PM-államtitkár: a családvédelmi intézkedéseknek komplex hatásuk lesz
A családvédelmi akciótervnek komplex hatása lesz, amellett, hogy kedvezően befolyásolja a lakásépítést, a beruházásokat és ezáltal a GDP-bővülést is, a munkaerőpiaci helyzetet is javítja, és az intézkedéseknek köszönhetően nőhet a születések száma – vélekedett Gion Gábor, a Pénzügyminisztérium (PM) pénzügyi államtitkára a Budapesti Corvinus Egyetemen, csütörtökön egy szakmai konferencián.
A februárban bejelentett családvédelmi intézkedések gazdaságpolitikai vonatkozásairól a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett tanácskozáson az államtitkár kifejtette: a munkaerő-helyzetet egyebek közt azzal próbálja javítani az akcióterv, hogy a kisgyermekes anyákat igyekszik visszacsábítani a munkaerőpiacra. Emellett a nyugdíjaskorúak közül is több tízezer ember tovább foglalkoztatható. A kormány azzal számol, hogy összességében mintegy háromszázezer ember tekinthető munkaerő-tartaléknak.
A családvédelmi akcióterv a komplex hatások révén ösztönzi a beruházásokat és a lakossági fogyasztás bővülését, emellett segíti a humántőke fejlesztését, például a továbbtanulást – mondta Gion Gábor.
Az államtitkár kitért arra, hogy idén az akcióterv költségvetési hatása a GDP 0,3 százalékát, jövőre 1,1 százalékát teszi ki. Emellett azonban növekedési többlettel is jár, az idén a GDP-t 0,1-0,2 százalékkal, 2020-ban 0,3-0,5 százalékkal emelheti meg.
Hozzátette: ezzel együtt a hiánycélra sem az idén, sem jövőre nem gyakorol hatást. Kedvezőnek ítélte, hogy mivel az akcióterv a beruházásokat bővíti, ezáltal nőhetnek az adóbevételek. (atv)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…mivel az akcióterv a beruházásokat bővíti, ezáltal nőhetnek az adóbevételek…”
– Növekednek ám az árak is cudarul. ÉS NEM CSÖKKEN AZ ÁFA!
Adósodnak el a fiatalok, és elköltik! Nőnek az adóbevételek! Jól járnak a bankok! Kell még egyéb a qrmánynak?
Az orvoshiány miatt elküldték a kórházból a kisfiút, akinek bot fúródott a szemébe
Bot sértette fel a szemét egy két és fél éves kisfiúnak kirándulás közben, mentőt hívtak hozzá, de két kórház is megtagadta az ellátást.
Az anya szerint a Bajcsy Kórház azért nem fogadta, mert nem volt altatóorvosuk. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján az ügyeletes doktornő pedig először szintén elküldte volna őket. Végül itt mégis ellátták.
(rtl)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Ez itt a kiválóan teljesítő Döbrögisztán A qrmányretorika szerint világszínvonalú közegészségüggyel.
Szokatlan helyzet! – DE BELEJÖVÜNK! Csupán HIT KÉRDÉSE az egész! Hinni meg nagyon szeretünk az IGÉRETEKNEK!
Nemrég a homoszexualitásról vitázott Ungár Dúró Dórával, most interjút adott.
A pénteken megjelenő Magyar Hangban hosszú interjút közölnek Ungár Péter LMP-s politikussal. A beszélgetés jelentős része a homoszexualitásról szól annak kapcsán, hogy múlt héten a melegjogokról vitázott Dúró Dórával a Hír Tv-n.
Azt mondta, azért ült le vitatkozni, mert:
személyes érintettségem van az üggyel kapcsolatban.
Hozzátette, nem szeretné, hogy ez határozza meg a politikai identitását. A visszakérdezésre, hogy akkor nyíltan kimondta-e, hogy meleg, azt felelete, „szerintem mindenki értette az előző mondatból, hogy mi mit jelent.“ A 24.humindenesetre újfent rákérdezett Ungárnál:
Igen, meleg vagyok.
A politikus az első nyíltan meleg képviselő Magyarországon.
Ungár a Pride-ról is beszél, szerinte a társadalom 5 százalékát kitevő embereknek joguk van elmondani, hogy egyenlő részt kívánnak a magyar állam szolgáltatásaiból, de az LMP képviselőjének az már ellenszenves, hogy különböző multicégek marketingcélokra használják a felvonulást. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Halmozódnak a bajok! Amik közül talán a legkisebb gond az ő szexuális identitása!
Az már csak remény, hogy ezzel aztán ki is végzi a semmirekellő bűnbandáját. Amivel viszont a döbrögista horda markol megint! Innentől pedig lehet tűnődni: KI/MI IS SZERVEZI Döbrögisztán politikai kilátástalanságát! Ahol PÉNZÉRT „EZEK” BÁRMIT FÖL-ÉS BEVÁLLALNAK!
1. Ön Leninnek a vodka ellen tett kijelentéseire hivatkozik (XXVI. és XXVII. köt.). Lenin kijelentéseit a Központi Bizottság természetesen ismeri. Ha a párt Központi Bizottsága ennek ellenére mégis hozzájárult a vodka bevezetéséhez, ezt azért tette, mert megvolt ehhez Lenin 1922-ben adott beleegyezése.
Lenin nem tartotta kizártnak, hogy bizonyos áldozatokkal rendezhetjük az adósságokkal kapcsolatos elszámolásainkat a burzsoá államokkal, s hogy nagyobb kölcsönt vagy nagyobb összegű hosszúlejáratú hiteleket kaphatunk. Ez volt a véleménye a génuai konferencia idején. Ilyen kombináció esetén persze nem kellett volna bevezetnünk a vodkát. De mivel ez az eset nem következett be, az ipar számára pedig nem volt pénzünk, bizonyos minimális pénzösszeg nélkül pedig nem számíthattunk iparunk valamennyire is tűrhető fejlődésére, amitől egész népgazdaságunk sorsa függ—Leninnel együtt arra a következtetésre jutottunk, hogy be kell vezetni a vodkát.
Mi jobb: a külföldi tőke járma, vagy a vodka bevezetése — így állt a kérdés. Világos, hogy a vodka mellett döntöttünk, mert úgy véltük, és úgy vélj ük ma is, hogy ha a proletariátus és a parasztság győzelme érdekében kissé be kell mocskolni kezünket, nem riadunk vissza ettől a végső eszköztől sem ügyünk érdekében.
Ezt a kérdést pártunk Központi Bizottsága 1924 októberében tárgyalta. A Központi Bizottság egyes tagjai ellenezték a vodka bevezetését, nem mutattak azonban egyetlen olyan forrást sem, amelyből az ipar számára pénzt meríthettünk volna. Erre válaszolva a Központi Bizottság 7 tagja, köztük én is, a következő nyilatkozatot terjesztette a Központi Bizottság plénuma elé:
„Lenin elvtárs 1922 nyarán és őszén (szeptemberben) többízben kijelentette mindegyikünknek, hogy mivel semmi remény arra, hogy külföldről kölcsönt kapjunk (Génua csődje), be kell vezetni a szeszmonopóliumot, hogy ez különösen szükséges egy minimális alap megteremtéséhez a valuta és az ipar támogatására. Mindezt kötelességünknek tartjuk kijelenteni azért, mert egyes elvtársak Leninnek e kérdéssel kapcsolatos korábbi kijelentéseire hivatkoznak.”
Pártunk Központi Bizottságának plénuma elfogadta a szeszmonopólium bevezetéséről szóló határozatot.
2. Ami azt a kívánságát illeti, hogy „levelező kapcsolatba lépjen velem”, ennek kész vagyok eleget tenni, és kérem, írjon az Önt érdeklő kérdésekről. Esetleg némi késéssel fogok válaszolni. De válaszolni fogok.
Kommunista üdvözlettel I. Sztálin
1927. március 20.
Először e kötet orosznyelvű
kiadásában Jelent meg.
(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)
Beszéd a Szovjetunió Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetségének V. országos konferenciáján
– írta: J. V. Sztálin –
1927. március 29
Elvtársak! Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága nevében üdvözöljem önöket. (Taps.)
Engedjék meg, hogy sikert kívánjak önöknek abban a nehéz munkában, amelyet országunk munkás-paraszt ifjúságának szervezése és politikai felvilágosítása terén végeznek.
A komszomol nálunk mindig harcosaink első soraiban menetelt. Reméljük, hogy a komszomol a jövőben is az első sorokban fog menetelni, fennen hordozva a szocializmus zászlaját. (Taps.)
Most pedig, az üdvözlő szavak után, engedjék meg, hogy rátérjek arra a két kérdésre, amelyekről az imént beszélgettek velem egyes komszomolista elvtársak.
Az első kérdés iparpolitikánk kérdése. Ez, mondhatjuk, belügyi kérdés. És a második kérdés — a nankingi események kérdése. Ez tehát külügyi kérdés.
Elvtársak! A vezérvonal, amelyen iparunknak haladnia kell, a vezérvonal, amelynek meg kell határoznia iparunk további lépéseit — ipari termelésünk önköltségének rendszeres csökkentése, az iparcikkek kibocsátási árának rendszeres csökkentése. Ez az a fő út, amelyen iparunknak haladnia kell, ha fejlődni akar, ha erősödni akar, ha magával akarja vonni a mezőgazdaságot, ha erősíteni és szélesíteni akarja szocialista gazdaságunk alapzatát.
Honnan vettük ezt a vonalat?
Melyek azok az okok, amelyek ennek a vonalnak szükségességét és célszerűségét meghatározzák?
Ezt a vonalat legalábbis négy fő ok határozza meg.
Az első ok az, hogy a magas árakra támaszkodó ipar nem igazi ipar és nem is lehet az, mert az ilyen iparnak elkerülhetetlenül melegházi növénnyé kell fajulnia, amely nem életképes és nem is lehet életképes. Nekünk csakis olyan iparra van szükségünk, amely rendszeresen csökkenti az áruk árát, a termékek önköltségének rendszeres csökkentésére támaszkodik, amely tehát rendszeresen tökéletesíti termelését, a technikát és a munka megszervezését, a gazdaság vezetésének módszereit és formáit, mert csakis az ilyen ipar fejlődhet és hozhatja meg a proletariátusnak a teljes győzelmet.
A második ok az, hogy iparunk a belső piacra támaszkodik. Nem versenyezhetünk és nincs módunkban versenyezni a tőkésekkel a külföldi piacon. A belső piac iparunk fő piaca. Ebből azonban az következik, hogy iparunk csak olyan arányban fejlődhet és erősödhet, amilyen arányban fejlődik és bővül belső piacunk, e piac felvevőképessége, az iparcikkek tömeges kereslete. Márpedig mi határozza meg belső piacunk bővülését, felvevőképességének növekedését? Egyebek között az iparcikkek árának rendszeres csökkentése, vagyis iparunk fejlesztésének ugyanaz a vezérvonala határozza meg, amelyről az imént beszéltem.
A harmadik ok az, hogy ha az iparcikkek árát nem csökkentjük, ha az iparcikkeket nem olcsóbbítjuk rendszeresen, akkor elképzelhetetlen azoknak a feltételeknek a fenntartása, amelyek a munkások munkabérének további emeléséhez szükségesek. Előszöris, a munkások maguk is fogyasztói az iparcikkeknek, az iparcikkek árának csökkentése tehát okvetlenül komoly jelentőségű a reálbér fenntartása és emelése szempontjából. Másodszor, az iparcikkek árának csökkentésétől függ azon mezőgazdasági termékek árának szilárdsága, amelyeket a városokban főképp a munkások fogyasztanak, aminek ismét és okvetlenül igen komoly jelentősége van a munkások reálbérének fenntartása és emelése szempontjából. Teheti-e azt szocialista államunk, hogy nem emeli rendszeresen a munkások munkabérét? Nem, nem teheti. Ebből azonban az következik, hogy az iparcikkek árának rendszeres csökkentése a munkásosztály életszínvonala állandó emelésének egyik legszükségesebb előfeltétele.
Végül, a negyedik ok az, hogy az iparcikkek árának csökkentése nélkül nem tarthatjuk fenn a proletariátus és a parasztság összefogását, az ipar és a paraszti gazdaság összefogását, amely országunkban a proletárdiktatúra alapja. Önök tudják, hogy a paraszt az iparcikkeket, a textilneműeket, a gépeket stb. túlfizeti. Tudják azt is, hogy ez a körülmény komoly elégedetlenséget okoz a parasztság körében és megnehezíti a mezőgazdaság fejlődését. Ebből pedig mi következik? Ebből csak az következhet, hogy ha valóban fenn akarjuk tartani az összefogást, ha valóban fenn akarjuk tartani a munkásosztály és a parasztság szövetségét, és tovább akarjuk fejleszteni a mezőgazdaságot, akkor az iparcikk-árak rendszeres csökkentésének politikáját kell folytatnunk.
De mi szükséges ahhoz, hogy lehetővé és teljesen megvalósíthatóvá tegyük az ipari termelés önköltségének és a kibocsátási áraknak csökkentésére irányuló politikát? Ehhez az szükséges, hogy gyökeresen megjavítsuk a termelés technikáját, gyökeresen megjavítsuk a munka megszervezését az üzemekben, gyökeresen megjavítsuk és egyszerűsítsük az egész gazdasági apparátust, erélyesen harcoljunk a gazdasági apparátus bürokratizmusa ellen. Mindezt nálunk a termelés és a gazdasági vezetés szocialista ésszerűsítésének nevezik. Iparunk belépett a fejlődésnek abba a szakaszába, amikor a munka termelékenységének komoly növekedése és az ipari termelés önköltségének rendszeres csökkentése lehetetlenné válik új, jobb technika alkalmazása, új, jobb munkaszervezés alkalmazása nélkül, gazdasági apparátusunk egyszerűsítése és olcsóbbítása nélkül. Minderre nemcsak azért van szükségünk, hogy emeljük a munka termelékenységét és csökkentsük az iparcikkek árát, hanem azért is, hogy az ezen az alapon szerzett megtakarításokat iparunk további fejlesztésére és bővítésére fordítsuk. Ezért van szükségünk a termelés és a gazdasági vezetés szocialista ésszerűsítésére.
Ilymódon egy láncolatot kapunk: iparunkat nem tudjuk továbbfejleszteni, ha nem csökkentjük rendszeresen az ipari termelés önköltségét és az iparcikkek kibocsátási árát, az iparcikkek árát pedig lehetetlen csökkenteni új technikának, a munkaszervezés új formáinak, a gazdasági vezetés új, egyszerűsített módszereinek alkalmazása nélkül. Ez az oka annak, hogy a termelés és a gazdasági vezetés szocialista ésszerűsítésének kérdése mint napjaink egyik döntő kérdése vetődik fel.
Ezért azt hiszem, hogy pártunk Központi Bizottságának a termelés és a gazdasági vezetés ésszerűsítéséről a közelmúltban hozott határozata pártunknak egyik legfontosabb határozata, amely a legközelebbi időszakra meghatározza ipari politikánkat.
Azt mondják, hogy az ésszerűsítés átmenetileg bizonyos áldozatokat követel a munkások egyes csoportjaitól, köztük az ifjúságtól is. Ez igaz, elvtársak.
Forradalmunk története azt mutatja, hogy egyetlen jelentős lépést sem tudtunk megtenni anélkül, hogy a munkásosztály egyes csoportjai bizonyos áldozatokat ne hoztak volna országunk egész munkásosztályának érdekében. Ott van akár a polgárháború, bár a mostani jelentéktelen áldozatok egyáltalán nem hasonlíthatók azokhoz a komoly áldozatokhoz, amelyeket nálunk a polgárháború időszakában vállaltak. Látják, hogy azok az áldozatok ma már bőségesen megtérülnek.
Aligha szorul bizonyításra, hogy a mostani jelentéktelen áldozatok a közeljövőben bőségesen meg fognak térülni. Ezért azt hiszem, nem szabad visszariadnunk attól, hogy bizonyos jelentéktelen áldozatokat hozzunk az egész munkásosztály érdekében.
A komszomol nálunk mindig harcosaink első soraiban haladt. Nem emlékszem olyan esetre, hogy elmaradt volna forradalmi életünk eseményei mögött. Nem kételkedem abban, hogy a komszomol most is, a szocialista ésszerűsítés végrehajtásának kérdésében is elfoglalja az őt megillető helyet. (Taps.)
Most hadd térjek rá a második kérdésre, a nankingi események kérdésére. Azt hiszem, a nankingi események számunkra nem lehetnek meglepetések. Az imperializmus nem élhet erőszak és rablás, vér és lövöldözés nélkül. Hiszen azért imperializmus. Ezért a nankingi események számunkra nem lehetnek meglepetések.
Miről tanúskodnak a nankingi események?
Mi a politikai értelmük?
A nankingi események arról tanúskodnak, hogy az imperializmus politikájában fordulat állott be, fordulat a fegyveres békétől a kínai nép elleni fegyveres háború felé.
Az imperializmus a nankingi események előtt a békét és a más országok belügyeibe való benemavatkozást hangoztató kenetteljes beszédekkel, a „civilizáció” és „emberszeretet” álarcával, Népszövetséggel stb. igyekezett leplezni szándékait. A nankingi események után az imperializmus sutba dobja mind a kenetteljes beszédeket, mind a benemavatkozást, mind a Népszövetséget és minden egyéb álarcát. Az imperializmus most a szemérmetlen rabló és elnyomó teljes mezítelenségében áll az egész világ színe előtt.
Újabb döntő csapás érte a burzsoá pacifizmust. Mert tulajdonképpen mit tudnak az imperialista pacifizmus csalogányai, a Boncourok, Breitscheidek stb. a maguk hazug pacifista beszédein kívül szembeállítani azzal a ténnyel, hogy agyonlőttek nankingi lakosokat?
A Népszövetség újabb pofont kapott. Mert az imperializmus lakájain kívül ki tarthatja „normálisnak” azt a tényt, hogy a Népszövetség egyik tagja löveti a Népszövetség egy másik tagjának lakosságát, maga a Népszövetség pedig kénytelen hallgatni, gondolván, hogy ez nem rá tartozik?
Bebizonyosodott, hogy pártunknak igaza volt, amikor az imperialista országok csapatainak sangháji felvonulását a kínai nép elleni katonai támadás előjátékaként értékelte. Mert a vakokon kívül most már mindenki láthatja, hogy Sanghájban azért kellettek a csapatok az imperializmusnak, hogy a „szavakról” áttérjen a „tettekre”.
Ez a nankingi események értelme.
Milyen szándékaik lehettek az imperialistáknak, akik megkockáztatták a nankingi kalandot?
Lehetséges, hogy az imperialisták, amikor letépték magukról az álarcot és napirendre tűzték Nankingban a tüzérséget, vissza akarták fordítani a történelem kerekét, véget akartak vetni a világ minden országában egyre növekvő forradalmi mozgalomnak, és harcot akartak indítani azért, hogy helyreállítsák a világkapitalizmusnak azt a viszonylagos stabilitását, amely az imperialista háború előtt megvolt.
Ismeretes, hogy a kapitalizmus gyógyíthatatlan sebekkel került ki az imperialista háborúból.
Ismeretes, hogy a Szovjetunió munkásai és parasztjai tíz évvel ezelőtt áttörték a tőke frontját és gyógyíthatatlan sebet ejtettek rajta.
Ismeretes, hogy az imperialista háború a gyarmati és függő országokban megingatta az imperialista uralom alapjait.
Ismeretes, hogy tíz évvel az Októberi Forradalom után a kínai munkások és parasztok is megkezdték az imperializmus frontjának áttörését, s nincs semmi okunk feltételezni, hogy nem fogják véglegesen áttörni.
Nos, lehetséges, hogy az imperialisták mindezt egy csapásra el akarták söpörni, és „új lapot” akartak nyitni a történelemben. És ha valóban ezt akarták, el kell ismerni, hogy bakot lőttek. Mert csak agyalágyult emberek gondolhatják, hogy a tüzérség törvényei erősebbek a történelem törvényeinél, hogy a, nankingi lövöldözéssel vissza lehet fordítani a történelem kerekét.
Lehetséges, hogy az imperialisták Nanking lövetésével meg akarták félemlíteni más országoknak a szabadság felé törő elnyomott népeit, mintegy azt mondva nekik: rólatok szól a nankingi mese. Ez korántsincs kizárva, elvtársak. A megfélemlítés politikájának megvannak a maga „alapjai” az imperializmus történetében. De hogy ez a politika rossz és nem éri el célját — azt aligha lehet kétségbevonni. Az orosz cárizmus annak idején „sikerrel” alkalmazta ezt a politikát. De mi lett a vége? Önök tudják, hogy a cárizmus teljes bukása lett a vége.
Lehetséges, végül, hogy az imperialisták Nanking lövetésével szíven akarták találni a kínai forradalmat, és lehetetlenné akarták tenni, először, a déli kínai csapatok további előnyomulását és Kína egyesítését, és, másodszor, a koncessziókkal kapcsolatos tárgyalások azon feltételeinek megvalósítását, amelyekben Hankouban megállapodtak. Ez könnyen lehetséges és alkalmasint teljesen valószínű. Hogy az imperialisták nem akarnak egységes Kínát és inkább szeretnének két Kínát, hogy „sikeresen manőverezhessenek” — ezt már néhányszor kikotyogta a kapitalista sajtó. Ami a sangháji és más koncessziókat illeti, aligha kételkedhetünk abban, hogy sok imperialista „nem rokonszenvez” a Hankouban kidolgozott és jóváhagyott feltételekkel. És lám, az imperialisták Nanking lövetésével nyilvánvalóan azt akarták mondani, hogy a jövőben inkább tüzérségi nyomással és kísérettel folytatnak tárgyalásokat a nemzeti kormánnyal. Az imperialistáknak már ilyen a zenei ízlése. Az, hogy ez a furcsa zene erősen emlékeztet a kannibálok zenéjére, úgylátszik, nem zavarja az imperialistákat. ..
Hogy elérik-e céljaikat — azt megmutatja a közeljövő. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyelőre csak egyet értek el: az imperializmus elleni gyűlölet kimélyülését a kínaiakban, a Kuomintang erőinek tömörülését és a kínai forradalmi mozgalom újabb balratolódását.
Aligha kételkedhetünk abban, hogy éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit akarnak.
Kiderül tehát, hogy az imperialisták Nanking lövetésével mást értek el, mint amit akartak, s ez a másvalami szöges ellentéte annak, amire törekedtek.
Ezek a nankingi események eredményei és távlatai.
Ilyen a konzervatív tábor bölcseinek politikája.
Nem hiába mondják, hogy akit az isten pusztulásra ítél, annak elveszi az eszét. (Viharos, sokáig nem szűnő taps.)
„Pravda” 72. sz.
1927. március 31.
(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)
Ma már 2019 április 26. péntek van. Az esztendő 116. napját tapossuk. Rohan az idő!
A Gergely-naptár szerint az évből még 249 (szökőévekben 250) nap van hátra.
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Ervin, Ervina, Ervínia, Klétus, Mara, Marcell, Mária, Marsal, Peregrina, Tihamér nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Április 26 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Kijevben a Rada megszavazta anyelvtörvényt! Szidták oroszországot, Putyint, a donbasszi szakadárokat, a minszki paktumot, átkozták az új orosz útlevélrendeletet. Volt is a végén „Szlava Ukrajinye! Szlava gerojami!” Ukrán himnusz stb. A youdapesti pol. latrina megirigyelheti azt a hangulatot!
A nyelvtörvénnyel föl is adták a leckét Zelenszkijnek, aki kilátásba helyezte annak alkotmányos megvizsgálását.
A donbasszi népköztársaságok polgárainak könnyített orosz útlevélhez jutási lehetősége még Vlagyivosztokban is téma volt. Újságírói kérdésre válaszolva az orosz államfő elmondta, hogynemis érti a fölháborodást.
„Fura, hogy egy ilyen döntés negatív reakciót vált ki. Lengyelország már tíz éve kiadja a lengyel kártyát. Sőt, Magyarország útlevelet is ad, Románia úgyszintén. Mitől rosszabbak az ott élő oroszok az Ukrajnában élő a magyaroknál, románoknál, lengyeleknél?” – kérdezett vissza. (Gondosan kerülve MÁS ORSZÁG(ok) hasonló gyakorlatát!) Az alábbi videon 10:45 – től:
A sajtótájékoztató jelentős része egyébként Donbasszról, és az orosz – ukrán viszonyról szólt, ill. az elnökválasztásról és az előállt helyzetről. Vlagyimir Putyin szerint Zelenszkij sikere Valcman politikájának totális kudarcaként születhetett meg.
Germánia és Gallia máris tele torokból habzik az orosz útlevéltörvény ellen. Litvánia máris jelezte: nem fogadja el a DNLR polgárai számára kiállított orosz útleveleket. Arra ösztökélnek minden szövetségest, hogy ők se! (Nem minden esetben voltak ilyen szolidárisak!)
Ukrán indítványra ma összeül az ENSZ BT. az útlevél ügy miatt.
Az érintett két népköztársaságban viszont örömmel vették az útlevélrendelet hírét.
Gyenyisz Pusilin DNR elnök ma már tárgyalások megindítását kezdeményezte Moszkvával, az egyszerűsített határátlépésről, hogy felgyorsulhasson az útlevélkérelmek intézése.
A donbasszi frontokon a helyzet a megszokott:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Még a hordafanok is úgy hiszik, ellopják a júdáspénzeket itthon
A 15 éves EU-s tagság legnagyobb előnyének a Magyarországra érkező temérdek pénzt tartjuk, de úgy hisszük, a pénzeket ellopják. Az unió legnagyobb hátránya pedig a migráció – feleltük. Mindenre kiterjedő kutatást készített a Policy Solutions.
15 év után – Az Európai Unió és a magyar társadalomcímmel jelentett meg tanulmányt a Policy Solutions (PS) a nagy múltú németországi politikai alapítvánnyal, a Friedrich-Ebert-Stiftunggal közösen. A kutatás célja, hogy kiderüljön, milyen okok húzódnak meg a mögött, hogy ennyire stabilan magas az uniós tagság támogatottsága. A PS bemutatja, mit jelent az Európai Unió a magyarok számára, milyen jellemzőket kötnek hozzá, illetve milyen az EU általános megítélése hazánkban.
A Bíró-Nagy András és Laki Gergely által jegyzett kutatásból az is kiderül, miként értéli a magyar társadalom az EU-ban eltöltött 15 évet, mit tartanak Magyarország uniós tagsága legfőbb előnyeinek és legnagyobb hátrányainak. De szóba kerülnek az aktuális problémák is, hogy miként vélekedik a magyar társadalom az EU szerepéről a migrációs válságban és a magyar demokráciával kapcsolatos vitákban, mennyire tartják kívánatosnak a magyarok az euró bevezetését, a minimálbér közös uniós szabályozását, vagy azt, hogy az uniós támogatások felhasználását szigorúbban ellenőrizzék az EU-s intézmények.
Az elemzés megalapozásához a PS márciusban közvélemény-kutatást végzett, amelyben a Závecz Research volt a partnerük. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta.
Minek nevezzük?
A személyes interjúk során először arra kérték a válaszadókat, hogy mondják meg, mi az első három dolog, ami az Európai Unióval kapcsolatban az eszükbe jut. E nyitott kérdésnél legfeljebb három dolgot nevezhettek meg. A legtöbbször (16,1 százalék, összesen 273 említés) a Magyarország gazdaságára gyakorolt pozitív hatásokat említették a válaszadók: eszerint a magyarok az uniós forrásokból megvalósult fejlesztésekre, a különböző pályázati lehetőségekre és pénzügyi támogatásokra asszociálnak a leggyakrabban, amikor az Európai Unióra gondolnak.
A második leggyakrabban a migrációt (12,4 százalék) emelték ki a válaszadók, a harmadik leggyakoribb említést az kapta, hogy az EU egyfajta közösséget vagy szövetséget jelent (11,6 százalék).
Az EU általános megítélése szerint a magyarok csaknem kétharmada (65 százalék) pozitív véleménnyel van a közösségről, és mindössze minden negyedik megkérdezett (25 százalék) értékeli negatívan az Európai Uniót.
De a pártszimpátia nagyban befolyásolja az EU megítélését. A kormánypárti szavazók körében a relatíve legrosszabb a megítélése az EU-nak, de még a fideszesek fele (52 százalék) is jó véleménnyel van az európai integrációról, míg 39 százaléknyian negatívan gondolkodnak az EU-ról.
Az ellenzéket tekintve mindegyik párt szavazói körében döntő többségben vannak a pozitív vélemények: a Jobbik szavazóinak háromnegyede is így vélekedik, ami majdnem 10 százalékponttal nagyobb arány a teljes társadalomhoz képest. A két jobboldali párt szavazóinak gondolkodása azért érdekes, mert egyrészt jól bemutatja az egykor határozottan EU-ellenes Jobbik néppárti fordulatának hatását a szavazótáborukra (bár a jobbikos tábor mindig kevésbé volt euroszkeptikus a párt vezetőségénél), másfelől azt is, hogyan változtak a szavazói attitűdök a Fidesz szélsőjobboldal felé történő elmozdulásának hatására.
A baloldali és liberális pártok mindegyikénél egyértelműen a pozitív vélemények a meghatározóak, a szocialisták 83 százaléka, a momentumosok 85 százaléka, a DK-sok 88 százaléka, míg az LMP-sek 92 százaléka vélekedik pozitívan az Európai Unióról.
Arra a kérdésre, hogy mindent egybevetve az első 15 év az EU-ban előnyös volt, vagy sem, az a válasz született: 57 százalék szerint inkább előnyös, 18 százalék szerint nagyon előnyös, 14 százalék szerint inkább előnytelen, 3 százalék szerint nagyon előnytelen. (8 százalék nem tudja, nem válaszolt.)
Pártokon átívelő konszenzus van arról, hogy Magyarország EU-ban eltöltött első 15 éve előnyös volt az ország számára.
A kormánypárti szavazók nagy többsége (71 százalék), a bizonytalanok (72 százalék) és a jobbikosok (76 százalék) is így vélekednek. A baloldali és liberális pártok mindegyikében elsöprő többségben vannak a pozitív vélemények, a szocialisták négyötöde, a momentumosok, az LMP-sek, a Demokratikus Koalíció tábora pedig szinte egyöntetűen (97 százalék) előnyösnek ítélte meg az EU-ban eltöltött 15 évet.
Szinte teljes egyetértés van a magyar társadalomban abban is, hogy uniós tagságunk legnagyobb előnye az Európai Unió által biztosított gazdasági fejlődés. Amikor arra kértük a válaszadókat, hogy nevezzék meg szabadon a három legnagyobb előnyét annak, hogy Magyarország az Európai Unió tagállama, a válaszok 51 százalékában (összesen 711 alkalommal) a Magyarországra érkező uniós támogatásokat, vagy általában az közösség magyar gazdaságra kifejtett pozitív hatását említették. Emellett 10 alkalommal a közös pénznem, az euró bevezetésének a lehetőségét is kiemelték a válaszadók.
(Ha már pénz: határozottan úgy vélekedik a magyar társadalom, hogy gazdaságilag előnyös volt Magyarország számára az elmúlt 15 év. A megkérdezettek 58 százaléka szerint a csatlakozás óta eltelt időszakban több pénzt kapott az ország az EU-tól, mint amennyit befizetett a közös kasszába. Ezzel ellentétes véleményen mindössze 9 százaléknyian vannak, míg minden ötödik válaszadó szerint kiegyensúlyozott a mérleg. A fideszesek 46 százaléka szerint pozitív a 2004 óta tartó időszak pénzügyi egyenlege, 30 százalékuk szerint kiegyenlített, minden tizedik kormánypárti szavazó szerint pedig ráfizetéses volt az elmúlt 15 év. A kormánypárti szavazók kételkednek leginkább abban, hogy Magyarország nettó haszonélvezője lenne a közösségnek.)
A válaszadók megnevezték a legnagyobb hátrányokat (hármat), a leggyakrabban, a válaszok közel harmadában (32 százalék, összesen 279 alkalommal) a migráció kérdése került elő. A témában érkezett megszólalások rendre a kormánykommunikáció üzeneteit tükrözték vissza, miszerint az Európai Unió „Magyarországra kényszeríti a migránsokat” és Magyarországból „bevándorlóországot” akar csinálni.
Ezzel összefügg, hogy a második leggyakoribb hátrányként pedig a szuverenitás kérdését emelték ki a válaszadók (26 százalék): szerintük az Európai Unió túl sok dologba akar beleszólni, ami sérti hazánk függetlenségét. A harmadik negatívum az volt, hogy tagságunk hátrányosan érintette a magyar gazdaságot (15 százalék).
Ma is belépnénk
Ha most vasárnap tartanának Magyarországon szavazást az uniós tagságról, akkor vélhetően nagyon hasonlóan alakulnának az eredmények, mint a 2003-as népszavazáson. A megkérdezettek 63 százaléka szavazna a tagság mellett, 19 százalék a tagság ellen voksolna, míg minden tizedik megkérdezett otthon maradna inkább (további hét százalék pedig nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre). Ahogy már írtuk: a fideszesek a legkevésbé elkötelezettek. De még így is több mint a felük (54 százalék) szavazna a tagság mellett, és kevesebb mint harmaduk (29 százalék) lépne ki.
A néppárti fordulat után a jobbikosok körében már csaknem kétharmados (64 százalék) az EU-tagság támogatottsága.
A baloldali és liberális pártoknál pedig döntő többségben vannak a tagságot pártolók: a szocialisták 76 százaléka, momentumosok 83 százaléka, LMP-sek 85 százaléka, míg a DK-sok szinte teljes szavazótábora (95 százalék) a tagság mellett foglalna állást egy képzeletbeli népszavazáson. Érdekesség viszont, hogy kedvenc politikusaik Európa-párti elkötelezettsége ellenére is minden tizedik MSZP-, LMP- és Momentum-szavazó a tagság ellen szavazna.
Ugyanakkor csak a magyarok fele szerint segíti az Európai Unió megvédeni a demokráciát Magyarországon, a megkérdezettek 41 százaléka szerint viszont az EU nem lát el ilyen feladatot. Mint ismert, a magyar kormány számos nagy visszhangot keltő lépését úgy értékelte a nemzetközi közvélemény, hogy hazánkban sérül a jogállamiság, ennek következtében indult el Magyarország ellen a hetes cikk szerinti eljárás, mely azt vizsgálja, hogy valóban sérülnek-e hazánkban a demokratikus értékek.
Kiderült, egyedül a Fidesz hívei között van többségben az az álláspont (56 százalék versus 39 százalék), miszerint az EU nem védi meg a demokráciát – ők vélhetően, írja a PS, nem is osztják azt az álláspontot, miszerint erre egyáltalán szükség lenne, és Magyarországon bármi probléma lenne a demokratikus intézmények működésével.
Az ellenzéki szavazók viszont továbbra is bizakodóak az EU szerepével a hazai demokrácia megvédésével kapcsolatban. Az összes ellenzéki párt körében többségben vannak az egyetértő vélemények: a Jobbik szavazói körében csak szűk többségben van az egyetértők tábora, az LMP és a Momentum szavazói már kevésbé megosztottak a kérdésben, a szocialista és DK-s szimpatizánsok viszont egyértelműen úgy látják Magyarország és az EU viszonyát, hogy az európai integráció egyfajta biztosítékot jelent Magyarország számára a kormány autoriter intézkedéseivel szemben.
Lopják a pénzt?
A kutatás állítja, a 2010 óta tartó populista retorika következtében nem meglepő módon a Fidesz szimpatizánsai vannak a leginkább lesújtó véleménnyel az EU bürokratikusságáról. Több mint kétharmaduk tartja az EU-t egy személytelen intézménynek.
A PS kíváncsi volt arra is, mit gondolnak a megkérdezettek arról, hogy az EU rá akarja-e kényszeríteni Magyarországra, hogy bevándorlókat fogadjon be. A kormányzati kommunikációnak köszönhetően a Fidesz-szavazók elsöprő többsége (84 százalék) egyetért az állítással, ráadásul több mint a felének (54 százalék) semmilyen kétely sem merül fel az állítással kapcsolatban, ők teljesen egyetértettek az állítással.
De ami még fontosabb, hogy egyetlen ellenzéki szavazói csoportot sem találni, ahol többségben lenne a kormányéval ellentétes álláspont: a két tábor (teljesen egyetért, inkább egyetért) a DK-sok között a legkiegyenlítettebb, a többi párt szimpatizánsai és a bizonytalanok körében 56 százalék és 61 százalék között változik az egyetértési arány. Ez azért különösen szembetűnő, mert ez azt jelenti, hogy még az ellenzéki szavazók többsége is a kormány narratíváját fogadja el a migráció – és az EU szerepének – kérdésében.
Megtudtuk, a magyarok jelentős többsége erősen kételkedik a hazánkba érkező uniós források szabályos felhasználásában. A társadalom 72 százaléka szerint az EU-s fejlesztési források jelentős részét ellopják, és mindössze minden ötödik válaszadó bízik az uniós pénzek tisztességes felhasználásában.
A pártpreferencia szerinti bontást figyelve nem meglepő módon a kormánypárti szavazók tartják a legkevésbé problémásnak a pályázatok lebonyolítását, ám még így is egyértelmű többségben vannak (22 százalék teljesen egyetért, 37 százalék inkább egyetért) körükben azok, akik úgy vélik, hogy Magyarországon az uniós pénzeket érintő korrupció mértéke hagy kívánnivalót maga után.
Az ellenzéki pártok szimpatizánsai körében viszont szinte teljes konszenzus van a kérdésben, az MSZP, a DK és a Jobbik szavazóinak közel 90 százaléka egyetért az állítással.
Kiderült a kutatásból az is, hogy:
A magyarok többsége bevezetné az eurót hazánkban, amennyiben Magyarország teljesíti az eurózónához való csatlakozás feltételeit. A megkérdezettek több mint fele, 57 százalék egyetért a közös pénznem bevezetésének szükségességével, míg egyharmadnyian viszont akkor is kitartanának a nemzeti valuta mellett, ha Magyarország mindegyik belépési feltételnek megfelelne.
Jóval szigorúbb fellépést várna el az Európai Uniótól a magyar társadalom az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban: a megkérdezettek közel négyötöde (79%) elégedetlen az EU korrupció elleni fellépésével, míg alig 15 százaléknyian gondolják úgy, hogy a jelenlegi uniós szabályozás és annak betartása megfelel az elvárásoknak.
A magyarok túlnyomó többsége szerint hazánknak csatlakoznia kellene az Európai Ügyészséghez. A megkérdezettek 76 százaléka szerint Magyarországnak helye van a 2017-ben alapított uniós intézményben, 16 százaléknyian viszont kitartanak amellett, hogy költségvetési ügyekben kizárólag a nemzeti ügyészség nyomozhasson.
A magyar társadalom döntő többsége pozitívan fogadná az egységes szabályok alapján meghatározott európai minimálbér bevezetését. A megkérdezettek 77 százaléka támogatná a javaslatot, míg mindössze 16 százalék hagyná meg nemzeti hatáskörben a minimálbér szabályozását.
A PS megvizsgálta, hogy összességében a megkérdezettek szerint jó vagy rossz irányba megy-e a közösség.
Leginkább a kormánypárti szavazók elégedetlenek az Európai Unióban jelenleg zajló folyamatokkal. A fideszesek körében többségben vannak a borúlátó vélemények (54 százalék), ami egyértelműen összefüggésben van azzal, hogy az elmúlt években a magyar kormány retorikáját meghatározta az EU politikai irányvonalának kemény kritikája. Ugyanakkor az ellenzéki pártok szavazói sem látják teljesen rózsásnak a helyzetet, habár körükben mind átlagon felüli többségben vannak a pozitív vélemények.
Az ellenzéki szavazók között a legkevésbé a jobbikosok elégedettek az uniós trendekkel (55 százalék), az MSZP és az LMP szavazóinak véleménye megegyezik (64 százalék), a DK-sok 69 százaléka látja helyesnek a mostani irányt, míg a momentumosok a leginkább elégedettek, háromnegyedük szerint jó a jelenlegi irány. A bizonytalanok körében is relatív többségben van a pozitív álláspont, habár körükben kifejezetten magas a válaszmegtagadás aránya.
Ezekhez az adatokhoz egyébként érdemes hozzátenni, hogy a dolgok irányával elégedetlen baloldali és liberális szavazók az Európa-szerte növekvő nacionalista populizmustól is félthetik az EU jövőjét, ahogy a kormánypárti szavazók is láthatják pozitívan a dolgokat, ha elfogadják a kormány álláspontját, miszerint az általuk képviselt politika feltörekvőben van Európa-szerte.
Az elmúlt 15 évről összességében elmondható:
a Fidesz kilenc éve tartó euroszkeptikus kampánya ugyan nem tudta megfordítani az EU pozitív hazai megítélését, de kétségkívül erőteljes a hatása.
További részletek a Policy Solutions legfrissebb kutatásában. Ebből kiderül, életkorra, nemre, iskolai végzettségre bontva, mit gondolnak a magyarok az EU-ról, illetve mit képviseljen a jövőben inkább a közösség. A kutatását a PS legújabbrendezvényén mutatja be. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…mi az első három dolog, ami az Európai Unióval kapcsolatban az eszükbe jut. E nyitott kérdésnél legfeljebb három dolgot nevezhettek meg. A legtöbbször (16,1 százalék, összesen 273 említés) a Magyarország gazdaságára gyakorolt pozitív hatásokat említették a válaszadók: eszerint a magyarok az uniós forrásokból megvalósult fejlesztésekre, a különböző pályázati lehetőségekre és pénzügyi támogatásokra asszociálnak a leggyakrabban…”
– Pedig hát ha valamikor? – akkor ilyenkor kellene idézni a vajdát: az EU minden idecsurgatott euro fejében hármat visz ki! Ami bizony igaz!
AZ EU NEM EGY JÓTÉKONYSÁGI INTÉZMÉNY!
Sugallmazásukra a csatlakozásig Magyarországot a tanácsnokoltak már kifosztották – elkótyavetyélték, ELLOPTÁK. Az Unió kedvére való módon.
Az EU pedig jött megmenteni a tarlót! A munkaerőt fölszippantani, piacainkat maga lekezelni, szemetét itt értékesíteni. Mindezekért cserébe – vet valamit, amire pályázni lehet!
A maga szempontjából igaza van. És ráadásul nélküle semire sem jutnánk! Erről gondoskodtak honi banditahordáink.
Viszont az EU nem becsülte/becsüli semmire a gyarmatát. Jótevőként tetszeleg, miközben rajtunk (is) hízik!
Sajnálatos módon a honi közvélekedés is csak a „jótéteményeket” hajlandó látni. Az idáig vezető út már feledésbe merült, és mindenki csak a lopásokat teszi szóvá. Pedig azok a lopások csupán a kiárusítók, a helytartók jutalomfalatkái.
Azoké, akik takargatják a valóságot, és garantálják az EU -által elvárt rendet. Sajnos mi – többségében – a júdáspénzek ellopása miatt sopánkodunk! Nem pedig azon, amiért a júdáspénzek egyáltalán jönnek!
A program:
08.45-től gyülekezés, a Bp VI. ker. Kodály köröndön.
09.45-től Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke majális köszöntő beszéde.
10.15-kor. Felvonulás a Városligetbe
11.30-kor Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde
Utána a színpadon fellép a Csepregi Trió, valamint a Sugera Bugera Band.
9 órától a városligeti könyvsátorban várjuk a régi és új böngésző
vásárlóinkat
Több mint 600 milliárd TAO-támogatást kaptak a látványsportok 8 év alatt
A legtöbb támogatást magasan a labdarúgás kapta.
Majdnem 670-milliárd forintnyi TAO-támogatást kaptak a látványsportok az elmúlt 8 évben – ez derül ki a sportszövetségek válaszából, amelyet a 24.hu kérdésére küldtek. A legtöbb támogatást magasan a labdarúgás kapta, a szövetségeknek juttatott pénz 60 százaléka jutott például az MLSZ-nek. A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány – az éves beszámolóik szerint – eddig összesen 27-milliárd forintnyi TAO-támogatáshoz jutott. (atv)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Azért ez nem semmi ám! 670 EZER MILLIÓ FORINT! Zömmel olyan kedvtelésre, ahol a „színvonalat” nem is magyarok képviselik!
Minden bizonnyal megérdemlik a támogatást! Nem úgy, mint az a 160 ezer MAGYAR CSALÁD, akiket éppen kezdenek kilakoltatni!
Igaz is! Azok miatt nem gyűlik össze hetente húszezer szurkoló!
Vlagyimir Putyin Csitából érkezett repülőgéppel Vlagyivosztokba ma délelőtt. (Csitában a Transzbajkáliában pusztító erdőtüzek miatt összeröffentett kárelhárítási tanácskozáson való részvétel miatt szakította meg útját.)
Vlgyivosztokból aztán helikopterrel ment a nem távoli „Russzkij osztrov – Orosz szigtre”, ahol a Távol – Keleti Szövetségi Egyetemre ment. Hogy ott találkozzon Kim Dzsong Un KNDK vezetővel.
Az orosz elnök aztán az ajtóban fogadta a majd fél órát késő Kim Dzsong Unt.
Vlagyimir Putyin örömét fejezte ki a találkozás okán, és gratulált vendégének az újjáválasztásához. Meg is dicsérte mindjárt a Koreai – félsziget atomfegyvermentesítéért tett erőfeszítéseiért, és hogy az USA – val való kapcsolatok normalizálásáért oly sokat tett.
Kim Dzsong Un is örült a találkozásnak. Megköszönte a meghívást,és elismerésseladózott azért, hogy az orosz államfő az ő kedvéért bevállalta a hosszú utazástbokros teendői közepette is. Ő is gratulált Vlagyimi Putyinnak az elnöki újrázáshoz. Majd kifejezte abbéli reményét, hogy megbeszéléseiknek jó eredményei lesznek.
Aztán elmentek tárgyalni. Először négyszemközt, majd a két ország delegáltjaiva kibővített formában.
A nem egészen egy órásra tervezett négyszemközti csevely végülis valamivel több mint két órásra kerekedett.
Arról viszont elégedetten nyilatkoztak mindketten:
A találkozóról közös nyilatkozatot nem fognak kiadni, és dokumentumot sem fognak aláírni!
Hogy mit intéztek?
Majd megtudjuk Washingtonból!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
