Olvasóink kétharmada kormányváltást jósol – derül ki abból a felmérésből, amelyben november elején kértük ki olvasóink véleményét. Felhívásunkra 16 808 olvasónk töltötte ki kérdőívünket, amely így ugyan nem reprezentatív, mégis jól mutatja azt, hogyan értékelik a Fidesz szakpolitikai lépéseit, mennyire és milyen irányban változtatnák meg ezeket azok, akik az ellenzéki összefogást látnák szívesebben a kormánynál 2022 után.
Ahogy említettük, kitöltőink kétharmada kormányváltást vár, kisebb részük azt sem zárja ki, hogy az ellenzék nyer kétharmaddal. Utóbbi a közvélemény-kutatási adatok alapján nem várható, viszont Orbán Viktor sem bízhat a kétharmadban, ha ilyen erős marad az ellenzéki tömb.
Íme a részletes adatok:
A korosztályi lebontás is érdekes: bár az összes korcsoportban a többség kormányváltást vár, arányaiban a fiatalok (15–39 évesek) közül gondolják a legtöbben (37 százalék), hogy Orbán Viktor kormányon marad.
Ellenzéki győzelmet legnagyobb arányban a 60 évnél idősebb olvasóink várnak.
Ami a lakhely szerinti eltéréseket illeti: a községekben élők csaknem háromnegyede (73 százalék) vár ellenzéki győzelmet, ez pár százalékkal több a Budapesten, a megyeszékhelyeken, a városokban és a külföldön élőknél. A Fidesz győzelmét leginkább a ez utóbbi csoport tagjai valószínűsítik (34 százalék), kicsivel megelőzve a fővárosiakat (31 százalék).
Alkotmányozó többség nélkül
Felmérésünkben elsősorban azokról a pontokról kérdeztük meg olvasóink véleményét, amelyek központi szerepet kaptak az ellenzéki együttműködés vagy Márki-Zay kommunikációjában az előválasztás során, vagy azt követően. Ilyen például az a felvetés, hogy a Fidesz–KDNP-többség által elfogadott Alaptörvényt akár sima, feles többséggel is lehessen módosítani.
Az a jogászokat (és az ellenzéki politikusokat is) megosztja, hogy feles többséggel ki lehet-e mondani kétharmados törvények, vagy akár az Alkotmány bizonyos passzusainak érvényességét, ha azok a Fidesz túlhatalmát szolgálják. Van, aki szerint egy ilyen lépés után erőszakos utcai tüntetések is jöhetnek.
A válaszadók többsége szerint viszont ez megengedhető (vagyis Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelölttel és Dobrev Klárával, a DK miniszterelnök-jelöltjével értenek egyek, akik ezt a radikális álláspontot hangoztatták). Az ötletet – mint látják – legnagyobb arányban az ellenzéki listára szavazók támogatják, bár közülük sem mindenki.
A kérdésben a fiatalok és a fővárosiak a legvisszafogottabbak: előbbi csoportnak csak 43 százaléka gondolja helyesnek Márki-Zay és Dobrev hozzáállását, a 40–59 évesek körében 54, a 60 felettieknél pedig 65 százalék az arány. A budapestiek 50 százaléka szerint lehet átlépni feles többséggel a kétharmados szabályokon, míg a községekben élők 59 százaléka gondolja így. A külföldön élők nagyjából a két véglet között vannak.
A hat ellenzéki párt és Márki-Zay Péter is deklaráltan népszavazást akar egy új Alkotmányról, amit széles körű társadalmi konzultáció és a parlament döntése előz meg. Olvasóink 71 százaléka szerint van értelme népszavazással új Alkotmányt elfogadni, mert annak nagyobb a legitimitása (a közös listára szavazók 80, a Kétfarkú Kutya Pártra szavazók 58 százaléka válaszolt igennel).
A fideszes válaszolók 90 százaléka viszont hallani sem akar erről. Bár egy olyan válaszlehetőséget adtunk meg, hogy azért nincs értelme népszavazást tartani, mert ott nem lehet belemenni egy alkotmány részleteibe, gyaníthatóan a kormánypártiak eleve neki sem állnának az alkotmányozásnak.
Pénz, pénz, pénz
Az adózásnál már nincs akkora összhang a hat ellenzéki párt és Márki-Zay Péter között, mint a népszavazásnál, ahogy olvasóink között sem. A relatív többség a gazdagok pluszadóztatása helyett inkább a szociális szempontot venné figyelembe – amivel persze a meglévő szja-kulcs sem nő, hanem egy bizonyos szint alatt csökken.
Ennél a kérdésnél is érdekes a területi eloszlás és az életkor szerinti bontás is. A válaszolók közül a budapestiek szeretnének legkevésbé egy magasabb adókulcsot az 1 millió fölötti bruttó fizetéseknél (vagyis Dobrev elgondolását), emellett közülük ragaszkodnak legtöbben a jelenlegi rendszerhez. Ahogy csökken a településméret, úgy nő a gazdagok megadóztatásának és az egykulcsos rendszer módosításának vágya. Arányaiban a külföldön élők támogatják leginkább az egymilliót keresők magasabb adóját, és ők ragaszkodnak legkevésbé az egykulcsos adórendszerhez.
Életkor szerinti bontásban az látszik, hogy az idősebbek adóztatnák leginkább a gazdagokat. A fiatalok fele inkább az alacsony jövedelműeket kímélné, de náluk legmagasabb azok aránya is (18 százalék), akik nem változtatnának az adókulcson.
Ugyan az áfakulcs kérdésében óvatos az ellenzék (a közös program mozgástér függvényében ígér csökkentést középtávon, leszámítva az alapvető élelmiszerekét, Márki-Zay pedig nem is látja sok értelmét a csökkentésnek), olvasóink többsége azonos véleményen van.
53 százalékuk csökkentené az általános, 27 százalékos kulcsot, 34 százalék csak az alapvető élelmiszerek áfáját. 13 százalék azért mond le az egészről, mert annak nem lenne hatása a fogyasztói árakra.
Az áfacsökkentés nem, a rezsiköltség viszont máris kampánytémává vált a magas energiaárak miatt.
Orbán Viktor a rezsicsökkentés megvédését ígérte, amivel párhuzamosan elindult egy Márki-Zay elleni „kampány” is, miután a közös miniszterelnök-jelölt a HVG és a Greenpeace által szervezett vitán arról beszélt, populista intézkedésnek tartja a rezsicsökkentést, az igazi megoldás a fogyasztás visszafogása. Az ellenzéki pártok a programjuk szerint sávossá alakítanák a tarifarendszert úgy, hogy a többet fogyasztók fajlagosan többet fizessenek, a rászorulók pedig nagyobb támogatást kapnának.
Kiderült, olvasóink elég árnyaltan látják a kérdést. Önmagában nem arra voltunk kíváncsiak, hogy akarnak-e több rezsit fizetni (ki tudna erre egy határozott igennel felelni), hanem arra, elgondolkodnak-e rajta, ha cserébe kapnak támogatást az energiakorszerűsítésre.
A családi pótlék emelése viszont az ellenzéki pártoknak és Márki-Zay Péternek simább ügy, mint olvasóinknak. Igaz, a pártok nem gondolkodnak a szociális differenciálásban, szimplán duplázást ígérnek, mi viszont felvetettük ezt a lehetőséget is.
A válaszok nagyon szórtak.
Az életkori megoszlást nézve látszik, hogy az érintettek relatív többsége általános emelést akar, míg a 60 feletti korosztály több mint 50 százaléka szociális alapon emelné a juttatást. Területi alapon nézve Budapesten legmagasabb a szociális szempontot előtérbe helyezők aránya.
Nagyon kiegyensúlyozott válaszok születtek a nyugdíjrendszerre vonatkozó kérdésünknél is. A válaszolók 46 százaléka a nyugdíjak megállapításánál figyelembe venné a bérek alakulását, illetve a gazdaság teljesítményét is, míg 48 százalék a nyugdíjak összegétől tenné függővé az emelés mértékét, az alacsony nyugdíjakat jobban emelné.
Itt is meghatározó a korkülönbség: 60 éves korig a differenciált emelést támogatják inkább (51, illetve 56 százalék), míg az idősebbek az első választ x-szelték be.
Az összes válaszadó hat százaléka egyáltalán nem változtatna a jelenlegi rendszeren. Márki-Zay Péter a témáról csak általánosságban beszélt, ő rugalmasabbá tenné azt.
Az álláskeresési járadék emelését olvasóink többsége óvatosan lépné meg, 60 százalékuk a rendszert is szigorítaná annak érdekében, hogy ne legyenek visszaélések. 30 százalék enélkül is meglépné az emelést (emellett Karácsony Gergely kampányolt), míg a többiek szerint nincs erre szükség. A Közös Alapban nincs konkrét ígéret, annyit írnak, hogy a járadéknak elégnek kell lennie a mindenkori alapvető megélhetésre.
A közmunkaprogramnál is evidens a többségi vélemény: 51 százalék nem tartaná meg azt, mert a jelenlegi rendszer nem segíti eléggé, hogy később a munkaerőpiacon helyezkedjenek el az emberek. Főleg a közös listára szavazók billentették el az eredményt, a fideszes szavazók többségének véleménye szerint ugyanis semmi baj nincs a jelenlegi rendszerrel sem. Bár azt hozzátennénk, minden szavazói csoportban 30 százalék fölött volt azok aránya, akik megemelnék a közmunkások bérét.
Elsöprő igenek
Három kérdésben is ilyen eredmény született. Az első a lakhatás volt, ott a válaszadók 81 százaléka úgy véli, az állami, illetve önkormányzati bérlakásprogram enyhíthet a nehézségeken. Hitelre és arra sem vágynak, hogy az állam beavatkozzon a szabadpiaci albérletárakba.
Ugyanilyen határozott válasz érkezett az euró bevezetésére is, amit az ellenzék megígér, a kormány szerint viszont még nincs itt az ideje. Olvasóink 81 százaléka kijelölne egy határidőt a csatlakozás előmozdítása érdekében. Itt a politikai szimpátia nagyon meghatározó: a fideszes válaszolók ugyanekkora arányban tiltakoznak ellene.
Az elszámoltatásnál viszont össztársadalmi igény, hogy a 2010 előtti ügyeket is tárják fel, még akkor is, ha azok már elévültek. Az, hogy csaknem az összes fideszes elszámoltatna 2010 előtti ügyekben is, felfogható a 11 éves NER kritikájaként is. A legvérmesebbek a fiatalok, náluk 86 százalék voksolt a teljes feltárásra.
Igen a kórházátalakításra?
Az Orbán-kormány lényegében csak fű alatt, más törvények „mellékhatásaként” próbálkozik kórházreformmal, abba nyíltan nem fog beleállni. Miután ez az egyik legkényesebb kérdés (miniszterek, államtitkárok simán buknak bele), nem véletlen, hogy egy szó sincs róla a közös programban sem. Márki-Zay Péter az egyik tévévitában arról beszélt, a szolgáltatást közel kell vinni az emberekhez, de azt senki sem akarja, hogy minden kórházban elvégezzék a legbonyolultabb műveleteket.
Úgy tűnik, olvasóink nyitottak a reformra.
A fővárosiak fogadnák el leginkább, hogy a hozzájuk közeli kórházban csak krónikus betegeket ápoljanak (mondjuk itt nem kell messze menni egy másik kórházért), legkevésbé a községben élők akarják ezt.
Viszont ez a két csoport a legelfogadóbb annál a kérdésnél, hogy járóbeteg-, sürgősségi és krónikus ellátás legyen a kisebb kórházakban. A megyeszékhelyeken és a városokban élők szeretnék leginkább megtartani a jelenlegi struktúrát.
Az egészség megőrzéséhez kötik a mindennapos testnevelést, ezért következett ez a sorban. A válaszadók teljesen megosztottak, fele-fele arányban tartanák meg vagy törölnék el. Az ellenzők szerint ezzel csak az óraszámok nőnek. A tankötelezettségnél egyértelmű a helyzet, 73 százalék emelné vissza 18 éves korra. Az idősek különösen eltökéltek, 80 százalékuk szerint ez több esélyt adna a fiataloknak a jobb munkalehetőségekre és az életszínvonal megteremtésére.
A hogyan továbbnál nem annyira megengedőek. Noha az ellenzék ingyen adná az első diplomát, és minél többeket bejuttatna a felsőoktatásba, a válaszolók 64 százaléka nem tenné könnyebbé az egyetemi bejutást, mert azzal csökkenne a színvonal. A legnagyobb elutasítottságot a részben érintett korosztályban, a 15–39 évesek körében látunk. Pártszimpátiát nézve a fideszes szavazók 91 százaléka nem adna engedményeket, de a közös listára szavazók 59 százaléka sem támogatna könnyítést.
Liberálisok
Elérkeztünk egy másik érzékeny témához, az azonos nemű párok jogaihoz. Ebben nagy vita van ellenzéken belül, a Jobbik például megszavazta a homofób elemekkel dúsított pedofilellenes törvényt (utóbbi elemek miatt). A Közös Alapban általános diszkriminációellenes elvek szerepelnek, Márki-Zay Péter viszont minden jogot megadna.
Olvasóink döntő része is teljesen elfogadó.
A bevándorlás is megosztó téma, viszont az is látszik, a kormánypropaganda nem ért célt mindenkinél. A válaszadók 20 százaléka mondta csak azt, hogy egyetért a Fidesszel abban, hogy a határok előtt kell megállítani a migrációt.
A másik két lehetőséggel csaknem ugyanannyi ember ért egyet. 39 százalék szerint a nem gazdasági céllal érkezőknek segíteni kell, viszont az uniós áthelyezési mechanizmusban nem jó részt venni. Ennél egy picivel többen, 41 százaléknyian viszont engednék, hogy az EU itt is elhelyezzen menedékkérőket.
Korcsoportot nézve a fiatalok értenek leginkább egyet a Fidesszel, vagy választanák a második lehetőséget, az idősek viszont részt vennének az uniós menekültelosztási mechanizmusban.
Ezt még a pártok sem merik bevállalni, a Közös Alap annyit ígér, hogy igazságosabban bírálják el a menedékkérelmeket. A pártok azt hangoztatták, a kerítés marad, illegális migránst nem akar senki. Márki-Zay Péter rátett egy lapáttal, mikor arról beszélt, a „körözött migránsokat” ki kell adni, a letelepedési kötvénnyel érkezettek ügyét át kell vizsgálni. (HVG)
Bal-Rad komm: Bár volna hozzáfűzni való, most inkább a TERJEDELME OKÁN mégsem. Cspán annyit, hogy a HVG – t TÖBBSÉGÉBEN NEM az egyszerű magyarok olvassák (SAJNOS!)!
Így aztán maradjunk a közmondás igazságánál: „KI MINT ÉL, ÚGY ÍTÉL!”
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
