Jezsuita blog: Ha az egyháziak kimondanák az igazat, lefagyna az állami arcról a mosoly
Mint Koronkai Zoltán írta, a 2010-es kormányváltás óta új fejezet nyílt az állammal való kapcsolatokban, az ország vezetői stratégiai partnerként kezdtek tekinteni az egyházakra, számukra a kereszténység értékként jelent meg.
Úgy véli, a magyar állami, kormányzati vezetők itthon és külföldön egyaránt hangoztatják a kereszténység fontosságát, és a kormány számos törekvése átfedést mutat a katolikus egyház szociális tanításával. Ugyanakkor kiemelte, hogy a politikai hatalom megszerzése és megtartása érdekében használt módszerek nem feltétlenül állnak összhangban a keresztény etikai elvekkel.
A politikai valóság gyakori tapasztalata az elhasználódás, a politikai kurzusok nem tartanak örökké, és a keresztény politika is amortizálódhat. A keresztény politikából való kiábrándulás pedig rávetülhet az egyházra is, amelyet szerves kapcsolatban állónak látnak az állammal
– írta.
Pozitívumként említette, hogy az elmúlt években az egyházak sok támogatást kaptak az állam részéről. A hitéleti tevékenységet is támogatták, emellett jelentősen bővült az egyházi szociális és különösen az oktatási intézményrendszer.
Ugyanakkor a szerző kifejtette: a legjobb szándékkal adott orvosságoknak is megvannak a kockázatai és mellékhatásai, úgy az egyháztámogatás jelenlegi formájánál is megfigyelhető hasonló jelenség. Az egyik mellékhatás szerinte a figyelem fókuszának anyagiassá válása. Úgy véli, a papok lelki egészségét illetően nem áll jól az ország, ugyanis figyelmüknek jelentős részét az építkezésekkel kapcsolatos ezernyi tennivaló kötötte le. Továbbá a hívő közösségek elkényelmesedését is megemlítette, ami a könnyen jövő állami támogatások miatt történhetett meg, hiszen „majd állami pénzből minden megoldódik”.
A fakultatív iskolai hitoktatást is negatívumként hozta fel a szerző. Mint írta, van ennek jó oldala is, ám a hitoktatók egy szekuláris iskolai közegben komoly nehézségeket tapasztalnak. „A legnagyobb gond az, hogy az iskolai hitoktatás elterjedésével a legtöbb helyen megszűntek a plébániai hittanórák, ahol pedig a közösségépítés folyt, és élő kötődés jött létre a fiatalok és a templom között.” Úgy véli, nyertünk valamit, de közben rengeteget veszítettünk.
A kormány szociális érzékét illetően jó véleménnyel van a szerző, kiemelve a munkaalapú társadalom jelentőségét, hiszen jobb munkalehetőséget teremteni, mint a rászorulókat a segélyezettség passzív állapotában tartani.
A 2019-es püspökkari körlevélben azt írják, „egész Európában nálunk a legjobbak az iskolázottsági mutatók a roma lakosság körében”, ugyanakkor azt is kimondják benne, hogy „korlátokat kell szabni annak, hogy a Föld vagyona kevesek kezében koncentrálódjon”. A szerző kiemelte, hogy ma a mezőgazdaságban a földbirtokok kevesebb ember kezében koncentrálódnak, mint a 30-as években a félfeudális nagybirtokrendszer korában. A tanárok helyzetére is kitért, szerinte a kormány az iskolákban tanító pedagógusokban már nem feltétlenül lát partnert. Úgy véli, hogy csak idő kérdése, és az egyházi iskolákban is nagy gond lesz a pedagógusok megtartása.
Problémaként említette azt is, hogy „egyházaink ritkán szólalnak meg társadalmi kérdésekben”, pedig az egyház erkölcsi iránymutatása segítség volna az egészségesebb társadalom felé vezető úton. A közbeszéd állapotát hozta fel példaként, ugyanis „évek óta háborús retorikában élünk, állandóan új ellenségképek tűnnek fel”.
Ez az egybites gondolkodás éppúgy jellemző a kormányra, mint az ellenzékre és a támogatóik jó részére
– fejtette ki, hozzátéve, hogy visszaszorulóban vannak a párbeszéd terei, és a másik személyének lejáratása, a karaktergyilkolás lett általános. Példaként hozta fel Hodász Andrást, aki fiatalok tízezreit volt képes megszólítani a katolikus ortodoxiát képviselő üzeneteivel, azonban a politikai tartalmú megnyilvánulásai miatt a kormányközeli média szétszedte.
Miért nem fogalmaz meg az egyházi ember kritikát?
Koronkai Zoltán úgy fogalmazott, félelem tapasztalható sokakban, hogy politikai véleményük miatt majd megütik a bokájukat, vagy elesnek valamilyen támogatástól.
A jobboldali sajtóban jogosan kritizálják a nyugati politikai korrektség gyakorlatát vagy az amerikai woke ideológia veszélyeit, de más téren, más kérdésekben mintha hasonló jelenségek uralkodnának nálunk is
– fejtette ki.
A szerző azt is megemlítette, hogy sok egyházi ember azért nem fogalmaz meg kritikát, mert nem szeretne muníciót adni az ellenzéknek, és hozzájárulni egy olyan politikai fordulathoz, ami esetleg a mostaninál is nagyobb problémákhoz vezetne. „Talán mi, egyháziak is félelmet érzünk, hogy ha kimondanánk, amit látunk, és amit egymás között azért ki is mondunk, akkor lefagy majd az állami arcról a mosoly, és véletlenül pont a mi intézményünkhöz nem érkezik meg időben a felújításhoz szükséges pénz” – hangsúlyozta. (index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Néhány ÖNKÉNYESEN, ÉS NEM MINDEN CÉLZÁS NÉLKÜL KIRAGADOTT idézet a fentebbi, dicséretesen őszinte cikkből:
„…A politikai valóság gyakori tapasztalata az elhasználódás, a politikai kurzusok nem tartanak örökké, és a keresztény politika is amortizálódhat. A keresztény politikából való kiábrándulás pedig rávetülhet az egyházra is, amelyet szerves kapcsolatban állónak látnak az állammal…a könnyen jövő állami támogatások miatt történhetett meg, hiszen „majd állami pénzből minden megoldódik”…félelem tapasztalható sokakban, hogy politikai véleményük miatt majd megütik a bokájukat, vagy elesnek valamilyen támogatástól.A jobboldali sajtóban jogosan kritizálják a nyugati politikai korrektség gyakorlatát vagy az amerikai woke ideológia veszélyeit, de más téren, más kérdésekben mintha hasonló jelenségek uralkodnának nálunk is…Talán mi, egyháziak is félelmet érzünk, hogy ha kimondanánk, amit látunk, és amit egymás között azért ki is mondunk, akkor lefagy majd az állami arcról a mosoly, és véletlenül pont a mi intézményünkhöz nem érkezik meg időben a felújításhoz szükséges pénz…”
Ám TALÁN A LEGLÉNYEGESEBB az a következő:
„…a politikai hatalom megszerzése és megtartása érdekében használt módszerek nem feltétlenül állnak összhangban a keresztény etikai elvekkel…”
Nos hát tulajdonképpen ezekben az idézetekben benne van a döbrögisztáni vajdadiktatúra lényege! Egy beteglelkű, a velejéig romlott gonosztudatú, hataloméhes, állandó harácsoló vágytól űzött politikai bűnözőnek a MAGYAR NÉP ROVÁSÁRA ELKÖVETETT rémtettei. Aki pedig még attól sem riad vissza, hogy önmagát a magyarok felelősségteljes vezérénektitulálja/tituláltassa! Aljas céljai érdekében pedig még attól sem riad vissza, hogy MAGÁT A LEGKERESZTÉNYIBB MAGYARNAK LÁTTASSA!
A legszörnyűbb pedig az kellene hogy legyen ebben a történetben a keresztény magyarok körében – akik pedig igencsak szép számmal képviseltetik magukat a vajda rajongói (szavazói) táborában – hogy a Döbrögi által véghezvitt gyakorlattal homlokegyenest ellenkező ELVEKET HIRDETŐ egyházfő, Ferenc pápa A MAGA RÉSZÉRŐL KÉSZSÉGGEL SEGÍTI a vajdatörekvéseket! Legalábbis ERRE ENGED KÖVETKEZTETNI MOSTANI Döbrögisztáni vizitje!
TALÁN helytálló lehet a megállapításunk, miszerint Ferenc pápa SZEMÉLYESEN HOZTA EL vajdaságba a Döbröginek a Vatikán által kiállított, névre szóló BÚCSÚCÉDULÁT!
„A búcsúcédula a középkori római katolikus egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt. A pápai udvar az akkori világ egyik legjövedelmezőbb üzletévé változtatta az üdvösség árusítását…” (Forrás: moly.hu)
Végezetül pedig – de nem utolsósorban – a balrad.hu MOST „ÖNMAGÁT IDÉZNÉ”:
És most akkor jöjjön a kérdés: CÁPAETETÉS, VAGY PÁPAI VIZIT ZAJLIK MOST DÖBRÖGISZTÁNBAN?
Lehet róla szavazni itt és most!