A Magyar Békekör szervezésében szombaton szolidaritási tüntetést tartottak Irán budapesti nagykövetsége előtt, és civil diplomáciai jegyzéket nyújtottak át Irán magyarországi képviselőjének, Morteza Moradian nagykövetnek.
A hét társadalmi és politikai szervezet, a Magyar Békekör, a Magyar Antifasiszta Liga, a Felelősséget Vállaló Tettrekész Magyarok, a Jogállamért Egyesület, a Honfoglalás 2000 Egyesület, a Hajrá Magyarok a Szebb Jövőnkért Egyesület, és a Munkáspárt által elfogadott magyar és angol nyelvű jegyzéket Dr. Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke olvasta fel az egybegyűlteknek és nyújtotta át körükben megjelent Morteza Moradian nagykövetnek.
A civil diplomáciai jegyzékben elítélik Izrael június 13-án elkövetett agresszióját Irán ellen, jogosnak tartják Irán önvédelmét az izraeli agresszióval szemben, és követelik az agresszió beszüntetését. Elutasítják Netanjahu izraeli miniszterelnök állítását, miszerint azért adott parancsot Irán megtámadására, hogy megelőzze az iráni atombomba kifejlesztését.
Irán békés célra használja a nukleáris energiát, és többször, visszatérően, a legfelső politikai szinteken határozottan leszögezte, hogy nem áll szándékában atomfegyver előállítása – áll a jegyzékben.
A Magyar Békekör sürgeti, hogy a szemben álló felek tárgyalóasztalnál értsenek szót egymással, és kíméljék meg népeiket a vérontástól.
Felszólították Orbán Viktor kormányát, hagyjon fel Izrael melletti egyoldalú elköteleződésével, és vegye tudomásul, hogy Iránnak és a térség más népeinek ugyanolyan joga van a békéhez és a biztonsághoz, mint Izraelnek.
Tarthatatlannak minősítik, hogy a kormány szerint Izrael jogos önvédelmet gyakorol mind a palesztinokkal, mind Iránnal szemben.
Morteza Moradian nagykövet megköszönte az egybegyűlteknek, hogy támogatják Irán igazságos harcát az agresszió ellen, és azt mondta, hogy országa egyszerre harcol a támadó ellen, és kész vele békéről tárgyalni, amint véget vet agressziójának.
A szolidaritási tüntetés az iráni himnusszal vette kezdetét, és a magyar himnusszal ért véget.+++
Oroszország úgy igyekszik segíteni az iráni népnek az Iránt ért agresszió megfékezésében, hogy a konfliktusból a béke kerüljön ki győztesen, ne pedig világbékét fenyegető tényezővé váljék – összegezte Putyin orosz elnök álláspontját az iráni külügyminiszterrel folytatott hétfői moszkvai tanácskozáson a Magyar Békekör tudósítója.
Abbas Aragcsival Kremlben folytatott tanácskozásán „igazolhatatlan agressziónak” minősítette Izrael és az Egyesült Államok Irán elleni támadását, az ENSZ Alapokmányát sértő felelőtlenségnek nevezte, hogy az USA bombázta Irán nukleáris létesítményeit, és azt mondta, hogy az Egyesült Államok pusztító csapást mért az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó nemzetközi jogrendre.
Tudósítónk megjegyezte: Putyin kijelentésével arra célozhatott, hogy Irán esetében az USA olyan ország nukleáris létesítményeit támadta meg, amely 1968-ban aláírta, 1970-ben pedig ratifikálta az atomfegyverek tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt, az úgynevezett atomsorompó szerződést, és kötelezte magát arra, hogy nem szerez be és nem gyárt nukleáris fegyvert, az atomenergiát békés célra használja. Az Iránra támadt Izrael a mai napig nem csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, de közben iráni atomlétesítményekre mért légi csapást.
Részletek arról, hogy Oroszország konkrétan milyen segítséget nyújt Iránnak a kialakult helyzetben, nem láttak napvilágot, de az orosz elnök más hétfői moszkvai rendezvényeken elhangzott kijelentései nem hagynak kétséget afelől, hogy Oroszország egyszerre tesz katonai lépéseket, és marad párbeszédben az Egyesült Államokkal, hogy a konfliktusok békés mederbe terelődjenek.
Erre utal, hogy a Kreml szóvivője közölte: az Egyesült Államok csapásai Irán nukleáris létesítményei ellen nem befolyásolják a Moszkva és Washington közötti párbeszédet. Akadémián végző katonák előtt mondott beszédében pedig maga Putyin azt mondta, hogy hozzáfognak a közép-hatótávolságú Oresnyik hiperszonikus ballisztikus rakéták tömeges termeléséhez. (Ezt a rakétát először tavaly november 21-én vetették be az ukrajnai Juzsmas hadiüzem ellen.)
Ugyanezen a rendezvényen Putyin kijelentette: „Az orosz katonák ma az ország jövőjéért harcolnak, ahogyan a Nagy Honvédő Háború idején is tették.”
Megfigyelőknek feltűnt, hogy a hétfői moszkvai közleményekben annak dacára nem esik szó Irán jogos önvédelméről, hogy Izrael június 13-i agresszióját követően Oroszország teljes mértékben jogosnak minősítette Irán katonai válaszát Izraelnek. Nem tudni, hogyan reagált Moszkva Irán tervére, hogy lezárja a Hormuzi szorost, és ellencsapást mér az USA térségbeli támaszpontjaira.
Aragcsi feltételezhetően nem üres kézzel tér haza Moszkvából, mindazonáltal értésére adhatták, hogy Oroszország el akarja kerülni, nehogy a konfliktus atomhatalmak közötti szembesüléssé fajuljon, ezért a maga részéről a diplomáciát helyezi előtérbe, bár segít Irán szuverenitásának és önrendelkezésének megvédésében.+++
A politikus szerint a fideszes képviselők azon munkálkodtak Szolnokon, hogy elvegyék a nyugdíjasoktól a rendkívüli települési támogatást. A polgármester hozzátette: a városvezetés június 16-án szavazott volna erről a támogatásról, de most arról írt a közösségi oldalán, hogy a szavazás elmaradt.
„Elmaradt a mai közgyűlés, mert Orbán Viktor emberei nem merték megtartani azt az ülést, amit ők maguk hívtak össze”
– írta a bejegyzésében Györfi Mihály, aki szerint a szolnoki képviselők kaptak egy telefont a Karmelitából, hogy ne tartsák meg a szavazást.
„Ez ma a Fidesz: fejetlenség, kapkodás és pánik. Annyira félnek a nép haragjától, hogy inkább nevetségessé teszik magukat”
– tette hozzá a városvezető, majd köszönetét fejezte ki a szolnoki polgárok felé, amiért mellette állnak. (atv)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…a szolnoki képviselők kaptak egy telefont a Karmelitából, hogy ne tartsák meg a szavazást…”
-MAJD A „VÁLASZTÁSOK” UTÁN ÚGYIS RÁJÖNNEK AZ ÉRINTETTEK!
Magyar Péter csúfos számokról értesült: totális kudarc lenne a vajdabanda kampánya?
A Tisza elnöke tudni véli, hogy mennyien is szavazhattak valójában. A döbrögista horda szerint „a Voks 2025 óriási siker, a Kicsi nagyon ideges.”
– A Magyar Posta több szintjéről származó információnk szerint a kiküldött szavazólapok 3-7 százalékát küldték vissza az ország különböző részein. Ez azt jelenti, hogy reálisan maximum 500 ezren “szavazhattak” papír alapon – írjaMagyar Péter a Facebook-bejegyzésében.
A Tisza elnöke szerint azt pedig maga Gulyás Gergely árulta el a kormányinfón, hogy az online kitöltött leadott szavazatok elenyésző arányban voltak a papíralapúakhoz képest.
Mindez úgy véli,
egybecseng a Karmelitából származó információval, hogy a propaganda hazugságokkal szemben maximum 600 ezer lehet a összes “szavazó” száma.
Ez pedig Magyar szerint az eddigi legalacsonyabb szám a Nemzeti Konzultációk “dicső” történetében. És ezt is csak több hónap alatt, totális mozgósítás és több tízmilliárdos közpénz elégetése mellett “sikerült” elérniük.
A Tisza elnöke kijelentette, hogy a Voks2025 totális kudarc.
Rámutatott, hogy míg a TISZA a Nemzet Hangja népszavazással eljutott minden magyar településre, személyesen kérdeztük meg az embereket és szemtől szemben mondhatták el a véleményüket. És nem csupán Ukrajna kapcsán, hanem valódi magyar sorskérdésekről is. Vajon miért van az, hogy a Voks 2025 2,5 hónapja alatt egyetlen pulttal, egyetlen önkéntessel, egyetlen kitelepüléssel nem találkoztunk, csak milliárdos állami pénzszórással, uszító hirdetésekkel és plakátokkal? Egyszerű. Mert a bukott, korrupt hatalmat nem érdekli az emberek valódi problémája és nem is mernek az emberek szemébe nézni. Csak leveleznek velük.
Üzent Lázárnak is
– De vajon itt volt a legjobb helye ezeknek a 10 milliárdoknak? A vasútnál nem lett volna szükség erre a forrásra, Lázár János bakter úr? Vagy esetleg a 35-40 fokos kórházi kórtermekben, Péter egészségügyi államtitkár? – feszegette a kérdést Magyar Péter, aki szerint maximum 2 millió szavazója lehet a kormánypártnak, míg TISZA-nak majd 3 millió.
A Tisza elnökének bejegyzésére egyelőre csak a mindig lelkesen kommentelő Budai Gyula reagált a kormánypárt részéről. Azt írta: – Péter, te mekkora kamus csávó vagy! Azért írsz folyamatosan a VOKS 2025.-ről mert tudod, hogy sikeres és meg akarsz felelni az ukránoknak és Zelenszkijnek! Neked marad a “Slava Ukraina“, nekünk pedig “Hajrá Magyarország“ – írta a fideszes politikus.
Közben Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója is reagált, idézzük: „A Voks 2025 óriási siker. A Kicsi nagyon ideges. Mit szólnak ehhez a gazdái, Weber és Zelenszkij??! Kicsit sem lennék a helyében.” (economx)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: MP szerint „…a Voks2025 totális kudarc…”
-Ebben pedig lehet valami! Legalábbis néhány hír MINTHA ARRÓL SZÓLNA, hogy a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk intézkedéseket tett az utóbbi napokban az ő és a kiccsálággyának a KIMENTÉSÉRE, ha ESETLEG valamilyen nem várt esemény bekövetkezne!
ERRE UTAL AZ A TÉNY IS, hogy ismét összeröffentette a „VÉDELMI TANÁCSÁT”! Az ok rém egyszerű: „A HÁBORÚS FENYEGETETTSÉG!”
A közeli – keleti (NEM A KÖZEL-KELETRE KELL ITT GONDOLNI!) felpörgő harci eseményekre tekintettel! Értsd: az orosz – ukrán konfliktus az ő személyét és hatalmát FENYEGETŐ HATÁSA!
Hiszen ha az oroszok „belelenülnek”, akkor bizony az általuk űzött ukrán hadsereg CSAK tótföldre, és Döbrögisztán vajdaságba MENEKÜLHETNEK! Márpedig a döbrögisztáni irányú menekülésüknek a „magyar honvédség” nevű operettsereglet megálljt parancsolni eleve képtelen! Így aztán a menekülő ukrán LATORZÁSZLÓALJAK néhány óra alatt eljutnának a Balatonig! És útjukba esne Felcsúff is! Ahol pedig a vajdapapa „portásfülkéje” épülget – szépülget!
BELEGONOLNI IS SZÖRNYŰ…
A NATO nevű latorszövetség pedig a kisujját sem mozdítaná az ügy érdekében! Kiváltképpen pedig annak a’zátkozott Brüsszelnek az ösztökélése okán sem!
Egszóval: A MI VÉLEMÉNYÜNK SZERINT, hiába is hozza ki a „VOKS 2025” ABSZOLÚT NYERTESÉNEK A „magyar” qrmányt a végső összesítés, EZ A NÉPI FELHATALMAZÁS ARRÓL FOGJA MEGGYŐZNI A MI vajdánkat, hogy JOGÁBAN ÁLL MENTENI A SAJÁT BŐRÉT – NA MEG AZ ÖSSZEHARÁCSOLT VAGYONT!
(idézet:Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
6
6. A Magyar Kommunista Párt a magyar nép élén
Ha meg akarjuk oldani az előttünk álló feladatokat és győzelmesen akarunk kikerülni a küszöbön álló harcokból, számot kell vetnünk Pártunk erőivel és fejlődésével.
A mi Pártunk volt az egyetlen Európában, mely több mint 25 esztendőn keresztül föld alatt volt kénytelen küzdeni, 25 esztendős illegalitás természetszerűleg ránknyomta bélyegét. Félő volt, hogy a hirtelen átmenet az illegális munkából a tömegmunkára, nehézséget okoz. Fokozta a nehézségeket különösen az, hogy már a felszabadulás első napjaiban Pártunk vállaira nehezedett nemcsak a pártépítés és pártszervezés feladata, hanem az egész nemzet felrázása is. Visszatekintve, ma megállapíthatjuk, hogy Pártunk ezeket a nehézségeket jól megoldotta. A Magyar Kommunista Párt kisszámú, főleg a fővárosra és néhány vidéki gócra szorítkozó földalatti forradalmárok pártjából a magyar nép hatalmas tömegpártjává, az ország egyik fontos kormányzópártjává lett, (Taps.) Ez azt bizonyítja, hogy Pártunk több mint negyedszázados hősi küzdelme nem volt hiábavaló, hogy az ellenforradalom rágalomhadjárata és minden uszítása ellenére, Pártunk kitéphetetlen gyökereket eresztett a magyar néptömegekbe.
Pártunk gerincét a nagyipari munkásság alkotja. Mögötte áll a bányamunkásság döntő többsége is. (Nagy taps.) Soraiban van a magyar parasztság, elsősorban a Tiszántúl (nagy taps) legharcosabb, régi, demokratikus agrárszocialista hagyományokkal rendelkező része. (Taps.) Pártunk a parasztság közötti szervezettségét és befolyását tekintve, az ország második parasztpártja. (Taps.) A haladó magyar értelmiség egyre növekvő számban ismeri fel Pártunkban a nemzet, tehát a saját pártját.
Pártunknak ez az összetétele mutatja, hogy mélyen bele vagyunk ágyazva a dolgozó magyar nép leghaladottabb rétegeibe. Azok, akik a Magyar Kommunista Párt elszigetelődéséről álmodoznak, szeretnek megfeledkezni erről a körülményről. És arról is, hogy Pártunk gyökereit a 25 esztendős kíméletlen fasiszta üldözés sem tudta kitépni, hogy Pártunk nehéz harcokban és szenvedésekben megedzett szervezet, amelyet nem lehet összehasonlítani sem szívósságában, sem egységében, sem harcos szellemében a többi pártokkal (Taps.)
Ami Pártunk növekedését és erősödését illeti, meg kell állapítanunk, hogy ez nem egyenletes. Szervezeti fejlődése és tömegbefolyása a Dunántúlon és a vidék egy sor fontos városában elmarad az országos átlagtól. Ezért legsürgősebb feladatunknak tekintjük: még erősebbé tenni a Párt szervezeteit és befolyását ott, ahol már erős és az erők helyes elosztásával elősegíteni pártszervezeteink gyorsütemű megerősödését ott, ahol elmaradtak. Ezzel az is jár, hogy fokoznunk kell munkánkat a középrétegeknél, a kisiparosok, a kiskereskedők, az értelmiség között. Fel kell világosítani őket Párlunk célkitűzéseiről és jogos érdekeik védelmével meg kell nyernünk bizalmukat.
Pártunk a felszabadulás óta rohamosan növekedett. Százezrével léptek be hozzánk olyan tagok, akik gyakran még a legális munkásszervezetek életében sem vettek részt. Emiatt Pártunk az elmúlt másfél esztendőben nagy súlyt helyezett a tagság nevelésére. Az iskolák és tanfolyamok egész sorát létesítette és ezen a téren komoly eredményeket ért el. De tekintetbe kell venni, hogy az illegalitás idején még a Párt régi tagjai sem sajátították el kellőképpen a marxizmus-leninizmus tanításait és még kevésbbé lehetett másfél év alatt 25 esztendő ellenforradalmi romboló és mérgező munkáját semlegesíteni. Fokozni kell ezért minden vonalon az oktatást és rá kell térni a speciális iskolára. Mi eddig egy sor speciális iskolát állítottunk fel bányászok és nagy gyárak részére. Ezt a gyakorlatot fokozatosan folytatni kell. Rá kell térni arra, hogy gazdasági téren működő elvtársaink megkapják a megfelelő marxista elméleti kiképzést is, mert a mi gazdasági munkánk szenved amiatt, hogy gazdasági téren dolgozó elvtársainknak nagyszerű gyakorlati tudását nem támasztja alá a feltétlenül szükséges marxista-leninista tudás. Ezt most kell pótolni, mert a magyar gazdasági élet egyre több kommunista erőt és közreműködést követel meg. Feltétlenül elő kell vennünk közép-, sőt vezetőkádereink elméleti továbbképzését is. Ebben a tekintetben úgy vagyunk, hogy gyakran a fáktól nem látjuk az erdőt: annyira elfoglalnak bennünket a mindennapi gondok, hogy a mozgalom nagy vonalait és fejlődését elméleti téren nem tudjuk feldolgozni. Ezen is változtatni kell. Végül erősíteni kell az önképzést is, hogy azok az elvtársak, akik az iskolákat elvégezték, tovább saját erejükből fejlődjenek az elmélet terén. Ismétlem, Pártunk előtt változatlanul ott áll tagságunk további nevelése és ezzel kapcsolatban a pártfegyelem megszilárdítása és erősítése.
Jöttek Pártunkba — ha kisebb számmal is — olyan munkások és szegényparasztok, akiken kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye. Az ilyen elemeket, akik közé az annyit emlegetett kisnyilasokat is sorozhatjuk, megfelelő ellenőrzés mellett és a demokrácia érdekében kifejtett, hosszantartó gyakorlati munkájuk közben kell kipróbálni. A legcsekélyebb engedményt sem szabad tenni azoknak a reakciós és fasiszta ideológiai maradványoknak, melyeket esetleg magukkal hoztak, mint az antiszemitizmus, sovinizmus, faji előítélet stb., de elő kell segíteni átnevelésüket. A javíthatatlanokat, visszaesőket pedig el kell távolítani gyorsan a Pártból.
Az elért komoly eredményeket a Párt mindenekelőtt káderei önfeláldozó munkájának, egységének és növekedésének köszönheti. A Magyar Kommunista Párt speciális káder-kérdéseként jelentkezett az a körülmény, hogy a felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt balszárnyának régi, kipróbált munkásmozgalmi erői csatlakoztak hozzá. Ezek az elvtársak jelentékeny részükben azelőtt is kommunisták voltak és most éltek azzal az alkalommal, hogy végre a legális Kommunista Párt keretein belül működhessenek. Ezeket az elvtársakat mi a legfelelősségteljesebb feladatok elvégzésével bíztuk meg. Felvettük őket Központi Vezetőségünkbe, vezető állami funkcionáriusaink, képviselőink jelentékeny része közülük kerül ki. Örömmel kell megállapítani, hogy ma már e téren teljes az összeolvadás, a Kommunista Párt homogénitását, összekovácsolását, ez a tény nem veszélyezteti. Pártunk a magyar demokrácia legegységesebb politikai szerve. (Nagy taps.)
Kádermunkánknak azonban még számos gyengéje van. Pártkádereink fejlődése csak részben a Párt tudatos nevelésének és kiválasztásának eredménye. Kevés gondot fordítunk új, vezető káderek kiválasztására és kinevelésére. Különösen a falun vagyunk e téren elmaradva. A munka folytonosságának és minőségének rovására a vidéken túlgyakran cseréljük a szervezetek vezetőit, ami hátráltatja tekintélyes, begyökerezett helyi vezetők kifejlődését. Legsürgősebb feladat: gyökeresen megjavítani a Központi Káderosztály munkáját, a kádermunkát kiemelni szűk reszortjellegéből és a pártszervezetek vezetőségeinek közös gondjává tenni.
Külön gondot kell fordítani az iskolát-végzettek felhasználására és nevelésére. Ezen a téren igen komoly hibák tapasztalhatók. Sok helyen az iskolát-végzettekre nem fektetnek súlyt. Visszaküldik őket a legegyszerűbb munkába és sokan elkallódnak emiatt közülük. Olyat is tapasztaltunk, hogy helyenként a szervezet vezetője bizonyos féltékenységgel fogadja őket, ahelyett, hogy felhasználná, irányítaná, nevelné őket munkájukban. Ezen is feltétlenül és gyorsan változtatni kell.
Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy lehetőleg minden párttagunk egyúttal szakszervezeti tag is legyen s a szakszervezetben aktív munkát végezzen. (Taps.)
Az infláció idejében, amikor a bérmegállapítás és egy sor egyéb szakszervezeti funkció állami feladattá is vált, tagjaink nem fektettek megfelelő súlyt a szakszervezeti munkára. A szanálás újra előtérbe helyezte a szakszervezeti munka fontosságát. Minthogy a szakszervezetek a magyar munkásosztály legnagyobb egységes tömegszervezetei, a kommunisták, akik benne dolgoznak, jó munkával erősítsék meg benne befolyásukat. Egyrészt hassanak oda, hogy a munkafegyelem megszilárduljon és a termelés hazánk talpraállítása érdekében emelkedjék. Ugyanakkor azonban gondoskodjanak arról is, hogy a szakszervezetek megvédjék a munkásság érdekeit, képviseljék és harcolják ki jogos követeléseiket és különösen védjék régi, háborúelőtt megszerzett jogaikat. (Taps.)
A felszabadulás a kommunistákat gyakran új munkahelyekre állította, ahol demokratikus megbízhatóság mellett új szaktudásra is szükség van. A közhivatalokban, az állami, városi, községi szervekben, az önkormányzatokban, a karhatalomban, az összes hatósági funkciókban, valamint a gazdasági életben és a termelés vezetésében dolgozó kommunistáknak nemcsak jó szakemberekké kell válniok, de ugyanakkor jó kommunistáknak is kell maradniok (taps), akik példát mutatnak a szolgálati és munkafegyelemben, mind kötelességteljesítésben, mind egyéni becsületességben és a nép önzetlen szolgálatában. Az ilyen helyen működő elvtársunk politikai és szakmai tudásával erősítse Pártunk befolyását és egyben a demokrácia megszilárdítását is. E téren minden kommunista számára például állítjuk oda Gerő elvtársunkat (tomboló taps, felállva éltetik Gerő elvtársat), aki mint közlekedésügyi miniszter, rövid idő alatt elsajátított szaktudásával rendbehozta a vasutat, a postát, a hidak egész sorát építette fel és ezzel még ellenfelei elismerését is kivívta.
Le kell küzdeni a Pártban még gyakran észlelhető közömbösséget a női és az ifjúsági demokratikus tömegszervezetekben, valamint a többi tömegszervezetben, a sport- és kultúregyesületekben végzendő munkával szemben. Meg lehet állapítani, hogy a nők a mi szervezeteinkben még távolról sem játsszák azt a szerepet, amit a gazdasági és politikai életben elfoglalnak és hozzá kell tennem, hogy erről a tényről sajnos, ez a mi III. kongresszusunk is tanúskodik. Ha az Elvtársak körülnéznek, észre fogják venni, hogy milyen kevés a női kiküldött. Remélem, hogy a IV. kongresszusunkon a nők már megfelelő, legalábbis 50 százalékos arányban lesznek jelen. (Nagy taps.) Gondoskodni kell arról, hogy minden ifjú kommunista dolgozzon valamely tömegszervezetben, a MaDISz-ban, vagy egyebütt. (Taps.) Tagja legyen valamely sportegyesületnek, kultúregyesületnek vagy más tömegszervezetnek. Ugyanúgy arra kell törekedni, hogy minden kommunista nő tagja legyen a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (taps) vagy más tömegszervezetnek és munkájával ott erősítse meg a demokráciát.
Fokozni kell munkánkat a parasztság között. A reakció velünk szemben a parasztságnak 25 esztendős szívós propagandával nagyra-nevelt kommunistaellenes beállítottságára támaszkodik. Ránk fogja, hogy szovjet tagállammá akarjuk változtatni hazánkat. Ezeket a rágalmakat és a Horthy-rendszer szellemi hagyatékát egy rohammal el nem seperhetjük. A kommunisták vezető szerepe a földosztásnál rést ütött ezeken az előítéleteken, de a munka javát még ezután kell elvégezni. A jó agitáció és propaganda mellett csak a szívós, kitartó, jól átgondolt és türelmes aprómunka segít. (Taps.)
A parasztság nem szavaink, hanem tetteink alapján fog hozzánk közeledni, s a példaadás és a vezető kommunista egyéniségek esnek itt különösen latba. A parasztok nemigen olvassák a mi pártprogramjainkat, hanem Pártunkat a helyi titkár vagy a vezetőség személyén keresztül ítélik meg. Így történhetik azután, hogy, mint a választásokon láttuk, két szomszéd faluban, melynek szociális összetétele lényegében azonos, egyik helyen 4% szavazatot kaptunk, a másik helyen 45%-ot és amikor megnéztük, hogy mi ennek az oka, kiderült, hogy a jó eredményt adó faluban párttitkárunk egy köztiszteletben álló, szorgalmas, józan, népszerű, tizenkétholdas gazda volt, a másik faluban pedig, ahol 4%-ot kaptunk, egy közismert dologkerülő és iszákos. Ez a példa, amit lehetne tetszés szerint még szaporítani, mutatja, hogy milyen óriási jelentősége van a falun a párttitkárnak, a pártvezető elvtárs egyéniségének és — még egyszer ismétlem — az aprómunkának. Ezen a téren már rátértünk a helyes útra. Az ipari árak letöréséért és a malomuzsora megszüntetéséért kifejtett küzdelmünk egyre több gazdát győzött meg arról, hogy mi nemcsak az ipari munkásság, de a parasztság érdekeit is legjobban védjük. A falujárás is növeli befolyásunkat. Kétségtelen, hogy rést ütöttünk a parasztság elzárkózottságán, ami például a Dunántúlon kezdetben szinte legyőzhetetlennek látszott. Most minden erővel folytatni kell a munkát; a parasztság közvetlen mindennapos kérdéseinek a felkarolásával és megsegítésével el fogjuk mélyíteni Pártunk befolyását.
Viszont a falun, de gyakran a városban is rengeteget ártanak nekünk azok a kommunisták, akik meggyőzés és példaadás helyett erőszakoskodnak vagy basáskodnak. Még mindig hallunk olyan kommunistáról, aki példaadás, érvelés, meggyőzés és felvilágosítás helyett a parancsolgatás módszerét alkalmazza. S nem fogadja meg azt a tanácsunkat, hogy úgy kell dolgozni, hogy pártunkat ne csak tiszteljék, de szeressék is. Az ilyen erőszakoskodó helyi vezetők mérhetetlen károkat okoznak pártunknak és nem egy helyen fejlődésünk legnagyobb akadályai. Az ilyen elemeket el kell távolítani a felelős funkciókból s helyükbe megbecsült, népszerű, dolgos, rendes, példaadó elvtársakat kell állítani.
Szólanom kell, Elvtársaim, a korrupcióról is. Ez a kérdés változatlanul szerepet játszik pártunkban. Az elvtársaknak tudatában kell lenniök annak, hogy minket ma is, csakúgy mint az első hetekben, árgus szemekkel néznek. Meg kell értenünk, hogy ha ketten ugyanazt teszik, az nem ugyanaz. Én rendszerint arra a példára szoktam hivatkozni, hogy ha tavaly egy faluban a Kisgazdapárt titkárának nem volt egyetlen tehene sem és decemberben négy tehene lett, akkor mindenki csak dicsérte és ügyes szerzőnek nevezte. De ha a Kommunista Párt titkára egy tehenet szerzett az esztendő folyamán, akkor az egész falu, de néha az egész járás, sőt a megye is, kommunista korrupcióról beszélt. Meg kell értenünk, hogy ilyen dolgok óriási kárt okoznak nekünk és sehol sem szabad a korrupciónak még csak a nyomát sem eltűrni elvtársaink között.
Pártszervezeteinknek pontosan mérlegelniük kell a Kongresszus, a Központi Vezetőség és a felső pártszervek határozatait, irányelveit és utasításait, végrehajtásuknál mindig figyelemmel kell lenniök a helyi viszonyokra. Ügyelniök kell arra, hogy az utasításokat ne túlozva, ne mereven hajtsák végre, mert ha végletekbe esnek, akkor lejáratják a nép előtt a párt helyes politikáját. Erre azért van szükség, Elvtársaim, mert lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy jól átgondolt s célravezető intézkedéseink végrehajtás közben eltorzulnak, sőt nem egyszer az ellenkezőjére fordulnak. Amikor például elvtársaink elkezdték a falujárást, szívükre kötöttük, hogy foglalkozzanak a falusi szervezetek megerősítésével. Elvtársaink ezen hamarosan túlmentek s ismételten önhatalmúlag leváltották a helyi vezetőségeket és ezek az intézkedések utólag helytelennek bizonyultak. Amikor kiadtuk a forintvédelem jelszavát, arra lettünk figyelmesek, hogy túlbuzgó elvtársaink egész sereg városban akasztófát állítottak fel a forint védelmére és innen a központból kellett intézkedni, hogy az akasztófák minél gyorsabban eltűnjenek. Vagy mikor kiadtuk a jelszót, hogy gondoskodni kell a maximált árak betartásáról, akkor panaszt kaptunk Miskolcról, hogy egyszerre emiatt eltűnt az áru. Amikor utánanéztünk, akkor kiderült, hogy elvtársaink a miskolci dolgozók védelmére nem a 43 filléres burgonyaárat rögzítették, hanem a 18 fillérest és ez a túlzott árvédelem odavezetett, hogy egy szem krumplit nem hoztak a parasztok a piacra. Ilyen példákat lehetne a végtelenségig felsorakoztatni, amelyek mind azt mutatják, hogy a Központi Vezetőség utasításait az elvtársak pártunk nagy kárára sokszor nem helyesen hajtják végre.
Baj van néhol a tagtoborzás terén is. Az utolsó időben sok panaszt hallottunk például a vasutasoknál, hogy a kommunisták meggyőzés helyett nyomást alkalmaznak. A mi véleményünk az, hogy a tagtoborzást csak a meggyőzés erejével és szigorúan az önkéntesség alapján kell folytatni. A Kommunista Pártnak nincsen szüksége olyan tagokra, akik előnyök ígérgetése vagy nyomás hatása alatt lépnek soraiba. (Taps.)
A mi pártunkban még nem vált szokásos munkarendszerré és munkamódszerré a beszámolók megtárgyalása, a végrehajtás rendszeres ellenőrzése. Ez a munka nincs még megszervezve sem a pártközpontban, sem a pártszervezetekben. Szükséges, hogy a Központi Vezetőség szervei, osztályai és bizottságai évente gyakrabban beszámoljanak a Szervező vagy Politikai Bizottság előtt munkájukról, amelyet előzőleg leellenőriztek. A beszámolókról hozott határozatok végrehajtását a főtitkárságnak rendszeresen ellenőriznie kell. Ugyanúgy meg kell valósítani a megyei bizottságok, a járási és helyi pártszervezetek vezetőinek beszámolóját pártaktívákon és pártgyűléseken és a felelős pártszervek előtt és a legfontosabb határozatokat, amiket ebben a tárgyban hozunk, az egész párttagság tudomására kell hozni.
Pártszervezeteink munkájának legnagyobb fogyatékossága, hogy főleg az általános politikai kérdésekkel foglalkoznak. Legtöbbször elhanyagolják a nép apró, mindennapos gondjaival, ügyes-bajos dolgaival való törődést. Most, a gazdasági stabilizáció idején, amikor a gazdasági viszonyok rendezettebbek, a dolgozók életében minden fillér, minden apró megtakarítás, minden kis könnyítés fokozott jelentőségű és emiatt az egész pártmunkában különös fontosságúvá válik éppen az aprómunka, a dolgozók napi érdekeinek felkarolása és védelme. (Taps.)
Ezen a téren egyes pártszervezeteink már elértek bizonyos kezdeti sikereket. Ilyen a nagybudapesti pártszervezet, mely kitűnő kezdeményezéssel elindította a falujárást, a falu megsegítését. Ezt a jó kezdeményezést ki kell fejleszteni és általánossá tenni. Hasonló kezdeményezések történtek a községi politika terén és egyéb területeken is. Ilyenek: a budapesti iskolaakció, napközi otthonok, vetőmaghitel megszervezése, az üzemi szociálpolitika megjavítása és más hasonlók. Mindez azonban még nem eléggé rendszeres, sokszor csak esetről-esetre történik és a népnek nyújtott tényleges segítség mellett nem egyszer túlteng az agitáció. A dolgozó nép napi érdekeinek védelme és felkarolása kérdésében az egész pártban komoly fordulatot kell végrehajtani, hogy ez az aprómunka pártszervezeteink mindennapos rendszeres munkájává váljék, erősítse pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolatát és megszerettesse Pártunkat a néppel.
Ismétlem, hogy az aprómunka kérdésében fordulatot kell csinálni. Az Elvtársak ismerik azt a lenini elméletet, amely szerint a kommunista számára rendkívül fontos kikeresni a fejlődés legközelebbi láncszemét s ha ezt megtalálta, minden erővel arra törekedni, hogy ez a láncszem hozzákapcsolódjék az addigi fejlődéshez. Az aprómunka pártunk mai helyzetében az a láncszem, amit ugyanolyan erővel meg kell ragadnunk, mint ahogy hat hónappal ezelőtt megragadtuk a szanálás kérdését. (Taps.) Minden elvtársunk ezért vésse agyába, hogy nincs kérdése a dolgozóknak, amely közömbös a kommunista számára. Azt is vésse agyába, hogy tetteinkről, arról, ahogy a dolgozó nép ügyes-bajos dolgán segítünk, ítélik meg Pártunkat, embereinket, szervezeteinket.
A Magyar Kommunista Párt eszmei alapon áll, az elvi szilárdság és állhatatosság pártja, a dolgozó nép, az ország napról-napra felmerülő kérdéseinek megoldásán fáradozva nem merül el a mindennapi gondokba, politikáját nem időleges, múló szempontok, hanem a dolgozók, a nép, az emberi haladás nagy, egyetemes érdekei vezérlik. A párt ideológiájának tisztasága biztosítéka annak, hogy a mindinkább fokozódó gyakorlati munka közben se tévessze szem elől az irányt és a célt. Ezért elsőrendű feladat a párt elméleti munkájának fejlesztése és Marx—Engels—Lenin—Sztálin tanításainak elsajátítása a párttagság, különösen a vezető pártkáderek által.
(1946 szeptember 29-én a MKP III. kongresszusán tartott beszámoló.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Immáron a HATODIK HÓNAPJÁBAN JÁR a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk víziója szerint fantasztikus 2025 – ös esztendő! Ebben pedig idáig az „Ő” általa prognosztizált „gazdasági szárnyalásból” CSAK A szarnyalás lett a mi osztályrészünk – nem úgy az „Ő” udvartartásához tartozóknak! De MINTHA az ukrán-orosz békesség sem akarna kitörni! Sőt! A Közel – keleti legújabb konfliktus is alaposan belerandíthat a MESÉJÉBE! Kissé olyan érzésünk LEHET, hogy a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk ISMÉT HÜLYÉRE VETT minket – MAGYAROKAT!
A MAI NAPRA RÁNK MÉRT FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR PEDIG…- NINCS! PEDIG HÁT RÁNK FÉRNE!
Élvezzük ki hát az évből még hátralévő 190 nap minden pillanatát!
Finnországban június harmadik pénteke: nem hivatalos ünnep. (Juhannusaatto) Június harmadik szombatja ünnepnap (Juhannuspäivä).
Svédországbanjúnius 19. és 25. közötti péntek: Szent Iván éjszakája. Június 20. és 26. közötti szombat: Szent Iván napja, a nyári napforduló ünnepe (Midsommardagen, Johandag)
Peruban Keresztelő Szent János ünnepe, valamint a Nap ünnepe: a téli napforduló alkalmából rendezett legnagyobb inka szertartás felelevenítése Cuzcóban.
Aki Nyájas Ovasó pedig arra kíváncsi, hogy milyen meteorológiai viszonyokra számíthat a mai napon – esetleg hosszabb távon – hát nyugodtan kattintson erre a linkre:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Folytatódik az eladósodás, négymilliárd dolláros hitelt vesz fel a „magyar állam”
A kibocsátott kötvények árazásáról majd csak a jövő héten adnak tájékoztatást.
Az elmúlt héten minden külön bejelentés nélkül négymilliárd dolláros (mintegy 1400 milliárd forintos) kötvénykibocsátást hajtott végre az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) – írta meg a Portfolio külföldi hírügynökségek piaci információi alapján.
A Reuters és Bloomberg hirügynökség információi szerint az ÁKK 3, 5, illetve 10 éves lejáratú dollárkötvényeket bocsátott ki, a kötvények árazásról pedig majd csak a jövő héten ad tájékoztatást. A korábbi gyakorlat szerint a kibocsátás elindítását külön közleményben szokták bejelenteni, ám valami ok miatt most ettől eltekintett az adósságkezelő.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) június 10-én jelentette be, hogy az idei költségvetés törvényt sem tudja betartani, a hiány magasabb lesz a törvényben tervezettnél, emiatt többletfinanszírozásra lesz szüksége. Akkor a magasabb kiadásokat és hiányt a vártnál lassabb GDP-növekedéssel, a nem tervezett választási osztogatásokkal (anyák szja-mentessége) magyaráztak. Bár az NGM „csak” 651 milliárd forinttal emelte meg hiányt, az ÁKK most mégis 1400 milliárd forint értékben bocsát ki a tervek szerint kötvényeket. A kincstári magyarázat szerint azért, mert 2026-ban a választások előtt már nem terveznek devizában eladósodást, és tartalékolnak. Ez elfogadható magyarázat, annak ellenére, hogy a kormány, illetve az NGM minden költségvetéssel kapcsolatos bejelentését érdemes fenntartásokkal kezelni. A másik magyarázat az lehet, hogy még további, be nem jelentett választási osztogatásra készülnek, más forrás híján hitelből.
Nagy Márton miniszter az elmúlt napokban többször leszögezte, hogy a magyar költségvetés stabil lábakon áll, pénteken erről Luxemburgban az uniós pénzügyminiszterek tanácsa előtt is beszélt. Ha ez igaz lenne, akkor nem lenne szükség terven felüli eladósodásra. A kormány idénre az államadósság minimális csökkentését tervezte – ahogy ezt a fideszes „alaptörvény” elvileg előírja. Az államadósság nominálisan folyamatosan növekszik, ám várhatóan idén és jövőre is emelkedik a GDP-arányos adósságmutató is. Tavaly az államadósság mértéke a bruttó hazai termék (GDP) 73,5 százalék volt, amit az idén 73,1 százalékra jövőre 72,3 százalékra kellene csökkenteni. Jól jelzi az adósság elszállását, hogy 2025 első negyedévének végére az államadósság mértéke 75,5 százalékra ugrott, ez követte a mostani kötvénykibocsátás, ami a GDP 1,6 százalékával növeli tovább az adósságot. Mivel idén a tervezett 3,4 százalékos GDP növekedés nem érhető el – borítékolható, hogy az adósság emelkedik.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. minap készül elemzése szerint a magyar kormány az EU-ban a legdrágábban tud csak eladósodni, a legutóbbi dollárkötvény-kibocsátás során 6–7 százalékos hozamszintek alakultak ki a különböző lejáratok esetében. Ez a finanszírozási szerkezet költségessé teszi az eladósodást, ami hosszabb távon jelentős terhet ró az államháztartásra. Ezzel párhuzamosan az államadósságon belül a devizában fennálló hányad meghaladta a 30 százalékos szintet, ami egy esetleges forintgyengülés esetén további kockázatot jelent – hívta fel figyelmet a GKI. Ezek az egymásra épülő kockázatok azt valószínűsítik, hogy a következő kormány kénytelen lesz kormányzását költségvetési kiigazításokkal kezdeni. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…miniszter az elmúlt napokban többször leszögezte, hogy a magyar költségvetés stabil lábakon áll, pénteken erről Luxemburgban az uniós pénzügyminiszterek tanácsa előtt is beszélt. Ha ez igaz lenne, akkor nem lenne szükség terven felüli eladósodásra. A kormány idénre az államadósság minimális csökkentését tervezte – ahogy ezt a fideszes „alaptörvény” elvileg előírja. Az államadósság nominálisan folyamatosan növekszik, ám várhatóan idén és jövőre is emelkedik a GDP-arányos adósságmutató is. Tavaly az államadósság mértéke a bruttó hazai termék (GDP) 73,5 százalék volt, amit az idén 73,1 százalékra jövőre 72,3 százalékra kellene csökkenteni. Jól jelzi az adósság elszállását, hogy 2025 első negyedévének végére az államadósság mértéke 75,5 százalékra ugrott, ez követte a mostani kötvénykibocsátás, ami a GDP 1,6 százalékával növeli tovább az adósságot. Mivel idén a tervezett 3,4 százalékos GDP növekedés nem érhető el – borítékolható, hogy az adósság emelkedik…”
-Na oszt akkó mi van?
Jövőre „választások” lesznek a vajdaságban! A nyomorultaknak odavetendő krumplit is már csak kemény valutáért tudja a vajdabanda beszerezni, mert Döbrögisztánban már azt sem termeszt senki!
Devizaadósok: mutatjuk, kinek lehet érdemes lépnie
Tényleg óriási változás következett be a devizaperek megítélésében, az adósok kilátásaival kapcsolatban.
Mindez azonban jócskán elkésett, így további fejlemények nélkül (egyelőre?) meglehetősen szűk kört érinthet a kedvező fordulat. A kormány a Kúriára mutogat.
Tömegével indulhatnak itthon újra a devizahiteles perek – írtuk meg korábban – az Európai Unió Bíróságának (EUB) tavaszi ítélete nyomán. A bíróság egy svájci frankos lízing szerződés esetében kimondta, hogy ha a szerződés érvénytelenné vált, mert tisztességtelen volt az árfolyamkockázat egyoldalúan a fogyasztóra hárítása, akkor azt nem lehet – ahogy ezt a magyar jogszabályok lehetővé tennék – érvényessé tenni. Ilyen esetben az eredeti állapotot kell helyreállítani.
Az egykori devizahitelesek kaptak már eddig hideget, meleget, sok jogi csűrcsavarban kellett volna tudniuk eligazodni. Az uniós bíróság pedig korábban (2021. őszén) kifejezetten azt állapította meg, hogy hiába jár rosszul az árfolyamkockázat miatt a devizahiteles adós, nem érvényteleníthető a szerződés csak azért, mert tisztességtelen kikötés van benne. Rögzítették azt is, hogy az uniós joggal nem ellentétesek az ezt orvosló magyar jogszabályok. Most tulajdonképpen, sokak jogérzetével összhangban, végre kimondták ennek gyökeres ellentétét.
Mennyi érintett lehet?
Marczingós László, az adósokat az EUB előtt sikerre vivő ügyvéd szerint körülbelül hárommillió szerződésről van szó, melyek összértéke 18,5 milliárd euró. Bihari Krisztina, aki már két devizahiteles pert nyert meg az Európai Bíróság fordulópontot jelentő devizahiteles ítélete óta, a Szeretlekmagyarországnak nyilatkozva azt mondta: a korábban elvesztett ügyeket is újra kellene nyitni, mert kiderült, a bíróság tévedett és a családoknak volt igazuk.
Elsőként egy inárcsi asszony nyert, aki 2008-ban 7 millió forintot vett fel az MBH Bank jogelődjétől, az Allianz Zrt.-től. Ő összesen 13,4 milliót fizetett a kisnyugdíjából egészen 2025 februárjáig. Mint az ügyvéd elmondta, most visszakapja a 6 millió 400 ezres különbözetet és annak kamatát is. A második nyertes perben eredetileg a bank indított jogi eljárást. A bíróság azonban megállapította, hogy sem kamat, sem költség nem jár a banknak, sőt, az ügyfél túlfizetésben van.
Saját adatgyűjtésünk szerint egyébként a pénzügyi válság kitörése (ekkor szabadultak el a devizaárfolyamok) után, 2009-ben a lakossági devizahitel-állomány közel 5700 milliárd forintra rúgott, ami a teljes hitelportfólió mintegy 68 százalékát tette ki. Az elszámoltatás (erről az intézkedésről részletesen itt tájékozódhat) eredményeképpen 66 ezer szerződés szűnt meg (a visszatérítés akkora vagy nagyobb volt, mint a fennálló tartozás). A devizaalapon eladósodottak közül 131,7 ezernek már akkor felmondták a szerződését 230,3 ezernél több ügy pedig követeléskezelőnél landolt.
Van még mire várni
Az „aktív” és felmondott szerződések megkülönböztetése az eltérő jogi helyzet miatt is fontos lehet. Persze sok más is befolyásolhatja, ki előtt milyen út állhat a továbbiakban. Azokkal a volt devizahitelesekkel, akik finanszírozójuktól komoly engedményt kaptak (esetenként a hitel felét is elengedték, de lízingcégnél akadt 80 százalékosmérséklés is), aláíratták, hogy minden esetleges pereskedésről lemondanak. Nekik tehát semmilyen lehetőségük sincs.
A többieknek nem mellékes, hogy mire jut végül a Kúria (a kormány mossa kezeit, úgy tesz, mintha nem ők nyomták volna át izomból az adósokat végképp megnyomorító törvényeket). A legmagasabb bírói fórum már jelezte, hogy a devizaperekkel kapcsolatban jogegységi döntésre készül az uniós ítélet tükrében. Bihari Krisztina szerint a Kúria úgy értelmezi, hogy az Európai Bíróság döntése csak azokra az ügyekre vonatkozik, ahol maga az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat tisztességtelen. Ennek következtében úgy tűnik, vannak bankok, amelyek ellen megnyerhetőek a perek, és vannak, amelyek ellen nem.
Az ügyvédnő hangsúlyozta: a bankok önként nem fognak a zsebükbe nyúlni, amíg központilag el nem rendelik a visszafizetést. Addig mindenre fognak hivatkozni, elévülésre, jogerőre, bármire, amivel a visszafizetést elkerülhetik. Az ügyek tehát (most még) szigorúan egyediek.
Az ügyvédnő úgy látja, hogy az OTP, az Erste, a K&H, a régi MKB és FHB esetében, főként a jelzálogszerződéseknél a nyilatkozatot érvényesnek tekintik. A kisebb bankoknál (ide sorolja a CIB-et is) jelzáloghitelt felvevők mellett az autók deviza-alapú lízingszerződései azok, amelyek még leginkább érvénytelennek minősülhetnek. Bihari azt mondja, ezeknél még a szerződésben rögzített 120 hónapos futamidő szerinti törlesztőrészleteket sem kell visszafizetni – csak a folyósított tőkét.
Devizahitele a 2015-ös forintosítás után alig valakinek maradt, az viszont már több mint tíz éve volt, és a magyar jog szerint az ilyen perekben az elévülési idő általában öt év. Bihari arra számít, hogy a magyar bíróságok újabb uniós ítélet nélkül nem engednek majd az elévülés kérdésében. Csakhogy egy ilyen ügy szintén épp az Európai Bíróságon van, így a helyzet könnyen megváltozhat. Az ügyvédnő azt tanácsolja mindenkinek, várja ki az Európai Bíróság következő döntését, amely tiszta helyzetet teremt majd az elévülést illetően is. (azénpénzem)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Az uniós bíróság pedig korábban (2021. őszén) kifejezetten azt állapította meg, hogy hiába jár rosszul az árfolyamkockázat miatt a devizahiteles adós, nem érvényteleníthető a szerződés csak azért, mert tisztességtelen kikötés van benne. Rögzítették azt is, hogy az uniós joggal nem ellentétesek az ezt orvosló magyar jogszabályok. Most tulajdonképpen, sokak jogérzetével összhangban, végre kimondták ennek gyökeres ellentétét…egy ilyen ügy szintén épp az Európai Bíróságon van, így a helyzet könnyen megváltozhat. Az ügyvédnő azt tanácsolja mindenkinek, várja ki az Európai Bíróság következő döntését, amely tiszta helyzetet teremt majd az elévülést illetően is…”
Úgyhogy Kedves „devizások”! – CSAK TÜRELEM KELL! AZ MEG UGYEBÁR – a „magyar” qrmány nem kis szerencséjére – VAN BŐVEN! (Hiszen a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk azzal kérkedett nem is olyan régen, hogy az ő általa uralt területen élők – A MAGYAROK! – azt is ELTŰRIK, HOGY A HÁTUKON FÁT HASOGASSON!)
(idézet:Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
5
5. Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!
A reakciós jobboldal a nemzeti egység, a koalíció felbomlasztására vesz irányt. Ezért állandósulnak a koalíció válságai, melyekből a kivezető utat a jobboldal abban véli megtalálni, hogy biztosítani akarja döntő befolyását a kormányzatra és államszervezetre, igyekszik rákényszeríteni a formális többséggel rendelkező, de csak a demokrácia kisebbségét képviselő Független Kisgazdapárt akaratát a demokrácia tényleges többségét és derékhadát alkotó Baloldali Blokkra.
Az nem kétséges. Elvtársaim, hogy a magyar demokraták többsége a Baloldali Blokkban, elsősorban a munkáspártokban van. (Taps.) Viszont a Kisgazdapártban ma már többségben vannak azok, akik ellenzik egy erőteljes demokrácia kiépítését. Ez a Kisgazdapárton uralkodó többség az országnak kétségkívül kisebbsége. De mert uralkodik a legnagyobb pártban, megkísérli, hogy uralmát az egész országra kiterjessze.
Mi nem a formális, de a tényleges demokrácia hívei vagyunk és mert a magyar demokraták többsége nem a Kisgazdapártban, hanem nálunk, elsősorban a munkáspártokban van, minden erőnkkel küzdünk az ellen, hogy a Kisgazdapártban előretörő reakció országosan is uralkodóvá váljék. Ezzel a helyzettel mindannyiunknak tisztában kell lenni és nem szabad megengedni, hogy a Kisgazdapárt reakciósai kisebbségi diktatúráról fecsegve, megtévesszék a magyar népet. A kisebbség, méghozzá a reakciós kisebbség uralma az, amire ők törekszenek. Ezzel szegezzük mi szembe a magyar nép demokratikus többségének akaratát. (Taps.)
Ezzel kapcsolatban el kell oszlatnunk azt a tévhitet is, hogy valaki azért, mert demokratikus választással küldötték a parlamentbe, már a demokrácia félelem- és gáncsnélküli lovagja. Mi nagyon jól emlékszünk arra, hogy a weimari Németországban a fasiszták a demokrácia összes vívmányainak igénybevételével jutottak hatalomra. Nálunk is 1939-ben tapasztalhattuk, hogy a fasizmus hívei és a demokrácia ellenségei, akiknek 1944 októberében olyan gyászos és bűnös szerepük volt hazánk szerencsétlenségében, ugyancsak demokratikus úton szereztek jelentékeny parlamenti képviseletet. Bennünket tehát ez a körülmény nem téveszt meg s nem tekintjük demokratának azt a reakcióst, aki az egyébként általunk is jóváhagyott választási módszerrel bekerült a parlamentbe. A demokratikus módon választott reakciósokat, fél- vagy egész fasisztákat mi változatlanul annak tekintjük, amik és ennek megfelelően harcolunk ellenük. (Taps.)
S itt volna néhány szavunk a Kisgazdapárthoz. A Kisgazdapárt demokratikus elemei, akik nem egyszer maguk is megdöbbenve nézik ezt a fejlődést, szívleljék meg az első Független Kisgazdapárt történetét. Ez a történet nem sokkal különbözik attól a sorstól, amire hasonló összetételű pártok más országokban az első világháború után jutottak. Mi emlékszünk Vitos lengyelországi parasztpártjára, Stambulinszki bulgáriai parasztpártjára, vagy Radics jugoszláviai parasztpártjára. Mindezek a pártok azon mentek tönkre, hogy nem tudtak összefogni a munkássággal, de ugyanakkor szabadon engedték a reakciós nagytőkés elemek garázdálkodását pártjukon belül. Az eredmény az volt, hogy a reakció a parasztpártok segítségével először leverte ezekben az országokban a baloldali munkáspártokat, s azután magát a parasztpártot is lejáratta vagy megsemmisítette. És végül, mint fasiszta vagy félfasiszta rendszer, a munkásokat és a parasztokat egyaránt elnyomva, maradt a porondon.
Ha ezeknek a történelmi tapasztalatoknak a fényénél a mostani Kisgazdapárt demokratái megvizsgálják az eddig megtett utat, meg kell állapítaniok, hogy pártjuk helyzete kezd kísértetiesen hasonlítani Nagyatádinak az első világháború után elpusztult Független Kisgazdapártjához. A Kisgazdapártban ma szabadon garázdálkodó reakciósok működése következtében a párt többsége élesen ellentétben áll a szocialista munkáspártokkal és ugyanakkor egyre nyilvánvalóbban a kartellek, bankok és a nagytőke befolyása alá került. Elég ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy a Kisgazdapárt nemcsak eltűrte a szanálással kapcsolatban az indokolatlanul magas ipari árakat és az agrárolló szinte elviselhetetlen kinyílását, de lényegében a nagytőke oldalára állott, mikor ezt a kérdést mi, magyar kommunisták felvetettük. Még világosabban mutatkozott ez a malomuzsora leküzdésének kérdésében, ahol a Kisgazdapárt hivatalosan is a szenvedő parasztokkal szemben a népnyúzó malmosok mellé állott.
Ez a pálfordulás minden kérdésben kiütközik. Újabban pl. a népi Demokráciával szemben egyre többen emlegetik az ú. u. polgári demokráciát. Ha az ember közelebbről és részleteiben megnézi ezt a polgári demokráciát, akkor kiderül, hogy kevés köze van ahhoz, amit a polgári országokban, az Egyesült Államokban, Angliában vagy Franciaországban értenek alatta.
Felmerült például az állam és az egyház viszonya. A mi ú. n. polgári demokratáink az állam és az egyház elválasztását, amely tudvalevőleg a nyugati demokráciákban már régesrégen megtörtént, mint valami speciális, éles kommunista követelést kezelik és ennek megfelelően küzdenek ellene. Az államosítást, melyben mi messze elmaradtunk nemcsak a szomszéd országoktól, de az őskapitalista Angliától is, egyre élesebben ítélik el s olyan dicshimnuszokat hallunk a kapitalista üzemekre, melyeket a közüzemekkel állítnak szembe, amilyeneket Horthy idejében szoktunk meg. A magyar nép zöme ugyanakkor csak a legnagyobb elismeréssel illetheti a közüzemek, a vasút, a posta gyors újjáépítését, a hidak újjászületését (nagy taps, a hallgatóság Gerő Ernőt élteti) és sok egyebet, amelyek mind a közüzemek fölényét bizonyítják és amelyekkel kapcsolatban tudjuk, hogy a tőkések semmi körülmények között sem tudták volna ezt a teljesítményt felmutatni. Ugyanakkor általános támadás folyik a szövetkezetek, a városi közüzemek ellen is. Néhány nappal ezelőtt például a Kisgazdapárt reggeli, „kapitalistaszárnyú” lapja azzal kapcsolatban, hogy a főváros nyolc új üzem létesítését javasolta, „Szaporítsuk-e a városi üzemeket?” címen cikket írt, mely így kezdődőit: „Az ember józan ésszel azt hinné, hogy erre a kérdésre csak tagadó választ lehet adni.” Ilyen hangon ír erről a mi ú. n. polgári demokráciánk, olyan hangon, ahogy a Horthy-rendszer idejében is írtak erről a kérdésről, de nem a demokrácia nevében hanem a Gyáriparosok Országos Szövetségének a közleményeiben.
Ez a fejlődés, amelyet mi történelmi hasonlattal élve, Nagyatádi-útnak nevezünk, ha kisebb mértékben is, de a Nemzeti Parasztpártot is veszélyezteti. Ezzel a veszéllyel szemben csak az lehet eredményes védekezés: idejekorán felvenni ellene a harcot.
Hogy gyakorlatban mit jelent a Nagyatádi-út, erre nézve néhány nappal ezelőtt hallottam egy jellemző esetet. Pártvezetők tanácskozásán a Kisgazdapárt képviselője pártjának követelt egy csomó polgármesterséget azzal az indokolással, hogy túlsok a szociáldemokrata polgármester. A polgármesterek legtöbbjét úgy választották, hogy a Kisgazdapárt a kommunista jelöltek kiszorítására szociáldemokratákra szavazott. Szóval előbb a kommunistákat szorították ki ezekből a funkciókból és most, miután azt hiszik, hogy a mór megtette kötelességét, a szociáldemokrata testvérpártot is ki akarják szorítani. Dióhéjban ez a példa mutatja a reakció egész politikai tervét.
Ezzel kapcsolatban szabadjon néhány szót szólanom a Kisgazdapárt úgynevezett sérelmeiről is. Ez a párt — mint mondottuk — nem látta előre az eseményeket és nem készült fel rájuk. Emiatt a felszabadulás után utolsónak állott ki a politikai porondra. Emiatt az államapparátus újjáépítésénél a Kisgazdapárt elmaradt. Mikor pedig a választások után ennek a helyzetnek a korrigálására sor került volna, akkor a demokrácia balszárnya találta aggályosnak, hogy az államgépezetbe a Kisgazdapárt olyan képviselőit építsék be, akiknek demokratikus beállítottságához joggal szó fér. Márpedig a Független Kisgazdapárt a valóban demokratikus elemek hátrányára elsősorban ilyeneket akart beépíteni az államapparátusba. Rendkívül jellemző erre az a körülmény, hogy a tisztviselői leépítéseket végző bizottságok kérdésénél a Kisgazdapárt először harcolt azért, hogy szükség esetén 100 százalékig is a Parasztszövetség tagjait küldhesse be a bizottságokba. A kijelölések után aztán kiderült, hogy a Kisgazdapárt küldötteinek csak 3 százaléka volt paraszt. A többi mindenféle másfoglalkozású, főleg a régi rendszert kiszolgáló egyénekből állott. Ilyen példát még sokat lehetne felhozni.
Ezek a tapasztalatok arra kényszerítették a baloldali demokratikus pártokat, hogy a Kisgazdapártnak azt javasolják, fordítsa meg a sorrendet. Ha valóban demokratikus államapparátust akar építeni, akkor ezt ne úgy kezdje, hogy reakciós, vagy a demokrácia szempontjából megbízhatatlan elemeket küld az államgépezetbe, mert ezek nem erősítik, hanem gyengítik a demokráciát. Számoljon le komolyan úgy, ahogy azt ismételten, ünnepélyes nyilatkozatokban kinyilatkoztatta, a pártban levő reakciósokkal és utána meg fogja látni, hogy az így demokratizálódott Kisgazdapárt igényeit a demokrácia többi pártjai, elsősorban a munkáspártok, azonnal és örömmel teljesíteni fogják. Mi tanultunk a rossz sorsra jutott demokráciák hibáiból. A weimari köztársaság egyik baja az volt, hogy a reakciót úgy akarta „megbékíteni”, hogy a reakciósokat fontos állami helyekre állította. Az így „megbékített” reakciósok minden új pozíciót a demokrácia gyengítésére használták fel és végül meg döntötték az egész weimari köztársaságot.
A Kisgazdapárt demokratikus vezetői előtt az a gondoltat, hogy pártjukat gyökeresen megszabadítsák a reakciós elemektől, se nem új, se nem idegen. Nyolc hónappal ezelőtt, amikor a köztársaság létrehozása került szőnyegre, a Kisgazdapártnak ma is elsőrangú vezetőhelyen levő egyik tagja felvetette előttem azt a kérdést: nem lenne-e mind a Kisgazdapárt, mind a demokrácia szempontjából előnyösebb és egészségesebb, ha összegyűjtené demokratáit, kilépne velük a pártból és harcot kezdene a reakciós és nagytőkés befolyástól mentes új Kisgazdapártért.
Tudjuk, hogy a Kisgazdapárt más vezetői azóta nem is egyszer, hasonló terveket vetettek fel maguk között, mert belátták, hogy pártjuk jelenlegi összetételében nemcsak hogy nem alkalmas a demokrácia továbbfejlesztésére, hanem ellenkezőleg, kül- és belpolitikailag egyre több kárt okoz.
Ezeket a kisgazda demokratákat visszatartja az a félelem, hogy demokratikus tömörségben megnőtt, de számban megcsökkent pártjuknak a befolyása is csökkenni fog. Pedig ennek az ellenkezője áll. A reakciós szárnyától megtisztult Kisgazdapártnak nemcsak belpolitikai súlya nőne meg, de egyben hatalmasan emelné az egész magyar demokrácia nemzetközi súlyát. (Taps.) Viszont így, ahogy a Kisgazdapárt ma van, a koalíció állandó válságának okozója. Ezen változtatni kell, mégpedig sürgősen. A demokrácia érdeke halaszthatatlanul megköveteli, hogy munkaképes kormányzatot biztosítsunk számára.
A reakció meg akarja bontani a munkásegységet és a Baloldali Blokk sorait. Előbb a Kommunista Pártot szeretné elszigetelni, hogy gyengítse az egész munkásosztály befolyását a kormányra és azután megkísérelje kiszorítani a munkásság és a dolgozó parasztság képviseletét a kormányból és a hatalomból. Nem törődve az ország érdekeivel és veszélyeztetve a nemzet belső békéjét, a reakciós jobboldal demagóg módon kihasználja a fasiszta ideológia maradványait, az antiszemitizmust, a súlyos béke következtében fellángoló soviniszta hangulatot, a gazdasági nehézségek következtében a nép egyes elmaradt rétegeiben fellépő elégedetlenséget. A küszöbönálló községi választásokon újra egységfrontba akarja tömöríteni a reakció erőit, hálójába akarja keríteni nemcsak a Független Kisgazdapárt paraszti tömegeit, de demokratikus vezetőit is, hogy az ő felhasználásukkal próbálja elérni sötét, népellenes céljait.
A demokrácia ellenségei a koalíción belül a Kisgazdapártban levő reakciósokkal szorosan együtt dolgoznak. És együtt dolgoznak a Sulyok-pártba tömörült, koalíciós fegyelem által nem korlátozott reakciósokkal is. Ennek következménye, hogy a politikai életben csakúgy, mint a gazdasági életben kezd elviselhetetlen feszültség keletkezni, mely megbénítással fenyegeti az egész állami életet. Ha ez így folytatódik, nemcsak a demokrácia eddigi vívmányait kockáztatjuk, hanem az a veszély is fenyeget bennünket, hogy annyi áldozattal és munkával létrehozott eredményeink veszendőbe mennek és sok tekintetben rosszabb helyzetbe kerülhet az ország, mint másfél évvel ezelőtt volt, amikor a káoszból és reménytelenségből a nemzeti erők összefogásával kiemeltük.
Ennek a veszélynek felismerésében határozták el a munkáspártok, hogy a nemzetgyűlésen és azonkívül egyre kihívóbban fellépő reakciós provokációkat élesen visszautasítják (Taps.)
A két munkáspárt el van szánva, hogy a magyar demokrácia fejlődésének érdekében és a szocialista munkásmozgalom harcos hagyományainak szellemében latbaveti a szervezett munkások és a dolgozó parasztság tömegeit is. (Taps.) Erre annál is inkább szükség van, mert azok az ígéretek, amelyek a Kisgazdapárt részéről március 12-én és július 17-én a reakcióellenes harcról elhangzottak, lényegében papíron maradtak. A két munkáspártnak most kell gondoskodnia arról, hogy ezek az ígéretek megvalósuljanak és ezen túlmenőleg olyan intézkedések kövessék őket, amelyek biztosítják, hogy a koalíció valóban demokratikus lesz és megszűnik az a mai tarthatatlan állapot, amikor a reakció a koalíción belül támadhatja a demokrácia alapépítményeit. Ezért a demokrácia legelemibb követelése ma: eltávolítani a koalícióból a reakciót. (Hosszantartó taps.)
A Magyar Kommunista Párt ezért elhatározta, hogy mozgósítja a Párt erőit és a szociáldemokrata testvérpárttal, az összes demokratikus pártokkal és szervezetekkel együtt közös harcba viszi őket a reakciós jobboldal tervének meghiúsítására. Mi örömmel üdvözöljük a szociáldemokrata testvérpárt határozott állásfoglalását a reakció elleni közös küzdelem mellett és a munkásegység megbontására irányuló kísérletek erőteljes, félreérthetetlen visszautasítását. (Hosszantartó taps.) Pártunk mindent el fog követni, hogy a munkásegység, amelynek a demokrácia annyit köszönhet, a Szociáldemokrata Párttal való meleg és eredményes együttműködés minden vonalon erősödjék. (Taps.) Mindent meg kell tennie, hogy a mi vonalunkon is, saját sorainkban semmi meg ne zavarhassa ezt a munkásegységet és mindent elő kell mozdítani, ami ezt az egységet szorosabbá fűzi és bensőségesebbé teszi. (Taps.)
A Baloldali Blokk megszilárdítására, a Nemzeti Parasztpárt bomlasztását célzó kísérletek meghiúsítására, a munkás-parasztszövetség, valamint a reakció elleni közös harc elveinek alapján szorosabbra kell fűzni a szövetséget a Nemzeti Parasztpárttal.
Rajta kell lennünk, hogy minden erővel megvédjük a munkásosztály és a demokrácia eddigi vívmányait és minden erőnkkel küzdünk azért, hogy a reakciós jobboldal befolyása az államszervezetre ne gyarapodjék, hanem csökkenjen. Fel kell készülnünk minden erővel a választásokra is. Gondoskodni kell arról, hogy a Baloldali Blokkal, elsősorban szociáldemokrata testvérpárunkkal vállvetve, olyan új választójogot hozzunk létre, mely tekintetbe veszi az 1945-ös választások tanulságait és kizárja a választásból a reakciósokat, a fasisztákat és hozzátartozóikat. (Tomboló tapsvihar.) Az eddigi tapasztalatok alapján a demokrácia nem bízhatja sorsának intézését saját ellenségeire. Ne bízzuk kutyára a hájat. (Derültség, taps.)
A tavaszi népi megmozdulások túlzásaira hivatkozva, nemcsak reakciós körök, hanem gyakran becsületes demokraták is hajlandók arra, hogy a tömegmegmozdulások fegyverét, mint a demokráciával össze nem egyeztethetőt, elvessék. Véleményünk szerint az a régi latin közmondás, hogy a köz üdve a legfőbb törvény, a tömegek latbavetésére is vonatkozik. Ha a magyar demokrácia megvédésére és továbbfejlesztésére a tömegmozgalom minden néven nevezendő alkalmazása szükségesnek mutatkozik, a legteljesebb mértékben élni fogunk vele (nagy taps) és nem kétséges, hogy ebben, mint egy ember, támogatnak bennünket az ország öntudatos dolgozói és mindazok, akik felismerik a reakció előretörésének és visszaverésének jelentőségét. A jóhiszemű demokratákat viszont figyelmeztetjük arra is, hogy a háború alatt a magyar demokrácia egyik gyengéje éppen abban állott, hogy félt a Horthy-rendszer ellen a tömegek mozgósításától. Mi nem fogunk habozni, hogy a demokrácia védelmére a dolgozó tömegeket is harcbavessük. (Tomboló taps.)
Mikor ezeket ilyen világosan és félreérthetetlenül megmondjuk, ugyanakkor kijelentjük, hogy harcunk nem irányul a Független Kisgazdapárt demokratái ellen, akik közül sokan maguk is elégedetlenül állnak a saját pártjukban tapasztalható reakcióval szemben. Nem irányul a Kisgazdapárt egésze és különösen nem irányul paraszti és polgári demokratikus tömegei ellen. Mi a magunk részéről mindent megteszünk és mindent előmozdítunk, ami lehetővé teszi, hogy a Kisgazdapárt demokratikus része velünk együtt küzdjön a reakciós jobboldal ellen, szövetségre lépjen a Baloldali Blokkal és így létrejöjjön a magyar demokrácia új, szilárd kormányzati alapja. (Taps.)
A Magyar Kommunista Párt a demokrácia minden egészséges építő erejével együtt akar küzdeni a koalíció és a nemzeti összefogás válságának megoldásáért, az állandó, egységes, munkaképes és valóban demokratikus kormányzat megteremtéséért. Éppen ezért követeli: ki a nép ellenségeivel a koalícióból! (Tomboló, hosszantartó tapsorkán.)
(1946 szeptember 29-én a MKP III. kongresszusán tartott beszámoló.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Immáron a HATODIK HÓNAPJÁBAN JÁR a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk víziója szerint fantasztikus 2025 – ös esztendő! Ebben pedig idáig az „Ő” általa prognosztizált „gazdasági szárnyalásból” CSAK A szarnyalás lett a mi osztályrészünk – nem úgy az „Ő” udvartartásához tartozóknak! De MINTHA az ukrán-orosz békesség sem akarna kitörni! Sőt! A Közel – keleti legújabb konfliktus is alaposan belerandíthat a MESÉJÉBE! Kissé olyan érzésünk LEHET, hogy a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk ISMÉT HÜLYÉRE VETT minket – MAGYAROKAT!
A MAI NAPRA RÁNK MÉRT FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR PEDIG…- NINCS! PEDIG HÁT RÁNK FÉRNE!
Élvezzük ki hát az évből még hátralévő 191 nap minden pillanatát!
A mai napra ránk rótt nemzeti és vallási ünnepek, emléknapok, világnapok, stb:
Szentivánéj – Szent Iván (Keresztelő Szent János) napjának előestéje, a június 23-ról 24-re virradó éjszaka, évszázadok óta a nyári napforduló ünnepe, még a kereszténység előtti időkből származik. Több országban ma is ünnepnapnak számít, helyenként mozgó ünnep.
A perui Punóban június 22–23-án tartják a Napimádók fesztiválját (Adoración del Sol): a „boszorkányok” naptáncot járnak, hogy az év leghidegebb hónapjaira összegyűjtsék a nap energiáját.
Aki Nyájas Ovasó pedig arra kíváncsi, hogy milyen meteorológiai viszonyokra számíthat a mai napon – esetleg hosszabb távon – hát nyugodtan kattintson erre a linkre:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
