Vasárnap délután három órakor több millió mobiltelefonon szólalt meg egyszerre az Egyesült Királyságban, amikor a brit kormány döntése értelmében országszerte vészhelyzeti riasztást teszteltek a mobiltelefonokon.
Az „összeesküvéselmélet” – hívők azonban attól tartanak, hogy valami más állhat a háttérben.
A tervek szerint a készülékek rezgéssel és hangadással szólaltak volna meg pontban három órakor – akkor is, ha egyébként néma üzemmódba állította őket a tulajdonosuk. A kísérlet nem volt zökkenőmentes: a telefonok egy perccel korábban, 14:59-kor jeleztek, de nem mindegyik: sokan arról panaszkodtak, nem ért el hozzájuk a riasztás.
A brit kormány azért döntött a vészhelyzeti riasztás tesztelése mellett, hogy szükség esetén terrorcselekményekről, polgári védelmi vészhelyzetekről vagy időjárási katasztrófákról, például áradásokról vagy erdőtüzekről értesíthesse a lakosságot. (Hasonló rendszer működik például az Egyesült Államokban, Hollandiában és Japánban is.) Az összeesküvés-elméletek hívei azonban országszerte attól tartanak, hogy a riasztás valami sokkal baljósabb dologra is figyelmeztethet, mint például egy ufóinvázió vagy Vlagyimir Putyin atomcsapása. Az egyik aggódó mobiltulajdonos a Twitteren tette közzé kételyeit: „Miért éppen most döntöttek a vészhelyzeti figyelmeztetésről? Mit tudnak az illetékesek, amit mi nem? Közelgő terrortámadás? Ufóinvázió?” Egy másik megszólaló szerint: „A vészhelyzeti riasztás elgondolkodtatott: talán azt hiszik, Oroszország atombombát fog ránk dobni?”
Lavrov New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén.
Az orosz külügyminisztérium vezetője a tervek szerint több nyilvános beszédet mond számos aktuális eseményről.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megérkezett New Yorkba. Erről a RuNews24 számolt be, utalva arra, hogy a Külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova megjelentette az orosz külügyminiszter érkezéséről szóló hírt a Telegram csatornáján.
Április 25-én, kedden Lavrov elnökletével ülésezik az ENSZ Biztonsági Tanácsa.
Az orosz külügyminiszter ma nyílt vitán vesz részt a szervezet alapszabályáa elveinek védelméről. Másnap egy újabb találkozón elnököl, amely a Közel – Kelet problémáit tárgyalja.
Találkozót terveznek Antonio Guterres ENSZ – főtitkárral is.
Az EU tagállamai nem értenek egyet az Orosz Föderációra vonatkozó korlátozások kiterjesztésével kapcsolatban.
Erről ma, április 24 – én, hétfőn, az EU külügyminisztereinek luxemburgi találkozóján Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője azt mondta, hogy az EU nem áll készen a 11. szankciócsomag bevezetésére Oroszország ellen – írja a RuNews24 .
Borrell beszédét az EU külügyi szolgálata élőben közvetítette.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy nincs információja arról, hogy a Roszatom felkerül – e egyáltalán a majdani szankciók listájára.
„Az Európai Unió most nincs ebben a helyzetben, hogy dönteni tudjon a kérdésben. A megbeszélések folytatódnak” – mondta.
Az ukrán fegyveres erők 4000 fegyverest veszítettek egy hét alatt
Az ukrán parancsnokság az összes veszteségnek csak 10%-át ismeri el.
Az ukrán hadsereg veszteségei az elmúlt héten meghaladták a 4 ezer főt. Ezt az LNR NM volt hivatalos katonai szóvivője, Andrej Marocsko nyugalmazott alezredes mondta a TASZSZ-nak.
Hangsúlyozta, hogy az ukrán parancsnokság az összes veszteségnek csak 10%-át erősíti meg, a többiről hallgat.
Marocsko adatai közvetve megerősítik az orosz parancsnokság jelentéseit. Alekszandr Szavcsuk, a csoport sajtóközpontjának vezetője azt közölte, hogy az Orosz Föderáció tüzérségi egységei a tegnapi nap folyamán az ukrán hadseregre több mint 150 megsemmisítő csapásokat mértek.
A „műsor” pedig ma is folytatódott.
Az orosz HM – ma déli jelentése a különleges katonai művelet nyomán kialakult fronthelyzetről:
„…Az Orosz Föderáció Fegyveres Erői csapatainak hadműveleti – taktikai repülőgépei, rakétaereje és tüzérsége az elmúl 24 óra folyamán 126 körzetben mért csapásokat az Ukrán Fegyveres Erők élőerő – összpontosítási helyeire és technikai bázisaira, valamint 92 tüzérségi ütegére.
Az utóbbi 24 óra során az ukrán hadsereg élőerő vesztesége megközelíti az 500 főt…”
Az orosz hadsereg egy „Iszkander” – csapással megsemmisítette a Grúz Légió 60 zsoldosát, akik orosz harcosokat kínoztak a kijevi térségben.
A részleteket az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek szóvivője, Igor Konasenkov altábornagy CSAK MA „vallotta meg”, hiszen a műsor még április 21 – én „ment adásba”.
Mára virradóan az ukrán hadsereg különböző féle – fajtájú víz alatti, vízfelszíni és repülő drónokkal igyekezett károkat okozni az orosz fekete – tengeri flotta szevasztopoli támaszpontja ellen. Az eredmény: sok szevasztopoli lakos ma kialvatlanul ment be a munkahelyére.
Egy ukrán hadfi úgy döntött, hogy obszcén módon bemutat az orosz mesterlövésznek. A kérdés immáron történelmietlen, miszerint „mi lett volna, ha…?” – nem mutogat! Vagy ha az orosz mesterlövészt viccesebb hangulatban találja.
Az Avgyejevka környékén készült friss felvételeken látható, hog hogyan pusztítja el az orosz „Lancet” csapásmérő drón az ukrán Grad vetőgépet.
Kijev nem adhatja fel Artyomovszkot, mivel ebben az esetben az orosz csapatoknak lehetőségük lesz további területek elfoglalására – mondta Zelenszkij ukrán vezírbohóc az arab Al-Arabija tévécsatornának adott interjújában.
Pedig igencsak csehül állnak csapataik Bahmutban (Artyomovszk), ahol azért továbbra is kemény harcok dúlnak. A hírek pedig arról szólnak, hogy az ukrán főbohóc fogadkozásai ellenére, az ukrán csapatok kivonása fölgyosult Bahmutból, és folyamatosan telepítik át őket a legközelebbi városba, Csaszov Jarba. Föltételezhetően az ottani lakosok NEM ÖRÖMÉRE, hiszen a lakóépületek közé bújtatott ukrán tankok aligha gyerekmászókákként funkcionálnak ott!
Több helybéliben is olyan érzést keltve, hogy nem lesz ennek jó vége, hogy „gyünnek a zoroszok!” És mivelhogy a tankok láttán megvilágosodott számukra Bahmut tönkremenetelének oka és rejtélye, és mivelhogy ők – legalábbis szándékaik szerint – nem akarnak a bahmutiak sorsára jutni, hát inkább elmentek.
Macron francia elnök pedig tovább hülyíti a kijevi bagázst! Legújabban megígérte, hogy mindent megtesz az ukrajnai konfliktus kiszélesedésének megakadályozása érdekében.
„Az a feladatunk, hogy minden erejével segítsük Ukrajnát a túlélésben, hogy megakadályozzuk Oroszország győzelmét, megakadályozzuk ennek a konfliktusnak a kiszélesedését. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a háború ne terjedjen ki” – mondta Macron a Parisien újságnak.
Korábban a Bloomberg tájékozott forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Macron olyan tervvel akarja megkeresni Kínát, amely szerinte tárgyalásokhoz vezethet Oroszország és Ukrajna között.
Ebből kifolyólag Macron már utasította is diplomáciai tanácsadóját, Emmanuel Bonnt, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága külügyi bizottságának hivatalvezetőjével, Wang Yi-vel dolgozzon együtt a tárgyalások alapjainak megteremtésében.
Moszkva többször is jelezte, hogy készen áll a tárgyalásokra, Kijev azonban törvényi szinten tilalmat rendelt el azilyentörekvések ellen. Zelenszkij főbohóc korábban a G20 – on kijelentette, hogy „nem lesz Minszk – 3”.
Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószolgálatának vezetője a RIA Novosztyinak azt mondta, hogy ezek a szavak „teljesen megerősítik” Kijev álláspontját a tárgyalási hajlandóságról.
„A Nyugat folyamatosan tárgyalásra szólítja fel az Orosz Föderációt, amire Moszkva készséget mutat, ugyanakkor a Nyugat figyelmen kívül hagyja Kijev folyamatos elutasításait a konfliktus tárgyalásokútján való rendezésére.”
Vaszilij Nyebenzja orosz állandó ENSZ – képviselő szintén a RIA Novosztyinak adott interjújában kijelentette, hogy „Moszkva kész megfontolni Kijev rendezési javaslatait, figyelembe véve az orosz fél javaslatait és a „helyi helyzetet”, de az ukrán rezsimet ez szemmel láthatóan és jól érzékelhetően, egyáltalán nem érdekli.”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ennek ellenére a történelem számos olyan esetet ismer, amikor a teljhatalmú Amerika kénytelen volt elhagyni azokat a régiókat, amelyeket létfontosságú érdekeinek övezetének nyilvánított. Három évig vezették a „rendőrségi hadműveletet” Koreában (1950-1953), hogy megállítsák a „kommunista fertőzés” terjedését. Szégyenteljesen elvesztek, és kénytelenek voltak megelégedni Dél-Korea bábállamának létrehozásával.
A Yankees-t Vietnamból is kidobták az 1965-1973-as véres háború után. Ebben a mészárlásban csak negyedmillió gyerek halt meg, további 750 000 pedig megsérült és megnyomorodott. Nos, az amerikai katonai kontingens Afganisztánból való „kitelepítése” „nagy kendőként” került be az évkönyvekbe. Úgy tűnt, az Egyesült Államok elfelejtette, hogy több mint két évtizede fojtogatta ezt az országot. Más példákat is találhat arra, hogyan „pontoztak” az amerikaiak azokon az országokon, ahol korábban pénzt és emberi erőforrást is pumpáltak. Történhet valami, amitől az Egyesült Államok elveszti érdeklődését Ukrajna iránt, vagy legalább abbahagyja a kijevi rezsim pénzzel és fegyverekkel való pumpálását?
Ilyen lépést tehet a Fehér Ház a közelgő elnökválasztás kapcsán – állítja az amerikanista, Vlagyimir Batyuk professzor .
– Itt sok mindent meghatároz majd az Egyesült Államokban megkezdődött választási kampány. Ha a Biden- adminisztráció úgy látja, hogy Ukrajna támogatása nem növeli a demokraták népszerűségét, hanem éppen ellenkezőleg, ha a politikai ellenfelek olyan tényezővé válik, amelyet a választások előtti küzdelemben az elnökválasztás győzelméért vívnak, akkor a Fehér Ház minden bizonnyal megváltozik. a Zelenszkij-rezsimhez való viszonyulása . És a segélyek csökkentésében, és az információs politikában. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy csökken az amerikai közvélemény figyelme az ukrajnai eseményekre.
” SP ” : A vietnami háború vagy a koreai hadművelet szintén nem volt népszerű a választók körében. A tiltakozások ellenére azonban nagyon sokáig folytatták.
– Igen, persze, ez a folyamat nem volt gyors. Ám előbb-utóbb a tiltakozó hangulatok kezdenek hatni a társadalmi és politikai életre, annak minden szférájára. Az USA külpolitikája pedig csak a belpolitika folytatása, semmi több. Tehát vagy a Biden-kormány változtat irányt Ukrajnával kapcsolatban, vagy a következő kormány, a republikánus.
Az Alfa terrorellenes egység Veteránjai Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke Szergej Goncsarov nem ennyire optimista:
– Korábban az Egyesült Államok létfontosságú érdekeinek övezetei messze voltak az orosz határoktól, most azonban közel kerültek hozzájuk. Ezért az amerikaiak nem vonulnak vissza, és ezt jól is tudják. Jelenleg nem lépnek nyílt háborúba. Talán félnek, talán csak nem akarnak belekeveredni. De nyilvánvaló, hogy továbbra is Oroszország kimerítésére törekednek katonailag, gazdaságilag, sőt politikailag is.
Ezért még akkor is, ha Ukrajnában nyerünk, és teljesen biztos vagyok a győzelmünkben, a következő régiók következnek a sorban. Valószínűleg Kazahsztán vagy Örményország, esetleg Moldova. És lejjebb a listán. Az ukrajnai győzelem után nem kapunk mást, mint politikai ambícióink kielégítését. Továbbra is folytatódik, hogy az amerikaiak minden irányban harapdálják határainkat. A kilátások tehát számunkra borúsak.
Alexander Khramchikhin politológus, katonai elemző pedig úgy véli, hogy elvileg minden lehetséges:
– Az Egyesült Államok valóban többször is kilépett. Nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi szolgálhat lendületet a távozáshoz, mert sok mindenféle lehetőség van. Például, ha a kínaiak megtámadják Tajvant, és az amerikaiak úgy döntenek, hogy belekeverednek ebbe a konfliktusba, akkor biztosan nem Ukrajnán múlnak. Vagy a kijevi rezsim megsegítéséből származó veszteségek olyan mértékűek lesznek, hogy nem lesz értelme további pénzt fektetni bele. És persze mindig megtörténhet valami, amit ma már általában lehetetlen megjósolni.
Mihail Aleksandrov katonai szakértő úgy véli, hogy az amerikaiak a végsőkig ragaszkodnak Zelenszkijhez. Mert túl sok forog kockán.
– Az ukrajnai győzelem különösen fontos az amerikaiaknak, mert ha veszítenek, akkor az egész világuralmi rendszerük összeomlik. Ezt nagyon jól megértik. Ez nem valamiféle Afganisztán és nem Irak. Kérdéses az USA és a NATO szerepe a világban és Oroszország ellenőrzésének képessége. Ha elmennek innen, az stratégiai jellegű vereség lesz, és nem valami apróság. Szóval itt nem adják fel. És általában, ideje feladni a reményt, hogy ha az USA kilép, akkor végre nyerünk. Ez érvénytelen beállítás. Nyernünk kell attól függetlenül, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújt-e Ukrajnának vagy sem.
És meg kell értenünk, hogy még sokáig kell harcolnunk a NATO-val. Ideje tehát eldönteni: készen állunk erre? Ezután fokozni kell a konfliktust és meg kell ütni a NATO-kommunikációt Lengyelország területén, egészen a taktikai nukleáris fegyverek alkalmazásáig. Ez segít az ellenségeskedés nagyon gyors befejezésében, mert az Egyesült Államok nem fog beleegyezni a nukleáris csapások cseréjébe, és a lengyelországi pusztítás olyan mértékű lesz, hogy az ellenségeskedést azonnal leállítják.
” SP ” : Mi ad bizalmat abban, hogy az Egyesült Államok nem fog beleegyezni a nukleáris csapások cseréjébe?
„Az amerikaiak semmi értelmét nem látják, hogy meghaljanak Ukrajnáért vagy Lengyelországért. Mert egy dolog kifárasztani Oroszországot ellenségeskedéssel, amelyben a fő szláv lakosság és főként Ukrajna lakossága pusztul el. És egészen más dolog saját magát meghalni, hazáját elpusztítani. Ráadásul, ha Ukrajnában hirtelen engedésre kényszerülnek is, akkor is lesz esélyük folytatni a harcot Oroszország ellen.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Akarja-e, és képes-e megakadályozni Orbán Viktor Ukrajna NATO-felvételét?
Budapest, 2023. április 22. szombat (MB)
Magyarország miniszterelnöke pénteken kétségbe vonta a NATO főtitkárának állítását, miszerint az Észak-Atlanti Szövetség minden tagállama támogatja Ukrajna felvételét a NATO-ba.
A Twitteren közzétett „Micsoda?” kérdésével Orbán Viktor értésre adta ugyan, hogy Jens Stoltenberg nem beszélhetett Magyarország nevében, de egyértelműen és világosan mégsem szögezte le, hogy hazánk nem támogatja Ukrajna csatlakozását a nyugati katonai tömbhöz.
A NATO úgy reagált Orbán kétkedő kérdésére, hogy emlékeztette miniszterelnökünket arra a 2008. évi bukaresti határozatra, amelyben állást foglaltak Grúzia és Ukrajna NATO-tagsága mellett.
Csak remélni lehet, hogy miniszterelnökünk nem tétovázik leütni a magas labdát! Kijev ugyanis 2008-ban, az úgynevezett „Majdan-forradalom” előtt hat évvel még tiszteletben tartotta a kárpátaljai magyarok jogait. Nem lehetett arra hivatkozni, amire most, hogy lábbal tiporja őket, és hogy származási alapon őshonos és nem őshonos nemzetiségekre kategorizálja Ukrajna sokszínű népességét, alsó és felsőrendű klasszra tagolva. Háború sem dúlt Ukrajnában 2008-ban, most viszont dúl. Márpedig a NATO alapszerződése kizárja háborúban álló ország felvételét. S bár a NATO vezető hatalmai saját szabályaikra is egyre jobban fittyet hánynak, odáig azért még nem mentek el, hogy a konszenzus elvének nyílt felrúgásával taggá avassanak egy olyan államot, amelynek tagságát a szövetség akár egyetlenegy tagja is ellenezné.
Bár lehet, hogy ennek is eljöhet az ideje. A külügyminiszterek április 4-i legutóbbi tanácskozásán átnyúltak Magyarország feje fölött, és annak dacára is meghívták rá Kuleba ukrán külügyminisztert, hogy a magyar kormány ellenezte a NATO-ukrán tanács összehívását. Az eset, melyet Szijjártó Péter külügyminiszter egyszerűen tudomásul vett, precedenst teremtett, és az Ukrajna tagságáról folytatandó tanácskozás előjátékának bizonyult. A magyar engedékenység lehetőséget nyitott arra, hogy Stoltenberg április 20-án meghívja Zelenszkijt a NATO júliusi vilniusi csúcsértekezletére, hogy hivatalosan is átadják neki a felkérést, legyen Ukrajna a NATO tagja.
Békepárti kormányunk nem először tett engedményt háborúpárti NATO szövetségeseinek. Noha magyar területen és légtéren át nem engedélyezi a fegyverszállítást Ukrajnába, más tekintetben nem gördített akadályt a kollektív fegyverszállítás útjába. NATO hadvezetési pont működtetésére adott felhatalmazást Székesfehérváron, és idegen katonák honi állomásoztatását engedélyezte. Az orosz energiahordozók behozatalának tilalma alól kért és kapott felmentésével egyidejűleg kivétel nélkül megszavazta a szövetségesek összes oroszellenes szankcióját is. Oroszországgal kötött kétoldalú megállapodásokat szegett meg, emiatt Moszkva ellenlépésekre kényszerült Budapesttel szemben. Hazánk immár nemcsak az Európai Unió tagjaként szerepel az Oroszországgal szemben barátságtalanul viselkedő országok listáján, hanem Magyarországként is.
„Kállay kettőse” közepette Orbán Viktor belehajszolta magát egy rendkívül rövidlátó politikába: Ukrajna NATO-tagságát a kárpátaljai magyarokkal szembeni bánásmódtól tette függővé. Könnyen mondhatja erre a NATO, hogy Ukrajna győzelme Oroszország ellen fontosabb kérdés, mint a kárpátaljai magyarok autonómiája. A magyar kormány kisebbségi jogok iránti elkötelezettségéből még arra sem futotta, hogy ne csak a mi kisebbségünk elnyomását és jogfosztását kifogásolja, hanem másokét is. Hiszen nálunk sokkal népesebb nemzetiségeket is érint. Pl. az oroszokat. Arról nem is szólva, hogy 2014-2022 között Kijev 13 ezer oroszt gyilkolt meg a Donbász ellen folytatott háborújában, azóta pedig további 4-5 ezret.
Elvi politika híján gyenge lábon áll a magyar békediplomácia.
A tőke szabadságának védelme a NATO karjaiba taszítja, hiszen a NATO a közös rendszer legfőbb védereje. A nemzeti érdek viszont a békéhez fűződik. A békés megállapodáshoz, a kiegyezéshez Oroszországgal.
Nem elég „micsodát” kérdezni, annál sokkal több kell! Tudomásul kell venni Oroszország jogos biztonsági követeléseit, és ki kell egyezni vele!
Az Orbán-kormány történelmi felelősséggel tartozik az ország békéjének megőrzéséért. Ukrajna NATO felvétele szöges ellentétben áll a magyar nemzet békéhez fűződő érdekével. Ha a kormány nem áll végre a sarkára, és nem mond nemet szövetségeseink Ukrajnával kapcsolatos háborús terveire, a „Kállay kettős” oda vezethet, ahová annak idején: katasztrófához, különbéke helyett.
Ukrajna NATO-tagságával Magyarország közvetlen részesévé válna a NATO háborújának Oroszország ellen.
Ezért nekünk nem Ukrajna NATO-tagságához fűződik érdekünk, hanem Ukrajna semlegességéhez, demilitarizálásához, neonáci köreinek kiiktatásához. Mindahhoz, ami igazságos békét, kölcsönös biztonságot, egyenjogú együttműködést hozhat Európának, hazánknak, és a kárpátaljai magyaroknak.
Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke
Ukrajna bevonása a NATO-ba igazolja az orosz katonai beavatkozást
Moszkva, 2023. április 21. péntek (MB)
A Kreml szóvivője útján pénteken közölte, helyénvalónak és igazoltnak tartja ukrajnai katonai beavatkozását amiatt, hogy Ukrajnát be akarják vonni a NATO-ba – jelentette a Magyar Békekör tudósítója.
Dmitrij Peszkov szóvivő a NATO főtitkára és az ukrán elnök előző napi kijevi tárgyalására reagálva nyilvánvalónak nevezte, hogy a NATO kitart Ukrajna felvétele mellett a katonai szövetségbe. „Elnökünk jóval a különleges katonai művelet előtt beszélt már ennek a veszélyéről. Aki egy kicsit is használja a fejét, láthatja, mennyire megalapozottan hozta meg döntését a művelet megindításáról Oroszország biztonsága érdekében. Hiszen agresszív blokkal van dolgunk, amely ellenségnek tekinti hazánkat és megsérti hazánk biztonságát” – mondta.
A Kreml szóvivője nem tért ki arra, mit fog tenni Oroszország, hogy meghiúsítsa Ukrajna NATO-felvételét.
A Békekör tudósítója felhívta a figyelmet arra, hogy Moszkva időről-időre jelezte, nem lép vissza az ukrajnai hadművelet céljaitól, hanem érvényt fog szerezni azoknak.+++
Kárpátaljai „menekültek” zaklatják a fiatal lányokat Kerepesen
Kerepes polgármestere egy videóban közölte, hogy két bejelentést is kapott a héten arról, hogy befogadott kárpátaljai férfiak zaklatják a helyi fiatal lányokat. Gyuricza László leszögezte: nem tűri tovább, és ezentúl zéró toleranciával kezeli az ilyen eseteket.
Gyuricza László, Kerepes polgármestere közösségi oldalán számolt be arról, hogy a befogadott kárpátaljai férfiak fiatal lányokat követtek és zaklattak a településen. A lányok sírva menekültek el előlük.
Közölte azt is, hogy két bejelentést kapott a helyi munkásszállóról, hogy az ottani kárpátaljai emberek szombaton és szerda este két fiatal lányt vegzáltak. Az egyik 16, a másik 22 éves. A polgármester azt mondta: ezentúl zéró toleranciával kezeli az ilyen eseteket.
„Lehet menni csecsenekkel keménykedni”
Gyuricza László beszélt a sértettek szüleivel, majd személyesen látogatott el a problémás családokhoz, és határozottan közölte velük, hogy ez nem elfogadható tovább.
Egy légyzümmögést sem akarok hallani. Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy nem tudnak viselkedni. Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy a kerepesi fiatal lányokat zaklatják. Mit képzelnek maguk, hogy így viselkednek itt? Lehet menni csecsenekkel keménykedni. Becsüljék meg, hogy befogadtuk ide magukat. Nem szégyellik magukat?
– szólalt fel a polgármester.
Mindemellett a rendőröknek is eligazítást tartott, akiktől egy „erős, demonstratív mozgást” kért a városon belül. Hozzátette: a cél a lakosság szubjektív biztonságérzetének a javítása.
Tisztában vagyok azzal, hogy jogvédők hadserege védi a normalitást tipró embereket! Tisztában vagyok azzal, hogy támadni fognak azért, mert kiállok a rendért, a zaklatott kislányokért! Viszont álláspontom alapján egy apának, férfinak, polgármesternek kötelessége megvédenie a családját, a rá bízott közösséget!
– közölte.
Hozzátette: amíg ő Kerepes vezetője, nem fogja tűrni, hogy fiatal lányokat zaklassanak, és más bűncselekmények ellen is harcolni fognak.
(index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Gyuricza László, Kerepes polgármestere FIGYELMÉBE ajánljuk: NEM CSAK POLITIKAJI, DE FÉFIJÚI SZOLIDARITÁS IS VAN ÁM A VILÁGON! Ennek szellemében talán a kerepesi kisnaccságákat kéne móresre tanítani: NE RISZÁLGASSANAK A kárpátaljai – a háború borzalmai elől menekülő „magyar” fiatalemberek – előtt!
Egy békepárti térség polgármestere pedig CSAK NE USZIGASSON SENKIT SE „keménykedésre”! Hiszen pontosan a „keménykedések” elől menekültek ide vajdaságba ezek a békeszerető/békességre vágyó, szerencsétlen sorsú kárpátaljai „magyar” legények!
Ííjjjáájj Lijonárdó! Hát nem aszonta, hogy kemínykeggyünk a cseccsenekkee!
-Merhát vannak itt cseccsen lyányok is? Osztann hun vannak hát?
A magyarok többsége szerint atomháborút kockáztat Európa
A magyarok többsége (54 százalék) valós veszélynek érzi, hogy az orosz–ukrán háborúból akár világháború is lehet és többségben (55 százalék) vannak azok is, akik szerint a háború folytatása esetén az egyik fél akár atomfegyvert is bevethet – derült ki a Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásából.
A kutatás szerint több mint egy évvel ezelőtt, az orosz–ukrán háború kitörésekor sokan gondolták úgy, hogy a háború hamar véget fog érni. Azóta azonban szinte csak olyan lépések történtek, amelyek a háború eszkalálását szolgálják. Oroszország részleges mozgósítást rendelt el, az Európai Unió pedig már nem csak gazdasági szankciókat vet ki, de egyre több halálos fegyvert szállít a háborús övezetbe.
Mára világossá vált, a háborút egyik fél sem tudja megnyerni. Fontos kérdés ezért, hogy a magyarok hogyan ítélik meg ebben a helyzetben a háború folytatásának harctéri következményeit
– fogalmazott a Nézőpont Intézet.
A NÉZŐPONT INTÉZET KUTATÁSA SZERINT A MAGYAR VÁLASZTÓK ABSZOLÚT TÖBBSÉGE (54 SZÁZALÉK) VALÓS VESZÉLYNEK ÉRZI, HOGY A SZOMSZÉDBAN DÚLÓ REGIONÁLIS KONFLIKTUS VILÁGMÉRETŰVÉ VÁLIK.
Az optimisták táborába a szavazók 42 százaléka tartozik. A kormánypártiak háromnegyede (72 százalék) érzi úgy, az orosz–ukrán háború folytatásával egy újabb világháború kitörését kockáztatjuk, negyedük (25 százalék) bizakodó, és nem tartja ezt valós veszélynek.
Az ellenzéki szavazók több mint harmada (39 százalék) szintén valósnak tartja a világháború kockázatát, többségük (59 százalék) azonban nem tartja elképzelhetőnek a háború ilyen mértékű eszkalációját.
Az atomfegyverek használatának veszélye
A közleményükben kitérnek arra is, hogy mivel Oroszország és több, fegyvert szállító nyugati ország is atomhatalomnak számít, és már szegényített urán tartalmú fegyverek is megjelentek a háborús övezetben,
SZINTÉN FONTOS KÉRDÉS AZ ATOMFEGYVEREK BEVETHETŐSÉGE.
A magyarok többsége (55 százalék) vélekedik úgy, hogy az orosz–ukrán háború folytatásában fennáll az atomfegyverek használatának veszélye, ezzel szemben 41 százalék nem tartja valósnak ennek kockázatát.
A Nézőpont felmérése szerint azok, akik reális veszélynek látják az orosz–ukrán háború világháborúvá szélesedését, jóval nagyobb arányban (81 százalék) tartanak az atomfegyverek bevetésétől, s csak 16 százalékuk tart egy atomfegyverek nélküli világháborútól.
Azok körében, akik nem tartanak a világméretű konfliktustól (77 százalék), többnyire nem tartanak a nukleáris fegyverek pusztításától sem. Ugyanakkor 21 százalékuk a világháború kockázata nélkül is elképzelhetőnek tartja az atomfegyverek bevetését a helyi konfliktusban.
A békepárti kormányfő munkájával egyetértő szavazók közel háromnegyede (70 százalék) tartja reális veszélynek az atomfegyverek bevetését, míg negyedük (28 százalék) bízik abban, hogy ez nem valós veszély
– fogalmaznak, majd kitérnek arra, hogy ugyanakkor az ellenzéki szavazók azonban ennél is megosztottabbak ebben a kérdésben, hiszen 41 százalékuk szintén tart a nukleáris fegyverek bevetésétől, s 55 százalékuk gondolja úgy, hogy nem fog atomháborúvá alakulni az ukrajnai konfliktus – áll a felmérésben, amit az MTI összegzett. (index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…A békepárti kormányfő munkájával egyetértő…” – itt pedig a folyamatosan MÁR – MÁR A POLGÁRHÁBORÚS USZÍTÓ – vajda békepártivá minősítése nem egyéb, mint egy a fizikai létét, a begyűjtött harácsot és a hatalmát – befolyását rettegve féltő pávatáncos bűnöző átminősítése a qrmánypárti „nézőpontok” szerint, aki abban reménykedik, hogy „békevágya” és elképzelései bejönnek!
HÁT ÓRIÁSIT TÉVED!
Egy atomháborúra az esélyünk cca. 50 százalék! A VESZÉLY ELŐIDÉZŐJÉRŐL ITT ÉS MOST TALÁN FÖLÖSLEGES ÉRTEKEZNÜNK! (Szerintünk a Kollektív Nyugat az, és annak a terveit BÁRMI ÁRON KIVITELEZNI KÉSZ LEGFŐBB latorszervezete, a NATO!)
A gorbacsovi RENDSZERELÁRULÁS következményeként sodródtott az emberiség ebbe a KILÁTÁSTALAN HELYZETBE, amikor KOLLEKTÍVE NEM TUDHATJUK, HOGY LESZ – E EGYÁLTALÁN HOLNAP!
Holnap az TALÁN LESZ! DE LESZ HOLNAPUTÁN?
A balrad.hu adminjaként JÓMAGAM ÚGY VÉLEM: HA LESZ, AZ ÓRIÁSI SZERENCSÉJE LESZ AZ EMBERISÉGNEK! Amire úgy 10 százalék esélyt látok most! Hiszen az USA – NATO – EU martalócszövetség mindent elkövet 106 éve dédelgetett vágyainak megvalósítása érdekében! Persze ez a 10 százalék -bár a semminél több! – jól tudjuk: EBBEN AZ ESETBEN A VÉG! NEM AKAROK SENKIT SEM RIOGATNI, DE „A FEGYVER MÁR A SZÍNPADON VAN!” Azt pedig jól tudjuk, hogy „ha a szípadra bevisznek egy puskát, annak célja van! AZ A PUSKA ELŐBB – UTÓBB ELSÜL!” Hát jobb erre LELKILEG FELKÉSZÜLNÜNK!
„Békepárti” vajdánk pedig JOBB HA TUDOMÁSUL VESZI: HA VALAKI NAGYOT FOG BUKNI, HÁT AZ PONTOSAN Ő LESZ!
Mégpedig – MEGLEHET – a világvéget megelőző „SZÍNES FORRADALOM” MIATT! Amit pedig éppen az ő móresre tanítása érdekében szervez ELLENE A GAZDÁJA! A többiek okulására!
Megtaláltuk a titkát, hogy miért megy lefelé a magyar életszínvonal
A térség hat országát összehasonlítva a magyarok életszínvonala a harmadik helyről az ötödikre esett vissza 15 év alatt.
A rendszerváltás óta hangoztatott elképzelés, hogy a magyar életszínvonal előbb-utóbb utoléri az osztrákot. Az eurostat adatai szerint csak egy „füstbe ment tervnek” nevezhető. Jottányit sem közeledtünk a sógorokhoz.
Életszínvonalunk helyzetét az ekvivalens jövedelem mellett jól kifejező másik mutató, a háztartások fogyasztása. E tekintetben pedig még rosszabbul állunk. Ebben a szegmensben már csak a bolgárokat előzzük meg.
Forrás: HVG
A Gazdaságkutató Zrt. (GKI) adatai szerint a helyzet folyamatosan romlik 2010 óta: a megfelelő adatokkal rendelkező 25 tagállam közül az euróban mért keresetek esetében a 21. helyről a 23. helyre estünk vissza, míg a vásárlóerő paritásos mutatóban maradtunk a 22. helyen.
A nettó keresetek növekedése az EU néhány országában (2010 = 100, euró és PPS, forrás: GKI)
A rendelkezésekre álló eurostat adatok a háború előtti időszakot mutatják. A KSH frissebb számai szerint életszínvonalunk 2022-ben valószínűleg tovább romlott, hiszen a reálkeresetek most éppen a 2020-as csúcsok körüli szintre estek vissza.
Jó hír viszont, hogy megtaláltuk a magyar életszínvonal problémájának titkát. A kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy Magyarország jobban teljesít és ha válság van, abból is csak még jobban kerülünk ki. A helyzetre jó analógiát mutat egy korábbi focimeccs. Képzeljék el, hogy Orbán Viktor, egykori focistaként nagy erővel előre rúgja a magyar gazdaság labdáját és az mégis a háta mögé kerül a külső körülmények miatt. Ilyenkor jön a gondolat, hogy a hibás Brüsszel, Gyurcsány vagy Soros. Na most akkor a focimeccs közvetítője nagyot vétett. Ő ugyanis úgy mondta, a kirúgást elvégző focista nem volt elég körültekintő.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…a helyzet folyamatosan romlik 2010 óta…”
-No persze EZ IS CSAK EGY SOMMÁS MEGÁLLAPÍTÁS! Ami akár igaz is lehet, de a kérdés az, hogy mihez képest!
„…A térség hat országát összehasonlítva a magyarok életszínvonala a harmadik helyről az ötödikre esett vissza 15 év alatt. A rendszerváltás óta hangoztatott elképzelés, hogy a magyar életszínvonal előbb-utóbb utoléri az osztrákot. Az eurostat adatai szerint csak egy „füstbe ment tervnek” nevezhető. Jottányit sem közeledtünk a sógorokhoz…”
„…A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA…”
HELYBEN IS VAGYUNK! A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA… Alább kettő – az ezt tanúsító – 2017 szeptember közepén megjelent anyag a Bal-Rad – ról:
Bayer Zsotya összetereli a vajda birkáit egy jó kis cápabámulásra
Bayer Zsolt kormánypárti publicista és Fidesz-párttag a Hír TV Sajtóklub című műsorában vasárnap este arra kérte a békemenet résztvevőit, hogy menjenek el Ferenc pápa Kossuth téri miséjére jövő vasárnap.
„Mielőtt belekezdenénk a mai témákba, arra szeretném kérni a nézőinket (…) de talán a békemenet résztvevőit, hogy 30-án délelőtt, jöjjenek el a Kossuth térre, Ferenc pápa szentmiséjére” – mondta a műsor elején.
Reméli, „rettenetesen sokan” lesznek, ez szerinte „nem csak lelkileg lesz fontos, de ennek politikai üzenete is lenne”. Beszélt arról is, az elmúlt hetekben, hónapokban sokan keresték a szervezőket, hogy mikor tartanak békemenetet, mert „elviselhetetlen mindaz, ami történik” velünk szemben, akár ha a „szeretve tisztelt szövetségeseinket, akár a hazai ellenzéket” nézzük. „Harmincadika délelőtt legyen egy igazi békemenet a Kossuth téren, várjuk önöket” – mondta.
Bayer korábban demens vénembernek, gazembernek nevezte Ferenc pápát, a Hír TV stúdiójában most vele szemben ülő Bencsik András pedig arra jutott, hogy a pápa „keresztényellenes magatartást folytat”, mellyel „súlyos kárt okoz a keresztény világnak”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: (HELYETT) egy kisemlékeztető szösszenet az infovilag.hu – ról:
„Alaposan felizzította a kedélyeket a héten a bejelentés: április végén háromnapos látogatást tesz Magyarországon I. Ferenc pápa. A bejelentés több, mint meglepő, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy a római katolikus egyház feje másodszor keres fel egy államot, az eddig megtett 41 külföldi útja sorában. Két éve már járt Magyarországon, igaz, rövid ideig a nemzetközi eucharisztikus kongresszuson és akkor hangsúlyozottan rövid időt töltött a Szépművészeti Múzeumban a magyar politikai vezetőkkel.
Most azonban más helyzet. A háromnapos látogatás kétségtelenül Magyarországnak szól, méghozzá úgy, hogy pénteken délelőtt a köztársasági elnökkel, majd a szomszédságában tanyázó miniszterelnökkel is találkozik a pápa. Nehéz megérteni a diplomácia-protokolláris okokat, hogy vajon miért. A jelek szerint vagy nem működik jól a pápai nunciatúra magyarországi képviselete vagy nagyon-nagyon rövid a vatikáni diplomaták emlékezete. Segítek felidézni, hogy miért is furcsa ez a pápai kiállás a magyar politikai vezetés mellett. Akik – és ebben legyünk biztosak – egyfajta politikai áldásként állítják majd be I. Ferenc pápa budapesti látogatását.
Ugyanazok, akiknek a fizetett bértollnokai nem is olyan régen még „demens öregembernek” titulálták Ferencet, csak azért, mert a Földközi-tengerből kimentett menekülteket fogadott, és arra biztatta a katolikus egyház tagjait, hogy mutassanak keresztényi könyörületet az életüket mentő emberekkel szemben. A magyar katolikus egyház azokban a napokban lenyelte a nyelvét és hallgatott, mint a hal szatyorban.
Az argentin származású pápa pedig nagyon is jól tudja, hogy a katolikus egyház miféle legitimációt adhat egy-egy diktatúrának a puszta jelenlétével, hiszen személyesen is átélte Buenos Airesben a tábornokok véres leszámolásait a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Az a dosszié sincs még mindig megnyugtatóan lezárva, a Casa Rosada, az argentin elnöki palota előtt még mindig rendszeresen felvonulnak fehér fejkendőben a palota előtt, a Plaza de Mayo-n csütörtökönként a nyomtalanul eltüntetett hozzátartozók, főleg anyák és immár nagyanyák fehér fejkendőben.
Ha valahol, hát akkor a vatikáni diplomáciai szolgálatnál nagyon pontosan kell ismerniük mind a magyarországi politikai vezetés múltját, mind a jelenlegi, Európában és a civilizált világban egyre elszigeteltebb helyzetét. Én még emlékszem 1991-ben arra az ultraliberális, vagabund, szókimondó és néha a jóízlés határait is átlépő fiatalos pártra, amely az újságja címoldalán egyenesen „cápalátogatásnak” nevezte II. János Pál, a lengyel pápa magyarországi vizitjét. Nagyot fordult azóta a világ, és még nagyobbat fordult a Fidesz, ami nemcsak fiatalos merészségét és politikai tisztaságát vesztette el, de sokunk szemében minden hitelét is. Hiába hányják a tagjaik magukra annyit a keresztet, az elmúlt tizenkét év fényében rájuk égett, hogy fent és lent, tömegesen vétettek a hetedik parancsolat ellen, azt működésük központi elemévé tették. A hetedik parancsolat pedig így szól: Ne lopj!
Ezt a rendszert legitimálja háromnapos látogatásával Ferenc pápa, akármit mond is a szűkkörű találkozókon az őt fogadó vendéglátóknak, vagy bármit hirdet is a nyilvános szentmiséken. A Vatikánban nyilván jól tudják, hogy miért. És a magyar katolikus egyház ismét megnyugodhat, évekig megint nem kell szembenéznie sem a tagjai által elkövetett súlyos bűnökkel, sem Európa egyik legszégyenteljesebb rezsimjének, az Orbán-rendszernek a buzgó és aktív támogatásával. Mindez – tegyük hozzá – szépen hoz a katolikus konyhára, hiszen soha annyi palotát, kúriát, ingatlant, kórházat, egyetemet és iskolát nem kapott a magyar katolikus egyház, mint a múlt tizenkét évben. Annyit, hogy újabb állami tízezermilliók nélkül, pusztán a hívek adományaiból működtetni sem tudná azokat. Jól ismerjük a farizeus választ erre, hogy „az egyház közfeladatokat is ellát”.
Csak hát erről éppen a „közt” vagyis a népet nem kérdezték meg, hogy vajon tényleg akarja-e az adófizetők pénzét papi pompára költeni, vagy lenne annak jó helye a magyar költségvetésben máshol, például a szegény családok gyermekeinek a támogatásánál.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy az istenhit (már ha van valakinek) az egyik legszentebb magánügy, senkinek semmi köze hozzá. De fontos különbséget tenni az intézmény, vagyis az egyház és a hit között. A kettő ugyanis távolról sem ugyanaz. Nagyon nem.”
Nem mellesleg: Pedig hát volna véleményünk az egész RENDEZVÉNYRŐL!
Harckocsi csapatok. Amikor korábban a szovjet harckocsiiparról beszéltem, már hangsúlyoztam annak gyors fejlődési ütemét és a hazai gépek nagy szerkezeti tökéletességét. 1938-ra a harmincas évek elejéhez viszonyítva a harckocsigyártás több mint háromszorosára emelkedett. Az országok védelmének új követelményeivel kapcsolatban az SZK(b)P Központi Bizottsága és a szovjet kormány azt a feladatot adta a tervezőknek és a harckocsigyártóknak, hogy fejlesszenek ki olyan harckocsikat, amelyeknek a páncélzata és fegyverzete erősebb, s ugyanakkor igen mozgékonyak és üzembiztosak. Az 1939-1940-es években ragyogóan megoldottuk ezt a feladatot.
Tehetséges tervező munkaközösségeink Zs. J. Kotyin vezetésével kifejlesztik a KV nehéz harckocsit, M. I. Koskin, A. A. Morozov és N. A. Kucserenko vezetésével pedig a nevezetes T-34-es közepes harckocsit. A motorgyártók a nagy teljesítményű V-2 harckocsi Diesel-motort adták a hazának. A KV és a T-34-es a háború előtt kifejlesztett harckocsik közül a legjobbnak bizonyult. És a háború alatt is biztosan tartották fölényüket az ellenség hasonló típusú harckocsijaival szemben. Most már csak arról volt szó, hogy mihamarabb meg kellett kezdeni tömeggyártásukat.
Az SZK(b)P Központi Bizottságának utasítására a Honvédelmi Bizottság 1940 decemberében, miután tanulmányozta az új harckocsik gyártásának a helyzetét, jelentette a központi bizottságnak, hogy egyes üzemek nem teljesítik a tervet, hogy nagy nehézségek vannak a technológiai folyamat kidolgozásában, rendkívül lassú ütemben halad a csapatok felszerelése KV és T-34-es harckocsikkal. A kormány megtette a szükséges intézkedéseket. Ezzel párhuzamosan a SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa úgy határozott, hogy a Volgavidéken és az Urálban meg kell szervezni a harckocsik tömeggyártását. Ezeknek a határozatoknak rendkívüli jelentőségük volt az ország védelme szempontjából.
1939 januárjától 1941. június 22-ig a Vörös Hadsereg több mint 7000 harckocsit kapott. 1941-ben az ipar már mintegy 5500 db, különféle típusú harckocsit tudott gyártani. Ami a KV-t és a T-34-et illeti, ezekből a háború elejéig az üzemek 1861 darabot tudtak előállítani. Ez természetesen kevés volt. Gyakorlatilag az új harckocsik csak 1940 második felétől kezdtek érkezed a határ menti körzetek csapataihoz.
A dolog mennyiségi oldalával kapcsolatos nehézségekhez még szervezési problémák is járultak. Az olvasó talán emlékszik rá, hogy hadseregünk úttörő volt a nagy gépesített magasabbegységek – dandárok és hadtestek – felállításában. Ámde az ilyesfajta magasabbegységek felhasználását Spanyolország sajátos viszonyai közepette helytelenül értékeltük, és így hadseregünkben megszüntettük a gépesített hadtesteket. Mellesleg, már a halhin-goli csatában sokat értünk el a gyors, mozgékony harckocsi-magasabbegységek aktív alkalmazásával. Németország a hatalmas páncélos magasabbegységeket messzemenően alkalmazta az európai országok elleni agressziójában.
Sürgősen vissza kellett tehát térni a nagy harckocsi-magasabbegységek felállításához.
1940-ben megkezdődik az új gépesített hadtestek, harckocsi- és gépkocsizó hadosztályok megalakítása. 9 gépesített hadtest alakult. A vezérkar 1941 februárjában még nagyobb szabású tervet dolgozott ki a páncélos és gépesített csapatok szervezésére, mint ahogy ez az 1940. évi kormányhatározatokban szerepelt.
Figyelembe véve a német hadsereg páncélos csapatainak számát, a népbiztos és én kértük, hogy a gépesített hadtestek felállításánál használjuk fel a már meglevő harckocsidandárokat, sőt még a lovas magasabbegységeket is, mivel ezek „manőverező szellemük” tekintetében a legközelebb állnak a harckocsicsapatokhoz.
Sztálin, mivel nyilván nem volt határozott véleménye erről a kérdésről, habozott. Az idő haladt, és csak 1941 márciusában született meg a határozat az általunk kért 20 gépesített hadtest felállításáról.
Mi azonban nem számoltunk harckocsiiparunk objektív lehetőségeivel. Az új gépesített hadtestek teljes felszereléséhez csupán az új harckocsikból 16 600 darabra, összesen pedig mintegy 32 000 darab harckocsira lett volna szükség. Ennyi gépet pedig egy év alatt sehonnan sem tudtunk előteremteni, ezenkívül a technikai és parancsnoki káderekben is hiány volt.
Ily módon a háború kitöréséig a felállítandó hadtesteknek alig a felét sikerült felszerelnünk. Pedig éppen ezek a hadtestek játszottak nagy szerepet az ellenség első csapásainak a visszaverésében. Azok a gépesített és harckocsihadtestek pedig, amelyek a háború kitörésekor szervezés alatt álltak, a hadászati tartalékok képzéséhez szolgáltattak alapot, és tevékenységük döntő módon nyilvánult meg a háború második szakaszában.
Tüzérség. Pontosított levéltári adatok szerint a Vörös Hadsereg 1939. január 1-től 1941. június 22-ig 29 637 tábori löveget, és 52 407 aknavetőt kapott az ipartól, s ha ehhez még a harckocsilövegeket is hozzáadjuk, akkor együttes számuk 92 578. Ezeknek a fegyvereknek a túlnyomó többsége az egységek és magasabbegységek állományába tartozó csapattüzérségé volt. A határ menti körzetek csapattüzérsége alapjában véve rendelkezett a rendszeresített lövegállománnyal.
Ezenfelül közvetlenül a háború előtt a Főparancsnoksági Tüzértartalékban hatvan tarackos és tizennégy ágyús ezredünk volt. A Főparancsnoksági Tüzértartalékra az egész tüzérségnek mintegy nyolc százaléka jutott. Ez rendkívül kevés volt.
1941 tavaszán elkezdtük tíz páncéltörő tüzérdandár felállítását, de júniusig nem sikerült őket teljesen feltölteni. Ráadásul a rossz terepjáró képességű tüzérségi vontató lehetetlenné tette a terepen való manőverezést, különösen ősszel és télen. És mégis a páncéltörő tüzérdandároknak rendkívül nagy szerepük volt az ellenség harckocsijainak a megsemmisítésében. Egyes esetekben ez volt az egyetlen megbízható eszköz az ellenség tömeges páncélos rohamainak feltartóztatására.
Kulik marsall, aki tüzérségi kérdésekben Sztálin fő tanácsadója volt, nem mindig tájékoztatta őt helyesen az egyik vagy másik tüzérségi vagy aknavető eszköz hatékonyságáról.
A háború elejéig a Tüzér Főcsoportfőnökség nem értékelte eléggé a nagy hatású reaktív fegyvert, a BM-13-t („Katyusa”), amelynek első sortüzei Orsa környékén megfutamították az ellenséges csapatokat. A Honvédelmi Bizottság csak júniusban határozta el sorozatgyártását.
Fegyvergyártóinknak elismeréssel kell adóznunk operatív és lelkes munkájukért. Minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy 10-15 nappal a háború kitörése után csapataink megkapják az első szállítmányokat ebből a félelmetes fegyverből.
Annak idején az aknavető fegyverzet terén is többet lehetett volna tenni. A program világos volt – az SZK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának 1940. január 30-i, az aknavetők és akna gránátok gyártásának növeléséről szóló határozata jelölte ki. A hadsereg azonban a 82 mm-es és 120 mm-es aknavetőkből csak a háború előtt kezdett kellő mennyiséget kapni. 1941 júniusában aknavetőink mennyiségileg és minőségileg már jelentősen felülmúlták a németek aknavetőit.
Sztálin a tüzérséget a háború fontos eszközének tekintette és nagy figyelmet szentelt tökéletesítésének. A fegyverzetügyi népbiztos a háború alatt D. F. Usztyinov, a lőszerügyi népbiztos a háború előtt és alatt B. L. Vannyikov, a tüzérségi fegyverek főkonstruktőrei pedig I. I. Ivanov és V. G. Grabin tábornokok voltak. Sztálin mindnyájukat jól ismerte, gyakran találkozott velük és teljesen megbízott szakmai képességeikben.
Híradó csapatok, műszaki csapatok. Vasutak és országutak. Az SZK(b)P Központi Bizottságának és a Népbiztosok Tanácsának 1940 közepén működő bizottsága helyesen mutatott rá arra, hogy a műszaki csapatok békelétszáma nem biztosítja normális felfejlődésüket háború esetén.29 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára f. 2, op. 75593, d. 14, 1. 59. *
A háború előtti időben növelték ezeknek a csapatoknak a létszámát, újakat állítottak fel, javult a műszaki csapatok általános kiképzése, a híradó csapatok szervezése és kiszolgáló személyzete, a magasabbegységek híradó főnökei többet foglalkoztak azzal, hogy a híradókat felkészítsék a háborús viszonyok közötti tevékenységre; a csapatok új műszaki felszerelést és híradó eszközöket kaptak. Ámde a műszaki és híradó csapatoknál levő hiányosságokat nem sikerült a háború elejéig kiküszöbölnünk.
Február végén a honvédelmi népbiztos és én részletesen megvizsgáltuk, hogyan halad az országhatár mentén húzódó megerődített terepszakasz építése, milyen állapotban vannak a vasutak, országutak és a távközlő berendezések.
F. Vatutyin, G. K. Malangyin és A. M. Vaszilevszkij tábornokok részletes jelentést tettek tapasztalataikról. E jelentésekből lényegében az alábbi következtetéseket vonhattuk le:
Az úthálózat Nyugat-Belorusszijában és Nyugat-Ukrajnában rossz állapotban volt. Sok híd nem bírta el a közepes harckocsik és lövegek súlyát, a köves utak pedig teljes felújításra szorultak.
Első helyettesem, N. F. Vatutyin részletes jelentést tett a népbiztosnak az összes határ menti körzetek vasútjainak az állapotáról.
– A határ menti vasutak kevéssé alkalmasak tömeges csapatszállításra – jelentette N. F. Vatutyin. – Erről a következő számok tanúskodnak. A Litvánia határai felé menő német vasútvonalak áteresztő képessége napi 220 szerelvény, ezzel szemben a mi, Kelet-Poroszország határa felé menő litván vasútvonalunké mindössze 84. Nem jobb a helyzet Nyugat-Belorusszija és Nyugat-Ukrajna területén sem: itt alig fele annyi vasútvonalunk van, mint az ellenségnek, e területekkel szemben. A vasúti alakulatok és az építő szervek 1941 folyamán nyilván nem tudják elvégezni a szükséges munkákat.
Válaszként a népbiztos közölte, hogy az SZK(b)P Központi Bizottságának utasítására a Közlekedésügyi Népbiztosság 1940-ben a nyugati vasútvonalak műszaki felújítására hétéves tervet dolgozott ki. Ám eddig semmi érdemleges nem történt a pályatestek átalakításán és egyéb elemi munkákon kívül, amelyek a vasúti berendezéseket alkalmassá teszik csapatok és fegyverek tömeges be- és kirakására.
Tudomásunk volt róla, hogy D. G. Pavlov, a Nyugati Katonai Körzet parancsnoka 1941. február 18-án jelentést terjesztett fel I. V. Sztálinnak, V. M. Molotovnak és Sz. K. Tyimosenkónak. (A jelentés száma 867. volt.) Kérte, irányozzanak elő jelentős összegeket útépítésre, s többek között ezt írta:
„Úgy vélem, hogy a nyugati hadszínteret okvetlenül fel kell készíteni 1941 folyamán, és ezért teljesen lehetetlennek tartom az építkezés több évre való elhúzását.”
I. Gapics vezérőrnagy, a Vörös Hadsereg híradó csapatainak főnöke jelentette nekünk, hogy nincs elég korszerű híradó eszköz, és hiányzik a kellő mennyiségű mozgósítási- és vastartalék.
Valóban, a vezérkar rádióhálózata RAT típusú rádióállomásokkal mindössze 39 százalékban, RAF típusú és az ezeket helyettesítő 11-AK és egyéb típusú rádióállomásokkal 60 százalékban, töltőaggregátokkal 45 százalékban stb. volt ellátva. A Nyugati Határmenti Katonai Körzet a rendszeresített rádióállomásoknak csak 27 százalékával, a Kijevi Katonai Körzet 30 százalékával, a Balti Katonai Körzet pedig 52 százalékával rendelkezett. Nagyjából hasonló volt a helyzet más rádiótípusok és a vezetékes híradás egyéb eszközei tekintetében is.
A háború előtt az volt a vélemény, hogy a frontok, a belső körzetek és a Főparancsnoksági Tartalék csapatainak a vezetésére háború esetén főként a Híradásügyi Népbiztosság és a Belügyi Népbiztosság katonai csapatainak az eszközeit fogjuk felhasználni. A főparancsnokság, a vezérkar és a frontok híradó központjai a Híradásügyi Népbiztosság helyi szerveitől mindent megkapnak, amire csak szükségük lesz, ám mint később kiderült, ezek nem voltak felkészülve a háborús viszonyok közti munkára.
A helyi hírközlő szervek állapotát még a hadgyakorlatokról, valamint a parancsnoki-törzsvezetési gyakorlatokról ismertem, amikor ezek szolgálatait bérleti alapon vettük igénybe. Már akkor kételkedtünk benne, hogy a helyi szervek háború esetén biztosítani tudják a fegyveres erők részére az állandó összeköttetést.
Mindeme körülmények következtében a magasabbegységek és a seregtestek parancsnokainak és törzseinek a felkészültségében volt egy hiányosság: nem tudták eléggé jól vezetni a csapatokat a háborús helyzet bonyolult és gyorsan változó körülményei között. A parancsnokok kerülték a rádióösszeköttetést, előnyben részesítették a vezetékes híradást. Ismeretes, hogy ez mire vezetett a háború első napjaiban. A belső rádióösszeköttetés a repülő-alegységeknél, a repülőtér-hálózatban, a harckocsi-alegységeknél és az olyan csapatoknál, ahol a vezetékes híradás általában nem alkalmazható, nem működött elég pontosan.
Sürgős intézkedésekre volt szükség, hogy rendbe szedjük a távbeszélő- és távíróhálózatot, valamint a rádió- és rádióközvetítő hálózatot. Földalatti kábelhálózat, amelyre a hadműveleti és hadászati vezetésnek van szüksége, egyáltalán nem volt.
A Híradásügyi Népbiztossággal megbeszéléseket folytattunk minderről, de eredménytelenül. És nem azért, mintha valaki feleslegesnek ítélte volna a munkát, hiszen teljesen nyilvánvaló volt, hogy meg kell javítani a híradás szervezését. A népbiztosság fizikailag képtelen volt teljesíteni a hadsereg követeléseit. Az ami 1940 végén és 1941 elején a helyi hírközlés és az egyes központok Moszkvával való összeköttetésének a megjavítása érdekében történt, nem oldhatta meg a feladatot.
Meghallgatva jelentéseinket, Tyimosenko ezt mondta:
– Egyetértek helyzetmegítélésükkel. De úgy vélem, aligha lehet valami komoly dolgot tenni, hogy azonnal kiküszöböljünk minden hiányosságot. Tegnap Sztálinnál voltam. Megkapta D. G. Pavlov táviratát és megparancsolta, közöljük vele, hogy jelenleg nincs lehetőségünk követelései teljesítésére, bár azok indokoltak.
Légierő. Már említettem, hogy a párt és a kormány mindig igen nagy figyelmet szentelt a szovjet repülés fejlesztésének. A Honvédelmi Bizottság 1939-ben határozatot hoz, hogy kilenc új repülőgépgyárat és hét repülőgépmotor-gyárat kell építeni. A következő évben a népgazdaság más ágainak még hét üzemét repülőgépek gyártására állítják át, és a gyárakat kitűnő felszereléssel látják el. A repülőgépgyártás így1940 végére 1939-hez viszonyítva több mint 70 százalékkal növekszik. Ezzel párhuzamosan a népgazdaság más ágaiból a repülőgépgyártásnak átadott üzemek területén új repülőgépmotor- és műszergyárak épülnek.
Ellenőrzött levéltári adatok szerint a Vörös Hadsereg 1939. január 1-től 1941. június 22-ig az ipartól 17 745 harci repülőgépet kapott, köztük 3719 új típusút.
A repülés fejlődésében új szakasz kezdődött. Gyakorlatilag teljesen felújítják a Központi Állami Repülésügyi Intézetet, és új hadirepülő tervezőiroda létesül. Tehetséges tervezők, mint Sz. V. Iljusin, A. I. Mikojan, Sz. A. Lavocskin, V. M. Petljakov, A. Sz. Jakovlev és fiatalokból álló munkaközösségeik a JAK 1-et, a MIG-3-at, a LAGG-3-at, az IL-2 csatarepülőgépeket, a PE-2-es zuhanóbombázót és sok más- összesen mintegy húsz típust adnak a hadseregnek.
1940 végén-1941 elején megindul a harc a legjobb repülőgéptípusok sorozatgyártásának a meggyorsításáért. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és Sztálin sok időt és figyelmet szentel a repülőgéptervezőknek. Elmondhatjuk, hogy a repülés Sztálinnak bizonyos mértékben kimondottan szenvedélyévé vált.
Az ipar azonban mégsem tudott lépést tartani az idők követelményeivel. A háború küszöbén a régi konstrukciójú gépek voltak túlsúlyban. A gépeknek mintegy 75-80 százaléka repülési és technikai mutatóit tekintve elmaradt a fasiszta Németország hasonló típusú repülőgépei mögött. Az új gépek tömeggyártása éppen hogy elkezdődött, korszerű gépekkel legfeljebb a csapatok 21 százalékát tudtuk felszerelni.
Igaz, a repülő-magasabbegységek száma erősen megnövekszik – 1941 júniusáig a harci repülőezredek száma 1939-hez viszonyítva jelentősen nő. A vadász-, a csata- és a bombázórepülők legmagasabb egysége a hadosztály lesz, amely rendszerint vegyes, és négy-öt ezredből áll. Minden ezredben négy-öt század van.
A légierő ilyen szervezési rendszere lehetővé tette a különböző repülőcsapatnemek és a repülők, valamint a szárazföldi erők legjobb harci együttműködését. Közvetlenül a háború előtt a légierő legfontosabb csapatnemei között a következő volt az arány: bombázók – 45 százalék, vadászok – 42 százalék, csatarepülők, felderítők és egyebek – 13 százalék.30 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára, f. 35, op. 107559, d. 13, 1. 160. *
1940 végén a honvédelmi népbiztos és a vezérkar a légierő parancsnokával és törzsével közösen javaslatokat dolgoz ki és terjeszt az SZK(b)P Központi Bizottsága elé a légierő átszervezéséről és újrafelfegyverzéséről. Javaslatainkat gyorsan megvizsgálták és jóváhagyták.
A Vörös Hadsereg légierejének újjászervezéséről szóló rendelet előírta, hogy új repülőegységeket kell alakítani (106 repülőezredet), ki kell szélesíteni és meg kell erősíteni a légierő tanintézeteinek hálózatát és a harci magasabbegységeket új mintájú repülőgépekkel kell felszerelni. 1941 május végéig 19 ezredet sikerült felállítani és majdnem teljesen feltölteni.
A légierő erősítése terén nemsokára újabb lépés történt – az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa 1941. április 10-én határozatot hoz a légierő hadtáprendszerének átszervezéséről. A rendelet úgy szólt, hogy a hadtápot a területi elv lapján kell megszervezni a légierő harci egységei és magasabbegységei közül ki kell venni a hadtáp szerveit és intézményeit, légi báziskörzeteket és földi repülőkiszolgáló zászlóaljakat kell alakítani.
A légi báziskörzetek azután a hadsereg-, a körzet-, és frontrepülőerők hadtápszervei lettek. A körzet állományában minden hadosztályhoz egy légi bázis tartozott. Ezek egyesítették magukban a repülőterek kiszolgáló zászlóaljait, amelyekből minden repülőezredre egy jutott. A felderítő és csapatrepülők rendszeresített hadtápja változatlan maradt. A légierő hadtápjának új, rugalmasabb szervezésére 1941 júliusában kellett áttérni. Befejezésére a háború folyamán került sor.
A lehetséges hadműveletek jellegét megítélve jól láttuk, hogy jelentősen növelni kell a légideszant-csapatokat. 1941 áprilisában megkezdődik öt légideszant-hadtest szervezése. Ezeket június 1-ig sikerült személyi állománnyal kiegészíteni, de nem volt elég harci technikájuk. Ezért a háború elején a légideszant-csapatok feladatait csak a régi légideszant-dandárok tudták ellátni, amelyeket új hadtestekbe vontunk össze, az új magasabbegységek személyi állományának többségét pedig lövészerőként alkalmaztuk.
1941 februárjában az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa kiegészítő tervet hagyott jóvá repülőterek építésére. A terv szerint a nyugati körzetekben 190 új repülőtérnek kellett épülnie. A háború kitörésekor teljes erővel folyt a repülőterek építése, túlnyomó többségük azonban nem készült el teljesen.
Egészben véve a háború a széles körű átszervezés, az új gépek rendszeresítése, a hajózó és technikusi állomány növelése szakaszában találta légierőnket. Valóban bonyolult körülmények közti felszállásokra csak egyes magasabbegységek tudtak felkészülni, éjszakai felszállásokra pedig a repülőállománynak legfeljebb 15 százaléka. A légierő parancsnoksága a figyelmét elsősorban az új gépeken repülő személyi állományra fordította, és némileg kevesebbet törődött azzal, hogy a régi típusú gépek harckészültségét fenntartsa.
A szó szoros értelmében repülésünk egy-másfél év alatt tökéletesen megújulhatott, hatalmas harci erővé válhatott volna.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Zaharova nevetségessé tette Melnyik követelését a szövetségesekhez, hogy lépjék át az összes vörös vonalat
Zaharova „megkritizálta” Melnyik ukrán külügyminiszter – helyettes azon követelését hogy a nyugati donorállamok növeljék tízszeresére a Kijevnek eddig nyújtott támogatásukat.
MOSZKVA, április 23. – RIA Novosztyi.
Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova a Telegram csatornáján nevetségessé tette az ukrán külügyminisztérium helyettes vezetőjének, Andrej Melnyiknek a nyugati szövetségeseihez intézett felszólítását, hogy lépjenek át minden vörös vonalat.
Bejegyzésében az ukrán diplomata szavait idézte a Kijevnek nyújtott „katonai segítség megtízszerezésének” szükségességéről”.
„És még a gatyátokat is!” – írta Zaharova, és egy rövidnadrágos hangulatjelet is odabiggyesztett az üzenethez.
Korábban Andrej Melnyik ukrán külügyminiszter – helyettes felszólította a szövetségeseket, hogy lépjenek át minden vörös vonalat a fegyverellátásban. Véleménye szerint a nyugati partnerek nem tesznek meg mindent Kijev támogatásáért, ezért a politikus az ukrán félnek küldött katonai segélyek tízszeresére emelését szorgalmazta. E terv megvalósításaként azt javasolta, hogy a nyugati országok GDP – jük egy százalékát fordítsák fegyvervásárlásra az Ukrán Fegyveres Erők számára. (ria.ru)
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
