Kik a proletárok?

A kapitalizmusban a proletárok termelőeszközzel nem rendelkező bérből és fizetésből élő dolgozó bérrabszolgák. Ide sorolandó a bérből és fizetésből élő minden fizikai és szellemi munkás, a tanár, az orvos, az ápolók, a közszféra, az államapparátus és a médiumok dolgozói, akik mind proletár bérrabszolga dolgozók. A közmunkán vagy munkanélkülivé vált nyomorgók a proletárok legalját képviselik. A proletár nyugdíjasokat valamikor szintén kizsákmányolta a kapitalizmus. Így a proletárok a népesség túlnyomó többségét jelentik a kapitalizmusban.

A kisvállalkozók, akik saját vagy bérelt termelőeszközzel maguk egyedül vagy társultan dolgoznak, ebből élnek meg, nem zsákmányolnak ki senkit, így nem proletárok. Azok a kisvállalkozók és vállalkozók, akik proletárokat alkalmaznak a profitjuk érdekében, azok kizsákmányolók, mert nem vagy nem csak a saját munkájukból szerzik jövedelmüket, hanem a bérrabszolgáik, alkalmazottjaik által termelt értéktöbbletet elveszik maguknak, azaz kizsákmányolnak.

Az értéktöbblet az a többlet, amellyel a termék értéke (ára) meghaladja a befektetett és elhasznált termelési eszközt és az ehhez szükséges munkaerő árát, amiből a profit lesz. A kapitalista profitja az értéktöbblet a proletárok saját bérükön felüli többletmunkájának, az ingyenmunkának az eredménye, ami így kizsákmányolás, élősködés; az így szerzett jövedelem alapvetően nem a tőkések, vállalkozók munkája, hanem a befektetett tőke eredménye. A bővített újratermelés is ebből a forrásból finanszírozható, ami még nagyobb profitot hozhat a tőkés befektetőnek. A kizsákmányolás és élősködés embertelen tényén kívül ez egyelőre sikeresen fejleszti a termelőerőket.

A kapitalista állam alkalmazottjai – a közszféra, a tanárok, egészségügy bérből és fizetésből élő proletárjai a tőkésállam működése érdekében dolgozók, a tőkésállam bérrabszolgái. Munkájuk a többi proletár bérrabszolga profit termelő képességének biztosítása, a proletárok érdekeinek féken tartása és elnyomása, a kizsákmányolás biztosítását szolgálja.

Minden proletár dolgozó a kapitalizmusban bérrabszolga, mindegy mennyi a bére. Vannak olyan proletárok, akiknek az átlag feletti a bérezésük, ezek leginkább a jobb képességűek vagy a hatalomhoz köthető kapcsolatúak és a hatalom, a rendszer védelmében, akár a proletárok érdekeivel szemben is dolgoznak. Ezek régi szóhasználattal a „munkás arisztokraták” jelentősen segítik gazdáikat, a hatalmon lévőket. Tipikus példa a médiumok bérrabszolga proletárjai.

A proletárokat a kapitalisták a profitért, a termelőeszközük és a tőkésállam hatalmával törvényesen kizsákmányolnak, mindegy milyen jól vagy rosszul élnek is. A lényeg, a törvényes élősködés, kizsákmányolás, ami embertelen.

Kik a kapitalisták?

A kapitalisták a polgári „demokrácia” világnézeti és jobboldali erkölcsének szellemében a termelőeszközök magántulajdonával, a tőkésállam hatalma segítségével a kizsákmányolók; a proletárokat zsákmányolják ki, azokat, akik a termelés működtetésével az értékeket létrehozzák, vagyis a kapitalisták a proletárokon élősködők.

A kapitalizmus működési modellje szerint a termeléshez szükséges minden tényezőt a termelőerőket megvásárolják a tőkések. A kapitalista termelés célja így, a minél nagyobb profit elérése, ami a proletárok kizsákmányolásával lehetséges. A kapitalizmus addig tart, amíg a termelést a kizsákmányolással szerzett profit mozgathatja, vagy a népi demokrácia fel nem váltja, ami a szocializmus.

Demokrácia nem lehetséges kizsákmányoló és kizsákmányolt között, a polgári „demokráciában” a kisebbségben lévő kapitalisták kizsákmányolják a proletárokat.

A polgári „demokrácia” az diktatúra a proletárokkal szemben!

Néhány fogalom:

„A proletariátus (a latin proles, am. „utód” szóból) a kapitalizmus egyik alapvető társadalmi osztálya. Tagjai a proletárok, vagy rövid, gyakran dehonesztáló megnevezéssel „prolik”. Eredeti meghatározás szerint a proletárok azok az emberek, akik nem rendelkeznek termelési eszközzel, így munkaerejük eladásából, bérmunkából élnek. Kezdetben lekicsinylő felhanggal társult, később Karl Marx a munkásosztály szociológiai meghatározására alkalmazta.” Wikipédia

„munkásarisztokrácia: A munkásmozgalomban nagy szerepet vitt réteg, a munkásosztálynak az a jól fizetett része (elsősorban jól képzett szak- és előmunkások, művezetők stb.), amelynek életszínvonala s ezért részben életformája is inkább a kispolgárságéhoz volt közelebb, mint a proletariátuséhoz. Éppen ezért már nem tekintette közvetlen érdekének a kapitalizmus megdöntését, úgy érezte van vesztenivalója, ezért nem akarta megkockáztatni a forradalmat. Ehelyett a reformok alapján való javítás, a tőkésekkel való egyezkedés felé hajlott. Viszonylagos jóléte lehetővé tette művelődését. A munkásmozgalomban különleges szerepet játszhatott, mint az opportunizmus hordozója” kislexikon.hu

„kizsákmányolás: Egy másik ember munkája eredményének elsajátítása ellenszolgáltatások nélkül, a termelési eszközök magántulajdonosa, mint munkáltató által. Kialakulásának feltétele az, hogy a termelő (a munkás) több terméket tudjon előállítani, mint amennyi a létfenntartásához szükséges. A kizsákmányolás tehát az új érték egy részének (értéktöbblet) elsajátítása ellenszolgáltatás nélkül. A magántulajdonra (tulajdon) épülő (rabszolgatartó, feudális, tőkés) társadalmakban a kizsákmányolás különböző formái alakultak ki.” kislexikon.hu

„termelési eszközök: termelőeszközök: a munkatárgyak és a munkaeszközök együttese. Az egyes társadalmak jellegét a termelési eszközök tulajdonformája határozza meg.” kislexikon.hu

„termelőerők: A termelés tárgyi és személyi tényezőinek együttese. Magában foglalja: a) a termelési eszközöket; b) a termelésben részt vevő embert a maga szaktudásával, tapasztalataival – beleértve nemcsak a fizikai munkát, hanem a termeléssel kapcsolatos szellemi munkát végző embert (pl. a mérnököt) is. Napjainkban egyre inkább közvetlen termelőerővé válik a tudomány, hiszen egyre nagyobb szerepe van a termelésben. A termelőerők legdöntőbb tényezője az ember, mert ő állítja elő és hozza működésbe a termelési eszközöket, továbbá ő fejleszti a tudományt, majd hasznosítja a termelésben. A termelőerők és a termelési viszonyok egysége alkotja a termelési módot.” kislexikon.hu

„Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít. A realizált értéktöbblet a profit. A marxi értéktöbblet-elmélet a különbözőpolgári elméletekkel szemben bebizonyította, hogy az értéktöbblet egyetlen forrása a dolgozók kizsákmányolása, s hogy a tőkés társadalom termelésének közvetlen célja nem a fogyasztók szükségleteinek kielégítése, hanem az értéktöbblet termelése (alaptörvény). A szocialista gazdaságban az értéktöbblet kategóriája megszűnik, mert a munkaerő nem áru és nincs kizsákmányolva.

Bővített újratermelés: a termelési folyamatnak a korábbinál nagyobb mértékben való megismétlése. Feltételezi, hogy az előző évi nemzeti jövedelem egy részét a termelési alapok fejlesztésére fordítják, s ennek segítségével a következőesztendőkben a korábbinál nagyobb lehet a termelés. Zavartalanságának feltétele, hogy a termelés különbözőtényezői megfelelő arányban legyenek egymással. A szocialista bővített újratermelés fejleszti a szocialista termelési viszonyokat, a tervgazdálkodást, biztosítja a termelés és a fogyasztás szoros kapcsolatait, a termelők fejlődését.

Burzsoázia: a kapitalista társadalom egyik alapvető és egyben uralkodó osztálya. A fő termelési eszközök tulajdonosa, a dolgozok kizsákmányolásából él.

Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvetőosztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletáriátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be. A tőkés alap felépítményének főelemeit a politikai és jogi intézmények, valamint a polgári ideológia rendszere alkotják. A kapitalizmus ideológusai által proklamált egyenlőséget teljesen formálissá teszi a gazdasági egyenlőtlenség, s a dolgozókat a politikai élettől távol tartó államgépezet. A XVI században kialakult kapitalizmus haladó szerepet töltött be a társadalom fejlődésében, mivel jóval nagyobb munkatermelékenységet biztosított, mint a feudalizmus.

Kisárutermelés: az áruk előállítása a termelő saját munkaeszközeivel és saját, illetve családtagjai munkájával. A termelési eszközök magántulajdonán alapul, de az áru előállítása nem idegen munkaerő kizsákmányolásával történik. Jellegzetes képviselői a kézművesek és a paraszti kistermelők.

Demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól és főleg formális jegyek alapján ítélik meg. A marxizmus-leninizmus a demokráciát konkrét társadalmi-gazdasági tartalmában és feltételeiben vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának csak külsőlátszata van meg, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg benne. A demokrácia csak az elnyomó osztályok (a kisebbség) számára van biztosítva, az elnyomott osztályok (a többség) számára ugyanakkor ez diktatúrát jelent. A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.) de minden módon akadályozza, hogy a tömegek valóban élhessenek is azokkal. Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.” (idézet: – Marxista fogalomlexikon – című könyvből)

SaLa

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!