– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen!
A proletárdiktatúra következetes harc a kapitalizmus ellen!
A szocializmus a szocialista demokráciát valósítja meg!

 

A szocializmus harca a kapitalizmus ellen az emberi jogokért, az emberiség demokráciájáért történik!
Az emberiség megmaradása, a jövője csak a kapitalizmus meghaladásával lehetséges!
Ami csak a szocializmuson át a kommunizmus lehet!

 

Minden hosszútávon hatékony társadalom munka alapú, a kapitalizmus, a fasizmus és a szocializmus is, de csak a szocializmusban valósítható meg a kizsákmányolás megszüntetése, az emberi jogok megvalósulása, mert a szocializmusban nincs mivel és nincs kit ezért nem is lehet kizsákmányolni, mert megszűnik a politikai-gazdasági alapja a kizsákmányolásnak; egyszerűen nincs, nem lehet kizsákmányoló és így nincs kizsákmányolt sem.

A szocializmus erkölcse az, hogy minden munkaképesnek a legjobb képességei szerint dolgoznia kell és ez a jövedelme alapja. – A szocializmusban az elosztás lényegében véve a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint” elv alapján történik (erre törekszik), a kommunizmusban viszont a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv válik, válhat valóra. – Ezért lehet csak a szocializmus az emberséges demokratikus társadalom, mert nincs kizsákmányolás, élősködés, szolgaság, felsőbbrendűség, ami a kapitalizmusban elkerülhetetlen.

Mi a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer lényege?

A szocializmus célja a marxizmus-leninizmus tudományának vezérfonalán eljutni az osztálynélküli kommunista társadalomba. A gazdaságot a szocialista demokráciában hatékonyan, emberségesen, a természet és társadalomtudományok segítségével fejleszti.

A szocializmus olyan társadalom, amely a termelési eszközök társadalmi (közösségi) tulajdonán alapul, és ahol az egész népgazdaság fejlődését a tervszerűség jellemzi. A szocializmusban felszámolják a kizsákmányoló osztályokat, megszüntetik az ember ember általi kizsákmányolását.

A szocializmus a kommunisták vezetésével a dolgozók politikai-gazdagági hatalma a szocialista jogállamiság keretében. A törvényeket a nép által választott képviselők hozzák, és a végrehajtás, az ellenőrzés, az igazságszolgáltatás a megfelelő szervezetekben a törvények szerint történik. A termelőeszközök dominánsan társadalmi, közösségi tulajdonban vannak. Meghatározó a tervgazdálkodás, a tudományos világnézet, a szocialista erkölcs, mert ezek teszik lehetővé a kizsákmányolás, az élősködés, a szolgaság, a felsőbbrendűség megszüntetését, az emberi jogok érvényesülését, a szocialista demokráciát.

A szocialista termelés alapvetően a tőkés termeléshez hasonlít, mint árutermelés, de a termelőeszközök tulajdonosa, így a haszon élvezője is a dolgozók termelő közössége. Nincs kizsákmányoló, a termeléshez szükséges befektetés finanszírozója a dolgozó termelőközösség, és a termelés eredménye is a közösségé. Az elosztás, pedig az elvégzett munka értéke, hasznossága szerinti történik, figyelembe véve az elvégzett munka minőségi különbségeit. Ez az irányadó elv.

A kapitalizmus a termelőerők fejlődésével, ha túléli a kapitalizmussal együttjáró elkerülhetetlen katasztrófákat, eljuthat a kommunizmus határáig. A termelőerők fejlődésével, a robotizálással, a szinte korlátlanná váló termelőkapacitással mindenképpen kiesik az emberiség többsége a létszükségleti termékek termeléséből, és csak nagyon kevés, főleg nagy tudású dolgozókra, tudósokra lesz csak szükség a gazdaság működéséhez. A másik lehetőség, ami garantálja az emberiség fennmaradását, a szocializmus segítségével demokratikusan, emberségesen, a tudomány felhasználásával eljutni a kommunizmusig. De ez mindenképpen fordulópont lesz, ha eljut erre a szintre az emberiség a fejlődésében. Ha a kapitalista úton fejlődik a világ, akkor a kapitalizmus romjain mindenképpen választania kell az emberiségnek: vagy a kommunizmus az emberré válás útja, vagy a fasizmus milliárdos népirtása. Nincs más választás! Kommunizmus ahol már nem a pénz az értékmérő, mert nincs rá szükség, a fejlett gazdaságban lehetővé válik és szükségletek szinte korlátlan kielégítése.

Mi lesz az ember célja, dolga, ha nem kell dolgoznia? Ha nem lehet dolgoznia, mert mindent a gépek termelnek szinte emberi beavatkozás nélkül? Mi lehet az ember célja, ha nem az életben maradásért való munka, küzdelem? Ezt majd az utókor megoldja, ma még elképzelni is nehéz! Talán a művészet, a tudomány, a tanulás, a társasélet, a sport, a világ megismerése? A leggazdagabb kapitalisták már a szükségletük korlátlan kielégítését élvezhetik az emberiség kifosztása árán. Ezeknek az élősködőknek már bizonyára van tapasztalatuk a munkanélküli élet problémáiból, ami az emberiség túlnyomó többségének ma még a nyomort jelenti.

A kapitalizmusból a szocializmusba történő demokratikus átmeneti időszakban, ami a népi demokrácia, még van kapitalista és van kizsákmányolás, de a hatalomnak dominánsan a kommunisták vezetésével már a dolgozók kezében kell összpontosulnia, a marxizmus-leninizmus tudománya alapján, a szocializmus felé vezető úton. A népi demokráciában a kapitalizmus anarchikus erőit a dolgozó nép, a társadalom ellenőrzése alatt, a társadalom érdekében kordában kell tartani. (Továbbfejlődve, a szocializmusban viszont a vállalkozó képességet, az egyén érdekeltségét, az elvégzett munkának megfelelően, hatékony ösztönzéssel, már a társadalom fejlődése érdekében kell hasznosítani, a társadalom érdekének kell alárendelni. A társadalomnak, a közösségnek viszont az egyén boldogulását kell segítenie, megszerveznie, az ehhez szükséges körülményeket megteremtenie.) A népi demokrácia már túlmutat a kapitalizmus keretein, a szocializmus előszobája, a szocializmusba átvezető közbenső társadalmi forma. Egyfajta „demokratikus diktatúra”, ahol a proletárdiktatúra együtt létezik a szocialista és polgári demokrácia keverékében a demokrácia védelmében, a szocializmus elérésére, és a fasizmus, a totális terrorisztikus kapitalista diktatúra ellen kíméletlen harcot folytat a társadalom összes demokratikus erőivel. Az osztályharc a kapitalisták és a proletárok között még megvan, de a proletárdiktatúra már erős, a politikai és gazdasági hatalomban a dolgozók, a társadalom érdekei a meghatározók.

A kapitalizmus alapvető hibája, hogy nem alkalmazhatja következetesen – éppen hogy nem – a valóságra alapozott, a tudományos módszerekkel feltárt társadalmi törvényeket. Azért nem alkalmazhatja, mert akkor el kellene ismerni a kapitalizmus működési modelljének hatékonysága mellett a hibáit is. Azt, hogy a kapitalizmusban törvényszerű a kizsákmányolás, a bérrabszolgaság, az élősködés, a felsőbbrendűség embertelensége, ami az emberi jogok megsértése. El kellene ismernie a kapitalizmus működési módjából következő elkerülhetetlen társadalmi és világméretű gazdasági anarchiát. El kellene ismernie a kapitalizmus hibáiból törvényszerűen keletkező válságok, háborúk, nyomor, népirtás tényét, a proletárok feletti totális diktatúrát, ami már bűn az emberiség ellen. Így a társadalom fejlődése a vak ember mintájára könnyen hamis útra tévedhet, és téved folyton, ha nem kap segítséget a tudománytól, a társadalomtudománytól. A kapitalizmus katasztrofális válságai miatt (a túltermelési, a pénzügyi válságok, a munkanélküliség, a nyomor, a háborúk, az embertelenségek, a népirtás), a társadalmi törvények alkalmazása nélkül az emberiség vakon botorkál, és súlyos felesleges katasztrófákat szenved el. Az emberiség a tudomány, a társadalomtudomány ismeretében és felhasználásával könnyebben járhat a jó, a biztonságosabb úton, ez az igazi szabadság útja. A kapitalizmus működési módja alapvetően az egyéni érdek mindenek-felettiségét valósítja meg, ami az emberiség valódi összefogása ellen hat, elkerülhetetlenül embertelenséget okoz. A kapitalizmusban az ember-ember elleni harc célja az élősködés, ami nem az emberiség érdeke. Bár a kapitalisták és híveik ezt az élősködést nem ismerik el vagy egyszerűem nem is értik, ilyen az erkölcsük, az érdekük, a jobboldali embertelen világnézetük.

A kapitalisták élősködése érdekében, ami nem a társadalom érdeke, a társadalmi egységet, a népi összefogást így csak demagógiával, erőszakkal, diktatúrával lehet megvalósítani, aminek a legkövetkezetesebb formája a klasszikus hitleri fasizmus. A polgári demokráciában működő mosolygó fasizmus is kénytelen ezen az úton haladni, mert letér, le kell térnie a tudományos társadalmi módszer alkalmazásáról, de általában nem jut el a nyílt terrorig, az önkényuralomig, legtöbbször elég a demagógia, a hazugság, a hamis világnézet, a médiák, a politikusok szálhámos, hazug, derűs mosolya, Janus arca.

A kapitalizmus történetének meghatározó és a fejlődést elősegítő politikusai (pl.: de Gaulle, Franklin Delano Roosevelt, stb.) kiváló képességeik ellenére sem voltak képesek – éppen, hogy nem – a társadalomtudomány eredményeit felhasználni társadalmi hovatartozásuk miatt, csak néhány dologra ráéreztek és ez is elegendő volt, hogy csak a mosolygó fasizmusig jutottak el a kapitalizmus védelmében, és a klasszikus fasizmus legyőzői közé kerültek. Néhány kapitalista hatalom híres vezetői, így Hitler, Mussolini, Roosevelt, de Gaulle, Churchill különböző típusú fasizmust képviseltek, de mégis egymás ellenségeivé váltak, mert imperialista hatalmak voltak, pedig a fő ellenségük a Szovjetunió volt, aki mindenfajta fasizmus ellen harcolt. A második világháború után az USA vezetésével ezek az imperialista fasiszta hatalmak utódállamai, Hitler álma szerint már összefogtak és így sikerült a Szovjetuniót legyőzni.

Egyedül a kommunisták vezetésével a szocializmus, lehet alkalmas következetesen megvalósítani a társadalomtudomány feltárt eredményeit, ami a legalkalmasabb út az emberré válás felé, az emberséges emberi társadalomba. A szocializmus alapvető érdeke a világ valóságos tudományos megismerése, mert csak így lehet legoptimálisabban, a természet és a társadalom törvényeinek megismerésével és alkalmazásával elkerülni a katasztrófákat, a válságokat és emberséges emberré válni. Egyedül ez az út lehet a valódi szabadság útja!

*

Idézetek

A marxista filozófia alapjai: „… A termelési viszonyok alapja a szocializmusban a termelési eszközök szocialista társadalmi tulajdona. A kapitalizmusban a dolgozókat a magántulajdon gátja elzárja a termelési eszközöktől, ezért a munkaerő egyesülése a termelési eszközökkel, a tulajdonosok érdekei alapján történik, és elkerülhetetlenül antagonisztikus jellegű. A szocializmusban a termelés személyi és dologi tényezőinek egyesülése a termelési eszközök társadalmi tulajdonának alapján történik. A munkaerő többé már nem áru. A szocializmusban nincs és nem is lehet kizsákmányolás, nem léteznek az uralom és az alárendeltség viszonyai; az embereknek a termelési folyamatban fennálló kölcsönös viszonyai a kizsákmányolástól mentes dolgozók elvtársi együttműködésében és kölcsönös segítségében nyilvánulnak meg.”

… A szocialista társadalomban új típusú demokrácia van, amely mérhetetlenül magasabb rendű, mint a burzsoá demokrácia. Ezt mindenekelőtt a szocialista gazdasági rend határozza meg, amelynek politikai felépítménye a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia, a formális burzsoá demokráciával ellentétben, nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tagja számára ténylegesen biztosítja is a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez való jogot, a választójogot, az állam és a népgazdaság irányításában való részvétel jogát, a szólás-, a sajtó- és a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képességek fejlesztésének reális lehetőségét.”

„… A modern termelőerők megkövetelik a termelési eszközök magántulajdonának felszámolását és társadalmi tulajdonának létrehozását. Ez pedig a kizsákmányolás megszüntetésének alapfeltétele.

… A tulajdonnak két alapvető formája — magán- és társadalmi formája — van. A tulajdon formája — tehát az, hogy ki rendelkezik a termelési eszközökkel, az egész társadalom-e vagy egyes személyek, csoportok, osztályok — különbözteti meg egymástól a termelési viszonyok két alapvető típusát. Ha a termelési eszközök a társadalom egyik részének kezében vannak, míg a társadalom másik részének nincsenek termelési eszközei, akkor az emberek közti viszonyok az uralom és az alárendeltség, a kizsákmányolás és az elnyomás viszonyai. Ha a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, akkor az emberek közti viszonyok az együttműködésen és a kölcsönös segítségnyújtáson alapulnak.

… Az embereknek a termelési eszközökhöz való viszonya határozza meg a társadalomban fennálló valamennyi többi viszonyt: az embereknek és a különböző társadalmi csoportoknak a termelésben elfoglalt helyét és szerepét, valamint kölcsönös viszonyait, tevékenységük kölcsönös kicserélési formáit, a termékek elosztási módjait. Így például a tőkések, a termelési eszközök birtokosai rendelkeznek a vállalataikban megtermelt összes termékkel, a javakat létrehozó munkások viszont csupán munkaerejük értékét (s rendszerint azt sem teljesen) kapják meg munkabér formájában. A szocializmusban, ahol létrejött a termelési eszközök társadalmi tulajdona, nem fordulhat elő kizsákmányolás, s az elosztás a végzett munka szerint történik. A kommunista társadalomban, ahol egységes össznépi tulajdon lesz, kialakulnak a munka és az elosztás egyenlő feltételei, mindenki szükséglete szerint fog részesedni.

… a szocialista gazdaság nem spontán módon fejlődik, hanem tervszerűen, tudatosan épül, s építését a kommunista párt és a szocialista állam vezeti, amelyek tevékenységükben a társadalmi fejlődés objektív törvényeiről, a szocializmus és a kommunizmus építésének törvényeiről szóló marxista tanításra támaszkodnak. A kommunista párt vezető és irányító szerepet tölt be a szocialista gazdaság, valamint a rajta emelkedő szocialista felépítmény építésében és fejlesztésében.

… A szocialista forradalom a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak folyamán oldja meg a társadalom politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális átalakításának feladatát. Az átmeneti időszak a proletariátus politikai hatalmának megteremtésével kezdődik, és a szocialista gazdaság győzelmével, valamint az összes kizsákmányoló osztályok felszámolásával, azaz a szocialista társadalom — a kommunizmus első szakasza — felépítésével fejeződik be.

… A termelőerők fejlődését a kapitalista társadalomban, mint tudjuk, periodikus gazdasági válságok kísérik, amelyek elkerülhetetlenek, amikor a termelési eszközök tőkés magántulajdonban vannak. A modern termelőerők megkövetelik a termelési eszközök magántulajdonának felszámolását, valamint a társadalom részéről történő tervszerű felhasználásukat. A szocializmusban, a modern termelőerők megismert fejlődési törvényeivel összhangban létrejöttek a szocialista termelési viszonyok, amelyek között nincsenek gazdasági válságok. A szocializmusban a társadalom, a gazdasági törvényekkel összhangban, tervszerűen irányítja a termelőerők fejlődését. Ebben az fejeződik ki, hogy a vak szükségszerűség szabadsággá alakult.

… A proletár erkölcs összhangban van a munkásosztály életkörülményeivel és harcával, amely megköveteli a szolidaritást, a kölcsönös segítségnyújtást, az általános boldogulásról való gondoskodást, az egyéni érdekek alárendelését a társadalmi érdekeknek.”

*

Marxista fogalomlexikon – Értéktörvény: az árutermelés alapvetőtörvénye, amely azt a tendenciát fejezi ki, hogy hosszabb időszakot tekintve az áruk árát értékük határozzák meg. Az értéktörvény a kapitalista termelés viszonyai között utólag és spontánul szabályozza a termelést: differenciálja az árutermelőket; a technika fejlesztésére ösztönöz. Az értéktörvény érvényesül a szocialista árutermelésben is, azonban nem spontán, hanem tudatosan felhasznált törvényként (habár érvényesülésében spontán tendenciák is mutatkoznak). A szocialista gazdaságban a szocialista gazdaság törvényei szabályozzák a termelést, ezek része az értéktörvény is. A technikai fejlődést nem elsősorban ez határozza meg, de hatással van rá, nem differenciálja a termelőket, de fontos szerepe van a jövedelmek alakulásában. Magyarországon az 1968-as árreform fontos célja volt, hogy árarányok jobban megfeleljenek a társadalmi ráfordítások arányának. A termékek egy részének áralakulására hatással van a kereslet és kínálat, a piac értékítélete.

*

Napi.hu: „Neil deGrasse Tyson asztrofizikus -USA-: … A legveszélyesebb az, amikor a vágyvezérelt gondolkodásod felül akarja írni a világ objektív igazságait. Az oktatási rendszernek éppen ezért az lenne a legfontosabb feladata, hogy megadja az embernek a nyitottságot, a kíváncsiságot a világ megismerésére. Fel kell ismerni az objektív igazságokat, mert vannak tudományos tények, függetlenül attól, hogy ki melyik kultúrában él, vagy mi a vallása. Ezt kell a civilizáció alapjának tekinteni, máskülönben csak egy ingatag kártyavárról beszélhetünk. …”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!