Egy német tudóscsoport bizonyítékot jelentett be a koronavírus laboratóriumi eredetére
Három német tudós azt állítja, hogy csoportjuk bizonyítékot talált a koronavírus laboratóriumi eredetére – közölte az n-tv német televízió portálja.
A tanulmány szerzője, Valentin Bruttel azt mondta , hogy a koronavírus 99,9%-ban mesterséges, egy természetes vírus manipulált másolata.
A tudósok által kiadott preprint még nem kapott tudományos értékelést. Cikkükben a szerzők érveket mutatnak be annak bizonyítására, hogy a Sars-CoV-2-t szándékosan genetikailag módosították.
Júliusban a Columbia Egyetem professzora, Jeffrey Sacks, a Lancet koronavírus-bizottságának elnöke elismerte, hogy a vírust laboratóriumban hozták létre .
A WHO jelentése szerint tovább kutatják a koronavírus eredetét. (russian.rt.com)
Kezdődik? Olyan sok a koronavírusos beteg, hogy le kellett zárni a Honvédkórház neurológiai osztályát
A Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának (Honvédkórház) neurológiai osztályán olyannyira megnőtt a koronavírusos betegek száma, hogy lezárták. A betegek ellátásához másik négy kórházat jelöltek ki, két budapestit, egy vácit és egy kistarcsait.
A fekvőbetegek egészségi állapotuktól függően az Uzsoki Utcai Kórházban (Budapest), a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban (Kistarcsa), a Jávorszky Ödön Kórházban (Vác) és a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjában (Budapest) lettek elhelyezve. Az Országos Mentőszolgálat munkatársait is arra kötelezték, hogy a betegeket ezek között a szolgáltatók között osszák szét.
A fekvőbetegek egészségi állapotuktól függően az Uzsoki Utcai Kórházban (Budapest), a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban (Kistarcsa), a Jávorszky Ödön Kórházban (Vác) és a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjában (Budapest) lettek elhelyezve. Az Országos Mentőszolgálat munkatársait is arra kötelezték, hogy a betegeket ezek között a szolgáltatók között osszák szét.
A hivatalos indoklás szerint már szeptember 27-én a Honvédkórház neurológiai osztályán a betegek körében „halmozottan kialakult a Covid–19-fertőzés”, ezért a járványügyi intézkedések feloldásáig az általános neurológiai ellátást igénylő betegek fogadását lemondták. A stroke-os betegek ellátását egy nyolcágyas intenzív részlegen továbbra is biztosítják… (Forrás: blikk)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Van most egy – SZERINTÜNK MESTERSÉGESEN GENERÁLT – irgalmatlanul vágtázó infláció, és egy energiaválság! Még hiányzik a teljes boldogságunkhoz” egy jó kis ragály – ami azért már alakulgat! – és MÁRIS MINDEN INDOK EGYBEÁLL!
A „VÉSZHELYZETI” QRMÁNYZÁSHOZ!
Még mondja valaki, hogy qrmányunk nem bölcs, és NEM ELŐRE LÁTÓ!
111 millió forintot költ az V. kerületi önkormányzat, mire elültet három fát
A Szomory Dezső teret akarja élhetőbbé tenni a fideszes belvárosi vezetés, ezért egy elfogadott bizottsági előterjesztés alapján három nagyméretű fát ültetnek a területre – értesült az rtl.hu. A három fáért 30 millió forintot kell fizetni, az ültetés további 30 millióba, a vízgépészet megújítása és az automata öntözőrendszer pedig 40 millióba kerül, míg a maradék összeg az egyéb építési, adminisztratív költségekre megy el. A helyi ellenzék szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben lenne jobb helye is ennek a pénznek, a téren ráadásul most is vannak fák.
Összesen nettó 111 millió forintot költ el Belváros-Lipótváros Önkormányzata három fa elültetésére és a kapcsolódó munkák elvégzésére az V. kerületi Szomory Dezső téren – tudta meg az rtl.hu. Információink szerint az „extra méretű” fákat 30 millió forintért rendelte meg az önkormányzat, a növényeket pedig az úgynevezett stockholmi eljárással ültetnék el.
Ennek a módszernek az a lényege, hogy a fa gyökérzetét speciális vázrendszerbe helyezik, a talajt pedig úgy alakítják ki, hogy az garantálja a vízáteresztést, valamint a megfelelő levegőzést is. A technikát Svédországban fejlesztették ki, előnye pedig, hogy a fák sokkal egészségesebbek, és akár két-háromszor hosszabb ideig élnek, mint a hagyományos módszerrel ültetett növények. Budapesten ilyen eljárást alkalmaztak a Bartók Béla úton is, erről egy kisfilm is készült.
A Stockholm-rendszer alkalmazása azonban igen drága, a Főkert korábbi tájékoztatása szerint éppen ezért inkább csak olyan esetekben éri meg, amikor egész fasorokat ültetnek el. „Ha egy fára vetítjük, a hagyományos ültetés költségének körülbelül öt-hatszorosa is lehet az ár, ezért egy darab fa ültetése esetén ez a módszer nem gazdaságos” – írta korábban a vállalat.
Az V. kerületi beruházás megindításáról szóló előterjesztést már elfogadta a kerület illetékes kormánypárti többségű bizottsága, így most a szintén fideszes Szentgyörgyvölgyi Péter polgármesteren múlik, hogy valóban közzéteszi-e a szükséges tendert.
Az rtl.hu kérdésére a kerület sajtóosztálya közölte, mindenképpen megvalósítják a beruházást, mert az „nem halasztható”.
Ezt egyebek mellett azzal indokolták, hogy már megrendelték a nagyméretű, 20-30 év közötti fákat.
Az időzítéssel kapcsolatos ellenzéki felvetésekre – miszerint, miért egy gazdasági válság idején költenek ennyit három fa elültetésére – a kerület hangsúlyozta, hogy évek óta elkötelezettek a zöld fejlesztések mellett, a beruházásokat pedig 5-10 évre előre tervezett koncepció szerint valósítják meg. Ezek ütemezésénél egyéb beruházásokhoz is alkalmazkodniuk kell.
Hozzátették, hogy egyebek mellett a kerületi lakosok egy részének járó (10 ezer és 16 800 forint közötti) fűtéstámogatással kezelik az energiaválság kihívásait, de ezzel párhuzamosan „nem feledkeznek el” a zöldítési programról sem, ami „néhány hónap múlva, az egyre forróbb nyár beköszöntével ugyanolyan nélkülözhetetlen lesz”.
Tízmilliók csak az ültetésre
A költségeket a speciális belvárosi környezettel indokolták, a területen ugyanis sűrű a közmű-infrastruktúra, ráadásul gondoskodni kell a fa fenntartásához szükséges kellékekről (például öntözés) is. Ennek megfelelően a kiadások a következőképpen alakulnak:
Fák beszerzése: 30 millió forint.
Fák elültetése Stockholm-rendszerrel: 30 millió forint.
Az automata öntözőrendszer kiépítése, a téren található szökőkút átalakítása (takarékosabb lesz a működése), valamint az elektromos hálózat fejlesztése: 40 millió forint.
Egyéb építészeti, tervezési, ellenőrzési, adminisztratív munkák: 11 millió forint.
A belvárosi sajtóosztály azt is kiemelte, hogy a kerületi fejlesztésekre elkülönítették a pénzt, így ezek elindítása nem befolyásolja a helyi lakosok támogatását.
A faültetés elindításához szükséges tender egyébként keretmegállapodás alapján végzett írásbeli konzultáció lenne, azaz egy meglévő hosszú távú szerződés alapján tárgyalnának a munka elvégzéséről. Ilyen keretmegállapodást korábban a Penta Kft.-vel kötött az V. kerületi önkormányzat, az a sajtóosztály válaszából nem derült ki, hogy ezúttal is ez a vállalat-e a szerződő fél.
Erre a beruházásra nem most és nem itt van szükség
– mondta az rtl.hu-nak Kovács Alex Gábor, az ellenzéki Tiéd a Belváros nevű frakció vezetője. A politikus levelet is írt Szentgyörgyvölgyi Péter polgármesternek, és arra kérte őt, hogy éljen a törvény által biztosított jogával, és ne indítsa el a közbeszerzési eljárást.
„Természetesen mindannyiunk közös célja a belvárosiak életminőségének javítása, a kerület zöldítése. Ám véleményünk szerint a jelenlegi, egyre kétségbeejtőbb gazdasági-megélhetési válság kellős közepén rendkívül rossz üzenete van annak, hogy az V. kerületi önkormányzat három nagyméretű fa elültetésére közel bruttó 130 millió forintot szán egy olyan téren, ahol mellesleg most is vannak fák” – fogalmazott Kovács Alex Gábor.
A téren valóban vannak kisebb ültetett és cserepes növények is, utóbbiakat a tervek szerint átszállítják a kerületen belül máshova.
A frakcióvezető szerint a pénznek sokkal jobb helye is lenne, az energiaválság miatt ugyanis az ország több pontján is takarókkal, sálakkal melegednek a gyerekek az iskolákban, sok helyen pedig a szülők oldják meg az eszközök beszerzését. (RTL.hu)
Bal-Rad kom: „…mindenképpen megvalósítják a beruházást, mert az „nem halasztható…”
MEG VAN MAGYARÁZVA!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Joe Biden amerikai elnök ismét „elveszett”. Ezúttal a Fehér Ház melletti gyepen, ahol a faültetési szertartást tartottak.
A The Daily Mail értesülései szerint az esemény végén az amerikai elnök elindult egy irányba, de hirtelen megállt, és megkérdezte az őröket, merre ls kell tovább mennie. Amikor rámutattak a helyes irányba, kijelentette, hogy a másik irányba akar menni.
A videót a nyugati C-SPAN csatorna tette közzé. (russian.rt.com)
Az Egyesült Államokat „árnyékkormány” és Joe Biden elnök stábja irányítja, mivel maga az amerikai vezető is súlyos kognitív problémákkal küzd – mondta Claudia Tenney kongresszusi képviselő a Fox Newsnak adott interjújában.
– Ez az ember Madame Tussauds viaszfigurájára emlékeztet. Kimegy, be van kapcsolva, és elmondja azokat a téziseket, amelyeket az árnyékkormánya betanít neki, a stábjának a háta mögött” – véli a politikus.
Véleménye szerint Biden inkompetens, és nem tudja ellátni a „legfontosabb feladatát” az országban – hogy az Egyesült Államok elnöke legyen. Tenney arról is meg van győződve, hogy a Fehér Ház vezetőjének át kellene mennie egy kognitív teszten, hogy igazolja képességeit.
Az idén 80. életévét betöltő amerikai vezető az Egyesült Államok történetének legidősebb elnöke lett. A kritikusok folyamatosan mentális hanyatlással vádolják, hivatkozva gyakori tréfáira és hibáira.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Új uniós csörtékre számít az EU-támogatások miatt a vajda
Orbán Viktor magyar miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a magyar kormány teljesíti az Európai Bizottság kéréseit, hogy a jogállamisági eljárás miatt felfüggesztett támogatásokat feloldják. Azonban a kormányfő úgy véli, hogy Brüsszel további kérésekkel áll majd elő.
Áprilisban, a parlamenti választások után indította meg a köznyelvben jogállamisági eljárás néven ismert kondicionalitási mechanizmust a magyar kormány ellen az Európai Bizottság. A folyamat részeként értékelték a magyar demokratikus rendszerek működését, de csak azon esetekre fókuszálva, amelyek az Európai Unió pénzügyi érdekeit sérti. Így az eljárásban foglalkoztak a közbeszerzésekkel, a korrupció elleni fellépéssel vagy a transzparenciával, de mondjuk az uniós alapelvek esetében nem léptek (így például a sokat kritizált magyar LMBTQ-törvényekkel vagy az oktatás és a média függetlenségével).
Ennek eredményeként javasolta azt a Bizottság több hónapnyi egyeztetés után, hogy az Európai Tanács hosszabbítsa meg az eljárást, valamint függessze fel – az euróárfolyamtól függően – 3000-3500 milliárd forintnyi támogatás folyósítását. A kohéziós források nagyobbik felének zárolása viszont kompromisszum: Brüsszel azt kérte, hogy vizsgálják meg, hogy a törvények társadalmi egyeztetése, a korrupcióellenes lépések esetében a magyar kormány által tett vállalások (az OLAF jogkörének bővítése, új hatóságok létrehozása stb.) milyen eredménnyel jár. Az Európai Tanács pedig megszavazta a javaslatot.
Orbán Viktor szerint jönnek még csavarok
Most Orbán Viktor miniszterelnök a Budapester Zeitungnak adott interjúban a jogállamisági eljárásra reagálva azt mondta: a kormány teljesíti, amit Brüsszel követelt, de arra számít, hogy újabb és újabb kérések fogalmazódnak majd meg az Európai Bizottság részéről. A kijelentés annyiban érdekes, hogy az uniós mechanizmus erre nem igazán ad lehetőséget. Ahogy arról korábban írtunk, elvileg a tagállamokat tömörítő Európai Tanács részéről fogalmazódhatnak meg ilyen kérdések, vagy akkor állhat elő ilyen helyzet, ha elégtelennek ítélik meg a kormány vállalásainak gyakorlati megvalósítását.
Az EU-s támogatások ügyéről Orbán Viktor kiemelte, hogy az uniós intézményeket szerinte „fegyverként használják” a kormány politikai ellenfelei, „büntetnek minket, és nyilvánvalóan az uniós pénzzel zsarolnak”, aminek „nincs jogalapja, ez egész egyszerűen zsarolás”.
Mint mondta, a kormány nem vitatkozni akar, hanem együttműködni, így „nincs bajunk az Európai Bizottság által kért 17 pont végrehajtásával”.
Mindet teljesíteni fogjuk. De lefogadom, hogy közvetlenül ezután lesz egy 18., egy 19., és így tovább
– mondta Orbán Viktor az MTI szerint. Arról is beszélt, hogy abból indul ki, hogy ezután mindig újabb és újabb kérések érkeznek majd.
Szerinte erre példa Varsó ügye: Lengyelország ellen szintén megindult az eljárás, amelyet úgy nézett ki, már a nyáron sikerült rendezni. Azonban a lengyel belpolitikában kialakult helyzet miatt a tárgyalások megrekedtek és most újra a források felfüggesztése került napirendre.
Orbán szerint viszont a lengyelek is mindent teljesítettek, de „újabb követelések kerültek az asztalra”. Hozzá tette, hogy „egyértelmű, hogy a lengyel kormányváltás kikényszerítéséről van szó, és végső soron Magyarország esetén is ez lehet a cél”.
Kiemelte, hogy azt feltételezi, hogy „az év végén felszabadítják a nekünk járó pénzt”, hiszen „teljes mértékben eleget teszünk minden technikai követelménynek”, így „hamarosan semmi okuk nem lesz arra, hogy hosszú ideig megtagadják tőlünk a forrásokat”.
„Arra számítok, hogy az év végéig alá tudjuk írni a szerződéseket az EU-val. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy pénz valóban érkezik-e majd”, de „Magyarországot pénzügyileg nem lehet sarokba szorítani” – mondta Orbán Viktor.
Jók a német-magyar kapcsolatok
A kormányfő a magyar-német kormányzati kapcsolatokról elmondta, hogy a német szövetségi kormány programját „egy világ választja el” a magyar kormány programjától, a német kormányt alkotó koalíció legnagyobb ereje, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) pedig „a legmagyarellenesebb párt Európában”.
Így komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy áthidalhassuk a két ország között egyre több területen meglévő különbségeket – emelte ki Orbán Viktor.
A legnagyobb ellenzéki erőtől, a jobbközép CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló, ugyancsak ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) pártról szólva kifejtette, hogy „az államközi kapcsolatok fontosabbak a pártok közötti kapcsolatoknál”, ezért „kénytelenek vagyunk feláldozni az AfD-vel való kapcsolatokat a lehető legjobb kormányközi kapcsolatok oltárán”, hiszen „a német demokrácia sajátossága, hogy ha lépéseket tennénk az AfD-vel kapcsolatban, az kihatással lenne a kormányközi kapcsolatokra”.
Hozzátette, hogy a CDU „magyar szempontból ma már baloldali párt”, és ugyanez érvényes a bajor CSU-ra is.
A magyar-német viszonnyal összefüggésben arról is szólt, hogy „Németország multikulturális társadalommá vált”, és „a magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb, mint a német társadalom”.
Mint mondta, Németországban liberális hegemónia uralkodik, vagyis „csak egy narratívának van helye a nyilvánosságban”, és „aki ettől eltér, az már nem létezik ezen nyilvánosság számára”, Magyarországon viszont „a közbeszéd pluralista struktúrájú”.
Aláhúzta: „Németországban, de általában Nyugat-Európában is kettős mércét alkalmaznak, amit mi, magyarok semmiképpen nem tűrünk”, ugyanakkor nincs értelme a Németországgal kialakult „politikai feszültség” fokozásának, mert „az együttműködés sokkal fontosabb”.
Arról is szólt, hogy „a következő 10-20 évben egyre több nyugat-európai fog hozzánk költözni, mert Magyarország egy biztonságos, keresztény és a hagyományokra büszke ország”. Hozzátette, hogy „az európai történelemben mindig nagy nyereség volt a befogadó országok számára, amikor Nyugatról érkeztek bevándorlók”, ezért Magyarország is szívesen látja a menekülteket, de csak ha nyugatról érkeznek.
Nem hisz abban, hogy Ukrajna tárgyalhatna a békéről
Az ukrajnai háborúról szólva sokadjára mondta el, hogy „Európa jelenleg úgy támogatja Ukrajnát, hogy a kontinens egy eszkalációs spirál irányába kényszerül, és ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, akkor mi magunk is háborúba kerülünk, bár ezt eddig nem akartuk”.
Mint mondta, „amit az EU most tesz, az teljesen tönkreteszi racionális és geopolitikai érdekeit”, a szankciókról szóló döntések kizárólag erkölcsi és érzelmi alapon születtek. Jelezte, hogy Németországban tett látogatása során is hiába kereste „a német energia- és szankciós politika racionális magját”.
Azokra a kérdésekre, hogy mit kellene tennie Európának, azt mondta, hogy „háborúkat gyenge államférfiak is kiválthatnak, de erősek kellenek a békefolyamat kezdeményezéséhez és a háborúk lezárásához”, így a német kormány remélhetőleg „előbb-utóbb belenő abba a szerepbe, amelyet Németországnak az európai súlya okán valójában be kellene töltenie.”
Szerinte abban is lehet reménykedni, hogy visszatér Donald Trump volt amerikai elnök és Benjamin Netanjahu volt izraeli kormányfő.
Hozzátette, hogy a háború „nem ukrán-orosz tárgyalásokkal fog véget érni, ehhez amerikai-orosz tárgyalásokra is szükség van, amíg azonban a két félnek nem egyértelmű érdeke a béke, addig a háború folytatódni fog” – ahogyan azt már korábban is elmondta.
Arról is szólt, hogy a kormány „tudatosan nem hánytorgatja fel az ukrajnai magyar kisebbség és a jogaik elleni támadásokat”, de ez „nem jelenti azt, hogy amnéziában szenvednénk”. A háború után a magyar kisebbség jogait is garantáló, átfogó megállapodást kell kötni a magyar-ukrán együttműködésről.
Az EU jövőbeli nemzetközi szerepéről kifejtette, hogy a biztonság- és védelempolitikában „több EU-ra van szükség”, a közösségnek „a saját szuverenitása érdekében sokkal többet kell tennie katonai téren”. A tagországoknak is több pénzt kell biztosítaniuk a fegyverkezésre és a védelemre, így az EU „akár be is tölthetné az Egyesült Államok kivonulása által felszabaduló geopolitikai teret”. (napi.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal – Rad komm: „…Azonban a…” – vajdánk – „… úgy véli, hogy Brüsszel további kérésekkel áll majd elő…”
-Ha Döbrögi VALÓBAN ÍGY FOGALMAZOTT, hogy Brüsszel további KÉRÉSEKKEL áll majd elő, akkor bizony óriási tévedésben van! Brüsszel ugyanis már túllépett saját árnyékán, és immáron csak KÖVETEL a júdáspénzek folyósítása fejében! Hiába emlékezik a vajdánk arra, hogy – bár az uniós csatlakoz(TAT)ási tárgyalásokat valójában ő vitte végig a brüsszeli technokratákkal – a MEGÁLLAPODÁSUK IDEJÉN Ő MÉG BIZONY A BRÜSSZELI ELVÁRÁSOKNAK MINDENBEN MEGFELELŐ LIBERÁLIS POLYTHYKAY MAFFIAFŐNÖK VOLT! Hogy végülis miben állapodott meg ő – a liberális – az úgyszintén liberális Brüsszellel a szocialista Magyar Népköztársaság VAGYONÁÉRT, GAZDASÁGÁÉRT, PIACAIÉRT, A MAGYAROK UNIÓS RABSZOLGASÁGBA – ENNÉLFOGVA JÖVŐTLENSÉGBE ÉS KILÁTÁSTALANSÁGBA HAJSZOLÁSA – FEJÉBEN, AZ – LEGALÁBBIS SZERINTÜNK – MÉG NEM TELJESKÖRŰEN ISMERT! Meggyőződésünk, hogy a felsorolt bűncselekményeken túl, MÉG VALAMIFÉLE TITKOS ZÁRADÉK IS KELLETT A JÚDÁSPÉNZEK FOLYÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELÉNT – VALÓJÁBAN RÁNK – SZABVA, TERHELVE!
Ha pedig ez így volt, akkor JOGILAG ABSZOLÚT HELYÉNVALÓ Brüsszel akadékoskodása! De ha mégsem lenne ilyen titkos záradék, akkor viszont Döbrögi mohósága és uralkodói vágya lehet a szálka Brüsszel szemében!
Mert ugyanis a vajabanda ELSŐ KÉTHARMADOS DIJADALA NYOMÁN tákolmányosított NER LÉTREHOZÁS arra utal, hogy Döbrögi AKKOR ELHATÁROZTA: Ő BIZONY A JÖVŐBEN EGYÁLTALÁN NEM FOG OSZTOZNI A JÚDÁSPÉNZEKEN SENKIVEL! Azt ő kizárólag A SAJÁT KICCSÁLÁGGYÁNAK A VAGYONOSÍTÁSÁRA, VALAMINT AZAZT GARANTLÓ, az ő életfogytig tartó hatalmának kiépítésére és fenntartására fogja fölhasználni. És lett ő hirtelen liberálisból nemmzetthy elkötelezettségű! Aki a megkaparintott hatalma birtokában kiadta a Brüsszelbe delegált csicskáinak: MEGFIGYELNI ÉS ZSAROLNI A BRÜSSZELI ELYTHET!
Ez az akcióterve FÉNYESEN BEVÁLT Jean Claude Juncker AKKORI, mélyen alkoholista és szélhámos uniós Nagyfőnök személye kapcsán!
CSAKHOGY VÁLTOZNAK AZ IDŐK, ÉS A FELTÉTELEK IS! A Juncker utáni új uniós erőtér fölfigyelt a döbrögisztáni hatalombebebetonozási vajdamunkálatokra, amelyek során Döbrögi Büsszelt az ördög barlangjává kiáltotta ki, amit szerinte MEG KELL REFORMÁLNI, AZ Ő CÉLJAINAK A LEGMEGFELELŐBB MÓDON! És ezt elérendő, önmagát ki is kiáltotta, és ALKALMI SZÖETSÉGESEIVEL FÖL IS KENETTE A NEMMZETTHY FÜGGETLENSÉG NEMMZETTHKÖZHY MEGVÁLTÓ VEZÉREGYÉNISÉGE CÍMMEL!
Mindezt pedig az uniós júdáspnézeken meszerzett hatalmánál fogva, amit az ugyanezen hatalmából eredően a döbrögisztáni közpénzek fölötti korlátlan uralmából stabilizált, és igyekezett fejleszteni – kiterjeszteni!
Amit persze nem csak Brüsszel vett zokon, de fölöttébb rosszalt a döbrögisztáni álellenzéke is! Amely ugyan elfogadta a vajda kezéből a dús táplálékot, és lakomázott belőle, de…- egy idő után már többre vágyott! A JÚDÁSPÉNZEK FÖLÖTTI TELJES RENDELKEZÉSRE, AMI PEDIG EGYET JELENT A HONI KÖZPÉNZEK FÖLÖTTI TELES RENDELKEZÉSSEL IS! Ergo: A HATALOMMAL!
És itt jött el az alkalom, amikor a brüsszeli elyth, és a döbrögisztáni liberális ellenzék érdekei összetalálkoztak, és kiegészítették egymást! Váratlan segítséget is kaptak a nemzetközi helyzet fokozódása nyomán, ami pedig inflációt gerjesztett, és energiaválságot generált! MEGGYŐZŐDÉSÜNK SZERINT MESTERSÉGESEN!
Mindenestre előállott az a körülmény, hogy az inflációs és energiaválság egy komoly recessziót is ki fog váltani, és a júdáspénzek fejébe elherdált gazdaság nélküli, csupáncsak a multicégek összeszereldéire támaszkodó Döbrögisztán „gazdasága” által foglalkoztatott, a vajdabanda elképzelése alapján „versenyképessé” tett magyar biorobothad általi befizetések a vajdasági büdzsébe, KEVÉSNEK BIZONYUL A NER – MŰKÖDTETÉSHEZ!
Döbrögisztánnak – minden vajdadölyf dacára is! – ELENGEDHETETLENÜL, ÉS ÉGETŐEN NAGY SZÜKSÉGE LENNE MÁR AZ UNIÓS JÚDÁSPÉNZEKRE!
Csakhogy Brüsszel MEGTORLÁSRA ÉS PÉDAMUTATÁSRA KÉSZÜL! A VELE SZEMBEHELYEZKEDŐK, AZ Ő DIREKTÍVÁIT KÖVETNI NEM HAJLANDÓK SZÁMÁRA JÁRÓ JÚDÁSPÉNZEK KIFIZETÉSÉT MINDENFÉLE „MONDVACSINÁLT” OKOKRA HIVATKOZÁSSAL HALOGATJA!
Márpedig cak két ilyen renitens térség van! Lengyelország és Döbrögisztán!
A lengyelek ráadásul RENDELKEZNEK SAJÁT GAZDASÁGGAL IS! Meg az éles oroszellenességük okán számíthatnak az USA jóindulatára is! Úgyhogy a lengyele azok még csak – csak el/meg lesznek a júdáspénzek nélkül!
Ezzel szemben a ma még a széles közvélemény előtt rejtélyes okokból – SZERINTÜNK PEDIG EZÉRT VALAMELYEST DÍCSÉRHETŐ – „oroszbarát” Döbrögisztán számára a júdáspénzekből származó eurómilliárdok hiánya, KATASZTROFÁLIS KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRHAT!
Ami pedig elsősorban a Brüsszelnek hatalmas erkölcsi károkat okozó vajdánk HATALOMVESZTÉSÉNEK A VESZÉLYÉT JELENTI!
Azt talán mondanunk sem kell, hogy ez milyen következményekkel járna magára Döbrögire, és a NER – legfőbb haszonlesőire! Ugyanis hiába minden OPTIMISTA GAZDASÁGI ELŐJELZÉSEIK, az ő optimizmusukat a rettegés sugallja! A HATALOVESZTÉSTŐL VALÓ RETTEGÉSÜK!
Mert hiába ugyanis a hazugságokon alapuló optimizmusuk, és hiábavaló a HATALOM BÁRMI ÁRON ÉS BÁRMILYEN ESZKÖZZEL VALÓ MEGTARTÁSÁRA TÖREKVÉSÜK, A NATO – latorszövetség által megtámogatott Brüsszeli akarat le fogja gyűrni Döbröginek és hordájának az akaratát!
EZ PEDIG – ÉS EZT KI KELL MONDJUK ŐSZINTÉN – A LEHETŐ LEGROSSZABB MEGOLDÁS LENNE! ELSŐSORBAN IS A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA!
Egész idő alatt most először utaztam vonaton. Madridtól Alicanteig, éjszaka. Hálókocsik, tiszta ágynemű. A peronokon, az ajtónál fegyveres őrség. A vonat csaknem teljesen üres – most nemigen utaznak errefelé.
Az alicantei pályaudvaron ünnepélyesen fogadnak valamiféle hatóságok. Kocsit adnak, és sietünk a kikötőbe. Tegnap érkezett meg ide a Néva nevű szovjet gőzös azzal az élelmiszer-szállítmánnyal, melyet a szovjet nők küldtek a spanyol nőknek és gyermekeknek.
A város világoskék és halványpiros pasztellszínekben pompázik, idillikusán csöndes, egy kicsit olyan, mint valami fürdőhely: egy kicsit lusta. Félkörben hajlik a széles tengerparti sétány – pálmafák, kávéházak, magas serlegekben jegelt meggypiros lé, spekulánsok és valutaüzérek fekete keménykalapban.
A kikötőben óriási a forgalom, a vízen külföldi hadihajók ringatóznak könnyedén; egyikükön-másikukon most diplomáciai képviselők laknak … Ez tanulságos dolog, nemcsak politikai és földrajzi szempontból, hanem a modern architektúra szempontjából is – a hitleri stílusú építőművészet mintaképe, katonai-diplomáciai kombinát, lapos tetővel és festői kilátással a szárazföldre, a tengerre és viszont. Egy ilyen műremek megalkotása végtelenül egyszerű. Vesznek egy közönséges német követséget, mondjuk, Madridban, áthelyezik annak az országnak kikötővárosába, amelynek kormánya mellett ez a követség akkreditálva van, és elhelyezik a legközönségesebb, modern tüzérséggel ellátott, legújabb típusú sorhajón. A teljhatalmú nagykövet magára vállalja a sorhajó-parancsnok diplomáciai helyettesének funkcióját, a konzulátus pedig kényelmesen berendezkedik bármelyik toronyban. Az egész irodát telerakták a part felé néző ágyúkkal, nehogy a helybeli lakosok összetévesszék a békés hatalom követségét valamilyen más haditengerészeti egységgel.
Ma azonban senki sem törődik itt a nagykaliberű német misszióval. Alicante lakóit más hajó köti le és hozza lázba, sokkal kisebb, sokkal szerényebb, habár az egész tengerpart legelőkelőbb helyére állították. A Néva céltudatosan és egyszerűen érkezett ide, csendben átsiklott a külföldi cirkálók sorfalán, s mindjárt vagonokat és munkaerőt kért a kikötői hatóságoktól a kirakodáshoz. Az emelődaru még most is egyre-másra emeli ki a hajóból az orosz feliratú, vadonatúj, gondosan leszögezett ládákat.
A hajó tiszta és néptelen, lentről ismerős, meleg illat csábít. Engedek a csábításnak, lemegyek a társalgóba. Az asztal megterítve, a fehér abroszon tányérok, bennük valami borscs-féle. Az asztalnál nincs senki. Leülök, kezembe veszem a kanalat – valóban borscs. Kövér lány jön be, letesz még egy borscsos tányért. Nem is mosolyog, nem is csodálkozik, csak megszólal:
– Jó napot, Kolcov elvtárs, már tegnap vártuk önt. Adja ide, kicserélem a levesét, már kihűlt, késlekednek a mieink.
Egymás után étkezik Korenyevszkij kapitány, a helyettese, a párttitkár, a Komszomol-titkár. Arcukon még az értetlenség tükröződik: miféle ország ez, miért van minden így? Burzsoá rend, de vörös zászlókkal járnak, mindenütt sarló-kalapács, a kommunisták egészen nyíltan jönnek a hajóra – vajon nem lesz ebből kellemetlenségük? Hiába világosítom fel őket, tartózkodók maradnak. A kirakodás is nagyon lassan halad. A kikötői hatóságokkal, bár rendkívül szívélyesek, nagyon nehéz zöld ágra vergődni, a hajón senki sem beszél idegen nyelveket, csak a kapitány helyettese tud néhány hétköznapi angol szót. A külképviselet senkit sem küldött Madridból, telefonon pedig semmiben sem lehet megállapodni.
Végigmegyünk a hajón – milyen különös és szívet vidító látvány mindez a jellegzetesen szovjet, hamisítatlan orosz dolog itt, a Földközi-tenger pálmafái alatt: a darázs-szövésű törülközők, Puska cigaretták, a Pártépítés füzetei a Vörös Sarokban, a tornacipő a kazánfűtők lábán és az ebédlőben szögre akasztott balalajka! A ládák feliratait a spanyolok még nem értik; elolvasom nekik Anasztasz Mikojan és szerzői kollektívája legnépszerűbb „műveinek” ínycsiklandó címeit. De két nap múlva megkezdődik a tömeges fordítás, melynek során minden spanyol meg fogja érteni ezeket a „műveket” – amikor majd az itteni gyerekek asztalára kerülnek.
Különféle küldöttségek szünet nélkül ostromolják a hajót üdvözletekkel és ajándékokkal. A kapitány nem tudja, mit kezdjen velük, hogyan értesse meg magát. Azt javaslom neki, hogy előbb jöjjön ki velem a városba, intézkedjen a kirakodást illetően, délután pedig fogadja a küldöttségeket. Először a kormányzóhoz megyünk, aztán a kikötő igazgatóságára, utána pedig a postára, hogy Madriddal beszéljünk. Mindenüvé nagyon tekintélyes, nagyon lelkes és nem nagyon elfoglalt emberek egész autókaravánja kísér bennünket.
A kormányzónál utolér minket az alicantei dohánygyár küldöttsége azzal a kínos kéréssel, hogy azonnal menjünk el oda. A kapitány habozik, zavarban van. Mégis elmegyünk.
A gyár nagy, régi kőépület. Hűvös, árnyékos árkádok, több ezer munkásnő. Az itteni Carmenek vagy negyedszázada dolgoznak a gyárban, itt dolgoznak és élnek, itt töltik egész napjukat a szivarkészítő gépnél, kiterített újságon ebédelnek a gyermekeikkel együtt, s ilyenkor a dohány tömény illata átható borszaggal és az olívaolaj avas szagával keveredik. Az asszonyok gyönyörűek. Nagy, kerek szemük megtelik könnyel, mihelyt meglátják az ősz hajú, egyenes tartású szovjet kapitányt, egyenruhában, sapkájával a kezében. A gyárat nem sikerül amúgy igazában megnézni. Előbb bevisznek bennünket valami irodába, és valamilyen vezetőség bemutat minket valamilyen más vezetőségnek. De aztán a műhelyekben minden spontánná válik. A munkásnők nagy csoportja sereglik körénk, egyik géptől a másikhoz, egyik műhelyből a másikba vonszolnak. A cigarettakészítőnők cigarettákat dugdosnak a kapitány zsebébe, a szivarkészítők mindegyike azt akarja, hogy álljunk meg az asztalánál, hogy valami különleges szivart sodorhasson a szovjet tengerész részére. A nők csacsognak, nevetnek, sírnak, hálálkodnak nekünk, a szovjet népnek, a szovjet nőknek. A tömeg nő, egyre sűrűbb, egyre izgatottabb; végül minden oldalról szorongatva, egyszerre ismét kivisznek bennünket az udvarra, a napra, a kék ég alá. Az udvart körülvevő folyosó megtelik feketeruhás nőkkel, kezükben és hajukban virág. Kiszedik hajukból a rózsákat, és ledobják nekünk, bár kezünk már enélkül is tele van virággal. – Viva Rusia! – kiáltoznak lelkesen. Korenyevszkij kapitányt vállra emelik. A kapitány szemében könny csillog, orrát törölgeti. Teljesen elvesztette minden „tekintélyét”.
– Mondja meg nekik, hogy nekem az egészhez semmi közöm. Mi csak épségben eljuttattuk ide az élelmiszert, a feladók a szovjet nők voltak, nekik hálálkodjanak.
Virágokkal elborítva, az út két oldalán álló tömeg éljenzésétől és tapsától kísérve, gépkocsijaink visszatérnek a kikötőbe. Itt most már sem gyalog, sem kocsin nem lehet keresztüljutni. Már messziről látszik a fehér Néva, rajta hatalmas tömeg tintafoltja. A milícia és a kikötői őrség valahogy némi rendet teremt a közlekedésben. A hajólépcsőn át szüntelenül áramlik a hajó belsejébe az emberek végtelen sora, férfiak, fiatalok és idősebbek és nők, köztük anyák csecsemőjükkel a karjukon. Mint a zarándokok, áhítatosan végigmennek a hajó összes helyiségein, ellágyulnak a szovjet sajátosságok láttán, hosszan tartózkodnak a Vörös Sarokban. Nagyon sokan hoztak magukkal apró, megható ajándékokat: a kabinokat elárasztják virágokkal, gyümölcsökkel, feliratos szalagokkal, levelekkel, kosárkákkal, rajzokkal. A két komszomolista pincérlányt agyonszorongatják és csókolgatják a tisztes alicantei családanyák; tagbaszakadt spanyol férfiak könnyes szemmel ölelgetik a matrózokat. Szép csöndesen elrendezem a dolgot – a gavallérokat a komszomolista lányokhoz, a hölgyeket pedig a tengerészeinkhez irányítom. Ettől még magasabbra csap a lelkesedés lángja.
Az alicanteiak meghívják a Néva legénységét, jöjjenek el a bikaviadalra. A kapitány megint zavarba jön és visszavonul a párttitkárral meg a hajóbizottság elnökével. Visszatérve arra kér, utasítsam vissza ezt a meghívást, természetesen a legudvariasabb formában. Bárhogy próbálom is őket rábeszélni, hajthatatlanok. A bikaviadalra vonatkozóan semmilyen utasítást sem kaptak.
A nap lassan lecsúszik a látóhatárra. Alicante világoskék és halványpiros színei fokozatosan sárgába és lilába mennek át. A sétányon, a villanylámpák között bujkálnak a pálmafák áttetsző levelei. A kocsmák, vendéglők tele vannak, a borbélyüzletek ajtói sarkig tárva, és a verejtékező mesterek fehér habbal dörzsölik be a fekete állakat. Mindenki Oroszországról beszél, a hajóról, a paradicsomos halról, a padlizsánról, a két orosz komszomolkáról.
A tengerparti kávéházakban, ott, ahol egész nap mindenféle sötét alakok ülnek keménykalapban, most táviratokat vetnek papírra. Nem a postára viszik őket és nem is a cenzúrahivatalba. Van más lehetőség is. A német sorhajón és körös-körül, az argentin, olasz, portugál cirkálón hosszúlábú rádióantennák ágaskodnak. Visszatérve a Névára, felmegyek a rádióskabinba. A rádiós ad egy fejhallgatót.
– Hallgassa csak, micsoda ricsaj! Minden hajón lázasan dolgoznak.
A ricsaj valóban nem mindennapi. Röpítik világgá a híreket rejtjelekkel és minden rejtjel nélkül; minek is zavartatnák magukat? Holnap a német sajtóban közlemény jelenik majd meg: Alicantéba megérkezett a Néva nevű szupercsatahajó, fedélzetén lovassági hadtest, belsejében gépesített dandár, a hűtőszekrényekben pedig nehézbombázó repülőraj és szétszedhető tüzérségi lőtér.
A társalgóban, ahol sikerült a hajóablakon át egy kis huzatot csinálni, húsos savanyúlevest esznek és leningrádi sört isznak.
– Miért nem mentek ki a sétányra, csudabogarak? Micsoda este! Micsoda égbolt! Micsoda pálmák!
Nem, nagyon fáradtak. Fáradtak és boldogok. Korenyevszkij kapitány még mindig nem tud magához térni.
Csak egy ember van a hajón, aki rosszkedvű, dühös és káromkodik – a hűtőtér vezetője. Munkatársaival együtt éjjel-nappal sztahanovista módra dolgozott a hűtőgépeknél, és mínusz 7 fokos hőmérsékleten szállította a vajat. Most kétségbe van esve az alicantei hőség miatt, és mindenkit felelősségre akar vonni.
– Hol vannak a hűtőkocsik? Aztán majd valaki azt mondja, hogy avas vajat hoztunk! Ezt nem tűröm! Írja alá nekem az itteni legfőbb vezető, hogy mínusz 7 fokos hőmérsékleten vette át a vajat! …
Nem akaródzik megválni ettől a csendes várostól, utcáinak könnyed tengerparti zsivajától, a pálmafáktól és a kék tengertől, a híres édes és fanyar bortól, a csillogó fekete hajakba tűzött levantei rózsáktól, a hideg leningrádi sörtől. Meggyötört vállam felriasztott és figyelmeztetett; másfél hónap óta először vett erőt rajtam a fáradtság. De még ma vissza kell térni a poros, száraz, nyugtalan, esztelen Madridba. Hiszen a fasiszták már Toledo kapujánál vannak.
SZEPTEMBER 28
A pályaudvaron Dámaso várt. Haza sem mentünk, rögtön a toledói útra tértünk. Most először siettettem az ördöngös sofőrt; úgy hajtott, mint a nekivadult részegek a filmvígjátékokban, az emberek ijedten rebbentek szét. Lehetséges, hogy nem látom többé ezt a várost, a szűk utcácskák kővédermedt tobzódását, a sötét kapuk és szűk terek rideg eleganciáját, a sötét homokkőből készült szobor-álmokat, a kaszárnya-kolostort a zsidó sírkövekkel, a zsinagógát, melynek rézgolyóján kereszt van, s amelyben fűvel benőtt mór oltár áll? Lehetséges, hogy nem látom többé Isabel Delgadót, a vajákos asszonyt, a mór foglyokat és a fegyvergyári munkásokat, akikkel együtt kúsztunk a vár meredek lejtőjén? És Greco háza – hát igazán nem állhatok, ha csak egy percig is, faoszlopainál, nem mehetek fel a hideg cseréplépcsőkön, nem érinthetem a kandalló vasrostélyát?
Félúton, Illescasban minden nyugodtnak látszott. Tovább lefelé, még húsz kilométeren az országút úgyszólván teljesen kihalt, csak itt-ott látni kisebb csoportokban katonákat és parasztokat. Ostobaság volna megkérdezni tőlük, elesett-e Toledo; bizonyosan nem esett el – hol lennének akkor a csapatok, a törzsek, a menekülők, a sebesültek? A szél a fülünkbe süvít, Dámaso komor, barna szoborrá dermedve ül a volánnál, tudom, kész akár a pokolba is hajtani velem, csakhogy száguldhasson, annyira hajtja a mozgás vágya, annyira vonzza a végtelenbe vesző nyílegyenes út. Ma nem kapcsolta be a rádiót, nem is fütyörész, mint általában, ha úton vagyunk.
A hegyen már feltűnt Toledo. Minden rendben van. Csurgatom majd az aranyszínű alicanteit a súlyosan sebesült Bartolomé Cordon poharába, hadd melegítse átlőtt mellét. Az életre, a győzelemre, a kasztíliai föld boldogságára ürítjük poharunkat. Ma feltétlenül ott leszek Greco házában! Még két fordulat, hat kilométer – már a Tajo hídján vagyunk, felmutatjuk papírjainkat …
Előttünk az országúton valami csetepaté folyik. Dámaso hirtelen fékez, megállítja a kocsit húsz lépésnyire a jelenet színhelyétől. Kiszállunk és odamegyünk. A csoport közepén egy sisakot viselő parancsnok veszekszik és már csaknem verekszik a katonákkal. Mindenáron rá akarja beszélni őket, hogy menjenek előre, küldjenek ki járőrt, de azok nem hajlandók. Pisztolya után kap, azok meg a puskájukat fogják rá. A parancsnok nem más, mint Fernando, a festőművész; azelőtt André repülőrajában működött. Izgatottan meséli: az osztag parancsnoka megszökött, őrá, a helyettesére pedig nem hallgatnak a katonák, és meg akarják gyilkolni. Negyedórával ezelőtt Toledóból jött egy páncélkocsi, leadott néhány lövést, majd továbbállt. Aztán repülőgépek – nem tudni, melyik félé – bombázták az országutat.
A fasiszták ma kora reggel bevonultak Toledóba. Tegnap délben Moscardo ezredes az ostromlott Alcázarból ultimátumot intézett a kormányhű csapatok toledói helyőrségének parancsnokához: este hatig hagyják el a várost. A lázadók ezalatt előrenyomultak nyugatról, Maqueda és Torrijos felől. Burillo alezredes, akit Barceló helyére neveztek ki, nem válaszolt az ultimátumra, de az Alcázar gyakorlatilag már szabad volt: a demoralizált anarchista katonák elhagyták őrhelyeiket és a barikádokat. Közvetlenül napnyugta előtt a fasiszta ágyúk lőni kezdték a várost. Egy anarchista csoport bement a parancsnokságra, Burillo irodájába. Vezetőjük megkérdezte Burillót, mit jelent mindez.
– Mire gondol?
– Hát nem hallja? A fasiszta tüzérség lő bennünket.
– Persze. Na és? Védekezni fogunk.
– Erre ne számítson! Nincs szándékunkban ágyútöltelékké válni. Úgy látszik, a kormány nem akar segíteni bennünket. Ha nem tudja tizenöt percen belül megszüntetni a fasiszta tüzet, elhagyjuk a várost. Keressen magának más bolondokat.
Így mondta pontosan: „Ha nem tudja megszüntetni a fasiszta tüzet.”
Alkonyaikor az ostromlottak egy része beszivárgott a városba, és egyesülve az illegalitásban megbúvó fasisztákkal, géppuskázni kezdtek a háztetőkről. Az anarchisták nyolc óra tájban elmentek. Burillo elhatározta, hogy az éjszaka még tartja magát, kora reggel azonban, minthogy elvesztette az irányítás lehetőségét, az utolsó fegyelmezett osztagokkal a keleti kapun kivonult a városból. Az evakuáció Aranjuez irányában történt. Hajnalban a marokkóiak és az idegenlégió katonái megjelentek az utcákon. Egy lázadó osztag bement a katonai kórházba, és halomra gyilkolta a sebesülteket. Csak huszonhatan menekültek meg, akiket három nappal azelőtt elszállítottak. A kisebb kórtermekben szuronyt döftek a sebesültekbe, a nagyokban pedig kézigránátokat dobtak az ágyakra. A polgári kormányzó a városban maradt, és hivatalosan csatlakozott a lázadókhoz. A telefon, amely őt az Alcázarral összekötötte, egész idő alatt működött!
Valaki elkiáltja magát: – Nézzétek az utat!
Az emberek szétszaladnak, az út szélén hasra vágódnak és elcsöndesednek. Aztán egyszerre kezdik magukat kínosan érezni. A kanyar mögül egy menekült-karaván sziluettjei rajzolódnak ki: felnőttek, gyerekek, hajlott hátú anyókák, mindenféle holmival megrakott szamarak.
Honnan? Bargasból. (Ez a település öt kilométerre van Toledótól keletre.) Repülőgépről bombázták őket. A repülők feketék voltak, farkukon nagy kereszt, nagyon alacsonyan repültek. Sok ház teljesen romba dőlt. Rengeteg a halott. A lakosság a pincékben bújt meg. Amikor a keresztes repülőgépek elszálltak, a parasztok összeszedték a holmijukat és elhagyták a falut. Már úton voltak, amikor tüzérségi lövedékek kezdtek hullani a falura.
A lázadók tehát most, úgy látszik, mindenekelőtt Bargasra támadnak. Kerülő úton közelítjük meg a helységet, közben mindenfelől jó tanácsokkal látnak el: vigyázzunk, nehogy fogságba essünk.
Lépésben haladunk, gyakran megállunk és kikapcsoljuk a motort, hallgatózunk. A harmadik kilométernél kiáltás töri meg a csöndet. Két köztársasági katona, lemaradtak a csapatuktól. A fasiszták már Bargasban vannak. Kérik, vegyük be a kocsiba harmadik, sebesült bajtársukat. Itt van közel, egy parasztházban.
Halványan pislákol a petróleumlámpa. A kerek asztalnál gyerekek ülnek anyjukkal és vacsoráznak. Garbanzót esznek, nagyszemű babot olívaolajjal és kenyeret; borral színesített vizet isznak hozzá. A sebesült az ágyon fekszik. A házigazda kerékagyat javít.
– Szekérhez lesz? Az útra?
Nem, dehogy! A házigazdának egyelőre nincs szándékában sehova sem elmenni. Gabonát kell csépelnie. Ez egy cséplőgép kerekének az agya. A sebesült nem rémíti. Ki tudja, életben marad-e? Csépelni kell. A sebesült is nagyon nyugodt. Egy otthagyott kenyérdarab hever mellette az ágyon.
A front és a hátország összekeveredett. Ott fegyveres emberek pánikszerűen menekülnek. Itt, közvetlenül a tűzvonalban, cséplőgépet javítanak, állatok legelnek, gyerekek játszanak.
Nagy kerülővel, Torrejón de la Calzadán és Conejoson keresztül, egy mezei úton megyünk Aranjuezbe. A réteken, szántóföldeken, gyalogösvényeken át ide özönlöttek a Toledót elhagyó egységek.
SZEPTEMBER 29
A spanyol királyok világhírű rezidenciáját zsúfolásig megtöltik a katonák. A híres-nevezetes paloták és parkok meglehetősen szerények – inkább Gatcsinára és Pavlovszkra emlékeztetnek, mint Peterhofra és Gyetszkoje Szelóra. Csupán a hatalmas platánfasor bámulatra méltó. Most a fasorban katonák ülnek kisebb csoportokban, egyesek kis tábortüzeken konzervet melegítenek. Látszatra elég jó a hangulatuk, egyáltalán nem olyan, mint egy szétvert hadseregé. A város főterén kínos procedúra folyik. Burillo alezredes utasítására az osztag- és zászlóaljparancsnokok, azok, akik nem tűntek el, összegyűjtik katonáikat. Felállnak a házak valamilyen kiszögellésére, és komoran kiabálnak:
– Canarias zászlóalj!
– Aguilas osztag! (Sasok)
– Pi- és Margal zászlóalj!
– Lövésziskola!
– Segoviai milícia!
– Los figaros zászlóalj! (Borbélyok)
– Sportolók csoportja!
– Kropotkin zászlóalj!
A Sasok kelletlenül gyülekeznek a pékség bejáratánál. Kropotkin zászlóalja csak tizenhét főt számlál, a sportolók csoportja egészen eltűnt, egy zászlóalj teljes létszámban együtt van, de Madridba akar menni, a borbélyok zászlóalja elment, hogy ebédről gondoskodjék, a többi harminc vagy negyven osztag és csoport teljesen elvesztette katonai jellegét, felfegyverzett vagy fegyverüket eldobott csavargók formátlan alakulatává vált.
A feldúlt kocsma alacsony termében egy kis asztal mellett a bajuszos Burillo alezredes ül a telefonnál, és türelmesen, sztoikus nyugalommal próbálja rendbeszedni az alakulatokat, megkeresni a parancsnoki kart, számbavenni a fegyvereket. Egy fiatal, világosszőke tiszt segít neki.
Nagyon lármás és erősen felfegyverzett csoport jön be a kocsmába. Azt követelik Burillo alezredestől, szerezzen nekik vonatot Madridba. Az autóbuszaikat elvesztették Toledónál.
– Nem adok maguknak semmiféle vonatot. Minek akarnak Madridba menni?
– Ma este Madridban hangversennyel egybekötött ünnepséget rendeznek a zászlóaljunk tiszteletére. Hatra mindnyájunknak ott kell lenni.
– Sehova sem mennek. Mit akarnak ünnepelni? Toledo feladását? Gyűjtsék össze az összes katonát, visszatérünk az állásokba, nehogy az ellenség idejöjjön utánunk, Aranjuezba.
A küldötteket megzavarja Burillo kemény hangja, az ajtó felé indulnak. De aztán némi sugdolózás után visszajönnek, arcukon az előbbi hetykeséggel:
– Kinek van maga alárendelve, alezredes?
– Itt senkinek sem, általában pedig a hadügyminiszternek.
– Kitűnő! Akkor telefonálunk Madridba …
– A telefont nem adom. Még egy szó és agyonlövetem magukat kollektív szökés szervezéséért.
Rögtön elmennek, alaposan begyulladva, bár Burillo most nem tartóztathatja le őket. Az egyetlen fegyelmezett alakulat a toledói úton maradt, várja a lázadók előnyomulását, hogy tartsa őket.
Odamegyünk; útközben a pályaudvar felől lövöldözés hallatszik. Befordulunk arra – elkeseredett küzdelem folyik, szökellő alakokat, sebesülteket és halottakat látunk a sínek között, kézigránátok robbannak, óriási a lárma. Az anarchista zászlóalj rohammal akarta elfoglalni a Madridba menő szerelvényt. De mások, akik szintén „evakuálni” szándékoztak, éberek voltak, és visszaverték a támadást. Ha így harcoltak volna Toledónál!
A nyugat felé vezető úton, tizenkét kilométeren át egy fia katonát sem látni. Hőség, búza, kertek, parasztok. Hát ekkora utat tettek meg a fejvesztetten menekülő osztagok? Végül messziről magas, égbenyúló füst- és lángoszlop látszik. Toledo ég. A fasiszták egyelőre nem mozdulnak a városból, mindössze három kilométerre vagyunk tőlük. A népi milícia egy kis létszámú osztaga próbálja megvetni a lábát itt, az algodori dombokon. Mozgósították a parasztokat a tanyákról, azok meg szívesen segítenek lőréseket vágni az üres istállók vastag falain, valami árokféléket ásni, töltéseket és fedezékeket építeni.
Egy alacsony, barnaképű legény, akinek fekete sapkáján vörös csillag ragyog, odajön hozzám. A sofőrtől megtudta, hogy orosz vagyok. Mereven néz, izgalma rám is átragad.
– Mondja, önöknél, Oroszországban is előfordult a polgárháborúban, hogy vissza kellett vonulniuk?
– Előfordult, persze. Vagy talán azt gondolja, hogy a polgárháború a Vörös Hadsereg állandó diadalmenete volt? Voltak nálunk visszavonulások is, voltak vereségek, voltak nehéz hónapok, voltak súlyos félévek, és volt egy nagyon nehéz esztendő is. A fehérgárdisták néha elragadtak tőlünk városokat, néha megostromolták őket, és az ostrom sikertelen volt.
– Nem Sztálingrádét, hanem Caricinét, Sztálingrádot sohasem ostromolták a fehérek …
– Sztálingrád az önök Toledója?
– Nehéz összehasonlítani. Mindenesetre Caricint sokkal nehezebb volt védeni …
Szavaimból szemrehányást vél kiérezni. Sokáig és komoran hallgat.
– Nálunk nagyon bonyolultak a viszonyok. Nézze csak, mit ír a Claridad.
Újságot húz ki a zsebéből. A szöveg egy helyütt ceruzával alá van húzva: „Teljes komolysággal rá kell irányítanunk anarchista barátaink figyelmét bizonyos dolgokra, amelyek éppen tegnap történtek. Az egyik fronton, közel a fővároshoz, a harcosok egy része eleinte derekasan harcolt, majd hirtelen visszavonult abban a pillanatban, amelyet erre szükségesnek tartott és kijelentette, hogy csak a maga (anarchista) bizottságának veti alá magát. Az ilyen eseteket haladéktalanul ki kell küszöbölni.”
– Önök a polgárháborújukban, tudom, feloszlatták az ilyen alakulatokat, azokat pedig, akik a dezertálásért felelősek voltak, szigorúan megbüntették. Nálunk meg nyugodtan polemizálnak erről az újságokban!
A fiú nagyon rosszkedvű. Minden másképpen megy. Minden másképpen megy, mint Oroszországban. Toledói vasas, aki szeretné, ha minden úgy menne, mint Oroszországban! Nem tudom, hogyan vigasztaljam.
– Mi Moszkvában és Leningrádban nagyon alaposan tanulmányoztuk a francia forradalmat és a magunk 1905-ös forradalmát, de nem másoltuk le őket tizenhét novemberében. Csak a kispolgárok találták ki azt, hogy „semmi sem új a nap alatt”. A spanyol munkások most az egész néppel együtt küzdenek a demokratikus köztársaságért, a fasizmus ellen; ebben a harcban önök sok új szervezeti formát hoznak létre.
– És a politikai biztosok?
Azért kérdezi, mert ő is politikai biztos.
Hogy a csapatok hangulatában fordulat következzék be és növekedjék a fegyelem, a kommunista párt a napokban néhány tucat politikailag képzett hadviselt férfit küldött a frontra. Már dolgoznak az alakulatokban, ott, ahol sok a párton kívüli paraszt, szocialista szakszervezeti tag és kommunista. Mohón szívják magukba, ahol lehet, a katonai taktika alapjait, bújják az enciklopédiákat és a tankönyveket, többször is megnézik a moziban a Csapajevet, tanulnak és tanítanak egyszerre.
A párt politikai biztosai megpróbálják egységbe kovácsolni a különféle fajta emberekből álló alakulatokat. Igyekeznek ellenőrizni a tisztek parancsait és ugyanakkor e parancsok végrehajtására ösztökélni a katonákat. Arra törekszenek, hogy kiebrudalják a kétes elemeket, viszont tekintélyt, bizalmat szerezzenek a köztársasághoz hű parancsnokoknak, akiket a katonák balsikerek esetén árulással szoktak vádolni.
A politikai biztosokat formálisan még senki sem erősítette meg, mint választott személyek dolgoznak, akik a harcosok közgyűlésétől kapták megbízásukat. Szerepük nagyon nehéz. Öt különböző pártot kell összebékíteniük és egy században egyesíteniük.
Odamegyünk a domb széléhez. Nem messze tőle emelkedik a második. Egy fekete szaténinges parasztokból álló csoport óriási buzgalommal tölt fel valami földsánc-félét – ilyet építhettek Dzsingisz kán idejében. A politikai biztos némi kétkedéssel szemléli ezt az erődítést. Se a kormány, se a Hadügyminisztérium, se a vezérkar – senki sem sietett segítségére; neki magának, a toledói lakatosnak kell a kritikus pillanatban, a saját belátása szerint fedező csapatot alakítani a köztársaságra támadó Franco-Mussolini-Hitler-hadsereg ellen. Elmerül egy rajzokkal ellátott, megsárgult könyvecskében. Vezérfonal a falusi akadályok építéséhez. Gondolkozik. Odahívja a parasztokat. Sokáig tanácskozik velük. Rólam teljesen megfeledkezett. És amikor egyszer véletlenül megfordul, bátran rám mosolyog:
– Megtanuljuk, biztosítlak róla, elvtárs! Méghozzá nagyon hamar!
Estére visszatértünk Madridba.
A fővárosban a lámpák egy részét légvédelmi okokból kék festékkel mázolták be; a másik felük vakítóan világít – megunták a mázolást, a felénél abbahagyták. Ha valaki este égve hagyja a villanyt egy el nem függönyözött ablakban, az éjjeliőrök bejönnek a házba, ha pedig be van zárva, be is lőhetnek az ablakon. De ugyanott az utcán véges-végig erős fényű utcai lámpák füzére világít.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Pécsi Szent Mór püspök ünnepe a katolikus egyházban
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) jelentősége talán soha nem volt olyan nagy a második világháború óta, mint most – mondta a vajdahivatalt vezető miniszter Budapesten hétfőn, az ENSZ világnapján.
Gu Ger a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) kiemelte: a második világháború óta nem történt olyan, hogy atomhatalom háborút indítson Európában – idézi az MTI.
Hááát…- akkor rosszul elékszik Gu Ger! Bár talán mégiscsak neki lehet igaza, hiszen a Jugoszlávia elleni – és az ország apró darabokra marcangolásával végződött – háborút valójában az USA (amely mint ismert és köztudott, a világ legbékeszeretőbb és legdemokratikusabb országa!) indította és intézte, persze a NATO – latorszövetség firhangja mögé bújva! Ha pedig jók emlékszünk, az ENSZ által szentesítve!
Oroszország fel kívánja vetni az ENSZ-ben a Kijev által „piszkos bomba” előkészítésének és bevetésének a kérdését – közölte ma Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
„Az adatokat újra ellenőriztükk, és bebizonyosodott, hogy ez nem csak egy üres vád” – hangsúlyozta az orosz miniszter.
Korábban Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószolgálatának vezetője elmondta, hogy a Nyugat Moszkvával szembeni bizalmatlansága – a kijevi rezsim „piszkos bomba” létrehozására és felhasználására vonatkozó terveire vonatkozó figyelmeztetésével – nem jelenti azt, hogy ez a fenyegetés megszűnik.
„A fenyegetés létezik és valós. Erre az információra hívták fel a figyelmet a honvédelmi miniszter beszélgetőpartnerei. Akkor rajtuk múlik, hogy hisznek-e vagy nem” – magyarázta a Kreml szóvivője.
A Rosenergoatom ma iadott közleményében pedig azt közölte, hogy egy „piszkos bomba” felrobbanása több tízezer ember sugárszennyezéséhez vezet, és akár 50 évre „kizárja” az érintett területeket az életből.
James Cleverley és Catherine Colonna brit és francia valamint Anthony Blinken amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy országaik visszautasították Oroszország azon állításait, amelyek szerint Ukrajna úgynevezett piszkos bombát készül bevetni saját a földjén.
„Országaink világossá tették, hogy mindannyian elutasítjuk Oroszország nyilvánvalóan hamis állításait, miszerint Ukrajna egy piszkos bombát készül bevetni a saját földjén. A világ eltél minden olyan kísérletet, amely ezt az állítást ürügyként használja fel az eszkalációra” – áll a brit kormány által kiadott közös közleményében.
Igor Kirillov ezérőrnagy, az Orosz Fegyveres Erők sugárvédelmi, vegyi és biológiai védelmi csapatainak parancsnoka a sugárbiztonsági veszélyekről tartott mai tájékoztatóján bejelentette: az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma riasztotta az erőket és eszközöket arra az esetre, ha Ukrajna felrobbant egy „piszkos bombát”
Donbassz frontjain heves harcok során kurtították a szövetséges erők Kijev zsoldlistáját Pervomajszk éa Peszki környékén.
A DNR NM „Szparta” zászlóalja ukrán speciális csoportokat kaszál le „Mavic” drónok alkalmazásával a Donyeck melletti Avgyejevka közelében:
Krasznyij Limany irányában az orosz reaktív tüzérség darálja az ukrán állásokat:
Belogorovka közelében a szövetségesek aknavetős tüzérsége tette ugyanazt:
Friss adatokat közölt ma az orosz Honvédelmi Minisztérium a frontokon kialakult helyzetről.
Kupjanszk irányban az ellenség három gépesített gyalogszázad erejével megkísérelte megtámadni az orosz csapatok állásait a Harkov régióban fekvő Perszotravnyeve, Orljanka és Beresztovoje települések térségében.
Erőink minden támadást visszavertek. A tűzcsapásaink következtében az Ukrán Fegyveres Erők egységei visszaszorultak eredeti állásukba.
Több mint 25 ukrán katona, egy harckocsi, öt páncélosszállító és négy kisteherautó semmisült meg.
Krasznyij Limany irányban az Ukrán Fegyveres Erők egységei két gépesített század erejével igyekeztek behatolni az orosz csapatok védelmébe azLNR – es Csjorvonopopovka közelében.
Az ellenséget légicsapások, tüzérségi tüzek és védekező egységek állították meg, és visszaszorították őket a kiindulási pozícióikba.
Több mint 20 ukrán katona és két gyalogsági harcjármű megsemmisült.
Dél-Donyec irányában az ellenség két század taktikai csoport erejével megtámadta az orosz csapatok állásait Szladkoje és Vlagyimirovka környékén.
Az ellenséges támadást tüzérségi tűzzel és az orosz egységek aktív akcióival visszaverték. 25 ukrán katona, egy harckocsi, három gyalogsági harcjármű és két jármű megsemmisült.
Nyikolajev-Krivoj Rog irányban az ellenség zászlóaljnyi harcászati csoportok erőivel sikertelenül támadta az orosz csapatok állásait a Herszon régióban Bruszkinskoje, Pjatyihatki és Trifonovka települések térségeiben.
Az orosz tüzérség koncentrált csapásai következtében több mint 80 ukrán katona, 11 páncélozott harcjármű és 15 jármű semmisült meg.
Az orosz légierő hadműveleti-taktikai repülőgépei, a rakétacsapatok és a tüzérség csapásai az Ukrán Fegyveres Erők négy parancsnoki állomását érte a Harkov régióban lévő Sztyepovaja és Novoszelovka, a Herszon régióbeli Davidov Brod és Andrejevka, valamint a Nyikolajev régióban található Olenovka településeken. Emellett 72 ukrán tüzérségi ütegre, 174 körzetben pedig az ukrán hadsereg élőerő és katonai felszerelési összpontosítási helyeit sútották.
A Harkov régió területén, Dvurecsnaja falu határában pedig megsemmisítették az Ukrán Fegyveres Erők egyik lőszerraktárát.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kora hajnalban, még napfelkelte előtt felrobbant az az akna, melyet a köztársaságiak az Alcázarnak a Zocodover térre néző jobb saroktornya alatt helyeztek el.
A robbanás váratlanul érte az ostromlottakat, pánik tört ki közöttük. A tölténygyári osztagok és az anarchisták egy része felrohant a Zocodover felől. Eljutottak a dombig, és a felrobbant torony falrésében kitűzték a vörös zászlót.
A lázadók lassacskán magukhoz tértek, és puskákkal, géppuskákkal, aknavetőkkel eszeveszett tüzet nyitottak. Erősítés nem érkezett, a támadó osztag visszafordult, noha már csak ötven-száz lépésre volt az alcázari akadémia kerítésétől.
Egész Toledóban lövöldözés folyik, nem tudni, ki és honnan lő – hiszen az ostromlottak golyói nem repülhetnek be minden kis mellékutcába! Felfegyverzett és izgatott emberek kószálnak csoportokba verődve az utcákon. A posta épületében, az „ajánlott levelek” feliratú ablak mögött ül Barceló alezredes vörösen és dühösen, bekötözött lábbal – egy golyó a lábikrájába fúródott. Vezetésnek nyomát sem lehet érezni.
Most csak a homlokzati oldalon, a Santa Cruz kolostorból van értelme megismételni a rohamot. Ehhez el kell foglalni a katonai kormányzói épületet, amelyet csak az út választ el a kolostortól.
A Santa Cruzban több osztag tartózkodik: helybeli anarchisták, egy kevesen a köztársasági gárdából és kommunisták az 5. ezredből. A fő udvar négyszögletű oszlopcsarnokában üldögélnek, hevernek, falatoznak és nézegetik egymás fegyverét. Ugyanitt van a kötözőhely is; még csak el sincs kerítve, mindenki szeme láttára folyik a kötözés. Itt fekszenek hordágyakon a halottak is. Az emberek sokáig, néha fél órán át vagy még tovább nézik merőn az élettelen testeket. Nem tudják levenni a szemüket róluk. A fiatal legények szinte hipnotizálják magukat. Úgy látszik, meg akarják érteni, mit érez egy halott, be akarják szívni magukba a halottak érzéseit. Ha továbbra is így fogják nézni az elhunytakat, képtelenek lesznek harcolni.
Innen Toledóból, az estremadurai frontról csak igen bajosan tudom elküldeni tudósításaimat a Pravda részére. Vagy írógépen, vagy kézzel, távirat-űrlapra írom ezeket a tudósításokat, majd lefordítom őket franciára a cenzúra részére, Dámaso elviszi az egészet a madridi távírdába, és hogy tovább mi történik vele, nem tudom. A Pravdát továbbra sem látom néha öt-hat napig sem.
Estefelé az utcán kószáltam, be-benézve a komor palazzók ősi patióiba. Az egyikben egyszer csak szemembe ötlött egy orosz feliratú plakát. Egy tagbaszakadt, szakállas paraszt szarvánál fogva tart egy vörösesbarna üszőt. A szöveg: „Bűnt követ el, aki levágja a növendékmarhát!” Az OSZFSZK földművelésügyi népbiztosságának 1928-as kiadványa. Hogy került ez ide?! Nagy nehezen kinyomoztam, hogy ebben a házban van a toledói Spanyol-Szovjet Baráti Társaság. A vezetőségből nem volt ott senki, egy pöttömnyi, fekete hajú lányka azt mondta, hogy a padre (papa) és az összes tiók (bácsik) fegyvert fogtak és a Santa Cruzba mentek.
SZEPTEMBER 20
A lázadók Toledo felé törnek. Élükön marokkóiak haladnak. Vakmerő verekedők ezek, s oly félelmetes csatakiáltásokkal indulnak rohamra, hogy a köztársasági katonáknak megdermed a vér az ereikben. Mindenkinek telebeszélték a fejét a mórok gonoszságáról és kegyetlenségéről szóló rémtörténetekkel.
A toledói katonai kórházban, a sarokban levő két ágyon két sötétbőrű fogoly katona fekszik. Egyik a szemén sebesült meg, másik a lábán. Rokonszenves arckifejezés, bizalmat árasztó mosoly, nyílt, őszinte beszéd. A sebesült katonák barátkoznak, tréfálkoznak, megosztják velük a cigarettájukat. Hát ezek az emberek tudtak ekkora riadalmat kelteni, még ha egészségesek voltak és fegyverük volt is?
Már húszezer mór vesz részt a polgárháborúban a fasiszták oldalán.
Sokan közülük a spanyol gyarmati hadsereg hivatásos katonái. Megrögzött fejvadászok, árulók, akik már régen eladták saját népüket, és akiket népük elátkozott. Segítettek a spanyol tábornokoknak testvéreik elnyomásában. XIII. Alfonz oldalán harcoltak Abd el-Krim ellen. Mi az nekik, most a spanyol munkásokra lőni?
A hivatásos katonák a Spanyolországban harcoló mór egységek egynegyed részét alkotják. A fennmaradó háromnegyed rész mozgósított fellahokból, parasztokból áll.
Az idén Marokkóban nagyon rossz volt a termés. Mikor a toborzók kezdték összeszedni a piacokon a fellahokat, és férfiakat követeltek, hogy a félszigetre irányítsák őket, sokan szinte szívesen mentek. Hiszen jó élelmezést, sőt még napi három pesetát is ígértek nekik. A mozgósítás okát senki sem tudta. Valaki azt magyarázta, hogy mindenkit Sevillába visznek egy nagy díszszemlére, sok spanyol vezető lesz majd ott és szép ünnepség. Elhitték. Igen jó hangulatban indultak útnak. Csak a félszigeten, Sevillában derült ki, hogy félrevezették őket. A riffeket, a legharcosabb marokkóiakat a lázadó csapatok élére helyezték. A hátuk mögé az idegenlégiót állították, és megparancsolták, hogy harcoljanak.
A riffek remek lövészek. Mint a hódítók ellen védekező minden hegyi törzsnél, náluk is kitűnő tűzharcászat, halálosan pontos, takarékos lövészet alakult ki. A riffről a marokkói háborúk idején azt beszélték, hogy leereszkedik a völgybe, dolgozik a spanyol gazdánál egy hetet, aztán elmegy a vásárba, az egész keresetén vásárol egy töltényt, és ezzel a tölténnyel megöli a gazdát. Ilyen körülmények között persze nem szabad elvéteni a lövést.
Most is jól verekszenek. Megtesznek mindent, amit követelnek tőlük. Emberek ezrei, akiket még tegnap vassal és vérrel fékezett meg a nem nagyon jelentős, de annál nagyobb étvágyú spanyol imperializmus, ma félrevezetve, fegyverrel szolgálják ezt az imperializmust, fegyverrel szolgálják esküdt ellenségüket; spanyol munkásokra lőnek, azokra, akik ez ellen az imperializmus ellen harcolnak.
Tetuánban a kabilok 1931-ben megmutatták nekem az emlékműveiket. Elmondták, hogyan szegül szembe az ősi kabil kultúra a félművelt spanyol tábornokok durva nyomásával, beszéltek a nemzeti felemelkedésről, azokról a lehetőségekről, melyek az új köztársasági rendszerben Marokkó előtt feltárulnak. Most a büszke kabilok országa a burgosi és római katonai klikk hátsó udvara, a német bombázók tartalék repülőtere lett. A németek bemocskolták ezt az országot. Gaztetteikért és kegyetlenkedéseikért minden felelősséget a „Mohr”-okra hárítanak. A fasiszta tábornokok, amikor a pogromokról, sortüzekről, erőszakoskodásokról és gyermekgyilkosságokról esik szó, suttogva magyarázzák a külföldi tudósítóknak:
– Ez mind a mórok műve. Vademberek. Semmire se tudunk velük menni. Hiába, ez Afrika.
Ma általában még a rohamot kísérő üvöltést, a riff törzsek ősi harci szokását is vadállati kegyetlenségük és vérszomjuk bizonyítékának tekintik.
Az utóbbi időben már kezdenek eszmélni a riffek. Egyenként vagy kettesével előszivárognak, felemelik a fegyverüket és kiabálnak:
– Ne lőjetek! Viva camarada Azana!
Most próbálnak egy egész osztagot alakítani az átszököttekből. A szervezést egy fiatal arab antifasiszta, Musztafa ibn-Kala vállalta. Felszólítja a riffeket, foglalják el Marokkóban a felkelő tábornokok birtokait és az idegenlégió földjeit.
„Ezek az ország legjobb, legtermékenyebb földjei – írja. – A riff parasztoktól vették el őket. Hát nem esztelenség harcolni és vérünket ontani azért, hogy ezeknek a rablóknak a hatalmát megszilárdítsuk?!”
Poli Bose, az idős barcelonai munkás nyílt levelet intézett a mór katonákhoz. Felszólítja őket, hogy az igazságosság nevében és saját érdekükben dobják el fegyvereiket, térjenek vissza földjükre, vagy lépjék át a frontvonalat, és a köztársaságiak táborában várják meg a harc végét. Keserűen emlékeztet arra, hogy a riff felkelés elfojtásának idején a barcelonai munkások politikai sztrájkokat szerveztek ezzel a jelszóval: „Éljen Abd el-Krim!” Az átálltaknál és az elesett mórok zsebében úgyszólván mindig megtalálják Poli Bose levelét és ibn-Kala röpiratát.
Maguk a köztársaságiak is hibásak sok mindenben. Semmit sem mondanak a katonáknak a mozgósított riffek hangulatáról, s így azok engesztelhetetlen ellenséget látnak bennük. Madridi körökben – méghozzá igen tekintélyes körökben – még tartja magát a gyarmatosító hangulat. Miért nem kiáltotta ki a népfront-kormány az afrikai tartomány legalább olyan mértékű autonómiáját, amennyire Spanyolország többi nemzetiségi területe autonóm?
A mórok fegyverrel a kezükben vonulnak Spanyolországban északnak, Andalúzián át Toledo és Madrid felé. De ez nem fordított reconquista, nem a kasztíliai lovagok által ötszáz esztendővel ezelőtt kiűzött kulturált, művelt kabilok győzelmes visszatérése. Ez gyarmati katonák, felfegyverzett rabszolgák menete. A mórok sietnek felszabadítani az ősi Al-Kazart, de nem a maguk számára, hanem Franco tábornok, Marokkó katonai kormányzója számára.
SZEPTEMBER 21
Hajnalban hírnök érkezett: a fasiszták bevették Maquedát. Most negyvenkét kilométerre vannak innen; az Alcázar mágnesként vonzza őket. És az ostromlottak is reménykednek benne, hogy tartani tudják magukat a megérkezésükig.
De hiszen ez egyszerűen elképzelhetetlen! Az erődnek ma el kell esnie! Nincs az az ár, ami túl drága volna ezért.
A nap szörnyű fegyverropogással indul. Az ágyúzás nem túlságosan nagy méretű, de a szűk utcák és sűrűn rétegződő magas kőfalak kongó labirintusában egyik visszhang a másikat éri. És a várost körülvevő mély Tajo-völgy visszaad minden lövést.
A túlparti üteg ma kitűnően dolgozik, és a lövedékek úgyszólván mind felrobbannak. A Zocodover téri barikádok ontják a puska- és géppuskatüzet. De ezek most csak a tartalék oldalvéd fedezékéül szolgálnak. A harc súlypontja távolabbra, közvetlenül az erődítménydombhoz helyeződött át.
A Santa Cruz kolostor zsúfolásig megtelt. Mintegy háromezer ember gyűlt ma itt össze. Tölténygyári munkások, az 5. ezred két százada és anarchista osztagok. Az arcokon harci elszántság tükröződik.
A kapu fölötti déli fal, akárcsak tegnap, erős ellenséges tűz alatt áll. A katonai kormányzó házát a tüzérségi tűz már csaknem teljesen romba döntötte, a romok közül csak két vagy három gépfegyver kattog szüntelenül. Az ostromlottak nyilván egy kis fedező csoportot hagytak itt, a többiek pedig felmentek a dombra, a főépületbe, a katonai akadémia épületébe.
A kolostor déli kapuja sarkáig kitárva. Innen kell most felrohanniuk a rohamozó osztagoknak. De a hátvéd-csoport a katonai kormányzó házának romjai alól szakadatlan összpontosított tűz alatt tartja a kaput, s nem engedi a katonákat rohamra indulni a kolostorból.
A dolog már kezd túlságosan hosszúra nyúlni. Egy tiszthelyettes, az 5. ezred tüzére menti meg a helyzetet.
Egy kis védőpajzs mögé bújva kigördít egy hetvenmilliméteres ágyút, és farkasszemet nézve az ellenséggel – lőni kezd a ház épen maradt íve alá, a félhomályba, oda, ahonnan a fasiszták tüzelnek. Minden lövés után öt-tíz ember gyorsan átszalad az úton, és a domb aljában gyűlnek össze. Így ki tudnak szabadulni a lenti zárótűzből, és felkapaszkodhatnak közvetlenül a katonai akadémia épületéhez.
A harmadik tízes csoporttal magam is átszaladok az úton; a szemközti házak falához lapulunk.
Azután megkezdődik maga a felkapaszkodás. A falak mentén szökellve kell előrehaladni lépcsőszerűen elhelyezkedő égő és füstölgő romokon keresztül.
A lázadók már elhagyták ezeket a romokat, de arra még nem gondoltak, hogy a köztársasági katonák a nyomukban lehetnek.
Negyedórái szökellés után már vagy százötven lépésre jutottunk. Az akadémiából kilőtt golyók a fejünk fölött repülnek el – lefelé lőnek, oda, ahol a harc folyik a katonai kormányzó házánál.
Ez nagyszerű. Így el lehet jutni egészen a falakig. A katonák nagyon izgatottak, de hangulatuk kitűnő. Mintha bújócskát játszanának. Csakhogy kevesen vagyunk. Eddig összesen mintegy hetvenen gyűltünk össze. Mind az 5. ezred fiataljai és a toledói tölténygyáriak egy része. Ketten szökellés közben megsebesültek, az egyik igen furcsa módon, a hóna alatt. Görcsösen összehúzódik, és könyökével szorítja a sebet, mintha könyvet tartana.
Most nem lehet őket levinni, csak bekötözni. Nagyon nyögnek.
Lent újabb csoportok futnak át.
Csak azt nem lehet tudni, ki irányítja ezt a műveletet. Szerintem itt egyáltalán nincs is parancsnok.
Az első csoportban tovább mászunk. Négykézláb vagy egyszerűen meghajolva, végül beszaladunk valami kis épületbe.
Milyen csodálatos hely! Talán valami őrházikó volt. De leégett, helyesebben: még mindig ég; a tető beomlott, a deszkák, szarufák, gerendák égnek és szörnyen füstölnek. Sohasem hittem volna, hogy ilyen jól érezheti magát az ember egy égő házban! Ebben a tető nélküli négyszögben már vagy félszáz ember zsúfolódott össze.
Lentről újabb embercsoportok kapaszkodnak felfelé. Közülünk az egyik felmászik, kiül a házikó falára, és lefelé integet a zászlójával, hívja a többieket. Ó, az őrült! Hiszen ezzel felhívja ránk a figyelmet!
Nem tudom, észrevették-e a zászlót lent, a kolostorban. De fent észrevették. Lőnek, egyenesen be a katonák közé. Hiszen nincs is tető!
Kiáltások, nyögések, ketten már holtan esnek össze.
Úgy érezzük magunkat, mintha a vágóhídon lennénk. Eleinte puskából lőnek, de fél perc múlva már géppuskát irányítanak ránk. Jajveszékelés, tolongás, s csak kevesen szánják rá magukat, hogy kiugorjanak az egérfogóból. Az egyik hasra vágódik az égő, parázsló deszkákon, és a fenekét mutatja – akkor már inkább azt találják el. Példáját sokan követik.
Egyszerre valami ütés érte a fülemet és a szememet. Hanyattestem, rá a többiekre – hová is eshetne itt az ember? Rám is estek néhányan. Valami kimondhatatlanul szörnyű, undorító nedvesség csurgott végig az arcomon. A vér elborította a szememet, az egész világot, a napot.
De nem az én vérem sötétítette el a szemüvegemet. A kő-karám bal sarkában halott és élő emberi hús halmozódik egymásra. A robbanás rövid volt, de az emberek jajgatása nem akar szűnni. Fél perc múlva, amikor már kissé szabadabban lélegzünk, az épségben maradtak szégyellik magukat a halottak és sebesültek előtt, öt halott és két sebesült – ki kell őket vinni. Könnyű aknavetőből származó akna volt – ilyenek vannak az Alcázarban -, milyen gyorsan ide tudtak találni!
Mindjárt jön a második akna, bizonyára most töltik az aknavetőt. Az ajtórést elállja valaki, erre mindenki átugrál az alacsony falon. És – az ördög látott ilyet! – a falon dobálják át a sebesülteket is.
Mindenki rohan lefelé. De hát hová?! Hiszen ez csak akna volt. Megölhet egy, mondjuk két embert egyszerre – mi magunk tehetünk róla, hogy mint a heringek, mint a kötöznivaló bolondok egy csomóba zsúfolódtunk össze. Mire való hát most leszaladni?
Hiszen itt maradhatunk, hogy fekve bevárjuk az erősítést. Hát nem kár, olyan jól jöttünk fel! Miért veszítsük el azt, amit a vérünkkel már megszereztünk?
Egy már nem fiatal, magas, kopasz katona az 5. ezred jelvényével őrjöngve káromkodik, igyekszik megállítani a katonákat, pisztolyát a mellüknek szegezve próbálja rábeszélni őket, hogy ne menjenek le. Az elkeseredéstől felbőszülve Miguel Martinez is kirántja övéből pisztolyát, megállítja a katonákat, kér, könyörög, pisztolyát ő is hol a katonák, hol a saját mellének szegezi, s csak úgy záporozik belőle a legcifrább káromkodás. De hiába, az egész csoport rohan lefelé a lejtőn, egyre messzebbre. Lehet, hogy még lejjebb mennek? Igen, még lejjebb. De hiszen itt már meg lehet állni! Itt beáshatjuk magunkat! Nem, még lejjebb mennek. Még, még és még lejjebb. Aztán át az úton – az ágyú hallgat, a géppuskák viszont tüzelnek a katonai kormányzó házából. A mieink pedig futnak be a kapun a kolostorba. S ezzel vége a dalnak.
A roham nem sikerült. Az emberek mohón isznak, öblítik a torkukat, megkötik a cipőfűzőjüket, a horzsolásokat tapasszal beragasztják, az akna okozta égéseket bekenik, és egymás szavába vágva mesélik, hogy igenis fel lehet jutni, lám ők már ott is voltak.
Ha nem jön az akna, még most is mind ott volnának. De az akna riadalmat keltett. És akkor valamennyien elfutottak. Mind azt mesélik, hogy az akna okozta a riadalmat. Senki sem emlékszik rá, hogy maga is részt vett a riadalomban. Lehet, hogy magától valóban senki sem futott volna el. De hát az akna riadalmat keltett! Egymás példáját követve futottak el. Hogy ez ne történhessék meg, parancsnokra lett volna szükség. Parancsnok pedig nem volt.
Amikor a kopasz katona és Miguel Martinez igyekezett megállítani a katonákat, már késő volt. De még ha nem is lett volna késő, akkor is mindegy – ők nem parancsnokok itt. Csak rábeszélhették, de nem vezényelhették rohamra a harcosokat.
Az emberek pedig megint neki akarnak vágni, fel akarnak menni az akadémiához. Ez az épület ma vonzza, húzza magához őket. Ugyanazok, akik lerohantak a dombról, már most, egy órával később alig várják, hogy ismét rohamra indulhassanak.
Igyekeznek rábeszélni a többieket is.
Az 5. ezred egész Victoria-zászlóalja vállalja, hogy vezeti az új rohamot. Az anarchisták is menni akarnak. Megbeszélések kezdődnek. A felső vezetők nincsenek itt. Barceló Madridba utazott.
A megállapodás megtörtént. A Victoria-zászlóalj indul elsőnek, mögötte pedig az anarchisták mennek. Másfél-két órán belül véget kell érnie az egésznek.
Telefonálnak a folyó túlpartján levő ütegnek, s az újra tüzelni kezd. A tüzér-tiszthelyettes ismét tűz alá veszi a kormányzói házat.
Megint átszaladunk az úton, megint összegyűlünk, megint ugyanazon az úton kapaszkodunk fel.
Most az ellenség figyel és lát bennünket. A géppuskatűz igen erős, összpontosított. Sok a sebesült.
De gyorsabban haladunk, mint először. Az öregek buzdítják a fiatalokat, az újoncokat.
Ezek az „öregek” – mi vagyunk. Hiszen mi már voltunk itt egy órával ezelőtt! Őslakók vagyunk. Ismerünk minden kövecskét. Igen! Ezt a követ ismerem. Öt percig ültem rajta. Sárga, poros, szabályos formájú kő, akár talapzata is lehetne egy szobornak, persze ha lecsiszolnák. Jelentéktelen kő, de tény, hogy emlékszem rá.
A tető nélküli házikót nagyon hamar elérjük. De jobbról megkerüljük. A fasiszták szünet nélkül tűz alatt tartják. Szerintem még maradt ott egy halott. Képzelem, mi lett belőle.
Most a harcosok, az újak is meg az „öregek” is, másképpen viselkednek. A hazárdjáték idegfeszültségének és ösztönösségének nyoma sincs, ez most nem játék a vakvilágba, hanem összpontosított, tudatos támadás. A fiatal arcok figyelmesek, izgatottak, de valami nyugodt belső tűz világítja meg őket. Ezek a fiatalok ma érkeztek Toledóba José Díaz felhívására: „Az Alcázar bevételéhez még ezer emberre van szükség, akik közül legalább kétszáz bizonyosan elpusztul.”
Négy hordágyat hoztunk magunkkal; egyiket a másik után viszik le megrakva.
Már csak a friss fűvel benőtt lejtő utolsó, közvetlenül a tető alatti része van hátra. A kormány tüzérsége úgyszólván semmi kárt sem tett itt. Különös, hiszen több mint egy hónapja lövi ezt a helyet megállás nélkül. Vajon nincs ebben valami suskus, becsületesen lőtt a tüzérség?
Egészen elnyúlva kúszunk. Ha befúródhatnánk a földbe, mint a giliszták! A katonai akadémia kerítése már csak húsz lépésnyire van tőlünk, már csak tizenöt, tíz, s már itt is vagyunk. Nem magasabb, mint másfél ember. Két kis létra van hozzátámasztva, ezeken másztak vissza a fasiszták az akadémiára elvesztett lenti állásaikból.
Megragadjuk a létrákat, mindjárt átmászunk a falon. Még egy kis tülekedés is kezdődik, hogy ki másszon fel elsőnek. Itt van Bartolomé Cordon, a Victoria-osztag politikai biztosa, bőrkabátban, sapkáján vörös csillag, fiatalosan pelyhedző szakállú, napbarnított arcán komoran izzik a lelkesedés. Az emberek hallgatnak rá, elosztja őket, feküdjöt parancsol.
A fasiszták erősen tüzelnek, de saját kerítésük elég jól véd bennünket. A golyók mögöttünk csapódnak le, a lejtőn.
Mégiscsak meg kell várni legalább még egy csoportot. Alig vagyunk többen száznál. Egyetlen géppuska sincs nálunk, csak kézigránátok. A kerítés túloldalán kétezer jól felfegyverzett, mindenre elszánt ember. Várni kell öt vagy tíz percet, míg megjönnek az anarchisták a géppuskákkal.
A hátunkon fekszünk. A zöld lejtő pontosan olyan, mint a kijevi Vlagyimir-dombon. Iskolásfiú koromban sokszor feküdtem ott; lent csillogtak a templomok arany kupolái, az Alekszandr utcában a ruhakereskedők a frakkjuknál fogva húzták be a vevőket, a kikötőkben toprongyos alakok és harmadosztályú utasok szürke tömege kavargott, a Dnyeper kettős kék szalagban hömpölygött alá, rajta rozoga kis gőzös, a Nyikogyim úszott Szlobodka felé …
De hol késik a második csoport? Lenézünk – sehol semmi. Az anarchisták nem jönnek. A lázadók már nem takarékoskodnak a tölténnyel, géppuskatüzükkel valóságos függönyt vonnak a domb közepén. Az anarchista egység nem mer felkapaszkodni.
De hiszen mi is feljutottunk. Egy szakállas munkás feláll, kendőjével integet, hívja a lentieket. Mind felállunk, kiabálunk, integetünk.
– Gyertek fel! A kommunisták itt vannak! Ne féljetek! Szükség van itt rátok!
Látni, amint egy kis csoport, öt ember nagy iramban megindul felfelé. Egy elesik, a többi négy feljut hozzánk.
Még tíz percig fekszünk. A düh fojtogat bennünket. Hát jól van, átmászunk a kerítésen magunk. Cordon három csoportra oszt bennünket. Két csoport kap egy-egy létrát, a harmadikba tartozók egymás hátán másznak át.
Az elsők, akik átjutottak, köztük a szakállas munkás, néhány gránátot dobnak, mögöttük, a robbanás után mi is átvetjük magunkat.
És aztán? Aztán semmi. Mögöttünk nincs második hullám. De mindegy.
Valamennyien felállunk, s egyszer csak Cordon lezuhan, sárga kabátját nyomban vörösre festi a vér. A szakállas gránátdobó is megsebesült gránátot tartó, kinyújtott kezén. A bomba csodával határos módon nem robbant fel – az elernyedő kéz erőtlenül ejtette a földre.
Felemelik és viszik őket. Cordon rekedten kiabál:
– Ánimo, companeros! (Csak bátran, elvtársak!)
Sűrű csöppekben csöpög belőle a vér.
A kis szakállas gránátos integet vérben ázó kezével. Hangosan ismétli:
– Ánimo, companeros!
– Kövessetek el mindent, hogy lejussatok Cordonnal – mondják a harcosok az elmenőknek. – Ne siessetek. Mi itt maradunk. Legyetek nyugodtak, itt maradunk, míg lentről meg nem érkezik az erősítés. Kommunisták vagyunk. Az 5. ezredből vagyunk.
Így hát fekszünk, de erősítés nem jön. Sokáig fekszünk, a lövöldözés lassan elcsitul. Elérkezett az evés ideje. Alattunk, a Santa Cruz kolostorban az anarchisták ebédelnek. Fölöttünk, az Alcázarban a fasiszták ebédelnek. Csak mi, csak mi vagyunk nagyon éhesek és kibírhatatlanul szomjasak.
Hát ez egyszerűen nevetséges: rohammal, géppuska- és aknatűzben elsőnek feljutni az Alcázar lejtőin, feküdni a vár falánál, kezünkben a rohamlétrával – és csak a hideg kotlettre, egy üveg limonádéra gondolni!
Újabb másfél óra telik el. A nap szinte megolvasztja az agyat. S ekkor a harcosok vad elkeseredésükben felmásznak a létrákra, egymás vállára állnak, s összes gránátjukat, ahány csak van, odavágják az akadémia udvarára. Nesze neked, Alcázar!
Szörnyű dörrenés, füst, az öreg fák ágai recsegve-ropogva hullnak a földre, üvegcsörömpölés; válaszul pokoli géppuskaropogás. Mi pedig rohanunk lefelé, mint a csínytevő kisfiúk, akik csöngettek az előkelő ház ajtaján, aztán leszaladnak a lépcsőn.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kína fejlődése elválaszthatatlan a világtól, és a világnak szüksége van Kínára – mondta Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke a Kínai Kommuista Párt újjáválasztott elnöke.
„Kína fejlődése elválaszthatatlan a világtól, és a világ fejlődésének is szüksége van Kínára” – idézte a RIA Novosztyi Hszi Csin-ping szavait .
Hszi Csin-ping megjegyezte, hogy a kínai gazdaság stabil, jó potenciállal rendelkezik, és bőséges a mozgástere.
A Kínai Kommunista Párt XX. Kongresszusának Központi Bizottsága harmadik ciklusra is újraválasztotta Hszi Csin-pinget a KKP Központi Bizottságának főtitkárává.
Vlagyimir Putyin orosz államfő garatulált Hszi Csin-ping pártelnökké történt újraválasztásához! (russian.rt.com)
Források arról számoltak be, hogy a kijevi rezsim „piszkos bombával” készül provokációra Ukrajnában.
Hiteles források szerint különböző országokban – köztük Ukrajnában is – a beérkező információk szerint a kijevi rezsim provokációra készül a területén az úgynevezett „piszkos bomba” vagy kis robbanó erejű, ám felfokozott radioaktív sugárszennyezést okozó nukleáris fegyverek felrobbantásával.
A provokáció célja, hogy megvádolja Oroszországot tömegpusztító fegyverek bevetésével az ukrán hadműveleti színtéren, és ezzel erőteljes oroszellenes kampányt indítson a világban, amelynek célja a Moszkvába vetett bizalom aláásása .
Különböző forrásokból ismertté vált, hogy a nyugati kurátorok vezetésével Kijev már megkezdte ennek a tervnek a gyakorlati megvalósítását. A dnyepropetrovszki régióban , Zsovti Vodi városában található Keleti Bányászati és Feldolgozó Üzem, valamint a Kijevi Atommagkutató Intézet vezetősége egy nagyon „piszkos bomba” elkészítését kapta. Az ezzel kapcsolatos munka már a végső szakaszban ért.
Ugyanakkor Vlagyimir Zelenszkij megbízásából Ukrajna Elnöki Hivatalának szűk köréből származó alkalmazottai titkos kapcsolatot tartanak az Egyesült Királyság képviselőivel a nukleáris fegyverek alkatrészeinek a kijevi hatóságoknak történő esetleges átadása ügyében.
A provokáció szervezőinek számítása szerint annak sikeres végrehajtása esetén a legtöbb ország rendkívül keményen fog reagálni az ukrajnai „nukleáris incidensre”. Reményeik szerint emiatt Moszkva elveszíti számos kulcsfontosságú partnere támogatását, a Nyugat pedig ismét megpróbálja felvetni Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjának státuszától való megfosztását és az oroszellenes retorika fokozását. (ria.ru)
Szergej Sojgu orosz honvédelmi miniszter ma telefonbeszélgetést folytatott francia kollégájával, Sebastian Lecornuval.
Ezen szóba került az ukrajnai helyzet, amely Sojgu szerint folyamatosan hajlamos a további ellenőrizetlen eszkalációra.
Sojgu elmondta francia kollégájának aggodalmát az Ukrajna által „piszkos bombával” történő esetleges provokációk miatt.
Ezen kívül Sojgu ma beszélt Ben Wallace brit védelmi miniszterrel.
A beszélgetés témája ugyanaz volt: a kijevi rezsim valószínűleg egy „piszkos bombát” kíván felhasználni.
Sojgu hasonló beszélgetést folytatott Hulusi Akar török védelmi miniszterrel.
Emlékezzünk vissza, hogy tegnap az orosz honvédelmi minisztérium vezetője megbeszélést folytatott Lloyd Austin amerikai védelmi miniszterrel.
Egy orosz katonai repülőgép ma egy kétszintes lakóépületre zuhant Irkutszkban, a város Novo-Lenino negyedében.
Egy Szu-30-asról van szó, amely a repülőgépgyárból szállt fel. Az áldozatokról egyelőre nincs információ.
Tűz ütött ki a baleset helyszínén.
Ruszlan Osztasko újságíró a Telegram csatornájában beszámol az eset részleteiről:
„Tesztrepülést hajtott végre Irkutszk-2 felett két SU-30SM repülőgép. Az egyik géppel váratlanul megszakadt a kommunikáció. 20 percig nem válaszolt a személyzet. A másik repülőgép ekkor megközelítette azt a repülőgépet, amely nem válaszolt.
A pilóták látták, hogy a néma gép legénysége lehajtott fejjel ül a pilótafülkében – feltehetően meg voltak fulladva.
Amikor elfogyott az üzemanyag, a gép Novo-Lenino közelében lezuhant. A legénysége életét vesztette.
A Sürgősségi Helyzetek Minisztériumának regionális főosztálya szerint a tűz a baleset helyszínén 200 négyzetméteres területen terjedt ki.
Az Egyesült Államok megerősítette, hogy áprilisban átadta a kijevi rezsimnek az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajójának, a Moszkva rakétacirkálónak a koordinátáit – írja a The New Yorker amerikai újság.
A magazin terjedelmes cikket közölt az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segítségről, és arról, hogy Washington most közvetve elismeri, ez nem csak a HIMARS-ok átadásából áll.
Így a cikk azt írja, hogy áprilisban az Egyesült Államok Kijev kérésére átadta a Moszkva cirkáló koordinátáit, ami után robbanás történt a hajón.
Ezenkívül kiderült, hogy a Pentagon részt vesz az izjumi fronton zajló összecsapásokban.
Az anyagban az áll, hogy a Balakleja melletti offenzíva tervét a nyáron dolgozták ki az ukrán, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia védelmi minisztériumának erői az egyik európai katonai bázison.
Ugyanakkor „az amerikai és a brit hadsereg folyamatosan segíti az ukránok stratégiájának csiszolását”.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy Herszont széles fronton támadják meg, de a parancsnoki és törzsgyakorlatok azt mutatták, hogy ez túl nagy veszteségekkel jár az ukrán haditechnika és élőerő viszonylatában.
„Ennek eredményeként a két fronton való offenzíva ötletére összpontosítottunk. Nem sokkal ezután Reznyikovot (Ukrajna hadügyére) tájékoztattuk ezekről a tervekről”- írja az újságot informáló Pentagon – tisztségviselő.
„Ennek az oka pedig az volt, hogy mivel olyan sok egységet telepítettek délre, számos északkeleti területet viszont gyengén felszerelt orosz erők és csekély harci tapasztalattal rendelkező rohamrendőrök védtek” – áll a cikkben.
A The New Yorker többek között azt állítja, hogy Washington nem fog nagy hatótávolságú ATACMS rakétákat küldeni Ukrajnának, mivel Kijev egyértelműen hangot adott azon szándékának, hogy csapást mérjen a Krím-félszigetre.
Az Egyesült Államok nem tud sok HIMARS MLRS-t sem biztosítani Ukrajnának – egyszerűen azért nem, mert nem állnak rendelkezésre.
„Nem azért, mert nem bízunk meg Kijevben, hanem azért, mert egyszerűen nem léteznek korlátlan számban” – tette hozzá a Pentagon forrása.
Ugyanez a történet a légvédelmi rendszerekkel, amelyeket a kijevi rezsim most olyan kétségbeesetten kér.
Az amerikai hadügy magas rangú tisztviselője szerint a probléma inkább technikai, mint politikai: „Nincs sok tartalék légvédelmi rendszerünk, amelyből biztosítani tudnánk.”
Zelenszkij elnök ismét felszólította a Nyugatot, hogy csapjanak le Oroszországra – írja a Vesti.
Véleménye szerint a attól függetlenül is, hogy Ukrajna de joure nem tagja a NATO-latorszövetségnek, az nem számít! Ha Oroszország csapást mér az ő irodájára a Bankováján, akkor a nyugati országoknak a Kremlre kell válaszcsapást mérniük.
„Ha az üzenjük, hogy ütés éri a döntéshozó központomat, akkor egy másodpercen belül, függetlenül az eredménytől, azonnal rakétacsapást kell mérni a Kremlre” – rikácsolta hisztérikusan az ukrán vezírbohóc a CTV és a CBC kanadai televíziós csatornáknak adott interjújában.
Ez a második alkalom, hogy egy ukrán politikus felszólítja a nyugati partnereket, hogy indítsanak megelőző csapást Oroszország ellen.
Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószolgálatának vezetője a „Moszkva” című televíziós műsor szerzőjének és társműsorvezetőjének adott interjújában ezt a kijelentést kirívónak nevezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy Zelenszkij morálja jóvátehetetlen hibákat fog okozni.
Szergej Kravcov orosz oktatási miniszter felszólította a Herszon régió tanárait, hogy költözzenek a bal partra, a Krímbe vagy a Krasznodari Terület területére – jelentette az Oktatási Minisztérium sajtószolgálata.
„Fontos az életek megmentése, fontos, hogy továbbra is tudjanak iskolásokat, gyerekeket nevelni. Fontos, hogy a bal partra vagy a Krím területére, Krasznodar területére költözzönek. Ez nem sokáig tart” – mondta Kravcov videóüzenetében.
Hozzátette: a pedagógusoknak példát kell mutatniuk a gyerekeknek és a szülőknek, hogy a költözés kényszerű lépés, amelyet meg kell tenni. A miniszter megjegyezte, hogy a pedagógusok elhelyezkedésének minden feltétele biztosított lesz.
Terrortámadás történt ma Herszonban. Egy improvizált robbanószerkezetet rögzítettek egy oszlopra. Egy járókelő meghalt, hárman megsérültek – közölte a régió egészségügyi minisztériuma.
Meg nem erősített hírek szerint a támadás a herszoni előzetes letartóztatási központ vezetője ellen irányulhatott. Ő nem sérült meg. Csak békés emberek szenvedtek.
Harci cselekmények ma Ukrajnában – a balrad.hu értesüései szerint – jobbára csak a dobasszi fronton zajlottak. VASÁRNAP VAN!
Folytatódik a Szvatovo-Kremennaja térségi védelmi hadművelet.
A mai nap helyzete a rusvesna.su katonai tudósítóitól a frontról:
♦ Az ukrán fegyveres erők erőiket arra összpontosították, hogy megtámadják állásainkat Kremennajától északra, a védelmi vonal közvetlen közelében. Október 23-án este több páncélosszállító támadás várható a front egy széles szakaszán, ahonnan a Kremennaja-Szvatovo autópálya is elérhető – jelentette a Bars-13 „orosz légió” zászlóalj parancsnoka.
♦ A front a Zserebec folyó medre mentén stabilizálódott. Az ellenség tovább próbálkozik az áttöréssel.
♦ Terni településnél a VSzU kísérletet tesz a felderítő csoportok ledobására. A „Bátrak” különleges erői az erdősávban 4, 6-8 fős csoportot fedeztek fel és semmisítettek meg.
♦ Zarecsnij felől két szakaszból álló mobil csoportok kíséeltek meg támadást a nap folyamán, amit tüzérségünk megállított.
♦ Emellett az ellenség már egy hete próbál áttörni a Szvatovo-Kremennaja autópályára Makejevka közelében. Az idejében észlelt előrenyomuló ellenséges erőket már többször szétszórtuk.
♦ Korábban meghiúsítottuk az Ukrán Fegyveres Erők két motoros gyalogszázaddal próbálkozó átkelési kísérletét a LNR – es Novovodjanoje és a DNR – es Torszkoje települések közelében. Az ukrán fegyveres erők előrenyomuló erőit az orosz tüzérség hatalmas tüze oszlatta szét. Körülbelül 25 fegyverest, 2 gyalogsági harcjárművet és 2 pickupot semmisített meg.
♦ Beszámoltak arról, hogy az Ukrán Fegyveres Erők tartalékait áthelyezték a front ezen szektorába egy erősebb támadás érdekében. A harcok folytatódnak.
Krasznij Limany irányban az orosz egységek továbbra is módszeresen dolgoznak az ukrán erődítmények és ellenséges élőerő és felszerelés felhalmozási helyeinek átrendezésén, megakadályozva az Ukrán Fegyveres Erőket az ellentámadásban, és kiütve őket a már elfoglalt pozícióikból.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
