(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
6
6. A Magyar Kommunista Párt a magyar nép élén
Ha meg akarjuk oldani az előttünk álló feladatokat és győzelmesen akarunk kikerülni a küszöbön álló harcokból, számot kell vetnünk Pártunk erőivel és fejlődésével.
A mi Pártunk volt az egyetlen Európában, mely több mint 25 esztendőn keresztül föld alatt volt kénytelen küzdeni, 25 esztendős illegalitás természetszerűleg ránknyomta bélyegét. Félő volt, hogy a hirtelen átmenet az illegális munkából a tömegmunkára, nehézséget okoz. Fokozta a nehézségeket különösen az, hogy már a felszabadulás első napjaiban Pártunk vállaira nehezedett nemcsak a pártépítés és pártszervezés feladata, hanem az egész nemzet felrázása is. Visszatekintve, ma megállapíthatjuk, hogy Pártunk ezeket a nehézségeket jól megoldotta. A Magyar Kommunista Párt kisszámú, főleg a fővárosra és néhány vidéki gócra szorítkozó földalatti forradalmárok pártjából a magyar nép hatalmas tömegpártjává, az ország egyik fontos kormányzópártjává lett, (Taps.) Ez azt bizonyítja, hogy Pártunk több mint negyedszázados hősi küzdelme nem volt hiábavaló, hogy az ellenforradalom rágalomhadjárata és minden uszítása ellenére, Pártunk kitéphetetlen gyökereket eresztett a magyar néptömegekbe.
Pártunk gerincét a nagyipari munkásság alkotja. Mögötte áll a bányamunkásság döntő többsége is. (Nagy taps.) Soraiban van a magyar parasztság, elsősorban a Tiszántúl (nagy taps) legharcosabb, régi, demokratikus agrárszocialista hagyományokkal rendelkező része. (Taps.) Pártunk a parasztság közötti szervezettségét és befolyását tekintve, az ország második parasztpártja. (Taps.) A haladó magyar értelmiség egyre növekvő számban ismeri fel Pártunkban a nemzet, tehát a saját pártját.
Pártunknak ez az összetétele mutatja, hogy mélyen bele vagyunk ágyazva a dolgozó magyar nép leghaladottabb rétegeibe. Azok, akik a Magyar Kommunista Párt elszigetelődéséről álmodoznak, szeretnek megfeledkezni erről a körülményről. És arról is, hogy Pártunk gyökereit a 25 esztendős kíméletlen fasiszta üldözés sem tudta kitépni, hogy Pártunk nehéz harcokban és szenvedésekben megedzett szervezet, amelyet nem lehet összehasonlítani sem szívósságában, sem egységében, sem harcos szellemében a többi pártokkal (Taps.)
Ami Pártunk növekedését és erősödését illeti, meg kell állapítanunk, hogy ez nem egyenletes. Szervezeti fejlődése és tömegbefolyása a Dunántúlon és a vidék egy sor fontos városában elmarad az országos átlagtól. Ezért legsürgősebb feladatunknak tekintjük: még erősebbé tenni a Párt szervezeteit és befolyását ott, ahol már erős és az erők helyes elosztásával elősegíteni pártszervezeteink gyorsütemű megerősödését ott, ahol elmaradtak. Ezzel az is jár, hogy fokoznunk kell munkánkat a középrétegeknél, a kisiparosok, a kiskereskedők, az értelmiség között. Fel kell világosítani őket Párlunk célkitűzéseiről és jogos érdekeik védelmével meg kell nyernünk bizalmukat.
Pártunk a felszabadulás óta rohamosan növekedett. Százezrével léptek be hozzánk olyan tagok, akik gyakran még a legális munkásszervezetek életében sem vettek részt. Emiatt Pártunk az elmúlt másfél esztendőben nagy súlyt helyezett a tagság nevelésére. Az iskolák és tanfolyamok egész sorát létesítette és ezen a téren komoly eredményeket ért el. De tekintetbe kell venni, hogy az illegalitás idején még a Párt régi tagjai sem sajátították el kellőképpen a marxizmus-leninizmus tanításait és még kevésbbé lehetett másfél év alatt 25 esztendő ellenforradalmi romboló és mérgező munkáját semlegesíteni. Fokozni kell ezért minden vonalon az oktatást és rá kell térni a speciális iskolára. Mi eddig egy sor speciális iskolát állítottunk fel bányászok és nagy gyárak részére. Ezt a gyakorlatot fokozatosan folytatni kell. Rá kell térni arra, hogy gazdasági téren működő elvtársaink megkapják a megfelelő marxista elméleti kiképzést is, mert a mi gazdasági munkánk szenved amiatt, hogy gazdasági téren dolgozó elvtársainknak nagyszerű gyakorlati tudását nem támasztja alá a feltétlenül szükséges marxista-leninista tudás. Ezt most kell pótolni, mert a magyar gazdasági élet egyre több kommunista erőt és közreműködést követel meg. Feltétlenül elő kell vennünk közép-, sőt vezetőkádereink elméleti továbbképzését is. Ebben a tekintetben úgy vagyunk, hogy gyakran a fáktól nem látjuk az erdőt: annyira elfoglalnak bennünket a mindennapi gondok, hogy a mozgalom nagy vonalait és fejlődését elméleti téren nem tudjuk feldolgozni. Ezen is változtatni kell. Végül erősíteni kell az önképzést is, hogy azok az elvtársak, akik az iskolákat elvégezték, tovább saját erejükből fejlődjenek az elmélet terén. Ismétlem, Pártunk előtt változatlanul ott áll tagságunk további nevelése és ezzel kapcsolatban a pártfegyelem megszilárdítása és erősítése.
Jöttek Pártunkba — ha kisebb számmal is — olyan munkások és szegényparasztok, akiken kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye. Az ilyen elemeket, akik közé az annyit emlegetett kisnyilasokat is sorozhatjuk, megfelelő ellenőrzés mellett és a demokrácia érdekében kifejtett, hosszantartó gyakorlati munkájuk közben kell kipróbálni. A legcsekélyebb engedményt sem szabad tenni azoknak a reakciós és fasiszta ideológiai maradványoknak, melyeket esetleg magukkal hoztak, mint az antiszemitizmus, sovinizmus, faji előítélet stb., de elő kell segíteni átnevelésüket. A javíthatatlanokat, visszaesőket pedig el kell távolítani gyorsan a Pártból.
Az elért komoly eredményeket a Párt mindenekelőtt káderei önfeláldozó munkájának, egységének és növekedésének köszönheti. A Magyar Kommunista Párt speciális káder-kérdéseként jelentkezett az a körülmény, hogy a felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt balszárnyának régi, kipróbált munkásmozgalmi erői csatlakoztak hozzá. Ezek az elvtársak jelentékeny részükben azelőtt is kommunisták voltak és most éltek azzal az alkalommal, hogy végre a legális Kommunista Párt keretein belül működhessenek. Ezeket az elvtársakat mi a legfelelősségteljesebb feladatok elvégzésével bíztuk meg. Felvettük őket Központi Vezetőségünkbe, vezető állami funkcionáriusaink, képviselőink jelentékeny része közülük kerül ki. Örömmel kell megállapítani, hogy ma már e téren teljes az összeolvadás, a Kommunista Párt homogénitását, összekovácsolását, ez a tény nem veszélyezteti. Pártunk a magyar demokrácia legegységesebb politikai szerve. (Nagy taps.)
Kádermunkánknak azonban még számos gyengéje van. Pártkádereink fejlődése csak részben a Párt tudatos nevelésének és kiválasztásának eredménye. Kevés gondot fordítunk új, vezető káderek kiválasztására és kinevelésére. Különösen a falun vagyunk e téren elmaradva. A munka folytonosságának és minőségének rovására a vidéken túlgyakran cseréljük a szervezetek vezetőit, ami hátráltatja tekintélyes, begyökerezett helyi vezetők kifejlődését. Legsürgősebb feladat: gyökeresen megjavítani a Központi Káderosztály munkáját, a kádermunkát kiemelni szűk reszortjellegéből és a pártszervezetek vezetőségeinek közös gondjává tenni.
Külön gondot kell fordítani az iskolát-végzettek felhasználására és nevelésére. Ezen a téren igen komoly hibák tapasztalhatók. Sok helyen az iskolát-végzettekre nem fektetnek súlyt. Visszaküldik őket a legegyszerűbb munkába és sokan elkallódnak emiatt közülük. Olyat is tapasztaltunk, hogy helyenként a szervezet vezetője bizonyos féltékenységgel fogadja őket, ahelyett, hogy felhasználná, irányítaná, nevelné őket munkájukban. Ezen is feltétlenül és gyorsan változtatni kell.
Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy lehetőleg minden párttagunk egyúttal szakszervezeti tag is legyen s a szakszervezetben aktív munkát végezzen. (Taps.)
Az infláció idejében, amikor a bérmegállapítás és egy sor egyéb szakszervezeti funkció állami feladattá is vált, tagjaink nem fektettek megfelelő súlyt a szakszervezeti munkára. A szanálás újra előtérbe helyezte a szakszervezeti munka fontosságát. Minthogy a szakszervezetek a magyar munkásosztály legnagyobb egységes tömegszervezetei, a kommunisták, akik benne dolgoznak, jó munkával erősítsék meg benne befolyásukat. Egyrészt hassanak oda, hogy a munkafegyelem megszilárduljon és a termelés hazánk talpraállítása érdekében emelkedjék. Ugyanakkor azonban gondoskodjanak arról is, hogy a szakszervezetek megvédjék a munkásság érdekeit, képviseljék és harcolják ki jogos követeléseiket és különösen védjék régi, háborúelőtt megszerzett jogaikat. (Taps.)
A felszabadulás a kommunistákat gyakran új munkahelyekre állította, ahol demokratikus megbízhatóság mellett új szaktudásra is szükség van. A közhivatalokban, az állami, városi, községi szervekben, az önkormányzatokban, a karhatalomban, az összes hatósági funkciókban, valamint a gazdasági életben és a termelés vezetésében dolgozó kommunistáknak nemcsak jó szakemberekké kell válniok, de ugyanakkor jó kommunistáknak is kell maradniok (taps), akik példát mutatnak a szolgálati és munkafegyelemben, mind kötelességteljesítésben, mind egyéni becsületességben és a nép önzetlen szolgálatában. Az ilyen helyen működő elvtársunk politikai és szakmai tudásával erősítse Pártunk befolyását és egyben a demokrácia megszilárdítását is. E téren minden kommunista számára például állítjuk oda Gerő elvtársunkat (tomboló taps, felállva éltetik Gerő elvtársat), aki mint közlekedésügyi miniszter, rövid idő alatt elsajátított szaktudásával rendbehozta a vasutat, a postát, a hidak egész sorát építette fel és ezzel még ellenfelei elismerését is kivívta.
Le kell küzdeni a Pártban még gyakran észlelhető közömbösséget a női és az ifjúsági demokratikus tömegszervezetekben, valamint a többi tömegszervezetben, a sport- és kultúregyesületekben végzendő munkával szemben. Meg lehet állapítani, hogy a nők a mi szervezeteinkben még távolról sem játsszák azt a szerepet, amit a gazdasági és politikai életben elfoglalnak és hozzá kell tennem, hogy erről a tényről sajnos, ez a mi III. kongresszusunk is tanúskodik. Ha az Elvtársak körülnéznek, észre fogják venni, hogy milyen kevés a női kiküldött. Remélem, hogy a IV. kongresszusunkon a nők már megfelelő, legalábbis 50 százalékos arányban lesznek jelen. (Nagy taps.) Gondoskodni kell arról, hogy minden ifjú kommunista dolgozzon valamely tömegszervezetben, a MaDISz-ban, vagy egyebütt. (Taps.) Tagja legyen valamely sportegyesületnek, kultúregyesületnek vagy más tömegszervezetnek. Ugyanúgy arra kell törekedni, hogy minden kommunista nő tagja legyen a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (taps) vagy más tömegszervezetnek és munkájával ott erősítse meg a demokráciát.
Fokozni kell munkánkat a parasztság között. A reakció velünk szemben a parasztságnak 25 esztendős szívós propagandával nagyra-nevelt kommunistaellenes beállítottságára támaszkodik. Ránk fogja, hogy szovjet tagállammá akarjuk változtatni hazánkat. Ezeket a rágalmakat és a Horthy-rendszer szellemi hagyatékát egy rohammal el nem seperhetjük. A kommunisták vezető szerepe a földosztásnál rést ütött ezeken az előítéleteken, de a munka javát még ezután kell elvégezni. A jó agitáció és propaganda mellett csak a szívós, kitartó, jól átgondolt és türelmes aprómunka segít. (Taps.)
A parasztság nem szavaink, hanem tetteink alapján fog hozzánk közeledni, s a példaadás és a vezető kommunista egyéniségek esnek itt különösen latba. A parasztok nemigen olvassák a mi pártprogramjainkat, hanem Pártunkat a helyi titkár vagy a vezetőség személyén keresztül ítélik meg. Így történhetik azután, hogy, mint a választásokon láttuk, két szomszéd faluban, melynek szociális összetétele lényegében azonos, egyik helyen 4% szavazatot kaptunk, a másik helyen 45%-ot és amikor megnéztük, hogy mi ennek az oka, kiderült, hogy a jó eredményt adó faluban párttitkárunk egy köztiszteletben álló, szorgalmas, józan, népszerű, tizenkétholdas gazda volt, a másik faluban pedig, ahol 4%-ot kaptunk, egy közismert dologkerülő és iszákos. Ez a példa, amit lehetne tetszés szerint még szaporítani, mutatja, hogy milyen óriási jelentősége van a falun a párttitkárnak, a pártvezető elvtárs egyéniségének és — még egyszer ismétlem — az aprómunkának. Ezen a téren már rátértünk a helyes útra. Az ipari árak letöréséért és a malomuzsora megszüntetéséért kifejtett küzdelmünk egyre több gazdát győzött meg arról, hogy mi nemcsak az ipari munkásság, de a parasztság érdekeit is legjobban védjük. A falujárás is növeli befolyásunkat. Kétségtelen, hogy rést ütöttünk a parasztság elzárkózottságán, ami például a Dunántúlon kezdetben szinte legyőzhetetlennek látszott. Most minden erővel folytatni kell a munkát; a parasztság közvetlen mindennapos kérdéseinek a felkarolásával és megsegítésével el fogjuk mélyíteni Pártunk befolyását.
Viszont a falun, de gyakran a városban is rengeteget ártanak nekünk azok a kommunisták, akik meggyőzés és példaadás helyett erőszakoskodnak vagy basáskodnak. Még mindig hallunk olyan kommunistáról, aki példaadás, érvelés, meggyőzés és felvilágosítás helyett a parancsolgatás módszerét alkalmazza. S nem fogadja meg azt a tanácsunkat, hogy úgy kell dolgozni, hogy pártunkat ne csak tiszteljék, de szeressék is. Az ilyen erőszakoskodó helyi vezetők mérhetetlen károkat okoznak pártunknak és nem egy helyen fejlődésünk legnagyobb akadályai. Az ilyen elemeket el kell távolítani a felelős funkciókból s helyükbe megbecsült, népszerű, dolgos, rendes, példaadó elvtársakat kell állítani.
Szólanom kell, Elvtársaim, a korrupcióról is. Ez a kérdés változatlanul szerepet játszik pártunkban. Az elvtársaknak tudatában kell lenniök annak, hogy minket ma is, csakúgy mint az első hetekben, árgus szemekkel néznek. Meg kell értenünk, hogy ha ketten ugyanazt teszik, az nem ugyanaz. Én rendszerint arra a példára szoktam hivatkozni, hogy ha tavaly egy faluban a Kisgazdapárt titkárának nem volt egyetlen tehene sem és decemberben négy tehene lett, akkor mindenki csak dicsérte és ügyes szerzőnek nevezte. De ha a Kommunista Párt titkára egy tehenet szerzett az esztendő folyamán, akkor az egész falu, de néha az egész járás, sőt a megye is, kommunista korrupcióról beszélt. Meg kell értenünk, hogy ilyen dolgok óriási kárt okoznak nekünk és sehol sem szabad a korrupciónak még csak a nyomát sem eltűrni elvtársaink között.
Pártszervezeteinknek pontosan mérlegelniük kell a Kongresszus, a Központi Vezetőség és a felső pártszervek határozatait, irányelveit és utasításait, végrehajtásuknál mindig figyelemmel kell lenniök a helyi viszonyokra. Ügyelniök kell arra, hogy az utasításokat ne túlozva, ne mereven hajtsák végre, mert ha végletekbe esnek, akkor lejáratják a nép előtt a párt helyes politikáját. Erre azért van szükség, Elvtársaim, mert lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy jól átgondolt s célravezető intézkedéseink végrehajtás közben eltorzulnak, sőt nem egyszer az ellenkezőjére fordulnak. Amikor például elvtársaink elkezdték a falujárást, szívükre kötöttük, hogy foglalkozzanak a falusi szervezetek megerősítésével. Elvtársaink ezen hamarosan túlmentek s ismételten önhatalmúlag leváltották a helyi vezetőségeket és ezek az intézkedések utólag helytelennek bizonyultak. Amikor kiadtuk a forintvédelem jelszavát, arra lettünk figyelmesek, hogy túlbuzgó elvtársaink egész sereg városban akasztófát állítottak fel a forint védelmére és innen a központból kellett intézkedni, hogy az akasztófák minél gyorsabban eltűnjenek. Vagy mikor kiadtuk a jelszót, hogy gondoskodni kell a maximált árak betartásáról, akkor panaszt kaptunk Miskolcról, hogy egyszerre emiatt eltűnt az áru. Amikor utánanéztünk, akkor kiderült, hogy elvtársaink a miskolci dolgozók védelmére nem a 43 filléres burgonyaárat rögzítették, hanem a 18 fillérest és ez a túlzott árvédelem odavezetett, hogy egy szem krumplit nem hoztak a parasztok a piacra. Ilyen példákat lehetne a végtelenségig felsorakoztatni, amelyek mind azt mutatják, hogy a Központi Vezetőség utasításait az elvtársak pártunk nagy kárára sokszor nem helyesen hajtják végre.
Baj van néhol a tagtoborzás terén is. Az utolsó időben sok panaszt hallottunk például a vasutasoknál, hogy a kommunisták meggyőzés helyett nyomást alkalmaznak. A mi véleményünk az, hogy a tagtoborzást csak a meggyőzés erejével és szigorúan az önkéntesség alapján kell folytatni. A Kommunista Pártnak nincsen szüksége olyan tagokra, akik előnyök ígérgetése vagy nyomás hatása alatt lépnek soraiba. (Taps.)
A mi pártunkban még nem vált szokásos munkarendszerré és munkamódszerré a beszámolók megtárgyalása, a végrehajtás rendszeres ellenőrzése. Ez a munka nincs még megszervezve sem a pártközpontban, sem a pártszervezetekben. Szükséges, hogy a Központi Vezetőség szervei, osztályai és bizottságai évente gyakrabban beszámoljanak a Szervező vagy Politikai Bizottság előtt munkájukról, amelyet előzőleg leellenőriztek. A beszámolókról hozott határozatok végrehajtását a főtitkárságnak rendszeresen ellenőriznie kell. Ugyanúgy meg kell valósítani a megyei bizottságok, a járási és helyi pártszervezetek vezetőinek beszámolóját pártaktívákon és pártgyűléseken és a felelős pártszervek előtt és a legfontosabb határozatokat, amiket ebben a tárgyban hozunk, az egész párttagság tudomására kell hozni.
Pártszervezeteink munkájának legnagyobb fogyatékossága, hogy főleg az általános politikai kérdésekkel foglalkoznak. Legtöbbször elhanyagolják a nép apró, mindennapos gondjaival, ügyes-bajos dolgaival való törődést. Most, a gazdasági stabilizáció idején, amikor a gazdasági viszonyok rendezettebbek, a dolgozók életében minden fillér, minden apró megtakarítás, minden kis könnyítés fokozott jelentőségű és emiatt az egész pártmunkában különös fontosságúvá válik éppen az aprómunka, a dolgozók napi érdekeinek felkarolása és védelme. (Taps.)
Ezen a téren egyes pártszervezeteink már elértek bizonyos kezdeti sikereket. Ilyen a nagybudapesti pártszervezet, mely kitűnő kezdeményezéssel elindította a falujárást, a falu megsegítését. Ezt a jó kezdeményezést ki kell fejleszteni és általánossá tenni. Hasonló kezdeményezések történtek a községi politika terén és egyéb területeken is. Ilyenek: a budapesti iskolaakció, napközi otthonok, vetőmaghitel megszervezése, az üzemi szociálpolitika megjavítása és más hasonlók. Mindez azonban még nem eléggé rendszeres, sokszor csak esetről-esetre történik és a népnek nyújtott tényleges segítség mellett nem egyszer túlteng az agitáció. A dolgozó nép napi érdekeinek védelme és felkarolása kérdésében az egész pártban komoly fordulatot kell végrehajtani, hogy ez az aprómunka pártszervezeteink mindennapos rendszeres munkájává váljék, erősítse pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolatát és megszerettesse Pártunkat a néppel.
Ismétlem, hogy az aprómunka kérdésében fordulatot kell csinálni. Az Elvtársak ismerik azt a lenini elméletet, amely szerint a kommunista számára rendkívül fontos kikeresni a fejlődés legközelebbi láncszemét s ha ezt megtalálta, minden erővel arra törekedni, hogy ez a láncszem hozzákapcsolódjék az addigi fejlődéshez. Az aprómunka pártunk mai helyzetében az a láncszem, amit ugyanolyan erővel meg kell ragadnunk, mint ahogy hat hónappal ezelőtt megragadtuk a szanálás kérdését. (Taps.) Minden elvtársunk ezért vésse agyába, hogy nincs kérdése a dolgozóknak, amely közömbös a kommunista számára. Azt is vésse agyába, hogy tetteinkről, arról, ahogy a dolgozó nép ügyes-bajos dolgán segítünk, ítélik meg Pártunkat, embereinket, szervezeteinket.
A Magyar Kommunista Párt eszmei alapon áll, az elvi szilárdság és állhatatosság pártja, a dolgozó nép, az ország napról-napra felmerülő kérdéseinek megoldásán fáradozva nem merül el a mindennapi gondokba, politikáját nem időleges, múló szempontok, hanem a dolgozók, a nép, az emberi haladás nagy, egyetemes érdekei vezérlik. A párt ideológiájának tisztasága biztosítéka annak, hogy a mindinkább fokozódó gyakorlati munka közben se tévessze szem elől az irányt és a célt. Ezért elsőrendű feladat a párt elméleti munkájának fejlesztése és Marx—Engels—Lenin—Sztálin tanításainak elsajátítása a párttagság, különösen a vezető pártkáderek által.
(1946 szeptember 29-én a MKP III. kongresszusán tartott beszámoló.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!