Egyre élesebb szakadás látszik a hazai munkaerőpiacon: míg egyes megyékben szinte megvalósult a kormányzati cél, a teljes foglalkoztatottság, addig máshol még tombol és növekszik a munkanélküliség.
Egyre megosztottabb Magyarország: egyes megyékben változatlanul nagy gond a munkanélküliség, máshol pedig munkaerőhiány van, élesen megmutatkozik a statisztikákban. Bodó Sándor, a Pénzügyminisztérium foglalkoztatásért és vállalati kapcsolatokért felelős államtitkára a napokban egy nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Miközben a munkanélküliségi mutató országosan 3,6 százalékra csökkent Magyarországon, Heves megyében ez az arány 2,5 százalék, gyakorlatilag a teljes foglalkoztatáshoz közeli állapotnak felel meg”.
Fotó: MTI
Ennek apropóján megvizsgáltuk, hogy alakul a munkanélküliségi ráta Magyarország különböző megyéiben. Jól látható, nem csak üres lózung az, hogy az ország egyes pontjain a munkaerőhiány, más helyein pedig a munkanélküliség okoz problémát. A 19 megyéből 7 esetben állja meg a helyét Bodó Sándor állítása: gyakorlatilag megvalósult a teljes foglalkoztatottság. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2018 utolsó negyedévében
Budapesten,
Komárom-Esztergom,
Veszprém,
Győr-Moson-Sopron,
Tolna,
Heves,
és Bács-Kiskun megyékben van legfeljebb 2,6 százalékos munkanélküliségi ráta.
A legjobb helyzetben Győr-Moson-Sopron megye van, ahol mindössze 1,3 százalék volt a ráta tavaly év végén. Az előző évhez képest ráadásul szinte megfeleződött a munkanélküliség, 2017 végén még 2,5 százalékot közölt a KSH. Az öröm azonban nem lehet felhőtlen, ugyanis a rendkívül alacsony ráta fokozódó munkaerőhiányt is jelenthet. Bár országos szinten van még tartalék a munkaerőpiacon, annak alacsony mobilitása miatt minimális esély van arra, hogy egy Szabolcs megyében regisztrált munkanélküli az ország másik felében vállaljon munkát.
Míg Győr-Moson-Sopron megyébe munkaerő kellene, addig Szabolcs-Szatmár-Beregbe pedig munkahely, hiszen országos szinten itt a legnagyobb – 8,7 százalékos – a munkanélküliség. Itt érdemes megjegyezni, hogy az országos átlag 3,6 százalék, vagyis az ország legkeletibb megyéjében már-már kritikusnak is nevezhetjük a helyzetet. Ráadásul az előző évhez képest romlott is a helyzet, 2017-ben még „csak” 8,2 százalékos volt a munkanélküliség. A megyében tehát az országos szinten jellemző piaci folyamatokkal ellentétesek zajlanak Szabolcsban.
A helyzeten közvetve a kormány sem segített, mikor úgy határozott, hogy a hazai munkaerőhiány csökkentése érdekében szűkíteni kezdik a közfoglalkoztatási programokat. Ennek eredménye az, hogy Szabolcsban és más, a közmunkával fokozottabban érintett megyékben emelkedett tavaly a munkanélküliség. Szabolcs-Szatmár-Bereg mellett még Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Békés megyékben támaszkodik nagy mértékben a munkaerőpiac a közfoglalkoztatásra. Borsodban lényegében stagnált a ráta, 0,3 százalékponttal 5,2 százalékra mérséklődött egy év alatt, Hajdúban és Békésban azonban romlott a helyzet: előbbi esetben 1,1 százalékponttal 6,2 százalékra, utóbbi régióban pedig 0,4 százalékponttal 5,2 százalékra nőtt a munkanélküliség.
Az ország ezen megyéiben a munkaügyi hivatalok adatai alapján is zömében közmunkás pozíciók nyílnak meg, olyannyira, hogy Borsodban és Szabolcsban is az új munkahelyek minimum 90 százaléka valamilyen közfoglalkoztatási programhoz kapcsolódik.
Leegyszerűsítve, hiába szűkíti a kormány a közfoglalkoztatási programokat a munkaerőhiány csökkentése érdekében, az ország piaci szempontból rosszabb állapotban lévő megyéiben az amúgy is problémás helyzetet súlyosbította tovább. Ezeken a helyeken piaci munkahelyek hiányában az alacsonyabb volumenre szorított közfoglalkoztatás mellett csak a munkanélküliek száma tud növekedni. Ez pedig semmi máshoz nem vezet, mint az ország kettészakadásához.
A kettészakadás tényét erősíti még az is, hogy a 19 megyéből szintén 7 megyében nőtt a munkanélküliségi ráta. A legnagyobb mértékben, 1,3 százalékponttal Vas megyében, ahol a teljes foglalkoztatás állapota szűnt meg egy év alatt, 1,8 százalékról 3,1-re ugrott a munkanélküliség. Vas után a már említett Hajdú-Bihar megyei növekedés volt a második legnagyobb mértékű, majd Szabolcs következik 0,5 százalékpontos plusszal. (mfor)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: A cikk ugyan gondosan kerüli a fő okot, a mellékelt kép LEHET utalás is a baj eredetére. A sarlózó „brazil gépsor”…
– A probléma oka viszont – nyugodtan kijelenthetjük – az eredendő rendszerbűnből fakad!
Döbrögi: vajdaságom qrmánya mindig is a nemmzetthy érdekeket fogja követni
Kína Egy övezet, egy út elnevezésű kezdeményezése teljes egészében egybeesik a magyar nemzeti érdekekkel – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő csütörtökön Pekingben, a Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen.
Orbán Viktor az állami vendégházban tartott tárgyalás elején azt mondta: a szabadkereskedelemnek és a világgazdaság szabadságának a rendjét fenntartani komoly feladat, és az Egy övezet, egy út együttműködés egy fontos garancia.
„Nekünk, magyaroknak egy nyitott világgazdaság kell” – folytatta -, ezért Magyarország a jövőben is szeretne részt venni ebben az együttműködésben, és ezzel kapcsolatosan „semmifajta ideológiai, külső nyomást” nem fogad el, a magyar kormány mindig is a nemzeti érdekeket fogja követni.
A kormányfő megtiszteltetésnek és fontosnak nevezte a Egy övezet, egy út kezdeményezés második nemzetközi fórumára szóló meghívást.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a kínai vállalatok jelentősen hozzájárulnak a magyar gazdaság korszerűsítéséhez, a kínai beruházások 4,5 milliárd dollárnyi értéket képviselnek Magyarországon. Egyúttal kérte, hogy a tőkeberuházások növekedésének ütemét tartsák fenn a jövőben is.
Li Ko-csiang a magyar kormányzati delegációt köszöntve a szoros kínai-magyar kapcsolatokat és együttműködést méltatta, amely – mondta – új területekre is kiterjedhet, például a digitalizációban. Hozzátette, a már eddig is kézzelfogható eredményeket hozó együttműködésben további óriási lehetőségek vannak nemcsak a nagyvállalatok, hanem a két ország kis és közepes cégei között is.
A kínai miniszterelnök beszélt a szabadkereskedelem és a gazdasági fellendülés fontosságáról is, ami szerinte megerősíti a világbékét.
A tárgyalás után a magyar és a kínai miniszterelnök jelenlétében több kétoldalú megállapodást is kötött a két ország, magyar részről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Palkovics László innovációs és technológiai miniszter írta alá az egyezményeket. Ezek egy magyar-kínai együttműködési központ létrehozásáról, a sport területén folytatott együttműködésről, a „digitális selyemútról”, valamint az akadálymentes kereskedelmet elősegítő munkacsoport létrehozásáról szólnak, továbbá aláírtak egy, a magyar baromfi kínai kivitelét lehetővé tevő kétoldalú megállapodást.
Pekingi látogatása folytatásaként Orbán Viktor tárgyal majd Hszi Csin-ping elnökkel, pénteken és szombaton pedig részt vesz a második Egy övezet, egy út fórumon, amelyen 37 kormány- és államfő, valamint egyéb világvezető lesz jelen. A fórum a 2013-ban meghirdetett, világméretű gazdasági-infrastrukturális Egy övezet, egy út kezdeményezéshez kapcsolódó legmagasabb szintű nemzetközi esemény, egyúttal Kína idei legfontosabb rendezvénye. Az Új Selyemútként is emlegetett elképzelés eddigi eredményeivel kapcsolatban Vang Ji kínai külügyminiszter nemrégiben úgy nyilatkozott: mostanra összesen 126 ország és 29 nemzetközi szervezet írt alá együttműködési megállapodást Kínával az Egy övezet, egy út keretein belül. (atv)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…Kína Egy övezet, egy út elnevezésű kezdeményezése teljes egészében egybeesik a magyar nemzeti érdekekkel – jelentette ki…” – Döbrögi!
Persze tudjuk jól, hogy MIRE GONDOL! „…KÉRTE, hogy a tőkeberuházások növekedésének ütemét tartsák fenn a jövőben is…”
Magyarán: SAJÁT GAZDASÁGI BERUHÁZÁSRA ŐK NEM SZÁNNAK PÉNZT! Fektessenek őbelé, ő meg kifekteti a lefölözött befektetésből összelopott tőkét!
Röviden: LOPNI VALÓÉRT BOZSÉKOL KÍNÁBAN!
Most emiatt szidjuk a kínaiakat? ŐK CSAK ÉLNEK A FÖLKÍNÁLT LEHETŐSÉGGEL! Egy elvtelen, örökké zsákmányéhes gonosztevő ajánlkozásával.
Egy erkölcsileg és morálisan teljesen szétzüllött politikai bandita haza – és nemzetáruló kuncsorgását láthatjuk ismét!
Az pedig, hogy a kínaiak mit gondolnak Döbrögiről? Vélhetőleg azt, amit mi itt sokan!
Megdöbbentő momentummal zárta egy VIII. kerületi, Lujza utcai társasház lakógyűlését a ház közös képviselője: a hvg.hu olvasójának beszámolója szerint a hölgy kitette az asztalra a Fidesz pártigazgatójáról, Kubatov Gáborról elnevezett, a 2009-es pécsi önkormányzati kampányban bizonyítottan használt „Kubatov-listaként” elhíresült adatgyűjtő ívét, azzal a felkiáltással, hogy az önkormányzat munkatársa kérte, hogy ezt még töltesse ki a lakókkal.
Azaz: a kerület fideszes vezetése lakógyűléseken résztvevők adataival frissítgeti az adatbázisát.
Az ívet a beszámoló szerint amúgy senki nem írta alá, a közös képviselő ezután megszégyenülten kezdte elpakolászni a papírokat.
„Ő maga szerintem egyébként nem fideszes, csak hát, egy jó közös képviselő jó kapcsolatot ápol ugye az önkormányzattal” – zárta a történetet az olvasó
Az ív alján is apró betűvel szerepel, hogy a támogatói ív aláírásával az aláíró hozzájárul, hogy a közölt személyes adatait a Fidesz további kapcsolattartás, véleménykérés, választási és egyéb tájékoztatás, adománygyűjtés céljából, az adatkezeléshez tett hozzájáruló nyilatkozat visszavonásáig kezelje.
(168óra)
A bíró nem lehet független az államtól, annak „nem külső tartozéka”, a bírói függetlenség pedig nem abszolút és öncélú – jelentette ki Kövér László házelnök ma, a bírói függetlenséget először garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulójára ,a parlament épületében rendezett tudományos konferencián, az ATV.hu szerint.
A kiegyezés után született, 1869 évi 4. törvénycikk volt az, amely modern értelemben létrehozta a magyar állam bírói hatalmi ágát. Kövér viszont a jubileumon éppen azt emelte ki, véleménye szerint az állam, és annak vezetése nem kíván abszolút bírói függetlenséget, és a bíráknak az államhatalom részeként annak egészével is lojálisnak kellene lennie.
Az ATV tudósítása szerint ehhez a házelnök még hozzátette:
„Ma a globalizmus nevében a demokratikus nemzeti államok felszámolása, az Európa erőforrásai feletti ellenőrzés megszerzése a cél az európai politikában. Védjük meg a cselekvőképes államot, mint közös jövőnk biztosítékát!”
A kommentár abban a helyzetben hangzott el a magyar törvényhozás fejétől, amikor Handó Tünde, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége immár több mint egy éve próbálja a magyar bírói kart a kormánnyal szembeni nagyobb engedelmességre bírni a 2017-ben felállított Országos Bírói Hivatal (OBH) fejeként. Részben ennek az új intézménynek az ellenében hozták létre magyar bírák az Országos Bírói Tanácsot (OBT), amely ennek a nyomásnak próbál meg ellenállni.
A magyar jogrend csendes, hosszú átalakítására utal az ugyancsak Handó Tünde által felügyelt úgynevezett közigazgatási bíróságok folyamatban lévő felállítása is, ennek bírói nem a hagyományos jogi képzésből, hanem az államigazgatásból, átképzés után jönnének, és hozzájuk rendelnének egyes, a kormánynak fontosabb „kiemelt” ügyeket a jövőben.
(merce)
„A KRUMPLILEVES AZ LEGYEN KRUMPLILEVES!” – mondta MINDEN IDŐK HARMADIK legnépszerűbb MAGYAR politikusa, Kádár János.
Mondott még mást is:
Aztán a krumlileves mellé lett gulyás is, rántott hús is, kalács is, meg bor is. MEG BÉKESSÉG IS!
DE MI MEGUNTUK A BORT – BÚZÁT – BÉKESSÉGET, és bécsi kávét akarva POLGÁRI DEMOKRÁCIÁRA VÁLTOTTUNK!
„A krumplileves az legyen krumplileves!” HA POLGÁRI DEMOKRÁCIA, AKKOR LEGYEN AZ! Akkor éljünk úgy!
MA A MAGYARSÁG GYÁSZNAPJA VAN!
A polgári demokrácia játékszabályai szerint elvetett mag 2010 – ben falkaforradalom néven kikelve szárba szökkent, és ma nyolc esztendeje 2011 április 25 – én virágot hozott.
A TÁKOLMÁNYT!
Amit pontosan ma nyolc éve kürtöltek ki kiagyalói!
MA NYOLC ÉVE A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEGYILKOLÁSA UTÁN MEGHALT MAGYARORSZÁG IS!
Ma nyolc esztendeje annak, hogy világra jött a tákolmányos Döbrögisztán vajdaság!
Néhányaknak habos sütivel, sokaknak csak bodaggal, és a menekültek keserű kenyerével.
JÓ LENNE EGY KIS KRUMLILEVES, MI?!
Gondoltad volna magyar a rántott húst félrelökve, hogy egyszer még „A KRUMLILEVEST” sírod vissza?!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A munkás-paraszt kormány kérdésével kapcsolatban folyó év január 14-én a „Bolsevik”-nak írt levelét átküldték hozzám, a Központi Bizottságba, hogy válaszoljak rá. Túlterheltségem miatt késéssel válaszolok — ezért bocsánatot kérek.
1. A kérdést nem lehet úgy feltenni, mint azt egyes elvtársak felteszik: „a munkás-paraszt kormány — valóság, vagy csak agitációs jelszó?” Nem lehet azt mondani, hogy bár valójában nálunk nincs munkás-paraszt kormány, mégis beszélhetünk munkás-paraszt kormányról, mint agitációs jelszóról. A kérdés ilyen feltevéséből az következik, hogy pártunk adhat tartalmilag hamis jelszavakat, amelyek valójában tarthatatlanok, amelyekben maga a párt sem hisz, amelyeket azonban a párt mégis forgalomba hoz, hogy félrevezesse a tömegeket. Ezt megtehetik az eszerek, a mensevikek, a polgári demokraták, mivel a szó és a tett közti meghasonlás és a tömegek félrevezetése ezeknek a halódó pártoknak egyik fő fegyvere. A mi pártunk azonban soha és semmilyen körülmények között sem teheti fel így a kérdést, mert a mi pártunk marxista párt, lenini párt, felfelé ívelő párt, amely abból meríti erejét, hogy nála nincs meghasonlás a szó és a tett között, hogy nem vezeti félre a tömegeket, csak az igazságot mondja a tömegeknek, és politikáját nem demagógiára, hanem az osztályerők tudományos elemzésére építi.
A kérdést így kell feltenni: vagy nincs nálunk munkás-paraszt kormány — és akkor a munkás-paraszt kormány jelszavát, mint felesleges és hamis jelszót el kell vetni, vagy valóban van nálunk munkás-paraszt kormány, az ilyen kormány létezése megfelel az osztályerők állapotának — és akkor a munkás-paraszt kormány jelszava helyes és forradalmi jelszó. Vagy az egyik, vagy a másik. Választani kell.
2. Ön a munkás-paraszt kormány jelszavát „Sztálin elvtárs formulájának” nevezi. Ez egyáltalán nem igaz. Valójában ez a jelszó, vagy, ha úgy akarja, ez a „formula”, Lenin jelszava, nempedig valaki másé. Én csupán őt ismételtem a „Kérdések és feleletek”-ben. Lapozza fel Lenin Művei XXII. kötetének 13,15, 90,133, 210. oldalát; a XXIII. kötet 93, 504. oldalát; a XXIV. kötet 448. oldalát; a XXVI. kötet 184. oldalát, ahol Lenin a Szovjethatalmat „munkás-paraszt kormánynak” nevezi; lapozza fel a XXIII. kötet 58, 85, 86, 89. oldalát; a XXIV. kötet 115, 185, 431, 433, 436, 539, 540. oldalát; a XXV. kötet 82, 146, 390, 407. oldalát; a XXVI. kötet 24, 39, 40, 182, 207, 340. oldalát, ahol Lenin a Szovjethatalmat ,,munkás-paraszt hatalomnak” nevezi, — lapozza fel mindezeket, valamint Lenin néhány más művét is és meg fogja érteni, hogy a munkás-paraszt kormány jelszava vagy „formulája” — Lenin jelszava vagy „formulája”, nempedig valaki másé.
3. Az ön alapvető hibája az, hogy összetéveszti:
a) kormányunk kérdését államunk kérdésével;
b) államunk és kormányunk osztálytermészetének kérdését kormányunk mindennapi politikájának kérdésével.
Nem szabad összetéveszteni és következésképpen azonosítani államunkat kormányunkkal. Államunk a proletárok osztályának államhatalommá való szervezése, amely arra hivatott, hogy elnyomja a kizsákmányolok ellenállását, megszervezze a szocialista gazdaságot, megszüntesse az osztályokat stb. Kormányunk viszont ennek az államszervezetnek a csúcsa, a legfelső vezetője. A kormány tévedhet, hibákat követhet el, amelyek ideiglenes bukással fenyegetik a proletariátus diktatúráját, ez azonban még nem fogja azt jelenteni, hogy a proletárdiktatúra, mint az állam felépítésének elve az átmeneti időszakban, helytelen vagy hibás. Ez csupán azt fogja jelenteni, hogy a legfelső vezetők rosszak, hogy a vezető csúcs politikája, a kormány politikája nem felel meg a proletárdiktatúrának, hogy ezt a politikát meg kell változtatni a proletárdiktatúra követelményeinek megfelelően.
Az állam és a kormány osztálytermészetüket tekintve egyneműek, a kormány azonban terjedelmére nézve szűkebb és nem fedi az államot. Szerves kapcsolat van közöttük és függnek egymástól, ez azonban még nem jelenti azt, hogy egy kalap alá lehet őket vonni.
Látja tehát, hogy nem szabad összekeverni államunk kérdését kormányunk kérdésével, aminthogy nem szabad összekeverni a proletárok osztályának kérdését a proletárok osztálya legfelső vezetőinek kérdésével sem.
De még kevésbé engedhető meg államunk és kormányunk osztálytermészete kérdésének összekeverése kormányunk napi politikájának kérdésével. Államunk és kormányunk osztálytermészete nyilvánvaló: proletár. Államunk és kormányunk célkitűzései szintén világosak: a kizsákmányolok ellenállásának elnyomása, a szocialista gazdaság megszervezése, az osztályok megszüntetése stb. Mindez világos.
Mi hát ebben az esetben kormányunk napi politikájának kérdése? Nem más, mint azoknak az utaknak és eszközöknek a kérdése, amelyek segítségével paraszti országunkban megvalósíthatók a proletárdiktatúra osztálycéljai. A proletár államra azért van szükség, hogy elnyomja a kizsákmányolok ellenállását, megszervezze a szocialista gazdaságot, megszüntesse az osztályokat stb. Kormányunkra pedig, mindezen kívül, még azért is szükség van, hogy kijelölje azokat az utakat és eszközöket (napi politika), amelyek nélkül elképzelhetetlen e feladatok megvalósítása országunkban, ahol a proletariátus — kisebbség, ahol a parasztság — óriási többség.
Melyek ezek az utak és eszközök s miben állanak? Alapjában véve olyan intézkedések ezek, amelyek arra irányulnak, hogy fenntartsák és megerősítsék a munkásoknak és a parasztság zömének szövetségét, hogy ebben a szövetségben fenntartsák és megerősítsék a hatalmon levő proletariátus vezetőszerepét. Aligha szorul bizonyításra, hogy kormányunk, ha nincs ilyen szövetség és ha nem ilyen szövetségre támaszkodik, erőtlen volna és nem volna lehetőségünk arra, hogy nekilássunk a proletárdiktatúra azon feladatainak megoldásához, amelyekről az imént beszéltem. Meddig áll majd fenn ez a szövetség, ez az összefogás, meddig fog tartani az a politika, amelyet a Szovjet Kormány ennek a szövetségnek, ennek az összefogásnak a megerősítése érdekében folytat? Világos, hogy mindaddig, amíg lesznek osztályok és amíg lesz kormány, mint az osztálytársadalom, mint a proletárdiktatúra kifejezője.
Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartanunk azt, hogy:
a) a munkások és a parasztok szövetségére nem azért van szükségünk, hogy a parasztságot mint osztályt fenntartsuk, hanem hogy átalakítsuk és átformáljuk olyan irányban, amely megfelel a szocialista építés győzelme érdekeinek;
b) annak a politikának, amelyet a Szovjet Kormány e szövetség megerősítése érdekében folytat, nem az osztályok megrögzítése, hanem az osztályok megszüntetése, az osztályok megszüntetésének meggyorsítása a célja.
Leninnek tehát tökéletesen igaza volt, amikor azt írta:
„A diktatúra legfőbb elve — a proletariátus és a parasztság szövetségének fenntartása, hogy a proletariátus megtarthassa a vezetőszerepet és az államhatalmat” (XXVI. köt. 460. old.).
Nem szorul bizonyításra, hogy a Szovjet Kormánynak napi politikájában éppen ez a lenini tétel, és nem valami más a vezérvonala, hogy a Szovjet Kormány politikája a fejlődés mai szakaszán lényegében olyan politika, amely a munkások és a parasztság zöme közötti éppen ilyen szövetség fenntartására és megerősítésére irányul. A Szovjet Kormány ebben az értelemben — de csakis ebben az értelemben, nempedig osztálytermészete értelmében — munkás-paraszt kormány.
Aki ezt nem ismeri el, az letér a leninizmus útjáról, rálép arra az útra, amely egyértelmű a munkás-paraszt összefogás eszméjének, a proletariátus és a parasztság dolgozó tömegei közötti szövetség eszméjének tagadásával.
Aki ezt nem ismeri el, az azt tartja, hogy a munkás-paraszt összefogás mesterkedés, nempedig reális forradalmi ügy, hogy a „nep”-et „agitációs” célzattal vezettük be, nempedig azért, hogy a parasztság zömével együtt építsük a szocializmust.
Aki ezt nem ismeri el, az azt tartja, hogy forradalmunk nem tudja kielégíteni a parasztság zömének alapvető érdekeit, hogy ezek az érdekek kibékíthetetlen ellentmondásban vannak a proletariátus érdekeivel, hogy a szocializmust nem építhetjük és nem is kell a parasztság zömével együtt építenünk, hogy Lenin szövetkezeti terve tarthatatlan, hogy a mensevikeknek és szajkózóiknak igazuk van stb.
Csak fel kell tennünk ezeket a kérdéseket és mindjárt megértjük, mennyire rothadt és céltalan a munkás-paraszt összefogás sarkalatos kérdésének ez az „agitációs” értelmezése. Ezért mondottam a „Kérdések és feleletek”-ben, hogy a munkás-paraszt kormány jelszava nem „demagógia”, nem „agitációs” manőver, hanem feltétlenül helyes és forradalmi jelszó.
Röviden: más dolog — államunk és kormányunk osztálytermészetének kérdése, amely meghatározza forradalmunk fejlődésének fő céljait, és más dolog — a kormány mindennapi politikájának, e politika azon útjainak és eszközeinek kérdése, amelyek szükségesek e célok eléréséhez. E két kérdés feltétlenül összefügg egymással. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy azonosak, hogy egy kalap alá lehet vonni őket.
Látja tehát, hogy nem szabad összekeverni az állam és a kormány osztálytermészetének kérdését a kormány mindennapi politikájának kérdésével.
Azt mondhatják, hogy itt ellentmondás van: hogyan lehet az osztálytermészetét tekintve proletár kormányt munkás-paraszt kormánynak nevezni. Ez az ellentmondás azonban látszólagos. Itt tulajdonképpen ugyanolyan „ellentmondás” van, amilyent egyes „filozófusaink” Leninnek a proletariátus diktatúrájára vonatkozó két formulája között igyekeznek kimutatni, amely formulák közül az első úgy szól, hogy „a proletárdiktatúra egy osztály hatalma” (XXIV. köt. 398. old.), a második pedig úgy szól, hogy „a proletárdiktatúra sajátos formájúosztályszövetség a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nem-proletár rétege (kispolgárság, kistulajdonosok, parasztság, értelmiség stb.) között” (XXIV. köt. 311. old.).
Van-e ellentmondás e két formula között. Persze, hogy nincs. Akkor hát hogyan érhető el egy osztály (a proletariátus) uralma, mondjuk, a parasztság zömével való osztályszövetség mellett? Úgy, hogy ebben a szövetségben megvalósul a hatalmon levő proletariátusnak („a dolgozók élcsapatának”) vezetőszerepe. Egy osztálynak, a proletárok osztályának hatalma, amely ennek az osztálynak a parasztság zömével való szövetsége segítségével, a parasztság zömének állami vezetése útján valósul meg, — ez a két formula alapgondolata. Hol itt az ellentmondás?
De mit jelent a parasztság zömének állami vezetése a proletariátus által? Ugyanolyan vezetés-e ez, amilyen a polgári-demokratikus forradalom időszakában volt, amikor a proletariátus és a parasztság diktatúrájáért küzdöttünk? Nem, ez nem olyan vezetés. A proletariátus állami vezetése a parasztság irányában — olyan vezetés, amely a proletárdiktatúra fennállásának körülményei között történik. A proletariátus állami vezetése azt jelenti, hogy:
a) a burzsoáziát már megdöntöttük, b) a proletariátus van hatalmon, c) a proletariátus nem osztja meg a hatalmat más osztályokkal, d) a proletariátus építi a szocializmust, magával vonva a parasztság zömét.
A polgári-demokratikus forradalomban és a proletariátus és a parasztság diktatúrája idején a proletariátus vezetése viszont azt jelenti, hogy:
a) a kapitalizmus mint alap megmarad, b) a hatalom a forradalmi-demokratikus burzsoáziáé, amely túlnyomó erő a hatalom összetételében, c) a demokratikus burzsoázia megosztja a hatalmat a proletariátussal, d) a proletariátus kiszabadítja a parasztságot a polgári pártok befolyása alól, eszmei és politikai vonalon vezeti azt, és előkészíti a harcot a kapitalizmus megdöntésére.
Amint látja, itt gyökeres a különbség.
Ugyanezt kell mondanunk a munkás-paraszt kormány kérdésével kapcsolatban is. Milyen ellentmondás lehet abban, hogy, amikor kormányunk proletártermészete és az abból adódó szocialista feladatok kormányunkat nemcsak nem akadályozzák, hanem ellenkezőleg, ösztönzik, szükségképpen ösztönzik olyan politika folytatására, amely arra irányul, hogy fenntartsa és szilárdítsa a munkás-paraszt szövetséget, mint a proletárdiktatúra szocialista osztályfeladatai megoldásának paraszti országunkban legfontosabb eszközét, — akkor ezt a kormányt ennélfogva munkás-paraszt kormánynak nevezik?
Nem világos-e, hogy Leninnek igaza volt, amikor a munkás-paraszt kormány jelszavát hirdette és munkás-paraszt kormánynak minősítette kormányunkat?
Általában ki kell jelentenem, hogy a „proletariátus diktatúrájának rendszere”, amelynek segítségével országunkban megvalósul egy osztály, a proletariátus hatalma — eléggé bonyolult dolog. Tudom, hogy egyes elvtársaknak nem tetszik, nincs ínyére ez a bonyolultság. Tudom, hogy sokan közülük „a legkevesebb erőpazarlás elve” szempontjából előnyben részesítenének egy könnyebb és egyszerűbb rendszert. De nincs mit tenni: előszöris, a leninizmust olyannak kell elfogadni, amilyen az valójában (a leninizmust nem szabad leegyszerűsíteni és vulgarizálni), másodszor, a történelem azt tanítja, hogy a legegyszerűbb és a legkönnyebb „elméletek” korántsem mindig a leghelyesebbek.
4. Levelében Ön ezt panaszolja:
„Valamennyi e kérdéssel foglalkozó elvtárs gyarlósága, hogy vagy csak a kormányról, vagy csak az államról beszélnek, s ezért nem adnak végleges választ, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy milyen viszonynak kell lenni e fogalmak között.”
Elismerem, hogy ez a „gyarlóság” valóban megvan vezető elvtársainkban, különösen, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy egyes nem éppen serény „olvasók” nem akarnak maguk nagyon elmélyedni Lenin műveiben, és azt követelik, hogy minden kifejezést alaposan rágjanak meg nekik. De mit lehet tenni? Vezető elvtársainkat előszöris túlságosan elfoglalja és megterheli a folyó munka, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy a leninizmusnak, mint mondani szokás, pontról pontra való megmagyarázásával foglalkozzanak, másodszor, valamit kell hagyni az „olvasóknak” is, akiknek végülis át kell térniök Lenin műveinek felületes olvasásáról a leninizmus komoly tanulmányozására. Rá kell mutatnom arra, hogy ha az „olvasók” nem fogják komolyan tanulmányozni a leninizmust, olyan panaszok, amilyen az Öné is, és „félreértések” mindig lesznek.
Nézzük például államunk kérdését. Világos, hogy államunk, mind osztálytermészetét, mind programját, fő feladatait, akcióit, működését tekintve, — proletárállam, munkásállam, igaz, némi „bürokratikus eltorzulással”. Emlékezzék Lenin meghatározására:
„A munkásállam absztrakció. A valóságban pedig olyan munkásállamunk van, amelynek, először, az a sajátossága, hogy az országban nem a munkáslakosság, hanem a parasztlakosság van túlsúlyban; és másodszor, munkásállam bürokratikus eltorzulással” (XXVI. köt. 91. old.).
Ezt talán csak a mensevikek, az eszerek, meg egyes ellenzékiek vonhatják kétségbe. Lenin többízben megmagyarázta, hogy államunk a proletárdiktatúra állama, a proletárdiktatúra pedig egy osztály, a proletariátus hatalma. Mindez réges-rég ismeretes. És mégis szép számmal akadnak olyan „olvasók”, akik nehezteltek és most is neheztelnek Leninre amiatt, hogy Lenin államunkat olykor „munkás-paraszt” államnak nevezte, noha nem nehéz megérteni, hogy Lenin ezzel kapcsolatban nem államunk osztálytermészetének meghatározását tartotta szem előtt, még kevésbé azt, hogy tagadja ennek az államnak proletár természetét, hanem azt, hogy a Szovjet Állam proletár jellege a proletariátus és a parasztság zöme összefogásának szükségességére vezet, s ezért a Szovjet Kormány politikájának ez összefogás megerősítésére kell irányulnia.
Lapozza fel például a XXII. kötet 174. oldalát; a XXV. kötet 50, 80. oldalát; a XXVI. kötet 40, 67, 207, 216. oldalát; a XXVII. kötet 47. oldalát. Lenin mindezekben a munkákban, valamint több más műben is államunkat „munkás-paraszt” államnak minősíti. Furcsa volna azonban nem megérteni azt, hogy Lenin mindezekben az esetekben nem államunk osztály természetének jellemzését tartja szem előtt, hanem a munkás-paraszt összefogás megerősítésére irányuló azon politika meghatározását, amely paraszti országunk viszonyai között államunk proletár természetéből és szocialista feladataiból következik. Ebben a feltételes és korlátozott értelemben, de csakis ebben az értelemben lehet „munkás-paraszt” államról beszélni, és éppen ezt teszi Lenin műveinek említett helyein.
Ami államunk osztálytermészetét illeti, már fentebb mondottam, hogy Lenin erre vonatkozólag rendkívül szabatos meghatározást adott, amely semmiféle csűrést-csavarást nem enged meg: munkásállam bürokratikus eltorzulással olyan országban, amelyben a paraszti lakosság van többségben. Azt hiszem, ez világos. Ennek ellenére egyes „olvasók”, akik betűket tudnak ugyan „olvasni”, de nem hajlandók megérteni az olvasottakat, továbbra is arról panaszkodnak, hogy Lenin „összezavarta” őket államunk természetének kérdésében, a „tanítványok” pedig nem akarják „tisztázni” ezt a „zavart”. Kissé nevetséges…
Ön azt kérdezi: hol a kivezető út a. „félreértésekből”?
Véleményem szerint az egyetlen kivezető út: ne egyes idézetek alapján tanulmányozza Lenint, hanem tanulmányozza lényegében, komolyan és átgondoltan, fáradhatatlanul.
Más kivezető utat nem látok.
„Bolsevik” 6. sz.
1927. március 15.
(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2019 április 25. csütörtök van. Az esztendő 115. napját tapossuk. Rohan az idő!
A Gergely-naptár szerint az évből még 250 (szökőévekben 251) nap van hátra.
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Márk, Aisa, Ajnácska, Ajsa, Ángyán, Ányos, Ervin, Ervina, Ervínia, Everard, Hajnácska, Izmael, Kalliszta, Kasszandra, Márkus, Niké nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Április 25 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
– Olaszország nemzeti ünnepe, a Felszabadulás napja (a második világháború vége óta)
– A Malária Elleni Küzdelem Világnapja
– Thalia napja (Los Angeles)
– A döbrögista tákolmány 2011 április 25 – i kiKürtölése emlékére – a tákolmány napja. A mai nap Magyarország halálának, egyben Döbrögisztán vajdaság létrehozásának napja. Egyúttal a Magyar Szégyen Napja!
A balrad.ru mai zeneajánlata:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Zelenszkij biztonsági és katonai ügyekben illetékes tanácsadója határozottan ellenzi az orosz államfővel való négyszemközti megbeszéléseket Donbassz – ügyében. Ivan Aparsin szerint Vlagyimir Putyinnal „csakis a világ vezető államainak vezető politikusai jelenlétében, vagy azok közvetítésével kell tárgyani, mert csak közös erővel tudják sarokba szorítani.”
Aparsin a donbasszi népköztársaságokkal való közvetlen tárgyalásoktól is óvja mentoráltját.
Emlékeztetünk: televízióban három nappal a választások előtt Zelenszkij igenlően válaszolt a kérdésre: „Putyin az ellenséged?”
Egy bizonyos „Český Rozhlas Plus” nevű cseh médiumban megjelent írás miatt máris kitört a botrány Maradék – Ukrajna, és… – valakik közt. A cseh orgánomban ugyanis megjelent egy írás Zelenszkijről. „Zsidó az ukrán fasiszták vezetője”- címmel.
A prágai ukrán nagykövetség máris bocsánatkérést követel, és bosszúért liheg.
Egy Andrej Szencsenko nevű ukrán „emberjogi aktivista” bírósági keresetet nyújtott be Valcman ellen. HAZAÁRULÁSSAL illeti Nyalókakirályt. De nem ám „azért”…!
Szerinte Valcman felelős az ilovajszki katasztrófáért, és mert aláírta a minszki megállapodást. Meg durván megsértette a Budapesti Memorandumot.
Vlagyimir Putyin mielőtt ma nekivágott volna a vlagyivosztoki túrának, aláírta a DNR és az LNR polgárainak gyorsított és egyszerűsített orosz útlevélhez juttatásáról szóló törvényt. Így az már életbe is lépett! Kijev máris az ENSZ – nél reklamál a dolog miatt.
Minszkben ma újabb vízgereblyézési forduló volt. Az EBESZ tűzszüneti javaslatát tárgyalták volna a felek.
Tatjana Nyikonorova DNR külügyminiszter jelentette: Kijev delegáltjai hallani sem akartak a dologról. Így aztán…
A DNR frontszakaszon pedig…- de akár ne is mondjuk: élénkebb a frontélet. Kiváltképp Dokucsajevszk környékén. De ott az ingerkedő latrok megint lyukra futottak. Állítólag az ő aknatérképük is rossz volt. Kettő biztosan fűbe harapott.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ha ez igaz, óriási bajban lehet Márki-Zay és városa
A vásárhely24 információi szerint felfüggesztette a Magyar Államkincstár a vásárhelyi önkormányzat finanszírozását, mert a Márki-Zay Péter által vezetett hivatal a határidő után másfél hónappal sem volt képes beküldeni a tavalyi év pénzügyi elszámolását.
A hír nyomán a Délmagyar azt írja: a beszámoló eredeti határideje március 10-e lett volna, a MÁK pedig a harmadik felszólítás, és be nem tartott póthatáridő után döntött a jogszabályoknak megfelelően úgy, hogy befagyasztják a vásárhelyi önkormányzatnak címzett kifizetéseket. Tudomásuk szerint a dolgozókat arról értesítették, hogy a bérfizetés “bankszámla váltás miatt csúszni fog”.
Ez azért érdekes, mert az önkormányzat bankszámláit közgyűlési döntés nélkül nem lehet megváltoztatni, erről pedig a testület nem tárgyalt.
A pénzek befagyasztásának hatására azonban úgy tűnik, a hivatal összekapta magát, és a héten küldött egy beszámolót az államkincstárnak, arról azonban, hogy ez minőségileg megfelelő-e, nincs információ. Ezzel viszont a helyzetet már csak részben mentik: mivel sor került a felfüggesztésre, a MÁK folyó hónapban már nem utal. (atv)
Bal-Rad komm: „…úgy tűnik, a hivatal összekapta magát, és a héten küldött egy beszámolót…”
– Node eddig ezt miért nem tették meg? Határidőre! Nemtán annak bebizonyításán munkálkodtak, hogy ők sem jobbak?!
Ha nem is ez volt a cél, sikerült bebizonyítani: egyik kutya! – másik eb!
Nicolas Maduro venezuelai elnök az állami televízióban vázolta az ország helyzetét.
„AZ USA foga belevásolt Venezuelába. Az észak – amerikai imperialista bohóckodás ellenére is – ami bár komoly károkat okozott ezidáig országunknak – nem törte meg Venezuela népét és kormányát. Fegyveres erőink teljes mértékben támogatják az ország legitim kormányát. Guaido, ez a komédiás, legújabban május elsejére mozgósítaná a népet egy puccs érdekében, de sikerre nem számíthat. Az amerikaik szervezte színes forradalom Caracasban sikertelenségre van itélve.”
Vlagyimir Sudarjev, az Orosz Tudományos Akadémia Latin-Amerika Tanulmányainak Intézetének főmunkatársa szerint is lecsengőben a Guaido szította feszültség.
„Guaido tábora a nehéz gazdasági helyzet miatt még akár növekedhet is. A kritikus tömegtől viszont messze lesz, és az amerikaiak által elvárt eredményt eleve nem tudja produkálni. Ráadásul egyre több ellenzéki vezető akar Maduro helyére kerülni. A kezdeti viszonylagos ellenzéki egységmegbomlott, és már a végletekig megosztott. Az USA pedig a „bőség zavarával” küzd. Kit – mit támogasson? Ráadásul a támogatások nem elégségesek.
Washington számára ugyanakkor rendkívüli kockázatokat jelentene egy erőszakos beavatkozás. A Trump – stáb fölmérte, és nem becsülte alá Venezuela fegyveres erejét. Az Sz – 300 – as rendszerek akkora kockázatot jelentenekaz USA számára, hogyazt ők bevállalni nem akarják.Trump már a választási kampányára készül. Maduro viszont világossá tette: Venezuelába bele fog bukni. Trump inkább nem kockáztat”- mondta el véleményét Szudarjev.
Közben érdekes fejleményekről érkeztek híreka kolumbiai – venetuelai határtérségből. A Guaido szervezte „segélykonvoj – akció” idején dezertált venezuelai katonák akik Kolumbiába mentek át, gondban vannak. Nincs apanázs! Most Bogotába, Ivan Duque elnökhöz készülnek, mert becsapva érzik magukat. Haza – Venezuelába – ugyanis nem mehetnek! Ruiz – megyében viszont közbiztonsági kockázatot jelentenek. Duque pedig látni se akarja őket. A panaszos megye elöljárója Villa del Rosario Pepe meg már szeretne rajtuk túladni.
A kolumbiai külügyminisztérium a nemzetközi közösségnél kuncsorog segítségért.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Hát ilyet még a sokat látott legöregebb vlagyivosztoki oroszok se láttak talán városukban.
Megérkezett Kim Dzsong Un! A KNDK vezetője vonattal jött a pályaudvarra. Ott már majdnem este hat óra volt, (moszkvai idő szerint még csak késő délelőtt, 10:50) amikor befutott a vonat. (Átverve a fél világot, az ő asszonya nélkül érkezett! Persze így sem maradt felügyelet nélkül, mert a nővére már várta!)
Az állomás előtti téren aztán volt olyan parádés fogadtatás, hogy csak no! Ott fogadta őt az orosz Távol – Kelet és az Északi – sarkvidék kormányzója Alekszandr Kozlov és a Primorszkij Kraj (Tengermelléki Határterület) kormányzója Oleg Kozsemjako.
A közepes méretű katonai parádét követően pedig beült autójába, és a konvoj elindult az Aleuti úton. Na ilyet meg még az annál öregebb vlagyivosztokiak sem láttak!
Még Haszan orosz határállomáson adott egy interjút a KNDK vezetője. Elmondta, hogy mióta hét éve országa elsőszámú vezetője, azóta szeretett volna Oroszországba látogatni. Ez a vágya most teljesült. „Sok jó dolgot hallottam Oroszországról. Remélem, hogy baráti kapcsolatot tudok kialakítani az önök országának elnökével, akivel hamarosan találkozni fogok.” – nyilatkozta első meghatottságában, már orosz földön.
Az első elemzések KÜLÖN KITÉRNEK a parádés fogadtatásra, mint olyanra, amilyenre már régen nem volt példa, és ami jelzés értékkel (IS) bírhat.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Csak véletlenül derült ki, hogy a jegybankelnök fia imádja a „young timer” Porsche-típusokat, négyet is vásárolt belőlük.
Az Átlátszó egyik olvasója vette észre, hogy három Porsche 911 Targa parkol egymás mellett egy XIII. kerületi garázsban. Az oknyomozó portál kiderítette, hogy az autók Matolcsy György jegybankelnök kisebbik fia, a kormányközeli vállalkozóként közpénzből meggazdagodott Matolcsy Ádám gyűjteményébe tartoznak, sőt, megtalálták a gyűjtemény negyedik darabját is.
A lap szerint több jel is utalt arra, hogy a „young timer” kategóriába sorolható autók és a Matolcsy-fiú között kapcsolat van. Az egyik ilyen jel, hogy a Porschék abban a garázsban álltak, amelyik a 444.hu által még 2016-ban bemutatott, Matolcsy Ádám által használt loftlakás közvetlen közelében van, és ahol a luxuslakásnak otthont adó Riverloft-ház más lakói is parkolnak az autóikkal.
A parkolóhely-feliratok is a feltételezett kapcsolatot erősítik. A falra helyezett papírlapok ugyanis azt jelzik, hogy a Porschék parkolóhelyei az egykor Matolcsy Ádám által vezetett és a Magyar Stratégiai Zrt. nevű cégén keresztül tulajdonolt New Wave Média Group Kft. számára voltak fenntartva.
A múlt idő annak szól, hogy a portál nemrég észrevette, a Porsche-gyűjtemény parkolóhelyet váltott, és a Millenáris Mélygarázsba költözött. Itt felfedezték a gyűjtemény negyedik darabját is, amely a korábbi helyszínen készült fotókon nem szerepelt. A négy autó nem egymás mellett áll, de a mögöttük lévő falon ugyanúgy felirat jelzi a parkolóhely „bérletes” használóját, amely ezúttal a New Wave Kft.
A parkolóhelyeket bérlő New Wave Kft. nem azonos a korábbi helyeket bérlő, és egyébként már megszűnt New Wave Média Group Kft.-vel. A rövidített cégnév ezúttal egy másik vállalkozást, a New Wave Service Kft.-t takarja, amely ugyancsak a Magyar Stratégiai Zrt. tulajdona, vagyis végső soron Matolcsy Ádámé, aki a holdingcég egyedüli tulajdonosa. Hiába változott tehát a Porschék parkolóhelye és az azokat bérlő cég, most is Matolcsy Ádám áll a háttérben.
A négy autó becsült értéke összesen 60 – 70 millió forintra tehető és együtt több mint 1200 lóerővel bírnak. A parkolóhelyeket bérlő New Wave Service Kft. szintén csak nemrég költözött a Millenárisra: az OPTEN céginformációs adatbázis szerint a cég 2019 januárjában tette át székhelyét a Millenáris Irodaházba.
A cikkkben szereplő autókkal kapcsolatban az Átlátszó megkereste Matolcsy Ádámot, aki emailben válaszolt kérdéseikre. Válaszlevelében megerősítette: a négy „régi” Porsche 911 valóban az ő tulajdona. Mint elmondta, az autókat nem presztízsük, hanem különlegességük miatt választotta.
A vállalkozó azt is elárulta, hogy annak reményében vásárolt befektetési céllal ugyanolyan kivitelű és típusú autókat, hogy így egy későbbi együttértékesítés esetén nagyobb értéknövekedést érjen el velük. A Porsche-gyűjtemény átköltöztetésének okát firtató kérdésre Matolcsy Ádám azt válaszolta, hogy egyszerű anyagi megfontolások vezették a döntésben: a Millenáris Parkolóban ugyanis olcsóbb az autók tárolása, mint a korábbi helyen volt. Mint az a fentebbi, az üzemeltető ártábláját ábrázoló fotónkon is látszik, a vállalkozó cége által használt bérlet havi 42 ezer forintba kerül áfával autónként, amely a négy autó esetén havonta 168 ezer forintot jelent.
Matolcsy Ádám legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy nagyon gyorsan reagált az édesapja unokatestvére, Szemerey Tamás tulajdonában lévő NHB Bank likviditási problémáira: pár nappal azelőtt, hogy a Matolcsy György vezette jegybank korlátozta volna az NHB kifizetéseit, az ifjabb Matolcsy egy másik banknál nyitott számlát a cégei számára – idézi fel az előzményeket a hírportál. Az ifjú vállalkozó a Balaton Bútor Kft.-t is a családja házibankjaként emlegetett, most csődbe ment pénzintézettől kapott, a jegybank növekedési hitelprogramjából finanszírozott hitelből vásárolta. Ez a cég szállíthatta aztán a bútorokat a Testnevelési Egyetem új kampuszára vagy az Országos Bírói Hivatalnak, félmilliárdos uniós támogatást nyert el egy okosiroda-projektre, és további 92 millió forint uniós támogatást kapacitásbővítésre.
Matolcsy Ádám fontos szerepet játszott az Origo hírportál kormánypárti propagandafelületté züllesztésében: ő volt a portált kiadó New Wave Media Kft. tulajdonosa a kormánypárti Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány felállításáig. A New Wave adta ki a Vs.hu nevű portált is, amely több százmillió forint támogatást kapott a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank alapítványaitól. (kím.)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Hát Istenem! Kádárnak „saját” vonata volt! (Meg lehet nézni a múzeumban!) Rasi Ura, a Nemmzetth Elsőszámú Vejkója, – a Fényűző Tiborcz Pista – meg 60 millás BMW – ben kuporog. Ifjabb Mekkmester a Porschékért rajong!
Ifjabb Mekkmester azért vett mindjárt négyet is, hogy legyen pótalkatrész. Ha kell!
Ha Kádárnak lehetett „saját” vonata, a bútorgyárgazdi ifjabb Mekkmesternek miért ne lehetne – hobbiból – Porsche – gyűjteménye? Megdolgozott ő a rávalóért!
A cikk MINDEN MÁS SUGALLMAZÁSA pedig egyenesen nemmzetthellenes intrika! Szinte süt belőle az irigység meg a rosszindulat a NER – iránt!
Fotó: MTI
