogy az ukrajnai békét a háborúhoz vezető okok kiküszöbölésével lehet helyreállítani. Így születhetett ígéretes elvi egyetértés Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a 2025. augusztus 15-16-i anchoragei csúcstalálkozón. Ám úgy tűnik, hogy a belátás átadta helyét a reménynek, hogy talán, mégis csak le lehet győzni a „gonosz birodalmát”, ahogyan Ronald Reagan nevezte Oroszországot. A Hetek Csoportjának (G7) 2026. június 15-17. között megtartott legutóbbi csúcsértekezletén Trump is beállt azok közé, akik Kijev további katonai támogatásában látják feltárulni a megoldást, mert úgy vélik, hogy a drónok háborújából a NATO kerülhet ki győztesen, s az orosz ember Putyin ellen fordul, ha nem tudja őt megvédeni.
Vannak, akik nem ismerik az orosz embert! Vannak, akik nem tanulnak a történelemből! Talán azért nem, mert nem az okuláshoz fűződik érdekük, hanem ahhoz, hogy valóra váltsanak egy réges-régi álmot: Oroszország legyőzését, és mesés kincseinek megszerzését?
No de mi lesz, ha ez megint nem sikerül? Mi lesz, ha az ellenkezője történik, mint történt már jó párszor? Miért kell próbára tenni a szerencsét? Miért kell értelmes megoldás helyett kihívni a sorsot magunk ellen?
Miféle erkölcsi alapon vitathatnánk el annak a népnek a békéhez, a biztonságos léthez és fejlődéshez való jogát, amely akkora áldozatot hozott az emberiségért, mint az orosz? Milyen alapon vonják kétségbe népek választott kormányai, országok és szövetségek felelős vezetői, hogy az oroszok ugyanolyan biztonságban szeretnének élni, mint ők!?
A „londoni ultimátum” keretében 150 ezer drónnal akarják feldúsítani az ukrán drón állományt, s NATO-erők bevetése sem került le a napirendről.
Zelenszkij Minszkhez intézett ultimátuma június 26-án jár le. A Moszkvához intézett nyugati ultimátumnak ugyan nem szabtak határidőt, de a címzett aligha fog fölötte átsiklani, hiszen a NATO egyre nyíltabban száll vele szembe.
85 évvel az után, hogy a hitleri Németország lerohanta a Szovjetuniót, Oroszországnak még mindig abban kell reménykednie, hogy a Nyugat elismerje jogos biztonsági követeléseit: az egyenjogú, oszthatatlan, kölcsönös biztonságot. Azt, hogy senki se érvényesíthesse mások rovására a saját biztonságát, mint tette a NATO.
Oroszországnak megint nem maradna más választása, mint az, hogy maga szerezzen érvényt jogának, mint annak idején?+++
Kiadta: Magyar Békekör
A fényképen Heinrich Himmler SS Reichsführer szovjet hadifoglyokat szemlél meg 1941-ben.
