MOSZKVA, február 2. – RIA Novosztyi, Renat Abdullin.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Rosszija 24 tévécsatornának és a RIA Novosztyinak adott TERJEDELMES interjújában beszélt az ukrán hatóságok és nyugati kurátoraik fellépésének következetlenségéről, az orosz különleges katonai művelet céljairól, valamint Moszkva szövetségeseivel való kapcsolatáról.
Tisztelt balrad.hu olvasók! Mivelhogy az interjú VALÓBAN TERJEDELMES, és annak lefordítása – „bepötyögése” meghaladja a képességeimet, javaslom az érdeklődőknek a Google – fordítóprogramjával való elolvasást.
A Pentagon vezetőjének egykori tanácsadója, Douglas McGregor ezredes szerint az egyetlen lehetőség Ukrajna elnökének és híveinek megmentésére a lengyelországi evakuálás.
Az orosz csapatok vereséget fognak mérni az Ukrán Fegyveres Erőkre. Ukrajna államként szét fog esni – mondta McGregor a Judging Freedom YouTube-csatornáján.
Az amerikai ezredes előrejelzései szerint az Orosz Fegyveres Erők hamarosan megsemmisítő csapást fognak mérni az ukrán hadseregre, ami után a kijevi rezsim kapitulációja bekövetkezik.
„És Moszkva foglalkozni fog a kijevi rezsimmel, annak vezetőivel! Hacsak Zelenszkij és barátai nem menekülnek Lengyelországba vagy máshova” – magyarázta.
„A nyugati politikusok és a média jelentősen elferdítik a dolgok valós állapotát, nem létező eredményekről és az ukrán csapatok kísérteties kilátásairól beszélnek” – tette hozzá McGregor.
Ugyanebben az interjúban az amerikai ezredes arról is beszélt, hogy Ukrajnát az eltűnés veszélye fenyegeti a frontok kudarcai és a demográfiai válság miatt.
A Pentagon, a külügyminisztérium és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) figyelmeztette a kijevi cionfasiszta rezsimet, hogy el kell tudnia számolni a neki küldött segélyekkel – írja a Washington Post.
„A védelmi minisztérium, a külügyminisztérium és a USAID tisztviselői éppen most fejezték be Ukrajnába tett útjukat, és egyfajta figyelmeztetést adtak ki az amerikai segítségről, miközben a republikánusok a Kijevnek nyújtott támogatás mértékének csökkentésére törekszenek” – írja a cikk.
Kifejti, hogy múlt heti látogatásuk során mindhárom osztály főfelügyelőinek vezérkari főnökei azt az üzenetet közvetítették, amely így összegezhető: „legyen kész elszámolni mindennel, amit adunk, és folytassák tovább a korrupció elleni harcukat IS!”.
„Az utazás lehetőséget biztosított számunkra, hogy közvetlenül közvetítsük az ukrán kormány felé az amerikai adófizetők elvárásait az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében” – idézi az újság Diana Shaw megbízott külügyminisztériumi főfelügyelőt a három ügynökség látogatást követő közös nyilatkozatából.
„Őrült” Boris Johnson volt brit miniszterelnök felszólította az Egyesült Államokat, hogy adjon repülőgépeket és nagy hatótávolságú tüzérséget Ukrajnának.
„Adja meg Ukrajnának az összes eszközt a munka befejezéséhez, adjon nekik nagy hatótávolságú tüzérségi rendszereket, adjon nekik harckocsikat, adjon nekik repülőgépeket, mert van tervük, hogy mit tegyenek velük” – mondta az Atlantic Councilnak.
Ahogy „Őrült” Johnson kifejtette, „minél hamarabb nyernek az ukránok, annál hamarabb fog talpra állni a világgazdaság”. Az „Őrült” Johnson még azt is hozzátette, hogy Oroszország legyőzése az egész Nyugat „létfontosságú” érdeke.
„Az orosz hadsereg tovább folytatja a különleges hadművelet végrehajtását.
Egységeink Donyeck irányába nyomulnak előre, megsemmisítve az Ukrán Fegyveres Erők állásait a teljes arcvonal mentén.
Az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek hadműveleti-taktikai repülőgépei, rakétaereje és tüzérsége 105 körzetben az ellenséges élőerő és technikai gyűjtőhelyeire, valamint 78 tüzérségi ütegére mértek csapásokat.” – tartalmazza az orosz Honvédelmi Minisztérium mai helyzetjelentése a különleges katonai műveleti zónában megesett történésekről.
Az ukrán hadsereg mai napi élőerő vesztesége – valamennyi frontszakaszt beleértve – meghaladja a 200 főt.
A DNR 132. tüzérdandájának katonái a Gorlovka melletti csatákban megsemmisítik az ellenséget.
Az orosz erők támadásba lendültek, és Kremennaja közelében menekülésre kényszerítették az ellenséget.
Az orosz ejtőernyősök és a 144. Jelnyinszkaja hadosztály támadásba lendült a Kremennaja-Szvatovo vonalon.
Az oroszok legerősebb „Tyulipán” önjáró lövegei felrobbantották az Ukrán Fegyveres Erők állásait 240 mm-es „csokrokkal”.
Kramatorszkban ismét egy lakóépületet talált el az ukrán hadsereg légvédelmi rakétája – ketten lettek a tragédia áldozatai, további hét civil megsérült.
Február 2-án éjjel az Ukrán Fegyveres Erők ismét figyelmen kívül hagyták a banális józan észt, és közvetlenül a városközpont fölött akarták lelőni az orosz fegyveres erők rakétáját. Megismételve a néhány héttel ezelőttDnyepropetrovszkban elkövetett súlyos gondatlanságukból eredő tragéiát. Ennek eredménye a Marata utcai 13. számú lakóház két bejárata teljesen leomlott. A város megszálló hatóságai szerint legalább két ember meghalt, további heten pedig különböző súlyosságúak.
A Nagy-Britanniában, a „Vorkop” katonai kiképzőbázison kiképzett ukrán katonák egy csoportja 20 perccel az első csata kezdete után megadta magát Szvjatogorszknál a DNR-ben – mesélte el a storyjukat a RIA Novosztyinak Artyom Kovalenyko, az események egyik résztvevője, az Ukrán Fegyveres Erők sorkatonája.
„…Aztán elmentünk Szvjatogorszkba, ahol négy napig egy turistabázison laktunk, utána pedig azokra a pozíciókra mentünk, ahol a fogság előtt egy hónapig tartózkodtunk.
A védelem megtartása volt a feladatunk. December 1 – jén fogságba estünk. Megkerültek bennünket, és megrohamozták állásainkat. Húsz perc csata – és megadtuk magunkat” – mesélte el a történetüket Kovalenyko.
A Telegraph a Downing Street szóvivőjére hivatkozva azt közölte, hogy az Egyesült Királyság 10 000 ukrán katonát képzett ki, és idén még további 40 ezret szándékozik kiképezni.
A Törökországból érkezett önkéntesek a Szudoplatov zászlóalj soraiban megkezdték a harci kiképzést, hogy továbbiakban részt vegyenek az orosz hadsereg és szövetségesei oldalán az ukrajnai különleges katonai műveletben.
„Törökországból jöttem a barátaimmal. Mi a nácik ellen vagyunk! Tudjuk jól, mi történik itt és mi történik Ukrajnában. Megértjük, hogy Oroszország nem Ukrajna ellen harcol, hanem az ott uralkodó nácik ellen” – mondta a RIA Novosztyinak az egyik „Kuzon” hívójelű török önkéntes.
A leendő harcos elmondta, hogy több évig tanult egy moszkvai egyetemen, jól ismeri az orosz kultúrát és sok közeli barátot szerzett.
„Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok terroristákat szponzorál, nem ukránokat vagy szíriaiakat! Ők csak a terroristákat szponzorálják, hogy mindenhol káosz legyen. Pénzt keresnek ezzel, és ugyanezt teszik itt is” – tette hozzá a szíriai és az egész ukrajnai konfliktushoz való hozzáállására vonatkozó kérdésre válaszolva.
A „Laz” hívójelű törökországi önkéntes pedig megjegyezte, hogy ami Szíriában történik vagy Törökországban, az ugyanaz. „Mi az imperialisták és a nácik ellen vagyunk. És Oroszország úgyis megnyeri ezt a háborút” – mondta.
„Megpróbálunk alkalmazkodni az orosz csapatok színvonalához, és most kiképzést kapunk… A katonatársakkal nagyon jó a kapcsolat. Nagyon meleg fogadtatásban volt részünk” – tette hozzá.
Az önkéntes elmondása szerint minden rokona támogatta az elhatározását, és sok barátja is készen áll arra, hogy kövesse őt.
A dél – koreai szerkesztésű Daily NK nevű internetes portál – amely a KNDK -ban zajló eseményekkel kapcsolatos hírekre szakosodott – hírében azt állítja, hogy Phenjan rendőröket és katonai személyzetet fog küldeni ez év márciusában az LNR – be és a DNR – be.
Az Daily NK híre szerint az észak – koreai katonai személyzet helyreállítási munkákat fog végezi a kétdonbasszi népköztársaság területén. Az ukrán ostrom következtében megsemmisült épületek és utak újjáépítési illetve felújítási munkálataiban.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az ukrajnai konfliktusnak mindenki véget akar vetni, csak éppen más-más célból. Oroszország célja biztonságának szavatolása, a Nyugaté viszont, hogy megőrizze hegemóniáját a világ felett – foglalta össze a Magyar Békekör tudósítója annak az interjúnak a lényegét, amelyet Szergej Lavrov orosz külügyminiszter adott az orosz televíziónak csütörtökön.
Oroszország azt a célt tűzte maga elé, hogy a nemzet biztonságban élhessen, beleértve a külhoni oroszságot is, megőrizhesse kultúráját, hiszen a kijevi junta, a Nyugat beleegyezésével évek óta megfosztotta az ukrajnai oroszokat mindentől, ami orosz – tudatta.
Lavrov azt üzente azoknak, akik azonnali tűzszünetet és békét akarnak, hogy akkor kellett volna cselekedniük, amikor megvolt rá a lehetőség: a tavaly márciusi orosz-ukrán béketárgyaláskor. Politikai megoldás helyett a Nyugat arra utasította Kijevet, hogy vessen véget a tárgyalásnak, és vegyen irányt Oroszország legyőzésére. A Nyugat Ukrajnával akarja megvédetni világuralmát, ezért fegyverzi és pénzeli.
Az orosz külügyminiszter szerint a Nyugat már kiszemelte magának a „következő Ukrajnát”, Moldovát. Maia Sandu moldovai elnök be akarja léptetni országát a NATO-ba, és kész Moldovát Romániához csatolni.
A román állampolgárságú Sandut a nyugatiak állították az ország élére, korántsem szabad és demokratikus módszerekkel, hogy egyesüljön Romániával, és a NATO tagjává váljon. Ő pedig jelezte, hogy mindenre kész. Moldova egyike azoknak az országoknak, amelyeket a Nyugat Oroszország ellen akar fordítani – mondta Lavrov.
„Éket akarnak verni közénk és a volt szovjet tagköztársaságok közé, szankciókkal fenyegetik őket, meggyőzik őket arról, hogy minden velünk való együttműködést le kell állítani, és minden kapcsolatot meg kell szakítani. Az oroszgyűlölők úgy döntöttek, hogy kitörlik Oroszország nevét a világpolitikai térképről. Ezek nem szavak, nem propaganda, nem szóbeszéd, hanem kapcsolatainkra jellemző valóság. Az Egyesült Államok nem titkoltan stratégiai vereséget akar mérni Oroszországra Ukrajnában” – jelentette ki Anatolij Antonov, washingtoni orosz nagykövet az orosz TV-nek adott másik interjúban.
Az orosz fegyveres erők harci robotot, és erős páncéltörő fegyverzetet telepítettek Donbászba a Kijevnek szállított nyugati tankok megsemmisítésére. A Marker robot platformok érkezéséről, a hadviselés algoritmusainak teszteléséről, és a célképek letöltéséről Dmitrij Rogozin, Oroszország volt űrfőnöke, a Tsar Wolves kutató-műszaki központjának vezetője számolt be csütörtökön Moszkvában.+++
A qrmány fellazítja az akkumulátorgyárakra vonatkozó szabályozást
Szerdán tette közzé a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt a jogszabálytervezetet, amely kivonja a nemzetgazdasági célból kiemelt beruházásokat a területrendezési terv hatálya alól. A szabályozást a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell, két elemet pedig külön kiemelnek: az iváncsai és a debreceni akkumulátorgyár-építési projekteket.
A kormány honlapján társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyes beruházásokkal összefüggő hatósági ügyek kormányrendeletek módosítását, amely az egyes nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ipari parki, illetve víziközmű-beruházásokra vonatkozóan egy általánosan alkalmazandó területrendezési szabályozást vezet be.
A tervezett jogszabály egyértelmű lazítást jelent a hatósági ügyek esetében, pedig maga a nemzetgazdasági célú kiemelt jelentőség kormányzati besorolás már eleve több könnyítést jelent a hagyományos beruházásokhoz képest. Így az ilyen projektek esetében a hatósági eljárást megelőzően a beruházó és az eljáró hatóság és szakhatóságok szemlét illetve egyeztetést tarthatnak. De a besorolás lehetővé teszi a soron kívüliség és rövid határidők előírását is az egyes beruházásoknál, vagyis sokkal kevesebb és kevésbé szigorú vizsgálaton eshetnek át, hogy gyorsabban elkészüljenek az ilyen fejlesztések.
Most pedig világossá teszi a jogszabály, hogy melyik két beruházás kap további engedményeket:
Iváncsa község külterületén megvalósuló ipari park fejlesztése,
és a Debrecenben megvalósuló ipari telephely kialakításával összefüggő projektek.
A kormány indoklása szerint az érintett fejlesztések esetében az a célszerű, ha az ipari terület elkülönülve kerül kialakításra a lakott területektől, így a tervekhez sem kell ragaszkodni. Vagyis esetükben nem kell a területrendezési tervekhez alkalmazkodni.
Az említett két település az elmúlt időszakban heves lakossági és politikai vitát váltottak ki a tervezett akkumulátorgyár-építések. Mint ismert, a debreceni fejlesztés a CATL gyárépítése, amely Magyarország történetének legnagyobb, mintegy3000 milliárd forintos beruházása, amelynek vízigénye kifejezetten magas, több civilszervezet szerint veszélyezteti a megyeszékhely ellátását, míg környezetvédelmi aggályok is felmerültek a beruházással kapcsolatban. Az eddig megtartott közmeghallgatások botrányba fulladtak.
Deberecen esetében most nem kell alkalmazni azt a szabályt, hogy ha jogszabály új beépítésre szánt terület kijelölését nem tiltja, a településrendezési tervben új beépítésre szánt terület kijelölésénél annak nem kell csatlakoznia a meglévő települési területhez.
Iváncsán az SK Innivation 680 milliárd forintos fejlesztése ellen szólaltak fel helyi szervezetek. (portfolio.hu)
Bal-Rad komm: Hát Drága Jó Felejim! Íme itt vana döbrögista NER VÁLASZA MINDENNEMŰ EDDIGI ÉS – ESETLEGES – JÖVŐBENI ÁLLAMPOLGÁRI TILTAKOZÁSRA!
KIVONJÁK A TILTAKOZÁS TÁRGYÁT A SZABÁLYOZÁSOK ALÓL!
Tipikusan mint a felcsúffy kisvasút miatti társadalmi morgolódásra adott vajdaválasz: „Ha nem teccik nekik, hát CSAKAZÉ’ IS MEGHOSSZABBÍCCSUK…! Oszt’ jaúnapot!”
A volgográdi Városi Duma már 2013-ban úgy döntött, hogy a város nevét évente tíz napra visszaváltoztatják Sztálingrádra. A február 2-i győzelem napján túl a következő alkalmakkor használják a generalisszimusz nevét: február 23., a haza védelmezőjének napja, május 8., a „Hős-város” cím Volgográd városának adományozásának napja, május 9., a győzelem napja, június 22. – Emlékezés és gyász (a nagy honvédő háború kezdetének) napja, augusztus 23., a sztálingrádi bombázások áldozatainak emléknapja, szeptember 2., a II. világháború befejezésének napja, november 19., a náci csapatok Sztálingrád melletti veresége kezdetének napja, december 9., a haza hőseinek napja.
Már hétfőn Sztálingrád feliratokra cserélték a Volgográdba bevezető főutakon a helységnévtáblákat.
Generalisszimsz Joszif Visszarionovics Sztálin és két szovjet marsall – Georgij Zsukov és Alekszandr Vaszilevszkij – mellszobrának ünnepélyes leleplezésére az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) sztálingrádi területi vezetőinek jelenlétében került sor.
A Mamaev Kurgan lábánál a Győzelem Vörös zászlajának 6 méteres változatával jelentek meg, amelyet mind a 200 lépcsőfokon végigvittek, amelyek száma a modern történelem leghevesebb csatájának napjainak a számával egyezik meg.
A sztálingrádi kommunisták koszorúkat és skarlátvörös szegfűket helyeztek el a Dicsőség Panteonjában, valamint az „Örök láng” emlékhelyen.
A Nyugat elfelejtette a sztálingrádi csata tanulságait – és hiába
Nagy Honvédő Háború 1941-1945. Vörös zászló a felszabadult Sztálingrád elesett harcosainak tere fölött
Maxim Szokolov
1943. február 2-án Sztálingrádban kapitulált a 6. Wehrmacht hadsereg utolsó, déli része. Az északi rész Paulus tábornagy vezetésével két nappal korábban – január 31-én – megadta magát. A Birodalomban február 4. és 6. között háromnapos gyászt hirdettek. Németország felett felcsendült a temetési menet Wagner „Az istenek halála” című művéből.
Két héttel később, február 18-án pedig a berlini sportpalotában a birodalmi propagandaminiszter, Dr. Goebbels azt mondta, hogy „az elmúlt 25 évben a Szovjetunió soha nem látott szintre növelte a bolsevizmus katonai potenciálját”, és „ez volt rosszul ítélték meg” (bár 1918 januárjában és a Nem volt Szovjetunió, és a Szovjetunió katonai potenciálja 1933-ban meglehetősen szerény volt), és totális háborúra szólított fel: „Szlogenünk ilyen legyen: „Ébredjetek, emberek, és törjön ki a vihar!”
Ezzel véget ért a sztálingrádi csata, amely 1942. július 17-én kezdődött.
Mindez elég hangos volt, de a Sztálingrád utáni nemzetközi koalíciós rendszerben komolyan megrendült a Birodalom pozíciója. A Volga-parti csata után Japán és Törökország feladta a háborúba való belépési tervét. Az európai semlegesek – Svédország és Svájc – is elkezdtek önállóbban viselkedni. A Birodalom pedig egyre kevésbé számíthatott a közvetlen műholdakra ( Olaszország , Románia , Horvátország , Magyarország , Szlovákia ).
Ám 1942 nyarán az OKW vezérkari főnöke, Jodl altábornagy kitalálta, hogyan lehetne növelni a csapatok számát a Volgára való áttörés irányában: a műholdhadseregeket szélesebb körben bevonni. De ők voltak az elsők, akik nem tudtak ellenállni a szovjet ellentámadásnak, és elmenekültek. És általában Sztálingrád után belebetegedett a harcba. Még fél évszázaddal később is az olasz iskolai tankönyvekben a Volga sztyeppét Inferno ghiacciatonak – „Jégpokolnak” nevezték. Ez a pokol Mussolini bukásához és Olaszország kivonulásához vezetett a háborúból.
De még a külsőleg engedelmes megszállt Európában is kezdtek felhangzó beszédek (nem nyomtatott formában): „Végül maga a rabló botlott egy késbe!” A varsói házak falán tőrrel átszúrt szívet ábrázoló graffitik jelentek meg. A szíven volt a felirat – „Németország”, a tőrön – „Sztálingrád”.
Leginkább a francia örült. Az 1940-ben végképp vereséget szenvedett és a legmélyebb megaláztatásban szenvedő Franciaország Sztálingrádot a nagyság helyreállítása reményének (kiderült, nem alaptalanul) forrásának tekintette. A franciák ismét mély szimbolizmust láttak abban, hogy a Wehrmacht-egységek, amelyek 1940-ben bevették Párizst , a Volgán elpusztított 6. hadsereg gerincét alkották: „Az oroszok megbosszulták Párizst. Az oroszok bosszút állnak Franciaországon!” És Franciaországban még mindig 167 város helynév van a „Sztálingrád” szóval.
Zeitzler vezérezredes, a német vezérkar főnöke azonban szolidáris volt a franciával, aki a német csapatok Sztálingrád melletti bekerítése után megjósolta a hadjárat sorsát (kivéve persze, ha túlzásba vitte bátorságát és előrelátását). háború utáni emlékirataiban): „Führerem, a 6. hadsereg elhagyása Sztálingrádban bűncselekmény. Ez negyedmillió ember halálát vagy elfogását jelenti. Lehetetlen lesz kimenteni őket ebből az üstből, és elveszíteni egy ilyen hatalmas hadsereg az egész keleti front hátát megtörni.”
Bár 1943. február 2-án a gerincet még nem törték le. A német Sztálingrád után is erős volt. 1943 márciusában Manstein tábornagy ellentámadása következett, visszafoglalva Harkovot és Belgorodot . Aztán ott volt a kurszki csata, amelynek kimenetele nem volt előre eldönthető.
A Wehrmacht igazi megállás nélküli visszavonulása – „Emlékezzen, hogyan űzte nyugatra az orosz haderő ” – csak nyár végén kezdődött. Ekkor hangzott el az első tüzérségi üdvözlet Moszkvában : „Csapataink elfoglalták Belgorod városát! Csapataink elfoglalták Orel városát !” És így tovább – egészen Berlinig . Majdnem két évig tartott (ne felejtsük el).
És 1942 novemberében a Führer beszélgetett ugyanazzal a vezérkari főnökkel. A Führer úgy vélte, hogy az új nehéz Tigris tankok csatába helyezése gyökeresen megváltoztatja a helyzetet a gyűrűben. „Hitler izgatottan, ragyogó szemekkel próbált megfertőzni lelkesedésével. Úgy tűnt, alig várja a jóváhagyásomat. Azt mondtam: „Természetesen a Tigris tankok kiváló harci tulajdonságokkal rendelkeznek, és sokat lehet tőlük elvárni. De nem tudjuk, hogyan fognak viselkedni az orosz tél körülményei között. Ráadásul még nem tesztelték őket harcban. Eddig az első csatákban váratlanul találtak olyan hibákat az új típusú fegyvereknél, amelyek kiküszöbölése sokáig késett. Nem számíthatunk tehát arra, hogy a Tiger a kezdetektől fogva 100 százalékosan kielégítő lesz. Ráadásul még nincs elég tigris.”
Ha a „Tigrist” helyett „Leopárdot” írunk, akkor úgy tűnik, hogy a beszélgetés előző nap az ukroführer bunkerében zajlik. Fennáll a gyanú, hogy a hasonlat a jövőben is folytatódni fog.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Lesújtó az átlagmagyarok tavalyi „vagyonnyilatkozata”
Kevesebbet tudunk félretenni, a többség vésztartaléka legfeljebb egy hónapra lenne elég.
Az Intrum 2022-es Európai Fogyasztói Fizetési Felmérése (ECPR) szerint az infláció miatt jelentősen nőnek a magyar és európai fogyasztók kiadásai. A kintlévőségkezelő cég 23 országra kiterjedő felméréséből kiderült, Magyarországon egyre inkább leszakad pénzügyileg a társadalom mintegy egyharmada. 2022 második felében 31,4 százalék mondta azt, hogy a hónap végére nem marad pénze. A régióban ezzel messze Magyarországon a legrosszabb a helyzet: Lengyelországban 27, Romániában 24, Szlovákiában 20, Csehországban 14 százalék nyilatkozott így. Ez nem a 2022-es gazdasági nehézségek hatása, előző évben is hasonlóak voltak az arányok. Az európai országok átlagát nézve nem romlottak jelentősen a megtakarítási képességek.
Azok a magyarok, akik félre tudnak tenni, nagyrészt arra gyűjtenek, mint korábban. 42 százalék általános tartalékot képez váratlan kiadásokra, 12 százalék arra, ha elvesztené munkáját, jövedelmét. 2021 óta csökkent azok aránya, akik lakásra gyűjtenek (8,5-ről 6%-ra), vagy gyermekeik, unokáik számára tesznek félre (12-ről 9%-ra). Háromszorosára (10%-ra) nőtt azok aránya, akik kifejezetten egy recesszióra készülnek. A magyarok több mint harmadának (35%) egy hónapnyi jövedelménél kevesebb a megtakarítása, 29 százaléknak egy hónapra, 19 százaléknak legfeljebb 3 hónapra lenne elég a megtakarítása.
Az Intrum értékesítési igazgatója a kutatásról azt mondta, a válaszokból látszik, a kiadások miatt enyhén csökkentek a megtakarítások, de aggódni azokért kell, akik eddig sem tudtak félretenni, hiszen az infláció és a rezsiemelkedés őket is érinti. Üveges Judit hozzátette: a munkahelyek megőrzése azért rendkívül fontos a válság alatt, mert a háztartások többsége a jövedelem kiesését néhány hónapnál tovább nem tudná átvészelni eladósodás nélkül. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Magyarországon egyre inkább leszakad pénzügyileg a társadalom mintegy egyharmada. 2022 második felében 31,4 százalék mondta azt, hogy a hónap végére nem marad pénze. A régióban ezzel messze Magyarországon a legrosszabb a helyzet…”
„Gyerekek, mutatom, mi lesz” – minisztériumi dolgozók mesélnek arról, milyen megalázóan ment a Völner–Schadl-korrupció
A Telex birtokába jutott néhány tanúvallomás a Völner–Schadl-ügyben. Az igazságügyi tárca különböző szinteken dolgozó munkatársai mesélik el részletesen, mit láttak a végrehajtói pályázatok megbundázásából, hogyan kezelték őket ezekben az eljárásokban. Felbukkan néhány fideszes képviselő neve is egy-egy jelölt „támogatójaként”.
Egészen bizarr helyzetbe, sőt helyzetek sorozatába csöppent az Igazságügyi Minisztérium egyik dolgozója 2019-ben.
Ez volt az első év, hogy a tárca részéről ő vett részt a végrehajtói pályázatok tavaszi és őszi elbírálásában, miután elődjei távoztak, vagy más feladatot kaptak. Az ilyen pályázatokon a pályázók először a beadott dokumentumaikra kaptak objektív pontszámokat, majd szóbeli meghallgatáson pontozta őket a végrehajtói kamara pár emberéből és a tárca küldöttjéből álló bizottság, végül a legjobb összpontszámúakat ez a bizottság felterjesztette a minisztériumba, ahol ez alapján egy felső vezető meghozta a végső, formális döntést egy adott körzet győzteséről.
A minisztérium munkatársa azonban már az első pillanattól nem értette, mi történik körülötte. A tavaszi pályázati körnél ott ült ugyan a meghallgatásokon, de készen kapta a „közösen megítélt” pontszámokat anélkül, hogy beleszólása lett volna, ráadásul a pontozásban hibákat talált: olyanra kapott valaki pontot, amire jogszabály szerint nem lehetett volna, és fordítva.
Az őszi körnél ennél is súlyosabbá vált a helyzet. A ponthúzó tanácskozáson itt sem kapott szót, miközben a jelen lévő Schadl György és Völner Pál folyamatosan egyeztettek, hogy kiket kell győztesnek kihozni. „Schadl egyszer csak felállt, kiment, majd amikor visszajött, mondta, hogy Völner úrtól jött. Ekkor a kezében lévő cetlin lévő névvel kapcsolatosan adott esetben megkérdezte, hogy hogy is van az adott hely listája, és ha ott nem az jött ki eredménynek, hogy a cetlin levő név nyerjen, akkor elkezdődött a számolgatás, hogy miként lehet megváltoztatni a pontokat úgy, hogy ezt a személyt hozzák ki nyertesnek” – vallotta tanúmeghallgatásán a tárca munkatársa.
A Telex birtokába került a Schadl–Völner-ügy nyomozati anyagaiból több, egymást erősítő tanúvallomás is. Kétrészes cikksorozatunk első részében az Igazságügyi Minisztérium nem beavatott, de a pályázatokban formálisan részt vevő dolgozóit idézzük arról, hogyan mentek a dolgok fölöttük. A második részben végrehajtói oldalról idézünk majd érintetteket arról, hogyan nézett ki a pályázat az ő szempontjukból, hogyan jutottak pozícióhoz, és kinek mennyit kellett aztán fizetni érte.
Fotózd le a képernyőmet
„Nekem ebbe beleszólásom nem volt, maximum néha udvariasságból vagy látszatból odafordultak hozzám, és megkérdezték, hogy jó lesz így? – folytatódik a minisztériumi tanúvallomás a ponthúzó tanácskozásokról. – Erre én abban a szituációban nem mondhattam mást, mint egy kényszeredett igent, mivel lényegében dr. Völner Pál mint főnököm is benne volt azok között, akik ezeket eldöntötték.
Hogy őszinte legyek, nagyon rosszul éreztem magam az egész megbeszélés alatt.”
A munkatárs szerint a nélküle megítélt pontok pont fordítottjai voltak az általa jegyzetelteknek. Volt olyan pályázó, aki egyetlen kérdésre sem tudott válaszolni, majd miután távozott, a végrehajtói kamara egyik delegáltja megjegyezte, hogy „nem is volt olyan rossz”, mire a minisztérium dolgozója elmondása szerint csak annyit tudott reagálni, hogy csodálkozó arccal ránézett a delegáltra.
A leginkább kémfilmbe illő rész csak ezután jött: a meghallgatások és ponthúzások után hívatta a főosztályvezetője, majd felmutatott neki egy mobiltelefont, aminek a képernyőjén kézírással városnevek és személynevek voltak, és közölte vele, hogy őket kell megjelölnie a felterjesztésben mint a minisztérium kinevezési javaslata, de nem akarja átküldeni neki, hanem ő is fotózza le a saját telefonjával a képernyőt.
„Mivel tudtam, hogy (a főosztályvezető) az államtitkárságról jött vissza, nem kellett kérdeznem, hogy ez kinek a döntése. A telefonomban mind a mai napig megvan ez a három fénykép.”
A nyertesek között ott volt annak a pályázónak a neve is, aki nem sokkal korábban a „nem is volt olyan rossz” megjegyzést kapta. „Összeállt a kép” – mondta tanúvallomásában erről a tárca munkatársa.
A vallomásában ugyanő azt is állítja, hogy voltak olyan emberek, akikről a meghallgatásokon és a minisztériumi megbeszélésen is kijelentették, hogy akárhányszor pályázhat, soha nem fog nyerni, mert nem baráti ember köreihez tartozik.
A 2020. őszi pályázaton újabb szintre lépett a dolog: ekkor már Völner Pál írta meg a miniszternek, saját fejléces papíron, hogy kit javasol nyertesnek, ilyen előtte nem fordult elő a tanú szerint.
A Völner–Schadl-ügy
Völner Pál államtitkár, parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését 2021 decemberében kezdeményezte az ügyészség, mert a gyanú szerint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökétől, Schadl Györgytől rendszeresen milliókat kapott, hogy ügyeket intézzen el neki. Az egyik fő szála a gyanúnak az, hogy közösen intézték, kik lehessenek végrehajtók, az így kinevezett emberek pedig a bevételükből pénzt juttattak vissza cserébe Schadlnak. A végrehajtói állásokat a minisztériumnál kellett megpályázni, ezek bizonyos körzetekben jó megélhetést biztosítanak. A témában írt cikkeink közül itt válogathatnak.
Gyerekek, mutatom, mi lesz
Egy másik tanú egy másik időszakban volt úgynevezett felterjesztő. Ez azt jelentette, hogy a pályázati pontosztás után ő küldte tovább a kinevezőnek, Vízkelety Mariann államtitkárnak a nevet, akit ki kellett nevezni adott körzetbe végrehajtónak. (Az azóta már miniszteri biztossá lett Vízkeletyről minden tanú azt mondta, csak formális aláíró szerepe volt, nem vett részt a döntésekben. Volt, aki úgy fogalmazott a vallomásában, hogy Vízkelety „légüres térben volt”.)
„Nekem a főosztályvezetőm mondta meg, adott helyre ki lesz az a pályázó, akit kinevezésre javasol a minisztérium. (…) Nála egy kézzel írt lista volt. Őt is felhívták raportra, majd lediktálták neki. (…) A döntést tudomásom szerint Völner Pál hozta meg. (…) Az azért feltűnt nekem, hogy volt olyan jelölt, aki a meghallgatáson teljesen lenyűgözött, nagyon jól szerepelt, és mégis nagyon alacsonyra lett értékelve nála a szóbeli szereplés, és nem is került kinevezésre.” Ez a tanú úgy fogalmazott, „nagyon komoly matekozás volt”, hogy a listák úgy álljanak össze, hogy az „megfeleljen minden szükséges kívánalomnak”.
A tíz új végrehajtó, a minisztérium képviselői és Schadl György a végrehajtók eskütételén 2020. február 5-én – Fotó: Magyar Bírósági Végrehajtói Kar
Amikor a meghallgatáson vett részt, akkor ugyanúgy nem volt valódi szerepe, mint a korábban említett minisztériumi dolgozónak. „A főosztályvezetőn keresztül megüzenték, kire kell figyelni, jelezték, hogy ő biztosan szimpatikus lesz” – áll a tanúvallomásban.
Egy harmadik minisztériumi dolgozó úgy fogalmazott, hogy neki már előre jelezték, hogy „nem a minisztérium képviselője a legfontosabb személy ebben a bizottságban, finoman szólva, tehát nem rajtunk fog múlni a dolog”. Valóban így lett, senki nem kérdezte őt a pontok kiosztásánál. „Nem esett jól, mert kissé feleslegesnek éreztem így a jelenlétemet” – mondta. Volt olyan meghallgatás, amely után
Schadl letette az asztalra a telefonját, a képernyőn egy kézzel írt irat látszott, és mosolyogva közölte, hogy „gyerekek, mutatom, mi lesz”.
A minisztériumi munkatársat ezután behívták Vízkeletyhez, ott ült Völner is, aki átadott egy kézzel írt listát, hogy őket kell felterjeszteni.
Több tanú is említette, hogy a pályázatoknál láttak listákat a „támogatott” emberekről, és egyes nevek mellett monogramok és nevek voltak, hogy kik támogatják őket „magasabb szintről”. Több tanú is azt állította, a V. P. monogram Völnert jelöli, de
a tanúvallomások szerint felbukkan a támogató nevek között Gelencsér Attila, Szatmáry Kristóf, Cseresnyés Péter vagy Csizi Péter országgyűlési képviselők neve is.
Voltak olyan monogramok is, amiket a minisztérium középső szintjén lévő munkatársak sem tudtak dekódolni, és nincs hozzájuk megfejtés az általunk megismert iratokban: Ko. Zs., M. L., L. T., R. T., B. T.
Azt az esetet többen is elmesélték, hogy egyszer egy minisztériumi dolgozó észrevette, hogy a végrehajtói kar rosszul adta össze a pontokat a pályázatoknál, majd az egyik minisztériumi felső vezető közölte, hogy „nem kell foglalkozni a dologgal, fogadjuk el a Kar számításait. Azt is mondta, hogy nem az ő döntése volt, megmutatta a problémát valakinek, és ennek a személynek volt a döntése.”
Megalázva, rászedve, méltánytalanul kezelve
A minisztériumban a vallomások szerint többen tudtak a rendszer működéséről. „Az államtitkárságon nem nagyon lehetett olyan kolléga, aki akár csak pletyka szinten nem tudott a dologról. Abban is szinte biztos vagyok, hogy a főosztályvezető feletti vezetői szintek is tisztában voltak mindennel” – áll az egyik dokumentumban.
Az eljárás többeket zavart is. Egy főosztályvezetőről a vallomásában egy beosztottja azt mondta: „Én azért sokszor láttam rajta a küzdelmet, és mondta is nekem, hogy méltánytalan, hogy tőle egy szakmai terület felelőseként miért kérnek ilyen megrendeléseket.”
„Teljesen emlékszem az érzésre, ami bennem volt, miközben mentem vissza a főosztályra, és talán a legjobban az tudja kifejezni, hogy megalázva éreztem magam. Az volt bennem, hogy itt van közel 300 pályázat, és ezek szerint ennyi az egész, így dől el a nyertes”
– vallotta egy minisztériumi dolgozó.
Két tanú is elmesélt egy érdekes jelenetet: egy pályáztatási kör után nem nyert egy pályázó, Schadl pedig a tárca épületében kérte számon őket, hogy „Mi az, hogy a kis O-t nem neveztétek ki?”, amin megrökönyödtek a minisztériumi dolgozók, mert mint mondták, valójában mindenki tudta, hogy nekik nincs beleszólásuk ebbe.
Volt olyan meghallgatási kör, ami után a minisztérium érintett dolgozója elkeseredve és felháborodva mesélte el a kollégájának, hogy rászedték, mert kibuszoztatták a végrehajtói karhoz, ahol közölték vele, hogy a minisztériumban lesz a tanácskozás, majd ott senki nem kérte ki a véleményét, ehelyett Schadl ki-be járt Völner irodájába, hogy hogyan kell összeállítani a listát.
Az egyik tanúvallomásban az áll, hogy az illető 2018 körül elvégzett egy integritás tanácsadó képzést, és „végképp kialakult benne a gondolat”, hogy a „problémás, illetve jogszabálysértő helyzetet jelenteni kellene”. Csakhogy, mint kiderült,
ezt nem lehet anonim módon megtenni, mert az IP-cím visszakövethető, ráadásul a minisztériumban az integritásfelelős olyasvalaki volt, akinek a neve több tanúvallomásban is feltűnik, „ezért végül nem tettünk semmit”.
Van olyan gyanúsított, aki nem a minisztérium alkalmazottjaként, hanem végrehajtói oldalról vett részt az egyik, már említett pályázati folyamatban. Ő két nevet is említett, hogy megkapta előre Schadltól, hogy hova kell őket betenni. A pontozási tanácskozás aztán Völner kifejezett kérésére a minisztériumban volt, ahol „nagyon komolyan fel kellett vinni a meghallgatási pontjaikat, ami azért is volt fájó, mert egyikük sem szerepelt túl jól. X-re kifejezetten emlékszem, hogy gyakorlatilag alig tudott válaszolni az általam feltett kérdésekre, de a többiek kérdésére sem teljesített jól” – áll a gyanúsítotti vallomásában.
A fegyelmikbe is beleszóltak
Nemcsak a kinevezéseknél, hanem a fegyelmi ügyeknél is élet-halál ura volt Schadl György és a vele együtt mozgó Völner Pál a tanúvallomások szerint. Ez két okból is lényeges:
egyrészt, ha egy fegyelmi legalább pénzbüntetéssel zárul, akkor a végrehajtói kinevezés nem hosszabbodik meg automatikusan hét év után, hanem újra pályázni kell.
Másrészt, ha elindul egy fegyelmi eljárás, és a végrehajtói kar és a minisztérium közösen felfüggesztést javasol, akkor a bíróságnak nincs mérlegelési joga, fel kell függesztenie a végrehajtót.
Volt olyan eset, hogy egy végrehajtó ellen a minisztérium illetékese elindította az eljárást, majd egy megbeszélésen, amin Völner és Schadl is ott volt, Schadl elkezdte Völnernek magyarázni félig viccesen, hogy miért látja rosszul az ügyet a minisztériumi dolgozó. Az ő véleményét aztán Völner is osztotta. „Az egész arra ment ki, hogy én is »belássam a hibámat«, és hogy vonjuk vissza a feljelentést. A legvégén dr. Völner Pál megkérdezte, hogy ugye most már én is egyetértek azzal, hogy vissza kell vonni a feljelentést, amire nem nagyon tudtam mást mondani, mint hogy igen”, emlékezett vissza a minisztériumi munkatárs.
Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára kérdésre válaszol az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. április 12-én
Egy másik ügyben a kamara és a minisztérium is hivatalvesztést javasolt egy végrehajtó ellen, aztán a tárca illetékesét behívatta egy államtitkár (nem Völner), akinek nem tartozik a területéhez a végrehajtás, és közölte vele, hogy a minisztérium részéről mégis csak pénzbüntetés lenne az indítvány, sőt, hozzátette, hogy az illetékes munkatársnak el sem kell mennie a tárgyalásra.
Egy harmadik ügy is szerepel a tanúvallomásokban: egy végrehajtó akadályozta az ellenőrök munkáját, ezért a végrehajtói hivatal a jogviszonya megszüntetését javasolta. A minisztérium munkatársai egybehangzóan állították, hogy ez indokolatlan, majd ismét érkezett egy magas rangú minisztériumi dolgozó, aki közölte, hogy szerinte ez nem egyértelmű, és „ezt ne mi döntsük el”. Ezek után hosszú huzavona indult, de a minisztérium alacsonyabb beosztású munkatársai végül nem tehettek mást, mint a jogviszony megszüntetését javasolták. Vízkelety Mariann államtitkár formálisan meg is szüntette azt, mire a végrehajtó perelt, és nyert is; a bíróság a kirúgást hatályon kívül helyezte.
Schadl egyébként a végrehajtók között, a saját belső eljárásaikban is keverte a szálakat: egy vallomás szerint egy esetben a fegyelmi tanács tagjait próbálta rávenni arra, hogy konkrétan 20-40 milliós pénzbüntetést és hivatalvesztést szabjanak ki valakire, ezt „várja el Gyuri”, egy másik esetben viszont pénzbüntetés nélküli, írásbeli megrovást akart valakire annak ellenére, hogy az elkövetett szabálysértésre kötelező lett volna a pénzbüntetés. Schadl ezt azzal intézte el, hogy „megoldjátok”. Meg is oldották, megrovás vagy figyelmeztetés lett az ügy vége a visszaemlékezés szerint. A vallomásban úgy fogalmaznak Schadlról, hogy:
„fegyelmi ügyekben lényegében azt csinálhatott, amit akart, és látszólag ezzel ő szívesen élt is”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Mindezek a vajda Amazon Jutkája által gardírozott NER Joggarantáló Intézményében, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Igazságügyi Minisztériumnak!
(Legfeljebb az „I”- betű nélkül „Gazság…”)
Persze ne legyünk elfogultak! Így van ez már a „JOGÁLLAMISÁG” – a rendszerváltás – megcsinálása óta!
* A Pravda 1937 július—novemberi számaiban közölt tudósításokból.*
(idézet: Spanyolországi napló – Kolcov)
4
SZEPTEMBER 29
Mire lehet jó egy lelőtt és zuhanás közben teljesen kiégett német hárommotoros Junkers?
Hát erre:
A tönkretett, megcsonkított madár hatalmas testrészeit gondosan összerakták. Itt van széttört mellkasa, emitt hosszú gólyalábai, meggörbült, kifordult szárnyai, amott pedig majdnem az egész farka. Az meg ott a hosszú feljárólépcső, ezen jártak be a fasiszta repülők a fémragadozó potrohába. Mindez összevissza törve, agyonfüstölve, deformálódva, de végeredményben most is ugyanaz, ami volt – fém.
Két legény érkezik felváltva motoros targoncájával a fémhalomhoz, ráraknak kocsijukra egy adagot a gépmadár testrészeiből és belsőségeiből, s már szállítják is az elektromos kemencéhez. A fasiszta madár itt a saját zsírjában sül – más szóval: beolvasztják a dúralumíniumot.
A kemence a gyárudvar közepén áll, körülötte munkások sürgölődnek művezetők és mérnökök irányítása mellett. Az öntöde kemencéje, akárcsak az egész gyár, teljes kapacitással dolgozik. Madridban dolgozik, a főváros szélén, pontosan egy kilométerre a lövészárkok első vonalaitól. Valahol egészen közel működik a tüzérség, de senki sem reagál az ágyúszóra; az ágyúzás csupán azt juttatja az emberek eszébe, hogy a hadseregnek lőszerre van szüksége, s hogy a lőszer nem terem a fán, mint az olajbogyó.
Itt egy szerény kis gyáracska dolgozott, különféle vízvezeték-alkatrészeket gyártott. Most mindenhová új gépeket, kovácskalapácsokat állítottak be, kibővítették a modellezőt, a formázót és a tisztítóműhelyt. Lázas munka folyik mindenütt. Szünet nélkül, három műszakban dolgoznak, a munka végeztével nem sietnek el, s gyakran kérnek engedélyt, hogy egy-két órával tovább dolgozzanak, nehogy valami befejezetlenül maradjon.
A munka irányítója Para, egy zsémbes, morcos, de jólelkű öreg. Olajos fekete zubbonyán kapitányi rangjelzés. Fémmunkás, párton kívüli. Két fia a fronton van, ő maga meg már fél éve egyetlen éjszaka sem ment haza aludni. Állandóan a műhelyeket járja, és csak késő éjjel fekszik le rövid időre az irodában egy durva matracra.
Csak a legnagyobb lelkesedés hangján lehet szólni arról, ahogyan az ostromlott Madridban, a szó szoros értelmében ellenséges tűzben kialakult és megerősödött a köztársasági hadiipar. A munkások kezdeményező kedve, a proletár lelkesedés csodákat művelt. Madridban ma teljes erővel és szünet nélkül dolgoznak mindazok a fémfeldolgozó és elektrotechnikai üzemek, amelyekben nem tett kárt a tüzérség és a légierő. Egyre újabb hadfelszerelések s a háborúban nélkülözhetetlen különféle gépezetek gyártását vezetik be.
A köztársasági hadseregnek égetően szüksége van nagyméretű légvédelmi fényszórókra. Most már megmondhatjuk: a nyár elején az egész köztársaság területén mindössze tizenkét ilyen fényszóró volt! Ez a gép igen drága, bonyolult, és Spanyolországban sohasem gyártották. Kilencszáztizennégy különféle alkatrész van benne, köztük egy másfél méter átmérőjű konkáv tükör … Miután a megrendelést különböző helyeken teljesíthetetlennek minősítették, a madridiak felajánlották a teljesítést. Vettek egy legújabb típusú külföldi fényszórót, áttanulmányozták a rajzait, és elkezdték a gyártást. Most kisebb-nagyobb fényszórókat gyártanak az öreg Para irányítása mellett, óriási, szinte mámoros igyekezettel.
Para rámordul egy ifjúmunkásra: miért nem adta még le az alkatrészt? A fiú úgy tesz, mintha nem hallaná, újra és újra csiszol valamit a kis alátétlemezen. Végül odamegy az öreghez, két tenyerén két alkatrészt tart: a külföldit és a magáét. Az övé sokkal tisztább és pontosabb – ezt még a zsémbes Para is elismeri. A csiszolómunkás elmegy, ravaszul hunyorítva a szemével. Spanyolról a mi nyelvünkre lefordítva ez annyit jelent: Mi sem tegnap bújtunk ki a tojásból!
A munkások, hogy el tudják látni üzemüket nyersanyaggal, külön fémgyűjtő brigádokat alakítottak. A háborúban sok a fémhulladék. A fiúk bejárják a harcmezőket, és fonott kosarakba gyűjtik az elhasznált fémet. A brunetei hadművelet három hétre ellátta az üzemeket nyersanyaggal. Különösen fontosak a lelőtt repülőgépek. Ez a legpompásabb zsákmány, királyi vad: könnyű és színesfémek … A madridiak egész expedíciót indítottak Aragóniába, és onnan szép csöndben kétkerekű kocsikon, öszvérháton elhordták a fémhulladékot. Az csak természetes, hogy a brigádok saját városukat is átkutatják.
Para mester végigmegy a műhelyeken, otthonosan kinyitja a hátsó ajtót – s egyszerre csodálatos látvány tárul elém. Alig hiszek a szememnek: tizenöt földmunkás egy nagy, legalább hatvan méter széles alapárok ásásának befejezéséhez közeledik. Egyik szélén már a téglaalapot rakják. Ugyanitt olvasztókemencét szerelnek.
– Új öntödét építünk! A régiben már nem férünk el. Jöjjön el három hét múlva, akkor fogjuk üzembe helyezni.
Franco hadserege Madridban akarja tölteni a telet. A madridi munkások pedig ezalatt új üzemrészeket építenek. Míg a két testvér puskával a kezében nyugodtan tartja vissza az ellenséget, apjuk ugyanolyan nyugodtan rakja le az antifasiszta védelmi ipar új üzemrészének alapjait.
Vajon ez a Para, ez a munkás-kapitány az egyetlen, aki fiait a fronton, építőművészetét pedig Madridban állítja a szabadságharc szolgálatába?
Próbálom megfigyelni, hogyan készülnek az új, nagy fényszórók. A megrendelést szétosztották tizenöt vállalat között, és mindenütt lázas munka folyik. Ha korog is a gyomor, nagy a lelkesedés.
Egy üres autóbusz-szín alatt egy ugyancsak kapitányi rangjelzéssel ellátott munkás, Jesús Bareira Sánchez teljesen új hadiüzemet rendezett be. Hogy honnan mindenhonnan szedte össze az üzem számára a gépeket! Madrid egyik sűrűn lakott részében egy üzem a tűzvonalba került; kétszáz méterre voltak tőle a fasiszta lövészárkok. A lövedékek természetesen megrongálták a gyár tetejét, átlyuggatták a falait. Bareira elhatározta, hogy elszállítja onnan a gépeket és a rézkészletet. A rézzel nem is volt semmi baj: éjnek idején vitték el szamarakkal a lövészárkokon át. De a gépekkel micsoda cirkusz volt! Amikor a brigád éjjel kopácsolni kezdett, a lázadók azt hitték, hogy valami nagy támadás készül, és valósággal elárasztották a gyárat lövedékekkel. Az még csak eszükbe sem jutott, hogy ezek az őrültek a gépeket akarják elszállítani … De az „őrültek” mégis elérték céljukat. A gépek most biztonságban vannak, a szíjak forognak.
Barmira megmutatja üzemét, mely négy hónap alatt nőtt ki a földből. Ő is részt vesz a fényszórók gyártásában. De ezen kívül is van mivel dicsekednie. A gyárban páncélosok készülnek, éppen itt van belőlük kerek egy tucat. És még néhány játékszer … Bareira gondol a holnapra is: az emeleten üzemi iskolát rendeztek be, itt tanulják az ifjak a lakatos- és szerelőmesterséget. Aztán lemegyünk a föld alá, egy fedett vasbetonalagútba. Az alagút hossza kereken száz méter, se nem több, se nem kevesebb. Itt végzik a páncélkocsik a próbalövéseket, ugyanakkor ez az alagút az üzem munkásainak óvóhelye. Hat hét alatt készült el!
Újra fent vagyunk. Bareira megmutatja az ebédlőt, a zuhanyozókat, a fürdőszobákat, a klubot. Búcsúzóul megmutat egy még nem egészen kész, nagy, ötemeletes lakóházat az utca túloldalán.
– Arra gondoltunk, hogy lefoglaljuk, és a lakásokat a munkásainknak adjuk. Persze bevakoljuk és elvégezzük az utolsó simításokat. Mi a véleménye?
Nincs jogom semmiféle tanácsot adni Bareirának. De nyilvánvaló, hogy ő és társai tanács nélkül is birtokukba veszik az épületet. Volt tulajdonosa biztos messze jár, valahol a lövészárkokon túl. A demokratikus, antifasiszta Spanyol Köztársaságban pedig aligha fogja valaki elvitatni ezt a házat a munkásoktól, akik ott átellenben, anyagi eszközök és beruházások nélkül, hulladékokból nagy teljesítményű hadiüzemet létesítettek, és sok millió értékű hadianyagot adnak az államnak.
… A különféle gyárakban való hosszas csatangolás után végre elvergődtünk oda, ahol a fényszórókat összeszerelik és útnak indítják. A nagy vasúti műhelyekben idős munkások, akiknek ideiglenesen meg kellett válniok rendes munkájuktól, nagy igyekezettel és szeretettel csinosítják a nagy fény-gépeket.
A lelőtt Junkers-ragadozók alumíniumhúsa most azoknak az óriási tükröknek a foglalata lett, melyekben meg lehet pillantani s melyek segítségével le lehet lőni más fasiszta madarakat.
A madridi fényszórók tucatjai védik már Valencia és Barcelona egét.
OKTÓBER 1
A Cortes rendes ülésszakának megnyitását nagy zenebona előzte meg Franco táborában és külföldön egyaránt. A lázadók állandóan azt hajtogatták sajtójukban és rádiójukban, hogy a spanyol parlament már rég megszűnt létezni, hogy egy része a burgosi hatalmat támogatja, másik része emigrált, a harmadik életét vesztette, a negyediket, a „vöröset” pedig nem is kell figyelemre méltatni. Amellett a parlament már rég nem ült össze, a kormány nem számol be előtte, de ha beszámolna, az sem sokat nyomna a latban, mert a parlament jóváhagyásának úgy sincsen semmiféle törvényes ereje.
Mindez szemenszedett hazugság. Jól tudjuk, hogy a népfrontkormány éppen azért jutott hatalomra, mert az ország olyan parlamentet választott, amelyben a demokratikus és baloldali képviselők túlnyomó többségben vannak, a fasiszták pedig csupán maroknyi csoporttal képviseltették magukat. Ezen a maroknyi csoporton kívül a Spanyol Köztársaság parlamentje teljes egészében, függetlenül a pártok közötti politikai ellentétektől, ma is alkotmányosnak és törvényesnek tartja magát, beleértve a mérsékelten jobboldali pártok számos képviselőjét is. Egyesek közülük, így Portela Valladares, a minisztertanács volt elnöke is, külföldről jöttek haza a parlament ülésszakára, ezzel is hangsúlyozni akarván, hogy elismerik a mai Spanyolország rendszerének alkotmányosságát. Mások táviratban jelentették be, hogy betegek vagy – mint az asturiaiak – hogy fizikailag képtelenek eljutni Valenciába. A táviratok küldői egyben üdvözlik a parlamentet és a kormányt. És a Cortes összeült, pontosan az alkotmányban meghatározott időpontban.
A volt valenciai tőzsde épülete előtt reggel óta óriási a tömeg. A népszerű képviselőket és minisztereket éljenzéssel, felkiáltásokkal fogadják, a népszerűtleneket és azokat, akik most tértek vissza az emigrációból, hűvös, de udvarias érdeklődéssel veszik körül. Senki sem támad rájuk, senki sem próbálja darabokra tépni őket, amint azt a fasiszta sajtó jövendölte, amikor megpróbálta lebeszélni őket a valenciai utazásról. A diplomáciai páholyban Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Belgium, Svédország, Csehszlovákia, Argentína képviselői, a brit parlamenti küldöttség és más tekintélyes vendégek foglalnak helyet.
A folyosókon reggel óta sok szó esik arról a nagyszabású ellenzéki beszédről, melyre állítólag Largo Caballero készül. De mire az ülés megnyitására kerül a sor, kiderül, hogy Caballero ma nem beszélhet. Mára tűzték ki az Általános Munkásszövetség Országos Bizottságának ülését, melyen a Bizottság tagjai el akarták ítélni Caballerónak a szövetséget bomlasztó tevékenységét, és el akarták távolítani őt főtitkári tisztségéből.
A makacs öreg tehetetlen haragjában nem gondolt ki se többet, se kevesebbet: bezárkózott a titkárság helyiségébe, és senkit sem engedett be. Az Országos Bizottság másutt ült össze, és estére leváltották Caballerót.
Az ülésszakot megnyitó Martinez Barrio, a Cortes elnöke első szavaival a köztársasági hadseregről emlékezik meg, amely a szárazföldön, a tengeren és a levegőben hősiesen és kitartóan védelmezi Spanyolország függetlenségét és szabadságát.
OKTÓBER 17
Megint heves, elkeseredett harcok dúlnak a fasiszta Zaragozához vezető utakon. Huszadszor mondjuk már, hogy „heves, elkeseredett”, mégsem ismételjük magunkat. A spanyolországi háború minden újabb szakaszában elkeseredettebb a küzdelem, nagyobb a tűzerő, jobb a technikai ellátottság, több az áldozat.
Nem tudom, hogyan fogja értékelni a mai napot a Hadügyminisztérium jelentése. A valenciai lap holnapután érkezik ide, előbb autón szállítják a nagy utakon, aztán motorkerékpáron a mezei utakon, majd pedig öszvéren a hegyi utakon.
De addigra a mai nap már összefolyik a többivel, nehéz lesz visszaemlékezni minden részletére az eddig eltelt négyszáz nap között. Most, amikor csak az imént borult rá az éj fekete fátyla, még szemünk előtt van …
Most senkit sem kell itt agitálni az erődítés szükségességének elismerésére. A repülőgépek mindenkit meggyőztek felőle. Az emberek irigykedve nézik s egymástól kérik kölcsön az ásókat. Akinek egy óránál tovább kell egy helyen maradnia a mezőn, már fürkészi a terepet, nem lát-e valahol valami mélyedést vagy repedést a földben. Ha nem, akkor elkezd ásni, kapirgálni, ha nincs ásó, hát késsel vagy az alumíniumcsajkával; egyesek olyan élesre köszörülik a szélét, mint a kés. Az ásást ma már senki sem tekinti fölösleges időtöltésnek. Ma is, alighogy hozták a kávés kondért, máris megjelentek a repülőgépek.
Nem sokan voltak: négy Junkers tizenkét Fiat kíséretében. Azonnal szemben találták magukat a köztársaságiakkal. Légiharc. A bombavetők elkotródnak. A végén az egyik lezuhan, a másik háromból ejtőernyők válnak ki, egészen közel … Egy órával később egymás után hoznak két fogoly olasz pilótát. A szomszédos brigádból telefonálnak, hogy ott elfogtak egy harmadikat: a sziklák mögé esett és megpróbált védekezni. A negyedik halálra zúzta magát.
Tizenegykor a köztársaságiak megindítják az első rohamukat. Át kell törni Fuentes de Ebrónál, a Zaragoza környéki egyik fontos frontszakaszon. Zaragoza maga is erőd, régi és híres erőd. De most a németek a körkörös védelmi pontok egész csoportjával egészítették ki erődjeit: Belchite, Mediana, Quinto, Villamayor, Fuete. Egy részük már elesett, egy részük tüzérséggel, újabb erődítményekkel és csapatutánpótlásokkal megerősítve védekezik.
Az első roham nem sikerült. 13 óra 30 percre tűzték ki a másodikat. Pontosan 13 óra 20 perckor motorzúgás hallatszik; mindenki elrejtőzik a fedezékekben, de néhány pillanattal később már ki is ugranak: kormányrepülőgépek közelednek. Egészen alacsonyra ereszkednek, hogy felismerhetővé váljon a felségjelük, majd felemelkednek, és egy perc múlva izgatottan látjuk, hogy a fasiszta lövészárkok fölött az egész látóhatár füstbe burkolózott.
Máris előrenyomul a harckocsik csoportja. Egynémelyiknek a páncélján gyalogosok ülnek, rohamozok, vakmerő spanyol fiatalok.
Innen, a szikláról jól lehet látni a roham minden részletét. Most a harckocsik elérik a szögesdrótot. Most áttörik. Itt a harckocsikon ülő gyalogosoknak nyomban le kell ugraniuk és hasra kell vágódniuk. De ezek az őrült fiúk továbbmennek. Miért? Miért?! Már kaszálják is őket a géppuskák és a tankelhárító ágyúk. Nem, ezt nem lehet nézni! Úgy hullanak, mint az alma a fáról. Vajon közöttük van-e az a fedetlen fejű, tizenhat éves önkéntes is, aki fél órával ezelőtt előttem ugrott fel a tankra? …
A lázadók valóságos tűzfelhővel fogadják a harckocsi-csoportot.
A lövedékek becsapódásai szoros gyűrűként követik a tankokat útjukon. A tankelhárító lövedékek egy része egészen idáig eljön; ezek a lövedékek nem fütyülnek, hanem vonítanak; ellenszenves, mély vonítás ez, olyan, mint a köszörűkő hangja, robbanásuk pedig, amikor kőhöz ütődnek, éles és hangos.
A fasiszta lövészárkokban kitört a pánik. Az emberek kiugrálnak, kegyelmet kérőén magasra emelik puskájukat. De amikor a tank átgördül a futóárkon és továbbnyomul, azok, akik életben maradtak, magukhoz térnek és tovább lövöldöznek. Ezt sehogyan sem lehet elkerülni, így a tűzfüggöny, ha nem is szorosan, de összezárul a harckocsik mögött. A gyalogosok közül nem soknak sikerült utánuk szivárogni. De a balszárny felől a köztársaságiak elfoglalták és szilárdan tartják az ellenfél lövészárkait.
Az első vonalban a spanyolok amerikaiakkal együtt támadnak. A spanyol katonák némán verekednek. Egészen gyerekes módon öklükkel verik a puskájukat vagy géppuskájukat, ha csütörtököt mond vagy ha nincs töltény. Az amerikaiak szünet nélkül hosszú, kacskaringós káromkodásokat morzsolnak a fogaik közt. Csak egyikük, egy ősz hajú, beesett arcú, régimódi fémkeretes szemüveget viselő munkás kúszik át csendben, szótlanul egyik géppuskától a másikhoz, és kijavítja a hibákat. A spanyolok „jenkinek” nevezik, és szeretettel veregetik a vállát. Válaszképpen csak a fejével bólogat. De hát valóban, minek itt beszélni? Szavak nélkül is világos minden: a géppuska nem működött, most működik.
Eltelik három óra. A támadás hol fellángol, hol elcsendesedik. A katonák kezdik beásni magukat az ellenségtől elhódított földsávon. Közben a harckocsik szüntelenül csatáznak a tűzgyűrűben. Most törnek át a gyülekező hely felé; azokat a harckocsikat, melyeknek lánctalpa megsérült, a többiek önfeláldozóan vontatókötélre veszik. Csak három tank nem tud áttörni; kettő közülük lángban áll. Fekete füstoszlopok.
A nap lassan eltűnik a hegyek mögött. Itt a hegyvidéken, ősszel hamar sötétedik. A fasiszták egyre lövik a három magányos tankot – lehet, hogy a harckocsizok még védekeznek?
Még egy óra. Minden elmerül a sötétségben. A tankok benzint vesznek fel a gyülekező helyen, de a fiúk pihenésre nem gondolnak. A végsőkig feszült, felcsigázott hangulatban vannak. Meg kell menteni azokat, akik ottmaradtak. El kell vontatni a harckocsikat, meg kell találni társaikat.
Önként jelentkezőkből összeállítottak néhány csoportot: harckocsizok és gyalogosok vegyesen. Előrekúsznak, hogy felderítsék a terepet. Az idős amerikai kéri, hogy ő is mehessen. Megtagadják. Összegörnyedve bemászik a földbe vájt lyukba, s ott, kabátjával eltakarva a gyertyát, géppuskákat tisztogat.
Egyszer csak a mélyedésben, ahol a harckocsik állnak, örömkiáltások hangzanak fel. Mindenki odatódul. A sűrű tömegben három fiú: a három bekerített harckocsi egyikének a legénysége, azé, amelyik nem égett. Mindenki öleli, csókolja őket, mindenkinek könnytől csillog a szeme. Hármuk közül kettő megsebesült. Elmondják, hogy néhány telitalálat megrongálta a harckocsi lövegeinek mozgató szerkezetét és a géppuskát; a toronyparancsnok és a harckocsiparancsnok megsebesült. A fasiszták egészen közel férkőztek a géphez, kiabáltak, próbálták rábeszélni őket, hogy adják meg magukat, ígérték, hogy megkegyelmeznek nekik, fenyegetőztek, hogy felgyújtják vagy pozdorjává zúzzák a harckocsit. A fiúk pisztollyal lőttek, a harckocsi vezetője két fasisztát megölt. Elhatározták, hogy az utolsó három töltényig védekeznek – az utolsó hármat saját maguknak szánták. De aztán minden elcsendesedett, a fasiszták, úgy látszik, reggelre halasztották a dolgot. A fiúk levették a lövegzárt az ágyúkról és a závárt a gépfegyverről, kimásztak a tankból, és eljutottak az öntözőcsatornáig. Nyakig merülve a vízbe, sőt időnként elmerülve benne, elindultak az övéik felé. Végül elérték a köztársaságiak által elfoglalt lövészárkokat.
A harcosok rendkívül izgatottan hallgatják társaik elbeszélését, és elhatározzák, hogy azonnal elindulnak a bajba jutott harckocsik megsegítésére. Hányszor kimentették már bajtársaikat – talán ez alkalommal is sikerülni fog.
A parancsnok zseblámpával belevilágít a táskájába, és jelentést ír. 1700 métert tettek meg a megerősített fasiszta terület belsejében. Az aragóniai éjszaka ilyenkor októberben hideg és szeles. A háború nem holnap ér véget és nem is holnapután. A győzelem kitartásból, türelemből és áldozatokból születik meg.
OKTÓBER 18
Ma megmenekült még egy köztársasági harckocsi legénysége abból a háromból, amely, mint tegnap írtuk, Zaragoza kapuinál a fasiszta vonalak között rekedt. A csoda nem magától következett be: a harcosok határtalan hősiessége, kitartása és saját erejükbe vetett hite művelt csodát.
A három bátor legény csak az imént vergődött el a kormánycsapatok első vonalaihoz. Megöleljük őket – összevissza vannak karmolva, égetve. Lassan, fáradtan, de boldogan beszélnek.
A harckocsit több találat érte. A fasiszták körülvették. A legénység tizenkét órán át tüzelt, de az ellenség fokozatosan közeledett; a fasiszták sűrűn hajigálták a kézigránátot a harckocsira, aztán nekirontottak.
A legénység bezárkózott és elhatározta, hogy élve nem adja meg magát. A fasiszták felmásztak a tankra, s kiabálni kezdtek a benne ülőknek. A fiúk csendben ültek, halottnak tettették magukat.
A lázadók a velük levő olaszokkal együtt elhatározták, hogy kinyitják a harckocsit. Mászkálni kezdtek rajta, kalapáltak, feszítővasakkal bajlódtak. A harckocsin nem volt semmi rés, légmentesen el volt zárva, mint valami tűzálló szekrény. A reteszek és a csavarok erősen tartottak belülről.
Néhány órai kínlódás után a fasiszták kidőltek; elhatározták, hogy pihennek egy kicsit, és megebédelnek itt, a harckocsi tetején. Ebéd után lefeküdtek a tankra szundikálni. Ebben a pillanatban megmozdult bent az egyik harckocsizó. A lázadók nyomban leugráltak és folytatták a támadást.
Gyújtógránátokat kezdtek dobálni a harckocsi alá. Meggyulladt a gumi. – Ültünk, hallgattunk és szívtuk a cigarettát – meséli a parancsnok tizenkilenc óra telt már el azóta, hogy bekerítettek bennünket.
A tűz fellángolt, majd elaludt. A benzintartályokig nem ért el. A harckocsizok hallották, amint a lázadók tanácskoznak. Elhatározták, hogy egyszer s mindenkorra végeznek a legénységgel; csak akkor hiszik el, hogy halottak, ha saját szemükkel látják a hullájukat, és maguk húzzák ki őket a gépből.
Újabb roham indult a tank ellen. Most már nem volt miben reménykedni. A három harcos elhatározta, hogy abban a pillanatban végeznek magukkal, amint az ellenség behatol a tank belsejébe.
Egyszer csak egy lövedék robbant a közelben, majd egy másik, egy harmadik; sebesültek jajkiáltása hallatszott. A köztársasági tüzérség, majd a köztársasági harckocsik az éjszakai gyalogsági felderítés után megállapították a pontos célt, és tűzfüggönyt vontak a tank köré.
A lövöldözés abbamaradt. A fasiszták nyilvánvalóan elfutottak és elrejtőztek. Elérkezett a döntő pillanat, ki kellett használni percnyi késedelem nélkül. Ez volt az utolsó és egyetlen lehetőség a menekülésre.
A harckocsi parancsnoka nagy nehezen megfordította az ágyút, és három lövést adott le. Aztán levette a lövegzárt, átadta a toronyparancsnoknak és utasította, hogy szaladjon. A fasiszták tüzet nyitottak a szaladó emberre. Az lehasalt a domb mögött. A parancsnok a nyíláshoz helyezte a gépfegyvert, leadott egy sorozatot, és utasította a vezetőt, hogy fusson. Utolsónak ő maga szaladt el.
A lázadók valóságos golyózáport zúdítottak rájuk. A három harcos a domb mögött feküdt, szorosan a földhöz tapadva, míg a fasiszták meg nem unták a lövöldözést. Akkor megint futottak egy darabot, majd megint … Pontosan huszonnégy óráig tartott az ellenállásuk.
Most itt állnak, cigarettáznak, vizet isznak. Részletesen és alaposan adják meg az útmutatásokat azoknak a harcosoknak, akik mindjárt indulnak, hogy tüzérségi fedezet mellett páncélos vontatógéppel elvontassák a harckocsijukat.
Mi mentette meg ezeket az embereket a biztos pusztulástól? Az, hogy engesztelhetetlenül gyűlölték az ellenséget, az, hogy életük utolsó óráját, utolsó leheletüket, szívük utolsó dobbanását, becsületes, fiatal szemük utolsó pillantását sem akarták átengedni a fasizmusnak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a katolikus egyházban: e napon a katolikus templomok körül sok helyen körmenetet tartanak, és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat.
Gyertyaszentelő és a tavaszjóslatok: Az európai hagyomány szerint ha a barna medve – egyes helyeken a borz – gyertyaszentelő napján, február 2-án kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. Az északolasz népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg. Észak-Amerikában pedig az újkori bevándorlók az ott élő erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira, hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként” (Groundhog Day) is ismert. Ezeket a hiedelmeket a meteorológusok nem igazolják. A különböző vadállatok összekapcsolása a tavasz várásával ősi pogány ünnepekre nyúlik vissza. Február 14-ére esett az ókori rómaiaknál a Lupercalia ünnepe, amikor a természet rituális megtisztulását és a rómaiak totemisztikus farkasősét ünnepelték. Máshol, például Franciaország területén a medve játszott hasonló szerepet a közelgő tavasz ünneplésében. A kereszténység hivatalos vallássá emelése után a Lupercalia ünnep helyére, február 14-ére a Gyertyaszentelő Boldogasszony vagy másképp Szűz Mária megtisztulásának ünnepe került. Ez a karácsony utáni 40. napra esett, mivel a zsidó hagyomány szerint a szülő nő negyven nap alatt tisztult meg. Az 5. századtól a római pápa a karácsonyt az addigi január 6-áróldecember 25-ére, Mária megtisztulásának napját pedig február 2-ára helyezte át. A korábbi farkas- és medvekultusz emléke azonban a keresztény ünnep napjához kapcsolódva népi jóslatok formájában élt tovább.
A vizes élőhelyek világnapja. 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadták el az ún. Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült. Magyarország 1979-ben írta alá a dokumentumot, s 2000-ig 19 területet (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit) jelölte a nemzetközi jelentőségű, ún. ramsari területek közé. Az egyezményt aláíró országok száma mára 116-ra emelkedett, s a hatálya alá tartozó vizes terület pedig közel 80 millió négyzetkilométer.
Szerzetesek világnapja. A katolikus egyház 1997 óta ünnepli ezen a napon II. János Pál pápa kezdeményezésére azt a mintegy egymillió férfit és nőt, akik szerzetesként élik életüket. A magyar katolikus egyház csaknem kilencven szerzetesrendet, 60 női és 28 férfi rendet tart nyilván.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Javában zajlanak Ukrajnában az „útállatossak” elleni „antikorrupciós” akciók.
Ma reggel Igor Kolomojszkij oligarchát „kereste fel” egy SzBU – különítmény. Ő volt a 2019 – es választási kampányban és vezírbohóckodása első hónapjaiban Zelenszkij fő – fő producere és mecénása. Most Kolomojszkijt 40 milliárd hrivnya értékű olajtermék elsikkasztásával és vámok meg nem fizetésével, és az adóhatóságok kijátszásával gyanúsítják.
Az ukrán belügyminisztérium volt vezetőjét, Arszen Avakovot az ukrán katasztrófavédelmi szolgálat helikopterének Brovariban történt lezuhanása kapcsán keresték.
Emlékezzünk rá, hogy ebben a balesetben az ukrán belügyminisztérium jelenlegi vezetése, köztük Gyenyisz Monasztyirszkij miniszter, a helikopter személyzete és sok, a földön tartózkodó civil, köztük két óvodás gyermek meghalt.
Annak idején Avakov akkori belügyér lelkes ügyintézése mellett, két tucat használt Airbus H225 Super Puma helikoptert vásárolt Kijev az új árnál is drágábban, annak ellenére, hogy tudott dolog volt: ez a típusú helikopter nem igazán röpképes, és korábban tucatszám potyogtak le, CSAK ÚGY!
Az orosz Külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova kommentálta a mai házkutatásokat számos útállatos ukrán személynél.
„Az ukrán belügyminisztérium volt vezetőjét, Arszen Avakovot a brovari helikopter -„baleset”, Kolomojszkijt pedig korrupciós ügyben „keresték” meg ma.
És mikor keresik meg az ukrán „elitet” egész Ukrajna összeomlasztása és az azt követő kifosztás ügyében?” – tett fel egy költői kérdést Zakharova a Telegram csatornájában.
Izrael a humanitárius segélyek mellett már más lehetőségeket is fontolgat Ukrajna támogatására.
A CNN amerikai televíziós csatorna beszámol arról, hogy Bibi Netanyjahu izraeli miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az országa a humanitáriuson túlmenően megvizsgálja a Kijevnek nyújtott segítség lehetőségeit.
– Mindenképpen utána nézek – válaszolta a tévécsatorna kérdésére.
Netanjahu szerint az Egyesült Államok 250 ezer lőszert adott át Ukrajnának, amit az Izraelnek szánt javadalmazásból vett el.
„Az orosz hadsereg továbbra is a különleges hadművelet végrehajtásával van elfoglalva az ukrajnai frontokon.
Az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek hadműveleti – taktikai légiereje, a rakétacsapatok és tüzérsége a mai napon 131 körzetben mért csapásokat az Ukrán Fegyveres Erők élőerő és haditechnikai összpontosításaira, valamint 88 tüzérségi ütegére.
Csapataink a teljes arcvonalon megsemmisítik az ellenséget, az Ukrán Fegyveres Erők ma is súlyos veszteségeket szenvedtek.
Az ukrán hadsereg mai élőerő vesztesége kb. 300 főt tesz ki.” – tartalmazza az orosz Honvédelmi Minisztérium mai jelentése az SzVO – zónában zajló eseményekről.
Az orosz erők ma reggel teljesen körülzárták Artyemovszk (Bakhmut) városát. Ezt február 1 – én reggel jelentette be a DNR elnökének katonai szóvivője, Jan Gagin.
„Erőink ezidőszerint éppen bezárják a gyűrűt a város körül. Jelenleg harcok folynak a Csaszov Jar – Artyemovszk autópálya irányításáért ”- mondta Gagin a Rosszija-24 tévécsatorna adásában.
Az említett útvonal az egyetlen út, amelyen keresztül a városban található VSzU csoportot utánpótással látják el.
Az 1. donyecki hadtest 132. dandárának tüzérei „Rapira” lövegekkel pusztítják a VSzU fegyvereseinek pozícióit.
A Déli Katonai Körzet Uragan” és „Grad” sorozatvetői a pokolba juttatta az ellenséget a hersoni fronton.
A vetőgépek egymástól jelentős távolságra foglaltak tüzelőállásokat, és megsemmisítő csapásokat mértek az ukrán terroristák állásaira.
„Sok és nagy veszteségeket okoztunk nekik: aknavetős legénységet, nagyszámú gyalogságot, amerikai M777-es tarackokat pusztítottunk el” – számol be a sikerekről a parancsnok.
Tegnap este az ukrán hadsereg HIMARS – rakétavetővel támadta az Ugledarhoz közeli Nyikolszkoje (DNR) falu kolostorára, és megölt egy hieromonkot és egy séma apácát.
Az ukrán fegyveresek január 31-én este a Szent Mennybemenetele Nyikolo – Vaszilevszkij kolostort választották célpontnak.
Az áldozatok Bonifác hieromon (a képen) és Szavva séma-apáca voltak.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
