Tömeges emberi agyrothadásra lettek figyelmesek a tudósok
Egyre több felsőoktatási oktató számol be arról, hogy a hallgatók már nemcsak nehezebben olvasnak, hanem sok esetben képtelenek tartósan követni egy hosszabb szöveg gondolatmenetét. Ami korábban természetes egyetemi alapkompetenciának számított – egy húszoldalas tanulmány végigolvasása, megértése, majd elemzése – , mára sok oktató szerint komoly kihívássá vált. Ha valóban tömeges agyrothadás zajlik a tartós figyelem, az olvasási állóképesség és az önálló írás területén, akkor erre intézményi választ kell adni.
Agyrothadás az egyetemeken: a diákok gyorsan elveszítik az olvasás képességét
Az „agyrothadás” vagy angolul brain rot azért lett népszerű szó, mert nagyon erős, képszerűen túlzó kifejezés arra, amikor valaki úgy érzi: az internetes, telefonos, TikTokos, mémes, rövid videós tartalomfogyasztás lebutítja, szétaprózza vagy tompítja a gondolkodást.
Nem szó szerint azt jelenti, hogy „rohad az agy”. Inkább kulturális szleng: azt fejezi ki, hogy a sok gyors, sekély, ingergazdag digitális tartalom után az ember nehezebben koncentrál, nehezebben olvas hosszú szöveget, kevésbé türelmes, és hajlamosabb az azonnali válaszokra, összefoglalókra, MI-re vagy videókra támaszkodni.
Tyler Jagt egyetemi irodalom- és írásoktató a The Chronicle of Higher Education hasábjain arról írt, hogy hallgatói közül senki sem tudott végigolvasni egy húszoldalas cikket, amelyet ő maga egy évtizeddel korábban egyetemistaként gond nélkül teljesített. Az egyik diákja azzal magyarázta a kudarcot, hogy olvasás közben újra és újra elfelejtette, miről is szól a szöveg.
Jagt szerint ez már nem elszigetelt oktatói benyomás, hanem mérhető, generációs léptékű visszaesés. Úgy fogalmazott: „Mérhető, generációs összeomlás figyelhető meg a tartós olvasás és írás terén.” A probléma szerinte nem pusztán az, hogy a diákok kevesebbet olvasnak, hanem az, hogy a hosszan fenntartott figyelemhez, érveléskövetéshez és önálló íráshoz szükséges képességek kezdenek leépülni.
Az amerikai National Assessment of Educational Progress 2024-es olvasási eredményei is ezt a képet erősítik. A 12. osztályosok olvasási pontszámai az értékelés 1992-es kezdete óta nem voltak ilyen alacsonyak. A végzős középiskolások közel egyharmada az „alapszint” alatt teljesített, vagyis sokan még az explicit módon megfogalmazott szövegrészekből sem tudnak biztosan általános következtetéseket levonni.
A fiatalabb korosztályoknál sem jobb a helyzet. Az Annie E. Casey Alapítvány friss jelentése szerint a negyedik osztályos amerikai gyerekek mintegy 70 százaléka nem olvas megfelelő szinten. Ez körülbelül kétmillió tanulót jelent. A felsőoktatásba tehát már eleve olyan generációk érkeznek, amelyek jelentős része nem kapott stabil olvasási alapokat.
A jelenség hátterében több tényező állhat, de a felsőoktatási oktatók egyre gyakrabban említik a generatív mesterséges intelligencia gyors terjedését. A diákok közül sokan már nem segítségként, hanem a tanulási folyamat kiváltására használják az MI-t: hosszú szövegeket foglaltatnak össze vele, esszéket íratnak, feladatokat oldatnak meg, miközben éppen az a kognitív erőfeszítés marad el, amely a tanulást létrehozná.
A probléma nem az, hogy egy chatbot képes megmagyarázni egy nehéz szöveget. Hanem az, hogy a diák egyre gyakrabban már nem küzd meg a szöveggel. Nem tanulja meg követni az érvelést, nem építi fel saját értelmezését, nem gyakorolja a figyelmet. Jagt szerint, ha a hallgató ezt a küzdelmet kiszervezi egy MI-eszköznek, akkor nem felszabadul a magasabb szintű gondolkodásra, hanem éppen attól fosztja meg magát, hogy egyáltalán megerősödjön a komolyabb szellemi munkához.
A mesterséges intelligencia oktatási hasznáról a kutatók körében sincs egyetértés. Az egyik, korábban sokat idézett tanulmányt, amely szerint a ChatGPT javíthatja a tanulási teljesítményt, nemrég visszavonták. Más kutatások jóval aggasztóbb összefüggéseket jeleznek: a túlzott MI-használat kapcsolatba hozható a kritikai gondolkodás gyengülésével, a memória romlásával és a szellemi önállóság csökkenésével.
Jagt egy MIT-tanulmányra is hivatkozik, amely szerint azoknál, akik esszéírás közben ChatGPT-t használtak, alacsonyabb agyi aktivitást mértek a kreativitással összefüggő területeken, mint azoknál, akik hagyományos keresést használtak, vagy egyáltalán nem vettek igénybe digitális segítséget. A kísérlet egyik legriasztóbb eredménye az volt, hogy az MI-t használók 83 százaléka később egyetlen sort sem tudott idézni a saját frissen írt esszéjéből.
A másik nagy bűnös az okostelefon. Jagt egy 2017-es kutatást idéz, amely szerint már az is csökkentheti a rendelkezésre álló kognitív kapacitást, ha a telefon pusztán fizikailag jelen van a közelben, akkor is, ha kijelzővel lefelé van fordítva, vagy ki van kapcsolva. A készülék tehát nemcsak akkor vonja el a figyelmet, amikor pittyeg, rezeg vagy értesítést küld, hanem már a puszta jelenlétével is mentális kapacitást köt le.
Ez magyarázatot adhat arra, miért mondja egyre több diák, hogy „elveszti a fonalat” egy hosszabb szövegben. A tartós figyelem nem velünk született, változatlan adottság, hanem gyakorolt képesség. Használattal erősödik, használat nélkül gyengül. Ahogy az izmok leépülnek mozgás hiányában, úgy sorvadhatnak el azok az idegi mintázatok is, amelyek a koncentrált olvasást és gondolkodást támogatják.
A felsőoktatás számára ez különösen kellemetlen felismerés. Az egyetemek sokáig abból indultak ki, hogy aki bekerül, az már képes önállóan olvasni, jegyzetelni, érvelést követni és szöveget alkotni. Most azonban sok oktató azt tapasztalja, hogy ezeket a középiskolából hozott alapkompetenciákat újra kell tanítani.
Jagt például arról ír, hogy a húszoldalas olvasmányokat kénytelen volt két részre bontani, és az órán külön megmutatni, hogyan kell követni egy szerző érvelését. Csakhogy ezzel szerinte maga az egyetemi oktatás logikája sérül: egy retorikakurzuson nem az lenne a feladat, hogy középiskolai szintű jegyzetelési technikákat kelljen pótolni.
A válság tehát nem egy-egy tanár magánügye. Nem oldható meg azzal, hogy az oktatók türelmesebbek, kreatívabbak vagy rugalmasabbak lesznek. Ha valóban tömeges agyrothadás zajlik a tartós figyelem, az olvasási állóképesség és az önálló írás területén, akkor erre intézményi választ kell adni.
Ez nem feltétlenül technológiaellenességet jelent. Inkább annak felismerését, hogy az oktatásnak nem szabad kritikátlanul kiszerveznie a gondolkodást olyan eszközöknek, amelyek éppen a tanuláshoz szükséges erőfeszítést tüntetik el. A gyors összefoglaló, az automatikus esszé és az azonnali válasz kényelmes lehet, de nem biztos, hogy tanulást eredményez. (Via: Futurism)
Bal-Rad komm: „…Ha valóban tömeges agyrothadás zajlik a tartós figyelem, az olvasási állóképesség és az önálló írás területén, akkor erre intézményi választ kell adni…”
-ALIGHANEM LEKÉSTE AZ EMBERISÉG AZ ERRE A PROBLÉMÁRA ADHATÓ LOGIKUS VÁLASZT!
