A vágy érve és a valóság

Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság

Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Az örök élet utáni vágyat csak az Isten tudja kielégíteni az Istennel való örök életben!

A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!

Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!

Az Isten létének – „A vágy érve” bizonyítéka összefoglalva: mindegyik természetes, velünk született vágyunk kapcsolódik valamilyen valós tárgyhoz, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyat; de létezik bennünk olyan vágy is, amit nem tud kielégíteni semmi az időben vagy a földön, sem semmilyen teremtmény; tehát léteznie kell valaminek túl az időn, túl a földön és a teremtményeken, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyunkat; ez a valami az, amit az emberek „Isten”-nek és az „Istennel való örök élet”-nek hívnak.

A lényeg: Léteznie kell Istennek, az örök élet kielégítőjének, ami minden vágyunknál fontosabb, reálisabb igénye az embernek.

Néhány gondolat!

Mindörökké csak az anyag létezik, ami állandóan mozog, változik, így a létrejövő formák idővel megszűnnek!

Az, hogy léteznie kell istennek, az örök élet kielégítőjének nem bizonyíték, hogy valóban létezik is, mert ez csak egy vágy, ebben csak hinni lehet, de ez nem az objektív valóság, mert az isten a következetesen objektív tudomány által ismeretlen, így csak kitalált valami. Az istenben való hitet az ember halandósága, félelme, kiszolgáltatottsága, a tudatlansága motiválja. A vágy az örök életre az ember természetes érdeke. Sajnos azonban az istenre nincs következetesen objektív tudományosan bizonyítható megfigyelés, aki ezt az örök életet állítólag megvalósíthatja.

Hol van a természetfeletti szellemvilág, ahol az isten szellem is lakik?

Objektíven hol van, hol lehet a természetfeletti szellemvilág, a szellemek, az öröklétben élő lelkek, az isten szellem lakóhelye? Talán fenn az égben? Talán a mennyországban? Ilyet a következetesen objektív tudományos megfigyelés nem ismer. Valójában objektíven bizonyíthatóan senki. Ezért a természetfeletti szellemvilág csak spekuláció.

mennyország, mennyek országa (lat. regnum coelorum): a tökéletes boldogság helye, Isten országának beteljesedett állapota. – 1. A vallástört-ben az ég a legfőbb lénynek és más földöntúli hatalmaknak lakóhelye, egyben a transzcendens világ jelképe. … – 2. A Szentírásban. a) Az ÓSz-ben az ég elsősorban az erős égbolt fölötti rész. Az égbolt választja el az égi vizeket a földiektől, mert onnan jön az eső és a hó. A csillagok az égbolton keringenek. Az „ég és a föld” jelenti az egész teremtett világot (Ter 1,2; 2,4; Iz 1,2), s az egész fölött Isten trónol, körülvéve az égi seregektől (1Kir 22,19; Jób 1,6), mint kir. tekint le a földre (MTörv 26,15; Zsolt 2,4) és irányítja a tört-et. Az ég Jahve igazi lakóhelye, a kultikus helyek csak erejének megnyilatkozására szolgálnak. … Az ÚSz átvette az ég természetéről, elmúlásáról és újjáteremtéséről szóló nézetet (ApCsel 4,24; Mt 5,18; Mk 13,31; 1Pt 3,13; Jel 21). Isten az égnek és a földnek az ura, de az angyalok is az égben vannak. Onnan jön az Atya hangja (Mk 1,11) v. haragja (Róm 1,18). A választottak számára a mennyország az üdvösség helye. Az égi javak az egyedül maradandók (Mt 6,20; Mk 10,21), azért arra kell törekedni, ami fent van (Kol 3,1). – lexikon.katolikus.hu

A természet, amit az emberiség a harmadik térdimenzióban érzékelni képes az maga az ember, a föld, a naprendszer, a tejút, a mi univerzumunk, vagyis az anyag különböző megjelenési formában. Az ember csak ennyit lát, de logikusan gondolva a világegyetem csak végtelen lehet. Az univerzumunk azonban a tudomány jelenlegi ismeretei szerint véges, valahányszor 10 milliárd éves csupán (véges, de határtalan). De mi van azon túl? Erre a spekuláción kívül nincs semmilyen megfigyelés, ez maga a homály, azonban az isten szellemről is csak a képzelgés létezik, így ez is csak maga a homály.

A teremtéselméletre, az objektív valóságot nélkülöző spekulációra, világnézetet felépíteni, emberi erőforrásokat felhasználni, nagyon furcsa. Kell ez az emberiségnek? Kell az emberiségnek a semmire, a semmilyen következetesen objektív tudományos megfigyelésre alapozott világnézet, az emberiség számára minden haszon és bizonyíték nélkül?

A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. … Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint több különálló világegyetem létezik, az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti. – wikipedia.hu

Az univerzum jelentése világmindenség, világegyetem. Csillagászati fogalom, ami eredetileg minden létező dolog összességét jelentette, de később megjelentek azok az elméletek, amik szerint több a miénkhez hasonló univerzum létezik. Ezek szerint az úgynevezett multiverzum elméletek szerint az, amit eddig mi univerzumnak nevezünk, az valójában egy nagyobb egésznek csak az általunk látható része. – Forrás: lexiq.hu

A természet legtágabb értelmezésében egyenlő a természetes, fizikai vagy anyagi világgal vagy világegyetemmel. A fizikai világra és az életre egyaránt utal. Mérete a szubatomikus szinttől egészen a kozmikus szintig terjed. – wikipedia.hu

Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. Számos vallási irányzat alapján az, akinél nagyobb nem elgondolható, aki nélkül semmi sem lehetne, és nem maradhatna életben. Neki nincsenek korlátai és hiányosságai. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Nincs kezdete, sem vége. –wikipedia.hu

Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka, az Ószövetségben Jahve, az Újszövetségben a három isteni személy, az Atya a Fiú és Szentlélek egy lényege. Minden létezés, mozgás és élet forrása, maga a transzcendencia. – lexikon.katolikus.hu

Isten: természetfeletti mindenható lénynek, a „világ teremtőjének” és „irányítójának” fantasztikus alakja – Marxista fogalomlexikon

Anyag: materialista filozófia alapkategóriája, az emberi tudattól függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgáló filozófiai absztrakció. … Az anyag lenini meghatározása a következő „Az anyag filozófiai kategória, amely az érzeteinkben feltáruló, érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzeteinktől függetlenül létező, objektív valóság megjelölésére szolgál.” (Lenin összes Művei. 18. köt. 116. old.) Lenin tehát az objektivitást, a szubjektum érzeteitől, gondolataitól, egyáltalán, tudatától független létet emeli ki mint a végtelen anyagi világ már megismert vagy még ismeretlen jelenségei leglényegesebb és legegyetemesebb tulajdonságát. – Filozófiai Kislexikon 1980

Objektív igazság: filozófiai kategória az emberi ismeret azon tartalmának jelölésére, amely független a szubjektum akaratától és óhajaitól. Az igazságot a visszatükrözött objektumtartalma határozza meg. Az objektív igazság mint elméleti kategória, a szubjektív idealizmus igazságkoncepciói ellen irányul, amelyek szerint az igazságot az ember alkotja, és az emberek közötti megegyezés eredménye. Az igazságnak ez az értelmezése tudományellenes és reakciós, amennyiben lehetőséget nyújt arra, hogy igazságként fogadjanak el mindenféle babonát, vallásos hiedelmet, pusztán azért, mert ezeket az emberek többsége elfogadja. – Marxista fogalomlexikon

Az isten szellemvilága csak egy kitalált vágyálom!

A kitalált isten szellem valami, a szellemvilág léte csak egy vágya az embereknek, de semmi köze az objektív valósághoz, bármilyen formában is létezik az emberi tudatban, nem a valóságból származik. Az isten szellem képzetének, a szellemvilágnak nincs következetesen objektív tudományosan vizsgálható párja a valóságban. Így isten szellem és a szellemvilág csak az emberi tudatban létező vízió, ami a valóságban ismeretlen, a valóságban nem materializálódott, objektíven, tudományosan és semmi más módon sem észlelhető. Az isten szellem és a szellemvilág csak a képzeletben létező valami, vagyis a valóságtartalma a semmivel egyenlő, csak a hiszékeny hívő emberi tudatban létezik, semmilyen valóságos objektíven észlelhető tulajdonsága nincs. Az isten szellem, a szellemvilág a vágy szüleménye egy jobb világra, kár hogy csak egy álomvilág.

Az ember természetes tulajdonsága, hogy egyre többet szeretne tenni a jobb, kellemesebb, biztonságosabb életéért, de mindig marad kielégíthetetlen vagy nem teljesült vágya. Azonban a legfontosabb, az örök élet a valóságban soha nem teljesül. Erre csak a hit ad reményt, ami azonban semmivel nem igazolható a valóságban, gyönyörű vágyálom csupán.

(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)

16. A vágy érve
17. Mindegyik természetes, velünk született vágyunk kapcsolódik valamilyen valós tárgyhoz, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyat.
18. De létezik bennünk olyan vágy is, amit nem tud kielégíteni semmi az időben vagy a földön, sem semmilyen teremtmény.
19. Tehát léteznie kell valaminek túl az időn, túl a földön és a teremtményeken, amely ki tudja elégíteni ezt a vágyunkat.
20. Ez a valami az, amit az emberek „Isten”-nek és az „Istennel való örök élet”-nek hívnak.

Az első premissza magában foglalja a vágyak két fajtájának a megkülönböztetését: a benső és a külsőleg betanult, vagyis a természetes és a mesterséges vágyakat. Mi természetszerűen vágyunk olyan dolgokra, mint az étel, az ital, a szex, az alvás, a tudás, a barátság és a szépség; és természetes módon kerüljük az olyan dolgokat, mint az éhezés, a magány, a tudatlanság, és a csúfság. Olyan dolgokra is vágyunk (de nem bensőleg vagy természetszerűen), mint a sportkocsik, a politikai karrier, a repülés az égben mint egy Superman, Óz országa, vagy a foci vb aranykupája.

Tehát különbség van a vágy e két fajtája között. Pl. a legtöbb esetben nem ismerjük a második, a mesterséges vágyak hiányának megfelelő állapotokat úgy, ahogy azt az első vágyak esetében. Nincs olyan szó, hogy „óztalanság”, amely párhuzamos lenne az „alvatlanság”-gal. De még fontosabb, hogy a természetes vágyak belőlünk származnak, a természetünkből, míg a mesterséges vágyak kívülről, a társadalomból, a reklámokból vagy a képzeletből származnak. Ez a második különbség az oka egy harmadik különbségnek: a természetes vágyakat mindannyiunkban megtaláljuk, de a mesterséges vágyak emberről emberre változnak.

A mesterséges vágyak létezése nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a vágyott tárgyak is léteznek. Valamelyik létezik; valamelyik nem. A sportkocsik léteznek; Óz nem létezik. De a természetes vágyak létezése viszont mindegyik fellelhető esetben azt is jelenti, hogy a vágyott tárgyak léteznek. Még soha senkinél nem támadt olyan benső vágy, amelynek nem-létező tárgya van.

A második premisszához csak egy őszinte önvizsgálat kell. Ha valaki tagadja ezt, és azt mondja, hogy „Én tökéletesen boldog vagyok a homokváram játékos építése közben, vagy a sportkocsimban, vagy a pénztől, a szextől, vagy a hatalmamtól”, akkor csak annyit kérdezhetünk, hogy „Valóban boldog vagy?” Ezt persze csak megkérdezhetjük, és nem erőltethetjük. És esetleg utalhatunk egy ilyen embernek az emberi történelem összes nagy irodalmának csaknem egyetemes tanúságára. Még az ateista Jean-Paul Sartre is elismerte, hogy „eljön az idő, mikor az ember megkérdezi, még Shakespeare-től is, még Beethoventől is, hogy „Ez minden, ami van?””.

Nem az az érv konklúziója, hogy minden, amit a Biblia Istenről és a vele való életről mond, az a valóságban is úgy van. Az érv egy ismeretlen X-et igazol, akinek úgy szólván az iránya ismert. Ez az X a több: a több szépség, a több kívánatosság, a több bámulatosság, a több öröm. Ez az X úgy aránylik a kiváló szépséghez, ahogy pl. a kiváló szépség a kevésbé széphez, vagy a szépség és a csúnyaság keverékéhez. És ugyanez igaz a többi tökéletességekre is.

De ez a „több” végtelenül több, ugyanis mi nem elégszünk meg a végessel és a részlegessel. Tehát az analógia (X úgy aránylik a kiváló szépséghez, ahogy a kiváló szépség a kevésbé széphez) nem arányos. A húsz úgy aránylik a tízhez, mint a tíz az öthöz, de a végtelenség nem úgy aránylik a húszhoz, mint a húsz a tízhez. Az érv egy végtelen folyosó meghatározott irányára mutat rá. A konklúziója nem egy már felismert és meghatározott „Isten”, hanem egy megindító és titokzatos X, aki vonz magához minket, és minden elképzelésünket és fogalmainkat kihúzza önmagukból.

Más szavakkal, Isten egyetlen fogalma ebben az érvben annak a fogalma, amely meghaladja a fogalmakat, valami „amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt” (1Kor 2,9). Más szavakkal, ez a valóságos Isten.

1. S. Lewis, aki több helyen is használta ezt az érvet, tömören így foglalta össze:

Nem születhetnek teremtmények vágyakkal, ha lehetetlen, hogy azok kielégüljenek. A kisgyerek éhséget érez: van étel. A kiskacsa úszni akar: van víz. Az emberek szexuális vágyat éreznek: nos, van szex. Ha olyan vágyat találok magamban, amelyet semmilyen e világi tapasztalat nem tud kielégíteni, akkor az a legvalószínűbb magyarázat, hogy egy másik világ számára vagyok teremtve. (Keresztény vagyok! III. könyv, 10. „Remény”).

1. kérdés: Honnan tudjuk, hogy a fő premissza – vagyis, hogy minden természetes vágynak van valóságos tárgya – egyetemesen igaz, anélkül, hogy először is tudnánk, hogy ennek a természetes vágynak szintén van-e valóságos tárgya? Hiszen éppen ez a konklúzió. Tehát bizonyítottnak veszed a kérdést. Már azelőtt tudnod kell, hogy a konklúzió igaz, hogy felállítanád a fő premisszát.

Válasz: Ez valójában nem csak a vágy érve elleni kifogás, hanem ez az összes deduktív (következtető) érvre, és mindegyik szillogizmusra igaz. Ez John Stuart Mill és a nominalisták régi cincogása a szillogizmus ellen. Ez a kifogás az empirizmust tételezi fel előre – vagyis, hogy az egyetlen mód, hogy megismerhessünk valamit, az az egyéni dolgok érzékelése, majd általánosítása az indukció által. Azért zárja ki a dedukciót, mert mindenféle egyetemes igazság (mint amilyen a mi fő premisszánk) megismerését is kizárja. Ugyanis a nominalisták semmiféle univerzálé (egyetemes tétel) létezésében nem hisznek – egyet kivéve (hogy minden univerzálé csak elnevezés).

Ezt nagyon könnyen meg lehet cáfolni. Mi olyan egyetemes igazság megismerésére juthatunk el, és valóban el is jutunk, mint pl. hogy „minden ember halandó”. Ezt nem pusztán az érzéki tapasztalat által ismerjük fel (ugyanis soha nem érzékelhetjük az összes embert), hanem az emberiség közös, egyetemes lényegének vagy természetének néhány példájából álló elvonatkoztatás által, akiket valóban megtapasztalunk az érzékeinkkel. Onnan tudjuk, hogy minden ember halandó, hogy az emberiség, mint olyan, magában foglalja a halandóságot, hogy az emberi lény természete olyan, amely halandó; hogy szükségképpen követi a halandóság azt, hogy valakinek egy állati teste van. Ezt fel tudjuk fogni. A felfogóképesség, vagy az intellektuális intuíció, vagy meglátás hatalmával is rendelkezünk az érzékelés és a kiszámítás szellemi képességén fölül, amely két dolgot a nominalisták és az empiristák ajánlanak nekünk. (Az érzékelésben az állatokkal osztozunk, a kiszámolással pedig a komputerekkel; akkor az empiristák és a nominalisták számára mi az emberi megismerés sajátossága?)

Ha nincs valódi kapcsolat a tétel (propozíció) tárgyának természete és az állítmány (predikátum) természete között, akkor az egyetlen mód, hogy megismerjük ennek a tételnek az igazságát az, hogy érzéki tapasztalatot szerzünk, s majd indukáljuk. Pl. úgy tudhatjuk meg, hogy az összes könyv ezen a polcon piros, ha ránézünk mindegyikre és összeszámoljuk őket. Viszont, ha valódi kapcsolat van a tárgy természete és az állítmány természete között, akkor az értelmi képességgel és meglátással ismerhetjük meg ennek a tételnek az igazságát – pl. „Mindegyik színnek kell lennie kiterjedésének is”, vagy „Egy Tökéletes Lény nem lehet tudatlan”.

2. kérdés: Tegyük fel, hogy tagadom a második premisszát és azt mondom, hogy én nem észleltem semmiféle rejtett vágyat Istenre, sem a végtelen örömre, vagy valami titokzatos X-re, ami többet tud nyújtani, mint amit a világ maga.

Válasz: Vegyük kétféle formáját ennek a tagadásnak. Az első az, hogy valaki azt mondja: „Bár most nem vagyok tökéletesen boldog, azért hiszem, hogy az lennék, ha lenne tízmillió dollárom, egy jachtom, vagy minden napra egy új csajom.” A válasz erre természetesen az, hogy „Próbáld ki. Nem fogod szeretni.” Ezt ugyanis már sokan kipróbálták, és senkit sem elégített ki. Valójában ez a tapasztalat emberek millióinak teljesült már, és még billióinak fog teljesülni, de ők is reménytelenül fogják tovább keresni a még-rejtőzködő és még-szükséges megelégedést. Még ha meg is nyerik az egész világot, az sem lenne elég, hogy betöltse az emberi szívet.

Mégis megpróbálják, mert azt hiszik, hogy „Majd akkor, ha… talán legközelebb…” Ez a legostobább hazárdjáték a világon, mert ez az egyetlen olyan, amely következetesen soha nem fizetődik ki. Ez olyasféle játék, mint amelyik a világ végét jövendöli meg: az összes tét, amit valaha is az asztalra tettek, elúszott. Aligha van ok abban reménykedni, hogy a mostaniak majd jobban sikerülnek. Több billió kudarc és százszázalékos hibaarány, ez egy olyan próbálkozás, amelybe senkinek sem szabadna belemennie.

A premisszánk tagadásának második formája az, hogy „Én tökéletesen boldog vagyok”. Ez, úgy hisszük, hogy az idiotizmus, vagy ami még rosszabb, a tisztességtelenség határát súrolja. Ez sokkal inkább igényel ördögűzést, mint cáfolatot. Ez Camus Közönyének Meursault-ja. Egy félállati, vegetációs, lufi pszichológia. Még a hedonista, utilitarista John Stuart Mill is, aki a legfelszínesebb (bár legügyesebb) gondolkodó volt a filozófia történetében, azt mondta, hogy „jobb elégedetlen Szókratésznek lenni, mint egy megelégedett disznónak”.

3. kérdés: Ez az érv csak Anzelm ontológiai érvének (13.) egy másik változata, amely érvénytelen. Egy objektív Istent mutatsz fel egy pusztán szubjektív fogalomból, vagy egy benned lévő vágyból.

Válasz: Nem, hiszen mi nem pusztán egy fogalomból érvelünk, ahogy Anzelm. Az érvünk elsődleges premisszáját sokkal inkább a természet valós világából veszi: abból, hogy a természet nem hoz létre vágyat hiábavalóan. Aztán valami valósat fedez fel az emberi természetben – nevezetesen azt, hogy az ember valami többre vágyik, mint a természet -, amelyet a természet nem tud megmagyarázni, mert a természet nem tudja kielégíteni. Tehát az érv mind a külső, mind a belső természetben megfigyelt tényeken alapul. Vagyis tényszerű.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!