Kiszivárgott a Kreml terve, egy uniós tagállamot vettek célkeresztbe
Az orosz állam Németországban a szélsőjobboldalt és a szélsőbaloldalt felhasználva igyekszik Ukrajna-ellenes demonstrációkat szervezni – ez derült ki néhány, az orosz titkosszolgálat köreiből kiszivárgott dokumentumból.
Az iratokat – amelyeket európai hírszerzők szerezték meg – a The Washington Postnak sikerült megtekintenie. A lap azt írta, hogy a dokumentumok 2022. július és november közt keletkeztek, és az iratok tanúsága szerint az orosz vezetésben először szeptemberben merülhetett fel az ötlet, hogy a németországi szélsőbaloldalt és szélsőjobboldalt,
EGY MAGÁT „BÉKEPÁRTINAK” VALLÓ, AZ UKRAJNÁNAK SZÁNT FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK LEÁLLÍTÁSÁÉRT KÜZDŐ KOALÍCIÓBA SZERVEZZÉK ÖSSZE.
Azóta ez a jelek szerint meg is történt. Február 25-én például Berlinben, a brandenburgi kapunál egy 13 ezres demonstrációt tartottak, amelyen a szélsőbaloldali német Die Linke, és a szélsőjobboldali AfD szimpatizánsai együtt tüntettek a fegyverszállítások leállításáért.
A rendezvényen felszólalt Sahra Wagenknecht, a Die Linke kancellári ambíciókkal is rendelkező parlamenti képviselője is. A politikus azt mondta, hogy nem szabad harckocsikat adni Ukrajnának mert azokat (a második világháború után) ismét arra fogják felhasználni, hogy „orosz nőkre és férfiakra lőjenek velük”. A The Washington Post szerint a tömegben ott volt Jürgen Elsässer, a szélsőjobboldali Compact magazin főszerkesztője is, és a magazin borítóján nemrég Wagenknechtet „a lehető legjobb kancellárként szerepeltették”.
Az amerikai lap azt írta, hogy a kiszivárgott dokumentumokban tanúsága szerint a Kreml vezetése tavaly ősszel megparancsolta az orosz politikai stratégáknak, hogy Németországra próbáljanak meg felépíteni egy háborúellenes mozgalmat,
AMELYET AZTÁN EGÉSZ EURÓPÁRA KITERJESZTHETNEK, ÉS EZZEL MEGPRÓBÁLHATJÁK CSÖKKENTENI UKRAJNA KÜLFÖLDI KATONAI TÁMOGATÁSÁT.
Az iratokban azt is részletezték, hogy az orosz stratégák milyen lépéseket tettek ennek érdekében. A cél az volt, hogy a háborúellenes koalíció legalább egy választáson – akár egy tartományi/önkormányzati választáson is – győzni tudjon, és hogy az AfD támogatottságát az akkori 13 százalékról új szintre emeljék. A szélsőjobboldali pártnak legalább egy kampányszöveget is írtak ehhez, bár ezt egyelőre nem használták fel.
A hidegháború időszakából már ismerjük ezt, a szovjetek akkor is befolyásolni, manipulálni próbálták a háborúellenes mozgalmakat
– mondta minderről egy német biztonsági tisztviselő.
A The Washington Post kérdéseire válaszolva Sahra Wagenknecht azt mondta, hogy semmilyen formában nem kíván együttműködni az AfD-vel, és hogy „abszurdnak” tartja a feltételezés, miszerint őt befolyásolhatták volna az oroszok. Az utóbbi hónapokban (miután a Kremlben megszületett a terv) azonban a szélsőjobboldali párt látványos gesztusokat tett felé: rendszeresen dicsérték őt a parlamentben és tömegrendezvényeiken, Björn Höcke, az AfD türingiai elnöke pedig odáig ment, hogy meghívta a pártba is Wagenknechtet.
Az AfD nem kívánt reagálni a The Washington Post kérdéseire, azonban a párt egyik parlamenti képviselője azt mondta a lapnak: nem lepné meg, ha az oroszok tényleg fontolóra vették volna az AfD befolyásolását, de eközben azt állította, hogy nem ők alakítják a párt politikáját. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő – ugyancsak a lap kérdéseire – válaszolva azt nyilatkozta:
Ez 100 százalékig hamis. Máskor sem avatkoztunk be [más országok ügyeibe], és most tényleg nincs erre időnk sem.
Ennek ellentmond, hogy a lapnak egy másik AfD-s poltikus és Wagenknecht egyik közeli szövetségese is elismerte, hogy kapcsolatban álltak a Kreml bizonyos tisztviselőivel és az ő megbízottjaikkal. Nem véletlen az sem, hogy az AfD három parlamenti képviselője tavaly szeptemberben Oroszországba és a megszállt ukrajnai területekre akart volna utazni (az utazást végül az utolsó napban mondták le amiatt, hogy a német közvélemény felháborodott ezen). (index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hogy ezek a zoroszok micsoda őrületes ajjaságokra képesek?! Nyilvánvaló, hogy galád céljaikat elérhessék! EZEK TÁN MÉG RENDSZERVÁLTÁSOKAT IS KÉPESEK LENNÉNEK KIROBBANTANI A KOLLEKTÍV NYUGAT ORSZÁGAIBAN, CSAKHOGY A SAJÁT ORSZÁGUKAT BIZTONSÁGBAN TUDJÁK! ILYENEK EZEK!
Bizony ilyenek! TANULÉKONYAK! Volt és van honnan ötleteket csenniük! Hiszen 1917 óta KÉNYTELENEK VÉDEKEZNI a hol forró, hol pedig hidegháborús cselvetések és akciók ellen!
Amikor pedig a Kollektív Nyugat ELLENÜK ALKALMAZOTT MÓDSZEREIT MEGPRÓBÁLJÁK ÁTVENNI, azonnal – persze kimondatlanul – ötlettolvajlással illeti őket a Kollektív Nyugat!
Amely hiszi és vallja: AMIT Ő MEGTEHET, AZ TILOS A ZOROSZOKNAK! Mert csak!
Mápedig – legalábbis a balrad.hu szerint – EZ EGY VÉGZETES TÉVHIT!
Ma már nem megy ritkaságszámba a hamvak Dunába eresztése, szétszórása. Sokan ezt követően emlékhelyet állítanak a parton szeretteiknek, Dunaújvárosban a kompkikötő melletti területen. Az engedély nélkül létesített sírkertnél jártunk a Duna árhullámának tetőzése után.
A Duna a teljes hazai szakaszán árad a napokban – közölte az Országos Vízjelző Szolgálat. A gyenge árhullám tetőzése térségünkben kedden délelőtt volt: a folyam Dunaújvárosnál a hydroinfo.hu jelzése szerint 295 centiméteren állt meg. A gyenge árhullám a kompkikötő melletti illegális síremlékek többségét nem érte el ugyan – de kevésen múlt. Még így is kerültek a folyóba koszorúk, mécsesek. Nem nehéz elképzelni, hogy mi történt volna a kegyhelyekkel egy olyan áradásnál, mint amilyet 2013. június 11-én regisztrálták. Akkor a valaha mért legmagasabb vízszintet mérték, 755 centiméteren tetőzött az áradó folyó Dunaújvárosnál…
Mint korábban már megírtuk, az elhunytak többsége Magyarországon még mindig hagyományosan – koporsós vagy hamvasztás módján – temetőben, vagy templomi urnatemetőben lel végső nyugalomra. Azonban, ahogy a világban mindenütt, így hazánkban is egyre elterjedtebbek a megszokottól eltérő, különleges temetési szertartások, a szolgáltatók elmondása szerint folyamatosan átalakulóban vannak a temetkezési szokások. Ma már nem megy ritkaságszámba a hamvak Dunába eresztése, szétszórása vagy lebomló urnában történő elhelyezése sem, ami engedélyhez kötött ugyan, de a közegészségügyi jogszabályok nem tiltják.
Dunaújvárosban is jócskán megszaporodott az említett szertartások száma a kompkikötő melletti területen. Ezen túlmenően azonban ezt követően sokan állítanak síremléket a környéken, s ezek nem csupán „tengernyi gyertyából és virágból” állnak, hanem olykor emlékkövek, névtáblák, kővel körberakott kis területek is megtalálhatók ott.
Ez igencsak aggályosnak mondható, hiszen a városiak, a Duna szerelmesei, akik levegőzni és kikapcsolódni járnak le a folyóhoz, nem feltétlenül fejfák között képzelik el a pihentető sétát. Mindez a közvéleményt is megmozgatta, sok száz hozzászólásban nyilvánítottak véleményt a városiak a témához kapcsolódó közösségi média posztjaiban.
Jogosan merült fel, hogy vajon ki az említett terület tulajdonosa, jogszerű-e az emlékhelyek kialakítása, ezért utánajártunk. Mint megtudtuk, a terület a magyar állam tulajdonában és a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vagyonkezelésében lévő ingatlanon található. Szilágyi Attila igazgató megkeresésünkre a következőkről tájékoztatott: Az érintett folyamszakasz vonatkozásában kiállított, a hamvak Dunában szórására vonatkozó vagyonkezelői hozzájárulások – az előírások részletes leírásával – csupán a hamvak elhelyezésére vonatkoznak, a kegyhelyek, emlékhelyek kialakítására nem terjednek ki. A nagyvízi meder előírásait is figyelembe véve ezek a hozzájárulások betartandó elírásként rögzítik, hogy a „szertartást követően a vízparti területekről az esetlegesen ott elhelyezett, nem lebomló kellékeket el kell távolítani (gyertyák, koszorúk stb.)”.
Arról is tájékoztatást kaptunk, hogy az emlékhely kialakítására nincs bérleti szerződés kötve az igazgatósággal, és nem végeznek az emlékhelyek vonatkozásában fenntartási tevékenységet sem.
A vízparti emlékhelyen tett februári látogatásunk alkalmával közel negyven emlékhelyet számoltunk meg. Újabb látogatásunk nem volt kevésbé szomorú, de kevesebb sírhely volt a parton. Szeretném hinni, hogy nem az ár, vagy a viharos szél végzett pusztítást.
A mindenki számára kedvező megoldás egyelőre várat magára, s csak amikor majd megszületik, akkor mondhatjuk el, hogy az elhunytak békében nyugodhatnak. (duol.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…a szolgáltatók elmondása szerint folyamatosan átalakulóban vannak a temetkezési szokások…Mindez a közvéleményt is megmozgatta, sok száz hozzászólásban nyilvánítottak véleményt a városiak a témához kapcsolódó közösségi média posztjaiban…”
Hogy a balrad.hu kommentjéhez hasonló hozzászólás íródott – e a városiak a témához kapcsolódó közösségi média posztjaiban, nem tudhatjuk! Mindenesetre meg lennénk lepve, ha nem íródott volna hasonló!
Merthogy szerintünk a temetkezési szokások átalakulásának rendkívül prózai oka van: A LÉTÜNK! AMELY MEGHATÁROZZA A TUDATUNKAT! A jelek szerint pedig egyre több dunaújvárosi tudatát is! Azokét is, akiknek elei méga MAGYAR HAGYOMÁNYOKHOZ HŰ MÓDON, TEMETŐBEN, SÍRHANTOK ALATT NYUGSZANAK!
Ne feltételezzük az új módi által meghódítottakról, hogy ők nem ragaszkodnak a hagyományokhoz! Szerintünk RAGASZKODNÁNAK ŐK, csakhát a ragaszkodásnak vannak ám nemcsak morális okai, hanem ANYAGI FELTÉTELEI IS! Ez utóbbiak pedig – SAJNOS! – DÖNTŐEN MEGHATÁROZZÁK A LÉTET, az meg átalakítja a TUDATOT! Az meg átalakítja a hagyományokat! Amiből már csak az EMLÉKEZÉS ÉS A GYÁSZ ÉRZÉSE AZ, AMI MEGMARAD! Egyre több magyarban, és nem csak Dunaújvárosban!
Mondjuk ki: 33 esztendővel a rendszerváltás után egyre több magyarnak arra már nem tellik, hogy elhunyt szeretteit HAGYOMÁNYOS MÓDON ELTEMESSE! Pedig hát! – SZÍVE SZERINT…!
De tudjuk: A LÉT HATÁROZZA MEG A TUDATOT!
Ezért aztán alighanem jogos lehet az az aggodalmunk, hogy talán már 100 év sem kell hozzá, és át kell hogy írjuk Petőfi örökbecsű versének vonatkozó sorát, ami eredetiben így hangzik: „…Hol sírjaink domborulnak…”
Valahogy így: hol sírjaink domborulTak…!
Azt pedig csak remélhetjük – MI MAGYAROK! – hogy „akkor” MÉG LESZNEK – ÉLNEK ITT MAJD UNOKÁINK, akik leborul(NÁ)nak!
Arra már nem biztos hogy mérget vehetünk be, hogy azért borulnának le, hogy „…Áldó imádság mellett mondják el szent neveinket!…”
HISZEN EZÉRT/AZÉRT A GYALÁZATÉRT – AMIT MI ITT ELKÖVETTÜNK – áldó imádságot értünk SENKI NEM FOG MONDANI!
Megint egyedül maradtam. Pedig több százan dolgoztak, nyüzsögtek körülöttem. Ehrenreich halála megrendített, üresség támadt bennem. Kire támaszkodhatok, kitől kérhetek tanácsot ezután? Most, hogy Ehrenreich meghalt, még szorongatóbban motoszkált fejemben intő szava: nem tart örökké a hosszúhegyi idill. Bár lágy hullámok viszik, ringatják csónakunkat, a nap ragyogóan süt, s nagyszerű érzés a sugaraiban sütkérezni, közeledünk a zuhatag felé, ahol örvények, sziklák leselkednek, a biztos pusztulás vár ránk.
Ehrenreich figyelmeztetése újból és újból felelevenedett bennem. Úgy gondoltam rá, mint halott barátom végrendeletére, utolsó szavára. Igen, gondoltam, nem szabad átadnunk magunkat a csalóka illúziónak. Nem sodródhatunk behúzott evezőkkel a zuhatag örvényei közé. Ki kell kötnünk, különben elvesztünk.
Kikötni, de hova? A vidéket egyáltalán nem ismertem. Az idevaló embereket is csak néhány napja. Kővári, Mitru és persze Nelli rokonszenvesek voltak, segítettek is rajtam. De itt most többről van szó. Nem tudom, mennyire számíthatok rájuk, vállalják-e a kockázatot. Csak tudnék többet róluk!
Kővárinál jobb főnököt nem kívánhattam. Megbízott bennem, mert úgy tudta, én is erdélyi vagyok. Zavart, hogy jó viszonyunk egy füllentésen alapszik. Egyszer majd megmondom neki az igazat, de csak később. Ha már jobban összebarátkoztunk.
Sokat gondoltam Nellire. Szinte sajnáltam, hogy sebeim begyógyulnak. Ürügyet kellene találni, tűnődtem, hogy legalább időnként találkozhassunk. Ő is kapcsolatot jelenthetne Nagypetrihez, a közeli községhez. Fontos szál a külvilághoz. Fontos szál? Igen, az is. De Nelli ennél már többet jelentett számomra. Rövid beszélgetéseink alatt valami kötődött közöttünk. Azt mondta a lány, menjek le az erdőpetri betyárcsárdába. Ott akar találkozni velem. Vajon miért? És mit fog szólni, ha Ehrenreich nélkül jelenek meg? Ha megtudja, mi történt …
Gondok, kétségek közt hányódva készültem a találkozásra. Szerencsére Kővári segített. Csütörtök délben már zsebemben volt az eltávozási engedély az őrnagy aláírásával. És amire nem is számítottam, Kővári maga ajánlkozott, hogy elkísér a csárdáig. Az erdőpetri csárda éppen útjába esik, magyarázta. Le kell mennie a faluba. Üzenetet kapott a sógorától. Valami nagy baj lehet, hogy nem tudják kivárni a vasárnapot, mikor úgyis lemenne.
Jó másfél órát gyalogoltunk a tekervényes hegyi úton. Sziklákon, vízmosásokon ugráltunk át, néha a lendülettől megiramodtunk, el-elszakadtunk egymástól, olykor megpihentünk egy-egy mohlepte fatörzsön, s Kővári egyre beszélt. Mintha meg ihlette volna az erdő csendje, ömlött belőle a szó.
— Ez itt a Lator patak — mondta. — Talán azért nevezték el így, mert valami útonálló húzódott be ide valamikor. Ez is lehet. De az is igaz, hogy nagy lator, alattomos, bosszúálló ez a kis patakocska. Most például a lábunkat is alig moshatnánk meg benne. És mégis. Ez a semmi erecske sem fér a bőrébe. Folyton összekap a szekérúttal. Télen, mikor be van fagyva, vagy nyáron, mikor szinté teljesen kiapad, nincs vele baj. De a tavaszi olvadás, a nyári záporok vagy a napokig tartó őszi esők idején elönti az utat, teljes szélességében elárasztja a völgyet. Évezredekig tartó, szívós munkával az ő vize vájta a hegyek között a hasadékot. Az emberek az utat csak akkor építették, mikor ő már befejezte alkotását. A készre jöttek. A patakot meg odaszorították a kocsiút szélére. És neki mindezt tűrnie kell. A hegyeket legyőzte, de az emberekkel szemben gyengének bizonyult. Csak olykor-olykor, mikor a fellegek bőven árasztják el vízzel, tör, bosszút lihegve, az útra. Elmossa a kavicsot, amivel az emberek a mélyedéseket betömték, elhordja a rozoga hidakat, nagy köveket gördít az út közepére, hogy még akkor se járhassanak rajta a szekerek, mikor ereje fogytán vissza kell vonulnia szűk medrébe.
A Lator patak bosszújától nekünk ezúttal nem kellett tartanunk. Kővári nyugodtan beszélhetett tovább.
— Erdőpetri Nagypetrihez tartozik, a csárdával együtt. Ott terül el, ahol ez a völgy nagy katlanná szélesedik ki, amit minden oldalról erdők borítanak, hegyek védenek. A fák nemrég még az egész völgyet betakarták, de ma már a hegyoldalakra szorultak vissza. A bükkök, gyertyánok, juharok között, a katlan szélén találni szelíd gesztenyét is. Talán a természet így akarta figyelmeztetni az embereket: jobb sorsra érdemes ez a táj. Éden-kértté lehetne varázsolni.
A védett völgykatlant a nagypetriek kezdettől fogva jól ismerték. Ősidőktől fogva ide menekültek, ha tatárok, törökök vagy más martalócok fenyegették a falut. A legutolsó tatárjárás után — a tizenhetedik század elején jártak itt utoljára a Krím vad lovasai — a nagypetriek kápolnát építettek a katlan közepén — hálából, hogy időben tudomást szereztek a közeledő veszedelemről. A falut felégették ugyan a tatárok, de az emberek és a jószág megmenekültek. Elrejtőztek a völgykatlan sűrű rengetegében.
Töröknek, tatárnak ma már se híre, se hamva. De a béke mégsem költözött ide. Most nem a nagy világháborúra gondolok, aminek áldásait ez a vidék is érzi, hanem arra a másikra, ami itt folyt és folyik mindmostanáig éppen Erdőpetri miatt. Már ennek is volt halálos áldozata.
— Nagypetri Rákóczi-birtok volt. A szatmári béke után Károlyi Sándor szerezte meg a császártól jutalmul, hogy elárulta fejedelmét. A Károlyiaktól került a birtok a Dégenfeldek kezére. 1848-ban a falu körüli terület a telkes jobbágyoké lett. Erdőpetri megmaradt Dégenfeld-birtoknak. Több mint kétezer katasztrális hold príma föld. Akkora kukoricacsövek teremnek benne, mint egy kuglibábu. Elélhetne Erdőpetriből az egész, háromezer lelket számláló Nagypetri. Erre nálunk az a fő táplálék, a málé. Mamaligát készítenek belőle a románok. Azt esznek sokszor a magyarok is, bár nem nagyon dicsekszenek vele.
1921-ben, hogy a mi vidékünk Romániához került, elvették báró Dégenfeldtől az erdőpetri birtokot. A felét kiosztották a nincstelen zselléreknek. Főleg a románok kaptak földet. Magyar zsellérnek alig jutott. Az ő részüket doktor Pop ügyvéd, Maniu-párti képviselő szerezte meg saját magának. Élvezte a jövedelmét a bécsi döntésig, akkor lelépett. A föld itt maradt. Mindenki természetesnek vette, hogy amit a magyar zsellérek 1921-ben nem kaptak meg, most majd nekik osztják ki.
Megmozdult a földért a fél falu. Részt vettem az akcióban én is, pedig nem voltam igényjogosult. Mint kisebbségi, a bécsi döntés előtt nem éreztem magam felelősnek semmiért. Akinek szava nincs, az nem is felelős. De mint többségi, már az ország gondját is magaménak éreztem. A sógorom meg a nővérem is tőlem kérték számon a bécsi döntés után a jogtalanságokat, bajokat. Hogy mi ütött be megint, nem tudom.
Sógoromnak nincs tanult mestersége. Elvállal minden munkát, cipővarrást, szíjgyártó munkát. Rak falat, tapaszt kemencét, ácsol, zsindelyez, mikor mire van szükség. A nélkülözés sok mindenre megtanítja az embert — mondja, ha ezermesterségét említik.
Mikor 1940 októberében, a bécsi döntés után Kolozsvárról hazajöttem, sógoromat, Gyurit sem találtam valami jó bőrben. Feje kopaszra nyírva, arcán-a bőr a csontokhoz tapadt. Szeme beesett, orra kiáll. Nadrágján, ujjas mellényén folt hátán folt. Lábán is foltozott bakancs, levágott csizmaszárral kiegészítve. Csak sűrű bajusza kunkorodott hetykén felfelé. Nemrég jött haza Botosaniból, ahol a román király munkaszolgálatosa volt.
Üres volt a spájzuk is. Nem volt, ki keressen a nyáron. Amit Zsófi nővérem össze tudott hozni, fel is élte kisfiával. Nem volt mivel megkínáljanak. Tetőzte a bajt, hogy épp puliszkanap volt. Olyankor a pék kenyeret nem árult, csak málélisztet. Zsófi röstelkedett nagyon.
— Mesílj valamit — szólított fel Gyuri. — Jobb, ha te mesílsz. Én gondolni se akarok Botosanira.
Kicsit szégyenkezve, de töredelmesen be kellett vallanom, a bécsi döntés után sincs sok munkalehetőség Kolozsvárott. De majd utánanézek, ha esetleg fel akarna jönni alkalmi munkára.
— Nem megyek én mán sehuva — mondta elszántan Gyuri. — Nem megyek se Kolozsvárra, de még Pestre se. Itt akarok rendes megilhetést Petriben. Elegem van a sok vándorlásbúl, kóduskenyérbül.
Néhány nap múlva négyen mentünk fel az új főjegyzőhöz, vitéz tordaaranyosi Aranyossy Kázmérhoz. Sógorom foltosán, kopottan jött, ahogy hazaérkezésem alkalmával találtam. Két zsellér tartott velünk: az öreg Csortán meg a fiatal Bokor. Ők háziszőttesben, bakancsban jöttek. Kucsmájukat kint hagyták az előszobában.
Illedelmesen köszöntünk, A főjegyző nem nyújtott kezet se a zselléreknek, se nekem. Engem meglepett és bántott is, hogy úgy fogadott bennünket, mint valami cselédeket. De a zsellérek nem sokat törődtek a formaságokkal. Az öreg Csortán, aki közügyekben a gyakorlottabb volt, megköszörülte a torkát, hogy szépen, érthetően elmondhassa, miért jöttek.
— Főjegyző úr …
— Nagyságos főjegyző úr — igazította helyre Aranyossy. — Nálunk ez a megszólítás.
Csortán nyelt egyet, de nem jött zavarba, újból elkezdte:
— Nagyságos főjegyző úr! Mi, petri zsellérek, úgy gondoltuk, jó lenne, ha az erdőpetri birtokot, az ottani fel nem osztott fődeket nekünk adnák, magyar zselléreknek.
Aranyossy felkapta a fejét, de uralkodott magán, Bokor úgy érezte, rajta van a sor:
— A román kormány odaadta a felét a románoknak, a magyar kormány most majd kiosztja, ami még egyben maradt, a magyaroknak — okoskodott, és félszemmel figyelte, milyen hatást tesznek szavai a főjegyzőre.
— Amit huszonegyben kiosztottak — vágott Bokor szavába a sógorom —, az maradjon azoké, akik akkor kapták. Az is mind szegény ember, ha román is. Nekünk magyaroknak osszák ki azt, amit akkor doktor Popnak sikerült megkaparintani. Pop elmenekült. A föld gazdátlan. Ha nem adják nekünk, ráteszi a kézit báró Dégenfeld. mi meg vehetjük a kódustarisznyát, és mehetünk megint világgá.
— Van itt is munka — jegyezte meg a jegyző. — Mehetnek kukoricát szedni, napszámba.
— Napszámba? Mit lehet pár nap alatt napszámban keresni? Mindenszentek napjáig sem lesz elég, hát még tavaszig — érvelt Gyuri.
— A nyáron nem kerestünk semmit. Hadimunkára vittek. Ha a magyar állam nem akarja, hogy a télen éhen pusztuljunk, ha segíteni akar erdélyi fiain, hát úgy segíthetne legjobban, ahogy mi javallottuk — esedezett az öreg Csortán.
Aranyossy felállt, mint a bíró, mikor ítéletet hirdet.
— A báró úr őméltósága földjére ne is gondoljanak. Azt verjék ki a fejükből.
Csakhogy a zsellérek nem mondtak le olyan könnyen arról, amit természetesnek, magától értetődőnek tartottak.
— Azt a földet húsz éve mi munkáljuk. Az idei termést is mi vetettük, mi kapáltuk — vette át. újra a szót Csortán. — Nem pusztulhatunk éhen. A gyárban munkát nem kapunk. Nem mehetünk koldulni.
Gyuri megtoldotta: — Az én nagyapámat ott ütötte agyon egy fenyő, mikor az erdőt irtották Erdőpetriben. Mi változtattuk azt szántóvá. Mégis el kellett vándorolnunk munka után. Jó levegő az volt itt, a fenyvesek alatt, de munka évről évre kevesebb volt. Bejártam én mán munka után egész Romániát. Dolgoztam Brassóban, Bukarestben, mindenütt. Voltam már favágó, kocsis, hordár, minden. Vándoroltunk, mint a kódusok, rongyokban jártunk, koplaltunk. Nekem ebből elíg volt. Nem akarjuk újrakezdeni ezt a fődönfutó, kínkeserves életet. Fődet akarunk mi is — itt a petri határban.
Aranyossy simított egyet szőke bajuszán, aztán tenyerébe fogta homlokát, mint aki valamin erősen gondolkodik. Álljon-e elő javaslatával vagy se. Úgy döntött, hogy előáll. Minden szót megnyomott, hogy ezzel is jelezze, belőle a hatalom beszél.
— Hogy kié legyen a birtok, abban nem én döntök. Tőlem akár Budapestre is felmehetnek, ha sok a felesleges pénzük. Ha tőlem kérnek tanácsot, megmondhatom, Dégenfeld méltóságos úr biztosabban ül a nyeregben, mintsem hogy maguk kivethetnék. Én azért tudnék magukon segíteni. Van egy ajánlatom. Ott van a románok földje. Takarítsák be, ami rajta van. Legyen az mind a maguké.
Aranyossy lebecsülte a nagypetri zselléreket. Nem kapták be a csalétket.
— Azt nem mi szántottuk, vetettük, kapáltuk, töltöttük. Az minket nem illet — tért ki a javaslat elől Csortán.
— És mi lesz a románokkal? — kérdezte Bokor.
— Semmi közük Erdőpetrihez. Aki bocskoros oda kimegy, a kakastollasokkal gyűlik meg a baja.
Engem is meglepett a jegyző bejelentése. Nem akartam elhinni, hogy ilyesmi is lehetséges volna. Megpróbáltam közvetett módon érvelni ellene.
— Mi lesz, ha a román kormány ugyanazt teszi a dél-erdélyi magyarokkal? Több százezer magyar él ott! Legalább rájuk legyünk tekintettel.
Napirenden voltak mindkét oldalon a megtorlások, amitől itt is, ott is megint csak az erdélyiek szenvedtek, magyarok, románok egyaránt. Tízezrével senyvedtek a menekültek az új határ mindkét oldalán.
Aranyossy figyelemre se méltatta megjegyzésemet. A zsellérekhez fordult:
— A mezőpetri uradalom bérlőjétől kaptam már ajánlatot. Ő vállalta a volt román földek betakarítását napszámba. Még örült, hogy így foglalkoztathatja, valami keresethez juttathatja a sok dél-erdélyi menekültet, akiket a nyakába sóztak. A termés a közraktárba kerül. Majd eldöntik odafent, a kincstáré lesz-e vagy a birtok ősi tulajdonosáé, báró Dégenfeld őméltóságáé.
— És mi haljunk éhen? — kérdezte elkeseredetten Gyuri. Már féltem, nekimegy Aranyossynak.— Tehetek én róla? Én maguknak ajánlottam fel az egész termést. De nem erőszak a disznótor!
— Nekünk abból egy cső sem kell — méltatlankodott Gyuri. — A bőr sülne le a képemről, ha azt venném el, amiért más dolgozott. Mi azért jöttünk, ami a Pop doktoré volt, amit mi, magyar zsellérek meg az asszonyaink kapáltak meg.
Daróczy csendőrőrmester lépett be. Jelentette, hogy megjöttek a román főkolomposok, akiket Aranyossy magához rendelt. Bennünket kitessékeltek az irodából.
A románok lehettek vagy tízen, ott álltak a községháza előtt. Közöttük volt Drágos Mitru is. Azért hívatta őket Aranyossy, hogy rájuk ijesszen. Egy román se merjen kimenni az erdőpetri határba. Ő nem vállal felelősséget azért, aki nem fogadja meg a tanácsát. Daróczy hozzátette, hogy annak vele gyűlik meg a baja.
Mindenkinek feltűnt, hogy Aranyossy nem doboltatta ki a tilalmat. A célja nyilvánvaló volt. El akarta űzni a földhöz juttatott románokat az egykori Dégenfeld-birtokról. Erre akarta eszközül felhasználni a magyar zselléreket. Gyuriék nem álltak kötélnek. Megpróbálta hát csendőrcsínnyel, ijesztgetéssel.
De néhány nap múlva beérett a kukorica: a románok mindennapi kenyere. Az asszonyok sírtak, a férfiak káromkodtak, hogy ott megy tönkre a máléjuk a határban, ott hordja el a varjú meg a mezei patkány. Sokuknak már nem volt miből ma maligát főzni. Addig, s addig, míg elhatározták, hogy a főjegyző tilalma, a csendőrök fenyegetőzése ellenére is betakarítják a termést. A fél falut mégsem fogják börtönbe csukni.
Drágos Mitru hajtott ki elsőnek az erdőpetri határba, a többi román reformföldes követte a példát. Onnan nehéz lesz őket összeszedni. A főjegyző tilalma nem törvényes. Még sehol sem olvasták, hogy a kormány ilyen rendeletet adott volna ki. Drágosék voltak ügyvédnél is. Az is azt mondta, hogy nincs olyan rendelkezés. Drágost másnap elvitték a csendőrök. Azt hitték, ennyi elég lesz. Tévedtek. A többiek kimentek nélküle. Az öreg Korodán vezette őket Mitru helyett.
De egy este megtámadták őket, mikor szekerükkel hazafelé hajtottak. Sötét volt már, nem ismerték fel a tetteseket. Be voltak kormozva. Feketék voltak, mint az ördögök. Furkósbotokkal, fejszékkel, vasvillákkal rohanták meg a fáradtan hazafelé baktatókat. Mire ezek észbe kaptak, a támadók el is tűntek. Vérző sebekkel, zúzódásokkal szállították be a kórházba az áldozatokat. Az öreg Korodánt már be se vitték. Holtan fektették szekerére a frissen tört tengeri csövekre. Mikor a szekérkaraván a jajveszékelő asszonyokkal, a síró gyerekekkel meg az átkozódó férfiakkal a községbe ért, mindenki kiszaladt az utcára. Perceken belül elterjedt a szörnyű hír.
— Azután már senki sem mert kimenni Erdőpetribe. Csak akik kint laktak a tanyákon, közel a földekhez, törték továbbra is a tengerit, de csak éjjel. Lopkodták a termést a saját földjükről. De a legtöbbnek nem jutott semmi. Télen aztán fűrészport kevertek a tavalyi máléhoz, hogy jóllakjanak.
Korábban megszokott dolog volt a szegényebbeknél, hogy télen a borjút, malacot, de még a tehenet is bevitték a házba, egyetlen szobájukba, hogy együtt melegedjenek. Most már nem kell nekik előadást tartani arról, hogy ez káros az egészségre. Már nem éltek együtt az állatokkal, mert a barmok nem bírták a koplalást. Hamarabb elpusztultak, mint az emberek.
Még csak annyit, hogy Drágos Mitrut Korodán halála után kiengedték a csendőrök, de még egy hétig ápolni kellett, úgy összeverték.
Kővári elhallgatott. Tócsát kellett megkerülnünk az egyébként száraz hegyi úton. Kis forrás vizétől keletkezett, mely a hegyoldalból szivárgott ki, szinte észrevétlenül. De azért eláztatta az utat alaposan. Egy kútszerű mélyedésben összegyűlt a friss, buborékoló borvíz, onnan folyt tovább a Lator patakba.
— Itt megállhatunk egy kis pihenőre — javasolta Kővári. — Megkóstolhatjuk a forrás vizét. Kárba megy ez is, mint minden, amit ez az áldott föld kínál. A városban meg isszák a poshadt, íztelen, sokszor ártalmas löttyöt, hogy a hasuk felpuffad tőle.
A kis forrás valóban palackozásra érdemes italt adott. Felfrissültünk tőle. Leheveredtünk az út szélén.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság
Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Az örök élet utáni vágyat csak az Isten tudja kielégíteni az Istennel való örök életben!
A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!
Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!
Az Isten létének – „A vágy érve” bizonyítéka összefoglalva: mindegyik természetes, velünk született vágyunk kapcsolódik valamilyen valós tárgyhoz, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyat; de létezik bennünk olyan vágy is, amit nem tud kielégíteni semmi az időben vagy a földön, sem semmilyen teremtmény; tehát léteznie kell valaminek túl az időn, túl a földön és a teremtményeken, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyunkat; ez a valami az, amit az emberek „Isten”-nek és az „Istennel való örök élet”-nek hívnak.
A lényeg: Léteznie kell Istennek, az örök élet kielégítőjének, ami minden vágyunknál fontosabb, reálisabb igénye az embernek.
Néhány gondolat!
Mindörökké csak az anyag létezik, ami állandóan mozog, változik, így a létrejövő formák idővel megszűnnek!
Az, hogy léteznie kell istennek, az örök élet kielégítőjének nem bizonyíték, hogy valóban létezik is, mert ez csak egy vágy, ebben csak hinni lehet, de ez nem az objektív valóság, mert az isten a következetesen objektív tudomány által ismeretlen, így csak kitalált valami. Az istenben való hitet az ember halandósága, félelme, kiszolgáltatottsága, a tudatlansága motiválja. A vágy az örök életre az ember természetes érdeke. Sajnos azonban az istenre nincs következetesen objektív tudományosan bizonyítható megfigyelés, aki ezt az örök életet állítólag megvalósíthatja.
Hol van a természetfeletti szellemvilág, ahol az isten szellem is lakik?
Objektíven hol van, hol lehet a természetfeletti szellemvilág, a szellemek, az öröklétben élő lelkek, az isten szellem lakóhelye? Talán fenn az égben? Talán a mennyországban? Ilyet a következetesen objektív tudományos megfigyelés nem ismer. Valójában objektíven bizonyíthatóan senki. Ezért a természetfeletti szellemvilág csak spekuláció.
mennyország, mennyek országa (lat. regnum coelorum): a tökéletes boldogság helye, Isten országának beteljesedett állapota. – 1. A vallástört-ben az ég a legfőbb lénynek és más földöntúli hatalmaknak lakóhelye, egyben a transzcendens világ jelképe. … – 2. A Szentírásban. a) Az ÓSz-ben az ég elsősorban az erős égbolt fölötti rész. Az égbolt választja el az égi vizeket a földiektől, mert onnan jön az eső és a hó. A csillagok az égbolton keringenek. Az „ég és a föld” jelenti az egész teremtett világot (Ter 1,2; 2,4; Iz 1,2), s az egész fölött Isten trónol, körülvéve az égi seregektől (1Kir 22,19; Jób 1,6), mint kir. tekint le a földre (MTörv 26,15; Zsolt 2,4) és irányítja a tört-et. Az ég Jahve igazi lakóhelye, a kultikus helyek csak erejének megnyilatkozására szolgálnak. … Az ÚSz átvette az ég természetéről, elmúlásáról és újjáteremtéséről szóló nézetet (ApCsel 4,24; Mt 5,18; Mk 13,31; 1Pt 3,13; Jel 21). Isten az égnek és a földnek az ura, de az angyalok is az égben vannak. Onnan jön az Atya hangja (Mk 1,11) v. haragja (Róm 1,18). A választottak számára a mennyország az üdvösség helye. Az égi javak az egyedül maradandók (Mt 6,20; Mk 10,21), azért arra kell törekedni, ami fent van (Kol 3,1). – lexikon.katolikus.hu
A természet, amit az emberiség a harmadik térdimenzióban érzékelni képes az maga az ember, a föld, a naprendszer, a tejút, a mi univerzumunk, vagyis az anyag különböző megjelenési formában. Az ember csak ennyit lát, de logikusan gondolva a világegyetem csak végtelen lehet. Az univerzumunk azonban a tudomány jelenlegi ismeretei szerint véges, valahányszor 10 milliárd éves csupán (véges, de határtalan). De mi van azon túl? Erre a spekuláción kívül nincs semmilyen megfigyelés, ez maga a homály, azonban az isten szellemről is csak a képzelgés létezik, így ez is csak maga a homály.
A teremtéselméletre, az objektív valóságot nélkülöző spekulációra, világnézetet felépíteni, emberi erőforrásokat felhasználni, nagyon furcsa. Kell ez az emberiségnek? Kell az emberiségnek a semmire, a semmilyen következetesen objektív tudományos megfigyelésre alapozott világnézet, az emberiség számára minden haszon és bizonyíték nélkül?
A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. … Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint több különálló világegyetem létezik, az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti. – wikipedia.hu
Az univerzum jelentése világmindenség, világegyetem. Csillagászati fogalom, ami eredetileg minden létező dolog összességét jelentette, de később megjelentek azok az elméletek, amik szerint több a miénkhez hasonló univerzum létezik. Ezek szerint az úgynevezett multiverzum elméletek szerint az, amit eddig mi univerzumnak nevezünk, az valójában egy nagyobb egésznek csak az általunk látható része. – Forrás: lexiq.hu
A természet legtágabb értelmezésében egyenlő a természetes, fizikai vagy anyagi világgal vagy világegyetemmel. A fizikai világra és az életre egyaránt utal. Mérete a szubatomikus szinttől egészen a kozmikus szintig terjed. – wikipedia.hu
Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. Számos vallási irányzat alapján az, akinél nagyobb nem elgondolható, aki nélkül semmi sem lehetne, és nem maradhatna életben. Neki nincsenek korlátai és hiányosságai. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Nincs kezdete, sem vége. –wikipedia.hu
Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka, az Ószövetségben Jahve, az Újszövetségben a három isteni személy, az Atya a Fiú és Szentlélek egy lényege. Minden létezés, mozgás és élet forrása, maga a transzcendencia. – lexikon.katolikus.hu
Isten: természetfeletti mindenható lénynek, a „világ teremtőjének” és „irányítójának” fantasztikus alakja – Marxista fogalomlexikon
Anyag: materialista filozófia alapkategóriája, az emberi tudattól függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgáló filozófiai absztrakció. … Az anyag lenini meghatározása a következő „Az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben feltáruló, érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzeteinktől függetlenül létező, objektív valóság megjelölésére szolgál.” (Lenin összes Művei. 18. köt. 116. old.) Lenin tehát az objektivitást, a szubjektum érzeteitől, gondolataitól, egyáltalán, tudatától független létet emeli ki mint a végtelen anyagi világ már megismert vagy még ismeretlen jelenségei leglényegesebb és legegyetemesebb tulajdonságát. – Filozófiai Kislexikon 1980
Objektív igazság: filozófiai kategória az emberi ismeret azon tartalmának jelölésére, amely független a szubjektum akaratától és óhajaitól. Az igazságot a visszatükrözött objektumtartalma határozza meg. Az objektív igazság mint elméleti kategória, a szubjektív idealizmus igazságkoncepciói ellen irányul, amelyek szerint az igazságot az ember alkotja, és az emberek közötti megegyezés eredménye. Az igazságnak ez az értelmezése tudományellenes és reakciós, amennyiben lehetőséget nyújt arra, hogy igazságként fogadjanak el mindenféle babonát, vallásos hiedelmet, pusztán azért, mert ezeket az emberek többsége elfogadja. – Marxista fogalomlexikon
Az isten szellemvilága csak egy kitalált vágyálom!
A kitalált isten szellem valami, a szellemvilág léte csak egy vágya az embereknek, de semmi köze az objektív valósághoz, bármilyen formában is létezik az emberi tudatban, nem a valóságból származik. Az isten szellem képzetének, a szellemvilágnak nincs következetesen objektív tudományosan vizsgálható párja a valóságban. Így isten szellem és a szellemvilág csak az emberi tudatban létező vízió, ami a valóságban ismeretlen, a valóságban nem materializálódott, objektíven, tudományosan és semmi más módon sem észlelhető. Az isten szellem és a szellemvilág csak a képzeletben létező valami, vagyis a valóságtartalma a semmivel egyenlő, csak a hiszékeny hívő emberi tudatban létezik, semmilyen valóságos objektíven észlelhető tulajdonsága nincs. Az isten szellem, a szellemvilág a vágy szüleménye egy jobb világra, kár hogy csak egy álomvilág.
Az ember természetes tulajdonsága, hogy egyre többet szeretne tenni a jobb, kellemesebb, biztonságosabb életéért, de mindig marad kielégíthetetlen vagy nem teljesült vágya. Azonban a legfontosabb, az örök élet a valóságban soha nem teljesül. Erre csak a hit ad reményt, ami azonban semmivel nem igazolható a valóságban, gyönyörű vágyálom csupán.
(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)
A vágy érve
Mindegyik természetes, velünk született vágyunk kapcsolódik valamilyen valós tárgyhoz, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyat.
De létezik bennünk olyan vágy is, amit nem tud kielégíteni semmi az időben vagy a földön, sem semmilyen teremtmény.
Tehát léteznie kell valaminek túl az időn, túl a földön és a teremtményeken, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyunkat.
Ez a valami az, amit az emberek „Isten”-nek és az „Istennel való örök élet”-nek hívnak.
Az első premissza magában foglalja a vágyak két fajtájának a megkülönböztetését: a benső és a külsőleg betanult, vagyis a természetes és a mesterséges vágyakat. Mi természetszerűen vágyunk olyan dolgokra, mint az étel, az ital, a szex, az alvás, a tudás, a barátság és a szépség; és természetes módon kerüljük az olyan dolgokat, mint az éhezés, a magány, a tudatlanság, és a csúfság. Olyan dolgokra is vágyunk (de nem bensőleg vagy természetszerűen), mint a sportkocsik, a politikai karrier, a repülés az égben mint egy Superman, Óz országa, vagy a foci vb aranykupája.
Tehát különbség van a vágy e két fajtája között. Pl. a legtöbb esetben nem ismerjük a második, a mesterséges vágyak hiányának megfelelő állapotokat úgy, ahogy azt az első vágyak esetében. Nincs olyan szó, hogy „óztalanság”, amely párhuzamos lenne az „alvatlanság”-gal. De még fontosabb, hogy a természetes vágyak belőlünk származnak, a természetünkből, míg a mesterséges vágyak kívülről, a társadalomból, a reklámokból vagy a képzeletből származnak. Ez a második különbség az oka egy harmadik különbségnek: a természetes vágyakat mindannyiunkban megtaláljuk, de a mesterséges vágyak emberről emberre változnak.
A mesterséges vágyak létezése nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a vágyott tárgyak is léteznek. Valamelyik létezik; valamelyik nem. A sportkocsik léteznek; Óz nem létezik. De a természetes vágyak létezése viszont mindegyik fellelhető esetben azt is jelenti, hogy a vágyott tárgyak léteznek. Még soha senkinél nem támadt olyan benső vágy, amelynek nem-létező tárgya van.
A második premisszához csak egy őszinte önvizsgálat kell. Ha valaki tagadja ezt, és azt mondja, hogy „Én tökéletesen boldog vagyok a homokváram játékos építése közben, vagy a sportkocsimban, vagy a pénztől, a szextől, vagy a hatalmamtól”, akkor csak annyit kérdezhetünk, hogy „Valóban boldog vagy?” Ezt persze csak megkérdezhetjük, és nem erőltethetjük. És esetleg utalhatunk egy ilyen embernek az emberi történelem összes nagy irodalmának csaknem egyetemes tanúságára. Még az ateista Jean-Paul Sartre is elismerte, hogy „eljön az idő, mikor az ember megkérdezi, még Shakespeare-től is, még Beethoventől is, hogy „Ez minden, ami van?””.
Nem az az érv konklúziója, hogy minden, amit a Biblia Istenről és a vele való életről mond, az a valóságban is úgy van. Az érv egy ismeretlen X-et igazol, akinek úgy szólván az iránya ismert. Ez az X a több: a több szépség, a több kívánatosság, a több bámulatosság, a több öröm. Ez az X úgy aránylik a kiváló szépséghez, ahogy pl. a kiváló szépség a kevésbé széphez, vagy a szépség és a csúnyaság keverékéhez. És ugyanez igaz a többi tökéletességekre is.
De ez a „több” végtelenül több, ugyanis mi nem elégszünk meg a végessel és a részlegessel. Tehát az analógia (X úgy aránylik a kiváló szépséghez, ahogy a kiváló szépség a kevésbé széphez) nem arányos. A húsz úgy aránylik a tízhez, mint a tíz az öthöz, de a végtelenség nem úgy aránylik a húszhoz, mint a húsz a tízhez. Az érv egy végtelen folyosó meghatározott irányára mutat rá. A konklúziója nem egy már felismert és meghatározott „Isten”, hanem egy megindító és titokzatos X, aki vonz magához minket, és minden elképzelésünket és fogalmainkat kihúzza önmagukból.
Más szavakkal, Isten egyetlen fogalma ebben az érvben annak a fogalma, amely meghaladja a fogalmakat, valami „amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt” (1Kor 2,9). Más szavakkal, ez a valóságos Isten.
S. Lewis, aki több helyen is használta ezt az érvet, tömören így foglalta össze:
Nem születhetnek teremtmények vágyakkal, ha lehetetlen, hogy azok kielégüljenek. A kisgyerek éhséget érez: van étel. A kiskacsa úszni akar: van víz. Az emberek szexuális vágyat éreznek: nos, van szex. Ha olyan vágyat találok magamban, amelyet semmilyen e világi tapasztalat nem tud kielégíteni, akkor az a legvalószínűbb magyarázat, hogy egy másik világ számára vagyok teremtve. (Keresztény vagyok! III. könyv, 10. „Remény”).
kérdés: Honnan tudjuk, hogy a fő premissza – vagyis, hogy minden természetes vágynak van valóságos tárgya – egyetemesen igaz, anélkül, hogy először is tudnánk, hogy ennek a természetes vágynak szintén van-e valóságos tárgya? Hiszen éppen ez a konklúzió. Tehát bizonyítottnak veszed a kérdést. Már azelőtt tudnod kell, hogy a konklúzió igaz, hogy felállítanád a fő premisszát.
Válasz: Ez valójában nem csak a vágy érve elleni kifogás, hanem ez az összes deduktív (következtető) érvre, és mindegyik szillogizmusra igaz. Ez John Stuart Mill és a nominalisták régi cincogása a szillogizmus ellen. Ez a kifogás az empirizmust tételezi fel előre – vagyis, hogy az egyetlen mód, hogy megismerhessünk valamit, az az egyéni dolgok érzékelése, majd általánosítása az indukció által. Azért zárja ki a dedukciót, mert mindenféle egyetemes igazság (mint amilyen a mi fő premisszánk) megismerését is kizárja. Ugyanis a nominalisták semmiféle univerzálé (egyetemes tétel) létezésében nem hisznek – egyet kivéve (hogy minden univerzálé csak elnevezés).
Ezt nagyon könnyen meg lehet cáfolni. Mi olyan egyetemes igazság megismerésére juthatunk el, és valóban el is jutunk, mint pl. hogy „minden ember halandó”. Ezt nem pusztán az érzéki tapasztalat által ismerjük fel (ugyanis soha nem érzékelhetjük az összes embert), hanem az emberiség közös, egyetemes lényegének vagy természetének néhány példájából álló elvonatkoztatás által, akiket valóban megtapasztalunk az érzékeinkkel. Onnan tudjuk, hogy minden ember halandó, hogy az emberiség, mint olyan, magában foglalja a halandóságot, hogy az emberi lény természete olyan, amely halandó; hogy szükségképpen követi a halandóság azt, hogy valakinek egy állati teste van. Ezt fel tudjuk fogni. A felfogóképesség, vagy az intellektuális intuíció, vagy meglátás hatalmával is rendelkezünk az érzékelés és a kiszámítás szellemi képességén fölül, amely két dolgot a nominalisták és az empiristák ajánlanak nekünk. (Az érzékelésben az állatokkal osztozunk, a kiszámolással pedig a komputerekkel; akkor az empiristák és a nominalisták számára mi az emberi megismerés sajátossága?)
Ha nincs valódi kapcsolat a tétel (propozíció) tárgyának természete és az állítmány (predikátum) természete között, akkor az egyetlen mód, hogy megismerjük ennek a tételnek az igazságát az, hogy érzéki tapasztalatot szerzünk, s majd indukáljuk. Pl. úgy tudhatjuk meg, hogy az összes könyv ezen a polcon piros, ha ránézünk mindegyikre és összeszámoljuk őket. Viszont, ha valódi kapcsolat van a tárgy természete és az állítmány természete között, akkor az értelmi képességgel és meglátással ismerhetjük meg ennek a tételnek az igazságát – pl. „Mindegyik színnek kell lennie kiterjedésének is”, vagy „Egy Tökéletes Lény nem lehet tudatlan”.
kérdés: Tegyük fel, hogy tagadom a második premisszát és azt mondom, hogy én nem észleltem semmiféle rejtett vágyat Istenre, sem a végtelen örömre, vagy valami titokzatos X-re, ami többet tud nyújtani, mint amit a világ maga.
Válasz: Vegyük kétféle formáját ennek a tagadásnak. Az első az, hogy valaki azt mondja: „Bár most nem vagyok tökéletesen boldog, azért hiszem, hogy az lennék, ha lenne tízmillió dollárom, egy jachtom, vagy minden napra egy új csajom.” A válasz erre természetesen az, hogy „Próbáld ki. Nem fogod szeretni.” Ezt ugyanis már sokan kipróbálták, és senkit sem elégített ki. Valójában ez a tapasztalat emberek millióinak teljesült már, és még billióinak fog teljesülni, de ők is reménytelenül fogják tovább keresni a még-rejtőzködő és még-szükséges megelégedést. Még ha meg is nyerik az egész világot, az sem lenne elég, hogy betöltse az emberi szívet.
Mégis megpróbálják, mert azt hiszik, hogy „Majd akkor, ha… talán legközelebb…” Ez a legostobább hazárdjáték a világon, mert ez az egyetlen olyan, amely következetesen soha nem fizetődik ki. Ez olyasféle játék, mint amelyik a világ végét jövendöli meg: az összes tét, amit valaha is az asztalra tettek, elúszott. Aligha van ok abban reménykedni, hogy a mostaniak majd jobban sikerülnek. Több billió kudarc és százszázalékos hibaarány, ez egy olyan próbálkozás, amelybe senkinek sem szabadna belemennie.
A premisszánk tagadásának második formája az, hogy „Én tökéletesen boldog vagyok”. Ez, úgy hisszük, hogy az idiotizmus, vagy ami még rosszabb, a tisztességtelenség határát súrolja. Ez sokkal inkább igényel ördögűzést, mint cáfolatot. Ez Camus Közönyének Meursault-ja. Egy félállati, vegetációs, lufi pszichológia. Még a hedonista, utilitarista John Stuart Mill is, aki a legfelszínesebb (bár legügyesebb) gondolkodó volt a filozófia történetében, azt mondta, hogy „jobb elégedetlen Szókratésznek lenni, mint egy megelégedett disznónak”.
kérdés: Ez az érv csak Anzelm ontológiai érvének (13.) egy másik változata, amely érvénytelen. Egy objektív Istent mutatsz fel egy pusztán szubjektív fogalomból, vagy egy benned lévő vágyból.
Válasz: Nem, hiszen mi nem pusztán egy fogalomból érvelünk, ahogy Anzelm. Az érvünk elsődleges premisszáját sokkal inkább a természet valós világából veszi: abból, hogy a természet nem hoz létre vágyat hiábavalóan. Aztán valami valósat fedez fel az emberi természetben – nevezetesen azt, hogy az ember valami többre vágyik, mint a természet -, amelyet a természet nem tud megmagyarázni, mert a természet nem tudja kielégíteni. Tehát az érv mind a külső, mind a belső természetben megfigyelt tényeken alapul. Vagyis tényszerű.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Stoltenberg: Minden NATO – tagország egyetért (?) Ukrajna tagságával
Jens Stoltenberg azzal érvelt, hogy minden NATO – szövetséges egyetért azzal, hogy Ukrajnának a szövetség tagjává kell válnia.
Jens Stoltenberg NATO – főtitkár a németországi ramsteini légitámaszponton tartott kapcsolattartó csoport ülése előtt azt nyilatkozta, hogy a szövetség országainak fő figyelme jelenleg „Ukrajna Oroszország feletti győzelmének biztosítására irányul”. Elmondta azt is, hogy a NATO – országok megvitatják annak lehetőségét, hogy Ukrajnát különféle típusú repülőgépekkel láthassák el.
Korábban Stoltenberg azt mondta, hogy Ukrajnának csatlakoznia kell a NATO – hoz, és a szövetség támogatása idővel „segíteni fogja ezt lehetővé tenni”.
Tisztelt balrad.hu olvasók! A KÖVETKEZŐ KÉT OROSZ NYELVŰ MONDATÁT A CIKKNEK azért másolom be, hogy egy ERŐTELJES MAGYARÍTÁSSAL „finomítsam”, és – REMÉNYEIM SZERINT – KÖZÉRTHETŐBBÉ váljék FŐKÉPPEN Dmitrij Medvegyev megjegyzése!
„Ранее Столтенберг заявил, что Украина должна вступить в НАТО, а поддержка альянса со временем „поможет сделать это возможным”.
Зампред СБ РФ Дмитрий Медведев заметил, что слова генсека означают присоединение Украины к блоку, будучи в составе Польши, Венгрии и Румынии.”
Dmitrij Medvegyev, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke ugyanakkor megjegyezte, hogy a főtitkár szavai Ukrajna KÖZVETETT csatlakozását jelentik a blokkhoz, miután EGYES RÉSZEI Lengyelország, Magyarország és Románia részeivé válnak. (novorosinform.org)
Mi van!? – kérdezi vajdánk Ukrajna lehetséges NATO-tagságáról
What?! – Orbán Viktor ezzel az egy kérdéssel reagált arra, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a minap kijelentette: Ukrajnának a NATO-ban van a helye.
Orbán a Twitter-oldalán osztotta meg az erről szóló Politico-cikket, amely emlékeztet rá, hogy az ukrán kormány tavaly szeptemberben hivatalosan is gyorsított csatlakozási kérelmet nyújtott be a NATO-hoz.
Bár minden tagország egyetért abban, hogy Ukrajna addig nem válhat a NATO teljes jogú tagjává, amíg dúl a háború, a NATO keleti szárnyának egyes országai azt szorgalmazzák, hogy a szövetség legalább szimbolikus gesztusként jelezze Kijevnek, közelebb kerülnek a csatlakozáshoz.
Az erről szóló vita valószínűleg még tovább fog fokozódni a NATO-vezetők júliusra tervezett csúcstalálkozója előtt, ahová Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is meghívták. Zelenszkij szerint a vilniusi csúcs történelmi jelentőségűvé is válhat. (telex.hu)
De hogy tovább bonyolódjon a „VALAKI HAZUDIK!” MOST MÉG meglehetősen zűravaros egyenlete, még egy cikk a témában a novorosinform.org – ról:
„Mi?!”: Orbánt felháborította Stoltenberg Ukrajna NATO tagságával kapcsolatos kijelentése
A magyar kormányfő a katonai – politikai tömb főtitkárának szavaira reagált, miszerint a szervezet minden tagja egyetért azzal, hogy Kijevet a szövetség tagjaként tekintse.
A magyar kormányfő, Orbán Viktor felháborodott Jens Stoltenberg NATO – főtitkár azon kijelentésén, hogy a szövetség valamennyi országa hozzájárul Ukrajna felvételéhez a NATO -ba.
Orbán egy szóval fejezte ki meglepetését a Twitteren.
Az Oroszország elleni új szankciók globális gazdasági válsághoz fognak vezetni
A világon egyetlen ország sem szembesült ennyi gazdasági korlátozással, mint Oroszország – mondta Dmitrij Peszkov a Kreml sajtószolgálatának vezetője.
A Kreml szorosan figyelemmel kíséri a Nyugat Oroszországgal szembeni szankciós politikáját, és tudatában van annak, hogy az Egyesült Államok és az EU aktívan fontolgatja újabb oroszellenes korlátozásokat – mondta Peszkov pénteken újságíróknak.
Szerinte a világ egyetlen országát sem sújtott még annyi szankció, mint Oroszországot. Az orosz gazdaság ugyanakkor alkalmazkodik hozzájuk, és ilyen körülmények között is fejlődik.
A Kreml abból indul ki, hogy mind a jelenlegi oroszellenes szankciók, mind az esetleges új korlátozások a világgazdaságot is sújtják.
„Ez csak a világgazdasági válság felé vezető tendenciák növekedéséhez vezethet” – zárta Peszkov.
EZEK UTÁN PEDIG A TETTEK MEZEIN ZAJLÓ TÖRTÉNÉSEKRŐL.
Az orosz hadsereg különleges katonai műveletének mai rövid összefoglalója:
„…Az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek hadműveleti – taktikai repülőgépei, rakétacsapatai és csapatcsoportjainak tüzérsége a mai nap folyamán 135 körzetben mértek csapásokat az Ukrán Fegyveres Erők élőerő – és haditechnikai bázisaira, és 94 tüzérségi ütegére a kupjanszki frontszakasztól a herszoni helyszínekig.
Ezek során az ukrán hadsereg mai élőerő vesztesége 515 – 550 főre tehető. Ennek a veszteségnek több mint a fele, me. 310 fő, Artyomovszkban érte a VSzU – t” – közölte mai fronthelyzeti jelentésében az orosz Honvédelmi Minisztérium.
Gyenyisz Pusilin tanácsadója, Jan Gagin ma azt jelentette, hogy a Wagner harcosai elérték az Artyomovszk – Csaszov Jar utat, amelyet az Ukrán Fegyveres Erők az utánpótlásuk ellátására használtak.
„Több száz méternyi útszakaszt vontak az ellenőrzésük alá, ami lehetetlenné teszi az ukrán helyőrség ellátását.
Így a kazán fedele valójában lecsapódott”- idézi Gagin szavait most az összes média.
Jevgenyij Prigozsin a „Wagner” tulajdonosa viszont igyekszik hűteni a kedélyeket. Már a huszadik alkalommal tagadja, hogy az Ukrán Fegyveres Erők egységeit kazánba zárták volna Bahmutban (Artyomovszk).
„Túl korai még arról beszélni, hogy az Ukrán Fegyveres Erők kazánba kerültek volna Artyomovszkban, az úgynevezett „műveleti bekerítés során”, amikor az utakat átlőjük. De kazán nincs. Szóval kemény harcok vannak. És azok, akik előre beszélnek, csak problémákat okoznak nekünk ”- mondta Prigozsin.
Légibomba lezuhanása és felrobbanása Belgorodban
Az orosz Honvédelmi Minisztérium arról számolt be, hogy a belgorodi robbanás a légibomba véletlenszerű leoldódása miatt következett be, amikor az orosz légierő egyik Szu-34 – es repülőgépe éppen a város felett repült át.
A város egyik térfigyelő kamerája felvette a belgorodi légibomba becsapódásának és felrobbanásának pillanatát április 20 – án este.
Az új felvételek azt mutatják, hogy a bomba a becsapódás után, csak jelentős idő elteltével robbant fel a föld alatt.
Az út mellett, a szupermarket tetején parkoló autó repülésének pillanata is látható
Halványul a szankciós inflációról szóló propaganda, az emberek inkább a vajdaqrmányt okolják a magas élelmiszerárakért
Hiába adta be a kormány az „inflációellenes vakcinát”, annak hatékonyságát saját tábora is megkérdőjelezi – derül ki a Publicus lapunk számára készített felméréséből.
Az okok szerteágazóak, de az eredmény egyértelmű: szinte minden drágul
Elhalványulni látszik a kormány szankciós inflációról szóló propagandájának hatása. Az emberek ismét inkább a kormány gazdaságpolitikáját és a forint árfolyamát okolják a magas élelmiszerárakért, a brüsszeli szankciókat pedig már kevesebben vélik meghúzódni a háttérben, és a kereskedőket is némileg mérsékeltebben hibáztatják.
A Publicus Research lapunk számára március 30.–április 4. között készített, legfrissebb felmérése alapján a megkérdezettek 83 százaléka szerint a gyenge forint felelős az élelmiszerárak emelkedéséért, holott a február 28.–március 6-i felmérésben még csak 75 százalékuk gondolta így.
A kormány gazdaságpolitikáját pedig április elején 76 százalék okolta, pedig március elején még csak 65 százalékuk.
Ezzel lényegében visszaállt a hazai gazdasági folyamatokat és lépéseket erőteljesebben hibáztató logika a tavaly év végi mederbe. December közepén ugyanis hasonló számokat, 86, illetve 74 százalékot mért e két kérdésben a Publicus.
Az ellenzéki szavazók ugyanakkor e téren különösebben nem változtattak véleményükön az elmúlt hónapokban: december közepén, március elején és április elején egyaránt bőven 90 százalék feletti mértékben okolták a gyenge forintot és a kormány gazdaságpolitikáját a magas élelmiszerárakért. A kormánypárti szavazókat viszont kizökkenthette valami, legalábbis már kevésbé elnézőek a kormánnyal szemben. Április elején 68 százalékuk a forintárfolyamot, 43 százalékuk pedig a kormány gazdaságpolitikáját hibáztatta az élelmiszer-drágulásért.
Ez a kormánykritikus Fidesz-tábor 13, illetve 11 százalékpontos növekedését jelenti a március eleji felméréshez képest.
A brüsszeli szankciókról eközben még a decemberben mértnél is kevesebben – az akkori 47 százalék helyett csupán 43 százalék – gondolják most azt, hogy felelősek a hazai, uniós rekorder élelmiszer-drágulásért. Pedig – mint arról beszámoltunk – a február végi-március eleji adatfelvétel során éppen ebben a kérdésben érződött a legerőteljesebben a kormánypropaganda hatása. Akkor az emberek 63 százaléka okolta a drágulásért a brüsszeli szankciókat, ami decemberhez képest 16 százalékpontos növekedés volt. Most viszont épp az egy hónappal ezelőtti időszakhoz képest látni a kérdésben egy 20 százalékpontos visszaesést.
A március eleji felmérés tanúsága szerint a propagandaüzenetek nemcsak a kormánypárti szavazókra hatottak, hanem a bizonytalanokra és az ellenzékiekre is. Most pedig az látszik, hogy a bizonytalanok bizonytalanodtak el a leginkább e kérdésben: míg decemberben 38, március elején 57, április elején viszont csak 34 százalékuk gondolta azt, hogy a szankciók felelnek a rekordinflációért – utóbbi 23 százalékos visszaesés. Az ellenzékieknek most is és decemberben is 19 százaléka tette magáévá a szankciós infláció teóriáját; egy hónappal korábban, március elején még 27 százalékuk gondolkodott így. Vagyis az ellenzékieknél is látszik egy 8 százalékpontos visszaesés. A kormánypárti szavazók eközben még mindig erősen hisznek ebben a teóriában, de az egy hónappal ezelőtti 96 százalék helyett már csak 85 százalékuk okolja a drágulásért a szankciókat – csakúgy, mint decemberben.
Esetükben tehát az ellenzékiekhez képest jelentősebb, 11 százalékpontos a lemorzsolódás.
A reálfolyamatok valójában nem változnak ilyen kilengésekkel, de az emberek nem egy légüres térben élnek. Szubjektív valóságérzékelésüket nagyon sok tényező befolyásolja; Magyarországon mindenekelőtt a propaganda – fogalmazott a felmérésekben érzékelhető jelentős hangulatváltozások okait firtató felvetéseinkre Pulai András, a Publicus Research igazgatója. Mint mondta: ritkán tapasztalni az utóbbi időben, hogy éppen a kormánypárti szavazók körében legyen nagyobb elmozdulás a kormánykritikusság irányába, de a felmérés adatai alapján most éppen ez történt. Ez szerinte arra utal, hogy „valami becsúszott a Fidesz-buborékba”. Például az, hogy a kormány hónapok óta ígérgeti az infláció csökkenését, ennek azonban egyelőre nem sok jele van. Vagyis: a szubjektív érzet és az elvárt most nem egyezik. A másik oldalról viszont lejjebb is tekerték a szankciós propagandát, az utcákon nem nagyon látni mostanában például a szankciókat bombaként ábrázoló plakátokat. Ez főként a bizonytalanok gondolkodását befolyásolta.
Pulai András emlékeztetett: az őszi felmérések során is voltak ilyen nagyobb kilengések Brüsszel hibáztatásában. Ahogyan a mostaniból, úgy a korábbiakból is egyértelműen látszik, hogy a kormánypropaganda rendkívül erőteljesen tudja befolyásolni az emberek gondolkodását. A Fidesz szavazói például kitartóan alacsonyabbnak érzik az inflációt, mint az ellenzékiek vagy a bizonytalanok, kevésbé okoz nekik problémát a drágulás, de még az árstopos termékeknél is kevésbé találkoznak áruhiánnyal. Így oldják fel azt a kognitív disszonanciát, amikor nem egyezik a saját tapasztalat és a párt állítása: inkább a pártnak hisznek, hiszen rájuk szavaztak, vagyis saját magukkal kerülnének ellentmondásba. Ez egyébként nem csak a Fidesz szavazótáborára jellemző; már szinte tankönyvi példa, hogy a frissen megérkezett Combino-villamosokat annak idején az akkor ellenzékinek számító Fidesz-szavazók kényelmetlenebbnek érezték, mint az akkor kormánypárti MSZP–SZDSZ-szavazók – emlékeztetett Pulai András.
Most ugyanakkor a valóságérzékelést sokkal jobban el tudja téríteni a propaganda, hiszen nincsen kiegyensúlyozott nyilvánosság, az ellenzéki pártok nagyon ritkán tudják egy-egy kérdésben befolyásolni a közbeszédet. Pulai András szerint ezért lehetnek akár 20 százalékos kilengések is bizonyos, a hétköznapoktól távolabb eső, átpolitizált kérdésekben. Ilyen például a szankciók hatása, de ilyen volt a menekültválság is. Akkor éppen a határoktól távolabbi megyékben élők körében volt a legnagyobb a félelem, míg az ahhoz közeliekben, ahol az ott élők valóban találkoztak menekültekkel, a legkisebb. Egy olyan kérdésben viszont, mint hogy a kereskedők tehetnek-e az árak emelkedéséről, már kissé árnyaltabb a helyzet, a vásárlóknak ugyanis vannak saját, konkrét tapasztalataik is – mondja Pulai András. Az emberek érzékelik azt is, hogy miközben még mindig jelentős a drágulás, bizonyos termékek – például a sajt vagy a vaj – árát csökkentették az üzletek. Ezt is lehet propagandával torzítani, de kevésbé sikeresen. Az utóbbi hetek árstoprazziákról és az üzletláncok megbüntetéséről szóló hírei ellenére így az emberek kisebb arányban, 77 százalék helyett 69 százalékban gondolják most úgy, hogy a kereskedők ármegállapítási szokásai tehetnek az élelmiszerek gyors drágulásáról.
Csak Magyarországon van szankciós infláció
Amíg háború van, és amíg szankciók vannak, addig infláció is van – hangoztatta a csütörtöki kormányinfón ismét Gulyás Gergely miniszter, aki erre hivatkozva jelentette be: június 30-ig meghosszabbítják az élelmiszer-árstopokat. Arról is beszélt: évtizedes drágulási rekordok dőltek meg Nyugat- és Kelet-Európában is.
Azt viszont továbbra sem magyarázta meg, hogy a háború vagy a szankciók miért csak Magyarországra hatnak ilyen erőteljesen. Az Európai Unió országainak mindegyikében jóval alacsonyabb ugyanis az infláció, mint Magyarországon, ráadásul a drágulás üteme is gyorsabban mérséklődik, mint hazánkban. Az Eurostat márciusban az Unió átlagában a januári 10 százalék után 8,3 százalékos általános inflációt mért, Magyarországon viszont 25,6 százalékosat. Ez az adat még mindig olyannyira uniós rekorder, hogy sehol másutt nincs 20 százalék feletti drágulási ütem. Az utánunk következő Lettországban ráadásul a januári 21,4 százalékos ráta 4,2 százalékkal 17,2 százalékra mérséklődött, míg nálunk mindössze 0,6 százalékos volt az év eleje óta mért zsugorodás.
Az élelmiszerek terén is még mindig listavezető, és az uniós átlag duplája a hazai drágulási ütem: míg az Unióban átlagosan 19,2 százalékkal emelkedtek az árak, addig Magyarországon 44,8 százalékkal.
Az átlagot ráadásul éppen Magyarország húzza fel, hiszen a tagállamok felében sem mértek a statisztikusok 20 százalék feletti élelmiszer-inflációt. Hazánkban január óta 2,1 százalékkal lassult az élelmiszerek drágulása, a 27,2 százalékkal még dobogós Litvániában viszont 4,8 százalékkal. A 28,2 százalékos drágulással vele helyet cserélő, azaz második helyre került Szlovákiában viszont nőtt a drágulás üteme év eleje óta, mégpedig 0,7 százalékkal.
Év eleje óta egyébként az Unió átlagában is gyorsabban emelkednek az élelmiszerárak, hiszen év elején még 18 százalékos volt az ütem, most 1,2 százalékkal magasabb. Így Belgiumban, Dániában, Németországban, Írországban, Spanyolországban, Franciaországban, Horvátországban, Olaszországban, Luxemburgban, Máltán, Norvégiában, Lengyelországban, Izlandon és Svédországban gyorsult a drágulás üteme. Nagy különbség azonban Magyarországhoz képest, hogy ezen országok túlnyomó többségében még így is 20, sőt, néhány tagállamban 10 százalék alatt maradt a ráta. A jelek szerint év eleje óta azon tagállamokban lassult a drágulás üteme, ahol korábban extrém magas volt. (Népszava)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Azt viszont továbbra sem magyarázta meg, hogy a háború vagy a szankciók miért csak Magyarországra hatnak ilyen erőteljesen…”
-Ez viszont nem Guly Gery TUDÁSHIÁNYÁBÓL adódik ám! Hiszen a qrmányinfok sztárja MINDENRE TUD ADNI RÖVID, TÖMÖR, ÉRTHETŐ MAGYARÁZATOT!
Ez pedig a: CSAK!
Bővebben: MERT CSAK!
Márpedig a vajdahivatalt vezető Guly Gery és a qrmány MINDADDIG BEÉRI az ilyen rövid és velős válasszal, amíg a tákolmányosított kéharmaduk elégedettségére számíthatnak! Azt pedig az égadott világon SEMMI NEM FENYEGETI!
„Hát rohadj meg Orbán” – Kiakadtak a kisboltosok, a maradék forgalmukat is elveheti a qrmány
Ahogy már arról beszámoltunk, az Orbán-kormány a tervek szerint görög és francia mintára kötelezi a legnagyobb élelmiszerláncokat, hogy több termékkategóriában akciós termékeket áruljanak.
A kormány terve szerint a kereskedelmi üzleteknek hetente kell meghirdetniük az akciókat. Az alapvető élelmiszerek 20 kategóriába sorolandók be például:
baromfihús, sajt, kenyér, zöldség-gyümölcs.
Valamennyi kategóriában egy-egy szabadon választott terméket kell az akciót megelőző 30 napon belüli legalacsonyabb árnál legalább 10 százalékkal olcsóbban kínálni.
Ugyan az akció nem vonatkozhat árstopos termékekre, és az intézkedés a jelentős árbevétellel rendelkező élelmiszerláncokat fogja érinteni, a legkisebb boltokat nem.
Pontosan ez a baj, hogy nem gondolkoznak, csak úgy agyba főbe beszélnek hülyeségeket
– írta levelében a boltos, aki szinte előre látja mi lesz ennek a következménye.
El fognak menni hetente a nagyobb boltokba és a multikhoz, mert tudják azt, hogy ott valami akciós, és akkor nem nálunk fognak vásárolni, hanem ott elintézik az egészet egyben.
– folytatta felháborodva és azt is hozzátette, hogy több kisboltos már így is bezárt, hiszen nem tudott versenyezni a nagyobb áruházakkal.
Hát, rohadj meg Orbán, pont velünk b.szatok ki megint, azokkal akik próbálnak életbe maradni, azokkal akiknek így is terhet és problémát jelent a megélhetés. Hát mit gondoltatok? Hogy ott megveszi az akciós húst, aztán mást nem? Azért meg majd lejön hozzánk? Nem, ha már ott van, akkor mindent ott fog megvenni, ezzel konkrétan kivégeztek minket. Köszönjük.
Ahogy arról ma már beszámoltunk az Orbán Viktor vezette kabinet várhatóan július előtt indítja a kötelező kedvezményrendszert, melyet a francia és görög intézkedések mintájára hozzák meg, és nem az alapélelmiszereknél bevezetett árstop helyett vezetik be, hanem amellett alkalmazzák majd a szabályozást. (propeller)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…nem az alapélelmiszereknél bevezetett árstop helyett vezetik be, hanem amellett alkalmazzák majd a szabályozást…”
-Nagyon úgy néz ki, hogy nem homok, hanem sziklák kerültek a qrmány és a vajda nagy dérrel – dúrral bejelentett, és hangoztatott inflációletörő gépezetének fogaskerekei közé! A szerkezetet pedig a tönkremetel veszélye fenyegeti!
Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy a vajdabanda óramű pontossággal és precizitással MŰKÖDTETETT propagandagépezete el tudja feldtetni a pórnépekkel a beadott antiinflációs vakcina hatástalanságát!
Biztosak lehetünk ugyanis abban, hogy a qrmány által KÖTELEZŐEN ELRENDELT LEÁRAZÁSI AKCIÓK hatását KI – ÉS TÚLDOMBORÍTVA, a TÁRGYHAVI EREDMÉNYEKET a qrmány eltökélt inflációellenes harcának az eredményeként fogják elénk tárni! Ami valójában a „rohaggymegorbánozós” FALUSI KISBOLTOS ELKÉPZELÉSEINEK az eljövetelét fogja jelenteni! Azaz: a VALÓS INFLÁCIÓ MÉRTÉKE – LEGALÁBBIS NEM A QRMÁNYPROPAGANDÁBAN HARSOGOTT LESZ, HANEM ANNÁL LÉNYEGESEN MAGASABB! – ám a kisboltok száma érezhetően megcsappan majd!
Persze munkanélküliségtől nem kell tartaniuk! Legfeljebb az „ellátási lánc” nyúlik majd meg! De az is csak azt jelenti, hogy a TEVÉKENYSÉGVÁLTÓ addigi kisboltosok majd együtt fognak bemenni az őket is azontúl a régebbi „versenyképesekkel” szállító melósjáratról valamelyik útba eső bevásárlóközpontba, beszerezni a napi betevőt. Mint régi ismerősök!
JÓL JÁR MAJD A DOLOGGAL A vajdaság ÁLLAM! Duplán is! Az ÁFA- bevételek nem fognak csökkenni, viszont az APEH kevesebb helyet kell hogy figyeljen! (Azt viszont alaposabban!)
Az infláció letörésének hallatlan sikereiről pedig majd az óránkénti dijadaljelentésekből értesülhetünk!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
