FC János Kórház? Itt a megoldás a kórházak adósságaira?
A kétfarkúak elnöke szerint, ha átneveznék sportegyesületekké az egészségügyi intézményeket, tao-pénzekből meg lehetne oldani a források hiányának a pótlását.
(atv)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Ha ez a kétfarkú társulás nem lenne egy ultraliberális fölfogású gyülekezet…! De még így is tán a legkevésbé elutasított párt.
Benne van ebben a történetben a rendszerváltás óta eltelt lassan 29 esztendő minden kínja – baja. De a nevetséges jelen rettenetes jövőt sejtet.
Addig nincs is nagy baj, amíg tudunk rajta – MAGUNKON – röhögni! Ma még tudunk! Néhányan.
Türk Attila, a PPKE BTK Régészettudományi Intézet Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Tanszék vezetőjének írása
Legfontosabb állítások
A régészet korlátozottan alkalmas az etnogenezis kutatására, de a honfoglalás kori hagyaték kelet-európai kapcsolatrendszerének feltérképezése és vizsgálata elengedhetetlen a Kárpát-medencébe keletről beköltöző népesség eredetének feltárásához.
Az elmúlt tíz évben jelentősen bővültek a honfoglalás kori leletek keleti analógiái, melyeket azonban nem szabad helyi kontextusukból kiragadva értékelni. Ezekből modern és a későbbiekben is bővíthető, a folyamatos újraértékelésre alkalmas adatbázist kell építeni.
Az újabb „magyargyanús” leletek és azok földrajzi elterjedése továbbra is a korábbi őstörténeti modellt támasztják alá, miközben számos részletét tekintve pontosítják az eddigi elképzeléseket. A Dnyeszter és Dnyeper menti területek mellett a Volga–Dél-Urál térségébe mutatnak a legvilágosabb kapcsolatok.
Forrás: A honfoglalók viselete – Magyar őstörténet 1. Szerk. Sudár Balázs – Petkes ZsoltBudapest, 2014
A régészeti adatokból jelenleg kinyerhető őstörténeti kép gyakorlatilag összhangban áll az írott források elemzésével és a nyelvészeti kutatások által felállított tudományos modellel.
A honfoglalás kori hagyaték régészeti és bioarcheológiai vizsgálati eredményei megerősítik, hogy a Kárpát-medencébe beköltözők többgyökerű, összetett népességet alkottak.
Az új eredmények alapján további ásatásokat kell kezdeményezni a Moldovai Köztársaság, a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság, Ukrajna és Oroszország területén, a helyi régészekkel és antropológusokkal együttműködve.
Modern természettudományos vizsgálatokkal kell kiegészíteni a régészeti kutatásokat: archeogenetikai, radiokarbon-kormeghatározás, valamint oxigén- és stronciumizotópos vizsgálatok szükségesek a korai magyarság történetének teljesebb megismeréséhez. A nemzetközi tapasztalatok e téren módszertanilag is fontosak számunkra, így pl. az indoeurópai nyelvcsaládot alkotó népek őstörténeti kutatásainak módszerei és eredményei.
Új lendületet vett a korai magyar történelem régészeti kutatása
A korai magyar történelem – közkeletűbb nevén a magyar őstörténet – az írott adatokat tekintve igen forrásszegény kutatási terület. Így a régészet mint rohamosan gyarapodó forrásanyagú tudományág kiemelkedő jelentőséggel bírhat e téren. Ez tény akkor is, ha módszertani szempontból a régészeti leletek közvetlen történeti, etnikai értékelése ma már sokkal szigorúbb megítélés alá esik, mint korábban. A régészet a letűnt korok anyagi, tárgyi hagyatékát vizsgálja, ezért a sírokban feltárt egykori népesség pontos etnikai tudatának kérdése kívül esik lehetőségeinek, de céljainak határán is. Ugyanakkor a kelet-európai füves és erdős sztyepp, az erdővidék, valamint ezek mikrorégiói között mutatkozó régészeti kapcsolatok alapos ismerete lehetőséget nyújt még a hagyományos régészeti eszközökkel történő migrációkutatásra is. A temetők és a régészet számára kutatási modellként körvonalazott régészeti kultúrák nem nyelvi és etnikai fogalmak, határaik közvetlenül nem feleltethetőek meg egymásnak. Azonban az is tény, hogy a régészeti kultúrák között mutatkozó markáns eltérések meglepően gyakran esnek egybe a nyelvi és/vagy etnikai határokkal olyan korszakokban, amelyekből ellenőrizhető módon írott forrásokkal rendelkezünk. Napjainkban pedig modern természettudományos módszerekkel kiegészítve vizsgálatainkat jóval több információt nyerhetünk ki a tárgyi hagyatékból, és a bioarcheológia révén közelebb kerülhetünk a magyarság etnogenezisének megismeréséhez.
Az eddigi archeogenetikai vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a honfoglalás kori Kárpát-medencei és a honfoglaló jellegű leletekkel feltárt egyes kelet-európai sírok között eltérő szinten, de biológiai kapcsolat mutatkozik. Vagyis a magyar jellegű leletek keleti elterjedése nem pusztán kereskedelmi/kommunikációs kapcsolatok eredménye; további gyűjtésük és vizsgálatuk megalapozott.
A régészet sokáig az írott források és a nyelvészeti adatok alapján megrajzolt magyar őstörténeti modellhez igazította vizsgálódásait. Azt kerestük, hogy a nyelvészeti érvek alapján feltételezett nyugat-szibériai őshazától (ahol a magyar nyelv kialakult, és az etnogenezis legkorábbi korszaka lezajlott) nyugatra, az Uráltól a Kárpát-medencéig terjedő térség (ahol a vándorlás végbement) régészeti anyagából mi kapcsolható a magyarság korai történetéhez. Ebben a munkában mindig alapvető támpont volt a honfoglalás kori régészeti hagyaték, melynek keleti gyökerei és kapcsolatrendszerének vizsgálata adja a modern őstörténeti régészeti kutatások gerincét. Mivel a régészeti források folyamatosan bővülnek tőlünk keletre is, ezt az összehasonlító munkát időről időre újra el kell végezni. De nemcsak nyugati, hanem keleti irányból megközelítve is. Az írott forrásokból ismert kelet-európai szállásterületek lokalizálását ugyanis a Volgától keletre fekvő területek kora középkori régészeti leleteinek feltűnésétől várhatjuk, elsősorban pl. a Dnyeper és a Dnyeszter térségében.
Forrás: Türk Attila: A honfoglalás kori régészeti hagyaték keleti kapcsolatrendszere. Rubicon 2016/7
A korai magyar történelem régészeti kutatása az elmúlt évtizedben a Dnyeper folyó és az Urál hegység térségében előkerült kora középkori leletek kapcsán új lendületet vett. Sikerült újra szoros együttműködést kiépíteni az orosz, ukrán és moldáv régészekkel, hiszen a magyar őstörténet ezen országok történelmének is egy-egy apró szelete, vagyis nem magyar belügy, hanem nemzetközileg releváns tudományos kérdés. Régészeti szempontból azt mondhatjuk, hogy a Kárpát-medence 10. századi anyagi műveltségének keleti gyökerei továbbra is a kelet-európai erdős sztyepp és a Volga–Dél-Urál térségébe vezetnek. A növekvő leletszám ugyanakkor sokkal megalapozottabb következtetések levonását teszi lehetővé: ma már ott sűrűsödnek, ahol korábban még csak feltételeztük. A legfrissebb eredményeket is figyelembe véve a következőkben foglalhatjuk össze a régészeti leletekből kirajzolódó magyar őstörténeti képet, nyugatról keleti irányba haladva.
Kárpát-medence és Etelköz
A magyar honfoglalást – mint az őstörténetet lezáró eseményt – hagyományosan 895-re tesszük. Azonban az írott források adatai mellett néhány újabb hazai lelet is arra utal, hogy a honfoglalás kori anyagi kultúra már ezt megelőzően is feltűnt a Kárpát-medencében. Napjainkban erre utal (pl. Szeged környékén) néhány kis sírszámú temetőből származó honfoglalás kori sír radiokarbonos kormeghatározása. Amennyiben a későbbiekben ezek az adatok tovább gyarapodnak, akkor újabb érv szól majd amellett, hogy a honfoglalást ne kizárólag egy-két év eseménytörténetének tartsuk, hanem sokkal inkább egy néhány évtizedes, a 860-as évektől kezdődően a 907-es pozsonyi csatával bezáruló történelmi folyamatnak. De ez természetesen nem jelent kettős honfoglalást (ez utóbbi közismert elméletet továbbra sem támasztja alá semmilyen régészeti adat).
Keleti irányban a Dnyeper középső folyása mentén, a mai Krivij Rih, Kirovohrad, Dnyipro, Kremencsuk térségében, illetve a Dnyeszter alsó folyása mentén kerültek elő olyan leletek, melyek feltehetően az etelközi szállásterület emlékei. Ezt a leletkört régészetileg – az első, névadó lelőhelyük alapján – Szubbotyici-horizont néven tartjuk számon, és radiokarbonos kormeghatározással is a 9. század második felére keltezhetők.
A Dnyeszter folyó és a Szubbotyici-horizont jellegzetes leletei Szlobodzeja lelőhelyről
Forrás: Boldog Zoltán – Petkes Zsolt – Sudár Balázs – Türk Attila: Az Őshazától a Kárpátokig – a leletektől a viseletekig. Magyar Régészet, 2015 ősz
A leletanyagban a Kárpát-medencei 10. századi leletek anyagi műveltségével közeli párhuzamot mutató ékszer- és lószerszámtípusok mellett azok alapanyaga (aranyozott ezüst), palmettás díszítése, a sírok nyugat–keleti tájolása, valamint a lábhoz tett, nyúzott lóbőrős temetkezési rítus jelez egyértelmű kapcsolatot. Ugyanakkor világosan tükröződnek e hagyatékban a helyi szláv kapcsolatok (pl. a késő Luka–Rakoveckaja-kultúra kerámialeletei). Továbbá megjelennek a Krímből származó bizánci selyem- és kerámia-, sőt még a Volga-vidéki eredetű kerámialeletek is. Mindez meglepő összhangban áll az írott forrásoknak az etelközi magyarokról szóló adataival és időrendjével, miszerint a magyarok a 9. század középső harmada előtt nem tűnnek fel a Volgától nyugatra. Etelközben megtelepedvén pedig kereskedtek Bizánccal, és kapcsolatba kerültek a szlávokkal, de a Kárpát-medencével is, melyre egy másodlagos felhasználásban itt előkerült jellegzetes morva díszgomb utal.
Levédia egyelőre kérdéses
A Dnyeper és a Volga folyó közti terület napjainkban a korai magyar történelem régészeti kutatásának talán legnagyobb fehér foltja. Mindössze a vorobjovkai sírt említhetjük a Don vidékén. Itt a Kazár Kaganátushoz köthető szaltovói kultúrkör hatása mutatható ki, azonban a temetkezésből ismert csat és néhány más jellegzetesség annak egyértelműen Volga–Urál-vidéki eredetére utal. A Don és Szeverszkij Donyec vidékén a 8. század közepétől feltételezett Levédia régészetileg jelenleg nem igazolható. Itt sem a Kárpát-medenceiekkel rokon, sem – ami még fontosabb lenne – Volga–Urál-vidéki eredetű leletek nem tűnnek fel, ami talán nem meglepő, ha tekintetbe vesszük a térségben az alán (iráni nyelvű) népesség igen sűrű megtelepedését a vizsgált időszakban. Régészetileg tehát jelenleg semmi jele annak, hogy a 7. századtól a 9. század elejéig terjedő időszakban a Volga keleti partjáról egyáltalán bármilyen népesség is Európába költözött volna.
Ez összhangban áll a Kazár Kaganátusról szóló írott források adataival. A Volgán való nyugati irányú átkeléssel kapcsolatban a kronológia kismértékű változása (a 8. század közepe helyett a 9. század első fele) azonban nem kardinális kérdés, ráadásul a rövidebb ideig tartó vándorlásra is vannak történeti adatok. A Levédia elhelyezkedéséről szóló vita (Don-vidék, Etelköz keleti része vagy még a Volgától keletre) természetesen nem a kazár–magyar kapcsolatok tényét tagadja, pusztán az írott forrásokban megőrződött egykori érintkezés földrajzi helyét kell átgondolnunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a kazárokkal való hosszabb együttélés (a Kaganátus területén belül) korábban azért kerülhetett előtérbe, hogy meg lehessen magyarázni a magyar–ótörök nyelvi kapcsolatokat. A Kazár Kaganátus régészeti kutatásának eredményei azonban ezt a lokalizációt nem erősítették meg.
Átkelés a Volgán
A Volgán való átkelésre valószínűleg a szamarai Volga-könyöknél kerülhetett sor, itt az ún. zsiguli átkelőhely használatára már a bronzkortól kezdődően vannak adatok.
A Volga folyó a szamarai Volga-könyöknél
Fotó: Szöllősi Mátyás
Ezen a hatalmas folyón nem lehetett bárhol átkelni, a középkorban igazolhatóan használt gázlók és átkelőhelyek ismerete alapvető fontosságú, és támpontot adhat. A Volga bal partján pedig hat-hét olyan, 8–9. századi lelőhelyet ismerünk (pl. Nyemcsanka, Proletarszkoje gorogyiscse, Vlaszty truda stb.), melyek magyar szempontból figyelemre méltóak. Itt a fémleletek mellett az uráli jellegű kerámialeletek feltűnése a meghatározó jelenség (Bakalszkaja-, illetve kusnarenkovói és karajakupovói kultúra). A folyó bal partjának kora középkori leleteiből látható, hogy a hun kortól a 9. századig két-három időszakban is történt uráli eredetű betelepülés. A folyó jobb partján pedig a Kazár Kaganátus belső területeiről ideköltöző, valószínűleg török nyelvű népeket (Novinki-horizont) ma már a 8. század elejétől valószínűsít a kutatás. Azt, hogy a magyarok mikor és főként miért keltek át a Volgán, és költöztek nyugatra, ma még nem tudjuk. Azonban joggal feltételezzük – miként később a besenyők esetében erről az írott források is beszámolnak –, hogy erre az eseményre valószínűleg nem kerülhetett sor a kazárok közreműködése, hozzájárulása, szövetsége nélkül. Okként a Dél-Urál előterében a 8–9. század fordulóján déli irányból feltűnő besenyő, esetleg a keleti irányból feltételezhető kimek törzsek (régészetileg: Szrosztkinszkaja-kultúra) „hatása” tűnik valószínűnek. Időrendileg pedig a 9. század eleje ‒ középső harmada jöhet szóba.
Az Urál térségében
A Dél-Urál térségében a baskíriai és kelet-tatárföldi 6–10. századi, ún. kusnarenkovói és karajakupovói régészeti műveltségek azok, melyeket a magyarok elődeivel kapcsolatba hozott a kutatás. E kultúrák lelőhelyei újabban a korábbiaknál délebbre, az orenburgi füves pusztákon (Filippovka), illetve keletebbre, az Urálontúl erdős sztyeppéin (Szinyeglazovo újabb leletei és Ujelgi) is előfordulnak, helyenként még a 10. századba is belenyúlva. A magyarság elődeinek feltűnését az Urál nyugati oldalán többnyire az I. Türk Kaganátus létrejöttével kapcsolatba hozható népmozgások északi hatásaként értelmezték.
Az ujelgi temető helyszíne, feltárása és leletei
Forrás: Boldog Zoltán – Petkes Zsolt – Sudár Balázs – Türk Attila: Az Őshazától a Kárpátokig – a leletektől a viseletekig. Magyar Régészet, 2015 ősz
Fontos megemlítenünk az Urál keleti oldalán a közelmúltban a magyarokkal összefüggésbe hozott Bakalszkaja-kultúrát (4–6. század), mely kapcsolatot mutat a hegység nyugati előterében ismert kora középkori kultúrákkal. A Bakalszkaja-kultúra új kutatási eredményei az Urálontúl erdős sztyeppi területén azért jelentősek számunkra, mert sikerült vele kitölteni azt az időrendi hiátust (4–6. század), amely a térség legjelentősebb vaskori eredetű kultúrájának, a szintén a magyarok elődeivel „gyanúba hozott” szargatkai kultúra megszűnésénél jelentkezett. A Bakalszkaja-kultúrában kimutatható a szargatkai tradíciók továbbélése, kusnarenkovói kapcsolatai szintén egyértelműek. Noha a nyugat-szibériai őshaza kérdése még jócskán igényel további kutatásokat, az biztos, hogy időben és térben is ez a legtávolabbi pont, ameddig a honfoglalás kori hagyatékból kiindulva több-kevesebb biztonsággal vissza tudunk nyúlni. A térség kora vaskori, bronzkori előzményeit természetesen lehet vizsgálni, akárcsak a magyar nyelv kialakulását megelőző időszak uráli régészeti kultúráit. Azonban a legtöbb kutató ma már úgy gondolja, hogy az önálló magyar nyelv kialakulása (Kr. e. 1000–500) előtti történések és régészeti leletek már nem tekinthetőek a magyar őstörténet részének.
A régészeti adatokat összefoglalva fontos hangsúlyozni, hogy az eredmények lényegében azonos területre vezetnek, mint a történeti-nyelvészeti koncepció, és ugyanez mondható el eddig az archeogenetikai vizsgálatok eredményeiről is. Mindez együtt biztos alapot ad a további vizsgálatokhoz. A magyarság eredetével kapcsolatban az elmúlt tíz év szerencsés leleteinek köszönhetően megkezdődtek a modern régészeti és bioarcheológiai kutatások, és a nemzetközi módszertani trendek (pl. az indoeurópai nyelvek és népek őstörténeti kutatása) messzemenő figyelembevételével folynak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának összefogásával.
(A tanulmány az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.)
(Bejegyzésünkben a tudomany.hu Türk Attila által jegyzett cikkét a Creative CommonsNevezd meg! Így add tovább! licence alapján vettük át, és tartalmi változtatás nélkül közöltük. A szerkesztés során esetleg mégis összejövő hibák vagy hiányosságok (kézzel és mezei HTML-kódokkal dolgozunk) nem szándékos torzítások, amint észrevesszük, javítjuk őket.)
Két videót is ajánlunk Olvasóink szíves figyelmébe Türk Attilától, egy rövidebbet és egy hosszabbat.
Olvasóink egy része sajnos hajlamos az efféle írásokat egy világösszeesküvés darabkáinak tekinteni, így az ő kedvükért csak annyit tehetünk, hogy kijelentjük: erről szó sincs. Nem vagyunk zsidók, gyíkemberek, cionisták, filoszemiták, gonoszzsidó-imádók, szabadkőművesek stb. Az ezzel kapcsolatban felmerülő gondokat jellemzően az elhamarkodott ítéletek, a félreértések, a megbízható ismeretek hiánya, valamint a gombamód szaporodó, Akadémiát ostorozó és történelemhamisítást prédikáló guruk vallásosan mély dogmái okozzák. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Magyar Őstörténeti Témacsoportja a jelek szerint végre nyitott a szélesebb olvasóközönség felé is, és elkezdte azt a hosszú munkát, amire valószínűleg sokan vártunk. A tudomany.hu összefoglaló cikksorozatát a tervek szerint mi is figyelemmel kísérjük majd, és ha a Bal-Rad olykor helyet ad, ismeretterjesztés és olvasói megvitatás céljából továbbközlünk egyet-egyet a magyar nyelvűek közül. Az őstörténeti sorozat korábbi darabja (Klima László tollából) itt érhető el.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A fegyveres felkelés előkészítése, a Kornyilov lázadás 1917. szeptember
„Szeptemberben a pétervári városi szovjet vezetésében többségbe kerültek a bolsevikok, és más nagyvárosokban is csökkent a mensevikek befolyása a szovjetekben.
A titokban visszatérő Lenin a fegyveres felkelés megszervezését sürgette, érvelése szerint a hatalomátvételnek addig van esélye, míg a kormány gyenge. Október 10-én egy szigorú konspirációval szervezett tanácskozáson a bolsevik párt központi bizottságának tizenkét tagja közül tíz a fegyveres hatalomátvétel mellett döntött. A felkelés kivitelezése a pétervári szovjet Forradalmi Katonai Bizottságának feladata lett. A bolsevikok forradalmi hangulatú katonai egységeket hoztak Pétervárra, és más városokban is megkezdték a katonai előkészületeket.” – sulinet.hu
A bolsevikok harcos kommunisták, csak elpusztítani lehet őket, megtörni nem! A bolsevikok tudták, hogy a kapitalisták a proletár dolgozó bérrabszolgákon élősködnek. Amíg a kapitalizmus kizsákmányolása, élősködése, a proletárok bérrabszolgasága fennáll, addig mindig lesznek, akik szembeszállnak az embertelenséggel. A bolsevikokat a kapitalizmus szüli és a kapitalizmus megszűntéig mindig lesznek, ugyanúgy, ahogy az emberiség történetében a haladó gondolkodók mindig is volta, bármilyen üldöztetés ellenére is. A történelem kerek így forog előre, még akkor is, ha gyakran a reakció kerül a hatalomra. Ezek a reakciósok pedig a jobboldal hívei, akik között vannak kizsákmányolók és többségben kizsákmányoltak is.
A jobboldaliak képtelenek belátni, hogy ők az élősködők vagy az élősködés hívei, és rossz néven veszik, akiknek ez nem tetszik. Az élősködés a kizsákmányolással történik, ami tulajdonképpen a törvényes lopás, ugyanis a kapitalizmusban törvényesen lehet kizsákmányolni. Azonban ők felsőbbrendűeknek vélik magukat és ez náluk az erkölcs. De milyen proletárok azok, akiken élősködnek és mégis az élősködés hívei. Ez bizony elmebaja a csőcseléké vált proletároknak. A bolsevikoknak az ilyen szolgává nevelteket kellett meggyőzni, hogy nincs szükségük az élősködőkre.
A jobboldaliak áhítattal rajonganak a gazdag kapitalisták élősködésén, még akkor is, ha rajtuk is élősködnek. Ez bizony az elme háborodása. Egyáltalában értik-e, hogy a kapitalisták vagyona az a kizsákmányolásból ered? A becsületes önérzetes proletár kommunistákat, akik a dolgozó nép érdekében harcoltak, a jobboldal hívei megvetik, pedig ők ezt a nép demokráciájáért az élősködés megszüntetéséért tették. A jobboldal hívei vagy közvetlen hasznot húznak a proletár dolgozó bérrabszolgákból vagy csőcselékké nevelt öntudatlan proletárok.
A bolsevik párt VI. kongresszusa. A fegyveres felkelés előkészítésének irányvonala
„A politikai helyzetben bekövetkezett gyökeres változások az elé a feladat elé állították a bolsevik pártot, hogy felülvizsgálja taktikáját. A párt új taktikai irányvonalát Lenin közvetlenül az események után megírt cikkeiben jelölte ki („A politikai helyzet”, „A jelszavakról” stb.).
Lenin rámutatott: minthogy a burzsoázia rendezte sorait s a maga kezébe ragadta a hatalmat, a szovjetek megalkuvó vezetői pedig az ellenforradalom táborába süllyedtek, a kettőshatalom periódusa véget ért. A „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó, amely a forradalom békés fejlődésének jelszava volt, a júliusi események után helytelenné vált, tehát vissza kell vonni: „Az a jelszó, amely azt követeli, hogy a hatalom a szovjetek kezébe menjen át, most donquijoteizmusnak vagy gúnynak hangzanék. Ez a jelszó valójában a nép becsapása volna, azzal az illúzióval áltatná a népet, hogy a szovjetek most is hatalomra juthatnak, mihelyt akarják, illetve határozatban kimondják a hatalom átvételét.. .”
Lenin kiadta és egyúttal megindokolta az új jelszót: a fegyveres felkelés előkészítése, a burzsoá diktatúra megdöntése és a proletárdiktatúra megteremtése. A jelszócsere nem azt jelentette, hogy a bolsevikok elvetik a szovjetekről alkotott korábbi értékelésüket, mely szerint a szovjetek az adott történelmi körülmények között a proletárdiktatúra legjobb formáját jelentik. „Szovjetek keletkezhetnek és kell is hogy keletkezzenek ebben az új forradalomban — írta Lenin —, de nem olyanok, mint a mostani szovjetek, nem a burzsoáziával való paktálás szervei, hanem a burzsoázia elleni forradalmi harc szervei. Hogy mi akkor is amellett leszünk, hogy az egész állam a szovjetek mintájára épüljön fel, az bizonyos. Itt nem általában a szovjetekről van szó, hanem a jelenlegi ellenforradalom ellen és a jelenlegi szovjetek árulása ellen folyó harcról.”
Lenin egy pillanatra sem szakította meg a párt és a munkásosztály irányításának titáni munkáját. „Zöld dolgozószobájában” (így nevezte a Razliv-tó melletti szénakunyhót) cikkeket írt a bolsevik lapok számára s az „Állam és forradalom” kéziratán dolgozott. Razlivi rejtekhelyén — gondosan betartva a konspiráció szabályait — ismételten felkeresték a Központi Bizottság tagjai, hogy tanácskozzanak Leninnel, megvitassák vele a legfontosabb napi kérdéseket.
A lenini irányvonalat elfogadta és megerősítette a bolsevik párt VI. kongresszusa. A kongresszust félig illegálisan tartották meg Pétervárott július 26. és augusztus 3. között. A pártnak ekkor már több mint 240 000 tagja volt — háromszor annyi, mint az áprilisi konferencia idején. Ez arról tanúskodott, hogy a bolsevikok befolyása a munkásosztály és az összes dolgozók körében óriási mértékben és szakadatlanul erősödik.
A kongresszust M. Sz. Olminszkij, az egyik legrégibb bolsevik nyitotta meg. A kongresszus összehívására létrehozott szervező iroda tevékenységéről Szverdlov számolt be. A Központi Bizottság politikai beszámolóját és a politikai helyzetről szóló beszámolót Sztálin tartotta. „A politikai helyzetről” szóló kongresszusi határozatban ez áll: „Jelenleg a békés fejlődés és a hatalomnak megrázkódtatás nélküli átmenete a szovjetek kezébe lehetetlenné vált, mert a hatalom valójában már átment az ellenforradalmi burzsoázia kezébe. Ez idő szerint a helyes jelszó csakis az ellenforradalmi burzsoázia diktatúrájának teljes felszámolása lehet.” A proletariátus — mutatott rá a határozat — „minden erőfeszítését összpontosítva szervezze meg és készítse elő az erőket arra a pillanatra, amikor az egész nemzetre kiható válság és a tömegek mélyről jövő lendülete megteremti a kedvező feltételeket ahhoz, hogy a városi és falusi szegénynép átálljon a munkások oldalára, s szembeforduljon a burzsoáziával.”A legfőbb kérdésben — a forradalom perspektíváinak kérdésében — éles összeütközésre került sor két irányvonal között. Az egyik a szocialista forradalom oroszországi győzelmének lenini irányvonala volt, amelyet a kongresszus túlnyomó többsége támogatott, a másik a küldöttek egy kis csoportjának (Preobrazsenszkij, Buharin) opportunista irányvonala; ezek nem hittek abban, hogy a proletariátus képes lesz magával ragadni a parasztságot és saját erejéből le tudja győzni a burzsoáziát. Preobrazsenszkij azon állítására válaszolva, hogy a szocialista forradalom először feltétlenül Nyugaton kell hogy végbemenjen, Sztálin kijelentette: „Nincs kizárva az a lehetőség, hogy éppen Oroszország lesz az az ország, amely utat tör a szocializmushoz.”
A kongresszus valamennyi határozata a legfőbb feladatot, a fegyveres felkelés előkészítését szolgálta. A kongresszus meghatározta a párt gazdasági platformját is, amely az országot fenyegető gazdasági összeomlás megakadályozására, az objektíve már megérett szocialista átalakulások megvalósítására irányult. Jóváhagyta a párt új szervezeti szabályzatát és megválasztotta a Központi Bizottságot, Leninnel az élén.
A kongresszus megbízásából a Központi Bizottság felhívást intézett minden dolgozóhoz készüljenek fel a döntő harcra a burzsoá diktatúra ellen. „ Új megmozdulás közeleg, üt a régi világ utolsó órája. Készüljetek hát az új csatákra, harcoló elvtársaink! Állhatatosan, bátran és nyugodtan, nem ülve fel provokációknak, gyűjtsetek erőt, tömörüljetek harci osztagokba! A párt zászlaja alá, proletárok és katonák! Zászlónk alá, falusi elnyomottak!”
A Kornyilov-lázadás leverése
A júliusi események után a burzsoázia fokozott ütemben látott hozzá erőinek mozgósításához; arra törekedett, hogy maradéktalanul szétzúzza a forradalmat és katonai diktatúrát létesítsen, amely megtisztítja az utat a cárizmus restaurálásához.
A forradalom elleni összeesküvés szervezője a kadét párt volt, amelyet az egész burzsoá-földesúri ellenforradalom s a nyugati országok imperialista körei támogattak.
A készülő összeesküvés láncszemét alkotta a hadsereg és a flotta ellenforradalmi elemeit tömörítő Tiszti Szövetség Főbizottságának aktivizálódása, továbbá az összoroszországi kereskedelmi-ipari kongresszus összehívása is. Az ellenforradalom egyik centruma a főhadiszállás volt. Július 18-án Bruszilov helyett a hadsereg főparancsnoki posztjára Kornyilov tábornokot, az oroszországi burzsoázia és a szövetségesek diktátor jelöltjét nevezték ki. „Egész szimpátiám Kornyilové volt. . . Kornyilov sokkal- erősebb ember, mint Kerenszkij” — jegyezte fel Buchanan oroszországi angol nagykövet.
Augusztus 12-én a moszkvai Nagy Színházban megnyílt az Állami Tanácskozás, amelyet az Ideiglenes Kormány hívott egybe ezzel a jelszóval: „az államhatalom összefogása az ország valamennyi szervezett erejével”. A tanácskozáson megjelentek a négy állami duma képviselői, a városi képviselő-testületek, a zemsztvók, a kereskedelmi és ipari körök, a bankok, a hadsereg és a papság képviselői. A megalkuvó szovjeteket mensevikekből és eszerekből álló küldöttség képviselte.
Az Állami Tanácskozást Kerenszkij harcias beszéddel nyitotta meg. Azzal fenyegetőzött, hogy „tűzzel és vassal” számol le ellenfeleivel. Ezután Kornyilov tábornok fejtette ki a forradalom elleni harc programját, erélyes intézkedéseket sürgetve „a fegyelem megszilárdítására a fronton” és a „rend helyreállítására” a hátországban. Kalegyin kozák atamán leplezetlenül pogromhangú beszédet tartott, követelte a szovjetek megsemmisítését, a halálbüntetés bevezetését a hátországban, a vasutak és a háborús szükségletekre termelő ipar militarizálását.
A nemzetközi reakció aktívan támogatta az Állami Tanácskozást. Wilson elnök üdvözlő táviratában ígéretet tett, hogy „Oroszország kormányának mindennemű anyagi segítséget” megad „valamennyi — külső és belső — ellensége elleni” harcában.
Az ellenforradalmi erők demonstrációjára a moszkvai proletariátus a bolsevikok felhívására hatalmas sztrájkkal válaszolt, amelyben több mint 400 000 munkás vett részt. Tiltakozó sztrájkok robbantak ki Kijevben, Harkovban, Szaratovban, Kosztromában és más városokban is, világos tanújeleként annak, hogy az öntudatos proletariátus a bolsevikokat követi.
Kornyilov, miután az Állami Tanácskozás befejeztével visszatért a főhadiszállásra, hozzálátott az összeesküvés gyakorlati megvalósításához. Augusztus 21-én feladta Rigát, s e német sikerért a katonákra hárította a felelősséget. A burzsoá sajtó ugyanakkor lármás kampányba kezdett a bolsevikok ellen, azzal vádolva őket, hogy Pétervárott felkelést készítenek elő. Ennek nyomán a főhadiszállás — az Ideiglenes Kormány hozzájárulásával — a főváros védelmének ürügyén feltétlenül megbízhatónak tartott csapatokat vont össze Pétervár körzetében: a III. kozák lovashadtestet, s a kaukázusi mohamedán hegylakókból álló „vad hadosztályt”. Ez alakulatok közös parancsnokává Krimov tábornokot nevezték ki. Augusztus 25-én kiadott titkos parancsában Krimov a következőképpen határozta meg a hadmozdulat célját: „A hadsereg-főparancsnok elrendelte, hogy állítsam helyre a rendet Pétervárott, Kronstadtban és az egész pétervári katonai kerületben. Utasított továbbá, hogy minden egységparancsnoknak hozzam tudomására: az engedetlen személyekkel szemben, polgáriakkal és katonákkal szemben egyaránt —minden habozás és előzetes figyelmeztetés nélkül — fegyvert kell használni.” Pétervárott az ellenforradalmi monarchista szervezetek arra készültek, hogy „bolsevista lázadást” rendezzenek, s így szolgáltassanak ürügyet Krimov büntető egységeinek a munkásokkal és a forradalmár katonákkal való fegyveres leszámolásra.
Az ellenforradalmi összeesküvőket aktívan támogatták a külföldi imperialisták. Az amerikai, angol és francia polgári sajtó leplezetlenül hangot adott Kornyilov iránti rokonszenvének. Kornyilov csapatainál orosz egyenruhába öltöztetett angol és francia tisztek szolgáltak.
A Kornyilov-összeesküvésnek bűnrészese volt Kerenszkij is. A miniszterelnök az utolsó pillanatig kereste a kiegyezést a katonai klikkel. Csak miután világossá vált számára, hogy Kornyilov nem szándékozik megosztani vele a hatalmat, viszont a népharag a „kornyilovscsinával” együtt a „kerenscsinát” is elsöpörheti, nyilvánította Kornyilovot hazaárulónak és adott ki ellene elfogató parancsot. „Kerenszkij — kornyilovista, aki véletlenül veszett össze Kornyilovval és továbbra is a legbensőségesebb szövetségben van más kornyilovistákkal.”
Amikor Kornyilov megindította hadműveleteit, a kadét miniszterek politikai manőverrel siettek támogatására: az események kibontakozásának kellős közepén beadták lemondásukat, hogy dezorganizálják a kormányt, és Kerenszkijt a Kornyilovval való megegyezésre kényszerítsék.
A Kornyilov-lázadás hatalmas erejű ellenállást váltott ki a dolgozók legszélesebb tömegeiben. Kerenszkij és a szovjetek megalkuvó központi végrehajtó bizottsága teljes fejvesztettségről és tehetetlenségről tett tanúságot. A kornyilovisták leverését a bolsevikok szervezték meg.
A bolsevik párt Központi Bizottsága erélyes küzdelemre szólította a munkásokat és a katonákat az ellenforradalommal szemben. A párt fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki a Kornyilov-lázadás valódi arculatának leleplezésére, mozgósította a munkásosztály valamennyi szervezetét: a szovjeteket, a szakszervezeteket, az üzemi bizottságokat, a Vörös Gárdát. Különös figyelmet fordítottak a bolsevikok a munkások felfegyverzésére. A felfegyverzett munkások száma egyedül Pétervárott elérte a 40 000-et. Az üzemekben éjjel-nappal készítették a fegyvereket és lőszereket. A munkások lövészárkokat ástak, drótakadályokat létesítettek Pétervár körül. A fővárosi helyőrség forradalmi alakulatait harckészültségbe helyezték. Több ezer felfegyverzett kronstadti matróz érkezett Pétervár védelmére. Bolsevik agitátorok százai férkőztek be azokba az egységekbe, amelyeket Kornyilov a főváros ellen irányított, s meggyőző szavuk nyomán a katonák és a kozákok kezdtek átállni a munkások oldalára. A nyugati fronton a forradalmár katonák ellenőrzésük alá vették a minszki, gomeli, vityebszki, orsai vasúti csomópontokat, továbbá a Kijevbe és Pétervárra vezető országutakat. A vasutasok felszedték a vágányokat, hogy megakadályozzák Kornyilov vonatszerelvényeinek áthaladását.
A Kornyilov-lázadás elleni harc során a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei a forradalmi erők szervezési gócpontjaivá váltak. Sok helyütt a szovjetek mellett bolsevik vezetés alatt álló forradalmi bizottságokat alakítottak. Ekkor írta Lenin: „A Kornyilov-lázadás komoly vihart ígérő »friss szellője« is elegendő volt ahhoz, hogy minden, ami a szovjetben korhadt volt, egy időre eltűnjön, és hogy nagyszerű, hatalmas, legyőzhetetlen erőként kezdjen kibontakozni a forradalmi tömegek kezdeményezése.” Moszkvában, Harkovban, Caricinben, Nyizsnyij Novgorodban, az Urálban, a Donyec-medencében, Szibériában és a Kaukázusban, sok vasútállomáson a bolsevikok szervezték meg a forradalmi tömegeket a kornyilovisták elleni harcra.
Kornyilov tábornok, meggyőződvén a Pétervár elleni hadjárat kudarcáról, főbe lőtte magát. A Kornyilov-lázadás összeomlott.”
(idézet: – Világtörténet 7. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 157 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Liliána, Olga, Ajtony, Árvácska, Aurél, Bennó, Bertold, Beten, Celesztin, Celesztina, Gajána, Györe, György, Györk, Györke, Hugó, Kamilla, Keresztély, Keresztes, Konstantin, Krisztián, Lilian, Lilianna, Lilibella, Lilien, Liliom, Lucilla, Natali, Natália, Natasa, Noella, Pantaleon, Pentele, Rolf és Rudolfnevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Július 27 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Ma – a balrad.ru legjobb tudomása szerint – sehol semmi ünnep! Még csak egy szent napja sincs! Ma DÖGUNALOM – LENNE – de nem lesz, mert a romániai Posványoson igehirdetés zajlik.
Ennek ellentételezésére ajánl a balrad.ru mára egy jó zenét:
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A dél-afrikai Johannesburgban megkezdődött a BRICS – csúcs. Volt némi kezdeti zavar a zászlók előtti fölsorakozásnál, de amúgy rendben zajlik a dolog.
Az összejövetel egyik fő témája Szíria.
Szocsiban július 30-31 – én tartják a Szíriával foglalkozó „Asztana – formátum” következő fordulóját. Erre meginvitálták az USA képviselőit is. Ugyanakkor Amerika a genfi – de Mistura – féle ENSZ fórumot tekinti mérvadónak.
Alekszandr Lavrentyev az orosz elnökSzíria-ügyi főreferense szerint Szíria átkozottul nehéz helyzetben van. A problémát – a visszatérő menekültek áradatát – egyedül nem lesz képes tudni kezelni. Nemzetközi segítségre leszszükség. Komoly összefogásra. Ugyanakkor meglátása szerint a háború utáni újjáépítéssel egyedül is meg fog tudni birkózniaz ország, és ehhez ajánlja a Szovjetunió háború utáni újjáépítési tapasztalatait. Megtoldva azzal, hogy Szíria – ellentétben a Szovjetunióval – azért számíthat külső segítségre is.
Damaszkuszban a szír elnök a Szíriában elesett orosz katonák családtagjait fogadta. A velük való beszélgetés során Aszad is párhuzamot vont országa jelenlegi állapota, és a II. VH.- végi Szovjetunió közé.
Az orosz KüM iplomáciai osztályának vezetője Alekszandr Grusko „otrányosnak és elhibázottnak” nevezte az EU azon szándékát, hogy az Unió KIZÁRÓLAG AZ ELLENZÉKI KÉZENLÉVŐ SZÍRIAI TERÜLETEK újjáépítésében hajlandó részt venni. „Meggyőződésünk,hogy nem lehetséges ilyen módon különbséget tenni, és kivtelezni!” – jelentette ki az orosz diplomata.
Oroszország ma ismét kivonta Szíriából újabb kétszáz katonai rendőrét.
Suweyda tartományban (a Daraa tartománytól keletre, és a híres-hírhedt El-Tanf amerikai üzemeltetéső latorbázistól nyugatra lévő KÖZTES területen) megbújt rémkalifátusista martalócok robbantásos merényleteiben idáig közel háromszáz civil halt meg.
A civilek lemészárlását még az amerikai külügy is közleményben ítélte el.
Mára fölerősödtek azok a vélekedések, miszerint El-Tanf közelsége és a merényletek között összefüggés van. A hadsereg kétségbeesetten kutatja a civilek közé vegyülő szörnyetegeket. Eleddig kb. 160 egyeddel végeztek. Jelenleg a tartomány keletirészén folyika kalifátusisták elleni hajtóvadászat. Nehéz feladat, és sokan úgy vélik, hogy El-Tanf fölszámolása nélkül nem lehet sikeres.
Van még tennivaló a Daraa délnyugati csücskében összezsúfolódott kalifátusista állomány teljes likvidálása dolgában is. A szír kormányhadsereg most főként ezzel foglalkozik.
Szakmai elemzők ugyanakkor úgy vélik, hogy hamarosan – ha Daraa teljes egészével végeztek – sor kerül Idlib latorrezervátum fölszámolására is. Aki oda való azok már mind ott van, aki nem oda való, az pedig már kimenekítve.
Idlib után kerülhet sor Dél-Aleppo és a szomszédos területek martalóczárványai kisöprésére. Meg más területek karbantartására.
Izraelben a The Jerusalem Post névvel, képpel bemutatta azt a zsidó katonanőt, aki a szír Szuhojt lelövő „Patriot” rakétát indította. Op Naaman kapitány.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök következő csúcstalálkozójára a jövő évnél előbb nem kerül sor. Az elnök úgy gondolja, hogy a következő kétoldalú találkozót akkor kell megtartani, amikor véget ér az Oroszországgal kapcsolatos boszorkányüldözés, tehát megegyeztünk abban, hogy ez január eleje után lesz” – tudatta a világgal egy tegnap délután Washingtonban kiadott közleményében John Bolton, Trump bohóc nemzetbiztonsági tanácsadója.
Valamivel korábban – ugyancsak tegnap – az amerikai külügy is közleményt adott ki. Természetesen nem boszorkányüldöző jelleggel. Ebben tudatják, hogy az USA nem veszi tudomásul – ennélfogva törvénytelennek minősíti – a Krím – félsziget Oroszországhoz való, NÉPSZAVAZÁST KÖVETŐ VISSZATÉRÉSÉT! „Oroszországnak azt a fajta politikáját, amely veszélyezteti Ukrajna területi integritását, az USA a szövetségeseivel, partnereivel, és a nemzetközi közösséggel egyetértésben ELUTAÍTJA!” A Kinyilatkoztatást Mike Pompeo firkantotta alá. Sk.
(Nyilvánvaló, hogy ez a nyilatkozat a Putyin – féle donbasszi népszavazási ötlet miatti riadalom lecsillapítását szolgálja.)
A washingtoni orosz nagykövetség mindössze két mondattal reagált a Kinyilatkoztatásra:
1. Az amerikai külügy negyeévente ilyesmket nyilatkozik, de mos le is írták.
2. Várjuk az amerikai külügy azon nyilatkozatát, amelyben közlik: Koszovot Szerbia részének tekintik.
Donbassz fronthelyzete semmit nem változott. Mérsékelt intenzitású latorostrom – ténykedés, ami most éppen Donyecktől északra érvényes. Szpartak, Gorlovka és Golmovszkij. Utóbbi helyen komoly lakáskárokat okozva.
Az LNR még csendesebb, viszont ott aggasztóbb a helyzet. Komplett lator „Grad” üteget fedeztek fel ma délelőtt, lőszerjavadalmazással. Mintha valami készülődne…
Bergyjanszk térségében ENSZ alkalmazottak kószálnak. A DNR szerint az ENSZ – „békemisszió” kiindulási hídfőállásait kutatják.
Megérkezett Donbasszba a 79. gumkonvoj Oroszországból.
Ma délelőtt Kijevben a hadügy épülete előtt egy a céggel az elbocsájtása miatt elégedetlenkedő, Donbasszt is megjárt latorobsitos összeröffentette a sajtót. Miután volt ott már elég zsurnaliszta…
Az a hír járja, hogy nagyobb baja nem esett.
Cudarabbul járt Donbassz LNR-es frontszakaszán ma délelőtt néhány szolgálatos kollégája. Bolotennoje közelében BMP – jükkel saját aknamezőre tévedtek. Kettő fűbeharapásos, és egy stoppolásos eset forog fönn.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A Jobbik elvesztette a tábora harmadát, főként a diplomások és a fiatalok távoztak
Továbbra is a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt, a támogatottsága azonban a Závecz Research júliusi mérése szerint folyamatosan csökken.
A Závecz Research júliusi kutatása szerint stabilan vezet a Fidesz, a választások óta minden hónapban a választókorúak egyharmada támogatta a kormánypártot a teljes népességen belül. A Jobbik második helyen áll, de folyamatosan csökken a tábora: a májusi 15 százalék helyett már csak 10 százalék támogatja. Az MSZP 6 százalékon áll, a Párbeszéd egyen – ezek az arányok nem változtak az előző hónaphoz képest.
A DK egy százalékpontot javítva már 5 százalékon áll, az LMP-t továbbra is 3, a Kétfarkú Kutya Pártot 2, a Momentumot 1 százalék támogatja.
A biztos pártválasztók körében a Fidesz 55 százalékon áll, viszont az aktív szocialista tábor miatt közelebb van egymáshoz a Jobbik és az MSZP: 13 illetve 10 százalékon állnak. Ebben a körben a DK 7, az LMP 5 százalékon áll, a Párbeszéd és a Kutya Párt is 3-3 százalékot ért el, a Momentum itt is egy százalékot kapott.
Sokan hagyták el a Jobbikot, a maradók hitehagyottak
A Závecz Research közleménye szerint a Jobbik támogatottságát a pártból való távozások tépázták meg, május óta elvesztette a tábora harmadát. Minden társadalmi-demográfiai rétegben vesztett, de leginkább a fiatalok és a diplomások hagyták ott őket. A 30 év alattiak körében – ahol a Jobbiknak a legerősebb pozíciói voltak – a májusban mért 22-ről 11 százalékra esett a támogatók aránya, a harmincasok körében a korábbi 20 százalékról 13-ra csökkent a párt híveinek aránya. A diplomások aránya 16-ról 7 százalékra csökkent.
A Jobbik meglévő szavazói is szokatlanul hitehagyottak, aktivitási szintjük mérsékelt. Jelenleg a párt támogatóinak 56 százaléka elszánt, ennyien mondták, hogy egy mostani választáson biztosan ott lennének. A többi parlamenti párt híveinek részvételi hajlandósága ennél sokkal nagyobb, 66 és 70 százalék közötti – írták.
A magyarok 49 százaléka úgy véli, az országban rossz irányba mennek a dolgok, 43 százalék tapasztal pozitív folyamatokat. A közhangulat szinte semmit nem változott az elmúlt fél évben, januárban 50-44 százalék volt az arány. Értelemszerűen a Fidesz-tábor elégedettebb: a kormánypártiak kilenctizede szerint jó dolgok történnek, egytizede gondolja azt, hogy tévúton jár Orbán.
Az ellenzéki szavazók 86-90 százaléka negatívan értékeli az ország történéseit, 5-10 százalék viszont elégedett. A pártnélküliek is lehangoltak: 56 százalék elégedetlen, szemben 23 százalékkal. (HVG)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…A magyarok 49 százaléka úgy véli, az országban rossz irányba mennek a dolgok…A pártnélküliek is lehangoltak: 56 százalék elégedetlen…”
– Nagyjából 8,3 millió választópolgár VOLT Döbrögisztánban április 8- án. Maradjunk ennél a számnál.
A Döbrögi – hitűek száma a felmérés szerint 33 százalék, azaz kb. 2,83 millió.
A mindegyik politikai bűnbandától undorgó 37 százalék nagyjából 3,08 millióra tehető.
Mintegy 4,1 millió magyar szerint rossz az irány.
Ha megnézzük a kínálatot – VOLNA ÉPPEN VÁLASZTÉK! – csak éppen olyan, mintha egy cipőboltban CSAKIS JOBBLÁBAS CIPŐK KÖZÜL lehet válogatni. Szín és méretbőség az van dögivel, csakhát silány anyagból, és pár nélkül. A legtöbben nem is vevők rájuk.
Gondoljunk bele: ha ebből a felmérésből indulunk ki, a legnagyobb létszámú csoport szerint nem érdemes „EZEK” közül választani! Még az „egyéb” kategóriába soroltak közül SEM!
Nos úgy néz ki a dolog, hogy a magyarok Csipkerózsika álomból várják a … – felébresztőt!
CSAKHOGY NINCS AKI EZT A SZEREPET BEVÁLLALJA! ALIGHANEM JOGGAL. Mert az hogy ROSSZ IRÁNYBA MENNEK A DOLGOK, az nem igazán fejezi ki a helyzetünk súlyosságát.
Hamarosan eljön az idő, amikor nem csak a magyarok fele, hanem minimum négyötöde FOGJA ÉREZNI: KATASZTRÓFA VAN! MÉG A DÖBRÖGI – HITŰEK TÖBBSÉGE IS ÚGY FOGJA ÉREZNI!
A rosszullét fog el mindig, amikor bekapcsol a Google fordító. Az orosz nyelvű szöveg kivételével még tán hasznát is látom. (Néha tűnődni kell, hogy mi is lehet a lényeg?-de többnyire sikerül megérteni!)
A pekingi robbantás hírére klikkeltem, az orosz gazeta.ru portálon. A Google „fordító” azonnal bekapcsolt, és okozott néhány percnyi röhögőgörcsöt.
Úgy gondoltam, hogy az élményt megosztom a balrad.ru olvasóival.
Íme alább:
Robbanás az Egyesült Államok Pekingi Nagykövetsége közelében: mi történt
A pekingi amerikai nagykövetség robbanásszerű
A robbanás az USA pekingi nagykövetségén dúdolt, jelentette a kínai média. Az incidens részleteiről szóló adatok változhatnak. Az egyik változat szerint, ismeretlen próbált dobni egy házi készítésű bombát területén a követség, de a töltés detonáció előtt történt „a kezében a támadó.” Egy másikban az asszony öntött magának benzint, és igyekezett önelégültséget elkövetni az amerikai nagykövetség kapujában.
A pekingi amerikai nagykövetség kapujában bekövetkezett robbanás első részletei megjelentek a kínai sajtóban. A Global Times szerint az incidens öngyilkossági kísérlet lehet – egy bizonyos nő öntött magának benzint, majd tüzet adott rá.
A jelenet videója azt mutatja, hogy a földön lévő rendőrautó közelében egy emberi alak kék fátyolba burkolva. A rendőrök ráhajoltak rá, és nem világos, hogy a hazudó ember él és mi történt vele.
Ennek a qrmány sem örül: még kevesebb gyerek született
Az év első öt hónapjában 22 ezerrel csökkent az ország népessége. Egyedül azért lassult a természetes fogyás, mert kevesebben haltak meg, mint tavaly.
Idén január és május között 35 542 gyerek született Magyarországon, ami 2,9 százalékkal elmaradt a 2017. január–májusi születésszámtól – közölte a KSH. Eközben 57 406-an haltak meg, 4,2 százalékkal kevesebben, mint az előző év azonos időszakában.
Mindez azt jelenti, hogy a természetes fogyás csökkent, de így is 21 864-gyel kevesebb magyar élt május végén, mint az év elején.
A teljes termékenységi arányszám becsült értéke 1,42 volt, vagyis az adat még csökkent is az előző év első öt hónapjában mért 1,44-hoz képest. (HVG)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Nem elég hatékony a qrmánypropaganda! Valahogy nem érzik úgy a magyarok, hogy tele kéne szülni a Kárpát – medence nevű siralomvölgyet. Több Eddás fölhívás kéne!
Baj lesz ebből véreim! – igen nagy baj! Ha születési arányokat nézzük, még nagyobb bajt szimatolhatunk!
Tizenöt – húsz év múlva! – KI FOG ITT SZOLGÁLNI MEG ADÓT FIZETNI?
Sokat dolgoznak, de filléreket kapnak érte a magyarok
Az Mfor megnézte az OECD friss számai alapján, mennyit ér Magyarországon egy munkaóra. Keveset. Nagyon keveset.
Az OECD legfrissebb statisztikája szerint tavaly 22 576 dollár (bruttó 6,2 millió forint) volt az átlagos kereset Magyarországon. Ez 8 százalékkal több az előző évinél, de változatlanul a második legalacsonyabb a szervezet tagállamainak sorában – írja a Menedzsment Fórum. Mindez azt jelenti:
túl sokat dolgozunk ahhoz képest, amennyi fizetést hazavihetünk.
A portál azt írja, a ledolgozott munkaórákat nézve egy magyar tavaly annyit dolgozott, mint egy új-zélandi vagy egy ír, csakhogy ők a hazainál jóval több fizetést, majdnem a dupláját kapták érte. Mindez a számok nyelvén: Új-Zélandon 40 042, Írországban pedig 47 652 dollár volt az átlagos fizetés, szemben a Magyarország esetében rögzített 22 576 dollárral.
Óránkénti számításban ez kereken 13 dolláros (bruttó 3600 forintos) átlagfizetésnek felel meg Magyarországon, aminél csak három OECD-országban, a görögöknél, a letteknél és mexikóiaknál ér kevesebbet egyetlen munkaóra, mindenhol máshol magasabb.
A cikk szerint így az elvégzett munka mennyisége alapján teljesen indokolt lehetne a jelenleginél kétszer nagyobb bérezés is. (HVG)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Szintén az mfor.hu cikkéből idézett garafikon:
„…az elvégzett munka mennyisége alapján teljesen indokolt lehetne a jelenleginél kétszer nagyobb bérezés is…”
– Igen! DE AKKOR ODAVESZNE A VERSENYKÉPESSÉGÜNK! DÖBRÖGISZTÁN VERSENYKÉPESSÉGE! Amire pedig hordánk és qrmányunk oly büszke, és amit féltőn őriz is!
Arról már nem is szólva, hogy ez gyarmatosítóinknak PONTOSAN ÍGY JÓ!
Viszont az büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy az ÁTLAG mexikói melósok irigylik az ÁTLAG magyar melósokat. Bár futballilag mi irigyelhetnénk a maxikóiakat, de hát a futball az nem minden.
_fit_640x10000.jpg?key=dfc75ba08ad81c79bdd7e30f7a546197)
