Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság

Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Az univerzum oka egy Teremtő Isten, amitől létrejött, ezért a világnak, az összes teremtménynek kezdete van!

A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!

Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!

Az Isten létének – „A kalám-érv” bizonyítéka összefoglalva: a világ nem lehet végtelen idős, és emiatt Istennek kellett azt teremtenie; akármi kezd létezni, annak oka van, hogy létrejött; az univerzum létrejött; tehát az univerzumnak van egy oka, amitől létrejött; az univerzumnak úgy kellett létrejönnie, kell lennie egy kezdetének; következésképpen az univerzumnak van egy oka, egy Teremtő, amitől létrejött; egy végtelen jövő potenciálisan – de soha nem aktuálisan – végtelen; a jövő sohasem szűnik meg terjedni és növekedni, mégis az aktuális kiterjedése mindig véges lesz; De ez csak akkor lehet igaz, ha az összes teremtménynek ténylegesen van egy kezdete.

És a kalám-érv a keresztény Isten-hit egyik központját igazolja: hogy az univerzum nem örök vagy kezdet nélküli; hogy van egy Teremtője mennynek és földnek. Így cáfolja a világ azon elképzelését, amit az ateisták szeretnének látni: önfenntartó anyag, végtelen változás a végtelen időben.

A lényeg: A világ nem lehet végtelen idős, és emiatt Istennek kellett azt teremtenie, az univerzumnak van egy oka, egy Teremtő, amitől létrejött, és nem az amit az ateisták szeretnének látni: az önfenntartó anyag, végtelen változás a végtelen időben.

Néhány gondolat!

Minden, ami létezik, az csak a mindörökké létező anyagból jöhetett létre, és ha létezik az isten, még az is!
Ha az isten létezik, akkor úgy, mint a gondolkodó anyag, az ember, az is a mindörökké létező anyagból az evolúcióval jött létre!
Azonban az isten létére nincs következetesen objektív tudományos bizonyíték, nincs semmilyen objektív megfigyelés!
Így az isten szellem csak a hiszékeny emberi tudatban lévő vízió, aminek a valóságban nincs megfelelője!
Ezért az isten víziója csak képzelgés, csak egy következetesen objektív tudományos bizonyítékot nélkülöző állítás!

A világegyetem nem lehet „véges, de határtalan”!

Egy nagyon földhözragadt gondolat!

A világegyetem, amiben az univerzum, talán az univerzumok, a multiverzum, esetleg az isten is létezik, annak a mérete térben és időben csak végtelen lehet, mert mi van a végén, a határán vagy azon túl, mi volt a világ kezdete előtt? Ha valaminek van vége vagy határa, akkor azon túl is van valami, csak a megfelelő irányban, a megfelelő módon kell keresni! Így következetesen gondolva nem logikus az, hogy a világegyetem mérete csak valahány milliárd fényév, mert a „véges, de határtalan” univerzum csak annyinak látszik.

Mi van a világ végén?

Talán egy fal, vagy a semmi? De mi van a falon túl vagy a semmiben? De az is lehet, hogy a világvége fal végtelen hosszú, de akkor miből van? Talán egy erőtér? De akkor az is csak anyagból van. Talán az anyag ismeretlen formája? Talán a fal a világ végén, a határán, a határán túl egy végtelen anyagnélküli semmi van? De miből van, milyen az a végtelen semmi? Talán a világ végétől, a határától kezdődő végtelen semmiben nincs anyag, nincs tér sem? Akkor hová tágul az univerzum, talán az anyagnélküli semmibe? Ha világegyetem véges, akkor a táguló univerzumot, a mozgó anyagot egyszer csak megállítja a semmiből vagy valamiből lévő fal?

De mi van akkor, ha a mi világegyetemünk a multiverzummal egy még nagyobb valamiben, egy multi-világegyetemben van?

Persze az emberiség által érzékelhető világegyetem méretéről objektíven semmit sem lehet tudni, de a vége nem lehet a semmi, így csak végtelen lehet.

Van egyáltalán értelme a világ végéről gondolkodni, spekulálni?
A legvalószínűbb feltételezés, hogy a világegyetem valóban végtelen az időben, a térben, a méreteiben!

A következetesen logikusan gondolkodva, ha a világban bármi is van, akkor az csak az anyagból lehet, ha létezik, mert csak az anyag létezik, és ami létezik az az anyag, bármilyen a formája is. Azonban a világ vége nem létezhet sem a semmiből, sem az anyagból, mert még a semmin túl is létezik valami. Nem lehet azt mondani, hogy ezentúl már nincs semmi és nincs valami sem, mert az csak egy fal lehetne, amin túl is van valami. Bár ez csak egy ellenőrizhetetlen, de logikus spekuláció, talán még hipotézisnek is kevés.

Az univerzum a Nagy bumm előtt!

Ha következetesen gondolkodunk, akkor a Nagy Bumm előtti pontszerű méretű univerzumnak tartalmaznia kellett az összes jövőbeni anyagát, mert a semmiből semmi sem lehet. Akkor azonban az anyag még másmilyen formában létezett, amit a tudomány fejt meg. Ebben az állapotban lévő univerzumban, ha a téridő még nem is létezett, de az idő biztosan. Mert az anyag, bármilyen formában létezik, de mindörökké mozog, változik, ami az időben történik.

Ha azonban az anyag mindörökké létezik és mozog, akkor minden lehetséges teret szükségszerűen kitölt. Így a világegyetem logikusan csak végtelen méretű lehet. Mivel az anyag a mindörökké létező, a mindörökké mozgásban lévő, így logikusan a végtelen idejű is! Vagyis a teljes világegyetem nem lehet egy teremtés eredménye, legfeljebb bizonyos részei lehetnek valamilyen tudatos tevékenységnek az eredményei.

A teremtéselmélet nem következetesen objektív tudományos elmélet!

A teremtéselmélet a bizonyíték nélkülire, a kitalált, a képzeletben létezőre, a valóságot nélkülöző állításra, vagyis nem az objektív valóságosra alapoz, a világnézetéhez nincs semmilyen következetesen objektív tudományos megfigyelés, tény csak a spekuláció. A materializmus azonban a mindörökké létező, állandó mozgásban lévő anyagra alapozza a világnézetét, amit a következetesen objektív tudomány bizonyít.

semmi: A létező ellentéte és hiánya; a nem létező dolog. – wikiszotar.hu

semmi (lat. nihil): nyelvi szempontból valaminek vagy mindennek a nemléte, ill. létének tagadása. Miután a „minden” eszméjének semmilyen képzet nem felel meg, a semmi jelentése is kérdéses. – A kat. dogmatikában a teremtés szempontjából fontos, mert a semmiből való teremtés (creatio ex nihilo sui et subiecti) tétele kizár minden dualizmust és minden démiurgosz-elképzelést. – lexikon.katolikus.hu

A végtelen világegyetem minden része a mindörökké létező anyagból van!

A semmiből nem lehet valami és fordítva sem, az anyag sem, az isten sem, még akkor sem, ha szellem csupán. * De vajon mit lehet tudni a következetesen objektív tudományos módszerrel a szellemekről? Semmit! Így a szellemvilág léte hamis állítás! *

Az anyag, a természet törvényei is mindig léteztek és fognak is létezni. Más univerzumban, a világegyetem végtelen térségében talán másként hat a természet törvénye, talán más formában létezik az anyag, de ezen kívül más nincs. Mert ami létezik az maga az anyag, még az isten is, ha létezik csak anyagból lehet. * Esetleg a szellemanyagból. (Jó mi? Szellemanyag. ha… ha… ha…) *

A természet törvényein és az anyagon kívül tudományosan, vagyis objektíven bizonyíthatóan más nem létezik. Mert eddig a következetesen objektív tudományos módszerrel még nem fedezték fel és nyoma sincs a természet törvényei felett vagy ellenében uralkodó erőnek, a szellemvilágnak vagy akárminek is nevezzük.

Bár olyan jelenség van, amit nem ért az emberiség, de ez még nem ok arra, hogy feltételezzünk, kitaláljunk minden bizonyíték nélkül egy isten szellemet, aki ezért felelős.

A teremtéselmélet eszköze a következetesen tudományos módszert nélkülöző spekuláció, ami nem sokat ér, valójában semmi objektív igazságot, mert a világnézetüknek a valóságban nincs a következetesen tudományos módszerrel objektíven igazolható megfelelője.

Hit: valamely jelenség igaz voltának bizonyítás nélküli elismerése. A természetfelettibe (isten, angyalok, ördögök stb.) vetettek vak hitet minden vallás alkotóeleme. Ebben az értelemben a hit nem különbözik a babonától. A vallási hit ellentétben áll a tudással. Mindamellett sok idealista filozófus próbálja összebékíteni a hitet és a tudást, vagy a hitet a tudás helyébe állítani (Fideizmus). Köznapi értelemben a hit olyan tudományos következtetésekbe, hipotézisekbe vetett meggyőződés, amelyeket az adott pillanatban még nem lehet kísérleti úton bizonyítani. Az ilyen hit a már elért és gyakorlatban kipróbált tudásra épül. – Marxista fogalomlexikon

Minden, ami objektív tudományos módszerrel kimutathatóan és a valóságban ellenőrizhetően létezik, az maga az anyag vagy az anyag mozgásának az eredménye, bármilyen formában is található. Ha az isten szellem és a természetfeletti szellemvilág bizonyíthatóan létezne, akkor az is csak anyagból lehetne (talán szellemanyagból).

Bár sok mindent nem ismer még az emberiség, sokszor tévúton jár a tudományos módszerrel is, azonban az istenről, a szellemvilágról nincs semmilyen objektív tudományos megfigyelés, így ez az abszolút tévút. De aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban kimutatható, megtalálható, azt objektív ténynek kell tekinteni. A szellemvilág nem az objektív valóság, ezért nem létezik!

Vagyis a teremtéselmélet, az erre épülő világnézet forrása csak a képzelgés és nem a valóság. Ezért aki ezt elhiszi az hiszékeny, mert a hite a következetesen objektív tudományos módszert nélkülözi, azonban még a legnagyobb tudósok, tekintélyek is eshetnek ebbe a hibába. Valamit létezőnek elfogadni csak a következetesen objektív tudományos módszerrel érdemes, mert az ezt nélkülöző spekuláció, a képzelgés, a hit eredménye csak szubjektív állítás lehet és megkülönböztethetetlen a valótlanságtól, a hamis állítástól. Az ilyen hamis állítások nagyon megtévesztőek lehetnek, főleg, ha egy tanult, tekintélyes embertől származik. A nem következetesen objektív tudományos világnézet ide vezethet bárkit, függetlenül egyéb kiváló érdemei, képességei dacára is.

A természetfeletti a látható, érzékelhető világ felett álló szellemi valóság. Isten két részre osztotta a világmindenséget: anyagi és szellemi világra. Az anyagi világ mindazt magában foglalja, amit a teremtés hat napján létrehozottakról feljegyez a Szentírás (tehát nagyjából az ég alatti szféra). … A természetfeletti világhoz tartozik a menny és a pokol. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség több égről beszél, vagyis a menny egy többrétegű szféra: minimum három, bár egyesek szerint legkevesebb négy égről van szó (az “egek egei” min. négy eget sejtet). … A pokol, annak ellenére, hogy a Szentírás egyértelműen a Föld gyomrába lokalizálja, szellemi valóság is, így a természetfeletti szférához tartozik. – hitgyulekezete.hu

A természetfeletti olyan események vagy dolgok, amelyeket a természet vagy a tudomány nem magyarázhat meg, és amelyekről feltételezik, hogy túlról származnak, vagy túlvilági erőkből származnak. A szellemek és a boszorkányok a természetfeletti példái. – gobertpartners.com

A következetesen objektív tudományos módszer

A következetesen tudományos módszert nélkülöző spekuláció semmi valóságosat nem ér, ami így nem különböztethető meg a valótlanságtól, a hazugságtól, a szélhámosságtól sem. Csak a következetesen tudományos módszerrel lehet objektíven a tudománytalan hittel, a képzelgéssel, a vízióval ellentétben megismerni a világot. Az emberi érzékelés szubjektív és sok mindentől függ az értelmezés, ezért az objektív igazságot csak a következetesen tudományos módszerrel lehet megismerni, megérteni, megmagyarázni. A tudományos módszernek a célja az objektív valóság megismerése, az, ami az emberi tudattól függetlenül is létezik.

A megismerés a materialista filozófiában, közelebbről az ismeretelméletben a valóság gondolati visszatükrözésének a folyamata. Ez a folyamat a gyakorlat során valósul meg, célja az objektív igazság feltárása. … Az igazság a valóság ellenőrizhető tényei, és az erről szóló állítások megfelelése egymásnak. … A megismerési folyamat során alakul ki az emberi tudatban a külvilág reális képe – wikipedia.org

Az anyagi világ fejlődőképessége a vak véletlen kölcsönhatásokban, de a természet törvényeinek engedelmeskedve lehetővé tette a gondolkodó anyag, az ember létrejöttét! Tudományosan, objektíven más nem mutatható ki, ezért ezt kell a valóságnak elfogadni. A szellemvilágnak a valóságban azonban nyoma sincs. Értelmetlen gondolat az, amit nem ismerünk, nem tudjuk megmagyarázni az csak a természeti törvények feletti szellemvilág műve lehet. Sok ismeretlen került át a természet törvényeivel megmagyarázhatók közé, de egyetlen sem került át a megmagyarázhatóból a szellemvilág hatókörébe, mert a szellemvilág objektíven kimutathatóan nem létezik.

A mindörökké létező anyag mozgása, változása, fejlődése csak a természet törvényei szerint történik!
A gondolkodó anyag, az ember ezt megismerheti, és a saját céljaira céltudatosan felhasználhatja!

Az ember által ismert tudomány szerint az univerzum, az anyag csak természet törvényei szerint változik, így ami létrejött az a lehetőség is ebben van. Ez igaz az anyag elemi részecskéire, az atomokra, a galaxisokra, a csillagokra, a bolygókra, a fekete lyukra, és nyílván igaz ez a sötét anyagra és energiára is, a „Nagy Bumm!” előtti anyagra is, és végül az élővilágra, az emberre is. Ha nem így volna nem jöttek volna létre ezek a formák. Ezeknek az anyagi formáknak a tulajdonságait, a mozgástörvényeit objektíven fejti meg a tudomány és ez a valóságban ellenőrizhető. Még akkor is, ha sok még az ismeretlen.

Az isten, a szellemvilág léte azonban a következetesen objektív tudományos hitelességgel nem ellenőrizhető. Bár a tudományos módszer szerinti megismerés is gyakran a tévúton jár, de mégis egyre többet megismerhet így az emberiség az objektív valóságból, de az istenről, a természet felett uralkodó szellemvilágról soha semmilyen objektív tudományos megismerés még nem született, csak a vak hit, a bizonyítást nem igénylő sekélyes, felületes fecsegés. A teremtéselmélet hívei az isten szellemről, a természetfeletti szellemvilágról nem képesek objektív igazságot állítani, mert ami nincs, annak létét csak hazudni lehet. Ez még akkor is hazugság, vagyis nem az objektív igazság, ha ezt a jóhiszemű hívő tudatában létező hamis világnézet elnyomja és igaznak hiszi.

Az anyag tulajdonsága a fejlődés lehetősége!

A következetesen objektív tudomány szerint a világegyetemben létező anyag nem lehet a tudatos teremtés eredménye, mert az anyag a mindörökké létező, nem teremthető és nem semmisíthető meg, és ezen kívül mást a tudomány nem fedezett fel. Tehát ami bizonyíthatóan bármilyen formában létezik az mind csak az anyag, ezen kívül a következetesen objektív tudomány szerint más nincs.

Az anyag: materialista filozófia alapkategóriája, az emberi tudattól függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgáló filozófiai absztrakció. … Az anyag lenini meghatározása a következő „Az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben feltáruló, érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzeteinktől függetlenül létező, objektív valóság megjelölésére szolgál.” (Lenin összes Művei. 18. köt. 116. old.) Lenin tehát az objektivitást, a szubjektum érzeteitől, gondolataitól, egyáltalán, tudatától független létet emeli ki mint a végtelen anyagi világ már megismert vagy még ismeretlen jelenségei leglényegesebb és legegyetemesebb tulajdonságát. – Filozófiai kislexikon (1980)

Mennyiségi Változások Átcsapása Minőségi Változásokba: a dialektika egyik alaptörvénye, amely az anyagi valóság objektív, egyetemes fejlődési törvényét fejezi ki, mely szerint az észrevétlen, fokozatos mennyiségi változások felhalmozása – mindenegyes folyamat számára specifikusan – szükségszerűen lényeges, gyökeres minőségi változásokhoz vezet, vagyis a régi minőség új minőségbe csap át. E törvény a természet, a társadalom és a gondolkodás összes fejlődésfolyamataiban érvényesül. A mennyiségi és minőségi változások összefüggnek egymással és feltételezik egymást: nemcsak mennyiségi változások mennek át minőségi változásokba, hanem a fordított folyamat is fennáll: a dolgok és jelenségek minőségi változásának eredményeként megváltoznak a mennyiségi jellemzők is. – Marxista fogalomlexikon

Az anyag tulajdonságait megfejti az ember, de az isten létét a homály fedi!

A mindörökké létező anyagi világ megértéséhez, vizsgálatához nem lehet a teremtéselméletet felhasználni. A végtelen kiterjedésű világegyetemnek, az univerzumnak, a multiverzumnak és az ebben lévő anyagnak nincs tudatos oka, célja, még nem fedezték fel, egyszerűen csak van, és vannak az anyagot mozgató természeti törvények. Na és az isten, az mi? Teljes a homály!

Miért kellene tudatos okának, céljának lennie az atomoknak, van és ez biztos. Bár az atomot az ember közvetlenül nem láthatja, de a természet törvényei szerint működő eszközökkel és a tudományos módszer szerinti gondolkodással mégis igazolható a léte. A tudomány fejti meg, hogy az anyag milyen törvények szerint mozog, változik, hogy milyen tulajdonságai vannak, és ezt elég jó eredménnyel teszi. Ehhez felhasználja a megfejtett természet törvényeit, és eszközöket készít, mert az ember érzékszervei nagyon korlátosak a világ megismeréséhez. Azonban nincsen tudományosan megfigyelhető tudatos oka, célja a csillagoknak, a galaxisoknak, az univerzumnak, és az evolúció is tény. Az objektív világból még sokat nem ismer az emberiség, de az isten az maga a totális homály.

Azonban az anyag keletkezésének az okát, célját, keletkezési idejét, ha van ilyen, nem lehet megfigyelni, de a kitalált teremtőét sem. A teremtő isten ráadásul az objektív valóságban sehol sincs, még nem talált a tudományos megfigyelés a nyomára, és ezért csak hinni lehet a létében, az anyag azonban itt van, nem kell keresgélni sem és a tudomány szerint a mindörökké létező.

Az isten a semmiből mosolyog a híveire!

Bár a tudományoskodó hívők állandóan felfedezni vélik az anyag semmiből való keletkezését, és a semmivé válását, ami így isten nyomának bizonyítékát jelenti a számukra, még akkor is, ha ezt nyíltan nem is jelentik ki. Az isten valahol a semmiből, az ismeretlenből, a homályból mosolyog rájuk és lelkierőt nyújt a könyörtelen valóság elfogadása helyett. Sajnos ez a nagy tudós koponyákra is igaz, az isten keresésében elfejtenek következetesen tudományos módon gondolkodni, az érzelmeik, a hamis világnézetük eltérítik az objektív valóságtól, amit viszont a munkáikban következetesen alkalmaznak, mert csak így érhetnek el eredményt. Gyakorlatban eredményt csak a valóságra alapozottan lehet elérni, de ehhez következetesnek kell lenni, csak az objektív valóságra támaszkodni.

Az anyag tipikus semmiből keletkezésének és majd a semmivé válásának a sugallata, az idő kezdete a Nagy Bumm!, ahol még nincs se tér se idő, nincs téridő, ami sejtelmesen a semmire utaló. Pedig a jelenlegi univerzum anyagának-tömegnek/energiának benne kellett lennie csak más formában, hiszen nagyon forró állapotban volt, még akkor is, ha kis vagy a semmi téridőben létezett ez az anyag és az elemi részecskék is más formában léteztek. Ez az összesűrített valami mégiscsak tartalmazta amivé vált, így nem lehetett a semmi. Ebben a kis vagy a nem-létező tér-időben hatalmas energia volt, aminek részecskéi mozogtak, változtak, pedig még az atomok sem léteztek, tehát az időnek is léteznie kellett, mert különben a Nagy Bumm! sem indult volna el. Az anyag bármilyen formában is létezik, de mozgása, változása mindörökké tart, mert az egyes részei között kölcsönhatások mindig vannak. Így az időnek is mindörökké léteznie kell, még akkor is, ha az anyag csak a pontszerű téridőben létezik. Azonban ez az anyag nem a semmi.

Az anyag, az univerzum létét nem kell hinni, mert bizonyíthatóan van, ebben élünk, ez tény. Az univerzum bármilyen szerkezetű is, bármilyennek látjuk is, de létezik, ellenőrizhető a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban, a gyakorlatban, de ez nem mondható el a feltételezett teremtőre, az istenre. Így azonban az isten szellemre mondható, az hogy az a semmi objektív valóság, a nem létező, a kitalált, csak a hiszékeny tudatban létező vízió.

Az úgynevezett teremtőről, a szellemvilágról semmilyen objektív tudományos ismeret nincs, nem ismert semmilyen bizonyítható, ellenőrizhető tulajdonsága, mert a teremtő létének állítása csupán a spekuláció terméke, minden következetesen objektív tudományos bizonyíték, minden tudományos megfigyelés nélkül. Csak egy biztos, az isten útjai kifürkészhetetlenek. Vagyis semmit nem lehet tudni isten manővereiről, ha egyáltalán létezik.

Isten: természetfeletti mindenható lénynek, a „világ teremtőjének” és „irányítójának” fantasztikus alakja – Marxista fogalomlexikon

Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka … A legfőbb lény önmagát magyarázza, fölötte nincs úr. – lexikon.katolikus.hu

Mi a természetfeletti képesség?

A természetfeletti képesség (erő) logikusan úgy értelmezhető, hogy a természet törvényeinek „korlátlan” ismerete alapján ezek felett uralkodni vagy ezek megkerülésével, ezek ellenére, ezek figyelmen kívül hagyásával hatni. A természetfeletti isteni erő létezése azonban következetesen objektíven a tudományos módszerrel észlelhetetlen, ilyet nem figyeltek meg, így nem is szülehetet rá magyarázat, törvény. Azonban a természet felett és főleg a természet törvényei ellenére tevékenykedni, uralkodni nem lehet, legfeljebb megérteni a természet törvényeit és valamilyen célra felhasználni azokat. Ezért mivel az anyag és a természet törvényei mindörökké létezik, így a feltételezett isten/UFO is csak ezen keretek szerint alkothat, teremthet valamit. Vagyis a természet törvényeit a feltételezett isten/UFO az emberiséghez képest „korlátlanul” képes a céljai érdekében használni. Így még az is elképzelhető, sőt ez a logikus, hogy a feltételezett isten/UFO természetfeletti képessége csak az eddig felfedezetlen természeti törvényekre alapozott, amit az emberiség még nem ismer.

A természetfeletti vagy természetfölötti kifejezés magába foglalja mindazok a tartalmakat, amelyek nem magyarázhatók meg a természet törvényei szerint, amelyek megközelítésére az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok. – wikipedia.hu

A teremtéselmélet szerint a tökéletes teremtő isten az embert saját képmására hozta létre, teremtette, varázsolta, barkácsolta, de az ember nem lett tökéletes. Ez azonban már eléggé anyagias tulajdonság. Lehet, hogy a teremtő (az embert teremtő) egyszerűen egy a fejlődésben az emberiség előtt járó intelligens lény, egy UFO? A hívők pedig istenként egy UFO-t imádnak?

Az isten nem létezhet mindörökké csak az anyag!

Ha az összes létezőnek (teremtménynek) ténylegesen van egy kezdete, akkor ennek igaznak kell lennie a teremtőre is, de mi volt előtte? Az anyagi világ létezése a következetesen objektív tudomány szerint időben és térben végtelen, de a teremtőé nem lehet ilyen, mert valamikor létre kellett hozni. A teremtőt is teremteni kell, mert mindennek oka van, de mi a célja a teremtésnek? Talán a teremtő imádata? Az ember tudatosságán kívüli anyagi világnak nincs tudományosan észlelhető tudatos célja és oka sem, de létezik. Vajon a feltételezett teremtőnek mi a célja, és milyen okból van? De mivel a feltételezett teremtőről semmilyen következetesen objektív tudományos információ nincs, ezért az ilyen kérdés felesleges.

„Végtelen és Véges: az objektív világ egymással elválaszthatatlan kapcsolatban álló ellentétes oldalait kifejező kategóriák. Így pl. a matematikában végtelen mennyiségnek nevezzük a szüntelenül növekvő (csökkenő) változó mennyiséget, amely minden előre megadott, bármilyen nagy (kis) mennyiségnél nagyobbá (kisebbé) válhat és válik is. Végesnek mondunk egy meghatározott mennyiséget, amelyhez viszonyítva megnevezhetünk egy másik nagyobb (kisebb) meghatározott mennyiséget.” (idézet: Marxista fogalomlexikon)

„Az energiamegmaradás törvénye. Ez a fizika legáltalánosabb, legfontosabb törvénye, amelyet a természet minden jelenségére alkalmazni lehet, mert mindenütt energiaátalakulások történnek. Energiát sem teremteni, sem megsemmisíteni nem lehet. Az energia egyszerűen van! Semmiféle eddig ismert jelenség során nem keletkezik több energia, de kevesebb se!” vilaglex.hu

„A tömeg/anyagmegmaradás törvénye (a Lomonoszov-Lavoisier-törvény) kimondja, hogy egy zárt anyagi rendszer tömege állandó marad, függetlenül a rendszeren belül lejátszódó folyamatoktól. A tömegmegmaradás nem mindig teljesül, és ez függ az anyag és a tömeg definíciójától. A modern fizikában a tömeg és az anyag ekvivalensek az energiával és így az energiamegmaradás – ami mindig teljesül – magában foglalja az anyagot és energiáját.” Wikipedia.hu

A tudomány igazolja, hogy az anyagot (energiát) nem lehet teremteni és nem lehet eltüntetni sem, ebből következik, hogy anyag mindig volt és mindig lesz! Így a világegyetemet, benne az anyagot és a természet törvényeit nem teremtették, egyszerűen csak van. Ez tény! Csak ebből lehet kiindulni, minden egyéb más csak tudománytalan spekuláció, képzelgés, hamis állítás, vízió, fecsegés! Vagyis az anyag (energia) a tudomány szerint nem teremtett, hanem mindörökké létezik. Hinni azonban minden hamis dologban is lehet, csak lehet, hogy nem igaz, nem felel meg a valóságnak! A hamis valótlanságot hittel elfogadni azonban enyhén szólva furcsaság, hiszékenység, butaság.

(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)

6. A kalám-érv

A kalám egy arab szó, ami szó szerint „beszédek”-et jelent, de általában a filozófiai teológia egy bizonyos típusára szokták használni: arra, ami annak bizonyítását tartalmazza, hogy a világ nem lehet végtelen idős, és emiatt Istennek kellett azt teremtenie. Ez a bizonyítási mód régóta és széles körben elterjedt mind a keresztények, mind a muszlimok között. A formája egyszerű és lényegre törő:

1. Akármi kezd létezni, annak oka van, hogy létrejött.
2. Az univerzum létrejött.
3. Tehát az univerzumnak van egy oka, amitől létrejött.

Az első premisszát alapból elfogadhatjuk. (A legtöbb ember – talán az értelmi fogyatékosok és az egyetemisták kivételével – úgy gondol erre, hogy nem csak igaz, hanem bizonyosan és nyilvánvalóan igaz.)

De vajon igaz-e második premissza? Az univerzum – a tér és idő által kötött összes dolgok összessége – úgy jött-e létre? Ezt a premisszát manapság erősen támogatják a természettudományok is, pl. az ősrobbanás, az ún. „Nagy Bumm” kozmológia által, de van filozófiai érv is, ami ezt ugyanígy alátámassza. Vajon egy végtelen munkát el lehet-e végezni, vagy be lehet-e fejezni? Ha végtelen sok lépést kell elvégeznünk ahhoz, hogy elérjünk egy bizonyos befejezéshez, akkor elérhetjük-e ezt a befejezést? Természetesen nem – még akkor sem, ha végtelen sok időnk van rá. Ugyanis a végtelen időnek nincs vége, ahogy a lépéseknek se. Más szavakkal nincs olyan vég, amit elérhetnénk. A munkát sohasem lehetne – tudnánk – befejezni.

De mi van a közvetlenül a vég előtti lépéssel? Ezt a pontot elérhetjük-e valamikor? Nos, ha a munka valóban végtelen, akkor lépések végtelenségének kell szintén megelőznie ezt is, és így a közvetlenül a vég előtt lévő lépést sem érhetjük el soha. De akkor az ezt közvetlenül megelőző lépést se. Valójában nincs olyan lépés a sorban, amit elérhetnénk, mivel a lépések végtelensége előzi meg mindegyik lépést; mindegyiken végig kell menni egyenként előtte. Vagyis probléma adódik annak a feltevéséből, hogy egy végtelen sornak időbeli egymásutánban álló bármely pontját valaha is elérhetjük.

Nos, ha az univerzum sohasem keletkezett, akkor mindig is volt. Ha mindig is volt, akkor végtelen idős. Ha végtelen idős, akkor végtelen mennyiségű idő telt el az ún. mai nap előtt. És így végtelen számú napnak kellett befejeződnie – egy napra egy másik nap következett; egy kis idő adódott ahhoz, ami elmúlt – ahhoz, hogy a mai naphoz elérhessünk. De ez pontos párhuzama a végtelen munka problémájának. Ha elértünk a mai naphoz, akkor a történelem ténylegesen végtelen sorában elértünk ehhez a jelenlegi ponthoz: valójában befejeződött a sor eddig a pontig – vagyis bármely jelenlegi pont esetében a teljes múltnak meg kellett már történnie. De a lépéseknek egy végtelen sorában sohasem érhettünk volna el eddig a jelenlegi pontig – vagy bármely más, ezt megelőző pontig.

Tehát vagy nem értük meg a mai napot, vagy a megérkezés folyamata nem volt végtelen. De nyilvánvalóan elérkeztünk a mai napig. Tehát a megérkezés folyamata nem végtelen. Más szavakkal, az univerzumnak úgy kellett létrejönnie, kell lennie egy kezdetének. Következésképpen az univerzumnak van egy oka, egy Teremtő, amitől létrejött.

1. kérdés: A keresztények hisznek abban, hogy Istennel örökké fognak élni. Így ők abban hisznek, hogy a jövő végtelen lesz. Miért ne lehetne akkor a múlt is végtelen?

Válasz: A kérdés valójában saját magát válaszolja meg. A keresztények hiszik, hogy életük Istennel sohasem ér véget. Ez azt jelenti, hogy ez a lét sohasem válik egy aktuálisan, ténylegesen befejezett végtelen sorrá. Szaknyelven: egy végtelen jövő potenciálisan – de soha nem aktuálisan – végtelen. Vagyis, hogy bár a jövő sohasem szűnik meg terjedni és növekedni, mégis az aktuális kiterjedése mindig véges lesz. De ez csak akkor lehet igaz, ha az összes teremtménynek ténylegesen van egy kezdete.

2. kérdés: Honnan tudjuk, hogy az univerzum oka még mindig létezik? Lehet, hogy csak elindította az univerzum létét, majd megszűnt.

Válasz: Ne felejtsük, hogy mi egy tér- és időbeli lét okát kerestük. Ez az ok teremtette a tér és idő teljes univerzumát. És maga a tér és idő ennek a teremtésnek a része kell legyen. Tehát a tér- és időbeli lét oka nem lehet egy másik tér- és időbeli lét. (Ha az lenne, akkor az összes probléma a végtelen időtartamról újból felmerülne). Az oknak valamiképpen kívül kell állnia a tér és idő korlátjainak és korlátozásainak.

Nehéz lenne elképzelni, hogy egy ilyen lét „megszűnik”. Tudjuk, hogy egy lét az univerzumban hogyan szűnik meg: eljön az időben egy számára végzetes hatás, valami rajta kívül álló tevékenység által. De ez a kép jellemzően csak ránk és minden olyan létre vonatkozik, ami valahogyan tér és időben korlátozott. Egy lét, ami ily módon nem korlátolt, nem „keletkezhet” vagy „szűnhet meg”. Ha létezik, akkor örökké kell léteznie.

3. kérdés: De vajon Isten-e ez az ok – vagyis valaki és nem pusztán valami?

Válasz: Tegyük fel, hogy az univerzum oka örökké létezik. Továbbá tegyük fel, hogy ez az ok nem személyes: hogy ez a valami idézte elő az univerzumot, s nem személyes választás által, hanem pusztán a léte által. Ebben az esetben nehéz lenne megérteni, hogyan lehetne az univerzum bármi más, mint egy végtelen idős univerzum, hiszen minden feltétel, ami az univerzum létéhez szükséges már örökké létezett volna. Viszont a kalám-érv megmutatja, hogy az univerzum nem lehet végtelenül idős. Tehát úgy tűnik, hogy az örök személytelen ok hipotézise következetlenséghez vezet.

Van megoldás? Igen, ha az univerzum egy szabad és személyes választás eredménye. Ekkor legalább beláthatjuk, hogy hogyan hozhat létre egy örök ok egy időlegesen korlátolt okozatot. Természetesen a kalám-érv mindent nem igazol, amit a keresztények Istenről hisznek, de melyik érvről mondható ez el? A mindennél kevesebb azonban sokkal több mint a semmi. És a kalám-érv a keresztény Isten-hit egyik központját igazolja: hogy az univerzum nem örök vagy kezdet nélküli; hogy van egy Teremtője mennynek és földnek. Így cáfolja a világ azon elképzelését, amit az ateisták szeretnének látni: önfenntartó anyag, végtelen változás a végtelen időben.

(idézet: Filozófiai kislexikon (1980)

Az evolúciós elmélet: az élő természet fejlődésének Darwin által megalapozott elmélete. Az élőlények evolúciójának fő tényezői Darwin szerint a változékonyság az átöröklés és a szelekció (a természetes kiválogatódás, ill. mesterséges szelekció). A létért való harc folyamán, a külső környezet hatásai következtében az élőlények közül csak legjobban alkalmazkodók maradnak fenn és adnak utódokat. A természetes kiválogatódás állandóan tökéletesíti a szervezetek felépítését és funkcióit, kidolgozza a szervezetek környezethez való alkalmazkodásának mechanizmusait. Az evolúciós elmélet első ízben adott tudományos magyarázatot a biológiai fajok sokféleségére és fejlődésére, s megvetette a modern biológia alapjait. Az evolúciós elmélet Kant, Lamarck, Ch. Lyell természettudományos elméleteivel együtt nyilvánvalóvá tette a metafizikus gondolkodásmód s egyben az elő természetről vallott idealista nézetek tarthatatlanságát; ily módon a dialektikus materialista világnézet egyik természettudományos alapjává vált. Az evolúciós elmélet híve és folytatója volt Th. Huxley, Haeckel, Oroszországban K. A. Tyimirjazev, I. V. Micsurin stb.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

NEGYEDIK RÉSZ *

* A Pravda 1937 július—novemberi számaiban közölt tudósításokból.*

(idézet: Spanyolországi napló – Kolcov)

5

OKTÓBER 20

A legnagyobb nyugtalansággal figyeli mindenki a hős asturiai bányászok harcát.

Óriási hadsereg szorítja vasgyűrűbe a köztársasági Spanyolország asturiai szektorát – az utolsót, amely még megmaradt az északi fronton.

Száz meg száz löveget, repülőgépeket, harckocsikat, több olasz hadosztályt vetettek be a fasiszták erre a frontszakaszra. Kívülről segíteni lehetetlen – a kicsiny asturiai hadsereg egymaga kénytelen védekezni, vérét ontani.

Gijónt, az antifasiszta Asturia fővárosát igen nagy és igen közeli veszedelem fenyegeti. Fölösleges beszélni róla, hogy mi vár az asturiaiakra, Gijón és a bányászfaluk békés lakosaira – nem szólva a katonákról és a parancsnokokról -, ha a fasiszta csapatok betörnek. Hiszen ezek mind munkások, szegényparasztok, következésképpen antifasiszták, következésképpen a lázadók és az intervenciósok féktelen gyűlöletének tárgyai. Az a kegyetlen leszámolás, az a szörnyű mészárlás, amely a már elfoglalt asturiai falvakban folyik, ízelítőt ad abból, mi történik majd akkor, ha Franco és Mussolini csapatai eljutnak Gijónig és a központi bányavidékig.

Gijón békés lakosságának evakuálását mindeddig nem szervezték meg rendesen és nem biztosították. Ehhez hajókra van szükség, a hajóknak őrségre, más szóval olyan intézkedésekre, melyeket a szomszédos államok részvétele nélkül lehetetlen megvalósítani.

Ha a brit és a francia államférfiak humánus nyilatkozatai csak a legkisebb mértékben is őszinte jószándékon alapulnak, akkor a legsürgősebben meg kell előzniük a gijóni véres mészárlást.

A francia dolgozók, az antifasiszta sajtó már napok óta állandóan követeli kormányától, hogy a hadiflotta védelme alatt küldjön hajókaravánt Gijónba az asturiaiak, elsősorban a nők és a gyermekek evakuálása végett.

Ezt a megmozdulást az angol munkásosztály is támogatja. Támogatja továbbá a nemzetközi közvélemény és a világ minden becsületes embere.

Gijónban több ezer fasiszta hadifogoly van. A köztársasági hatalom humánus, emberséges, nagylelkű volt velük szemben. Jogosan követelheti tehát, legalább cserébe ezekért a hadifoglyokért, hogy garantálják az antifasiszta dolgozók életét és eltávozási lehetőségét. A legelemibb erkölcsi szabályok kötelezik a Londoni Bizottságot és a benne képviselt kormányokat, hogy biztosítsák ezt a műveletet.

Egyetlen napot, egyetlen órát sem szabad késlekedni. Meg kell menteni a becsületes emberek tízezreit a szörnyű mészárlástól.

NOVEMBER 1

Ma megkezdődött Madridban a „Szovjetunió hete”. November 7-ig tart.

Ezek a napok itt, a köztársasági Spanyolország fővárosában nem egyszerűen a spanyol-szovjet barátság napjai, nem egyszerűen a Nagy Szocialista Forradalom iránti tisztelet lerovása. Ez a barátság, ez a tisztelet itt különös és konkrét tartalommal telítődött. A szovjet nép győzelme reményt önt a harcoló spanyol népbe. Madridnak a fasizmus elleni védelmét mindenki akaratlanul is Leningrádnak a fehérgárdistákkal és az intervenciósokkal szembeni védelméhez hasonlítja.

A tűzvonalban, a lövészárkokban, a munkásnegyedekben, a gyárakban, az étkezdékben – mindenütt a szovjet állam megszületésének 20. évfordulójáról folyik a beszéd.

Ma a Szovjetunió tiszteletére rendezett kiállítás megnyitásán jelen volt Madrid alcaldéja, a központi front számos igen tekintélyes parancsnoka, ott voltak az összes antifasiszta pártok és szervezetek küldöttei és még sokan mások.

Két nagy teremben helyezték el a kiállítás anyagát: a szovjet gazdaság, kultúra, művelődés fejlődését érzékeltető rengeteg fényképet, térképet, diagramot és a Szovjetuniónak szánt, még el nem küldött ajándékokat.

Holnap Madridban és a központi front területén számos gyűlésen emlékeznek majd meg a szovjet évfordulóról. Ugyancsak holnap kollektív kiállítás-látogatásokat szerveznek és bemutatják a Parasztok című filmet.

November 3-án: ünnepi est a Vörös Hadsereg tiszteletére a Zarzuela színházban: az Optimista tragédia előadása és szavalatok.

November 4-én: hangverseny szovjet zeneszerzők műveiből.

November 5-én: a szovjet nőkről emlékeznek meg gyűlések és előadások keretében.

November 6.: a szovjet film napja.

November 7-én reggel a madridi ifjúság katonai- és sportparádét rendez. Délután ünnepi gyűlés a Capitol moziban, majd Madrid egyik fő utcája ünnepélyes külsőségek között a „Szovjetunió útja” nevet kapja.

De ezen a hivatalos programon kívül a spontán megmozdulások és rokonszenvtüntetések hatalmas hulláma hömpölyög végig az antifasiszta Madridon. Reggeltől estig egymás után jönnek a katonák, munkások, fiatalok, nők: leveleket, megható ajándékokat hoznak Moszkva számára, kérik, rajzoljam le nekik a Szovjetunió címerét, a szovjet flotta zászlaját. Ezek között az egyszerű, bátor és becsületes emberek között, látva azt a bizalmat, azt a szeretetet, mellyel országunkat és pártunkat körülveszik, nem érzi magát az ember olyan távol a hazájától, amely most nagy ünnepének méltó fogadására készül.

NOVEMBER 4

Egy esztendővel ezelőtt, november 4-én Franco tábornok csapatai, idegenlégiója, mór ezredei megállás nélkül nyomultak előre nyugatról és délnyugatról Madrid felé. Elfoglalták Campamentót, Leganést, elérték Madrid légikikötőjét, a getafei repülőteret, s már-már benyomultak a Casa del Campóba, a város parkjába.

A köztársasági egységek szinte nem is védekeztek, irányítás és összeköttetés híján egyre csak hátráltak, hátráltak és hátráltak, néha pedig egyszerűen rendezetlen tömegként, teherautókon, gyalogosan hagyták ott a frontot.

November 6-ra virradó éjjel a fasiszták elfoglalták a külvárosokat. A kormánynak el kellett hagynia a fővárost. Gépkocsik végtelen sora kígyózott az egyetlen szabad úton, a valenciai úton. Nyomukban menekültek hatalmas áradata öszvérháton, szamárháton, gyalogosan, batyuk alatt roskadozva.

November 6-án a főváros tulajdonképpeni védelme tizenegy harckocsi zárótüzére korlátozódott. Egy maroknyi, részben sebesült harckocsizó, szédelegve a fáradtságtól, napokon át éjjel-nappal keringett a város körül, hogy erős tüzérségnek tüntessék fel magukat, s az ellenség megijedjen a Madrid elleni támadás nehézségeitől.

7-re virradóra egész éjszaka a hallgatag, sötét, rejtőzködő és – ahogy akkor látszott – megpecsételt sorsú várost jártam. A hidaknál a lövészárkok szinte teljesen üresek voltak. Az utcát egy kilőtt páncélkocsi torlaszolta el, két sarokkal arrább pedig, Carabanchelben a fasiszták már gyilkolták a munkásokat, feleségüket és kisgyerekeiket. Sőt az „ötödik hadoszlop” emberei már a város szívében is lövöldöztek az ablakokból, bombákat dobtak a járókelőkre és a gépkocsikra. A kormányépületek elhagyatottak, üresek voltak. A Hadügyminisztérium kapuja sarkig tárva, őrség sehol, az összes ajtók nyitva, a csillárok égnek, az asztalokon térképek, sehol egy lélek, mint valami elvarázsolt kastélyban. Csak két öreg altiszt üldögél békésen, ölbetett kézzel, várva, hogy a főnökség, mindegy hogy milyen, csengessen nekik …

De a védtelen Madridban ugyanabban a pillanatban, amikor bizonyos erők és védelmi lehetőségek elsorvadtak, gyors egymásutánban mások, újak születtek. A Hadügyminisztérium üresen állt, de a munkásszervezetek székházai, a kommunista pártbizottságok épületei zsúfolásig tele voltak ezen a novemberi éjszakán. Itt nem aludtak, itt fegyverkeztek, itt gyűjtötték és elosztották az erőket. A novemberi Madrid „utolsó éjszakája” a város dicső eposzának első éjszakájává lett. Amit mindenki a végnek gondolt, az lett a kezdet. Amikor november 7-nek reggelén Madrid védelmének újonnan kinevezett vezetői megérkeztek az üres minisztériumi épületbe, a munkásszervezetek már rendelkezésükre tudtak bocsátani néhány új egységet, melyeket az 5. ezred katonáiból és madridi fiatalokból alakítottak.

A munkások ezrei ásták az árkokat, építették a barikádokat, torlaszolták el az utcákat. Egy fasiszta tiszt, az eseményeket megelőzve, túlságosan messzire talált besétálni Madridba. Megölték és megtalálták nála Franco parancsát az egységek bevonulásának rendjéről. A parancs után igazodva, Madrid védői mindenekelőtt azokat a szakaszokat erősítették meg, ahol a lázadók először szándékoztak támadni.

Aztán – emlékszünk még rá – a Manzanares hídjainál folyó csata, a Casa del Campó-i ütközet, a nemzetközi brigád megérkezése, a húsz napos harc az Egyetemi Városban a fakultások épületei között, a köztársasági ellentámadások Carabanchelben, a fasiszta légierő vandál bombázásai, majd a bombázások megszűnése, amikor a köztársasági légierő megfutamította a légikalózokat és úrrá lett Madrid légiterében.

Ezzel abba is maradtak Francónak azok a kísérletei, hogy frontális támadással vegye be a várost. Bonyolult és nagyszabású mozgó hadműveleteket hajt végre, először északnyugat felől, Majadahonda, Las Rozas, Aravaca irányában, s megpróbálja elfoglalni az Escorialt. Aztán kelet felől igyekszik elvágni Madridot, elszigetelni Valenciától – ezt a célt szolgálta a jaramai hadművelet. Mindezekben az ütközetekben kudarcot szenved.

Madrid védőinek november 7-én született kicsiny magva a központi front hadseregévé, a köztársasági hadsereg fő erejévé terebélyesedett. A kemény ütközetekben megedződött madridi katonák és parancsnokok az antifasiszta Spanyolország fegyveres erőinek legjobbjai lettek.

Az intervenciósok és a lázadók egyesült gépesített erőinek márciusi guadalajarai támadása azt a célt szolgálta volna, hogy egyszer s mindenkorra végezzen Madriddal. Ehelyett a fasiszta intervenció nagy veresége, az olaszok új Caporettója lett belőle. Guadalajara után ideig-óráig szüneteltek a Madrid elleni aktív támadó hadműveletek. A fasiszták az állóháborúra és a föld alatti aknaharcra tértek át, s messzehordó német lövegekkel lőtték a várost. Ezzel szemben Madrid aktivizálódott, és júliusban a madridi csapatok áttörték a megerősített ostromövezetet, elfoglalták Brunetét, Quijornát és Villanueva de la Canadát.

Most újabb súlyos megpróbáltatások előtt áll a hős antifasiszta város. Védőinek serege megnőtt és megerősödött, de az ellenfél hadserege sokkal nagyobb arányban növekedett. Ráadásul az intervenciósok az antifasiszta Spanyolország északi, elszigetelt részének elestével mintegy százezer katonát vonhatnak ki onnan, és most csaknem háromszázezres hadsereget, 1500 ágyút, 300 repülőgépet szabadíthatnak Madridra. A madridi ütközetet nem tudják elkerülni: Spanyolország központjának és fővárosának meghódítása nélkül nem nyerhetik meg a háborút. Éppen ezért Salamancában, Rómában és Berlinben nagy gonddal készítik elő a Madrid elleni újabb támadást; míg a Londoni Bizottságban szemérmetlen fecsegés folyik, az intervenciós parancsnokság időt nyer, és egyre újabb olasz gyalogos hadosztályokat, egyre újabb német ütegeket és repülőrajokat szállít partra a déli kikötőkben.

Pontosan egy éve tartja magát pihenés, alvás nélkül ez a csodálatra méltó város, melyet egyetlen hatalmas erő feszít. Ereje abban rejlik, hogy gyűlöli a fasizmust, és nem hajlandó fejet hajtani előtte. Az egész világ, még az ellenség is kalapot emel a fegyverben álló antifasiszták e példátlan bátorsága, a békés madridi lakosok, nők, öregek, gyermekek hősi kitartása előtt. Csak egy kis csoport akadt az egész világon, az emberiség söpredéke, a trockisták csoportja, mely olyan aljas volt, hogy még az ostromlott Madridban is megteremtette az árulás és kémkedés fészkét, ellopta és átadta az ellenségnek Madrid védelmének haditerveit és titkait, agitált a városban e védelem vezetői, a köztársaság, a demokrácia ellen. Hitványak és megvetésre méltók ezek az emberek. Az antifasiszta Madrid viszont büszke lehet arra, hogy a világ legkiválóbb antifasisztái, a nemzetközi gyalogos brigádok, a repülők, a harckocsizok önfeláldozó, bátor hősei mellette állnak. Ezért oly nagy a madridiakban a szolidaritás és a hála érzése azok iránt a népek iránt, amelyek támogatták őket e felejthetetlen, keserves és mégis nagyszerű esztendőben.

Egy éve már, hogy a nemzetközi fasizmus ágyúinak csöve ezekre a falakra szegeződik. Az ágyúk tüzelnek, ölnek – de nem győznek. A dolgozók, a nép Madridja nem adta és nem is adja meg magát soha.

NOVEMBER 6

Egyik ablakom Moszkva felé néz. Légvonalban, északkeleti irányban mindössze három és félezer kilométer innen. Már alkonyodik, de látom végig az egész vonalat. Milyen gyakran repültem végig rajta gondolatban!

Az utcán, pontosan az ablakom alatt kezdetleges páncélkocsi áll mikrofonnal felszerelve. Valamit rendezgetnek benne. Körös-körül gyerekek játszadoznak. Maguk sem tudják, mennyire éhesek. A felnőttek látják ezt püffedt arcocskájukról, karikás szemükről, elkékült ujjaikról. Azelőtt még hoztam nekik kandis-cukrot Valenciából – micsoda öröm volt! Most csak pompás, élénk színű virágokat lehet hozni Valenciából – csakhogy az nem ehető.

A vonal átszeli a várost, ezt a fáradt, ágyúgolyó szaggatta, piszkos, éhes, gyönyörű várost. Az esős alkonyatban, tompa ágyúdörgés közepette, három oldalról ellenséggel körülvéve éli a maga nemében egyedülálló, különleges életét. Fekete kendőbe burkolózó nők szoronganak a fal mentén – olívaolajért állnak sorba.

A Rastrón, a zsibvásáron öngyújtót, fésűt, aprófának való törött bútort, udvari egyenruhákról való aranysujtásokat, cipőkrémet, régi toledói kardokat árulnak. Átellenben meredek hegy – az Angyalok hegye. A fasiszták félóránként egy-egy lövést adnak le innen, néha az ócskapiacra, de legtöbbször a belvárosra.

A hatalmas Florida Szállóban egyetlen vendég maradt: Hemingway. Villanytűzhelyen pirítja a kenyerét, és vígjátékot ír. Tegnap ismét – ki tudja, hányadszor – lövedék csapódott be az épületbe, és nem robbant fel; egy fiatal takarítónő szedte fel a gránátot, és egy kis nyugtalansággal jegyezte meg: – Még egészen eleven!

Öt órakor már nagyon sötét van. Kint az utcán nem szabad lámpát gyújtani, ezért Madrid a novemberi ünnep tiszteletére föld alatti kivilágítást rendezett. A metróállomásokat – melyek egyébként kicsik és nyirkosak – különböző színű villanykörtékkel, Spanyolország és a Szovjetunió kivilágított címereivel díszítették fel. Hatkor pedig megkezdődnek a színházakban az előadások. Itt szűk a hely, fojtó a levegő, de a hangulat vidám. A nézők háromnegyed része katona, a többiek csecsemőjüket a karjukon tartó anyák. A táncosnők kasztanyettákat csattogtatnak, a sanzonettek arról énekelnek, hogy a madridi diéta megőrzi a karcsúságukat, egy komikus cigarettát kér a közönségtől. – Gyere el hozzánk a lövészárokba, ott annyit füstölhetsz, amennyi jólesik! – mondják neki kedélyesen.

A lövészárkokban is az ünnepre készülnek. Különféleképpen folyik ez a készülődés: egyesek plakátokat festenek és zöld girlandokat függesztenek fel, mások a géppuskát tisztogatják és újabb aknákat raknak le.

Egy évvel ezelőtt a királyi tábornokok az idegenlégiós kakukkfiókákkal, a mór zsoldos katonákkal, a német és olasz fasiszták siserahadával együtt eljutottak a spanyol főváros falaihoz. Be akarták venni a fővárost, mégpedig okvetlenül a Nagy Október évfordulóján. A felfegyverzett nép megvédte Madridot. A fasisztáknak beletört a foguk a munkásnegyedekbe.

Eltelt egy év – és az ellenség egyetlen lépéssel sem tudott beljebb hatolni Madridba. De nem adta fel a harcot! Újabb rohamok várhatók. Az ünnepi éjszaka nyugtalan éjszaka lesz. De Madrid, a fáradt, éhes, vérben ázó Madrid hű a köztársasághoz, a demokráciához, a szabadsághoz, hű a barátaihoz, és hálás nekik. Az északkelet felé, Moszkva felé ívelő Alcalán messziről látszanak Lenin, Sztálin, Vorosilov arcképei.

… A vonal elhagyja a várost. Itt vannak a guadalajarai lövészárkok, ott a fasiszta Sigüenza, amott meg Zaragoza. Olasz egyenruhák az utcákon, a kávéházakban, „kék nyilak”, „fekete nyilak” …

Az egyik nemrég lelőtt olasz pilótánál a köztársaságiak újdonságot találtak: a Spanyolországban működő olasz posta különleges bélyegeit. Az ilyen bélyeggel ellátott levelekhez, mint bármely gyarmaton, semmi közük a helyi hatóságoknak. Ezekhez nem nyúlhat a spanyol cenzúra, csak az olasz kémeknek van joguk felbontani őket …

Ezután következik Spanyolország északkeleti része, a német befolyási övezet. Itt már nemcsak tisztek nyüzsögnek, hanem mérnökök, vállalkozók, kereskedők is. Már megjelentek a berlini irodalmárok. Ők szolgáltatják a „romantikát” az új intervencióhoz. Bizonyos Edwin Dwinger könyvet írt spanyolországi benyomásairól. Könyvében meghatottan írja, hogy milyen „gyermekien örülnek” Franco katonái „megérdemelt zsákmányuknak – a friss hullákról levett óráknak”.

Ha a fasiszták Berlinben és Hamburgban Európa szeme láttára kínozhatnak és gyötörhetnek ártatlan embereket, kinek jut eszébe zavartatnia magát itt, ebben az isten háta mögötti zugban, az aragóniai fennsíkokon, a szadizmusnak és a bosszúnak ezen a lakomáján? Golyó a vörös szakszervezet tagsági könyvéért, golyó egy óvatlanul kiejtett szóért, golyó egy bátor, meg nem hunyászkodó tekintetért. A fasizmus sötét erőivel vívott párharc megrendíti az egész világot, bátorítja a gyöngéket, megszégyeníti a gyávákat, szárnyakat ad a bátraknak és megzavarja az ellenséget.

Tovább haladva északkelet felé, a vonal átszeli a Pireneusokat – a magas, hófödte természetes határt. Franciaország e mögé a hegylánc mögé akar bújni, be akarja csukni a szemét, a fülét, hogy ne lássa, ne hallja a spanyol tragédiát. Nem fog sikerülni! A francia politika irányítói közül jó néhányan azt szerették volna, ha itt az emberek egymást irtják anélkül, hogy más országokat háborgatnának. Vagy talán nem így okoskodnak a benemavatkozás elvének „baloldali” védelmezői? Elhatárolják magukat Franco pártfogóitól, a nyílt és burkolt fasisztáktól, közben azonban minden igyekezetükkel nekik dolgoznak.

A fasizmus megváltoztatta taktikáját azokkal az országokkal szemben, amelyeket meg akar hódítani. Továbbra is öklével veri az asztalt, és ez a legfőbb érve a gyáva államférfiakkal szemben. De közben bal kezével simogatja is jövendő áldozatait. Nem tudjuk, mit akar ez jelenteni, de van hatása. Most Franciaországban, Belgiumban, Svájcban a szemtelen fasiszta legyek egész raja tevékenykedik. Körülzümmögik az ifjúságot, amely még nem választott utat, behízelgő hangon tanácsokat susognak, a Hitler elleni háború borzalmaival rémisztgetnek és azt bizonygatják, hogy ezt a háborút könnyűszerrel el lehet kerülni kompromisszumok, engedmények, megállapodások útján.

A pacifista galambok szemrehányóan turbékolnak: miért van annyi katona, minek kell megerősíteni a határokat, minek a francia-szovjet egyezmény? Furcsa – de a japán-olasz-német paktum egyáltalán nem nyugtalanítja őket; bizonyára szórakozottságból nem vették észre a Sanghajban partra szálló japán csapatokat, a Sevillában partra szálló olasz csapatokat, a föld alatti fasiszta hadsereget Bécsben. Soha még ilyen fürgén nem dolgoztak a különböző rendű és rangú felderítő és propagandaügynökségek; a fasizmus soha még ilyen szorosan nem vette körül Franciaországot a provokációk, a zsarolás, a terror-cselekmények, a rablások és mindenféle titokzatos históriák bonyolult hálójával. A fasisztákat aggasztja, hogy a francia munkásosztály felébredt és aktivizálódott. Ahol a munkásosztály mozgolódik, cselekszik, ott szakad a háló, felszínre kerülnek és eltörnek az összeesküvés rugói.

Tekintetünk tovább siklik. Kis hegyi ország, mely történelmileg három nagy európai kultúrát egyesít magában. Nemrég még a burzsoá Európa legbékésebb zuga volt, a béke szigete, a politika harcosainak, a reakció áldozatainak és üldözötteinek menedéke. És most? Most a mindenkinél semlegesebb és jámborabb Motta úr, aki magát a Népszövetséget is vendégül látja, szemet huny afelett, hogy a Genf, Lausanne és Locarno környékén működő hadiüzemek éjjel-nappal gyártják és küldik a fegyvert, mérgező anyagokat Japánnak, a Balkánnak, Francónak …

Menjünk tovább! Dél-Németország, csöndes, valaha vidám bajor falvak s a valaha eleven, szellemes, tehetséges München. Virágzott itt a művészet, a színházkultúra, tömegek látogatták a kiállításokat, heves viták folytak a művészetről. Most mindez megszűnt. Most itt van a legfőbb fasiszta kaszárnya, a hitleri díszszemlék színtere. Milyen gyorsan változnak a reputációk – kinek jut ma eszébe a művészet, ha ezt a nevet hallja: München?

Sötétek a német házak ablakai. De egész éjszaka világosság árad a gyárak ablakaiból. A kohók, öntödék, ágyú- és tölténygyárak hatalmas műhelyeiben sohasem alszik ki a láng. A múlt háború súlyos sebeiből még ki sem gyógyult országot ismét a háború borzalmas kovácsműhelyévé tették. Háború – ez a hitleri zsarnokság politikája? Vajon nem Csehszlovákiára mérik-e majd az első esztelen csapást? Csehszlovákiára, képzeletbeli utazásunk következő állomására, a Szudéta-vidékre, a keskeny, hosszú Csehszlovákia bal csücskére?

A karlsbadi és marienbadi gyógyfürdőkben, vendéglősök és fogorvosok éléskamráiban Krupp-féle fegyverekkel tele ládákat, titkos rádióadókat, drezdai röplapokat találnak. Azelőtt a csehszlovák „nácik”, amikor tetten érték őket, védekeztek, megtagadtak minden közösséget Berlinnel, szánták-bánták amit tettek, verték a mellüket. Most elszemtelenedtek, nem tagadnak semmit – ellenkezőleg, válaszképpen német beavatkozással fenyegetőznek … De a rettegés időszaka a vége felé közeledik Csehszlovákiában. A nép, a hadsereg, az értelmiség szilárdan áll a lábán. A védekezés az idegen fasiszta invázió ellen szükséges, lehetséges, reális. A védtelen, tapasztalatlan Spanyolország példája, másfél esztendei ellenállása nagyon sokaknak nyitotta ki a szemét, akik azelőtt megadóan és páni félelemben várták, mikor zúdul a szerencsétlenség Csehszlovákiára …

Gyorsan repül képzeletünk, de körös-körül már sűrű, sötét az éj. Koromsötétség, fagyos őszi hideg telepszik a lengyel falvakra, a munka nélküli, borús Varsóra.

Tizennyolc esztendeje áll fenn a lengyel állam – és mit adott az „ezredesek kormánya” a népnek? Semmiféle Németországgal kötött megállapodás, semmiféle diplomáciai, pénzügyi kombináció és mesterkedés nem volt elég ahhoz, hogy mozgásba lendüljenek a gépek, megmozduljanak az alvó munkapadok, hogy munka és egy falat kenyér jusson a munkanélkülieknek. Szomorú dermedtségben várják az emberek, a falvak, a városok, mikor szakad vége ennek a gyötrelemnek …

Hajnal tájban Minszknél átlépjük a világ szovjet részének határát. Itt nem alszanak, különösen ma nem. Égnek a lámpák a határőrségeken, megkezdődött az ünnepi sürgés-forgás a kolhozok házaiban, most teszik fel az utolsó zászlókat, az utolsó plakátokat a belorusz főváros tereire és utcáira, a harckocsizok felsorakoznak az ünnepi díszszemléhez, lovak horkantanak és kivarrott nyeregtakarójuk alatt meg-megrázzák bársonyos, simára kefélt tomporukat.

Gyorsabban, gyorsabban! Már itt van Szmolenszk, magasan a Dnyeper fölött, zászlódíszbe öltözve, és közvetlenül madridi ablakomból, északkelet felé tekintve, meglátom a reggeli ködben, délnyugat felől Moszkvát. A Mozsajszki úton gépkocsik robognak. A dorogomilovói sorompónál és ahogy haladunk a város központja felé, mindenütt most sorakoznak a felvonulók oszlopai. A Szmolenszk téren három fehérkötényes nénike – de milyen hófehérek azok a kötények! – forró virslit árul egy teherautóról; hű, ha most ehetnék egy párat! …

Az Arbaton már nem lehet átmenni se gyalog, se kocsin. Hogy kifestették, felújították a cégtáblákat! Virágsziromhoz hasonló, örömtől sugárzó gyerekarcok tekintenek rájuk, olyan boldogok, olyan egészségesek, amilyen nem egyhamar lesz a sovány, éhes gyereksereg itt, a madridi ablak alatt.

Tovább haladva a Vozdvizsenkán, a Manyezsnaja téren látlak benneteket, vöröskatonák, parancsnokok, munkások, öreg bolsevikok, úttörők, moszkvai lányok, milicisták, diákok; még a Pravda legújabb számát is látom a kezetekben. Kitűnően látlak benneteket! Aztán látom az örökifjú Vorosilovot és Bugyonnijt lóháton: egymás mellett vágtatnak; hallom, hogy rázendítenek a zenekarok, és mennydörögve visszhangozza a főváros a vöröskatonák „hurrá!” kiáltásait …

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!