Írta: J. V. Sztálin

A munkás-paraszt kormány kérdéséhez

Válasz Dmitrijevnek

A munkás-paraszt kormány kérdésével kapcsolatban folyó év január 14-én a „Bolsevik”-nak írt levelét átküldték hozzám, a Központi Bizottságba, hogy válaszoljak rá. Túlterheltségem miatt késéssel válaszolok — ezért bocsánatot kérek.

1. A kérdést nem lehet úgy feltenni, mint azt egyes elvtársak felteszik: „a munkás-paraszt kormány — valóság, vagy csak agitációs jelszó?” Nem lehet azt mondani, hogy bár valójában nálunk nincs munkás-paraszt kormány, mégis beszélhetünk munkás-paraszt kormányról, mint agitációs jelszóról. A kérdés ilyen feltevéséből az következik, hogy pártunk adhat tartalmilag hamis jelszavakat, amelyek valójában tarthatatlanok, amelyekben maga a párt sem hisz, amelyeket azonban a párt mégis forgalomba hoz, hogy félrevezesse a tömegeket. Ezt megtehetik az eszerek, a mensevikek, a polgári demokraták, mivel a szó és a tett közti meghasonlás és a tömegek félrevezetése ezeknek a halódó pártoknak egyik fő fegyvere. A mi pártunk azonban soha és semmilyen körülmények között sem teheti fel így a kérdést, mert a mi pártunk marxista párt, lenini párt, felfelé ívelő párt, amely abból meríti erejét, hogy nála nincs meghasonlás a szó és a tett között, hogy nem vezeti félre a tömegeket, csak az igazságot mondja a tömegeknek, és politikáját nem demagógiára, hanem az osztályerők tudományos elemzésére építi.

A kérdést így kell feltenni: vagy nincs nálunk munkás-paraszt kormány — és akkor a munkás-paraszt kormány jelszavát, mint felesleges és hamis jelszót el kell vetni, vagy valóban van nálunk munkás-paraszt kormány, az ilyen kormány létezése megfelel az osztályerők állapotának — és akkor a munkás-paraszt kormány jelszava helyes és forradalmi jelszó. Vagy az egyik, vagy a másik. Választani kell.

2. Ön a munkás-paraszt kormány jelszavát „Sztálin elvtárs formulájának” nevezi. Ez egyáltalán nem igaz. Valójában ez a jelszó, vagy, ha úgy akarja, ez a „formula”, Lenin jelszava, nempedig valaki másé. Én csupán őt ismételtem a „Kérdések és feleletek”-ben. Lapozza fel Lenin Művei XXII. kötetének 13,15, 90,133, 210. oldalát; a XXIII. kötet 93, 504. oldalát; a XXIV. kötet 448. oldalát; a XXVI. kötet 184. oldalát, ahol Lenin a Szovjethatalmat „munkás-paraszt kormánynak” nevezi; lapozza fel a XXIII. kötet 58, 85, 86, 89. oldalát; a XXIV. kötet 115, 185, 431, 433, 436, 539, 540. oldalát; a XXV. kötet 82, 146, 390, 407. oldalát; a XXVI. kötet 24, 39, 40, 182, 207, 340. oldalát, ahol Lenin a Szovjethatalmat ,,munkás-paraszt hatalomnak” nevezi, — lapozza fel mindezeket, valamint Lenin néhány más művét is és meg fogja érteni, hogy a munkás-paraszt kormány jelszava vagy „formulája” — Lenin jelszava vagy „formulája”, nempedig valaki másé.

3. Az ön alapvető hibája az, hogy összetéveszti:

a) kormányunk kérdését államunk kérdésével;

b) államunk és kormányunk osztálytermészetének kérdését kormányunk mindennapi politikájának kérdésével.

Nem szabad összetéveszteni és következésképpen azonosítani államunkat kormányunkkal. Államunk a proletárok osztályának államhatalommá való szervezése, amely arra hivatott, hogy elnyomja a kizsákmányolok ellenállását, megszervezze a szocialista gazdaságot, megszüntesse az osztályokat stb. Kormányunk viszont ennek az államszervezetnek a csúcsa, a legfelső vezetője. A kormány tévedhet, hibákat követhet el, amelyek ideiglenes bukással fenyegetik a proletariátus diktatúráját, ez azonban még nem fogja azt jelenteni, hogy a proletárdiktatúra, mint az állam felépítésének elve az átmeneti időszakban, helytelen vagy hibás. Ez csupán azt fogja jelenteni, hogy a legfelső vezetők rosszak, hogy a vezető csúcs politikája, a kormány politikája nem felel meg a proletárdiktatúrának, hogy ezt a politikát meg kell változtatni a proletárdiktatúra követelményeinek megfelelően.

Az állam és a kormány osztálytermészetüket tekintve egyneműek, a kormány azonban terjedelmére nézve szűkebb és nem fedi az államot. Szerves kapcsolat van közöttük és függnek egymástól, ez azonban még nem jelenti azt, hogy egy kalap alá lehet őket vonni.

Látja tehát, hogy nem szabad összekeverni államunk kérdését kormányunk kérdésével, aminthogy nem szabad összekeverni a proletárok osztályának kérdését a proletárok osztálya legfelső vezetőinek kérdésével sem.

De még kevésbé engedhető meg államunk és kormányunk osztálytermészete kérdésének összekeverése kormányunk napi politikájának kérdésével. Államunk és kormányunk osztálytermészete nyilvánvaló: proletár. Államunk és kormányunk célkitűzései szintén világosak: a kizsákmányolok ellenállásának elnyomása, a szocialista gazdaság megszervezése, az osztályok megszüntetése stb. Mindez világos.

Mi hát ebben az esetben kormányunk napi politikájának kérdése? Nem más, mint azoknak az utaknak és eszközöknek a kérdése, amelyek segítségével paraszti országunkban megvalósíthatók a proletárdiktatúra osztálycéljai. A proletár államra azért van szükség, hogy elnyomja a kizsákmányolok ellenállását, megszervezze a szocialista gazdaságot, megszüntesse az osztályokat stb. Kormányunkra pedig, mindezen kívül, még azért is szükség van, hogy kijelölje azokat az utakat és eszközöket (napi politika), amelyek nélkül elképzelhetetlen e feladatok megvalósítása országunkban, ahol a proletariátus — kisebbség, ahol a parasztság — óriási többség.

Melyek ezek az utak és eszközök s miben állanak? Alapjában véve olyan intézkedések ezek, amelyek arra irányulnak, hogy fenntartsák és megerősítsék a munkásoknak és a parasztság zömének szövetségét, hogy ebben a szövetségben fenntartsák és megerősítsék a hatalmon levő proletariátus vezetőszerepét. Aligha szorul bizonyításra, hogy kormányunk, ha nincs ilyen szövetség és ha nem ilyen szövetségre támaszkodik, erőtlen volna és nem volna lehetőségünk arra, hogy nekilássunk a proletárdiktatúra azon feladatainak megoldásához, amelyekről az imént beszéltem. Meddig áll majd fenn ez a szövetség, ez az összefogás, meddig fog tartani az a politika, amelyet a Szovjet Kormány ennek a szövetségnek, ennek az összefogásnak a megerősítése érdekében folytat? Világos, hogy mindaddig, amíg lesznek osztályok és amíg lesz kormány, mint az osztálytársadalom, mint a proletárdiktatúra kifejezője.

Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartanunk azt, hogy:

a) a munkások és a parasztok szövetségére nem azért van szükségünk, hogy a parasztságot mint osztályt fenntartsuk, hanem hogy átalakítsuk és átformáljuk olyan irányban, amely megfelel a szocialista építés győzelme érdekeinek;

b) annak a politikának, amelyet a Szovjet Kormány e szövetség megerősítése érdekében folytat, nem az osztályok megrögzítése, hanem az osztályok megszüntetése, az osztályok megszüntetésének meggyorsítása a célja.

Leninnek tehát tökéletesen igaza volt, amikor azt írta:

„A diktatúra legfőbb elve — a proletariátus és a parasztság szövetségének fenntartása, hogy a proletariátus megtarthassa a vezetőszerepet és az államhatalmat” (XXVI. köt. 460. old.).

Nem szorul bizonyításra, hogy a Szovjet Kormánynak napi politikájában éppen ez a lenini tétel, és nem valami más a vezérvonala, hogy a Szovjet Kormány politikája a fejlődés mai szakaszán lényegében olyan politika, amely a munkások és a parasztság zöme közötti éppen ilyen szövetség fenntartására és megerősítésére irányul. A Szovjet Kormány ebben az értelemben — de csakis ebben az értelemben, nempedig osztálytermészete értelmében — munkás-paraszt kormány.

Aki ezt nem ismeri el, az letér a leninizmus útjáról, rálép arra az útra, amely egyértelmű a munkás-paraszt összefogás eszméjének, a proletariátus és a parasztság dolgozó tömegei közötti szövetség eszméjének tagadásával.

Aki ezt nem ismeri el, az azt tartja, hogy a munkás-paraszt összefogás mesterkedés, nempedig reális forradalmi ügy, hogy a „nep”-et „agitációs” célzattal vezettük be, nempedig azért, hogy a parasztság zömével együtt építsük a szocializmust.

Aki ezt nem ismeri el, az azt tartja, hogy forradalmunk nem tudja kielégíteni a parasztság zömének alapvető érdekeit, hogy ezek az érdekek kibékíthetetlen ellentmondásban vannak a proletariátus érdekeivel, hogy a szocializmust nem építhetjük és nem is kell a parasztság zömével együtt építenünk, hogy Lenin szövetkezeti terve tarthatatlan, hogy a mensevikeknek és szajkózóiknak igazuk van stb.

Csak fel kell tennünk ezeket a kérdéseket és mindjárt megértjük, mennyire rothadt és céltalan a munkás-paraszt összefogás sarkalatos kérdésének ez az „agitációs” értelmezése. Ezért mondottam a „Kérdések és feleletek”-ben, hogy a munkás-paraszt kormány jelszava nem „demagógia”, nem „agitációs” manőver, hanem feltétlenül helyes és forradalmi jelszó.

Röviden: más dolog — államunk és kormányunk osztálytermészetének kérdése, amely meghatározza forradalmunk fejlődésének fő céljait, és más dolog — a kormány mindennapi politikájának, e politika azon útjainak és eszközeinek kérdése, amelyek szükségesek e célok eléréséhez. E két kérdés feltétlenül összefügg egymással. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy azonosak, hogy egy kalap alá lehet vonni őket.

Látja tehát, hogy nem szabad összekeverni az állam és a kormány osztálytermészetének kérdését a kormány mindennapi politikájának kérdésével.

Azt mondhatják, hogy itt ellentmondás van: hogyan lehet az osztálytermészetét tekintve proletár kormányt munkás-paraszt kormánynak nevezni. Ez az ellentmondás azonban látszólagos. Itt tulajdonképpen ugyanolyan „ellentmondás” van, amilyent egyes „filozófusaink” Leninnek a proletariátus diktatúrájára vonatkozó két formulája között igyekeznek kimutatni, amely formulák közül az első úgy szól, hogy „a proletárdiktatúra egy osztály hatalma” (XXIV. köt. 398. old.), a második pedig úgy szól, hogy „a proletárdiktatúra sajátos formájú osztályszövetség a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nem-proletár rétege (kispolgárság, kistulajdonosok, parasztság, értelmiség stb.) között” (XXIV. köt. 311. old.).

Van-e ellentmondás e két formula között. Persze, hogy nincs. Akkor hát hogyan érhető el egy osztály (a proletariátus) uralma, mondjuk, a parasztság zömével való osztályszövetség mellett? Úgy, hogy ebben a szövetségben megvalósul a hatalmon levő proletariátusnak („a dolgozók élcsapatának”) vezetőszerepe. Egy osztálynak, a proletárok osztályának hatalma, amely ennek az osztálynak a parasztság zömével való szövetsége segítségével, a parasztság zömének állami vezetése útján valósul meg, — ez a két formula alapgondolata. Hol itt az ellentmondás?

De mit jelent a parasztság zömének állami vezetése a proletariátus által? Ugyanolyan vezetés-e ez, amilyen a polgári-demokratikus forradalom időszakában volt, amikor a proletariátus és a parasztság diktatúrájáért küzdöttünk? Nem, ez nem olyan vezetés. A proletariátus állami vezetése a parasztság irányában — olyan vezetés, amely a proletárdiktatúra fennállásának körülményei között történik. A proletariátus állami vezetése azt jelenti, hogy:

a) a burzsoáziát már megdöntöttük,
b) a proletariátus van hatalmon,
c) a proletariátus nem osztja meg a hatalmat más osztályokkal,
d) a proletariátus építi a szocializmust, magával vonva a parasztság zömét.

A polgári-demokratikus forradalomban és a proletariátus és a parasztság diktatúrája idején a proletariátus vezetése viszont azt jelenti, hogy:

a) a kapitalizmus mint alap megmarad,
b) a hatalom a forradalmi-demokratikus burzsoáziáé, amely túlnyomó erő a hatalom összetételében,
c) a demokratikus burzsoázia megosztja a hatalmat a proletariátussal,
d) a proletariátus kiszabadítja a parasztságot a polgári pártok befolyása alól, eszmei és politikai vonalon vezeti azt, és előkészíti a harcot a kapitalizmus megdöntésére.

Amint látja, itt gyökeres a különbség.

Ugyanezt kell mondanunk a munkás-paraszt kormány kérdésével kapcsolatban is. Milyen ellentmondás lehet abban, hogy, amikor kormányunk proletártermészete és az abból adódó szocialista feladatok kormányunkat nemcsak nem akadályozzák, hanem ellenkezőleg, ösztönzik, szükségképpen ösztönzik olyan politika folytatására, amely arra irányul, hogy fenntartsa és szilárdítsa a munkás-paraszt szövetséget, mint a proletárdiktatúra szocialista osztályfeladatai megoldásának paraszti országunkban legfontosabb eszközét, — akkor ezt a kormányt ennélfogva munkás-paraszt kormánynak nevezik?

Nem világos-e, hogy Leninnek igaza volt, amikor a munkás-paraszt kormány jelszavát hirdette és munkás-paraszt kormánynak minősítette kormányunkat?

Általában ki kell jelentenem, hogy a „proletariátus diktatúrájának rendszere”, amelynek segítségével országunkban megvalósul egy osztály, a proletariátus hatalma — eléggé bonyolult dolog. Tudom, hogy egyes elvtársaknak nem tetszik, nincs ínyére ez a bonyolultság. Tudom, hogy sokan közülük „a legkevesebb erőpazarlás elve” szempontjából előnyben részesítenének egy könnyebb és egyszerűbb rendszert. De nincs mit tenni: előszöris, a leninizmust olyannak kell elfogadni, amilyen az valójában (a leninizmust nem szabad leegyszerűsíteni és vulgarizálni), másodszor, a történelem azt tanítja, hogy a legegyszerűbb és a legkönnyebb „elméletek” korántsem mindig a leghelyesebbek.

4. Levelében Ön ezt panaszolja:

„Valamennyi e kérdéssel foglalkozó elvtárs gyarlósága, hogy vagy csak a kormányról, vagy csak az államról beszélnek, s ezért nem adnak végleges választ, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy milyen viszonynak kell lenni e fogalmak között.”

Elismerem, hogy ez a „gyarlóság” valóban megvan vezető elvtársainkban, különösen, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy egyes nem éppen serény „olvasók” nem akarnak maguk nagyon elmélyedni Lenin műveiben, és azt követelik, hogy minden kifejezést alaposan rágjanak meg nekik. De mit lehet tenni? Vezető elvtársainkat előszöris túlságosan elfoglalja és megterheli a folyó munka, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy a leninizmusnak, mint mondani szokás, pontról pontra való megmagyarázásával foglalkozzanak, másodszor, valamit kell hagyni az „olvasóknak” is, akiknek végülis át kell térniök Lenin műveinek felületes olvasásáról a leninizmus komoly tanulmányozására. Rá kell mutatnom arra, hogy ha az „olvasók” nem fogják komolyan tanulmányozni a leninizmust, olyan panaszok, amilyen az Öné is, és „félreértések” mindig lesznek.

Nézzük például államunk kérdését. Világos, hogy államunk, mind osztálytermészetét, mind programját, fő feladatait, akcióit, működését tekintve, — proletárállam, munkásállam, igaz, némi „bürokratikus eltorzulással”. Emlékezzék Lenin meghatározására:

„A munkásállam absztrakció. A valóságban pedig olyan munkásállamunk van, amelynek, először, az a sajátossága, hogy az országban nem a munkáslakosság, hanem a parasztlakosság van túlsúlyban; és másodszor, munkásállam bürokratikus eltorzulással” (XXVI. köt. 91. old.).

Ezt talán csak a mensevikek, az eszerek, meg egyes ellenzékiek vonhatják kétségbe. Lenin többízben megmagyarázta, hogy államunk a proletárdiktatúra állama, a proletárdiktatúra pedig egy osztály, a proletariátus hatalma. Mindez réges-rég ismeretes. És mégis szép számmal akadnak olyan „olvasók”, akik nehezteltek és most is neheztelnek Leninre amiatt, hogy Lenin államunkat olykor „munkás-paraszt” államnak nevezte, noha nem nehéz megérteni, hogy Lenin ezzel kapcsolatban nem államunk osztálytermészetének meghatározását tartotta szem előtt, még kevésbé azt, hogy tagadja ennek az államnak proletár természetét, hanem azt, hogy a Szovjet Állam proletár jellege a proletariátus és a parasztság zöme összefogásának szükségességére vezet, s ezért a Szovjet Kormány politikájának ez összefogás megerősítésére kell irányulnia.

Lapozza fel például a XXII. kötet 174. oldalát; a XXV. kötet 50, 80. oldalát; a XXVI. kötet 40, 67, 207, 216. oldalát; a XXVII. kötet 47. oldalát. Lenin mindezekben a munkákban, valamint több más műben is államunkat „munkás-paraszt” államnak minősíti. Furcsa volna azonban nem megérteni azt, hogy Lenin mindezekben az esetekben nem államunk osztály természetének jellemzését tartja szem előtt, hanem a munkás-paraszt összefogás megerősítésére irányuló azon politika meghatározását, amely paraszti országunk viszonyai között államunk proletár természetéből és szocialista feladataiból következik. Ebben a feltételes és korlátozott értelemben, de csakis ebben az értelemben lehet „munkás-paraszt” államról beszélni, és éppen ezt teszi Lenin műveinek említett helyein.

Ami államunk osztálytermészetét illeti, már fentebb mondottam, hogy Lenin erre vonatkozólag rendkívül szabatos meghatározást adott, amely semmiféle csűrést-csavarást nem enged meg: munkásállam bürokratikus eltorzulással olyan országban, amelyben a paraszti lakosság van többségben. Azt hiszem, ez világos. Ennek ellenére egyes „olvasók”, akik betűket tudnak ugyan „olvasni”, de nem hajlandók megérteni az olvasottakat, továbbra is arról panaszkodnak, hogy Lenin „összezavarta” őket államunk természetének kérdésében, a „tanítványok” pedig nem akarják „tisztázni” ezt a „zavart”. Kissé nevetséges…

Ön azt kérdezi: hol a kivezető út a. „félreértésekből”?

Véleményem szerint az egyetlen kivezető út: ne egyes idézetek alapján tanulmányozza Lenint, hanem tanulmányozza lényegében, komolyan és átgondoltan, fáradhatatlanul.

Más kivezető utat nem látok.

„Bolsevik” 6. sz.
1927. március 15.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa