Franciaországban1561 óta május 1-jén tartják a gyöngyvirág ünnepét (fête du muguet), mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz.
A májusfa-állítás napja.
A népi hagyományok szerint, ha ilyenkor esik, jó termés várható.
Hawaiin május 1-jén ünneplik a lei, a nyakba akasztott virágfüzér napját.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Dmitrij Medvegyev, az orosz nemzetbiztonsági tanács alelnöke szombaton annak a véleményének adott hangot a Telegram csatornán, hogy szét kell verni a kijevi rezsimet, és megtorló lépéseket kell tenni kulcsfiguráival szemben – jelentette a Magyar Békekör tudósítója.
Az orosz politikus azokra a kijevi nyilatkozatokra reagált, amelyek további nyugati fegyverszállításokat sürgettek, a Krím visszafoglalásáról tettek említést, valamint arról, hogy a háború akár évtizedekig is eltarthat.
“A kijevi kutya egyfolytában csahol. Nyál csorog szőrös pofájáról, hogy gazdái lássák, milyen harcra kész” – írta Medvegyev, majd így folytatta: “Mi ez? A kábítószerrel átitatott lelkiismeret ellentmondásos komorsága? A bizonytalanság delíriuma? Nyomásgyakorlás a pártfogókra? Általános tartós paranoia? Kétségtelenül mindez együtt”.
Mindazonáltal még a hamis kijelentéseket sem szabad alábecsülni – vélekedett. Hiszen a kijevi rezsim hisztérikusan törekszik a náci elit hatalmának megszilárdítására, a csapatok harci szellemének ébrentartására, újabb és újabb támogatásra szponzoraitól – magyarázta Medvegyev.
Az orosz politikus szerint az egyetlen válasz minderre “az ellentámadásban részt vevő személyi állomány és katonai felszerelés tömeges megsemmisítése, az ukrán csapatokra mért maximális katonai vereség. Az ellenség teljes kiűzése és végleges leváltása a neonáci kijevi rezsim teljes demilitarizálásával Ukrajna egész területén. Megtorló cselekmények a neonáci rezsim kulcsfigurái ellen, függetlenül azok elhelyezkedésétől és elévülési idejétől”.
“Máskülönben nem fognak nyugodni, és a kábítószer hatására elhangzó hamis kijelentések valósággá válhatnak, a háború pedig elhúzódhat. Hazánknak erre nincs szüksége” – írta az orosz politikus a Békekör jelentése szerint.+++
Csoda! A pápa jelenlétében, a Kossuth téren megszületett az Orbán-fotó, amiért a DK-sok imádkoztak!
A csoda a Kossuth téren történt, a pápai misén, íme a DK-sok megvalósult álma:
Sőt:
(444)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: ENNÉL CSODÁSABB KÉP MÁR CSAK EGY CSOPORTKÉP LENNE!
Amin VALAMENNYI politikusbűnöző és haszonleső/haszonélvező EGYÜTT lenne látható a csukotkai eleven jegesmedveeledel – kivagonírozó terepen!
Bár tartunk tőle, hogy egy olyan kép elkészítése – tekintettel a megörökítendő tömeg hatalmas létszámára – csak különleges teleobjektívvel, vagy esetleg műholdról lenne elkészíthető!
De bánná a fene, csak minél előbb készüljön el! Már címajánlatunk is lenne hozzá: „A MEGVALÓSULT ÁLMUNK!”
Amíg pedig AZ elkészül, kénytelenek vagyunk beérni EZZEL a fikcióval:
Jezsuita blog: Ha az egyháziak kimondanák az igazat, lefagyna az állami arcról a mosoly
A Jezsuita bloggerek oldalán jelent meg Koronkai Zoltán tollából egy véleménycikk, amely az egyház és állam kapcsolatáról szól. Ferenc pápa látogatásának alkalmából a szerző kifejtette, a jobboldali sajtóban jogosan kritizálják a nyugati politikai korrektség gyakorlatát vagy az amerikai woke ideológia veszélyeit, de más kérdésekben mintha hasonló jelenségek uralkodnának az egyházon belül is.
Mint Koronkai Zoltán írta, a 2010-es kormányváltás óta új fejezet nyílt az állammal való kapcsolatokban, az ország vezetői stratégiai partnerként kezdtek tekinteni az egyházakra, számukra a kereszténység értékként jelent meg.
Úgy véli, a magyar állami, kormányzati vezetők itthon és külföldön egyaránt hangoztatják a kereszténység fontosságát, és a kormány számos törekvése átfedést mutat a katolikus egyház szociális tanításával. Ugyanakkor kiemelte, hogy a politikai hatalom megszerzése és megtartása érdekében használt módszerek nem feltétlenül állnak összhangban a keresztény etikai elvekkel.
A politikai valóság gyakori tapasztalata az elhasználódás, a politikai kurzusok nem tartanak örökké, és a keresztény politika is amortizálódhat. A keresztény politikából való kiábrándulás pedig rávetülhet az egyházra is, amelyet szerves kapcsolatban állónak látnak az állammal
– írta.
Pozitívumként említette, hogy az elmúlt években az egyházak sok támogatást kaptak az állam részéről. A hitéleti tevékenységet is támogatták, emellett jelentősen bővült az egyházi szociális és különösen az oktatási intézményrendszer.
A mellékhatások
Ugyanakkor a szerző kifejtette: a legjobb szándékkal adott orvosságoknak is megvannak a kockázatai és mellékhatásai, úgy az egyháztámogatás jelenlegi formájánál is megfigyelhető hasonló jelenség. Az egyik mellékhatás szerinte a figyelem fókuszának anyagiassá válása. Úgy véli, a papok lelki egészségét illetően nem áll jól az ország, ugyanis figyelmüknek jelentős részét az építkezésekkel kapcsolatos ezernyi tennivaló kötötte le. Továbbá a hívő közösségek elkényelmesedését is megemlítette, ami a könnyen jövő állami támogatások miatt történhetett meg, hiszen „majd állami pénzből minden megoldódik”.
A fakultatív iskolai hitoktatást is negatívumként hozta fel a szerző. Mint írta, van ennek jó oldala is, ám a hitoktatók egy szekuláris iskolai közegben komoly nehézségeket tapasztalnak. „A legnagyobb gond az, hogy az iskolai hitoktatás elterjedésével a legtöbb helyen megszűntek a plébániai hittanórák, ahol pedig a közösségépítés folyt, és élő kötődés jött létre a fiatalok és a templom között.” Úgy véli, nyertünk valamit, de közben rengeteget veszítettünk.
A kormány szociális érzékét illetően jó véleménnyel van a szerző, kiemelve a munkaalapú társadalom jelentőségét, hiszen jobb munkalehetőséget teremteni, mint a rászorulókat a segélyezettség passzív állapotában tartani.
A 2019-es püspökkari körlevélben azt írják, „egész Európában nálunk a legjobbak az iskolázottsági mutatók a roma lakosság körében”, ugyanakkor azt is kimondják benne, hogy „korlátokat kell szabni annak, hogy a Föld vagyona kevesek kezében koncentrálódjon”. A szerző kiemelte, hogy ma a mezőgazdaságban a földbirtokok kevesebb ember kezében koncentrálódnak, mint a 30-as években a félfeudális nagybirtokrendszer korában. A tanárok helyzetére is kitért, szerinte a kormány az iskolákban tanító pedagógusokban már nem feltétlenül lát partnert. Úgy véli, hogy csak idő kérdése, és az egyházi iskolákban is nagy gond lesz a pedagógusok megtartása.
Problémaként említette azt is, hogy „egyházaink ritkán szólalnak meg társadalmi kérdésekben”, pedig az egyház erkölcsi iránymutatása segítség volna az egészségesebb társadalom felé vezető úton. A közbeszéd állapotát hozta fel példaként, ugyanis „évek óta háborús retorikában élünk, állandóan új ellenségképek tűnnek fel”.
Ez az egybites gondolkodás éppúgy jellemző a kormányra, mint az ellenzékre és a támogatóik jó részére
– fejtette ki, hozzátéve, hogy visszaszorulóban vannak a párbeszéd terei, és a másik személyének lejáratása, a karaktergyilkolás lett általános. Példaként hozta fel Hodász Andrást, aki fiatalok tízezreit volt képes megszólítani a katolikus ortodoxiát képviselő üzeneteivel, azonban a politikai tartalmú megnyilvánulásai miatt a kormányközeli média szétszedte.
Miért nem fogalmaz meg az egyházi ember kritikát?
Koronkai Zoltán úgy fogalmazott, félelem tapasztalható sokakban, hogy politikai véleményük miatt majd megütik a bokájukat, vagy elesnek valamilyen támogatástól.
A jobboldali sajtóban jogosan kritizálják a nyugati politikai korrektség gyakorlatát vagy az amerikai woke ideológia veszélyeit, de más téren, más kérdésekben mintha hasonló jelenségek uralkodnának nálunk is
– fejtette ki.
A szerző azt is megemlítette, hogy sok egyházi ember azért nem fogalmaz meg kritikát, mert nem szeretne muníciót adni az ellenzéknek, és hozzájárulni egy olyan politikai fordulathoz, ami esetleg a mostaninál is nagyobb problémákhoz vezetne. „Talán mi, egyháziak is félelmet érzünk, hogy ha kimondanánk, amit látunk, és amit egymás között azért ki is mondunk, akkor lefagy majd az állami arcról a mosoly, és véletlenül pont a mi intézményünkhöz nem érkezik meg időben a felújításhoz szükséges pénz” – hangsúlyozta. (index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Néhány ÖNKÉNYESEN, ÉS NEM MINDEN CÉLZÁS NÉLKÜL KIRAGADOTT idézet a fentebbi, dicséretesen őszinte cikkből:
„…A politikai valóság gyakori tapasztalata az elhasználódás, a politikai kurzusok nem tartanak örökké, és a keresztény politika is amortizálódhat. A keresztény politikából való kiábrándulás pedig rávetülhet az egyházra is, amelyet szerves kapcsolatban állónak látnak az állammal…a könnyen jövő állami támogatások miatt történhetett meg, hiszen „majd állami pénzből minden megoldódik”…félelem tapasztalható sokakban, hogy politikai véleményük miatt majd megütik a bokájukat, vagy elesnek valamilyen támogatástól.A jobboldali sajtóban jogosan kritizálják a nyugati politikai korrektség gyakorlatát vagy az amerikai woke ideológia veszélyeit, de más téren, más kérdésekben mintha hasonló jelenségek uralkodnának nálunk is…Talán mi, egyháziak is félelmet érzünk, hogy ha kimondanánk, amit látunk, és amit egymás között azért ki is mondunk, akkor lefagy majd az állami arcról a mosoly, és véletlenül pont a mi intézményünkhöz nem érkezik meg időben a felújításhoz szükséges pénz…”
Ám TALÁN A LEGLÉNYEGESEBB az a következő:
„…a politikai hatalom megszerzése és megtartása érdekében használt módszerek nem feltétlenül állnak összhangban a keresztény etikai elvekkel…”
Nos hát tulajdonképpen ezekben az idézetekben benne van a döbrögisztáni vajdadiktatúra lényege! Egy beteglelkű, a velejéig romlott gonosztudatú, hataloméhes, állandó harácsoló vágytól űzött politikai bűnözőnek a MAGYAR NÉP ROVÁSÁRA ELKÖVETETT rémtettei. Aki pedig még attól sem riad vissza, hogy önmagát a magyarok felelősségteljes vezérénektitulálja/tituláltassa! Aljas céljai érdekében pedig még attól sem riad vissza, hogy MAGÁT A LEGKERESZTÉNYIBB MAGYARNAK LÁTTASSA!
A legszörnyűbb pedig az kellene hogy legyen ebben a történetben a keresztény magyarok körében – akik pedig igencsak szép számmal képviseltetik magukat a vajda rajongói (szavazói) táborában – hogy a Döbrögi által véghezvitt gyakorlattal homlokegyenest ellenkező ELVEKET HIRDETŐ egyházfő, Ferenc pápa A MAGA RÉSZÉRŐL KÉSZSÉGGEL SEGÍTI a vajdatörekvéseket! Legalábbis ERRE ENGED KÖVETKEZTETNI MOSTANI Döbrögisztáni vizitje!
TALÁN helytálló lehet a megállapításunk, miszerint Ferenc pápa SZEMÉLYESEN HOZTA EL vajdaságba a Döbröginek a Vatikán által kiállított, névre szóló BÚCSÚCÉDULÁT!
„A búcsúcédula a középkori római katolikus egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt. A pápai udvar az akkori világ egyik legjövedelmezőbb üzletévé változtatta az üdvösség árusítását…” (Forrás: moly.hu)
Végezetül pedig – de nem utolsósorban – a balrad.hu MOST „ÖNMAGÁT IDÉZNÉ”:
Bayer megbánta, hogy demens vénembernek nevezte Ferenc pápát, de akkor még nem volt katolikus
Bayer Zsolt erről a Hír TV-ben beszélt, ahol úgy vezette fel a témát, hogy azt mondta: „A pápalátogatás kapcsán valószínűleg David Pressman nagykövet felvette a piros telefont, és az ellenzéki sajtónak kiadta ukázba, hogy a Bayer Zsolt nyolc évvel ezelőtti, pápát súlyosan dehonesztáló mondatairól kell beszélni. (…) Tehát ki van adva az itiner, mert én nyolc évvel ezelőtt demens vénembernek neveztem a migrációban vagy a migrációs helyzettel kapcsolatos állásfoglalása miatt.”
Bayer Zsolt 2016-ban arról írt, Ferenc pápa „vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”. Azért jutott erre a következtetésre, mert a pápa akkoriban azt nyilatkozta, hogy ha szóvá teszi az iszlám erőszakot, akkor szóvá kell tennie a katolikus erőszakot is, illetve hogy helytelen a terrorizmust az iszlámmal azonosítani. Majd elmondta, hogy ezt már bánja, meg is magyarázta, miért:
„Nem is mentségül mondom, de akkor én még protestáns, egész pontosan evangélikus voltam. Mint katolicizmuson kívüli, mondjuk ennyiben volt fölmentésem, hogy mondhattam. Én azóta katolizáltam.”
A Népszava szemléje szerint ezután Bayer arról kezdett beszélni, hogy Semjén Zsolt már akkor felhívta „a pápát harcosan védő ballibsi sajtó” figyelmét, hogy olvassák el, mit mondott annak idején Luther Márton az egyház első emberéről. Majd elmondta, hogy mivel azóta katolizált, így már csak emiatt sem mondana ilyet a pápáról, ráadásul Semjén Zsolt a bérmakeresztapja.
De Bayer azt is mondta, nemcsak azért nem mondana már ilyet, mert már katolikus, de azért sem, mert jelentősen megváltozott véleménye Ferenc pápáról az elmúlt nyolc évben. Igaz, a migráció ügyében most sem értene vele egyet, de szerinte látni kell, hogy a pápa argentin, és emiatt teljesen máshogy látja Európát és benne a migrációt.
„Ez mind másodlagos, mert katolikusként nekem ő az első számú vallási vezető és tekintély (…) és mondhatnám, hogy megkövetem a pápát, vagy bocsánatot kérek – meg is követem – de azért az ő nagyságát és étoszát az én nyolc évvel ezelőtti mondatom nem kezdte ki olyan mértékben (…) de saját magam miatt természetesen mindezt örömmel megteszem.” (444)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Nagyjából ezt jelenti a NEMMZETTHY KAMÉLEONKODÁS! Zsotya és nemmzetthy kaméleontársai mindig azzá változnak át, amiből pénzt szimatolnak!
— Aranyossyval először a községházán találkoztam. mikor a zselléreket odakísértem — folytatta történetét Kővári. — Azután újra találkoztam vele. Az már magánügy volt. Ezért sem szeretek róla beszélni. De ha már benne vagyok, elmondom azt is.
Lápossyéknál, a volt kántor házában találkoztunk. Szép, október eleji délután volt. Boldogan nyitottam be Lápossyék kapuján. Menyasszonyom, Lápossy Etelka születésnapjára voltam hivatalos. Azt hittem, én leszek a fővendég. Nekem készíti Lápossyné a kürtőskalácsot. Nála jobbat ma sem süt senki Nagypetriben.
Lápossyék vasvirágokkal díszített kerítésének nincs párja a faluban. Ki van cicomázva a kántorlak párkányokkal, cirádákkal. Úgy válik ki a tornácos, zsindelyes parasztházak közül, mint a cifra kalapot viselő Lápossyné a fekete fejkendős parasztasszonyok sorából.
A kántor, Lápossy tanító úr nem sokkal a ház felépítése után halt meg. A szívére ment a sok itóka, meg az építkezéssel járó sok hercehurca, gond, vesződség. Felesége hajszolta látástól vakulásig. Odahaza nem sok szava volt a nyiszlett, keszeg, mindig borostás állú, halk szavú embernek. Férje életében is Lápossyné dirigált. Éreztette a kántorral, hogy ő hozta a házasságba a vagyont: a húsz hold földet, a szőlőt, a gazdag kelengyét. Lehet, férje ezért is adta ivásnak a fejét.
Lápossyné csak hat elemit végzett. De férje állására, rangjára való tekintettel a községi „intelligenciához” sorolta magát. Így aztán nem volt kifogása ellene, hogy én, a leendő diplomás, a lányának teszem a szépet.
Etelka különben akkor nyáron végezte el a tanítóképzőt Szatmáron az apácáknál.
A születésnapon kedvesen fogadtak. A verandán ültettek le. A helyiség meleg is volt, hangulatos is. Pálmák, kaktuszok, fikuszok díszítették. Olyan volt, mint egy szépen berendezett virágüzlet. De virág díszlett Etelka szöghajában is. A magyar ruhát vette fel erre az alkalomra. Az édesanyja nem öltött ünneplőt. Nem kötött kendőt sem. Egy ősz hajszála sem volt még. Sürgött-forgott, hozta a frissen sült kalácsot. Nem sajnálta volt tőle se a vajat, se a cukrot. Fahéjat is szórt rája, hogy jobb íze legyen.
A finom kalács megkívántatta velünk az italt. Az első pohárral egy szuszra hajtottam le, de megjártam. Lápossy néni az új borból adott, ami még nem volt teljesen kiforrva. A csípős murci karcolta, marta nyelvemet, torkomat, hogy arcom is elfintorodott belé.
Váratlanul Szotyori bácsi lépett be a verandaajtón. Csak mikor levette fejéről a kucsmát, ismertünk rá kopasz fejéről, bozontos szemöldökéről, meg a széltől könnyes kék szeméről. Legyűrte tisztességtudóan a gallérját is. Illedelmesen köszönt:
— Kézit csókolom!
— Mi hozta erre, Szotyori? — kérdezte Lápossyné. — Tán csak nem csapott fel virágárusnak? — mutatott a nagy csokorra, amit Szotyori a kezében tartott.
— Felcsaptam én — hencegett az öreg. — Csak hogy nem ám virágárusnak. Hivatalos ember lettem én is.
— Talán bizony maga lett a főispán? — tréfált a kántorné.
— Hát az éppen nem lettem, de a harangozóságot otthagytam — jelentette büszkén az öreg.
— Az igazán nem szép magától — feddte meg félig tréfásan, félig komolyan Lápossyné. — Ott hagyni az isten házát! …
— Pedig otthagytam — ismételte önérzetesen az öreg. — Legyen eztán más a templom egere. Mert én pont olyan szegény vótam. Ki vótam én? Senki. Még a gyerekek is azt kiabálták utánam: — Kismise, nagymise — Szotyori semmise. De az már elmúlt …
— No és most mi lett? Főszolgabíró?
— Hát nem éppen főszolgabíró — de már közelebb tetszik járni az igazsághoz — ismerte el Szotyori. — Mert ott kaptam én hivatalt — állami állást — a községházán. Ott vagyok ez idő szerint kisbíró — vágta ki büszkén. — Mert, tetszenek tudni, a régit elcsapták. Elcsapták a régi baktert is. Az is lehettem vóna. De ahhoz nem volt nagy kedvem. Ott csak a pipáját szívhatja az ember. Ez mégiscsak más, a községháza. Itt előre köszönnek az embernek. Osztán a hivatallal jár az is, hogy meg-megkínálják a magyarok egy kis pályinkával, a románok egy kis cujkával. Megiszom én ezt is, azt is.
— Azt elhiszem — mosolygott Lápossyné. — Én is adnék egy pohárral ilyen szép csokor virágért. Kinek viszi?
— Etelka kisasszonynak — vágta össze a bokáját az újdonsült hivatalos ember.
— Ki küldte? — kérdezte az asszony.
— Hát a főjegyző úr.
Az asszony elvette a csokrot, kibontotta a díszes névjegyborítékot, és hangosan olvasta:
— Tordaaranyosi Aranyossy Kázmér. Főjegyző.
— Honnan tudja, hogy ma van a születésnapom? — pirult el Etelka.
— Biztos az anyakönyvből — kacsintott jelentőségteljesen az öreg.
Lápossyné már sietett is a belső szobába, ahonnan zöldes itallal félig töltött vizespoharat hozott ki. Szotyori egy slukkra lenyelte az áldomást. De utána nagyokat pislogott. A búcsú kezétcsókolomot is dadogva nyögte ki. Aztán orrát-szemét törölgetve távozott.
— Mondja meg a főjegyző úrnak, hogy nagyon szépen köszönjük a csokrot. Kérjük, tiszteljen meg bennünket, ha ideje engedi — kiáltotta Szotyori után Lápossyné. Aztán bement a szobába, hogy vázát hozzon a csokornak.
— Hogy kerül ide ez a csokor? — kérdeztem Etelkát.
— Egyszer találkoztam vele, mikor az iskolát megnyitották — mentegetőzött Etelka.
— A nagybátyja főtanácsos Pesten a belügyben — telte hozzá Lápossyné, amikor visszajött kristályvázával a kezében. — Két tucat piros szegfű. Honnan is szerezhette a főjegyző úr? Városból hozathatta, kertészetből?
Mikor már ott virítottak mind a vázában, Lápossyné Etelkához fordult:
— Látod, lányom, mégiscsak jobb lett volna meleg vacsorát készíteni: székelykáposztát disznóhússal, tejföllel, meg pecsenyét. Meglátod, eljön a főjegyző úr is, és itt kell majd szégyenkeznünk.
— Mari néni volt a mészárszékben. Nem kapott disznóhúst — védekezett a lány.
— Nekem kellett volna elmennem — vállalta magára a mulasztást a kántorné. — Nekem adott volna a mészáros. Nem mer ő ujjat húzni a magyar intelligenciával.
— Jó lesz a kürtős kalács Aranyossynak is — jegyeztem meg kicsit epésen. Lápossyné mintha meg sem hallotta volna. Etelka meg a tükör elé lépett, kezdte a haját igazítani.
Rövid kopogtatás után Aranyossy Kázmér lépett be levett kalappal. Oldalra fésült kesely hajáról nem volt nehéz megállapítani, hogy fodrásszal készíttette magát az estére.
— Kezeiket csókolom, jó estét kívánok … — köszönt nagy reverenciával, de nem folytatta. A villany fénye váratlanul elhalványodott. Hirtelen sötét lett, nem látszottak csak az égő pirosan izzó szálai.
Rossz ómen. De Lápossynénak nem lehettek ilyen sejtelmei. A sötétben köszöntötte az új vendéget.
— Isten hozta a főjegyző urat. Hogy ennek a villanynak épp most kellett elaludnia!
Fél perc múlva a lámpa újra fehéren világított. Aranyossy sorra üdvözölt bennünket. Rám nem vesztegetett egy szót sem. Lápossynéhoz fordult:
— Nagyságos asszonyom, ne tessenek tolakodásnak venni, hogy szerény csokrom után személyesen is tiszteletemet teszem.
— Hogy is mondhat ilyet a főjegyző úr, hiszen meghívtuk — szakította félbe a mentegetőzést a kántorné. — Nagyon örülünk, hogy megtisztelt bennünket.
— Az iskolai ünnepségen megígértem Etelka kisasszonynak.
A lány elpirult.
— Tessék levetni a kabátját. Tessék magát kényelembe helyezni — kedveskedett új vendégének Lápossyné. — Mi csak ide telepedtünk ki a verandára. Be is kéne talán menni a vendégszobába. De ott sajnos egy kicsit hideg van. Csak itt fűtöttünk.
— Ha önöknek jó itt, jó lesz nekem is — nyugtatta az asszonyt Aranyossy. Gyorsan levetette vitézkötéses lengyel kabátját. Csak most tűnt fel lovaglónadrágja, fényes barna bőrcsizmája.
Lápossyné rögtön perdült, hogy ételt, italt, terítéket hozzon. Aranyossy teljes figyelme Etelka felé fordult, mintha csak ketten volnának a szobában. Dicsérte az iskolai évnyitó ünnepély műsorát, melyen Etelka olyan szépen énekelt. — Azóta állandóan az a dal cseng a fülemben — bókolt szemérmetlenül.
Lápossyné nagy tálcával jött vissza. Rajta egy tál teljesen megrakva kürtős kaláccsal, mellette egy öblös üvegben óbor. Olyan volt az, mint az arany. Nem pezsgett, nem buborékolt, mint a murci.
— Úgy szégyelljük magunkat, hogy csak így, szegényesen tudjuk megvendégelni — mentegetőzött Lápossyné. — Ha tudtuk volna előre, hogy a főjegyző úr is eljön ma este, meleg vacsorát készítünk.
— Igazán nagyon sajnálom, hogy jó előre nem jelentettem be magam — szabadkozott Aranyossy. — Pedig megmondom őszintén, sokért nem adtam volna egy igazi nagypetri magyaros vacsorát. Nemrég vagyok itt, de annyit már megtudtam, hogy a nagyságos asszony kosztjának nincs párja az egész járásban.
Lápossyné szemérmesen lesütötte a szemét. Aranyossy tányérjára jó nagy adag kürtös kalácsot rakott. Megkínált újra bennünket is. Aztán maga öntött az óborból. A pohárköszöntőt természetesen Aranyossy mondta. Etele hun király szépséges unokájának nevezte Etelkát, akinek az arca már tűzben égett, mert hol Aranyossy bókjai, hol meg az én dühös pillantásaim hozták zavarba.
Lápossyné kifaggatta az aranyos főjegyző urat, hol étkezik, milyen a kosztja. Aranyossy töredelmesen bevallotta, hogy olykor bizony koplal. Hol itt eszik, hol ott. Megköszönné, ha Lápossyné ajánlana neki olyan házat, ahol jó magyaros kosztot kaphatna.
— Ha nem sértem meg vele a főjegyző urat, mi mindig szívesen látjuk asztalunknál. Nekem úgy sincs más elfoglaltságom. Főzni meg szeretek — ajánlkozott boldogan Lápossyné.
És képzelje, a főjegyzőnek volt bőr a képén, és beállt kosztosnak Lápossyékhoz. Mit bánta ő, hogy ez Etelkára rossz fényt vet, okot ad mindenféle pletykára.
A születésnap utáni napon felutaztam Kolozsvárra. Etelkától e kis jelenet után azért még úgy búcsúztam mint a menyasszonyomtól. Persze ez még nem volt hivatalos. Eljegyzést nem tartottunk. Csak úgy négyszemközt fogadtunk egymásnak örök hűséget. És én, a balga ezzel nyugtattam, áltattam magam.
Igaz, egy ideig még leveleztünk. Eleinte Etelka még gúnyos megjegyzéseket is tett „kosztosukra”. De Etelka levelei hamar ritkulni kezdtek.
Karácsonykor aztán bekövetkezett, ami előrelátható volt.
Itthon azzal fogadtak, hogy Aranyossy főjegyző nősülni készül. A patikus mondta. — Kit vesz el? — szegeztem neki a kérdést. Nem merte megmondani.
Én már sejtettem, miről van szó. Siettem Etelkáékhoz. Szokatlanul hidegen fogadtak. Nem kínáltak meg semmivel. Eltökéltem magamban, addig nem jövök el, míg nem beszéltem Etelkával.
De Lápossyné nem hagyott magunkra. Elkezdte sorolni, kik mentek már férjhez Etelka osztálytársai közül. Az ő lánya is elmúlt már tizennyolc éves. Aranyossy főjegyző református létére megadná a reverzálist is. Lápossyné elkezdte dicsérni nekem „aranyos kosztosát” — mert ő csak így hívta. Én meg hallgattam némán, magamban fortyogva.
Ha itt nem beszélhetek négyszemközt a lánnyal, majd lesz alkalmunk máshol, gondoltam. Meghívtam Etelkát karácsony másnapjára moziba. Erre még mielőtt Etelka szólhatott volna, az asszony mondott nemet. Hogy mit gondolok, még megszólnák a lányát. Erre már dühbe gurultam! Hát még mikor bejelentette, hogy nekik már más programjuk van. A főjegyző urat látják vendégül.
— Etelkát hányadik fogásnak tetszik felszolgálni az aranyos kosztosnak? — tört ki belőlem a durva sértés.
Az asszony győzött. Szándékosan hordott össze mindent, amit csak tudott, hogy kihozzon a sodromból. Szakítani akart. Minél előbb férjhez akarta adni lányát Aranyossyhoz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A magyar katonazene napja – A Magyar Honvédség fegyvernemi napja, a katonazenekarok és a katonazenészek ünnepe. 2003-tól kezdve Lehár Ferenc születésnapja alkalmából tartják meg.
Walpurgis-éj, a germán mitológia szerint ezen a éjjelen a Brocken hegyen találkoznak a boszorkányok.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ukrán dróntámadás érte a Krím-félszigeten fekvő Szevasztopol kikötőváros üzemanyag tárolóit. A tartályok lángokban állnak – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
Mihail Razvozsajev szevasztopoli kormányzó közlése szerint a dróntámadás következtében felrobbantak a tárolók, s tűz dúl ezer négyzetméteren. A lakosságot nem fenyegeti tűzvész.
A tűzoltó és mentőalakulatok most tárják föl, vannak-e áldozatai az ukrán támadásnak.+++
Rendkívüli döntést hoztak: változás jön a vajdaság titkosszolgálatánál
2023. május 1-től kezdve egy államtitkár irányítja a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot – derült ki a Honvédelmi Minisztérium közleményéből.
„A jelenlegi háborús helyzetben jelentősen felértékelődött a hazánk kiber- és fizikai biztonsága ellen irányuló törekvésekkel szembeni hatékony fellépés, amelyben kulcsfontosságú a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) szerepe. Annak érdekében, hogy a szolgálat ebben a feladatban megfelelő súllyal vehessen részt, szervezeti átalakításra volt szükség” – derült ki a tárca közleményéből.
ENNEK MEGFELELŐEN MÁJUS 1-TŐL A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM KERETEIN BELÜL ÁLLAMTITKÁR IRÁNYÍTJA A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOT (KNBSZ).
A minisztérium szerint az átalakítás tovább erősíti a szolgálat fő célkitűzéseit, a politikai és katonai döntéshozatal és a nemzeti érdekérvényesítő képesség támogatását, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség törvényes működésének biztosítását.
A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat működéséért felelős államtitkárrá Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter felterjesztése alapján, Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára Novák Katalin köztársasági elnök Barthel-Rúzsa Zsoltot nevezte ki, aki évtizedes politikai elemzői és tanácsadói tapasztalattal rendelkezik, 2022. június 1-től 2023. március 31-ig kabinetfőnökként vezette a Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Kabinetjét.
Felmentették a honvédség parancsnokát
Mint ismert, csütörtökön Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter javaslatára Novák Katalin köztársasági elnök azonnali hatállyal felmentette beosztásából Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot, a Honvéd Vezérkar főnökét. A feladat ellátására a honvédelmi miniszter Böröndi Gábor altábornagyot, a Magyar Honvédség brüsszeli NATO és EU Katonai Képviselő Hivatalának vezetőjét javasolja. (index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hihetetlenül felpörögtek az „átszervezések” az olyan állami szerveknél, amelyek a vajda BIZTONSÁGÁT hivatottak szolgálni!
Bár ezek némelyike alighanem amerikai – NATO – latorszövetségi nyomásra születtek meg IGENCSAK LÁTVÁNYOSAN! Ezek közé sorolható az „oroszbarátsággal” vádolt katonatisztek hirtelen nyugdíjazása meg a VKF főnökének leváltása – bár abban szinte teljességgel biztosak lehetünk, hogy a vezércserének nem tapsikolnak örömükben sem Washingtonban, sem pedig a NATO – centerben! Ám a kevésbé látványos átszervezések, mint a Sintér Satya bá’ kezeiből kiragadott, és a Tonyó markába áttett „felügyeleti jogok” esete, meg a kecskeméti reptér parancsnokának a NAGY TITOKBAN történt leváltása (OTT DEKKOLNAK UGYANIS A BÁRMELY PILLANATBAN FELSZÁLLÁSRA KÉSZ QRMÁNYZATI REPÜLŐGÉPEK!), plusz ez a mostani KNBSZ – irányítás átalakítása ARRA ENGEDNEK KÖVETKEZTETNI, hogy a vajda fél. És egérutat szervez magának és az ő kiccsálággyának!
Kiváltképp az amerikai „befenyítés” óta! Nagyon úgy tűnik, hogy a „háborús vészhelyzeti” hatalomgyakorlása CSAK ARRA LEHET MAJD ELEGENDŐ, hogy egy jóízűt kavarjon Döbrögisztánban! Ebbe a képbe remekül beleillik Budaházy kegyelemmel való szabadlábra helyezése is! (Régi, kipróbált – és csalódást nem okozó igazzhy hazaffyról – van szó, aki egy csettintésre is képes cselekedni!)
Ha pedig eljő a nemmzetthy tselekvés ideje, a nagy nemmzetthy felfordulásban – TALÁN – könnyebben lehet megpattanni a vajdaságból! (Addigra már a zsákmány színe – java biztonságba helyezve!)
A balrad.hu pedig arra kéri olvasóit és MINDEN MAGYAR EMBERT! Amennyiben a nemmzetthy tselekvésre utaló jelensége(KE)t észlelnének, TARTSÁK MAGUKAT TÁVOL AZ ESEMÉNYEKTŐL!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
