Ha a Nem adom a házamat mozgalom követőinek csak a fele küldene fejenként 333 Ft-ot, akkor bőven ki tudnánk fizetni az eddig összejött büntetéseinket.
Neked van 333 Ft-od? Támogatnád vele a harcunkat?
HA igen, akkor az alábbi számlára tudod megtenni:
B3 Takarékszövetkezet 73604095-10211768-00000000
Név: Golcs Roland, vagy Sárgapólós büntetésszámla
Megjegyzés: Büntetés hozzájárulás
Külföldről erre a számra tudsz utalni: IBAN szám: HU11 7360 4095 1021 1768 0000 0000
Korábbi felhívásunk által összejött nagyjából az összes büntetésünk 10 %-a. Közben nőtt a követők száma is. Így most már kisebb fejenkénti hozzájárulás is elegendő lenne, hogy minden büntetésünket ki tudjunk fizetni.
Mivel az Ideiglenes Kormány nem tudott úrrá lenni a válságon, nőtt az elégedetlenség, erősödtek a bolsevikok. A Kornyilov-lázadás leverésének másnapján, szeptember 13-án ülést tartott a Pétervári Szovjet, s ezen sikerült elfogadtatniuk az általuk kidolgozott programot. Ebben követelték a demokratikus köztársaság kikiáltását, az iparban a munkásellenőrzés bevezetését, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetését és a háború azonnali befejezését. A bolsevikok győzelmével végződött szavazás után a szovjet mensevik elnöke, Csheidze lemondott, s helyébe a kommunista Lev Trockijt választották elnökké. Rövidesen a moszkvai szovjet is a bolsevikok kezébe került. … A bolsevik vezetés – hosszas viták után -1917 szeptemberében elfogadta a fegyveres felkelés tervét. A hatalomátvételben Lenin fontos szerepet szánt a november elejére már meghirdetett második szovjetkongresszusnak, ezért annak megnyitásához időzítette a felkelést. Az volt a célja, hogy a fegyveres hatalomátvétellel kész tények elé állítja a szovjetkongresszust, s ezzel az ország népe előtt „törvényesíti” a bolsevik hatalmat.” – tortenelemcikkek.hu
Az eszerek és a mensevikek a kapitalizmust akarták a szocializmus helyett, tehát a dolgozó nép ellenségei voltak. A kapitalizmus pedig köztudottan a kizsákmányolók, élősködők, szolgatartók rendszere. Az eszerek és a mensevikek a proletárokat, a dolgozókat és a parasztokat is bérrabszolgává szerették volna tenni, ezért valójában ugyanolyan reakciósok voltak, mint a kadetek.
„1917 őszén az egész országban gyors ütemben érlelődött a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden területét átfogó válság.
A néptömegek helyzete napról napra rosszabbodott. Az országot a kérlelhetetlenül közeledő gazdasági összeomlás és éhínség réme fenyegette. Az imperialista burzsoázia „gazdasági Kornyilov-lázadást” hajtott végre: megpróbálta — mint egyik vezéralakja, P. Rjabusinszkij, cinikusan kijelentette — „az éhség csontkezével” megfojtani a forradalmat. A tőkések a munkásokkal folytatott harcukban mind gyakrabban alkalmazták a kizárást, elrejtették az olaj- és szénkészleteket, tudatosan fokozva a fűtőanyag-nehézségeket, akadályozva a közlekedést.
A drágaság és a spekuláció minden képzeletet felülmúló méreteket öltött. A munkások reálbére 1913-hoz viszonyítva több mint a felével csökkent. A rubel vásárlóereje a teljesen fedezet nélküli papírpénz — a „Kerenszkij-bankók” — nagyarányú kibocsátása következtében a háború előttinek egytizede alá zuhant.
A falun a földesurak ugyancsak „gazdasági Kornyilov-lázadást” kezdtek: nem vetették be a földeket, pusztították a vetést, megsemmisítették a gabonát és az állatokat, hogy éhínségbe taszítsák az országot. A Pétervárra, Moszkvába és más centrumokba irányuló gabonafelhozatal egyre csökkent. Augusztusban Moszkvában és Pétervárott napi 20 dekagrammra szállították le a kenyérfejadagot.
Az Ideiglenes Kormány nem tudta és nem is akarta kivezetni az országot a válságból. Minden módon támogatta a szabotőröket, mentegette és ösztönözte a kizárásokat, tovább mélyítette Oroszország függőségét a külföldi imperialistákkal szemben. Oroszországot elkerülhetetlen katasztrófa fenyegeti, írta Lenin 1917 szeptemberében. „Forradalmunkat és az imperializmus vasfogójába szorított országunkat csak úgy menthetjük meg, ha mind a belpolitikában, mind a külpolitikában eltökélten és következetesen szakítunk a tőkésekkel.”
A néptömegek a bolsevikok köré tömörültek. A tőkések szabotázstevékenysége ellen vívott forradalmi harc során a munkások üzemeket foglaltak el, eltávolították a régi adminisztrációt, letartóztatták az ellenszegülőket, saját kezükbe vették a termelés irányítását, vagy ellenőrzésük alá vonták a termelést. A munkásság mozgalma már-már elérkezett arra a pontra, amikor elkerülhetetlen a proletárdiktatúra megteremtése.1917 őszén magasabb fokra emelkedett a parasztok küzdelme is. Sok kormányzóságban földesúri földeket foglaltak el, rátették kezüket az uraság gazdasági felszerelésére, egyes esetekben szétdúlták, felgyújtották a földesúri épületeket. Különösen nagyméretű parasztmozgalmak bontakoztak ki a tambovi, szaratovi, kurszki, kijevi, jekatyerinoszlavi és kazanyi kormányzóságban. A parasztfelkelések száma 1917 szeptemberében még a hivatalos adatok szerint is hatszorosan felülmúlta a májusit.
Erősödött az elnyomott oroszországi nemzetiségek felszabadító küzdelme is. Gyakoribbá váltak az összeütközések a helyi burzsoá-nacionalista szervezetek s az Ideiglenes Kormány képviselői között. Az elnyomott nemzetiségek munkásai és parasztjai az orosz proletariátus és dolgozó parasztság példája nyomán fokozták a küzdelmet a kizsákmányoló osztályok ellen. Egyes konfliktusok fegyveres összetűzésekbe csaptak át.
Szeptember 12-én a taskenti munkások és katonák forradalmi bizottságot létesítettek. A bizottság gyakorlatilag kezébe vette a város igazgatását, leváltotta a katonai kerület parancsnokát és vezérkari főnökét, a város katonai parancsnokát, lefegyverezte az altiszti iskolát. Az Ideiglenes Kormány büntető expedíciót indított Taskentbe. A turkesztáni területi szovjetben még a mensevikek és eszerek voltak többségben, segítségükkel a kormányhatóságoknak sikerült visszaállítani a városban a korábbi állapotokat.
Ukrajnát is erőteljes munkás- és parasztmozgalmak borították el, amelyeket sem a kormány büntetőalakulatainak tevékenysége, sem a Központi Rada nacionalista politikája nem tudott feltartóztatni.
A kaukázusontúli forradalmi mozgalom élén a bakui proletariátus haladt, amely mind szorosabban a bolsevik párt köré tömörült. Különösen nagy befolyással rendelkeztek a bolsevikok az olajmunkások körében. Növekedett a párt befolyása a tbiliszi munkások között is.
Éleződött az osztályharc a Baltikumnak a németek által meg nem szállt részein. 1917 őszén az észtországi és lettországi bolsevikok a munkások és szegényparasztok nagy részét befolyásuk alá vonták.
Gyökeres fordulat ment végbe a katonák és matrózok hangulatában. Nem voltak hajlandók többé a tőkések és földesurak érdekeiért harcolni. A katonák és a tisztek között áthidalhatatlan szakadék keletkezett. A Kornyilov-lázadás nyomán (amelyben a tisztikar többsége részt vett vagy együtt érzett vele) a burzsoá-nemesi tisztikar iránti bizalom utolsó maradványai is semmivé foszlottak. Szüntelenül romlott a hadsereg élelmiszer- és anyagellátása. Egyre gyakoribbá vált, hogy egész egységek és kötelékek tagadták meg a harcparancsok teljesítését. Tömeges méreteket öltött a fronton a lövészárok-barátkozás.
A front felbomlóban volt. Az ellenforradalom megkísérelte, hogy ezért a bolsevikokra hárítsa a felelősséget, holott valójában az Ideiglenes Kormány imperialista, népellenes politikájának közvetlen következménye volt. A bolsevikok Oroszország megmentésének egyetlen útját a burzsoá diktatúra megdöntésében és a szovjethatalom megteremtésében látták, mint amely egyedül képes megszervezni a forradalmi haza védelmét. A katona- és matróztömegek, meggyőződvén a mensevikek és eszerek megvesztegethetőségéről, kiűzték őket a század- és ezredbizottságokból, és bolsevikokat választottak a helyükbe. A katonagyűlések mind gyakrabban nyilvánítottak bizalmatlanságot az Ideiglenes Kormánnyal szemben. 1917 őszén a katonák és matrózok túlnyomó többsége a bolsevikokat követte.
A kispolgári pártokon belül bomlás kezdődött. A forradalmi hangulatú paraszti tömegek nyomása alatt az eszerek közül kivált egy baloldali csoport (Szpiridonova, Kolegajev, Prosjan, Kamkov és mások). A „baloldali eszerek”, ha nem szakították is meg teljesen a kapcsolatokat az eszer vezetőséggel, számos kérdésben önálló politikát kezdtek, állást foglaltak a burzsoáziával való koalíció ellen, követelték a földesúri földbirtoklás felszámolását. Megindult a bomlás a mensevik pártban is.
A munkás- és katonatömegeknek a bolsevik párt oldalára való átállása a legvilágosabban a szovjetek bolsevizálódásában jutott kifejezésre. Augusztus 31-én a pétervári szovjet a bolsevikok által előterjesztett határozatot fogadott el, amely a forradalmi proletariátus és parasztság képviselőiből álló hatalom megteremtésére irányuló felhívást tartalmazott. A pétervári szovjet eszer-mensevik elnöksége Csheidzével az élén lemondott, és a szovjet vezetése a bolsevikok kezébe került. Szeptember 5-én a munkásküldöttek moszkvai szovjetje is a bolsevikok mellé állt. Megkezdődött a szovjetek országos méretű bolsevizálódásának időszaka. Az egész népet átfogó forradalmi fellendülés közepette a bolsevik párt ismét kitűzte a jelszót: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” E jelszó ekkor a fegyveres felkelésre, a proletárdiktatúrának a szovjetek formájában való megteremtésére irányuló felhívást jelentette.
A burzsoázia a megalkuvók támogatásával különféle manőverekkel próbálkozott, hogy megtartsa a hatalmat. 1917. szeptember 1-én az Ideiglenes Kormány Oroszországot köztársasággá nyilvánította. Végre formálisan is feloszlatták a IV. Állami Dumát, amelynek jobboldali képviselői a februári forradalom után az ún. „állami duma-képviselők tanácskozásain” folytatták összejöveteleiket. Ezzel egy időben a szovjetek központi végrehajtó bizottsága bejelentette az Összoroszországi Demokratikus Tanácskozás egybehívását, amely — úgymond — hivatott volt megoldani a hatalom demokratikus alapon történő megszervezését. Valójában e lépést arra szánták, hogy elvonják a néptömegeket a gyorsan érlelődő szocialista forradalomtól, s a burzsoá alkotmányosság útjára tereljék az országot.
A Demokratikus Tanácskozás szeptember 14-én nyílt meg Pétervárott. A küldötti helyek jó részét a szovjetek központi végrehajtó bizottságának, valamint a parasztküldöttek összoroszországi szovjetje végrehajtó bizottságának mensevik-eszer vezetői, továbbá az antidemokratikus zemsztvók, városi önkormányzatok, szövetkezetek stb. képviselői foglalták el. A munkás- és katonaszervezetek meg a helyi szovjetek képviseletét rendkívül szűk körre szorították. A bolsevik küldöttek leleplezték a megalkuvók manővereit, felhívták a tömegeket, harcoljanak azért, hogy minden hatalom menjen át a szovjetek kezébe. A Kornyilov-lázadás után — hangzott a bolsevikok kiáltványa —, ez után „az újabb megpróbáltatás után, amit immár semmi nem törölhet ki a munkások, katonák és parasztok emlékezetéből, a harci jelszó, melyet pártunk a forradalom kezdetén tűzött ki — »Minden hatalmat a szovjeteknek — a központban és a vidéken egyaránt« — az egész forradalmi ország szózatává lett.” Az erősödő tömegmozgalom által meghatározott helyzetben a Demokratikus Tanácskozás gondosan válogatott többsége is kénytelen volt — hosszas ingadozás után — elvetni a kispolgári pártok és a kadetok közötti kormánykoalíció felújítására vonatkozó határozatot. A tanácskozás a saját kebeléből megalakította az ún. Oroszországi Köztársasági Tanácsot (más néven elő-parlament), amelyet gyakorlatilag az Ideiglenes Kormány mellett működő tanácsadó szerv funkcióival ruházott fel. Lenin ezt írta: „az elő-parlament egyetlen rendeltetése az, hogy rászedje a tömegeket, félrevezesse a munkásokat és a parasztokat, elvonja őket az érlelődő újabb forradalomtól, port hintsen az elnyomott osztályok szemébe azzal, hogy új köntösbe bújtatja a burzsoáziával való régi, már kipróbált, ütött-kopott, elnyűtt »koalíciót«”.
A bolsevik párt Központi Bizottsága úgy döntött, hogy bojkottálja az elő-parlamentet. A bolsevikok nagyarányú kampányt indítottak a II. összoroszországi szovjetkongresszus összehívása érdekében, minden erőt a fegyveres felkelés előkészítésére és végrehajtására összpontosítva.
A szovjetek megalkuvó vezetősége a Demokratikus Tanácskozással kapcsolatos manőver nyilvánvaló kudarcának láttán ismét beleegyezett egy koalíciós kormány megalakításába. Szeptember 25-én Kerenszkij elnöklete alatt megalakult a harmadik koalíciós kormány. Az ellenforradalmárok lázasan készültek egy újabb katonai összeesküvésre, „második Kornyilov-lázadásra”. Pétervár és más nagy ipari központok (Moszkva, Kijev, Minszk, a Donyec-medence) köré a frontról a kormány által még megbízhatónak ítélt katonai egységeket vontak össze. Egyidejűleg előkészületeket tettek arra, hogy a fővárosból kivonják a forradalmi alakulatokat. Az Ideiglenes Kormány, hogy szabad kezet nyerjen, azt tervezte, hogy különbékét köt Németországgal, Pétervárt átadja a németeknek és Moszkvába költözik. Hozzá is kezdtek e terv kivitelezéséhez. Elsősorban kísérleteket tettek arra, hogy lefegyverezzék a kronstadti erődöt. Szeptember végén, midőn a németek tengeri és szárazföldi erőkkel kombinált támadást indítottak a Moonsund-szigetek térségében, a parancsnokság vétkes intézkedései folytán a védőalakulatok súlyos veszteségeket szenvedtek és a szigetek az ellenség kezére kerültek. Csak a katonák kitartó ellenállása és a túlerőben levő ellenséges flottának súlyos veszteségeket okozó balti flotta forradalmi matrózainak hőstettei akadályozták meg a németeket abban, hogy Reval és Pétervár felé áttörjenek. De a burzsoázia nem tett le ama szándékáról, hogy Pétervárt a német imperialisták kezére juttassa. „Azt gondolom: vigye az ördög Pétervárt.. . ”— jelentette ki cinikus nyíltsággal Rodzjanko, hozzátéve, hogy csak örülne, ha eközben elpusztulna a flotta és a forradalmi szervek: a szovjetek.
A forradalom sorsa, Oroszország jövője halálos veszedelemben forgott. A burzsoá diktatúra további fennmaradása gazdasági csőddel és nemzeti katasztrófával fenyegetett. Az országot és a forradalmat csak az menthette meg, ha a politikai hatalom haladéktalanul a munkásosztály, a szovjetek kezébe kerül. Lenin 1917 vészterhes őszén írott programadó munkáiban — „A fenyegető katasztrófa és hogyan harcoljunk ellene”, „A forradalom feladatai”, „A válság megérett”, „Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?” stb. — rámutatott: Oroszország megmentésének egyetlen útja a proletárdiktatúra megteremtése és a szocialista jellegű átalakítások megkezdése. A lenini program bátor, mélyen megalapozott terv volt a zűrzavar és az éhínség leküzdésére, Oroszország gazdasági elmaradottságának felszámolására és erős, függetlenségét megvédeni képes szocialista hatalommá való átalakítására.
Zseniális művében, az „Állam és forradalom”-ban, amelyet 1917. augusztus-szeptemberében írt meg, Lenin az újabb történelmi tapasztalatok alapján tovább fejlesztette és konkretizálta a marxista államelméletet, s megvédelmezte az opportunisták ferdítéseivel szemben. Lenin munkája sokoldalúan megvilágítja a burzsoá állam osztálytartalmát annak valamennyi formájában. A mű középpontjában a proletárdiktatúra kérdése áll, ennek feladatai, megvalósításának feltételei. A hatalomért vívott döntő harcok küszöbén Lenin a szocialista állam felépítésének világos perspektívájával fegyverezte fel a pártot. Ennek az államnak „új módon (a proletárok és általában a nincstelenek érdekében) demokratikus államnak kell lennie és új módon diktatórikusnak (a burzsoázia ellen)”; ez az állam a legfőbb eszköze lesz a tőkés társadalom szocialista társadalommá való átalakításának. Lenin e műben kidolgozta a kommunista társadalmi formáció két szakaszának problémáját is.
Az Oroszországban kialakult osztály-erőviszonyok pontos, objektív elemzése alapján Lenin 1917 szeptember közepén kitűzte a feladatot: a bolsevikok fegyveres felkelés útján kézbe tudják venni és kézbe is kell hogy vegyék az államhatalmat. Lenin következtetése azon alapult, hogy a nép többsége, élén a munkásosztállyal, a forradalom mellé állt. A fegyveres felkelés gyakorlati előkészítésének kérdéseit taglalta Lenin a bolsevik párt Központi Bizottságához, valamint pétervári és moszkvai bizottságaihoz intézett leveleiben („A bolsevikoknak kézbe kell venniük a hatalmat”, „Marxizmus és felkelés”, „Egy kívülálló tanácsai”). A forradalom vezére ezekben a levelekben haditervet adott a szovjetek hatalmáért vívott küzdelemre. A fegyveres felkelés előkészítésére és végrehajtására vonatkozó lenini tételeket az egész párt támogatta.
Megkezdődött a felkelés közvetlen előkészítése. A bolsevikok valósággal eggyé váltak a néppel. Megszilárdították és kiszélesítették befolyásukat az üzemekben és a gyárakban, a laktanyákban és a lövészárkokban, a parasztok körében, a nemzetiségi vidékek dolgozó tömegei között. Harci készültségbe helyezték a forradalom fegyveres erőit, s éber figyelemmel kísérték az ellenforradalom ténykedéseit, végső csapásra készülve ellene. 1917 októberében, midőn a döntő napok elérkeztek, Lenin Finnországból illegálisan Pétervárra érkezett.
A bolsevikok, a nagy Lenin által lelkesítve, rohamra vezették a milliós tömegeket az önmagát túlélt burzsoá-földesúri rendszer ellen, a szocialista forradalomért.”
(idézet: – Világtörténet 7. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 156 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Szabolcs, Ada, Adelina, Adelinda, Adina, Adna, Alina, Bars, Barsz, Botond, Győző, Ince, Nauzika, Szeréna, Szerénke és Viktornevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Július 28 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
„Trump elnök nagy előnye, hogy teljesíteni kívánja ígéreteit, mindenekelőtt a szavazói – az amerikai nép – felé. Ezt ma az orosz államfő válaszolta a helsinki csúcsot firtató újságírói kérdésre Johannesburgban, a BRICS – csúcs záró sajtótájékoztatóján.
Az amerikai elnökkel való eddigi találkozásait is hasznosnak tartja.
„Találkozásaink szerintem hasznosak voltak – azt hiszem. Már mondtam, és újra meg tudom ismételni. Helsinkiben beszélgettünk mindarról, hogy mi is érdekli az országainkat „- tette hozzá Vlagyimir Putyin.
Ez így önmagában nem sok, – de udvarias megnyilatkozás volt a semmiről.
Ugyanakkor az orosz elnök kijelentette: „Készen állok Washingtonba látogatni, AMENNYIBEN OTT MEGFELELŐ MUNKAFELTTELEKET BIZTOSÍTANAK. Egyébként pedig ÉN IS MEGHÍVTAM DONALD TRUMPOT – Moszkvába.”
Donbassz frontjain MAJDNEM teljes a csend. Mindössze Jaszinovataját érte ma reggel kisebb latortüzérségi támadás – tájékoztatott ma Eduard Baszurin.
Éppen ma négy esztendeje annak, hogy 2014 július 27 – én a valcmanista latorhad ostromolni kezdte Gorlovkát.
Vasárnap volt. A város Hmelnyickij kerületét ért tüzérségi terrornak 22 halottja – köztük öt gyermek – és közel félszáz sebesültje lett. Azóta AZ A NAP A „VÉRES VASÁRNAP” Gorlovkában.
A városban ma a „Véres Vasárnap” – és általában is a háború – áldozataira emlékeztek.
Ma csend volt a donbasszi frontokon. MOST tűzszünet van!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bashar Aszad szír elnök szerint a „Fehér Sisakosok” nevű bűnbanda pontosan olyan teroristaegylet, mint oly sok más – már eddig fölszámolt martalócbanda. A szír elnök be is igérte: a még Szíriában kóborló csapataik is ugyanolyan elbánásban fognak részesülni, mint az egyéb más „rendes” terroristák.
Aszad ugyanakkor kissé dühös és ideges, hogy a bűnözők egy részét az amerikai – izraeli latorpáros kimenekítette Szíriából.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szóvivője Jens Lerke szerinta világszervezet aggódik a Golan – fennsíkon az izraeli megszállók és a szír hadsereg közé szorult rémkalifátusisták miatt. Akik mintegy 200 négyzetkilométernyi térség kb. 55 ezernyi civil lakosát tartják túszként. Az ENSZ természetesen nem a banditák sorsa miatt aggódik. (Bár ki tudja?!)
Idlib latorrezervátumban Szent Háborús Szövetség verbuválódott. A „Hayat Tahrir al-Sham” (korábban „Dzhebhat An-Nuszra”), a „Dzhebhat Tahrir Surya”, az „Ash-Sukur Sham”, és a „Feylak Ash-Sham” bandák vezírei összegyülekeztek. Bajt orrintanak. Külsőt. Így aztán gyorsan félretették a tezsvírháborút, nagy szeretet öntötteel őket egymás iránt, és ha már így alakult a dolog, szövetségre is léptek egymással. Mindenki ellen, aki létükben fenyegeti őket. Mert úgy érzik, hogy a fenyegetés konkrét formája leselkedik rájuk. Alighanem jó a szimatuk.
Szíria délnyugati részén lassan véget ér a tezsvírek likvidálása, és Idlib köv.
Nem mintha Szent Szövetségben vagy külön – külön megúsznák a dolgot, de hát jó érzés tudniuk: nem lesznek egyedül ha jön a baj és azzal együtt a vég.
Ahol pedig már lerendezték a „tezsvíriséget” – mint pl. Deir ez-Zorban is – ott már eléggé normális életet lehet élni ismét.
Ma megérkezett Damaszkuszba az SDF politikai szárnyának delegációja, hogy Észak-Szíria sorsáról tárgyaljanak. A polgárháború kezdete óta ez a legmagasabb szintű ilyen összejövetel.
A kurdok még kötik magukat ahhoz, hogy Damaszkusz engedjen a mostmár csak kultúrális autonómia követeléseiknek. Ezirányban van is megegyezési lehetőség.
Ugyanakkor a szír kormány jelezte: 100 százalékos fennhatóságra tart igényt, és bárhogy is alakulnak a tárgyalások, a szír hadsereg legkésőbb az ősz folyamán be fog vonulni Északkelet – Szíriába.
Persze az ősz még kicsit odébb van. Az addig hátra lévő időalatt pedig bármi megeshet.
Mondjuk egy iráni – amerikai …”akármi”!
Néhány nappal ezelőtt Haszan Rouhani iráni elnök és Trump bohóc perlekedtek a világ nyilvánossága előtt. Kész szerencse, hogy nem voltak egymás közelében. Mindkettő a „gyere ki te…!” – retorikát gyakorolva, háborúval fenyegette a másikat.
Az amerikai ABC – hírcsatornának nyilatkozó meg nem nevezett ausztrál kormányzati forrás szerint Trump elég komolyan vette a háború ötletét Iránnal. Annyira komolyan, hogy az amerikai szagértők brit és ausztrál kollégáikkal már az iráni célok kijelölésén ügyködnek.
Amiket a világ legbékeszeretőb országának – ez ugyebár az USA – katonai erői rakétázgatnának, bombázgatnának. Egyedül! Mert az említett segéderők országai – állítólag – tevékenyen nem vállalnának részt a mókázásban. Ami a tervek szerint már augusztusban – tehát akár néhány nap múlva – kezdődne is.
Malcom Turnbull ausztrál miniszterelnök szerint „Ausztráliának nincs oka azt hinni, hogy az USA katonai konfrontációra készül Iránnal.”
A közeljövőt illetően tehát olyan túlzott optimizmus ne nagyon lengje át.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Tusnádfürdőre indul hamarosan a miniszterelnök, ahol szombat 10 órától előadást tart, hétfőtől pedig szabadságra megy.
Elfáradtam, hosszú volt a mögöttünk álló egy év – mondta Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában adott interjújában. „Folyamatos volt a nemzetközi nyomás a migráció miatt. Az, hogy állandóan bevándorlóországgá akarják alakítani Magyarországot, folyamatos készültséget igényel egy minisztelnöktől.
Észnél kell lennie ilyenkor, hiszen ez olyan, mint a gátszakadás: ha szivárog, észre kell venni, mert később már nem lehet megállítani az áradást” – kezdte a miniszterelnök a felsorolást.
A kimerítő feladatok sorában megemlítette, hogy erős választási kampány áll a hátuk mögött, utána az új kihívásoknak megfelelően átalakítja a kormány szerkezetét és összetételét, végül pedig költségvetést alkottak.
Mindezek miatt erőforrásai végére ért, mondta Orbán Viktor. „Persze ez nem mindig látszik, hiszen egy miniszterelnök dolga, hogy mindig jókedvű és fitt legyen. De ha valaki elfárad, akkor türelmetlen lesz, és ha ez bekövetkezik, akkor pihenni és töltekezni kell” – fejtette ki a miniszterelnök. (infostart)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „Fárasztó sportág a…” – LOPÁS! Kicsit belefáradt már vajdánk. Pihenni, töltekezni vágy.
MEGLESZ AZ VAJDA! Meglesz! Van rá nagyszerű ajánlatunk!
TÁRSAS TÖLTEKEZÉS! KÜLÖN A FAMILIÁTÓL. CSUKOTKÁN! ÉLETFOGYTIG!
Bár nem lesz pihentető az sem! Kimerítő lesz az is!
Varga és Palkovics is szokatlan őszinteséggel beszélt a problémákról
Soha annyi pénz nem jutott kutatás-fejlesztésre mint az elmúlt 19 évben, a magyar vállalkozások mégsem tudtak élni vele – ismerte el szokatlan őszinteséggel az innovációért felelős miniszter Tusnádon, a bálványosi szabadegyetemen.
Kollégája, Varga Mihály pénzügyminiszter a nyugati munkások kétszeres hatékonyságát is felemlegette. Közben kiderült, hogy körvonalazódik a megállapodás a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia vitájában: a kabinet nagyobb beleszólási lehetőséghez jutna, de az irányítás maradna a kutatóknál.
„Egy magyar átlag kkv-nek egy nyomorult honlapja sincs, nemhogy ismerje a megyében vagy a környék hasonló vállalkozásokat” – 8 év kormányzás után szokatlan önkritikával beszélt a gazdaságstratégiáért is felelős pénzügyminiszter a magyar vállalkozások helyzetéről Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabadegyetemen. Varga Mihály a nyelvtudás hiánya mellett azt is problémaként sorolta, hogy a magyar kis- és középvállalkozások nem képzik a munkavállalóikat.
„EU-s idegennyelvet mérő listákon Magyarországon az utolsók között szerepel. Kevésbé vigasztal hogy Romániával együtt, de innen szép a győzelem. Aztán elhangzott a hatékonyság, miniszter úr utalt erre, egy holland munkás ugyanannyi idő alatt kétszer annyi értéket állít elő mint egy magyar. Nem azért mert a magyar lustább, hanem hatékonysági problémák vannak amihez tőke, tudás, logisztika és innováció kellene, van még mit javulni” – tette hozzá Varga Mihály.
A kutatás-fejlesztésbe öntött uniós pénzek sem hasznosultak – tette hozzá az innovációért felelős tárcavezető.
„Ennyi pénzt, amit az elmúlt 19 évben kutatás-fejlesztésre, innovációra fordítottunk, soha a magyar közösség még nem tudott elkölteni. Ehhez képest az eredményessége a dolognak nem volt jó, mert ugyanazok a számaink, mint 2010-ben. Tehát ebben a korábban említett innovációs score board-ban ugyanazt az eredményt értük el és ugyanazon a helyen vagyunk, mint korábban, tehát nem jól hasznosultak ezek a források” – fejtette ki Palkovics László.
A miniszter szerint a tudományos akadémiával is éppen ebből adódik a vita – szerinte közpénzből olyan kutatásokat kellene leginkább finanszírozni, amelyek a társadalom szempontjából hasznosak – a versenyképességre közvetlen hatással vannak.
„Ezt sem tudja igazából a közvélemény, sőt talán a kormányzat sem, hogy az a pénz, amit eddig a hálózat kapott az akadémián keresztül, az az alapfinanszírozásra szánt, kutatási pénz egy fillér nincs benne” – hangsúlyozta Freund Tamás. A nemzetközi hírű, Széchenyi-díjas agykutató kilépett a Fideszhez közelálló tudósokat tömörítő Batthyány körből, amiért a szervezet hallgatott az MTA és a kormány vitájában. Freud arra emlékeztet: az akadémiai kutatóknak legfeljebb a fizetését állja az állam, programjaikra jellemzően uniós alapokból, pályázatok útján jutnak pénzhez.
Freund Tamás szerint érthető a kormányzati elképzelés, amely a társadalmilag közvetlenebbül hasznosítható kutatásokra szánna pénzt, de szerinte ez nem oldható meg azzal, hogy elvonják az intézethálózat alaptámogatását.
„Hétvégén tárgyaltunk, jelentősen közeledtek az álláspontok – max planck intézet szerű átalakulást várnak el. A javaslatunk az akadémia és a kormány számára is elfogadható lenne, ami azt jelentené, hogy az akadémián belül alakulna egy egyesülés, állami pénzből gazdálkodna, egy szenátus irányítaná a működését és ebben a szenátusban ott ülnének a kormányzat képviselői is” – mondta a kutató.
Freund Tamás szerint így a delegáltak közvetíthetnék a kormányzat elvárásait, de nem ők irányítanának. A plusz feladatokhoz pedig plusz pénzre is szükség lesz – tette hozzá.
(hirtv)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…egy holland munkás ugyanannyi idő alatt kétszer annyi értéket állít elő mint egy magyar. Nem azért mert a magyar lustább, hanem hatékonysági problémák vannak…”
– Bizony! VALÓBAN HATÉKONSÁGI PROBLÉMÁK vannak! Politikai bűnbandáink óriási szerencséjére!
Ebbe belerokkanhat Döbrögisztán – Több százezres kivándorlási hullám fenyeget
Becslések szerint akár 600 ezer magyar is élhet külföldön, és még majdnem ugyanennyien tervezik, hogy néhány éven belül elhagyják az országot – derül ki a KSH friss kiadványából. A statisztikai hivatal a 2016-os mikrocenzus kivándorlással kapcsolatos eredményeit összegezte, így amellett, hogy friss adatok, becslések vannak a külföldön élők számát illetően, egy sor új adatot is megtudhatunk az elvándorolt magyarokról.
Megint az örök kérdés: Hány magyar él külföldön és miért nem annyi?
A magyarországi háztartások önbevallása alapján 2016 októberében 265 ezer jelenlegi vagy korábbi háztartástagjuk élt külföldön – derül ki a KSH kiadványából. A két évvel ezelőtti mikrocenzus adatai szerint a magyar népesség 4%-ának van közeli migrációs tapasztalata, ami azt jelenti, hogy 2000 óta 378 ezer fő élt külföldön hosszabb-rövidebb ideig.
Ha nem olvasnánk tovább a KSH anyagát, akkor megállapíthatnánk, hogy a Portfolio idén tavasszal közölt 610 ezres becslése erősen túlzó az Európában élő magyarok számát illetően. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a fontosabb megállapítások után a statisztikai hivatal is rögtön elismeri, hogy a mikrocenzus mintája „továbbra sem alkalmas arra, hogy a kivándorlás mértékére, valamint a külföldön élők számára pontos becslést adjon”. Ennek több oka van:
A mikrocenzus a magyarországi lakcímeken élő személyeket rögzítette, így amennyiben a teljes háztartás külföldre költözött, ők nem jelennek meg a mintában.
Az itthon maradt és megkérdezett hozzátartozók különféleképpen értelmezhetik a tartósan külföldön élők kategóriáját.
Vagyis a KSH is elismeri, hogy az általa közölt 265 ezres számot nem lehet kiindulási alapnak tekinteni, a minta csak arra alkalmas, hogy „a külföldön élő népesség demográfiai jellemzőit, a külföldön élők társadalmi sajátosságait vizsgáljuk”. Persze ez sem kevés, ahogy azt majd látni fogjuk.
Az utóbbi években egyébként több becslés is született a külföldön élők számát illetően, ezek 120-637 ezer közötti számot tartalmaznak:
A nagy szórás elsősorban az eltérő módszertannak köszönhető, a Portfolio például korábban az európai tükörstatisztikákra alapozva hajtott végre néhány korrekciót, így született meg a 600 ezres becslésünk. Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy elsősorban az Egyesült Királyságban van alulbecsülve a magyarok száma, ott a hivatalos statisztika 100 ezer körüli adattal számol, a valóságban azonban ennek akár a kétszerese is lehet a valós szám.
A most tárgyalt mikrocenzus esetében összesen 306 ezer külföldön élő magyarral számolnak a KSH kutatói, közülük 258 790-en élhetnek tartósan másik országban, 47 500 fő pedig kevesebb mint egy éve vándorolt el.
Mi az a mikrocenzus?
A mikrocenzus olyan népesség-összeírás, amely két teljes körű népszámlálás között mintavételes eljárással követi nyomon a társadalmi folyamatokat. A mikrocenzus megtartását a népszámláláshoz hasonlóan törvény rendeli el. Magyarországon népszámlálás tízévente van, a 2011-es után öt évvel készült el a 2016-os mikrocenzus felmérés.
A mikrocenzus során az adatszolgáltatás kötelező. Ez a fajta népesség-összeírás általában tízévente ismétlődik, és számba veszi az ország területén élő természetes személyeket és lakásokat. A mikrocenzus adatai kizárólag statisztikai célt szolgálnak, és az eredmények nyilvános publikációkban jelennek meg.
A mikrocenzus adataiból naprakész információk nyerhetők a népesség nagyságáról és összetételéről életkor, nem, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkoztatottság, nemzetiség és sok más demográfiai mutató szerint, ugyanakkor részletes képet kaphatunk a háztartások és családok fő jellemzőiről, a lakásállománnyal kapcsolatos fontosabb adatokról. A mikrocenzus által kimutathatóvá válik, hogy milyen változások következtek be a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás óta eltelt időszakban. Az összeírás az ország 2148 településén mintegy 440 ezer címen zajlott, ami a magyar háztartások 10%-át érintette.
Az adatok egyelőre nem támasztják alá azt, hogy az utóbbi években megfordult volna az elvándorlás tendenciája: a mikrocenzus alapján a magyar lakosság 2,6%-ának, 242 ezer főnek volt legalább egyéves migrációs tapasztalata, közülük 130 ezren vándoroltak ki 2000 után. 2011-ben a népszámláláskor még csak a lakosság 2,1%-a, 198 ezer fő számolt be migrációs tapasztalatról.
Mit lehet tudni az elvándorolt magyarokról?
Korábbi cikkeinkben már feltártunk néhány lényeges jellemzőt az Európában élő magyarokról:
Nem meglepő módon jellemzően a fiatalabb korosztály vándorol el, a 25-45 éves korcsoportban jóval nagyobb a hajlandóság.
A három legfontosabb célország Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria.
Jellemzően a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a szakmunkások hiányoznak itthon a munkaerőpiacról, előbbiek esetében nagy az alulfoglalkoztatottság külföldön, vagyis a tényleges képzettségüknél alacsonyabb munkát végeznek.
A külföldre vándorlók legnagyobb része munkavállalási céllal hagyja el az országot, foglalkoztatottsági rátájuk magasabb a hazainak.
Ezeket egészítette most ki a KSH a mikrocenzus eredményeivel. A statisztikai hivatal kimutatása szerint 2000 óta a kivándoroltak kilencven százaléka a 16-64 éves korosztályba tartozik, ezért ezt a csoportot érdemes külön kezelni, mint elsődlegesen érintett kört. Ezen belül a 16-39 évesek között a kivándorlók aránya meghaladja az országos átlagot, a 40-64 éves korosztályban viszont elmarad attól. Az iskolai végzettséget tekintve a külföldön élők 30%-a és a visszavándorlók 41%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg a népesség egészében ez az arány 22%.
A mikrocenzus adatai szerint a három legnépszerűbb célországban (Németország, Ausztria, Egyesült Királyság) él jelenleg a külföldre vándorolt magyarok 71 százaléka, a visszavándorlók esetében pedig 57% ezek közül valamelyik országból tért haza. A célországok között is vannak jelentős különbségek a kivándorlás összetételében:
A Németországba vándorlók jellemzően a 40-64 éves, alapfokú és szakmunkás végzettségű férfiak közül kerülnek ki, miközben az Egyesült Királyság jobban vonzza az érettségivel és a diplomával rendelkezőket.
Ausztria és Németország főként a rövidebb távra kivándorlók körében népszerű, míg az Egyesült Királyság és a három fő célországon kívüli területek inkább hosszabb távon.
A három fő célországon kívüli területekre vándorlás gyakoribb a nők, a diplomások, valamint a tanulás és egyéb célból külföldre vándorlók körében.
Ahogy már említettük, a kivándorlók elsősorban munkavállalási céllal hagyják el az országot, jelenleg a külföldön élők 86%-a dolgozik, míg a visszatérők 66%-a nyilatkozott úgy, hogy dolgozott a másik országban. Emellett jelentős cél a tanulás, jelenleg a kint élők 7 százaléka nyilatkozott erről, a visszatérők körében pedig 20% mondta azt, hogy kifejezetten tanulási céllal tartózkodott más országban. Míg a férfiak több mint háromnegyede dolgozni ment külföldre, addig a nők esetében ez az arány 52%, körükben jóval többen voltak külföldön tanulmányi és egyéb célokból is.
A felmérésből az is kiderül, hogy a külföldön élő magyarok elsősorban a kereskedelemben és a szolgáltató szektorban dolgoznak, mindkettő részesedése 23%. Emellett az ipar és az építőipar van még 20% felett, illetve a szakképzettséget nem igénylő foglalkozásoknál tapasztaltak jelentős arányt.
Azt eddig is sejteni lehetett, hogy külföldön a képzettségi szintjüknél alacsonyabb szintű munkát végeznek a magyarok, a külföldön élők harmada jelenleg is azt vallotta, hogy nem a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik, a korábbi munkatapasztalattal rendelkezők esetében pedig ez az arány még magasabb, 38%. A képzettségi szint és/vagy szaktudás alapján nem megfelelő külföldi munkavállalás az átlagosnál jóval nagyobb arányban volt jellemző a nőkre, a 30 év alattiakra, az Egyesült Királyságban dolgozókra, az érettségizettekre, az 1-2 évet külföldön dolgozókra, valamint a mezőgazdasági és ipari foglalkozásúakra.
Az utóbbi években többször esett szó a határon átnyúló pénzmozgásokról a külföldi magyarok esetében, ezzel kapcsolatban is pontosabb adatai vannak mostantól a KSH-nak. Saját bevallásuk szerint a visszavándorlók több mint fele volt érintett ebben, 31%-uk Magyarországon élő családját támogatta anyagilag külföldről, 17%-uk itthonról kapott pénzt, amíg külföldön élt, 3,9%-ukra pedig mindkettő jellemző volt.
Eddig a visszavándorlás sem volt pontosan mérhető, most a mikrocenzus alapján annyi kiderült, hogy elsősorban családi indokkal jöttek haza a korábban kivándoroltak, 37% ezt jelölte meg. Emellett a kivándorlók 27%-a azt mondta, hogy teljesült a kitűzött célja, 22%-uk anyagi, szakmai vagy tanulmányi okok, 14%-uk pedig egyéb okok miatt döntött a hazatérés mellett.
Klikk a képre!
További félmillió magyar áll ugrásra készen a határon
Az eddigi kivándorlás mellett a migrációs potenciált is vizsgálta a statisztikai hivatal, ennek alapján a 16-64 éves magyar állampolgárok 8,4%-ának van valamilyen kivándorlási terve a következő két évre. Ez 510 ezer embert jelent, ami újabb katasztrófát jelentene a magyar gazdaság és társadalom számára.
A fenti számmal az a probléma, hogy nehéz mérni, mennyire komoly valakinek a kivándorlási szándéka, korábbi kutatások 20% alattira becsülik a ténylegesen megvalósuló kivándorlást a potenciálból. Persze még ez is százezer embert jelentene. A KSH megpróbálta felmérni a tervek komolyságát is, a kivándorlást tervezők fele úgy nyilatkozott, hogy egyelőre csak tervezi a külföldre költözést, 36% azt mondta, hogy komolyan foglalkoztatja a dolog, 14% pedig azt vallotta, hogy már a döntést is meghozta.
Ezek alapján összesen a népesség 4,2%-a (254 ezer fő) tekinthető a kivándorlást komolyan tervezőnek.
Érdekesség, hogy a kivándorlást tervezők 20%-a valamikor már élt külföldön ezt megelőzően is, így hasonló demográfiai jellemzők figyelhetők meg, továbbra is elsősorban a fiatal férfiak mennének el jellemzően Közép-Magyarországról.
Jó hír, hogy a kivándorlást tervezők többsége (71%-a) nem gondolja véglegesnek a kivándorlást. Közel felük (47%) legalább egy, legfeljebb öt évben gondolkodik, 13%- uk pedig egy éven belül visszajönne Magyarországra. A kivándorlást tervezők 29%-a akár végleg is elhagyná az országot. A külföldön töltendő idő erősen összefügg a tervek komolyságával, a döntést már meghozók, illetve a komolyan tervezők hagynák el az országot a leginkább hosszú távra, 41, illetve 35%-uk akár végleg is. A lehetőséget még csak fontolgatók fele legfeljebb két évre hagyná el Magyarországot.
Ahogy nő az iskolai végzettség, úgy nő azoknak az aránya, akik akár végleg is elköltöznének, miközben csökken azok hányada, akik rövid távra, 1-2 évre terveznek. A felsőfokú végzettségűek 43%-a vándorolna ki végleg, és csak 15%-uk menne el 1-2 évre, míg a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezőknél ezek az arányok 34, illetve 22%.
Az elsődleges célpont továbbra is Németország a magyarok körében, összesen a kivándorlást tervezők majdnem harmada költözne oda. Ausztria esetében ez az arány 23%, míg az Egyesült Királyság esetében 21%. A kivándorlást tervezők majdnem 90 százaléka alapvetően dolgozni szeretne új hazájában, tanulni csak 6,3% menne ki.
A kivándorlás motivációiban sincs meglepő: ötből négy ember elsősorban anyagi, megélhetési okból hagyná el Magyarországot, 44% pedig külföldön jobb munkafeltételeket, életkörülményeket remél. (portfolio)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…Ahogy nő az iskolai végzettség, úgy nő azoknak az aránya, akik akár végleg is elköltöznének, miközben…”
– Miközben Döbrögisztánban csak a vének, és a deviánsok maradnak.
A kivándorlás oka egyértelműen a hazai kilátástalanság! Közben pedig a lakosság „természetes” fogyása is feltartóztathatatlan. Az 1989 – es 10,3 millióról mára már alig 9,75 millióra csökkent ez a szám. (Az összetételről jobb ha nem is szólunk, hiszen min. egymilliós a cigányság létszáma!)
A gazdasági és szociális okok mellett egyre erősödik a MORÁLIS OK IS!
ÉS AKKOR MÉG CSAK ARRÓL BESZÉLTÜNK, HOGY NYUGATRA MENNYIEN…
Azt pedig SENKI nem is veszi figyelembe, hogy a most véget ért oroszországi futballvébének micsoda hatása LESZ, ami MÁR MOST MEGJELENT A TURIZMUSBAN! Az pedig előfutár szokott lenni!
Persze teljesen mindegy, hogy nyugatra vagy keletre! A lényeg az „el innen” gyakorlata.
PERSZE A TERÜLET – A KIÜRÜLŐ ORSZÁG TERÜLETE – AZ ITT MARAD!
Ez pedig egyszerűen a rendszerváltás eredménye! A rendszer működtetőnek kollektív bűne! De könnyű ezt a bűnt csak így, a rendszer működtetőinek nyakába varrni!
A RENDSZER MŰKÖDTETŐIT MI VÁLASZTOTTUK, ÉS BÁR TUDJUK – LÁTJUK BŰNÖS VOLTUKAT, TOVÁBBRA IS ŐKET „VÁLASZTJUK”!
Úgyhogy… – NAGYON IS KOLLEKTÍV BŰN EZ! Még ha rendszerbűn is!
Döbrögi állítja: maga fizette utazásait és szállását az oroszországi foci vb-re
„Magyarország miniszterelnökét a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke hívta meg a világbajnokságra. Mind a szállás, mind az utazás költségeit a miniszterelnök fizette” – válaszolta Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára egy jobbikos képviselő írásbeli kérdésére.
Orbán Viktor kormányfő ugyanis arról faggatta Pintér Tamás, hogy Orbán és kísérete, így például fia és szóvivője milyen finanszírozással utazott Oroszországba, hogy megtekintse a labdarúgó világbajnokság elődöntőjét és döntőjét, továbbá, hogy miből is telt az utazásra a miniszterelnöknek.
Persze Orbán több meccsen is jelen volt – például a szentpétervári elődöntőn Emmanuel Macron páholyában, oda egy hivatalos útról, Erdogan török elnök beiktatását követően, Ankarából utazott. Ezután Orbán Viktor részt vett a brüsszeli NATO-csúcson, s onnan utazott vissza Moszkvába, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadta a magyar kormányfőt a Kremlben a vb-döntő napján. Miután minden egyéb útja hivatalos, felmerülhetett, hogy esetleg közpénzből finanszírozták a kormányfő futballszenvedélyét.
Már csak azért is nagy kérdés ugyanakkor, hogy ha Orbán Viktor maga fizette saját és fia, Orbán Gáspár útját, illetve hotelszámláit, azt miből is tette. A kormányfő legutóbbi vagyonnyilatkozata kapcsán megírtuk: Orbán azt állítja, tavaly még 993 ezer forintnyi, feleségével közös megtakarítása volt, ám idén ez 945 ezer forintra mérséklődött. Magyarul Orbán Viktor megtakarítása 48 ezer forinttal csökkent a 2017 végi állapothoz képest, a miniszterelnöknek így már csak 945 ezer forintja van. A feleségével közös hitelt is csökkentette, nagyjából 600 ezer forinttal, így az Orbán-házaspár már csak 4,1 millió forinttal tartozik a banknak. Továbbra is csak a XII. kerületi családi ingatlan és a felcsúti parasztház fele az övé (ami mellé véletlenül egy stadiont is felhúztak 3,5 milliárd forintnyi közpénzből) csak némi készpénze van, ráadásul az is fogyóban.
Fotó: MTI/AP/Frank Augstein
Persze Oroszországba, Moszkvába ma már roppant kedvezményesen, akár 25 ezer forintos repülőjeggyel is lehet utazni (igaz, mostanában, nem a világbajnokság alatt), ám a szállások, főként ha egy miniszterelnöki delegációról van szó, vélhetően jelentős összeget emésztenek fel. Ráadásul a világbajnokság alatt a jelenlegi árak többszöröséért lehetett csak szobát foglalni és a repülőjegyárak is akár a mostani tízszeresére rúghattak. Mindezek alapján biztosra vehető, hogy az Orbán-család kasszáját jelentősen csonkította a futball-vb elődöntőjén és döntőjén való részvétel. Hiszen ő maga mondta el Putyinnak, hogy „lehetőségem volt két teljes napot eltölteni Szentpéterváron és három napot Moszkvában. Életemben először adódott ilyen csodálatos lehetőségem.”
Dömötör Csaba azonban a kormányfő útjairól nem közölt részleteket, mivel azt állítja, hogy azok nem közpénzből valósultak meg.
Ehelyett egy hosszas kioktatást kapott a jobbikos képviselő, miszerint:
„Korábban a Jobbik is érvelt a magánélet tiszteletben tartása mellett. Ezzel egyetértünk, egyúttal javasoljuk, hogy minden közéleti szereplővel kapcsolatban érvényesítsék ezt az alapelvet, a magánprogramokat is beleértve. Amennyiben a Jobbik valóban szívén viseli az átláthatóságot és a közpénzek felelős kezelését, úgy mielőbb választ ad arra, hogy a támogatóktól összegyűjtött adományok hová tűntek. Nem elég ugyanis, hogy az adományokat másra költötték, ezt súlyosbítva a kampánybeszámolókban sem tüntették fel. Ez még súlyosabbá teszi a Jobbik már eddig is terebélyes korrupciógyanús ügyeit.”
A magánélet védelméről annyit, hogy Orbán nem magánúton volt Oroszországban, hiszen a futball-világbajnokság megrendezéséről, energetikai beruházásokról és a gazdasági együttműködésről tárgyalt egymással a magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő a Kremlben a foci-vb napján. Erről a hivatalos kétoldalú találkozóról ugyanis – mint megírtuk – maga tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár, aki szintén jelen lehetett, ahogyan Csányi Sándor OTP-vezért is a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetője is, afféle hivatalos delegáció tagjaként. (168ora)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm:
– Tehát ott volt, és saját zsebének terhére volt ott! HIGGYÜNK NEKI! (?!)
Más.
Döbrögi ott volt Bulgáriában is, kötélbarátjának futballcsapata meccsén. Ott vigyorgott a díszpáholyban.
Ki utazott kivel? A csapat Döbrögivel? – vagy Döbrögi a csapattal?
MIVEL UTAZTAK? „A” CSAPATSZÁLLÍTÓAL? Ki volt a vendég? Ki állta a vajda költségeit?
Lehetne persze föltenni sok kérdést, ám a „ki állta?”- kérdésre ha Döbrögi bárkinek – bármikor azt mondja hogy ő! – NEM HAZUDIK!
