A „Komszomolszkaja Pravda” szerkesztőségének valamennyi tagjához

Elvtársak! Tekintettel a „Komszomolszkaja Pravda” komoly jelentőségére, szeretnők közölni Önökkel első benyomásainkat a lap néhány cikkéről.

1) Úgy véljük, hogy Sztyeckij „Az új gazdasági politika új szakasza” c. cikkeinek néhány helye kétségeket ébreszt. Ezekben a cikkekben, igaz, letompított formában, végigvonul a „gazdagodjatok” jelszó. Ez a jelszó nem a miénk, helytelen, számos kétségre és félreértésre ad alkalmat, és ezért nem lehet helye a „Komszomolszkaja Pravda”vezércikkében. Ami jelszavunk a szocialista felhalmozás. Mi ledöntjük azokat a közigazgatási korlátokat, amelyek a falu jóléte emelésének útját állják. Ez a művelet feltétlenül megkönnyít mindenféle felhalmozást, magántőkés és szocialista felhalmozást egyaránt. De a párt még soha nem mondotta azt, hogy jelszavául a magánfelhalmozást tűzi ki. Azért engedjük útjára a „nep”-et és engedjük meg a magánfelhalmozást, hogy megkönnyítsük a mi jelszavunknak, a szocialista felhalmozásnak a megvalósítását népgazdaságunk rendszerében. Lehetséges, hogy egyes elvtársaink vitásnak tartják ezt a kérdést. De akkor meg is kell mondani, hogy a „gazdagodjatok” jelszó kérdése vitás, és az e jelszó mellett írott cikkeket mint vitacikkeket kell közzétenni. Másrészt világos, hogy a „Komszomolszkaja Pravda” nem vitarendező lap, hanem elsősorban pozitív lap, amely az olvasónak a párt által általánosan elfogadott jelszavakat és irányelveket ad.

Szóval, akárhogyan nézzük is a kérdést, akár formai szempontból, akár a kérdés lényege szempontjából, Sztyeckij cikkét a jelzett pontban rossznak kell minősíteni. Ajánlatos lesz ezentúl óvatosabbnak lenni.

2) Nem teljesen elfogadható Sztyeckij cikkeinek a falu nem-kapitalista fejlődéséről szóló pontja sem. Azelőtt lehetett a fejlődés nem-kapitalista útjáról beszélni. Most, amikor a harc a szocialista és a kapitalista fejlődés elemei között ténylegesen megkezdődött és nagy erővel bontakozik ki, helyesebb volna a fejlődés szocialista útjáról beszélni. Máskülönben az a benyomás támadhat, hogy a fejlődés két útján, a kapitalista és a szocialista úton kívül van még egy harmadik út is — ami helytelen, és semmiesetre sem meggyőző.

3) Ugyancsak helytelennek tartom Szlepkov „A lenini örökségről” c. cikkének azt a helyét, ahol arról van szó, hogy a kommunistáknak és a komszomolistáknak a szervezeti és politikai munkában versenyezniök kell a parasztság pártonkívüli aktívájával. Mindeddig azt a kérdést vetettük fel, hogy a párt körül meg kell teremteni egy ilyen aktívát, hogy nevelni kell ezt az aktívát, s ezt helyesnek tartottuk. Szlepkov most új kérdést vet fel, azt, hogy a kommunistáknak és a komszomolistáknak versenyezniök kell azzal a pártonkívüli aktívával, amelyet még meg kell teremteni. Ez helytelen és nincs összhangban a Szovjetek felélénkítésének jelszava alatt folytatott egész kampányunkkal. Nem versenyezni kell ezzel az aktívával, hanem meg kell teremteni, és nevelni kell.

4) Jó volna megszervezni azt, hogy a „Komszomolszkaja Pravda” rendszeresen adjon mellékleteket, népszerű brosúrák formájában, amelyeket a marxizmus legkiválóbb teoretikusai írnának a kommunizmusról, a proletárdiktatúráról, az Októberi Forradalomról, valamint a gazdaság és igazgatás különböző ágairól, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a komszomol-aktíva városi és falusi gyakorlati munkájával. Ezekből a kis brosúrák formájában megjelenő mellékletekből azután össze lehetne állítani afféle kis könyvtárat a komszomol-aktivisták számára, aminek feltétlenül komoly jelentősége van a komszomol-aktíva nevelése szempontjából.

5) Jó lenne egyszerűbbé tenni a „Komszomolszkaja Pravda” cikkeinek stílusát, kötelezni kellene a munkatársakat, hogy egyszerűen, rövid mondatokban írjanak, lehetőleg idegen kifejezések nélkül, úgy, ahogy ezt Iljics tudta tenni. Szükség esetén, megintcsak a „Komszomolszkaja Pravda” melléklete formájában, az idegen szavak egy kis szótárát lehetne kiadni, vagy legalább a cikkek szövegébe iktassák be a megfelelő magyarázatot, ha már nem lehet idegen szavak nélkül meglenni.

I. Sztálin
V. Molotov
A. Andrejev

Moszkva, 1925. június 2.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 7. kötet – című könyvből)

A J. M. Szverdlov egyetemhez

Az általános és a szakosított tanfolyam második záróvizsgája alkalmából

A Szverdlov Egyetem a tömegek vezetésére hivatott párttisztikar kialakításának egyik leghatalmasabb eszköze.

A Szverdlov Egyetem fennállása óta a szocialista építés különböző frontjain működő aktív pártmunkások egész osztagait nevelte már ki a párt számára.

Az Egyetem most ismét átad a pártnak munkába állításra egy 214 hallgatóból — többnyire munkásokból — álló osztagot.

Ennek az osztagnak, hogy a párt előtt álló bonyolult építési feladatok közepette eredményes munkát végezhessen, semmiesetre sem szabad megfeledkeznie helyzetünk néhány új körülményéről, amelyeknek ma döntő jelentőségük van.

Melyek ezek a körülmények?

Először, az a tény, hogy országunk alapvető osztályai, a proletariátus és a parasztság, az utóbbi időben lényegesen megváltoztak, aktívabbak lettek mind politikai, mind gazdasági tekintetben, s ezért meg is követelik a párttól, hogy új módon közeledjen hozzájuk. Nálunk nincs többé deklasszált munkásosztály — most a proletárok teljesen kialakult és életerős osztályával van dolgunk, amely kulturális és politikai tekintetben megnőtt és ennek következtében rugalmasabb és megfontoltabb vezetést követel a párttól. Ugyanezt kell mondanunk a parasztságról is. Ez már nem a régi parasztság, amelyet a régi vérszopók elgyötörtek és amely rettegett a volt földesúri földek elvesztésétől vagy amelyet megbénítottak az egész terményfelesleg kötelező beszolgáltatásának korlátjai. Ez új parasztság, amely kulturális tekintetben megnőtt, már elfelejtette a földesurat és az egész terményfelesleg kötelező beszolgáltatását, olcsó árukat és magas gabonaárakat követel és a végsőkig ki tudja használni a pártnak a Szovjetek felélénkítésére vonatkozó jelszavát. A pártnak maximálisan rugalmasnak kell lennie a mai parasztság irányában — ez a ma követelménye. Újra a proletariátus oldalára kell vonni a parasztságot — ez most a párt feladata.

Másodszor, az a körülmény, hogy a középparaszt számos vidéken a kulákkal egy blokkban van. Ez igen fontos tény, erről egy percre sem szabad megfeledkezni. A proletárdiktatúra a munkás-paraszt szövetség szempontjából azt jelenti, hogy a proletariátus vezeti a parasztságot. De mit jelent — vezetni a parasztságot? Azt jelenti, hogy teljesen helyre kell állítani a parasztság zömének bizalmát a munkásosztály és pártja iránt. E bizalom nélkül nincs proletár vezetés, e vezetés nélkül nincs proletárdiktatúra. A pártnak és a pártfunkcionáriusoknak ezért azon kell dolgozniok, hogy helyreállítsák a parasztság zömének teljes bizalmát a munkásosztály iránt.

Harmadszor, az a körülmény, hogy pártfunkcionáriusaink az utóbbi időben az „arccal a falu felé” jelszó miatt kissé megfeledkeztek a munkásokról, szem elől tévesztették, hogy amikor arccal a falu felé fordulunk, nem fordíthatunk hátat a városnak és főleg nem a proletariátusnak. Ez szintén új tény, amelyről egy percre sem szabad megfeledkeznünk. Gondolnunk kell arra, hogy az utóbbi időben nagy mértékben kifejlődött és fokozódott a munkásosztály erőérzete és önérzete. Így érez a gazda, és ez az érzés megerősödött abban az osztályban, amely országunkban uralkodó osztály. Ez, elvtársak, egész munkánk óriási vívmánya, mert az a munkásosztály, amely nemcsak dolgozó osztálynak, hanem kormányzó osztálynak is érzi magát, csodákra képes. De ebből az következik, hogy az a kommunista, aki munkájában nem számol ezzel a proletárok osztályában kifejlődött gazda-érzéssel, az nem értett meg semmit az új helyzetből, az tulajdonképpen nem is kommunista, az bizonyosan ki fogja törni a nyakát. Ezért, amikor az „arccal a falu felé” jelszóról beszélünk, egyszersmind arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a legfőbb osztály, amely e jelszó megvalósítására hivatott — a munkásosztály, hogy ezt a jelszót csak annyiban lehet megvalósítani, amennyiben a munkásosztály valóban vezető erővé válik az országban. A párt soronlevő feladata ezért az, hogy végre megértesse helyi pártszervezeteink funkcionáriusaival, hogy feltétlenül a legfigyelmesebben és a leggondosabban kell foglalkozniok a munkásosztálynak kivétel nélkül minden szükségletével, mind anyagi, mind kulturális szükségleteivel.

A most végzett hallgatók osztagának feladata, hogy munkájában mindezeket a körülményeket figyelembe vegye.

Nem kételkedem abban, hogy önök ezt a feladatot teljesíteni tudják.

Engedjék meg, hogy teljes sikert kívánjak az önökre váró munkához.

Kommunista üdvözlettel
I. Sztálin

„Pravda” 132. sz.
1925. június 13.

(idézet: – Sztálin Művei 7. kötet – című könyvből)

SaLa