Levél Leninhez a keleti frontról

Lenin elvtársnak,
a Honvédelmi Tanács elnökének

A vizsgálat megindult. A vizsgálat menetéről közben értesíteni fogjuk. Egyelőre a III. hadsereg halasztást nem tűrő szükségletéről kell jelentést tenni önnek. A III. hadseregből ugyanis (amely több mint 30 000 főből állott) csak körülbelül 11 000 fáradt, lerongyolódott katona maradt, akik alig bírnak az ellenség nyomásának ellenállni. A Főparancsnokság által küldött egységek megbízhatatlanok, sőt részben ellenségesek velünk szemben és komoly szűrésre szorulnak. Hogy megmentsük a III. hadsereg maradványait és elhárítsuk az ellenség gyors előnyomulását Vjatkáig (a front és a III. hadsereg parancsnokaitól kapott adatok szerint ez a veszély teljesen reális), feltétlenül szükséges, hogy Oroszországból sürgősen vessenek át legalább három teljesen megbízható ezredet a hadsereg parancsnokság rendelkezésére. Nyomatékosan kérjük, hogy ezt sürgesse ki az illetékes katonai parancsnokságoknál. Ismételjük: ilyen intézkedés nélkül Vjatkát is Perm sorsa fenyegeti — ez általános véleménye azoknak az elvtársaknak, akik szívükön viselik az ügyet, s a rendelkezésünkre álló adatok alapján mi is csatlakozunk ehhez a véleményhez.
Sztálin
F. Dzerzsinszkij
Vjatka,
1919. január 5-én, este 8 órakor.
Először megjelent:
„Pravda” 301. sz.
1929. december 21.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

Beszéd a Vjatkai Párt- és szovjetszervezetek együttes ülésén
– írta: J. V. Sztálin –

1919. január 19
(Jegyzőkönyvi feljegyzés)

Az általános helyzetről szólva, azt kell mondanom, hogy a legközelebbi napokra biztosítva van a front bizonyos szilárdsága és éppen ezért most kell megalakítani Vjatka kormányzóság Forradalmi Katonai Bizottságát. Ha az ellenség előrenyomul, segítségére lesznek a belső ellenforradalmi felkelések, amelyek ellen csak olyan szűk körű és rugalmas szervezet harcolhat sikerrel, amilyennek a Forradalmi Katonai Bizottságnak kell lennie.

Azonnal egy új központot kell szervezni, amelynek tagjai:

1. a Kormányzósági Végrehajtó Bizottság,
2. a Területi Szovjet,
3. a Kormányzósági Pártbizottság,
4. a Rendkívüli Bizottság,
5. a Körzeti Katonai Biztosság képviselői.

A Vjatkai Forradalmi Katonai Bizottság kezében kell összpontosítani minden erőt, minden eszközt, de a szovjet szervek folyó munkáját nem abbahagyni, hanem fokozni kell.

Ugyanilyen szerveket kell létesíteni a kerületekben is, a kormányzósági központ mintájára.

A forradalmi bizottságok ilyen hálózata segítségével kapcsolatban leszünk a helységekkel.

És csakis ily módon készülhetünk fel az új támadásra.

Sztálin elvtárs megfogalmazza javaslatát:

A hátország megszilárdítása és biztosítása és a Vjatka kormányzósági párt- és szovjetszervezetek munkájának egyesítése céljából megalakul a Vjatkai Forradalmi Katonai Bizottság, s ennek a szervnek, mint a Szovjethatalom legfelsőbb kormányzósági szervének határozatai az említett intézményekre és szervezetekre kötelezők.

Először megjelent:
„Gorkovszkaja Kommuna”
(„Gorkiji Kommün”) 290. sz.
1934. december 18.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

Jelentés V. I. Leninnek
– írta: J. V. Sztálin –

Lenin elvtársnak

Rejtjeles táviratát megkaptuk. A katasztrófa okairól, a vizsgálat adatai alapján, már értesítettük: egy fáradt egységekből álló hadseregnek, amelynek nem voltak tartalékai és kemény parancsnokai s emellett a szárnyon foglalt állást s így északról megkerülés veszélye fenyegette — egy ilyen hadseregnek össze kellett roppannia az ellenség kitűnő, friss erőinek komoly nyomására. Ennek az oka, véleményünk szerint, nemcsak a III. Hadsereg és a közeli hátország szerveinek gyengeségében keresendő, hanem hibásak ebben:

1. a Fővezérkar és a kerületi katonai biztosságok is, amelyek nyilvánvalóan megbízhatatlan egységeket alakítottak és küldtek a frontra; hibás
2. a Politikai Megbízottak Összoroszországi Irodája is, amely a hátországban alakított egységekhez nem politikai megbízottakat, hanem éretlen tacskókat nevezett ki; hibás még
3. a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa is, amely úgynevezett utasításaival és parancsaival bomlasztotta a front és hadsereg vezetését. Ha a hadügyi központban nem lesznek megfelelő változások, akkor nem számíthatunk a frontokon sikerre.

A katonai szakemberek kérdéseire ez a válaszunk:

1. A két ezred. Két ezred, az 1. szovjet ezred és a petrográdi tengerészek ezrede megadta magát. Ezek nem fejtettek ki ellenünk ellenséges tevékenységet. Ellenséges tevékenységet kezdett ellenünk a 10. hadosztály Iljinszkoje faluban állomásozó 10. lovasezrede, amelyet az Uráli Kerületi Katonai Biztosság alakított. Ezenkívül megelőztük az Ocserszkij Zavodban állomásozó 10. műszaki ezred lázadását; ezt az ezredet is a Kerületi Katonai Biztosság alakította. Az ellenséghez való átpártolás és az ellenséges tevékenységek oka — az ezredek ellenforradalmisága, ez pedig azzal magyarázható, hogy a mozgósítást és a csapatszervezést régi módszerekkel intézik — a katonai szolgálatra behívottakat előzetesen nem vizsgálják felül s az ezredekben még a minimális politikai munka is hiányzik.

2. Motoviliha. A gyár gépeit és az elektromos műhely berendezését leszerelték, jegyzékbe vették és vagonba rakták, de nem szállították el és nem semmisítették meg. A felelősség a Központi Kollégiumot, a katonai közlekedési parancsnokot és a hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsát terheli, amely a füle botját se mozgatta. A motovilihai munkások öthatod része Permben maradt, ott maradt a gyár egész műszaki személyzete és nyersanyaga. A rendelkezésre álló adatok szerint a gyárat körülbelül másfél hónap múlva üzembe lehet állítani. Azok a hírek, hogy a motovilihai munkások Perm eleste előtt felkeltek, nem fedik a valóságot, csak erősen zúgolódtak az élelmezés szervezetlensége miatt.

3. A híd és az értékes építmények felrobbantása. A hidat stb. nem robbantották fel, mert a hadsereg Forradalmi Katonai Tanácsa nem intézkedett, és mert a visszavonuló egységek és a hadseregtörzs között nem volt összeköttetés. Egy másik hír szerint, az az elvtárs, akinek fel kellett volna robbantania a hidat, nem tudta teljesíteni feladatát, mert a fehérgárdisták néhány perccel a robbantás előtt meggyilkolták. Ezt a hírt eddig nem sikerült ellenőrizni, mert a hídőrség megszökött és több „szovjet” funkcionárius „ismeretlen helyre” távozott.

4. A permi tartalékok. A tartalék egy erőtlen és megbízhatatlan „szovjet ezredből” állott, amely frontra érkezése után azonnal átpártolt az ellenséghez. Más tartalék nem volt.

5. Anyag- és emberveszteség. A veszteségekről egyelőre nem tudunk teljes képet alkotni, mert számos okmány elveszett és mert az ügyben részes több „szovjet” szakember átpártolt az ellenséghez.

A rendelkezésünkre álló szűkös adatok szerint elvesztettünk: 297 mozdonyt (ezek közül 86 sérült), körülbelül 3 000 vagont (valószínűleg többet), 900 000 púd kőolajat és petróleumot, többszázezer púd marószódát, kétmillió púd sót, ötmillió rubel értékű gyógyszert, a motovilihai gyár és a permi vasúti műhely rendkívül gazdag anyagraktárait, a motovilihai gyár gépeit és alkatrészeit, a kamai folyami erő gőzhajóinak gépeit, 65 vagon bőrt, a hadsereg ellátó osztályának rendelkezése alatt álló 150 vagon élelmet, a Folyamhajózási Kerületi Igazgatóság vattával, textiláruval, kőolajjal stb. megrakott óriási raktárát, 10 vagont sebesült katonákkal, a vasúti tengelyparkot és nagymennyiségű amerikai tengelyt, 29 löveget, 10 000 lövedéket, 2 000 puskát, 8 millió töltényt, több mint nyolcezer katonát, akik december 22-e és 29-e. között elestek, megsebesültek vagy eltűntek. Permben maradt valamennyi vasúti szakember és csaknem valamennyi ellátó szakember. A veszteségek összeszámlálását folytatják.

6. A hadsereg jelenlegi hadrendje. A harmadik hadsereg ma két hadosztályból (a 29. és 30. hadosztályból) áll — 14 000 gyalogossal, 3 000 lovassal, 323 géppuskával és 78 löveggel. Tartalékai: a 7. hadosztály Oroszországból küldött dandárja, amelyet eddig nem vetettek be, mert megbízhatatlan és komoly szűrésre szorul. A Vacetisz által ígért három ezred még nem érkezett meg (és nem is érkezik meg, mert tegnap új irányítást kaptak Narvába). Az egységek lerongyolódtak, fáradtak és nehezen tartják magukat a fronton.

7. A III. hadsereg vezetése. Látszatra a vezetés rendje a szokásos, „előírásszerű”, valójában azonban nyoma sincs a rendnek, hallatlanul gazdálkodnak. A vezetés elszakadt az egységektől és a hadosztályok teljesen önállóak.

8. Elegendők-e a foganatosított rendszabályok a visszavonulás megállításához. A komolyabb intézkedések a következők: 1) a II. hadsereg Kungur felé nyomul előre, ami kétségtelenül nagy támogatás a III. hadsereg számára és 2) Sztálin és Dzerzsinszkij erőfeszítéseinek eredményeképpen 900 teljesen megbízható, kipihent gyalogost küldenek a frontra, hogy megfordítsák a III. hadsereg csüggedt hangulatát. Holnapután két lovasszázadot és a 3. dandár 62. (már átszűrt) ezredét küldjük a frontra. Tíz nap múlva még egyezred megy. A III. hadsereg frontja tudja ezt, látja a hátország gondoskodását és javul a hangulata. Kétségtelen, hogy ma jobb a helyzet, mint két héttel ezelőtt. Helyenként a hadsereg már támadásba megy át és nem is sikertelenül. Ha az ellenség még vagy kétheti lélegzetvételi időt enged nekünk, vagyis ha nem vet a frontra újabb, pihent erőket, akkor remélhetjük, hogy a III. hadsereg arcvonalszakaszán megszilárdul a helyzet.

Most azoknak az egyes ellenséges osztagoknak északi megkerülő mozdulatát számoljuk fel, melyek a Kajgorodon át vezető országúton Vjatka ellen vonulnak. Mi egyebek közt azért jöttünk Vjatkába, hogy egy sí-osztagot küldjünk Kajgorod ellen, ami már folyamatban van. Ami más intézkedéseinket (a hátország megerősítését) illeti, mozgósítjuk a funkcionáriusokat, az alsóbbakat és a felsőbbeket egyaránt, elküldjük őket a hátországban levő egységekhez, megtisztítjuk a Glazovi és a Vjatkai Szovjetet. Ennek a munkának azonban természetesen nem lesz egyhamar eredménye.

Ezzel be is számoltunk intézkedéseinkről. Ezeket az intézkedéseket semmi esetre sem szabad kielégítőknek tekinteni, mert a III. hadsereg fáradt egységei — legalább részleges leváltás nélkül — sokáig nem tarthatják magukat. Ezért legalább két ezredet kell ideküldeni. Csakis ebben az esetben mondhatjuk, hogy a front szilárdságát biztosítottuk. Azonkívül:

1. le kell váltani a hadseregparancsnokot,
2. három értelmes politikai funkcionáriust kell ideküldeni,
3. sürgősen fel kell oszlatni a Területi Bizottságot, a Területi Szovjetet stb., hogy meggyorsítsuk az evakuált funkcionáriusok mozgósítását.

I. Sztálin
F. Dzerzsinszkij

Vjatka, 1919. január 19.

Utóirat. Néhány nap múlva visszautazunk Glazovba, hogy befejezzük a vizsgálatot.

Először 1942-ben,
a „Leninszkij Szbornyik”
XXXIV. kötetében jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa