Tegnap késő délután az izraeli légierő csapást mért egy szíriai állásra, ahonnan két rakéta csapódott be a zsidó állam által 1974 óta megszállt Golán-fennsík mellett elterülő Galileai-tengerbe – közölte az izraeli hadsereg szerdán. A rakéták Izrael szerint is eltévedtek, a cél nem Izrael területe volt.
A hadsereg közlése szerint a légierő válaszul csapást mért a rakétakilövő állásra, míg annak környékét tüzérségi tűz alá vették.
ESte fél tízkor pedig ismét akciózott az izraeli légierő. Nafa és Sadzsara (a szír hadsereg és az izraeli határ közé szorult ISIS martalócok tanyáztak ott) környékéről aknavetőzték meg a kalifátusisták Izrael területét. Általánosan elfogadott vélekedés zerint ki akarván provokálni egy izraeli katonai akciót Szíria ellen.
A banditatervek nem jöttek be, mert mindössze annyi történt, hogy az izraeli légierő a tetthelyre küldött néhány levegő – föld rakétát.
Evégból az orosz HM – elismerőleg – egy gyors közleményben megsimogatta Izrael buksiját. Mondván: Izrael nem ült fel a provokációnak.
Bizonyos vélekedések szerint NEM MINDIG volt ez így, és szinte semmi garancia arra, hogy a jövőben a zsidó állam FÖLISMERI A PROVOKÁCIÓS szándékot.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Klima László nyelvész-régész, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Finnugor Tanszék vezetőjének írása.
Legfontosabb állítások
A magyar őstörténet művelése, az őstörténeti ismeretek átadása a jövendő nemzedékeknek csakis tudományos eredményeken alapulhat.
Egy nép kialakulása, etnogenezise több szálon fut, és sohasem lezáruló folyamat. Emberi közösségek kommunikálnak egymással, kulturális és gazdasági kapcsolatokat létesítenek, kisebb csoportok, emberek jönnek és mennek, beolvadnak egy népességbe, avagy kiválva belőle egy másik nép történetének részeivé válnak. E folyamatok eredményeképpen a modern kori népek nyelvi, kulturális és genetikai kapcsolatai rendkívül szerteágazóak.
Másfél évszázada bizonyosan tudjuk, hogy nyelvünk a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor egy nyelvészeti szakkifejezés – nyelvekre alkalmazható, de népekre nem. Vagyis nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk.
A magyar őstörténet kutatásában több tudomány működik együtt. A 19. század második felétől a 20. század közepéig a nyelvészet és a történettudomány szerepe volt a meghatározó, a 20. század közepétől a régészet, napjainkban pedig az paleogenetika eredményei irányítják az őstörténészek figyelmét egyre újabb kérdések felé.
Hunor, Magor és a korabeli politika
Anonymus, a 13. század elején élt magyar történetíró a magyar királyok dinasztiáját Attilától, a hun birodalom legnagyobb uralkodójától származtatta. Pár évtizeddel később Kézai Simon krónikájában a hun és a magyar nép közös származásáról írt. Hunor és Magor, a csodaszarvas mondája Kézai krónikája nyomán vált magyarságtudatunk alapjává.
A szarvast üldöző két testvér története egész Eurázsiában elterjedt. Nemcsak a füves puszták nomádjai ismerték, hanem a tundrai rénszarvaspásztor lappok is. Feltehetőleg a magyar mondakincsben is szerepelt. Anonymus és Kézai Simon művelt emberek voltak. Krónikáikkal elsősorban királyukat kívánták szolgálni, Anonymus művéből azonban kiolvasható a régi magyar nemzetségek védelmének szándéka is. Az Árpád-házi királyok Attilától való származtatása talán keleti eredetű hagyomány, hiszen a dunai bolgárok uralkodói is Attiláig vezették vissza a családfájukat.
Kézai Simon IV. László udvari papja volt. Királya a hatalmi játszmákban a keletről érkező kunok barátságát kereste. Ezért is fordulhatott krónikaírója a hunok felé. Az máig vitatott kérdés a magyar történettudományban, hogy Kézai idején a magyar hagyomány őrizte-e a hun rokonság tudatát, vagy az teljes mértékben a nyugat-európai krónikás hagyomány átvétele. Amint a fentiekből látható, már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában. A magyar őstörténet művelése, az őstörténeti ismeretek átadása a jövendő nemzedékeknek azonban csakis a tudományos eredményeken alapulhat.
„Habsburg-ügynökök”: a finn nyelvrokonság gondolata
A 18. században érkeztek Magyarországra az első hírek arról, hogy a magyar nyelv talán a finn nyelvvel áll közelebbi kapcsolatban. 1769–1770 között Sajnovics János nyelvész, matematikus, csillagász egy csillagászati expedíció tagjaként a Lappföldön járt, és tudományos értekezést adott ki a magyar és a lapp nyelv rokonságáról. A lapp–magyar rokonságról írt művét Orczy Lőrinc magyar főispán, tábornok és költő (1718–1789) politikai szempontból értékelte: idegen hatalmak érdekeit sejtette mögötte, és megkérdőjelezte Sajnovics magyarságát.
A magyar közélet más képviselői is elutasították a rokonságot a „barbár és műveletlen” lappokkal. Horvát István, a magyar őstörténet kutatója pedig a reformkor nemzeti hevületétől eltelve 1825-ben megjelent könyvében már arról írt, hogy a magyar a bibliai ősnyelv, és a magyarság mint a szkíták leszármazottja valójában Európa ősnépe, így minden más nép tőle származik. Ugyancsak nála jelenik meg először az a gondolat, hogy a finnekkel és a lappokkal való rokonságot a németek akarják a magyarokra erőltetni.
A 19. század második felében a tudományos gondolkodás magasabb szintre lépett. A tudósok, így a történészek, nyelvészek is immár kellő forráskritikával közelítették meg adataikat. Magyarországon a finnugor nyelvek rokonságát hirdető tudósok a hunpárti magyar társadalom egyre nagyobb ellenállásába ütköztek. Az 1850-es években terjedt el az a hamis legenda, hogy a finnugristák („finnisták”) Habsburg-ügynökök. Az 1870–1880-as években a tudományban és a közéletben is élénk vita folyt a magyar nyelv és a magyar nép finnugor avagy török eredetéről.
A nyelvtudomány a 19. század második felében számos nyelvet összehasonlított egymással, és vizsgálatai során sok lehetőséget elvetett. Európai tudósok megvizsgálták a sumer–finnugor (és azon belül a sumer–magyar), valamint az etruszk–finnugor (és azon belül az etruszk–magyar) nyelvrokonság kérdését, de elvetették ezt a lehetőséget. A korabeli tudományos vita a magyar őstörténet iránt érdeklődő amatőr kutatók érdeklődését is felkeltette. Műveikből látható, hogy a szabályos hangmegfelelésekre alapozott nyelvészeti módszer, amely lehetővé teszi a rokon nyelvek közös szókincsének, közös nyelvtani elemeinek megállapítását, a közvélemény számára nehezen érthető. Ugyanez állapítható meg a magyar–örmény vagy a magyar–görög nyelvrokonságot hirdető művekből is. Ezek az írások a tudomány fejlődéséről tudomást sem szerezvén ugyanazon a szinten állnak, mint Otrokocsi Fóris Ferenc 17. századi héber–magyar nyelvhasonlításai.
A lényeg: nem mi vagyunk finnugorok, hanem a nyelvünk finnugor eredetű
A vita a tudomány terén már a 19. század végére eldőlt. Azóta a tudományos világban nem folyik vita a finnugor nyelvek összetartozásáról. A magyar nyelv finnugor eredetű. A finnugor és a szamojéd nyelvek együtt alkotják az uráli nyelvcsaládot. A finnugor nyelvrokonságot elfogadó külföldi tudósokról abszurd feltételezés azt állítani, hogy magyarellenes érzelmeiktől vezérelve erőltetik ránk véleményüket. A tudományos közélet nyitott a vitákra: a finnugor nyelvrokonság természetéről, jellegéről szóló ismereteink folyamatosan gyarapodnak, a szakmai párbeszéd során módosulnak, finomodnak.
A kiegyezéstől a millennium idejéig zajló nyelvészeti/őstörténeti vita fontos eredménnyel járt: a vitázó felek megállapították, hogy a nyelv és a kultúra fejlődése különböző hatások alatt különbözőképpen zajlik. Nyelvünk finnugor eredetű, de a magyar nép nem nevezhető finnugornak.
Ez a több mint százéves felismerés még mindig nem eléggé ismert a magyar közvéleményben, sajnos még egyes természettudósok körében sem. A „nem vagyunk finnugorok” típusú mondattal kezdődő szenzációhajhász újságcikkek és áltudományos művek egy nem létező állítással szemben indulnak rohamra, miként Don Quijote a lovagoknak nézett szélmalmok ellen. Ebbe a körbe tartozik, hogy természetesen az Árpád-házi királyok csontmaradványainak genetikai kutatásából sem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy finnugorok vagyunk-e, vagy sem. Őstörténet-kutatásunk elismert szakemberei mutattak rá: nem mi vagyunk finnugorok, hanem a nyelvünk finnugor eredetű.
A történeti nyelvészet és a nyelvrokonság
Az összehasonlító történeti nyelvészet a nyelvek közti kapcsolatokat vizsgálva egyes nyelveket nyelvcsaládokba sorol, és megkísérli a nyelvcsalád közös ősnyelvének (alapnyelvének) lehető legteljesebb rekonstrukcióját. A magyar nyelv az uráli nyelvek családjába tartozik. E nyelvcsalád két fő ága a finnugor és a szamojéd.
A nyelvek közötti rokonság akkor áll fenn, ha az egy csoportba sorolt nyelveknek van közös alapszókincsük, és a közös eredetűnek meghatározott szavak között jelentésbeli kapcsolat van, továbbá igazolható, szabályos fonetikai (hangtani) eltérések mutathatók ki.
Nem tekinthető tudományos módszernek a különböző nyelvek hasonló hangzású szavainak rokonítása a hangtani kapcsolatok kifejtése és elemzése nélkül. Látszólagos hasonlóságok a világ bármely két nyelve között kimutathatók. A szabályos hangmegfelelésekre bőven idéznek példákat a finnugor nyelvrokonságot ismertető könyvek (pl. Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest: Teleki László Alapítvány, 2000; Finnugor kalauz, szerk. Csepregi Márta, Budapest: Medicina, 2001) és újságcikkek. Sokak előtt már ismert lehet, hogy a finn koti magyar megfelelője a ’ház’, a kala ’hal’, a käsi pedig ’kéz’. E szavakból látható a hangmegfelelések rendszerének bonyolultsága is: a finn k hangnak a magyarban h felel meg, de csak mély hangrendű magánhangzók (a, o, u) előtt. Magas hangrendű magánhangzók előtt a k nem változik. A finnugor nyelvek közös szókincsébe, a hangváltozások rendszerébe nyújt bepillantást az Uralonet című internetes oldal (http://www.uralonet.nytud.hu/).
Az alapszókincsbe tartoznak a névmások, a rokonság különböző fokait jelölő szavak, a testrésznevek, a számolás szavai, az alapvető igék, a földrajzi környezet, a növény- és állatvilág szavai. Minden nyelv folyamatosan változik, egyes szavak kikopnak belőlük, és új szavak is keletkeznek. Ennek ellenére a finnugor alapszókincs ma is meghatározó eleme a magyar nyelvnek. A számítógépes statisztikák szerint a mai magyar beszélt nyelvben és az írott szövegekben is 50% fölötti arányban vannak jelen a finnugor eredetű szótövek (kb. 650-700 tőszó) és a belőlük képzett szavak.
A közös nyelvcsaládba sorolt nyelveket összekötő, szabályszerűen ismétlődő fonetikai jelenségek felhasználásával következtetni lehet az egyes rokon nyelveknek a közös alapnyelvükből eredő grammatikai egyezéseire is. Nyelvünk e téren is számos finnugor eredetű elemet őriz.
A honfoglalás előtt a magyar nép egy nyugati ótörök nyelvet beszélő népességgel került szoros kapcsolatba. Török eredetű szavaink (kb. 350-400 szó) a fejlett állattenyésztéssel és földműveléssel (ekés gabonatermelés, kertkultúra, szőlőtermelés) való megismerkedésről tanúskodnak. Ez török hatásra ment végbe a magyarság körében. A török szavak jelentésükkel is bizonyítják, hogy későbbiek, mint a finnugor eredetű magyar szavak, mert azok a halászatra, vadászatra és gyűjtögetésre utalnak. Török eredetű nyelvtani elemek a magyarban lényegében nincsenek, míg finnugor eredetű bőven van. Vagyis a török hatásról vallott tudományos vélemény erősíti azt, hogy a magyar nyelv nem a török, hanem a finnugor nyelvek közé tartozik.
A különböző vadregényes őstörténeti elképzelések az elmúlt évtizedekben egységes koncepcióvá értek össze. E koncepció alapját az a Horvát Istvántól eredő gondolat alkotja, hogy a magyar ősnyelv, a magyar ősnép. Ez az elmélet mindent magába fogad – azt is, hogy a magyarság a Marsról vagy a Szíriuszról származik, azt is, hogy létezett egy ősi kontinens, ahonnan a magyarság szétszóródott a világ minden tájára, azt is, hogy a sumerek, az etruszkok, a szabirok, a hunok, a görögök stb. rokonai vagyunk. E koncepció történeti és nyelvi alapja is teljesen elhibázott. A naiv őstörténeti koncepciók alkotói olykor el nem hangzott mondatokra hivatkoznak, vagy összeesküvés-elméleteket gyártanak igazuk bizonyítására. Eddig nem ismert annak bizonyítéka, hogy a „finnugor hazugságot” 1821-ben a Habsburgok találták volna ki, miként Trefort Ágoston sem mondta és írta sehol, hogy kötelességünk a finnugor rokonságot hirdetni. A legendák körébe tartozik, hogy Hunfalvy Pál és Budenz József Habsburg-ügynök lett volna, Kőrösi Csoma Sándor pedig nem írt naplót, így azt sem írta le, hogy a magyar nép igenis Attila népe.
A legtöbb genetikai nyom az eurázsiai sztyeppére vezet
A magyar őstörténet kutatásában több tudomány működik együtt. A 19. század második felétől a 20. század közepéig a nyelvészet és a történettudomány szerepe volt a meghatározó, a 20. század közepétől a régészet, napjainkban pedig az archeogenetika eredményei irányítják az őstörténészek figyelmét egyre újabb kérdések felé. Az archeogenetika eredményei egyesek számára meglepőek lehetnek.
A mai magyarság az elmúlt évszázadok során befogadott menekültek (pl. kunok, jászok, rácok) és a gazdasági érdekből betelepített, különböző szláv nyelveket és német dialektusokat beszélő emberek által elveszítette eredeti genetikai jellegét, szinte teljesen kicserélődött. A betelepült népesség azonban asszimilálódott – átvéve a magyarság nyelvét és kultúráját –, és magyarrá lett.
Az archeogenetikai kutatások azonban azt is kimutatták, hogy a honfoglalás korában élt őseink sem egy helyről származtak. A legtöbb genetikai nyom az eurázsiai sztyeppe különböző régióiba vezet, de a honfoglalás idején a Kárpát-medencében élt népesség is beolvadt a magyarságba. A történeti források alapján az is feltehető, hogy honfoglaló elődeink különböző csoportjai nemcsak magyarul, hanem egy vagy több másik nyelven is értettek, beszéltek. Adatok hiányában valószínűleg soha nem tudjuk eldönteni azt a kérdést, hogy a 895-ös honfoglalás előtt éltek-e a Kárpát-medencében magyarul beszélő emberek. Ha magyarul beszéltek is, valószínűleg nem nevezték magukat magyarnak. Csupán annyi tekinthető bizonyosnak, hogy az Árpád vezetésével betelepült népesség nevezte magát magyarnak, ez a népesség alapított magyar államot, és hagyott ránk magyar nyelvű nyelvemlékeket. És mi ezt a magyarnak nevezett nyelvet beszéljük itt, a Kárpát-medencében immár több mint ezer éve.
(Bejegyzésünkben a tudomany.hu Klima László által jegyzett cikkét a Creative CommonsNevezd meg! Így add tovább! licence alapján vettük át, és tartalmi változtatás nélkül közöltük. A szerkesztés során esetleg mégis összejövő hibák vagy hiányosságok (kézzel és mezei HTML-kódokkal dolgozunk) nem szándékos torzítások, amint észrevesszük, javítjuk őket.)
Olvasóink egy része sajnos hajlamos az efféle írásokat egy világösszeesküvés darabkáinak tekinteni, így az ő kedvükért csak annyit tehetünk, hogy kijelentjük: erről szó sincs. Nem vagyunk zsidók, gyíkemberek, cionisták, filoszemiták, gonoszzsidó-imádók, szabadkőművesek stb. Az ezzel kapcsolatban felmerülő gondokat jellemzően az elhamarkodott ítéletek, a félreértések, a megbízható ismeretek hiánya, valamint a gombaként szaporodó, Akadémiát ostorozó és történelemhamisítást prédikáló guruk vallásosan mély dogmái okozzák. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Magyar Őstörténeti Témacsoportja a jelek szerint végre nyitott a szélesebb olvasóközönség felé is, és elkezdte azt a hosszú munkát, amire valószínűleg sokan vártunk. A tudomany.hu összefoglaló cikksorozatát a tervek szerint mi is figyelemmel kísérjük majd, és ha a Bal-Rad olykor helyet ad, ismeretterjesztés és olvasói megvitatás céljából továbbközlünk egyet-egyet a magyar nyelvűek közül. A közeljövőben itt is várható írások Türk Attila és Mende Balázs Gusztáv tollából születtek, ezeket (is) le fogjuk majd hozni, természetesen a megjelenés eredeti helyére történő hivatkozással.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Májusban önkényes földfoglalások tartották rettegésben az orosz földbirtokosokat. A birtokos nemesség egy részét tömörítő kadet párt az állam által támogatott megváltást látta az egyetlen járható útnak, és az ingyenes földosztást csak az uralkodóház és az egyház földjein tartotta lehetségesnek. Az eszerek kárpótlás nélküli általános és egyenlő földosztást követeltek. A kormány tétovázott és kivárt, Oroszország legégetőbb problémájára, a földosztásra nem született megoldás.
Júniusban a kormány újabb offenzívát (ún. Kerenszkij-offenzíva) indított az osztrák-magyar erők ellen. A kezdeti sikerek után a támadás kifulladt, az orosz hadsereg maradék lelkesedése is szertefoszlott, a katonák haza akartak menni, és forradalmi gyűléseiken a visszavonulás mellett döntöttek. Péterváron a bolsevik párt félmilliós tüntetésen követelte a háború befejezését és a szovjetek hatalomátvételét. A zavargások mindennaposak lettek a nagyvárosokban. A kormány a bolsevik vezetők letartóztatásával próbálta megoldani a helyzetet, Lenin illegalitásba vonult.
A júliusi válság után a kormány átalakult, tagjai zömmel szocialista (mensevik, eszer) politikusok lettek. A „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelmondata elveszítette eredeti értelmét, hiszen a szovjetek meghatározó eszer és mensevik vezetői ott ültek a miniszteri bársonyszékekben. De a szovjetek megőrizték önállóságukat, és szeptember táján jelentős átrendeződés kezdődött bennük a bolsevikok javára.” – sulinet.hu
A bolsevikok ugyanúgy szenvednek a tőke kizsákmányolásától, mint a többi proletár, de öntudatos kommunisták, akik valódi demokráciát akarnak megvalósítani, a népi demokráciát, a dolgozók demokráciáját, a dolgozók szovjetét. A cári rendszer a dolgozókat öntudatlan, a saját érdekeiről lemondó, engedelmes szolgává nevelte. A bolsevikoknak ezeket a proletárokat kellett öntudatra ébreszteni.
Te dolgozó, te vagy a hasznos ember, nem az urak!
Te dolgozó, nem az urak, a te érdeked legyen a mérvadó!
Te dolgozó, nem kell neked a rajtad élősködő!
Te dolgozó, kergesd el az élősködőket!
Te dolgozó, az urak nélkül építsd az országodat!
Te dolgozó, ne gyilkold le más népek dolgozóit, az urak hasznáért!
Te dolgozó, nem ellenséged neked más ország dolgozója!
Te dolgozó, ne higgy az uraknak, csak élősködni akarnak!
A jobboldali erkölcsű emberek, miközben felsőbbrendűen a kapitalista élősködők gazdagodásának a hívei, a proletárok osztályharcát nem értik, pedig tudhatnák, hogy a dolgozók az értékek létrehozói. A jobboldali élősködő hívők a kommunista bolsevikoknak a harcát elítélik, akik a dolgozók közül valók, és a demokráciáért a nép demokráciájáért küzdenek. A jobboldal hívei képtelenek felfogni és elgondolkodni azon, hogy a kapitalizmus nem képes demokráciát adni a proletároknak, mert szüksége van a bérrabszolgákra a profitért. Ezt megtörni csak bolsevik módon lehet, ha tetszik, ha nem. A dolgozók harcos csapatának a bolsevikok által vezetett öntudatos felszabadító harcában lehetséges csak a nép számára demokrácia. A polgári „demokrácia” nem demokrácia a bérrabszolgáknak! A polgári „demokrácia” az élősködőknek demokrácia! A népi demokráciában azok gazdagodtak, akik a rendszerváltás, az ellenforradalom haszonélvezői lettek, és ezek a jobboldali erkölcsű emberek, akik elítélik a nép számára a demokráciát, de azt hazudják, hogy a polgári „demokrácia” a nép számára is demokrácia.
„A bolsevikok befolyásának növekedéséről tanúskodtak 1917. május-júniusában a szovjetek újjáválasztásának eredményei is. A pétervári szovjetben a munkásszekció helyeinek mintegy a felét, a katonaszekció helyeinek mintegy a negyedét a bolsevikok szerezték meg. A moszkvai szovjetben a bolsevik frakció lett a legnagyobb. Szilárd pozícióik voltak a bolsevikoknak Ivanovo-Voznyeszenszk, Orehovo-Zujevo, Luganszk, Kronstadt, Krasznojarszk és néhány más város szovjetjében.
A tömegek azonban nem mindenütt egyformán gyorsan szabadultak meg az Ideiglenes Kormány iránti bizalomtól, fordultak el a megalkuvó pártoktól: a nagy ipari központokban gyorsabban, az óriási vidéki területeken lassabban. Ez a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei I. összoroszországi kongresszusának összetételén is megmutatkozott. A 777 küldöttből azok között, akik pártállásukról nyilatkoztak, 105 volt bolsevik, 285 eszer és 248 mensevik. A kongresszus 1917. június 3-án nyílt meg Pétervárott.
A mensevik és eszer vezetők kongresszusi felszólalásaikban különösen állhatatosan próbálták bebizonyítani azt, hogy a burzsoáziával létesített koalíció fenntartása kikerülhetetlen szükségesség. A megalkuvók legfőbb érvét a mensevik Cereteli fogalmazta meg: Oroszországban — úgymond — nincs olyan politikai párt, amely képes lenne arra, hogy a teljes államhatalmat kezébe vegye. „Van ilyen párt!” — hallatszott egy erős hang a bolsevik padsorokból. A közbeszóló Lenin volt.
Június 4-i beszédében Lenin szétzúzta a megalkuvók valamennyi érvét. Programjuk, mondotta, nem a forradalmi demokrácia programja, amiről itt oly mérhetetlenül sokat beszélnek, hanem a burzsoá parlamenti demokrácia programja. De burzsoá kormány mellett nem létezhet új típusú hatalom. Csak két dolog között lehet választani: vagy előre lépünk a munkás-paraszt demokratikus köztársasághoz, amelyben a hatalom kizárólagos birtokosai a szovjetek, vagy hátra, a közönséges burzsoá kormányzathoz, s akkor a szovjeteket vagy az ellenforradalmi tábornokok kergetik szét, vagy dicstelenül kimúlnak. Ceretelinek válaszolva Lenin kijelentette, hogy a bolsevik párt nem utasítja vissza a hatalmat, ellenkezőleg, bármely pillanatban kész azt a maga teljességében a kezébe venni, hogy programját megvalósítsa.
Másik felszólalásában (június 9) Lenin feltárta az Ideiglenes Kormány által tovább folytatott háború imperialista jellegét, s meggyőzően kimutatta, hogy a háborúból csak a szocialista forradalom útján lehet kijutni. „Támogassák a tőkések által elnyomott osztályok forradalmát, döntsék meg országukban a tőkések osztályát és ezzel mutassanak példát a többi országnak. Csak ez szocializmus. Csak ez harc a háború ellen.”
Lenin beszédei nagy hatást tettek a szovjetkongresszus egyszerű küldötteire. A mensevik-eszer vezetőknek nem csekély erőfeszítésükbe került határozati javaslataik elfogadtatása. E határozatok egyike bizalmat nyilvánított a koalíciós kormány iránt, a másik helyeselte a „honvédelmet”, és jóváhagyta újabb támadó hadművelet szervezését. A szovjetkongresszuson megválasztott központi végrehajtó bizottságban a helyek túlnyomó többségét a kispolgári pártok kapták meg.
Már ezekben a napokban világosan megmutatkozott azonban a szovjetek megalkuvó vezetősége és a forradalmi tömegek közötti mély nézeteltérés. A fővárosi munkásság és katonaság körében spontán mozgalom indult kormányellenes tüntetés szervezésére, tiltakozásul a pétervári munkásokkal és helyőrséggel szembeni provokatív lépések ellen: a kormány arra készült, hogy számos üzem és azok forradalmi kollektíváinak kitelepítésével „tehermentesíti” a fővárost, továbbá hogy kivonja a városból a forradalmi hangulatú katonai egységeket. A bolsevikok ellenezték a spontán, elszórt megmozdulásokat; megkezdték egy szervezett békés tüntetés előkészítését „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó alatt. A június 10-re tervezett tüntetésnek kellett a dolgozók igazi hangulatát demonstrálnia a szovjetkongresszus számára.
A mensevik-eszer vezetők, tudomást szerezve a készülő tüntetésről, dühödt kampányba kezdtek a bolsevikok ellen, s a szovjetkongresszussal határozatot fogadtattak el, amely mindennemű tüntetést „három napra” betiltott. A határozat azonban olyan heves elégedetlenséget keltett a munkásokban, hogy a megalkuvók kénytelenek voltak maguk hirdetni tüntetést június 18-ra, abban a reményben, hogy sikerülni fog bolsevikellenes jelszavak alatt levezetniük.
A bolsevikok elfogadták a kihívást. Felszólították a munkásokat és a katonákat, hogy vonuljanak ki az utcára, s nyugodtan és magabiztosan tegyenek hitet kívánságaik mellett. „Legyen a holnapi nap. . ., a békés felvonulás napja, a forradalmi Pétervár félelmetes tiltakozásává a feltámadóban levő elnyomás és önkény ellen! ”
Június 18-án mintegy félmillió ember vett részt a tüntetésen. A túlnyomó többség e jelszavak alatt vonult: „Minden hatalmat a szovjeteknek!”, „Vesszen a tíz tőkés miniszter!”, „Kenyér, béke, szabadság!”, „A termelés munkásellenőrzését!” Nagyszabású forradalmi tüntetések zajlottak le ezen és a következő napon Moszkvában, Ivanovo-Voznyeszenszkben, Szormovóban, Kolomnában, Kijevben, Harkovban, Jekatyerinoszlavban és sok más városban is. Még Miljukov, a kadét párt feje is kénytelen volt elismerni, hogy a júniusi tüntetés „a bolsevikok diadalává” vált.
A burzsoázia köreiben ekkorra már úrrá lett az a meggyőződés, hogy a mensevikek és az eszerek rábeszéléseikkel és deklarációikkal nem képesek feltartóztatni a forradalom továbbfejlődését, s hogy az ellenforradalom egyetlen hatékony eszköze az erő. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak e tekintetben a kormány és a főhadiszállás által a fronton előkészített támadásnak. A koalíciós kormány feje, Lvov herceg, már a kormány megalakulását követő napon kijelentette: „Az országnak hallatnia kell hatalmas szavát, csatába kell küldenie hadseregét.” Erre ösztökélték az Ideiglenes Kormányt az angol, francia és amerikai imperialisták is, akik szintén arra számítottak, hogy egy sikeres támadás segít majd „megfékezni” az orosz forradalmat. A mensevik és eszer vezetők támogatták ezeket a terveket. „Még békéről beszélnek, de támadásra készülnek” — jegyezte meg ezekben a napokban Vandervelde, az antant részéről Oroszországba küldött szociálsoviniszták egyike.
Június 18-án, a pétervári tüntetés napján, az Ideiglenes Kormány, megkapva az I. szovjetkongresszus támogatását, támadásba kergette az orosz hadsereget. A kormány döntése óriási felzúdulást keltett a fronton. A katonák sok gyűlésen ezt a jelszót hangoztatták: „Vesszen a háború!” A nyugati fronton 15 hadosztályból, amelyek támadási parancsot kaptak, tíz még a megindulási állásokba sem vonult ki. Egyedül az északi front 5. hadseregében 13 000 katonát állítottak hadbíróság elé, mert megtagadták a támadási parancs végrehajtását. A katonatömegek forradalmasodása hatalmas lendületet vett. Bruszilov tábornok a hadügyminiszterhez küldött jelentésében ezt írta: „ . . .egyes ezredekben nyíltan kijelentik, hogy Leninen kívül nincs számukra más tekintély”.
A katonáknak a tőlük idegen célokért vívott háborúval szembeni elégedetlensége, a parancsnoki karral szemben táplált bizalmatlansága, továbbá a lőszerhiány és a tüzérség gyengesége a támadást sikertelenségre kárhoztatta. Az Ideiglenes Kormány katonai kalandja újabb 60 000 áldozatot követelt az orosz hadseregtől.
A júliusi válság. A kettőshatalom vége
A júliusi támadás összeomlása siettette a nép elfordulását a honvédő állásponttól. A tömegek forradalmi aktivitása rohamosan növekedett. „Ha munkások körében vagy — mondotta a viborgi városrész egyik bolsevik pártmunkása —, érzed, hogy forr, hogy háborog minden.”
Ugyanakkor új kormányválság érlelődött. Oroszország és a szövetségesek imperialista körei nyíltan követelték: alakítsanak „erőskezű” kormányt, amely képes arra, hogy leszámoljon a forradalommal és a „végső győzelemig” folytassa a háborút. A fronton elszenvedett vereség ürügyén a burzsoázia azt követelte a mensevikektől és az eszerektől: térjenek át a „rábeszélésekről” a megtorlások politikájára, és — a bolsevikokra hárítva a felelősséget a vereségekért — zúzzák szét a proletariátus forradalmi élcsapatát. A kadét miniszterek egy másodrangú ürügy (az Ukrán Radával folytatott tárgyalások) kapcsán július 2-án beadták lemondásukat, a kormánykoalíció széthullásával fenyegetve a mensevikeket és eszereket. A megfélemlített megalkuvók készek voltak újabb engedményeket tenni az ellenforradalomnak. A tömegek azonban másként válaszoltak a lemondásra.
A burzsoázia sakkhúzására elfogyott a munkások és katonák türelme. Pétervárott már június vége óta egymást követték a viharos tiltakozó gyűlések a júniusi támadás, a munkásság demokratikus jogainak csorbítása, továbbá a kormány arra irányuló kísérletei ellen, hogy a fővárosi helyőrség forradalmi hangulatú egységeit a frontra küldje. A tőkés miniszterek provokatív lemondása a végsőkig kiélezte a helyzetet. Július 3-án Pétervárott spontán kormányellenes tüntetések kezdődtek. Elsőnek az 1. géppuskás ezred katonái mozdultak meg. Képviselőik megjelentek a bolsevikok pétervári konferenciáján és bejelentették: „Ezredünket fel akarják oszlatni, gúnyt űznek belőlünk, nem várhatunk tovább, elhatároztuk, hogy cselekedni fogunk, s ezért már szét is küldtük megbízottainkat a gyárakba és az ezredekhez.” A mozgalom gyors ütemben növekedett, s félő volt, hogy fegyveres összetűzésekbe torkollik.
A bolsevik párt Központi Bizottsága azon a véleményen volt, hogy a helyzet még nem érett meg a forradalomra. A hadsereg és a vidék még nem volt kész teljes mértékben a főváros forradalmi erőinek támogatására, egy elszigetelt megmozdulás Péterváron pedig csak megkönnyítette volna az ellenforradalom számára a forradalmi élcsapat szétzúzását. A párt képviselői nyomban az üzemekbe, a gyárakba és az ezredekhez siettek, hogy visszatartsák a tömegeket a megmozdulástól. Ez azonban lehetetlennek bizonyult. Néhány katonai alakulat és sok üzem munkássága már július 3-án este megmozdult. A katonák fegyveresen vonultak ki az utcákra. A kialakult helyzetet figyelembe véve a bolsevikok július 3-án éjjel úgy döntöttek: élére állnak a tömegmozgalomnak, hogy békés és szervezett jellegét biztosítsák.
Július 4-én a fővárosban hatalmas tüntetés zajlott le. Több mint 500 000 munkás, katona és matróz vonult fel „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó alatt. A menetet páncélautók és felfegyverzett matrózok, katonák, vörösgárdisták sorfalai biztosították a támadások és provokációk ellen. A tüntetők egy része a Kseszinszka palotához tartott, ahol a bolsevikok Központi Bizottsága székelt. A palota erkélyéről szólottak a tömeghez a bolsevikok szónokai. A kronstadti tengerészeket Lenin üdvözölte, kitartásra, állhatatosságra és éberségre szólítva fel őket. Sok delegáció kereste fel a Tauriai palotában a szovjetek központi végrehajtó bizottságát, s kifejezésre juttatták hajthatatlan akaratukat: a hatalomnak a szovjetek kezébe kell átmenni. „54 üzem nevében beszélek— mondotta a munkások egyik küldötte. — Önök láthatják, mi áll a plakátokon. .. Mi bízunk a szovjetekben, de nem azokban, akikben a szovjet bízik…”
A tömegek követelése, hogy a szovjetek vegyék át a hatalmat, teljes mértékben megvalósítható volt. A mensevikek és eszerek azonban mindennél jobban féltek a burzsoáziával fennálló koalíció felbomlásától, s fenntartása érdekében a kadetok minden követelését elfogadták. Az ellenforradalmi burzsoáziát határozottan támogatták a szövetségesek képviselői is. Július 4-én Buchanan angol nagykövet jegyzéket nyújtott át Tyerescsenko külügyminiszternek, amely követelte, hogy állítsák vissza a hadseregben és a flottánál a halálbüntetést (az Ideiglenes Kormány március 12-i rendeletével eltörölte a halálbüntetést a fronton és hátországban egyaránt), fegyverezzék le a munkásokat, vezessék be a katonai cenzúrát, tiltsák be a bolsevik lapokat, fegyverezzék le a tüntetésben részt vett pétervári ezredeket stb.
Az Ideiglenes Kormány elhatározta, hogy fegyverrel lép fel a tüntetők ellen: megbízást adott a pétervári katonai kerület parancsnokának, Polovcev tábornoknak: „teremtsen rendet a városban”. A megalkuvók „bolsevista összeesküvésnek”, „lázadásnak”, „fegyveres felkelésnek” kiáltották ki a tüntetést. A szovjetek mensevik-eszer központi végrehajtó bizottsága határozatot hozott a tüntetés betiltásáról, mindazokat pedig, akik e határozatot megszegik, „a forradalom árulóinak és ellenségeinek” minősítette. Sürgősen katonaságot követelt a frontról, s elküldte megbízottait Polovcev-hez, hogy segítségére legyenek a békés tüntetőkkel való véres leszámolásban.
Július 4-én Polovcev parancsára kozákok és tisztiiskolások tüzet nyitottak a tüntetőkre. Több mint 400 embert megöltek, illetve megsebesítettek. A kormány Pétervárott ostromállapotot hirdetett. Megkezdték a bolsevikok és a forradalmi munkások bebörtönzését és legyilkolását, a tüntetésben részes katonai egységek leszerelését. Ellenforradalmár osztagok feldúlták a bolsevik párt Központi Bizottságának helyiségeit, a „Pravda” szerkesztőségét és azt a nyomdát, ahol a lap készült.
A kormány parancsot adott Lenin letartóztatására és bíróság elé állítására „hazaárulás” és fegyveres felkelés szervezése címén. Az ellenforradalmárok valójában egyáltalán nem szándékoztak bírósági tárgyalást tartani; céljuk a forradalom vezérének fizikai megsemmisítése volt.
A bolsevik párt Központi Bizottsága erre való tekintettel úgy határozott, hogy Leninnek illegalitásba kell vonulnia. Lenin néhány napig Pétervárott maradt illegalitásban, azután pedig a Razliv-tó közelében egy szénakunyhóban rejtőzött el (később, augusztus végén, Finnországba ment át).
„Minden hatalmat a szovjeteknek!” volt a jelszava a sokezres tüntetésnek Moszkvában, Nyizsnyij Novgorodban, Rosztovban, Kijevben, Rigában és több más városban is. Nyizsnyij Novgorodban fegyveres összetűzésre került sor munkások és tisztiiskolások között. Lázongás ütötte fel a fejét a fekete-tengeri flotta matrózai között is.
Lenin a következőkben fogalmazta meg a júliusi események politikai lényegét: „A július 3-i és 4-i megmozdulás volt az utolsó kísérlet arra, hogy tüntetés útján a hatalom átvételére késztessük a szovjeteket. Ettől a pillanattól kezdve a szovjetek, vagyis a szovjetekben uralkodó eszerek és mensevikek, ténylegesen átadják a hatalmat az ellenforradalom kezébe. . . ”
A „szocialista” miniszterek álcázni próbálták az ellenforradalmi politikát. Ebből a célból azt javasolták, hogy a kormány bocsásson ki deklarációt, tegyen ígéretet Oroszország köztársasággá nyilvánítására, az alkotmányozó gyűlés összehívására, a nyolcórás munkanapról, a társadalombiztosításról szóló és egyéb hasonló jellegű törvények kidolgozására. Lvov herceg azonban mereven elutasította a deklaráció-tervezetet és beadta lemondását. Július 8-án Kerenszkij lett az Ideiglenes Kormány miniszterelnöke, megtartva a hadügyi és tengerészeti tálcát is. Midőn az excár értesült Kerenszkij kinevezéséről, a következőket jegyezte naplójába: „Erre a helyre a jelen pillanatban ez az ember a legalkalmasabb: minél nagyobb hatalma lesz, annál jobb.” A szovjetek központi végrehajtó bizottsága az Ideiglenes Kormányt „a forradalom megmentésének kormányává” nyilvánította, s „korlátlan hatáskörűnek és teljhatalmúnak” ismerte el. A Kerenszkij-kormány a nyílt terror útjára lépett, megvalósítva az orosz imperialisták és szövetségeseik által már korábban kijelölt programot. A fronton visszaállították a halálbüntetést, bevezették a statáriális tábori bíráskodást, előzetes katonai cenzúrát létesítettek, betiltották a „Pravdá”-t, a „Szoldatszkaja Pravdá”-t és a többi bolsevik lapot, büntető expedíciókat vezényeltek Nyizsnyij Novgorodba, Tverbe, Caricinba, Helsingforsba (Helsinki) stb.
A júliusi napok után a hatalom teljesen az ellenforradalmi Ideiglenes Kormány kezében összpontosult, a mensevik és eszer vezetés alatt álló szovjetek ennek puszta függvényeivé váltak. A kadetok, miután céljukat immár elérték, visszatérhettek a kormányba. Július 24-én a burzsoá és kispolgári pártok képviselőiből megalakult az új koalíciós Ideiglenes Kormány, továbbra is Kerenszkij elnökletével.
A júliusi események kemény leckét adtak a tömegeknek, meggyorsították a nép politikai fejlődését. „A nép többsége — írta Lenin — éppen a júliusi napok után kezdett gyorsan átmenni a bolsevikok oldalára.” A forradalom fejlődésének új szakaszába lépett.”
(idézet: – Világtörténet 7. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ma már 2018 július 26. csütörtök van. Rohan az idő!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 158 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Anna, Anikó, Áhim, Anada, Anélia, Anéta, Anett, Anetta, Anettka, Anica, Aniella, Anika, Anilla, Anina, Anita, Anitra, Anka, Annadóra, Annaliza, Annalotti, Annarita, Anneli, Anni, Berill, Joachim, Joáhim, Joakim, Kisanna, Kisó, Nanett, Nanetta, Nina, Ninell, Ninett, Ninetta, Ninon, Panka, Panna, Panni, Penni, Taddeus és Tádénevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Július 26 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Mike Pompeo az ABC Newsnek nyilatkozott a múlt heti helsinki Putyin – Trump csúcs Donbasszt illető megbeszéléseiről.
„Megvitatták, de nem sok kérdésben jutottak közös nevezőre. Trump elnök úr szerint a békés megoldáshoz csakis a minszki megállapodás betartása vezethet. Mindössze ebben értettek egyet” – mondta Pompeo.
Márpedig ha a Minszk-2 megállapodást Kijev is betartaná, már akár holnap megoldódhatna a konfliktus.
Hosszas hallgatás után megszólalt Kurt Valker Kijev amerikai főqrátora is. Mr. Valker is úgy látja, hogy Kijev jobban tenné, ha garantálná alkotmányában Donbassz különleges státuszát, vagy pórul jár. Mert bár Oroszország nem vonta ki csapatait Donbasszból – bár nem tudjuk bizonyítani se azt hogy ott voltak, sem azt hogy ott vannak – mégis folyamatosan tmadhatja Ukrajnát, hogy nem teljesíti a minszki megállapodásból rá háruló kötelezettségeit. Miközben ők sem teljesítik, de ezt nem tudjuk bizonyítani – mondta Mr. Valker az Amerika Hangja csatornának. (És nem röhögte el magát!)
Minszkben ma köddöfködés zajlott a kapcsolattartó csoportok humanitárius ügyekkel foglalkozó alcsportjainak részvételével. Az LNR képviselője Olga Kobceva arról tájékoztatott, hogy Kijev NEM HAJLANDÓ ALÁÍRNI még az elfogott donbasszi civilek kínzásának tilalmáról szóló határozattervezetet sem! Pedig a tervezetet Toni Frisch, az EBESZ koordinátora készítette, és tárta a plénum elé. A két donbasszi népköztársaság képviselői aláírták. Megteheti ezt Kijev képviselője is bármikor. Erre legközelebb augusztus 22 – én nyílik lehetőség. A felek ugyanis vakációra vonultak.
Kominternovot tegnap rendesen megszórták a valcmanisták.
A Gorlovka MELLETTI MICSURINA falu és az „Izotova” bányakerület közt lévő temetőben ma délelőtt két fiúgyerek halt meg egy robbanásban. Föltételezések szerint egy „döglött” aknagránátot sikerült megpiszkálniuk.
Donyeck 4. számú középiskolájának udvarán ma egy TELEPÍTETT GYALOGSÁGI TAPOSÓAKNÁT találtak a földbe ásva.
A friss ásásnyomok tüntek fel.
Tegnap délután a viszonylagos nyugalmat latorvita zavarta meg a DNR frontszakaszon. Nem tudni az okot, de a Nemzeti Gárda egyik 152 es lövege közélőtt a jobbszektoros „Azov” horda egyik brancsába. Három „azovec” azonnal elszállt. A dolognak alighanem lesz visszavágója is. A dolog Lebegyinszkoje falunálesett meg. Erről Danyil Bezszonov számolt be, hírszerzési forrásokra hivatkozva.
Persze nem csak egymást lőtték ostromszerszámaikkal martalócék. A donyecki délvidéknekma is kijutott.
Dokucsajevszk, Dzserzsinszkoje, Leninszkoje, Kominternovo, Szahanka. Igaz „csak módjával” – elvégre tűzszünet van.
Az LNR – frontszakasz a donyeckihez képest a béke és jámborság szigete. Arrólfelől inkább csak latorcsörtetésről jöttek ma is hírek.
A kijevi Rada honatyái legalább annyira elborultak, mint a youdapesti Dagonyában röfögő kollégáik.
Egy Vitalij Csepinoga nevű barom – hordahovatartozásáról nincs info, de nem is lényeg hogy melyik banda tudhatja sorai közt – Fb. bejegyzésébe odáig ment russzofóbiájában, hogy Oroszországot vádolta a görögországi erdőtüzek föllobbantásával.
A betegelméjű szerint az FSZB gyújtogatott Görögországban. Bosszúból, mert Athén július 11 – én kiutasított két orosz diplomatát. Ezek a zoroszok bármire képesek! – állapította meg Csepinoga.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Rendes kört tesz meg Szergej Lavrov és Valerij Geraszimov. Hétfőn Jeruzsálemben tárgyaltak, kedden Párizsban találkoztak Macronnal. A következő állomás Berlin. Ott a kanzlerinát tájékoztatják Szíriáról.
Az orosz külügy tegnap nyilatkozatban tiltakozozott Izraelnél a tegnap lelőtt szír SzU22M4 repülőgép miatt. A „Maariv” izraeli űjság ma közölte: Oroszország – alaposan megismerve a gép lelövésének körülményeit – MA VISSZAVONTA a tiltakozást.
A dél-afrikai Johannesburgban lesz a BRICS – országok csúcstalálkozója. Kardigan szultán is jelen lesz. Azt tervezi, hogy ott talán fog tudni szót váltani Vlagyimir Putyinnal Szíriáról. Manbidzs és Tell Rafaat miatt izgul Kardigan. Elutazása előtt abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy Szíriában csak ott van nyugalom,ahol az ő armadája tanyázik. (Lehetséges. Viszont ott haláli nyugalom van.)
Moszkvában Igor Konasenkov az orosz HM szóvivője sürgette az amerikakat távozásra Szíriából. „Teljesen jogszerűtlenül tartózkodnak ott. Ha már viszont ott vannak, segíthetnének a menekültek visszatelepítésében. De nem! Ezt sem teszik meg! Csak kerékkötőknek jók. Jobb lenne, ha minél előbb eltűnnének onnan, és hagynának bennünket nyugodtan dolgozni!” – füstölgött a vezérőrnagy.
Idlib latorrezervátumban egymásnak ugrottak ismét a tezsvírek. Jisr Sugur városában az an-Nuszra és a csecsenek irtják egymást cudar mód. Érdekessége a dolognak, hogy ez a város Latakia tartománnyal határos, és rendre innen indíthatták papírrepülőiket Hmeymim ellen a bozontosok.
A kitikkasztott csecsen származású zsiványfőnök Tamaz a 2016-ban Irakban hasonló sorsra jutott kalifátusista latorvezér Abu Omar al-Shishani öccse volt
Mészárolhatják egymást nyugodtan. Létszámcsökkenés nem lesz. Daraaból és Quneitrából érkezik az utánpótlás.
A Daraatól keletre lévő Es-Suwayda tartományban még rejtőzködő kalifátusisták öngyilkos merényletekkel pusztítják a helyi civileket.
Tegnap és ma mintegy százat mészároltak le robbantásaikkal. Csak Essaouida városában a terrorista támadás következtében 38 ember halt meg.
Szíria délnyugati fertályán az utolsó komolyabb latorfészek fölszámolása van a kormányhadsereg programfüzetében.
Daraa és Quneitra határvidékén indult be az üzemszerű latorirtás. A tegnap délután keződött offenzíva Jubail, Mazra, Bakkar Gharbi, Bakkar Sharqi, al-Harat Madzhahid, Ain Zabda, Bass Gharbi, Bass Sharkey, Said al-Golanin településekről verte ki a kalifátusista latrokat.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Őfelsége alattvalója Charlie Rowley a brit ITV – csatornának nyilatkozott. Őfelsége alattvalója elmondta, hogy Amesburyben sétálgatva, talált egy NAGYON DRÁGA PARFÜMÖT! Eldobva.
Nagyszerű ajándék lesz ez a barátnőmnek! – gondolta a drága, LEPECSÉTELT parfümös üvegcse miatti örömében. Ment is azonmód kedveséhez. Vitte a parfümöt.
Don Sturgess – abarátnő – majd el olvadt a méregdrága ajándék láttán. Azonmód ki akarta vele magát illatosítani. Charlie kést ragadott, met ugye a pecsét…! Majd kinyitotta a kis palackot.
Elmondása szerint egy cseppnyi az ujjára is került a tartalomból. Olajsűrűségű, iszonyatosan büdös valami volt. Gyorsan le is mostam, de mire szólhattam volna Donnak, ő már magára spriccelt egy jó adagot. Szerinte nem is volt büdös.
A „NOVICSOK”
Don negyed óráig illatozott, utána rosszul lett. „Fejfájásra panaszkodott, és közölte: ő most lefekszik. Kissé furcsa volt hogy miért a kádba feküdt? – de nem firtattam. Aztán a kórházban tértem magamhoz. Jöttek a rendőrök, és faggattak a parfüm miatt. Hogy került hozzám? ARRA VISZONT NEM EMLÉKSZEM, HOGY HOL TALÁLTAM! Teljesen megdöbbentem, amikor mondták a rendőrök, hogy „Novicsok” volt az a parfüm” – mesélte az ITV-nek Charlie.
Őfelsége alattvalója boldog hogy túlélte a kalandot, és szomorú, hogy nem mehet haza! Otthona rendőri zárlat alatt van. Bánkódik Don halála miatt is!
„Miért is VETTEM FÖL AZT A PARFÜMÖS ÜVEGET?” – kárhoztatja önmagát! HA TUDNÁ HOGY HOL TALÁLTA? – el is mondaná!
DE ARRA – sorry! – nem emlékszik! Minden másra igen.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Döbrögi szombati igehirdetése előtt medvetámadás történt Tusványoson
Hiába a kihelyezett figyelmeztető plakátok, beigazolódott Borboly Csaba területi RMDSZ-elnök félelme.
Medve támadt egy 27 éves férfia Tusványoson, ahol épp zajlik a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A támadásról Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának és a Csíki Területi RMDSZ-nek az elnöke számolt be a Facebook-oldalán.
„Sajnos a félelmem beigazolódott! Pár medveveszélyre figyelmeztető plakáttal, vagy a fiatalokkal ölelkező álmedvével nem lehet megoldani a tusnádfürdői medveveszélyt! Igazából még csak most veszi hivatalosan kezdetét az idei szabadegyetem és már a nulladik napon medvetámadás történt! A 27 éves áldozatot most szállították a csíksomlyói fertőző osztályra! Kár, hogy kérésünket, hogy szállítsák el a 3 bocsos anyamedvét – aki már emberre is támadt! – nem kezelték felelősségteljesen! Ki a felelős a 27 éves férfi sérüléseiért?”
A kormányközeli Magyar Időkben a kormányközeli Figyelő munkatársa egyébként már sejti, miről fog beszélni Orbán szombaton. „A miniszterelnök évértékelője, valamint az áprilisi kampánybeszéd után azt gondolom, hogy a Tusványoson elhangzó gondolatkör legalább 2030-ig tartalmazza majd a távlati célokat, ezek középpontjában pedig a demográfia, a családpolitika, valamint a bevándorlás áll majd” – mondta a lapnak Deák Dániel. (HVG)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Tűrhetetlen! Hogy vajdánk ÉLETVESZÉLYNEK! – IGEN! – ÉLETVESZÉLYNEK! – VAN KITÉVE ott, Tusványoson! És Ő vállalva ezt a hallatan… MÉGIS MEGTARTJA IGEHIRDETÉSÉT!
Ő EGY HŐS!
Havasi Berci! Te elszánt sajtóútonálló! Meg te is te Ragály Tonyó! Meg… – mindegyikőtök! Védjétek Döbröginket a fenevadtól!
Véreink! Magyarok! Határainkon belül és túl! VÉGGYÜK VAJDÁNKAT! ÉLŐLÁNCCAL, MEG IMÁVAL!
Ha rárontana az a medve Döbröginkre! – VÉDJÉTEK ŐT! Csak a testeteken át! Vagy különben vasárnap estére csak egy rakás medvesz@… lesz whytézzlő vajdánkbúl!
Osztakkó mi lessz vajdaság népjeivel? Ejurópával? A világgal? KI véd meg minket a Sorostú meg a migráncsoktú? Ki fogja teliszültetnija vajdaságot? A Torockaji? Meg a Dóra? Vagy a Zedda? A Gyurka felesíge?
Azok ugyann nem! Aztat csak a vajda!
URAM IRGAND! IMÁHÓ MAGYAROK! FOHÁSZKOGGYUNK DÖBRÖGIJÉ! Véggyétek meg a bestyijátú!
– ezt kiabálták az autista kisfiával sétáló nőnek.
Dórának van autista fia (és van egy autizmussal foglalkozó blogja amellett, hogy mentorszülő is), a szokásos délutáni kutyás sétájukat tették meg a napokban Békásmegyeren, amikor az utca túloldalán két személy direkt olyan hangosan beszélt, hogy Dóráék is hallják. Egyikük odakiabált Dóráékhoz: „Nézd, itt a Sorosos lotyó a hülye gyerekével már megint. Az a gyerek tuti nem százas, ugrál a buszoknak. (Az autista fiú szeret integetni a buszoknak, írja Facebook-bejegyzésében az édesanyja magyarázatént.) Biztos, hogy sorosos ez. Olvastam a Pesti Srácokon… Ezek a hülyék kimentek a Parlament elé…”
Dóra nyelt egyet. De azt gondolja, hogy
agymosott, nyálasan jobbra fröcsögő egyedekkel van tele ez az egész ország, akik vakon hisznek urukban és parancsolójukban. Mennek utána mint a birkák és köpködik a gyűlöletet, ha kell, ha nem.
Majd így folytatja bejegyzését:
ide figyelj, fogadatlan prókátor. Közlöm veled, hogy semmi közöm Dzsordzsi bácsihoz. Se nekem, se a fogyatékossággal élő gyerekeimnek.Tudod, ez itt önerős nevelés, nem kaptam hozzá ösztöndíjat, sőt még én fizetek, az állam helyett.
Megtette tehát a hatását a kormányközeli Pesti Srácok oldalon pár nappal korábban megjelent cikk, amelyben a múlt pénteken a sérült gyereküket, rokonaikat otthon ápolók parlament előtti tiltakozását szervezőket sorosistának bélyegezte a cikk szerzője. A cikk úgy állította be, hogy új ügyeket találtak Soros civiljei, amelyek talán szimpatikusabbá tehetik őket a magyar emberek körében. Miután a Pesti Srácokon a cikket jegyző újságírót az írása miatt többen kritizálták, az újság rátett még egy lapáttal, bocsánatkérést várt a kritikák hullámát elindítótól, az újságírót bírálóktól, liberopátiás elmezavarnak titulálta azt, hogy szerintük félreértették az előző írásukat, szövegértésbeli problémájuk van a cikk miatt felháborodott embereknek.
Valójában az történt, hogy a sokszor napi 24 órás felügyeletet, odafigyelést, ellátást igénylő otthonápolásért alig pár tízezer forint juttatást kapnak az államtól most azok, akik ezt felvállalják, és nem számít munkaviszonynak sem, így például saját maguk után kell fizetniük a tb-ellátást megalapozó közterhet.
Azt szeretnék, hogy az állam növelje havi 50 ezer forinttal a jövedelmüket (ami még ezzel együtt is csak alig haladná meg a havi nettó 100 ezer forintot, ebből kellene nekik és az ápolt személynek megélni, gyógyszert venni), és számítson munkaviszonynak az, amit tesznek nap mint nap, ahelyett, hogy az államnak kellene gondoskodnia a segítséget igénylő sérültekről.
Ezért miután sikertelenül tárgyaltak több körben az Emberi Erőforrások Minisztériumával, egy hete tüntetést szerveztek a minisztérium elé, majd onnan átgyalogoltak ahhoz a parlamenthez, amelyben aznap a képviselők saját fizetésüket emelték meg havi bruttó 200 ezer forinttal. (24.hu)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Hát igen! „…Olvastam a Pesti Srácokon…”
– Mondjuk a döbrögista horda trippermagazinjában arról nem olvashatnak a hordafanok, hogy imádottjuk…
„…JELEN PILLANATBAN PEDIG A SOROS ALAPÍTVÁNY ÖSZTÖNDÍJASA VAGYOK…”
– Megjegyeznénk még: az ösztöndíj nem csak pillanatnyi föllángolás volt!
