FIR az Oroszország és Ukrajna közötti béketárgyalásokról
Emlékeztetünk arra, hogy az ukrajnai háború kezdete óta az FIR többször is azonnali tűzszünetet és a hadviselő felek közötti tárgyalások megkezdését szorgalmazta. Véleményünk szerint ez volt az egyetlen módja annak, hogy a háborút, amely az első hetekben több tízezer áldozatot követelt, a lehető leggyorsabban befejezzék. Kezdettől fogva meg voltunk győződve arról, hogy sem Ukrajna katonai erőnlétének erősítése, sem a NATO-államok „rendíthetetlen támogatásának” ígérete nem fog katonai megoldást eredményezni erre a konfliktusra. Ezért üdvözöljük azt a tényt, hogy miután Oroszország a győzelem évfordulóján egyoldalú tűzszünetet jelentett be, a hadviselő felek közötti tárgyalások most ténylegesen újraindultak.
Most, hogy a füstfüggönyök eloszlottak, az isztambuli Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások eredménye némileg tisztábban látható. A legfontosabb eredmény kétségtelenül az, hogy hónapok óta először megkezdődött a párbeszéd a hadviselő felek között. Ez reményt ad az orosz és ukrán háborús övezetekben élő embereknek, akik a háború fő áldozatai. Másodszor, megállapodtak a hadifoglyok nagy csoportjainak kölcsönös cseréjében. Harmadszor pedig megállapodtak e tárgyalások folytatásában. Ezért mi, a FIR-nél, csak üdvözölhetjük a tárgyalások megkezdését.
Örömmel tölt el minket az is, hogy az előzetes propaganda és politikai befolyás nem kisiklatta ezeket a tárgyalásokat. Ugyanakkor nem alakul ki az a benyomás, hogy a Zelenszkijjel találkozott négy európai államférfinak bármilyen érdeke fűződik a békés megoldáshoz. Bár az Európai Unió három hatalmas államát és Nagy-Britanniát képviselik, a háborús törekvéseik folytatása iránti lelkesedés egyértelműen csökken, még ott is. Mindazonáltal az új német külügyminiszter, akit még nem minden európai kormány ismer, úgy véli, ultimátumot adhat Putyin orosz elnöknek, hogy utazzon Isztambulba, mintha egy rosszindulatú iskolásfiú lenne, akit csak szigorúan meg kellene dorgálni. És felhívták Trump amerikai elnököt is, hogy figyelmeztessék, ne kössön olyan megállapodásokat Putyin orosz elnökkel, amelyek ellentétesek lennének az EU érdekeivel.
Az a bejelentés, miszerint ha Oroszország nem tesz eleget a kérésnek, súlyos szankciókat fognak bevezetni, rávilágít az EU álláspontjának abszurditására. Mire jó egy tizenhetedik szankciós csomag, ha az előző tizenhatnak már kevés hatása volt? Ráadásul több EU-tagállam is világossá tette, hogy nem ért egyet ezzel a megközelítéssel. Jelentős, hogy az Európai Bizottság még a tervezett isztambuli találkozó megkezdése előtt elfogadta a szankciós csomagot. És természetesen azt akkor is hatályba kell léptetni, ha a tárgyalások eredményeinek végrehajtása még nem fejeződött be. Kallas asszony már a tizennyolcadik csomagot szorgalmazza. Zelenszkij bejelentése, miszerint csak személyesen akar beszélni Putyinnal, jó hír volt a médiában, de azt mutatja, hogy az ukrán oldalon továbbra is jelentős fenntartások vannak a vitában érintett felek közötti közvetlen párbeszéddel kapcsolatban, hogy a nép érdekében megoldást találjanak.
Az ilyen beavatkozástól függetlenül valóban jelentős, hogy ez a találkozó Isztambulban zajlott. Nem világos, hogy milyen szerepet játszik az Egyesült Államok ezekben a tárgyalásokban. Nem volt tárgyalóasztalnál, ahogy az európai államok sem. Érdekes módon az USA ukrajnai háborúval kapcsolatos stratégiaváltásával kapcsolatban Rubio külügyminiszter kijelentése szól, miszerint ezt a háborút nem lehet fegyverekkel befejezni (azaz nem várható ukrán győzelem), hanem csak diplomáciai úton. Úgy tűnik, az Egyesült Államok más célokra szeretné fenntartani a fegyvereit, és nem akarja azokat Ukrajnában bevetni.
Remélhetőleg az orosz-ukrán tárgyalások kevesebb médiafelhajtással folytatódnak. Ellenkező esetben ugyanaz a sors várhat rájuk, mint a 2022 tavaszi béketárgyalásokra, amelyeket Ukrajna szakított meg a brit befolyás miatt. A következmények pusztítóak voltak. Érdekes, hogy még az új XIV. Leó pápa is felvetette a Vatikán közvetítő szerepének lehetőségét. Az ilyen lehetőségeket nem szabad kihagyni a háború sújtotta régiók minden lakosának érdekében. (Ulrich Schneider)
(idézet: A magyarországi forradalmak 1918-1919 MSZMP)
A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA PÁRT
KONGRESSZUSA
A Magyarországi Szocialista Párt kongresszusának előkészítése a diadalmas északi hadjárat napjaiban fejeződött be. A pártkongresszus június 12—13-án zajlott le Budapesten, a Parlament feldíszített üléstermében. A Magyarországi Szocialista Párt kongresszusához elsősorban a kommunisták fűztek nagy reményeket; tőle várták a párt nevének módosítását, a lenini pártprogram elfogadását és a párttisztítás első lépéseinek megtételét. A kommunisták különösen fontosnak tartották, hogy a tanácskozás demonstrálja a vezetés egységét. A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták nem kívántak ugyan elvi engedményt tenni, azonban minden megnyilatkozásukban az egység fenntartásának fontosságát hangsúlyozták.
A kongresszus összetétele nem tükrözte megfelelően a tényleges erőviszonyokat. A delegátusok zöme a nagy létszámú szakszervezeti központokat képviselte, és ezek az emberek sokkal inkább a szociáldemokrata mérséklés szellemében, semmint a szakszervezeti tömegek képviseletében léptek fel a tanácskozáson. A kongresszust megnyitó Garbai Sándor beszédében arra utalt, hogy a szocialista forradalom eredményei elsősorban a szakszervezetekben folytatott kitartó nevelő munkának köszönhetők.
A tanácskozás napirendjén a pártprogram és a szervezeti szabályzat tervezetének elfogadása, a gazdasági és a politikai helyzet megvitatása — ezt később levették a napirendről —; továbbá a párt vezető szerveinek a megválasztása szerepelt.
Kun Béla, a pártprogram tervezetének előadója behatóan foglalkozott a tanácshatalom számos időszerű és vitatott kérdésével. Megállapította és a kapitalista fejlődés folyamatának elemzésével bizonyította, hogy a szocialista társadalomhoz a munkásosztály csak a proletárdiktatúra megteremtésével juthat el. Az a diktatúra, amelyet a proletariátus egy aktív kisebbség, a párt révén érvényesít, átmeneti jellegű. Az adott helyzetben azonban az ingadozásmentes, határozott cselekvés csak így biztosítható. Részletesen foglalkozott a Vörös Hadsereg megerősítésének fontosságával és hangsúlyozta, hogy a felfegyverzést helytelen lenne leszűkíteni a munkásosztályra, azt ki kell terjeszteni a mezőgazdasági munkásságra is. A program nemzetiségi kérdéssel foglalkozó részét ismertetve rámutatott, hogy mint a föderatív köztársaság hívei, a tanácshatalom vezetői az egymással szövetséges, de a legteljesebb függetlenséggel rendelkező tanácsköztársaságok rendszerére törekszenek.
A pártprogram felvázolása során Kun Béla részletesen kitért az agrárpolitikára. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti, társas művelés megteremtése nagy előrelépés a mezőgazdaságban. Szembefordult azokkal a nézetekkel, amelyek a termelőszövetkezetek államosítását követelték és rámutatott, hogy amíg a parasztság még kisparcellán dolgozó tagjai a szövetkezetek segítségével nem fogadják el a társas művelés gondolatát, addig helytelen lenne a mezőgazdaságban bevezetni az állami gazdálkodást. A párt elnevezésével kapcsolatban Kun Béla javasolta az egységokmány szellemében és a Kommunista Internacionálé üzenete értelmében: fogadják el a Kommunisták Magyarországi Pártja elnevezést.
A vitában a nézetek a proletárdiktatúra gyakorlásának módszerei és a párt elnevezése körül csaptak össze. Kunfi Zsigmond nem egyszerűen a túlzásokat bírálta, hanem általában is ellenezte a proletárdiktatúra alkalmazását. Kunfi nem kívánt lemondani a munkáshatalomról, de az addiginál enyhébb bánásmódot követelt a volt kizsákmányolok és elnyomók esetében. A Kunfi javasolta engedékenység veszélyeztette volna a munkáshatalmat. Kunfi Zsigmond beszédében felvetette ugyan, hogy a tanácsállamnak legyen átmeneti programja és dolgozzon ki megfontolt intézkedéseket az ellenforradalmi szervezkedés ellen, de hogy mi legyen ebben az átmeneti programban és melyek legyenek az „okos rendszabályok”, azt nem ismertette. Azt javasolta, hogy a párt a Szocialisták Magyarországi Pártja nevet vegye fel.
A Kunfi Zsigmond után felszólaló kommunisták vitatkoztak vele. Rudas László arról beszélt, hogy mindaddig, amíg csak egy-két országban győzött a munkásosztály, szükség van a proletárdiktatúra következetes alkalmazására. Szamuely Tibor példákkal alátámasztva bizonyította, hogy az ellenforradalom a humanizmus jelszava alatt a szociáldemokratákat és a kommunistákat egyaránt meg akarja semmisíteni. Alpári Gyula hozzászólásában rámutatott, hogy éppen a proletárdiktatúra enyhe módszerei tették lehetővé az ellenforradalmi szervezkedést, Pogány József pedig a hibák forrását nem a munkáshatalom erőteljes érvényesítésében, hanem az egykori uralkodó osztályokkal szembeni túlságosan elnéző magatartásban határozta meg.
A kongresszuson a kommunista álláspontot hangoztatta tizenhat hozzászóló, heten Kunfi Zsigmond nézetei mellett érveltek. Ez az arány nem fejezte ki hűen a küldöttek tényleges megoszlását, de a delegátusok zöme tartózkodott attól, hogy a proletárdiktatúra enyhítése mellett álljon ki.
A párt elnevezéséről szóló vitában mély benyomást tett Bokányi Dezső felszólalása, aki kifejtette, hogy a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozásból egyértelműen következik a kommunista elnevezés. Kijelentette: ő, aki huszonnyolc évig a Szociáldemokrata Párt tagjaként küzdött, úgy értelmezi a pártprogramot, hogy „a magyarországi párt nem országos párt, hanem nemzetközi párt, a nemzetközi proletariátus és a III. Internacionálé egy osztályának tartja magát, akkor már nem lehet többé vitatni, hogy címe nem lehet más, mint a Magyarországi Kommunisták Pártja … A szocialista jelzés alatt ma — mutatott rá — Európa-szerte a különböző kompromisszumok keveréke húzódik meg … Kik üdvözölnek bennünket? A nyugat-európai szocialisták, vagy Nyugat-Európából azok a kommunisták, akik erjesztői az ottani mozgalmaknak, hogy segítsék azt az egész világon győzelemre? Nekünk a Nyugat nem adott, mert a Nyugat otthagyott. A Kelet adott, de ha már egy nevet választok, akkor fölveszem a Kelet nevét, amelyről érzem, hogy rokonszenvem és érzésem odaköt …”
Pór Ernő ismertette a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának álláspontját, amely a Magyarországi Kommunisták Egyesített Pártja nevet ajánlotta. Az elnevezés kérdésében csak Kun Bélának Kunfi Zsigmonddal és Weltner Jakabbal folytatott külön megbeszélésén született megegyezés. Ennek megfelelően kompromisszumként a párt elnevezése Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja lett. A név kettőssége a pártegység hiányát is világosan kifejezte.
A pártprogram vitájának zárszavában Kun Béla határozottan cáfolta a proletárdiktatúra alkalmazásával kapcsolatos megalkuvó nézeteket. „Egészen kétségtelen, hogy a diktatúra módszereinek kezelése tekintetében lehetnek eltérő vélemények — mondotta —, de nem a diktatúra módszereitől való eltérés az, amikor valaki a diktatúrát a módszerei kritériumától akarja megfosztani. A diktatúra, elvtársaim, elnyomás kétségtelenül, elnyomás, amely egy szükséges átmeneti állapotban van meg, és ha valaki ezt az elnyomást meg akarja szüntetni humanitárius ideák jelszavával, akkor ez, tisztelt elvtársaim, nem a diktatúra módszereitől való eltérés, hanem a diktatúra elleni támadás.” A vitazáró után a tanácskozás három ellenszavazattal jelentősebb változtatás nélkül elfogadta a párt programját, amely elvi nyilatkozat jelleggel összegezte a társadalom forradalmi átalakításával kapcsolatos tennivalókat és rámutatott, hogy a párt „a proletariátus diktatúrájában látja azt az egyedüli utat, amely a kapitalista összeomlásból a szocializmus világába átvezeti a proletariátust.”
A szervezeti szabályzat tervezetének előadója, Farkas István elutasította a párt megtisztítására vonatkozó nézeteket, a tagjelöltség intézményének a bevezetését, nem helyeselte a párt és a szakszervezet különválasztását és az ifjúmunkások önálló szervezkedését. Az új tervezet alig tért el a régi szociáldemokrata szervezeti szabályzattól, pl. nem tett említést az üzemi szervezetekről. A kongresszus a tervezetet visszautalta a pártvezetőség elé és kimondta, hogy az újabb kongresszusig a pártvezetőség által kidolgozandó szervezeti szabályzat lesz érvényben.
Ezután került sor a pártvezetőség megválasztására. Eredetileg a 13 tagú vezetőségbe jelölték a kommunisták közül Kun Bélát, Pór Ernőt, Rudas Lászlót, Vágó Bélát és Vántus Károlyt, a volt baloldali szociáldemokraták közül Landler Jenőt és Nyisztor Györgyöt, a centrum képviseletében Böhm Vilmost, Garbai Sándort és Kunfi Zsigmondot, az álláspontjukhoz közel álló Weltner Jakabot, továbbá Bokányi Dezsőt és Bajáki Ferencet.
Ez a kompromisszumos jellegű lista nem elégítette ki a jobboldal igényeit, és ezért a szavazás során a szociáldemokraták egy titokban elkészített ellenlista segítségével kibuktatták a kommunisták egy részét, sőt Bokányi Dezsőt isi A „puccs” felháborította a kommunistákat, akik bejelentették, hogy a választás eredményét nem veszik tudomásul és minden vonatkozásban fenntartják akciószabadságukat. Böhm Vilmos, Kunfi Zsigmond és Weltner Jakab ekkor Haubrich Józsefhez, a budapesti IV. hadtest parancsnokához fordult támogatásért, ő azonban visszautasította a szakítás gondolatát, mert tudta, hogy a munkásezredeket nem lehet a kommunisták ellen vinni. Landler Jenő közvetítésével tárgyalás indult, ennek viharai után közfelkiáltással elfogadták az eredeti javaslatot.
Így hát, bár a vezetést nem sikerült megszereznie a megalkuvó irányzatnak, de nyílt fellépésük bátorította a szakszervezetek jobboldali vezetését és a többi ellenzéki erőt.
Az új pártvezetőség a hátralevő hetekben most már rendszeresen ülésezett. Megválasztották a szélesebb körű pártválasztmányt is, és intézkedéseket tettek a párt hatáskörének bővítésére. Bár a kongresszus nem végződött szakítással, de nem is oldotta meg a szocialista forradalom, a párt alapvető problémáit.
A MÁSODIK CLEMENCEAU-JEGYZÉK
Még tanácskozott a kongresszus, amikor június 13-án Georges Clemenceau újabb jegyzéket intézett a Forradalmi Kormányzótanácshoz. A jegyzék már nem említette a békekonferenciára szóló meghívást, hanem diktátum formájában kijelölte a véglegesnek tekintett magyar—cseh és magyar—román határ vonalát. Ezzel jóváhagyta a nemzetiségi területek elszakadását és a közel hárommillió magyar anyanyelvű lakta terület átcsatolását a szomszéd országokhoz. A jegyzék felszólította a Kormányzótanácsot, hogy haladéktalanul vonja vissza csapatait a kijelölt határok mögé. „Ha a szövetséges és társult hatalmak helyszínen levő képviselőik információi alapján június 14-nek delétől számított négy napon belül nem értesülnek arról — írta Georges Clemenceau —, hogy e rendelkezést tényleg végrehajtották, úgy szabadságukban állónak tekintik, hogy előrenyomuljanak, vagy bármely más intézkedést tegyenek, amely az igazságos béke biztosítására alkalmasnak látszik.
A román csapatokat abban a pillanatban visszavonják — ígérte a jegyzék —, amikor a magyar csapatok kiürítik Csehszlovákiát.”
A jegyzék elküldésének napjaiban egymást követték a Tanácsköztársaság belső és külső helyzetét érintő fontos események. A Vörös Hadsereg nem tudott előrenyomulni. A június 19-én nyilvánosságra került antant-jegyzék azonnal kedvezőtlenül befolyásolta a lakosság hangulatát és a hadsereg harci szellemét. A Vörös Hadsereg támadásának napjával összehangolt június 15-i bécsi forradalmi megmozdulás kudarcba fulladt. Ezzel elvetélt az ausztriai proletárforradalom terve és megromlottak Ausztria és Magyarország állami kapcsolatai. A Csehszlovákiában lezajlott képviselőválasztások konszolidálták a burzsoá rendszert.
A Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának vezetősége ebben a külpolitikai helyzetben vitatta meg június 15-én a második Clemenceau-jegyzékre adandó választ. A pártvezetőség hosszas vita után — Rudas László ellenszavazatával — elfogadta azt a kompromisszumos jellegű határozatot, amely elvben hozzájárult a jegyzékben követelt visszavonulás teljesítéséhez. A visszavonulás gondolatát támogatták a volt szociáldemokrata vezetők (Kunfi, Böhm, Weltner) és maga Kun Béla is. Kun Béla azért, mert egy második „breszt-litovszki béke” lehetőségeit látta, míg a szociáldemokraták azért, mert értelmetlennek tekintették a további küzdelmet. (Az 1918. március 3-án Lenin utasítására aláírt breszt-litovszki békeszerződésben a fiatal szovjet állam —, hogy lélegzetvételnyi szünethez jusson — súlyos engedményeket tett Németországnak és az Osztrák—Magyar Monarchiának. — A szerk.) Sok kommunista és baloldali szociáldemokrata ellenezte a visszavonulást; ezen az állásponton volt Stromfeld Aurél is. Nacionalista meggondolások alapján a jobboldali szakszervezeti vezetők is a kiürítés ellenzői közé álltak.
Az antant jegyzékéről és az ezzel kapcsolatos döntésről Kun Béla tájékoztatta Lenint, aki válaszában óvatosságra, körültekintésre, az antant-ígéretek őszinteségében való kételkedésre hívta fel a figyelmet. „Egyébként még megjegyzem, hogy önnek persze igaza van, hogy tárgyalásokat kezd az antanttal — állapította meg Lenin válasza. — Tárgyalásokat kell kezdeni és folytatni, minden lehetőséget feltétlenül ki kell használni legalább ideiglenes fegyverszünet vagy béke megkötésére, hogy a nép lélegzetvételnyi szünethez jusson. De egy pillanatig se bízzanak az antantban, becsapja Önöket, és csak időt akar nyerni, hogy aztán megfojthassa Önöket is, bennünket is.”
Az elvtársi figyelmeztetésre, tanácsra Kun Béla túlzott önbizalommal válaszolt, amelyet a későbbi események nem támasztottak alá: „Kedves Lenin Elvtárs! Nagyon köszönöm táviratát, amelyben külpolitikámat helyesli. Büszkeséggel tölt el, hogy egyik legjobb tanítványa vagyok, de azt hiszem, egy dologban még fölényben is vagyok önnel szemben, mégpedig a mala fides (rosszhiszeműség, itt: kételkedés. — A szerk.) kérdésében. Azt hiszem, nagyon jól ismerem az antantot. Tudom, hogy engesztelhetetlenül harcol ellenünk. Ebben a harcban a legjobb esetben is csak fegyverszüneti állapot következhet, de nem béke. Ez élet-halál harc.”
A pártvezetőség döntése alapján Kun Béla jegyzékben válaszolt Clemenceau-nak. A jegyzékben hangsúlyozta, hogy elrendelték a további harc beszüntetését, azonban a cseh csapatok támadása miatt folytatódnak az összecsapások. Közölte, hogy felvette a kapcsolatot a cseh és a román katonai főparancsnoksággal a kétoldalú kiürítéssel kapcsolatos tárgyalások megkezdése végett. A határokra vonatkozólag nem utasította vissza a párizsi békekonferencia diktátumát, de rámutatott azok tarthatatlanságára és ezzel eléggé kétértelmű választ adott.
Kun Béla a döntés indokául később a következőket írta: „Az volt az elgondolásom, hogy egy Breszt-Litovszk-szerű békét kell elérni. Ezalatt rendbe hozzuk belügyeinket, elintézzük nagyjában az ellenforradalmat, és különösen rendbe hozzuk a hadsereget, kivárjuk a hadihelyzetnek jobbrafordulását Oroszországban s a nemzetközi forradalom újabb győzelmeit Nyugaton.” E reményeket azonban a döntést követő napok eseményei sem igazolták. Mindez pedig negatívan hatott a Vörös Hadsereg harci szellemére. „Csapatok harcértéke az utolsó napok újsághíre folytán erősen süllyedt — írta az V. hadtest parancsnokságának jelentése. — Hangulat letargikus vagy politizálni vágyó. A csapat támadni nem akar, s a kiadott intézkedéseket a vezetők öntevékeny túlkapásának akarja minősíteni.”
A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSE
A proletárdiktatúra legfőbb államhatalmi szervének még április első felében választott küldöttei június 14-e és 23-a között tanácskoztak Budapesten. Ötvenezer szavazó küldött egy delegátust, az összetétel tehát kifejezte a lakosság területi és társadalmi tagozódását. A többség vidékről érkezett, a munkásosztály számarányának és nem hatalmi súlyának megfelelően jutott képviselethez. A gyűlés napirendjén szereplő kérdések közül a következők voltak a legfontosabbak: a gazdasági, a közélelmezési feladatok, a külpolitikai és a katonai helyzet, az alkotmány elfogadása és a tanácsállam legfelsőbb vezetőinek a megválasztása.
A munkáshatalom léte szempontjából különösen fontos volt a napirendnek a külpolitikai és a katonai helyzettel, valamint a reakció elleni harccal foglalkozó pontja. Kun Béla ismertette a külpolitikai helyzetet. Hangsúlyozta az imperialista országok közötti ellentéteket és optimista módon szólt az európai forradalmi mozgalomról; hangoztatta, hogy a magyar munkásosztály számíthat a Nyugat proletárjainak szolidaritására. Bejelentette, hogy a Forradalmi Kormányzótanács Politikai Bizottsága a Clemenceau-jegyzék elfogadása mellett döntött, mivel úgy ítélte meg, hogy a megkötendő rabló béke átmeneti jellegű lesz; érvényét a nemzetközi forradalom rövid időn belül úgyis megsemmisíti.
A külpolitikai vitában Hajdú Gyula rámutatott: nem szabad biztosítékok nélkül elfogadni a jegyzéket, mert hamarosan jön majd egy újabb jegyzék — újabb követelésekkel. Pogány József egyetértett azzal, hogy tárgyalni kell, de ellenzett minden engedményt. Szót emelt a biztosítékok hiánya miatt, továbbá hangsúlyozta, hogy a visszavonulás lélektanilag végzetes hatású lenne a Vörös Hadseregre. Kun Béla álláspontját Szamuely Tibor bírálta a legerőteljesebben. Nemcsak a garanciák hiányáról, a kiürítés demoralizáló hatásáról beszélt, hanem arra is utalt, hogy a döntésnél a munkáshatalom internacionalista kötelességéről sem szabad elfeledkezni. Kunfi Zsigmond, továbbá Mónus Illés támogatták Kun Béla javaslatát, de felvetették, hogy az antant a Forradalmi Kormányzótanáccsal nem fog tárgyalni, ezzel közvetve sürgették a tiszta szociáldemokrata kormány alakítását.
A Tanácsok Országos Gyűlése végül meghozta a súlyos döntést. Jóváhagyta a békekötés irányába tett lépéseket és felhatalmazta a Forradalmi Kormányzótanácsot a kiürítés elrendelésére. A hadügyi helyzetről tartott beszámolóban Böhm Vilmos a valóságosnál sötétebb képet festett a fegyveres erők állapotáról. Bírálta a hátországot, amely véleménye szerint cserbenhagyta a hadsereget és utalt arra, hogy a munkásosztály nem hajlandó újabb áldozatokat vállalni a küzdelem folytatására. Ezért tartotta szükségesnek a Vörös Hadsereg visszavonását. Míg Kun Béla elfogadta a Böhm Vilmos által rajzolt képet, addig Szántó Béla számos ponton cáfolta az elhangzottakat és rámutatott a falu mozgósításának a szükségességére.
A hadügyi vitában elfogadott határozat a Vörös Hadsereg megerősítése mellett foglalt állást, elrendelte a dolgozók általános mozgósítását és minden munkás kötelességévé tette, hogy akár a fronton, akár a hátországban tegyen meg mindent a mozgósítás sikere érdekében.
A Tanácsok Országos Gyűlése megvitatta a gazdasági és a közélelmezési helyzetet. Az előadó, Varga Jenő hangsúlyozta, hogy a tanácsállam túljutott a gazdasági élet átszervezésének nehézségein, a termelés visszaesésén. Nagy reménnyel szólott az egy hónapja működő Népgazdasági Tanácsról, amely felszámolta a különálló gazdasági népbiztosságok létéből fakadó széttagoltságot. Egyúttal bírálta a vidéki intéző bizottságokat, amelyek „helyi politikát” folytatnak és számos esetben keresztezik az országos érdeket. A gazdasági vita egyetlenegy felszólalója sem kérdőjelezte meg a nagybirtok szocializálásának helyességét, ám a szavak mögött sokszor ott rejlett a kimondatlan kérdés: mit kellene tenni a munkásosztály és a parasztság szövetségének megerősítésére. A hozzászólók számos hasznos javaslatot tettek, így felvetették a parasztság differenciáltabb kezelését, a terményfelesleg elvonását a gazdagparasztságtól, a szesztilalom visszavonását, a saját birtokukra, termelési biztosnak kinevezett egykori földesurak leváltását, a közellátási apparátus egyszerűsítését, a kisipar fokozottabb támogatását, a falusi politikai nevelő munka megjavítását.
A Tanácsok Országos Gyűlésének elnöksége egyhetes vita után kénytelen volt javasolni, hogy a tárgysorozat egyik legfontosabb pontját, a forradalom és az ellenforradalom kérdését idő hiányában ne tárgyalják.
A tanácskozás behatóan megtárgyalta, majd elfogadta a Rónai Zoltán irányításával kidolgozott alkotmánytervezetet, amely az ideiglenes alkotmánynál részletesebb és pontosabb volt. A világ második szocialista alaptörvénye megállapította, hogy a Tanácsköztársaság célja a kapitalista társadalom megszüntetése, a szocialista társadalmi rend megteremtése. Ennek érdekében érvényesíti a proletárdiktatúrát. A kizsákmányolás felszámolása, a termelés fokozása érdekében köztulajdonba vett minden termelési eszközt. Az állam hivatalos elnevezése Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság lett, amely „a munkások, katonák és földművesek tanácsainak köztársasága”. Az alkotmány előírta, hogy meg kell alakítani a ruszin és német nemzetiség önálló kerületi tanácsát és a nem magyar anyanyelvű dolgozók számára is azonos jogokat biztosított. Hangsúlyozta, hogy a munkásállam nem tűri a nemzeti kisebbségek semmiféle elnyomását, nyelvhasználatuk korlátozását. Az alaptörvény biztosította a dolgozók szólás-, sajtó-, gyülekezési és lelkiismereti szabadságát, szétválasztotta az egyházat és az államot, elrendelte az általános munkakényszert, ugyanakkor garantálta a munkához való jogot. Az alkotmány szabályozta a proletárdiktatúra államszervezetét. A legfőbb államhatalmi szervnek az évente kétszer ülésező Tanácsok Országos Gyűlését nyilvánította, amely 150 tagú Szövetséges Központi Intéző Bizottságot választ. Ennek végrehajtó szerve a Forradalmi Kormányzótanács. A Tanácsok Országos Gyűlésének jogait két ülésszak között a Szövetséges Központi Intéző Bizottság gyakorolja.
A Szövetséges Központi Intéző Bizottság — amely a továbbiakban rendszeresen ellenőrizte, jóváhagyta a tanácskormány intézkedéseit — június 24-én megválasztotta az új Forradalmi Kormányzótanácsot. A Forradalmi Kormányzótanács elnöke Garbai Sándor, helyettese Dovcsák Antal, külügyi népbiztosa Kun Béla, hadügyi népbiztosa Szántó Béla, belügyi népbiztosa Landler Jenő lett. A Népgazdasági Tanács élére népbiztosi rangban négytagú elnökség került: Bajáki Ferenc, Lengyel Gyula, Nyisztor György és Varga Jenő. Kimondták, hogy a Vörös Hadsereg főparancsnoka hivatalból a Kormányzótanács tagja. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság megválasztotta a Központi Ellenőrző Bizottságot, amelynek tagjai Hajdú Gyula, Rákosi Mátyás és Vanczák János lettek.
A megválasztott testületek összetétele vegyes volt. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagjainak fele munkás, illetve munkásból lett szakszervezeti tisztségviselő, harmada értelmiségi és tisztviselő. A bizottság tagjainak mintegy harmada vidéki, de néhány kisiparoson kívül igen kevés paraszti származású került be. Az új Forradalmi Kormányzótanács összetétele a kompromisszum jegyét viselte magán. Kimaradt több ingadozó szociáldemokrata (Kunfi, Böhm), de egyben több következetes kommunista is (Hevesi Gyula, Lukács György, Szamuely Tibor, Vántus Károly.) Az új kormányban a kommunistákkal együttműködő baloldali szociáldemokraták szilárd többséget alkottak, a jobboldal képviselői nem tartoztak a prominens vezetők közé, és ennek megfelelően, jelentősebb szerepet sem játszottak. A Forradalmi Kormányzótanács tisztán összetételét tekintve forradalmibb testület lett, mint korábban, azonban a nehezen fenntartott pártegység visszavonhatatlanul bomlásnak indult.
A KOMMUNISTA IFJÚMUNKÁSOK
MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGÉNEK (KIMSZ)
I. KONGRESSZUSA
A kongresszus június 20. és 22-e között tanácskozott Budapesten. A napirenden szereplő tizenhat témakör keretében megvitatta a szövetség addig végzett munkáját és állást foglalt továbbfejlődése kérdéseiben. A tanácskozás elfogadta az ifjúsági szövetség marxista—leninista alapon kidolgozott programját és a demokratikus centralizmus elvére épülő szervezeti szabályzatát. A KIMSZ programja célul tűzte ki az ifjúsági szövetségen belüli közösségi élet kialakítását, részletes elképzelést tartalmazott a munkás- és parasztfiatalok szövetségének erősítésére, a dolgozó és értelmiségi ifjúság közötti válaszfalak lebontására.
A kongresszus minden résztvevője hitet tett a Tanácsköztársaság, a kommunista politika elvei mellett és szembefordult a kishitűséggel akkor, amikor az már a munkásság soraiban is kezdett teret nyerni.
Ellenőrző kérdések:
Milyen meggondolások alapján döntöttek a Tanácsköztársaság vezetői a Vörös Hadsereg visszavonása mellett?
Melyek voltak a legfontosabb vitakérdések a pártkongresszuson?
Milyen eredményei zárult a Tanácsok Országos Gyűlése? A világ második szocialista alkotmányának legfontosabb tételei.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A magyarországi forradalmak 1918-1919 MSZMP)
AZ ÉSZAKI HADJÁRAT ELŐKÉSZÍTÉSE
Május elején lendületesen folytatódott a Vörös Hadsereg újjászervezése. A harcképes zászlóaljak száma május közepén 113-ra emelkedett. A keleti front parancsnokságát megbízták a Vörös Hadsereg főparancsnokságának ellátásával. Az újjászervezett, illetve újonnan felállított hadosztályokat hadtestekbe vonták össze. A hadtestek élére népbiztosokat állítottak. Az I. hadtest parancsnoka Vágó Béla, a II.-é Pogány József, a III. hadtesté Landler Jenő lett. A fővárosi karhatalmi egységeket, a budapesti munkásalakulatokat a Budapesti Katonai Parancsnokság — a későbbi IV. hadtest — irányítása alatt egyesítették és feladatává tették a fővárosi és vidéki ellenforradalmi lázadások letörését. Élére Haubrich József került.
Az I. hadtest feladata a Duna—Tisza közének védelme lett. A II. hadtest a dunántúli alakulatokat tömörítette. A III. hadtest Hatvan környékén gyülekezett. Ez képviselte a legnagyobb erőt. E hadtest kapta meg a felállított munkásalakulatok legnagyobb részét. Ezt a hadtestet tekintették a készülő ellentámadás fő erejének.
Amikor tisztázódott, hogy a munkáshatalmat délről nem fenyegeti támadás, napirendre került az északon indítandó ellenakció terve. Május 15-én döntés született arról, hogy a III. hadtest ellentámadást indít Miskolc térségében a város felszabadításáért. A katonai akció végrehajtásának előkészületei azonnal megkezdődtek.
A Miskolc felszabadítására irányuló terv előkészítésével egyidejűleg a Forradalmi Kormányzótanács figyelme az ország belső helyzete felé fordult. A katonai és más szükségletek biztosítása, a jobb termelésirányítás érdekében a gazdasági népbiztosságok összevonásával felállították a Népgazdasági Tanácsot. Böhm Vilmos és Weltner Jakab követelésére feloszlatták Cserny József különleges karhatalmi egységét. A többi karhatalmi egység azonban egyelőre tovább működött. Május második felében Rabinovits Józsefnek a Vörös Újságban napvilágot látott „Tiszta proletár-munkástanácsokat” című cikke nyomán megindult a tanácstagságra méltatlan elemek visszahívása, kicserélése. Tovább folytatódott a már többször elhalasztott pártkongresszus és a Tanácsok Országos Gyűlése összehívásának előkészítése. A Forradalmi Kormányzótanács május 17-én elhatározta, hogy a megyék élére kormányzótanácsi biztosokat nevez ki. E biztosok kinevezésével jobban kívánták érvényesíteni a központi érdekeket, rendelkezéseket. A helyi tanácsok megértéssel fogadták a biztosok kinevezését.
Május közepétől tovább folyt a jobboldali szakszervezeti vezetők arra vonatkozó puhatolózása, hogy tárgyalásokat folytassanak az antant képviselőivel a szocialista vívmányokat feladó polgári demokratikus rendszer visszaállítására. A jobboldali szakszervezeti vezetők egyelőre nyíltan még nem léptek fel, azonban magánbeszélgetésekben, szűk körű összejöveteleken gátlástalanul bírálták a Tanácsköztársaságot. A meglevő ellentéteket mindenki számára nyilvánvalóvá tették azok a Népszavában megjelenő cikkek, amelyek a kommunistákkal szemben védelmezték a szakszervezeti vezetőknek ezt a csoportját.
A békekonferencia május 19-i ülésén ismét napirendre került a magyarországi intervenció kérdése. (A tanácskormány vezetői erről nem tudtak.) A tárgyaláson nem alakult ki egyetértés, s ez azt jelentette, hogy elhalasztották a délről kiinduló támadás tervét. Az angolszász hatalmak ellenezték a román hadsereg előnyomulását, azt, hogy megszállja Budapestet, saját hadseregüket pedig féltették a tanácshatalom hatásától. Maradt a csehszlovák hadsereg, amelynek sikereihez nem fűztek túlzott reményeket.
A külpolitikai helyzet alakulása szempontjából igen fontos volt, hogy a Forradalmi Kormányzótanács megbízásából május 21-én Szamuely Tibor Moszkvába utazott a két szövetséges tanácsállam közötti katonai együttműködés kérdéseinek megtárgyalása céljából. Tíznapos kalandos út során Szamuely repülőgépen és vonaton eljutott Kijevbe, majd Moszkvába. Tárgyalt Szovjet-Ukrajna és Szovjet-Oroszország képviselőivel és személyesen találkozott Leninnel is.
A bravúros útról visszatérve Szamuely Tibor beszámolt a Forradalmi Kormányzótanácsnak. Hírül adta, hogy Gyenyikin támadása súlyos katonai fenyegetést jelent a szovjethatalomnak, és egyelőre nincs lehetőség arra, hogy az ukrán Vörös Hadsereg ismét előrenyomuljon a Kárpátok irányába. Az ukrán szovjet kormány csak azt tudta vállalni, hogy további Besszarábia elleni katonai mozdulatokkal leköti a románok erejét és figyelmét.
Szamuely Tibor Moszkvából magával hozta Lenin üzenetét a magyar munkásokhoz. Az üzenet megállapította, hogy a magyar proletárforradalom bebizonyította a proletárdiktatúra nemzetközi érvényességét. A lenini üzenet rámutatott arra, hogy a szocializmus megteremtése csak hosszú, küzdelmes osztályharccal érhető el. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkásosztálynak magával kell ragadnia a parasztságot és általában a kispolgári rétegeket, ugyanakkor szívós küzdelmet kell folytatnia a burzsoázia ellenállásának megtörésére, a kispolgári ingadozás semlegesítésére. „Legyetek szilárdak — írta V. I. Lenin. — És ha ingadozás üti fel a fejét a szocialisták között, akik tegnap csatlakoztak hozzátok, a proletárdiktatúrához, vagy a kispolgárság körében, nyomjátok el könyörtelenül ezeket az ingadozásokat. Agyonlövetés — ez a gyáva méltó jutalma a háborúban.
Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat.
Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz” — fejeződött be a lenini üzenet.
MISKOLC FELSZABADÍTÁSA
Május 18-án a csehszlovák hadsereg ismételten támadást indított Salgótarján elfoglalására. A már korábban elvont magyar egységek hiánya miatt ezúttal is kritikus helyzet alakult ki a város térségében. A tarjáni munkások azonban újra fegyvert ragadtak és a vöröskatonákkal együtt széttörték az ostromgyűrűt. A heves csata még folyt, amikor a csehszlovák vezérkar olyan hírt kapott, amely egycsapásra elvonta a figyelmét a nógrádi medencéről: május 20-án hajnalban a Vörös Hadsereg tüzérségi előkészítés után Miskolc és Diósgyőr térségében támadást indított.
A csehszlovák hadsereget irányító olasz tisztek lényegében ismerték a támadás tervét, arra azonban nem számítottak, hogy Stromfeld Aurél a Vörös Hadsereg harcrakész egységeinek a felét vonja össze erre a hadműveletre. A Vörös Hadsereg még így sem rendelkezett katonai erőfölénnyel, a hiányokat azonban bőségesen pótolta a munkásalakulatok lelkesedése és a helybeli lakosság rokonszenve, segítsége.
Az újjászervezett III. hadtest 1. hadosztálya Kerekess József alezredes — a Vörös Hadsereg egyik legkiválóbb tisztje — vezetésével indította meg támadását. Az előrenyomuló vöröskatonák a tüzérség és a páncélvonatok támogatásával küzdöttek. Miskolcra elsőként az óbudai hajógyári munkások egysége nyomult be, őket követték a Ganz-gyár, az Északi főműhely és a MÁV Gépgyár fegyvert fogó munkásai. A munkásezredek első nagy erőpróbáját siker koronázta. Ez a tény megszilárdította az egész Vörös Hadsereg erkölcsi, politikai helyzetét, javította a lakosság hangulatát.
Mikor az első századok Miskolcra értek, megszólaltak a diósgyőri és a hámori vasgyárak szirénái, a munkásság egyemberként állt talpra. „Már délben, mikor a csehek kénytelenek voltak a mi tüzérségünk tüzében avasi ütegeiket egy időre elhagyni, a diósgyőri munkások kiloptak három ágyúzávárt — írta a korabeli haditudósítás. — Mikor pedig a gyári jel megszólalt, a munkásság a rendőrségre sietett, ahol a csehek a munkásoktól elszedett fegyvereket őrizték. A miskolci rendőrök boldogan adták ki a fegyvereket, és háromezer munkás a miskolci utcákon támadta meg a menekülő cseheket.”
A fegyvert fogó munkások sok foglyot ejtettek és hatalmukba kerítették az egyik cseh alakulat trénjét is. Az ellenséges erők vasúton való visszavonulásának megakadályozására a vasutasok megtagadták a szolgálatot, több helyen szétrombolták a pályát, elvágták a távíróvezetékeket. A cseh egységek hátában a magyar, szlovák és német munkások helyi fegyveres felkeléseket szerveztek, leverésükre nagy erőket kellett elvonnia a csehszlovák hadvezetésnek. Ilyen felkelés zajlott le Ózdon, Pelsőcön, Rozsnyón, Rudabányán és Tornaalján. A Miskolcra irányuló cseh utánpótlás megakadályozására a munkások Perkupán szétrombolták a hidat. A csehszlovák hadsereg tisztjei a vereség után közömbösségről, a sorkatonák tömeges szökéséről panaszkodtak. A cseh fegyveres erők állapotát jól jellemzi a helyzet kivizsgálására kiküldött tiszt jelentése: „A visszavonulás olyan jellegű volt, hogy amennyiben a magyarok jobban lettek volna megszervezve, Kassát, Rozsnyót is elfoglalhatták volna, és veszélybe került volna a Kassa—Zsolna vasútvonal.”
A vörös katonák nem álltak meg Miskolcnál, hanem továbbnyomultak előre és két nap múlva felszabadították Sajószentpétert. A miskolci siker napjaiban jelentős fegyvertényt hajtottak végre az Egert és Salgótarjánt védő egységek is. Előbb szétverték a mindkét városra nehezedő támadást, majd megállították a Fülek, illetőleg Salgótarján irányába indított ellentámadásokat is. Ezzel a nógrádi iparvidék szilárdan a munkáshatalom kezébe került.
A csehszlovák haderő nem kívánt belenyugodni Miskolc elvesztésébe és ezért május 23-án a román hadsereg közreműködésével ellentámadást indított. A jelentékeny túlerő nyomására a várost védő I. hadosztály kritikus helyzetbe került. A III. hadtest vezérkari főnöke — Julier Ferenc alezredes — engedélyt kért a visszavonulásra. Stromfeld Aurél azonban megtagadta, mert ebben a helyzetben végzetesnek ítélt egy ilyen lépést. A III. hadtest a miskolci és a diósgyőri munkásokkal együtt — súlyos veszteségek árán — elhárította a kétirányú támadást. „Nemcsak a budapesti proletariátus vette ki részét a hősies küzdelemből — nyilatkozott a második miskolci győzelemről Landler Jenő —, hanem különös dicsérettel és elragadtatással kell megemlékeznem a 10. dandárról, amelynek kötelékében a budapesti proletárokon kívül nagyrészt szabolcsi, Ung megyei, kassai és diósgyőri proletárok küzdöttek … Külön fejezetet érdemelnek a 12., 4. és 11. számú páncélvonatok, amelyeknek katonái és parancsnokai egyaránt a legnagyobb teljesítményt végezték … nem hagyhatom szó nélkül a miskolci és diósgyőri munkásságot, különösen a miskolci vasutasokat, akik akkor, amikor veszély volt, egyetlen hívó szóra, szinte pillanatok alatt fegyvert ragadtak …”
A második miskolci csata eredményeként a munkásállam szilárdan a kezében tartotta a borsodi iparvidéket. A Hernádon átkelt román egységek is visszahúzódtak, és meghiúsultak a Tiszánál a helyi jelentőségű román átkelési kísérletek is. A Tisza-parti védővonal megszilárdult. E nagy fegyvertények után egyhetes harci szünet következett, s csak kisebb jelentőségű fegyveres összecsapásokra került sor. Ez alatt az egy hét alatt öltött végleges alakot az északi hadjárat terve és született döntés néhány belpolitikai kérdésben.
Május 23-án a Forradalmi Kormányzótanács úgy döntött, hogy június 12-re összehívják a Magyarországi Szocialista Párt kongresszusát és utána a Tanácsok Országos Gyűlését. Intézkedéseket dolgoztak ki a nemzetközi propaganda erősítésére. Másnap a katonai győzelmek hatása alatt tanácskozott a Budapesti Munkástanács, amelynek napirendjén két igen lényeges kérdés szerepelt: a rémhírek és az ínség elleni küzdelem. A két feladat szorosan összefüggött egymással, hiszen a „suttogó” ellenforradalmi propaganda egyik központi kérdése a közélelmezés volt. A Tanácsköztársaság elsőrendű ellátást biztosított a hadseregnek, de nehezen tudott megbirkózni a városokban fellépő áruhiánnyal, élelemhiánnyal. Döntő változásra csak az aratás után lehetett számítani. A jegyrendszer szűkös keretei között csak szerény ellátást lehetett biztosítani a munkásság számára. A tanácsállam vezetői az Andrássy úti pártklubban és a Szovjetházban ugyanolyan szerény ellátásban részesültek, mint a munkások.
A DIADALMAS ÉSZAKI HADJÁRAT
A győztes miskolci csatát követő napokban a Forradalmi Kormányzótanácson és a hadvezetésen belül vita bontakozott ki a támadás célját és irányát illetően. A kommunisták olyan katonai offenzívát akartak kibontakoztatni, amely megrendíthetné a kapitalizmus helyzetét egész Közép-Európában. Annak ellenére, hogy ezt a tervet többen támogatták, a katonai vezetők végül mégis elvetették a Salgótarján irányába történő támadás tervét. Vita után Landler Jenő dolgozta ki a támadási terv fővonalait: előbb a cseh és a román haderő közötti kapcsolatot kívánta szétszakítani, majd a cseheket, és ezt követően a románokat külön-külön megverni. E merész tervektől Stromfeld Aurél eltért és a realitások figyelembevételével fokozatosan mérsékelte a hadicélokat.
Május 30-án kora reggel az arcvonal teljes hosszában támadásba lendült a Vörös Hadsereg és eltérő erősségű ellenállásba ütközött. A legnagyobb eredményt az 1. nemzetközi vörösezreddel megerősített 80. dandár érte el, amely elfoglalta Losoncot. Sikeresen küzdött az 1. dandár, amely átkelt az Ipolyon, elfoglalta Balassagyarmatot és Ipolyságot, számos ágyút és más hadfelszerelést zsákmányolt a fejvesztetten menekülő ellenségtől. A felszabadított területek lakossága örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a vöröskatonákat és egyre nagyobb számban léptek be a forradalmi hadsereg soraiba.
A Miskolcról kiinduló támadás is szép sikereket hozott. Már az első nap elfoglalták Bánrévét és Putnokot, azonban a tervektől eltérően nem tudtak átkelni a Hernádon. A másnap folytatódó támadás Rimaszombat és Edelény bevételét hozta, majd június 1-én az aránylag kis erővel rendelkező 1. dandár esztergomi munkások, bányászok és karhatalmi erők támogatásával elfoglalta Párkányt és rajtaütéssel Lévát. Ezzel elérték a Garam vonalát és megnyílt az út Pozsony felé.
A III. hadtest Hernádnál harcoló egységeit feltöltötték és ekkor már siker koronázta a Hernádon és a Sajón való átkelésüket, a román egységek visszaszorítását. Megkezdődhetett a Hernád—Bodrog—Tisza közének a felszabadítása. A román haderő június 2-ról 3-ra virradóra teljesen kiürítette a Tisza jobb parti részét, és a cseh hadvezetés kérésére sem kívánt beavatkozni a harcok további menetébe; a Tisza partján rendezkedett be védelemre.
A csehszlovák hadsereg június 3-án tovább folytatta a visszavonulást. Sorai között egyre inkább romlott a fegyelem, a harckészség. Ezen a napon a legjelentősebb eredményt az 1. dandár érte el Érsekújvár elfoglalásával. Amennyiben ez az egység nagyobb erővel rendelkezik, vagy a Tiszán való átkelés gondolatát a hadvezetés előbb feladja, akkor sikeresen lehetett volna Pozsony irányában az előrenyomulást folytatni. Ennek hiányában azonban Mittelhauser francia tábornok megállította a dandár előretörését és ellentámadással kísérletezett. (A kudarcok miatt az olasz katonai tanácsadókat franciák váltották fel.)
Június 4-én a Vörös Hadsereg egységei mintegy huszonöt kilométerre megközelítették Kassát. Másnap megkezdődött a harc a város elfoglalásáért, miközben Kassa lakossága felkelésre készült. A cseh haderő hátországát ebben az időben már a forrongás jellemezte, és egyre több jele mutatkozott a magyar vöröskatonákkal való szolidaritásnak.
Június 5-én éjszaka a Kassát védő cseh fegyveres erők megkísérelték a Vörös Hadsereg visszaszorítását, de másnap már nem tudták tartani ezt a nagyvárost. Kassa elfoglalása az északi hadjárat katonai csúcspontját jelentette. Június 7-én az egész ország Kassa bevételét ünnepelte. Budapesten tízezrek vonultak fel az Országház előtti térre, hogy hitet tegyenek a munkáshatalom mellett. A helyzetet pontosan jellemezték Rudas László beszédének mondatai: „Ha a mai izzó hangulaton végigtekintünk, szemünkbe ötlik az a kép, amely öt hete tárult elénk, öt héttel ezelőtt kajánul mosolygott a burzsoázia, és levert arcú proletárokat láthattunk. Most azonban mindenütt a lelkesedés tüze látható a szemekben.”
Kassa után tovább folytatódott a támadás és június 10-én a vöröskatonák elérték Bártfát. Ezzel Kelet-Szlovákiából a Vörös Hadsereg kiverte az ellenség jő erőit. A csehszlovák haderő Kassa feladása után Pozsony védelmére összpontosította csapatait. Visszafoglalta Érsekújvárt, azon túl azonban nem tudott területet szerezni. Ebben a helyzetben ismételten felmerült a kérdés: Pozsony vagy a Tiszántúl irányába folytassa-e támadását a Vörös Hadsereg.
A kérdés eldöntését befolyásolta az antant állásfoglalása. A Négyek Tanácsa (Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Olaszország képviselője) június 5-én megvitatta a csehszlovák hadsereg vereségével kialakult helyzetet. Elvetette a francia vezérkarnak a közvetlen beavatkozásra vonatkozó terveit és helyette diplomáciai eszközök alkalmazását tartotta szükségesnek. Ennek megfelelően június 7-én Georges Clemenceau — mint a békekonferencia elnöke — jegyzéket intézett a Tanácsköztársaság kormányához. Követelte, hogy a Forradalmi Kormányzótanács „haladéktalanul vessen véget a csehszlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges kormányok feltétlenül el vannak határozva, hogy haladéktalanul a legszélsőbb rendszabályokhoz folyamodnak, hogy kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések beszüntetésére …” Clemenceau a feltételek teljesítése esetén kilátásba helyezte a tanácskormány képviselőinek formális meghívását a békekonferenciára.
A Forradalmi Kormányzótanács eléggé visszás helyzetbe került. A meghívás és az ezzel járó diplomáciai elismerés az adott esetben a fennmaradást jelentette a munkásállam számára, noha ennek áraként a fegyverrel kivívott sikerekről való lemondást követelték. A visszás helyzet abban is megmutatkozott, hogy a közvélemény általában egyetértett az északi hadjárattal és továbbra sem akart tudomást venni arról, hogy a világháborús vereség következményeit vállalni kell, a békeszerződés feltételeit el kell fogadni. A Forradalmi Kormányzótanács végül is a halogató válasz mellett döntött.
A június 9-én elküldött válaszjegyzék abból — a Károlyi-kormány képviselte önkényes álláspontból — indult ki, hogy a szlovák területek megszállásával Csehszlovákia megsértette a belgrádi fegyverszüneti egyezményt kiegészítő katonai konvenciót. A tanácskormány csak akkor szünteti be a harcot — szól a válaszjegyzék —, ha az érdekelt államok Bécsben összeülnek a fegyverszünet megtárgyalására. A jegyzék elfogadta a párizsi meghívást, mivel „a Magyarországi Tanácsköztársaságnak nincsenek ellenséges szándékai a világ egyetlen népével szemben sem, barátságban és békében kíván élni valamennyivel, annál is inkább, mert nem áll a területi integritás alapján.”
Nyilvánvaló volt, hogy a válaszjegyzék nem fogja kielégíteni az antant képviselőit, azonban a Kormányzótanács ezzel is néhány napot nyert. Ezt az időt a katonai vezetés arra kívánta felhasználni, hogy javítsa pozícióit Szlovákiában.
A harcok váltakozó sikerrel, folytak, de június közepén a katonai helyzetben lényeges változás nem következett be, a front többé-kevésbé megmerevedett. A Vörös Hadsereg az északi hadjárat során tíz-tizenkét nap alatt súlyos áldozatok árán, kedvezőtlen földrajzi viszonyok között, a túlerőben levő ellenséges erőkkel szemben kiemelkedő sikereket ért el. E jelentős teljesítményt olyan hadsereggel érte el a kiváló hadvezetés, amelyben a fővárosi munkásezredek együtt küzdöttek az észak-magyarországi és szlovákiai önkéntesekből álló egységekkel, valamint a nemzetközi alakulatokkal. A győztes hadsereg előrenyomulását lépten-nyomon segítette a helyi lakosság front mögötti akciója. A súlyos veszteségeket csak az általános hadkötelezettség alapján elrendelt sorozással lehetett pótolni, ez azonban igen lassan haladt.
A Vörös Hadsereg újabb támadásának időpontját június 15-re tűzték ki. Végrehajtására felállították a 3., 4. és 8. hadosztályból újonnan létrehozott V. hadtestet, amelynek parancsnokául Pogány Józsefet nevezték ki. A felkészülés a tervezettnél lassabban haladt; időközben pedig Eugéne Mittelhauser francia tábornok is támadást készített elő.
A csehszlovák ellentámadás június 16-án indult meg két hadosztállyal Léva ellen. A túlerővel támadó csapatokat a vöröskatonák megállították. Másnap megkezdődött a Vörös Hadsereg offenzívája a Duna mentén nyugati irányba. Az első két nap sikerei után — ekkor úgy tűnt, hogy Pozsony is a Vörös Hadsereg kezére kerül — a támadás megtört. További offenzív fellépésre a második Clemenceau-jegyzék miatt már nem került sor.
A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG
Június 16-án ágyúdörgés közepette Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A szlovák munkáshatalom megteremtéséhez a kedvező feltételeket egyrészt a magyar Vörös Hadsereg eredményes előrenyomulása hozta létre, másrészt a párt cseh és szlovák csoportjának forradalmi szervező munkája. A nemzeti önrendelkezés szellemének megfelelően az új munkásállam megteremtését már június elején elhatározták. Ezt a döntést a szovjet kormány is támogatta. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásával az európai forradalmi küzdelem új bázisa jött létre.
A Szlovák Tanácsköztársaság az első kísérlet volt arra, hogy Csehszlovákia területén létrehozzák a munkások és parasztok államát. Ez a szlovák nép győzelme volt a polgári nacionalizmus felett, egyúttal pedig a Magyarországi Tanácsköztársaság internacionalizmusának szép eredménye.
A szlovák munkásállam vezetői Antonín Janousek irányításával néhány nap alatt is kiemelkedő jelentőségű munkát végeztek. Megtették az első lépéseket a szocialista társadalom megteremtése felé: köztulajdonba vették a termelési eszközöket, a bankokat. Kidolgozták a munkásság helyzetét javító szociálpolitikai programot, az új állam alkotmányát, hozzáláttak a szlovák Vörös Hadsereg szervezéséhez, az önálló fegyveres erő létrehozásához. A szlovák munkáshatalom ezekkel az intézkedésekkel az idősebb testvér, a Magyarországi Tanácsköztársaság iránymutatását követte.
A szlovák tanácskormány megalakulása napján felhívással fordult a világ proletariátusához. „A világ proletárjaihoz! A győzelmes és feltartóztathatatlanul előnyomuló világforradalom újabb nagy eredménnyel gazdagította eddigi sikereit. Az imperializmustól megtisztított szlovák földön a mai napon megalakult az önálló Szlovák Tanácsköztársaság … Ezzel a megmozdulással a szlovák munkások, katonák és földproletárok tovább építették azt a forradalmi frontot, amelynek útjai az Orosz és a Magyar Tanácsköztársaságot egyengették. Az újszülött Szlovák Tanácsköztársaság természetes szövetségeseinek tekinti diadalmas testvéreit, az Orosz és Magyar Tanácsköztársaságokat, és a nemzetközi proletariátus erejének, a körvonalaiban mind élesebben kiemelkedő egységes és szolidáris munkásinternacionálénak oltalma alá helyezkedik.”
A szlovák munkásállam fennállását megpecsételte, hogy a Tanácsok Országos Gyűlése június 19-én felhatalmazta a Forradalmi Kormányzótanácsot a felszabadított területek szükség szerinti kiürítésére. (Erre vonatkozóan részletesen lásd a következő fejezetet.) A fiatal szlovák tanácsállamnak nem volt lehetősége arra, hogy létrehozza a védelmét biztosító fegyveres erőket és így a magyar Vörös Hadsereg kivonulása után a csehszlovák hadsereg megdöntötte. Bár a Szlovák Tanácsköztársaság létrejötte az elképzelt világforradalom egyik kezdő lépését sejttette, ám a gyors bukás miatt e siker nem befolyásolhatta az erőviszonyokat.
Ellenőrző kérdések:
Melyek voltak a diadalmas északi hadjárat előkészítésének legfontosabb eseményei? A hadjárat főbb eredményei?
Hogyan jött létre a Szlovák Tanácsköztársaság és mit tett néhány napos fennállása alatt?
Mi késztette az antanthatalmakat arra, hogy elküldj ék az első, ún. Clemenceau-jegyzéket?
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A magyarországi forradalmak 1918-1919 MSZMP)
A VÖRÖS HADSEREG LÉTREHOZÁSA
A Forradalmi Kormányzótanács tudatában volt annak, hogy előbb vagy utóbb, de szembe kell néznie a környező burzsoá államok katonai támadásával. Ezért létkérdés lett a Vörös Hadsereg megszervezése. A proletárdiktatúra a polgári kormánytól mintegy hatvanezer főnyi katonaságot örökölt. A személyi állomány zöme rokonszenvezett a munkáshatalommal, de a hadsereg fegyelme nagyon laza volt. A legütőképesebb egység, a székely hadosztály csak a történelmi Magyarország épségéért kívánt harcolni, a proletárhatalomért nem.
Március 25-én jelent meg a Vörös Hadsereg létrehozásáról szóló rendelet, amely lényegében önkéntes forradalmi fegyveres erő megszervezését tűzte ki célul. A vörös katonák egy segédmunkás bérének megfelelő zsoldban részesültek és emellett ellátást és egyéb kedvezményeket is kaptak. Az alapító rendelet hangsúlyozta, hogy a Vörös Hadsereg osztályhadsereg és feladata a forradalom védelme, a világproletárság felszabadítása. Bevezették a politikai biztosi rendszert és április elején feloszlatták a katonatanácsokat. A régi tisztikar egy részét meg kellett tartani, mert kevés volt a szakember — igyekeztek ellenőrizni őket. A Vörös Hadsereg szervezése — néhány hónappal a súlyos véráldozatot követelő világégés után — a szükségesnél lassabban haladt. Április elejéig mintegy húszezer önkéntes jelentkezett, akik mellett megközelítőleg hasonló létszámban megmaradtak a polgári kormány hadseregéből is.
A Forradalmi Kormányzótanács április 3-i átalakítását követően a hadsereg szervezése meggyorsult és a román támadás napján létszáma már megközelítette a hatvanezret, noha felszerelése, utánpótlása még nem mindenben volt megfelelő. Ekkor a Vörös Hadsereg hat gyalogoshadosztályból, a székely hadosztályból és a tengerészdandárból állt, azonban bevethető, harcrakész csak a székely hadosztály volt. Április 8-án a budapesti nagyüzemek munkásai gyűléseken döntöttek a gyári osztagok felállításáról, a munkás tartalékzászlóaljak létrehozásáról.
A burzsoá hadseregek intervenciójának megindulásakor a Vörös Hadsereg katonái a csehszlovák fronton háromszoros, a román fronton kétszeres túlerővel és igen jelentős anyagi fölénnyel álltak szemben. A déli fronton és az osztrák határ mellett — mivel a támadás valószínűsége ezen a részen kisebb volt — csupán néhány zászlóalj rendezkedett be védelemre.
A Hadügyi Népbiztosság nagy jelentőségű intézkedése nyomán elkezdték a nemzetközi ezredek felállítását. Az első, az egykori orosz hadifoglyokból alakult nemzetközi zászlóalj március végén szerveződött meg. Április elején hozzájuk csatlakozott Leó Rothziegel vezetésével 1200 osztrák önkéntes. Később a Forradalmi Kormányzótanács felhívására sok ezer, a tanácskormány területén élő albán, bolgár, délszláv, kárpát-ukrán, lengyel, olasz és szlovák forradalmár jelentkezett a Vörös Hadseregbe.
A ROMÁN HADSEREG OFFENZÍVÁJA
Az offenzívára felkészült román hadsereg április 15-én este tüzérségi előkészítés után támadást indított, amely másnap a keleti fronton általános támadássá fejlődött. A támadás fő irányában a mintegy másfél száz kilométer szélességben elhelyezkedő székely hadosztály foglalt állást. A hadosztály parancsnoka, Kratochvil Károly ezredes dilemma elé került: visszavonuljon és ezzel területet engedjen át a román hadseregnek, vagy szembeforduljon a támadókkal és így közvetve a Tanácsköztársaságot is védje. Kratochvil végül a visszavonulás mellett döntött. „Április 16-án és a következő napokban a frontot saját elhatározásomból vettem vissza azon szándékkal — írta emlékiratában —, hogy a 150 kilométer széles vonalban elosztott csapatokat egy kisebb térre összpontosítsam, hogy ütőerő gyanánt rendelkezésemre álljanak.” A székely hadosztály így csak mérsékelt ellenállást fejtett ki, noha rendezetten vonult vissza.
A fronton levő 6. hadosztály is már az első nap otthagyta állásait, mert a túlerőnek nem tudott ellenállni. Ezért azután az állásait tartó 39. dandárnak is a visszavonulást kellett választania, amennyiben el akarta kerülni a körülzárást. A reménytelennek tűnő helyzetben a visszavonulást mindinkább pánikszerű menekülés váltotta fel, sok egység rendezetlenül, szervezetlenül özönlött a Tisza felé. A Hadügyi Népbiztosság az ország más részeiből átirányított alakulatokkal Nagykároly környékén kívánt erőt gyűjteni az ellentámadáshoz, de a gyors visszavonulás keresztülhúzta a számításokat.
A Forradalmi Kormányzótanács április 18-án tárgyalta meg a front helyzetét, és noha a katonai helyzet súlyosságát a népbiztosok egy része még nem látta teljesen tisztán, mindegyikük a harc folytatása mellett foglalt állást. Landler Jenő pedig egyenesen azt ajánlotta, hogy a Vörös Hadsereg indítson támadást a francia és a jugoszláv csapatok ellen és ezzel vállalja a kétfrontos háborút. Landler Jenő javaslatának elfogadása bizonyosan forradalmasító hatást gyakorolt volna a délszláv népekre, azonban a Tanácsköztársaság nem rendelkezett elengedő erővel egy ilyen terv megvalósításához.
A Kormányzótanács ülésén számos javaslat merült fel a hátország megerősítése érdekében is. Lukács György és Szamuely Tibor felvetette a szegények diktatúrájának következetes érvényesítését, Kunfi Zsigmond a földosztásra utalt, Garbai Sándor pedig a szesztilalom visszavonását indítványozta. A tanácskormány elhatározta: felhívással fordul az ország proletariátusához és munkásalakulatokkal erősíti meg a Vörös Hadsereget. A döntéssel összhangban másnapra összehívták a Budapesti Munkástanács ülését, amely a katonai helyzetről kapott kendőzetlen tájékoztató után úgy döntött, hogy a Forradalmi Kormányzótanácsnak, a Munkástanácsnak és a munkásosztálynak a fele menjen ki a frontra.
Április 20-án a népbiztosok és a Magyarországi Szocialista Párt titkárságának a tagjai vidékre utaztak. Népgyűléseken szólították fel a dolgozókat, hogy jelentkezzenek a Vörös Hadseregbe. A fegyverbe hívó szó nem maradt hatástalan. Két hét alatt a Vörös Hadsereg létszáma hetvenezerre emelkedett. Jelentősen megváltozott a személyi állomány összetétele, hiszen a vöröskatonák közel harmada ezekben a napokban már a fővárosi és környéki munkásság soraiból került ki. A munkásosztály lelkes felfegyverkezését nem nagyon követte a társadalom többi rétege. Kevés paraszt jelentkezett és még kevesebb értelmiségi és kispolgár.
A katonai nehézségek hatására színre léptek az ellenforradalmi csoportok is, és elsősorban a Tiszántúl északi területein került sor kisebb ellenforradalmi megmozdulásokra. Válaszként erre elrendelték a túszok szedését az egykori előkelőségek, a vagyonos rétegek, vidéken a helyi nagyságok soraiból. A túszszedés azonban — mivel a tanácsállam egyetlen alkalommal sem gyakorolt retorziót velük szemben — nem tartotta vissza az ellenforradalmárokat a szervezkedéstől, de ellenérzéssel vegyes félelmet váltott ki az értelmiség és természetesen a kispolgárság soraiban.
A proletariátus mozgósítása természetszerűleg egyik napról a másikra nem jelenthetett fordulatot a katonai események menetében. A Vörös Hadsereg egységei kénytelenek voltak kiüríteni az erdélyi forradalmi mozgalom központját, Nagyváradot, majd amikor a székely hadosztály a harcérintkezést is megszüntette az ellenséggel, a visszavonulás üteme felgyorsult. A román parancsnokság a vártnál kisebb ellenállás láttán célul tűzte ki a Tiszántúlon harcoló erők teljes megsemmisítését. Ennek megfelelően április 22-én új offenzívát kezdett, amelynek másnapján Debrecen elesett. A túlerő ellen küzdő egységek felmorzsolódtak. Súlyos veszteséget szenvedtek a bécsi önkéntesek is, hősi halált halt parancsnokuk Leó Rothziegel. Az osztrák forradalmár halála előtt írott levele elszántságot sugárzott: „Holnap tűzbe kerülünk. Boldogan megyek akár a halálba is a proletárok felszabadulásáért, boldogan és büszkén. Örömmel hullatom véremet Szovjet-Magyarországért, amelyet a nemzetközi proletariátus hazájának tekintek … A hazai szociálárulókkal és szociáldiplomatákkal szemben felgyülemlett egész gyűlöletemet az imperialisták e bérencein akarom kitölteni.”
A katonai vereségekből a Kormányzótanács gyorsan vont le tanulságokat. Felismerte, hogy a Hadügyi Népbiztosság Budapestről képtelen megfelelően irányítani az alakulatokat. Felállította a hadseregparancsnokságot, vezetését a következetes baloldal és a jobboldal között ingadozó Böhm Vilmosra bízta. Ezt ellensúlyozta, hogy a vezérkar főnöke Stromfeld Aurél, a kitűnő és haladó gondolkodású katonai szakember lett.
Stromfeld feladta a frontális védekezés tervét és hozzákezdett három erős hídfőállás kiépítéséhez a Tisza partján, bár még nem döntött a Tiszántúl kiürítése mellett. Április 26-án azonban baljós fordulatot hozott, hogy a székely hadosztály zöme letette a fegyvert. Ezáltal reménytelenné vált a Tiszántúl megtartása, most már csak az lehetett a fontos, hogy a Vörös Hadsereg egységeit gyorsan és szervezetten vonják vissza. A katonai helyzet további romlását mutatta, hogy április 27-én a francia egységek szerb csapatok támogatásával elfoglalták Hódmezővásárhelyt, Makót és környékét. Felmerült a déli frontról kiinduló támadás veszélye is, később azonban erre nem került sor. A déli támadás lehetőségénél nagyobb, valóságos veszélyt jelentett, hogy a csehszlovák hadsereg is támadásba lendült április 26-án és megkezdte Ruténföld (ma Kárpát-Ukrajna) megszállását. A cseh és a román csapatok április 28-án találkoztak. Ezzel Ruténföldön megszűnt a szovjethatalom és elveszett annak a lehetősége, hogy közvetlenül vasúti összeköttetés jöjjön létre a magyar és a szovjet tanácsállam között.
A súlyosbodó katonai helyzetben Kun Béla kísérletet tett az antanttal való tárgyalások fonalának a felvételére. Azt remélte, hogy engedmények árán elérheti a tanácskormány a blokád feloldását, a román hadsereg visszarendelését. Az antanttal való tárgyalások gondolata Dovcsák Antal népbiztost arra indította, hogy a Forradalmi Kormányzótanács április 26-i ülésén felvesse a hatalomról való lemondás gondolatát. Ezt azonban nemcsak a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták, hanem az ingadozó szociáldemokraták is visszautasították. Ezek az ingadozók nem akartak lemondani a hatalomról, de a proletárdiktatúra „enyhítésével” kívánták megszerezni a kispolgári tömegek nagyobb támogatását.
A Forradalmi Kormányzótanács bizonyos mértékig túlbecsülte a velük tárgyaló antant tisztek felhatalmazását, az ismételt kapcsolatfelvétel lehetőségét. Erre alapozva állapította meg Kun Béla, hogy „ez a lélegzetvétel lehetőséget biztosít számunkra és nem vagyok kapható arra, hogy a szocializmus szempontjából a lehető legkisebb engedményt is megtegyük. A forradalom, az osztályharc számára kell felhasználnunk ezt az időt, a nemzetközi propaganda számára is, amint Lenin csinálta.”
A katonai helyzet azonban egyelőre nem javult. Április végén a Vörös Hadsereg befejezte a tiszántúli területek kiürítését, ugyanakkor a csehszlovák hadsereg elfoglalta Sátoraljaújhelyt. A román hadvezetés a hadműveletek tovább folytatását szorgalmazta, a Tisza vonal átlépésére, Budapest megszállására azonban nem kapott engedélyt — erről azonban a munkáshatalom vezetői nem tudtak.
A csehszlovák alakulatok előrenyomulását április végén az északi fronton nem sikerült megállítani, itt azonban a Vörös Hadsereg harcoló egységei szívós ellenállás közepette vonultak vissza és küzdelmüket mindenhol támogatta a vidék munkássága, a bányászok. A tanácskormánynak azonban minden lehetőségre fel kellett készülnie. Emiatt a népbiztosok és családtagjaik részére menedékjogot kértek Ausztriától, ugyanakkor a kommunisták az illegális pártmunka megindítására tettek előkészületeket.
A Forradalmi Kormányzótanács április 30-án Wilson amerikai elnökhöz küldött jegyzékében békeajánlatot intézett a csehszlovák, a román és a jugoszláv kormányhoz. „Ismételten ünnepélyesen kijelentettük — hangzott a jegyzék —, hogy nem állunk a területi integritás elve alapján, és most közvetlenül is az Önök tudomására hozzuk, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök összes területi-nemzeti követeléseit. Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedés azonnali beszüntetését, a belső ügyeinkbe való be nem avatkozást, a szabad tranzitó [átmenő] forgalmat, olyan gazdasági szerződések megkötését, amelyek mindkét fél gazdasági érdekeinek megfelelnek, az Önök területén maradó nemzeti kisebbségek védelmét. Ezzel Önök elérték mindazt, amire törekedtek … Ha a háborút mégis tovább folytatják, az csak idegen érdekekért, a külföldi imperializmus érdekeiért, mindenekelőtt a magyar uralkodó osztályok érdekeiért történhet.” Az antant biztosnak tekintette a munkáshatalom összeomlását és érdemben nem is foglalkozott a jegyzékkel.
A Moszkvába is eljuttatott jegyzékre egyedül Csicserintől érkezett biztató válasz. Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna április utolsó napjaiban számottevő erőket vont össze Bukovina és Besszarábia határán. Május elsején a szovjet kormány ultimátumban követelte Besszarábia, majd külön jegyzékben Bukovina kiürítését. Emiatt a román hadvezetés kénytelen volt nagy erőket átcsoportosítani a Tisza vonaláról Besszarábiába, s ezzel meggyengítette Tiszántúlon állomásozó egységeit. Azt, hogy ezen erőátcsoportosítás elhatározásában a magyarországi munkáshatalom megsegítése játszott döntő szerepet, N. I. Podvojszkij ukrán hadügyi népbiztos nyomatékosan kinyilvánította: „A románok és csehek támadása Magyarország ellen, melynek célja Budapest elfoglalása és a fiatal Magyar Tanácsköztársaság megfojtása, valamint a románok kegyetlenségei Bukovina munkásaival és parasztjaival, kényszerítették Ukrajna munkás-paraszt kormányát, hogy Ultimátumot intézzen a román kormányhoz. Nyugaton koalíciót alakítanak ellenünk. A szovjetköztársaságok koalíciójának ellencsapással kell erre válaszolni és elsősorban aktív segítséget nyújtani Tanács-Magyarországnak.”
FEGYVERT FOG A MUNKÁSSÁG
A proletárforradalom helyzete soha nem volt olyan ellentmondásos, mint az első szabad május elsején. A városok és falvak lakossága a világforradalom győzelmébe vetett hittel ünnepelt, miközben a külföldi megfigyelők bizonyosak voltak a munkáshatalom összeomlásában. Münchenben ekkorra már vérbefojtották a Bajor Tanácsköztársaságot, a tanácshatalom egyetlen nyugati szövetségesét. A Magyarországi Tanácsköztársaság katasztrofális helyzetét mutatta, hogy miközben a főváros utcáin munkásalakulatok vonultak fel, a román hadsereg Tiszához érkezésén felbátorodott ellenforradalmárok elfoglalták Szolnokot. A csehszlovák hadsereg Salgótarjánt fenyegette; itt viszont szervezetten készültek a város védelmére. A támadó ellenséges csapatok bármikor átléphették a Tisza vonalát, és megindulhattak Budapest ellen. Ez volt a drámai kérdés: megvédhető-e a forradalom fővárosa a sokszoros túlerővel szemben, vagy pedig kapituláljon a munkáshatalom.
Az első szabad május elseje legalábbis egy napra minden gondot és bajt feledtetett. A Forradalmi Kormányzótanács megbízásából Szamuely Tibor irányította a májusi ünnep előkészületeit. A főváros nagyszabású feldíszítésében sok-sok művész vett részt, az egész munkát Bíró Mihály — a „Kalapácsos ember” alkotója — irányította. A budapesti utcák és terek ünnepi díszt öltöttek május elsejére, a házakat fellobogózták, diadalkapukkal, szobrokkal, képekkel dekorálták a főútvonalakat. Kora délelőtt mintegy hatszázezer dolgozó vonult végig az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) a Hősök terére. A forradalmi demonstrációt a Városligetben tréfás játékok, sportversenyek, népgyűlések sorozata követte. Az ünnepségeket a Gellért-hegyi színes tűzijáték zárta le. A budapestihez hasonló ünnepélyes körülmények között zajlottak le a május elsejei demonstrációk a vidék városaiban, falvaiban is.
Ahogy azonban a nap alászállt, az ünnepi hangulatot súlyos gondok váltották fel. Kun Béla és Szántó Béla a Hadügyi Népbiztosság nevében a következő utasítást küldte a hadsereg parancsnokságnak: „… Feladata hadműveleti körzetében a románoknak a Tiszán való átkelését megakadályozni, a cseheknek előnyomulását a Duna és a Tisza között feltartóztatni és a harcvonalból jelenleg visszavont erőket mielőbb harckész állapotba helyezni, abból a célból, hogy ezekkel az erőkkel egységes ellentámadást intézhessen az ellenségnek ama részei ellen, amelyek a -Tanácsköztársaság központját, Budapestet, a leghathatósabban veszélyeztetik, vagy amelyek ellen az ellentámadásnak a legtöbb sikerre van kilátása.” A kommunista hadügyi népbiztosok utasítása a Vörös Hadsereg megszilárdításának, a tanácshatalom megvédésének a programját tartalmazta.
Miközben a főváros lakossága a tűzijátékban gyönyörködött, jobboldali szakszervezeti vezetők delegációja megjelent a Szovjetházban (az egykori Hungária Szálló) és lemondásra szólította fel a Forradalmi Kormányzótanácsot. Követelték a hatalom átadását az általuk alakítandó 12 tagú direktóriumnak. A tanácskormány Politikai Bizottsága késő este ülést tartott, amelyen részt vettek a szakszervezeti küldöttség tagjai is, azonban végleges állásfoglalás nem alakult ki. Másnapra — május 2-ra — összehívták a Forradalmi Kormányzótanácsot, a Budapesti Munkástanácsot, a fővárosi munkásezredek képviselőit, valamint a vasasszakszervezet bizalmi testületét.
A Politikai Bizottság megvitatta a katonai helyzetet is. Böhm Vilmos a valóságosnál is sötétebb képet festett a román hadsereg előrenyomulásáról. A kommunisták a munkásosztály mozgósítását javasolták, ezt azonban Böhm „forradalmi romanticizmusnak” minősítette és elvetette. A tanácskozás következtetéseit Böhm Vilmos a saját szája íze szerint értelmezte és másnap reggel parancsot adott, hogy Miskolcnál, Bajánál és Szolnoknál a Vörös Hadsereg tegyen fegyverszüneti ajánlatot.
Május 2-án délelőtt ellentmondásos hírek érkeztek a hadműveletekről. A nap folyamán lassan tisztázódott a helyzet és biztatóbb kép kezdett kialakulni. A román hadsereg megállt, nem kelt át a Tiszán. A déli fronton a francia és a szerb haderő nem mozdult. A Vörös Hadsereg néhány napos lélegzetvételi szünetre számíthatott, amelyet sorai rendezésére használhatott fel.
Délben a párttitkárság tagjainak és a szakszervezetek elnökeinek és titkárainak társaságában összeült a Forradalmi Kormányzótanács. A „jól értesült” külföldi megfigyelők a munkáskormány lemondását várták. A tanácskozás alaphangját az határozta meg, hogy Kun Béla, akit nagyon letörtek az előző nap komor hírei, ismét a régi határozottsággal vette kezébe az irányítást. Beszámolójában tájékoztatott a katonai helyzetről és a Politikai Bizottság éjszakai ülésén kialakult véleményekről: „Szolnokot harc nélkül feladta a Vörös Hadsereg. Miskolcra bevonultak a csehek. A csapatok harci értéke nulla. A főhadiszállás Gödöllőn van. Böhm minden hadműveletet beszüntetett. A kapott hírek alapján fegyverszüneti ajánlatot tett mind a három ellenséges országnak. A fegyverszüneti ajánlatot elküldte Wilsonnak is, elküldte továbbá az éjszaka folyamán Bolgár követ ajánlatára Cunninghame-nek is. Bejelenti, hogy az éjszaka folyamán a Kormányzótanács rögtönzött ülést tartott, amelyen az a terv merült fel, hogy a kormány mondjon le, és adja át a hatalmat egy 12 tagú direktóriumnak. Más vélemény szerint viszont a munkásezredek volnának összehívandók, és velük volna közlendő a helyzetnek végzetesen komoly volta, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben a munkások az utolsó szál emberig talpra nem állnak, minden küzdelem reménytelen, és Budapest elesik.” Kun Béla ezután bejelentette, „hogy délután 3 órára meghívta a munkásezredek bizalmi férfiait, este 7 órára pedig összehívatta a Munkástanácsot. Bejelenti egyben, hogy a hadműveletek beszüntetésének meggátlására Landler és Szántó elvtársakkal egyértelműleg járt el, és azoknak hozzájárulásával intézkedést tett a hadműveleteknek további folytatása iránt.” A Forradalmi Kormányzótanács szűkszavú jegyzőkönyve nem adja igazán vissza Kun Béla nagy hatású beszédét, amellyel megfordította az ülés hangulatát. Kun Béla a nemzetközi forradalom szükségszerű megvalósulásából kiindulva elvtársai segítségével még egyszer megkísérelte mozgósítani a munkásságot.
Az ülésen a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták határozottan Kun Béla mellé álltak. Szamuely Tibor felvetette, hogy a Kormányzótanács tegye át székhelyét a Dunántúlra. Szántó Béla „gyávaságnak és a munkásság cserben hagyásának tartja a hatalom átadását. Míg a munkásság a Kormányzótanácsot el nem kergeti, addig mindenkinek a helyén kell maradnia.” Landler Jenő a tanácskormány jegyzőkönyvének tanúsága szerint szenvedélyes szavakkal fordult szembe a defetizmussal: „Az az őszinte meggyőződés állított a diktatúra mellé — jelentette ki —, hogy a szocializmust a diktatúra nélkül megvalósítani lehetetlen. Éppen ezért, minthogy a diktatúrát nemcsak a magyar munkásság, de az egész világ proletársága érdekében valónak tartja, ki kell a diktatúra mellett tartani. A Forradalmi Kormányzótanácsnak minden körülmények közt a helyén kell maradnia. Az ügynek legjobban az ártana, ha munkásokat szolgáltatna ki a Kormányzótanács a fehérterrornak.”
A reformista szociáldemokraták nem voltak egységesek. Közülük néhányan hajlottak a kommunista javaslat elfogadására, míg mások értelmetlennek látták a további küzdelmet. Kunfi Zsigmond pedig jóhiszemű, de annál veszélyesebb illúziókat hirdetett. Nem ismerte fel, hogy a Kormányzótanács lemondásával nemcsak a szocialista forradalom, hanem a polgári demokratikus forradalom vívmányai is elvesznének. Felvetette, hogy „meg kell tudni, akar-e és képes-e a proletariátus a diktatúra megtartásáért harcolni? A hadsereg jelenlegi magatartása az ellenkezőjét mutatja ennek.” Majd levonva a következtetést, javaslatot is tett: „Minthogy a munkásságban ez idő szerint nincs meg a harchoz szükséges erő és képesség, véleménye szerint, a szervezett és fegyveres munkásságból alakuljon egy testület, amely a hatalmat átveszi, mert az antant a Forradalmi Kormányzótanáccsal nem tárgyal.”
A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták határozott fellépése nem maradt eredménytelen. A tanácskormány kimondta: helyén marad, elhatározta a főváros védelmének a megszervezését, a munkásság képviselőinek megkérdezését a harc továbbfolytatásáról, és Haubrich Józsefet kinevezte a budapesti fegyveres erők parancsnokának. Haubrichnak, a régi szakszervezeti vezetőnek e magas beosztása egyelőre biztosította a további együttműködést a Forradalmi Kormányzótanács és a szakszervezeti vezető csoport között.
A Kormányzótanács ülését követően került sor a fővárosi és környéki vasas bizalmiak értekezletére és a munkásezredek bizalmiainak tanácskozására. A vasas aktíva egyöntetűen foglalt állást a harc folytatása mellett, míg a munkásezredek képviselői — ha nem is egyöntetűen — ugyancsak megszavazták a küzdelem folytatását, Budapest védelmét. A Munkástanács esti ülésére így aztán már biztatóbb összkép alakult ki, mint délelőtt, ezért Kun Béla most már nem a harc folytatásának eldöntését várta a munkástanács tagjaitól, hanem arra kért választ, hogy milyen módon védhető meg a forradalom fővárosa. Kun Béla szónoki lendülete magával ragadta a Munkástanács tagjait, a felszólalók egymás után foglaltak állást a munkásosztály általános mozgósítása mellett.
Az esti órákban a Forradalmi Kormányzótanács ismét összeült és döntött a proletariátus általános mozgósításáról. A tanácskormány utasítására parancsot adtak, hogy „az összes frontok részére a legerélyesebb ellenállás kifejtését rendeli el. Budapest összes munkásai kiküldetnek a frontra, hogy a csapatokat megerősítsék. A csapatok frontról való visszaszállítása haladéktalanul beszüntetendő, és a már esetleg visszairányított csapatok is azonnal a frontra küldendők vissza.”
Május 3-án reggel a népbiztosok felkeresték a budapesti gyárakat, üzemeket és rögtönzött gyűléseken ismertették a tanácskormány döntéseit. Igazolódott a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták bizakodása: nemcsak a fővárosi munkásság állt szinte egyemberként csatasorba, példáját követte a vidéki ipari centrumok proletársága is. A munkásság tömegeinek lelkes csatlakozása számos jól felkészült, „régivágású” katonatisztet is arra ösztönzött, hogy támogassa a tanácshatalom hadseregét. Közülük sokukat Stromfeld Aurél neve vonzott vissza a hadseregbe. A szociáldemokrata vezetők egy része nem értett egyet a fordulattal és nem kívánta támogatni a forradalmi honvédelmet. Böhm Vilmos pl. május 5-én felmentését kérte hadseregparancsnoki és hadügyi népbiztosi tiszte alól. Kérését azonban a tanácskormány nem teljesítette.
FORRADALMI ERŐGYŰJTÉS
Május első napjaiban a román hadsereg változatlanul a Tisza bal partján állomásozott. A további előrenyomulást nem engedélyezte az antant, de a román haderő nem is volt egyelőre felkészülve erre.
Május folyamán hat hétre sztrájkba léptek a román vasutasok, amely gátolta a katonai szállításokat is. A legdöntőbb az volt, hogy Szovjet-Oroszország — mint fentebb már utaltunk rá — ultimátumban követelte Besszarábia és Bukovina kiürítését, majd a szovjet Vörös Hadsereg egységei támadást indítottak a Dnyeszter mentén. Ez arra késztette a román katonai vezetést, hogy a Tiszánál levő alakulatai egy részét átcsoportosítsa.
A csehszlovák hadsereg május első napjaiban tovább folytatta támadását. Az előrenyomulás célja egyelőre Salgótarján és a nógrádi medence elfoglalása volt. A várost védő 80. dandár gyenge ellenállást tanúsított: május 7-én az intervenciós egységek Salgótarján határáig jutottak. A Forradalmi Kormányzótanács a védelem megszervezésére Salgótarjánba küldte Hevesi Gyula és Rákosi Mátyás népbiztosokat. Ők a munkások és a bányászok felfegyverzésével megszervezték a város védelmét. Kibontakozott az ellentámadás; május 11-én az ideiglenesen fegyverbe hívott proletárok visszatérhettek munkahelyükre, és az újjászervezett 6. hadosztály folytatta a nógrádi medence teljes felszabadítását.
Május első napjaiban a fővárosból számos munkásalakulat a frontra ment. Az eltávozó mintegy 15 000 felfegyverzett proletár pótlására újabb nyolc munkásezredet szerveztek és így a budapesti tartalékalakulatok létszáma megközelítette a huszonötezret. Több üzemben, gyárban oly sokan jelentkeztek önként, hogy a termelés és a forgalom fenntartása érdekében a tanácskormány kénytelen lett korlátozni a bevonulást. A Vörös Hadsereg megerősödött a munkásalakulatokkal, létszáma május közepére elérte a 120 ezret. Negyvennégyezren május első napjaiban vonultak be. A rendkívül fegyelmezett és öntudatos munkásegységek kedvezően befolyásolták a többi alakulat hangulatát is, elősegítették a Vörös Hadsereg harci moráljának megszilárdítását.
A májusi napokban ismét kiszélesedett a munkáshatalom társadalmi bázisa. A korábban ingadozó kispolgári, értelmiségi rétegek kiálltak a honvédő háború mellett. A hadsereg társadalmi összetételében a kívánt fordulat nem következett be, változatlanul kicsiny volt a parasztság jelentkezési aránya. A Tiszántúl elvesztésével ugyanakkor le is szűkült a szegényparasztság tudatos, harcos rétege, hiszen ez jórészt a Viharsarokban és környékén élt. A munkásállam a kedvezően alakuló belső helyzetet további intézkedésekkel igyekezett megszilárdítani. Ennek érdekében rendelkezéseket adtak ki a bérek emeléséről, a munkanélküli-segély fenntartásáról, a parasztság adómentességéről, szorgalmazták a bezárt üzletek forgalmának a megindítását. A 100 holdnál kisebb birtokok adóelengedésével a munkáshatalom támogatóinak a körét kívánták kiszélesíteni. A rendeletet azonban az ellenforradalmi agitáció úgy magyarázta, hogy az adóelengedés a kisbirtok megszüntetésének a nyitánya. A rémhírt a tanácshatalom vezetői számtalan esetben cáfolták, de hatását teljesen megszüntetni mégsem tudták. Nem változott a gazdaságpolitika, továbbra sem rendeltek el földosztást. Ez pedig korlátozta a paraszti tömegbázis aktivizálását, szélesítését.
A májusi napokban szinte egymást érték az ellenforradalmi lázadások. Legtöbbjük a csehszlovák hadsereg által veszélyeztetett területeken, illetve a Dunántúlon ütötte fel a fejét. A Tisza és az Ipoly között kialakuló fehér övezetet a tanácskormány fegyveres erői felszámolták. Szamuely Tibor különítménye Abonyt és Szolnokot tisztította meg az ellenforradalmároktól, míg egy tengerészegység a Jászságot, a kispesti munkásalakulat pedig Hatvant és Egert. A Dunántúlon főleg a nyugati határ mentén: Csornán, Körmenden és Szombathelyen kaptak lábra az ellenforradalmi akciók. Dunántúlon nagyobb volt a klérus befolyása és az úri rétegek (hivatalnokok, tisztek) is jobban megőrizték befolyásukat. A dunántúli ellenforradalmi mozgolódásoktól bátorítva a Szmrecsányi-különítmény Ausztria felől május 6-án Brucknál kísérletet tett a Lajtán való átkelésre, azonban a Vörös Őrség visszakergette a támadókat.
A májusi napokban az antantmissziók támogatásával megalakultak az első ellenforradalmi kormányok is. Bécsben elsősorban Bethlen István és környezete szerzett befolyást és a bécsi magyar követség kifosztásával — a kereskedelmi kirendeltség 135 millió koronát tartalmazó pénztárát rabolták el — anyagi alapot is a további szervezkedéshez. Aradon de Lobit tábornok kezdeményezésére alakult ellenforradalmi kormány előbb Návay Lajos, majd gróf Károlyi Gyula vezetésével. A május 5-én megalakuló kormányt azonban nem vették komolyan, sőt a román hatóságok a miniszterek egy részét kéthetes fogságban tartották. Amikor azután az aradi kormány eljutott Szegedre, napokon át személyi vitákkal volt elfoglalva és csak május végén lépett a nyilvánosság elé — alaposan megváltozott összetételben. (Lásd erről a továbbiakban a 10. fejezetet.)
Ellenőrző kérdések:
Milyen helyzetet teremtett a román királyi hadsereg intervenciós támadása?
Hogyan juttatta győzelemre álláspontját a tanácshatalom forradalmi szárnya május első napjaiban?
Milyen politikai és katonai eredményeket hozott a munkásság általános mozgósítása?
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Érdekes részlettel szolgált Putyin orosz és Trump amerikai elnök hétfői telefonbeszélgetéséről Jurij Usakov, Putyin tanácsadója – jelezte a Magyar Békekör tudósítója kedden.
Putyin elmondta Trumpnak, hogy a náci-fasizmus felett aratott győzelem 80. évfordulója alkalmából Oroszország háromnapos tűzszünetet rendelt el, és egyoldalúan tiszteletben is tartotta, ugyanakkor az ukrán haderő 524 drónt és Storm Shadow rakétát indított Oroszország ellen, jobbára Moszkvára, de többségüket elhárították. Moszkva központjában terrortámadásokat terveztek, közvetlenül fenyegetve a Győzelem Napja alkalmából Vörös Téren ünneplő külföldi résztvevőket, de terrortámadásokat is meghiúsították. “A megfélemlítések szerzői azok voltak, akik tisztelik a náci bűnözőket és militarista nézeteket hirdetnek” – mondta Trumpnak Putyin.
Usakov szerint az amerikai elnök erre a következőképpen válaszolt: A II. világháborúban az oroszok hozták a legnagyobb áldozatot. Trump a beszélgetésen azt is elmondta, hogy mély benyomást tett rá a második világháborús győzelem ára. Az amerikai vezető szerint a háborúban az oroszok több életet áldoztak fel, mint bárki más. Az Egyesült Államokban sokan nem hisznek neki, amikor ezt állítja, pedig ez a tény – mondta.
Az orosz és az amerikai elnök felidézte a Japán megadását elfogadó amerikai tábornok, Douglas MacArthur szavait, aki előrelátóan figyelmeztetett az agresszív militarizmus visszatérésének veszélyére.
Az elnökök “hosszasan és melegen” beszéltek országaik szövetségéről a második világháborúban.
“Trump emlékszik, hogy fegyvertársak voltunk, és sajnálattal mondta, hogy a furcsa körülmények miatt ma országaink nemcsak hogy nincsenek együtt, hanem nagyon távol állnak egymástól” – tolmácsolta az amerikai elnök telefonbeszélgetésen elhangzott kijelentéseit Putyin tanácsadója.+++
MEGHÍVÓ
Az iszlám viszonya a közel-keleti áldatlan állapothoz. Miben látja az iszlám a megoldást?
címmel
Bolek Zoltán, a Magyarországi Iszlám Közösség elnöke nyilvános előadás-beszélgetést tart a Magyar Békekörben, amelyre Önt is tisztelettel meghívjuk
A rendezvény helyszíne: Budapest, II. kerület, Margit körút 64/b (pinceklub)
Időpontja: 2025. május 28. szerda 17 óra
A közéleti esemény sajtó nyilvános és előzetes regisztrációval minden érdeklődő előtt nyitott
Előzetesen az alábbi kérdéseket intéztük előadónkhoz:
Hogyan viszonyul az iszlám a Hamaszhoz?
Hogyan viszonyul az iszlám Netanjahu Izraeljéhez?
Mi a véleménye a Szíriában bekövetkezett hatalmi váltásról?
Milyen szerepet játszik Irán a közel-keleti válság megoldásában?
Miben látja az iszlám palesztinok és zsidók békés együttélésének lehetőségét?
(idézet: A magyarországi forradalmak 1918-1919 MSZMP)
A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom úgy értékelte, mint a szocialista forradalom világméretű kibontakozásának fontos állomását. A proletárdiktatúra kikiáltásának nemzetközi jelentőségét a kommunista mozgalom és az antant politikusai egyaránt világosan felismerték. Győzelem volt ez a nemzetközi tőke ellen vívott csatában, elvonta az antant katonai erejének egy részét a szovjetellenes intervenciótól és zavarta politikai terveit. A magyarországi Tanácsköztársaság forradalmasítóan hatott a környező államokra, Európa népeire.
A munkáshatalom nemzetközi jelentőségéről és helyzetéről a vezetők realisztikus képet alkottak és nyíltan hangot adtak véleményüknek. Kun Béla a Munkástanács április 19-i ülésén ezt mondotta: „Két világáramlatnak harca csap össze a Magyarországi Tanácsköztársaság fölött: az imperialista kapitalizmus és a bolsevista szocializmus … Ez a nemzetközi osztályharc kérdése … Amikor mi megalapítottuk a proletárdiktatúrát Magyarországon, nem arra alapítottuk számításainkat, hogy mi képesek leszünk majd katonai erővel, rendszeres háborúval megbirkózni az antant csapataival. Nem hittük azt, hogy azzal a hat divízióval, amelyet a fegyverszüneti szerződés a Tanácsköztársaság számára engedélyezett, meg tudjuk állítani azt az offenzívát, amely minden oldalról fenyeget bennünket. Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a Magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapítottuk.”
SZÖVETSÉG SZOVJET-OROSZORSZÁGGAL
A Forradalmi Kormányzótanács és személy szerint maga Kun Béla, a külügyek irányítója az egyik legfontosabb feladatnak a Szovjet-Oroszországgal való szoros együttműködés megteremtését tekintette. Ennek megfelelően a csepeli szikratávíró segítségével azonnal felvették a kapcsolatot Leninnel és a szovjet állam más vezetőivel.
Az első kapcsolatfelvételt megvalósító Pór Ernő részletesen tájékoztatta Lenint a magyarországi helyzetről, és bejelentette, hogy a tanácskormány szövetséget ajánl a szovjethatalomnak. Kérte, hogy nyújtsanak rendszeres tájékoztatást a szovjet-oroszországi katonai helyzet alakulásáról. Lenin válaszában ugyancsak helyeselte a folyamatos kapcsolattartást és a rendszeres tájékoztatást. A fiatal szovjet állam vezetői örömmel fogadták a két testvéri szocialista ország szoros együttműködésére tett javaslatot. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt éppen tanácskozó VIII. kongresszusa a világforradalom megvalósulásának bizonyítékát látta a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásában. Erről tanúskodik a kongresszus távirata is: „Az Oroszországi Kommunista Párt VIII. kongresszusa lelkesen üdvözli a Magyar Tanácsköztársaságot. A kongresszus meg van győződve, hogy nincs messze az az idő, amikor a kommunizmus az egész világon győzedelmeskedik. Oroszország munkásosztálya minden tőle telhetőt megtesz megsegítésük érdekében. A világ munkásai feszült figyelemmel kísérik további harcukat, és nem engedik meg egyetlen ország imperialistáinak sem, hogy kezet emeljenek az új szocialista köztársaságra.
Éljen Tanács-Magyarország!
Éljen a nemzetközi kommunista köztársaság!”
A március 22-én megteremtődött magyar—szovjet kapcsolat a munkáshatalom magyarországi megdöntéséig fennállt. A szovjet állam vezetői információval, tanáccsal segítették a magyarországi munkáshatalmat. Különösen szoros együttműködés alakult ki a két külügyi népbiztos, Kun Béla és G. V. Csicserin között. Ez kiterjedt a friss információk cseréjére, emellett arra törekedtek, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság kedvezőbb külkapcsolatai segítségével enyhítse Szovjet-Oroszország elszigeteltségét. Ez az igyekezet megtört a fehérek győzelmében bízó nyugati államok ellenállásán.
A tanácshatalom győzelmét a nemzetközi proletariátus nagy lelkesedéssel köszöntötte; az osztrák munkásság nemcsak tömegfelvonulásokkal, gyűlésekkel, hanem azzal is, hogy követelte a tanácsok hatalmát Ausztriában. Az osztrák szocialisták azonban felemás álláspontot foglaltak el a magyarországi munkáshatalom irányában. Erről tanúskodik a „Magyarország proletariátusához” címmel március 23-án megjelent felhívás is: „Azt a felszólítást intéztétek hozzánk, hogy kövessük példátokat. Szíves örömest tennénk ezt, de ebben a pillanatban sajnos nem tehetjük. A mi országunkban nincsenek élelmiszerek többé. Még hiányos kenyérellátásunk is azokon az élelmiszervonatokon nyugszik, amelyeket az antant nekünk küld. Ezáltal teljesen az antant rabszolgái vagyunk.” Április elejétől közel kétezer osztrák munkás részben Leo Rothziegel vezetésével, részben kisebb-nagyobb önálló csoportokban a magyar proletárhatalom támogatására sietett.
Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia forradalmi proletariátusa is rokonszenvvel fogadta a tanácshatalom kikiáltásáról érkező híreket. Támogatásáról biztosította osztálytestvéreit a lengyel és a német munkásság is. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága március végi felhívásában felszólította a világ munkásait: „Párizsban az imperialista rablók fenik a kést, hogy leszúrják a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot … Sikerül-e ez a pokoli tervük? Legfőképpen ettől függ az európai országok közeli proletárforradalmának sorsa is … Siessetek, testvéreink, a magyar munkások és parasztok segítségére.”
A Magyarországi Tanácsköztársaság vezetői a munkáshatalmat a szocialista világforradalom állomásának tekintették és a munkásállam jövőjét a nemzetközi szövetséges tanácsköztársaság részeként képzelték el. Lenin is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a magyarországi proletárdiktatúra a nyugat-európai átalakulás nyitánya lesz. „Látjuk, hogy az a mag — írta V. I. Lenin —, amelyet az orosz forradalom elvetett, kikél Európában. Ez azt a feltétlen, rendíthetetlen meggyőződést érleli meg bennünk, hogy bármilyen súlyosak legyenek is azok a megpróbáltatások, amelyek még ránk zúdulhatnak, bármilyen nagyok is legyenek azok a bajok, melyeket a nemzetközi imperializmus döglődő fenevadja még ránk hozhat — ez a fenevad elpusztul és a szocializmus győzni fog az egész világon …”
1919 tavaszán az a közfelfogás uralkodott a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban, hogy a szocializmus tartós győzelme nem lehetséges egy vagy néhány országban. Maga Lenin is fokozatosan jutott el a szocializmus egy országban való győzelmének, a két ellentétes társadalmi rendszer hosszabb távú együttélésének a felismeréséhez. Ezért lelkesedtek a tanácshatalom vezetői a Bajor Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére, ezért töltötte el őket bizakodással az európai munkásság minden sikeres akciója. Ezért számolt be részletesen a Vörös Újság és a Népszava a nemzetközi szolidaritási akciók eredményéről, a munkásosztály tőkeellenes harcának sikereiről és kudarcairól.
A magyar munkáshatalom vezetői erejükhöz és a lehetőségekhez mérten támogatták az európai, elsősorban a közép-európai munkások forradalmi küzdelmét. A Magyarországi Szocialista Párt mint a Kommunista Internacionálé szekciója a forradalmi világszervezet egyik központjának tekintette magát. Arra törekedett, hogy minden lehetséges segítséget megadjon a délszláv, a csehszlovák és a román kommunista párt megalakításához, az osztrák testvérpárt előretöréséhez. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt már működött Budapesten a cseh és délszláv, a román és a szlovák kommunista csoport. Mellettük hamarosan megalakult a bolgár, a francia, a lengyel, a német, az olasz, az orosz, a székely, az ukrán, a kárpátukrán és a zsidó szekció is, valamint az albánokat, az arabokat és a törököket egyesítő Keleti Szocialista Párt. A tizenöt magyarországi szekció a Nemzetközi Szocialista Föderációba tömörült és elsősorban propagandatevékenységet fejtett ki. A csoportok közel két tucat idegen nyelvű újságot terjesztettek. Propagandatevékenységüket életük kockáztatásával az ellenséges alakulatok katonái között is folytatták.
A Forradalmi Kormányzótanács a gazdasági és a politikai helyzet megszilárdítása, a forradalmi propaganda kiszélesítése érdekében igyekezett minél több országgal hivatalos, vagy félhivatalos kapcsolatot teremteni. A fővárosban továbbra is működtek az antant missziók, de követi szinten csak Beccsel létesült kapcsolat. Emellett jobbára félhivatalosan kapcsolat volt Dániával, Jugoszláviával, Lengyelországgal és Nyugat-Ukrajnával. Rendszeres kapcsolatok épültek ki Szovjet-Oroszországgal és Szovjet-Ukrajnával. Ennek révén szervezték meg, hogy május végén Szamuely Tibor egy futárgéppel Szovjet-Oroszországba utazott. A tanácshatalom számos országgal — például Svájccal — próbált diplomáciai kapcsolatot felvenni.
A külkapcsolatok másik formáját a helyükön maradt konzulátusok jelentették. Ilyen képviselettel Anglia, Bolívia, Brazília, Bulgária, Chile, Costa Rica, Ecuador, Haiti, Hollandia, Libéria, Mexikó, Németország, Norvégia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Törökország és Uruguay rendelkezett. Néhány államot — például Belgium — úgynevezett tiszteletbeli konzulok képviseltek.
A Forradalmi Kormányzótanács — mint már említettük — Szovjet-Oroszország szövetségesének nyilvánította a Magyarországi Tanácsköztársaságot. A magyar és a szovjet vezetők egyaránt felismerték, hogy a szovjet Vörös Hadsereg sikeres előrenyomulása lehetővé teszi a két szocialista köztársaság fegyveres erőinek az egyesítését. A szovjet Vörös Hadsereg főparancsnoka, I. I. Vacetisz már március 23-án konkrét elképzeléseket dolgozott ki az egyesülési hadműveletekre. Ennek jegyében nyomultak előre a vörös alakulatok Nyugat-Ukrajnában. Április közepére felszabadították Kamenyec-Podolszkot, és ezzel mintegy 150 kilométerre közelítették meg a Magyarországi Tanácsköztársaság határát. A közeli találkozás reményét erősítette, hogy Galíciában a forradalmi megmozdulások egész sora bontakozott ki. Ezekben a napokban már intézkedések történtek a közvetlen vasúti összeköttetés létrehozására is. Ha ez valóban megtörténik, a Tanácsköztársaság értékes segítséget kaphatott volna nyersanyagban, fűtőanyagban, és felmérhetetlenül nagy lett volna ennek katonai és morális hatása. A közeli találkozás reményét a román királyi hadsereg támadása, a tanácshatalom elleni intervenció meghiúsította. Nem véletlenül hangsúlyozta Kun Béla a Munkástanács április 19-i ülésén: „Elsősorban a magunk erejére kell számítani, mert a nemzetközi proletárforradalom ugyan mellettünk van, de szükséges, hogy minden erőnket megfeszítsük addig, amíg elérkezik a nemzetközi proletárforradalom aktív segítsége.”
A közvetlen katonai segítség terve április közepén meghiúsult ugyan, a szovjet Vörös Hadsereg azonban május elején ereje átcsoportosítására kényszerítette a román királyi hadsereget, és ezzel közvetve segítette a Tanácsköztársaságot. A későbbiekben a szovjet Vörös Hadsereg is egyre fokozódó katonai támadással került szembe, és 1919 nyarán katonai erejét elsősorban a Gyenyikin elleni küzdelem kötötte le.
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI
KÜLPOLITIKÁJA
A tanácshatalom kikiáltása megbontotta az antantnak Finnországtól a Fekete-tengerig kialakított ún. „egészségügyi övezetét”, amellyel a szocialista eszme „kórokozójának” továbbterjedését kívánták megakadályozni. A munkáshatalom igyekezett kihasználni létének a párizsi békekonferenciára gyakorolt hatását. A Tanácsköztársaság vezetői ugyanakkor tudatában voltak az imperialista támadás elkerülhetetlenségének, az azonban egyáltalán nem volt mindegy, hogy erre mikor és milyen körülmények között kerül sor. Mindent meg kellett tenni azért, hogy a támadás minél később következzék be.
A munkáshatalom kikiáltása a burzsoá politikusokból megdöbbenést és ijedtséget váltott ki. Az első reagálás szinte mindenhol azonos volt: meg kell semmisíteni a proletárdiktatúrát. Ennek érdekében emelt szót a francia parlamentben Pichon külügyminiszter, és ezt szorgalmazta az amerikaiak bécsi missziójának vezetője Halstead is. Ebben a szellemben kért Ferdinand Vix alezredes tizenötezer katonát Belgrádból — sikertelenül.
A Forradalmi Kormányzótanács arra törekedett, hogy a Vix-missziót maradásra bírja, majd amikor Vix mégis elutazott, Belgrádba küldte Róth Ottót, a temesvári párttitkárt. Időközben azonban megérkezett de Lobit tábornoknak Kun Bélához intézett jegyzéke, amelyben a november 13-i egyezmény megsértésével vádolta a Kormányzótanácsot és személyesen tette felelőssé, a Vix-misszió biztonságáért. Kun Béla sürgősen válaszolt és bár visszautasította a november 13-i egyezmény megsértésének vádját, garantálta a misszió biztonságát és kifejezte feltétel nélküli készségét a további tárgyalásokra. Március 27-én de Lobit a belgrádi francia követ társaságában fogadta Róth Ottót, aki a Kormányzótanács békés szándékairól biztosította tárgyalópartnereit. Ezzel elhárult a Bajánál készenlétben álló dunai flottilla beavatkozása.
Létkérdés volt, hogy a tanácsállam tisztázza viszonyát a Párizsban ülésező antanthatalmakkal. Kun Béla március 24-én a Forradalmi Kormányzótanács megbízásából jegyzékkel fordult a nagyhatalmakhoz. Ebben kifejtette, hogy a szocializmus alapján áll, magát a szovjethatalom szövetségesének tekinti, ez a szövetség azonban senkit sem fenyeget. A Kormányzótanács békében kíván élni minden állammal, hajlandó bármilyen területi kérdés megtárgyalására „a népek önrendelkezési elvének alapján”, és ezért budapesti tárgyalásra hívta az antant delegációját. A jegyzék elismerte a november 13-i egyezmény érvényességét, de nem vette tudomásul az 1919. március 20-i Vix-jegyzéket. A Kormányzótanács a budapesti olasz diplomáciai megbízottnak, Livio Borghese hercegnek nyújtotta át a jegyzéket azzal az Ágoston Péter és Kunfi Zsigmond által sugalmazott elképzeléssel, hogy ha a nagyhatalmak megértően viselkednek, akkor a munkáshatalom mérsékelt szocialista útra tér. A jegyzék az olasz miniszterelnök közvetítésével március 29-én a párizsi békekonferencia tárgyalóasztalára került. A diplomáciai akció azt a reményt keltette, hogy egyelőre elhárul a katonai támadás veszélye és feloldják a gazdasági blokádot. A tanácshatalom vezetői később értesültek arról, hogy a békekonferencia március 28-án brit javaslatra fenntartotta a gazdasági blokádot.
A békekonferencia már március 27-én megvitatta a magyarországi változásokat, és az angolszász politikusok óvatosságának eredményeként elutasította a francia fegyverekre épülő intervenciót. Néhány nap múlva az angol delegáció javaslatára — meg akarták akadályozni a francia befolyás további növekedését Közép-Európában — a békekonferencia elhatározta, hogy J. Ch. Smuts tábornok vezetésével delegációt küld Budapestre a magyarországi helyzet felderítésére, a Forradalmi Kormányzótanáccsal való tárgyalás céljából.
Az antant egyelőre a tárgyalás mellett döntött, ez azonban nem akadályozta meg a szomszédos államok burzsoá kormányait, hogy katonai előkészületeket ne tegyenek. A csehszlovák katonai szervek már március 22-én fegyvert és lőszert kértek, és hasonlóan járt el a román kormány is. Ezzel párhuzamosan a cseh, a román és a délszláv határt lezárták, megerősítették a demarkációs vonalak mentén állomásozó csapatokat. Az intervenció előkészületeinek megindításában elsősorban Franchet d’Esperey balkáni főparancsnok és ösztönzésére a román és a cseh katonai vezetés vállalt kezdeményező szerepet. Március 29-én Magyarország és Ukrajna elszigetelése érdekében utasították a 3. csehszlovák hadosztályt Kárpát-Ukrajna megszállására.
Smuts tábornok április 4-én és 5-én tárgyalt a magyar fővárosban. Miután tájékozódott a budapesti antant missziók vezetőitől a politikai helyzetről, átnyújtotta a Forradalmi Kormányzótanács képviselőinek a békekonferencia követeléseit tartalmazó jegyzéket. Ez a demarkációs vonalat a Vix-jegyzéknél átlagosan 25 kilométerrel keletebbre húzta meg; nem kellett volna kiüríteni Debrecent, Arad, Nagyvárad és Szatmár pedig a semleges zónába esett volna. A Forradalmi Kormányzótanács — kissé talán lebecsülve az intervenció veszélyét — április 5-én visszautasította a jegyzékben foglaltakat. Egyúttal javasolta, hogy a nemzetek önrendelkezési joga alapján folytassanak tárgyalást az új határokról és a gazdasági kapcsolatokról a csehszlovák, a jugoszláv, a magyar, a német, az osztrák és a román kormány megbízottai. Smuts a válasz jegyzék átvétele után elutazott.
Miközben Smuts tábornok Budapesten tárgyalt, a bécsi emigrációban élő magyar ellenforradalmi politikusok felkeresték az ottani antantmissziók vezetőit és segítséget kértek tőlük. Franchet d’Esperey ez időben Bukarestbe utazott és április 6-án megállapodott a román hadvezetéssel, hogy amint felkészültek, támadást indítanak a tanácshatalom ellen és megkezdik a Vix-vonalig eső terület elfoglalását. Meggyorsította felkészülését a támadásra a csehszlovák hadsereg is. A délszláv állam vezetői távol maradtak a készülő akciótól.
A katonai támadás megindításáról a román koronatanács április 10-én döntött. A bevallott cél a Vix-jegyzékben követelt terület elfoglalása lett, azonban a támadó alakulatok parancsot kaptak, hogy a Tiszáig nyomuljanak előre. A támadás végcélját nem határozták meg, ez katonai és politikai szempontból egyaránt korai lett volna. A román kormány az antant hallgatólagos jóváhagyásával, annak tudatában vállalta a bizonytalan kimenetelű akció megindítását, hogy elsősorban biztosítsa területi igényei maximális kielégítését és leverje a munkáshatalmat.
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG NEMZETISÉGI
POLITIKÁJA
A tanácshatalom kikiáltásakor az ország területén a korábbinál jóval kevesebb nem magyar ajkú élt, mivel jelentős részük ekkorra már egyesült anyaországi néprokonaival. Nagyobb számban csupán kárpát-ukránok, szlovének, románok és németek laktak a munkásállam határain belül. Ilyen helyzetben a nemzetiségi politika sem foglalt el központi helyet. A Tanácsköztársaság alkotmánya a marxista nemzetiségi politika és az internacionalizmus elvével összhangban a nemzetiségek részére biztosította az anyanyelv használatát, ápolását, lehetővé tette úgynevezett nemzetiségi kerületek létrehozását, amelyek jelentékeny autonómiával rendelkeztek. Az alkotmány emellett kimondta, hogy az egyes nemzetiségek — népességük és gazdasági erejük mértékében — a Magyarországi Tanácsköztársasággal szövetséges önálló tanácsállamot hozhatnak létre. Ez azután később a gyakorlatban a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásával valósult meg.
Az egyesült párt 1919. júniusi kongresszusán elfogadott program célul tűzte ki a proletárok soraiban élő nemzeti gyűlölködés maradványainak a felszámolását és felhívta a figyelmet a nemzetiségekkel kapcsolatos tapintatos eljárásra, nemzeti érzéseik tiszteletben tartására. A Tanácsköztársaság rendelkezései biztosították, hogy a nemzetiségiek anyanyelvükön fordulhatnak a hatóságokhoz. A német és a kárpát-ukrán lakosságot országos nemzeti tanács képviseli, amely egyben megválasztja a Forradalmi Kormányzótanácsban helyet foglaló német és ruszin népbiztost.
A Tanácsköztársaság nemzetiségi politikájának teljeskörű megvalósítására a nemzetiségek soraiban elterjedt kispolgári nacionalizmus miatt, a munkásállam nehéz katonai helyzete következtében csak részben került sor. Így is vonzó volt ez a politika, amit az is tanúsít, hogy a nem magyar anyanyelvű dolgozók ezrei védték fegyverrel a kézben a Magyarországi Tanácsköztársaságot.
A nyugat-magyarországi területeken lakó német nemzetiségű lakosság jómódú polgársága és parasztsága az Ausztriához való csatlakozás pártján állt, míg a szocialista munkásság következetesen támogatta a munkáshatalmat. A Dél-Dunántúlon lakó német ajkú lakosság a régi szociáldemokrata vezetők irányításával az összefüggő német nyelvű területek autonómiájának a megteremtésén munkálkodott a Német Népbiztosság támogatásával.
A román és az ukrán nemzetiség a távolabbi jövőben saját nemzetével kívánt egyesülni. Az erdélyi magyar városok szocialista agitációját nagyon lerontotta az itt állomásozó székely hadosztály tisztjeinek sovinizmusa. A kárpát-ukrán területeken a Szovjet-Ukrajnával rokonszenvezők a magyarországi tanácshatalmat támogatták, mint a jövendő nemzetközi szovjet köztársaság egyik államát. Az itteni munkásmozgalom fejletlenségére vall, hogy a Ruszin Népbiztosság élén az értelmiségi-polgári csoport képviselői tevékenykedtek. Az intervenciós támadás következtében április végére gyakorlatilag a román és kárpát-ukrán anyanyelvűek lakta területet is elvesztette a Tanácsköztársaság.
A vend vidéken a tanácshatalom létrejötte után megalakult a direktórium, amely végrehajtotta a munkásállam rendelkezéseit. Ezzel ezen a területen önkormányzat jött létre, de a keretek szocialista tartalommal való kitöltése lassan haladt. A folyamatot hamarosan megszakította a vend nacionalisták ellenforradalmi lázadása is. (Lásd részletesebben a 10. fejezetben.) A nemzetiségi lakosságnak a Magyarországi Tanácsköztársasághoz való viszonyát befolyásolta a nem magyar ajkú lakosság lakta területek eltérő társadalmi, gazdasági és politikai fejlettsége.
Ellenőrző kérdések:
Hogyan jelentkeztek a proletár internacionalizmus elvei a Tanácsköztársaság külpolitikájában és nemzetiségi politikájában?
A tanácsállam külpolitikájának főbb alapelvei?
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A magyarországi forradalmak 1918-1919 MSZMP)
A Tanácsköztársaság célja a szocializmus megvalósítása. A Forradalmi Kormányzótanácsnak „Mindenkihez!” című felhívásában már megfogalmazódott, hogy „haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására”. A proletárdiktatúra gazdasági és politikai intézkedéssorozata — mai fogalommal — a szocializmus alapjainak lerakásával ért fel. E téren a tanácshatalom alkotómunkája egyfelől a szocializmus haladéktalan megvalósításának koncepciójára, másfelől a honvédelem és az új gazdasági rendszer létrehozásából fakadó feladatokra épült.
A MUNKÁSÁLLAM GAZDASÁGPOLITIKÁJA
A Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájának kidolgozását és megvalósítását kiválóan felkészült gazdasági szakemberek — Hevesi Ákos, Hevesi Gyula, Kelen József, Lengyel Gyula, Varga Jenő — irányították. Munkájuk során már felhasználhatták Szovjet-Oroszország első tapasztalatait. A tanácsállam a hadsereg ellátásának biztosítását alapvető gazdasági feladatának tekintette, és ennek érdekében számos, a hadikommunizmusra jellemző intézkedést vezetett be, de a magyarországi Tanácsköztársaság gazdasága mindezek dacára nem volt hadikommunizmus, csupán hadigazdaság.
A munkáshatalom súlyos örökséget kapott gazdasági téren is. A közel ötéves háborús rablógazdálkodás következtében a készletek kimerültek, a termelés jelentősen visszaesett. Az országterület egy részének elvesztése felborította a hagyományosan kiépült termelési szerkezetet és kapcsolatokat. Ezen a helyzeten a polgári demokratikus rendszer nem sokat tudott változtatni. A proletárdiktatúra kikiáltását követően sem javult a helyzet, a termelés folytatásához szükséges alapvető nyersanyagok és energiahordozók behozatala lehetetlenné vált.
A Forradalmi Kormányzótanácsban márciusban napokig vitatkoztak arról, hogy milyen mértékig szocializálják az ipari termelést. Voltak, akik a 10, és olyanok, akik a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek köztulajdonba vételét javasolták, mások meg valahol a két határpont között akarták megszabni a szocializálás mértékét. Azután úgy döntöttek, hogy minden 20 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzem, bánya és közlekedési vállalat államosítását elrendelik. A köztulajdonba vett üzemek élére a Szociális Termelés Népbiztossága termelési biztosokat nevezett ki, az üzemvezetés ellenőrzésére pedig 3—7 tagú munkástanácsokat állítottak fel. A kisajátítás folyamata zökkenők nélkül zajlott le, és Hevesi Gyula adatai szerint több mint 27 ezer ipari üzemre terjedt ki. A magyar ipar államosításáról V. I. Lenin is elismeréssel szólt: „A magyar kormány politikája igen határozott volt és olyannyira kommunista irányt vett, hogy addig, míg mi a munkásellenőrzéssel kezdtük és csak fokozatosan tértünk át az ipar szocializálására, Kun Béla a maga tekintélyével, abban a biztos tudatban, hogy óriási tömegek állnak mögötte, egyszerre életbe tudott léptetni egy olyan törvényt, amely szerint Magyarország minden kapitalista ipari vállalata társadalmi tulajdonba megy át.”
Rövid időn belül valóságos szocializálási hullám öntötte el az országot: a 20 munkásnál kevesebbet foglalkoztató gyárak dolgozói is meg akartak szabadulni a tulajdonostól és még hatósági ellenkezés dacára is kisajátították az üzemet. Ennek hatására a Kormányzótanács módosítani volt kénytelen a szocializálási rendeletet és lehetőséget teremteni a magasabb termelékenységű malmok, a vegyipar, a gyógyszeripar, filmgyártás és -forgalmazás, a gázgyártás, az áramfejlesztő telepek, a raktárak, a fuvarozótelepek, a takarító vállalatok, a szociális, egészségügyi és oktatási munkával kapcsolatos üzemek és más kisebb termelőegységek államosítására. A köztulajdonba került kisüzemek termelését, nyersanyagellátását nem minden esetben tudták biztosítani a hatóságok, ami végső soron bezárásukhoz vezetett. Kísérletek történtek kisipari szövetkezetek létrehozására, illetve a központi irányításuk megteremtésére.
Kezdetben a Szociális Termelés Népbiztossága közvetlenül irányította az ipari termelést. Április 22-én azonban létrehozták a helyi és a kerületi ipari termelési tanácsokat és néhány kulcsfontosságú gyár kivételével rájuk bízták az üzemek irányítását. Hozzákezdtek az azonos termelési profilú gyárak összevonásához, az energiarendszer egyesítéséhez. A szűkös nyersanyagkészletek elosztására és a valóban fontos társadalmi, katonai szükségletek kielégítéséhez szükséges alapanyagok előteremtésére felállították a központi anyaghivatalokat.
Mivel a Forradalmi Kormányzótanácsnak április közepétől egyre inkább a katonai, politikai teendők irányításával kellett foglalkoznia, mind nehezebben tudta koordinálni az egyes népbiztosságok, hivatalok gazdasági munkáját. Az ebből fakadó hiányosságok megszüntetésére május 19-én felállították a Népgazdasági Tanácsot és alája rendelték a gazdasági népbiztosságokat. A Népgazdasági Tanács maga alá rendelte a korábban felállított termelési tanácsokat és azokból kerületi népgazdasági tanácsokat, később kerületi gazdasági hivatalokat szervezett. A centralizálás mértéke ellen a helyi tanácsok tiltakoztak, mivel az csorbította önállóságukat.
A tanácsállam április közepén bevezette a napi 8 órai munkaidőt, eltörölte a teljesítménybérezést és egységesen az időbérre tértek át. Később módosították a tisztviselők fizetési rendszerét is és megszüntették a munkás és tisztviselői bérek közötti különbséget. A teljesítménybérezés eltörlése hozzájárult a termelékenység csökkenéséhez, a munkafegyelem bomlásához. Egy ilyen jellegű intézkedés bevezetésének anyagi és tudati előfeltételeit a munkáshatalom 3—4 hét alatt nem teremthette meg. A döntés ellen hamarosan maguk a munkások is tiltakoztak, mert igazságérzetüket sértette, hogy sokan a korábbinál lényegesen alacsonyabb produktivitásért is ugyanazt a bért kapták.
A Kormányzótanács az üzletek árukészletének az elrejtését azzal kívánta megakadályozni, hogy elrendelte a közellátást végző boltok kivételével minden üzlet bezárását, majd az árukészletek leltárba vételét és a nagykereskedelem államosítását, a 10 eladónál többet foglalkoztató vállalkozások kisajátítását. A kiskereskedők zöme nem kívánta kiárusítani árukészletét hatósági áron, ezért zárva tartotta boltját.
A Tanácsköztársaság a rászorulók ellátása érdekében az alapvető közszükségleti cikkek elosztására jegyrendszert vezetett be. A béremelések, az infláció, a fokozódó áruhiány nehezítette a kereslet és a kínálat összhangjának a megteremtését. A régi kereskedőréteg korábbi összeköttetései segítségével ügyesen kihasználta a feketepiac nyújtotta lehetőségeket. A munkásság jobb ellátásának megteremtésére hamarosan beszerzési csoportokat hoztak létre, amelyek a falvakban élelemre cserélték be az üzem termékeit.
A tanácsállam monopolizálta a külkereskedelmet és nagy erőfeszítéseket tett fellendítésére. A párizsi békekonferencia március 28-án brit javaslatra a Magyarországgal szembeni gazdasági blokád fenntartása mellett döntött. Ebben a helyzetben a szűkre szabott legális árucsere lehetőségét más formákkal is ki kellett egészíteni. A tanácshatalom mindent megvásárolt, amire szüksége volt és amit meg tudott venni, így ékszíjat Svájcból, csukamájolajat Norvégiából, gyufát, petróleumot, papírt, hadianyagot Ausztriából és Olaszországból és folyt a jugoszláviai illegális állatforgalom is. A kivitel fő tételei élelmiszerek, bőrök és szeszes italok voltak.
A Kormányzótanács a hatalomátvételkor zárolt pénzintézeteket március 27-én részben államosította. A nagyrészt vagy teljes egészében külföldi tulajdonban levő bankokat nem szocializálták. Korlátozták a bankbetétek felvételét és elrendelték a nagyobb értékű ékszerek beszolgáltatását. A bankok a proletárdiktatúra napjaiban hiánytalanul megőrizték a rájuk bízott értékeket és pénzkészleteik felhasználásával fedezték az üzemek, vállalatok kiadásait. Az ellenőrzést fokozatosan kiterjesztették az összes pénzintézetre, államosították a biztosító- és nyugdíjintézeteket. A pénzintézetek ellenőrzési rendszere a banktisztviselők segítségével eredményesen megvalósult. A munkáshatalom a bankok köztulajdonba vételével, ellenőrzésével meggátolta, hogy a burzsoázia akár ellenforradalmi célokra, akár korábbi fényűző életének fenntartására betétjét felhasználhassa.
A Tanácsköztársaság pénzügyi poétikájának nagy érdeme, hogy a súlyos gazdasági helyzet feltételei között is mérsékelni tudta az infláció ütemét és kísérletet tett a fehérpénz kibocsátásával előállott helyzet megszüntetésére.
A munkáshatalom gazdaságpolitikája az ipar, a kereskedelem, a pénzügy területén jelentős eredményekről adhatott számot. A tanácsállam gazdaságpolitikusai ugyanakkor szembekerültek az adott korban szinte megoldhatatlannak tűnő gazdasági kérdésekkel is. A megoldás helyes útjának a kidolgozását részben objektív okok — gazdasági blokád, intervenció — részben szubjektív tényezők — tanácstalanság, tapasztalatlanság — gátolták. A munkásállam gazdasági vezetőinek érdemeit nem kisebbítheti sem ez, sem az a tény, hogy a megoldhatatlannak tűnő gondok egy részére a választ, a megoldás útját — két évvel később — a lenini új gazdasági politika (NEP) adta meg.
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG AGRÁRPOLITIKÁJA
A proletárdiktatúra legtöbb vezetője jól tudta, hogy egy agrárországban létkérdés a nagybirtokrendszer szétzúzása. Lenin több alkalommal is felhívta erre a figyelmet, többek között a Kun Bélával szikratávírón váltott első üzenetében is. A Tanácsköztársaság vezetői többször is tárgyaltak az agrárrendelet kiadásáról, de a földek tulajdonjogának szabályozása körül hosszan elhúzódott a vita. A Kormányzótanács tagjai egyetértettek abban, hogy a kisajátított földek felosztása sem a társadalom fejlődését, sem a parasztság félemelkedését nem szolgálja, de többen hangsúlyozták, hogy ha minden földet köztulajdonba vesznek, ez a birtokos parasztság széles rétegeit fordítja szembe a munkáshatalommal. A népbiztosok többsége gyors döntést javasolt, néhányan viszont a halasztás mellett voltak. Az elhúzódó vita erősödő nyugtalanságot keltett vidéken. Ezért igen szerény keretek között megengedtek földosztást, házhelyjuttatást, illetve jóváhagyták a már korábban megtörténteket. Ezek az intézkedések elsősorban Békés, Heves és Hajdú megyében váltottak ki kedvező hatást.
A közép- és nagybirtokok szocializálásáról szóló rendelet április 4-én jelent meg. Kisajátították a közép- és nagybirtokokat, míg a kisbirtokok változatlanul magántulajdonban maradtak. Megtiltották a köztulajdonba vett birtokok felosztását, azokon termelőszövetkezeteket kellett alakítani. A rendelkezés megnyugtatta a kisbirtokos parasztságot és a középbirtokos gazdák egy részét, de nyugtalanságot okozott a módosabb középparasztoknál, mivel nem szabályozta a kisajátítás határát. Ennek megállapítását a megyei tanácsokra bízták. A megyei tanácsok a kisajátítás határát általában 100 magyar holdban határozták meg, de pl. Csongrád megyében 150—200 holdban, Veszprém megyében pedig 200 holdban.
Az országban a szocializálás mintegy 5 millió 628 ezer hold földre terjedt ki, termelőszövetkezet azonban ennél jóval kisebb területen alakult. Szövetkezetek elsősorban azokban a megyékben jöttek létre, ahol már a proletárdiktatúra győzelmét megelőzően is kezdtek alakulni. — Somogy és Fejér megye —, illetve ahol erre a politikai feltételek létrejöttek: Heves, Nógrád, Pest, Győr, Tolna, Vas és Veszprém megyében. A Dunántúl és a Duna—Tisza köze mezőgazdasági termelés szempontjából alapvető fontosságú kilenc megyéjében a ténylegesen megalakult, mintegy egymillió hold földet magukba foglaló szövetkezetek irányítására a Földművelésügyi Népbiztosság létrehozta a szövetkezetek központját. A szövetkezetek szervezete mai fogalmaink szerint inkább olyan állami gazdaságra hasonlított, ahol a munkástanács széles körű ellenőrzési, véleményezési jogokkal rendelkezett, és érvényesült a munkahelyi demokratizmus. A szövetkezeti mozgalom sikereiről, hatásáról, eredményeiről lelkes hangon számoltak be Móricz Zsigmond somogyi és Krúdy Gyula Fejér megyei tudósításai.
A parasztság — a nagybirtokok cselédségének jó részét kivéve — földosztást várt a munkásállamtól és ezért csalódott az ezeréves per ilyen módon történő lezárásában. A földosztás elmulasztása a Tanácsköztársaság legsúlyosabb hibája volt, hiszen végrehajtása forradalmasította volna a parasztságot, elmaradása viszont fokozta politikai passzivitását. A földosztás gondolata június végén, július elején ismételten felmerült azok részéről, akik a parasztkatonák lelkesítése érdekében vetették fel javaslatukat, kedvező döntés azonban ekkor sem született.
A működő szövetkezetekben is sok volt a gond. A cselédség egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy a régi tulajdonos, a korábbi gazdatiszt megtartotta irányító szerepét. És bár ezek az emberek pozíciójuk megőrzése érdekében szorgosan munkálkodtak, vezetési módszereikkel háttérbe szorították a demokratikus önkormányzat légkörét. Jól jellemezte ezt a helyzetet Varga Jenő, amikor némi túlzással megállapította, hogy „sok helyen megmaradt a régi tulajdonos, mint a kormány által kinevezett termelőbiztos … külsőleg az ilyen uradalmakon semmi sem változott. A régi földesúr megmaradt régi lakásában, tovább is négylovas hintón járt, és a kevésbé forradalmi érzelmű cselédséggel és munkássággal szemben ugyanolyan módon földesúrként viselkedett, mint azelőtt. A földművesproletárok tetemes része ilyenformán a diktatúrában nem forradalmasodott, a diktatúrából nem látott egyebet, mint hogy most az eddiginél magasabb bért kap.”
A tanácshatalom számos kedvező intézkedéssel igyekezett támogatni a kisparaszti gazdaságokat. Megszüntették a korábbi dohánymonopóliumot, hiteleket, nyugodt termelési feltételeket teremtettek. A szövetkezetek esetében már-már a rentabilitást is veszélyeztető mértékű bér- és juttatási rendszert dolgoztak ki és vezettek be. A Tanácsköztársaság intézkedései gazdaságilag is kedvezően hatottak: 1919-ben jó termést takarítottak be, megakadályozták az állatállomány további csökkenését, biztosították a lakosság ellátását, a Vörös Hadsereg jó élelmezését.
A kedvező gazdasági intézkedések azonban nem ellensúlyozhatták a földosztás elmaradásának politikai következményeit. Erre vallott, hogy a Vörös Hadseregbe aránylag kevés szegényparaszt jelentkezett. Az események „tragikus kontrasztja”, hogy a Tanácsköztársasággal szembenálló ellenséges csehszlovák, román és délszláv állam — ha korlátozott keretek között is, de — végrehajtotta a földreformot.
A PROLETÁRDIKTATÚRA SZOCIÁLPOLITIKÁJA
A munkáshatalom népjóléti intézkedései döntő változást jelentettek az életszínvonal, a szociális ellátás terén. A tanácshatalom a szűkös anyagi lehetőségek maximális kihasználásával azonnali, számottevő változást kívánt elérni az életkörülmények javításában. A Tanácsköztársaság vezetői azt is sokszor hangsúlyozták, hogy a nyomor végleges felszámolása, a szociális elesettség teljes megszüntetése csak hosszú évek munkájával, a termelés megfelelő mértékű emelésével valósítható meg.
A Forradalmi Kormányzótanács április 17-én általános bérrendezést határozott el. A megállapított órabérek a polgári demokratikus rendszer utolsó heteiben emelt béreket javították. A béreket napi nyolcórás munkaidőre állapították meg, az üzemi munkástanácsok viszont eléggé liberálisan igazolták a teljesített munkaórákat, túlórákat. A munkáshatalom javított a tisztviselők, a közalkalmazottak és a pedagógusok anyagi helyzetén is. Különösen számottevően emelkedett a tanítók, a tanárok fizetése. A nemzet egykori „napszámosainak” bérét úgy állapították meg, hogy egy tapasztalt pedagógus megközelítőleg akkora fizetést kapott, mint a népbiztosságok vezető munkatársai. Nagy szociálpolitikai vívmány volt az évi fizetett szabadság bevezetése.
A tanácshatalom igen nehéz körülmények között biztosította a munkásság, az alkalmazottak ellátását. Az, hogy az országban senki sem éhezett — nem úgy, mint az antant-segélyt „élvező” Bécsben — az egyenlő elosztásnak, a jegyrendszer bevezetésének volt köszönhető. Sok gondot okozott a zsírhiány és a ruházati cikkek szűkös készlete. A háborúból hazatért katonák egy része kényszerűségből továbbra is korábbi egyenruhájában járt.
A munkabérek, a természetbeni juttatások emelkedése a mezőgazdaságban jelentősebb, mint az iparban. A mezőgazdasági napibér mintegy 25—30%-kal növekedett. A nagy nyári mezőgazdasági munkák időszakában a napibért ismételten emelték. A fizetésnél is nagyobb mértékben emelték a természetbeni juttatásokat, a gabona járandóságot, az illetményföldet, az aratórészt, a szalonna-, a tüzelő- és a petróleum juttatást.
A Tanácsköztársaság jelentős szociális intézkedésrendszert dolgozott ki a társadalmi egyenlőség megteremtése érdekében. A kötelező baleset- és betegségi biztosítást kiterjesztették az összes dolgozóra és szövetkezeti tagra, emellett lehetőséget teremtettek a kisgazdák önkéntes biztosítására is. A biztosítottakat ingyenes orvosi ellátás illette meg. A táppénz időtartamát a korábbi 20—26 hétről egy évre emelték. Míg korábban a táppénz a fizetés feléig terjedhetett, addig a tanácshatalom napjaiban a munkásokat a betegség időtartamától függően 60—70%-os táppénz illette meg. Meghatározott esetben a táppénz a fizetés teljes összegére emelkedhetett.
A Tanácsköztársaság alkotmánya mintegy előrevetítve a kommunista társadalom képét, deklarálta az általános munkakényszert és a munkához való jogot, valamint megállapította: „A munkaképteleneket, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, de akiknek az állam munkát juttatni nem tud, az állam tartja el.” A munkáshatalom ezzel igen nagy terhet vállalt magára, mivel ebben az időben sok volt a munkanélküli. Továbbra is megkapták bérüket az ideiglenesen munka nélkül maradt dolgozók, alkalmazottak, tisztviselők. A tanácsok számos kísérletet tettek a munkaalkalmak számának szaporítására. Terveket dolgoztak ki pl. a feleslegessé vált tisztviselők, alkalmazottak mezőgazdasági munkára való átirányítására.
Tervezet készült a 60 éves kortól járó általános nyugdíj bevezetésére. A tanácshatalom jelentősen emelte a rokkantsági juttatást, a hadiözvegyek, hadiárvák anyagi támogatását. Különös gondot fordított a gyermekvédelemre, a terhes anyák gondozására. A kismamákat terhességük utolsó négy hetében már táppénz illette meg, míg a szülést követően nyolc héten át kapták teljes fizetésüket. Az anya ezt követően még tizenkét héten keresztül kapott szoptatási segélyt. A tanácsállam a gyermekek egészségügyi ellátása érdekében kiépítette az iskolaorvosi hálózatot, bevezette a kötelező orvosi vizsgálatot 6—14 éves kor között. A gyermekről való gondoskodás teljes mértékben állami feladattá vált és ez az ellátáson, a ruházkodáson kívül a gyermeküdültetés megszervezését is jelentette.
A beteg gyermekek részére iskolaszanatóriumokat állítottak fel a korábbi luxusvillákban. Megnyitották az ifjú nemzedék előtt a parkokat és felszámolták a háború éveiben elterjedtté vált gyermekmunkát. Külön szabályozták a tanoncok — mai fogalommal ipari tanulók — jogait. Nem engedték, hogy a korábban szinte általánosan elterjedt gyakorlatnak megfelelően házimunkára fogják őket, meghatározták napi munkaidejüket is.
A helyi tanácsok széles körű segélyezési programot dolgoztak ki, és megkezdték a magányos öregek, nyomorékok, vakok felkutatását, összeírását, a róluk váló gondoskodás megszervezését. A proletárhatalom nemcsak rendelkezéseket adott közre az orvosi, a szociális ellátásról, hanem széles körű propagandatevékenységet is kifejtett az egészségügyi műveltség terjesztése, a népbetegségek felszámolása érdekében.
A proletárdiktatúra győzelmének pillanatában rendkívül súlyos volt a lakáshelyzet. Egyedül a fővárosban mintegy negyedmillió ember lakott heted- vagy többedmagával egy szobában. A kialakult állapotokon csak gyors és radikális intézkedéssel lehetett változtatni. Budapesten közel százezer embert költöztettek be a nagypolgárok tágas, sokszobás lakásaiba, villáiba. A lakásbizottság emellett minden feleslegessé vált helyiséget a lakásigénylőknek juttatott. A tanácshatalom természetesen nem tekintette végleges megoldásnak a radikális döntést, hanem nagyvonalú terveket dolgozott ki lakótelepek építésére. A tervek megvalósítására részben az építőanyagok hiánya, részben az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor.
A Tanácsköztársaság az ismertetett terveken, intézkedéseken túlmenően széles körű társadalmi programokat, terveket dolgozott ki. A munkáshatalom emberközpontú szociális terveinek a teljes körű megvalósítására a 133 nap kevésnek bizonyult. Számos esetben még az elképzelések megvalósításának megkezdéséig sem jutottak el. Emellett a tanácshatalom erejének, energiájának, erőforrásainak jelentős részét lekötötték a katonai és gazdasági feladatok.
A TANÁCSHATALOM MŰVELŐDÉSPOLITIKÁJA
A munkáshatalom a művelődésügy területén is a tennivalók sokaságával került szembe. A korabeli Magyarország hat éven felüli lakosságának közel egyharmada volt analfabéta, és a munkások, parasztok tízezrei soha életükben nem juthattak el egy könyvtárba, színházba vagy múzeumba. A proletárdiktatúra állama nemcsak hozzáférhetővé kívánta tenni a kultúra eredményeit, hanem ösztönözte annak megismerését is.
A Forradalmi Kormányzótanács az oktatásügyet állami feladatnak tekintette és ennek megfelelően valamennyi oktatási és nevelési intézményt kisajátított, beleértve az egyházi iskolákat is. A tanácskormány szétválasztotta az államot az egyháztól és a helyi tanácsokra bízta, engedélyezik-e az iskolákban a hitoktatást. A fővárosban és számos vidéki iskolában a tanácsok nem járultak hozzá a hittanórák megtartásához, noha ezt a rendelkezést ellenezték a vallásos szülők, akik ugyanakkor más kérdésekben támogatták a munkáshatalmat.
A Tanácsköztársaság hozzákezdett az óvodáktól az egyetemig terjedő oktatási és nevelési reform kidolgozásához, megvalósításához. Az óvodát olyan játékiskolává szervezték át, ahol elsőrendű feladatnak tekintették a gyermekek felkészítését a közösségi életre, az iskolai tanulásra, a munkára. Hozzáláttak az óvodai hálózat széles körű bővítéséhez. Az iskolák kisajátításával egyidőben megkezdődött a tantervek, tankönyvek egységesítése, a pedagógusok továbbképzése és átképzése. A megszállt területekről menekült tanárok elhelyezésével nagyon enyhült a pedagógushiány. Teljes felszámolása érdekében a más foglalkozású értelmiségiek egy részét is a pedagógus pályára kívánták átirányítani. Azokban a községekben, ahol több tanító dolgozott, hozzákezdtek az osztatlan iskolai oktatás megszüntetéséhez.
A szocialista pedagógusok által kidolgozott tervek szerint az 1919—1920-as tanévben már működött volna az új, egységes nyolcosztályos általános iskola. Ekkor vezették volna be a társadalmi ismeretek oktatását. Az általános iskolai tankönyvek kidolgozása is megindult, az osztályszemlélet szempontjából legérzékenyebb történelemoktatást a Néptanítók Lapjában közölt programokkal alapozták meg. A középiskolában ötosztályos, illetve négyosztályos iskola létrehozására került volna sor. A tanterv jelentősen csökkentette a holt nyelvek — ógörög, latin — tanítására fordított időt, előtérbe állította a munkaiskola jelleget, a természettudományi tárgyak és az élő nyelvek oktatását. A tervek között szerepelt az érettségi megszüntetése és a szociológiai oktatás bevezetése, melynek keretében a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, a marxista irodalom kiemelkedő alkotásait kívánták oktatni, tanulmányozni. Az általános középiskolákkal párhuzamosan szándékozták létrehozni az ipari, a mezőgazdasági és az elosztóüzemi (kereskedelmi) szakmunkásképző intézetek hálózatát.
Az egyetemeken és a főiskolákon folyó oktatás korszerűsítésére is megkezdődött a reformtervek kimunkálása. A Tanácsköztársaság az egyetemi oktatók sorából eltávolította azokat, akik kinevezésüket nem tudásukért kapták, és helyettük katedrához juttatta a magyar szellemi élet kiválóságait, köztük Babits Mihályt, Bolgár Eleket, Mannheim Károlyt, Pólya Györgyöt, Vadász Elemért és másokat. Ekkor lépett először nő magyar egyetemi katedrára Dienesné Götz Irén személyében. A budapesti egyetem jogi karán és a jogakadémiákon felfüggesztették az oktatást, részben mert ez az ágazat telítődött a leginkább a burzsoázia osztályszempontjaival, részben pedig azért, mert túl sok volt a szükséglethez képest a jogászvégzettségű értelmiségi.
A felsőfokú oktatásban olyan elképzelések születtek, hogy szétválasztják a gyakorlati szakemberek és a tudósok oktatását, képzését. A moszkvai munkásegyetem példájára megszervezték a fővárosban a Marx—Engels Munkásegyetemet azzal a céllal, hogy a szervezett munkásokat megismertessék üzemviteli, könyvviteli, szervezési, közgazdasági alapismeretekkel. Az egyetemen társadalomtudományi, természettudományi és közgazdasági tanfolyamokat kívántak indítani. A társadalomtudományi és a természettudományi oktatás közel kétszáz hallgatóval a munkáshatalom napjaiban megindult. A tanfolyam elsődleges célja a proletárok felkészítése lett a termelés, a közigazgatás, a kultúra különböző területeinek irányítására.
A Tanácsköztársaság jelentős erőfeszítéseket tett az analfabetizmus felszámolására, a munkásegyetemre való felvételre előkészítő tanfolyamok megszervezésére, a legszélesebb körű ismeretterjesztés lehetőségeinek a biztosítására. A munkáshatalom első két hónapjában csak a fővárosban közel hétezer érdeklődő részére indult tanfolyam. Az ismeretterjesztés hatékonyabbá tétele érdekében Budapesten létrehozták Európa egyik legnagyobb szemléltető központját.
A kulturális és művészeti élet irányítását a Közoktatásügyi Népbiztosság felügyelete alatt működő művészeti direktóriumok látták el. Ezek a testületek a haladó művészek, írók legjobbjait tömörítették. Az írói direktórium tagja lett Babits Mihály, Balázs Béla, Kassák Lajos, Komját Aladár, Lukács György, Móricz Zsigmond; a művészeti és múzeumi direktórium keretében dolgozott Berény Róbert, Kozma Lajos, Ferenczy Béni; a színházi ügyeket irányító tanácsban helyet foglalt Csortos Gyula, Somlay Artúr, Ódry Árpád, Rátkai Márton és Törzs Jenő; a zenei élet vezetését ellátó testületben részt vett Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és Reinitz Béla.
A szocialista forradalom biztosította a tudományos és a művészi alkotás szabad kibontakozását. A Tanácsköztársaság erejéhez mérten nagyvonalúan gondoskodott az alkotó művészek támogatásáról, műveik megjelentetéséről, népszerűsítéséről. Felkarolta a tehetséges munkásfiatalokat, akik részére nemcsak a fővárosban, hanem Nyergesújfalun is képzőművészeti tanfolyamot indított. A képzést ellátó tanárok sorában ott volt Kernstock Károly, Medgyessy Ferenc, Uitz Béla, akiket bármelyik európai képzőművészeti akadémia szívesen látott volna tanárai között. A tanfolyamok számos tehetséges munkásfiatalt indítottak el művészi pályáján, köztük Derkovits Gyulát.
A könyvkiadás és -terjesztés irányítására létrehozták a Szellemi Termékek Országos Tanácsát, amely 334 könyvet, brosúrát adott ki közel 26 millió példányban. A megjelentetett művek sorában jelentős helyet foglaltak el Marx, Engels és Lenin legfontosabb alkotásai, és más szocialista teoretikusok művei. A marxizmus egyik legnagyobb alkotásának „A tőké”-nek magyar nyelvre fordítására munkaközösséget hoztak létre. A népművelésből kivette a részét a politikai propaganda is. Neves írók tollából jelentek meg rövidebb lélegzetű írások, amelyek a Tanácsköztársaság rendeleteit ismertették, népszerűsítették.
A Forradalmi Kormányzótanács már március 22-én elrendelte a magánkézben levő művészi alkotások köztulajdonba vételét. Néhány hét alatt több ezer rangos művészi alkotás került a munkásállam birtokába, köztük számos Brueghel, Goya, Delacroix, Manet, Renoir, Rembrandt és Tintoretto mű. A színházak műsoráról lekerültek a reakciós szellemű, vagy gyenge színvonalú színdarabok és helyüket olyan klasszikusok foglalták el, mint Shakespeare, Strindberg, Gorkij, Shaw vagy Hauptmann. Új, forradalmi szellemű alkotások bemutatására kevés volt az idő, de a színházak közönsége napok alatt teljesen átalakult. „Ma nemigen látni látcsövet — írta a rendszeres színházlátogató Kosztolányi Dezső. — Akik mostanában járnak színházba, azoknak oly üde és oly öröm látni és hallani, hogy nem kell fűszerezniük, a szemük még nem romlott el a színek élvezésében, még nem lettek színházi rövidlátók. Ők a kezükön se viselnek kesztyűt, a szemükre se tesznek semmit. Meztelen kézzel, meztelen szemmel, meztelen szívvel fogadják az élet álmát, a játékot.
Ha pedig a színész mostanában a nézőtérre pillant, csak eleven tüzeket lát, szemeket, kék, barna, fekete, sárga, zöld, szürke lángokat, melyek — színes templomi mécsek, áhítatosan lobognak a homályban.”
A munkáshatalom 133 napja alatt 35—40 játékfilm készült, emellett a celluloid szalag megörökítette a Tanácsköztársaság politikai, gazdasági és kulturális eseményeit, eredményeit, a honvédő háború döntő pillanatait. A művészi filmek mellett sokirányú elképzelések születtek a filmgyártásnak az oktatás, ismeretterjesztés, szakmai képzés szolgálatába állításáról. A közművelődési munka fontos bázisát nyújtották a könyvtárak, a kisajátított könyvgyűjtemények. Széles körű tervek születtek a könyvtári hálózat országos kiépítéséről. A tanácsállam sort kerített új múzeumok felállítására is, így létrehozták a munkásmozgalmi emlékek ápolására, őrzésére a Proletármúzeumot.
A proletárdiktatúra kultúrpolitikusai, művészeti életének vezetői messzetekintő programokat dolgoztak ki a szocialista művelődéspolitika széles körű megvalósítására. A legtöbb terv és elképzelés megvalósítására azonban már nem maradt idő. Hogy megszülettek, arról a levéltárakban őrzött iratok tudósítanak.
Ellenőrző kérdések:
Melyek voltak a munkásállam legfontosabb gazdasági, gazdaságpolitikai intézkedései?
Mi jellemezte a Tanácsköztársaság agrárpolitikáját?
Mi a jelentősége a proletárdiktatúra szociálpolitikájának?
Milyen törekvéseket szolgált a tanácsállam művelődéspolitikája?
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A magyarországi forradalmak 1918-1919 MSZMP)
1919. MÁRCIUS 21.
A Berinkey-kormány lemondásával lehetőség teremtődött arra, hogy a szocialista munkásság békés úton, polgárháború elkerülésével átvegye a hatalmat. A döntés a budapesti proletárok kezében volt, és a főváros munkássága egy emberként a tanácshatalom megteremtése mellett foglalt állást. Bár március 21-én reggel a lapok a nyomdászsztrájk miatt nem jelentek meg, az antant jegyzékéről, a kormány lemondásáról szóló hírek mégis városszerte elterjedtek. A délelőtt folyamán a fontosabb üzemek képviselői, a Katonatanács megbízottai megbeszélést tartottak és ezt követően megkezdték a főváros stratégiai pontjainak a megszállását. Már délelőtt összeült az MSZDP vezetősége, ide sietett a Gyűjtőfogházból Landler Jenő, aki beszámolt a kommunista vezetőkkel folytatott egyesülési tárgyalásokról. A szociáldemokrata pártvezetőség határozatot fogadott el a két munkáspárt egyesüléséről és bizottságot küldött ki a Gyűjtőfogházba a Kommunista Párt vezetőivel való tárgyalásra. A határozat ellen csak néhány jobboldali szociáldemokrata vezető (Garami Ernő, Buchinger Manó, Propper Sándor és Peidl Gyula) szavazott.
A kora délutáni órákban megjelent a Gyűjtőfogházban az MSZDP hivatalos tárgyaló küldöttsége. „Elérkezett a látogatási idő. Az elvtársak valósággal özönlöttek hozzánk a fogházba … A folyosón csak úgy hemzsegett a sok ember, hering módjára összepréselve — írta a szemtanú, Szántó Béla. — A fogház udvarán is meglehetősen élénk volt a sürgés-forgás. A beszélgetés egyetlen téma, a hatalom átvételének kérdése körül forgott … Ilyen volt a hangulat, amikor a szociáldemokraták tárgyaló bizottsága megérkezett. Tagjai: Landler, Weltner, Kunfi, Pogány és Haubrich voltak. Az ülés azonnal megkezdődött és csaknem két órán át tartott.
Először Weltner beszélt, aki röviden kijelentette, hogy a szociáldemokrácia eddigi politikája csődöt mondott, a szociáldemokrácia a Kommunista Párt alapjára helyezkedik. Ily módon helyreáll az egység, az egységes párt csatlakozik a III. (azaz a kommunista) Internacionáléhoz, átveszi a hatalmat, és még ma kihirdeti a proletariátus diktatúráját … Az ülés délután 5 órakor ért véget …”
A két munkáspárt egyesüléséről aláírt egységokmány is bizonyította, hogy az MSZDP teljes egészében elfogadta a KMP platformját. Az egységokmány megjelölte az egyesült párt nevét — Magyarországi Szocialista Párt —, megállapította, hogy a „párt a proletariátus nevében haladéktalanul átveszi a hatalmat. A proletárság diktatúráját a munkás-, katona- és paraszttanácsok gyakorolják … Haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből.”
Már a tárgyalások idején összeült az MSZDP pártválasztmánya és egy ellenszavazattal jóváhagyta az egységokmány aláírását. A KMP nem rendelkezett hasonló szintű testülettel, de a fővárosban tartózkodó kommunista vezetők megvitatták és kétségeiket kifejezve elfogadták az egyesülési tárgyalásokat. A két munkáspárt egyesüléséről a kommunisták nagyobb csoportját este Szamuely Tibor tájékoztatta, amikor azok éppen Lukács György előadását hallgatták. A két munkáspárt egyesülésének a módja később súlyos gondok forrásává vált, de az adott helyzetben vitathatatlanul elkerülhetetlen volt a munkáshatalom gyors megteremtése érdekében.
A délután folyamán Pogány József vezetésével tanácskozott a Katonatanács is, amely az ünnepélyes csatlakozáson túlmenően konkrét intézkedéseket hozott a hatalom megragadásáról, a közrend fenntartásáról. A délutáni órákban tartotta meg utolsó ülését a Berinkey-kormány is, és elfogadta a Vix-jegyzék követeléseit visszautasító választ, majd lezárta a folyamatban levő ügyeket. Este Károlyi Mihályt értesítették, hogy kikiáltották a proletárdiktatúrát és engedélye nélkül közzétették azt a kiáltványt, amelyben lemondott az elnöki tisztségről és átadta a hatalmat a munkásosztálynak. Károlyi Mihály az események ilyetén alakulása dacára jóindulattal fordult a proletárforradalom felé, amit március 22—i, a Forradalmi Kormányzótanácsot támogató nyilatkozata is bizonyított. Ragaszkodott ahhoz, hogy valamiféle tisztséget vállalhasson. Feltűnést keltett kinevezése a Hangya politikai biztosává.
A Budapesti Munkástanács ülésére 21-én az esti órákban már akkor került sor, amikorra a hatalom átvétele megtörtént. A felfegyverzett munkásosztagok nemcsak a stratégiai pontokat foglalták el, de gondoskodtak a fegyver- és lőszerraktárak védelméről, a bankok és ékszerüzletek őrzéséről, a fosztogatások megakadályozásáról, a közbiztonság fenntartásáról. A Budapesti Munkástanács lelkes hangulatban elfogadta az egységokmányt és közfelkiáltással döntött a hatalom kézbe vételéről. A kommunista vezetők ekkor még nem vetettek számot azzal, hogy a szociáldemokrata vezetők egy része nem őszintén örül a hatalom átvételének. Kun Bélát azonban már ekkor kétségek gyötörték: „Nagyon simán ment. Egész éjjel nem aludtam, folyton azon gondolkodtam, hogy hol követtük el a hibát. Mert valahol hiba történt. Nagyon simán ment. Majd rájövünk, csak attól tartok, hogy már későn.”
Késő este összeült a két munkáspárt vezetősége és kijelölte az új kormány — a Forradalmi Kormányzótanács — tagjait, a népbiztosokat. Az új államhatalom ezekkel az új elnevezésekkel is dokumentálta a szocialista forradalom és a polgári rendszer közötti különbséget. A Forradalmi Kormányzótanács elnöke Garbai Sándor lett, a tanácshatalom tényleges politikai vezetője, Kun Béla a külügyi népbiztos tisztségét töltötte be.
A Forradalmi Kormányzótanács összetétele a pillanatnyi erőviszonyokat tükrözte. Ennek megfelelően a szociáldemokrata népbiztosok háromnegyede a baloldal és az ingadozók képviselői közül került ki, de kisebb jelentőségű pozíciót néhány jobboldali beállítottságú személyiség is kapott. A kommunisták javaslatára elfogadták, hogy a Kormányzótanács ülésein a népbiztos helyettesek is vegyenek részt. Így a kommunisták is megfelelő arányú képviselethez jutottak, mivel a 13 népbiztoshelyettes közül 9 a kommunista párt tagja volt. A számarányoknál azonban sokkal fontosabb az a tény, hogy ezekben a napokban a döntő szó a kommunistáké lett.
A tanácskormány rendeletet hozott a statáriumról, amelynek értelmében halálbüntetéssel sújtják a Tanácsköztársaság intézkedéseinek ellenszegülőket, az ellenforradalmi szervezkedést szítókat, fosztogatókat. Az intézkedést szó szerint nem hajtották végre, azért hozták, hogy a munkáshatalom ellenségeit elrettentsék. A Kormányzótanács egyúttal teljes szesztilalmat léptetett életbe, ami a hatalom átvételének napjaiban teljes mértékben szükséges rendszabály volt. Egy másik döntés az állami- és pártvezetés közötti különbség tisztázatlanságáról tanúskodott: kimondták, hogy a megtartandó pártkongresszusig a Kormányzótanács látja el a pártvezetőség funkcióit.
A szocialista forradalom Magyarországon békés úton győzött. A politikai hatalom békés meghódítása azzal vált lehetővé, hogy a munkásság a kommunisták vezetésével maga mellé állította a nép döntő többségét, ugyanakkor a forradalom ellenségeinek táborát az átmeneti erőtlenség jellemezte. Az adott történelmi lehetőség gyors, céltudatos intézkedések sorozatán keresztül valósult meg, és ez a forradalom vezérkarának az érdeme. A hatalom békés úton történő átvétele elvi szempontból is igen nagy jelentőségű, hiszen bebizonyította: a szocialista forradalom győzelemre juttatásának nem a fegyveres felkelés az egyetlen útja. A szocialista forradalom magyarországi győzelme elválaszthatatlan a két munkáspárt egyesülésétől, a proletariátus politikai egységének a helyreállításától.
V. I. Lenin 1919. április -3-án, a moszkvai szovjet ülésén méltatta a magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának nemzetközi jelentőségét és megállapította: „… a magyar forradalom azzal, hogy egészen másképpen született meg, mint a miénk, megmutatja az egész világnak azt, ami Oroszország tekintetében nem volt világos: nevezetesen, hogy a bolsevizmus, az új proletárdemokráciával, munkásdemokráciával függ össze, amely a régi parlament helyébe lép …
Abban az államban, amelyben a burzsoázia nem fog ilyen veszett ellenállást tanúsítani, a szovjethatalom feladatai könnyebbek lesznek, munkája során elkerülheti majd azt az erőszakot, azt a véres utat, amelyre Kerenszkij úrék és az imperialisták kényszerítettek bennünket. Mi még nehezebb utat is végig fogunk járni. Ám legyen Oroszországnak osztályrésze, hogy más országoknál több áldozatot kell hoznia. Ez nem meglepő, tekintve, hogy ránk csak ócska romhalmaz maradt örökségül. Más országok más, emberibb úton jutnak el ugyanahhoz — a szovjethatalomhoz. Épp ezért lesz Magyarország példájának döntő jelentősége.”
A MUNKÁSHATALOM FORRADALMI VÍVMÁNYAI
Március 22-én a tanácshatalom kiáltvánnyal fordult az ország népéhez. Ebben bejelentette, hogy a burzsoá uralmat a „proletárság diktatúrája, a munkások és földműves szegények uralma” váltja fel. Magyarország Tanácsköztársasággá alakult — állapította meg a dokumentum, majd ismertette, hogy a termelőeszközök, a nagybirtok köztulajdonba kerül, a szocializált földeken szocialista termelőszövetkezeteket alakítanak. A felhívás hangsúlyozta: a munkáshatalom védelmére proletárhadsereget szerveznek, kíméletlenül fellépnek az ellenforradalmárokkal, az üzérkedőkkel és a fosztogatókkal szemben. A kiáltvány megállapította, a munkáshatalom létének alapvető feltétele a proletariátus teljes egysége. A tanácskormány külpolitikai elveiről szólva a dokumentum rámutatott, hogy a Tanácsköztársaság „teljes eszmei és lelki közösséget” vállal Szovjet-Oroszországgal, és szövetségre lép vele. A kapitalista országok munkásosztályát felszólították, ne engedje, hogy kormányuk hadjáratot indítson a magyarországi munkáshatalom ellen. A kizsákmányolok elleni küzdelemben szövetséget ajánlott a szomszédos országok munkásainak és parasztjainak. Az osztrák és a német munkásosztályt a magyar proletariátus példájának követésére hívta fel.
A „Mindenkihez!” kezdetű kiáltvány őszintén rámutatott mindazokra a nehézségekre is, amelyekkel a magyar tanácshatalomnak szembe kellett néznie. „Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk ezen az úton — állapította meg a felhívás. — És mégis rá kell lépnünk és mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében. Rá kell lépnünk, mert csakis így vihetjük győzelemre a szocializmus világot megváltó ügyét.”
A szocialista forradalom győzelmét a magyar munkások hatalmas tömeggyűléseken ünnepelték meg. Ezek sorából kiemelkedett a március 23-i, amely az Országház előtti téren százezres tömegdemonstrációvá változott. A munkások és parasztok szinte a csodavárás illúziójában élve üdvözölték a proletárdiktatúrát, és a „Mindenkihez!” című kiáltvány figyelmeztetése ellenére egyelőre még nem akarták tudomásul venni a gyülekező felhőket. Az első napokban a tanácshatalom vezetői sem érzékelték eléggé a tervek megvalósításával együtt járó nehézségeket, a belső és a külső helyzet súlyosságát.
Vidéken a hatalom átvétele, a közrend biztosítása, a közigazgatási és ellátási feladatok folyamatos elvégzése a munkás-, paraszt- és katonatanácsokra hárult. Létük és munkájuk biztosította, hogy az egész ország területén gyorsan, hathatósan hajtsák végre a tanácshatalom rendelkezéseit. A szocialista forradalom győzelme vidéken sem ütközött fegyveres ellenállásba. Tudni kell azonban, hogy a proletárforradalom ütőere a fővárosban lüktetett, a vidék magatartása nagyon vegyes volt. A fővárosi proletariátus állásfoglalásán állt vagy bukott a tanácshatalom sorsa. A Forradalmi Kormányzótanács tagjainak zöme is a budapesti munkásságot vagy a szocialista értelmiséget képviselte és ez is erősítette a kapcsolatot a fővárosi üzemi munkásokkal.
Vidéken a legnagyobb aktivitást az ipari termelés centrumaiban dolgozó proletárok, a nagy alföldi városok, a Tiszántúlon élő agrárproletárok tanúsították. A munkáshatalom számára az intervenció kibontakozása után a Dunántúl maradt a legvédettebb, ahol ugyanakkor a szocialista forradalom erői a leggyakrabban kerültek összeütközésbe az ellenforradalom szálláscsinálóival.
A munkáshatalom az első napokban várakozó álláspontra helyezkedett a polgári politikusokkal szemben. Ezt az is indokolta, hogy a Berinkey-kormány polgári tagjainak többsége ünnepélyes külsőségek közepette adta át hivatalát utódjának, beosztottaikat pedig a tanácshatalom támogatására szólították fel. Ebben a helyzetben még a szocialista forradalom nyilvánvaló ellenségei is hűségnyilatkozatokkal kívánták- megőrizni pozíciójukat.
A két munkáspártnak a kommunista platform alapján történő egyesülése a proletárforradalom győzelme érdekében szükségszerű volt. A kommunista vezetők a Magyarországi Szocialista Párt egysége érdekében igyekezték erről meggyőzni a párt tagjait, a kompromisszumokat nehezen elfogadó fiatalokat. Bár a kommunisták megértették, elfogadták a felsorakoztatott érveket, mégsem tűnt el teljes mértékben bizalmatlanságuk. A két munkáspárt egyesülése a valóságban azt jelentette, hogy a kommunista szervezetek beolvadtak a szociáldemokrata szervezetekbe. Nehezítette a helyzetet az egyesült munkáspártba való tömeges belépés: a Magyarországi Szocialista Párt taglétszáma hamarosan megközelítette a másfél milliót. Ilyen körülmények között illuzórikus volt a párthoz való tartozással járó kötelezettségek érvényesítése, betartatása.
Hasonlóan alakult a helyzet a szakszervezeti mozgalomban. A felduzzadás már 1918 végén megindult és azzal tetéződött, hogy a legkülönbözőbb ipartestületek, gazdaszövetségek, érdekvédelmi szervezetek kívántak szakszervezetté alakulni. Ez ellen a Szakszervezeti Tanács erőteljesen tiltakozott. A KMP ugyanakkor feloszlatásuk miatt elvesztette azokat a főképp érdekvédelmi funkciók ellátására alakult tömegszervezeteket, melyekben a kommunisták erősek voltak, így a leszerelt katonák és altisztek, a munkanélküliek és a hadirokkantak szövetségeit.
Létrejött az ifjúsági mozgalom egysége is, Az Ifjúmunkások Országos Szövetsége és a Szocialista Ifjúmunkások Országos Szövetsége még március 21-én éjjel egyesült. A szocialista ifjúsági vezetők elfogadták a kommunista ifjúmunkások célkitűzéseit. Az egységes ifjúsági szervezet április 6-án összvezetőségi ülést tartott és felvette a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) nevet. A KIMSZ a munkáshatalom napjaiban a kommunisták irányításával dolgozott, kiépítette önálló szervezeteit.
A FORRADALMI KORMÁNYZÓTANÁCS ÁTALAKÍTÁSA
A Forradalmi Kormányzótanácsnak az első napokban széles körű rendeletalkotó munkát kellett elvégeznie. A jogszabályok közül kiemelkedett a Vörös Hadsereg megszervezéséről, a termelőeszközök köztulajdonba vételéről, az általános munkakényszerről és a munkához való jogról, az egységes karhatalom megszervezéséről, a színházak, mozik és filmgyárak államosításáról, a bankok kisajátításáról, a bérházak közösségi tulajdonba vételéről, a kislakások bérének mérsékléséről szóló rendelet. Emellett számos olyan rendelkezés is napvilágot látott, amely szimbolikus jelentőségű lett, így például a margitszigeti belépődíj eltörlése. A Forradalmi Kormányzótanács március végén, április első napjaiban megjelent rendelkezései teremtették meg az új rend alapköveit.
A tanácskormány nagyszabású munkát végzett az új államigazgatás megteremtésére, a gazdasági, társadalmi élet átformálására. Ennek során természetszerűleg akadtak véleménykülönbségek a népbiztosok között. Ezek a viták április elejéig jobbára az előrehaladás ütemét érintették. Egyetlen egy kérdésben nem sikerült ezekben a napokban győzelemre vinni a forradalmi álláspontot: a kommunisták nem tudták meggátolni, hogy a Vörös őrség soraiba beolvasszák a korábbi csendőrséget és rendőrséget. Március legvégén, április elején azonban fokozatosan politikai ellentétek keletkeztek a főváros vezetésének kérdésében s a hadügy irányításában. Ez személycserékhez vezetett, s ezzel együtt átalakították április 3-án a Forradalmi Kormányzótanácsot. Kun Béla javaslatára elfogadták, hogy szüntessék meg a népbiztos-helyettesi rangot, legyenek ők is népbiztosok. Így tulajdonképpen minden szakterület élére — több népbiztos — egy testület került. A Forradalmi Kormányzótanács személyi összetétele júniusig alig változott. Az intervenció kezdetekor néhány népbiztos katonai feladatokat is kapott.
A tanácskormány ilyetén átalakítása erősítette a forradalmi pozíciókat, mivel a legtöbb népbiztoshelyettes kommunista volt. Ők és a baloldali szociáldemokraták minden döntő kérdésben érvényesíteni tudták a forradalmi álláspontot. A Kormányzótanács tagjainak zöme értelmiségi foglalkozású, de tagjai között eredeti szakmáját tekintve tizenhét munkás és egy földmunkás is volt. Akkoriban az egész világon nem nagyon működött még egy olyan kormány, amelyben Lukács Györgynél felkészültebb művelődéspolitikus, vagy Varga Jenőnél képzettebb közgazdász irányította a kultúra, illetőleg a gazdaság ügyeit.
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMRENDSZERE
A tanácshatalom államának kiépítése terén a munkáshatalom vezetői V. I. Leninnek az „Állam és Forradalom” című művében megfogalmazott elveit tekintették irányadónak. Tudatában voltak annak, hogy le kell rombolni a régi államgépezetet, és helyébe fel kell építeni a proletariátusét. A munkásállam alapjait a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat gyakorló tanácsok alkották.
Április elején megjelent a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya, a magyar történelem első szocialista alaptörvénye. Az ideiglenes alkotmány szabályozta a tanácsválasztások rendjét és megállapította: „A Forradalmi Kormányzótanács szükségesnek tartja, hogy Magyarország dolgozó népének akaratát a munkás-, katona- és földmívestanácsok útján minél előbb kifejezésre juttassa.” Az ideiglenes alkotmány kimondta: „Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18. életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb. vagy olyan háztartási munkával- foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették …
Nem választók és nem választhatók azok: a) akik nyereségszerzése céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve …”
A szavazás titkos volt, megválasztottnak azokat tekintették, akikre a legtöbb szavazat érkezett. A tanácsokat egyelőre hat hónapra választották.
Magyarországon még soha nem szavaztak ilyen széles körű választójog alapján. Míg az 1910-es választáson ugyanilyen nagyságú területről mintegy 700 000 ember szavazhatott, addig 1919-ben a kilenc milliós összlakosság fele rendelkezett választójoggal. A nyugodt légkörben, lelkes hangulatban lefolyt szavazáson a választásra jogosultaknak kb. fele vett részt. Az országos átlag természetesen nagy különbségeket takart. Míg a fővárosban a többség elment szavazni, addig a vidék kedvezőtlenebb képet mutatott. Azért alakult ez így, mert a falusi nők zöme a kor uralkodó szokásai miatt nem mert szavazni, néhol a földosztás elmaradása miatt nem éltek szavazati jogukkal, néhol meg túl sok embert zártak ki a választásokból.
A tanácsválasztásra a fővárosban és a legtöbb megyében április 7-én került sor. Ezt követően néhány napon belül megválasztották a felsőbb fokú tanácsok tagjait. A Forradalmi Kormányzótanács meghatározta a helyi tanácsok és direktóriumok (intéző bizottságok) hatáskörét. Alapvető feladatuk lett az új társadalmi rend megteremtése, hatáskörükbe tartozott a közigazgatás irányítása, a régi tisztviselői gárda lecserélése, az élelmiszerkészletek felmérése, az ellenforradalmi jelenségek éber figyelemmel kísérése, a termelés folyamatosságának biztosítása, a közrend fenntartása. Az ügyek folyamatos intézésére intéző bizottságokat hoztak létre, amelyek saját soraikból a közigazgatási munka közvetlen irányítására néhány tagú testületet választottak. A tanácsok szakbizottsági rendszere lehetővé tette, hogy szakértők is bekapcsolódjanak a munkába.
A helyi és a megyei tanácsok széles hatáskörüket számos esetben túllépték azokon a területeken, ahol a jogi szabályozásra már nem jutott idő. A központi hatalom és a tanácsok között gyakran súrlódást okozott, hogy a felsőbb szervek döntéseiket számos esetben a helyi sajátosságok figyelmen kívül hagyásával hozták meg.
A legtöbb tanács osztályösszetétele jól alakult. Új választást csak Pest, Sopron és Vas megye egyes községeiben kellett tartani, mert ott a tanács tagjai közé túl sok volt kizsákmányoló került. Az ipari városokban a tanácstagok túlnyomó többsége munkás, míg a falvak és a parasztvárosok esetében földmunkás és szegényparaszt. Helyet kaptak az értelmiség képviselői is, elsősorban a tanítók.
A Tanácsköztársaság népbiztosságai a régi miniszteriális rendszer bázisán jöttek létre. A korábbi minisztériumi tisztviselőgárdát formálisan megtartották. Melléjük kerültek az újonnan behívott értelmiségiek, munkások, parasztok, akik kezükbe vették az ügyek operatív irányítását. Ennek következtében a népbiztosságok létszáma felduzzadt.
A munkáshatalom gyökeresen átformálta az igazságszolgáltatás szervezetét. A proletárdiktatúra kikiáltása után a bíróságokat felfüggesztették, majd a folyamatban levő ügyeket felülvizsgálták és lezárták. A tanácskormány felállította az új bírói szervezetet, a forradalmi törvényszékeket, és életrehívta a statáriális bíróságokat. A forradalmi törvényszékek elnökeit, tagjait a tanácsok, jelölték ki. Ennek megfelelően a fővárosban a bírák mintegy 90%-a munkás, vidéken 77%-a munkás vagy paraszt. A forradalmi törvényszékek fontos szerepet töltöttek be a munkáshatalom rendjének biztosításában. Feladatukat általában megfelelően látták el, ítéleteiket nagy körültekintéssel hozták meg. Egy részük azonban túlságosan elnéző, megbocsátó magatartást tanúsított a bűncselekmények elkövetőivel szemben.
A proletárdiktatúra létérdeke volt a régi erőszakszervezetek felszámolása és az új, forradalmi fegyveres testületek létrehozása. Kun Béla már március 22-én javasolta a rendőrség és a csendőrség azonnali lefegyverzését és új karhatalom létrehozását. Javaslatát következetlenül fogadták el, mivel a rendőrséget és a csendőrséget feloszlatták ugyan, de személyi állományát beosztották a megalakuló Vörös Őrségbe.
A Belügyi Népbiztosság március 26-án adta ki a Vörös Őrség megalakításáról szóló rendeletét. Az intézkedés időszerűségét misem bizonyította jobban, mint az, hogy előző nap sor került az első ellenforradalmi jellegű megmozdulásokra Kistarcsán, Kálmándon és Kisvárdán. A Vörös Őrség feladata a közrend fenntartása lett. A korábban meglevő karhatalmi alakulatok, fegyveres testületek beolvadtak soraiba. Bár a legénységet és a tisztikart munkásokkal és leszerelt katonákkal erősítették meg, de az átvett személyi állomány felülvizsgálatára csak később került sor. A felülvizsgálatot általában a régi parancsnoki gárda végezte. A régi államapparátus tagjainak átvétele természetszerűleg sokkal súlyosabb következményekkel járt a fegyveres erőknél, mint a miniszteriális apparátusban.
A Vörös Őrséget a fővárosban forradalmi szellemben irányították, vidéken azonban a helyi erőviszonyokon múlott, hogy milyen lett a politikai irányítás. A Vörös Őrség egységeinek zöme helytállt. Akadtak egyes tagjai, akik később vidéki ellenforradalmi szervezkedéseket kezdeményeztek. A Vörös Őrség szervezéséért sokat tettek kommunista vezetői, Jancsik Ferenc, Münnich Ferenc, Seidler Ernő, Szántó Rezső és harcostársaik.
A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban a belbiztonság erősítésére forradalmi szellemű munkásegységeket hoztak létre. Az ellenforradalmárok legrettegettebb ellenfele a Lenin-fiúk alakulata lett. Az ellenforradalmi szervezkedések megfigyelését, felderítését a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozó osztálya látta el Korvin Ottó irányításával. A román királyi hadsereg támadását követően Szamuely Tibort megbízták a hátország rendjének a fenntartásával. Szamuely mozgékony alakulatával kimagasló szerepet töltött be az ellenforradalmi lázadások felszámolásában.
Ellenőrző kérdések:
Melyek voltak a proletárdiktatúra megteremtésének fontosabb állomásai?
Milyen intézkedéseket hozott a Forradalmi Kormányzótanács a tanácshatalom államrendszerének a kiépítésére?
A tanácsválasztások. Mi jellemezte a kiépülő tanácsrendszert?
Hogyan zajlott le a két munkáspárt és a két ifjúsági szövetség egyesülése? Milyen következményekkel járt a két munkáspárt egyesülésének a történelmileg megvalósult útja?
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Intézkedések az újjászervezett hadsereg továbbfejlesztésére
140
1919 május 26
A Hadügyi Népbiztosság intézkedése a nemzetközi ezredek átszervezéséről és pótzászlóaljuk felállításáról
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi ezredek számára a pótlásra csak az eddiginél kisebb mértékben lehet számítani, a Hadseregfőparancsnoksággal egyetértésben a nemzetközi ezredek átszervezése tárgyában a következőket rendelem el:
A jövőben csupán az 1. és 2. nemzetközi gyalogezredek fognak megmaradni, míg a 3. és 4. ezred feloszlik, illetőleg ezeknek Budapesten levő részeiből két megmaradó ezred számára egy pótzászlóalj fog szerveztetni, mely a nemzetközi ezredek szervező és toborzó irodájával egybeolvadva végzi a kintlevő csapatok számára a pótláshoz szükséges emberek toborzását, a menetszázadok összeállítását, a ki nem képzettek kiképzését.
Nemzetközi ezredekbe orosz hadifogságból hazatért magyaroknak és székelyeknek további beosztásától el kell tekinteni, miután a magyarok idővel a már megalakított vörösezredekbe nyernek majd beosztást, illetőleg a székelyek a külön megalakítandó székely pótzászlóalj után a székely csapatokba.
Ezen alapelvek szem előtt tartása mellett az átszervezés a következőképpen hajtandó végre:
1. Az 1. nemzetközi vörösezred megalakul a már a harctéren levő eredetileg az 1. ezredhez tartozó nemzetközi zászlóaljakból a Hadseregfőparancsnokság intézkedései szerint.
Ezen ezredbe a jövőben csak szlávok és románok fognak beosztást nyerni.
2. A 2. nemzetközi gy-ezred megalakul a már a harctéren levő eredetileg a 2. ezredhez tartozó alakulásokból, továbbá a folyó hó 19-én Budapestről a harctérre elindított III/2 zászlóaljból a Hadseregfőparancsnokság intézkedései szerint.
A 2. nemzetközi ezred parancsnoksága a 2. és 4. ezredparancsnokságból alakítandó meg a 7820/eln. 6.—1919. számú rendelet 2. melléklete szerinti állománnyal.
Ezen ezred parancsnokságával a jelenleg beteg Malasevitz volt alezredes ezen parancsnokság alóli egyidejű felmentése mellett, König Oszkár volt őrnagyot, a 4. nemzetközi ezrednek jelenlegi parancsnokát bíztam meg.
A 2. ezredparancsnokság megalakítása után még megmaradó személyeknek felhasználása tekintetében már 10615/eln. 6.—1919. számú rendelettel intézkedtem.
3. A 3. és 4. nemzetközi vörösezred feloszlik, úgyszintén az 1. nemzetközi gy.-ezrednek Budapesten levő pótteste is.
Ezen feloszló alakulásokból következő új alakulások szervezendők, illetőleg azoknak menetkész részei a következőképpen használandók fel:
I. A 3. nemzetközi vörösezred parancsnoksága beleolvad a felállítandó pótzászlóaljba.
II. Az I/3. székely zlj.-ból a 2. (székely) ddr.-csoport számára egy székely pótzászlóalj alakítandó.
Ideiglenes parancsnoka Hódy János elvtárs volt főhadnagy.
A székely pótzászlóalj a fehérvári úti Lassalle- (volt Hadik) laktanyában helyeztetik el. Az erre vonatkozó intézkedések már a 10525/eln. 6.—1919. számú rendeletben kiadattak.
Ezen pótzászlóalj vegye fel a székely csapatoknál szolgálni akaró székelyeket és a románok által megszállott területről menekülőket, gondoskodik a székely különítménytől elszakadt és Budapesten jelentkező székelyeknek a 2. ddr.-hoz való visszairányításáról, és egyáltalában ezen ddr. számára pótlásokról, a kiképzetlenek kiképzéséről.
A már a harctéren levő I/3. székely zászlóalj a Hadseregfőparancsnokság intézkedései szerint a nemzetközi ezredek kötelékéből kivétetni és a 2. ddr.-csoport kötelékében levő többi székelyekkel egyesíttetni fog.
III. A II/3. zászlóaljból és a III/3. zászlóaljból egy menetszázad alakítandó, és mint pótlás a harctéren levő III/3. zászlóaljhoz kiküldendő.
Ezen utóbbi zászlóalj a jövőben „Balkán vörös zászlóalj” nevét viselje, és számára pótlásképpen délszlávok és olaszokból összeállított menetszázadok fognak küldetni.
A zászlóalj átnevezése és mint önálló zászlóaljnak valamely ddr.-csoportba való beosztása iránt a Hadseregfőparancsnokság fog intézkedni.
IV. A IV/3. zászlóalj (román) feloszlik. A jelenleg Piliscsabára internáltak közül kiválasztandók azok, akik a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesíteni hajlandók, és akiknek felvétele kívánatos. Ezekből egy menetszázad alakítandó, és harctérre az 1. nemzetközi ezred számára mint pótlás kiküldendő.
A meg nem felelő katonák leszerelendők, és a Vörös Hadsereg kötelékéből elbocsátandók.
V. A folyó évi 10615/eln. 6.—számú rendelet alapján 2. és 4. ezrednek Budapesten levő IV/2. és I/4. zászlóaljából egy nemzetközi német pótalosztály szerveztetett meg Cinkotán.
Ezen pótalosztály a nemzetközi vörösezredek pótzászlóaljába beleolvad, és mihelyt a székely pótzászlóalj a Bebel-laktanyából a Lasalle-laktanyába átköltözött, a Bebel-laktanyában fog elhelyeztetni.
VI. A nemzetközi vörös pótzászlóalj felállítása.
Az 1. és 2. nemzetközi ezredek számára Budapesten egy pótzászlóalj szervezendő. Ezen pótzászlóalj megalakítandó az 1. ezrednek póttestéből, a 3. ezrednek ittlevő részeiből és a 2. és 4. ezredből alakított német pótalosztályból.
Nemzetközi ezredek szervező és toborzó irodája a pótzászlóaljba beleolvad, és mint a pótzászlóalj-parancsnokságnak egy része a pótzászlóalj parancsnokának alárendelve tovább működik. Állomány a pótzászlóalj-parancsnokság állományánál meg van állapítva.
A pótzászlóalj a Bebel– (volt kelenföldi 29-es) laktanyában helyeztetik el …1 A rendelet a továbbiakban ismerteti a pótzászlóalj tagozását, az alája rendelt parancsnokságok, osztályok állományát, valamint a székely pótzászlóalj állományát és a ki nem képzettekre vonatkozó utasításokat.*
Szántó
hadügyi népbiztos
HIL M. Tan. Közt. iratai. 7. csomó. (Hünb. 10 636/eln. 6. — 1919 sz.) —Tisztázat.
A Hadügyi Népbiztosság 137 426/6.—1919 sz. 1919 május 30-án megjelent rendelete intézkedik részint a nemzetközi ezredek átszervezéséről, részint új zászlóaljak megszervezéséről. A rendelet kimondja: „A Hadseregfőparancsnokság 520/22 hdm. sz. átirata szerint a harctéren levő nemzetközi ezredből, továbbá a még Budapesten felállítandó és a harctérre kiküldendő zlj.-akból 26., 27-es nemzetközi gyalogezred állítandó fel.
A 26. nemzetközi gy.e.-be oroszok és magyarok, a 27-be osztrákok—németek osztandók be. A 26. gy.-ezred megalakul az 1. nemzetközi gy.-ezred parancsnokságból, a I/1. a III/1. és a Budapesten felállítandó II/26. zászlóaljból. A 27. nemzetközi gy.-ezred megalakul a már a harctérre kiküldött eddigi 2. ezredparancsnokságból a II/1. (osztrák—német) és a Budapestről f. hó 19-én elindított III/2. zlj.-ból, továbbá a Budapesten felállítandó I/27. zlj.-ból.”
141
1919 május 26
A hadsereg utánpótlásának biztosítására a Hadügyi Népbiztosság intézkedik a hátországi póttestek újjászervezéséről
A folyó évi 8184/eln. 6.—1919. számú rendelet kapcsán:
A Hadseregparancsnokságnak a folyó hó 16-án kelt 515/19. hdm.—1919. számú rendeletével1 Lásd e kötet 106. dokumentumát.* a működő hadsereg új hadrendi beosztását szabályozta. Ennek megfelelően szükséges a működő hadsereg pótlására szolgáló mögöttes országbeli alakulásokat újjászervezni, illetve azt a működő hadsereg szervezésével összhangba hozni.
A működő hadsereg fogyatékainak fedezésére a póttestek hivatottak.
A póttestek újjászervezésére, valamint a hadsereg fogyatékainak pótlására a következők mérvadók.
I. A póttestek tagozódása:
A póttestek beosztását, alárendeltségét és elhelyezését az 1. számú melléklet mutatja2. A rendelet mellett egyetlen melléklet sem található.*
Ennek folytán:
1. a folyó évi 8184/eln. 6.—1919. számú rendelettel felállított „hadosztály különleges póttest-csoportok” megszűnnek, s helyettük a budapesti és győri katonai kerület számára egy-egy egészségügyi és élelmezési pótosztag és egy-egy vonat-pótszázad állítandó fel.
Elnevezés: pld. „Budapesti vörös vonat-pótszázad”, „Budapesti vörös egészségügyi pótosztag”.
Állomány: a 2. számú melléklet szerint.
A 8184/eln. 6.—1919. számú rendelettel a dandárpóttest-csoportoknál létesített huszár-pótalosztályok megszüntetendők. A működő hadsereg lovasságának állománynyilvántartását a katonai kerületeknél felállítandó „vörös huszár-pótszázad” eszközli. Állománya a 2. számú melléklet szerint. Tekintettel a rendelkezésre álló lóanyaghiányra a Hadügyi Népbiztosságnak a folyó évi 9888/eln. 6.—1919. (kapták a kat. ker. parságok, hadsereg és II. hdt. parságok) és a Hadseregparancsnokság 515/19. hdm. 1919. számú rendeletével kimondott huszár-alakulásokon kívül, további huszár-alakulások nem állítandók fel.
A dandárpóttesteknél levő lovassági szolgálatban kiképzettek és nem lovasíthatók közül a lóval bíró fiatalabb volt tisztek mint parancsőrök fognak a magasabb parancsnokságokhoz, az idősebbek és a lóval nem rendelkező fiatalabbak a gyalogsághoz beosztatni. Ezeknek a nevei, a régebb viselt rendfokozat és életkor megjelölése mellett, a Hadügyi Népbiztosság 31. osztályának jelentendők. A tényleges volt altisztek és katonák az illető dandár tüzér-pótüteghez osztandók be, mint altisztek, illetőleg hajtótüzérek.
Volt számvivő altisztek a Hadügyi Népbiztosság 40. osztályának név szerint jelentendők.
2. A 8184/eln. 6.—1919. számú rendelettel felállított dandárpóttest-parancsnokságok gyalogpótzászlóalj-parságokká alakulnak át.
Elnevezés: „32. vörös gyalogpótzászlóalj-parság.”
Állomány: a 3. számú melléklet szerint.
3. Az eddig a dandárpóttest-parancsnokságoknak alosztályát képező tüzérpótalosztályok: önálló pótütegeket képeznek.
Elnevezés: „32. vörös tüzérpótüteg.”
Állomány: a 4. számú melléklet szerint.
4. A felállítás alatt levő nehéztüzérség számára a budapesti katonai kerületi parság intézkedése szerint felállítandó Budapesten (Soroksári út 126. szám) a „Budapesti nehéztüzér-pótüteg”.
Állomány: a 4. számú melléklet szerint.
5. A nemzetközi ezredek, valamint székely gyalogalakulások számára felállítandó pótzászlóaljak számára a f. é. 10636/eln. 6.—1919. számú rendelet, a tengerészalakulások pótzászlóalja számára a f. é. 10347/eln. 6.—191c). számú rendelet határozványai mérvadók.
6. Műszaki póttestek: Árkász-pótszázad. A budapesti katonai kerületnél kettő, éspedig „Budapesti I. számú árkász-pótszázad” (alakul a budapesti 41. árkász-pótkeretből) és „Budapesti II. számú árkász-pótszázad” (alakul az újvidéki árkász-pótkeretből), továbbá a győri katonai kerületnél egy, mint „Komáromi árkász-pótszázad” (alakul a komáromi I. és II. árkász-pótkeretekből).
Állomány: az 5. számú melléklet szerint.
Hídépítő pótszázad a budapesti katonai kerületi parságnak alárendelve, állomány a 6. számú melléklet szerint.
II. Személyzet kiegészítése
A személyzet kiegészítésére a folyó évi 8184/eln. 6.—1919. számú rendelet határozványai mérvadók.
III. Nyilvántartás és pótlás
A fentiek alapján átszervezett vörös hadseregbeli póttestek csakis és kizárólag a Vörös Hadsereg tagjait tartják nyilván a Vörös Hadseregbe való felvételük pillanatától kezdve, s ők vannak hivatva arra, hogy a Vörös Hadsereg nyilvántartásukban álló tagjainak a póttestek ügyköréhez tartozó ügyeit vagy önállóan, vagy a felszámoló pótkeretekkel egyetértően intézzék.
A 7. számú melléklet áttekintést nyújt arról, hogy az egyes pótzlj.-ak és pótütegek mily alakulások katonáit tartja nyilván.
A nyilvántartás részletes végrehajtására külön rendelkezések következnek.
A harctéri alakulásoknál beálló fogyatékok pótlásánál elvül szolgáljon, hogy a jövőben a pótzlj.-aknál (pótütegeknél) felállított menetalakulások — tekintet nélkül azok hova tartozására (pl. csepeliek, MÉMOSZ stb.) — egységesen állítandók fel, és bocsátandók a Hadseregfőparancsnokság rendelkezésére, mely parancsnokság a menetalakulásokat a beálló fogyatékok szerint fogja felhasználni. Amennyiben azonban azt a viszonyok megengedik, úgy az egyes üzemek stb. katonái a menetalakuláson belül bizonyos harcászati egységekbe (szakasz, század) foglalandók össze.
Ezen rendelkezés folytán az egyes póttesteknél jelenleg létező különleges gyalog-pótalosztályok (pl. MÉMOSZ stb.) megszűnnek és beolvadnak a pótzlj. állományába.
A működő hadsereg kötelékébe tartozó vörösőr-alakulások számára külön póttestek a Hadügyi Népbiztosság által nem állíttatnak fel. Ezen alakulások nyilvántartásáról és fogyatékainak pótlásáról a Vörös őrség országos főparancsnoksága tartozik gondoskodni.
IV. A működő hadsereg további fejlesztése
A működő hadsereg további kiépítésénél párhuzamosan új pótzlj.-ak (pótütegek) felállítása a Hadügyi Népbiztosság által esetről esetre külön szabályoztatik.
Egyebekben a f. é. 8184/eln. 6.—1919. számú rendelet határozványai értelemszerűen mérvadók maradnak, azon megjegyzéssel, hogy a budapesti katonai kerületi parancsnokság hatásköre kiterjed a volt kassai, szegedi és erdélyi katonai kerületi parancsnokságoknál alárendelt póttestekre is.
A folyó hó 18-án kelt 10448/eln. 6.—1919. számú rendelettel bekövetelt jelentések ezen rendeletem figyelembe vételével térj esztendők fel.
Szántó
hadügyi népbiztos
HIL M. Tan. Közt. iratai. 7. csomó. (Hünb. 10690 (eln. 6.—1919. sz.) — Eredeti tisztázat.
142
1919 május 27
A Hadügyi Népbiztosság elrendeli a dunántúli szervezett munkásság összeírását és katonai egységekbe szervezését
A Vörös Hadsereg harctéri alakulatainak szaporítása és a Dunántúl[on] elhelyezett pótzászlóaljaknál a 2669/eln. 6—1919. és 8184/eln. 6.—1919. számú rendeletek alapján szervezés alatt álló alakulások létszámának kiegészítése és új csapatok szervezése céljából elrendelem a Dunántúl meg nem szállott területén lakó, még a Vörös Hadsereg kötelékébe nem levő szervezett munkásság lajstromozását és katonai egységekbe való szervezését.
I. Alajstromozás.
A. A vidéki szakszervezetek a szakszervezethez tartozó elvtársakat a mellékelt utasítás értelmében lajstromozzák.
A lajstromozáshoz szükséges nyomtatványoknak a megyei direktóriumokhoz való kiszállításáról a Hadügyi Népbiztosság toborzó osztálya fog gondoskodni.
B. A szakszervezetek a lajstromozandókat 5 kategóriába sorolják be, s minden kategóriát külön-külön lajstromban nyilvántartják. Éspedig az I. kategóriát képezik azok a szakszervezeti tagok, akik katonailag ki vannak képezve és fegyveres arcvonalbeli szolgálatra alkalmasak, de szakaszparancsnoki vagy ennél magasabb parancsnoki helyen huzamosabban alkalmazva még nem voltak. Ezeknél a lajstromok „megjegyzés” rovatába a speciális gyalogsági kiképzés (géppuskás, telefonista stb.) feltüntetendő.
Azon szakszervezeti tagok, akik speciális katonai kiképzésük folytán különleges alakulatok kiegészítésénél jöhetnek tekintetbe, külön lajstromozandók. Az ezekről szerkesztett külön lajstromok egy példánya a Hadügyi Népbiztosság toborzó osztályához küldendő.
Ezen lajstromba felveendők:
1. volt tengerészek,
2. mindazok, akik a volt közös hadseregbeli vagy honvéd távíró alakulásoknál mint távbeszélők, távírászok, építők, műszerészek stb. voltak beosztva,
3. azok, akik fényszóró alakulásoknál szolgáltak,
4. a különleges árkász-alakulatoknál (motorcsónak, folyamakna, kőfúró osztagok) szolgáltak,
5. repülők,
6. gépkocsivezetők.
A II. kategóriát képezik azon szakszervezeti tagok, akik katonailag ki vannak képezve, fegyveres arcvonalbeli szolgálatra alkalmasak, és a háború folyamán szakaszparancsnoki vagy ennél magasabb parancsnoki állást töltöttek be. Ezen elvtársaknál a lajstromok „Megjegyzés” rovatába volt rendfokozatuk, fegyvernemük és a betöltött parancsnoki állás feltüntetendő.
A III. kategóriát képezik azon szakszervezeti tagok, akik katonailag ki vannak képezve, de fegyveres arcvonalbeli szolgálatra nem alkalmasak. Ezen lajstromok „Megjegyzés” rovatába a speciális kiképzés (gyalogság, tüzérség, lovasság stb.) feltüntetendő.
A IV. kategóriát képezik azon szakszervezeti tagok, akik katonailag nincsenek kiképezve, de fegyveres arcvonalbeli szolgálatra alkalmasak.
Végül az V. kategóriát képezik azon szakszervezeti tagok, akik katonailag nincsenek kiképezve és fegyveres arcvonalbeli szolgálatra nem alkalmasak …1 A rendelet a továbbiakban részletezi, hogy az egyes kategóriákba sorolt egyéneket milyen alakulatokba kell beosztani.*
Szántó
hadügyi népbiztos
HIL M. Tan. Közt. iratai, 1. csomó. (Hünb. 10 729/eln. 6.—1919. sz.) — Eredeti tisztázat.
———
A Hadseregparancsnokság előkészületei az északi hadjárat hadműveleteire. Sikeres harcok az északi arcvonal középső és nyugati szakaszán
143
1919 május 25
A Hadseregparancsnokság támadó hadműveletekre való felkészülésre utasítja a III. hadtest és a 3. hadosztályt
Az általános helyzetből kifolyólag a Hadseregparancsnokság elhatározta, hogy a Tisza és Losonc között fekvő területen mindazon előkészületeket megteszi, amelyek egy esetleges nagyobb támadó hadművelethez szükségesek.
Ezen elhatározás végrehajtására a következőket rendelem:
1. A III. hadtest feladata:
a) Támadó jobbszárnyával általában Tiszalúc—Sashalom— Pusztaújfalu—Sajóvámos területéről az ellenséget visszavetni, és ezáltal a lehetőségét biztosítani annak, hogy saját erőink Szerencs, illetőleg Szikszó felé előnyomulhassanak, melynek birtokbavétele a román és cseh haderők közötti összefüggést legalábbis erősen befolyásolná.
b) Sajóvámos—Velezd között a Sajónál megfigyelendő — a megfigyelő erőnek zöme Sajószentpéter környékén akként vonandó össze, hogy az ellenség Miskolc felé való előnyomulását megakadályozzák.
c) A hadtest balszárny csoportjának feladata:
Bánréve környékét s Rimaszombatot birtokába venni, ennek folytán a III. hadtest és a 3. hadosztály között a hadműveleti határ a következő: Dudar magaslat (Pétervásárától északnyugatra), Várgeda (Feledtől nyugatra), Babahegypuszta (Rimaszombattól nyugatra). A balszárny hadosztály lehetőleg erős erőket tartson Sajónémeti—Ózd területén vissza, melyek vagy Edelény, vagy Rimaszombat felé juthassanak működésbe.
2. A 3. hadosztály feladata:
a) Halászi északi szegélyétől—Várgedéig az Ipoly—Bonapatak—Síp—Csákánypuszta—Várgede-vonalat megfigyelni.
b) Losoncot birtokába venni.
c) Erőinek zömét Fülek—Rapp—Mucsiny területén összpontosítani akként, hogy ezeket az erőket a Losonc irányában való további előnyomulásra, vagy pedig vasúton való elszállításra lehessen felhasználni.
d) A hadműveleti határ 26-án del. 9h-tól kezdve a 3. ho. és az 1. ddr. között Halászi északi szegélye—Nagygécz.
3. Úgy a III. hadtest, mint a 3. ho. parság az összes előkészületeket akként tegyék meg, hogy a támadást az egész vonalon folyó hó 27-én del. 9h-kor megindíthassák.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 49. csomó. (VHP 525/11. hdm. sz.) — Másolat.
144
1919 május 26
A III. hadtestparancsnokság parancsot ad a csapatok felvonulására
1. A Hadseregparság szándéka a III. hadtest által már folyamatban levő hadműveletet újabb seregtestekkel Kassa irányában folytatni.
Ezen nagyobb szabású hadművelet előkészítése céljából a III. hadtest jobbszárnya Tiszalúc—Sashalom—Csalános—Sajóvámos vonalába előretolatik.
Ezzel kapcsolatban a hadtest balszárnya Bánréve vasúti gócpont környékét és Rimaszombatot fogja elfoglalni, a 3. h. o. pedig Losoncot veszi birtokába.
2. Május 28-án délig a következő csoportosítás veendő fel:
a) A 10. dandár (II., III., IV/10. zlj., 4/10. üteg) Sajószentpéter—Kápolna—Bábony körletébe jusson, és a Sajó biztosítását Sajókeresztúrtól (kizárólag) — Sajókazincig (bezárólag) vegye át. E dandár V/28. déltől kezdve hadtest-közvetlen.
b) Az 1. ho, (7., 8., 9., 32. ezred, a 6. rohamszázad a miskolci és diósgyőri munkásalakulások, a 32. és 38. tüzérezred, I/10. osztálytörzs, 2/10., 3/19., 3/29. üteg) a Sajó-vonal biztosítása mellett Sajókeresztúr és Poga között támadáshoz akként helyezkedik készenlétbe, hogy a támadás V/29. del. 9h-kor megkezdhető legyen.
c) Verbőczy-csoport (II., III/39. és 4/1. üteg) — mely az 5. h. o. által vasúton akként szállítandó el, hogy V/28. délig Borsodnyékre beérkezzék (elhelyezés Ládháza—Hejőkeresztúr) a támadást az 1. ho. jobbszárnya mögött lépcsőben követi, irány: Tiszalúc.
d) Az 5. ho.-ból (5. ezred I/39., I/10., II/13., I., II., III/19.,V.1 A szöveg itt olvashatatlan.* zászlóaljak, 4/65., 3/68., 1/38. üteg).
A 39. dandár (I/39., I/10., III/5. zlj. és 4/65. üteg) Simonyi— Gesztete—Gortvakisfalud-körletbe.
A 65. dandárból egy csoport (I., II/5. két-három dunántúli zlj. és 1 üteg) Sajónémeti—Sajópüspöki—Várkony-körletbe, egy csoport (a dunántúli zlj.-ak fennmaradt része és 1 üteg) Bánhorvát és Vadna közé jusson.
Az 5. h. o. feladata lesz az 1. h. o. támadásával egyidejűleg Rimaszombat és Bánréve elfoglalása.
3. A Tisza mentén álló csapatokat (II/39. zlj. és a 12/10- szd.) a mai nap folyamán Vörös Őrség fogja felváltani.
A II/39. zlj. az 5. ho. által a 2/c. pont szerint irányítandó, a 10. század pedig az 1. ho. által a 10. dandárhoz irányítandó.
4. A támadás tervszerű végrehajtásához szükséges minden előkészület (felderítés, tüzérségi átcsoportosítás és belövés, anyagi ellátás berendezése stb.) azonnal megteendő.
5. Az 1. ho. rendelkezésére bocsátott tüzérség lehetővé teszi, hogy a támadás veszteségek nélkül, főleg tüzérségi tűzzel hajtassák végre.
6. A hadtesthez a május 25/26. éjjel beérkezett 3. dandár (23. és 24. ezred) mint hadtesttartalék nyer elhelyezést, éspedig a dandárparság Mályi, a 23. ezred Mályi, Borsodnyék, Aranyos — 24. ezred Szirma—Csaba—Görömböly-körletben.
Hadtestparancsnok helyett:
Julier
pk. vezérkari főnök
HIL M. Tan. közt. iratai. 50. csomó. (VHP 526/1. hdm. sz.) — Másolat.
145
1919 május 27
A Hadseregparancsnokság ismerteti a támadó hadműveletek célját és a támadás lefolytatásának fő mozzanatait. A 3. hadosztály és az 1. dandár parancsot kap: a fő támadás megkezdése előtt foglalja el Losoncot, illetve Lévát1
1 A dokumentum eredeti tárgymegjelölése: Irányelvek a legközelebbi hadműveletekre. Címzése: 1. dandárcsoport-parancsnokságnak, Vác. A fejlécen: Szigorúan titkos. Kizárólag a parancsnok, vezérkari főnök tudomására.*
A Hadseregparság szándéka a cseheket a Duna és Tisza között megtámadni, fő erejével Kassa—Sátoraljaújhely felé előnyomulni, és a Tiszán átkelve a román haderő ellen fordulni.
Ezen cél elérésére feladatok:
1. III. hadtest lehetőleg gyorsan Sátoraljaújhely—Kassa—Sepsi vonalát elérni.
2. 5. hadosztály Rimaszombat megszállása és erős különítmények kitolása Rozsnyó és Tiszolc felé. Fő erő Putnok—Bánréve és Rimaszombat környékén gyülekeztetve.
3. 3. hadosztály feladata 29-én Losoncot megszállani, és a város bevétele után azonnal kiválogatott csapatokból összeállított erős különítményt Zólyomra előretolni. A hadosztály zöme Losonc környékén, és feladata egyelőre az Ipoly északi partján álló cseh erőket végleg visszavetni és lehetőleg megsemmisíteni.
4. Az 1. dandár május 29-én ne hírszerző különítményeket küldjön ki, hanem egy erős különítményt Lévára toljon előre. Mihelyt ezen különítmény hatását érezteti, a Duna hajórajjal összeműködve az Ipolyság és Szob között álló saját csapatokat a Garamig tolja előre1. A Hadseregparancsnokság a hadihajós főparancsnokságot is utasítja a hadművelet támogatására: „A hadihajós főparancsnokság demonstráció céljából egyidejűleg a »Szamos« monitorral és a »Komárom« ágyúnaszáddal az ellenségnek az Ipoly torkolatánál a Dunára támaszkodó szárnyát támadja, és hatásos ágyútűzzel visszavonulásra kényszerítse.” (A Hadseregparancsnokság 525/15. hdm. sz. intézkedéséből. HIL M. Tan. Közt. iratai. 49. csomó.)
Ugyancsak a hadihajós főparancsnokság feladata, hogy a kötelékébe tartozó vízirepülő-század is avatkozzon a harcokba: „Ipoly mentén álló cseh csapatokat támadja meg gépfegyverrel és bombákkal.” A Hadseregparancsnokság 528/10 hdm. sz. intézkedéséből. (HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. 112. sz.)* Nagyobb csoportok Kisoroszka és Párkányra irányítandók.
A hadseregparság megjegyzi, hogy ezen hadműveletek sikerétől nagyon sok függ, és elvárja, hogy úgy a parságok, mint a csapatok a legnagyobb eréllyel, körültekintéssel és alakiságoktól ment merészséggel hajtják végre a fenti irányelveket. Ez utóbbi parancs úgy a parancsnokoknak, mint a politikai megbízottaknak behatóan megmagyarázandó.
Hadseregparság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. (VHP 527/22. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
146
1919 május 27
A 3. hadosztályparancsnokság jelentést tesz a Hadseregparancsnokságnak Losonc elfoglalásának hadműveleti tervéről
A f. hó 29-i akciótervet alábbiakban jelentem: del. 5h-kor áttörés Ráros-psz.-nál Strazna Hóra megszállása. Del. 7h-kor erélyes tüntetés Tarnócz—Vilke környékén. Del. 7h-kor a páncélvonat Fülek felől Gallán át előretör. Tüzérségi tűz a fő támadás előkészítésére megkezdődik. Legkésőbb 8h-kor fő támadás megkezdendő. Ennél egy zlj. Sidtől északi irányban tör előre Guszona felé. Két zlj. Sávoly, Ipoly, Nyitrán át, két zlj. a fülek—losonci-vasút mentén támad Losoncra. Az akció sikerültekor a starjáni munkászlj. és a fő támadást észak felé biztosító zlj. Bencsehegy—Magoshegy-vonalat iparkodjék elérni. Jobb szárny zlj. összhangban a Rimaszombat felé működő csoporttal nyomul elő. Losonc biztosítására erős osztagok Pinc, Kálnó, Podrecsány (esetleg Losoncon improvizált páncélvonattal) és Gács vonaláig tolandók előre, a Vilkétől északra fekvő 284 trig, a 80. ddr. által megszállandó, Rárós—Mulyádtól délre az Ipoly vonala tartandó. Kérem a hds.-parságot a Losoncon alakítandó Vörös Őrség felfegyvezésére kb. 1000 db fegyvert, derékszíjat és tölténytáskát kiutalni, melyek vasúton lennének Losoncra szállítandók.
3. ho.-pars.1
1 A távirat alján Stromfeld kézjegye.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. 73. sz. (3. ho. 102/10. hdm. sz.) — Távirat.
147
1919 május 29
Az 1. dandárparancsnokság jelentést tesz a Hadseregparancsnokságnak Léva elfoglalásának hadműveleti tervéről
A dandár holnap támad. A támadás következőképp történik. 1. Balassagyarmati csoport: dejtári és ribai századai megtámadják Nagycsalomját és Kővárt. Nyírjes-szállásnál tartalék a 3. ezred III. zlj.-a. Tüzérség Nyírjes-szállásnál. 2. Ipolysági csoport: Hidvég és Gyerk ellen megrohanás. Az ottani őrségek lefegyverzése. Ipolyság, Tesmag és Pereszlényen át 3 századdal meg lesz támadva. Egy század tartalék Ipolyságnál, egy század tartalék Kemencénél. 3. Börzsönyi csoport megtámadja az Ipoly-őrségeket Visk és Letkés között, előnyomul a Garam felé, azt birtokába veszi. 4. Szobi csoport a hajóraj támogatásával igyekszik Garamkövesdet birtokába venni. 5. Siker esetén Pálmay a IV. v. zlj.-al kocsikon Lévára előnyomul, azt birtokba veszi: Bátra egy félszázadot kikülönít. Páncélvonat Korpona felé visz egy századot, mely mint összeköttetés Zólyom és Léva között Selmecbányára irányíttatik Németiről. 6. Balassagyarmati csoport egy részével a cseheket üldözi, a többit Ipolyságra összesíti. 7. A dandár többi részével Deménd-Százd-ál. Szemerédre tartalékba vonatik.
Schwarczer
ddr.-parnok
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50, csomó. 169. sz. (1. ddr. 527/2. hdm. sz.) — Távirat.
148
1919 május 28
A Hadseregparancsnokság megbízza a Budapesti Katonai Főparancsnokságot a délről várható ellenséges támadás feltartóztatására
A Hadseregparancsnokság szándéka a cseh—román haderők belső szárnyát áttörve a cseheket megverni, és azután a Tiszán átkelve a román haderők ellen fordulni.
E célból Miskolc környékén a rendelkezésre álló hadosztályok összpontosíttatnak.
Ezen akció alatt az ország többi részeiben nagyobb mozgó tartalék nem áll rendelkezésre.
A déli fronton ellenséges előnyomulás nem valószínű, de lehetséges. A déli fronton bekövetkező esetleges támadás esetén, elsősorban a déli fronton levő csapatok és végleg a budapesti hídfő feladata az ellenség előnyomulását addig feltartani, amíg a Hadseregparancsnokság megfelelő haderőt az előnyomuló ellenség ellen felvonultat.
Budapest katonai főparancsnoksága a következő előkészületeket tegye meg:
1. A Budapestről Szeged—Szabadka—Pécs felé vezető vasútvonalakat megrongálásra a hídfő előtt előkészíteni.
2. Arról gondoskodjék, hogy a nevezett vasútvonalak, továbbá a Duna mentén, Kecskemét és Cegléd [felé] vezető műutak tüzérsége által elzárassanak.
3. A déli, délkeleti és délnyugati védőszakaszok gyalogsággal még meg nem szállandók. A megszállásra szánt csapatok azonban tájékoztatandók, hogy szükség esetén a megszállás súrlódás nélkül és gyorsan végrehajtható legyen.
Böhm
Hadseregparancsnokság1
1 A lap alján Stromfeld kézjegye.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. 125. sz. (VHP 528/14. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
149
1919 május 28
(Délelőtt 11 óra)
A III. hadtestparancsnokság kitűzi a támadás időpontját, és intézkedik a támadás végrehajtására
1. A Hadseregparság szándéka a cseh—román haderők belső szárnyát áttörve a cseheket megverni, és azután a Tiszán átkelve a román haderő ellen fordulni.
Ezen szándék bevezetésére a III. hadtest május 30-án a fő támadást általános iránnyal Kassa és Sátoraljaújhelyre megkezdi.
A III. hadtest kötelékébe tartoznak május 29. déltől: 1., 4., 6. hadosztályok, a 10. dandár (II/13., II. és III/10. zlj.-ak, 4/10. üteg) és 3. dandár (23. és 24. ezredek).
2. A III. hadtest feladata: a Tisza és Bodvavölgy között erős déli szárnnyal Sátoraljaújhely—Kassa és Torna fő irányokkal előnyomulva, lehetőleg gyorsan Sátoraljaújhely—Kassa—Szepsi vonalát elérni.
3. A III. hadtest május 30-án hajnalig következő csoportosítást veszi fel:
a) 10 dandár Sajószentpéter—Sajóecseg—Bábony területben állva marad, és a parancs vételétől hadtest-közvetlen.
b) 1. h. o.: 32. ezred biztosítással Alsózsolca—Onga—Arnót vonalában zömével Felsőzsolcán marad, és 29-én délelőtt 8h-kor a 6. h. o.-parságnak rendeltetik alá.
A 8. és 9. ezred 29-én reggel Miskolcot kiüríti és Kistokaj—Sajópetri—Ónod—Ládháza—Borsodnyék—Aranyos—Mályi-körletben helyezendő el. Az ezen körletben levő 7. ezred megmarad.
1. h. o.-parság 29-én déltől Borsodnyéken vegyen álláspontot.
Az 1. h. o.-tüzérségből 3 üteg a 6. h. o. rendelkezésére Miskolc környékén visszahagyandó, a hadoszt.-tüzérség többi ütege Alsózsolca, Poga között foglaljon állást úgy, hogy május 30-án reggel az 1. h. o.-nak Strázsahalom—Sashalom elleni támadásánál közreműködhessen.
c) A 3. dandárnak Alsózsolca—Poga vonalában biztosító szolgálatban álló 3 zlj.-a 30-án délig az 1. h. o.-parságnak marad alárendelve, és az említett vonalban meghagyandó, a Miskolctól délre elhelyezett 3. dandár fennmaradó 3 zlj.-a 30-án reggel kora hajnalban Diósgyőrre meneteljen, és ott helyezendő el. A 3. dandár május 30-án déltől hadtest-közvetlen. Dandárparság 29-én déltől Újdiósgyőrben legyen.
d) A Verbőczy-csoport (III/39. zlj.-a és 4/1. üteg) 29-én reggelig a hadtest körletébe beérkezik és Poga—Nagycsécsen helyezendő el. Ezen csoport az 1. h. o.-parságnak alárendeltetik.
e) A 6. h. o. Miskolc—Szirma—Görömböly—Csaba területén nyer elhelyezést, a 6. h. o.-parságnak a Felsőzsolcánál álló 32. ezred és a b) pontban említett 3 üteg és a 4. sz. páncélvonat az 1. h. o.-tól alárendeltetik.
f) A 4. h. o. Emőd és Borsodnyéken kivagoníroz és Hejőkeresztúr—Szakáld—Hejőbába—Igrici—Vatta—Harsány körletben nyer elhelyezést. Hadosztparság Emődön.
4. A támadás végrehajtására következőképp intézkedem:
A 6. h. o. és 1. h. o. a támadást május 30-án délelőtt 5h-kor egyidejűleg megkezdik, mégpedig 6. h. o. irány Szikszó, 1. h. o. Strázsahalom iránnyal. A 6. h. o. a Hernádtól nyugatra eső területben, a 32. ezreddel Gesztely—Sashalom felé támad. Az 1. h. o. Sajópetri—Poga között a Sajón és Hernádon át balszárnyával Sashalomra, jobbszárnyával Tiszalúcon át támadjon. Az 1. h. o. a támadás megindulásakor a Sajó mentén álló 3. dandárbeli csapatokat visszahagyja a 3. dandár rendelkezésére.
Kívánatos, hogy a támadó 6. és 1. h. o. május 30-án lehetőleg Strázsahalom—Sashalom—Szikszó—Frankhegy vonalát érje el.
5. A hadtestparság szándéka május 31-én az 1. és 6. h. o.-val az előnyomulást Szerencs—Abaújszántó—Lak vonaláig folytatni, és ezen vonalban a 4. h-osztályt — mely addig hadtesttartalék viszonyban marad — az 1. h. o. felváltására és az előnyomulás folytatására felhasználni.
A 10. dandár május 31-én olyképp tartandó készenlétben, hogy a 6. h. o.-nak Szikszó—Frankhegy vonalából való további előnyomulásakor a Bodva völgyében Szendrő felé az előnyomulást megkezdhesse.
6. A hadtest támadásával egyidejűleg az 5. h. o. Rimaszombatot és Bánrévét fogja elfoglalni, ezen hadosztály május 29. déltől a hadtest kötelékéből kilép és hadsereg-közvetlen lesz.
7. A hadtesthez irányított egy 30,5 mozsárüteg E. St. Zsolcánál megy állásba és a 6. h. o.-parságnak rendeltetik alá.
A Hadseregparság által még kilátásba helyezett ütegek a beérkezés szerint az 1. és 6. h. o. rendelkezésére fognak bocsáttatni.
Repülők beosztásáról külön intézkedem.
8. A május 30-án meginduló offenzívához a Hadseregparság összes rendelkezésre álló erőket a fenti cél elérésére felhasználta. A Hadseregparság tehát elvárja, hogy úgy a parságok, mint a csapatok a legnagyobb eréllyel, körültekintéssel és sablonoktól ment merészséggel hajtják végre a támadó műveletet.
Az ezen pontban foglaltak valamennyi parságnál a csapatoknak behatóan megmagyarázandók a parancsnokok és politikai megbízottak által.
9. Kiadatik: 1., 4., 6. és 5. h. o.-parságoknak, továbbá a 3. és10. dandárparságoknak.
Julier
hadtest vezérkari főnök1
1 Szöveg alatt ceruzával írva a következő megjegyzés: „10. ddr. is támadjon (demonstráljon), mert 5. ho.-t is támogatni kell.”*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. (III. hadtest. 528/5. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
150
1919 május 29
A Hadseregparancsnokság előkészíti az I. hadtest támadó fellépését a román hadsereg ellen
A Hadseregparancsnokság szándéka június 3—4-e körül Tokaj környékén a Tiszán átkelni. Előnyomulási irány nagyban Nyíregyháza felé.
Ha ezen támadó előnyomulás hatása az I. hadtest előtt érezhetővé lesz, az I. hadtest Szolnoknál az összevont 2. és 7. ho.-val szintén a Tiszán átkelni fog.
Kisebb ellentámadás az ellenség részéről letörendő, és elsősorban a tüzérség megfelelően összevonva elhelyezendő.
Ezen szándék értelmében az előkészületek megteendők.
Hadseregparancsnokság2
2 A lap alján Stromfeld és Böhm kézjegye.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. (VHP 529/18. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
151
1919 május 30
(Délután 3 óra)
Az 5. hadosztályparancsnokság Putnok elérését jelenti a Hadseregparancsnokságnak
A 65. ddr. feladatát teljes eredménnyel megoldotta. — A 19. ezred egy zlj.-a Sajókaza elfoglalása után az északra fekvő Csüre magaslatokat megszállta. — Némethy ddr.-parnok vezetése alatt az 5. ezred kiváló munkásokból és menekültekből álló zászlóaljai Kosatzky ezredparnok parnoksága alatt kitörő lelkesedéssel, mintaszerű támadásban előretörve a cseheket Bánréve környékéről — egy Putnok felől Pogonyi-puszta és Hétfalu irányában megindított erős ellenséges ellentámadást fényesen visszaverve — északi irányban visszadobtak, és Lénártfala—Abafala—Málé-vonalat érték el. — A csapatok ezen sikerét a 3/68. üteg derék magatartása és kiváló teljesítő képessége nagy mértékben mozdította elő. — Ellenség pánikszerű menekülésben északra Putnokot kiürítette. — Rimaszécsnél és ettől nyugatra csapataink erős harcban állanak. — Feled és Várgede között az ellenség különösen szívós ellenállást fejt ki1. Az 5. hadosztályparancsnokság ugyanezen a napon délelőtt 10 órakor a következő jelentést adta le: „A 65. ddr. az 5. ezred csapataival Bánrévét del. 9h -kor elfoglalta. Ellenség pánikszerűen menekül északi irányban. Putnokon még ellenség. Kiverése Dubicsányon át. Intézkedések folyamatban.” (HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. 216. sz.)*
5. h. o.-p.
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. 229. sz. (5. hadosztály. 530/3. sz.) — Távirat.
152
1919 május 30
A szellemi termékek országos biztosa jelentést tesz a Hadseregparancsnokságnak a vöröskatonák nevelése érdekében hozott intézkedésekről
Füleki kirendeltségünk propagandaanyaggal tegnap óta működik, „Népszavá”-t és „Vörös Újság”-ot, „Proletárhadsereg”-et megindítottuk. Rinaldo és egyéb ponyvák kiadóinak raktárát és készletét lefoglaltuk, és zúzdába szállítottuk. Gondoskodtam katonáknak olcsó szépirodalmi, úgymint Világosság könyvtár és Olcsó regénnyel való ellátásáról. Kirendeltséget utasítottam, hogy az ezred- parancsnoksággal haladéktalanul lépjen érintkezésbe.
Barna2
2 A lap alján Böhm kézjegye.*
PI Arch. Böhm-irattár. 138. dosszié. 6. pallium. — Fotómásolat.
153
1919 május 30
A 3. hadosztályparancsnokság Losonc visszafoglalását jelenti a Hadseregparancsnokságnak
A80. ddr. csapatai (II.—III.—V. V. zlj.-ak) dut 7h körül Losoncba bevonultak. Rend teljesen helyreállítva, posztógyár megszállva. Kész posztó nincs, csak kb. 2 hónapra való nyersanyag1. A posztó-nyersanyagra vonatkozólag a lap alján a következő megjegyzés olvasható: „Lássa anyagi csop.” Az anyagi csoport megjegyzése: „Molczer elvtárssal (Hünb. II. csoport vezetőjével) az ügy szóbelileg megbeszéltetett. A Hünb. intézkedni fog, hogy a Losoncon előtalált anyag a legcélszerűbben felhasználtassék. VI. 1.” — Olvashatatlan aláírás.* — 80. ddr. általában a losonc—kálnói-vasútvonaltól nyugatra, 46. ddr. ettől keletre Osgyán—Pinc—Velkáves—Tamási—Gács vonaláig biztosít és felderít. Ho.-parság székhelyét éjjel Fülekre teszi át. Az I. m.-zlj. cseh beszélgetést hallgatott le, mely szerint a 8. cseh zlj. a túlerő elől Szabatka-psz.-tól Rimabánya felé vonul vissza. — A III. cseh ddr. vezetői emiatt panaszkodtak csapatjaikra. — A harcvezetés, miután a ho.-nak csak egy rossz autó áll rendelkezésére, a vasúti motor javításra Gödöllőre küldetett, a telefonanyag hiányos, nagyon nehézkessé vált.
3. ho.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai, 50. csomó. (3. hadosztály. 105/24. hdm. sz.) — Távirat
154
1919 május 31
A 3. hadosztályparancsnokság jelentése a Hadseregparancsnokságnak a Losonc visszafoglalásáért folytatott harcokról
A 80. ddr. szakaszában a támadást del. 5h-kor az I. n. (orosz) zlj. kezdte meg Ráros-psz.-nál. Erős ellenséges ellenállás, három rohamunkat verték vissza. Saját veszteség: több halott és sebesült — köztük a 3. szd. parancsnoka is. A del. folyamán mégis sikerült a 333- trig.-t elfoglalni. A III. n. (magyar) és V. (német) zlj.-ak del. 7h 30’-kor támadtak Litke—Rapp vonalából. Litkénél a támadás könnyen haladt előre, egy szd. északfelé kanyarodva elősegítette a Kalondáról jövő szd. előnyomulását; Vilkét del. 10h-kor elfoglalták, Rappnál igen erős volt az ellenséges ellenhatás, Panyidarócból erős gp. tűz, csak a trig. 284 elfoglalása után, az onnan jövő nyomás hatása folytán vonultak vissza a csehek, akik azután miksi-koháry hegy vonalában fejtettek ki ellenállást, melyet az V. zlj. dut. 4h-kor tört meg. A 46. ddr. támadási területén eleinte a csapatok ellenállás nélkül értek el I/101. Persét, I. IV/46. Sávolyt, III/46. Csurgóvölgyet. Az I/munk. zlj. Nyíresd-oldalt, Árnyéktetőt szállotta meg. Del. 10h-kor harc árán a III/46. zlj. a Csicskahegyet foglalta el, a Bükkerdőre nem sikerült feljutniok. Sávolyból az előretörés Ipoly, Nyitra felé a Bükkerdőről jövő oldaltűz miatt meghiúsult. A persei I/101. zlj.-at a Bozita-pusztán beásott 35. cseh és 2 gp.-ból álló védőrség feltartotta. Bozita-puszta ellen erős tüzérségi előkészítés után (4 üteg) del. 12h-kor és dut. 2h-kor összesen 3 zlj.-jal (2 Sávolyról, 1 pedig Perséről) támadás rendeltetett el, a támadások azonban, az egyébként kiváló csapat teljes támadási kedvtelenségén, eredménytelenek voltak. Végre dut. 6h-kor sikerült részben az újbóli erős tüzérségi tűzzel a cseheket visszavonulásra bírni, részben hosszas rábeszélés és személyes példaadással a csapatokat előrerántani. Ezekután a 46. ddr. csapatai ellenállás nélkül Apátfalva, Pinc, Magoshegy, Nagykeresztúr, Csicskahegy vonalat érték el. A tüzérség a harcok folyamán igen jól működött, a tűzvezetés természetesen igen merev (rossz összeköttetés), a páncélvonatok, a 8-as és 6-os működése akadályok (sínek és híd rongálása) miatt határok közé volt szorítva. A 46. ddr. sebesültjeinek száma 21 és 20 a légnyomásos. A foglyok száma a 46. ddr.-nál 10; 80. ddr.-nál 25—30, zsákmány 4 gp. (kettő a Csicskahegyen) és egy mozgó konyha (80. ddr.-tól már jelentve).
3. ho.-pság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. (3. hadosztály 106. f/13. op. sz.) — Távirat.
155
1919 május 31
A 80. dandárparancsnokság jelentése a Hadseregparancsnokságnak a Losonc visszafoglalásáért folytatott harcokban kitűnt nemzetközi ezredről
Az I. budapesti nemz. vörösezr. — II., III. és V. zlj.— a Losoncot szívósan és teljes elismerést méltóan védő ellenségre való támadásnál egymással vetélkedve harcoltak. Különösen elismerést érdemel a rapi hidakat rohamozó 11. század és I. (orosz) zlj. Vilke és Panyidaróc elleni ellenséges ágyútűz alatt végrehajtott merész támadása1. A 3. hadosztályparancsnokság 1919 június 2-án szemlét tartott az 1/1. orosz zászlóaljnál. Ugyanezen a napon jelentést tett a Hadseregparancsnokságnak a zászlóalj helyzetéről, majd a következő javaslatot tette:
„Az orosz zlj.-at érdemes elismerésképpen megdicsérni, és az alábbi szöveget napilapokban közzétenni kérem: »I/1 nemzetközi orosz zlj. május 29. óta folytonos harcok között törte le az ellenség szívós ellenállását. A szakali szakaszban, Alsósztregovánál dacára elég súlyos veszteségének és az ellenséges túlerőnek, állandóan szívósan tért nyert a neki kijelölt irányban. Parancsnoka Kablukow (megj.: saját névaláírása szerint: Kublikoff. — H.T.) elvtárs, melléje az első ezredtörzsből beosztott politikai megbízottakkal fáradhatatlanul a csapat élén van …«” (HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó.)* A II. zlj. 6. századának Rapptól nyugatra való energikus beavatkozása is kiemelendő, mert nagyban elősegítette Losonc gyors elfoglalását. Személyenként dicséretet érdemelnek Kiss Zsigmond a II. zlj. parancsnoka, továbbá Kuti jelentőlovas és Kovács Szilárd géppuskás szakaszparancsnok, zsákmány 10 géppuska, egy teherautó, sok fegyver, lőszer, kézigránát és egyéb katonai felszerelési tárgyak. Egy páncélvonat szerelvénnyel előreláthatólag még kezünkbe kerül.
80. ddr.-pság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. (80. dandár. 1067/10. op. sz.) — Távirat.
———
Az északi hadjárat hadműveleteinek megkezdése. További sikerek az északnyugati arcvonalon
156
1919 május 31
A Hadseregparancsnokság elrendeli a támadás megkezdését, és kitűzi a csapatok további feladatait2
2 A Hadseregparancsnokság a támadás megkezdését eredetileg május 30-ra tűzte ki, melyre a parancsot ki is adta. A támadás megkezdődött, de az 1. és 4. hadosztály szakaszában nem járt sikerrel. Ezért a Hadseregparancsnokság május 31-én támadási parancsát megismételte, és a támadás megkezdését június 1-re tűzte ki.*
1. a) III. hadtest az 1. és 4. ho.-al3 A Hadseregparancsnokság 1919 május 27-i 527/1. hdm. számú intézkedésében utasítja a kecskeméti felvonulásban részt vett 4. és 6. hadosztályt, hogy csapatait Miskolc környékén összpontosítsa.* a Hernád-átkelést júniusi 1-én hajtsa végre, s az ellenséget verje vissza — a visszaverés után a legerélyesebben Szerencs felé üldözze.
b) A 6. ho. és a 10. ddr. előnyomulását a Hernád, illetőleg Bodva völgyében az eddigi parancsoknak megfelelően folytassa. Az ellenségnek nem szabad időt engedni, hogy ismét összeszedje magát.
c) A 3. ddr. lehetőleg még az éj folyamán Szikszóra tolandó el, ennek a ddr.-nak június 1-én az a feladat jut: hogy Megyaszó felé előnyomulva a Hernád keleti partján levő ellenség északi szárnyát veszélyeztesse, és előnyomulása által a 6. h. o.-nak hátát biztosítsa. —
2. 5. hadosztály.
a) A Nyárádon levő biztosító különítmény Rudabányán át Szendrő felé nyomuljon elő, a III. hadtest balszárnyának támogatására. —
b) A Sajókaza Dubicsány területén levő csapatok mai állásukban maradjanak, és az összes operatív előkészületeket tegyék meg, hogy június 2-án újabbi támadásra alkalmazhatók legyenek.
c) A Bánrévei csoporton egy különítmény (egy gyenge zlj.) géppuskával és egy löveg szakasszal, gyalogság, lehetőleg kocsin, Pelsőcz—Rozsnyó felé, amennyire csak lehet nyomuljon elő. A csoport zöme június 1-én jelenlegi helyzetében maradjon meg, és szintén ezt a napot további előkészítésére használja fel.
d) A rimaszombati csoport erejének zömével Rimaszombaton visszamarad, ezt tartja, és az ellenséget csak egy erősebb különítménnyel üldözze Tiszolc felé.
3. 3. hadosztály.
a) A ho. zömével a Losonctól északra megállott ellenséget vesse Zólyom felé vissza, és azt páncélvonat és vasúton szállítandó különítménnyel Zólyom felé üldözze.
b) Fenti feladatok végrehajtása után a ho. zöme Losoncon egyesítendő.
c) A 6. ho.-nak a 3. ho.-hoz beosztott csapatai lehetőleg 1. folyamán Losoncon összevonandók.
Terveztetik ezeket június 2-án hadosztályukhoz szállítani. A hadosztályparság június 1-én dut. 2h-ig jelentse, hogy a 6. ho. csapatainak az elszállítása a harcászati helyzetre való tekintettel rövid idő alatt végrehajtható-e vagy sem.
4. 1 ddr.-prság
a) Kékkő—Litaván át Zólyom felé kocsin kis különítményeket (egy-egy század egy-egy géppuskával) üldözésre előretolni.
b) Felvidéki ezredet a vasúton június 1. folyamán Ipolyságon egyesíteni.
c) Ipolysági csoportból egy gyenge üldöző különítményt (páncélvonat némi gyalogsággal) Korpona—Zólyom, illetőleg Németi—Selmecbánya felé előretolni, egy erős különítmény tüzérséggel is erélyesen Léva felé nyomuljon elő, hogy azt birtokába vegye.
d) Az Ipolyságnál egyesített zöme a ddr.-nak minden előkészületet tegyen meg, hogy június 2-án előnyomulását az egész zöm Lévára folytassa.
e) A Garam-vonalon és Párkánynánán levő részek egyelőre előnyomulásukat ne folytassák1. A Hadseregparancsnokság hadműveleti naplója a támadó csapatok hangulatáról a következőket írja: „Csapatok hangulata: 1. ho.: gyenge és rossz. 4. ho. hangulat emelkedett … 5. ho. … Csapatok hangulata kitűnő … 3. ho. … Csapatok hangulata általában jó … 1. ddr. … Csapatok hangulata lelkes!” Az 1. hadosztály rossz hangulata az előző napi kudarcnak tudható be.*
Hadseregfőparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 50. csomó. (VHP 531/11. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
157
1919 június 1
A III. hadtestparancsnokság tájékoztatja alárendelt csapatait a támadás kezdeti sikereiről, és parancsot ad a folyamatos előnyomulásra
1. Ellenség Hernád menti állásaiból visszavonul. Repülőink jelentése szerint az ellenség a gesztely—szerencsi és hernádnémeti—tiszalúci úton pánikszerűen özönlik vissza.
32. ezred Gesztelyt del. 8h-kor elfoglalta.
2. A hadtest előnyomulását az egész vonalon legerélyesebben, folytassa. — Nem szabad megengedni, hogy az ellenség utóvédjei folyékony előnyomulásunkat késleltessék. — A legerélyesebb üldözés által egy második csatát takarítunk meg2. A Hadseregparancsnokság 601/14. hdm. számú intézkedésében ugyanezt az elvet hangsúlyozza: „Elvül szolgál a jelenlegi hadműveleteknél: Ellenséget csapatok teljes kihasználásával üldözni.” (Hadseregparancsnokság hadműveleti naplója alapján.)*
3. Mai napon elérendő:
a) Különítmények által — melyek járműveken (vasúton) szállítandók előre:
4. ho.-tól Taktaszada.
3. dandártól Bekecs és Legyesbénye. A 3. ddr. mindent kövessen el, hogy Szerencset is elérje.
6. ho.-tól Monok—Golop—Abaújszántó.
b) A hadosztályok alábbi körletet érjék el:
4. ho. Taktaharkány—Újliska—Tiszalúc.
3. dandár (23. és 32. ezred és 24. ezred 1 zlj. Harangod Csillag-tny.—Puszta Újvilág—Ósiska.
1. ho. Gesztely—Hernádnémeti—Külsőböcs.
6. ho. hernádkércsi csoportja1 A dokumentum megrongálódása miatt a szöveg olvashatatlan.* … puszta.
6. ho. hernádvölgyi csoportja Forró-Pétek, és valamilyen vállalkozó osztaggal Novaj—Homrogdi-csoport Selyeb—Kupa—Tomor.
10. ddr. Szendrő.
c) Ho.-parságok álláspontja:
4. ho. Tiszalúc.
1. ho. Alsózsolca.
3. ddr.-par. Gesztely.
6. ho.-par. Halmaj.
Hadtestparság 1-én este Miskolcra (tiszai személy p. u.) megy.
Kiadatik 1., 4., 6. ho. és 3. ddr.-nak.
III. hadtest2
2 Lap alján Julier kézjegye. — Más írással a következő megjegyzés: „Tiszalúc—Hernádnémeti—Alsózsolca vasút v. hídja Bársonyos-puszta … (olvashatatlan) szét van lőve. Kijavítására intézkedés történik. 12. sz. páncélvonat — Miskolcon, 1. ho. — nincs, mai napon alkalmazhatja Szikszó felé.”*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 70. csomó. (III. hadtest. 601/5. hdm. sz.) — Fogalmazvány.
158
1919 június 1
A Hadseregparancsnokság helyzetjelentése a támadás első napján elért eredményekről
Cseh—tót arcvonal:
A III. hadtest ma reggel a Hernádtól keletre álló román erőket megverte, melyek teljes felbomlásban és pánikszerűen vonulnak vissza keleti irányban. Délelőtt folyamán saját csapataink Tiszalúcot elfoglalták, és az ellenség üldözését folytatják.
Hernád völgyéből Hernádkércsen át Abaújszántó felé két zlj.-ból álló oszlopunk nyomul előre.
6. ho. A hatodik hadosztály előnyomulását a Hernád völgyben folytatja és Forró—Dete—Selyeb és Kupa vonalát érte el.
10. ddr. Szendrő irányában halad előre.
5. ho. 65. ddr. 1. zlj .-a Rudabányán át Szendrő felé előnyomulva támogatja a 10. ddr. balszárnyát. Sajó völgyében csapataink észak felé szintén tért nyertek.
39. ddr.-ral, mely Rimaszombattól északra áll, a telefonösszeköttetés megszakadt.
5. ho. a támadást Losonctól északnyugatra felvette, és Tamási—Gácsfalva—Lupocs vonalát érte el.
Első ddr. szakaszában különítményeink Kékkő—Litva és Léva irányában nyomulnak elő.
Esztergomnál vörösőreink és határvéd-zászlóaljunk a Dunán átkeltek, és Párkánynánát elfoglalták. A csehek északi irányban vonulnak vissza.
Román arcvonal:
Változatlan.
Délszláv arcvonal:
Hadihajós helyzet:
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (VHP 601/2. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
159
1919 június 1
Léva felszabadulásáról ad tudósítást a Barsmegyei Népszava
A kommunista forradalom diadalmas napja volt június 1-én, vasárnap; e napon vették be a Vörös Hadsereg katonái Léva városát, hol az ujjongó nép örömében sírva, lelkesedve, kendőket lobogtatva várta.
Péntek óta éltünk állandó izgalmakban. Valami forrott a levegőben. A hangulat izzó volt. Ide-oda szaladgáltak a csehek. Délután a kaszárnyából a tót katonák elszéledtek, és egy titkos sejtelemmel a lelke mélyén várta mindenki, hogy mikor indul meg a Vörös Hadsereg bátor katonáinak támadása, mikor szabadítják meg ezt a négy hónapos cseh invázió alatt gúzsba kötött, elnémított Léva városát, amelynek hangtalan sóhaját, boldogtalanságának összes keservét, könnyek megszentelt vágyait a lévai fiúk vitték hírül a Vörös Hadseregnek, amelyben ők szolgálták munkájukkal, erejükkel, ha kellett vérükkel és életükkel a szent ügyet.
Ezekben bízott és reménykedett a lévai nép, hogy meghallják a túlsó oldalon is a mi rabságból előtörő panaszainkat, s diadalmas fegyvereik ismét szabaddá teszik ezt a földet a mi számunkra, s összetörik a ránk rakott bilincseket.
Íme a reménység valóra változott. Ma már a diadalmas forradalmi zászló leng a városházán, s örömujjongó nép előtte a Kossuth Lajos téren és szerte az utcákon.
A csehek ellenállás nélkül menekültek el. Pedig pénteken összefogdostatták internált embereinket és a volt katonatiszteket, s ott tartották a városháza nagytermében. Ravasz Viktor, a Lévára kirendelt hlavny slusny, cseh kormánybiztos még reggel kocsin elutazott, de úgy látszik, hogy jó híreket kaptak, mert visszajöttek a városházára. A Kossuth Lajos téren a cseh katonák s egy-két felfegyverzett vasutas lövöldözött, hogy elsimítsák a csoportosulástól az összeverődő s izgatottan tárgyaló közönséget. Sőt, annyira biztonságban érezték magukat, hogy szombaton már enyhítették a statáriumot, s tíz óráig engedélyezték a lévai népnek a kimaradást.
Azonban a lévai nép már tudta az ipolysági eseményeket. Csatáról is az érkező emberek jelentették a hidvégi áttörést, s így minden jel arra mutatott, hogy nagy események vannak készülőben, vasárnap délelőtt már tudták, hogy előőrseink Csank és Kereskény környékén járnak. Úgy látszik, hogy a csehek is megéreztek valamit, mert amíg szombaton egész nap minden cókmókjukkal szállingóztak vissza, most hirtelen egyenként eltünedeztek.
Vasárnap délután 4 órakor kidobolták, hogy minden ember hazamenjen, s az utcán ne tartózkodjék. S nyomban a levegőbe való lövéssel iparkodtak ismét a félelem érzetét felébreszteni az emberekben. De akkor már Siklós felől megszólaltak a magyar ágyúk, s jelentették, hogy az állomást lövik, ahol öt gép volt két nap óta fűtve, állandó készenlétben. A nép a házak előtt várta az események fejlődését. Harcra azonban nem került a sor, mert a cseh tüzérek, kik még pár perce három ágyúval vágtattak a báti part felé, már a főtéren megfordultak, s visszafelé iparkodtak egérutat nyerni.
Nyomban ezután egy rúdra kötött fehér lepedő jelezte, hogy a csehek elvonultak, s pár perccel később megjelent az első vöröskatona, lévai fiú, Béres István több társával, s kitűzték a vörös zászlót a városház erkélyére, ahonnan harsány hangon jelentették Ipolyság elfoglalását. Ebédelni akartunk — mondta a szónok —, de a fiúk azt mondották, hogy majd csak Léván ebédelnek. Pedig amikor megérkeztek, 6 óra volt délután.
Ujjongó szeretettel köszöntötte a bátor fiúkat a lévai nép. Sok derék lévai gyerek van közöttük, kik szomorúan jelentették, hogy Ipolyságnál és Hidvégnél lévai elvtársak is hősi halált haltak.
Hasonlóképp szeretettel fogadta a nép a megérkezett pártvezéreket, kik nyomban működésbe léptek a városházán, amelyet birtokukba vettek, s még aznap este az alább közölt rendeleteket adták ki.
Most már övék az intézkedés joga. De most már láthatja a nép, hogy micsoda mesével tömték tele a hiszékeny népet azok, akik nem ismerték vagy félre ismerték a Vörös Hadsereg katonáit. Egység és szeretet minden vonalon. Érző és gondolkodó emberek, akik embertársaik sorsát szívükön viselik. A nagyvilágban mindenkinek helye van, aki dolgozni akar. Ez a jelszavuk. Ezért törekvésük, hogy ne legyenek elnyomók és ne legyenek elnyomottak.
Léva város népe most már megértéssel s bizalommal fogadja intézkedéseiket, hogy segítsen megvalósítani ezt a munkaprogramot, amellyel a felszabadított emberiség igaz történelme kezdődik.
Barsmegyei Népszava, Léva, 1919 június 3. A forradalom diadala.
l60
1919 június 1
Párkány felszabadulása
— Az Esztergomi Népszava tudósítása —
Május 30., 31. és június 1. nevezetes napok maradnak Esztergom történetében: a proletárhadsereg megfutamította a cseh imperializmus zsoldosait, s e nagyszerű haditény következtében kiverték a cseheket Párkányból is, minek következtében az Esztergommal annyira összenőtt helyiség visszakerült a Magyar Tanácsköztársaság hatalma alá.
Ma már proletártestvéreink messze üldözik a menekülő cseheket, akik az Ipolytól a Hernádig terjedő frontvonalon mindenütt visszavonultak.
Szombati és vasárnapi számainkban hadiérdek szempontjából nem írtunk még arról a harcról, amely városunkban folyt le, de mai számunkban jelentést közlünk már mind a három elmúlt forró napról, különösen pedig a május 30-i eseményekről, amely a legfontosabb volt.
Tudósításunk a következő:
Esztergom ébredése
Május 30-án, pénteken a városban a hajnali órákban, amikor az ágyúk dörgése nyilvánvalóvá tette, hogy a Duna túlsó partján megkezdődött a harc Párkány birtokáért, természetesen a kétség, aggodalom és a reménység vegyes érzelmei szorongatták a szíveket.
Hajnali fél három órakor dördült el az első ágyúlövés, amely Esztergom felől jelentette a cseheknek, hogy készen vagyunk a Párkány birtokáért való élethalálharcra. Ez időtől kezdve kevés szünetet tartva majd egész nap szóltak az ágyúk.
Reggel 7 óra tájban már mindenki tudta, hogy mi indítottunk offenzívát a csehek ellen, és a hadiszerencse a Vörös Hadseregnek kedvez. Már akkor lehetett hallani az utcákon:
Kilenc órakor már mienk lesz Párkány.
A felszabadított Párkányban
Még kétséges volt Párkány sorsa. A lakosság házaikban tartózkodva, szívremegve várta a felszabadulás boldog pillanatait. De alig tisztították meg az elvtársak a várost az imperializmus hitvány zsoldosaitól, az első virággal díszített vörös lobogó láttára legott kitárultak a lefüggönyözött ablakok, kinyíltak a kapuk, és a lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult.
Leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölték a párkányiak a rajvonal felé siető vöröskatonákat, akik az ellenség üldözését folytatva nem maradhattak a helységben. Virágokkal halmozták el a vöröskatonákat, különösen sok pünkösdi rózsa került szép nők kezéből a proletárkatonák sapkájára …1 A kihagyott részben a cikk beszámol a vöröskatonák fogadásáról és ünnepléséről, az esztergomi mentők harcáról, a cseh csapatok tevékenységéről és meghátrálásáról.*
Előre rajvonalban
A vámhelyiség, amely reggel kilenc óra előtt már megtisztult a csehektől, még egész nap magán viselte a hadszíntér élénk képét, bár ekkor már a határban nyomultak előre a bátor vöröskatonák. A szenttamási hegy tetejéről messzelátóval nagyszerű látványt nyújtottak a rajvonalban előrehaladó vöröskatonák, amikor gyors menetben üldözték a menekülő cseheket. Majd egy néhány percre az egész hosszú rajvonal hasra feküdt a földön, tüzelt, majd ismét előre nyomult, közben a gépfegyverek is derekasan működtek. Derék vöröseink nagyszerű munkát végeztek. Az elszánt proletárok arcán égett a harci vágy, amelyet még fokozott a menekülő ellenség futása felett érzett öröme.
A foglyok
A csehek rendetlen futásban kerestek menedéket, s ezért sok veszteségük volt halottakban, sebesültekben, s a foglyokat is egyre-másra kísérték visszafelé vöröskatonáink a rajvonal felől. Emberileg szép, bajtársilag megható volt, hogy proletártestvéreink foglyokkal milyen előzékenyen bántak. A foglyokkal való bánásmódnál sehol semmi erőszakos fellépés, durva szó vagy gúnyolódás.
A dunai híd
Nagyszerű dunai monitorjainknak kiváló szerep jutott a Párkány körüli harcoknál, ezen teljesítményekről a hivatalos harci jelentés is elismerőleg nyilatkozott.
A dunai híd sértetlen állapotban került birtokunkba, csupán egy telitalálat érte a párkányi oldalon levő cseh katonai hídőrség bódéját, de ezáltal a hídban semmi kár nem esett, de a kívánt eredmény el lett érve, mert a cseh őrség több halottat és néhány súlyos sebesültet hagyott a bódé körül hátra, amikor Esztergomból nyomultak be fegyveres proletárelvtársaink Párkányba.
A párkányi munkástanács
Az elsők között voltak, akik a hídon átmentek Párkányba Zigerits kormányzótanácsi biztos és az esztergomi direktórium tagjai.
A helység elfoglalása után alig két-három órára már megjelent oldalán dobbal, sipkáján piros pünkösdi rózsával egy vöröskatona, és hangos dobszó útján közhírré tette az első tanácsköztársasági rendeletet, amely elrendeli, hogy legott válassza meg a helység lakossága a munkás- és katonatanácsát. Tehát alig múlt el a veszély órája, a proletárrend fenntartása érdekében legott megtörtént a hivatalos intézkedés a helység igazgatásá[ra], bár [az] még ugyancsak hadszíntérnek volt mondható, mert közben még folyton dörögtek a vöröságyúk és a vörösgépfegyverek.
Még délután ágyúk dörgése, gépfegyverek és puskák ropogása között megalakult a községházán a párkányi direktórium, amelynek a következők lettek tagjai: Kiss Sámuel, Sklenar Ferenc, Klész József és Tóth Sándor.
A direktórium azonnal megkezdte működését. Vasárnap már zavartalanul akcióba lépett a szocializálás és az élelmiszer arányos szétosztása. Életbe lépett természetesen a szesztilalom is, amelyet még pénteken délelőtt doboltak ki.
A hős postás elvtársak
Mint kiváló teljesítményről kell megemlékezni postás elvtársaink működéséről, akik péntek délelőtt átmentek Párkányba, s ott hősies önfeláldozással a legnagyobb golyózáporban s igazán a legsúlyosabb körülmények között dolgoztak, hogy a község és a meg nem szállott területek között helyreállítsák a megszakított távíró- és telefonösszeköttetést. Ebben a halálmegvető, egyedül a kötelesség teljesítést szem előtt tartó hősi munkában elöljártak Klein Lajos és Német Béla postai politikai megbízottak, Kovács és Bálint elvtársak, akik ezért, minden proletár elismerését és becsülését érdemelték ki, és ez valószínűleg becsesebb lesz előttük, mint a kretén Károly keresztje.
A csehek erősítést kapnak
Délutáni órákban a csehek nagyobb erősítéseket kaptak, de proletártestvéreink mindazonáltal erősen tartották a tűzvonalat. Este fél 7 óra tájban a csehek több ágyút is kaptak, amelyekkel először is a mi rajvonalunkat lőtték. Természetesen az esztergomi ágyúk és a monitorok élénken viszonozták az ágyútüzet.
Most már nyilvánvaló volt, hogy egy tüzérpárbaj van kifejlődőben, s nem volt célja annak, hogy rajvonalunkat, amely fedezék nélkül vonult végig a mezőn, továbbra is otthagyjuk, tehát visszavonultak a falun, s az esztergomi hídfőt tartottuk. De a csehek egy lépést sem haladtak, csak egy-két előőrsük merészkedett a falu szélére.
Az ellenség nemtelen bosszúja
A Párkányból kivert csehek tehetetlen dühükben a sötét beálltával a várost kezdték srapnel tűz alá fogni, a péntekről szombatra virradó éjjel a vörös és a cseh ágyúk szüntelenül dörögtek. A csehek több mint kétszáz srapnelt lőttek Esztergomra, anélkül, hogy ennek a gaztettnek lett volna valami eredménye. Csupán egy ember, a saját vigyázatlansága folytán sebesült meg halálosan. Házak vakolatait ugyan több helyen megrongálták a lövedékek, sőt itt-ott a fal is bezúzódott, de a kár túl nagynak nem mondható.
Ez a cseh őrjöngés egész éjjel tartott, sőt elvétve még 31-én, szombaton is lőtték a várost. De a szombati nap kizárólag tüzérségi párbajban folyt le, melyben részt vettek még mindig derék monitorjaink. Egyébként a szombati napnak nevezetes eseménye nem volt. A szegény párkányiak egész nap kénytelenek voltak házaikba zárkózni.
Elűzik a cseheket
Szombatról vasárnapra virradó éjjel fél kilenc órakor a csehek ismét lőni kezdték a várost, de már nem olyan erővel mint az előző éjjel.
Hajnali 5 órakor már végleg el is hallgattak, úgy látszik elfogyott a muníciójuk, mert azután csak elvétve dördült el egy-egy ágyújuk.
Június 1-én, vasárnap délelőtt proletártestvéreink a legnagyobb nyugalommal és hősies elszántsággal bevonultak ismét Párkányba, hogy ismét felvegyék a harcot a cseh rajvonallal. Ez a nap azután meghozta a döntést. A csehek hátrálva futottak vöröskatonáink fegyverei elől Muzsla irányába, s Párkány végleg megszabadult a cseh hordák járma alól.
Június 2-án már messze űzik proletártestvéreink a szánalmas csehszlovák hordákat. Párkányban átalakul az élet, s úgy ott, mint itt ismét nyugalom lesz a három napos harc után.
Egy prágai levél
Érdekes és a cseh viszonyokra felette jellemző levél jutott az esztergomi direktórium kezéhez. A levél Prágában kelt az utóbbi napokban, cseh nyelven van írva, s az írást az egyik cseh katonai irodában találták.
A levél részletesen elmondja, hogy Masaryk kormánya inog, csak napok kérdése, hogy megbukik, mert egyre erősödik a forradalmi szellem nemcsak Prágában, hanem az egész volt Csehországban, nem számítva ide az északi részeket (Deutsch-Böhmen), az Észak-Magyarország megszállott területeit, ahol a csehek el vannak készülve arra, hogy minden órában kiverhetik őket.
Esztergomi Népszava, 1919 június 3. Párkány felszabadulása.
161
1919 június 5
A Hadseregparancsnokság dicséretben részesíti az 1. és 8. számú páncélvonat katonáit a visszavonuló ellenséges csapatok üldözésében elért eredményekért1
1 1A hadseregparancsot megküldték az 1. dandárparancsnokságnak Ipolyságra és a 3. hadosztályparancsnokságnak Losoncra. A fogalmazványon Böhm és Stromfeld kézjegye. Megjegyzés a lap szélén: Hangay sajtó. 605/204 sajtó sz. alatt elintézve. Hangay.*
A legutóbbi napok győzelmes harcaiban az 1. és 8. sz. páncélvonatok különösen kitüntették magukat. Fáradtságot és félelmet nem ismerő lendülettel, valódi proletárönfeláldozással vetették magukat a visszavonuló ellenség után, s ezáltal lényegesen megkönnyítették a gyalogság munkáját, s nagyban hozzájárultak az elért szép eredmények kivívásához.
Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki ezen két páncélvonatnak, s követendő mintaképül állítom őket a Vörös Hadsereg minden tagja elé.
Hads.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. 298. sz. (VHP 605/5. hdm. sz.) — Eredeti fogalmazvány.
162
1919 június 2
A Hadseregparancsnokság parancsot ad a további előnyomulásra; hangsúlyozza a tokaji Tisza-hídon való átkelés fontosságát1
1 A dokumentum eredeti címe: Intézkedés június 3-ra — Az I. alatt levő 1., 3., 4., 5. pontok a lap szélén megjelölve zöld ceruzával.*
I/III. hadtest:
1. Sátoraljaújhely felé az előnyomulást a 3. dandár veszi át, és igyekszik ebben az irányban lehetőleg messze előnyomulni. A dandár két üteggel látandó el. (Lehetőleg I/10. osztálytörzs, 2/10. és 4/1. ütegek.)
2. A 6. hadosztály és a 10. dandár csoportjai eddigi feladatukat megtartják.
3. Az egész 4. hadosztály igyekezzék Tokajnál a Tiszát átlépni, és Rakamaznál egy támadó hídfőben Nyíregyháza felé előnyomulásra csoportosulni. Ha [a] tokaji hidak le lennének rombolva, az átkeléshez az előkészületek megteendők. Ebben az esetben a további intézkedések előtt a III. hadtestparancsnokság a Hadseregparancsnokság elhatározását kérje ki.
4. Ha a 4. hadosztály a Tiszán átkelt, akkor az 1. hadosztály a 4. hadosztályt közvetlenül kövesse.
5. Felvonulásban levő 8. hadosztály, mint már elrendeltetett, hadseregtartalék.
II/ 5. hadosztály:
5. hadosztály szándékának megfelelőleg az ellenséget a Rima és Sajó völgyében erélyesen üldözze.
III/ 3. hadosztály:
3. hadosztály szándékolt előnyomulását Zólyom felé folytassa.
IV/ 1. dandár:
a) Igyekszik egy páncélvonatot és egy kiválogatott kis, de kiváló emberekből összeállított különítményt a páncélvonattal egyidejűleg Zsarnócán át Zólyomba, az ellenség hátába irányítani. Ha ez a vállalkozás sikerül, azok, akik benne résztvesznek, rendkívül hasznos szolgálatot tesznek az egész hadseregnek.
b) A lévai csoportból egy különítmény kocsikon lehetőleg Verebélyt érje el. A zöm Léván visszatartandó, hogy azután vasúton, Aranyosmaróton át szállítható legyen.
c) A 3. ezred zöme Csata, Bély környékén gyülekeztetendő. Szándék: ezeket vasúton Párkánynánán át Érsekújvárra irányítani, egy páncélvonat fedezete alatt.
d) Párkánynánai hídfő mai helyzetében megtartandó.
e) Dunahajó-raj mint eddig, kihasználandó.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (VHP 602/12 hdm. sz.) — Tisztázat.
163
1919 június 2
A III. hadseregparancsnokság jelentést tesz a Hadseregparancsnokságnak a nap eseményeiről
Helyzet június 2-án dut. 9 órakor: a 10. ddr. egész napon át erős harcban állott Szendrőnél. Ellenséges ellentámadás dut. 5 órakor a már Szendrő déli részébe benyomult 10. ddr. részeit visszavetette Garadna-psz—Büdöskút-psz. vonalába.
Ugyancsak Abodnál állott fél zlj.-at egy zlj. erejű ellenség déli irányban visszavetette. 10. ddr. megerősítésére a ddr. parság felhatalmaztatott, hogy Sajókazincnál vasúti elszállításra készenlétbe helyezett II/13. zlj.-at, ha még eléri, vonja magához, azonkívül 6. ho. utasíttatott, hogy Felsővadászról legalább egy fél zlj.-t június 3-án kora reggel Abodon át Szendrőre irányítson. 6. ho. Magashegyen állott csoportja ismételt ellentámadások kivédése után túlerő elől dut. 5 órakor közvetlen Magashegytől délre új állásba vonulni kényszerült. 6. ho. hernádvölgyi csoportja Göncz—Garadna—Futókércs-vonalat érte el. A Magashegy visszafoglalása céljából az ott álló csoport megerősítésére kettő zlj. Forróról Baktán át Magashegyre irányíttatott. Hernádvölgyi csoport Hidasnémeti felől ellenséges tüzérségi tüzet kapott. 3. ddr. helyzete ismeretlen, valószínűleg elérte Abaújszántó—Tálya körletét. 4. ho. del. óta harcban Tarcal és ettől északra elterülő magaslatokon levő ellenséggel, mely erős tüzérséggel Tokaj magaslatot tartja megszállva. III/39. zlj. biztosítja a Tisza-vonalat a 4. ho. mögött. 1. ho. Megyaszó—Monok—Bekecs-körletben éjjelezik.
III. hdt.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. 131. sz. (III. hadtest. 602/27. hdm. sz.) — Távirat.
164
1919 június 2
A III. hadtestparancsnokság ismerteti az alárendelt csapatok június 3-i feladatát
1. Saját csapataink június 1-re elrendelt éjjelezési körleteket elérték, kivéve a 10. dandárt, mely Szendrő birtoklásáért még június 2-án del. 3h-kor harcolt.
Június 2-án délelőtt az alárendelt erők előnyomulásukat folytatták, jelenlegi helyzet (dut. 2h) összeköttetés hiányában csak a 6. és 4. ho.-nál ismeretes, előbbi Magashegy 322 (Szikszótól 25 km-re északra), Felsőnovaj—Vizsoly vonalát délben elérte.
A 4. ho. Szerencstől keletre a 14. és 22. ezredekkel harchoz fejlődött a tokaji magaslaton álló ellenség ellen.
2. Azon feltevésben, hogy az alárendelt seregtestek a június 2-ra elrendelt körleteket — ha kell harc árán is — elérik, június 3-ra alábbi irányelvek szolgáljanak:
a) Június 3-án a hadtest az előnyomulást folytatja. A hadtestparság tudatában van a csapatok által végrehajtott nagy harci és menetteljesítményeknek, de ennek dacára fokozott menetteljesítményeket követel a következő napokban is, mert csak ezáltal lesz lehetséges a csapatokat a várható nehéz harcoktól és vérveszteségtől megkímélni, ami most látszólag kíméletlenség, az tényleg emberéletben nagyfokú kíméletet fog eredményezni. — Tehát előre! — Parnokok és politikai megbízottak ily értelemben a csapatokat világosítsák fel.
b) Június 3-án elérendő: 4. ho. által — melynek egy vegyes különítménye Tokaj—Rakamaznál a híd offenzív biztosítására visszahagyandó — felderítő különítménnyel Sárospatakot, a ho. zömével Bodrog—Olaszi—Tolcsva—Olaszliszka-körletet érje el.
A 4. ho.-nak Tokajtól nyugatra levő Tisza-szakaszban netán visszahagyott részei bevonandók, minthogy a Miskolc környékén felvonuló 8. ho. élezrede (44.) ma, június 2-án Tiszalúcra beérkezik.
Amennyiben az ellenség netáni behatása Tokaj, illetve a Bodrogtól délre eső területből a ho. vonalának előmozgását megnehezítené, úgy a vonat Szerencs—Abaújszántón át Erdőbényére, kerülő mozdulattal zárkózzék fel a hadosztályhoz.
Az 1. ho. június 3-án Tokaj—Tarcal—Bodrogkeresztúr—Mezőzombor—Mád-körletbe vonuljon, a tokaji hídfőben álló 4. ho.-beli különítményt váltsa fel, a felderítést Nyíregyháza felé mielőbb vezesse be.
A 3. dandárparság, a 23. ezred és egy 24-es zlj. június 3-án Abaújszántón át Vilmány—Vizsoly-körletbe vonul, és ezen körletbe való beérkezése után a 6. ho. parságnak alárendeltetik. — A 3. dandárnál levő 32. ezred Mádra vonuljon, és az 1. ho. kötelékébe visszalép.
A 6. hadosztály június 3-án Abaújszina—Abaújvár—Hidasnémeti—Perény-körletben felzárkóztatandó, különítmények Nagyida és Alsómislyét érjék el, ezen pontoknál a vasútvonalat könnyen rombolják meg.
Felderítés Kassa felé bevezetendő.
A10. dandár — mely további parancsig ismét hadtest-közvetlen — ha csak lehetséges a Bodva völgyében folytassa előnyomulását, és igyekezzék Szepsi—Torna felé tért nyerni.
A 6. ho. bal oszlopa (Krasznokvajda környékén) és a 10. dandár egymás között kölcsönösen keressék az összeköttetést Rakacánál.
3. A 4. és 6. hadosztályok árkász-századai Tiszalúcra1 Eredetileg Hernádnémeti volt beírva.* irányítandók, hol legkésőbb június 4-ig beérkezzenek. Ezen két árkász-szd. Jakobi árkász-parancsnok vezetése alá lép.
4. A hadosztályparságok (10. dandárpar.) minden eszközt használjanak ki, hogy a hadtestparsággal az összeköttetést fenntartsák, illetve, hogy álláspontjukat a hadtestparság tudomására hozzák.
5. A hadtestparság egyelőre Miskolcon (Tisza-pályaudvaron) marad.
6. Kiadatik: 1., 4., 6. hadoszt. és 10. dandárparságnak. — A 3. dandár részére ezen parancsot az 1. ho.-parság továbbítsa.
Hadtestparancsnok helyett: Julier
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (III. hdt. 602/6. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
165
1919 június 3
A 4. hadosztályparancsnokság jelentést tesz a III. hadtestparancsnokságnak A 14. és 22. munkásezred kiváló teljesítményéről és Tokaj eléréséről
A 22. csepeli munkásezr. különítménye tegnap dut. 8 órakor Pehrogyot elfoglalta. Ellenséges túlerő (legalább 2 zlj.) csak nehéz harc után hátrált. Eredmény a különítmény kiváló kitartásának és parancsnokok személyes befolyásának tulajdonítható. Zsákmány több fogoly, 4 gépfegyver, nagy mennyiségű lőszer stb.
Ezen ezred többi része tegnap délután Mezőzombort elfoglalta, és ma folytatja előnyomulását Tarcal—Tokaj felé. Említésre méltó a 14. északi Ganz munkásezred teljesítménye. A visszavonuló ellenség Tokajon át üldöztetik. Szándék: [ha] a rakamazi híd megvan, úgy a Tiszán átkelni és a hídfőt megszállni. Gyors előnyomulást vasút hiányában jelenlegi vonat csekély létszáma akadályozza. Vasúti híd helyreállítása Böcsnél elsőrendű érdek. Járművek itt nem kaphatók, mert a románok a legnagyobb részét elhajtották.
Hadosztály táv.-szd. vasút mentén tel.-vonalak[at] Böcsig kijavította. Anyag hiányában nem építhet.
Kérem az összeköttetés helyreállítása végett ezen osztaggal szemben vonalak[at] sürgősen helyreállítani.
Tegnapi veszteség: kb. 5 halott és 15 seb.
4. ho.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 71. csomó. (4. hadosztály. 603/1. hdm. sz.) — Távirat.
166
1919 június 3
A III. hadtestparancsnokság parancsa a tiszai átkelés előkészületeire és Sátoraljaújhely elfoglalására
1. Tokaji hidakat ellenség felrobbantotta. A 4. ho. Tokajnál az összes előkészületeket az átkelésre tegye meg, olyképp, hogy az átkelést mielőbb végrehajthassa1. A Hadseregparancsnokság hadműveleti naplójából: „4. ho. Tokajt és Bodrogkeresztúrt elfoglalta, és a románokat Tiszától keletre visszavetette.” (Esti helyzetjelentés június 3-án.)* A hadtestparság az átkeléshez szükséges hadikészletek rendelkezésre bocsátásáról gondoskodni fog, a ho.-parság mielőbb jelentse a szükségleteket.
A 4. ho. átkelési időpontjától függetlenül kisebb felderítő járőrök a Tiszán előtalálható eszközökkel a Tisza túlsó partjára átszállítandók felderítés céljából. — A 4. ho. zöme és az 1. ho. a jelenlegi körletben marad.
2. Schrédel ddr.-parancsnok vezetése alatt a 3. ddr. (23. és 24. gy.-ezr.), valamint az 1. ho.-parság által utasítandó 7. m. ezred, továbbá a 4. ho.-tól a 3/20. üteg, a 38. t. ezr. 2 ütege (közülük az egyik 4/38. üteg) és az 1. ho.-tól a 3/32. üteg június 3-án estig Olaszliszka, Erdőbénye, Szegilong körletbe jusson.
Ezen csoport feladata Sátoraljaújhely elfoglalása, amely célból a felderítést mielőbb vezesse be, és az előnyomulást június 4-én Sátoraljaújhely felé, ameddig csak lehetséges folytassa.
Schrédel ddr.-parnok csoportja a 4. ho.-parsággal drótösszeköttetést tartson fenn. Ezen csoport anyagi ellátás tekintetében a 4. ho.-hoz tartozik.
3. A 6. ho. előnyomulását Kassa felé folytassa, és igyekezzék Torna felé kitolandó különítménnyel a 10. ddr. előnyomulását a Bodva völgyében ezáltal előmozdítani.
hdt. vk. főnök helyett: Schwarz1
1 A lap alján: „6. ho.-parságnak bediktálva VI. 4. 1h del. Gb.”*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (III. hdt. 603/20. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
———
Az északi hadjárat hadműveleteinek kibontakozása. A helyzet Kassa felszabadítása után
167
1919 június 4
(Délután 12 óra 30 perc)
A Hadseregparancsnokság összefoglaló jelentése a csapatok déli és esti helyzetéről
Cseh—tót arcvonal:
III. hadtest:
4. hadoszt. Tokaj—Borsodkeresztúr—Olaszliszka és Tarcal tájékán.
A hadosztály részei Olaszliszkánál a Bodrogon átkelőben Zalkod felé. — A 3. dandár útban Olaszliszkán át Sárospatak felé.
6. hadoszt. jobb szárnya Göncöt érte el, ahol az ellenséggel harcban áll. A hadoszt. bal szárnya Krasznikvajdán át Buzita és Jánok felé nyomul előre.
10. dandár jobb szárnya Galvács és Bestavölgyi-pszt. vonalában harcban áll. — Szendrőt az ellenség még tartja.
5. hadoszt. A 19. gy.-ezred Rudabányából északi irányban vissza vonuló ellenséget követi. — A Rima és Sajó völgyében saját csapataink erős harc után Rimaszombat felé, illetve Tornajára vonultak vissza.
3. hadoszt. Egy zlj. és egy üteg Losonctól északkeletre Breznicska községet érte el. — 4 zlj. három üteggel a Losonc völgyében az ellenséget visszaszorította és Detvától délkeletre áll. A nemzetközi ezrednek egyik zászlóalja Abelovából Végles felé nyomul előre.
I. dandár jobb szárnya Kékkőtől északra ellenséggel harcban áll. Korponai csoportunk Teszéren át Németi felé nyomul előre.
— A dandár bal szárnyán a helyzet változatlan.
Román arcvonal:
Szolnoknál ellenséges géppuska- és tüzérségi tűz.
Délszláv arcvonal: Helyzet változatlan.
Hadihajós helyzet:
A dunai hajórajunk a Zsitva torkolatánál csapatunk előrenyomulását támogatja.
Összefoglaló helyzetjelentés
1919 június hó 4-én dut. 10h-kor
Cseh—tót arcvonal:
III. hadtest:
4. hadoszt. Tokaj—Tarcal—Bodrogkeresztúr—Szegilong környékén,
egy része Olaszliszkánál a Bodrogon átkelve Zalkod és Szabolcs felé előnyomulóban. — A 3. dandár részei és a 7. ezred Bodrogolaszit érte el.
1. és 8. hadoszt. helyzete változatlan.
6. hadoszt. Abaújvárt érte el, de ellenséges támadás által Göncre visszaszoríttatott. — A hadoszt. egy csoportja Tornyos—Harasztdomb és Perény vonalát érte el. A hadoszt. bal szárnya Buzita község északi szegélyén áll.
10. dandár jobb szárnya Abódról Besenyő-pusztára szoríttatott vissza, a dandár többi része Szendrőtől délre Szuhogy vonalában harcban áll.
Ellenséges helyzet: Tiszadob—Tiszalök—Tiszaeszlár és a Tisza partja Rakamaztól nyugatra ellenség által megszállva. Ellenség Sárospatakról Sátoraljaújhely felé visszavonulóban. Sátoraljaújhelytől Kassa felé eltolások. A 6. hadoszt. és a 10. dandár az ellenséggel érintkezésben. A hidasnémeti vasúti híd (Hernádvlgy.) ép, a közúti híd leégett.
5. hadosztály Szuhogynál a 10. dandárral az összeköttetést helyreállította. A hadoszt. jobb szárnya Rudabányától északra az ellenséggel harcban áll.
A 65. dandár csapatai a Sajóvölgyben az ellenséges átkaroló támadás folytán Sajólenke—Méhi és Füge vonalában voltak kénytelenek visszavonulni. (Tornaijától délre.)
A 39. dandár Rimaszombattól északra fekvő magaslatokon még harcban áll.
3. hadoszt. az összeköttetést a 39. dandárral helyreállította. A hadosztály jobb szárnya Poltár—Bisztricska vonalát érte el. A 8. számú páncélvonat Zlatnóig (Rimakokovától délre) kifutott, és két cseh századot széjjelugrasztott, sok halottat és sebesültet hagyva vissza. Ellenség pánikszerűen menekül.
A 80. dandár Detvától délkeletre levő útelágazást érte el.
1. dandár jobb szárnyán és Lévánál a helyzet változatlan. Pálmay-csoportnak egy különítménye Verebélyig hatolt előre, ahol az ellenséggel harcban állott. A tolmácsi híd (Lévától északnyugatra) saját birtokunkban van. 1. számú páncélvonatunk Érsekújváron túl Tótmegyerig üldözte a visszavonuló ellenséget.
Saját csapataink Érsekújvár—Ógyalla—Hetény és Kurtakeszi vonalát érték el. Egy határvéd zászlóaljunk a Duna mentén halad előre.
Délszláv arcvonal: Helyzet változatlan.
Román arcvonal: Helyzet változatlan.
Hadihajós helyzet: Saját monitorunk a Zsitva torkolatáig nyomult előre, és támogatta gyalogságunk előnyomulását.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (604/2. hdm. és 644/75. hdm. sz. összevont jelentés.) — Eredeti tisztázat.
168
1919 június 4
A III. hadtestparancsnokság a csehszlovák hadvezetés terveinek ismeretében ellenintézkedést ad ki, és tovább folytatja a megkezdett hadműveleteket
1. A Tisza mentén működő csapatok a Tiszán való átkelésre előkészülnek. A 6. ho. a mai napon Gönc és Krasznikvajda környékén az ellenséget visszavonulásra kényszerítette. Saját csapataink Göncről további előnyomulásban a jövő műveletekre kiváló fontossággal bíró hidasnémeti vasúti hidat birtokba vették. A híd ép.
2. A 6. ho. és 3. ddr. mai napon két cseh parancsot fogott el. Ezen parancsok a Kassán és Sátoraljaújhelyben székelő cseh ho.-parságok június 4-ére szóló intézkedéseit tartalmazzák, és lényegében a csehek azon szándékát mutatják, hogy az ellenség Kassától délre nagyobb erőket von össze, melyekkel a Hernád völgye felé déli irányban ellentámadást akar végrehajtani. Ezen célból a Sátoraljaújhely környékén álló csapatokat az ellenség Kassa felé tolja el.
3. Az ellenség tervét megdöntendő június 5-re az alábbiak szerint intézkedem:
a) A Schrédl-csoport (3. ddr. része, 7. gy. e. és 5. üteg) előnyomulását Sátoraljaújhelyre fokozott menetteljesítménnyel folytassa, és iparkodjék Sátoraljaújhelyt még a holnapi nap folyamán elfoglalni.
b) A 6. ho. zömével Perény—Buzita vonalából erélyes támadást hajtson végre Nagyidán át Kassa irányában. A hidasnémeti híd feltétlen biztosításáról gondoskodjék. Utóbbi célból a hadtestparság még ma éjjel egy szabványos gyal. vonatszerelvényt fog Miskolcról Hidasnémetin át Mád vasúti állomásra irányítani, mely az I/9. zlj.-at Hidasnémetire fogja szállítani az ottani hídbiztosító csapatok megerősítésére.
Az 1. ho.-parság az I/9. zlj.-at del. 6h-kor Mád vasúti állomáson elszállításra helyezze készen. Ezen zlj.-nak részletes felhasználását a 6. ho.-parságra bízom, de kizárólag a hidasnémeti híd biztosításának feladatával. A zlj. Hidasnémetire való beérkezésétől a 6. ho.-parságnak alárendeltetik.
c) A 4. ho. a Tiszán való átkelésre az előkészületeket folytassa.
d) Az 1. ho. jelenlegi körletében megmarad, a parnokok részben a tokaji, részben a tiszadobi átkelő pontoknál tájékozódjanak.
e) A 10. ddr. kiutalt feladatát megtartja. Ezen ddr. szárnyának támogatására a 6. ho.-parság legalább egy századot Krasznikvajdáról—Rakacán át—Szendrő felé rendeljen ki.
A 10. ddr. jobb szárnyán álló II/13. zlj. ezen intézkedés kiadásakor (6/4. dut. 8h) Abódról visszavonulásra kényszeríttetett a Besenyő-psz.-tól északra fekvő magaslatokra.
4. A 12. sz. páncélvonat még ma éjjel Hidasnémetin át Szerencsre irányíttatik a Mádra menő gyalogsági szerelvény kíséretéül.
Ezen páncélvonat további intézkedésig a 6. ho. parságnak ismét alárendeltetik.
A 30,5 mozsár még ma éjjel Forró—Encsre irányíttatik a 6. ho. rendelkezésére.
5. A 38. tűz. ddr.-parság (Szabó elvtárs) és a 38. tüz.-ezred a 8. ho.-nak rendeltetik alá, és f. hó 6-ára a 8. ho. körletébe érkezzék be. Elhelyezés: 38. t.-ddr.-parság Tiszalúc, I., II/38. t.-osztálytörzs és 2,3/38 ütegek Harangod-Csillag-tn., 4/38. üteg Disznós-tn., 5/38. üteg Bazsi-psz., 6/38. üteg Hernádnémeti-tn., 7/38.üteg Ósiska-psz. (utóbbi üteg útban). A Schrédl-csoportnál levő 38-as üteg Sátoraljaújhely elfoglalása után.
6. Kiadatik az 1., 4., 6. ho. 10. ddr.-parság és a 4. ho.-parság útján a 3. ddr.-parságnak.
Julier
hdt. vezérk. főnök
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (III. hdt. 604/19. hdm. sz.) — Fogalmazvány.
169
1919 június 5
A Hadseregparancsnokság a támadó csapatok további előnyomulását szorgalmazza
1. A csapatok általában eddigi feladatukat megtartják.
2. III. hadtest. — Ha Tiszadobnál az átkelés sikerül a Hadseregparancsnokság szándéka a 8. ho.-t és esetleg utána az 1. ho.-t is Büdszentmihályra irányítani a jobb szárnyat dél felé biztosítva.
Sátoraljaújhely—Kassa—Torna felé az előnyomulás folytatandó. A 13-as ezrednek két zászlóalja és egy ütege mint hadseregtartalék Miskolcon továbbra is vasúti elszállításra készen megmarad.
3. 5. ho. — Az előnyomulást észak felé folytatja.
A 3/10. üteg Miskolcról Putnokon át vasúttal a ho. rendelkezésére útbaindíttatik.
4. 3. ho. — Az eddigi feladatát megtartva Losonc környékén levő két zászlóalj [és] egy üteg akként tartandó készenlétben, hogy vagy Detva felé, vagy pedig Rimaszombat felé gyorsan útbaindítható legyen.
A Susány—Ósgyán környékén levő csoport kész legyen az 5. ho. balszárnyával összműködve vagy Rimaszombat felé, vagy Rimabánya—Rahó irányában előnyomulni.
5. 1. ddr. — Zólyom felé az előnyomulás folytatandó. A Garam-vonalban lévő erők Léván összpontosítandók. A Hadseregparancsnokság szándéka ezen erőknek Léván való összevonása után Verebélyen át Nyitrára előnyomulni, és az ottani cseh erőket visszaverni. Ennek megfelelően a felderítés bevezetendő.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (VHP 604/12. hdm. sz.) — Tisztázat.
170
1919 június 5
A 6. hadosztályparancsnokság jelentése a III. hadtestparancsnokságnak a Harasztdombon és Nagyidáért folytatott nehéz, de eredményes harcokról
Leőchey-csoport a Harasztdombon (háromszögelési pont 280) beásott, szívósan védő és offenzív[e] fellépett ellenséges erőket (kb. egy zlj.) mindkét oldalról átkarolólag nagy lendülettel végrehajtott támadással Abaújszina felé visszavetette, és a magaslatot — dacára a Felsőkéked (Hernád keleti partján) felőli erős oldalán tüzérségi tűznek — végérvényesen birtokába vette. Ezen fontos ütközetben, amely a Hernádvölgy kijáratát megnyitotta, különösen kitűnt a 101. gyalogezred és ennek testvérezrede, a 101. tüzérezred. Saját veszteség 6 halott és 18 sebesült. Zsákmány 2 géppuska. A csoport két előretolt százada Abaújszinán át üldözte a menekülő ellenséget, és e község északi szegélyét megszállta.
1. Polyakovits-csoport 4. zlj.-a az ellenséges helyzetre való tekintet nélkül, különösen a 46. ezred, nagy iramban Buzitán át Nagyida felé előtörve Komoróc területét megszállták, és mind [a] négy zászlóalj tüzérségi tűz támogatás mellett dut. 7-kor a még Nagyidát szívósan védő ellenséget megtámadta, és Nagyidán át üldözte a menekülő ellenséget, és a község északi szegélyét megszállta.
2. Polyakovits-csoport 4 zlj.-a a területén egész napon át erős harcban áll a Cerveny—Hrumec-magaslat 305 — Felsőerdő — Tribota, háromszögelési pont 300, Csonkás vonalában beásott ellenséggel. Ezen ellenséges erők visszaverésére erős jobbszárnnyal Reste területéről Jánok irányában holnap reggel erélyes támadást rendelt el a ho.-parság.
3. Juliska1 A 30,5 cm-es mozsárágyú beceneve. Azonos az I. világháború „Bertá”-jával.* és 6/69. üteg beérkezett.
4. 12 számú páncélvonat, mely dut. folyamán ideérkezett, a Hidasnémeti—Abaújszántó-vasútvonal használhatóságát derítette fel.
6. ho.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 71. csomó. (6. hadosztály. 605/27. hdm. sz.) — Távirat.
171
1919 június 6
A 6. hadosztályparancsnokság beszámol a Hadseregparancsnokságnak a Kassa felszabadításáért folytatott hat napos küzdelemről
A 6. h.o. kitűzött feladata sikeres teljesítésének biztos tudatában kezdte meg 30-án del. 5h-kor a győzelmes harcok egész sorozatát. Ezen tudat hatotta át minden katonáját, és ezt megszilárdította az első győzelmünk, Szikszó és Frankhegy elfoglalása. A terepszakaszonkint hátrább álló, de ellenállásra igyekvő ellenséget a h.o.-csapatok minden egyes alkalommal megverték. Nagyobb döntő csatákat vívott a 33. ezred a Magashegy 322 birtokáért, amelyről az ellenség ellentámadása — bár rövid időre visszavetette —, de a kiváló 101-es tüzérek támogatásával csakhamar véglegesen saját kézbe került. Lőcsei-csoport Bakta és Forró vonalában mért súlyos csapást az ellenségre, mely ennek következtében csak Szurdok magasságában tudott megállni. Ezen harcokban az újonnan megszervezett 101. gy.-ezr. mutatta meg harci értékét. A Hernádvölgyben való további előnyomulás lehetőségét a 31. gy.-ezr. döntötte el a Hernádkércsnél történt folyóátkeléssel és Abaújszántó elfoglalásával. Az ellenség 3 egymás mögötti vonalban és aznap beérkezett megerősítések bevetésével hiába védekezett. Abaújszántó elestével a Pogány-csoport — Gönc—Abaújvár felé való előnyomulásával — a h.o. jobboldalát biztosította a Hernád keleti partján. Ezen feladatának végrehajtásában a 31. ezr. a legnehezebb, de győzelemteljes harcát a Hernád kel[eti] partján, Göncruszkánál vívta, hol, amint az később megállapítást nyert, összevont ellenséges erők támadásait meghiúsítva, ellentámadással visszavetette az ellenséget. A döntés sikeréhez nagyban hozzájárult a Meisl-csoport június 3-i esti újabb győzelme, amely nemcsak zsákmányt eredményezett, hanem az ellenséges 6. h.o. írásbeli intézkedéseit is kezünkre juttatta, mely szerint a francia vezetőség terve az volt, hogy a Hernád- és Bodvavölgy kijáratait minden erejével védve, nagyobb erőket von össze Hernádcsány—Hernádzsadány területén, s azokkal a Hernád keleti partján ellentámadást hajt végre. A h.o.-parság ennek alapján elhatározta, hogy a vasúton beérkezett 46. dandár bevetésével a már megingott ellenségre Nagyidánál döntő csapást mér, még mielőtt annak ellentámadása érvényesülhetne, hogy így az utat Kassára megnyissa, mert megállapítást nyert, hogy Kassa védelmére Sátoraljaújhely környékéről is vont el az ellenség erőket. A h.o. jobb szárnyának biztosítását a Pogány-csoport megerősítésére felrendelt 1. h.o. vette át, amely VI. hó 5-én Vizsoly—Abaújszántó területére érkezett be.
A Kassa birtokáért vívott 6 napos csata — melyben a h. o. csapatai a 6. csehszlovák ho.-t és annak erősítésére küldött csapatokat megverték — döntő fázisa június 5-én del. 5h kezdődött, amidőn habár a 33. és 24. ezredek előnyomulását a Reste-Csonkás-hegy (300) vonalban beásott ellenség erős ellenállása feltartotta, a 46. ezred kisebb ellenséges erőket Buzitából kiverve, a Reste körül folyó erős harcokra való tekintet nélkül, Nagyida környékét merész előretöréssel birtokba vette. Ez a merész elhatározás és annak tervszerű végrehajtása döntötte el a kassai csatát. A végső siker kivívásában a 46. ezr.-el vetekedett a 101-es gy.-ezr. a Harasztdombért vívott harcával, melynek eredménye még csak ma volt áttekinthető, midőn a helyszínen a h.o.-parnok személyesen megállapította, hogy kb. 100—150 ellenséges hulla maradt a csatatéren, és megállapítást nyert, hogy ezen ütközetben a 23. légionárius, a 18. és 12. csehszlovák gyalogezredek egy-egy zlj.-a, továbbá az 5. tűz. ezred 14 ágyúja vett részt. Lakosok bemondása szerint saját tüzérségünk és gp. kiváló sikerrel működtek, és teljesen felbomlasztották az ellenséget, úgyannyira, hogy további ellenállást kifejteni nem voltak képesek. Ezen győzelem a Hernád keleti partjára is kihatással volt, és az ellenség az éjjel Abaújvárról is visszavonult. A Nagyidét megszállva tartó 46. ezr. még VI/5-én este visszavert egy ellenséges ellentámadást. Az ellenség VI/6-án a még összeszedhető erőkkel és pl. 21. ezr. II. zlj.-a egy 12. és 88. ezredbeli zlj.-akkal Nagyida visszafoglalását megkísérelte, de ezen négy zlj. támadását a 46. ezred könnyen visszaverte és az ellenséget Szakály patakig üldözte. Június 6-án del. folyamán ellenséges tüzérség még néhány lövést adott le Hernád-csány környékéről Felső-Alsó-Kéked környékére. Saját különítmények del. Hernádcsány, Enyicke, Abaújszakály, Sacára előre küldettek. Dut. 12h 40-kor sikerült Reste területéről Jánok irányában megindított erélyes támadással a még ezeket az ellenálló ellenséges erőket is megverni. A 24. ezred az üldözést Jánokra folytatja, Jánokot és Szepsit birtokba veszi. A 33. ezred Nagyidára felzárkózik. A győzelmet kihasználandó a h.o. még mai nap folyamán Miszlók-patakot óhajtja elérni, bár tudatában van annak, hogy igen nehéz feladatot fog róni ezen menetteljesítmény a nehéz harcokban már kifáradt gyal[ogságra].
Bár a h.o. a kassai harcokban az ellenségnek nagy veszteséget okozott, azonban a saját csapatok vesztesége is érzékeny. A h.o. összvesztesége halottakban, sebesültekben és betegekben, kb. 1500—2000 embert tesz ki, melynek pótlása a 6. h. o. harcértékének fenntartása érdekében különösen fontos. A h.o. harcaiban a következő ellenséges csapatokat verte meg: 1., 2., 18., 21., 42., 98., 88. gy.-ezr. továbbá 31., 23. leg. ezr. 111. löv.-ezr. egy kombinált vadász-zlj. összesen 17 zlj. és 5—6 üteg1. A táviratmásolatot jelentős mértékben átjavították. Az itt közölt szöveg az átjavított végleges forma.*
6. h. o.
HIL M. Tan. Közt. iratai. 70. csomó. (6. ho. 606/17. sz.) — Átmenő távirat másolat.
172
1919 június 6
A proletár hadsereg tudósítása Kassa felszabadulásáról
Kedden zajlott le Kassán az a gyönyörű, lélekemelő ünnepély, amelyet a fölszabadult város rendezett a Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa és a Budapesti Munkás- és Katonatanácsok, valamint a párt- és szakszervezetek kiküldötteinek fogadására. Nemcsak a fölszabadulását üdvözölte ezzel a cseh imperialista rablók nyomasztó uralma alól, hanem a Magyar Tanácsköztársasághoz való csatlakozását is.
A tót proletárság csatlakozása
Az a páratlanul szép, lelkes ünnepség, amellyel fogadta és az a szeretet, amellyel elárasztotta a Tanácsköztársaságot, a budapesti proletártestvéreinek a képviselőit, bizonyítéka a tanácsrendszeren alapuló proletáruralom hódító erejének és napról napra megdönthetetlenebb szilárdságának.
Nemcsak Kassa fogadja ilyen példátlan lelkesedéssel a fölszabadulást, hanem minden falva és minden városa Észak-Magyarországnak. A csehek megszállása nemcsak a magyar ajkú proletárságot győzte meg a kapitalista és imperialista uralom minden jogra és szabadságra rátipró voltáról, hanem a tót ajkú proletártestvéreket is, akiket a csehek „fölszabadítani” akartak, s akik ettől ugyancsak megcsömörlöttek. Kifosztották, kirabolták őket, olcsó munkaerőknek fogták be őket — hiszen ezért kellettek nekik a „testvérek” —, és most gyűlölettel beszélnek ők is a cseh rablóhordák erőszakosságairól. A diadalmas Vörös Hadsereget ők is lelkesen, a valódi fölszabadulás érzésével fogadják, és mind többen önként lépnek be a Vörös Hadseregbe.
Ez a tudat természetesen még fokozottabb, még ellenállhatatlanabb erejűvé acélozza a proletárhadsereg harcrakészségét és törhetetlen akaratát, hogy kiveri az idegen kapitalista hordákat, és diadalmas fegyvereivel megteremti és biztosítja a lehetőségét annak, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megerősödésével hozzáfoghassunk a minden szegény ember egyforma jólétét és boldogságát megteremtő szocialista társadalmi rend végleges kiépítéséhez.
Nincs megállás
Az a hadsereg, amely olyan rövid idő alatt olyan csodálatos nagy eredményeket ért el, és a diadalok egész sorozatát vívta ki tüneményes gyorsasággal, az a hadsereg nem fog megállni a végső győzelemig. Nem ismerve távolságot, szinte bravúrral oldja meg a rája bízott föladatot, nem ismer csüggedést, nem ismer megállást, és sokkal hamarább összeomlik egész Európában a pusztulásra teljesen megérett kapitalizmus, s föllobban minden ország proletárságának világforradalmi hangja, mint ez a nagyszerű proletárhadsereg kifáradna, csapást csapásra mérni minden külső és belső ellenségére.
A 46-osok bravúrja
Gyönyörű bravúrja volt Kassa elfoglalása is a nagyszerű 46. ezred vöröskatonáinak.
Kassa elfoglalása pénteken délután történt.
A helyzet még nem is volt érett a kora délutáni órákban a város birtokáért megindítandó utolsó rohamra.
Az itt előnyomuló seregrészek egyik csapatrésze még ekkor Nagyidán volt, amely előtt északra húzódott a vonal. Bent a faluban pedig a tartalékcsapattestek pihentek, köztük a 46. gyalogezred vöröskatonái.
Az erő és biztonság tudata oly nagy volt bennük — mint ahogy minden vöröskatonában —, hogy sokan közülük levetkőzve aludtak csütörtökön éjszaka bent a falu házaiban.
Pénteken hajnalban azután arra ébredtek, hogy a cseheknek mintegy 3 zászlóalja alattomosan megkerülve és berontva a faluba, megtámadta őket.
Minden vöröskatona pillanatok alatt kint volt a házakból, úgy ahogy lefeküdtek, felső ruha és cipő nélkül. Hihetetlen fegyelmezettséggel alkották meg önmaguk támadó soraikat, és a túlnyomó cseh seregre olyan példátlan erővel vetették rá magukat, hogy rövid utcai harc után azok sorai teljesen fölbomlottak, összekeveredve, fejvesztetten, kétségbeesett meneküléssel hagyták el a falut, és menekültek észak felé.
A vöröskatonák pedig utánuk.
Proletár Hadsereg, 1919 június 12. Hogyan foglalták el a proletárseregek Kassát.
173
1919 június 4
Az 1. dandárparancsnokság jelentése a Hadseregparancsnokságnak csapatainak Selmecbánya, Korpona és Zólyom irányában folytatott előnyomulásáról
Kékkő és Csábnál egy-egy gyenge század [a] visszavonuló cseheket Zólyom irányába üldözte; az Alsó- és Felsősipekig előnyomult gyengébb oszlopot ellenség megtámadta. Teszéri század kettő századdal megerősítve és Lévára Szántó—Magyarod—Apátmaróton át egy 16-os zászlóalj, valamint vasúton Kisoroszkán, Ipolyságon át egy lövegszakasz irányítva azon feladattal, hogy az ellenséget erősen támadva Losoncig nyomuljon előre. 16. gyalogezred Berencsfalura irányítva, hogy egyrészt a Teszértől északra levő ellenségnek visszavonulási útját elvágja, másrészt a Selmecbányán levő 900 munkást, kiknek elrejtett fegyvere és géppuskái vannak, gyorsan megszervezze, és ezekkel szintén Zólyomba nyomuljon előre. Léván a 16. ezred egy zászlóalja és a Pálmay-zlj. van kettő üteggel, ebből egy század Tolmácson a vasúti hídnál, egy-egy szakasz a kiskálnai és a váradi vasúti hídnál. Egy század Verebély felé előretolva tegnap harcban állott a csehekkel Verebély közelében. Csatán a Bartoffy-ezred 4. százada, egy géppuskaszázad és egy ½ taracküteg. Esztergomi vörösőrök egy zászlóalja Lovász parancsnoksága alatt Érsekújvár—Bajcs—Perbeten a Surány felé visszavonuló ellenséget üldözte. 1. sz. páncélvonat Ógyalláig előnyomult tegnap, az ottlevő ellenség a lakosság bemondása szerint Naszvadra vonult vissza, ma pedig Tótmegyer állomáson túl üldözte az ellenséget. Ógyallán, Szentpéteren kevés ellenség, Mocsánál kisebb harcok. Duna-flotta Komárom felé kifutott. Kérem az 1. számú páncélvonatot különösen kifejtett tevékenységéért s fáradságot nem ismerő munkájáért elismerésben részesíteni.
1 ddr.-prság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. 231. sz. (1. dandár 604/19. hdm. sz.) — Távirat — „Sürgős” jelzéssel.
174
1919 június 5
A felszabadított területek munkásai tömegesen jelentkeznek a Vörös Hadseregbe — jelenti az 1. dandár politikai megbízottja a Hadseregparancsnokságnak
Előnyomulási területünkön a proletártömegek igen nagy számban szervezett munkások. Százával jelentkeznek a Vörös Hadseregbe, és rögtön az első harcvonalba kívánnak menni. Erre való tekintettel kérem szíveskedjék elrendelni, hogy Ipolyságra azonnal útba indíttassák ötezer teljes felszerelés. Kérésem elintézhetőségéről kérem engem táviratilag értesíteni.
Vida
1. dandár pol. megbízottja1
1 A lap alján Böhm kézjegye és kézírásos megjegyzés: „Szántónak!”*
PI Arch. Böhm-irattár. 138. dosszié. 6. pallium. — Fotomásolat.
175
1919 június 6
Az 1. dandárparancsnokság Korpona visszafoglalását jelenti a Hadseregparancsnokságnak
A felvidéki 16. vörös gyalogezred tegnap dut. 5-kor Korponára bevonult2. A Hadseregparancsnokság hadműveleti naplójából: „Esti helyzet: 1. ddr. Selmecbányát elfoglalta, és csapataink félúton van[nak] Korpona és Zólyom közt.” (Június 6. — Az itt említett — „félúton” levő — csapatok nem a 16. gyalogezred csapatai.)* Egy 8 cm ágyút és kisebb élelmiszerraktárt zsákmányolt. — Szembeszálló csapatok 34-es légionisták. — Lakosság hangulata kedvező.
1. ddr.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (1. dandár. 601/1. hdm. sz.) — Távirat.
176
1919 június 6
A Kassai Vörös Újság cikke a csehszlovák internacionalista vöröskatonák helytállásáról, és Korpona, Selmecbánya visszafoglalásáról
A Hadseregfőparancsnokság szombati hivatalos jelentése számolt be a Vörös Hadsereg legutóbbi nagy győzelmeiről: Kassa, Korpona és Selmecbánya visszafoglalásáról. Ennek a nagy eseménynek a méltatása már kinyúlik a lap kereteiből: Budapest és az egész Tanácsmagyarország proletariátusa lelkesedéssel, rajongással ünnepli a hősöket, akik ezt a hármas diadalt szerezték meg nekünk.
Amilyen becsesek számunkra az elért eredmények, olyan súlyos veszteséget jelentenek azok a cseh imperializmus számára. Amint jelentéseiket olvassuk, fölelevenedik előttünk a régi imperialista háború jelentéseinek stílusa, a homályos kitételek, a folyó- és helységnevekkel, jelentéktelen részletekkel való zsonglőrösködés, amivel balsikereiket leplezni igyekeznek. Hiába, az imperialistáknak a természete nemcsak a lényegben, hanem külsőségekben is megegyezik.
A cseh források még mindig a szlovák területekről kényszerrel besorozott cseh sorkatonaság magatartását tárgyalják. A Vörös Hadsereg főparancsnokságának szombati jelentése adja meg a választ arra a kérdésre, hogy jó katonák-e a szlovákok. A gömöri, zólyomi szlovák ajkú proletárkatonák érték el balszárnyukon azokat a sikereket, amelyeknek Korponát és Selmecbányát köszönhetjük. Szlovák proletártestvéreink a proletárszabadságért harcoltak a cseh imperializmus ellen, amely a fajegység leple alatt surrant a tótsághoz, nyakába vetette a hurkot, hogy erkölcsileg és gazdaságilag megfojtsa. A szabadság eszménye lelkesítette a tót proletárokat és tette jó katonává. A szolgaság és kényszer a legbátrabbakból is élettelen bábot csinál. Ezért harcolnak a Vörös Hadsereg katonái mint hősök, és ezért hagyják ott a frontot a cseh imperializmus által erőszakkal besorozott tótok.
Kassai Vörös Újság, 1919 június 13. Tót proletártestvéreink hősiessége.
177
1919 június 8
A 3. hadosztályparancsnokság jelentése a Hadseregparancsnokságnak Zólyom eléréséről
S. m.1 Salgótarjáni munkásezred.* ezred Kokova felé előnyomulóban és gyengébb elsg.-et üldözve del. 8h-kor élével e helységtől kb. 3 km-rel délre levő útelágazást érte el. V. Vadász-zlj. az Ipoly völgyében tegnap este Lubenkat érte el. Soltiskan egy cseh járőrt ugrasztott szét. Egy szksz. Detvahutánál. 80. ddr.-tól jelentés nem érkezett, élcsapatok valószínűleg Zólyomban2. A Hadseregparancsnokság június 8-i sajtójelentése már megerősíti Zólyom elfoglalásának hírét: „Felvidéki 16. gyalogezredünk tegnap este Zólyomba vonult be. Kassától északra Abost értük el. Munkás- és vörösőr-zászlóaljak Sátoraljaújhelyen túl a visszavonuló ellenség sarkában vannak.” (HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó.)* III. nk. zlj. Véglesen. IV. nk. Detván ho.-tartalék. III/11. zlj. a 80. ddr.-nak alárendelve. Visszamaradt ütegek Losonc körül bevagonírozásra készen. II/11. zlj. tegnap del. helyett csak ma del. 9h 20’-kor indul N. Batonyról. Vasút egyelőre csak E. St. Krivanyig használható. Javítás folyamatban. I. nk. és I/11. zlj.-ak helyzete ismeretlen. Végles, illetve Zólyomra elővonásukra intézkedés megtéve3. 1919 június 14-én a 80. ddr. politikai megbízottja a következő jelentést adta le a Hadseregparancsnokságnak: „Zólyomi fegyverképes munkásságot evakuáltam. Valamennyien beléptek a Vörös Hadseregbe. Kérem sürgősen 500 emberre fegyvert és felszerelést, a megfelelő számú parancsnokokat Losoncra a zólyomi direktórium címére küldeni.” Meg kell jegyeznünk, hogy a zólyomi munkások evakuálására valószínűleg az adott okot, hogy a csehszlovák csapatok nagyon megközelítették a várost. (A Hadseregparancsnokság hadműveleti naplójában június 14-én a következő bejegyzés olvasható: „80. ddr. Ellenség Zólyomtól keletre a magaslatokat tartja megszállva. Saját csapataink Véglestől keletre a magaslatokon.”) (HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. 194. sz.)*
3. ho.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (3. hadosztály. 114. L/1. hdm. sz.) — Távirat.
178
1919 június 7
A Hadseregparancsnokság intézkedése a Kassa felszabadításával elért eredmények biztosítására és a tiszai átkelés előkészületeinek folytatására
A Hadseregparancsnokság szándéka a Bodrog—Tisza-vonaltól északra egyelőre az erre szánt erők zömét Sátoraljaújhely—Kassa— Rozsnyó vonalában visszatartani, erős különítményeket Csap— Gálszécs—Abos—Igló—Dobsina vonaláig előretolni.
A végrehajtásra a következő irányelvek mérvadók:
1. A Bodrog és Kassa—Margitfalva között fekvő területre e célból az 1. hadosztályparancsnokság parancsnoksága alatt mint 1. hadosztály a következő erők bocsáttatnak rendelkezésére:
a) Gyalogság! Az első hadosztály szerv.-szerű gyalogsága, a 3. ddr.-parancsnokság, a 23. és 24. gyalogezredek.
b) Tüzérség! A 32. tüzérezred éspedig ezredparság I., II. osztálytörzs, 1. 2. 3. 4. ütegek.
c) Az 1. hadosztályparancsnokság szervezettszerű lovassága és intézetei.
Az 1. hadosztályparság a fent rendelkezésére bocsáttatott erőt két csoportban összpontosítsa, éspedig 3. ddr. zömét Sátoraljaújhely környékén, az 1. hadosztály zömét Kassán és környékén.
Ennek a hadosztálynak feladata az előretolt vonalig terjedő területnek tényleges birtokbavétele, ellenséges támadás esetén pedig támadólagos előnyomulása által az ellenséget visszaverni. A vonalak megszállásáról szó nem lehet.
Fenti csoportosítás felvétele természetesen csak a Kassa—Sátoraljaújhely körül még folyó harcok befejeztével hajtandó végre.
A végrehajtás módját III. hadtestparság rendeli el.
Mihelyt az 1. hadosztály feladatához való csoportosítás[t] befejezi, az 1. hadosztály parsága a III. hadtestparság kötelékéből kilép, és a Hadseregparságnak közvetlenül rendeltetik alá. Az új időpontot a Hadseregparság fogja meghatározni.
2. Az első pontban elrendelt csoportosítással egyidejűleg a 6. hadosztály mint hadseregtartalék Kassán és attól délre gyülekezendő.
A 6. hadosztály kötelékében levő összes 69-es és 101-es ezredbeli tüzéralakulások megmaradnak. — A Hadseregparancsnokság szándéka ezt a tüzérséget néhány napi pihenő után a III. hadtest rendelkezésére bocsátani.
A 3. ddr.-nál levő 4/1., 4/38. és 3/20. ütegek, továbbá a 30,5 cm-es mozsár felett a III. hadtest rendelkezik. Míg az 1/10. osztálytörzs és 2/10. üteg az 5. hadosztály rendelkezésére Miskolcra tolandó.
A 6. hadosztályparság Kassán — egyszersmind ott állomásparancsnokság.
Abban az időpontban, midőn az 1. hadosztályparság a III. hadtest kötelékéből kilép, a 6. hadosztályparság is hadsereg-közvetlen lesz.
3. A III. hadtestparancsnokság parancsnoksága alatt maradó 4. és 8. hadosztályokkal a hadtestparság feladata Tokajnál a Tisza átkelés kierőszakolására minden előkészületet megtenni.
A Hadseregparancsnokság arra számít, hogy az előkészületek e hó 15-ig befejeztetnek.
A 8. hadosztály ezen parancs vételével a III. hadtestparancsnokság parancsnoksága alá lép.
Az 53. gyalogezred mint hadseregtartalék Miskolcra vonandó, s oda legkésőbb június hó 9-én, déli 12 óráig beérkezzék. A III/39. zászlóalj 2. ddr. kötelékébe lép.
A III. hadtest parancsnokság addig, míg az 1. és 6. hadosztály parancsnoksága alatt áll, Miskolcon maradjon, később Szerencsre helyezendő át. — Az összeköttetésekről erre az esetre már most gondoskodni kell.
4. A Bodva völgyében jelenleg előnyomuló 10. dandár feladata Rozsnyó felé előnyomulva azt birtokába venni, és egy a Sajó völgyében nehezen előre jutó erő előnyomulását támogatni.
5. Anyagi intézkedések következnek.
Stromfeld s. k.
vezérkari főnök
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 607/10. hdm. sz.) — Tisztázat.
179
1919 június 8
A Hadseregparancsnokság további támadó hadműveleteket készít elő az északnyugati arcvonalon
A Hadseregparság szándéka a hadműveletek folytatására a következő:
1. A 80. ddr.-parság a nemzetközi ezredekkel és három üteggel Ruttka környékét érje el, ott összpontosítva marad, a vasúti közlekedést elzárja, és ellenséges előnyomulás esetén az ellenséget összetartott erővel megtámadja és visszaveri.
Garamberzence környékén egy zlj. és egy üteg erejű különítménye nyugat felé biztosít.
A garamberzencei csoport a 80. ddr.-parságnak marad alárendelve.
Egy később meghatározandó időben a 80. ddr. a Hadseregparságnak közvetlenül rendeltetik alá.
2. A Garamberzencétől a Dunáig terjedő szakaszban levő csapatok folyó hó 10-én, déli 12 órakor a 3. ho.-parság alá lépnek. Ezen csapatok hadrendje a következő.
3. hadosztályparság, 1. dandárparság, 3., 16., 53., 11., gyalogezred, IV. és V. vadász-zászlóaljak, I/1. tüzérosztály-törzs, 1., 3., 6/1. ütegek, 6/68. nehéz, 7/32. tábori tarackütegek (utóbbi két üteg útban Ipolyságra. 53. ezred f. hó. 10-től Ipolyságra vasúton beérkezik).
Egy felállításban levő dandárparság Párkánynána.
Vörösőr-csoport Párkánynána és Érsekújvár között.
A hadosztály sorcsapatainak zöme Garamszentbenedek—Léva—Nagysalló környékén gyülekeztetendő.
3. A ho. feladata leend a gyülekezés befejeztével a Hadseregparság parancsára Nyitra felé előnyomulni, és azt birtokába venni. Ha az ellenség a gyülekezés alatt Léva irányában támadólag előnyomulna, az ellenségnek Garamon való átkelése feltétlenül megakadályozandó. A támadás visszaverése után pedig szintén összetartott erőkkel ellentámadásba kell átmenni, és ezzel egyidejűleg a Nyitrára való támadást végrehajtani.
Az Érsekújvár felé való előnyomulás, vagy az Érsekújvár felől előnyomuló ellenség feltartóztatása elsősorban a vörösőralakulatokra bízandó, melyeknek tüzérséggel való megerősítése szükségesnek látszik.
Hadseregparancsnokság Stromfeld s. k.
vezérkari főnök
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 608/13. hdm. sz.) — Tisztázat.
180
1919 június 9
(Délután 12 óra)
A Hadseregparancsnokság helyzetjelentése Eperjes felszabadításáról
1. ddr. szakasza: ellenség koncentrikus támadása Léva ellen visszaveretett. Garam folyó kezünkben.
5. h. o. szakasza: Rima völgyében a 39. ddr. éle Hacsót érte el. Ellenség Tiszolctól délre Rimafűrész-körletben még ellenállást tanúsít. 65. ddr. Jolsva, Csetnek, Pelsőc, Szilice vonalában.
III. hdt. szakasza: 10. ddr. Tornánál. 101. ezr. egy különítménye bevonult Eperjesre, különben változatlan.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 609/3. hdm. sz.) — Tisztázat.
181
1919 június 9
Eperjes felszabadulása
— A Kassai Vörös Újság cikke —
A felszabadító magyar csapatok június 9-én érkeztek Eperjesre. A város lakossága már a reggeli órákban elindult a pályaudvar felé, ahonnan katonavonat érkezését jelentették. Ezernyi ember tarkállott már az állomáshoz vivő országúton, s még mindig ontotta a széles Kassai út az ünnepváró embereket. Széles, tarka szalag, embervirágos mintákkal. Férfiak, piros gombokkal az ünnepi ruha hajtókáján. A sok világos folt — leányok, asszonyok és piros pünkösdig rózsák égtek sűrűn, és fehér margaréták roskadoztak dúsan.
És vártak. Piros arccal és pirosra gyúlt szívekkel.
Végre 10 óra tájban megjelentek az előőrsök. Lehettek vagy húszán. Gyalogos, poros, bronzképű magyar fiúk.
Egyszerre megmozdult az országút. Ezertorkú „Éljen!” robbant ki a tömegből. Az első szabad, szűnni nem akaró éljen-mennydörgés. Mindenki látni akarta őket, megszorítani a kezüket, s a húsz ember elveszett a virágos, hangos szeretetben. Felejthetetlen diadalmenetben vitték őket a városba, a „Marseillaise” hangjai mellett. A Fő utca ablakai virág- és zászlódíszben fogadták a lelkes Vörös Hadsereg előhírnökeit. Leírhatatlan az a lelkesedés, spontán öröm, ami végigkísérte őket a városon. Nem volt ott tót és nem volt magyar, csak felszabadult lelkű ember[ek], akik egy eljövendő, világosabb, szebb idő első virágait köszöntötték a vöröskatonákban.
A Fő utca közepén egyszerre lövések riasztották szét az ünneplő tömeget. Néhány lovas légionárius tűnt fel a Szebeni út végén, azokra lőttek a szemfüles polgárőrök, mire elnyargaltak. A megzavart verőfényes hangulat csakhamar helyreállt.
Délfelé a csehek által megrongált vasúti síneket helyreállították, s a 101-es ezred csapatonként vonult be. Virágzápor, frissítők, szerető szavak és szerető szívek fogadták a mind sűrűbben érkező csapatokat.
A városháza erkélyéről Botha elvtárs üdvözölte őket a város proletárjai nevében.
Majd zeneszóval kísérték a kollégium épületében elszállásolásra. Egyetlen hosszú ünnep volt június 9. és 10., mialatt a vöröskatonaság lovassággal, trénnel egyre érkezett. Az emberek ünneplőben várták őket, a Fő utca reggeltől, estig emberektől tarkállott. És nem fogytak ki a kérdezősködésből, szíves szóból, virágból az eperjesiek. Vacsorára a város vendégei voltak.
A cseh imperializmus fojtó nyomása alól felszabadult lakosság olyan örömmel öleli szívére a bátor, fegyelmezett, öntudatos vöröskatonákat, amire példa még alig volt. Nem szalmaláng ez. Egy új, szabadabb, emberibb jövendőbe vetett erős bizalom.
Az új társadalmi berendezkedés fiatalos energiával folyik, szakszervezetek egymás után alakulnak.
Az egészségügyi szakmunkások már is bámulatos kitartással és eszközökkel végzik a sebesültek ellátását. A városi kórház órák alatt alakult át sebesült katonák befogadására és kezelésére. Permanens és becsületes munka folyik éjjel-nappal, egészséget adni az értünk vérző vöröskatonáknak.
Ahogy az eperjesiek fogadják és ellátják őket, az a lelket betöltő nagy ünnepi öröm, a minden arcról feléjük ragyogó, végtelen bizalom minden vöröskatonának legszebb jutalma.
Kassai Vörös Újság, 1919 június 15. Piros pünkösd Eperjesen. A felszabadító Vörös Hadsereg bevonulása.
182
1919 június 9
A bécsi magyar követség közli álláspontját a Hadügyi Népbiztossággal az antant jegyzékével kapcsolatban, és kéri az ellenállás folytatását
Stromfeld vezérkari főnök, főhadiszállás1. A táviratot a Hadügyi Népbiztosság továbbította a Hadseregparancsnokság címére.*
Czóbel közli, hogy az antantnak a mi közelünkben semmiféle komoly katonai ereje nincs. Ha pedig hozni akar, ezt csak hosszú ideig és nagy nehézségek után tudná megtenni. Ha a Tanácsköztársaság az ellenállást határozta el, akkor emiatt a jegyzék miatt semmi esetre sem hagyja abba, mert ez a jegyzék bennünket is épp oly tárgyalásra hív csak, mint a németeket és a német-osztrákokat. Ennek a tárgyalásnak is épp olyan imperialista és kapitalista alapja van, mint a német és német-osztrákokkal folytatott tárgyalásoknak. A tervezet, melyet el akarnak fogadtatni a románok és csehek teljes győzelmét veszi alapul. A bécsi ellenforradalom nagyon gyenge, a legkomolyabb momentuma a megvásárolt emberek kiszállítása az országból. Az e hó 15-re tervezett fegyveres tüntetés, bár az eddigieknél nagyobb szabású lesz, a végleges eredményt mégsem fogja meghozni2. A távirat alján Stromfeld kézjegye.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 609/257. sz.) — Távirat.
183
1919 június 9
Az antant-hatalmak a Magyarország elleni intervenció sikere érdekében a cseh—román ellentétek gyors megszüntetését követelik
A legfőbb haditanács azt véli, hogy a szövetségesekre nézve méltatlan, ha ahelyett, hogy egymáson segítenének, vitatkoznak. A tanács sürgős kívánsága, hogy a románok és csehek közötti ellentétek beszüntessenek. A nagy cseh—tót támadás néhány nap múlva megindul1. Az utalás valószínűleg a Lévánál ebben az időpontban bekövetkezett támadásra vonatkozik.*
A tanács azon feltétlen parancsot adja, hogy a román támadásnak a Tisza mentén ugyanazon időpontban kell megkezdődnie. Most egész Európa sorsáról van szó, sőt az egész világ sorsáról. Ha a szövetségesek ezen pillanatban nem mutatják teljes összhangzásukat, a bolsevizmus kétség nélkül a szövetségeseknél is behatol. A szövetséges csapatok már annyira meg vannak mételyezve a bolsevizmus által, hogy legfőbb ideje, hogy a bolsevizmussal végezzünk.
A tanács elrendelte, a cseh hadügyminiszternek, hogy a cseh—tót csapatok hadrendjét a szövetséges csapatok parságának Erdélybe átküldje. Ezen parság saját hadrendjét szintén tartozik a cseh Hüm.-nek Prágába [megküldeni].
A tanács kényszerítve van a mai naptól kezdve a magyarországi szövetséges csapatoktól elszámolást követelni.
Dufresne ezr. s. k.2
2 A Hadseregparancsnokság hírszerző osztálya által felfogott távirat még a következő adatokat tartalmazza:
Francia misszió. (Külf. kat. titk. szolg.) Wiln.
A táviratot küldte: „Hadügyminisztérium Párizs”
7. osztály 59 438. — O II./21.
Elosztó: Auh-tól Hüm. Prága
SHS Hüm. Beográd
Román Hüm. Bukarest
Szövetséges csapatok parsága Bukarest
Szövetséges csapatok parsága Tótságban
Szövetséges csapatok parsága Erdély
Vettemezés: Katonai titkos szolg. 15 134 sz. 1919 jún. 11.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. (VHP 614/167. sz.) — Táviratfordítás.
184
1919 június 9
A III. hadtestparancsnokság javaslata a Hadseregparancsnokságnak a további hadműveletekre vonatkozóan
Az utóbbi napokban kialakult általános helyzet és a hadseregpar. 607/10. hdm. sz. irányelveiből kifolyólag a III. hadtestparság kötelességének tartja alábbiakat jelenteni és javasolni:
1. A csehek nincsenek még tönkreverve, érzékenyebb veszteségeket csupán utóvédharcokban okoztunk nekik. Amennyiben a szépen megindult hadműveleteket a csehek ellen nem, vagy csak alárendelt erőkkel folytatnak, úgy nincs kizárva, hogy visszacsapásban lesz részünk. A hadtestparancsnokság megfontolása szerint kivihetetlennek látszik, hogy a Tiszántúlon a románok ellen kezdjük meg a hadműveleteinket, még mielőtt a csehekkel végleg le nem számoltunk. A tiszántúli hadműveletekre a 4. ho., valamint a 8. ho. megmaradt egy ddr.-a plusz az 1. hadtest kevés. A megviselt és állományban lecsökkent 6. ho. csak 1—2 hét múltán jöhet ismét számításba hadműveleti célokra a Tiszántúl. Kassa végleges biztosítása, mely politikai szempontból igen fontos, szintén megköveteli, hogy a cseheket legalábbis a Vág völgyébe visszadobjuk, ebből kifolyólag javasoltatik, hogy a III. hadtest a csehek elleni hadműveleteket teljes erejével folytassa, és a románok ellen tervezett műveletet csak a cseheknek teljes leverése, illetve az ország területéről való végleges kiűzése után kezdessék meg. A csehek elleni művelet folytatását a hadtestparság a 6. és 1. és 4. ho.-kkal fő erőkkel Poprádon át Túrócon — Szentmárton irányában, kisebb erőkkel Eperjes—Ólublón át Poprád felé hajtaná végre, a 8. ho. fennmaradt egy ddr.-a és a 3. ddr. a 8. ho. parság önálló vezetése mellett általános iránnyal Ungvár—Munkács felé operálhatna, illetve a Tisza megfigyelését Tiszafüred—Csap-szakaszban megszervezhetné. A javasolt hadműveleti terv végrehajtása esetén az 5. és 3. ho.-ok a III. hadtestnek az Alacsony és Magas Tátra között kifejtett nyomása folytán mielőbb véglegesen felszabadulhatnának, ezen két hadosztály Miskolc környékén összpontosítható volna, és 2—3 hét múlva a III. hadtesttől is felszabaduló 1—2 ho. megerősítéssel egy tiszántúli hadműveletre felhasználható volna.
2. Amennyiben Kassa környékén a hadműveletek nem folytattatnának, úgy előreláthatólag a Miskolc visszafoglalása után bekövetkezett ellenséges ellentámadással kell számolnunk Kassánál is. Saját csapatok kétségtelenül nagy támadó lendülettel bírnak, de védelemre abszolút nem alkalmasak. Ezen körülmény egy okkal több, hogy a hadműveletek a csehek ellen folytattassanak, és ne vesztegessük az időt, melyre a Tiszán való átkelés előkészületei miatt amúgy is kárhoztatva vagyunk. Kérjük a Hadseregparság sürgős döntését, hogy gyorsan cselekedhessünk.
III. hadtestparság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 51. csomó. (VHP 609/3. hdm. sz.) — Tisztázat.
185
1919 június 9
A Hadseregparancsnokság a III. hadtestnek kiadott intézkedésében előtérbe helyezi az északnyugati arcvonalon tervbe vett támadást, ugyanakkor folytatja a tiszántúli hadműveletek előkészítését is
Az általános helyzet megköveteli, hogy mielőtt a hadsereg zöme a Tiszán átkelve a román haderő ellen fordulna, a cseh hadsereggel hosszú időre leszámoljon.
Ennek folytán a Hadseregparancsnokság elhatározta, hogy a Dunától északra egy nagyobb erőcsoportot von össze, és ezzel nyugati irányban támadólag lép fel, míg a Hernád és Felsővág-völgybe jelenleg visszavonuló erőket csakis megfigyeli és egy csoportnak Ruttka felé való előretolása által a Vág völgyének kiürítését kierőszakolja.
A hadműveletek ezen fázisára a III. hadtestparancsnokságnak alárendeltetnek:
2. ddr., 3. ddr., 1. ho., 17. ddr.
Ezen erőkkel a III. hadtest feladata:
a) Az ellenségnek esetleges átkelését a Tiszán megakadályozni.
b) A visszavonuló ellenséget vegyes különítményekkel követni, és őt a visszavonulásban zavarni.
c) Az alárendelt csapatoknak zöme azonban Tokaj—Sátoraljaújhely—Kassa—Rozsnyó gócpontokban, mint az már elrendeltetett, visszatartandó, tovább kiképzendő és fegyelmezendő.
A hadtestparancsnokság a leendő hadműveleteknél ezekkel az erőkkel is számít.
A III. hadtest területén marad mint hadseregtartalék:
Kassa környékén a 6. h. o., Miskolc környékén az 5. h. o.
Ezek közvetlenül a Hadseregparancsnokságnak maradnak alárendelve.
Az egész 4. h. o. mielőbb gyalogságával Szerencsről vonatjáró műveivel és tüzérségével Miskolc környékéről Hatvan felé elszállíttatik.
Fenti irányelveknek megfelelően a hadtestparancsnokság:
a) továbbra is megtartja a 2. dandár, 3. ddr. és az 1. hadosztály fölött a parancsnokságot. Ezen seregtestek alkalmazásánál a kiadott parancsoknak megfelelően gondoskodik.
b) a 17. ddr. felett (Rozsnyó) a parancsnokság átvételének időpontját a Hadseregparancsnokság fogja megállapítani.
c) Gondoskodik és irányítja a 4. h. o. elszállítását.
Megjegyeztetik, hogy a 4. h. o. gyors elszállításától függ elsősorban a meglepetés, és így a sikernek az alapja.
d) A tokaji átkelésre vonatkozó előkészületeket folytatja, s mindent akként készít elő, hogy az átkelés az 5., 6. és egyéb hadosztályok felszabadulása után rövid időn belül végrehajtható legyen. A hadihíd-készletek azonban egyelőre a Füzesabony—Eger-vonalra tolandók, és bevagonírozva maradnak.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 609/8. hdm. sz.) — Tisztázat.
186
1919 június 10
A csehszlovák hadvezetés parlamentereket küld ki a vöröscsapatok félrevezetésére1
1 A táviratot a csehszlovák arcvonalon álló valamennyi parancsnokság megkapta „azonnali kihirdetés végett”.*
A csehek több helyen csapatainkhoz parlamentert küldtek át, azon üzenettel, hogy az ellenségeskedést szüntessük be, mert a magyar és a csehszlovák kormány megegyezésre jutott, és fegyverszünetet kötött volna. Ez nem igaz. Elrendelem, hogy az üldözés mindenütt erélyesen folytatandó. A cseh csapatok csak feltétlenül2 Értsd: feltétel nélkül.* megadhatják magukat.
Hds.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 610/11. hdm. sz.) — Távirat.
187
1919 június 10
(Délután 10 óra)
Az 5. hadosztályparancsnokság Rozsnyó felszabadítását jelenti a Hadseregparancsnokságnak
A 65. ddr. Sajóvölgyi csoportja az ellenség szívós ellenállását megtörve du. 7h-kor Rozsnyóra bevonult. A francia parság alatt álló kb. kettő zlj. erősségű ellenség Betlérre vonult vissza. A lakosság öröme határtalan volt. Vöröskatonáinkat virágesővel halmozták el, és első járőreinket végigcsókolták. A szilicei fennsíkon előnyomuló csoporttal az összeköttetés helyreállítva.
5. ho.-pság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (5. ho. 610/12. sz.) — Távirat.
188
1919 június 10
A III. hadtest helyzete Eperjes felszabadulása után.
Jelentés a Hadseregparancsnokságnak
4. ho.: ellenséges tüzérség szórványosan lőtte Zalkod környékét. Dessewffy-tn. leégett. Ellenséges repülő dut. 7h-kor Tokaj—Szerencs—Miskolc-körletben felderített. 4. ho. részei felváltásban a 2. ddr. által és útban a berakodó állomásokra. Az ütegek felváltása előreláthatólag csak 11-én este lesz foganatosítható.1. ho.: 8. és 32. ezred zöme és tüzérség Eperjesen; egy-egy zlj. előretolva Kisszeben és Szinyen. ½ szd. Bártfán. Ellenség Héthárs—Siroka felé visszavonulóban. Lakosság bemondása szerint Sirokától nyugatra levő magaslatokon előkészített állások.
10. ddr.: Kettő zlj. Torna, egy zlj. Szádalmás, Hárskút és Szádalmás közötti hegyen ellenség, egy zlj. Szepsi, egy zlj. Jászómecenzéftől nyugatra még ellenség. Mecenzéfen zsákmányoltatott 6 vagon gyal. és tűz. lőszer.
6. ho.: változatlan.
3. ddr.: változatlan.
Általános: utolsó zlj. 53. ezred ma éjjel Miskolcról elrobog. Ma dut. Poprád—Ruttka felé a hdg. parancsára kiküldött 169., 203. sz. gép, pilóta Maurer, megfigy. Schuf nem érkezett vissza.
III. hdt.
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. 209. sz. (III. hadtest. 610/12. hdm. sz.) — Távirat.
189
1919 június 10
(Délelőtt 10 óra)
A csehszlovák csapatok Bártfa, Branyiszkó környékéről visszavonulnak. A III. hadtestparancsnokság helyzetjelentése a Hadseregparancsnokságnak, az I. hadtest és az 5. hadosztály részére
1 hadosztály eltolásban Eperjes—Kisszeben területére. Eperjestől nyugatra az I/9 zlj. éjfélig ellenséges utóvéddel harcban állt, ellenség hajnalban Branyiszkó felé visszavonult.
Bártfai polgármester éjjeli telefonjelentése szerint Tapoly és Ondava völgyéből kisebb ellenséges csoportok fehér zászlót lengetve Bártfán át nyugati irányban átvonulnak.
6. hadosztály változatlan.
II/23-as zlj. ma Kassáról Sátoraljaújhelyre vasúton elszállíttatik.
4. hadosztály változatlan. Rakamaz község a hajnali órák óta lángban áll. Tokajjal szemben az ellenség erősbödik.
8. hadosztály és 10. ddr. változatlan.
53. ezred vasúton elszállíttatott.
III. hadtestpar.
HIL M. Tan. Közt. iratai. 71. csomó. (III. hadtest. 610/1. hdm. sz.) — Távirat fogalmazvány.
190
1919 június 10
A Vörös Hadsereg vezérkari főnökének összefoglalója az ellenséges erők várható fellépéséről
Cseh arcvonal:
Cseh—román erők széjjelválasztása, a kassai és zólyomi cseh erők leverése után, valamint Lévára történt előnyomulásunk folytán a csehek Zólyomtól keletre az egész arcvonalon erős utóvédek fedezete alatt visszavonulnak.
Bel- és külpolitika:
A vereség nagy elkedvtelenedést idézett elő egész Csehországban. Különösen a nemzeti szocialisták, a szociáldemokraták passzív magatartásának tulajdonítják a vereséget.
Az olasz tiszteket szabotázzsal vádolják, és hogy a magyarokkal rokonszenveztek.
A románokkal való összműködés szükségessége csak most lesz különösen hangsúlyozva.
Katonai rész:
A vereség hatása alatt elrendelt sorozás, a nemzeti eszme hangsúlyozása mellett, cseh hírek szerint állítólag nem remélt eredménnyel járt. Az önkéntes jelentkezés nagymérvű. Semleges jelentések szerint azonban a lakosság a bevonulással szemben a legnagyobb ellenállást fejti ki.
Jelenleg a cseh Hűm. rendelete szerint csak a 22—32. éves korosztályok volnának katonakötelesek. Az idősebb, illetve fiatalabb évfolyamok szabadságolása azonban mind ez ideig még nem hajtatott végre.
A Felvidéken a katonai diktatúra a legszigorúbb rendszabályokkal lett kihirdetve, és a tótság védelmére, illetve a veszteségek pótlására a magyar arcvonalon hat korosztályt hívtak be.
Parancsnoklási viszonyok:
A Hadseregfőparancsnokságot Pellé tábornok vette át. A nyugati és közép szakaszt Mittelhauser tábornok, a keleti részt (rutén parancsnok) Hennocque tábornok vezényli.
Valószínű, hogy a légiós ezredeknél a dandár- és ezredparancsnokok is francia tisztek.
Visszavonulás:
Kezdetben általában rendben hajtatott végre. A nyugati szárnyon Zólyom—Korpona—Léva-körletben már ekkor is a kötelékek erős összekeveredése volt megfigyelhető. Az állandó és jelenleg hegyi utakon élelmezés nélküli területen végrehajtott visszavonulás minden esetben teljesen bomlasztóan hat.
A támadás által a nyugati szárnyon levő 7. légiós hadosztály volt legkevésbé érintve (csak egy ezrede vett részt a harcban), ezért ezen hadosztály volt először képes ellentámadások végrehajtására.
Erősítések beérkezte Komárom—Nyitra és állítólag Pozsonyba, valamint a hátország közelsége, kedvező vasúti összeköttetések és támadási irány hatásos volta egy cseh ellenintézkedésre enged következtetni ezen körletből.
A jelenlegi csoportosítást a mellékelt 1. számú vázlat mutatja.
Cseh gyalogság:
Ellenállóképessége erősen csökkent, harcikedv kevés. A csapatkötelékek azonban nem bomlottak fel.
A tót csapatkötelékek harcra egyáltalán nem jönnek tekintetbe, és csak a kényszer, valamint a fogságba jutás félelme folytán tarthatók egy ideig össze.
Felszerelés nagyon jó, géppuskás felszerelés bőséges.
Tüzérség:
Fogatolás hiánya folytán a cseh tüzérség gyenge, állítólag minden dandár egy-két fogatolt tábori üteggel rendelkezik. Alkalmazása rendszerint szakaszonkint történik.
Műszaki:
Beérkezett hírek szerint páncélautók felléptével is számíthatunk. Repülő kevés van.
Erőelosztás:
Az egész felvidék hadműveleti területén (beleszámítva Ruszinkrajnát) 67—73 zászlóalj volt elosztva. Ezen zlj.-ak közül kb. 42 zászlóalj már be lett vetve a harcba.
A tót csapatok közül harcba léptek: a 71., 67., 1. lövész és kombinált vadász-zászlóaljak. Harc előtt széjjeloszlott a 26. és 72. ezred. A tót csapattestek fenti adatoknál nem vétettek figyelembe. Erősítések beérkezett hírek szerint Zsolna—Ruttkán át VI/1—VI/3-ig terjedő időben nem szállítattak. Ilyenek beérkezése Nyitra—Komárom és Pozsonyba jelentve.
Csehország póttesteinek háromnegyed része már Észak-Csehországban, a bajor határon és Lengyelország ellen, valamint a felvidéken képviselve van. Pótlásra a legutóbbi jelentések szerint már csak kb. 40 menetszázad jöhet tekintetbe.
Ezen körülmény magyarázza a románokkal való összműködés hangsúlyozását, ami Pellé tábornoknak a románokkal való táviratváltása, valamint román csapatoknak Csap körüli gyülekezése folytán valószínűnek látszik.
Román arcvonal:
Első sikereink után a román és cseh hadvezetőség abban egyezett meg, hogy a románok tartalékban levő csapataikat általában Csap—Rakamaz környékére összevonják, és június közepe felé a csehekkel együtt ellentámadásba mennek át, hogy a mi támadó hadműveletünket ellensúlyozzák. E célból a románok a front mögött tartalékban levő 2. vadászhadosztályt 8 zászlóaljjal és Romániából 4 gyalogezredet és 2 tüzérezredet Bukarest és Krajovából felhoztak. Ezen csapatok most vonulnak fel. Azonkívül a francia gyarmati csapatok részeinek eltolása Segesről északi irányba volt észlelhető, látszólag azon szándékkal, hogy a fentemlített ellentámadással egyidejűleg a Tisza-fronton is a támadás megindítható legyen.
A csehek déli szárnyának (Ungvár környékén) gyenge cseh tüzérsége egy román tüzérezreddel való megerősítése vétetett tervbe.
Ezen idő óta elért sikereink a hadvezetőségeket egy új helyzet elé állította. A román hadvezetőség szándékairól még tiszta kép nincsen. Azonban nem valószínű, hogy a románok egyedül nyitott északi szárnnyal az előnyomulást megkezdik.
Eredetileg a főhadiszállás összbenyomását a következő szavakba foglalta össze: A románok Rakamaz—Nyíregyháza között, egyelőre defenzív, Csap—Ungvár között offenzív szándékkal erőket összpontosítnak, mely[ek]nek felvonulása a következő napokban befejezettnek tekinthető1. Ez a bekezdés idegen írással utólag beszúrva.*
Eddig francia csapatok eltolásáról vagy beérkezéséről a Tiszától keletre pozitív hírek nincsenek. Valószínű azonban, hogy egyes francia kontingensek, mint pl. 5. askári ezred Rakamaz környékén beérkeztek.
Szolnoknál felváltások történtek. Szegedről az utóbbi időben a franciák csapatokat eltoltak. Az összbenyomás az, hogy a francia fehércsapatokat elszállítják. Valószínű a francia fehércsapatoknak az anyaországba való visszaszállítása, úgyhogy esetleg Szeged környékéről meginduló támadás esetén a Hadseregparancsnokság csak gyarmati csapatok működésére számít. Ezen csapatok ereje legfeljebb 10—15 000 fegyver.
Szerb erők:
Miután a szerbek erőik legnagyobb részét május hó első felében Laibach felé eltolták, jelenleg nagyobb erők arcvonalunkkal szemben nem állanak.
Jelenlegi helyzet:
A Duna és Tisza között a Duna ho.-parság és a 9. szerb ezred Szabadkán. Azonkívül a Tisza-hadosztály mint territoriális alakulás az odavaló szerb lakosságból alakítva. Az ehhez tartozó 27. (óbecsei) gyalogezred kétségen kívül megállapítva.
A Dunától nyugatra (Baranyában) a 4. és 6. szerb gyalogezred, egy népfölkelő ezred és 4000 arnauta.
A fenti erőviszonyokból kifolyólag valószínű, hogy a szerbek valószínűleg támadni nem fognak, illetőleg, hogy esetleges antanttámadáshoz nem csatlakoznak. Folyó hó 3-áról kelt jelentés ugyan azt állítja, hogy e hó közepe táján a szerbek támadnának, de ez a hír meg nem erősíttetett, és valószínűségében sem nyer, miután csapaterősítésekről jelentések még nem érkeztek.
Osztrák erők:
Mint ilyenek, csakis politikai célokat szolgáló alakulások jönnek tekintetbe. Legutóbbi hír szerint (VI/8-áról) mint ellenforradalmi csapatok kb. 9—10 000 ember (kiket Wien, Wienner-Neustadt és Grázban toboroztak) gyülekeztek Steinbrück környékén. Céljuk a Muraközön át a Dunántúlba betörni. Ezen hír azonban még megerősítésre szorul, és legalábbis túlzott.
Francia erők:
A Tiszától nyugatra:
A Drávától délre és északra: egy jel sem mutat arra, hogy ezen területen francia hadműveleti egységek állanának. Valószínűnek látszik, hogy azon tetemes erők, amelyek kezdetben Zágráb—Gyékényes és Károlyváros területén vonultak fel, csak átmenetileg tartózkodtak ott, és kelet felé tolattak el. Ma már a fenti területen csak politikai okokból maradhattak egyes csapatkötelékek vissza. A Baranyában felvonuló hadosztályról szóló egyszeri hír semmiféle megerősítést nem nyert.
A Duna—Tisza köze:
Két ízben érkezett arról hír, hogy Bajára francia csapatok érkeztek, ezen hírek azonban még megerősítésre szorulnak.
A fentiekből következtethetjük:
a) hogy a Dráva vonaláról francia erők fellépésétől nem kell tartani;
b) hogy a Duna és Tisza közében francia erők előretörése, kivéve Szeged környékét, nem valószínű1. Az összefoglalóhoz öt helyzetvázlat tartozik, melyek a tisztázat mellett nem találhatók.*
Stromfeld s. k.
vezérkari főnök
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. (VHP 610/5. hdm. sz.) —Tisztázat.
191
1919 június 11
A 3. hadosztályparancsnokság jelenti a Hadseregparancsnokságnak a csehszlovák hadsereg Léva elleni ismételt támadását, és beszámol a csapatok harci tevékenységéről
A hajnali órákban erős ellenség a Léva körül a Garam átjáróinál álló biztosító osztagokat megtámadta, s Alsóváradnál és N. Kalnónál del. sikerült is Nagy- és Kisszecse községekig tért nyernie. A 3. ezred és IV. vadász-zlj. támadása az ellenséget a déli órákban a Garamon túl visszavetette. Az 53. ezred egy százada N. Sallóról Alsóváradra támadva közreműködött a harcban. — Miután azonban idő közben a csehek Tolmács és Óbars között átlépték a folyót, s Garam—Kelecsény—Garamkeszi vonaláig jutva a saját támadó csoport jobb oldalát fenyegette, elrendeltetett a Solymos és Bátnál álló két 16-os zlj.-nak és egy ütegnek közbelépése; az ellenség eddig nagyobbrészt a Garam nyugati partjára dobatott vissza. Ellenséges páncélos repülők bombákat dobtak Lévára. — A Selmecbánya felé tervezett akció a lévai események folytán a mai napon jelentőségéből veszítve a III/16. zlj. Oberprandorfnál visszatartatott, s átvette a biztosítást észak és északkelet felé. — Holnap az akció be lesz vezetve. Az ellenségnek súlyos veszteségei voltak. Saját veszteségek kisebbek. A I. és II/16. zlj.-ak trig. 276 és Óbars között, a 3. ezred zlj.-ai innen Nagyodig biztosítják a Garam-átjárókat. IV. vadász-zlj. tartalék Lévától északra, a tüzérség zöme Léva körül. Az 53. ezred I. és II. zlj.-a, V. vadász-zlj. és 6/32. üteg N. Sallón, III/53. zlj. még nem érkezett be. — A 11. ezred II. és III. zlj.-a dut. Farnad — N. Ölved és Szölgyén vonaláig tolatott előre, menetelők elérése még nincs jelentve. — Kossányi-ddr.-parság dut. ért Párkányra. I/49. zlj. Bélára beérkezett. — II/30. tüzéroszt.-parság és V/30. üteg ho.-tart. Vámosmikolán. 4/30. üteg a Kossányi-ddr.-nak fog átadatni. 4. II/26. zlj. 16. vadász-zlj. Budapest II. ker. vadász1 Nyilván elírás, a „Vörös Őrség”-ről van szó.* ö. és karh. zlj. helyzete változatlan. A hadsereg vez. főnök telefonparancsára az ellenség helyzetét 117/21. hdm. szám alatt jelentettem. — A 3. ezr. és IV. vadász-zlj. tegnapelőtt és ma erős harcban állottak, a 16. ezred zlj.-ai pedig napok óta erős menetteljesítményeket mutattak fel, s ma harcoltak is, harcértékük azonban nem ezáltal, hanem a folyton csökkenő kis létszám miatt erősen alábbszállt, miértis sürgős pótlásukat kérem (ezredenként 1—1 menetzlj.-at). — A 11., 53. ezredek és V. vadász-zlj. harcértékéről ma nem volt alkalmam meggyőződést szerezni. — Az ideirányított 8. számú páncélvonat időközben használhatatlanná válván, Budapestre futott. Pótlását kérem.
3. ho.-parság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó 19. sz. (3. ho. 117/30. hdm. sz.) — Távirat.
192
1919 június 12
(Délután 8 óra)
A 3. hadosztályparancsnokság a második lévai ütközet győzelmes befejezését és a csehszlovák csapatok visszaverését jelenti a Hadseregparancsnokságnak
A második lévai ütközet ma del. csapataink teljes győzelmével végződött. Az ellenség a Garam nyugati partjára visszadobva. Del. óta a Garam mentén csend. Az ellenség súlyos, véres veszteségeket szenvedett. A siker nagyrészt a tüzérség, különösen Hanke volt szds.-nak és a 3/1., 6/1. ütegnek köszönhető, melyek a harcban 3000-nél több lövést adtak le. Dacára annak, hogy ellenséges repülők géppuskákkal és bombákkal támadtak rájuk s az ellenséges gyalogság tüzelve egy ízben 150 x-re közelítette meg őket. A 9. páncélvonat működését szintén dicséretesen kell kiemelnem. — A budapesti 3., a honti vadászok és a felv. gy.-ezr. magatartása is elismerésre érdemes.— Jelenleg a 16. ezred I. zlj .-a biztosítja a Garam-átjárókat Teszér és Óbars között, a II. zlj. Csejkőn, a III. zlj. Solymoson tartalék, műszaki szd. Prandorfon biztosít és felderít Bakabánya felé. — 3. ezred I. zlj.-a a Garam mentén biztosít Óbars és Nagyod között, II., III. zlj. és IV. vadász-zlj. Léva körül tartalék. — Tüzérség zöme Léva körül I. és III/53. Nagytőre—Salló vonalában, II. és III/11. zlj.-ak Farnad—Szölgyén vonalában. Biztosítás e községektől kb.2 km-re nyugatra fekvő magaslatokon. Egész nap csatározás ellenséges járőrökkel. A karhatalmi 1/2. zlj. ma del. a csehek Kürt felől jövő támadását visszaverve, elfoglalta Szölgyént. Az 1. páncélvonat Köbölkútig jutott. Ellenség elűzésében sikeresen közreműködött. V. vadász-zlj. vasúton Szalatnyára szállíttatott, onnan gyalogmenetben Zsemberre irányítva, beérkezését még nem jelentette. Holnap indul Selmecbányára. II/53. zlj. Drégelypalánkra érkezett, Szalatnyáig szállíttatik, honnan holnap Bátra menetel. Tegnapi veszteségek 50 sebesült, 70 beteg, mai veszteségek még nem ismeretesek, de az eredményhez képest nem nagyok. A 3. ezr. egyes századainak állománya alig 40—50 ember1. A szöveg alatt a következő megjegyzés: „Lássa Horváth is! Létszámszaporítás szükséges lenne.”*
3. ho.-pars.
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. 78. sz. (3. ho. 118/16. hdm. sz.) — Távirat.
193
1919 június 10
A Hadseregparancsnokság kiemelkedő teljesítménye miatt dicséretben részesíti az 1. dandárt, parancsnokát és politikai megbízottját
A hadseregnek május hó 30-a óta lefolyt nehéz de eredményteljes és teljes dicsőséggel vívott harcai után örömmel állapítom meg az 1. ddr.-nak a kiváló működését.
Nehéz feladat elé, állítva, aránylag gyenge erőkkel a ddr. oly szép és döntő sikereket ért el, melyek világosan mutatják a dandár csapatainak pompás szellemét és nagy benső értékét. Különös elismeréssel adózom a ddr. kiváló parancsnokának Schwartzer elvtársnak, kinek ügyes, körültekintő és szakavatott vezetése vitte a dandár csapatait diadalról diadalra.
Ugyancsak teljes elismeréssel adózik Vida … ddr. politikai megbízottnak, ki fáradhatatlan munkájával és lelkesedésével a csapatok fegyelmét és harckész állapotba való helyezését nagyban elősegítette1. A politikai megbízottnak szóló dicséret a fogalmazványon utólag beszúrva Stromfeld kézírásával. Mellette Stromfeld kézjegye.*
Példát állítok ezzel a hadsereg elé; ott ahol a csapatok belső értéke és fegyelme párosul a kiváló vezetéssel, a siker nem maradhat el.
A proletárhaza hálája és elismerése illeti meg mindnyájukat2. A dicséretszöveg után: „Schwartzer és Vida pol. megb. példányához pótlólag: Midőn a ddr.-parnok elvtárs eddigi működését a fentiekben őszinte örömmel elismerem, azon reményemnek adom kifejezését, hogy a legközelebb alkalmat adhatok arra, hogy jól bevált képességeit egy magasabb parancsnoki helyen értékesíthesse.”*
Böhm
HIL M. Tan. Közt. iratai. 52. csomó. 303. sz. (VHP 610/16. sz.) — Fogalmazvány.
194
1919 június 20
A Hadügyi Népbiztosság rendelete hadikitüntetés bevezetéséről
A Hünb. 9729/eln. 7. számú rendeletét alábbiakban közlöm: A Tanácsköztársaság mindazokat, akik a proletariátus diadaláért és a proletárhazáért az imperialista és a kapitalista ellenség ellen folytatott nehéz harcokban személyes bátorságukkal és önfeláldozásukkal vagy vezetői érdemeikkel különösen kitűnnek, látható jellel is jutalmazni óhajtja.
E célra a ,,hadi kitüntetést” rendszeresítettük. Elrendeljük, hogy mindazok a katonák és parancsnokok, kik valamely ütközetben különös személyes bátorságot tanúsítanak, vagy valamely kiváló fegyvertényt eredményesen vezetnek, hadi kitüntetésre javaslatba hozassanak. A proletár-kötelességteljesítés, valamint a minden vöröskatonától elvárható bátorság még nem ok a kitüntetésre, úgyszintén nem részesítendő az sem kitüntetésben, aki saját személyét vagy katonáit céltalanul csak azért teszi ki veszélynek, hogy ezáltal kitüntetést szerezzen.
Kitüntetésre a javaslatot a közvetlen elöljáró parancsnok teszi meg, a közbeeső parancsnokok véleményezik.
Kitüntetést követelni senkinek sincs joga.
Minden kitüntetési javaslatot beható és pártatlan vizsgálat előzzön meg. Az alosztályparancsnokok minden harc után hallgassák meg alparancsnokaikat és katonáikat, hogy az érdemeseket kiválaszthassák, mert kitüntetés csak akkor bír morális hatással, ha tényleg csak azok kapják, akik azt igazán megérdemlik és ha gyorsan kapják. Az érdemesek kiválasztásánál a politikai megbízottak a parancsnokokat lelkiismeretesen támogassák.
A kitüntetési javaslatok a pontos személyi adatokon kívül röviden a fegyvertényt, annak helyét és idejét tartalmazzák. Az adatok helyességéért a javaslattevő személyesen felelős.
A kitüntetéseket a hadseregparancsnok adományozza.
A kitüntetettek igazolvánnyal látandók el, és az adományozott kitüntetések a „Vörös Hadsereg rendeletei”-ben közzéteendők.
A kitüntetés semmiféle díjazással nem jár, elesetteké a legközelebbi hozzátartozóknak adandó ki1. Hadikitüntetések kiadására valójában már nem került sor.*
Stromfeld s. k.
vezérkari főnök
HIL M. Tan. Közt. iratai. 54. csomó. 227. sz. (1297/Sz. ü.—1919. sz.) — Nyomtatott tisztázat.
———
A Vörös Hadsereg győzelmeinek eredményeként megalakul a Szlovák Tanácsköztársaság
195
1919 június 16
A Kassai Vörös Újság a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának jelentőségéről és a kiadott proklamációról
Eperjesen tegnap Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok jelenlétében kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot.
A nacionalista hazugságok, a martalóc kapitalista garázdálkodások után a sokat szenvedett szlovák nép is elérkezett végre az igazság, az igazi élet, a proletárjogok ígéretföldjére.
Hosszú út vezetett idáig. Az évtizedes elnyomatás vérverítékes útja. A kétszeres elnyomatásé, mert a dolgozó szlovák millióknak nemcsak testi erejét, generációk életét zsákmányolta ki a magyar kapitalizmus, hanem elnyomta, lenyűgözte nemzeti érzésöket, nemzeti életöket is.
A magyar kapitalizmus évezredes, őszintén erőszakos uralma után még veszedelmesebb elnyomatás következett el a szlovák népre. A cseh impériumé, amely a fölszabadítás és a nacionalizmus hazug köntösében követel újabb, még nagyobb véradót a cseh nagytőke számára.
Azt hazudták, hogy fölszabadítani jöttek, holott olcsó rabszolgahad toborzása volt a céljuk; demokráciát hirdettek, holott a legvakmerőbb zsarnokuralmat honosították meg; mindenféle támaszt és anyagi javak[at] ígértek, holott rendszeresen fosztogatták, rabolták az elerőtlenedett szlovák nép szegényes éléskamráját.
A hazugság ereje végre is megtört, és eljött az igazi fölszabadítás.
A cseh imperializmus és kapitalizmus hadserege, a megtévesztett csehszlovák proletárok belső erő nélkül való frontja fölbomlott, megnyílt a magyar Vörös Hadsereg acélgyűrűje előtt, mely az igazság fegyverével dübörgött a megfutamodó cseh kapitalisták vértelen, tolvaj „hódításai” felé.
De a vereség nem a szlovák népé, a szlovák népet nem legyőzni akarta a Vörös Hadsereg, hanem új életre kelteni, megújhodásához segíteni az Internacionálé világot boldogító, hatalmas erejében.
A magyar kapitalizmus bűneit jóvá teszi a magyar proletariátus, amikor frontot állít, diadalmas frontot a szlovák földön, s megadja a szlovák nép számára az igazi önrendelkezés jogát, az elnyomatásában az orosszal testvér szlovák proletariátus életének legszebb lehetőségeit.
A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása alkalmából a következő proklamáció jelent meg:
A világ proletárjaihoz!
A győzelmes és feltartóztathatatlanul előnyomuló világforradalom újabb nagy eredménnyel gazdagította eddigi sikereit. Az imperializmustól megtisztított szlovák földön a mai napon megalakult az önálló Szlovák Tanácsköztársaság. A cseh nacionalizmus igája alól felszabadult proletariátus első önkéntelen, ösztönszerű cselekedete az volt, hogy az elnyomói által fennen hirdetett, de a valóságban álnokul megcsúfolt önrendelkezési jogot valóra váltotta. Ezzel a megmozdulással a szlovák munkások, katonák és földproletárok tovább építtették azt a forradalmi frontot, amelynek útjait az Orosz és a Magyar Tanácsköztársaságok egyengették, további tért nyertek a világszovjet nagy eszméje számára. Az újszülött Szlovák Tanácsköztársaság természetesen szövetségeseinek tekinti diadalmas testvéreit, az Orosz és Magyar Tanácsköztársaságokat és a nemzetközi proletariátus erejének, körvonalaiban mind élesebben kiemelkedő egységes és szolidáris munkásinternacionálénak oltalma alá helyezkedik. Első üdvözlete a még elnyomott cseh proletárvéreinek szól.
A Szlovák Tanácsköztársaság is legszélesebb terjedelemben a proletárdemokrácia alapján áll építő munkájának alapelvei tekintetében, de ezzel szemben leszögezi a kíméletlen diktatúra fegyverét mindazok ellenében, akik ezt az igazi, hamisítatlan demokráciát, ezt a csorbítatlan önrendelkezési jogot veszélyeztetik. Ebből a célból lerombolja a kapitalisták és imperialisták minden erőszakszervezetét, kiirtja a kizsákmányolás minden lehetőségét, és előkészíti a dolgozók hatalmas és világtársadalmát. Rendíthetetlenül és megalkuvás nélkül végzi a szlovák proletariátus a maga történelmi hivatását, hogy kellőképpen illeszkedjék az elődök munkájához, hogy saját példájával is buzdítsa az elkövetkezőket, hogy méltó legyen a proletárnévre. Éljen a világforradalom, éljen a Kommunista Internacionálé!
Kassai Vörös Újság, 1919 június 17. Szlovák Tanácsköztársaság. Tegnap kiáltották ki Eperjesen a „Slovenska Krajná”-t. Proklamáció a proletariátushoz.
196
1919 június 20
A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács megalakulása
— A Kassai Vörös Újság cikke —
A szlovák sajtóiroda jelenti Kassáról jún. 20-án: A Szlovák Forradalmi Intéző Bizottság ma délben tartotta első ülését, melyen megalakította a Forradalmi Kormányzótanácsot. A Forradalmi Kormányzótanács tagjai lettek: Elnök: Janousek Antal, külügy: Pór Ernő és Janousek Antal, hadügy: Vavricza János és Kovács Gyula, pénzügy: Hansik József és Baján Vilmos, belügy: Fehér Ferenc és Szluka József, földmívelésügy: Mokrány István és Csapaj József, kereskedelem, vasút: Hirossik János és Varecha József, igazságügy: Ungár Miklós és Cezrny Vladimir, szocializálás: Csapó Samu és Fleischer Gusztáv, közoktatás: Suk Vencel és Krompaszky Ede, közellátás: Stehlik István, közegészségügy és népjólét: Jakab Lajos.
A népbiztosok a szlovákföld lakosságának megfelelően a szlovák, német és magyar proletariátus köréből kerültek ki. A tanácsülés azután megállapította a Tanácsköztársaság címét, mely így hangzik:
Szlovák Tanácsköztársaság
A Tanácsköztársaságot képviseli a népbiztosok kormánya, melynek címe: Szlovák Forradalmi Kormányzótanács.
A tanácsülés harmadik pontját a nyelvkérdés képezte. A szlovák földön használt nyelvek mindegyike egyenrangú. Ehhez képest a Kormányzótanács rendeletei az illető vidéken használt nyelven tétetnek közzé. A Szlovenskón élő proletár[ok], nyelvre való tekintet nélkül, egyazon jogokat élvezik. A tanácsülés ezután belügyi, külpolitikai és katonai kérdéseket tárgyalt. A kormány megalakulásáról a Kormányzótanács kiáltványt bocsátott ki. A kormányzótanács megalakulása alkalmából meleg hangú táviratban üdvözölte Lenin elvtársat és a magyar Forradalmi Kormányzótanácsot.
Kassai Vörös Újság, 1919 június 21. Megalakult a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács.
Hadműveleti tervek a csehszlovák burzsoá hadsereg teljes megsemmisítésére. A csehszlovák csapatok támadó fellépése és a 3. lévai ütközet
197
1919 június 12
A Hadseregparancsnokság ismerteti szándékát az V. hadtest- és a kötelékébe tartozó 3., 4. és 8. hadosztályparancsnokságokkal; intézkedik a csapatok felvonulásáról és anyagi ellátásáról
A Hadseregparancsnokság szándéka egy nagyobb erőcsoportot a Lévától nyugatra fekvő és Párkánynána—Érsekújvár vasútvonal között fekvő területen felvonultatni, és a felvonulás befejeztével ezen erőkkel nyugati irányban előnyomulva a szemben talált ellenséget megverni1. A parancs kiadását megelőző napon a Hadseregparancsnokság hadműveleti osztálya kidolgozta a támadás tervét, és részletezte a hadműveletek célját. Az előzetes terv a következőket tartalmazza:
„Jelenleg Ruttka felé kedvezőtlen irányban előnyomuló, már kezdettől fogva gyenge oszlop, mely elhasznált harci erejével a Vág völgyében utat törni alig képes, a legrövidebb és főútvonalra tereltetik, és annyira megerősíttetik, hogy saját erejéből sikeresen oldhatja meg azon feladatot, hogy a Vág völgyébe betörjön és Ruttkát mielőbb elfoglalja, továbbá, hogy ezen fontos gócpontot, valamint Csehországból a Kárpátokon át odavezető átjárókat biztosítsa. A 8. hadosztály szükség esetén a Vág völgyében való előnyomulása által a II. hadtestnek előnyomulását is elősegítheti.
A II. hadtest feladata zömével Pozsonyt és Nagyszombatot egy oszloppal Trencsént elfoglalni, a Vág völgyét és Kárpátokon átvezető átjárókat biztosítani. A hadtest az eredeti tervvel szemben 6 zászlóaljjal (beszúrva: vagyis a 16. és 44. ezrednek a fentiek szerint a ruttkai csoporthoz csatolt 3—3 zlj.-ával) gyengíttetik. Ezen gyengítés azonban elengedhetetlen szükséges, mert a hadtest előnyomulása nyugat felé a 8. hadosztálynak Zsolna felé való térnyerésével szoros relációban van. Könnyen megtörténhet esetleg, hogy a zólyomi csoport tért nem nyerhet, úgy az előnyomulás folyamán kellene az események által megerősíteni, melyek meglehet, hogy későn érkeznének és az egész hadtest előnyomulása ennek következtében fennakadhatna. A II. hadtest gyengítése tehát csak látszólagos, mert az elvett hat zászlóalj a II. hadtest előnyomulását esetleg a Túróc völgyében jobban segítheti, mint hogy ha közvetlen a hadtest kötelékében harcolna …” (HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. sz. nélk. — E terv készítése és a felvonulási parancs kiadása közti időben történtek módosítások, melyek megállapíthatók a két dokumentum egybevetéséből. Az említett II. hadtest azonos az V. hadtesttel. Lásd ugyanezen dokumentum következő jegyzetét.)*
A szándék végrehajtása:
I. Az erőcsoport összeállítása!
a) 3. hadosztály,
b) 4. hadosztály,
c) 8. hadosztály.
Az egész erőcsoport az V. hadtestparancsnokság parancsnoksága alatt1. Az V. hadtest törzsének megalakítását a Hadseregparancsnokság június 12-én rendelte el. A rendelet kimondja: „A 612/6. hdm. sz. értelmében az V. hadtestparancsnokság Párkánynána székhellyel átveszi a Dunától északra felvonulásban levő csapatok feletti parancsnokságot. Az V. hadtestparancsnokság vezérkari főnökévé a II. hadtest vezérkari főnökét nevezem ki. A II. hadtestparancsnokságnál csak a legszükségesebb személyzet visszahagyandó, a többi személyzetből az új V. hadtest törzse alakítandó.” (HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. VHP 612/12. hdm. sz.)
A II. hadtest vezérkari főnöke Craenenbrock Edgár vk. alezredes volt. Az V. hadtest parancsnokává Pogány Józsefet nevezték ki.*
Az egész erőcsoport hadrendje mellékelve. (1 mell.)
II. Felvonulási körletek!
A mellékelt vázlat a Hadseregparancsnokság szándékát fejezi ki. Mivel a felvonulási körlet elérése ellenséges behatás alatt történhetik, a felvonulási körletek elfoglalása esetleg harcászati ténykedéseket követel meg.
Ezeknél a harcászati ténykedéseknél a hadosztályparancsnokságokat a következő irányelvek vezessék:
a) Sohasem védeni, hanem biztosítva, csoportosulva lenni, és ellenséges támadás esetén túlerővel ellentámadásba átmenve, az ellenséget visszavetni és azután üldözni.
b) A támadások alkalmával összetartott csoportokkal átkarolólag dolgozni.
c) A hadosztályok egymást öntevékenyen és kölcsönösen támogassák.
III. Időpontok!
A Hadseregparancsnokság azzal számít, hogy a felvonulási körletek elfoglalása folyó hó 14-én estig befejezést nyer, és az előnyomulás folyó hó 15-én megkezdhető lesz.
IV. Különleges rendelkezések!
Az V. hadtestparancsnokság beérkeztéig a hadosztályok közvetlenül a Hadseregparancsnokságnak maradnak alárendelve. Folyó hó 13-án dut. 6h-tól Párkánynána vasúti állomáson a Hadseregparancsnokság egy összekötő vezérkari szakközege fog tartózkodni, ki a Hadseregparancsnokság szándékairól részletesen tájékozva lesz, s így a hadosztályparancsnokságnak felvilágosítást nyújthat.
V. Anyagi intézkedések!
Intézkedések az összeköttetés helyreállítására mellékelve.
Anyagi intézkedések a 612/6. sz. rendelethez.
Élelmezés:
Felvételező állomások Vácott a 8. ho. részére (már működésben), Ipolyságon a 3. és 4. ho. részére 13-án este a kiadást megkezdi.
Élelmezési állomás: Párkánynánán és Ipolyságon. Csakis kisebb, mozgókonyhával el nem látott szállítmányok részére. A szükséges étkezés idejekorán igénylendő.
Egészségügy:
Betegleadás 8. ho. Vác, 3. és 4. ho. Ipolyság.
Ugyancsak Vácra és Ipolyságra egy-egy sebészi csoport is be fog érkezni.
Hadtápberendezések:
Hadtápállomás-parancsnokságok Vácott és Ipolyságon.
A Hadseregparancsnokság szándéka az előnyomulás után utánpótlást minden tekintetben a Vác—Párkánynána—Érsekújvár vasútvonalra felépíteni.
Ezen célból kellő időben megfelelő hadtápberendezések először Párkánynánára fognak előretolatni.
A 80. ddr. utánpótlása mindeddig minden tekintetben Losoncról történik.
Lőszer:
A hatvani lőszertelep Vácra helyeztetik át. — Készleteiből 1 J. + 2 Gkn. + 2 Hb + 1 aHb. felett további igénylés nélkül a 8. ho.-parancsnokság rendelkezik; 1 J. + 2 Rn. + 2 Hb. + 2 sHb. pedig a 3. ho. rendelkezésére Ipolyságra tolandó1. Különböző típusú lőszerrel rakott vasúti kocsik.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. (VHP 612/6. hdm. sz.) — Tisztázat.
198
1919 június 13
A Hadseregparancsnokság tájékoztatja az I. hadtestparancsnokságot a tervezett északnyugati hadműveletekről, és a hadtestnek feladatul adja a felvonuló csapatok hátának biztosítását
I. Tájékoztatás a jelenlegi helyzetről és a Hadseregparancsnokság szándékáról.
1. A Dunától északra és a Garamtól nyugatra felvonulásban levő 3., 4. és 8. hadosztályok az újonnan alakult V. hadtestparancsnokság alatt folyó hó 15-én (legkorábbi időpont) a támadó előnyomulást nyugati irányban megkezdi[k].
2. A támadó csoportot Zólyom környékén a gyenge 80. dandár biztosítja.
A Hernád és a 80. dandár között csak kis megfigyelő csapatok.
3. Az 5. hadosztály Miskolcon, a 6. hadosztály Kassán hadseregtartalék. Ismét alkalmazhatók e hó vége felé lesznek.
4. A III. hadtest:
a) A Tisza-fronton az ellenséges átkelést megakadályozza (2. dandár, zöme Tokajnál).
b) Az 1. hadosztállyal az üldözést Kassától északra és északnyugatra folytatja.
c) Sátoraljaújhelyi különítmény (3. dandár) keletre és északkeletre felderít és biztosít.
II. Az I. hadtest feladata a legközelebbi időben:
1. A Tisza-fronton az ellenség átkelését megakadályozni.
2. Dél felől esetleg meginduló ellenséges támadás esetén:
a) Az összes nélkülözhető csapataikat összevonva az ellenséget megtámadni, visszavetni és üldözni.
b) Ha az ellenséges túlerő oly nagy volna, hogy a támadás sikere igen kétségesnek mutatkoznék, a hadtest csapatait úgy alkalmazza, hogy az ellenség előnyomulása késleltessék. Ez esetben azonban a Hadseregparancsnokság arra számít, hogy ezen csapatok egy egységesen bevezetett ellentámadásra még mint támadó erők felhasználhatók legyenek.
III. Ha ellenséges támadás a hadtest arcvonalán nem következik be, a Hadseregparancsnokságnak szándéka a 2. hadosztálynak gyalogezredeit szükség esetén más fronton alkalmazni. Ezen célból a csapatok szervezése erélyesen folytatandó, és a gyalogezredek az alakuló állomásai[ko]n vasúti elszállításra akként készenlétbe helyezendők, hogy egy parancs vételétől számított 12 óra után berakhassanak.
Hadseregparancsnokság
Vezérkari főnök
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. (VHP 613/5. hdm. sz.) — Tisztázat.
199
1919 június 14
(Délután 12 óra1)
1 Dátum után megjegyzés: „Ma délben helyzetjelentés nem lett kiadva.”*
A Hadseregparancsnokság helyzetjelentése a felvonuló csapatokról és az északnyugati arcvonal eseményeiről
Csehszlovák arcvonal:
3. hadosztály: Garamszőllős ellen az éj folyamán intézett cseh támadás visszaveretett, a délelőtt folyamán pedig a csehek a Garam nyugati partjára űzettek vissza. Nagykálna és Várad elfoglalva. Délután folyamán sikerült az ellenségnek Óbarsnál, a Garam keleti partján lábát megvetni, egy azonnal megindított ellentámadással azonban visszaveretett. A 11. ezred II. és III. zlj.-a ma délután Csatán bevagonírozott, Németire szállíttatott.
4. hadosztály: 8 zászlóalj és 2 üteg felvonulási körletbe beérkezett. A hadosztály többi része, részben kirakás alatt, részben pedig még szállítás alatt van.
8. hadosztály: 6 zászlóalj és 4 üteg a fölvonulási körletbe beérkezett. A hadosztály többi része szállítás alatt van. Kivéve a 18. ezredet, mely csak holnap rakodik Muraszombatban.
Ellenség: Garamlök vasúti állomásra egy kb. 40 tengelyből álló vonat érkezett be. Egyéb megfigyelés az ellenségről nincs.
80. ddr. szakasza: Ellenség Zólyomtól keletre magaslatokat tartja megszállva. Saját csapataink Véglestől keletre a magaslatokon.
5. hadosztály szakasza: Változatlan.
III. hadtest szakasza: 1. és 6. ho. szakaszai az ellenséget Zimnahora 665 magaslatról leszorították, és a támadást Kluknó irányában folytatják. (Korompától keletre.)
3. ddr.-nál Nagymihálynál előretolt különítményünk a csehekkel harcban áll.
Kiskörénél, Tiszaburánál és Tiszasülynél ellenséges járőrök a Tiszán átkeltek. Kiskörénél kb. egy szakasz még a jobb parton van, a többi helyen az ellenség visszaveretett. Tiszaburánál és Tiszasülynél ellenség csapatait megerősítette és állítólag átkelési előkészületeket tesz.
Délszláv arcvonal: Változatlan.
Hadihajózás: Változatlan.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. (VHP 614/2. hdm. sz.) — Tisztázat.
200
1919 június 15
(Délután 12 óra1)
1 Dátum után megjegyzés: „Helyzetjelentés ma délben nem lett kiadva.”*
A Hadseregparancsnokság helyzetjelentése az északi és északnyugati arcvonal élénkülő harci eseményeiről.
A támadás megindítását a Hadseregparancsnokság későbbre halasztja
Csehszlovák arcvonal:
V. hadtest: 8. hadosztály: Földerítés folyamatban, különben a helyzet változatlan.
4. hadosztály: Pozba községet elfoglalta, foglyul ejtett egy tisztet és 40 embert, zsákmányolt 5 mozdonyt és 60 megrakott vasúti kocsit, ezek között 6 db. 15 cm-es lőszerrel megrakottat.
3. hadosztály: A 16. ezrednek Garamszentbenedeknél a Garamon átkelni úgy látszik nem sikerült.
Az V. hadtestparság javaslatára a tervezett előnyomulás nyugatra 17-ére tolatik el, az előnyomulás észak felé azonban holnap meg fog kezdődni2. Ugyanezen a napon a 615/10 hdm. számon kiadott intézkedésében a Hadseregparancsnokság a következőket mondja; „A hadtest zöme az eddigi intézkedések értelmében június 16-án a támadó előnyomulást megkezdje, éspedig a 4. ho.-val Nyitra felé, a 8. hadosztállyal Érsekújvár felé.”*
80. ddr. szakasza: Állásainkat Véglestől keletre a csehek megtámadták. Délszláv zlj. a támadást visszaverte, és a cseheket Véglesen túl űzte.
5. hadosztály szakasza: Ellenség ismételt támadások után Tiszolcot elfoglalta. Saját csapataink Rimafűrész—Klenóc körüli magaslatokon. Rimakokovát ellenség megszállotta.
III. hadtest szakasza: Mecenzéfet az ellenség megszállotta. Zimnahóra magaslat váltakozó harcok után saját kezünkben maradt.
Pécsújfalú és Héthás között járőr-csatározás. Nagymihály saját csapatok által újra megszállva.
Romin és délszláv arcvonal: Változatlan.
Hadihajózás: Változatlan.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 53. csomó. (VHP 615/2. hdm. sz.) — Tisztázat.
201
1919 június 16
Dufresne ezredes a németországi külpolitikai események miatt a Magyarország elleni támadás megkezdését sürgeti
A támadás Magyarország összes vonalain a lehető leggyorsabban kezdendő meg. Legnagyobb eréllyel arra kell törekedni, hogy a bolseviki ellenes hadjáratot a lehető legrövidebb idő alatt végrehajtsák.
Miután a békeegyezmény a németek által nincsen elfogadva, egy németországi demarche előkészítésére vagyunk kényszerítve.
Mivel Franciaországban levő csapataink nem nagyon megbízhatók, már vissza is lettek irányítva és le is vannak szerelve, legnagyobb fontossággal bír, hogy a jelenleg Magyarországon levő csapatokat fenti célra felhasználhatók1. Az eredetiben ugyanígy.*
Legpontosabb jelentést kérünk, hogy mikor és hány csapatot lehetne a Rajna vidékére elszállítani.
Dufresne
ezredes2
2 A Hadseregparancsnokság hírszerző osztálya által felfogott távirat még a következő adatokat tartalmazza:
Wieni francia misszió. (Külf. titk. kat. szolg.)
A táviratot küldte: „Párizsi Hadügymin. 7. osztály 101 812-K/30. 6. másolat.
Elosztó: 1. másolat a párizsi hadügyben marad.
2. másolat román kir. hadügymin. Bukarest
3. másolat SHS hadügymin. Belgrád
4. másolat Cseh—tót hadügymin. Prága
5. másolat Wieni olasz misszió
6. másolat Wieni ” francia misszió
7. másolat Erdélyi szövetséges csapatok prság.-a
8. másolat Tótországi szövetséges csapatok prság.-a
Vettem 1919 VI. 17. Kat. titk. szolg. 15 227.*
HIL M. Tan. Közt. iratai 55. csomó. (VHP 621/162. sz.) — Táviratfordítás.
202
1919 június 16
A Hadseregparancsnokság a csehszlovák hadsereg általános támadásáról tájékoztatja a parancsnokságokat, és intézkedik a támadás elhárítására
A csehek több helyen, úgy látszik, tervszerűleg támadásba mentek át, éspedig:
Kisszebennél az 1. hadosztály ellen, Dobsina felől Rozsnyó környékén a 17. ddr. ellen, Tiszolcon át déli irányban a 39. ddr. ellen, Zólyom környékéről délre és a 3. hadosztály északi szárnya ellen Léva környékén.
Elrendelem:
1. A III. hadtest az 1. hadosztállyal az ellenséget a hadtestparság eddigi intézkedései értelmében vesse vissza.
A 17. ddr. az 5. hadosztály parsága alá lép.
2. Az 5. hadosztályparság a 17. és 39. ddr. feletti parságot ezen parancs vételével ismét átveszi. — A hadosztályparság Putnokon maradjon.
Mihelyt a hadosztály Miskolcon levő erői ismét alkalmazhatók, ezekből egy erős csoportot egységesen a Sajóvölgyben bedobva, Rozsnyó ismét visszafoglalandó.
A 39. ddr. az odairányított vadász-zászlóaljjal az előnyomulást Tiszolc felé ismét kezdje meg.
3. A 80. ddr. eddigi feladatát megtartja.
4. Az V. hadtest a 3. hadosztállyal és a 4. hadosztály közreműködésével az ellenséget a hadtestparság jelen intézkedései értelmében támadja meg. Zólyom környékének elérése, a helyzetre való tekintettel, egy erősebb csoport által szükséges1. A tisztázatra külön rávezetve:
„Csak a III. hadtestnek: A 6. hadosztály egységes bevetése a Hadseregparancsnokság szándékában még nem áll. A hadosztály mint hadseregtartalék a jelenlegi elhelyezési körletében megmarad.”*
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 54. csomó. (VHP 616/17. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
203
1919 június 18
Az V. Hadtestparancsnokság jelentése a Hadseregparancsnokságnak a harmadik lévai csata győzelmes befejezéséről
A lévai csatát megnyertük. A Hadseregparságtól vett értesítés szerint a csehek úgy, mint Léva körül a 3. és 4. ho. elől, az egész arcvonalon gyors visszavonulóban vannak. Ennélfogva az üldözés a legerélyesebben folytatandó. Ügyes vezetés mellett egyes századok és ütegek is elegendők, melyek feladata az ellenséget nyomon követni és vele az érintkezést fenntartani, míg a zömök, mint zárt oszlopok nyomuljanak elő. A 4. ho. feladata a Garam völgyében előretörni, és zömével mielőbb a Garamkeresztet elérni. Egy ezredet Aranyosmarót biztosítás[a] végett Verebély felé különítsen ki. Ezek később a ho. zöméhez be fognak vonatni. A 3. ho. egy különítménnyel az ellenséget Pukkancon át Selmecbányáig üldözi, a ho. zöme és a 18. ezred Léva körül gyülekeztetendő. A hadosztályt a nehéz és derekasan viselt harcok után pihentetni fogom, míg a kötelékek rendezésre s létszámuk erősbítésére használandó[k] fel. A 8. ho. az eddigi intézkedések értelmében Nagysurányt, Érsekújvárt és Ógyallát mielőbb vegye birtokába. A két páncélvonat az üldözésnél a legerélyesebb módon használandó fel.
V. hadtestparság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 54. csomó. 112. sz. (V. hdt. 618/13. hdm. sz.)
204
1919 június 19
Az V. hadtestparancsnokság alárendelt csapatainak az ellenség további üldözésére ad parancsot
Lévánál az ellenség támadásait beszüntette, és Pukkanc irányában a Garam völgyében és Aranyosmarót felé visszavonulóban van. A 8. ho. harcok után a Nyitra folyó elé érkezett, és estig valószínűleg ezt át is lépi. A Hadseregparság 616/21. számú bevezetése után az V. hadtest holnap a visszavonuló csehek üldözését felveszi. A 4. ho. egy dandárát Verebély—Aranyosmarótra előretolja, és a vasútszállítás alatt levő erősbítések tervszerű felvonultatására előkészítő mozdulatokat tesz. Ebből kifolyólag a következőket rendelem el:
1. A 4. ho. parsága alatt, mely székhelyét Lévára teszi át, üldözés következő oszlopokkal: 11. ezred zömével és 2 üteggel Prencsfalu—Selmecbánya felé, egy mellékoszlop Korpona—Zólyom. 14. ezred, 18. ezred egy hegyi ágyús, egy tábori ágyús és egy tarackos üteggel Pukkanc, Kőpatak, Selmecbányára, ezen oszlop Bátról egy zlj. és a hegyi üteget a hegyen át Prencsfalura irányít a 11. ezreddel való összeköttetés céljából. A Garam völgyében a 2. munkásgyalogezreddel egy tábori ágyús és egy nehéztarack üteggel Königsberg—Zsarnóca—Garamszentkeresztre nyomul előre. A 9. számú páncélvonatot e célra alárendelem.
2. 69. ddr .-parság 6. és 22. ezred és a 4. ho. fennmaradó tüzérsége Verebélyre nyomul előre, az attól nyugatra eső magaslatokat trig. 239 hídfőszerűen kezébe veszi. Egy zlj. egy üteggel Aranyosmarótra küldendő ki, melyek elérése után Kistapolcsány és Nagyszelezsény felé biztosító osztagokat küld ki. Ezen ddr. közvetlen a hadtest-parságnak van alárendelve, távbeszélő összeköttetést a 4. hadosztályon keresztül létesít, anyagi ellátás a 4. ho. dolga.
3. 3. ho. csapatait Ó-Újbars—Szecse—Kalnó—Várad—Garamlök helységekbe vonja pihenőre. Kötelékek rendezendők. Június hó 21-én dut. a ho. harckész legyen. A 3. ho. parság Váradra.
4. 8. ho. Érsekújváron felzárkózik, erős, vegyes különítményeket Nagysurány és Tótmegyerre előreküld, és hadműveletek folytatására Vágsellye irányában felkészül. Koffler-csoport Érsekújvártól Zsitvatő-pusztáig biztosít és megfigyel. A Nyitra és a Dunához igyekezzék minél közelebb férkőzni, ebben őt a Duna-hajóraj minden erejével támogassa. Az 1. és a 3. számú páncélvonatok a 8. ho.-parságnak maradnak alárendelve.
5. A vasútszállítás alatt levő 2. ho.-t Nagysurányban szándékom felvonultatni.
[Aláírás nincs]
HIL M. Tan. Közt. iratai. 54. csomó. (V. hdt. 618/20. hdm. sz.) — Távirat.
A Vörös Hadsereg hadműveleteit ezekben a napokban szüntette be. Ezen időpontig szenvedett veszteségekről a következő jelentés áll rendelkezésre:
Foch marsall átirata Pellé tábornoknak a román hadsereg Magyarország elleni támadásával kapcsolatban
1. Foch átirata Pellének. Párizs június 19. Egyetértés a dr. Scheinerhez intézett átirattal. Annak visszalépése a legjobb megoldás volt. Most Kun Béla ellen is más határozat szükséges. Ha a francia átirat nem fogadtatik1, Clemenceau június 9-i, illetve 13-i jegyzéke.* az offenzíva Magyarország ellen azonnal megkezdendő. Egyúttal Romániában közbelépni a Tisza-offenzíva mielőbbi megkezdése miatt. 24-én Románia, Petain, Mardarescu, Presan és Panei között tanácskozás lesz. Az eredmény Foch által Pellé tábornoknak közölve lesz …1 A távirat 2. pontja a román kormányválságra, a 3. az Allizé által Clemenceau-nak küldött és az ausztriai magyar követség kiutasítására utaló jelentésre vonatkozik. Az utóbbi pont nincs befejezve. A táviratokat a Hadseregparancsnokság hírszerző osztálya fogta fel 1919 június 26-án.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. 255. sz. (VHP 626/174. sz.) — Távirat fordítás.
———
Az antant-hatalmak nyomására folytatott diplomáciai tárgyalások a felszabadított területek kiürítéséről. A dolgozók tiltakozása az antant határozata ellen
206
1919 június 21
A Hadseregparancsnokság a csehszlovák és román hadsereg támadásai miatt elrendeli a hadműveletek folytatását
Az antant és a magyar kormány közötti táviratváltással kapcsolatban2 a csapatok felvilágosítandók, hogy a cseh és a román csapatok az egész vonalon támadást intéztek csapataink ellen, miért is saját csapataink biztonsága és a Tanácsköztársaság létfenntartása érdekében a hadműveletek változatlanul továbbfolytatandók.
2 Az utalás Clemenceau június 9, illetve 13-i jegyzékére és a magyar kormány ezekre adott válaszára vonatkozik.
Mint ismeretes Clemenceau, a békekonferencia elnöke, jegyzékében ígéretet tett, hogy a magyar kormány képviselőit meghívják a konferenciára. A magyar kormány ezt örömmel fogadta, ugyanakkor visszautasította azt a rágalmat, hogy a Vörös Hadsereg támadólag lépett volna fel. Mint válaszjegyzékében írja: „Sajnálattal állapította meg azonban, hogy a szövetséges államok presztízsét felhasználva, a Csehszlovák Köztársaság, a Jugoszláv és Román Királyságok csapatai a november 13-án kötött katonai konvenciót is megszegve, betörtek a Magyarországi Tanácsköztársaság területére, és már-már megfojtással fenyegettek bennünket, amidőn a végső szükségtől kényszerítve, fegyverhez nyúltunk. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a szövetséges államok megparancsolták a Csehszlovák Köztársaságnak, a Román és a Jugoszláv Királyságoknak, hogy támadásukat szüntessék meg, de kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a nevezett államok a szövetségesek parancsait nem teljesítették, offenzívájuk csupán a mi ellentámadásunkon tört meg, és azt is, hogy a csapataik még ma is a november 13-i konvencióban megállapított demarkációs vonalon innen állanak.
A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya ismételten kifejezi készségét arra, hogy az ellenségeskedéseket, fölösleges vérontás elkerülése céljából mindez államokkal szemben haladéktalanul megszünteti, hogy a szövetségesek parancsaiknak a Csehszlovák Köztársaságban, a Román és Jugoszláv Királyságokban érvényt szerezhessenek …” (Vörös Újság, 1919 június 10. — A párizsi konferencia jegyzéke a magyar tanácskormányhoz.)
Az antant és szövetséges csapatai azonban nem szüntették be a hadműveleteket, és ezért a tárgyalások idején a Vörös Hadsereg Parancsnokság is kénytelen volt csapatait — a Magyar Tanácsköztársaság védelme érdekében — a hadműveletek folytatására utasítani.*
Kiadom az összes hadtestparancsnokságoknak 5. ho.-parságnak és 80. dandárparancsnokságnak. Ezen parancs a csapatokkal mielőbb közlendő.
Böhm s. k.
hadseregparancsnok1
1 A lap alján Stromfeld kézjegye.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. (VHP 621/9. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
207
1919 június 22
Pellé tábornoknak, a csehszlovák hadsereg főparancsnokának ultimátuma a magyar hadsereg parancsnokságához a fegyverszünetről és a magyar csapatok visszavonásáról
A szövetséges és társult kormányoktól: a kiürítésről. Először: a csehszlovák és magyar csapatok június 24-én reggel öt órakor abbahagyják az ellenségeskedéseket. Rögtön e dátum és ezen óra után a magyar csapatok, melyek jelenleg a fronton vannak, a szövetséges hatalmak június 13-i elhatározásában meghatározott vonalon túl vissza fognak vonulni egy oly vonal mögé, mely legalább 15 kilométerre hátrább van az általuk június 24-én reggel 5 órakor elfoglalt frontnál. — E mozdulatnak be kell fejezve lenni június 24-én délben.
Harmadszor: (A második pont hiányzik.) A magyar csapatok e visszahajló mozdulata tovább folytatódik, akként, hogy június 26-án este 11 óra 50 perckor (tizenegy óra ötven perckor) az összes a Bártfa—Nagysáros—Margitfalva—Szepsiújlak—Szanticska-vonaltól nyugatra levő csapatoknál és június huszonnyolcadikán este tizenegy óra ötven perckor az összes ezen vonaltól keletre levő csapatoknál teljesen be legyen fejezve.
Negyedszer: E mozdulat végrehajtását az általam kiküldendő angol, francia és amerikai tisztek fogják megállapítani. E végből az általam kijelölt angol—francia és amerikai tiszteknek szabadon kell közlekedhetniük a szövetségesek június tizenharmadiki radiógramjában meghatározott határtól északra levő területen.
Ötödször: Semmi kiürítés, semmi fosztogatás, semmi erőszakos cselekmény nem követhető el a kiürített területen levő lakók vagy tulajdon[a] ellen. E tény megállapítása szükség esetén a helyszínen levő angol, francia és amerikai tisztek által fog történni.
Hatodszor: A magyar parancsnokság felelős lévén (zavart)1 A „zavart” megjegyzés a vételi viszonyokra vonatkozik.* az előzők betartásáért, tartozik a szükséges rendőri közegeket hátrahagyni a különböző helyeken, a szövetségesek tisztjeinek ellenőrzése mellett. Az e szolgálattal megbízott embereknek írással kell ellátva lenniök, mely ezt tanúsítja. Ezek semlegeseknek fognak tekintetni, és tartoznak vonalaikba visszatérni, mihelyt a csehszlovák csapatok által eléretnek.
Hetedszer: Van szerencsém kérni, hogy tudassák velem, hogy szándékoznak-e (zavart) teljesen alkalmazkodni az itt fent tett javaslathoz. Amennyiben nem érkezett volna június 23-án este három órakor teljesen kielégítendő válasz hozzám, jelentést fogok tenni a szövetséges és társult kormányoknak küldetésem meghiúsulásáról.
Pellé
tábornok2
2 A táviratot a Hadügyi Népbiztosságnak továbbította a Hadseregparancsnokság II. csoportja.*
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. 82. számú. (VHP 622/190. d. sz.) —Távirat.
208
1919 június 23
Böhm Vilmos hadseregparancsnok — a Kormányzótanács döntésének megfelelően — elfogadja az antant ultimátumát
2984. számú táviratára van szerencsém az alábbiakban válaszolni:
Kormányom parancsának megfelelően kinyilatkoztatom, hogy Foch tábornagy által hozzánk juttatott feltételeket3 Lásd az előző dokumentumot.* kész vagyok teljesíteni. Jóakaratomnak bizonyítékát adandó, a hadműveleteket a megállapított időpontban, június 24-én dut. 5h-kor befejezem, és kérem a cseh—tót csapatok főparancsnokát, hogy ellenértékül hasonlóan járjon el. Ily irányú parancsaimnak megfelelően kérem önt, hogy velem tudatni szíveskedjék, június 24-én dut. 3h-ig rádió úton azokat a parancsokat, amelyeket Ön hasonló értelemben adott1. Az eddig leadott szöveget — a távirat elküldése után — helyesbítették. A helyesbített szöveget 1919 június 23-án este 8 órakor továbbították: A németül leadott szöveg magyar fordítása a következő: június 24-én reggel 5 órakor beszüntette a hadműveleteket. Megjegyzem, hogy ez az időpont a mi nyári időszámításunk szerint értendő. Természetes, hogy válaszát reggel 3 óráig kértem, és nem délutánra. — Böhm hadseregfőparancsnok.* Clemenceau úr által június ho 13-án a Magyar Tanácsköztársaság kormányának küldött jegyzék szerint kérem, hogy küldje el megbízottait, hogy a jegyzékben megjelölt határeltolások és javítások végrehajthatók legyenek.
Végül kérem Önt, hogy tudassa velem, hogy milyen biztosítékot tud ön nyújtani, hogy a román csapatok Clemenceau úr jegyzékében említett területeket ki fogják üríteni, és hogy az általuk okozott károkért kárpótlást adjanak. A Tisza-hidaknak folyó hó 20-ról 21-re virradó éjjelén való szétrombolása által a román csapatok nemcsak hogy lehetetlenné tették a saját csapatainknak, hogy elfoglalják azokat a területeket, melyet a románoknak ki kell üríteni, de ezenkívül még helyrehozhatatlan károkat is okoztak, úgy anyagiakban, mint emberekben.
Böhm
hadseregfőparancsnok
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. 122. sz. (VHP sz. nélk.) — Tisxtázat.
209
1919 június 23
(Délután 10 óra 20 perc)
Pellé tábornok, a csehszlovák hadsereg főparancsnoka Böhm hadseregparancsnokhoz eljuttatja a magyar csapatok visszavonására kiadott memorandumát
Van szerencsém elismerni önnek június 23-án kelt 280. számú rádiótelegramját és a 20 órakor áttett helyesbítést2. A helyesbített eredeti német szöveg magyar fordítását lásd az előző dokumentum jegyzetében.*
1. Cseh—tót csapatoknak azon parancsot adom, hogy június 24-én del. 5 h-kor a hadműveleteket fejezzék be.
2. Számítok arra, hogy azon biztosításnak megfelelően, melyet ön ad nekem azáltal, hogy végre akarja hajtani Foch marsall feltételeit, Ön azokat és a június 22-én kelt rádiótelegramban a 2., 3., 4., 5. és 6. pontban megállapított feltételeket részletekben végre is fogja hajtani. Vagyis a magyar csapatok visszavonulásukat június 24-én del. 5h-kor megkezdik, és ezen visszavonulás részükről teljesen befejezendő azon pontokra, melyek a június 13-i jegyzékben megállapított vonalról délnek esnek — az összes csapatok által, melyek a Bártfa—Nagysáros—Margitfalva—Szepesújfalu—Szanticska-vonaltól nyugatra esnek jún. 26-án dut. 11h 59 perckor és június 28-án dut. 11h 59 perckor az összes csapatok által, melyek ettől a vonaltól keletre esnek.
3. A cseh—tót csapatoknak elrendelem, hogy ezen visszavonulást nyugtalanítaniok és hogy előre mozgásaikat megkezdeni nem szabad, csakis június 26-án dut. 11h 59 perckor azon csapatok által, melyek a Bártfa—Nagysáros—Margitfalva—Szepesújfalu—Szanticska-vonaltól nyugatra állanak, és június 28-án dut. 11h 59 perckor azon csapatok által, melyek ezen vonaltól keletre állanak.
4. Ami a delegáltak elküldését illeti, hogy a határok részletei megállapíttassanak, nem tartozik a hatáskörömbe, és azt átadom a cseh—tót kormánynak és a békekonferencia elnökének.
5. Mindenesetre, hogy elkerültessék súrlódások lehetősége a két nemzet csapatai között, ajánlom önnek, hogy határozza el, hogy a magyar csapatok az itt megjelölt időtartamban vonuljanak vissza 2 km-re legalább [a] június 13-án említett vonaltól délre, és hogy a cseh—tót csapatok ürítsék ki legalább 2 km-re ezen vonaltól északra fekvő területet. A közbeeső 4 km zóna az újabb szabályozásig semleges és tilos legyen csapatok és a két nemzet egyes fegyveres katonái számára.
6. Ajánlom, hogy ezen semleges zónának a határai általunk és Önök által elküldött delegátusok részéről állapíttassanak meg, kik június 25-én del. 11h-kor Pozsonyba találkoznak.
7. Azon kérést, hogy ami a románok által megszállott területek kiürítését és az ezekért szóló biztosításokat illeti, azt a békekonferencia elhatározása elé terjesztem.
8. Kérem önt, hogy június 24-én dut. 3h-ig adja tudtomra, hogy hozzájárul-e az itt felsorolt pontok teljességéhez és részleteihez.
Pellé
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. (VHP 624/6. sz.) — Tisztásat. (Eredeti távirat korabeli fordítása.)
210
1919 június 23
(Délután 12 órakor)
A Hadseregparancsnokság helyzetjelentése a csehszlovák arcvonalon történt hadműveleti eseményekről
Csehszlovák arcvonal:
V. hadtest:
Békési-csoport: (14. és 6. gyalogezred) Ipolyságra tartalékviszonyba visszavonult.
3. hadosztály: Helyzete változatlan.
69. dandár: Muhi és Győrödtől nyugatra levő magaslatokat indokolatlanul elhagyta.
2. hadosztály: A 69. ddr. által elhagyott állásokat csapatainak egy részével átvette. A ho. zöme Pél és Kálna körül.
8. hadosztály: Az ellenség déli órákban gyengébb erőkkel és egy páncélvonattal Rendve felé előnyomult, egy századunk ellentámadásával azonban visszavonult. Bojcs község visszafoglalása, valamint Ógyalla és Komáromszentpéter újbóli birtokba vétele saját csapataink támadási kedvének híján nem volt végrehajtható.
Ellenség Prándorfot erősebb erőkkel, Bátot gyöngébb erőkkel szállta meg. Cséffártól nyugatra Győröd felé járőrökkel nyomult előre, melyet saját tüzérségünk tűzzel visszavert. A Garam völgyében előretolt járőreink Tolmácstól 4 km-re északra ellenséggel nem találkoztak.
III. hadtest:
I. hadosztály: Helyzet változatlan.
6. hadosztály: Váltakozó harcban áll.
5. hadosztály: 80. ddr. helyzetében nincs változás.
Ellenséges repülőraj az utóbbi napokban Lévát ismételten bombázta. — A mai napon végrehajtott bombázás alkalmával egy gyermek meghalt és kettő megsebesült.
Román — délszláv és hadihajós:
Változatlan.
Karhatalmi rész:
Dunamentén kitört ellenforradalom letörésére kiküldött Szamuely-különítmény Dunaföldvár—Dunapataj vonalát érte el. Utóbbi helység komoly harc árán került birtokunkba. Mindkét részről elég erős veszteségek.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. (VHP 623/3. hdm. sz.) — Tisztázat.
211
1919 június 24
Kun Béla Külügyi Népbiztos Clemenceau-hoz, a párizsi békekonferencia elnökéhez intézett jegyzékében biztosítékokat kér a tiszántúli területek kiürítésére
Közlöm önnel, hogy Clemenceau-hoz megbeszélésünk értelmében a következő jegyzéket küldtem1. A közlés Böhm Vilmosnak szól. Ui. a Clemenceau-hoz intézett távirat szövegét Kun Béla a Hadseregparancsnokságnak is megküldte. Az itt közölt szöveg a Hadseregparancsnokságra beérkezett távirat másolatáról készült.* Clemenceau úrnak a békekonferencia elnökének, Párizs: Hivatkozással június hó 22-én kelt táviratára, tisztelettel közlöm a Pellé tábornok úrnak a csehszlovák haderők főparancsnokának táviratára Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok úr által küldött választ (mihelyt franciára fordították, azonnal küldöm is2). Lásd előbb.* Erre a válaszra a mai nap folyamán Pellé tábornok úr elrendelte a hadműveletek megszüntetését, de a garanciákra vonatkozólag nem nyilatkozott, hanem jelezte, hogy az ebbeli kérdéseket elnök úrhoz terjeszti fel. A Magyarországi Tanácsköztársaság kormánya véget vetendő felesleges vérontásnak, respektálva a szövetséges kormányok óhajtását, megállította csapatait: aggodalmasnak tartja azonban a jelenleg elfoglalt vonalról való visszavonulást mindaddig, míg nem lát garanciát arra, hogy a román királyi csapatok az elnök úrnak június 13-i szikratáviratában közölt területeket valóban ki is fogják üríteni, és a szövetséges kormányok parancsának valóban engedelmeskedni is fognak. Erre az aggodalomra joggal szolgáltatott okot az a körülmény, hogy mind a román királyi, mind a csehszlovák köztársasági csapatok az ellenségeskedést és előnyomulást megkezdték, és a csehszlovákok folytatták annak utána is, hogy a szövetséges kormányok a hadműveletek megszüntetését parancsolták. Az a körülmény, hogy a Tisza-hidakat felrobbantották a román csapatok, hogy ezáltal megakadályozzák azt, hogy csapataink az általuk kiürítendő területet megszállják, valamint az egész román sajtó magatartása, mely nyíltan állást foglal a szövetséges kormányok parancsának teljesítése ellen, joggal kelti a Magyarországi Tanácsköztársaság kormányában azt az aggodalmat, hogy a román királyi kormány a szövetséges államok parancsait ismét nem fogja teljesíteni. Ugyancsak aggodalmat kelt a Magyarországi Tanácsköztársaság népében, és joggal kelt aggodalmat az a körülmény, hogy Magyarország déli határa[i] elnök úr egyik szikratáviratában sincsenek precizírozva. Mind a tekintetben, mind Magyarországnak a békekonferencia elé való meghívásának időpontja tekintetében a legteljesebb bizonytalanság uralkodik. Arra kérjük elnök urat, szíveskedjék mind a román királyi csapatok által nyújtandó garanciát, mind Magyarország déli határai és a békekonferencia elé való meghívásának ügyében sürgősen intézkedni, hogy csapatainknak a határainkra való visszavonása iránt az intézkedéseket megtehessük.
Kun
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. 142. sz. (VHP sz. nélk.) — Táviratmásolat.
212
1919 június 24
A Hadseregparancsnokság helyzetjelentése az ellenségeskedések beszüntetéséről és az arcvonalakra érkezett antant katonai missziókról
Cseh — tót arcvonal:
A cseh—tót kormánnyal kötött megegyezés folytán ellenségeskedés ma délelőtt 5 órakor beszüntettetett.
Csapataink a fegyverszünet folytán előírt vonalban állanak.
V. hadtestnél Bátnál és Tolmácsnál, a III. hadtestnél Kassára, antant-tisztek érkeztek.
Román arcvonal:
Szolnok és Alpár között ellenséges gyalogság és tüzérségi tűz. Ezen szakaszban több ellenséges járőrvállalkozás visszaveretett.
Délszláv arcvonal és hadihajós helyzet:
Változatlan.
Karhatalmi rész:
1. Budapesti ellenforradalmi puccsról jelentések még nem érkeztek meg.
2. Szamuely-csoport Kalocsától északkeletre [az] ellenforradalmárokat Kecelig szorította vissza. Dunától nyugatra Dunaföldvárat ellenforradalmárok megint elfoglalták.
Hadseregparancsnokság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. (VHP 624/3. hdm. sz.) — Eredeti tisztázat.
213
1919 június 24
A Hadseregparancsnokság a Clemenceau-tól várt válasz beérkezéséig csak a fegyverszünetet ismeri el érvényesnek1
1 A Hadseregparancsnokság az üzenetet sürgős táviratként a III. hadtestparancsnokságnak küldte el.*
A Kassára beérkezett amerikai misszió parnoka értesítendő, hogy a budapesti kormány ma délután a párizsi kormány elnökéhez, Clemenceau-hoz rádiójegyzékkel fordult a románok részéről adandó biztosítékok felől, az ő részükről kiürítendő területekre vonatkozólag.
Egyben Pellé tábornok is értesíttetett, hogy míg Clemenceau válasza meg nem jött, a parsága alatt álló haderőket jelenlegi helyzetükben tartsa, vagyis a fegyverszüneti feltételek érvényben maradjanak.
Hadseregparság
HIL M. Tan. Közt. iratai. 55. csomó. (VHP 624/8. hdm. sz.) —Eredeti fogalmazvány.
214
1919 június 24
Kassa dolgozói tiltakoznak Clemenceau imperialista békéje ellen
— Kassai Vörös Újság —
… 2 A cikk bevezető része általánosságban foglalkozik a csehszlovák hadsereg vereségével és az antant követelésének jelentőségével.* Dacára a kedvezőtlen időjárásnak, hatalmas tábora a proletároknak helyezkedett! el a városháza előtti térségen. Felharsant az „Internacionálé” és tízezernyi ember zúgta utána: Fel, fel, te éhes proletár! Azután a „Marseillaise” következik, s alighogy véget ér, harsány éljenzés közepette megjelenik Szőnyi Sándor elvtárs a városháza erkélyén, s a munkás- és katonatanács intéző bizottságának nevében megnyitja a gyűlést. Az első szónok, aki tartalmas és gyújtó beszédében megdönthetetlen tényekkel bizonyította: mit jelent az antant által ránk kényszerített békét elfogadni. Párizs és Versailles krisztusi jelszavakkal kezdette a világot megváltani, amelyet a valóságban úgy akarnak azonban keresztül vinni, hogy örök nyomorúságba, éhínségbe, rabszolgaságba kárhoztassák a dolgozó milliókat.
A magyar állam a háború előtt 2 és egynegyed milliárd budgettel dolgozott. A versailles-i parancs 25 milliárd hadisarcot rótt ki ránk. Ennek évi törlesztése 2 milliárd. Ha ehhez hozzávesszük azon kötelezettségeket, amelyek a háború sebesültjeinek, rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak eltartása révén reánk hárul, 11 és fél milliárdot kellene ennek a kis Magyar Tanácsköztársaságnak [kifizetni], amelynek ütőerét elvágták, amelyet megfosztottak erdeitől, bányáitól, vas- és érctelepeitől, állatállományától, s amelynek verejtékes munka árán kell veszteségeit amúgy is pótolnia.
Ez[eke]t a feltételeket teljesíteni nem lehet. Ha kenyéren és vízen élne ebben az országban mindenki, ha rossz darócban járna, ha összezsúfolt tömeglakásokban laknánk és szalma lenne fekvőhelyünk, a legborzalmasabb nélkülözések árán sem tudnánk előteremteni azt, amit kívánnak tőlünk.
Ez az ország a kalandorok, a földönfutók országa lenne, ha elfogadnánk az antant határmegállapításait. Választanunk kell az örökös nyomorúság és szegénység között, vagy rálépünk az egyetlen kivezető útra, és megvalósítjuk a kommunista termelő rendet, amely nem ismer földrajzi határokat. Százmilliók nem azért fognak dolgozni, hogy tízezrek kényelemben, bőségben éljenek. (Zajos helyeslés.)
Nincs szükségünk a cseh imperializmusra. Itt állnak mellettünk szlovák testvéreink, akik ezer év óta békességben, testvéries megértésben élnek velünk, s akik most kiáltották ki az Eperjestől Pozsonyig terjedő Szlovák Szovjetköztársaságot. (Lelkes éljenzés.) Eljöttek a cseh és szlovák kommunista párt vezérei, akik soviniszta és nacionalista eszméktől menten egy sorban küzdenek magyar és orosz proletártestvéreikkel. Akik nem ismernek nemzetiséget, nyelvi, faji, vallási különbségeket, nem ismernek demarkációs vonalakat, és egyek velünk abban a küzdelemben, amellyel milliók fölszabadításáért harcolunk.
Gádor elvtárs szavait szűnni nem akaró éljenzés követte. Utána Janousek Antal, a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács elnöke beszélt nagyszerű szónoki készséggel és hatással cseh nyelven a népgyűléshez. Elmondotta, hogy a cseh imperializmus üldözése elől menekült. Izzó szenvedéllyel hirdetett harcot az imperialista rablóbandákkal szemben a cseh proletártestvérek érdekében is. Harcot, amely nem fog addig véget érni, míg Prágában is ki nem tűzik a világot megváltó piros lobogót. Most csak egy kötelesség van: fegyvert fogni és harcolni a cseh imperializmus ellen. (Nagy taps, éljenzés.)
Hirossik János, a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács belügyi népbiztosa a szlovák proletárság öntudatos lépését és hatalmas elhatározását méltatta, amellyel talpra állt és odaállt a küzdő magyar proletariátus elé, hogy gátat emeljen az antant rabló politikája ellen, hogy testével, vérével, életével védje meg azt, amit a magyar Vörös Hadsereg törhetetlen ereje, proletáröntudata és akarata mostanáig kiküzdött a részére. A nemzetközi imperialista rablóbanda le akarta tiporni a magyar proletariátus titáni harcát, s erre méltó feleletképpen a Felvidék szlovák proletariátusa kikiáltotta az önálló Szlovák Tanácsköztársaságot. A szlovák proletariátus továbbviszi a magyar proletariátus munkáját az egész felföldön addig, amíg azokon a területeken, ahol szlovákok laknak, egyetlen cseh is van.
Azokon a területeken belül, amelyet majd a győzelmes forradalom után határul megjelölnek, nem lesz többé nemzetiségi elnyomatás. Népszavazás fogja eldönteni az országrészek hovatartozandóságát. Ahol szlovákok vannak többségben, szlovák impérium, ahol magyarok, azok magyar impérium alá fognak tartozni, [a] proletariátus hatalmas föderációjába[n]. (Zajos helyeslés és taps.)
Vavrica János, szlovák hadügyi népbiztos német nyelvű beszédben tiltakozott az új elnyomatás ellen, amely újra cseh igába akar hajtani bennünket. Mi tudatában vagyunk erőnknek, ezer és ezer férfikar áll készen, hogy fegyveres erővel védje meg a proletárdiktatúrát. A rablóbandát kiverjük az egész felföldről. Mindenki teljesítse kötelességét a Vörös Hadseregben.
Ezután Fehér Ferenc szlovák belügyi népbiztos felolvasta a Böhm hadseregfőparancsnoknak a jugoszláv szocialista pártnak, a budapesti délszláv kommunista csoportnak s a losonci munkás- és katonatanácsnak a táviratait, és bejelentette, hogy az Eperjesen most felállított első szlovák vörös ezred a tegnapi harcokban már részt is vett, és győzedelmesen vonul előre.
Hadtestparancsnokság előtt
Ezután a hullámzó embertömeg az Internacionálé hangjai mellett a hadtestparancsnokság elé vonult, ahol Farkas Zoltán kultúrbiztos méltatta meleg szavakkal a Kassát felszabadító győzedelmes Vörös Hadsereg nagyszerű sikereit. A diplomáciai cselszövények hiábavalók, az ő diadalmas előnyomulásukat fel nem tartóztatja senki. A katonák nem fognak csalódni bennünk. Ott leszünk mind fegyverrel mellettük, és küzdeni fogunk velük milliók boldogulásáért. (Élénk éljenzés.)
Münnich Ferenc a hatodik hadosztály katonáinak üdvözletét tolmácsolta. A párizsi konferencia parancsot küldött, hogy a proletárvérrel szerzett területeket ürítsük ki. Demokratikus jelszavakat hangoztatnak, de a régi célokért küzdenek ma is. A Magyar Tanácsköztársaság történelmi hivatást teljesít most, de bízik a proletariátus nemzetközi szolidaritásában, amely ha kell, fegyverrel fog mellé állani. A felszabadított területek proletariátusa lelkesedve kísér utunkon, és segít előrevinni a proletárforradalom ügyét. De a lelkesedés kevés. Tettek kellenek, nem szavak. Az orosz és magyar proletariátus megmutatta, hogy eredményeket csak fegyverrel a kézben lehet elérni.
A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Jakab Lajos elvtárs, a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács közegészségügyi és népjóléti népbiztosa beszélt arról, hogy az egész világot forradalmi tűz hatja át. Az öt éves háborút a kapitalisták érdekében küzdötték végig, s a kapitalisták uralmát saját bőrünkön éreztük meg. Egy proletártestvérünket azért lőtték itt le, mert nevetni mert. S egy tizenöt esztendős gyermeket egyetlen ártatlan mondásáért szemünk előtt lőtték le az utcán, mint egy kutyát.
A mi létünk, életünk, boldogulásunk a proletáruralommal van elválaszthatatlanul egybeforrva. Segítenünk kell minden erőnkkel a proletárforradalmat, mert ha nem állunk mellé, proletártestvéreink kiontott vére hiábavaló volt.
Ezután Farkas Zoltán elvtárs felszólította a jelenlevőket, fejezzük ki bizalmunkat a Szlovák Tanácsköztársaság iránt, s azt, hogy a kassai proletariátus egy szívvel, lélekkel fog csatlakozni szlovák testvéreihez abban a harcban, amit a cseh imperialisták ellen vív.
Farkas elvtárs szavait hatalmas lelkesedéssel kísérte a sok ezernyi proletár, aki dacára a zuhogó esőnek impozáns, hatalmas tömegben vonult fel, hogy az antant imperialista és kapitalista törekvései ellen tiltakozását kifejezze.
Kassai Vörös Újság, 1919 június 24. Kassa dolgozó népe tiltakozik Clemenceau imperialista békéje ellen.
215
1919 június 25
A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács tagjai és Kassa dolgozói hitet tesznek a Szlovák Tanácsköztársaság megvédésére
— A Kassai Vörös Újság tudósítása —
A városban tegnap futótűzként terjedt el a hír, hogy a cseh Hadseregparancsnokság kezdeményezéséből az északi fronton a hadműveletekben szünet állott be. A fegyvernyugvás kedden reggel 5 órakor vette kezdetét. Nemsokára híre terjedt, hogy a fegyverszüneti feltételek részletes megállapítása céljából egy antantbizottság keresi fel Kassát. Alighogy ezek a hírek a lakosság tudomására jutottak, nyomban minden ház, minden utcai ablak és minden erkély vörös díszbe öltözött. A városház előtt állandóan óriási tömeg hullámzott, amely kíváncsi érdeklődéssel várta a jelentős fordulat újabb fázisairól érkező jelentéseket. Egyelőre azonban hiába vártak hiteles híradásokat, és így meg kellett elégedni a fantázia csapongásán kívül azokkal a magánértesülésekkel, amelyek tudni véltek a csehek érsekújvári döntő vereségéről és arról, hogy Prágában kitört a proletárforradalom — de ezeknek a híreknek megerősítése késett. Bizonyos azonban, hogy nagy dolgoknak kellett történni, hogy a csehek fegyvernyugvást kértek.
Az antant-bizottság, amely négy amerikai tisztből és a kísérő személyzetből állott, délután 5 órakor két automobilon érkezett a hadtestparancsnoksági épület elé. Az autókon a csillagos amerikai lobogót lengette a szellő. A tiszti bizottság nyomban tárgyalásokba bocsátkozott a délvidéki hadosztály hadműveleti osztályával. A külföldi vendégek érkezését hamarosan megtudta a közönség, és így rövid idő múlva hatalmas tömeg hullámzott az épület előtti térségen, amely viharosan abcúgolta a cseh imperializmust, és lelkesen tüntetett a Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság mellett.
Az egyre növekvő tömeg kívánságára Zsoldos Péter, a hadosztály politikai megbízottja tájékoztatta Kassa dolgozó népét arról, hogy mi a folyamatban levő tárgyalások célja és jelentősége, majd felhívta a megjelentek ezreit, hogy komoly és férfias magatartással dokumentálják az amerikaiak előtt, hogy ez a város nem hajlandó behódolni a cseh imperializmus előtt, hanem vére hullásával is kész megvédeni a várost a tanácsállam részére. Impozáns látvány volt a tömeg magasbatörő lelkesedésének megnyilatkozása.
Utána Erdelács elvtárs mondott beszédet, és beszéde alatt az amerikai tisztek is megjelentek az erkélyen. A dolgozók ezreinek spontán lelkesedése láthatólag nagy hatással volt rájuk, és ki is jelentették a beszéd tolmácsolása szerint, hogy Kassa lakosságának igaz hangulatáról meggyőződve kötelességüknek tartják, hogy erről a békekonferenciát azonnal értesítsék. Farkas Zoltán beszédében nyomatékosan hivatkozott az amerikaiaknak erre a kijelentésére, majd felhívta a tömeget, hogy rendben oszoljon szét.
Az ezrek áradata megindult a Fő utca felé, majd a városháza előtt megállottak, ahol az éppen ülésező munkás- és katonatanács tagjai megjelentek az erkélyen, és közülök Jakab Lajos elvtárs tartott szlovák beszédet. Közben arra hajtattak az amerikai autók, és a tömeg utat nyitva tüntetett a külföldiek mellett.
Az amerikai katonai bizottságot Colonel Gosman vezeti, a bizottság tagjai pedig Colonel Bankhead, Captain Wheeler és Lieutenant Beifield.
Este 8 órakor megmozdult Kassa népe, és a Szovjetház elé vonult. Legalább tizenötezer főnyi tömeg feketéllett az utcán, amelynek óhajtására nagyszabású népgyűlést rögtönöztek. Az erkélyről elsőnek Varecha József szlovák népbiztos magyarul, majd Janousek Antal, a Szlovák Forradalmi kormányzótanács elnöke cseh nyelven, Czápai József népbiztos szlovákul, Ungár Miklós igazságügyi népbiztos magyarul, Mokrány István népbiztos szlovákul, Szluka József népbiztos magyarul beszéltek a néphez, valamennyien kiemelve a proletárforradalom jelentőségét és vívmányait, a szlovákok felszabadítását a cseh impérium gazságai alól. A magyar munkások felszabadító munkáját a szlovák földön most átveszik a szlovákok, és minden erejükkel védeni fogják a proletárforradalmat. Néhány nappal ezelőtt lehetetlennek látszott volna, hogy Kassán cseh és szlovák nyelven beszéljen valaki a néphez. Kizártnak látszott, hogy a kassai proletariátus ezen az eddig gyűlölt nyelven történt felszólalásokat ilyen határtalan lelkesedéssel fogadta volna. Ennek az oka az, hogy a cseh imperialisták beszédeikben a gyűlöletet, az elnyomást, a másnyelvűek letiprását hirdették, addig a Szlovák Tanácsköztársaság a szabadságot, a testvériséget hirdeti, és a Felvidék népeit a munka és a szeretet nevében akarja egyesíteni.
Nagy hatást keltett Fehér Ferenc szlovák belügyi népbiztos magyar beszéde, aki hangsúlyozta, hogy semmiféle tárgyalásokba nem bocsátkoznak a cseh imperialistákkal, és nekik nem kell semmiféle új demarkációs vonal. Ezt a játékot az uraknak hagyják. A dolgozók meg fogják tudni teremteni a munkásmilliók egyetértését és békéjét, országhatárokra való tekintet nélkül.
Ezután Bankhead amerikai ezredes intézett angol nyelven néhány szót a tömeghez, amelyet Beifield hadnagy tört magyarsággal tolmácsolt. Annak a reményének adott kifejezést, hogy Kassa népe megérti őket, és méltányolni fogja törekvéseiket. Nekik nincs politikai szerepük, tisztán katonai ügyek elintézésére vannak hivatva. Köszönik a rokonszenves fogadtatást, és erről illetékes helyen jelentést fognak tenni. Szerencsét kíván a magyaroknak. Zúgó éljenzés válaszolt a szimpatikus szavakra.
Végül Molnár Miklós beszélt a néphez. Hivatkozott arra, hogy most másodszor hívja fel a város népét, hogy ragadjon fegyvert Kassa védelmére. Fél évvel ezelőtt nem volt foganatja a felhívásnak, és ránkszakadt az öthónapos megszállás minden szenvedése és nyomorúsága. Mindenki jól vigyázzon, hogy ez a sors többé ne érhessen bennünket. Az ünnepnek ma vége, holnap mindenki munkában legyen és álljon be a Vörös Hadseregbe.
Tomboló éljenzés zúgott fel e szavakra, majd a beláthatatlan tömeg az „Internacionálé” és a „Marseillaise” hangjai mellett a legnagyobb rendben szétoszlott.
Kassai Vörös Újság, 1919 június 25. Szünetelnek a hadműveletek.
2l6
1919 június 25
A Kassai Vörös Újság beszámol Eperjes dolgozóinak tiltakozó népgyűléséről
Eperjes, június 26. Tegnap délután 2 órakor érkezett Eperjesre az amerikai bizottság autója, melyet néhány perc alatt hatalmas tömeg gyűrűzött körül. Csakhamar az egész városban szétfutott a bizottság megérkezésének híre, mire Eperjes egész proletariátusa tömegével özönlött a Fekete Sas elé.
A pártvezetőség a proletariátus kívánságára népgyűlést rögtönzött, melyet a kivonult katonazenekar az „Internacionálé” hangjaival vezetett be.
Szabó Ferenc volt a népgyűlés első szónoka, aki a szlovák nép önrendelkezési jogát fejtegette. A szlovák nép függetlenült, sorsának intézését kezébe vette, s nem tűri többé, hogy az imperializmus igájába hajtsák. Kész életével is megvédeni azt a földet, melyet ezeréves rabszolgaság után végre fölszabadított. Kéri a kiküldötteket, hogy tolmácsolják a szlovák nép elhatározását.
Hajdúk András szlovák nyelven jelenti be az amerikai misszió megérkezését.
Csillag Ferenc az amerikai misszióhoz intézi szavait. A sokat szenvedett s a háború által lesújtott szlovák népet újból megszállás alá akarják kényszeríteni. Tiltakozik ez ellen az igazságtalan büntetés ellen. Fölhívja a missziót, tekintsék meg, milyen módon bánik az a proletár a burzsoáziával, amelyik attól csak szenvedést kapott osztályrészül.
A proletariátus nem vérontást, hanem békés munkát akar. Kívánja, hogy az eddig megalakult három szovjetet ismerjék el, mert máskülönben harc lesz az utolsó csepp vérig.
A viharos tetszéssel fogadott beszéd után a zenekar az „Internacionálét” játszotta, melyet a népgyűlés közönsége vele énekelt …1 A cikk befejező része Einzig Géza vöröskatona, Ungár Miklós szlovák igazságügyi népbiztos és mások felszólalásával, valamint az amerikai misszió tagjainak fogadásával foglalkozik.*
Kassai Vörös Újság, 1919 június 27. Az amerikai misszió Eperjesen.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A proletárok osztályharca a kizsákmányolás, az élősködés ellen történik!
Az osztályharc többféle formában működhet, lehet a beszélőszerszám közömbös, passzív, morgó, szervezkedő és harcoló is, mert csak az osztály-öntudatlan, a buta tanulatlan, a gerinctelen, a megfizetett osztályáruló dolgozó proletár fogadja el osztályharc nélkül az élősködők uralmát.
Mindegyik osztályharc forma csökkentheti a profitot, végül is a szocialista forradalommal az élősködők uralmát megszünteti, ami elkerülésére a tőkésállam törvényes és akár törvénytelen segítséget is nyújt a vállalkozó tőkéseknek az emberi jogaikért küzdő dolgozó proletár bérrabszolga beszélőszerszámok ellen, hogy ne érvényesülhessenek az osztályérdekeik, az emberi és szabadságjogaik. Fejlett öntudatos ember számára azonban a kapitalizmus élősködése, primitív gondolkodó állat léte elviselhetetlen, ezért szenved és úgy harcol ellene ahogy tud. Az osztályharcnak a forradalom a legmagasabb formája, aminek a kommunizmus megvalósítása a célja.
A proletárok osztályharca az emberi jogaikért történik!
A kapitalisták részéről az osztályharc a proletárok demokráciája és az emberi jogaik ellen, a felsőbbrendűség, a kizsákmányolás és az élősködés jogáért, a bérrabszolgaság fenntartásáért való kapitalista osztályharc. Így a kapitalisták és a bérrabszolgák osztályharca a kibékíthetetlen osztály ellentétre alapul, aminek oka a kizsákmányolás. Az osztályharc sokáig csak lappang, majd tombol és végül elkerülhetetlenül osztályháborúvá válik. A kapitalista törvényesen élősködik a beszélőszerszámai felett, ami az öntudatos gondolkodó ember számára bűncselekmény! A kommunizmus/szocializmus ezt a bűncselekményt szünteti meg!
A polgári demokrácia vívmányai, az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok, a jogállami forma a kapitalizmusban csak a kizsákmányolás és a beszélőszerszám színvonalon valósulhatnak meg, ami kibékíthetetlen osztályharcot generál.
A kapitalizmusban az értéket létrehozó, a dolgozó proletár bérrabszolga az beszélőszerszám!
A dolgozó proletárok a kapitalizmusban csak beszélőszerszámok, ennek megfelelően érvényesülhetnek csupán az emberi és szabadságjogaik , ezért valójában nem is érvényesül. Így a beszélőszerszám ember valójában nem is ember, csak bérrabszolga, mert az élősködők érdekében csupán szerszámként létezhet, ha nincs rá szükség a kapitalizmusban, akkor a humán kukába, az ócskaságok közé kerül és ez nem vicc, ez a valóság. Bár a kapitalizmus kezdeteihez képest ez a humán kuka már sokkal komfortosabb, mert fejlődtek a termelőerők és az osztályharc is megtette a hatását.
Mi az értelme a kapitalizmusban a beszélőszerszámok számára az emberi jogok és a demokrácia érvényesüléséről beszélni? Mert ez alapvetően nem valósulhat meg, mint ahogy a szerszámok esetében sem valósul meg. Ennek megvalósításához sokáig bőven elegendő csak a szociális demagógia és a hamis zavaros idealista, vallásos világnézet, a kapitalizmus társadalmi tudata és erkölcse, az alap és a felépítmény hatalma, ezek segítségével a proletár bérrabszolga beszélőszerszámok gondolatai, cselekedetei feletti uralom.
A kapitalizmusban a beszélőszerszámok számára a valódi demokrácia és az emberi jogok érdemben megvalósulásáról csak hazudozni lehet, meg is teszik mosolyogva az élősködő kapitalisták és híveik, a mosolygó fasiszták. Bár valószínűleg ezek a gondolkodó állatok képtelenek felfogni megalázó, az emberi méltóságot, az emberi jogokat sértő embertelenségüket, de mégis jó embernek tartják magukat, jó gazdának. A kapitalisták azonban jogosnak és emberségesnek vélik felsőbbrendűként való uralkodásukat, kizsákmányolásukat, élősködésüket az értéket létrehozó dolgozó proletár bérrabszolga beszélőszerszám tudatra nevelt emberek felett. Ezért a kapitalizmus még csak gondolkodó állatok kora! Az élősködő és a beszélőszerszám is csak gondolkodó állat még.
A kapitalizmus bérrabszolga társadalmi forma, így még csak a gondolkodó állatok kora!
A termelés, a gazdaság szabályozása a kapitalizmusban alapvetően az értéktörvény alapján a kereslet kínálat dominanciájában valósul meg, ami valójában verseny és végül is harc az elsőbbségért, a fennmaradásért és mindig vannak vesztesek is, sőt a túlnyomó többség a proletárok a vesztesek, a kapitalista győztesek kiszolgálói, így azonban az ember-állat még csak a létéért küzdő gondolkodó állat lehet, mert ez az ember-állat az állati mivoltához még nagyon közel van. Milyen emberiség az, ahol a bérrabszolgákon élősködnek a kapitalisták? Ez a gondolkodó állatok kora még! Végül is a kapitalizmus mégiscsak az emberiség felemelkedését szolgálja, de milyen áron? Ezen túl kell lépni!
A kapitalizmus modell hasonlatos az állatvilágban a létért folyó élet-halál harchoz. Ezért a kapitalizmusban az ember-állat még csak a létért harcoló gondolkodó állat lehet, az elkerülhetetlen osztályharc, a megosztott emberiség lehetetlenné teszi a gondolkodó emberi létet, az emberi jogok és méltóság megvalósulását. Az emberiség elenyésző kisebbsége felsőbbrendűen uralkodik, élősködik a dolgozók, az értékeket létrehozók felett.
A kapitalista az valóban felsőbbrendű ember!?
A kapitalizmus hívei igyekeznek az emberiség megosztottságát nyíltan vagy burkolt, álcázott felsőbbrendűséggel különböző módon igazolni, lásd a hitleri vagy az USA mosolygó fasizmusát. Nézetük szerint a kapitalizmus a bérrabszolgáknak jó, mert a kapitalista a kiemelkedő képességével a jótevőjük így jogosan a kenyéradó gazdájuk. A kapitalisták a jól megfizetett hitvány osztályáruló proletár híveik közreműködésével bizonyítják be, hogy megérdemlik kivételes helyzetüket, hogy ők az emberiség érdekeit szolgálják. Pedig ők csak élősködők, hitvány gondolkodó ember-állatok, bár a szocializmusig ezt a felsőbbrendűséget, ezt az állatként viselkedést nem lehet elkerülni.
Gondolkodó emberré válni azonban csak az osztály nélküli társadalomban, a kommunizmusban lehetséges.A kapitalizmus hívei nem is akarnak gondolkodó emberré válni, jó nekik a gondolkodó állat színvonala. A gondolkodó állat színvonalán lévők azonban ezt a primitív erkölcsüket nem is értik meg. A beszélőszerszámok túlnyomó többségét valójában csak a működési költségeik érdeklik, a létfeltételeikért küzdenek, így ők is csak a gondolkodó állat színvonalán léteznek. A kapitalistákat azonban a minél nagyobb profi kizsákmányolással történő megszerzése érdekli. A lét határozza meg a tudatot, ezért a szocializmusig kíméletlen, állati színvonalú a verseny a létfeltételekért és szükségszerűen az emberré válásért osztályharc is van .
A kapitalizmus a létért folyó verseny színtere; mint az állatvilágban.
A verseny azonban nem rossz, előreviszi a fejlődést. Azonban idővel a kapitalizmus működési módjában a termelőerők világméretűvé fejlődésével, növekedésével már embertelenné, feleslegessé, értelmetlenné, pusztítóvá válik a verseny. Mert a kapitalisták konkurenciaharca lehetetlenné teszi az emberiség érdekében a népgazdaság, a világgazdaság szükségszerűvé, elkerülhetetlenné váló észszerű tervezését, így a társadalom fejlődését, az emberiség harmonikus együttműködését. A hanyatló, rothadó kapitalizmusban a tervszerűség helyett az értelmetlen, felesleges verseny az emberiséget szélsőségesen egyre inkább megosztja és válságok, háborúk pusztítanak, dühöngenek a földön.
Az így megosztott emberiséget a termelőerők világméretű anarchiájában a kíméletlen versengéssel végül a pusztulással fenyegeti. A kapitalizmus gazdasága társadalmilag és világméretekben alapvetően szervezhetetlen, mert individualista az erkölcse, tudománytalan zavaros a világnézete, így a megosztottságában, az anarchiában rothad a társadalom és az emberiség szenved.
A verseny a magánérdekre alapozott termelőerők világméretű koncentrációjára és centralizációjára vezetett, ami a fasiszta-kapitalizmussal világméretekben kapitalista önkényuralommal, totális gazdasági-politikai hatalommal diktatúrában valósult meg igen kevés fasiszta-kapitalistának, az emberiség feletti uralmáért, a kizsákmányolás jogáért a világméretekben harcoló kaptalisták érdekében. Így azonban a nagyon kevés szuper gazdag fasiszta-kapitalista önkényuralmi formában totális hatalommal uralkodik az egész emberiség felett. Ez lett a kapitalista verseny eredménye, a gondolkodó, de fasiszta-kapitalista állat uralma az emberiség felett.
A kíméletlen versenyre alapuló individualista kapitalista erkölcs, az embertelensége, a népgazdaság, a világgazdaság anarchiája, szervezhetetlensége, a válságok, a háborúk ellenére az emberiség zömének, a proletár beszélőszerszámok bérrabszolga tudatában dominánsan uralkodik, ez azonban megállíthatatlanul, elkerülhetetlenül rothasztja az emberiséget. Ha azonban időben nem ismeri fel az emberiség zömét kitevő dolgozó proletár bérrabszolga a saját osztályérdekeit, azt hogy így csak beszélőszerszám, alacsonyabb rendű ember lehet, akkor ez a rothadás az egész emberiséget, a gondolkodó anyagot elpusztítja.
A kapitalizmus rothadása megállíthatatlan!
A kapitalizmusban elkerülhetetlenek a válságok, a háborúk, a népirtások, a felsőbbrendűség, az emberi és szabadságjogok megsértése, a bérrabszolgák feletti kapitalista osztály önkényuralom a fasizmus. A kapitalizmus individualista erkölcse és a működési módja miatt azonban mégis határtalan pazarlás alakul ki, szinte állandóan sok és felesleg van, de földön élő proletárok jelentős része mégis nyomorog, sőt pusztul is, a dolgozó proletár többség nem képes a termelőerők elért lehetőségeinek megfelelő emberi létet élni. De nagyon érződik a rothadás bűze, persze csak azoknak, akik a tudományos világnézettel rendelkeznek, a többség azonban birka módon élő gondolkodó állat.
A kapitalizmusban a kizsákmányolás, a népgazdaság, a világgazdaság szervezetlensége, valójában a kapitalista modell alapján a szervezhetetlensége, a hihetetlen mértékű kapitalista kizsákmányolás miatt nincs és nem is lehet a lehetőségekhez képest megfelelő fogyasztás a dolgozó proletárok nagy tömegei számára, pedig a termelőerők fejlettsége már lehetővé teszi a megfelelő, az elfogadható életszínvonalat az egész földön. Talán már a szocializmust is.
De ez csak a kollektivizmussal, a szocializmus társadalmi formájában lehetséges, a kizsákmányolásra, az individualizmusra, a bérrabszolgaságra alapuló, a fasiszta-kapitalizmussá fejlődött kapitalizmusban ez lehetetlen. A kapitalizmus meghatározó célja a kapitalisták minél nagyobb profitja, és nem az emberiség (a beszélőszerszámok) jóléte.
A kizsákmányolás néhol eléri és bőségesen meghaladja a 100%, az élősködő tőkés sokkal többek vesznek (lopnak törvényesen), mint az értéket létrehozók. Azonban ezt törvényesen megtehetik, a termelőeszközök magántulajdonának szentsége alapján a kizsákmányolás, az élősködés, a fasiszta-kapitalizmus ezt szolgálja.
A kapitalizmus individualista erkölcse és a működési módja miatt ez elkerülhetetlen, az élősködő kapitalisták a kizsákmányolással törvényesen szerzett felesleget egyszerűen elpazarolják, háborúkra költik, ami több, sőt sokkal több, mint ami az értéket létrehozóknak jut.
A kapitalizmus anarchikus világgazdaság!
A kapitalizmus gazdaság társadalmi és világméretű szervezetlenségének bármilyen törekvése ennek leküzdésére alapvetően hatástalan. A kapitalizmus individualizmusa, liberalizmusa, működési módja, a konkurenciaharc a termelés társadalmi, világméretű szükségletekre tervezhetetlenségét okozza, így a világgazdaság egyre inkább válságról válságra támolyog, ami alapvetően a beszélőszerszámok rovására történik.
A kapitalizmus az alapvetően az értéktörvény szerint lényegében a vakon ható kereslet kínálat alapján szabályozott gazdaságban a termelési tényezőkre, így a beszélőszerszámokra is időnként csökken a kereslet és az ezzel járó fogyasztás. A proletár beszélőszerszámok jelentős része a válságokban nyomorog és gyakran el is pusztul, a többi szerszámhoz, termelési tényezőhöz hasonlóan. Ez a kapitalizmusban elkerülhetetlen. A beszélőszerszám alacsonyabb rendű ember, mint a tőkés gazdája, hasonló a kutya és gazdája viszonyhoz, azonban a kutyájának joga van az ugatáshoz, bár harapnia neki sem szabad.
A kapitalizmusban mindenki (minden gondolkodó ember-állat) harcol, küzd versenyez mindenki ellen, még akkor is ha ez már értelmetlené válik (mint a jóllakott macska, aki mégis megfogja az egeret). A kapitalizmus klasszikus szabadságelvét, liberalizmusát az individualista erkölcse, működési módja felülírja, így az egyéni érdek elsőségre törekvése érvényesül az embertársak, a társadalom, az emberiség érdeke felett, ez a kapitalizmusban elkerülhetetlen. Végül is ez vezet a fasiszta-kapitalizmusra, a elenyészően kevés kapitalista élősködő világméretű osztály önkényuralmára.
A kapitalizmusban megállíthatatlanul válság válságot követ, a népgazdaság, a világgazdaság szervezhetetlensége, a kíméletlen konkurenciaharca miatt sok megtermelt érték felesleges, nem juthat el azokhoz akik megtermelik, vagy azokhoz, akik a termelésben részt vehetnének, ha tervgazdálkodás folyna, a kizsákmányolók pedig nagyrészt a felesleget elpazarolják. Ez az az individualizmus kora, ahol alapvetően mindenki csak a saját érdekét nézi.
A kapitalizmus működési módja, individualista erkölcse miatt „Mindenki szabadon dönthet gazdasági ügyeiben” azonban a kapitalizmus társadalmi és világméretekben szervezhetetlen, anarchikus gazdasági modell, minden „előnyével” és katasztrófájával együtt. Persze ez a szabad döntés a gazdasági ügyekben a kapitalista hatalom legfőbb urainál sokszorosan fokozottan érvényes és egészen az államhatalom feletti totális uralom kialakulásával állammonopolista formában valósul meg. „az állammonopolista kapitalizmus, melyre az jellemző, hogy a legnagyobb monopóliumok összefonódnak a burzsoá államapparátussal és azt saját céljaiknak — a dolgozok maximális kifosztásának és magas monopolprofit biztosításának — rendelik alá.”
A kapitalizmus szélsőségesen megosztott társadalom, ahol „Az emberek fő ösztönzői a pénzjövedelem, a profit és a bér”. Azonban a tőkések jövedelme a proletárok kizsákmányolásával keletkezik, a proletár jövedelme pedig a munkaerő árú ára, a munkabér. Így alakul a tőkések profitjövedelme a kizsákmányolással, a dolgozó proletár bére azonban csak a beszélőszerszám termelési költsége, mint a többi szerszámé, amit mint minden termelési költséget a kapitalista a legalacsonyabb áron igyekszik tartani, hogy minél több profitja legyen.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 