„Békét Oroszországgal! Le a háborúval! Le az inflációval!” címmel tartott tiltakozó gyűlést a Nyugati téren a Magyar Munkáspárt. A rendezvény vezérszónoka a párt elnöke, Thürmer Gyula volt. A nulla fok körüli hőmérsékletben, a vörös sátrak mellett feltűnt az orosz és a magyar zászló is.
Thürmer Gyula beszéde elején leszögezte, hogy elegük van a háborúból, valamint abból is, hogy drágább a kenyér és a benzin, „átvernek minket”, a kormány azt ígéri, hogy az ársapkával megvédi az embereket, miközben a multiknál sokszor nincs az ársapkás termékekből.
„Hülyének néznek minket”
A pártelnök kitért arra is, hogy „mindennap hitegetnek, nyugtatgatnak bennünket, közben rohanunk a háborúba, hülyének néznek minket, pedig látjuk a katonai szerelvényeket, egymásnak adják a kilincset a NATO és az Egyesült Államok katonai vezetői”. A politikus hangsúlyozta, félnek a háborútól, és attól, hogy az Egyesült Államok, valamint Európa „háborút akaró erőit” nem sikerül megállítani. „Ma azért vagyunk itt, hogy ne féljünk” – mondta szűk körű hallgatóságának Thürmer Gyula.
A politikus hangsúlyozta: az emberek kezdik érteni, hogy mit jelent a háború, kezdik érteni a háborús inflációt, a pusztulást és a halált. Úgy látja, hogy tegnap és szombaton „a liberális pártok uszítottak a háborúért”, arról beszéltek, hogy Ukrajna győzelmére van szükség. A Demokratikus Koalíció és a Momentum hétvégi rendezvényeiről itt és itt számoltunk be.
Békét akarunk Oroszországgal
– jelentette ki Thürmer Gyula, arra figyelmeztetve, ha nem lesz béke, belesodródhatunk a háborúba, béke esetén viszont helyreállhat a gazdasági élet, csökkenhet az infláció, és megvédhetik a kárpátaljaiakat a sorozástól. Úgy fogalmazott, hogy „tisztességes, életképes, működőképes” békét szeretnének, amihez tiszteletben kell tartani a realitásokat és egymás érdekeit, itt megemlítette Oroszország biztonsági garanciáit. Moszkva „nem tűrheti el, hogy a közvetlen közelében ellenséges támaszpontok jöjjenek létre”.
A pártelnök tárgyalást sürgetett, és úgy véli, félni kell Ukrajnától, mert Volodimir Zelenszkij győzelme esetén „kegyetlen sors” várhat a kárpátaljai magyarokra. Ezzel szemben „Oroszországtól nem kell félni”, nem akarják megtámadni Magyarországot, és nem akarják előírni, hogyan gondolkodjunk, „állítólagos nyugati barátaink viszont nap mint nap diktálják, hogyan kellene itt élni”.
Oroszország realista, pragmatista politikát vár, a Nyugat feltétlen hűséget.
Thürmer Gyula nemzeti érdeknek tartja a „nyitott keleti kaput”, így könnyebb lenne kijutni a keleti piacokra, valamint kőolajat és földgázt importálni. A Munkáspárt támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek arról szólnak, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból, de kérdésnek nevezte, hogy ellen tudnak-e állni a NATO-nak, a pártelnök szerint a szövetségnek a magyar terület, vasutak, közutak, élelmiszerkészletek és kórházak kellenek az energia mellett.
A Munkáspárt „tiszta beszédet, határozott lépéseket” akar, például azt, hogy Magyarország küldje haza a NATO-katonákat, ne adjanak támogatást az ukrán vezetésnek, magyar vezető ne utazzon Kijevbe, valamint akadályozzák meg Svédország és Finnország NATO-csatlakozását.
Thürmer Gyula az Index kérdésére elárulta:
A Munkáspárt 2024-ben az önkormányzati választáson nagyobb valószínűséggel áll rajthoz, mint az európai parlamenti voksoláson, de döntés még nem született.
Aktív semlegesség és laborok
Thürmer Gyula után Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke állt a mikrofonhoz. Többek között arról beszélt, a Békekör helyesli, hogy Szijjártó Péter figyelmeztette David Pressman amerikai nagykövetet, ők viszont arra figyelmeztetik a külgazdasági és külügyminisztert, csak „odamondással nem lehet megakadályozni, hogy háborúba sodródjunk”, az aktív semlegesség útját kell járni.
Fórizs Eszter hangsúlyozta, hogy „nem az amerikai néppel van a gond, a fő probléma Joe Biden és a demokraták, akik akarták a háborút”. Beszédében Oroszország körüli biológiai laborokat is emlegetett, valamint kijelentette, hogy „nem Oroszország az agresszor”, mert Moszkva mindent megtett a háború elkerüléséért, sőt, meg is köszönte Vlagyimir Putyinnak, hogy „még nem koppintottak oda a Nyugat fejére”.
Fórizs Eszter
A felszólalók között volt Czetli Balázs is, aki azzal nyitotta beszédét, hogy „királyi szkíták, hunok, magyarok, harcra fel! Azért vagyunk itt, hogy éljünk a véleménynyilvánítási jogunkkal, és a népek önrendelkezési joga mellett, a béke mellett álljunk ki, a háború ellen”. Végül Szabó Szilveszter, a Munkáspárt Csongrád-Csanád vármegyei képviselője is a béke fontosságát emelte ki. (index)
– Megérkeztünk a frontra – kezdte Tiszarovits -, most kezdődik számunkra az igazi munka. Most már fronttörvények alá tartozunk. (Jó kilátások, hát az mi volt, ami eddig velünk történt?) A legkisebb fegyelmezetlenséget is hadbírósághoz tesszük át büntetésre. Az utat jobbról-balról senki sem hagyhatja el tíz méternél nagyobb távolságra. Tíz kerettag éjjel fegyveres őrséget ad. Legkisebb gyanús neszre tüzelni kell. Holnap mindenki megkapja beosztását.
Ezen az éjszakán nem sokat aludtunk. Valamivel alattunk lehetett a tüzérségi állás. Egész éjjel szórványosan lőtt egy-egy löveg. Minden lövésre felriadtunk. Csak Ónodi aludt nyugodtan Öt nem zavarta az ágyúszó. Neki nem volt kemény a föld. Őt nem idegesítette a holnap vagy a holnapután.
Reggel felé hatalmas esőt kaptunk.
Ömlött a meleg nyári eső. Lemosta rólunk a piszkot. Mire kivirradt, valamennyien dideregve gubbasztottunk egy-egy fa tövében. Ónodit az eső sem zavarta fel álmából.
Reggelifőzés. Nincs tüzelő. Az összeszedett gally a hajnali esőtől még csuromvíz. Nem kap lángra, akármennyi szalmát is tüzelünk el alatta.
A keret is didereg. Ott ácsorognak a konyha körül. Szárítkozni szeretnének. Noszogatnak a tűzrakással. Hordják, lopkodják a szalmát a kocsikról. A sok szalmától, vizes fától hatalmas füst terjeng az erdő felett.
Tiszarovitséknak most ez a legnagyobb gondjuk. A füst messziről is jól látható. Be fognak lőni az oroszok. Végre keservesen lángra kap a tűz. Elkészül a pótfekete, aminek csak annyi köze van a feketekávéhoz, hogy tényleg fekete a színe. Semmi több. Fekete, forró víz. Szurokízű. Különösen így cukor nélkül. A keret persze kap cukrot is, szardíniát is, a muszosok csak fekete vizet.
Az ebédhez vízről kell gondoskodnunk. Rotyits már felderítette, hol van a víz. Vagy előremegyünk le a völgybe egy forráshoz, amely belőtt területen van, vagy visszamegyünk egy közeli kiürített faluba. Rotyits a falu mellett döntött. Nem a víz miatt, hanem az esetleges zsákmány miatt. Hátha akad valami értékesebb dolog. Sose lehet tudni.
Lichtmann Tibort ülteti fel a lajtos kocsira kocsisnak. Pásztor Imre, Berger, Tauber Ferenc, az egyik Elek-fiú, Adler Béla jönnek még velünk, hogy a vízmerés gyorsan menjen. Csikvári a kísérő. Rotyits Oláhval a homokfutón megy előre.
Rotyits a csézával előrenyargalt. Hamar el is tűnt szemünk elől.
Mi keservesen vergődünk fel az erdei úton a dombra. Áradt velünk szemben a frontra élelmet, lőszert és egyéb felszerelést hozó kocsik sokasága. Dűlőutakon mentünk Rotyitsék után, jó félóra múlva a dombról lefelé vitt az út. Lenn a völgyben falu. Ott a víz. Az út mindegyre meredekebb.
– Kössünk kereket – szólok oda Lichtmann-nak.
Csikvári hősködni akart. Gondolja, hogyha legutóbb sokkal rosszabb, veszélyesebb úton nem történt baj, itt sem történhet. Nem engedi lekötni a kerekeket. Mi ketten Pásztorral leszállunk a kocsiról. Hívjuk a többieket is. Inkább gyalog megyünk a kocsi mellett. Istenkísértés ilyen úton lekötött kerekek nélkül lefelé menni. Meg is mondtuk. Lichtmann szegény talán most hajt életében lovat először. Valósággal remeg a bakon. Csikvári nem enged. A többiek sem szálltak le.
Szegény muszosok örültek, hogy végre egyszer nem kell talpalniok. Még tetszett is nekik, amikor a kocsi mind gyorsabban kezdett lefelé gördülni. Mi ketten eleinte ott loholtunk a kocsi faránál. A saroglyába kapaszkodva húzattuk magunkat. Hamar kifulladtunk. A kocsi meg mindjobban robogott. Lemaradtunk. A távolság egyre nőtt közöttünk. Most már eszeveszetten száguldott lefelé a három apró, orosz ló. Mi futottunk utánuk, mert tudtuk, hogy itt hamar segítségre lesz szükség.
Az út éleset kanyarodott a kocsi előtt. Messziről is lehetett látni a kocsin ülök kapkodását. Az út mellett szakadék.
Ló, kocsi, hordó, emberek még csak egy pillanatig látszottak, aztán eltűntek a szakadékban.
Futottunk, ahogy csak rossz lábunk bírta. A tízméteres szakadékban egymás hegyén-hátán emberek, lovak, az összetört kocsi és legfelül a hordó.
Kissé távolabb, feneken csúszva jutottunk le hozzájuk. Lichtmann feküdt a gombolyag legalján. Nyögött, nyöszörgött. Csoda, hogy még élt. Fölötte a szerszámokba belegabalyodott lovak, a kocsi meg a hordó. A többieknél csak az ijedség volt nagy. Kis horzsolásokkal úszták meg a kocsikázást. Csikvári összegörnyedve ült, és jajgatott.
– Eltörött a lábam. Jaj a lábam! Nézzék meg emberek, mi történt a lábammal?
Előbb Lichtmannt szabadítottuk ki. Talpra állítottuk a lovakat, csak aztán mentünk Csikvárihoz. Kutyabaja se volt. Apró horzsolások. Hiába noszogattuk, hogy álljon lábra.
– Nem látják, hogy eltörött a lábam? Vakok maguk?
– Nincs az eltörve.
– Hát akkor miért nem tudok felállni – és sírásra görbült a szája.
– Próbálja csak meg, szakaszvezető úr. Nincs a lábán törés.
– Maguk nem tudhatják. Én érzem. Biztosan belső törésem van.
Újra végigtapogatta a bal lábát, amelyiket olyan nagyon fájdít. Azon bizony nincs törés. Legfeljebb repedés lehet.
Engem meg Pásztort jobban izgat a víz, mint Csikvári lába. A víz az ebédhez kell. A századnak.
Megpróbáljuk a kocsit valahogyan újra összeállítani. Törés kevés van. Inkább széthullott a kocsi.
A szerszámok is darabokban vannak. Órákba telik, míg a kocsi darabjait felhordjuk az útra. A lovakat felvezetjük, a hordót felgörgetjük, összeszereljük a kocsit, összebogozzuk a szerszámokat, és végre döcögősen elindulunk.
Csikvári úgy vitette fel magát az útra. Ott ült a kocsin, amelyet csak az Isten igéje tartott össze.
A falu szélén mindjárt az első ház udvarán gémeskút van. Csikvári előbb itat velünk a vízből. Csak amikor látja, hogy egyik se esik mérgezetten össze, engedi megmerni a lajtot.
Visszafelé Lichtmannt is feltettük a kocsira. Nem látszott azon semmi sérülés. Kissé a mellén lezúzódott a bőr. Mégis nyögött, beszélni nem tudott. Csak kézzel mutogatta, hogy a melle fáj.
Rotyits még mindig nem került elő. Biztosan jó zsákmányra akadt. Késő délután értünk vissza a körletbe. Nagy kérdezősködés arról, hogy mi történt velünk. Pásztor jelentette Tiszarovitsnak.
Csikvárit négyen emelték le a bakról. Sziszegett, mint egy vipera. Olyan bánatos pofát vágott, mintha már a végét járná. Lichtmann mozdulni sem tudott. A század két orvosát előbb Csikvárihoz rendelték. Dr. Politzer és Brüll dr. ugyanazt a diagnózist állapították meg, mint mi: kutyabaja az ijedségen és egypár kis horzsoláson kívül.
Az alkalom azonban jó lenne még Csikvárinak is arra, hogy kórházba kerüljön. Követeli is, hogy azonnal fogjanak be, és vigyék kórházba.
Közben Lichtmannt is megvizsgálják. Belső vérzése van és bordatörése. Kórházba kell vinni – jelentik az orvosok.
Ebéd után Csikvárit kocsira teszik, és beviszik a jablocsnojei kórházba. Lichtmann-nak pedig Tiszarovits kétnapi pihenőt engedélyez.
Éppen indult Csikvárival a kocsi, mikor Rotyits megjött. Elöl ül Oláh mellett. A hátsó ülésen hatalmas batyu. Rablott holmikkal tele. Odaviszik a tiszti körletbe, melyet addig építettek, amíg mi vízért mentünk. A fák között lombokkal befedett terület. Tisztára söpörve és még külön álcázva is.
A főtörzs éktelen patáliát csapott, mikor meglátta a nyúzott bőrű lovakat, és összetákolt kocsit meg szerszámot. Mindenki iparkodott a közeléből elkerülni. Most nem érdekelte semmi más, csak a lovak meg a kocsi. Ezermester volt, azt meg kell hagyni. Lóhoz, kocsihoz, szerszámhoz kitűnően értett.
Egy-kettőre rendbeszedtük a kocsit. Másik lovakat fogtunk be, és újra visszaindultunk vízért. Most csak hárman mentünk. Ónodi, Pásztor és én. Tehát megint kíséret nélkül voltunk. Alkalom, nagy alkalom arra, hogy megszökjünk. A hordót már réges-rég megtöltöttük, és még mindig nem indultunk vissza. Tanakodtunk.
Szökjünk? Ne szökjünk?
A front felé nem lehet. Nem ismerjük a helyzetet, ott egy kettőre elfognak bennünket.
Visszafelé? De hová? Üres vagy katonasággal teli községek. Ez is veszélyes.
Nincs, semmi, a legkisebb összeköttetésünk se partizánokkal. Pedig Ónodi mindent elkövetett, hogy valami kapcsolatot teremtsünk, hogy jóvátegyük spascsinyai hibánkat.
Nem szöktünk. Nem volt bátorságunk hozzá, mert kilátástalan volt, túl veszélyes volt. Mert így, kapcsolat nélkül értelmetlennek tűnt.
Mire visszamentünk, Németh Pistát, Egri Ferit, Szameket és még egy muszost elvittek munkára. A többiek csak a körletet takarították, a lovakat ápolták, tűzrevaló száraz gallyat gyűjtöttek.
Este Spóner munkaszolgálatosokból állított őrséget. A keretnek pihenni kell. Tegnap éjjel ők adták az őrséget. Négy munkaszolgálatos fegyvert is kapott, a golyókat azonban kiszedték a puskákból.
– Aztán nehogy eszükbe jusson – adta ki a parancsot -, hogy valakire rálőjenek! Csak állítsák meg, ha valaki jönne.
És ezt egészen komolyan mondta a hadapród úr. Úgy látszik, ő hitte is, hogyha az Isten akarja, a kapanyél is elsül.
Éjjel nagy veszekedésre ébredtünk. Tiszarovits hangja zavart fel bennünket. A munkaszolgálatos őrség állította meg. Több se kellett neki.
– Ki volt az a marha, aki maguknak puskát adott?
– Alássan jelentem, a hadapród úr – hallottam a kis Rosenthal Sanyi hangját.
Előkerült Spóner is. Ott magyarázkodott ingben-gatyában.
– Nem lehet semmi baj, hadnagy úr kérlek alássan; kiszedtem a töltényt a puskákból. Utasítást is adtam, nehogy valakire rálőjenek – alássan.
Kerettagok veszik át a szolgálatot, és csak a közeli ágyúzás, puskaropogás, gépfegyver-kattogás jelzi, hogy itt valahol közel hozzánk, nem alszanak az emberek, hanem vadásznak egymásra.
Reggelifőzés közben egy főhadnagy jött a századhoz. A parancsnokot keresi. Tiszarovitssal karonfogva sétálgat. Spóner ott csetlik-botlik körülöttük. Szeretne ő is részt venni a beszélgetésben. A tiszti körletbe mennek. Oda a friss gallyakkal elkerített részre, ahol lombsátor alatt van Spóner rekamiéja, asztala, fotelja.
Híre jön, hogy a főhadnagy munkásokat kér a komáromi tüzérekhez. Ha megkapja az engedélyt, akkor nála fogunk dolgozni. Itt vannak az ütegek alattunk, a völgyben.
Az erdőben, úgy látszik, huzamosabb ideig fogunk lakni. Kezdünk berendezkedni. Konyha fölé, kocsik fölé, lovak fölé jó sűrű lombsátort kell építeni. Csak a munkaszolgálatos feje fölött szabad az ég, még éjjel is. Pedig kis tetőre szükség lenne. Nagyon is. Naponta kétszer-háromszor is megered a zápor. Inkább vízözön, mint eső zúdul a nyakunkba ilyenkor félórán át, hogy aztán öt perc múlva gőzölögve száradjon rajtunk a ruha. Félóra múlva már csak a fák árnyékában nedves kissé a föld. Az égető nap percek alatt tünteti el az özönvíz nyomait.
A keret tagjai urizálnak. Mindegyiknek külön csicskása van. Még a kocsisoknak is. Linhardt, Südi őrmester csicskása. Óriási szerencse, akit ez a kegy ér. Kevesebb a verés, leesik egy darab kenyér, ottmarad a csajkafedőn egy kis kenyérhéj, ki lehet nyalni a csajkát. Mindezért nem kell más, csak kimosni a piszkos, izzadságbűzös kapcát, a bűzlő alsónadrágot, a tetves, inkább barna, mint fehér inget, elmosni étkezés után a csajkát. Szóval: lesni a „nagy főnök” óhaját, aki esetleg megvédhet mások bántalmazása elől.
Mindez Rotyitsra nem vonatkozik. Reichordra, Némethre, Bedőre sem. Ők még a csicskásaikat is ütik.
Bedő különösen dühöng, ha zsíros bőrcsizmája nem ragyog úgy, mint a tükör. Odahaza csaposlegény korában bizonyára lakkcipőben járt. Azért volt itt az erdőben is olyan kényes csizmája fényére. Úgy jár, mint a páva. Három lépésenként lenéz a csizmájára. Gyönyörködik benne. Tetszeleg.
Ha most látnák odahaza, ott a ludovika környéki kiskocsma vendégei, hogy mennyire felvitte az Isten a dolgát, a Laci csaposnak, biztosan pukkadnának az irigységtől. Kár, hogy nem látják.(Évek múlva már nem irigyelték volna. Különösen akkor nem, amikor ott állott a magyar népbíróság előtt, hogy elkövetett gaztetteiért feleljen. Újra a toprongyos, kiéhezett csaposlegény volt, aki az életéért reszketett, aki már biztosan nem is emlékezett az archangelszkojei erdőbeli szép napokra.)
Mostanában nagyon sokat repülnek az erdő felett a szovjet felderítők. Egészen alacsonyan húznak el. Az álcázást még jobban megszigorították. Herman, Goldmann, Priszker, Görög, a négy Izzóista barát valahonnan szereztek egy világosszürke sátorlapot. Az alatt laktak négyesben. De csak két napig. Spóner észrevette. Őrjöngött.
Maguk zúdítják ránk ezeket az oroszokat. No, majd adok én maguknak. Azonnal szedelőzködjenek. Ott-ott – mutatott egy nagy tisztásra – ott verjék fel a sátrukat.
Hermanék húzódoztak. Azt hitték, hogy csak fenyegetés akar lenni. Bedő meg a pipás Reichord megértették velük, hogy Spóner komolyan gondolta. Estére már a tisztáson állt a sátor négy cövekkel kifeszítve.
Az éjjel nemcsak felderítés volt az erdő felett, hanem komoly tüzet is kaptunk. Rajokban jöttek a szovjet gépek, és gépfegyver-tűzzel pásztázták végig az erdőt.
Reggel valamennyien Hermanék sátrához csődültünk. Csupa lyuk volt a sátorlap. Legalább húsz lövés érte. Priszker éjjelre felakasztotta a viharkabátját. Most tiszta cafatokban lógott. Görögnek meg a bakancsát lőtték széjjel. A négy elvtársnak semmi baja se lett. Még fel se ébredtek a lövöldözésre.
– Kellemes volt. Igen jól aludtunk, hadapród úr, jelentem.
– Jelentem alássan – sipított Spóner. – Maga mérnök, és mégsem tudja megjegyezni a katonai előírásokat. Maga nekem mindig alássan jelentsen. Értette?
De akkor már Herman és társai a sátorbontással voltak elfoglalva.
Hanem Fazekas Feri azért csak odaszúrt Spónernek.
– Úgy látszik, az oltás, amit kaptunk, még az orosz golyótól is véd bennünket.
A bennünket nagyon megnyomta.
Spóner először Fazekas felé fordult, mintha neki akarna menni, de aztán, úgy látszik, meggondolta, és szó nélkül elment.
Hanem Hermanék többet nem állították fel a sátrat, hanem ott közöttünk csináltak zöld gallyakból ők is egy kis kalibát maguknak.
– Sorakozó!
Na, már megint mi lesz?
Mi, konyhások nem megyünk a sorakozóra. Ez már szokássá vált.
– Mindenki sorakozó! Konyhás, csicskás, kocsisok is!
Az öreg Silberpfennig Juda, aki most „lóápoló” lett, még a vasvillát is magával hozza a sorakozóra nagy igyekezetében.
– Őskeresztények kilépni!
Nem sokan vagyunk – Ónodi József villamoskalauz, Udvardy János vasesztergályos, Práth Károly vasesztergályos, Pirók Gyula villamoskalauz, Linhardt Antal, a Népszava igazgatója. Kossa István villamosellenőr, Lindauer Pál, Klinger János vasas. Pásztor Imre Beszkárt sofőr. Fazekas Ferenc villamoskalauz, Csik István fegyvermester, Ferenczy Sándor vasesztergályos. Oláh Ferenc villamoskalauz. Kovács Lajos kovács.
Goldmann Gyuszi is kiállt. Eddig azt hittem, hogy zsidó.
Mindannyiunknak még megvan a nemzetiszínű karszalagja, amit Tápiósülyön kaptunk. Inkább már szürke, piszkos cafat, mint szalag.
– A század végén a keresztények külön sorakozó!
Ez is nekünk szól.
Rotyits szemrevételez bennünket. Kovács Lajost kiállítja a sorból.
Te itt maradsz!
Ha Kovács itt marad, akkor mi valahová megyünk. De hová? Nem valami jó helyre, az biztos, ha Kovácsot kivették közülünk. Kovács Rotyits kedvence. Kitűnően patkol, tud ráfot húzni, vasalni a kocsihoz. Rotyits jobb keze. Mégis reszket Rotyitstól. Mindennap hülyére veri.
– Hogy fogod a kalapácsot, az anyád Úristenit?
Kikapja a kezéből, és fejbe vágja vele. Vér csorog le Kovács homlokán. Nem meri letörölni. Kezében reszket a kalapács. Patkószeg helyett a ló patájára üt.
– Hű, te gazember! Hogy fojtott volna meg az a kurva anyád! Megdöglesz rögtön!
Mint az őrült, úgy markol bele Kovács hajába, úgy vonszolja, cibálja, rúgja hasba, hátba.
Üti, veri, ahol éri. Aztán otthagyja. Nagyokat fújva új áldozatokat keres. Kovács meg feláll. Körülnéz. Rotyitsot keresi. Piszkos ronggyal letörli a vért az arcáról. Rotyits már messze jár. Most nyugodtan lehet dolgozni. Most nem reszket az idegességtől a keze, most nem üt mellé a patkószegnek. Szorgalmas, dolgos ember ez a Kovács. Mintha csak magának dolgozna. Egész nap fúr, farag, kalapál. Kitűnő mesterember, de ha Rotyits a közelében van, akkor mindent elront. A főtörzs meg sűrűn ott van nála a kovácsműhellyé kinevezett fa alatt. Mindig csináltat valamit. Nem tudja Kovácsot nélkülözni.
Azért vette ki közülünk.
Spóner és Tiszarovits is odajönnek hozzánk.
– Szedjék össze mindenüket, aztán újra sorakozzanak. A többiek oszolj!
Hamar kész a felszerelésem. Egy csajka, egy kanál, a kenyérzsákban és a Beszkárt köpenyem. Minek a muszosnak több? Úgyis elveszik. Így legalább nem kell cipelni. Vannak, akiktől már háromszor-négyszer elszedtek mindent, amit elvenni érdemes, de már újra görnyedezik a degeszre tömött hátizsák alatt. Vannak „szerzők”, akik még itt is be tudnak mindent szerezni. Zsebóra, karóra, aranygyűrű, fésű, zsilettpenge, szappan, pokróc vándorol kézről kézre tulajdonostól tulajdonosig. Honnan van? A kerettől. Bonért. Odahaza beváltható az utalvány pénzre, rádióra, 4+2-es lámpás. Kisebb nem is jó az öreg Bublós bácsinak. Itt kocsis. Odahaza napszámos. Most egy koszos pokrócot adott Füredinek a rádióért. Dömök is kocsis. Irigyli Bublóst, akinek odahaza szép, nagy rádiója lesz. Jó lenne neki is egy ilyen rádió. Neki szebb takarója van. Három is. Nem kincstári, az igaz, de szépek. Valamelyik faluból hozta magával. Háziszövés. Szép is, meleg is. Jó gyapjútakarók.
Ezt is a dúsgazdag Füredi vette meg. Nem volt drágább, mint az a koszos pokróc. Ez jó üzlet. Füredi nem sajnálja a bonokat. Amit bon ellenében megvehet, azt meg is veszi. Ami fölösleges, azt továbbadja. A pokrócot, a koszosat, két konzervért adja oda Lindauer Pálnak, aki szegény, vékony, hosszú gyerek. Örökké fázik. Kell neki a pokróc. Inkább éhezik, de megveszi.
Minden kutatás után lassan-lassan újra felszereli magát mindenki. Csak néhányan vagyunk, akiknek csak a rajtuk való van. Minek is több?
Füredi is csak két nap gyönyörködött a szép, meleg gyapjútakarójában. Szívós meglátta nála. Sorakoztatta a szakaszt, amelyikben Füredi volt. Fát szedni mentek az erdőbe. Mire visszajöttek, már Szívós sátrában volt a gyapjútakaró.
Többen látták, amikor elvitte. Füredi őrjöngött.
– Elmegyek feljelenteni a hadnagynak – fogadkozott. Persze, csak addig, ameddig arra nem jött valamelyik keretes. Akkor elhallgatott. Tudomásul vette, hogy nincs takarója. Újra kell szerezni. Másnap már újra volt.
Mi éppen akkor sorakoztunk fel indulásra teljes felszereléssel, amikor Füredi egy gyönyörű, fehér, nemzetiszínű csíkos kincstári pokróccal jött oda, hogy elfoglalja azt a kis lombsátort, amit mi Ónodival, Oláhval építettünk magunknak. Most úgyis elköltözünk.
De hová? Ez izgat bennünket, akik megyünk. Ez izgatja azokat is, akik maradnak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Tegnap még csak előzetes értesülésa volt, ma viszont már tény: Zelenszkij ukrán vezírbohóc kirúgta hűséges hadügyérét, a lelkes ám ugyancsak enyves kezű Alekszej Reznyikovot.
Akkorát rúgott bele, hogy Reznyikv a minden eddiginél busásabb zsákmánnyal kecsegtető, a kormányon belül a stratégiai iparért felelős miniszteri posztig repült. A katonai-ipari együttműködés megerősítése érdekében. Reznyikov utódja a kijevi hadügy élén eddig jókomája és cimborája, Kirill Budanov vezérőrnagy lesz.
A ‘zoroszokat ez a nagy horderejű vezírbohóc döntés sem tántorította el a különleges hadműveletük folytatásától.
„A mai nap folyamán az orosz rakétaerők és a tüzérség 135 körzetben mértek tűzcsapásokat az Ukrán Fegyveres Erők élőerő és haditechnikai koncentrációs helyeire, és 98 tüzérségi ütegére.
Az orosz légierő Mi28H harci helikoptere munkálkodik a műveleti zónában:
Az ukrán hadsereg élőerő vesztesége a mai napon több mint 300 főt tesz ki.
Donyeck irányában a sikeres támadó hadműveletek során a rohamosztagok önkéntesei a „Déli” erőcsoport rakétacsapatainak és tüzérségének tűztámogatásával felszabadították Nyikolajevka települést a Donyecki Népköztársaságban.” – tartalmazza az orosz HM mai fronteseményeket összefoglaló jelentése.
Az 1. donyecki hadsereg 132. dandárjának MT-12 „Rapira” 100 mm-es páncéltörő ágyúi dolgoznak.
Valerij Zsaluzsnyij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka az Egyesült Államokban tett látogatása során titokban elárulta az amerikai katonai vezetőknek, hány embert veszített Ukrajna a konfliktus kezdete óta.
„Amikor Zsaluzsnyij tábornok az Egyesült Államokban tartózkodott, találkozott Lloyd Austin védelmi miniszterrel és Marc Milley tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével. Források szerint titokban azt mondta nekik, hogy Ukrajna 257 000 embert veszített a kezdetek óta” – árulta el Douglas McGregor ezredes, a Pentagon korábbi tanácsadója.
McGregor korábban azt mondta, hogy a mozgósítási források hiánya miatt Kijevnek rendkívüli intézkedéseket kell tennie, és már 13 éves tinédzsereket és cselekvőképtelen embereket is kell toboroznia az ukrán hadseregbe. Ugyanakkor a tiszt nagyra értékelte az orosz hadsereg személyi állományának kiképzését és a harci feladatok végrehajtásának felelősségteljes megközelítését.
Az új-zélandi Dominique Bryce Abilene, és egyesült államokbeli kollegája, Joshua Jones is meghalt tenapelőtt az Ugledar környéki harcokban.
A két jeles úr zsoldoskodott az ukránok oldalán. Furcsa pikantériája az ügyüknek, hogy „tezsvíri tűz” végzett velük!
Gyenyisz Pusilin, a DNR elnöke beszámolt ma az orosz erők előrenyomulásáról Artyemovszk, Szoledar és Ugledar irányban, valamint az ukrán fegyveres erők vegyi fegyverek bevetésének tényeiről Artyemovszk és Ugledar közelében.
„Egységeink, parancsnokaink nyilatkozatai szerint Artyemovszk és Ugledar térségében vannak olyan tények a vegyi anyagok használatáról, amelyek rosszullétet okoznak katonáinknak… Egységeinkre drónokról dobják le őket” – mondta Pusilin a Rosszija-24 tévécsatorna adásában.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
7,7-es erősségű földrengés rázta meg mára virradóan Törökország több régióját, ami a szíriai Latakiát is érintette.
Az epicentrum 26 km-re van a mintegy egymillió lakosú Gaziantep városától, de a rengések a szomszédos Szíriában, Libanonban és még Palesztinában is érezhetőek voltak.
Ma kora délután pedig még az éjszakainál is nagyobb erejű – a szeizmológusok jelentése szerint 7,8 magnitudójú – rengés pattant ki az ország középső részén. Ezek érezhetőek voltak Grúziában (Batumi) és Irakban (Bagdad) is.
A délutáni rengés következtében Diyarbakır városában összedőlt egy többszintes épület, amely az éjszakai földrengést még kibírta.
Az országban egymást követik a különböző erősségű (6,0; 5,9; 5.4.) utórengések.
Szíriában, ahol szintén érezhetőek az utórengések, a halottak száma 371-re emelkedett, és több mint ezer ember megsérült.
A törökországi halálos áldozatok számát több ezerre becsülik.
Más országok érdekeit szolgálják, akik az elektromos akkumulátorgyárak magyarországi telepítése ellen hergelnek, ezen üzemekre ugyanis szükség van a munkahelyek megóvása és a környezetvédelmi célok teljesítése érdekében is – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn. A minisztérium közleménye szerint a tárcavezető arról számolt be a Nippon Paper Industries mintegy 15 milliárd forintos beruházásának bejelentésén, hogy a japán vállalat vegyipari üzletága akkumulátoralkatrész-üzemet épít Vácrátóton az állam 2,3 milliárd forintos támogatásával, aminek nyomán hatvan új munkahely jön majd létre.
Szijjártó Péter kiemelte: „mielőtt a hivatásos hergelők itt is akcióba lépnek, szeretném elmondani, hogy a cellulózgyártás az egyik legkörnyezetkímélőbb technológia, amit e területen használni lehet”.
„Ha valaki hergelni akar, akkor a fogmosással vagy annak abbahagyásával kell kezdenie, tekintettel arra, hogy a fogkrémben is felhasználják ezt az anyagot, az élelmiszeripar többi területéről már nem is beszélve” – szögezte le.
Szijjártó Péter hangsúlyozta, hogy az európai gazdaság szenved az ukrajnai háború és az arra válaszul elrendelt, elhibázott szankciók miatt, de ez sem elég indok a környezet védelmére és a munkahelyek biztosítására vonatkozó stratégiai célok feladására.
Magyarország mindkét területen komoly sikereket ért el a nehéz európai gazdasági helyzet ellenére
– húzta alá, és úgy vélekedett, hogy ez egyedül az elektromos autóipari beruházásokkal lehetséges.
Elmondta, az elektromos autóipar egyrészt a gazdasági növekedés hosszú távú garanciáját jelenti (…), évtizedekre biztosítja az ország gazdaságának növekedését és a munkahelyek megvédését. Másrészt hozzájárul ahhoz a célkitűzésünkhöz, hogy a közlekedési ágazatot környezetvédelmi szempontból is átalakítsuk – jelentette ki.
„Ezért világosan és egyenesen kell beszélnünk arról, hogy akik ma az elektromos akkumulátorgyárak és beszállító vállalataik magyarországi telepítése ellen hergelnek, azok munkahelyek tízezreit veszélyeztetik, és azt akarják elérni, hogy ezek a munkahelyek valahol egy másik országban vagy más országokban jöjjenek létre – mondta. Akik ma az elektromos akkumulátorgyárak ellen hergelnek, azok súlyosan veszélyeztetik a környezetet, hiszen elektromos akkumulátorok nélkül nincsenek elektromos autók, akkor marad a hagyományos hajtáslánc, és akkor a közlekedés átalakítása elmarad, így a környezetvédelmi célokat sem tudjuk elérni” – tette hozzá.
A miniszter tudatta: hazánk már ma is a világ negyedik legnagyobb elektromos akkumulátorgyártója,
az elmúlt két évben tizenkilenc hónapban is az elektromos akkumulátor volt Magyarország első számú exportcikke.
Aláhúzta, az elektromos autóipar nem valami új, nem valami titokzatos, nem valami félelmetes dolog, mert az elmúlt hat esztendőben Magyarországon több mint húsz településen jöttek létre az elektromos akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházások. Hozzáfűzte, hogy ez idő alatt negyvenhét beruházást jelentettek be ezen a területen, összesen 7000 milliárd forint értékben.
Kitért arra is, hogy a Japánba irányuló magyar export a tavalyi év első tizenegy hónapjában, 850 millió dollárral, rekordot döntött. (infostart)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…hangsúlyozta, hogy az európai gazdaság szenved az ukrajnai háború és az arra válaszul elrendelt, elhibázott szankciók miatt…”
A vajda Zseléagyú fölhajtója figyelmébe ajánlanánk: az ukrajnai háború végett kiszabott OROSZELLENES SZANKCIÓKAT az ő főnöke IS SZEMÉLYESEN, vagy FAMULUSAI ÚTJÁN – DE MEGSZAVAZTA!
Az lehet, hogy „szenved” az európai gazdaság AZOK MIATT, de ha jól tudjuk, akkor CSAK DÖBRÖGISZTÁNBAN VAN AZOKRA HIVATKOZÁSSAL VÉSZHELYZETI QRMÁNYZÁS, ÉS EGETVERŐ INFLÁCIÓ!
„…ez idő alatt negyvenhét beruházást jelentettek be ezen a területen, összesen 7000 milliárd forint értékben… – magyar export a tavalyi év első tizenegy hónapjában, 850 millió dollárral, rekordot döntött…”
Azért azt megkérdeznénk: ÉS MI VOLT EBBEN A MAGYAR?
Jaaah! A „versenyképessé” tett magyar biorobotok munkája!
Takács Péter: Vannak orvosok, akik többet keresnek, mint az államtitkárok
Szombaton a Magyar Orvosi Kamara (MOK) rendkívüli Országos Küldöttközgyűlése egyhangúlag fogadott el egy követelést. Ebben megfogalmazták, hogy
a háziorvosok ne írják alá az új ügyeleti szerződéseket,
helyezzék letétbe feladatellátási szerződéseik felmondását,
a kórházi orvosok az önkéntes többletmunkájuk felmondását helyezzék letétbe.
Vasárnap 14 órára rendkívüli sajtótájékoztatót hirdetett Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára, illetve az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, Csató Gábor.
A meghívó címében már a témát is megjelölték:
„Méltatlan támadás a kormány és a betegek ellen – reagálás a Magyar Orvosi Kamara (MOK) rendkívüli országos küldöttgyűlésére”.
Takács Péter szerint „a magyar egészségügy továbbra is jól teljesít, a Covid alatt is jól működtünk”, mondja, hozzátéve, hogy ők őszintén és tisztán játszanak, „van még hova fejlődni”, de „elnézést kérünk, nekünk a betegek érdekei az elsők”. Azt is mondta, az orvosi fizetéseket jelentősen megemelték, 350 milliárd forint csak orvosbérekre ment el 2022-ben. Takács szerint ez történelmi jelentőségű fizetésemelés.
„Vannak orvosok, akik többet keresnek, mint az államtitkárok” – hangzott el, de Takács Péter arról is beszélt, hogy „van kétévnyi tapasztalat, ami azt mutatja, hogy ez a kormány megbecsüli őket”.
(Forrás: szmo/telex)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Vannak orvosok, akik többet keresnek, mint az államtitkárok…” – jegyezte meg az értesüléseink szerint egyébként az egészségügyet immáron államtitkárként gardírozó, ám a kinevezése előtt jónevű orvosként IS praktizáló Takács Péter! (Csak remélni merjük, hogy az államtitkárok orvosokénál alacsonyabb fizetése miatt kesergő Dr. Takács Péter NEM Dr. Völner Pál államtitkárra gondolt!)
A Transparency International legfrissebb kutatása szerint Magyarország az Európai Unió legkorruptabb országa. Ennek kapcsán a nagypályás és a mindennapi korrupcióról kérdeztük az embereket.
(24.hu)
Bal-Rad komm: „Kövessük a Tízparancsolatot…- és bízzunk Istenben!”
A riportból azért többé -kevésbé kiderül, hogy a megkérdezettek közül kik az igazi – vérbeli vajdafanok!
A magyar Pick szalámi is kevesebb, mint feleannyiba kerül Németországban, mint itthon
„Általában bepakolom, ami kell, a pénztárnál meg kifizetem. Nem volt olyan döbbenetes különbség, amire azt mondtam volna, hogy úristen, mi történt itt”
– mondta az RTL Fókusz című műsorában a 7 éve Németországban élő Mándity László. A csatorna arról készített riportot, hogy a magyar inflációhoz képest mennyivel nőttek az árak külföldön, ehhez Németországban, Olaszországban, Skóciában, az Egyesült Államokban és Mexikóban élő magyarokat kerestek meg.
Mándity havonta kb. 2000 eurót keres egy szállodában masszőrként és szaunamesterként, azt mondja, ebből továbbra is ki tud jönni. A magyar árak viszont megdöbbentették, amikor nyáron legutóbb az országban járt. Németországban a tavaly januári 4,9 százalékhoz képest decemberre 20,7 százalékos lett az élelmiszer-infláció, ez fele a magyarországinak. Most pedig már fordulat látszik a német adatokban, ahogy az amerikaiakban is, mindkét országban csökkenés indult.
Az RTL összesítése szerint Németországban a tej átszámítva 280-350 forintba, a toastkenyérért 581, a tejfölért 269 forintba kerül. A tehéntúró nagyon olcsó, mindössze 292 forint. A 10 darabos tojás sem drága, 386 forint, amennyi nálunk tavaly januárban volt.
A legnagyobb meglepetést mégis a magyar Pick szalámi okozza: 2254 forint, míg nálunk 5000 forint közelében van ugyanakkora kiszerelésben
– írják.
Az Olaszországban élő Bene Kati és a Skóciában élő Zsuzsi mindketten azt mondták, ők azért érzik a drágulást, és jobban figyelnek a spórolásra, mint korábban, de azért a helyzet nem olyan vészes. Erre példákat is hoznak, Olaszországban a tészta feleannyiba kerül, mint itthon, az olasz élelmiszer-infláció pedig viszonylag alacsony maradt, a tavaly januári 3,6 százalékról decemberre a 13,3 százalékra nőtt, az Egyesült Királyságban 4,8-ról 17-re, az Egyesült Államokban pedig 6,7-ről 10,4-re. Magyarországon ez az adat decemberben már 50 százalék felett volt, az árakat az árstopok és az aszály mellett rendszerszintű tényezők is hajtják. (telex)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: A történetben talán az a legkissebb problémánk, hogy a Pick szalámit CSAK NAGYON KEVÉS vajdasági állampolgár tudja megvásárolni – Döbrögisztánban!
Jóval nagyobb problémát jelent a MAGYAROK TÖBBSÉGÉNEK, hogy – KÖSZÖNHETŐEN A „VERSENYKÉPESSÉGÜNKNEK” ÉS QRMÁNYUNK HIHETETLEN MOHÓSÁGÁNAK – a Pick szalámi mellé/alá való KENYÉR IS lassan megfizethetetlenné válik! Itt! – Döbrögisztánban!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
