Döbrögi: Nem akartuk, hogy az energiacégek nyerészkedjenek a magyar fogyasztókon
Ezért vezettek be a átlag feletti fogyasztóknál egy „lakossági piaci árat”, ami a miniszterelnök elmondása szerint alacsonyabb, mint a piaci ár.
Orbán Viktor a magyar gázhelyzetről és a rezsicsökkentés megvédéséről elmondta: alkudozunk az oroszokkal, hogy adjanak még gázt, ezt az üzletet még nyáron megkötik. „Hacsak a németek nem „einstandolják” majd, ha emlékeznek a Pál utcai fiúkra” – tette hozzá.
Hozzátette azt is, a kormány megtiltotta a tűzifa kivitelét és újraindítják a Mátrai Erőmű már leállított kapacitását is. Így tehát Magyarországnak biztosan lesz elég gáza ősszel is. Beszélt arról is, hogy a „magyar gazdaság bár jól teljesít, zakatol”, de a magas energiaárakkal már nem teljesen bír el. Ezért döntöttek úgy, hogy az átlagfogyasztásig marad meg a rezsicsökkentett ár.
Ugyanakkor nem akarták, hogy az energiacégek nyerészkedjenek a magyar fogyasztókon, ezért nem a piaci árat kell majd az átlag felett fogyasztóknak megfizetniük, hanem egy „lakossági piaci árat”, ami Orbán szerint alacsonyabb a piaci árnál.
Orbán Viktor közölte: harcolni fog a kormány, és nem tesz úgy, mint a korábbi kabinetek, amik kezüket széttárva azt mondták, nem tudnak mit csinálni a nyitott magyar gazdaságban, és csak azt magyarázták el a magyaroknak, hogy miért nem tudnak tenni semmit.
„Mi harcolni fogunk a recesszió ellen, harcolni fogunk, hogy a rezsi nem vigye el teljesen a választók teljes fizetését”– közölte a miniszterelnök. (szmo)
Bal-Rad komm: „…nem akarták, hogy az energiacégek nyerészkedjenek a magyar fogyasztókon…”
-Tehát – HA JÓL ÉRTJÜK! – a vajda és SZŰK KÖRE nam akarta, hogy többek között az MVM tulajdonos, a Jó Pénztáros Lőrinc Koma IS, nyerészkedjenek a magyar fogyasztókon. Nnnagygygyonnn derék elhatározás! Érdemes arra, hogy a heti rádijós vajdaszeánsz Vezető Nagy Téma legyen.
-És bár a qrmányzati „nemmegszorító” JELLEGŰ rezsicskkentés csökkentése tárgyában özönnyi a nyakunkba zúdított ilyen – olyan FIZETNI VALÓRÓL SZÓLÓ ADAT, még mindig nem tudni, hogy mennyit is kell majd fizetni a rezsiöszetevőkért. (Persze a Nagy Találgatásoknak kb. egy héten belül vége lesz, hiszen megjönnek az esedékes számlák a fizetnivalókról!)
„Nagyon drágán adja az MVM az áramot az átlag felett fogyasztóknak
Kilowattóránként 15 forintos áron veszi az áramot a Magyar Villamos Művek (MVM), miközben az átlag alatti fogyasztás esetén 5 forintos áron, az átlag feletti fogyasztásnál viszont 55 forintos áron adja tovább.
Ezáltal az MVM-nek 10 forintnyi vesztesége keletkezik minden kilowattórányi „rezsicsökkentett” áramon, és elképzelhető, hogy többek közt ezt a veszteséget is próbálja kompenzálni a kormány a rezsicsökkentés nemrég bejelentett módosításával – derült ki a 24.hu által megszerzett információk alapján. Augusztustól ugyanis az átlag feletti fogyasztásért már a „lakossági piaci árat” kell megfizetni,
AMELY KILOWATTÓRÁNKÉNT NETTÓ 55,20 FORINTNAK FELEL MAJD MEG,
ez pedig már jóval több a beszerzési árnál.
Holoda Attila volt energiaügyi helyettes államtitkár ezzel kapcsolatban azt mondta a 24.hu-nak, hogy a villamosenergia-ellátásról szóló törvény szerint a szolgáltatóknak elméletileg 4 százalékos tőkearányos megtérülést kellene elérniük, bár ezt a szabályt a gyakorlatban egészen mostanáig nem tartották be.
Ha pedig MAJD MEGÉRKEZNEK A SZÁMLÁK A TÖBB MINT 11 – SZERES ÁRAMADÍJAKRÓL, MEGLÁTJUK MEKKORA LESZ A FELHÁBORODÁS!
Hiszen annak mértéke fog választ adni arra a kérdésre, hogy MEKKORA KÖRT IS ÉRINT VALÓJÁBAN A qrmányzati „nemmegszorítás” programja!
Az pedig már most borítékolható, hogy a vajdabanda és maga Döbrögi AZT IS DIJADALJELENTÉSKÉNT FOGJA ELŐADNI – NEKÜNK! Amből majd ki fog sülni a számunkra, hogy ISMÉT „MEG LETTÜNK VÉDVE”, és hogy amíg „ők” diktálnak, az mindig is így lesz!
Hiszen”ŐK” TISZTÁBAN VANNAK AZZAL, HOGY A MAGYAROK IMÁDJÁK A SZÉP NÉPMESÉKET!
Elkészült az EBESZ végleges jelentése az április 3-i választásról
A beszámolóban lesznek ajánlások is, illetve értékelés a 2018-as választások után született javaslatok végrehajtásáról.
Ma publikálja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) az április 3-i magyarországi parlamenti választásokról és népszavazásról készült végleges jelentését – értesült a Népszava. A beszámolóban lesznek ajánlások is, illetve értékelés a 2018-as választások után született javaslatok végrehajtásáról.
Az EBESZ/ODIHR idén teljes körű választási megfigyelési küldöttséget menesztett Magyarországra, vagyis több mint 200 főt küldött a választások és a népszavazás általános körülményeinek és a szavazás lebonyolításának a vizsgálatára.
Egy nappal a voksolás után a misszió előzetes megállapításokat és következtetéseket tett közzé, amelyek szerint “a választások és a népszavazás lebonyolítása szakszerű és jól szervezett volt, de az egyenlő esélyek hiánya árnyékolta be”. Ennek jegyében szóvá tette, hogy
átláthatatlan volt a kampányfinanszírozás, az elfogult és kiegyensúlyozatlan híradások és a kihívók közötti viták elmaradása jelentősen korlátozta a választókat abban, hogy tájékozott döntést hozzanak.
A küldöttség bírált számos kulcsfontosságú jogszabályi rendelkezést, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi standardoknak.
A varsói székhelyű hivatal a négy évvel ezelőtti parlamenti választások után 26 ajánlást tett a magyarországi hatóságoknak, hogy a voksolás lebonyolítását összhangba hozzák a nemzetközi vállalásaikkal és kötelezettségeikkel. Közülük kilencet kiemeltnek fontosságúnak ítélt, ilyen volt például, hogy nyilvános egyeztetéssel válasszák ki a Nemzeti Választási Bizottság jelöltjeit, hogy azonos feltételeket biztosítsanak minden külföldön élő állampolgár számára a szavazáskor, hogy válasszák szét a kormányzat és a pártok által folytatott kampánytevékenységet és teremtsék meg a közszolgálati műsorszolgáltató tényleges függetlenségének a biztosítékait. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „… a négy évvel ezelőtti parlamenti választások után 26 ajánlást tett… hogy a voksolás lebonyolítását összhangba hozzák a nemzetközi vállalásaikkal és kötelezettségeikkel…nyilvános egyeztetéssel válasszák ki a Nemzeti Választási Bizottság jelöltjeit, hogy azonos feltételeket biztosítsanak minden külföldön élő állampolgár számára a szavazáskor, hogy válasszák szét a kormányzat és a pártok által folytatott kampánytevékenységet és teremtsék meg a közszolgálati műsorszolgáltató tényleges függetlenségének a biztosítékait…”
Nnnomégegyszer: „…a voksolás lebonyolítását összhangba hozzák a nemzetközi vállalásaikkal és kötelezettségeikkel…”- stb. stb. stb.
AZ EBESZ TEHÁT TETTE/TESZI A DOLGÁT! ŐK SZÓLTAK!
Döbrögi IS TETTE/TESZI A DOLGÁT! Ő NYERNI AKAR BÁRMI ÁRON! Ő IS SZÓLT JÓ ELŐRE:
(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)
9
Tizenhetedik tárgyalási nap
Február 16
Metszően hideg tekintetű, kékszemű, feltűnően vékony termetű férfi lép a tárgyalóterembe: Kálmán László hetedrendű vádlott. Amikor belép, összebilincselt kezét felemeli, arcát eltakarja a kattogó fényképezőgépek elől és hangos zokogásba tör ki. Néhány másodperc múlva azonban nyoma sincs mát a könnycseppeknek. Leoldják kezéről a bilincset és dacosan hátra csapja a fejét. A bíróság kérdésére kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, soha nem is érzett bűntudatot, s amíg él, nem is fog érezni. Szerinte nem igaz semmi abból, amivel megvádolták. Még akikor sem, ha ezekről ő a nyomozás során részletesen, mindenre kiterjedően vallomást tett.
„Kálmán: Én akikor úgy gondoltam, hogy elviszem a balhét, aztán majd itt, a bíróságon visszavonom. Tisztában vagyok azzal, hogy a bíróság rendelkezésére állnak a népbíróság adatai, ahol rám vallomást tettek 1945—1948 között. Azt is tudom, beszerezték a tanúkat, de én ünnepélyesen kijelentem, hogy most már nem viszem el a balhét … Én sem a nyomozás során, sem az ügyész úrnál nem mertem megtagadni a vallomást, hogy az igazságot megmondjam.
Elnök: Tehát az igazságot mondta?
Kálmán: Nem úgy értem! De én mindig féltem …
Elnök: Mitől? Talán bántották?
Kálmán: Nem … Nem is tudom megmondani, hogy mitől féltem, csak féltem …”
Megint színészkedni kezd, görcsösen sír, a levegőt kapkodja. Ez a jelenet 20 év előtti emléket idéz, amikor a háborús bűnösök elmezavarodottsággal próbáltak kibújni a felelősségre vonás alól. Akkor még akadt egy-két orvos, egy-két jobboldali politikus is, akik védőszárnyaik alá vették a népellenes bűntettek elkövetőit és elintézték, hogy elmegyógyintézetbe kerüljenek. Talán ilyesmire számít Kálmán László is?
„Kálmán: Én azért mondtam el a gyilkosságokat a rendőrségen, meg az ügyész úrnál, mert féltem. Ha önöknek nem elég ennyi, megmondhatom, hogy itt a Markóban kiváló a börtönposta. A társaimtól tudtam meg, hogy a bíróságon mindent vissza lehet vonni. Ekkor nyomban el is határoztam, hogy én a bíróságon eszerint járok el és minden nyomozati és minden ügyészségi vallomást visszavonok …”
Kálmán Lászlónak ez az elszólása újra bizonyítja, hogy a vádlottak egy csoportja összebeszélt, és előre elhatározta, hogy minden vallomását visszavonja.
Kálmán ismét sírva fakad, rángatózni kezd, zokog, szinte táncol a parketten. Ekkor feláll a védője és kéri a bíróságot, hogy rendeljen el szünetet, amíg az orvos a vádlottat megvizsgálja.
A bíróság behívatja a börtönorvost, aki megvizsgálja Kálmán Lászlót, majd megállapítja, hogy 180-as a vérnyomása és pihenésre van szüksége. A bíróság dönt: Kálmán Lászlót elvezetik, a következő napokban fogják kihallgatni.
Sándor Alajos tizennegyedrendű vádlott lép be. Vékony, magas, nyurga férfi, ő sem érzi magát bűnösnek. Szerinte is nélkülözi a vád az igazságot.
„Sándor (gesztikulálva): A tanúvallomások és a bizonyítékok, amelyeken a vád alapszik, átlátszó felelősség áthárítási kísérletek … Kérem, én a börtönben is megmondtam, hogy semmi nem igaz abból. A nyomozás során is megmondtam.
Elnök: Mondja el, mi történt önnel a vizsgálat során a cellában?
Sándor: Hogy mi? Agyrázkódást kaptam. Valószínűleg eleshettem. Tény az, hogy a mentőkocsiban ébredtem fel, és így magam sem tudom, hogyan szerezhettem agyrázkódást. Onnan tudom, hogy az volt, mert a kórházban azzal kezeltek!
Elnök: ön a nyomozás során kétszer is megkísérelte az öngyilkosságot.
Sándor (sunyítva): Kérem, én nem öngyilkossági kísérlettel mentem a falnak. Én leestem a priccsről és a szemközti falnak estem.
Elnök: Két méterrel arrébb? Furcsa … Bántották?
Sándor: Nem bántott engem senki. Kétségtelen, hogy furcsának hangzik, hogy a cellában rosszul lettem és nekiestem a falnak …”
A tanácsvezető bíró ekkor előveszi azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket Sándor Alajos öngyilkossági kísérlete során vettek fel. Rendkívül figyelemre méltó dokumentum. Az első eset 1966. július 2-án történt. Sándor Alajos zárkatársa a következőket mondta jegyzőkönyvbe:
„1966. június 22. óta vagyok egy zárkában Sándor Alajossal. Ahogy ő elmondta, háborús bűntett miatt került előzetes letartóztatásba, amit 1944 végén és 1945 elején követett el. 1939-től tagja volt a nyilaskeresztes pártnak, 1944 végén a VKF/6. osztályán dolgozott, az ellenpropaganda felderítését és likvidálását folytatta. Kihallgatásairól általában azzal jött vissza a zárkába, hogy társai közül többen tesznek rá terhelő vallomást és a jegyzőkönyvben foglaltak 90 százaléka az igazságot tartalmazza, ezért ő csak úgy védekezhet, ha makacsul tagad, elhallgatja az igazságot, vagy ha öngyilkosságot követ el. Tegnap, vagyis július 1-én a délutáni kihallgatásról a szokottnál izgatottabban tért vissza a zárkába. Azt mondta, hogy a kihallgatója két jegyzőkönyvet tett eléje, amelyek igazolták a gyilkosságokban való részvételét. Ha jól emlékszem, az egyik jegyzőkönyvben, amit eléje tártak, a Zsolnay-gyár környékén végrehajtott gyilkosságról volt szó. Előadója átadott részére 3 ív papírt, hogy tegyen részletes önvallomást. Ezzel kapcsolatosan kijelentette nekem, hogy ő erre szarik, nem fog ő semmit írni.
Ma reggel az ébresztő után Sándor Alajos nagyon ideges volt. Több cigarettát szívott el egymás után. Miután megreggeliztünk, mindketten könyvet vettünk a kezünkbe és olvasni kezdtünk. Sándor Alajos egy kis idő múlva közölte velem, hogy a könyv nem tudja lekötni és sétálni kezdett a cellában. Én az ágyamon feküdtem, féloldalra dőlve olvastam tovább. Körülbelül 8 órakor Sándor Alajos a zárkában a szokottnál jóval hangosabban ezt kiáltotta: Tűz! Felpillantottam és láttam, hogy ugrik a fal felé. Reflexszerűen felugrottam én is, hogy útját álljam, de szándékában már nem tudtam megakadályozni, együtt estünk a falnak. Egy tompa dörgést hallottam, amint Sándor leesett a cella kövezetére. Föléje hajoltam és észrevettem, hogy a koponyája tetején egy féltenyérnyi horzsolás van és egy kis repedés. A seb gyengén vérzett. A zajra az őrség azonnal ajtót nyitott és intézkedett. Jött az egészségügyis és megállapította, hogy Sándor Alajos agyrázkódást szenvedett. Ezt követően zárkatársamat elszállították. Mást az ügyben elmondani nem tudok.”
Az elnök megkérdezi Sándor Alajost, ehhez mit szól? Szerinte érdekelt volt-e a zárkatársa a zuglói nyilas ügyben?
Sándor Alajos azt válaszolja, hogy nem. Más ügy miatt van letartóztatva.
„Sándor: De én olyasmiket nem mondtam, amit a zárkatársam a jegyzőkönyvbe mondott …
Elnök: Talán kitalálta?
Sándor (dühösen): Igenis! Kitalálta!
Elnök: A Zsolnay-gyárat is?
Sándor (jajgatva): Azt is! Jaj nekem …
Elnök: Hát akkor mondja el, hogy mit csinált 1944—1945-ben?”
A vádlott hirtelen abbahagyja a jajgatást és hosszan körülírva elmeséli, hogy bár 1939-ben belépett a nyilaskeresztes pártba, de onnan rövidesen kilépett, majd 1941-ben részt vett a délvidéki eseményekben, 1942-ben a szovjet fronton volt, s 1944 őszén egy rákoscsabai katonai egységnél teljesített szolgálatot. Mindezt körülbelül egy órán át mondja.
„Elnök: Tud-e arról, hogy 1944, október 16-án, a nyilashatalom átvétele után a Budapest—I. rádióban elhangzott az ön neve is, méghozzá a nap folyamán több alkalommal, miszerint keresik és kérik, hogy azonnal jelentkezzen a vezérkari főnökségen? Tud-e arról, hogy ilyen módon csak a vezető nyilas személyeket keresték?
Sándor: Tudom, hogy kerestek, s én mentem is. De én ezt egy Sajtos György nevű barátomnak köszönhetem, aki engem ki akart menteni a katonaságtól. Sajtos György a VKF/6. osztályán dolgozott.
Elnök: Elhagyta-e az alakulatát, vagy nem?
Sándor: Hát felhívás volt, mennem kellett. Jelentkeztem a fővezérségen, ahol Sajtos egy német propagandacsoporthoz osztott be és ellátott engem is egy árpádsávos nyilas karszalaggal.”
Sándor Alajos elismeri, hogy itt őrmesteri rendfokozatot kapott, de arra, hogy járkált-e karpaszományos zubbonyban, ezt válaszolja:
„Sándor: Kérem, ez kenyérkérdés volt, erre megtagadom a választ.
Elnök: Hol töltötte a karácsony estét?
Sándor: Hol is? … Hol is? … Ja igen, hát persze, az anyósoméknál … Ahogy mondtam, a Várban a mi csoportunk már lecsökkent 8—10 főre, a fegyelem is már meglazult, nekem már lényegében katonai tevékenységem nem is volt, csak a fogságra várakozás. Itt nem is volt semmi más szándékom, csakhogy minden katonai tevékenység alól kivonjam magamat, amíg fogságba ejtenek … Ez szinte már amolyan bujkálásnak számított …
Elnök: Azt akarja ezzel mondani, hogy ön bujkált? Amolyan üldözött volt talán?
Sándor: Nem! … Tulajdonképpen nem volt szükségem bujkálásra, mert a vezérkari főnökségtől nyílt parancsom volt … Nekem Keveházi százados volt a parancsnokom, vele vártuk a fogságot … Arról én semmit nem tudok, hogy hol volt a nyilas főkerület székhelye a Várban, arról en nem is hallottam.”
Sándor Alajos sem akar emlékezni. Sőt kijelenti, hogy a XIV. kerületi nyilasházban is kétszer ha járt, de sem az Andrássy úti főkerületben, sem a Városház utcai főkerületben soha nem volt, Rechtmann Kurtot soha nem ismerte, de még a nevét sem hallotta!
Szembesítik Bükkössel, ciki a szemébe mondja, hogy november első felétől karácsony estéig gyakran látta Sándor Alajost a zuglói nyilasházban: olyan kivégzésekben is részt vett, amelyeknek ő, vagyis Bükkös volt a parancsnoka. Sándor Alajos válasza erre mindössze az, hogy nem ismeri Bükköst sem. Ugyanezt mondja Monostori, Szőke, Füredi szembesítő vallomására is.
„Füredi (felszólításra): Ismerem Sándor Alajost, találkoztam vele Nidossy alezredes szobájában, de láttam őt Rechtmann Kurtnál is, valamint a várbeli bunkerban, Nidossy társaságában. Ő is ott tartózkodott, ahol mi.
Sándor (olyan pózba áll, mint akit semmi nem érdekel, s hajtogatja a magáét): Nidossy alezredest soha nem ismertem, Füredi Pált se láttam soha …
Füredi: Még a Városház utcában is láttam. Éppen őrséget adtam, amikor Sándor Alajos autóval érkezett a főkerületbe.
Kraut (felszólításra): Határozottan visszaemlékszem arra, hogy novemberben Sándor Alajossal találkoztam a Thököly út 80-ban. Őt innen ismerem. Ezenkívül egy kivégzés alkalmával velem együtt ő is ott volt a kivégző osztagban, januárban.
Sándor: Szeretném megkérdezni Kraut úrtól, hogy milyen ruházatban látott és látott-e rajtam valami feltűnőt, ha ennyire jól emlékszik rám?
Kraut: Határozottan emlékszem, hogy honvéd egyenruhát hordott és ezt láttam rajta.
Sándor (nem válaszol vádlott-társa szavaira): Nincs tudomásom arról, hogy a Thököly úti nyilasházban kivégzések lettek volna, hogy kínzások, kihallgatások voltak ott. De arról sem tudok, hogy a foglyokat elhurcolták és kivégezték volna.
Szőke (jelentkezik): Tanácselnök úr! Szeretném elmondani, hogy amikor én november közepe után a XIV. kerületbe visszakerültem a Gizella utcánál egy barna bőrkabátos nyomozótól értesültem az illegális nyomda esetéről. Azóta is foglalkoztatott ez a gondolat, hogy ez a bőrkabátos kivel lehetett azonos. Ahogy nézem Sándor Alajost, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ő volt …
Bükkös (jelentkezik): Tanácselnök úr! Tessék elhinni, hogy lehetetlen összetéveszteni Sándor Alajost bárkivel is. Sőt, amikor nekem a nyomozás során mutatták az egyik 1938—1939-ben készült fényképet, amelyen hölgyek társaságában van több férfi, egyenesen rámutattam, és mindjárt mondtam a nevét is. És ő volt.”
Ezután a tanácsvezető az iratok közül előveszi az inkriminált fényképet, megmutatja Bükkösnek, aki újra azonnal rámutat Sándor Alajosra. Pedig a kép majd 30 éve készült.
„Bükkös: December 3-án a pártházban láttam Sándor Alajost, amikor éppen Szelepcsényi szobájában beszélt a főkerülettel. Ott voltam, láttam, amint egy számot felhívott, és a beszélgetésből hallottam, hogy a főkerülettel beszél, mert a Városi Színháznál történt robbantásról volt szó. Amikor letette a hallgatót, azt mondta, hogy a főkerületnek az az utasítása, hogy meg kell torolni a színházi és a Mexikói úti incidenst. Ekkor lementünk a pincébe és jött velünk Sándor Alajos is. A foglyoknak lekent 1—2 pofont, majd azt láttam, hogy gumicsővel egy másik férfit megütött. Utána a mosókonyhában végeztük ki a foglyokat. Határozottan emlékszem, hogy Sándor Alajos kezében pisztoly volt, de azt már nem tudnám megmondani, hogy lőtt-e … De hát akkor minek lett volna a kezében pisztoly?”
Sándor Alajos arra hivatkozik, hogy keressék meg és hallgassák ki Dienes volt vezérkari őrnagyot, aki igazolni fogja, hogy ő a VKF/6 osztályán tartózkodott, s bár ott a tisztek nyilasok voltak, s kapcsolatban álltak a főkerülettel, de ő semmiben nem vett részt. Keveházi százados, egy evangélikus tábori lelkész volt az ő parancsnoka és az is mindenben igazolni tudja őt. „Hívják ide!” — mondja pózolva.
A tanácsvezető bíró hirtelen rászól:
„Elnök: Kapott valami üzenetet a börtönpostán?
Sándor (gúnyosan, nevetve): Elég jó a postaszolgálat a börtönben …”
Szembesítések sorozata kezdődik ismét. Kraut József elmondja, hogy a Duna-part Eskü téri szakaszán Sándor Alajos is ott volt a december eleji kivégzésnél és ő is lőtt a foglyokra. Ugyanezt erősíti meg Bükkös is, aki ekkor a kivégző osztag parancsnoka volt. A karácsony esti ünnepségről szintén többen vallanak: Sándor Alajos is ott volt a pincében és gyilkolta a foglyokat. A városligeti vízhordó fiú szobra mellett ugyancsak részt vett a gyilkolásban.
„Kraut (szót kér): Ekkor mondta durván nekem Sándor Alajos, hogy na mi az, talán sajnálod őket? Közéjük állhatsz, úgyis olyan biboldó képed van.”
A tanácsvezető idézi Vigh Sándor — 1949-ben már halálra ítélt és kivégzett nyilas pártszolgálatos vallomását, amely a következőképpen hangzik: „… nem sokkal később jött Komlósy Elemér repülős törzsőrmester, Hollós Zoltán szakaszvezető, Kapocsi csendőr törzsőrmester, Sándor Alajos őrmester és Vári László politikai nyomozó. Csak ezután hoztak be foglyokat a zuglói pártházba és ezek meg lettek verve … és egész este ittak a jelenlevők, ott volt Bükkös propagandavezető is. Azután lementek a pincébe és az ott levő foglyokat elkezdték ütni, én is ott voltam … Éjfél után a Danuvia-gyár autóján vittük ki őket és a Tallós Józsi mindegyiknek egy cédulát akasztott a nyakára, hogy Wirth Karcsi haláláért. Név szerint: Bükkös, Hollós, Szloboda, az ifjabb Hollós, Sándor Alajos vett itt részt … 1944 december első napjaiban tudomást szereztünk arról — néhány társammal —, hogy a Mexikói úton a Nyomorék Gyerekek Otthonánál állítólag a foglyok lövöldöztek … Ezekből sokat behoztunk a pártházba … Aztán Szelepcsényitől parancsot kaptunk: Hollós Zoltán,-Göndör, Kálmán László, Sándor Alajos, István öcsém és mások, hogy vegyünk magunkhoz egy-egy foglyot és éjjel vigyük őket a Duna-partra, és ott végezzük ki őket. Ezt a parancsot végrehajtottuk és az újpesti rakparton agyonlőttük őket …”
Sándor Alajos erre is csak megrántja a vállát, s így válaszol:
— Nem igaz.
Az egyik legátlátszóbb hazugsága az ügyész kérdésére adott válaszában hangzott el.
„Sándor: 1944 decemberében tényleg voltam egyszer a nyilas pártházban és akkor Szelepcsényi mellém adott egy fiatal pártszolgálatost, az egyetlen embert, aki bent tartózkodott. Aztán Sajtos utasított, hogy menjek ki a Lónyay utcába a Szelepcsényi gépkocsijával és hozzak be egy Somogyi Ottó nevű szállodaipari embert … Én nem mertem a parancsnak ellenszegülni … Gondolom, ha lettek volna benn pártszolgálatosok, akkor nem engem küldtek volna ki érte. Somogyit bekísértem, aztán ott Sajtos valahová elvitte. Háromnegyed óra múlva-kérdeztem, hogy hol van Somogyi. Erre ő lekísért engem a pincébe, ahol ott volt Somogyi, akinek az arcán már látszott, hogy bántalmazták. Egy idegen nyilas pártszolgálatos is volt itt, de ezenkívül több nyilas nem is volt az épületben. Mikor megláttam, hogy Somogyit bántalmazták, nagyon felháborodtam és Sajtos György nagyon is tiltakozott, Somogyi Ottót felvittem a pincéből, újból beültettem Szelepcsényi gépkocsijába és hazavittem a lakására. Akkor Sajtos és Szelepcsényi rettenetesen tiltakoztak, de én nem törődtem velük, mert nagyon fel voltam háborodva. A kapuban nem állt senki, így minden további nélkül kivihettem Somogyit az épületből.
Elnök (Szőkéhez): Megtörténhetett ez?
Szőke: Még gondolatnak is képtelenség, hogy a Thököly úti nyilasházban Szelepcsényin kívül egyetlen pártszolgálatos lett volna csak novemberben. Az pedig különösen lehetetlen, hogy a kapuban nem volt őrség.
Hollai (kérdésre): Semmi esetre sem lehetséges, ahogyan Sándor Alajos állítja, őrség mindig volt a kapuban, és legalább 20—25 pártszolgálatos tartózkodott az épületben még akkor is, ha ugyanabban az időben több akció végrehajtása folyt. Novemberben elég nagy létszámú volt a pártszolgálat …
Elnök (Sándorhoz): Nem találja furcsának, hogy parancsra — mert fél megtagadni — beviszi Somogyit, aztán parancs ellenére, felettese tiltakozása ellenére mégis kiviszi a nyilasházból?
Sándor (közömbösen): Lehet, hogy ez ellentmondásos, de így volt …
Elnök: Mi lett Somogyi Ottóval?
Sándor: Úgy tudom, megölték.”
Ki hogyan, mikor, erre már nem válaszol. Miután mindent tagad, még megkérdezik tőle: igaz-e, hogy az ellenforradalom alatt kommunistákat tartóztatott le, s ezért 1957-ben börtönbüntetésre ítélték? Ezt kénytelen elismerni.
Tizennyolcadik tárgyalási nap
Február 17
Baráth János tizenkilencedrendű vádlott van soron. Már 17 éves korában belépett a nyilas pártba. Elmondása szerint 1944. december 10-e körül SS-katona lett, így ő a zuglói nyilas pártházban semmit el nem követett. Aztán hadarva közli: bátyja, Baráth Kálmán bevonult katonának, arról nem tud, hogy hova, de november végén már megjelent otthon a lakásukon, katonaruhában, bár arra nem emlékszik, hogy milyen fegyvernemnél szolgált. Másnap ismét elment és csak a felszabadulás után látta őt. Arra a kérdésre, hogy ez miért nincs sem a rendőrségi, sem az ügyészségi jegyzőkönyvekben — nem tud válaszolni. Ekkor anélkül, hogy kérdeznék, feltűnő megjegyzést tesz.
„Baráth János: Én a börtönben nem érintkeztem a bátyámmal. Tőle nem is kaptam üzenetet, ne tessék azt hinni, hogy ezt most csak azért mondom …”
Később ellentmondásokba keveredik, november elejére helyezi az időpontot, amikor belépett az SS-be. A tanácsvezető figyelmeztetésére a vádlott hirtelen elvágódik. Hívatják az orvost, aki megvizsgálja és közli a bírósággal, hogy Baráth János állapota teljesen kielégítő, semmi baja nincs, folytatható a kihallgatás. A jelenet ezzel nem ér véget — talán valamilyen okból szükséges a két Baráth testvérnek a tárgyalási szünet —, mert most Baráth Kálmán fordul le a székről. Öt is megvizsgálja az orvos, s bár vérnyomása, pulzusa alig magasabb a normálisnál, de erős zsibbadásról panaszkodik, az orvos javasolja a bíróságnak, hogy gyógyszeres kezelés miatt a tárgyalást a mai napra függessze fel. A bíróság elnapolja a tárgyalást.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az Orosz Föderáció Fegyveres Erői tovább folytatják Ukrajna területén a „Z” – hadművelet nevű különleges katonai akcióik sorozatát.
A mára virradó éjszaka az orosz rakétatüzérség 7 „Iszkander” rakétával mért csapásokat a Harkovban lévő ukrán katonai objektumokra.
Ugyancsak az éjszaka folyamán Nyikolajev ukrán katonai bázisaira az orosz stratégiai légierő eresztett levegő – föld rakétákat.
Hajnalban Kijev közvetlen környékén csapódtak be az orosz rakéták.
A Kropivnickij (korábban Kirovograd) városában és a járás területén lévő ukrán katonai infrastruktúra létesítményeire is rakétacsapásokat mért az orosz haderő.
A Herson régióban lévő Topolinoje falu területén lévő ukrán állásokra az orosz légierő szintén rakétacsapásokat mért. Ezen csapások eredményeként az Ukrán Fegyveres Erők 60. Gyalogdandárjának egyik zászlóalja teljesen elvesztette harci képességét.
A DNR – es Pokrovszkoje településről való visszavonulás során az Ukrán Fegyveres Erők 58. Gépesített Gyalogdandárja 15. zászlóaljának maradványai az ukrán 118. Területvédelmi Dandár fegyvereseinek heves „testvéri” tüze alá kerültek, és szinte az utolsó emberig odavesztek.
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara elismerte, hogy Artyemovszk irányában elvesztették Versina falut.
A szövetséges csapatok nemcsak keletről nyomulnak előre Artyemovszk irányába, hanem délkeletről is sikeresen támadnak, a Versinával szomszédos Vozrozsdenyije falu felől.
Hamarosan megkezdődnek a harcok magáért az ukrán védelem számára kulcsfontosságú Artyemovszkért.
Donyeck Kijevszkij és Kujbisevszkij lakónegyedei Kijev latortüzérségének ostromától szenvednek ismét.
A martalócok telibe találták a Kijevszkij kerület peremén lévő „Donplaszt” nevű műanyagipari üzemet.
Az üzem területe lángol. A tűz oltását nagyon nehezíti, hogy a levegőben igen sok a toxikus égéstermék.
Gorlovka és Makejevka is a latortüzérség célkeresztjében van ma délután IS!
A három település martalócágyúzásának vannak civil halottai és sebesültjei.
Az ukrajnai helyzet azt mutatja, hogy az Oroszország elleni szankciók nem hatnak olyan gyorsan és olyan mértékben, mint azt az EU remélte, és időbe telik, amíg Brüsszel eléri a kívánt hatást – mondta ma Karl Nehammer osztrák kancellár.
„A szankciók nem hatnak olyan gyorsan és olyan mértékben, mint azt mi a kezdetekkor gondoltuk. De a hatásuk attól függ, hogy az orosz hadsereg és maga az Orosz Föderáció már csupán a méretéből adódóan ellenálló-e, és a jelenleg tapasztalható stabilitásnak mekkora tartaléka van” – morfondírozott Nehammer a Döbrögisztán vajdájával ma lefolytatott tárgyalásokat követő bécsi sajtótájékoztatón.
Nehammer abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy az EU Oroszország elleni „intelligens” szankciói, amelyek az Orosz Föderáció gazdasága elleni súlyos intézkedéseket is tartalmaznak, így vagy úgy, de előbb vagy utóbb működni fognak.
„Csakhogy ehhez idő kell” – bökte ki.
Emellett Nehammer szerint az EU – ba irányuló orosz gázellátás embargó alá vonása lehetetlen, mivel ez elsősorban magát Európát sújtaná.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
15 évi börtönbüntetés vár az ukránra, aki orosz útlevelet kap
Kijev, 2022. július 26. kedd (MB)
Egy ukrajnai törvénytervezet szerint 15 évi börtönbüntetéssel is sújtható az az ukrán állampolgár, aki orosz útlevelet kér és kap. A kijevi rezsimnek az a célja az állampolgárság szabad megválasztását tiltó szigorú törvénnyel, hogy megakadályozza az ukrán állampolgárok tömeges elpártolását – jelentette a Magyar Békekör tudósítója kedden.
Két millióra tehető azoknak az ukránoknak a száma, akik a 2014. évi kijevi hatalomváltás óta orosz útlevelet kértek és kaptak. Akkoriban két millióan menekültek Oroszországba, azóta pedig 2,8 millióra nőtt a létszámuk. Naponta 25-27 ezer menekült érkezik Ukrajnából.
Az emberi kapcsolatok akadályozására jellemzően Zelenszkij hatalmi rendszere vízum kötelezettséghez köti orosz állampolgárok Ukrajnába utazását. Ezzel megszegi azt az 1997. évi egyezményt, amely biztosítja egymás állampolgárainak vízummentes szabad mozgását. Orosz részről eddig arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem viszonozzák a barátságtalan intézkedést, az ukrán állampolgár vízum nélkül utazhat Oroszországba.
Egy héttel az után, miután hazaárulás vádjával letartóztattatta az ukrán biztonsági szolgálat (SBU) vezetőjét és a főügyészt, Zelenszkij leváltotta tisztségéből Grigorij Galagant, az ukrán hadsereg különleges műveleteinek főnökét is. Az elnök azért volt elégedetlen Galagan munkájával, mert nem tudta megakadályozni Luhánszk teljes, és Donyeck folyamatban lévő elvesztését. Galagan helyébe Viktor Korenkót állította.
Németországba szerdától fele annyi orosz gáz érkezik majd az Északi Áramlat-1 vezetéken, mint amennyi a július 21-én befejeződött karbantartás után érkezett. Jelenleg a kapacitás 40 százalékát szállítják, holnaptól pedig a 20 százalékát. A Gazprom azzal indokolta eljárását, hogy karbantartásra szorul egy másik Siemens szivattyú is.
Robert Habeck alkancellár azt üzente a németeknek, hogy az energiaellátásuk takarékosságukon múlik. „Németországnak csökkentenie kell gázfogyasztását” – mondta. A hollandoktól és a norvégoktól nem kapnak annyi gázt, amennyiből pótolni tudnák az oroszt. Ezért elsősorban az ipari gázfelhasználást fogják korlátozni, hogy lássák, így biztosítani tudják-e a háztartások és a kórházak ellátását. Ez viszont azzal jár majd, hogy „zavar támad német és európai termelési láncolatokban” – tudatta. Célul tűzte ki a gázfogyasztás 15-20 százalékos mérséklését.+++
A fűtési szezon közeledtével bomladozik a NATO egysége
New York, Washington, Moszkva, 2022. július 28. csütörtök (MB)
A fűtési szezon közeledtével lázas amerikai-nyugat-európai tárgyalások folynak a színfalak mögött a NATO egységének megőrzéséről Oroszországgal szemben. A nyugat-európaiak közül többen attól tartanak, hogy az energiafogyasztás 15 százalékos csökkentésével sem fognak tudni meglenni az orosz gáz nélkül, ha pedig a nemzeti gáztartalékok elvonásáról szóló uniós rendelet születnék, alááshatná egyes országok érdekeltségét az EU-ban és a NATO-ban maradásra – jelentette a Magyar Békekör tudósítója csütörtökön.
A CNN „pánikhangulatról” tett említést azt követően, hogy a Gazprom 20 százaléknál is kevesebbre csökkentette Németországba irányuló gázszállítását az Északi Áramnlat-1 vezetéken keresztül. Nyomban amerikai küldöttség utazott Brüsszelbe, hogy elejét vegye a széthúzásnak, mely azért várható, mert gazdasági recesszió és társadalmi destabilizálódás veszélye fenyeget az óceán mindkét partján.
Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy Amerika nem képes pótolni az orosz gázt. Emiatt a német iparnak energiamegszorító intézkedésekkel kell számolnia, hogy a lakosságnak jusson elég gáz, s a németeknek ne kelljen fázniuk télen. Ami Németországban történik, kihat Nyugat-Európa egészére, sőt Kelet-Európára is.
A magyar kormány komolyan aggódik annak lehetősége miatt, hogy az Európai Unió Bizottsága a lisszaboni szerződéssel összhangban nem álló rendelettel kötelezné Magyarországot gáztartaléka egy részének kötelező átadására rászoruló EU tagállamoknak. Nem világos, vajon Magyarországnak a nyugat-európai lakosságnak, vagy iparnak kellene-e segítenie.
Miközben az Európai Unió gazdasági teljesítménye drámaian csökken, a szankciókkal szembesülő oroszé az erő jeleit mutatja.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb kimutatása szerint az orosz gazdaság idei visszaesése 6 százalékos lesz a feltételezett 10-15 százalék helyett. Az embargók okozta gondokat elsősorban az energiakivitellel, és az energiahordozók világpiaci árának emelkedésével tudják enyhíteni. A hazai fogyasztás is nőtt.
„Európa viszont a legnagyobb veszteséget kényszerül elviselni, hiszen Oroszországtól függ az energiaellátása, és a helyzet drámaian tovább romolhat, ha Moszkva leállítja a gázexportot, az Európai Unió pedig a jövő évtől betiltja a tengeri úton szállított orosz olaj importját” – áll az IMF jelentésében.
A nyugat-európai érdekek a gabonaellátás és a műtrágya beszerzés tekintetében sem esnek egybe az amerikaiakéval. Brüsszel ugyan nagy reményt fűz az ukrán búza mielőbbi beszerzéséhez, de orosz részről kerekperec megmondták, hogy addig nem kezdődhet el az ukrán gabonaexport, ameddig nem oldották fel az orosz mezőgazdasági termékekre kivetett korlátozó intézkedéseket – összhangban az Isztambulban július 22-én kötött megállapodással.
Rászorultságuk miatt a nyugati hatalmak valószínűleg rákényszerülnek az isztambuli orosz-ukrán-ENSZ egyezményben foglaltak végrehajtására annak dacára is, hogy most igazolni próbálják álláspontjukat az odesszai kikötő katonai objektumai ellen intézett orosz rakétacsapásokkal.
Egyetlen orosz rakéta sem irányult az ukrán gabonasilók ellen, jóllehet a nyugati mainstream média azt állította, hogy az oroszok az ukrán gabonatárolókat támadták. Az orosz cirkáló rakétákkal Harpoon rakétatárolót és a kikötő más fegyverraktárait, köztük HIMARS rakétaraktárt lőttek ki. „A csapások nincsenek hatással a gabonakivitelre, Oroszország tiszteletben tartja és végrehajtja az Isztambulban aláírt megállapodást” – jelentette ki az afrikai körúton járó orosz külügyminiszter Addisz-Abebában.
Oroszország ukrajnai katonai beavatkozása óta először Blinken amerikai külügyminiszter jelezte, hogy kapcsolatba kíván lépni Lavrov orosz külügyminiszterrel. Washington szeretné, ha Oroszország kiadná a 2018-ban kémkedésért 16 évi szigorú fegyházbüntetésre ítélt amerikai, brit, kanadai és ír állampolgárságú Paul Whelant, valamint a drogcsempészés miatt ítélet előtt álló Brittney Griner amerikai kosárlabdázó nőt. Cserébe egy Viktor Bout nevű fegyverkereskedőt kínálnak, akit 2008-ban tartóztattak le Thaiföldön, két évre rá pedig kiadták az Egyesült Államoknak, hogy aztán 25 évi börtönre ítéljék.+++
Íme a vajda tízpontos terve, amellyel „Döbrögisztánt egy lokális kivétellé” tenné „egy globális recesszió idején”
Mindezt egy saját arcképével illusztrált, kék háttérrel együtt tálalta Facebookon. Orbán Viktor tízpontos terve a lokális kivétellé váláshoz ezek szerint a következő:
Határvédelem,
családalapú társadalom építése,
hadiipar és a hadsereg fejlesztése,
energiaforrásaink diverzifikálása,
a technológiai váltás kihasználása,
a külföldi tőkeáramlás növelése,
a tranzitgazdaságban rejlő lehetőségek kihasználása,
Magyarország politikai stabilitásának megőrzése,
„Stabil szellemi alapok: nemzeti gondolat, nemzeti érzésvilág és kultúra”,
illetve hogy „együtt maradunk és megőrizzük nemzeti ambícióinkat”.
(444)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Felhívnánk a figyelmet a 6; 7; és a 8. pontokra. Amelyek közül a 6. és a 7. pontok a „versenyelőnyünkben” rejlő TOVÁBBI LEHETŐSÉGEK maximalizálását jelentik! Azaz: MÉG TÖBB ÖSSZESZERELDE jellegű „befektetést” idecsődíteni, a biorobot had által megtermelt munkabér vajdaságon belüli megélhetésre fordításával az ÁFA – befizetésekből finanszírozható a költségvetés, a többi pénz pedig „kifektethető”
A többi pontok megvalósításával pedig GARANTÁLHATÓ A LEGLÉNYEGESEBB TERV MEGVALÓSÍTÁSA, AMIT A 8. PONTBAN LEÍR A vajda: birtoka politikai stabilitásának megőrzése! Azaz: az ő felséges személyének és hatalmának a MEGKÉRDŐJELEZHETETLENSÉGE! Az alattvalói vakhit a NER – ben és annak kiagyalójában!
Kb. ezek Döbrögi VÁGYÁLMAI, amiket most pontokba szedve a tudtunkra hozott. A vajda terve!
Persze minden terv annyit ér, amennyi abból megvalósítható!
(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)
8
Tizenötödik tárgyalási nap
Február 14
A kilencedrendű Hernádi Jenő vádlott kihallgatásával kezdődik a tárgyalás. A szokásos adatfelvétel közben a bíróság Hernádi erkölcsi bizonyítványából megállapítja, hogy kétszer volt már büntetve, egyszer lopásért, és egyszer üzérkedésért.
Hernádi 1941-ben lépett be a nyilaskeresztes pártba. Hollai barátja, s nemcsak a felszabadulás előtt, hanem azt követően is tartottak egymással a kapcsolatot.
Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, tagadja, hogy részt vett volna bármiféle bűncselekményben a Thököly út 80-ban. „Véletlenül” került oda, 1944. október 16-án, amikor Hollait kereste, hogy egy zakót csináltasson vele … Majd dadog valamit, hogy kíváncsi ember, az is volt mindig, ez vitte őt a Thököly út 80-ba. Beléptekor éppen egy nagy halom karóra és zsebóra volt Hollai előtt az asztalon …
„Hernádi: Én kértem tőle egy órát, s akkor azt mondta, hogy vegyek belőle. Aztán valaki bejött, hogy menjünk a nagyterembe, mert ott csudaszép perzsaszőnyegeket lehet válogatni. Én is vettem három darab magyar perzsát …
Elnök: Talán pénzért?
Hernádi: Hát nem éppen … De aztán mentem haza. És pár nap múlva ismét felmentem egy délelőtt a nyilasházba Hollai barátomhoz. Akkor mondták, jó hogy jöttem, mert éppen hiányzik egy ember a csoportból, akik kimennek különböző holmikért. Az Amerikai útra mentünk … Nekem is volt karszalagom és fegyverem.
Elnök: Honnan szerezte a karszalagot, meg a fegyvert?
Hernádi: Hát volt ott a pártházban elég, csak úgy adták.
Elnök: Akárki bement, kapott karszalagot és pisztolyt?
Hernádi: Nem. Tudták, hogy régi nyilas vagyok … De aztán megint otthagytam őket és hazamentem. Én csak nagyon ritkán, egyszer-egyszer mentem a pártházba, akkor is csak kíváncsiságból.”
A tanács vezető nem sajnálja az időt, hogy különböző kérdésekkel sarokba szorítsa a vádlottat, aki szemérmetlenül hazudik. Tagadja, hogy pártszolgálatos lett volna; ő vádlott-társai közül csak Bükköst és Hollait ismeri, holott Szőke Antalt is kellene ismernie, hiszen az ő csoportjába tartozott, már a hatalom átvétele előtt, mint ifjúsági tag.
„Szőke (felszólításra): Én határozottan felismerem Hernádit. Ismernie kell engem, hiszen én voltam az ifjúsági vezetője … Arra nem emlékszem pontosan, hogy december második felében már láttam volna a pártházban, de hogy október-november hónapokban állandóan ott volt és tagja volt a pártszolgálatnak, erre pontosan emlékszem.”
Hernádi tagad, majd egy másik kérdésre azt feleli, hogy ő emberek felkutatásában és elhurcolásában nem vett részt.
„Hernádi (elfeledkezve, hogy mit mondott az előbb): Nekem fegyverem sem volt, még karszalagom sem!
Elnök: Az előbb már itt kijelentette, hogy kapott fegyvert és karszalagot is …
Hernádi: De azt visszavették … Ja, igen! Egyszer tényleg előfordult, hogy éppen estefelé bent voltam a nyilasházban, csak úgy belátogattam Hollai barátomhoz és akkor adtak nekem megint egy pisztolyt és karszalagot és azt mondták, hogy menjek velük. Én kérdeztem, hogy hová, ők azt válaszolták, majd megtudom. A Hermina útra mentünk, és ott néhány zsidót összeszedtünk és kivittük őket a KISOK-pályára … De arról nekem nincs tudomásom, hogy a pártházba vittek volna be embereket, és ott megkínozták őket. Arról sincs tudomásom, hogy a város különböző helyein embereket kivégezték volna …
Elnök: A nyomozás során és az ügyészségen tett vallomásában elmondta, hogy részt vett a Zsolnay-gyár mögötti kivégzésben.
Hernádi: Nem kényszerített engem senki, de úgy gondoltam, hogy majd itt a bíróságon visszavonom …
Elnök: Nem tartja furcsának, hogy valaki csak úgy magára vállal gyilkosságokat?
Hernádi: Nincs ebben semmi furcsa!
Bükkös (felszólításra): A szemébe mondom Hernádi Jenőnek, hogy november első felében ő is ott volt a Zsolnay-gyár mögötti kivégzésen, amikor kocsival vittük ki az áldozatokat, hasra fektettük őket és mindegyikünk egy fogoly mellé állt. Határozottan emlékszem, hogy Hernádi pisztollyal lőtt. Neki akkor tényleg még csak pisztolya volt.
Szőke (felszólításra): A szemébe mondom Hernádinak, hogy a Zsolnay-gyár mögötti kivégzésben ő is részt vett. Ha jól emlékszem, nyolc embert vittünk a bolgárföldekre, ahol lefektettük őket és mindannyian lőttünk. Hernádi is benne volt a kivégzésben!
Hernádi: Nem voltam ott! … Igaz, azt vallottam, de mégse voltam ott!”
Hernádi tagadja a nyilas nagygyűlést követő kivégzésekben való részvételét, a Nyomorék Gyerekek Otthonából behozott üldözöttek kivégzését is, majd arról beszél, hogy 1945. április 4-e után elbújt. Később összetalálkozott Hollaival és gyakran összejártak. 1957-ben Hollai lakásán találkozott Bükkössel.
„Hernádi: Kérem, még az is mutatja, hogy én semmiben nem vehettem részt, mert Bükkös akkor azt mondta, ott a Hollai lakásán, hogy én csak álnyilas voltam, én semmiben nem vettem ki a részemet. És akkor ő nekem elmondta, hogy ő mennyi gyilkosságot követett el. Én mondtam, hogy elég baj, hogy ilyen bolondul a végsőkig kitartott …
Bükkös (felszólításra): Valóban 1957-ben találkoztam Hollai lakásán Hernádival. De el tudja-e képzelni a tisztelt bíróság, hogy én Hernádinak gyilkosságokról, emberek kivégzéséről beszéltem volna akkor, amikor engem tulajdonképpen csak a nyilas propagandáért vontak felelősségre és annak idején mindent elhallgattam az emberek meggyilkolásáról?! Ez a beszélgetés úgy zajlott le, hogy tulajdonképpen mindhárman kerültük az 1944-es dolgokat, inkább csak arról beszéltünk, mi lehet a többiekkel …”
Hollai megerősíti, hogy ezen a beszélgetésen semmiféle kivégzésről, vagy hasonlóról nem volt szó. Pusztán arról beszéltek, ki hogy szökött meg és mi van a többiekkel.
Az elnök felidézi az 1945 utáni években felelősségre vont zuglói nyilas pártszolgálatosok írásban rögzített vallomásait, amelyek mind terhelőek Hernádira. A vádlott dadog, elfogadható, ésszerű magyarázatot nem talál arra, miért beszéltek róla így egykori nyilastársai, a Vigh testvérek, Tallós, Hollósék és mások.
Vége felé közeledik Hernádi kihallgatása, amikor a Hollaival való egyik szembesítése során elveszti önuralmát, s rákiált vádlott-társára és barátjára: „Hallgass!”
A bíróság sejti, hogy valami történt a cellákban, bizonyosat azonban még nem tud.
Egy bajuszos, alacsony, fekete embert vezetnek be: Kovács János tizenharmadrendű vádlottat. Amikor belép, ide-oda cikázik a tekintete, mintha támpontot keresne. Elhalad vádlott-társai előtt, ránéz Baráth Kálmánra, kérdőn felhúzza a szemöldökét, mintha választ várna: most mit tegyen? Baráth tudja, hogy a bíróság tagjai őt is figyelik, így nem mer moccanni, ellenkezőleg, ártatlan szemekkel bámul az előtte elhaladó Kovács Jánosra.
Az adatfelvétel után — amelyből kiderült, hogy a vádlott jehovista — Kovács János kijelenti: a vádat megértette és a vádiratban foglaltakban érzi magát bűnösnek. Emlékszik a nyomozati vallomására is, de a Duna-parti kivégzéssel kapcsolatos vallomását nem tartja fenn. A többit igen.
„Elnök; Ezt az egy kivégzést miért nem tartja fenn?
Kovács János: Csak! Mert nem voltam ott. A nyomozás során úgy gondoltam, eggyel több vagy kevesebb, az már úgysem számít.
Elnök: Na ne mondja! Emberek életéről van szó! Figyelmeztetem, az őszinte, töredelmes vallomás enyhítő körülménynek számít.
Kovács János: Én részt vettem a ligeti kivégzésben …
Elnök: Arról beszéljen, hogyan került a nyilas pártba?”
Kovács János közli, hogy 1939-ben lépett be a XIV. kerületi nyilasszervezetbe, ahol megismerte Bükköst, Németh Lajost és Szelepcsényit. Állítása szerint, a nyilashatalom átvétele után, november elején ment be a pártházba és ott Bükkös és Kröszl vezetésével fegyveres pártszolgálatos volt. A felismertetés során legtöbb vádlott-társát megnevezi.
„Elnök: Ismételten felszólítom valamennyi vádlottat, hogy határozottan csak arról beszéljenek, amiben biztosak, amire teljesen pontosan visszaemlékeznek. Ha emlékükben bizonytalanok, akkor ezt minden esetben közöljék.
Kovács János: Baráth Kálmánt láttam novemberben és decemberben a pártházban, civil ruhában. Akkor nem tudtam a nevét, csak az arcára emlékeztem.
Elnök: Biztos ebben?”
Baráth egy pillanatra meglepett arcot vág, aztán felugrik, s már emeli is a kezét, hogy leintse Kovácsot, de mielőtt szólna, a tanácsvezető erélyesen közbevág és a helyére parancsolja.
„Kovács János: Határozottan – biztos vagyok, hogy novemberben is meg decemberben is láttam Baráth Kálmánt a zuglói nyilasházban.”
A további kérdések a kínzásokra, kivégzésekre vonatkoznak, s azt tudakolják, mit tud ezekről a vádlott?
„Kovács János: Semmit!
Elnök: De hiszen, ha őrségben volt, sok mindent kellett látnia, hallania!
Kovács János: Kérem … én visszavonom azt a vallomásomat, amiben azt mondtam, hogy őrséget álltam … Én nem is tudom, hogy miért vallottam ezt. Akkor ezek az esetek nem voltak jelentősek. Még az ügyész úrnál sem volt fontos, hogy visszavonjam, de itt a kérdés másképp hangzik …
Elnök: Tehát már őrségben sem állt?
Kovács János: Nem! Egyáltalán nem!”
Így telik el a délután, egyszer-egyszer Kovács elszólja magát: járt a pincében, ételt vitt a foglyoknak, a következő pillanatban azonban ezt is letagadja. Ő csak alkalomszerűen járt a nyilasházban, alkalomszerűen „ugrott be” egy-egy kivégzésbe a Duna-parthoz, a Rákos-patakhoz stb. De csak kísért. S hogy a kísérések végén mi történt?
„Kovács János: Nekem fogalmam sem volt, hogy mi történik azután.
Elnök: Talán a foglyok visszajöttek magukkal? Sétáltatták őket a Duna-parton, majd vissza …
Kovács János (engedékenyen): Nem, ezt nem mondom …
Elnök: Tehát akkor mégiscsak sejtette, hogy valami történt velük?
Kovács János: Hát úgy át-átvillant az agyamon, de csak néha … Most jut eszembe, hogy én ki sem voltam nevezve pártszolgálatosnak. Úgy aktívan …
Elnök: Kapott katonai felmentést?
Kovács János: Én? … Én ezt nem tudom. Miféle lista, kérem? Én nem tudok semmiféle felmentési listáról!”
Vádlott-társai a szemébe mondják, hogy ott volt a karácsony esti ünnepségen, majd a kivégzésen.
„Kovács János: Én semmiféle ünnepségen nem voltam ott. Karácsony este 7—8 óra körül mentem be a pártházba, de semmiféle ünnepséget nem láttam ott. Pedig ott voltam a folyosón …”
A tanácsvezető Kröszltől kérdezi, mikor kezdődött az ünnepség és kellett-e látnia ezt Kovács Jánosnak?
„Kröszl: 7—8 óra tájban már folyt az ünnepség … Persze, hogy kellett látnia, hiszen én is a folyosón ültem a faasztalnál … A szemébe mondom Kovács Jánosnak, hogy szent karácsony estéjén 7—8 óra között már javában tartott az ünnepség …”
Kovács János és Kröszl — aki egyébként mindent tagadott a kihallgatás során, most úgy látszik kizökkent a szerepéből — pillanatok alatt szópárbajra kel. Az elnöknek kell lecsitítani mindkettőjüket. Kovács tovább beszél, de minduntalan megfeledkezik arról, hogy mit vallott fél órával, vagy egy órával előbb — azt is letagadja, hogy pártszolgálatos volt.
„Kovács János: Valóban mondtam korábban, de nem igaz, hogy én pártszolgálatos voltam. Ezt csak úgy mondtam, mert bejárogattam a pártházba és minden nyilas, aki bejárt, pártszolgálatos volt. Nekem még karszalagom sem volt. Fegyveres pártszolgálatos pedig csak a párt legmegbízhatóbb tagja lehetett …”
A városligeti kivégzést is letagadja, pedig egyszer már beismerte. Vádlott-társai szemébe mondják, s akkor elismeri, hogy tényleg így volt.
Végül Kovács János elmondja, hogy 1945 után nem ment vissza Zuglóba, hanem sokáig bujkált …
Tizenhatodik tárgyalási nap
Február 15
Féllábú, középkorú férfi biceg a tárgyalóterembe: Kovács István tizennyolcadrendű vádlott. Már a lába elvesztésének története is figyelemre méltó: 1956. október 27-én, Tiszakécskén a templomtéren akasztófát ácsoltak a község kommunista vezetőinek kivégzéséhez. Ott serénykedett Kovács István is, amikor a magyar légierő hű egységei Tiszakécske felé repültek és géppuskával szétlőtték a bitófákat. Eközben lőtték el Kovács István egyik lábát is.
Ez a féllábú zuglói hóhér sem érzi magát bűnösnek, „csak” az 1945 elején a ligetben történt kivégzésért. A nyomozati és ügyészségi kihallgatás során nagyon meg volt „illetődve” — ezért vallott be mást is.
„Kovács István: Nem bántottak, de tartottam tőlük egy kicsit, azért vállaltam el.
Kovács István pimasz hangon azt kérdezi a bíróságtól: „Talán nincs jogom ahhoz, hogy visszavonjam?”
A tanácsvezető hivatalos, nyugodt hangon közli, hogy igen, joga van ehhez, de rendre is inti.
Kovács a 30-as évek végén lett tagja a nyilas pártnak.
„Kovács István: Felajánlottam, hogy pártszolgálatos leszek. Akkor Szelepcsényi volt a kerületvezető és Hollós a helyettese. Én őrségben álltam, de arra nem tudok visszaemlékezni, hogy embereket is behoztak volna. November elején kezdtem én is embereket is összeszedni. Emlékszem, hogy egyszer voltam az Erzsébet királyné úton, ahol tíz személyt szedtünk össze, bujkáló zsidók voltak. Nem tudok arról, hogy aztán ott bent a nyilasházban mi lett a sorsuk … Én senkit nem láttam bántalmazni, jajgatást soha nem hallottam …
Elnök: Soha?
Kovács István: Hát azt elismerem, hogy egy esetben láttam, amikor bántalmazták a foglyokat … Nyolcan lehettek a pincében és egy csizma sámfájával ütötték a hátukat, hogy vallják be, hol vannak még bujkáló zsidók. Én úgy kerültem a pincébe, hogy jajgatást hallottam és kíváncsiságból megnéztem …
Elnök: Az előbb azt mondta; hogy soha nem hallott jajgatást! Nem akar őszintén beszélni?
Kovács István: Na jó … Novemberben egyszer én is bántalmaztam a foglyokat. Egy nőt. Akkor is jajgatás volt és lementem a pincébe. Akikor egy gumicsővel én is ütöttem, hogy mondja el, hová rejtette el az ékszereit. …
„Elnök: Mondta magának valaki, hogy üsse a foglyokat?
Kovács István: Nem! Csak én is kíváncsi voltam az ékszer rejtekhelyére.
Elnök: Máskor soha nem ütötte a foglyokat?
Kovács István: Hát egyszer, decemberben, karácsony előtt behoztak embereket és akkor egy bottal a hátát meg a karját ütöttem.”
Lassan elismeri, hogy hallott a kivégzésekről, részt vett a különböző elrabolt holmik beszállításában, sőt kapott is belőlük: szőnyegeket, rádiót, órát …
„Elnök: Mit tud a Zsolnay-gyár mögötti kivégzésről?
Kovács István: Erről tudok … Rajtam kívül Szelepcsényi és Bükkös is ott volt. Ahogy visszaemlékszem, tíz foglyot vittünk a bolgárföldekre és ott tarkón lőttük őket. Igaz, én korábban azt mondtam, hogy én is lelőttem egy-két személyt, de ezt visszavonom, mert én csak a lámpát tartottam oda, amikor Tallós megnézte, hogy mind meghaltak-e. Én nem lőttem egy személyre se. Fegyver sem volt nálam. Szelepcsényi mondta, hogy menjek ki velük és nekem kellett őrködnöm távolabb, hogy nem jön-e valaki, ne lássa senki ezt a kivégzést.
Elnök: Fegyver nélkül őrködött? És mit csinált volna, ha jön valaki?
Kovács István (fesztelenül): Hát … rákiáltottam volna.”
A vádlott ellentmondásoktól terhes vallomásában újra és újra felbukkannak ilyen és ehhez hasonló mozzanatok.
Hollai, aki szintén jelen volt a fenti kivégzésnél, elmondja, hogy ez tényleg azonos a lámpázással, a hasrafektetéssel, a tarkón lövéssel, tehát minden stimmel, de szó sem volt őrségről, s Kovács István is ugyanúgy lőtt, mint ő és a többiek.
Kovács István tagadja a karácsonyi kivégzésben való részvételét, de az ünnepségen ott volt. Hiába állítják vádlott-társai, hogy ez az eset hűségpróba volt, amikor minden ott levő nyilas pártszolgálatosnak le kellett lőnie egy foglyot — ő „kivonta” magát alóla. Szembesítéssorozat, vallomások felolvasása következik, majd Kovács István hirtelen őszinteségi rohamot kap, s ömlik belőle a szó.
„Kovács István: Karácsonykor úgy volt, hogy menekülünk, de nem sikerült, mert az egyik gépkocsi elromlott. Szelepcsényiék továbbmentek, én a Bécsi útnál maradtam el tőlük és január 4-én mentem vissza a Thököly úti pártházba. Aztán már nem láttam, hogy foglyokat hoztak be, de tudtam, hogy a pincében voltak még foglyok, körülbelül tíz személy. Kivittük őket gépkocsival a Közlekedési Múzeum mögötti részre, ahol hasra lettek fektetve és tarkón lettek lőve. Én géppisztollyal sorozatlövést adtam le. Emlékszem, hogy két férfira és egy nőre lőttem, tehát összesen három személyt lőttem agyon. De én kényszerre tettem, mert Szücs azt mondta nekem, amikor én nem akartam kimenni, hogy agyonlő engem is, ha nem megyek velük … Igen, Szücs ugyanolyan pártszolgálatos volt, mint én, ő nem volt parancsnok, de ezt mondta …”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Nyolc órás tiltakozó rendezvényt szervezett a Munkáspárt a budapesti Nyugati téren július 25-én. Összefogtak a budapesti és vidéki szervezetek. Az országos vezetés tagjai, a párt aktivistái osztogatták A Szabadság újságot, beszélgettek a járókelőkkel.
Délután igazi Hyde Park hangulat alakult ki. Thürmer Gyula beszéde után több civilszervezet képviselői tiltakoztak a háború ellen. Amikor nehéz helyzetben van az ország, tiszta, őszinte beszédre van szükség – mondta a párt elnöke és szólásra kérte mindazokat, akik rosszul érzik magukat, akik változást akarnak. A forróság ellenére sokan ragadták meg a lehetőséget. A rendezvény Thürmer zárszójával ért véget. Nehéz nap volt, de megérte – mondta. Nemes célokért mentünk az utcára, tettünk valamit a békéért, a megegyezésért Oroszországgal, a terhek igazságos elosztásáért.
Miniszterelnök Úr, most konzultáljon a magyar néppel! Ellehetetlenedik az életünk, gyermekeink jövője
Azt kívánjuk, hogy az országban mindenütt legalább annyi demokrácia legyen, mint amennyit mi itt biztosítottunk, mondta Thürmer Gyula a Munkáspárt július 25-i monstre rendezvénye végén. 14 beszédet hallottunk. A szónokok sokban különböztek egymástól, de közös volt a szándék: a béke és az ország jobbítása. A felszólalók között volt Kovács Istvánné, Tímea is, nagycsaládos édesanya, aki mellesleg a Munkáspárt fiatal munkatársa. Tanulságos beszédéből idézünk ma. Későbbi számainkban sorra vesszük a többi felszólalót is.
„Örülök, hogy ma én is itt lehetek és nyilvánosan véleményt formálhatok a saját szemszögemből jelenlegi magyar helyzetünkről, ami valljuk be őszintén, eléggé szélsőségessé kezd válni. Nem vagyok politikus, vagy közgazdász, igazából egy nagycsaládos édesanya vagyok, igazi anyai ösztönökkel és látom, hogy egyre inkább lehetetlenedik el az életünk, a gyerekeim jövője.
Túléltünk több covid hullámot, az azt kísérő korlátozásokat, megtanultunk együtt élni vele, elfogadni. Mindenki tette a dolgát. A pandémiának köszönhetően rengeteg új tulajdonságra is szert tettünk. Belekóstoltunk az oktatás szépségeibe, a háziorvos feladatait is elláttuk, vagy éppen magánnyomozóként tártuk fel az élesztőhiány okát, hogy néhányat kiemeljek. Persze már bánom, hogy nem kezdtem KATA-s vállalkozásba, mert a maszkok gyártásából biztosan nagy nyereségre tettem volna szert, de sajnos erről is lecsúsztam. Viszont örülök, hogy volt, aki a fertőtlenítőszerek, maszkok sokszoros árából hasznot tudott szerezni.
Viccet félretéve, minimálközeli jövedelemből élek a családommal hónapról-hónapra, már érezhető volt a pandémiás időszakban is, hogy az árak kúsznak felfelé, de nem panaszkodtunk.
Erre Édesanyám 50. születésnapján jöttek a hírek, hogy a szomszédban kitört a háború. Akkor még bele sem gondoltam, ez mivel fog járni. Azóta természetesen sikerült megvilágosodni. Az országgyűlési választásokig, a kormány szépen tartotta magát az ígéreteihez, bevezette az üzemanyagárstopot, ezt a növekvő élelmiszerárakra is átvezette, kaptunk hatósági áras alapélelmiszereket. Mellette lassan csillagászati árat fizetünk minden másért. Ilyen árak mellett nem tudom megvenni például a gyümölcsöt, ami elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Tegyük hozzá, hogy a kormány mekkora hangsúlyt fektet a családpolitikára…
Az árak tovább kúsznak felfelé, mellette az ígért rezsicsökkentés fenntartása is elesett. Már csak lakossági piaci áron kapjuk az átlagfogyasztás feletti energiát. Ezt ezúton is köszönjük a kedves kormányunknak.
Én luxusfogyasztónak számítok, ugyanis a havi villanyszámlámon az össz kilowattszám meghaladja az előírt átlagot. De belegondolt-e a kormány abba, hogy egy három gyerekes családban elengedhetetlen, hogy a mosógép napi szinten be legyen kapcsolva? Vagy abba, hogy egy öttagú család számára a villanybojlernek több vizet kell felmelegítenie, mint egy kisebb kivitelnek? És még csak majd ezután jön a fűtésszezon. Én elhiszem, hogy Gulyás Gergelynek nem okoz problémát kifizetni a havi energiaszámlát, de miért az átlagembereken verik le a terheket?
Az átlagembernek nem érdeke az orosz-ukrán háború és mégis az átlagember szenvedi el a következményeit, ugyanis a politikai elitet, valamint a milliárdosokat anyagilag nem fogja megterhelni. Pedig ők a mi munkánkból, a rajtuk levert adókból élnek jómódúan. Mi termeljük a hasznot. Nekünk miért nem jár az anyagi biztonság joga? Mi tartjuk el az ország nagyjait, miközben lassan éhen halunk, egy olyan háború miatt, ami egy tőkés nagyhatalom érdekeit szolgálja az amerikai kontinensen. Mégis a mi felelősségünk ellátni azokat az embereket, akik a háború elől a mi országunkba menekülnek, dolgozzunk értük is, miközben a családunknak alig jut? Mi építsük majd újjá Ukrajnát miközben a saját otthonunkat nem tudjuk felújítani a megnövekedett építőanyagárak miatt? Pedig ez is a mi terhünk lesz.
A kormány most miért nem tart a számára annyira fontos nemzeti konzultációt?
Nagyon szívesen megadom hozzá a hat kérdést!
Akarunk-e nyugati jövedelmet, ha már az árak is nyugatiak? IGEN
Akarunk-e létbiztonságot? IGEN!
Akarunk-e biztonságos jövőt a gyermekeinknek? IGEN!
Akarunk-e azonnali árstopot minden termékre? IGEN!
Akarunk-e azonnali fegyverszünetet és diplomáciai tárgyalásokat? IGEN!
Ki akarunk-e lépni az EU-ból és a NATO-ból? IGEN!
Itt az ideje, hogy a Miniszterelnök úr megkonzultálja a magyar népet ezekben a kérdésekben! Remélem, meghallják odafönt a hangunkat, mert igenis van beleszólásunk a saját életünkbe! Ne támogassunk egy olyan háborút, amiből ígyis-úgyis vesztesen jövünk majd ki a végén!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
