Év: 2023

Osztálytársadalmakban szükségszerű ezért elkerülhetetlen az osztályharc, az osztályháború!

A proletárdiktatúra a dolgozók következetes osztályharca a fasiszta-kapitalista önkényuralom ellen!
A fasizmus a kapitalisták osztály-önkényuralmának következetes osztályharca!

A kapitalizmus következetes osztályháborúja a fasizmus, ami az élősködő, a világuralomra törő kapitalisták érdekében harcol. A népi demokráciában és a szocializmusban azonban a dolgozó többség demokráciája érdekében a proletárdiktatúra a következetes osztályháború fegyvere.

A fasizmus és a proletárdiktatúra a következetes osztályháború megjelenési formái.
A proletárdiktatúra a gondolkodó ember harca a fasizmus, a gondolkodó állat ellen!

Az osztályháború katonái alapvetően a proletárok, a dolgozók közül kerülnek ki.

A fasiszta-kapitalizmus „öntudatos” katonái zömmel a kapitalizmus idealista tudománytalan felszínes világnézetre nevelt, a fajelmélet, a hamis nemzeti tudat, a felsőbbrendű individualista erkölcs szintjére lebutított proletárok közül kerülnek ki. A fasiszta-kapitalizmus lelkes proletár katonáira azonban alapvetően a butaság, tudománytalan hamis világnézet, a hitvány jellem, az osztály-öntudatlanság, az osztályárulás a jellemző! A kapitalizmus szorgalmasan dolgozik azon, hogy a proletár bérrabszolgák ilyen tudattal rendelkezzenek.

A proletárdiktatúra öntudatos katonáinak tudata azonban a következetesen tudományos világnézet alapján az osztályöntudatra, az emberséges humánus erkölcsre, a kollektivizmusra nevelt, akik a szocialista demokráciáért, a dolgozók emberi jogaiért, a gondolkodó, humánus emberré válásáért harcolnak.

Az osztályháború katonái általában ugyanabból a közegből kerülnek ki, így gyakran a viselkedésük is hasonló. A forradalmi, a háborús időszakban alapvetően a vezetőik világnézete, erkölcse a cselekedeteik meghatározói. A háború, az osztályháború kíméletlen, gyakran könyörtelen, embertelen cselekedet, mint minden háború. Az osztályháború iránya, célja az ellenséges társadalmi osztály feletti győzelem, az osztályuralom, az államhatalom megteremtése, a védelme.

„A világnézet társadalmi létet tükrözi vissza, és az emberi tudásnak az adott történelmi korszakban elért színvonalától, valamint a társadalmi rendszertől függ. Az osztálytársadalomban a világnézet osztály jellegű: rendszerint a hatalmon levő osztály világnézete az uralkodó. A világnézetnek nagy gyakorlati jelentősége van: meghatározza az emberek viszonyát a környező valósághoz, és vezérfonal a cselekvés számára. A természet és a társadalom objektív törvényeit feltáró és a haladó erők érdekeit kifejező tudományos világnézet előmozdítja a társadalmi haladást. A reakciós, tudományellenes világnézet az önmagukat túlélt osztályokat szolgálja, gátolja a társadalmi haladást, a kizsákmányoló osztályok érdekeit védi és elvonja a dolgozókat attól, hogy harcoljanak felszabadulásukért.” – Marxista fogalomlexikon

„Erkölcs: társadalmi tudatforma, amely a társadalmi valóság erkölcsi viszonyait és kategóriáit (jóság, a jó, az igazságosság stb.) az emberi együttélés, magatartás azon normáinak, szabályainak összességét tükrözi és rögzíti, amelyek az embereknek egymás és a társadalom iránti viszonyát és kötelességeit szabályozzák. Az erkölcs jellegét a társadalmi-gazdasági rend határozza meg.” – Marxista fogalomlexikon

„Kommunista Erkölcs: a kommunista társadalmat építőemberre jellemző magatartási elvek és szabályok összessége, melynek objektív kritériuma a kommunista társadalom győzelméért folyó harc.” – Marxista fogalomlexikon

háború: államok (vagy osztályok) között folyó szervezett fegyveres harc, amely társadalmi-politikai lényegét tekintve nem egyéb, mint ezen államok (osztályok) politikájának folytatása a fegyveres erőszak eszközeivel.” – Filozófiai kislexikon

A proletárdiktatúra a fasiszta-kapitalizmus ellenforradalmi harcának a letörésére, a népi és a szocialista demokrácia megvédésére, valamint a népi demokrácia és a szocialista társadalom építésének védelmét szolgáló forradalmi, harci forma.

A proletárdiktatúra vezető ereje a marxista-leninista kommunista párt, segítik ebben a munkában a párt világnézeti vezetése, irányítása, útmutatása alatt a dolgozók érdekvédelmi szervezetei. A népi demokráciát és a szocializmust, a szocialista demokráciát e nélkül nem lehet megvédeni és felépíteni.

„Alap és felépítmény: a társadalom alapja: a gazdasági szerkezet, a termelési viszonyok összessége, amit végső soron a termelőerők fejlődése határoz meg. A felépítmény: az alapnak megfelelő politikai, filozófiai, jogi, erkölcsi, művészi, vallási nézetek és ezeknek megfelelő intézmények, szervezetek összessége. Ezek közül döntő szerepe van az államhatalomnak. A fejlődés során az alapnak van elsődleges szerepe, ugyanakkor a felépítmény is aktív szerepet játszik a társadalom fejlődésében, visszahat az alapra, gyorsítja vagy akadályozza a fejlődést. Különösen fontos szerepe van a szocialista társadalom felépítményének, amely segíti a szocializmus gazdasági alapjainak lerakását.” – Marxista fogalomlexikon

A proletár dolgozók érdekvédelme, demokráciája, osztályharca a kapitalizmusban

A kapitalizmusban a tőkésosztály az érdekét képviselő uralkodó világnézetével, erkölcsével és a gazdasági-politikai hatalmával az államhatalmat is birtokolja, méghozzá totálisan, vagyis nem osztja meg a hatalmat a többségben lévő dolgozó proletár bérrabszolgákkal. Ez a tőkésosztály-önkényuralma, ez a fasizmus!

„A demokratikus választások meghatározása: A politikafilozófiai demokráciafelfogás szerint a demokráciákban a hatalom kizárólag a választók szabad és egyenlően kinyilvánított akaratából származhat. Ennek az akaratnyilvánításnak a legelterjedtebb formája a választások megtartása. A választások alatt azt a döntéshozatalt értjük, amikor az érintett közösség választójoggal rendelkező tagjai arról döntenek, hogy kik töltsék be a hivatalos tisztségeket. A modern képviseleti demokráciákban ez a szokásos módja a törvényhozó hatalmat képviselő szerv tagjainak kiválasztására, esetenként a végrehajtó hatalom vagy az igazságszolgáltatás vezetőit és a regionális vagy helyi kormányzatot is így hozzák létre. A választást mint döntéshozatali eljárást nem csak a politikai életben használják: elterjedt a közélet más színterein is, a civil szervezetekben és a versenyszférában egyaránt.”

A polgári demokráciában működő kapitalizmusban a „szabad demokratikus” választások nem hozzák és nem is hozhatják meg a proletároknak a törvényhozói hatalomban való részvételt, az osztály érdekképviseletet, így általában a kizsákmányolóikat, osztályellenségüket juttatják a hatalomba saját osztályérdekeik ellenére. Így lesz a polgári demokráciában a „szabad demokratikus” választásokkal a tőkésosztály-önkényuralma valójában a proletárok számára diktatúra. Úgy kell nekik!? Ezt érdemlik!?

A polgári demokrácia forma a kapitalizmusban nem kedvező a dolgozó proletárok osztályérdeke számára, mert nem teszi lehetővé a proletár dolgozók következetes osztályharcos érdekképviselőinek, a kommunistáknak a törvényhozói hatalomban való részvételt! Vagyis a kapitalizmusban a polgári demokrácia nem valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, hanem kapitalista osztály-önkényuralom, ez a mosolygó fasizmus!

A marxista-leninista kommunisták azért nem juthatnak be általában a törvényhozói hatalomba, mert következetesen a bérrabszolgatartó társadalom felszámolására törekednek, amit a kapitalizmus nem engedhet meg. A kapitalizmusban gazdasági-politikai hatalommal nem rendelkeznek a dolgozó proletárok és az őket következetesen képviselő kommunisták. Így csak a társadalmi katasztrófák alatt képesek érdemben hatni, bár a klasszikus fasizmus, a kapitalizmus legkövetkezetesebb osztály-érdekképviselője is akkor a leghatékonyabb.

A polgári demokráciában működő kapitalizmus a totális hatalmával a dolgozó proletárok gondolatai felett is uralkodik. Na és mit szeretne elérni ezzel? Azt, hogy a dolgozó proletár bérrabszolga beszélőszerszámok fogadják el a hatalmukat felettük, fogadják el, hogy ők a felsőbbrendűek, ezért fogadják el a kizsákmányolás jogosságát és az élősködést.

Persze ez nem így jelenik meg, hanem úgy, hogy a kizsákmányolók jóságosak, okosak, emberségesek, még akkor is, ha keményen kell dolgoznia a proliknak a kapitalisták élősködése érdekében, de ezt az emberiségért teszik.

A „szabad demokratikus” (polgári demokratikus) választásokon valójában a kapitalista irányvonalak harca a proletárok számára csak színjáték, pankráció, amihez a proletárok a nézőközönség és annak tapsolnak, amelyik mosolyogva jobban tud hazudni, jobb színészei, szakemberei vannak ehhez és jobb forgatókönyvet írnak, okosabban hazudoznak. Ha egyáltalán ezt megértik! Így a polgári demokrácia törvényhozásában nincs is osztályharc, így nincs osztály-érdekképviselet sem, mert a kapitalizmus a saját élősködése érdekében hozza a törvényeket, majdnem mindegy melyik irányvonal mentén. Valójában a kapitalisták egymás ellen versenyeznek a nagyobb kizsákmányolás lehetőségéért, a dolgozó proletárok azonban megtapsolják a jobb, a szebb színjátékot. Ahelyett, hogy gondolkodnának a saját osztályérdekeikről. Megérdemlik a bérrabszolgák a sorsukat!? Azonban az emberiség léte a tét!

Tehát a kapitalizmusban a dolgozó proletár bérrabszolga többség a hatalom semelyik formájában sem vesz részt, így sem a gazdasági sem a politikai sem az államhatalomban, sem a törvényhozásban nincs következetes osztály érdekképviselője. Ez még a polgári demokráciában is önkényuralom a tőkésosztály osztály-önkényuralma a hatalma érdekében, a mosolygó fasizmus formájában.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

A fokozódó fehérterror miatt a nép nagy része súlyos aggodalommal tekint a közeljövő várható eseményei elé. Nem jött még létre Horthy Budapestre bevonulásának sokszor hangoztatott előfeltétele, a koalíciós kormány, amikor 1919. október 1-én az antant budapesti képviselői mégis megteszik első intézkedéseiket a királyi román csapatok kivonására. Az elvonuló csapatokkal sürgősen erősíteni akarják a besszarábiai frontot a szovjet Vörös Hadsereg ellen.

A koalíciós kormány majd megalakul – hangoztatják az antant-képviselők -, addig nem ürítik ki Budapestet.

Egyelőre a román elvonulás menetrendjét hagyják jóvá. A Veszprém-Székesfehérvár-Adony vonaláról október 4-e és 9-e között vonulnak vissza a Tát-Válivíz-Adony vonal által határolt, úgy nevezett budai hídfőre.

Egyformán jellemző azonban a Friedrich-kormányra és Horthy fővezérségére, hogy a román főparancsnoksággal egyeztetett magyar utasításokban a románok által kiürítendő községek, városok, hadijellegű létesítmények „magyar megszállásáról” rendelkeznek. A románok helyett Horthy „szállja meg” az országot a saját fegyveres alakulataival.

A hadsereghez intézett parancsában ő, aki folytonosan tagadja a fehérterror létezését, önmaga ellen bizonyítóan ad utasítást a tiszteknek: a románok után előrenyomulva hatáskörüket semmi körülmények között ne lépjék át.

Parancsát Horthy, aki nagyon jól tudja, hogy a lakosság jelentős része félelemben várja a fehér hadsereg bevonulását, azzal a felszólítással adja ki, hogy a román megszállás alól felszabaduló honfitársak nyerjenek jobb benyomást a magyar csapatokról, mint a románokról.

A „megszállás” első ütemét Lehár Antal ezredes és Sréter István ezredes csapatai hajtják végre. Október 4-én bevonulnak Győrbe, Veszprémbe, 7-én Szőnybe, Tatabányára. 12-én Horthy bevonul Székesfehérvárra, 16-án Veszprémbe.

Horthyt látszólag mindenütt nagy ünnepélyességgel fogadják. Ez nemcsak az előreküldött tiszti propaganda-járőrök tevékenységének eredménye, akik Horthy fogadására még a messzi falvakból is hosszá szekérsoron a városokba csődítik a népet. Kirendelik az iskolásokat, az állami embereket, tisztviselőket, tanítókat, tanárokat.

A román megszállás megszűnése önmagában is a felszabadulás érzését kelti. Hozzájárul ehhez, hogy a Károlyi-forradalom sikertelensége és a Tanácsköztársaság nem egy politikai mulasztása, különösen a földosztás elmaradása és több kérdésben a kommunisták szektás magatartása széles falusi és városi kispolgári, tisztviselői rétegeket sodor az ellenforradalom és Horthy táborába.

A volt uralkodó osztályok is örömmel üdvözlik Horthyt. Biztosak benne, hogy valamilyen módon befogják szekerükbe: biztosítják vele a régi rendet, amíg visszaérkezik az ország törvényes ura, Károly király.

Az egyházak ugyanígy reménykedtek. A „vallástalan” Tanácsköztársaság után szemükben Horthy „felszabadító” keresztény. A protestánsok Horthyban a támaszukat látják – a más vallásokat mindig elnyomni akaró katolikus egyházzal szemben. A katolikus egyház Horthyné vallásosságát emeli ki, aki – férje melletti politikai kiállásból is – soha el nem mulasztaná a vasárnapi szentmisét.

Horthy mindent megtesz, hogy a vallás mellett nyilatkozzék. Felkéri a Dunántúl valamennyi püspökségét, hogy a máris működő hadsereg-propagandának nagy szolgálatot tehetnek az áldozó papok, lelkészek és hitoktatók. A szentbeszédek kiváltképpen alkalmasak annak a terjesztésére – írja a főparancsnokság -, hogy mi, magyarok, a magyar Isten választott népe vagyunk, nagy céljai vannak még velünk, és hogy ez az ország, a Mária országa, nem pusztulhat el … Mivel a prédikációk részvevői nagyrészt nőkből állanak, kik férjeikre, hozzátartozóikra hatással lesznek, ezen eszköz nagy eredményeket ígér.

Némi szövegváltozással a fővezérség megküldi ugyanezen kérelmet a győri református egyházfőnek és pápai evangélikus püspöknek is. De éppen mert Horthy református, és ezek amúgy is bíznak benne, választja – a katolikusokra való tekintettel – lobogójául a szűzmáriás fehér zászlót, nemzetiszínű szegéllyel. És erre hivatkozva üdvözli Horthyt Bilkey apátplébános, a székesfehérvári bevonulási ünnepség szónoka „a meggyalázott, Kálváriát járt, sírba temetett, de halottaiból diadalmasan feltámadt Úr Jézus Krisztus nevében” és „vele á drága, szépséges magyar Nemzeti Hadsereget, a nemzet ideálját, a magyar katonákat”.

„Mi tudjuk, hogy mi a vétkünk! A hitetlenség, a pogányság. Megtagadták Szent István örökségét, a Krisztus keresztjét elhomályosítani engedték. A Szent Koronát kufároknak, pogányoknak engedték át, azoknak, akik meggyalázták apáink hitét, akik ronggyá tépték reményeink reményét. Vissza a Krisztus keresztjéhez! Vissza apáink ősi hitéhez. Nemzeti Hadsereg, ti mutatjátok ehhez a legszebb utat. Jelszavunk legyen: Isten, király, haza!”

Bilkey apátplébános beszéde után a nagynevű Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, megáldja a zászlót. A megyei és helyi hatóságok beszédei után Friedrich miniszterelnök üdvözli Horthyt és a Nemzeti Hadsereget. Feldicséri, de óvatosan arra céloz: a katona maradjon katona. A Nemzeti Hadsereg és annak fővezére alárendeltje a kormánynak …

Válaszában Horthy Székesfehérvárott, de mindenütt, ahova serege nyomán elmegy, úgyszólván egyformán beszél. Utal a nehéz munkára, amely a nemzetre vár. A hadsereget megtántoríthatatlannak és megvásárolhatatlannak akarja tudni. Száműzendőnek minősíti a súlyos magyar betegséget, a politizálás dühét, a turáni átkot, a széthúzást. Ma csak egy irányzat lehet – hangoztatja a becsületes nemzeti irány …

Nincs sikere a beszédeivel, melyeket féltucatnyi helyen felolvas. Már az is szokatlan, hogy olvassa beszédeit. Vezetőnek tudnia kell papír nélkül beszélni. Megyegyűlésen tiszteletlenségnek számít beszédet felolvasni. Horthy beszédeit azonban az teszi különösen népszerűtlenné, hogy nagy hazafias ünnepségeken németesen, olykor már-már mulatságos módon olvassa a szöveget. Mennyi anekdota kering pedig már a Habsburg-uralkodókról, akik évszázadokon át törték a magyar nyelvet!

Horthy tősgyökeres magyar. De akkor – kérdezik a népek – hogy felejthette el ennyire a szép magyar beszédet? Maga is rádöbben erre. Kezdi a felesége előtt tízszer is begyakorolni, amit nyilvánosan elmond, nehogy szégyent valljon. Hónapok múltán ér el némi eredményt. Egyre többször kell szónokolnia. Irtózik a beszédektől. Felesége ilyenkor alig tud belé lelket önteni.

Szem- és fültanúk véleménye szerint felsült a budapesti keresztényszocialista munkásság Siófokra érkezett küldöttsége előtt is. Németesen dadogott, olvasta a szöveget. A tartalma miatt is ijedten hallgatták. Pedig a küldöttség – úgymond – bizalmát kifejezni jött.

Tudomásul adja a küldöttségnek: a magyar Nemzeti Hadsereg nem azért vonul be Budapestre, hogy pogromot csináljon, rémuralmat teremtsen, hanem hogy az országban biztosítsa a rendet. A munkásság lássa be: egyedül ő maga okolható, helyesebben a vezetői hibásak, hogy az ország idáig jutott, amelyet ők – mármint Horthyék! – a sír széléről rántottak vissza.

A szakszervezeteket illetően Horthy kinyilatkoztatja: a hazafiatlan, nemzetközi és destruktív irányzatnak hódoló vezetőket el kell távolítani, és helyükbe olyanokat kell ültetni, akik a munkásnak testvérei a munkában. – Mi mindnyájan polgárai vagyunk a hazának – mondja -, önök éppen olyan polgárai, mint amilyen munkás én vagyok, aki nem napi nyolc órát, de sokszor napi huszonnégy órát dolgozom. Csakhogy dolgozzon mindenki a maga módja szerint. Aki írni tud, az írjon, aki ásni tud, az ásson, és ne fordítva, mint azt az önök vezérei hangoztatták … A régi nemzetrontó ténykedésnek vége! Ha a vörös uralom csak gondolatban is fel merné ütni a fejét, nem ismerek irgalmat! Telve vagyok szociális érzékkel, de hazámat visszadobni a sír fenekére nem hagyom …

Óva inti a munkásságot attól, hogy a hadsereg fegyelmét rejtett célzásokkal avagy burkolt izgatásokkal megbontani törekedjenek.

Horthy beszédét a dolgozó osztályok és a haladó szellemű polgárság egyaránt megdöbbenéssel fogadja.

Sir George Clerk 1919 október 23-án érkezik vissza Budapestre. Feladata ismert: koalíciós kormány létrehozatalát szorgalmazza.

A pártok vezetői előtt ismételten kifejti: a koalíciós kormány megalakulásával az ország népe demokratikus alapon két év időtartamra nemzetgyűlést választana. Lefektetné a világháború utáni demokratikus Magyarország alapjait.

Clerk szerint a koalícióval és a választással leküzdenék az immár hónapok óta tartó magyarországi politikai zűrzavart. Ha koalíciós kormány alakulna – nyilatkozik Clerk nyugaton arra lehet hivatkozni: a Tanácsköztársaság leverését nem követi katonai diktatúra, hanem polgári demokrácia alakul. Vegyenek részt a koalícióban Friedrichék és a régi rend olyan oszlopai, mint gróf Bethlen, gróf Apponyi, gróf Andrássy, továbbá a liberálisok, a szociáldemokraták. E kormányt támogatnia kellene Horthynak és vele a Gömbös vezette szélsőjobboldalnak.

„Polgári demokrácia” Friedrichhel, Horthyval, a szélsőjobboldallal! – ez tehát Clerk politikai programja.

Még így is a koalíciós kormány létrejötte Friedrich miniszterelnök politikai bukását jelentené. Semmiképp nem akarja feladni uralmi elképzeléseit. Horthyék is meg akarják szerezni a teljes hatalmat, a koalíció ennek akadálya lenne, emiatt ellenzik Clerk terveit.

Friedrich és Horthyék így jutnak újból közös álláspontra. Megegyeznek, mindent elkövetnek a koalíciós kormány létrejötte megakadályozására.

Horthy nagy árat fizettet Friedrichhel, hogy szövetségre lép Clerk törekvéseivel szemben. A teljes fővezéri hatalmat követeli magának. A minisztertanács szentesítse, ami amúgy is valóság. Törvényesen azt tehesse a hadsereggel, amit akar. Friedrich eddig elutasította Horthy követelését. Most a minisztertanács elé rendeletet terjeszt a fővezér hatáskörének szabályozásáról. Megjelenteti a Hivatalos Közlöny-ben. Eszerint a Nemzeti Hadsereg katonai vezetésére, felügyeletére a hadsereg fővezére hivatott. A fővezér nem a honvédelmi miniszternek, hanem közvetlenül a minisztertanácsnak felelős. A normális viszonyok beálltáig a fővezér hatáskörébe utalják mindazon, eddig a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozó adminisztratív ügyeket, amelyek a hadsereg alkalmazásával kapcsolatosak.

Szegeden Horthy már 1919. augusztus 9-én kinyilvánította, hogy a hadseregfővezérlet a minisztérium kötelékéből kiválik, és mint önálló főparancsnokság megkezdi működését. Már akkor igyekezett függetleníteni magát a szegedi kormány honvédelmi miniszterétől, ténylegesen az Ábrahám-kormánytól. Akkor ez neki nem egészen sikerült. Most eléri a Friedrich-kormánynál, azzal a megkötéssel, hogy a fővezér tetteiben és intézkedéseiben a minisztertanácsnak felelős.

A teljes hatalomhoz így most már csak egyetlen további lépést kell tegyen a szélsőjobboldaltól irányított Horthy, hogy a minisztertanács fölé kerüljön. Ez a legközelebbi belpolitikai terve, programja. Külpolitikailag pedig – bár az elvesztett világháború nyomán még romokban hever az ország, százezrek rokkantak meg, maradtak árván, özvegyen, a nép éhezik, terjed a munkanélküliség – Horthy máris újabb háborút tervez a Magyarországgal szomszédos államok ellen.

Horthy szereti a kényelmet, a szép lakást, amelyet számára egy siófoki villában berendeztek. Egyszerűen, pompa nélkül él. Korán kel, későn fekszik. Sokat dolgozik. Legtöbb munkája abból adódik, hogy elvész a részletekben. Rossz munkamódszere okozza, hogy hosszan eltart, amíg keze alól kikerül egy-egy döntés. Amíg aláír bármely vezérkari tanulmányt, dokumentumot, parancsot, utasítást.

Jelentik például, hogy a hadsereg ruhaellátottsága rendkívül rossz. A legénységnek nincs bakancsa, fehérneműje. A szolgálatot nem tudják emiatt ellátni. Horthy mégsem azt vizsgálja, miként lehetne ezen gyorsan, hathatósan segíteni. Utánanéz, és utánanézet a hadseregellátás általános kérdéseinek. Elveket dolgoz ki, ruhaviselési szabályzatot készíttet. Ezeket maga javítgatja – ahelyett hogy gyakorlatilag intézkedne.

Ha tanácskozást hív össze, folytonosan cigarettára gyújtva, messze elkalandozik a tárgytól. Órákig tart, amíg az eredmény megszületik. Inkább klubbeli beszélgetések ezek.

Soós vezérkari főnök nem fecsegő típus, mint Horthy. Szenved a tanácskozásokon. Szeret mást küldeni maga helyett. De Horthy folytonosan őt hívatja és mindenkit hívat, akinek a fővezérségen bármilyen köze lehet valamely felvetett kérdéshez.

Ilyen Horthy a szolgálatban is. Megköveteli a pattogó, gyors vezényszavú intézkedést. Utána se vége, se hossza a mondanivalójának. Megtörténik, hogy a tisztek merev katonás vigyázzban, már-már összerogyva hallgatják fővezérüket. Nem veszi észre. Egyre csak beszél. Magyaráz, korhol, dicsér. Talál mindig lehetőséget, hogy az adott pillanatot, tárgyat, eseményt összehasonlítsa a tengerészettel. Gúnyneve születik: Tutajos.

Túlzottan részletező, olykor fecsegésbe torkolló a háborús terveiről készített irata Friedrich István miniszterelnök úrhoz, Magyarország külpolitikai helyzetéről és ennek behatásáról a Nemzeti Hadsereg feladataira vonatkozóan.

Borítékán a felirat: Szigorúan bizalmas. Saját kezű felbontásra miniszterelnök úr által.

– A fővezérség – foglalja össze a bevezetőben – a mostani időpontot alkalmasnak találja arra, hogy a külpolitikai helyzetet katonai-politikai szempontból áttekintse, és ezen helyzet megbírálásából azon következményeket szűrje le, melyek a magyar Nemzeti Hadsereg szervezése és hadműveleti képességének elérése érdekében kielégítendők …

Előzetes becslés alapján a Nemzeti Hadsereg 1921 tavaszán lesz olyan helyzetben, hogy sikeres háborús támadásra gondolhat Magyarország fő ellensége, a húsz hadosztállyal rendelkező Románia ellen. Erre is csak akkor, ha addig az időt céltudatosan és alaposan felhasználják az erőviszonyok javítására.

Románia háborús legyőzéséhez mindenekelőtt gyorsítani kell az irredenta szervezkedést és propagandát Erdélyben. A románok által megszállt egyéb területeken is.

Horthy ezután a Jugoszlávián belüli politikai ellentéteket taglalja, azok kihasználása érdekében. Különösen a szerb-horvát ellentétet emeli ki, és hogy Románia megszerezte a Bánát egy részét, amit Jugoszlávia még háború árán is magának igényel. Jugoszláviával emiatt lehetőleg jó viszonyt kell fenntartani, hogy megnyerjék a segítségét Románia ellen. Ugyanakkor titokban erősíteni kell a kapcsolatot a szerbellenes horvát nacionalistákkal, hogy Horvátország ismét szoros kapcsolatba kerüljön Magyarországgal.

A továbbiakban részletezi a Nemzeti Hadsereg gyors erősítésének és fejlesztésének kérdéseit. Akadályozni fogják ezt a Magyarországra szabandó békefeltételek, még ha ügyesen ki is játsszák azokat. Az antantállamok egymás közti viszonyában máris észlelhetők szakadások. A magyar külpolitikának el kell érnie valamelyik antanthatalom különleges érdekeltségét Magyarországon. Horthy ehhez, most már nem úgy, mint eddig Szegeden, ahol a franciákhoz húzott, Angliát igyekszik megnyerni háborús tervei támogatására.

Az angolok nem zárkóznak el a Magyarország iránti szimpátiájuknak – a románok rovására – kifejezést adni. Szükségesnek vélik emiatt, hogy Magyarország lassanként kiváljék a francia érdekszférából. Elsősorban Anglia érdekelt abban, hogy a Duna középső folyása mentén rendes viszonyok alakuljanak. Ezen fontos kereskedelmi út csak ezáltal lesz számára biztosítva. Be kell bizonyítani, hogy a Duna menti államok között egyedül Magyarország képes a rendfenntartást biztos alapra helyezni. Románia e tekintetben nem mérkőzhetik Magyarországgal.

Ausztriában napról napra növekszik a vörös mozgalom. Magyarországnak érdeke, hogy ezt a fehér színezetű osztrák tisztikarral és az osztrák keresztényszocialista körökkel együttműködve elnyomja.

A Magyarország által nyújtott segítség fejében az osztrák ellenforradalomnak le kell mondania Ausztria területi igényeiről Nyugat-Magyarországon, melyet a Saint-Germain-i békeszerződés rögzít.

A csehszlovák viszonyokat kihasználva, különösen ha kitörne a vörös forradalom, alkalom nyílik Magyarország területi erősbödésére. A hangulat a szlovákok közt egyre izzóbb. Hlinka vezetésével erősödik az a párt, amely Szlovenszkó valamilyen formában való kapcsolatát kívánja Magyarországgal.

A csehek elleni támadást a következőképpen kell előkészíteni. Lengyelország különösen óhajtja, hogy Magyarországgal közös határt bírjon. Felső-Magyarország visszaszerzése érdekében, ezért a lengyelekkel egyetértőleg, az ő területükön kell szervezni szlovák légiót, körülbelül tízezer embert, mely északi irányból nyomulna be a csehek ellen. Ezen akciók létrehozatalán máris tevékenykedik Csekonics gróf. Az olasz hadifogságból visszaérkező szlovák katonákat Zalaegerszegen kell légióba szervezni, amely déli irányból nyomulna a csehek ellen. A légió támadásával egyidejűleg a magyar Nemzeti Hadsereg csapatai déli irányból megszállnák Pozsonyt, Komáromot, Párkánynánát.

Ezen akcióval össze lehetne egyeztetni a Csehország német ajkú lakosságánál, a szudéta tartományokban indított elszakadási, Németországhoz csatlakozni akaró mozgalmat. E célból Csekonics gróf útján máris szükségessé vált az összeköttetés felvétele a szudéta németek vezetőivel.

Ha a minisztertanács osztja a fővezérség felfogását, a miniszterelnök úr rendelje el, hogy a Nemzeti Hadsereg fejlesztéséhez szükséges, legalább hét gyaloghadosztály és egy lovas hadosztály anyagi, pénzbeli stb. eszközök minden körülmények között biztosíttassanak. A magyar nemzeti kormány ezekhez az antantállamok hozzájárulását a legerélyesebben kieszközölje. Hivatalos meghatalmazást kér, egyelőre a következő intézkedések foganatosítására:

1. Ausztria ellenforradalmi pártjai fegyveresen szervezkedhessenek Körmend és Hajmáskér környékén.

2. Szlovák légiók szervezése.

3. A székesfehérvári és szombathelyi körletben azonnal annyi útnak indítható katonai erő helyezendő el, hogy ezek elegendők legyenek mind az osztrák, mind a cseh akcióra.

A siker eléréséhez elengedhetetlen, hogy a katonai irányítás egy kézben legyen.

Aláírás: Horthy Miklós fővezér …

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

Az Ausztriában uralmon levő, szociáldemokrata többségű koalíciós kormány a Tanácsköztársaság idején teljes szabadságot ad Bethlenék Antibolsevista Comitéje szervezkedéséhez. Az ide menekült kommunista népbiztosokat szigorú internáltságban tartja.

A Bécs melletti internáló táborban hivatalosan Kun Béla mindössze magyar újságokhoz jut, illegálisan mégis talál kapcsolatot a külvilághoz. Támogatja a magyar kommunista emigráció szervezkedését Ausztriában, a párt kezdeti illegális működését Magyarországon. Forradalomról forradalomra címmel füzetet ír. Összegezi ebben a múlt tanulságait, készül a feltétlenül elkövetkező, második magyarországi proletárforradalomra.

A proletariátus magyarországi diktatúrája megbukott – írja Kun – A nemzetközi ellenforradalomnak ez a diadala a proletariátus nemzetközi forradalmának egy szakaszát zárja le. A demokratikus ellenforradalom, a tanácskormányt követő szociáldemokrata Peidl-kormány csodálatos gyorsasággal végzi feladatát. Háromnapi tiszavirág léte alatt visszaállítja a termelőeszközök magántulajdonát, a munkásosztály kizsákmányolását, a régi bürokráciát, a hadsereget, a csendőrséget, rendőrséget, a címeket és rangokat; megteremti a demokráciát, lefegyverzi a proletariátust, mialatt a régi uralkodó osztály kis csoportja, hivatásos katonák felfegyverzik magukat.

Miután a Peidl-kormány a munkásság diktatúrája helyébe lerakja a demokratikus burzsoá állam alapjait, a földet, a gyárat, a bányát visszaadja azoknak, akiket a polgári jogrend szerint egyedül illet meg, helyreállítva a magántulajdon biztonságát, megadja magát Friedrichék puccsának.

A Peidl-kormánynak a hatalomból való kiebrudalása után egységes rendpárttá tömörül az ellenforradalmi burzsoázia, de néhány hét alatt elemeire bomlik szét.

A fehérterror nem más, mint a bürokrácia, a tisztikar, a rendőrség, a kapitalistáktól független paraziták uralma, akik a készből élnek, a burzsoázia már megszerzett értéktöbbletének költségére. Hátvédjük azokból a rétegekből kerül ki, melyeknek nincsenek speciális osztályérdekeik, de közös tulajdonságuk, hogy a társadalom költségére élnek; a kapitalista termelés által tönkretett, sem élni, sem meghalni nem tudó, de magántulajdonának roncsaiba kapaszkodó kispolgárság, a lumpenproletariátus, mely rabolni, fosztogatni akar az ellenforradalomban és forradalomban egyaránt, és a lumpenburzsoázia.

Áldólag terjeszti ki kezét e díszes társaság fölé az egyház, mely a Tanácsköztársaság egyházellenes intézkedéseitől megijedt, vagyonát és jövedelmét olyannyira félti, hogy a tízparancsolat nyílt felfüggesztésére is megtalálja a jogcímet abban, hogy az zsidó eredetű …

Amíg a szociáldemokrácia még ki meri ejteni az osztályharc szót, amíg nemcsak demokráciáról, de szocializmusról is merészkedik dadogni, amíg tehát tartani lehet a munkásosztály valamelyes szervezett akciójától, addig a fehérterror keresztény cégére szociális madzagon lóg. Nemzeti kötél kerül azonban a szociális madzag helyére, amidőn a szociáldemokrata szakszervezeti vezérek ostoba önzése, a miniszteri és államtitkári székek reménysége fejében, hogy az antant bizalmára minél jobban rászolgáljon, s a bolseviki múltat teljesen elfelejtse, nyíltan felfüggeszti az osztályharcot – írja Kun Béla a Szociáldemokrata Párt szeptember 10-i határozatáról, amely súlyosan elítéli a Tanácsköztársaságot, a kommunistákat.

Ilyen politikai helyzetben – állapítja meg Kun Béla -, amikor a Szociáldemokrata Párt lemond az osztályharcról, és az általános kiengesztelődést teszi programjává, alakul meg a szociális mázát magáról máris levető párt, a hatalom pillanatnyi kezelője, a Keresztény Nemzeti Párt. Ebben a pártban felülkerekedik a magas rangú bürokrácia s a nagyobb sarzsijú tisztikar. Osztályháttere azonban e pártnak nincsen. Uralmának alapja: a fehér hadsereg fegyvere és mind az antant, mind a reá támaszkodó burzsoá pártok és a Szociáldemokrata Párt tehetetlensége.

Csupán a főpapság és a legnagyobb birtokosok egy része támogatja a Keresztény Nemzeti Pártot, melynek vagyoni érdekei már csak terrorral védelmezhetők meg. A burzsoázia többi része külön pártot alkot – utal Kun Béla a számos polgári pártra, amely a liberális blokk megalapításáról tárgyal. Majd azzal folytatja:

Az igazi arisztokrata konzervatív elemeknek Friedrichék jött-ment parvenü társaság, mely kénytelen néha a nagybirtokellenes jelszavakat is világgá bocsátani, hogy parasztot is foghasson. A Kisgazdapárt az egyházi és főúri birtokra éhes. A háborús uzsora, a diktatúra alatt való városkizsákmányolás kövérre duzzasztotta zsebeit, értéktelenedő pénzét földbe akarja fektetni. A Keresztény Nemzeti Párt nem nyúlhat hozzá az egyházi és főúri földekhez, a keresztény nemzeti múlt alapjaihoz; a Kisgazdapárt tehát szintén részesedni akar a hatalomból.

A fináncarisztokrácia és a nagyipari burzsoázia rendezett, véglegesen kialakult állapotokat akar. Friedrichéket azonban csak pogrommal lehet kielégíteni: a lumpenproletariátus és a lumpenburzsoázia nyílt fosztogatásban nyerheti el csupán életfeltételeit.

Összegezve: a burzsoázia mai helyzetének Magyarországon a jellemzője: egység a munkásosztály minden megmozdulási kísérletével, sőt szándékával szemben. Egy, nemcsak a népesség egészétől különvált, de magától az uralkodó osztályoktól is önállósult állam, helyesebben karhatalom, mely még a bürokrácia uralmát is csak addig tűri, míg parazita érdekei egybeesnek az övével. Ezzel ellentétben a burzsoázia arra törekszik, hogy az állam karhatalmi jellegével szemben annak gazdasági jellegét domborítsa ki inkább, a diktatórikus terrorisztikus formáját elhomályosítja, a bürokrácia és karhatalom önállóságát megszüntetve a hatalmat kezébe vegye.

Siófokon 1919 augusztus végi dátummal írja Prónay a naplójába: – A fürdőtelep meglehetősen kiürült, a jobb fürdővendégek elköltöztek. Elment a városból a zsidóság, mert rosszul érezte magát a különféle különítmények közelségében … Az összefogott szovjet ágensek, izgatok, kémek megtöltik az erre a célra felállított fogdát, ezért éjjelenként sokat kell közülük a Balaton fenekére küldeni, hogy az utánuk következőknek helyük legyen …

Sokan tudnak az itteni borzalmákról. Szájról szájra adják tovább. A nagy nyilvánosság sajtó útján nem értesülhet erről. A Friedrich-kormány papírhiányra hivatkozással közel két hónapig megtiltja az ellenzéki sajtó megjelenését. 1919 szeptember végétől kénytelen mégis engedélyezni.

Somogyi Béla szociáldemokrata újságíró szerkesztésében megjelenik a Népszava. A siófoki fehérterroristák foglára címmel, október 4-én cikket jelentet meg Horthy fővezér siófoki fogházának borzalmairól.

Az adatokat a siófoki fogda foglára, Hayden István törzsőrmester szolgáltatja. Nem bírja elviselni az ottani szörnyűségeket. Megszökik Budapestre, és mindent elmond a Népszava egyik munkatársának.

Amikor foglárként a siófoki fogházba került szolgálatra, látta, hogy az egyik zárkában a falon sorjában nyolc akasztott ember lóg, a földön egy sebekkel borított halott. Hayden egész testében megreszketett a látványtól.

Mint a fogház foglárának, az összes foglyokat neki adják át. Augusztus 16-án este őrzésére bíznak negyvenhét embert, akiket Balatonfüredről hoztak át. Éjjel két órakor Freisberger százados jön hozzá, hogy a foglyok közül elvisz negyvenkettőt.

Hayden írásbeli utasítást kér. Freisberger megfenyegeti: ha még szólni mer, őt is elviszi.

A negyvenkét elhurcolt közül tizenegy zsidó, a többi keresztény munkásember. Friesberger és katonái a Siófokhoz közeli erdőbe viszik a szerencsétleneket, ahol megkínozzák és kivégzik őket. A halottakat kirabolják, az árokba temetik.

Prónay százada harminchat embert végeztet ki a siófoki Csibi-telepen. Ezeket is kirabolják.

Augusztus végén tizenhat embert visznek el, szeptember 1-én tizenkettőt.

Balatonlellén elfogják Szamuely Tibor népbiztos öccsét, Szamuely Zoltánt és a szállásadóit, férjet, feleséget. Hayden elmondja: az egyik tiszt meg akarta menteni az asszonyt. – Szegény, semmiről sem tehet, hagyjuk talán! – Freisberger azonban türelmetlenül int: – Ki kell végezni. Három hete van már itt, mindent látott és tud …

Általában minden napra esik egy-két kivégzés – mondja el Hayden. A Prónay-, a Madary- és Freisberger-különítmények két hónap alatt Siófokon több mint kétszáz embert végeztek ki.

Hayden felsorolja a kivégzettek, a borzalmakat elkövető tisztek nevét. Elbeszéli, hogy tönkrementek az idegei a siófoki fogházban látottaktól, hallottaktól. Állandó baja volt a tisztekkel. Gyakran berúgtak, és részeg állapotban saját mulatságukra kínozták halálra a foglyokat.

Hayden minden alkalommal igyekezett nekik ellenállni. Ilyenkor a tisztek azzal mentek Prónayhoz, hogy Hayden foglár megbízhatatlan. Végre új beosztást kapott, a géppuskásokhoz került. De elege volt a fehérszolgálatból, amely súlyos beteggé tette. Elment orvoshoz. Bizonyítványt kért, hogy elbocsátását kérje a hadseregből. Freisberger százados tudomást szerzett erről, letartóztatta.

– Majd meggyógyulsz, sohasem leszel többé beteg, megdöglesz – fenyegetőzik, amikor elébe viszik.

Hayden ezért szökött meg Siófokról – írja a Népszava.

A lap leleplező cikke, amelyben Hayden hiteles koronatanúként számol be a siófoki szörnyűségekről, vihart vált ki az országban és világszerte.

Horthy számára itt az alkalom: most megtehetné, hogy a nyilvánosság elé lépjen, megtagadja a szörnytetteket, utasítást adjon a bűnösök letartóztatására, szigorú megbüntetésére. Bebizonyíthatná ezzel, hogy valóban szándéka a fehérterror megfékezése.

Nem ezt teszi. Hayden letartóztatására ad parancsot: hozzák vissza megbűnhődni Siófokra.

Hayden és felesége álnéven él Budapesten, majd Jugoszláviába indul hajón. Egy különítményes őrnagy felismeri. Dunaföldváron a feleségével együtt bekíséri az itt állomásozó Ostenburg-különítmény laktanyájába.

Horthy éppen Dunaföldvárott tartózkodik. Fővezéri szemlét tart az itteni katonai alakulatok felett. Ostenburg azzal jelenti Hayden letartóztatását Horthynak, hogy máris megkapták a magukét.

Horthy felelete később szállóigévé válik:

– Ti már eleget kéjelegtetek a Haydenekkel. Hagyjatok Siófoknak is valamit. Szállítsátok őket Siófokra.

A Dunaföldvárott máris megkínzott Haydenéket késő este viszik Siófokra. Külön-külön zárkába csukják. Hayden, a fogház volt foglára, jól ismeri az itteni körülményeket, és még aznap éjjel a fogda falának áttörésével megszökik. Nyilván itteni volt bajtársai segítik ebben.

Hayden feleségét a különítményesek megkínozzák; belehal a bántalmazásokba.

Hayden levele alapján a Népszava – Hayden István megszökött Siófokról címmel – beszámol a siófoki újabb szörnytettről, ami még inkább növeli az országos felháborodást.

A különítményesek, Horthytól személyesen is ösztönözve, valósággal bosszút esküsznek a Népszava és annak szerkesztője, Somogyi Béla ellen. Egyelőre mégis elállnak bosszújuk végrehajtásától, de csak amiatt, mert Somogyi elrablásával megzavarnák az éppen megindult tárgyalásokat a románoktól megszállt dunántúli területek kiürítéséről.

A Hayden-üggyel kapcsolatban a polgári ellenzéki napilapok is hírt adnak a fehérterror szörnyűségeiről. Horthy a kormány hatáskörének teljes semmibevételével rendeletet adat ki nemcsak a Népszava, hanem valamennyi polgári ellenzéki napilap – Az Újság, Budapesti Újság, Pesti Napló, Az Est, Magyarország, A Nap, Déli Express, Világ – lefoglalására a Nemzeti Hadsereg területén; terjesztésüket minden eszközzel megakadályozza.

Példátlan eljárás ez részéről, ha egyszer a Friedrich-kormány biztosította már a napilapok országos terjesztési jogát. De valamennyi napilap, amelynek lefoglalását Horthy elrendeli, ténylegesen az ellenforradalmat támogatja. Csak éppen az ellenzéki napilapok mögött álló különböző polgári és földbirtokos rétegek nem Horthyra és Gömbösékre akarják bízni az ország ellenforradalmi kormányzását. Annak érdekében, hogy megakadályozzák ezek uralomra jutását, és hogy leleplezzék Horthy igazi arcát, írnak a különítmények garázdálkodásairól. Erre a fővezérség felelete, hogy az ellenzéki politikai napilapok betiltásával terrorizálja az ellenzéket, a tehetetlen Friedrich-kormányzatot, a polgári közigazgatást.

Amikor a lapok felháborodottan tiltakoznak, hogy a fővezérnek nem áll jogában megrendszabályozni a sajtót, kihívóan válaszolja: – Minden művelt ember híve a gondolat- és sajtószabadságnak. De egyes lapok oly nagyfokú kútmérgezést folytatnak, hogy azt tovább tűrni nem lehet. A becsületes, hazafias, nemzeti és faji érzéstől áthatott sajtó szabadon megírhatja azt, amit akar. Fajom megrontását azonban nem engedhetem meg! …

A polgári lapok még élesebben vetik fel a kérdést: kit és kiket terhel a felelősség a dunántúli helyzetért? Válaszuk: elsősorban felelősek a végrehajtók: Prónay, Ostenburg és tucatnyi más különítmény. Felelős a szegedi szellem: Gömbös és társai, akik életre hívták és tüzelik a különítményeket.

A legfőbb felelős Horthy, aki mindezt eltűri. Pedig rendelkezik olyan hatalommal, hogy megfékezhetné a különítményeseket. Meg is kísérli, hogy azután újból eltűrje és fedezze. Nemcsak amiatt, mert tarthat esetleg lázadásuktól. Szellemében Horthy ugyanaz, mint Prónay, aki naplójában szégyenkezés nélkül dicsekszik fehérterrorista tetteivel. Horthynak, akárcsak Prónaynak, a tisztek ellenforradalmi szadizmusa legfeljebb csínytevés, imposztorság.

Ez a szellem viszi Horthyt olyan, felháborodást és nemzetközi bonyodalmat kirobbantó akcióba is, mint Prónay terve, hogy elrabolja és kivégezteti az Ausztriában, Bécs mellett internált népbiztosokat. Ha ez nem sikerülne, meg akarja őket mérgeztetni, mit sem törődve azzal, hogy a konyha, ahol a népbiztosok számára főznek, legalább százötven embert táplál: rendőröket, asszonyokat, gyermekeket.

Prónay – naplója szerint – Kun Béla és társai elrablásához, kivégzéséhez, illetve a merényleti tervhez szükséges pénzösszeget, autókat Horthy személyes utasítására kapta. A végrehajtásban részt vesz Rantzberg Győző százados vezetése alatt: báró Rohr István, Karl Dezső, Sturm János, valamint Dietrich Walter és Prossl Ernő, akik születésükre nézve osztrákok, de a szegedi állomásozás óta nála szolgálnak. Álnéven és igazolványokkal készülnek Bécsbe, hogy ott – a már előbb odaérkező Balassával együttműködve – minden feltűnést kerülve kezdjék meg munkájukat.

Főszerep jut e tervekben Csuvara Mihálynak, aki nem tisztje Prónaynak. Oroszországból hazaérkezett, állítólagos volt kommunista, aki vállalja a provokátor szerepét.

A tisztek Bécs különböző helyein, külvárosi szállodákban, rokonoknál szállásolják el magukat; szükséges összeggel bőven ellátottak.

Felkészülnek tervük végrehajtására, amikor Prónay Bécsbe érkezik. Megtudják, hogy valaki közülük fecseghetett, mert Kun Bélát és társait az osztrák kormány váratlanul átszállítja új internáló helyükre, a karlsteini várba.

Ezzel kapcsolatban ír Prónay arról, hogy a merénylet előkészítése ügyében a szombathelyi laktanyában felkeresett egy Szenegál nevű különítményes tisztet. A fogdában találja, ahonnan jajveszékelés hallatszik. Szenegál éppen egy pucérra vetkőztetett férfit, bizonyos testrészére lógyeplőszíjat erősítve, nádvesszővel futtat maga körül, közben vallatja.

Horthy még Szegedről jól ismeri Szenegált és szadizmusát. De százával tűr meg Szenegálokat a hadseregben. Ismeri az olyan ügyek százait is, amikor a különítményesek által megkínzottak, megrablottak vagy meggyilkoltak hozzátartozói a bíróságokhoz fordulnak védelemért. Nem lehet bíróilag eljárni egyetlen fehérterrorista tiszt ellen sem, mert a fővezérség nem adja ki őket.

A fővezérség értesíti például a székesfehérvári ügyészséget, hogy az ilyen és ilyen számú … ügyészi megkeresésekre az alábbi ügyekben, mint a zsidóbizományosok üldözése, ítélet nélküli önbíráskodás megszűntetése, fehér osztagok önkényeskedése, Prónay százados és egy szegedi ezred önkényeskedése Kaposváron – tekintettel arra, hogy ezekben a följelentésekben semmiféle konkrét vád fölemlítve nem volt -, a gyanúsítottak, illetve az alakulatok kioktatásával, szigorú figyelmeztetésével a felsorolt ügyek elintézést nyertek.

Közismert az is: Horthy hogyan távolítja el a hadseregből Bernátsky tábornokot, mert a kaposvári katonai körzet parancsnokaként meg akarta akadályozni a hivatalosan neki alárendelt Prónay és különítményeseinek szörnyűségeit. Horthy akaratából Bernátsky alulmarad az alárendeltjeivel vívott küzdelemben!

A különítményesek garázdálkodásai közben, amikor helyzete amúgy is nehéz, értesül Bernátsky arról, hogy Prónay előtte ismeretlen célból Ausztriába küldte több tisztjét. A tábornok nem tud Kun Béla és társai – Horthy által engedélyezett – elrablási tervéről, parancsot ad Prónaynak, szüntesse meg titokzatos működését Ausztriában.

Másnap 166/91 hadműveleti számmal Bernátsky tábornok parancsot kap Soós vezérkari főnöktől: – A Prónay-század egy része a fővezérségtől nyert szigorúan bizalmas utasítások szerint különleges missziót van hivatva teljesíteni, melyről bővebb tájékoztatás nem opportunus. Felhívom, hogy a Prónay-század egy részének kiküldésében engedélyezzen szabad kezet, hogy feladatukat megfelelően végrehajthassák.

Bernátsky mit sem ért a parancsból. Főképpen azt nem, mi köze a különleges missziónak a Prónay-különítmény garázdálkodásaihoz. Ennek tisztázásáig fenntartja tiltó parancsát.

Válaszként Soós vezérkari főnök távirati úton felmenti őt a parancsnokságtól. A minisztérium rendelkezésére bocsátja, ahol harmadrangú beosztásba helyezik.

Horthy személyes utasítása és bosszúja ez. Így fogadja meg Magasházy augusztus 12-i tanácsát, amikor Bernátsky parancsmegtagadásakor azt javasolta: repüljenek azonnal Siófokra, és ott majd eldöntik a továbbiakat. Ha a politikai célszerűség úgy parancsolja, a visszavonulási parancsmegtagadásért Horthy vagy fenyítse meg a tábornokot, vagy mintha a parancs csak politikai álcázás lenne s kezdettől érvénytelen, ennek helyes értelmezéséért tüntesse ki Bernátskyt.

Nem tünteti ki a tábornokot. Az első lehető alkalommal eltávolítja a kényelmetlen tanút. Leváltja azt a katonát, akinek egyedül köszönheti, hogy a visszavonulási parancs megtagadásával ő most nem helyőrségi parancsnok Szegeden, hanem katonai és politikai tényező, akivel Friedrichnek csakúgy, mint az antantnak, országos jelentőséggel kell számolnia.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!