(idézet: A Berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig)
1
Adatok a II. világháború előtörténetéhez
— 1933. január 31-én a „Figaro” című francia újság a következőket írja: „Hitler uralomra jutása nemzetközi szemponttól komoly veszélyt jelent. Ez az a szikra, amely a lőporos hordót felrobbanthatja.”
— 1933. május 12-én Papen, a német katolikus Centrumpárt vezetője, helyettes kancellár kijelenti: „Németország 1933. január 30-a óta törölte szótárából a pacifizmus szót.”
— 1933. június 17-én és 18-án Gömbös Gyula magyar miniszterelnök váratlanul látogatást tesz Hitlernél. A tárgyaláson megegyezés születik a délkelet-európai térség jövője tekintetében; Magyarország a Harmadik Birodalom mellé áll.
— 1933. október 14-én Hitler bejelenti Németország kilépését a Népszövetségből; október 19-én a német külügyminisztérium erről hivatalosan is értesíti a Népszövetség főtitkárát. Németország egyúttal kivonul a leszerelési konferenciáról is.
— 1934. január 26-án a német diplomácia jelentős sikert ér el, Hitler kancellár és Pilsudszki, a lengyel köztársaság elnöke 10 éves megnemtámadási egyezményt ír alá. — Erről az egyezményről Barthou francia külügyminiszter 1934. április 24-én bizalmas körben kijelenti: „Félek, hogy a varsói urak alapjában inkább a németeket választják az oroszok helyett.”
— 1934. február 15-én a fasiszta Heimwehr leveri a bécsi általános munkássztrájkot; az utcai harcok során tüzérség lövi a bécsi munkásházakat. — Május 1-én az osztrák parlament új, fasiszta jellegű alkotmányt fogad el; az összes politikai pártok működését megtiltják; mindenfajta politikai tevékenység csak a Vaterländische Front, a Hazafias Front keretén belül fejthető ki, amely a katolikus, fasisztabarát Dollfuss kancellár irányítása alatt áll. Az alkotmány rendkívül széleskörű jogokat biztosít a szövetségi kancellárnak és a köztársaság elnökének.
— 1934. július 25-én az osztrák náci párt, Hitler titkos utasítására, puccskísérletet hajt végre Bécsben, Stájerországban, Felső-Ausztriában és Karinthiában. A 89-es SS egység megszállja a bécsi rádiót; behatolnak a kancellária hivatalába és meggyilkolják Dollfuss kancellárt. Mussolini négy olasz hadosztályt vonultat fel a Brenner-hágóra. Az osztrák karhatalom leveri a náci puccskísérletet. — 1934. augusztus 27-én angol—francia—olasz kormánynyilatkozatot tesznek közzé, amelyben a három kormány kötelezettséget vállal Ausztria függetlenségének és területi épségének megőrzésére.
— 1934. szeptember 15-én a Szovjetunió belép a Népszövetségbe.
— 1934. október 9-én Marseille-ben horvát usztasák — a német titkosszolgálat támogatásával — meggyilkolják Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert. Kiderül, hogy a merényletet Magyarországon, Jankapusztán készítették elő a Gömbös kormány támogatását élvező horvát emigránsok.
(Geneviéve Tabouis francia újságírónő a nácik politikai gyilkosságaival kapcsolatban megemlékezik emlékirataiban azokról a beszélgetésekről, amelyeket Koester párizsi német nagykövettel folytatott. Ez a német diplomata nem tartozott a náci párthoz és bizalmas körben több ízben elítélőleg nyilatkozott a náci módszerekről. Az első beszélgetés azon az estén folyt le, amikor Duca román miniszterelnököt, aki a kollektív biztonság gondolatának meggyőződéses híve volt, a Vasgárdisták megölték, 1933. december 29-én. Koester kijelentette Tabouis-nak: „Egyes nácik azt állítják Berlinben, hogy Németország öt vagy hat politikai gyilkossággal megtakaríthatja a háborút és mindent megkaphat Európában, amit csak akar.”
Tabouis megkérdezte: „Hogyan képzelik el önöknél ezt a hat gyilkosságot?”
„Nos, először Dollfuss; Berlin véleménye szerint ő az egyetlen osztrák, aki komolyan ellenszegül az Anschlussnak. Arra számítanak, hogy honfitársai fogják megölni, mert az Anschluss hívei minden nappal szaporodnak Ausztriában. A második, aki az általános felfogás szerint sorra kerülne, a jugoszláv király lenne. Azt mondják, az ő eltűnésével befellegezne Jugoszlávia egységének s a Franciaországgal való szövetség politikájának. A továbbiakban Romániával akarnak majd leszámolni — folytatta a nagykövet — mindenekelőtt Titulescuval, Párizs és London hű szövetségestársával!”
Tabouis félbeszakította: „Igazán azt gondolja ön, hogy Berlinnek köze volt Duca meggyilkolásához?”
Koester anélkül, hogy egy arcizma is megrándult volna, így felelt: „Talán szükségesnek hitték, de én semmit sem tudok erről.” S így folytatta: „A továbbiakban Csehszlovákiát veszik célba. Azt gondolják, ha Benest egyszer eltették az útból, akkor a csehszlovákiai német kisebbség átrepül a weimari köztársasághoz.”
„Ez még csak négy, nagykövet úr!”
„Nos igen, úgy látszik, hogy nálunk otthon még Belgiumra is gondolnak. Albert király mindig kiengesztelhetetlen ellenségünk marad. A Wilhelmstrasse úgy véli, hogy amíg ő él, addig Belgium sohasem csatlakozik a német rendszerhez.”
Mikor Koester elhallgatott, a francia újságírónő közbevetette: „Az utolsó gyilkosságnak bizonyára Franciaországban kell megtörténnie. Avagy nincsen nálunk senki, aki nem tetszik a Wilhelmstrassénak?”
Koester hátravetette magát a széken s hangosan felnevetett: „Szavamra, bizony úgy hiszem, hogy a nácik oda lennének a boldogságtól, ha Herriot, a nagy elnök eltűnne, noha éppen most adta meg nekik az egyenlő jogokat.”
Geneviéve Tabouis könyvében hozzátette: „Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor Dollfusst meggyilkolták, amikor Sándor szerb királyt megölték, s amikor a szerencsétlen Barthout meggyilkolták, akit tulajdonképpen Herriot helyett — miután az az amerikai tartozások kérdése miatt a tárcát visszautasította — neveztek ki külügyminiszterré.”)
— 1935. január 13-án a Saar vidéki népszavazáson a rendkívül erős és kíméletlen nacionalista német propaganda hatása alatt 539 000 szavazat közül Németország mellett adunak le 473 000 szavazatot; ezzel a Saar vidék visszakerül Németországhoz.
— 1935. március 16-án Hitler felmondja a versailles-i szerződés katonai cikkelyeit, majd bevezetik Németországban az általános védkötelezettséget.
(Ezzel kapcsolatban Dodd berlini amerikai nagykövet a State Departement — Külügyi Hivatal — kérdésére, vajon elkerülhetetlen-e a háború, azt válaszolja: „Nem fér hozzá kétség: Hitler háborúra törekszik. Hogy mikor kezdi, az Németország katonai felkészültségétől és a megfelelő ürügytől függ. A kormány magatartása agresszív. A Hitler—Göring—Göbbels-féle felelős vagy helyesebben szólva felelőtlen trió, mely oly kevéssé járatos a történelemben, vakmerő kalandokba bocsátkozhatik. Mindannyian a gyilkosok lelki alkatát mutatják.”)
— 1935. május 5-én a náci agresszió visszaszorítására a Szovjetunió és Franciaország kölcsönös segélynyújtási szerződést köt, ezt követi 11 nap múlva, május 16-án a szovjet—csehszlovák kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása.
— 1935. június 18-án az angol kormány újabb engedményt tesz Hitlernek: aláírják a német—angol flottaegyezményt, melynek értelmében a német flotta hadihajók tekintetében 35:65, tengeralattjárók tekintetében 45:55 arányban állhat az angol flottával. Az eddig titokban és más országokban, Spanyolországban, Törökországban, Hollandiában és Finnországban folyt német hadihajóépítés most nyíltan megindulhat Németországban.
— 1935. október 4-én Mussolini csapatai koholt ürüggyel megtámadják Abesszíniát.
— 1936. március 7-én a hitleri Németország újabb agresszív cselekedetet hajt végre: a Wehrmacht, a német haderő egységei bevonulnak a demilitarizált Rajna vidékre.
(Hogy milyen komoly mértékben tartottak ekkor felelős német katonai vezetők francia ellenakciótól, és hogy milyen nagy lehetőség kínálkozott még ekkor az agresszió csírájában való elfojtására, azt mutatja az OKW-nek, a német véderő főparancsnokságának a bevonulással kapcsolatban kiadott titkos utasítása, amely szerint „a német csapatok, ha francia csapatok tűnnének fel, ne bocsátkozzanak harcba, hanem nyomban vonuljanak vissza saját területükre”. — Francia csapatok azonban nem mutatkoznak, a Harmadik Birodalom stratégiai helyzete Nyugaton jelentősen megjavul.)
— 1936. április 29-én Hailé Szelasszié. Abesszínia négusa segélykéréssel fordul a Népszövetséghez. „Hát nem ismerték még fel a föld népei, hogy azzal, hogy én harcolok, nemcsak népem iránt teljesítem szent kötelességemet, hanem őrt állok a kollektív biztonság utolsó bástyáján is? Valóban olyan vakok és nem látják, hogy az egész emberiségnek tartozom felelősséggel?… Ha nem jönnek, akkor keserűség nélkül megjósolom: Nyugat el fog pusztulni.”
A nyugati hatalmak azonban, elsősorban Anglia és Franciaország, nem hajlandók erélyesebb akcióra Olaszország ellen. 1936. július 4-én a Népszövetség véglegesen lemond a szankciók alkalmazásáról, ezzel Abesszínia az olasz agresszió áldozatává válik.
— 1936. július 11-én osztrák—német egyezményt írnak alá. Ebben a szerződésben, mely helyreállítja az 1934 júliusi puccs következtében megszakadt osztrák—német baráti kapcsolatokat, Hitler megerősíti Ausztria függetlenségét. Az osztrák és a német kormány kölcsönösen kötelezettséget vállal arra, hogy nem avatkoznak egymás belügyeibe. A szerződés egyik pontja kimondja: ,,Az osztrák szövetségi kormány általában, főként pedig a Német Birodalommal kapcsolatban politikáját mindig azon az elvi alapon fogja vezetni, amely megfelel annak a ténynek, hogy Ausztria német államnak vallja magát.” (Ennek a pontnak alapján lényegében Hitler szabad kezet nyer Ausztria külpolitikájának befolyásolására.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!