ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Az Ausztriában uralmon levő, szociáldemokrata többségű koalíciós kormány a Tanácsköztársaság idején teljes szabadságot ad Bethlenék Antibolsevista Comitéje szervezkedéséhez. Az ide menekült kommunista népbiztosokat szigorú internáltságban tartja.
A Bécs melletti internáló táborban hivatalosan Kun Béla mindössze magyar újságokhoz jut, illegálisan mégis talál kapcsolatot a külvilághoz. Támogatja a magyar kommunista emigráció szervezkedését Ausztriában, a párt kezdeti illegális működését Magyarországon. Forradalomról forradalomra címmel füzetet ír. Összegezi ebben a múlt tanulságait, készül a feltétlenül elkövetkező, második magyarországi proletárforradalomra.
A proletariátus magyarországi diktatúrája megbukott – írja Kun – A nemzetközi ellenforradalomnak ez a diadala a proletariátus nemzetközi forradalmának egy szakaszát zárja le. A demokratikus ellenforradalom, a tanácskormányt követő szociáldemokrata Peidl-kormány csodálatos gyorsasággal végzi feladatát. Háromnapi tiszavirág léte alatt visszaállítja a termelőeszközök magántulajdonát, a munkásosztály kizsákmányolását, a régi bürokráciát, a hadsereget, a csendőrséget, rendőrséget, a címeket és rangokat; megteremti a demokráciát, lefegyverzi a proletariátust, mialatt a régi uralkodó osztály kis csoportja, hivatásos katonák felfegyverzik magukat.
Miután a Peidl-kormány a munkásság diktatúrája helyébe lerakja a demokratikus burzsoá állam alapjait, a földet, a gyárat, a bányát visszaadja azoknak, akiket a polgári jogrend szerint egyedül illet meg, helyreállítva a magántulajdon biztonságát, megadja magát Friedrichék puccsának.
A Peidl-kormánynak a hatalomból való kiebrudalása után egységes rendpárttá tömörül az ellenforradalmi burzsoázia, de néhány hét alatt elemeire bomlik szét.
A fehérterror nem más, mint a bürokrácia, a tisztikar, a rendőrség, a kapitalistáktól független paraziták uralma, akik a készből élnek, a burzsoázia már megszerzett értéktöbbletének költségére. Hátvédjük azokból a rétegekből kerül ki, melyeknek nincsenek speciális osztályérdekeik, de közös tulajdonságuk, hogy a társadalom költségére élnek; a kapitalista termelés által tönkretett, sem élni, sem meghalni nem tudó, de magántulajdonának roncsaiba kapaszkodó kispolgárság, a lumpenproletariátus, mely rabolni, fosztogatni akar az ellenforradalomban és forradalomban egyaránt, és a lumpenburzsoázia.
Áldólag terjeszti ki kezét e díszes társaság fölé az egyház, mely a Tanácsköztársaság egyházellenes intézkedéseitől megijedt, vagyonát és jövedelmét olyannyira félti, hogy a tízparancsolat nyílt felfüggesztésére is megtalálja a jogcímet abban, hogy az zsidó eredetű …
Amíg a szociáldemokrácia még ki meri ejteni az osztályharc szót, amíg nemcsak demokráciáról, de szocializmusról is merészkedik dadogni, amíg tehát tartani lehet a munkásosztály valamelyes szervezett akciójától, addig a fehérterror keresztény cégére szociális madzagon lóg. Nemzeti kötél kerül azonban a szociális madzag helyére, amidőn a szociáldemokrata szakszervezeti vezérek ostoba önzése, a miniszteri és államtitkári székek reménysége fejében, hogy az antant bizalmára minél jobban rászolgáljon, s a bolseviki múltat teljesen elfelejtse, nyíltan felfüggeszti az osztályharcot – írja Kun Béla a Szociáldemokrata Párt szeptember 10-i határozatáról, amely súlyosan elítéli a Tanácsköztársaságot, a kommunistákat.
Ilyen politikai helyzetben – állapítja meg Kun Béla -, amikor a Szociáldemokrata Párt lemond az osztályharcról, és az általános kiengesztelődést teszi programjává, alakul meg a szociális mázát magáról máris levető párt, a hatalom pillanatnyi kezelője, a Keresztény Nemzeti Párt. Ebben a pártban felülkerekedik a magas rangú bürokrácia s a nagyobb sarzsijú tisztikar. Osztályháttere azonban e pártnak nincsen. Uralmának alapja: a fehér hadsereg fegyvere és mind az antant, mind a reá támaszkodó burzsoá pártok és a Szociáldemokrata Párt tehetetlensége.
Csupán a főpapság és a legnagyobb birtokosok egy része támogatja a Keresztény Nemzeti Pártot, melynek vagyoni érdekei már csak terrorral védelmezhetők meg. A burzsoázia többi része külön pártot alkot – utal Kun Béla a számos polgári pártra, amely a liberális blokk megalapításáról tárgyal. Majd azzal folytatja:
Az igazi arisztokrata konzervatív elemeknek Friedrichék jött-ment parvenü társaság, mely kénytelen néha a nagybirtokellenes jelszavakat is világgá bocsátani, hogy parasztot is foghasson. A Kisgazdapárt az egyházi és főúri birtokra éhes. A háborús uzsora, a diktatúra alatt való városkizsákmányolás kövérre duzzasztotta zsebeit, értéktelenedő pénzét földbe akarja fektetni. A Keresztény Nemzeti Párt nem nyúlhat hozzá az egyházi és főúri földekhez, a keresztény nemzeti múlt alapjaihoz; a Kisgazdapárt tehát szintén részesedni akar a hatalomból.
A fináncarisztokrácia és a nagyipari burzsoázia rendezett, véglegesen kialakult állapotokat akar. Friedrichéket azonban csak pogrommal lehet kielégíteni: a lumpenproletariátus és a lumpenburzsoázia nyílt fosztogatásban nyerheti el csupán életfeltételeit.
Összegezve: a burzsoázia mai helyzetének Magyarországon a jellemzője: egység a munkásosztály minden megmozdulási kísérletével, sőt szándékával szemben. Egy, nemcsak a népesség egészétől különvált, de magától az uralkodó osztályoktól is önállósult állam, helyesebben karhatalom, mely még a bürokrácia uralmát is csak addig tűri, míg parazita érdekei egybeesnek az övével. Ezzel ellentétben a burzsoázia arra törekszik, hogy az állam karhatalmi jellegével szemben annak gazdasági jellegét domborítsa ki inkább, a diktatórikus terrorisztikus formáját elhomályosítja, a bürokrácia és karhatalom önállóságát megszüntetve a hatalmat kezébe vegye.
Siófokon 1919 augusztus végi dátummal írja Prónay a naplójába: – A fürdőtelep meglehetősen kiürült, a jobb fürdővendégek elköltöztek. Elment a városból a zsidóság, mert rosszul érezte magát a különféle különítmények közelségében … Az összefogott szovjet ágensek, izgatok, kémek megtöltik az erre a célra felállított fogdát, ezért éjjelenként sokat kell közülük a Balaton fenekére küldeni, hogy az utánuk következőknek helyük legyen …
Sokan tudnak az itteni borzalmákról. Szájról szájra adják tovább. A nagy nyilvánosság sajtó útján nem értesülhet erről. A Friedrich-kormány papírhiányra hivatkozással közel két hónapig megtiltja az ellenzéki sajtó megjelenését. 1919 szeptember végétől kénytelen mégis engedélyezni.
Somogyi Béla szociáldemokrata újságíró szerkesztésében megjelenik a Népszava. A siófoki fehérterroristák foglára címmel, október 4-én cikket jelentet meg Horthy fővezér siófoki fogházának borzalmairól.
Az adatokat a siófoki fogda foglára, Hayden István törzsőrmester szolgáltatja. Nem bírja elviselni az ottani szörnyűségeket. Megszökik Budapestre, és mindent elmond a Népszava egyik munkatársának.
Amikor foglárként a siófoki fogházba került szolgálatra, látta, hogy az egyik zárkában a falon sorjában nyolc akasztott ember lóg, a földön egy sebekkel borított halott. Hayden egész testében megreszketett a látványtól.
Mint a fogház foglárának, az összes foglyokat neki adják át. Augusztus 16-án este őrzésére bíznak negyvenhét embert, akiket Balatonfüredről hoztak át. Éjjel két órakor Freisberger százados jön hozzá, hogy a foglyok közül elvisz negyvenkettőt.
Hayden írásbeli utasítást kér. Freisberger megfenyegeti: ha még szólni mer, őt is elviszi.
A negyvenkét elhurcolt közül tizenegy zsidó, a többi keresztény munkásember. Friesberger és katonái a Siófokhoz közeli erdőbe viszik a szerencsétleneket, ahol megkínozzák és kivégzik őket. A halottakat kirabolják, az árokba temetik.
Prónay százada harminchat embert végeztet ki a siófoki Csibi-telepen. Ezeket is kirabolják.
Augusztus végén tizenhat embert visznek el, szeptember 1-én tizenkettőt.
Balatonlellén elfogják Szamuely Tibor népbiztos öccsét, Szamuely Zoltánt és a szállásadóit, férjet, feleséget. Hayden elmondja: az egyik tiszt meg akarta menteni az asszonyt. – Szegény, semmiről sem tehet, hagyjuk talán! – Freisberger azonban türelmetlenül int: – Ki kell végezni. Három hete van már itt, mindent látott és tud …
Általában minden napra esik egy-két kivégzés – mondja el Hayden. A Prónay-, a Madary- és Freisberger-különítmények két hónap alatt Siófokon több mint kétszáz embert végeztek ki.
Hayden felsorolja a kivégzettek, a borzalmakat elkövető tisztek nevét. Elbeszéli, hogy tönkrementek az idegei a siófoki fogházban látottaktól, hallottaktól. Állandó baja volt a tisztekkel. Gyakran berúgtak, és részeg állapotban saját mulatságukra kínozták halálra a foglyokat.
Hayden minden alkalommal igyekezett nekik ellenállni. Ilyenkor a tisztek azzal mentek Prónayhoz, hogy Hayden foglár megbízhatatlan. Végre új beosztást kapott, a géppuskásokhoz került. De elege volt a fehérszolgálatból, amely súlyos beteggé tette. Elment orvoshoz. Bizonyítványt kért, hogy elbocsátását kérje a hadseregből. Freisberger százados tudomást szerzett erről, letartóztatta.
– Majd meggyógyulsz, sohasem leszel többé beteg, megdöglesz – fenyegetőzik, amikor elébe viszik.
Hayden ezért szökött meg Siófokról – írja a Népszava.
A lap leleplező cikke, amelyben Hayden hiteles koronatanúként számol be a siófoki szörnyűségekről, vihart vált ki az országban és világszerte.
Horthy számára itt az alkalom: most megtehetné, hogy a nyilvánosság elé lépjen, megtagadja a szörnytetteket, utasítást adjon a bűnösök letartóztatására, szigorú megbüntetésére. Bebizonyíthatná ezzel, hogy valóban szándéka a fehérterror megfékezése.
Nem ezt teszi. Hayden letartóztatására ad parancsot: hozzák vissza megbűnhődni Siófokra.
Hayden és felesége álnéven él Budapesten, majd Jugoszláviába indul hajón. Egy különítményes őrnagy felismeri. Dunaföldváron a feleségével együtt bekíséri az itt állomásozó Ostenburg-különítmény laktanyájába.
Horthy éppen Dunaföldvárott tartózkodik. Fővezéri szemlét tart az itteni katonai alakulatok felett. Ostenburg azzal jelenti Hayden letartóztatását Horthynak, hogy máris megkapták a magukét.
Horthy felelete később szállóigévé válik:
– Ti már eleget kéjelegtetek a Haydenekkel. Hagyjatok Siófoknak is valamit. Szállítsátok őket Siófokra.
A Dunaföldvárott máris megkínzott Haydenéket késő este viszik Siófokra. Külön-külön zárkába csukják. Hayden, a fogház volt foglára, jól ismeri az itteni körülményeket, és még aznap éjjel a fogda falának áttörésével megszökik. Nyilván itteni volt bajtársai segítik ebben.
Hayden feleségét a különítményesek megkínozzák; belehal a bántalmazásokba.
Hayden levele alapján a Népszava – Hayden István megszökött Siófokról címmel – beszámol a siófoki újabb szörnytettről, ami még inkább növeli az országos felháborodást.
A különítményesek, Horthytól személyesen is ösztönözve, valósággal bosszút esküsznek a Népszava és annak szerkesztője, Somogyi Béla ellen. Egyelőre mégis elállnak bosszújuk végrehajtásától, de csak amiatt, mert Somogyi elrablásával megzavarnák az éppen megindult tárgyalásokat a románoktól megszállt dunántúli területek kiürítéséről.
A Hayden-üggyel kapcsolatban a polgári ellenzéki napilapok is hírt adnak a fehérterror szörnyűségeiről. Horthy a kormány hatáskörének teljes semmibevételével rendeletet adat ki nemcsak a Népszava, hanem valamennyi polgári ellenzéki napilap – Az Újság, Budapesti Újság, Pesti Napló, Az Est, Magyarország, A Nap, Déli Express, Világ – lefoglalására a Nemzeti Hadsereg területén; terjesztésüket minden eszközzel megakadályozza.
Példátlan eljárás ez részéről, ha egyszer a Friedrich-kormány biztosította már a napilapok országos terjesztési jogát. De valamennyi napilap, amelynek lefoglalását Horthy elrendeli, ténylegesen az ellenforradalmat támogatja. Csak éppen az ellenzéki napilapok mögött álló különböző polgári és földbirtokos rétegek nem Horthyra és Gömbösékre akarják bízni az ország ellenforradalmi kormányzását. Annak érdekében, hogy megakadályozzák ezek uralomra jutását, és hogy leleplezzék Horthy igazi arcát, írnak a különítmények garázdálkodásairól. Erre a fővezérség felelete, hogy az ellenzéki politikai napilapok betiltásával terrorizálja az ellenzéket, a tehetetlen Friedrich-kormányzatot, a polgári közigazgatást.
Amikor a lapok felháborodottan tiltakoznak, hogy a fővezérnek nem áll jogában megrendszabályozni a sajtót, kihívóan válaszolja: – Minden művelt ember híve a gondolat- és sajtószabadságnak. De egyes lapok oly nagyfokú kútmérgezést folytatnak, hogy azt tovább tűrni nem lehet. A becsületes, hazafias, nemzeti és faji érzéstől áthatott sajtó szabadon megírhatja azt, amit akar. Fajom megrontását azonban nem engedhetem meg! …
A polgári lapok még élesebben vetik fel a kérdést: kit és kiket terhel a felelősség a dunántúli helyzetért? Válaszuk: elsősorban felelősek a végrehajtók: Prónay, Ostenburg és tucatnyi más különítmény. Felelős a szegedi szellem: Gömbös és társai, akik életre hívták és tüzelik a különítményeket.
A legfőbb felelős Horthy, aki mindezt eltűri. Pedig rendelkezik olyan hatalommal, hogy megfékezhetné a különítményeseket. Meg is kísérli, hogy azután újból eltűrje és fedezze. Nemcsak amiatt, mert tarthat esetleg lázadásuktól. Szellemében Horthy ugyanaz, mint Prónay, aki naplójában szégyenkezés nélkül dicsekszik fehérterrorista tetteivel. Horthynak, akárcsak Prónaynak, a tisztek ellenforradalmi szadizmusa legfeljebb csínytevés, imposztorság.
Ez a szellem viszi Horthyt olyan, felháborodást és nemzetközi bonyodalmat kirobbantó akcióba is, mint Prónay terve, hogy elrabolja és kivégezteti az Ausztriában, Bécs mellett internált népbiztosokat. Ha ez nem sikerülne, meg akarja őket mérgeztetni, mit sem törődve azzal, hogy a konyha, ahol a népbiztosok számára főznek, legalább százötven embert táplál: rendőröket, asszonyokat, gyermekeket.
Prónay – naplója szerint – Kun Béla és társai elrablásához, kivégzéséhez, illetve a merényleti tervhez szükséges pénzösszeget, autókat Horthy személyes utasítására kapta. A végrehajtásban részt vesz Rantzberg Győző százados vezetése alatt: báró Rohr István, Karl Dezső, Sturm János, valamint Dietrich Walter és Prossl Ernő, akik születésükre nézve osztrákok, de a szegedi állomásozás óta nála szolgálnak. Álnéven és igazolványokkal készülnek Bécsbe, hogy ott – a már előbb odaérkező Balassával együttműködve – minden feltűnést kerülve kezdjék meg munkájukat.
Főszerep jut e tervekben Csuvara Mihálynak, aki nem tisztje Prónaynak. Oroszországból hazaérkezett, állítólagos volt kommunista, aki vállalja a provokátor szerepét.
A tisztek Bécs különböző helyein, külvárosi szállodákban, rokonoknál szállásolják el magukat; szükséges összeggel bőven ellátottak.
Felkészülnek tervük végrehajtására, amikor Prónay Bécsbe érkezik. Megtudják, hogy valaki közülük fecseghetett, mert Kun Bélát és társait az osztrák kormány váratlanul átszállítja új internáló helyükre, a karlsteini várba.
Ezzel kapcsolatban ír Prónay arról, hogy a merénylet előkészítése ügyében a szombathelyi laktanyában felkeresett egy Szenegál nevű különítményes tisztet. A fogdában találja, ahonnan jajveszékelés hallatszik. Szenegál éppen egy pucérra vetkőztetett férfit, bizonyos testrészére lógyeplőszíjat erősítve, nádvesszővel futtat maga körül, közben vallatja.
Horthy még Szegedről jól ismeri Szenegált és szadizmusát. De százával tűr meg Szenegálokat a hadseregben. Ismeri az olyan ügyek százait is, amikor a különítményesek által megkínzottak, megrablottak vagy meggyilkoltak hozzátartozói a bíróságokhoz fordulnak védelemért. Nem lehet bíróilag eljárni egyetlen fehérterrorista tiszt ellen sem, mert a fővezérség nem adja ki őket.
A fővezérség értesíti például a székesfehérvári ügyészséget, hogy az ilyen és ilyen számú … ügyészi megkeresésekre az alábbi ügyekben, mint a zsidóbizományosok üldözése, ítélet nélküli önbíráskodás megszűntetése, fehér osztagok önkényeskedése, Prónay százados és egy szegedi ezred önkényeskedése Kaposváron – tekintettel arra, hogy ezekben a följelentésekben semmiféle konkrét vád fölemlítve nem volt -, a gyanúsítottak, illetve az alakulatok kioktatásával, szigorú figyelmeztetésével a felsorolt ügyek elintézést nyertek.
Közismert az is: Horthy hogyan távolítja el a hadseregből Bernátsky tábornokot, mert a kaposvári katonai körzet parancsnokaként meg akarta akadályozni a hivatalosan neki alárendelt Prónay és különítményeseinek szörnyűségeit. Horthy akaratából Bernátsky alulmarad az alárendeltjeivel vívott küzdelemben!
A különítményesek garázdálkodásai közben, amikor helyzete amúgy is nehéz, értesül Bernátsky arról, hogy Prónay előtte ismeretlen célból Ausztriába küldte több tisztjét. A tábornok nem tud Kun Béla és társai – Horthy által engedélyezett – elrablási tervéről, parancsot ad Prónaynak, szüntesse meg titokzatos működését Ausztriában.
Másnap 166/91 hadműveleti számmal Bernátsky tábornok parancsot kap Soós vezérkari főnöktől: – A Prónay-század egy része a fővezérségtől nyert szigorúan bizalmas utasítások szerint különleges missziót van hivatva teljesíteni, melyről bővebb tájékoztatás nem opportunus. Felhívom, hogy a Prónay-század egy részének kiküldésében engedélyezzen szabad kezet, hogy feladatukat megfelelően végrehajthassák.
Bernátsky mit sem ért a parancsból. Főképpen azt nem, mi köze a különleges missziónak a Prónay-különítmény garázdálkodásaihoz. Ennek tisztázásáig fenntartja tiltó parancsát.
Válaszként Soós vezérkari főnök távirati úton felmenti őt a parancsnokságtól. A minisztérium rendelkezésére bocsátja, ahol harmadrangú beosztásba helyezik.
Horthy személyes utasítása és bosszúja ez. Így fogadja meg Magasházy augusztus 12-i tanácsát, amikor Bernátsky parancsmegtagadásakor azt javasolta: repüljenek azonnal Siófokra, és ott majd eldöntik a továbbiakat. Ha a politikai célszerűség úgy parancsolja, a visszavonulási parancsmegtagadásért Horthy vagy fenyítse meg a tábornokot, vagy mintha a parancs csak politikai álcázás lenne s kezdettől érvénytelen, ennek helyes értelmezéséért tüntesse ki Bernátskyt.
Nem tünteti ki a tábornokot. Az első lehető alkalommal eltávolítja a kényelmetlen tanút. Leváltja azt a katonát, akinek egyedül köszönheti, hogy a visszavonulási parancs megtagadásával ő most nem helyőrségi parancsnok Szegeden, hanem katonai és politikai tényező, akivel Friedrichnek csakúgy, mint az antantnak, országos jelentőséggel kell számolnia.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!