Az ember alapvető létszükségletei azonosak az állatvilágéval. Az életben maradáshoz szükséges a levegő, a víz, az élelem, az időjárás, a természet káros hatásainak kivédése valamint a fajfenntartás a további nemzedékért.
Az ember leginkább a társadalmi életmódjában különbözik a többi élőlénytől.
A társadalmi gazdasági rendszer, ezen belül a termelőeszközök működtetése és ellenőrzése meghatározó a létbiztonság szempontjából, az ember az emberiség számára a túlélést ez jelentősen befolyásolja. Ha túl nagyok a társadalom szétfeszítő erői, akkor emberiség méretű katasztrófát okozhat. De az ember a gondolkodással, a jövő elképzelésével, a jelen vizsgálatával és a problémákra megoldást keresésével, a társadalomban az együttgondolkodásával, a mások által megélt ismerettel és megtanulásával, sokkal előnyösebben hozhat kedvező döntéseket, mint az állat. Azonban a fő cél így is az életben maradás, amihez a megfelelő együttélési módokat kell megvalósítania az emberiségnek.
Mik azok a fő tulajdonságok, amitől különbözik az ember az állattól?
A jellegzetes emberi tulajdonságok az alkalmazkodóképesség, tanulékonyság, tudatosság, gondolkodás, versengés, embertelenség, gonoszság. Azonban az emberiességfő jellemzői a segítőkészség, beleérző képesség, közösségi tudattal bírás, együtt érzés, együttgondolkodás, összefogás, emberségesség, civilizáltság. Az állatokban is megtalálhatóak hasonló tulajdonságok, de az emberben ez sokkal tudatosabb és hatékonyabb. A civilizáltság egyben az emberségesebb tulajdonságok térhódítását is jelenti és ettől stabilabb és biztonságosabb a társadalmi élet.
Milyen lehetőségek közül választhat az emberiség az emberségesebb társadalom megvalósítására?
Az ember a társadalomban lehet csak igazán hatékony az életben maradásért való küzdelemben. Nem mindegy, hogy a társadalom milyen mértékben képes az emberségestulajdonságokat a többség, az emberiség számára kedvezően hasznosítani. Így megkülönböztethetünk alapvetően az összefogásra és az ellentétekre (versenyre) épülő társadalmi formákat. Mind a kettőnek vannak kedvező és kedvezőtlen következményei, de együtt is megtalálhatóak ezek a tulajdonságok a társadalmi formákban. Az alapvetően az összefogásra épülő társadalomban a segítőkészség, a beleérzés, a közösségi tudat, az együttérzés, együttgondolkodás az emberségesség magasabb színvonalú, mint a versenyre épülőben, így ez az emberségesebb társadalmi forma.
Az ellentétekre főleg a versenyre épülő társadalom elvezet a nagyfokú társadalmi egyenlőtlenségre, ami lehetetlenné teszi az egyenlőtlen emberek önkéntes összefogását. Ez pedig az emberi társadalom alacsonyabb rendűségét jelenti, fejlődésben közelebb az állatvilághoz. Ezért alacsonyabb rendű és civilizálatlanabb a kapitalista társadalmi forma, mint a szocializmus.
Az ellentétekre, versenyre épülő gazdasági társadalmi rendszerben a kapitalizmusban, az emberiség elenyészően kis csoportja a verseny következtében korlátlan hatalomra tesz szert embertársaival szemben. A folyamat úgy tekinthető, mint egy pozitívan visszacsatolt rendszer, ami a végtelenségig felerősödik. Ha a visszacsatolás eléri az egynél nagyobbat, akkor a következő ciklusban már magasabbról fog erősödni a folyamat.
Tehát a bővített újratermelés egy ilyen rendszernek tekinthető. Ha a profitból telik a bővített újratermelésre, akkor a termelés növekedni fog.
Ezért a kapitalizmusban a kiinduláskor picivel kedvezőbb emberi tulajdonság és lehetőség végül is a megszerzett vagyon mértékében felnagyítódik, de az alap akkor is pici marad. A megszerzett vagyon nem a kiindulópontban picivel kedvezőbb lehetőségeket tükrözi, hanem sok másik ember munkáját. A kapitalista rendszer ilyen, a bolhából elefántot csinál, de nem könnyen látszik a végéről a bolha.
A kapitalista világ gazdagjait a vagyonuk nagyítja fel, nem a valós méretüket láthatjuk. A kapitalisták vagyona mögött sok millió ember szorgos munkája van, nélkülük megint picik lennének. A kapitalista a termelésből kihagyható, a végeredményben nincs szerepe, viszont a kapitalizmus termelési módja az instabil társadalmi létet hordozza.
Az összefogásra épülő gazdasági rendszerben a sok millió ember nem a pici kapitalista érdekében dolgozik, hanem az összefogott közösség keretében termel, és a megtermelt javakat az elvégzett munkája alapján osztják el. Így mindenki olyan értékes, amilyen szorgalmasan dolgozik, tanul, hogy még többet kereshessen.
A versengés erről szóljon, ne a másokon élősködésről.
Az emberséges világban az élősködés minden formája elvetendő. A segítés, az elmaradottak felemelése a közösség érdeke kell, hogy legyen. A jobb körülmények az embereket is jobbá, hasznosabbá teszik a közösség számára, ezért az összefogásra épülő társadalomban kiemelten fontosnak kell lennie, akár a többiek ideiglenes kárára is az elmaradottak segítése, a jobb körülmények megteremtésével. Ez egy később megtérülő beruházás, de csak így válhatunk humánus civilizált emberré. A versenyre épülő gazdaságban az elmaradottak a humán kukában végzik, ez nem lehet az emberséges emberek erkölcse.
Az olyan gazdasági rendszer, ahol a jövedelmezőség nem az elvégzett munka alapján történik, az élősködő társadalom. A megszerzett hatalom birtokában mások munkájából gazdagodni embertelenség. Emberségesebb társadalmat az emberiségnek, csak a munkájukból élő emberek összefogásával, a teljes hatalommal bíró dolgozók összefogva lehet elérni.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Az Oxfam jelentés szerint: „… a tavaly (2017) létrejött vagyon 82 százaléka a legvagyonosabb egy százalékhoz került, az alsó ötven százalékhoz tartozó 3,7 milliárd emberhez pedig a többletvagyon 0 százaléka. A milliárdosok vagyona évi 13 százalékkal növekedett 2010 óta, ami hatszor olyan gyors tempó, mint az átlagos dolgozók jövedelmének évi 2 százalékos növekedése.”
A kapitalizmusban a termelőeszközök túlnyomó többsége magánkézben van, így a politikai és gazdasági hatalom is magánkézben koncentrálódik, végül is a világ népességének néhány százalékának magánérdeke szerint. A világ egészére kiterjedő demokrácia feltétele az egyenlőség, ami bérrabszolgaságban, szabadság nélkül lehetetlen. A gazdasági és politikai hatalom kevesek kezében diktatúra, ami Föld méretű és a leggazdagabb kapitalisták a diktátorok. A kapitalizmusban törvényszerűen idővel a hatalom kevesek kezében és érdekében koncentrálódik.
A kapitalizmusban különböző formában, de alapvetően a gazdasági és politikai versengés a meghatározó, aminek van jó és rossz oldala is. A Föld népei földrajzi, civilizáltsági, gazdasági, tudásbeli fejletségben és még sok egyéb különbséggel és lehetőséggel indultak ebben az egyenlőtlen versenyben. A kapitalizmusban a gazdasági és politikai verseny célja és lényege a minél több gazdasági erőforrás uralása, és ezzel a minél nagyobb hatalom megszerzése világméretekben. Ehhez a legrátermettebbek és a legjobb helyzetben lévők a legnagyobb profitot voltak kénytelenek kikényszeríteni a többi kapitalista és a világ dolgozói rovására. Így a gyengébbeket fokozatosan uralmuk és érdekeik alá rendelték. Néhány száz év elég volt ehhez és totális diktatúrára tettek szert kevesen. Ez a meggazdagodás a kapitalizmusban gazdasági törvényszerűség és elsősorban nem a törvénytelen lopás eredménye, de a hatalom birtokában az előnyszerzés is meghatározó a versenyben.
A kapitalizmusban a Földön élő dolgozó emberek túlnyomó többségének semmilyen gazdasági és politikai hatalma nincs. A gazdasági hatalomhoz szükséges termelőeszközökkel a dolgozók nem rendelkeznek, így politikai hatalommal sem. A dolgozók politikai hatalmát az összefogást, a kapitalisták sikeresen megakadályozzák a tulajdonukban lévő médiák, a jogállamállam hatalmi ágaival, a hadsereg és a bérrabszolgaság korbácsával.
A Föld vezető diktátorai nem fogják önként a Föld dolgozó népének átadni a politikai és gazdasági hatalmat, ez a kapitalizmusban nem lehetséges és a többi kevésbé gazdag kapitalista érdeke is ez. A kapitalista gazdaságban törvényszerű a gazdasági és politikai hatalom egyre kevesebb kézben koncentrálódása, de ez és főleg a mértéke nem a valódi emberi értékeket tükrözi, hanem a rendszer tulajdonsága. A rátermett és a lehetőségeket szerencsésen kihasználó, a gazdasági hatalmát más emberek munkájának a kizsákmányolásával képes növelni, ez a kapitalista ember. Minél többet kizsákmányolt, annál többet képes utána befektetni az újabb még nagyobb kizsákmányolásba. Így a kapitalista a saját lehetőségeit, érdekeit más emberek rovására, akár a többi tőkés rovására a végtelenségig képes növelni, és uralma alá hajtja embertársait. A mostanra kialakult kép ezt mutatja, ezért ilyen borzasztóan nagy az egyenlőtlenség a földön. Kapitalista körülmények között a világméretű egyenlőtlenség nem szüntethető meg. Az egyenlőtlenség, pedig egyre nagyobb és kíméletlenebb háborúkhoz, világméretű nyomorhoz vezet.
Az egyenlőtlenség megszüntetésére a megoldás a termelőeszközök közösségi tulajdonú üzemeltetése, ellenőrzése a népi demokrácia keretében.
(SaLa)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A Szovjetunió segítségével Magyarországon is megindulhatott a nép számára a demokratikus berendezkedés.
A fasiszta Horthy rendszer háborús bűntettei, az örökölt mély tudatlanságban és elnyomásban tartott dolgozó nép a háború pusztításai után nagy hátránnyal indult az új típusú társadalmi gazdasági rendszer felépítéséhez. Ez nem ment a proletárdiktatúra nélkül. Nagyon sok volt a régi rendszerből itt maradt Horthysta fasiszta beállítottságú ember, akik a nép számára nem demokráciát, hanem kapitalizmus akartak. A fejlett gazdag „civilizált” nyugati kapitalista hatalmak mindent megtettek, hogy megfojtsák a demokráciát a Magyar nép számára. Ez egyszer majdnem sikerült is nekik, de tovább lehetett építeni a társadalom átalakítását a szolgaság megszüntetésére, a nép demokráciájára.
A dolgozó Magyar nép először kapott lehetőséget az ingyenes oktatás és egészségügy segítségével a felemelkedésre, az emberré válásra. Ezért sokan támogatták a dolgozók közül a gazdaság modernizálását, ami Magyar gazdaságot hozott létre. Ennek a Magyar gazdaságnak a létezését minden rendelkezésre álló lehetőséggel próbálták megakadályozni a mai kapitalista gyarmatosítóink, akiknek ez végül is sikerült. Megszüntették a Magyar gazdaságot, és a demokráciát a dolgozó nép számára. Gyarmati gazdaságot kapott a Magyar dolgozó nép, Magyar gazdaság nélkül. A Magyar dolgozók által felépített Magyar gazdaságot az EU labancai érdekében tönkretették. A gyarmatosítók a saját céljaikra búsás profitot termelő gazdaságot telepítettek a haza és népáruló Magyar rendszerváltók segítségével.
A népi demokráciában a dolgozók gyermekei ingyen tanulhattak akármilyen iskolában, tandíj nem volt, a tankönyvek ingyenesek voltak. Ez nagy lehetőség volt a nép felemelkedésére. Ez volt a jelszó: Hódítsuk meg a tudomány várát! Ez nagyon sok szegény embernek sikerült. Ha dolgozó beteg lett ingyen teljes betegellátást kapott bármilyen szinten. A parlamentben a dolgozók képviselői voltak nem a gazdag uraké. Az egész népgazdaság a dolgozók érdekében működött. Az ingyenes vagy nagyon olcsó szakszervezeti üdülés megszokott volt. 1960-1990-ig évente 50-100 000 lakás épült a Magyar dolgozóknak. A világhírű Ikarus autógyárban, az 1970-80-as években 12-14 000 buszt készítettek évente a Magyar dolgozók. Az egy főre jutó húsfélék: 1960-ban 49,1 kg, 1989-ben 81 kg, 2014-ben 62, 3 kg volt. A visszafejlődés látványos az 1970-es évek színvonalára. Az adatok a KSH-ban láthatók. Volt Magyar gazdaság, amit a kapitalista restauráció leamortizált.
Az ország irányításában a dolgozók pártja vezető szerepet töltött be és eleinte nem volt lehetősége a Horthy rendszerből örökölteknek a hatalom közelébe jutni. Nem engedték a dolgozó népre ellenséges, kizsákmányoló, élősködő érdeket képviselő irányzatokat a hatalom közelébe, mert ez a dolgozók hatalmát veszélyeztette volna. Számukra, mint bűnözőkre diktatúra, proletárdiktatúra volt. De végül még is beférkőztek a dolgozók pártjába, 1990-re már túlnyomóan a rendszerváltók voltak hatalmon, így elsöpörték a nép demokráciáját. A rendszerváltással újra győzött a nép felett a polgári diktatúra. Ma nincs hatalma a dolgozó népnek, szolga csupán. Ezért elsősorban a Magyar dolgozó párja a felelős. A proletárdiktatúra elpuhult, így kerülhettek a dolgozók pártjába a Horthy rendszer örökösei, akiket a „civilizált” nyugati kapitalisták pártfogoltak.
A népi demokráciában a szakszervezet a dolgozók érdekérvényesítője odafigyelt a dolgozók bajaira és a lehetőségeinek megfelelően hatékonyan orvosolta. A szakszervezet is a dolgozók párja szerinti elveknek megfelelően dolgozhatott, így a kizsákmányoló irányzatok nem rúghattak labdába, de a dolgozók érdekérvényesítését megfelelően ellátta.
Saját erőből hatalmas gazdaságfejlesztések indultak meg, aminek eredményeként megszületett a Magyar gazdaság, ahol nem volt kizsákmányolás és szolgaság. Nagy erőfeszítések voltak a munka szerinti elosztás megvalósítására, kisebb nagyobb sikerrel.
Mivel termelőeszközök nem magánkézben, hanem valamilyen közösségi működtetésben voltak, így a társadalom megosztottsága kicsi volt. Elenyésző volt kizsákmányolás és az élősködés. A bajba került embereket a társadalom a lehetőségei szerint segítette.
A dolgozó nép számára demokrácia, a kapitalista tendenciákra proletárdiktatúra volt. A kisiparosok is éltek, mint hal a vízben, bár nem ők voltak a társadalom kiválasztotjai.
SaLa
A balrad.ru kiegészítése:
1949. évi
XX. törvény
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult oroszágunkat. Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA.
I. FEJEZET
A Magyar Népköztársaság
1. §
Magyarország: népköztársaság.
2. §
(1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.
(2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat.
3. §
A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.
II. FEJEZET
A társadalmi rend
4. §
(1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek.
(2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket, és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét.
5. §
A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban levő vállalatokra, az állami bankrendszerre, a mezőgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és ellenőrzi a népgazdaságot a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország véderejének fokozása érdekében.
6. §
Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a bányák, a jelentős ipari üzemek, a közlekedési eszközök vasút, szárazföldi, vízi és légi utak , a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, az állam által szervezett mezőgazdasági üzemek: állami gazdaságok, gépállomások, öntözőművek stb. Az állam vállalatai látják el a külkereskedelmet, valamint a nagykereskedelmet; az állam irányítja az egész kereskedelmi forgalmat.
7. §
(1) A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.
(2) Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát.
8. §
(1) A munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi.
(2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti.
(3) Az öröklési jogot az alkotmány biztosítja.
9. §
(1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.
(2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.
(3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.
(4) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint” .
III. FEJEZET
Az államhatalom legfelsőbb szervei
10. §
(1) A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve az országgyűlés.
(2) Az országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az országgyűlés:
a) törvényeket alkot,
b) meghatározza az állami költségvetést,
c) megállapítja a népgazdasági tervet,
d) megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát,
e) megválasztja a minisztertanácsot,
f) minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetőleg meghatározza és megváltoztathatja a minisztériumok feladatkörét,
g) dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében,
h) közkegyelmet gyakorol.
11. §
(1) Az országgyűlést négy évi időtartamra választják.
(2) Országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani tettenérés esetét kivéve nem lehet.
(3) Minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetőleg magatartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekével, összeférhetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással.
12. §
(1) Az országgyűlés évenként legalább két ízben ül össze rendes ülésszakra.
(2) Az országgyűlést a képviselők egyharmadának írásbeli kérelmére vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján össze kell hívni.
(3) Az országgyűlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzőt választ.
(4) Az országgyűlés üléseinek összehívásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gondoskodik.
(5) Az országgyűlés működésének szabályait és tárgyalási rendjét ügyrendben állapítja meg.
13. §
Az országgyűlés ülései általában nyilvánosak. Rendkívüli esetben az országgyűlés zárt ülés tartását is elhatározhatja.
14. §
(1) A törvényhozás joga az országgyűlést illeti meg.
(2) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet.
15. §
(1) Az országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van.
(2) Határozatait az országgyűlés szótöbbséggel hozza.
(3) Az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
16. §
Az országgyűlés által elfogadott törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és titkára írják alá. A törvény kihirdetéséről a Tanács elnöke gondoskodik. A törvényt a hivatalos lapban kell kihirdetni.
17. §
(1) Az országgyűlés a szükséghez képest bármely kérdés megvizsgálására tagjaiból bizottságot küldhet ki.
(2) A hatóságok, hivatalok és intézmények, valamint az állam minden polgára köteles az országgyűlési bizottság által kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, illetőleg a bizottság előtt vallomást tenni.
18. §
(1) Az országgyűlés megbízatásának lejárta előtt is kimondhatja feloszlását.
(2) Háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén az országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását is kimondhatja.
(3) A feloszlatott országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. Az ekként összehívott országgyűlés megbízatásának meghosszabbítása tárgyában maga határoz.
(4) Az országgyűlés feloszlatásától számított három hónapon belül új országgyűlést kell választani.
(5) A megválasztott országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a választást követő egy hónapon belül hívja egybe.
19. §
(1) Az országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenhét tagból áll.
(2) A minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és tagjai a Népköztársaság elnöki Tanácsába nem választhatók.
20. §
(1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatásköre:
a) kitűzi az országgyűlési választásokat,
b) összehívja az országgyűlést,
c) törvényeket kezdeményez,
d) országos jelentőségű kérdésekben népszavazást rendelhet el,
e) a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt,
f) megerősíti a nemzetközi szerződéseket,
g) megbízza és fogadja a követeket,
h) kinevezi a törvény által meghatározott fontosabb megbízatású állami alkalmazottakat, valamint a fegyveres erők magasabb rangú tisztjeit,
i) adományozza az országgyűlés által alapított rendjeleket és címeket, valamint hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez,
j) gyakorolja a kegyelmezési jogot,
k) dönt azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény hatáskörébe utal.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy sérti a dolgozó nép érdekeit.
(3) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa feloszlathatja az államhatalomnak azt a helyi szervét, melynek működése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan veszélyezteti.
(4) Ha az országgyűlés nem ülésezik, az országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg.
(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejű rendeletek, amelyeket az országgyűlés legközelebbi ülésén be kell mutatni.
(6) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának minden határozatát és intézkedését az elnök és a titkár írják alá. Rendeleteit a hivatalos lapban kell kihirdetni.
21. §
(1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízatása akkor szűnik meg, amikor az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan megválasztja.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlésnek felelős és köteles működéséről az országgyűlésnek beszámolni.
(3) Az országgyűlés jogosult a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vagy bármely tagját visszahívni.
(4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatképességéhez az elnökön és titkáron kívül kilenc tag jelenléte szükséges.
(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ügyrendjét maga alkotja meg, és azt az országgyűlésnek bemutatja.
IV. FEJEZET
Az államigazgatás legfelsőbb szerve
22. §
Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa.
23. §
(1) A minisztertanács
a) a minisztertanács elnökéből,
b) a minisztertanács elnökhelyetteséből, illetőleg elnökhelyetteseiből,
c) az államminiszterből, illetőleg államminiszterekből és
d) a minisztériumokat vezető miniszterekből áll.
(2) A minisztertanácsot, illetőleg egyes tagjait a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára az országgyűlés választja meg és menti fel.
(3) Az országgyűlés ülésein a minisztertanácsnak azok a tagjai is részt vehetnek és felszólalhatnak, akik nem országgyűlési képviselők.
24. §
A Magyar Népköztársaság minisztériumai:
a külügyminisztérium K
a belügyminisztérium B
a honvédelmi minisztérium HM
a pénzügyminisztérium P
az igazságügyminisztérium I
a nehézipari minisztérium NM
a könnyűipari minisztérium KM
a földművelésügyi minisztérium FM
a külkereskedelmi minisztérium KM
a belkereskedelmi minisztérium BM
az építésügyi minisztérium ÉM
a közlekedés- és postaügyi minisztérium KPM
a népművelési minisztérium N
a vallás- és közoktatásügyi minisztérium VKM
a népjóléti minisztérium NM
25. §
(1) A minisztertanács:
a) irányítja a minisztérumok és a közvetlenül alája rendelt egyéb szervek munkáját,
b) biztosítja a törvények és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeleteinek végrehajtását,
c) biztosítja a népgazdasági tervek megvalósítását,
d) megoldja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály hatáskörébe utal.
(2) A minisztertanács feladatának ellátása körében rendeleteket bocsáthat ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek.
(3) A minisztertanács rendeleteit a minisztertanács elnöke írja alá: azokat a hivatalos lapban kell kihirdetni.
(4) A minisztertanács minden más államigazgatási szerv vagy az államhatalom helyi szervei által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit sérti.
26. §
(1) A minisztertanács elnöke vezeti a minisztertanács üléseit, gondoskodik a minisztertanács rendelkezéseinek és határozatainak végrehajtásáról, irányítja a közvetlenül alája rendelt szervek munkáját.
(2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a minisztertanács határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait és irányítják az alájuk rendelt szerveket.
(3) A minisztertanács elnöke és a miniszterek feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa vagy a minisztertanács által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek. A rendeleteket a hivatalos lapban kell kihirdetni.
27. §
(1) A minisztertanács működéséért az országgyűlésnek felelős. Köteles munkájáról az országgyűlésnek rendszeresen beszámolni.
(2) A minisztertanács elnöke (helyettese) és tagjai intézkedéseikért és magatartásukért egyénileg is felelősek. A felelősségre vonás módját külön törvény szabályozza.
(3) Az országgyűlés tagjai a minisztertanácshoz, annak elnökéhez vagy bármely tagjához feladatkörükbe tartozó minden ügyben kérdéseket intézhetnek, melyekre azok az országgyűlésen kötelesek felvilágosítást adni.
28. §
(1) A minisztertanács az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja útján intézkedhetik.
(2) A minisztertanács jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonni, és ebből a célból külön szerveket létesíteni.
V. FEJEZET
Az államhatalom helyi szervei
29. §
(1) A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók.
(2) Az egyes igazgatási szervek területi változásait a minisztertanács határozza meg.
30. §
(1) Az államhatalom helyi szervei a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi tanács, a városi kerületi tanács.
(2) A helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai négy évi időtartamra az országgyűlési képviselők választására megállapított alapelvek szerint választják.
(3) A helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai a törvénynek megfelelően visszahívhatják.
31. §
(1) A helyi tanácsok működésük területén az alkotmányosan hozott jogszabályok és a felsőbb szervek által meghatározott keretek között gyakorolják államhatalmi tevékenységüket.
(2) a helyi tanács:
a) vezeti a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet,
b) előkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést, ellenőrzi ezek végrehajtását,
c) végrehajtja a törvényeket és a felsőbb rendeleteket,
d) irányítja és ellenőrzi az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szerveket,
e) elősegíti az állami rend és a közvagyon védelmét,
f) oltalmazza a dolgozók jogait,
g) irányítja és ellenőrzi a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkáját,
h) támogatja a dolgozók szövetkezeteit,
i) intézkedik a jogszabállyal hatáskörébe utalt minden ügyben.
(3) A helyi tanácsok működési körükben helyi rendeleteket hoznak, amelyek nem ellenkezhetnek a törvénnyel, törvényerejű rendelettel, a minisztertanács, a miniszterek vagy a felsőbb tanácsok rendeleteivel. A helyi tanácsok rendeleteit a szokásoknak megfelelően kell közhírré tenni.
(4) A helyi tanácsok az alájuk tartozó tanácsoknak minden olyan rendeletét, határozatát vagy intézkedését, amely az alkotmányba vagy alkotmányosan hozott jogszabályban ütközik, megsemmisíthetik, illetőleg megváltoztathatják.
32. §
(1) A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában.
(2) A helyi tanácsok kötelesek a választóknak évenként legalább két ízben működésükről beszámolni.
33. §
(1) A helyi tanácsok végrehajtó és intézkedő szervei a végrehajtó bizottságok, amelyeket tagjaik sorából választani.
(2) A végrehajtó bizottság élén elnök áll, a bizottság ügyvitelét az elnöknek alárendelt titkár intézi. Az elnököt (helyettesét vagy helyetteseit) és a titkárt a végrehajtó bizottság tagjai sorából választja.
(3) A végrehajtó bizottságok közvetlenül felelősek a helyi tanácsoknak és a felsőbb tanácsok végrehajtó bizottságainak. Kötelesek munkájukban az államigazgatási szervek rendelkezéseit megtartani.
(4) A végrehajtó bizottságokat vagy azok tagjait a helyi tanácsok visszahívhatják.
34. §
A végrehajtó bizottságok mellett az államigazgatási szervek ágazatonként külön szerveket létesíthetnek, amelyek szakirányítás szempontjából az államigazgatás felsőbb szerveinek, közvetlen munkájuk tekintetében pedig a végrehajtó bizottságnak vannak alárendelve.
35. §
A helyi tanácsokra és végrehajtó bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
VI. FEJEZET
A bírói szervezet
36. §
(1) A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják.
(2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira nézve külön bíróságok létesítését is elrendelheti.
37. §
A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakult tanácsokban ítélkeznek. A törvény e szabály alól kivételt engedhet.
38. §
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság irányelveket állapíthat meg és elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságok számára kötelezők.
39. §
(1) A Magyar Népköztársaságban a bírói tisztségeket választás útján töltik be; a megválasztott bírák visszahívhatók.
(2) A Legfelsőbb Bíróság és a felsőbíróságok bíráit öt évi időtartamra, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráit három évi időtartamra választják.
(3) A Legfelsőbb Bíróság elnökét és bíráit, valamint a felsőbíróságok elnökeit az országgyűlés választja.
(4) A bírák működésükről választóiknak beszámolni kötelesek.
(5) A felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráinak választásáról külön törvény rendelkezik.
40. §
(1) A bíróságok tárgyalásai a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve nyilvánosak.
(2) A vádlottat a bírói eljárás során megilleti a védelem joga.
41. §
(1) A Magyar Népköztársaság bíróságai büntetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intézményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására.
(2) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve.
VII. FEJEZET
Az ügyészség
42. §
(1) A törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik.
(2) A legfőbb ügyész e jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák.
(3) A legfőbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetesen üldöztessék.
43. §
(1) A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészét az országgyűlés választja hat évi időtartamra. Az országgyűlés a legfőbb ügyészt visszahívhatja.
(2) A legfőbb ügyész az országgyűlésnek felelős és működéséről beszámolni köteles.
(3) Az ügyészeket a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki.
(4) Az ügyészségi szervezetet a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vezeti és irányítja.
44. §
Az ügyészek az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervektől függetlenül járnak el.
VIII. FEJEZET
Az állampolgárok jogai és kötelességei
45. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.
(2) E jogot a Magyar Népköztársaság a népgazdaság termelő erőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerő-gazdálkodással valósítja meg.
46. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát.
(2) E jogot a Magyar Népköztársaság a törvényes munkaidő, a fizetéses szabadság és a dolgozók üdülésének megszervezése útján valósítja meg.
47. §
(1) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét, és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.
(2) A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széles körű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.
48. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.
(2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a népművelés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.
49. §
(1) A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.
(2) A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét.
50. §
(1) A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.
(2) A nők egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetére a nőknek járó fizetett szabadság, az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és a gyermekvédelmi intézmények rendszere.
51. §
A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét.
52. §
A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.
53. §
A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet, s minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíti a néphez hű értelmiség kifejlődését.
54. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát.
(2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól.
55. §
(1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.
(2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket.
56. §
(1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységének fejlesztése érdekében alkotmányosan biztosítja az egyesülési jogot.
(2) A Magyar Népköztársaság feladatainak ellátásában az öntudatos dolgozók szervezeteire támaszkodik. A népi demokrácia rendjének védelme, a szocialista építésben való fokozott részvétel, a kulturális nevelőmunka kiszélesítése, a nép jogainak megvalósítása és a nemzetközi szolidaritás ápolása céljából a dolgozók szakszervezeteket, demokratikus női és ifjúsági, valamint egyéb tömegszervezeteket létesíthetnek, és ezek erőit a demokratikus Népfrontban fogják össze. E szervezetekben megvalósul az ipari, mezőgazdasági s értelmiségi dolgozók szoros együttműködése és demokratikus egysége. A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és társadalmi tevékenység vezető ereje.
57. §
A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletbentartását.
58. §
(1) A Magyar Népköztársaság a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja.
(2) Azok az idegen állampolgárok, akiket demokratikus magatartásukért, a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységükért üldöznek, a Magyar Népköztársaságban menedékjogot élveznek.
59. §
A Magyar Népköztársaság polgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése, műveltségük gyarapítása és a népi demokrácia rendjének megerősítése.
60. §
A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsenek.
61. §
(1) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.
(2) A hazaárulást, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést, az állam katonai hatalmának minden csorbítását, mint a hazának és a dolgozók ügyének elárulását, a törvény a legszigorúbban bünteti.
IX. FEJEZET
A választások alapelvei
62. §
(1) Az országgyűlési képviselőket a Magyar Népköztársaság választópolgárai általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják.
(2) A megválasztott képviselők kötelesek választóiknak működésükről beszámolni.
(3) A választópolgárok a megválasztott országgyűlési képviselőket visszahívhatják.
63. §
(1) A választójog a Magyar Népköztársaság minden nagykorú polgárát megilleti.
(2) A dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket a törvény a választójogból kirekeszti.
64. §
A választásokon minden szavazásra jogosult polgárnak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlő.
65. §
Országgyűlési képviselővé mindenki megválasztható, akinek választójogosultsága van.
66. §
Az országgyűlési képviselők választásáról és visszahívásának részleteiről külön törvény rendelkezik.
X. FEJEZET
A Magyar Népköztársaság címere, zászlaja és fővárosa
67. §
A Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag.
68. §
A Magyar Népköztársaság zászlaja piros-fehér-zöld színű, középen a Magyar Népköztársaság címerével.
69. §
A Magyar Népköztársaság fővárosa: Budapest.
XI. FEJEZET
Záró rendelkezések
70. §
(1) A Magyar Népköztársaság alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a minisztertanács gondoskodik.
(2) A minisztertanács köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényeket az országgyűlés elé terjeszteni.
71. §
(1) Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye.
(2) Az alkotmány, valamint az alkotmányos jogszabályok az államhatalom valamennyi szervére és az állam minden polgárára egyaránt kötelezők.
1949. évi
XX. törvény
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult oroszágunkat. Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA.
I. FEJEZET
A Magyar Népköztársaság
1. §
Magyarország: népköztársaság.
2. §
(1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.
(2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat.
3. §
A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.
II. FEJEZET
A társadalmi rend
4. §
(1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek.
(2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket, és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét.
5. §
A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban levő vállalatokra, az állami bankrendszerre, a mezőgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és ellenőrzi a népgazdaságot a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország véderejének fokozása érdekében.
6. §
Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a bányák, a jelentős ipari üzemek, a közlekedési eszközök vasút, szárazföldi, vízi és légi utak , a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, az állam által szervezett mezőgazdasági üzemek: állami gazdaságok, gépállomások, öntözőművek stb. Az állam vállalatai látják el a külkereskedelmet, valamint a nagykereskedelmet; az állam irányítja az egész kereskedelmi forgalmat.
7. §
(1) A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.
(2) Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát.
8. §
(1) A munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi.
(2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti.
(3) Az öröklési jogot az alkotmány biztosítja.
9. §
(1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.
(2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.
(3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.
(4) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint” .
III. FEJEZET
Az államhatalom legfelsőbb szervei
10. §
(1) A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve az országgyűlés.
(2) Az országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az országgyűlés:
a) törvényeket alkot,
b) meghatározza az állami költségvetést,
c) megállapítja a népgazdasági tervet,
d) megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát,
e) megválasztja a minisztertanácsot,
f) minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetőleg meghatározza és megváltoztathatja a minisztériumok feladatkörét,
g) dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében,
h) közkegyelmet gyakorol.
11. §
(1) Az országgyűlést négy évi időtartamra választják.
(2) Országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani tettenérés esetét kivéve nem lehet.
(3) Minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetőleg magatartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekével, összeférhetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással.
12. §
(1) Az országgyűlés évenként legalább két ízben ül össze rendes ülésszakra.
(2) Az országgyűlést a képviselők egyharmadának írásbeli kérelmére vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján össze kell hívni.
(3) Az országgyűlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzőt választ.
(4) Az országgyűlés üléseinek összehívásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gondoskodik.
(5) Az országgyűlés működésének szabályait és tárgyalási rendjét ügyrendben állapítja meg.
13. §
Az országgyűlés ülései általában nyilvánosak. Rendkívüli esetben az országgyűlés zárt ülés tartását is elhatározhatja.
14. §
(1) A törvényhozás joga az országgyűlést illeti meg.
(2) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet.
15. §
(1) Az országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van.
(2) Határozatait az országgyűlés szótöbbséggel hozza.
(3) Az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
16. §
Az országgyűlés által elfogadott törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és titkára írják alá. A törvény kihirdetéséről a Tanács elnöke gondoskodik. A törvényt a hivatalos lapban kell kihirdetni.
17. §
(1) Az országgyűlés a szükséghez képest bármely kérdés megvizsgálására tagjaiból bizottságot küldhet ki.
(2) A hatóságok, hivatalok és intézmények, valamint az állam minden polgára köteles az országgyűlési bizottság által kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, illetőleg a bizottság előtt vallomást tenni.
18. §
(1) Az országgyűlés megbízatásának lejárta előtt is kimondhatja feloszlását.
(2) Háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén az országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását is kimondhatja.
(3) A feloszlatott országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. Az ekként összehívott országgyűlés megbízatásának meghosszabbítása tárgyában maga határoz.
(4) Az országgyűlés feloszlatásától számított három hónapon belül új országgyűlést kell választani.
(5) A megválasztott országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a választást követő egy hónapon belül hívja egybe.
19. §
(1) Az országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenhét tagból áll.
(2) A minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és tagjai a Népköztársaság elnöki Tanácsába nem választhatók.
20. §
(1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatásköre:
a) kitűzi az országgyűlési választásokat,
b) összehívja az országgyűlést,
c) törvényeket kezdeményez,
d) országos jelentőségű kérdésekben népszavazást rendelhet el,
e) a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt,
f) megerősíti a nemzetközi szerződéseket,
g) megbízza és fogadja a követeket,
h) kinevezi a törvény által meghatározott fontosabb megbízatású állami alkalmazottakat, valamint a fegyveres erők magasabb rangú tisztjeit,
i) adományozza az országgyűlés által alapított rendjeleket és címeket, valamint hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez,
j) gyakorolja a kegyelmezési jogot,
k) dönt azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény hatáskörébe utal.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy sérti a dolgozó nép érdekeit.
(3) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa feloszlathatja az államhatalomnak azt a helyi szervét, melynek működése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan veszélyezteti.
(4) Ha az országgyűlés nem ülésezik, az országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg.
(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejű rendeletek, amelyeket az országgyűlés legközelebbi ülésén be kell mutatni.
(6) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának minden határozatát és intézkedését az elnök és a titkár írják alá. Rendeleteit a hivatalos lapban kell kihirdetni.
21. §
(1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízatása akkor szűnik meg, amikor az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan megválasztja.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlésnek felelős és köteles működéséről az országgyűlésnek beszámolni.
(3) Az országgyűlés jogosult a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vagy bármely tagját visszahívni.
(4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatképességéhez az elnökön és titkáron kívül kilenc tag jelenléte szükséges.
(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ügyrendjét maga alkotja meg, és azt az országgyűlésnek bemutatja.
IV. FEJEZET
Az államigazgatás legfelsőbb szerve
22. §
Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa.
23. §
(1) A minisztertanács
a) a minisztertanács elnökéből,
b) a minisztertanács elnökhelyetteséből, illetőleg elnökhelyetteseiből,
c) az államminiszterből, illetőleg államminiszterekből és
d) a minisztériumokat vezető miniszterekből áll.
(2) A minisztertanácsot, illetőleg egyes tagjait a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára az országgyűlés választja meg és menti fel.
(3) Az országgyűlés ülésein a minisztertanácsnak azok a tagjai is részt vehetnek és felszólalhatnak, akik nem országgyűlési képviselők.
24. §
A Magyar Népköztársaság minisztériumai:
a külügyminisztérium K
a belügyminisztérium B
a honvédelmi minisztérium HM
a pénzügyminisztérium P
az igazságügyminisztérium I
a nehézipari minisztérium NM
a könnyűipari minisztérium KM
a földművelésügyi minisztérium FM
a külkereskedelmi minisztérium KM
a belkereskedelmi minisztérium BM
az építésügyi minisztérium ÉM
a közlekedés- és postaügyi minisztérium KPM
a népművelési minisztérium N
a vallás- és közoktatásügyi minisztérium VKM
a népjóléti minisztérium NM
25. §
(1) A minisztertanács:
a) irányítja a minisztérumok és a közvetlenül alája rendelt egyéb szervek munkáját,
b) biztosítja a törvények és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeleteinek végrehajtását,
c) biztosítja a népgazdasági tervek megvalósítását,
d) megoldja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály hatáskörébe utal.
(2) A minisztertanács feladatának ellátása körében rendeleteket bocsáthat ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek.
(3) A minisztertanács rendeleteit a minisztertanács elnöke írja alá: azokat a hivatalos lapban kell kihirdetni.
(4) A minisztertanács minden más államigazgatási szerv vagy az államhatalom helyi szervei által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit sérti.
26. §
(1) A minisztertanács elnöke vezeti a minisztertanács üléseit, gondoskodik a minisztertanács rendelkezéseinek és határozatainak végrehajtásáról, irányítja a közvetlenül alája rendelt szervek munkáját.
(2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a minisztertanács határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait és irányítják az alájuk rendelt szerveket.
(3) A minisztertanács elnöke és a miniszterek feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa vagy a minisztertanács által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek. A rendeleteket a hivatalos lapban kell kihirdetni.
27. §
(1) A minisztertanács működéséért az országgyűlésnek felelős. Köteles munkájáról az országgyűlésnek rendszeresen beszámolni.
(2) A minisztertanács elnöke (helyettese) és tagjai intézkedéseikért és magatartásukért egyénileg is felelősek. A felelősségre vonás módját külön törvény szabályozza.
(3) Az országgyűlés tagjai a minisztertanácshoz, annak elnökéhez vagy bármely tagjához feladatkörükbe tartozó minden ügyben kérdéseket intézhetnek, melyekre azok az országgyűlésen kötelesek felvilágosítást adni.
28. §
(1) A minisztertanács az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja útján intézkedhetik.
(2) A minisztertanács jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonni, és ebből a célból külön szerveket létesíteni.
V. FEJEZET
Az államhatalom helyi szervei
29. §
(1) A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók.
(2) Az egyes igazgatási szervek területi változásait a minisztertanács határozza meg.
30. §
(1) Az államhatalom helyi szervei a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi tanács, a városi kerületi tanács.
(2) A helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai négy évi időtartamra az országgyűlési képviselők választására megállapított alapelvek szerint választják.
(3) A helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai a törvénynek megfelelően visszahívhatják.
31. §
(1) A helyi tanácsok működésük területén az alkotmányosan hozott jogszabályok és a felsőbb szervek által meghatározott keretek között gyakorolják államhatalmi tevékenységüket.
(2) a helyi tanács:
a) vezeti a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet,
b) előkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést, ellenőrzi ezek végrehajtását,
c) végrehajtja a törvényeket és a felsőbb rendeleteket,
d) irányítja és ellenőrzi az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szerveket,
e) elősegíti az állami rend és a közvagyon védelmét,
f) oltalmazza a dolgozók jogait,
g) irányítja és ellenőrzi a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkáját,
h) támogatja a dolgozók szövetkezeteit,
i) intézkedik a jogszabállyal hatáskörébe utalt minden ügyben.
(3) A helyi tanácsok működési körükben helyi rendeleteket hoznak, amelyek nem ellenkezhetnek a törvénnyel, törvényerejű rendelettel, a minisztertanács, a miniszterek vagy a felsőbb tanácsok rendeleteivel. A helyi tanácsok rendeleteit a szokásoknak megfelelően kell közhírré tenni.
(4) A helyi tanácsok az alájuk tartozó tanácsoknak minden olyan rendeletét, határozatát vagy intézkedését, amely az alkotmányba vagy alkotmányosan hozott jogszabályban ütközik, megsemmisíthetik, illetőleg megváltoztathatják.
32. §
(1) A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában.
(2) A helyi tanácsok kötelesek a választóknak évenként legalább két ízben működésükről beszámolni.
33. §
(1) A helyi tanácsok végrehajtó és intézkedő szervei a végrehajtó bizottságok, amelyeket tagjaik sorából választani.
(2) A végrehajtó bizottság élén elnök áll, a bizottság ügyvitelét az elnöknek alárendelt titkár intézi. Az elnököt (helyettesét vagy helyetteseit) és a titkárt a végrehajtó bizottság tagjai sorából választja.
(3) A végrehajtó bizottságok közvetlenül felelősek a helyi tanácsoknak és a felsőbb tanácsok végrehajtó bizottságainak. Kötelesek munkájukban az államigazgatási szervek rendelkezéseit megtartani.
(4) A végrehajtó bizottságokat vagy azok tagjait a helyi tanácsok visszahívhatják.
34. §
A végrehajtó bizottságok mellett az államigazgatási szervek ágazatonként külön szerveket létesíthetnek, amelyek szakirányítás szempontjából az államigazgatás felsőbb szerveinek, közvetlen munkájuk tekintetében pedig a végrehajtó bizottságnak vannak alárendelve.
35. §
A helyi tanácsokra és végrehajtó bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
VI. FEJEZET
A bírói szervezet
36. §
(1) A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják.
(2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira nézve külön bíróságok létesítését is elrendelheti.
37. §
A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakult tanácsokban ítélkeznek. A törvény e szabály alól kivételt engedhet.
38. §
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság irányelveket állapíthat meg és elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságok számára kötelezők.
39. §
(1) A Magyar Népköztársaságban a bírói tisztségeket választás útján töltik be; a megválasztott bírák visszahívhatók.
(2) A Legfelsőbb Bíróság és a felsőbíróságok bíráit öt évi időtartamra, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráit három évi időtartamra választják.
(3) A Legfelsőbb Bíróság elnökét és bíráit, valamint a felsőbíróságok elnökeit az országgyűlés választja.
(4) A bírák működésükről választóiknak beszámolni kötelesek.
(5) A felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok bíráinak választásáról külön törvény rendelkezik.
40. §
(1) A bíróságok tárgyalásai a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve nyilvánosak.
(2) A vádlottat a bírói eljárás során megilleti a védelem joga.
41. §
(1) A Magyar Népköztársaság bíróságai büntetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intézményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására.
(2) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve.
VII. FEJEZET
Az ügyészség
42. §
(1) A törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik.
(2) A legfőbb ügyész e jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák.
(3) A legfőbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetesen üldöztessék.
43. §
(1) A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészét az országgyűlés választja hat évi időtartamra. Az országgyűlés a legfőbb ügyészt visszahívhatja.
(2) A legfőbb ügyész az országgyűlésnek felelős és működéséről beszámolni köteles.
(3) Az ügyészeket a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki.
(4) Az ügyészségi szervezetet a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vezeti és irányítja.
44. §
Az ügyészek az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervektől függetlenül járnak el.
VIII. FEJEZET
Az állampolgárok jogai és kötelességei
45. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.
(2) E jogot a Magyar Népköztársaság a népgazdaság termelő erőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerő-gazdálkodással valósítja meg.
46. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát.
(2) E jogot a Magyar Népköztársaság a törvényes munkaidő, a fizetéses szabadság és a dolgozók üdülésének megszervezése útján valósítja meg.
47. §
(1) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét, és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.
(2) A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széles körű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.
48. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.
(2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a népművelés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.
49. §
(1) A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.
(2) A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét.
50. §
(1) A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.
(2) A nők egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetére a nőknek járó fizetett szabadság, az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és a gyermekvédelmi intézmények rendszere.
51. §
A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét.
52. §
A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.
53. §
A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet, s minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíti a néphez hű értelmiség kifejlődését.
54. §
(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát.
(2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól.
55. §
(1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.
(2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket.
56. §
(1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységének fejlesztése érdekében alkotmányosan biztosítja az egyesülési jogot.
(2) A Magyar Népköztársaság feladatainak ellátásában az öntudatos dolgozók szervezeteire támaszkodik. A népi demokrácia rendjének védelme, a szocialista építésben való fokozott részvétel, a kulturális nevelőmunka kiszélesítése, a nép jogainak megvalósítása és a nemzetközi szolidaritás ápolása céljából a dolgozók szakszervezeteket, demokratikus női és ifjúsági, valamint egyéb tömegszervezeteket létesíthetnek, és ezek erőit a demokratikus Népfrontban fogják össze. E szervezetekben megvalósul az ipari, mezőgazdasági s értelmiségi dolgozók szoros együttműködése és demokratikus egysége. A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és társadalmi tevékenység vezető ereje.
57. §
A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletbentartását.
58. §
(1) A Magyar Népköztársaság a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja.
(2) Azok az idegen állampolgárok, akiket demokratikus magatartásukért, a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységükért üldöznek, a Magyar Népköztársaságban menedékjogot élveznek.
59. §
A Magyar Népköztársaság polgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése, műveltségük gyarapítása és a népi demokrácia rendjének megerősítése.
60. §
A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsenek.
61. §
(1) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.
(2) A hazaárulást, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést, az állam katonai hatalmának minden csorbítását, mint a hazának és a dolgozók ügyének elárulását, a törvény a legszigorúbban bünteti.
IX. FEJEZET
A választások alapelvei
62. §
(1) Az országgyűlési képviselőket a Magyar Népköztársaság választópolgárai általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják.
(2) A megválasztott képviselők kötelesek választóiknak működésükről beszámolni.
(3) A választópolgárok a megválasztott országgyűlési képviselőket visszahívhatják.
63. §
(1) A választójog a Magyar Népköztársaság minden nagykorú polgárát megilleti.
(2) A dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket a törvény a választójogból kirekeszti.
64. §
A választásokon minden szavazásra jogosult polgárnak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlő.
65. §
Országgyűlési képviselővé mindenki megválasztható, akinek választójogosultsága van.
66. §
Az országgyűlési képviselők választásáról és visszahívásának részleteiről külön törvény rendelkezik.
X. FEJEZET
A Magyar Népköztársaság címere, zászlaja és fővárosa
67. §
A Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag.
68. §
A Magyar Népköztársaság zászlaja piros-fehér-zöld színű, középen a Magyar Népköztársaság címerével.
69. §
A Magyar Népköztársaság fővárosa: Budapest.
XI. FEJEZET
Záró rendelkezések
70. §
(1) A Magyar Népköztársaság alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a minisztertanács gondoskodik.
(2) A minisztertanács köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényeket az országgyűlés elé terjeszteni.
71. §
(1) Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye.
(2) Az alkotmány, valamint az alkotmányos jogszabályok az államhatalom valamennyi szervére és az állam minden polgárára egyaránt kötelezők.
Amennyiben valaki ettől jobbat tud, az tárja elénk!
KELL ENNÉL TISZTESSÉGESEBB VÁLASZTÁSI PROGRAM?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A történelem folyamán 1917. november hetedikén először nyílt lehetősége az emberiségnek a szolgaság megszüntetésére, a nép demokráciájára. Erre az emberiség történetében először Oroszországban a kedvező történelmi helyzet teremtette meg a lehetőséget.
A kapitalisták érdekében a világ újrafelosztásáért vívott rablóháború a különböző nemzetiségű dolgozóknak halált, nyomort, népirtást hozott. Így dolgozó népek jobban megértették a rothadó kapitalizmus bűneit.
A történelmi helyzet megteremtette az erre a problémára válaszolni tudó embereket, akik a helyzetet kihasználva elindították a szolgaság megszüntetésére a gazdagági társadalmi rendszer átalakítását. A szegény, a háborúban elvérzett Oroszországnak először is a saját feudális cári rendszerét kellet megdönteni és ezután a fejlett kapitalista bűnözők által finanszírozott polgárháborút megnyerni. A harc kíméletlen, könyörtelen, embertelen és sok áldozattal járó volt, de elkerülhetetlen a szolgaság megszüntetése érdekében. A cári rendszer hívei és a kapitalista világ nem akarta önként átadni a hatalma a dolgozó népnek, erőszakra volt szükség a hatalom megszerzésére.
Oroszország örökölte a régi cári rendszer minden hibáját. Örökölték a kapitalizmust még csak éppen elkezdő fejletlen gazdaságot, a butaságban, szegénységben tartott néptömegek óriási tömegeit. Ilyen kedvezőtlen feltételekkel kezdtek bele a társadalom átalakításába. Néhány haladó gondolkodó Lenin vezetésével mégis belevágott a lehetetlennek látszó feladatba, a nép demokráciájának megteremtéséhez szükséges gazdasági társadalmi átalakításba.
A munkát Sztálin Generalisszimusz folytatta hatalmas sikerrel. A semmiből a dolgozó népre támaszkodva megkezdte a gazdaság modernizálását és átalakította a társadalmat. Ehhez szükséges volt a proletárdiktatúra fegyvere. Nagyon sok régimódi, a dolgozók felett uralkodni, kizsákmányolni vágyó embert örököltek a cári rendszerből és ezeket a gazdaságilag és katonailag fejlett „civilizált” nyugati országok támogatták. Ebben a harcban olyan tendenciák is voltak, ami később végül is a szovjetunó felbomlását okozták, de Sztálin felismerte ezeket és legyőzte, nem volt kímélet. Nehéz, könyörtelen harc volt, tele embertelenséggel, ami a társadalmi rendszerek közötti háború volt, emberáldozatokkal bővelkedve.
Ez végül is egy újabb háborúba torkollott, amit Sztálin vezetésével, óriási áldozatokkal megnyert a Szovjetunió. A nyugati hatalmak eleinte inkább Hitlert szerették volna győztesként látni a közös ellenségük a Szovjetunió ellen. Hitler volt a legkövetkezetesebb nyugati vezető, aki le akart számolni a szovjet nép demokráciájával, de a kapitalista vadak egymás ellen is harcoltak a világ újrafelosztásáért, ezért nem sikerült az összefogásuk. A háború utáni időkben sikerült a szovjet gazdaságot és hadsereget a világesők közé emelni.
Azonban az elkövetet hibák, bűnök végül is a kapitalista restaurációra vezettek. Az ellenforradalom a nyugat mézes-mázos beugratásával, visszaállította a szolgaságot, de ebben a dolgozók pártja az elsődlegesen bűnös. A proletárdiktatúrát fokozatosan feladták, nem üldözték eléggé az ellenforradalmi erőket, nem modernizálták a gazdaságot és nem tudták a nép demokráciáját magasabb szintre emelni, a bürokrácia lett a fegyverük. Fokozatosan beszivárogtak a dolgozók pártjába az egyenlők között az egyenlőbbek, akik végül is Gorbacsovval az élen elárulták szovjet népet. Így szinte harc nélkül legyűrték a nép hatalmát és megkezdték a rothadt kapitalizmus újjáélesztését. Az Orosz gazdaság és hadsereg csak árnyéka lett a szovjetének. A nép számára megszűnt a demokrácia. A hatalom a dolgozók ellenségeinek kezében korlátlanul összpontosult.
Sztálin halálával 1953-tól elkezdődött a Szovjetunió bomlása, ami még sokáig tartott, így szerencsére Magyarországon még lehetett demokrácia a nép számára. Ez a legnagyobb jó volt a Magyar dolgozók számára, ami történhetett: demokrácia a dolgozó népnek. Ez bizony kellemetlen diktatúra volt a kapitalistáknak, de most revánsot vettek, újra uralkodnak a nép felett. Az állat, a kapitalizmus legyőzte az embert. Megint szolgaság van. Mikor lesz újra demokrácia a Magyar népnek? Népidemokrácia.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A magántulajdonban lévő termelőeszközök szentségének alapján.
A Magyar polgári demokrácia az alkotmányban rögzíti:
„Magyarország független, demokratikus jogállam”: Magyarország független? Magyar gazdaság nélkül? Az EU labancainak érdekében alárendelt gazdasággal és törvényhozással? Demokratikus, ahol a dolgozó nép proletár bérrabszolga? Jogállam, ahol a törvényhozásban a többségben lévő bérrabszolga érdeke alá van rendelve a kapitalista érdekeknek?
„A közhatalom forrása a nép”: De rendelkezik a dolgozó nép bármilyen hatalommal? A nép, aki proletár sem a termelőeszközökkel, sem a politikai hatalommal nem rendelkezik. Sőt saját érdekeinek megfelelő érdekképviselettel sem. A kapitalizmusban a bérrabszolgaság a korbács, ha nem úgy viselkedsz, nem az én érdekeimben, akkor éhezel, nyomorgsz, még bérrabszolga sem leszel!
„A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja”: A választott képviselők a kapitalista állam érdekében és fizetéséből élnek, és jól, jobban, mint a proletárok. Ehhez a minden hatalommal és érdekérvényesítő eszközzel rendelkező kapitalista állam sikeresen átdolgozza, manipulálja a dolgozó nép a proletárok gondolatait, így azok érdekeik ellenére a kizsákmányolásra, élősködésre, szolgaságra fognak szavazni és ez fel sem tűnik nekik. A mézesmadzag a gazdag kapitalisták sikerei, amit dolgozók soha el nem fognak érni. De példakép, hogy lám-lám, a szorgalmas munka meghozza gyümölcsét, dolgozz (!!), neked is sikerülhet, illúziója. De a valóság, a proletár dolgozó csak bérrabszolga marad, bármenyit dolgozik is. A dolgozó népet olyan birkává nevelték, hogy elég neki és még boldog is, ha a tv-ben nézi a vacsora csatát, miközben neki csak zsíros kenyérre telik. Utazáshoz, pedig elég neki a tv-ben az álomhajó, de még a Balatonra sem jut el.
„Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”: Az értéktermelő a dolgozó bérrabszolga a proletár, a szabad vállalkozó pedig a kapitalista, a kizsákmányoló és élősködő, az értéket nem termelő tőkés vállalkozó. Hol itt a demokrácia? Ja, hogy mindenki lehet úr vagy szolga? Elhatározás kérdése csupán? Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa? A szorgalmas az úr lesz, a lusta pedig a szolga? Hogy van ez? A becsületes kisvállalkozó, meg akármennyit dolgozik, nem jut egyről-kettőre.
Polgári érték a magántulajdon védelme, ami a termelőeszközök magántulajdonának is a védelme. A termelőeszköz magánkézben csak akkor működik, ha a proletár dolgozik, ez pedig együtt jár a kapitalizmusban a kizsákmányolással. Mert tudvalevőleg a kapitalista termelésben a cél a tőkés vállalkozó minél nagyobb profitja. Ez az a része a dolgozó által előállított értéknek, amit a tőkés vállalkozó a termelőeszköz birtoklásával saját magának kizsákmányol. Ezt a polgári „demokrácia” törvényesen lehetővé teszi és a kapitalista álam garantálja. A termelési folyamatban a tőkés vállalkozó dolga a vagyonszerzés, vagyona növekedésének szervezése, a profit elköltése. Ez a polgári erkölcs, amivel pofátlanul hivalkodnak.
Az alkotmányban garantált „szabad” választásokon a kifosztott proletár dolgozó a kapitalista élősködésre szavaz. Ki érti ezt? Az ilyen mértékben manipulált dolgozó nép nagyon eltorzult tudattal rendelkezik. A dolgozó nép a saját érdekeiről önként lemond, a termelési folyamatban csak élősködők javára. Miért? Mit nyer vele? Ezért a dolgozó nép a proletárok cserébe termelési ösztönzőként a bérrabszolgaságot, mint korbácsot kapják. Ha a proletár szorgalmas és szerencsés akár bérrabszolga is lehet. Így az általa termelt értékből is fogyaszthat. De sokan ennek ellenére is a humán kukában végzik. Elenyészően kevés azoknak a száma, akik proletárból kapitalisták lettek, de sokkal többen végezték a humán kukában.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A polgári „demokrácia” a kapitalista társadalmi gazdasági rendszer szabályai szerint működik, ami a nép számára nagyon alacsony beleszólási lehetőséget jelent a közügyekben a döntésre. Az alkotmány lehetővé teszi a szabad vállalkozással és a magántulajdon védelmével a kapitalizmust, a kizsákmányolást, így a szolgaságot is. A demokrácia népszerű meghatározása szerint: a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. Ez a kapitalista gazdasági társadalmi rendszerben nem megvalósítható, így nem képes a dolgozó nép számára demokráciát biztosítani.
A kapitalista társadalmi gazdasági rendszer tulajdonsága a világméretű szervezetlensége, a versenyben utólag derül ki a termék eladhatósága, szükségessége, bármilyen előrelátásra törekvéssel is. Ez világméretű pazarláshoz és válsághoz vezet, amit elsősorban a dolgozó tömegek sínylenek meg. A verseny világméretű harchoz, háborúkhoz vezet, ami a dolgozó népek pusztulását vonja maga után. A kapitalizmus alapján viszont mérhetetlen gazdagodásra tesznek szert a világ tőkése a dolgozók rovására.
Tudvalevőleg a kapitalizmus döntési mechanizmusban valójában a dolgozó nép érdeke nincs képviselve. A „szabad választásokon” lehetetlen a dolgozó nép érdekét képviselni a hatalom nélküli dolgozó nép képviselőinek. Ilyen népképviselő valójában nincs is, vagy rejtőzködnie kell a diktatúra miatt. A dolgozók érdekei a tőkések érdekeinek alá van rendelve és ellenérdekelt a viszonyuk, ami ráadásul kibékíthetetlen. Ezt az állapotot a kapitalizmusban az oktatás és a médiák agymosása, a korlátlan gazdasági politikai hatalom, valamint a polgári diktatórikus állam garantálja.
A dolgozó nép demokráciájának megteremtéséhez a gazdasági és politikai megosztottság megszüntetése megkerülhetetlen. A kapitalizmusban a termelőeszközök magántulajdona miatt a gazdaságban a dolgozó osztályok a tőkéseknek alárendeltek és ez tükröződik vissza a politikai hatalomban is. A kapitalista társadalom létviszonyaiban a megosztottság határtalan a dolgozók kárára, pedig ők hozzák létre a javakat. A tőkések gazdasági hatalma a politikai hatalom megtartására ad korlátlan lehetőséget. Ez így semmilyen demokrácia a dolgozóknak, a népnek.
A kapitalizmusban a léthez szükséges termelést a dolgozó nép végzi. A termelés és az elosztás ellenben nem a nép ellenőrzése alatt zajlik. Ez alapvető hiba és ellentmondás, a dolgozók számára demokrácia így lehetetlen, kibékíthetetlen az ellentét. A termelés és az elosztás a tőkések ellenőrzése alatt és hasznáért történik. A kapitalista termelésben dolgozónak csak a munkaereje szükséges és ez pénzért megvásárolható dolog, ember dolog. A tőkés a termelési folyamatból kihagyható és csak kizsákmányoló szerepe van. A tőkés nem hoz létre értéket, ellenben a létrehozott érték birtokosa. Az esetleges munkája a vagyonszerzés körül forog, az a fő célja. A kapitalizmusban a proletár, a dolgozó ember célja az életben maradás, ezért rákényszerül a tőkést gazdaggá tenni.
Mi ennek a lehetetlen problémának a megoldása?
Fel kell tenni a kérdést, mi szüksége van a dolgozó népnek a tőkésre, ha a termelésben és az elosztásban nincs is rá szüksége? A korbács suhogtatása a szerepe, amit a kiválasztott dolgozók végeznek, és ezért őket jól megfizetik.
A nép demokráciájához olyan társadalmi gazdasági rendszer szükséges, ahol a termelőeszköz a dolgozó nép által birtokolt (vagy ellenőrzött?). Sajnos a magánkézben lévő termelőeszközökre alapuló termelés a dolgozó nép általi ellenőrzése szinte megoldhatatlan feladat. Hosszútávon a gazdasági és politikai hatalom mindenképpen egyesül, a szétválasztás csak időleges lehet. A termelőeszközök magánkézben a gazdasági hatalmat birtokolják, de ennek működtetésére szükséges a politikai hatalom is, és emellett a dolgozó nép számára a demokrácia már csak másodlagos lehet. A politikai hatalom előbb-utóbb szintén egyesül a gazdasági hatalommal. Semmilyen jóakarat ezt nem törheti meg.
Talán a termelőeszközök vegyes tulajdona lehetne a leghatékonyabb, túlsúlyban a közösségben működő termelőeszközökkel és a dolgozó nép képviselőinek ellenőrzésével. Ebben az esetben a hatékonyságát a könyörtelen, embertelen agresszivitásnak köszönhetően a magángazdaság könnyen legyűrheti a közös gazdaságot, ami viszont hiába emberséges és demokratikus, elveszti hatalmát. A termelőeszközök magántulajdonában működő gazdaság, a kizsákmányolással együtt is elég hatékony és agresszív, és előbb utóbb maga alá gyűrné a közösséget, féken tartani lehetetlen. A közösségi gazdaságban a közösségi érdek nem olyan hatékony ösztönző, mint a korbács és az egyéni érdek a magángazdaságban. A vegyes gazdálkodás a nép számára nem jelent megoldást a demokráciára. Talán segítene, egy új hatalmi ág bevezetése, ami a dolgozó nép hatalmát képviseli. Azonban ez a forma, ha fennmaradna is, nem teszi lehetővé a nép demokráciáját, csak közelít felé, és a megosztottság így is nagy lenne.
Az igazságosabb társadalom célja legyen a dolgozó nép érdekeinek leghatékonyabb képviselete. Az állam és a gazdaság irányításában csak a dolgozók vegyenek részt. A jogállamiság és a hatalommegosztás kereteiben a törvényhozást és a végrehajtását a dolgozók tanult képviselői hozzák a dolgozók ellenőrzésével. Erre a megfelelő apparátus kell kiépíteni, hogy a dolgozók a közügyekben, érdemben dönthessenek. A médiák hatalmának is a dolgozók érdekében kell működnie, a dolgozó nép demokratikus ellenőrzésével. Nem lehet tökéletes demokrácia a dolgozó népnek, ha nem teljes mértékben ő a gazdaság és a politikai hatalom birtokosa.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A demokrácia a wikipédia megfogalmazása szerint: a társadalom jelentősszámú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer. A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül. Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom.
A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében.
Tehát eszek szerint a demokrácia, döntési lehetőség a közügyekben. Mi kell a közös ügyek érdembeli döntéséhez? Mindenekelőtt alapos ismeret az eldöntendő kérdésben. Meghatározó az eldöntendőhöz való érdekviszony. Természetesen szükséges egy döntési mechanizmus, ahol a vitás eldöntendő probléma megjelenik, és itt dönteni lehet az eldöntendő kérdésben a döntésre jogosultak valamilyen szervezett formában való részvételével. Ez így a végtelenségig leegyszerűsített modell.
Az alapos ismeret az eldöntendő dologban, kérdésben vagy problémában teljesíthetetlen mindenki számára és ehhez hozzáértő szakemberek kellenek. A szakemberek valamilyen politikai és világnézet rabjai vagy elkötelezettjei, és ez módosíthatja az ismeretekből levont következtetéseiket, de az átlagos embernek a megérthetőség miatt erre szüksége lehet. Sajnos a különböző világnézetű és érdekeltségű szakértők nagyon eltérő végeredményre juthatnak. Az igazi demokráciában a világnézeti és politikai különbségeknek a közügyek eldöntésében a tömegbázisuk mértékében meg kellene jelennie, ami a médiákra is igaz. A döntésben a politikai hatalom is jelentős befolyásoló nyomásgyakorló.
A kapitalizmusban a nép a dogozók, akik sem gazdasági sem politikai hatalommal nem bírnak, a tőkések az urak, a totális hatalom birtokosai. Ez a felosztás a kapitalista gazdasági társadalmi rendszer működési módjából eredendően következik, lényegesen jó akarattal sem változtatható meg. A kapitalista rendszerben ezért megvalósíthatatlan: „a demokrácia az népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom”.
A kisvállalkozó kiskapitalista a dolgozó és tőkés határmezsgyéjén van, mindkét oldal politikai és gazdasági érdekkeltségi körében. A kapitalizmus politikai és gazdasági döntési mechanizmusában az ellenérdekeltségű osztályok közül a saját valós érdekében a dolgozó nép nem vesz részt érdekérvényesítőként. A kapitalizmusban a dolgozó népnek nincs saját igazi hatékony érdekképviselője, így nem is szerepel sehol a saját érdekében a közügyek döntésében. A dolgozók eredeti érdekképviselője a szakszervezet a kapitalista törvények szerin működik és nem a nép valódi érdekében, és a döntési folyamatban, érdemben még így sem szerepel. A népnek nincs törvényes lehetősége a tőkésosztály érdekeitől független érdekérvényesítésre, az érdekei alárendeltek a tőkésekének. A nép a választásokon ugyan részt vesz, de a saját érdekeiről nincsenek használható információik, csak a kapitalisták szakembereinek véleményét ismerhetik és a média, mint hatalom ebben meghatározó.
A minden hatalommal rendelkező tőkésosztály megteheti, hogy a saját érdekeinek megfelelően látja el információval a néptömeget. A média a kapitalisták vagy a tőkésállam birtokában a politikai és a gazdasági érdekükben működik. Így a nép nem tudja a választásokon meghozni a saját érdekeinek megfelelő döntést. Ugyanis a dolgozó népnek nem valós érdeke a szolgaság, a kizsákmányolás, az élősködés, a tőkések felsőbbrendűsége, a kapitalisták gazdagodása a dolgozó nép munkájából és ez által a saját elszegényedésük, a megosztott világ szolgákra és urakra, de a kapitalizmusban ez vár rá. Ugye?!
Vagyis a nép számára nincs demokrácia és nem is lehet a kapitalizmusban.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Osztálytársadalmakban a demokrácia együtt létezik és működik a diktatúrával. Minden osztályalapú gazdasági társadalmi rendszernek van működési modellje, ami meghatározza a társadalmi osztályok helyzetét.
A kapitalizmusban két alapvető társadalmi osztály létezik, ami finomabb bontásban tovább bomlik, de alapvetően vannak a tőkével és termelőeszközzel rendelkező és nem rendelkezők. A kapitalizmus e két osztály nélkül jelenleg nem működik. Az árutermelő tőkések profitja a proletárok munkájából származik. A bank-tőkések tiszta esetben nem foglalkoznak termeléssel, de a profitszerzés a működésük célja. A két tőke jelenleg szorosan össze van fonódva és a spekulatív módon működő tőke is van, ami leginkább tiszta élősködés.
A demokrácia elvileg néphatalom, de a kapitalista osztálytársadalomban van-e néphatalom? A nép az a dolgozók, az urak, pedig a tőkések. A kisvállalkozó kiskapitalista leginkábba dolgozók közé tartozik, de van kapitalista érdeke is. Kinek a kezében van a gazdasági és politikai hatalom a kapitalizmusban? A nép a dolgozók kezében sem gazdasági sem politikai hatalom nincs. Tehát lehet a kapitalizmusban néphatalom hatalom nélkül? Csak az elhomályosult elmével lehet igaz az, hogy a népfelségé a hatalom. Ezen sírni vagy röhögni lehet csak.
A kapitalista törvényhozásból a nép ki van rekesztve. A demokratikusnak nevezett választásokon a nép nem a saját érdeke alapján a dolgozók közül, hanem a kizsákmányolók közül választ, így a néphatalomról mond le önként az agymosás hatására. Ezzel utat nyit a tőkés-osztálynak a dolgozó nép elleni diktatúrájára. A diktatúra hatékony érdekérvényesítő módszer, a kapitalizmusban ez szükséges a profit megszerzésére.
A polgári „demokrácia” csak a tőkésosztály számára demokrácia, ami nem működne a proletárokkal szembeni diktatúra nélkül, ezért elkerülhetetlen a kettősség. A proletárok ellenérdekeltek a kifosztásukban, csak a minden hatalommal rendelkező tőkések diktatúrája, ami a gondolkodásukat is uralja képes hatalomra juttatni az ellenségüket, a tőkéseket.
Hogyan működik a polgári demokrácia? A minden hatalommal rendelkező tőkések a jogállamiság kereti között a nekik megfelelő jogrendszert és a médiákat működtetik.
Hogyan működik a polgári diktatúra? Ahogy a polgári demokrácia. Ez nagyon alacsonyszinten tartja a dolgozó nép érdekeit, alárendeli a tőke érdekeinek. A polgári diktatúra egyszerűen: dolgozó, ha nem azt teszed, ami nekem jó, akkor éhezni, nyomorogni fogsz! Ez hatékony, de embertelen bérrabszolgaság. A dolgozó érdeke nem szerepel sehol. A jó dolgozó, ennek ellenére a humán kukába kerülhet, ha nem kell a tőkésnek. A tőkésállam csak azért próbál jó gazda lenni, mert fél a forradalomtól, de manapság már ez sincs így. Nagyon elpofátlanodik és ez lesz a veszte.
(SaLa)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A kapitalizmus működési módjából következik, hogy nem képes az emberi jogok alapvető tételeinek betartására és a végletekig megosztja az emberiséget. A termelőeszközök magántulajdona miatt a kapitalizmus kizsákmányoló és diktatórikus. Fejlődése során a tőke koncentrációja határtalan és kevés tőkés, bankár kezében koncentrálódik, ami alapvetően megosztja az emberiséget magasabb és alacsonyabb rendű emberekre.
A polgári „demokrácia” a túlnyomó többség számára önkényuralmi diktatórikus mivolta miatt nem érvényesülhet a többség számára a demokrácia, az érdekérvényesítés, az emberségesség. Önkényuralmi, mert a törvények megalkotása és a jog érvényesítésében kevés tőkésnek a politikai, pénzügyi és a gazdasági hatalma a meghatározó. Az emberiség túlnyomó többsége munkaerő áru, így szolga és a hatalomból ki van zárva.
A tőkés parlamentekben egyetlen dolgozó sincs, aki a dolgozók érdekeit képviselje. A dolgozó nép tulajdonában egyetlen számottevő média sincs, pedig a túlnyomó többséget alkotják. A tőkések érdekében megalkotott törvények nagyon megnehezítik a dolgozók érdekinek védelmét bármilyen médiában és fórumon.
Nem lehet bírálni félelem nélkül a munkahelyeken a munkaadó tőkést, a rendszert, mert a vezetői pozíciókban erre vigyáznak és a tőkés érdekét kell képviselni, de ők is csak fizetett szolgák. A dolgozó fél, nem akar megtörni, inkább meghajol urai előtt, élni akar. A tőkés gazda tevékenységének bírálata a szolganép részéről nem lehetséges. A dolgozónak így el kell fogadnia az érdekei ellen valókat és ez a tudatába is beépül, mint szolgalelkűség.
A nép tökéletes agymosására bizonyíték, hogy a dolgozó nép a kifosztóit juttatja hatalomhoz. Ez rettenetes bűncselekedet az emberiség ellen.
A kapitalisták a totális politikai és gazdasági hatalommal uralkodnak az emberiség gondolatai felett is és így nem érvényesülhetnek a dolgozó emberek saját érdekei. A tőkések kezén lévő médiák a tőkések érdekeinek megfelelő információval folyamatosan mossák, az emberiség dolgozóinak az agyát. A tőkéseknek a kizsákmányolással szerzett tőkével finanszírozott és üzemeltetett médiái átprogramozzák a dolgozók agyát a tőkések érdekikre és elbutítják, eltompítják, átnevelik a dolgozókat, így az öntudatlanság állapotába kerülve, mint a birkák mennek a vágóhídra. A tőkés média világméretű átnevelő tábor szerepét tölti be. Az átnevelt dolgozók akár kezet is csókolnak a rajtuk élősködő kapitalistának, miközben ők szegények. A dolgozók így önérzet nélküli gerinctelen embereké, szolgákká válnak és ez is a kapitalizmus bűne.
A kapitalista rothadás jellemzői: Polgári „demokrácia”, ami különböző színezetű kapitalista fasiszta diktatúra, önkényuralom, uralkodás az emberiség gondolatain, kizsákmányolás, élősködés, embertelenség, felsőbbrendűség, világméretű nyomor, rablóháborúk, a tudománytalan vallásos világnézet, az emberiség világméretű megosztottsága, szolgaság, az emberiség érdekeinek figyelmen kívül hagyása a profit elsődlegessége miatt, világméretű fegyverkezés a gyilkolásra, a pénz mindenhatósága, pazarlás az emberiség erőforrásaival.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A középkor végére az új világ a kapitalizmus elsöpörte a feudalizmust. A feudalizmus rendiségét a földesúr és a jobbágyság intézményét a Nagy Francia Forradalom a király lefejezésével pecsételte meg. Ebben az időben született meg az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata is, amely az emberek egyéni és közösségi jogait határozta meg. Nagy eredmény ez az emberré válás útján. Megszületett a baloldaliság legfontosabb programja a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelszava. A Nagy Francia Forradalom minden visszásága ellenére nagy előrelépés volt, gondolkodói a vállalkozás szabadságát és a feudális rendiség eltörlését vélték az igazságos társadalomhoz vezető útnak.
A Nagy Francia Forradalom elméleti alapjának a felvilágosodás eszméit tekintette, előtte abszolút monarchia és Rendi tagozódású volt. Az 1. rendbe a papság, a 2-ba a nemesség tartozott, ez a két rend birtokolta a kiváltságokat. Az összes többi állampolgár a 3. rend tagja volt. A jobboldal-baloldal fogalma a Nemzeti Konventben a francia parlamenti ülésrendből ered: a jobb oldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, a bal oldalon, pedig a forradalom hívei, a polgárság, azaz a harmadik rend. Rendnek nevezi a történetírás az európai feudalizmusban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját. A „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” fogalma a rendiség megszüntetését célozta meg, amit a polgári gondolkodók alkottak meg. Ez elvezetett az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatához, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról.
A Nagy Francia Forradalom hatalmas lendületet adott a kapitalizmus térhódításának. A kapitalizmusnak illetve a piacgazdaságnak a magántulajdon az alapja, mivel ebben a gazdasági rendszerben, magántulajdonban vannak a termelési eszközök. A termelési eszközök működéséhez emberi munkaerő is kell, de a kapitalizmus keretei között ez a rendiséghez hasonló kiszolgáltatott szolgaviszonyt jelent. A kapitalizmus újfajta megosztottságot a rendiséghez hasonló állapotokat hozott létre és nem sikerült a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” programját megoldania. A tőke koncentrálódása példátlan méreteket öltött. Az Egyenlőtlenség fokozódik, és ez elvezet a földméretű totális önkényuralomhoz, diktatúrához. Az egyenlőtlenség a jobboldaliságot jelenti, a megosztott világot, a kapitalizmust, az embertelen világot. A baloldaliság az egyenlőséget, az emberséges világot tűzte ki elérendő célként. Ehhez a szocializmuson keresztül vezet az út egészen a kommunizmusig.
A jobboldali így a kapitalizmus, a baloldali, pedig a szocializmus és a kommunizmus irányzatát jelenti, mivel a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” csak a kapitalizmus viszonyainak meghaladását, a termelőeszközöknek meghatározóan közösségi üzemeltetése alapján lehetséges. Ezt csak a marxista, kommunista mozgalom képes megvalósítani. A termelés célja ne a tőkések profitja legyen, hanem a közösség szükségleteinek kielégítése legyen a meghatározó.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
