Júliusban 5,3 százalék volt az infláció Magyarországon. Az elmúlt időszakban ez többek között azért lódult meg, mert Kínában nőnek a termelői árak. A szakértők egyetértenek abban, hogy a mostani inflációs hullám kifut, az a kérdés, hogy ez milyen szintre fog visszaesni.
Németh Dávid, a K&H vezető elemzője az ATV Start című műsorában elmondta: a teljes fogyasztói árindexet a KSH egy több ezer terméket tartalmazó fogyasztói kosár alkotóelemeinek árának változása alapján állapítja meg, míg a maginfláció mértékét ennél kevesebb terméket, a szezonális termékeket pl. nem tartalmazó termékskála elemei árának változása határozza meg.
A fejlett világ országaiban többnyire 2, a feltörekvő országok közül Magyarországon 3 százalékos inflációs célt tűz ki a jegybank – tette hozzá Németh Dávid.
A műsorban elhangzott: az elmúlt időszakban az infláció azért lódult meg többek között, mert Kínában a termelői árak nőnek, részben a nyersanyagárak emelkedése, részben logisztikai problémák miatt: a szállításhoz használt konténerek pandémia miatt összevissza vannak a világban.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a mostani inflációs hullám kifut, az a kérdés, hogy milyen szintre fog visszaesni az infláció. Nálunk már szigorít a jegybank, de Amerikában és Európában még fűtik a jegybankok a gazdaságokat. Németh Dávid hangsúlyozta: a magyar jegybank az elsők között reagált a megugró inflációra, egyben figyelmeztetve arra is, hogy a laza költségvetési politika tovább pörgetheti az inflációt Magyarországon. (atv)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…a laza költségvetési politika tovább pörgetheti az inflációt…” – Döbrögisztánban.
AMI VISZONT REMEK DOLOG A BÜDZSÉNEK, hiszen ömlik a pénz a mindent elnyelő, korrupt – feneketlen zsákba. ÁFA – ból, jövedéki adóból, szja – ból, stb. Amiből viszont lehet dúsan makkolni a RENDSZER HASZONLESŐIT!
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
Mialatt az ország keleti részén heves harcok dúltak, a deli sztyeppéken is terjedt a polgárháború tüze. Itt Krasznov doni hadseregének ellenforradalmi kozák ezredei és a Gyenyikin-féle „önkéntesek” tevékenykedtek. Kezükön voltak a gabonában gazdag doni vidékek. A német megszállók ágyúval, lőszerrel, puskával látták el Krasznovékat, s a hozzájuk került német „ajándékokból” Gyenyikinnek is jutott.
1918 nyarán Caricin elfoglalása lett Krasznovnak és német gazdáinak legfőbb gondja. A déli ellenforradalom arról ábrándozott, hogy az egész Volgamelléket, az Urált és Oroszország déli részét összefüggő fehérgárdista arcvonallal fogja át. De amíg Caricin szovjet kézen volt, nem egyesülhettek a keleti és a déli fehérgárdista erők. Caricin birtokbavételével fontos vasúti és folyami közlekedési csomópont, a déli sztyeppéket átszelő számos országút gócpontja cserélt volna gazdát. Krasznov kozákjai rövid idő alatt kétszer is megpróbálták bevenni a várost. Az első kísérletre augusztus elején került sor.
A caricini frontszakaszt védelmező szovjet csapatokat júniusban feltöltötték: Ukrajnából érkeztek újabb egységek. Kötelékükben sok donyeci bányász és luganszki kohász harcolt: valamennyien a proletárforradalom szilárd, öntudatos katonái. És júliusban megalakult a városban a déli szovjet csapattestek egységes vezető szerve, az észak-kaukázusi hadműveleti körzet katonai tanácsa. A tanács tagjai voltak: Sztálin, Vorosilov és Minyin. Itt, Caricin körzetében alakultak ki a vöröslovasság első nagyobb egységei. Az ezredek és a hadosztályok élén tapasztalt, a harcokban kitűnt parancsnokok — Bugyonnij, Gorodovikov, Parhomenko — és Rudnyevhez hasonló aktív pártmunkások álltak. A hadseregbe szakadatlanul áramlottak a mozgósított munkások és parasztok. A pártszervezetek a legjobb kommunistákat küldték. Az ő segítségükkel nagyarányú politikai munka indult meg a csapatoknál és a lakosság körében.
Caricinban kihirdették az ostromállapotot. Az állami szervek és a pártszervezetek fokozták az éberséget. A helyi rendkívüli bizottság leleplezett egy készülő összeesküvést, amelynek élén a katonai körzet törzskarának parancsnoka, a cári hadsereg volt tisztje állt.
Július 25-en a caricini szovjet végrehajtó bizottsága felhívást intézett a dolgozókhoz, hogy önfeláldozóan védelmezzék a várost. „Ezekben a napokban, amikor a világimperializmus szuronyaival minden oldalról körülvett szocialista haza veszélyben van — hangzott a helyi szovjet határozata —, amikor a caricini vörös proletariátust és a falusi szegényparasztokat szolgasors fenyegeti … ezekben a pillanatokban mindenkinek, aki szívén viseli a nagy oroszországi és a világforradalom érdekeit, le kell mondania egyéni érdekeiről, kispolgári kényelméről.”29 A polgárháború története. 1. köt. 479. old.*
Augusztus elején a caricini frontszakasz csapatai mintegy 34 000 harcost számláltak. Ez volt a legnagyobb létszámú és a legerősebb déli szovjet hadseregcsoport, éppen ezért erre várt a feladat, hogy felfogja Krasznov kozák seregének csapásait.
Az ellenség hatalmas fölényben volt lovasság tekintetében, s ez nagy előnyöket biztosított számára, mivel azokban az időkben a lovasság volt a legjelentősebb fegyvernem a beláthatatlan sztyeppéken.
Június-júliusban Krasznovnak sikerült erőit Caricin ostromára összevonnia, miután elvágta a várost az Észak- Kaukázusban harcoló szovjet csapatoktól.
Augusztusban az ellenség nyugat, észak és dél felől egyszerre kezdte meg a támadást Caricin ellen. A legnagyobb veszélyt nyugat felől a Mamontov ezredes parancsnoksága alatt álló egységek jelentették, s ezek augusztus 11-én már csak 15 kilométernyire álltak a várostól.
Augusztus 15-én az észak-kaukázusi hadműveleti körzet katonai tanácsa felhívással fordult a város munkásaihoz, hogy nyújtsanak segítséget a Vörös Hadsereg csapatainak. Hangsúlyozta, hogy a város veszélyben van, s a harcok a város közelében váltakozó sikerrel folynak. A felhívásra legelőször a caricini bolsevikok reagáltak. Legjobb embereiket küldték a csapatokhoz. Az augusztus 19-én kezdődő pártkonferencián a kommunisták megesküdtek, hogy megvédik a várost az ellenségtől. Megfogadták, hogy csúfos vereséget mérnek az ellenforradalomra, bárhol üti is fel a fejét. Erről Caricin dicsőséges története kezeskedett, amelyet a város munkásosztálya formált a parasztok és a kozákok forradalmi rétegeivel együtt. Az 1. luganszki kommunista ezred hamarosan megállította a fehérek további előrenyomulását. Rendkívül heves harcok folytak. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett.
A vörösezredek az ellenséges támadás leszerelése után augusztus 23-án ellentámadásba mentek át a középső frontszakaszon, és visszaűzték a fehéreket. Éppígy visszaverték északon is a támadást, noha az ellenségnek eleinte sikerült elfoglalnia néhány helységet és megközelítenie a várost.
Krasznov csapatainak első támadása kudarcot vallott. A vöröskatonák és a caricini dolgozók örültek a kivívott győzelemnek. De mindenki számára világos volt, hogy a harc csak épphogy elkezdődött, s a döntő ütközetek még hátra vannak.
A Caricin elleni augusztusi támadás kudarca arra kényszerítette a fehérgárdistákat, hogy más irányú támadásaikat leállítsák. A caricini támadással egy időben Krasznov — a város gyors elfoglalásának reményében — erőinek egy részét a Don-vidékről északra, a voronyezsi kormányzóságba irányította. A legfőbb támadást az ellenség a balasov-kamisini szakaszon indította; Bogucsar-Kalacs, valamint Povorino irányában pedig kiegészítő hadműveleteket folytatott. Augusztus közepén a fehérek elfoglalták Bogucsar városát, de tovább nem tudtak előrenyomulni, mivel az Oroszország központi kormányzóságaiba vezető utat eltorlaszolták a voronyezsi kormányzóság déli részén állomásozó szovjet csapatok. Ezeknek a csapattesteknek a kötelékében sok helyi kommunista, munkás és szegényparaszt harcolt. Hogy ellenállásukat megtörje, Krasznovnak újabb erőkre volt szüksége. A caricini vereség miatt azonban nem irányíthatta tartalékait északra: mivel ezekre az egységekre ott is nagy szükség volt, hogy megpróbálják rendbe hozni a fehérek szénáját a caricini frontszakaszon. Így a voronyezsi kormányzóságban az arcvonal egy időre megszilárdult.
Az ország déli részén folytatott hadműveletek kiterjedése szükségessé tette a szovjet csapatok szervezeti megerősítését.
A Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa 1918. szeptember 11-i parancsával létrehozta a déli frontot. Hat nap múlva az új front forradalmi katonai tanácsa is megalakult. Megkezdődött a csapatok hadseregekké szervezése. A brjanszki, a kurszki és a voronyezsi frontszakaszon, valamint a kalacsi térségben állomásozó egységekből tevődött össze a 8. hadsereg. A balasovi és a povorinói térségben működő csapatokat a 9. hadseregbe tömörítették. A kamasini és a caricini térség egységei alkották a 10. hadsereget. Az Észak-Kaukázus nyugati részén harcoló alakulatokat pedig 11. hadsereg keretében vonták össze.
Ezek az intézkedések lehetővé tették a déli szovjet fegyveres erők irányításának megjavítását. De a reguláris hadsereg szervezése itt elhúzódott. Még hosszú ideig kiütköztek a partizánkodás jellegzetes vonásai, amelyek egyes katonai vezetőkre is ráragadtak. Bizonyos időre és nagyarányú politikai munkára volt szükség ahhoz, hogy be tudják fejezni a Vörös Hadsereg déli reguláris alakulatainak megteremtését. Ezt a feladatot állandó harcok közepette kellett megoldani.
Szeptemberben a Doni Körnek, a fehérkozák terület legfelsőbb hatalmi szervének utasítására újabb támadás indult Caricin ellen és északi irányban.
Erre az időre Krasznov seregét jelentős mértékben feltöltötték. A sereg már mintegy 45 000 gyalogos és 40 000 lovas katonát számlált. A fehérkozákokkal szemben álló vörösegységek létszáma 93 000 gyalogos és 15 000 lovas katona volt. Az ellenség — lovassági fölényét kihasználva — célul tűzte ki a délen harcoló szovjet csapatok fő erőinek megsemmisítését, hogy a továbbiakban nagyobb szabású hadműveleteket készíthessen elő.
Szeptember 22-én a fehérek átkeltek a Donon, áttörték az arcvonalat és nyugat felől Caricin irányában nyomultak előre. A városhoz vezető felvonulási utak mentén ismét fellángoltak a harcok. S bár a Krasznov-egységeket a szovjet csapatok a Don túlsó partjára vetették vissza, a helyzet Caricin körzetében és más szakaszokon is igen bizonytalan volt. Jöttek ugyan erősítések délre is, de nem volt elég puska, lőszer és felszerelés. Elérkezett az október és katonáinknak nem volt megfelelő ruházatuk. Válságosra fordult a helyzet Asztrahany körzetében, de a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa még mindig nem küldte el a Kaspi-tengerhez a megígért tengeralattjárókat. Még rosszabb körülmények között harcoltak az észak-kaukázusi szovjet csapatok.
Amikor Lenin és Szverdlov értesültek Caricin súlyos helyzetéről, utasították a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsát, hogy „haladéktalanul tegyen intézkedéseket Caricin megsegítésére”. Az OK(b)P moszkvai körzeti bizottságának vezetősége úgy rendelkezett, hogy valamennyi kerületi pártszervezet minden tízedik párttagot sürgősen küldje el a Vörös Hadsereg déli csapataihoz. A voronyezsi bolsevikok pártszervezetük minden ötödik tagját a frontra irányították. Október 24-én Caricinbe érkezett Moszkvából a 38. rogozsiszimonovszki ezred, amelyet a fővárosi proletariátus tagjaiból szerveztek.
Október 12-én a fehérek erejüket összeszedve újból támadásba mentek át. Elfoglalták Karpovka állomást, amely alig 25 kilométerre van a várostól. Az ellenségnek azonban ezúttal sem sikerült áttörnie. Legjobb ezredei felmorzsolódtak a lövészalakulatok, a páncélvonatok és a volgai katonai flottilla pusztító tüzében. S végül megsemmisítő csapást zúdítottak a fehérekre a caricini frontszakasz csapatai október 15-i ellentámadásuk során. Velük együtt küzdöttek az acélhadosztály ezredei, amelyeket Zsloba vezetésével Észak-Kaukázusból érkeztek az ütközet színhelyére. A fehérek nem bírták ki a kettős csapást, és megfutamodtak.
Így hiúsult meg Krasznov csapatainak második támadása Ez a szovjet csapatok nagy sikere volt. De a csapatok a Caricinért vívott harcokban óriási veszteségeket szenvedtek részben a parancsnokság súlyos hibái, részben a még mindig gyakori partizánkodás miatt. Ezt Lenin is megállapította az OK(b)P VIII. kongresszusán.
A második caricini támadás balsikere után Krasznov serege ismét fokozta nyomását északi irányban, ahol akkor már a 8. és a 9. szovjet hadsereg működött. A déli front középső szakaszán heves harcok indultak meg.
A szovjet csapatok túlerőben voltak: a 8. és a 9. hadsereg erősítéseket kapott Moszkvából és a keleti frontról. Ennek ellenére nem sikerült messzire visszavetni az ellenséget. Sok szovjet ezrednek sem a kiképzése, sem az ellátása nem volt megfelelő, a front törzskarában pedig árulás történt. Noszovics, a déli front parancsnokának hadsegédje, a cári hadsereg volt tisztje a szovjet ellentámadások előestéjén átszökött a fehérekhez, és közölte velük a parancsnokság tervét. A fehérgárdisták így felkészülhettek az ellencsapásra. Áttörték a 9. hadsereg arcvonalát, és észak felé nyomultak. November végén a fehérek elfoglalták Novohoperszket.
A novohoperszki ütközetben hősiesen küzdöttek a központi kormányzóságokból érkezett kommunisták. Tizennégyet közülük a szerdobszki ezredbe soroztak be. Ez az ezred rendkívül súlyos helyzetbe került, mivel ötszörös túlerőben levő ellenséges egységekkel állt szemben. A kommunistákat mint egyszerű sorkatonákat a legfelelősségteljesebb szakaszokra vezényelték. Az utolsó csepp vérig küzdöttek, s példájukkal lelkesítették a többi vöröskatonát. A krasznyenyszki harcokban a tizennégy bolsevik közül kilenc elesett. Különösen kitűnt bátorságával a petrográdi Mojszejev, az uszmanyi Tyulenyev és a karacsevi Hurgin. Hamarosan még három kommunista esett el a harcokban, s mindössze ketten maradtak életben.
A vöröskatonák egyes csoportjainak hősiessége azonban nem menthette meg a helyzetet a fronton. A 8. hadsereg súlyos vereséget szenvedett. Az ellenség — a hadsereg egyes ezredeinek gyenge harci szellemét kihasználva — elfoglalta a voronyezsi kormányzóság déli részén fekvő Bobrov városát, majd Liszki állomását, az egyik fontos gócpontot. A déli fronton veszélyes helyzet alakult ki.
A front mögötti sáv pártszervezetei nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megerősítsék a Vörös Hadsereg közvetlen mögöttes területét. Így például az OK(b)P voronyezsi kormányzósági bizottsága három front mögötti területszakaszt szervezett: Anna-Liszki térségében Mozsajszkoje falu központtal; Liszki-Jevsztratovka térségében Jevdakovo központtal, Jevsztratovka-Valujki térségében Nyikitovka központtal. Az első körzetbe 25, a másodikba 20, a harmadikba 19 kommunistát osztott be agitátornak. A kommunisták új pártsejteket, szegényparaszt-bizottságokat szerveztek és ezek közreműködésével segítséget nyújtottak a frontnak. A Vörös Hadsereg újabb harcokra készült.
Míg a déli front szovjet csapatai kiegészültek és megerősödtek, addig az ellenségnél fokozódott a bomlás folyamata. Ezzel kapcsolatban jellemző Krasznov atamán 1918. október 24-i parancsa, amely szerint a taganrogi körzet újoncai nemcsak hogy nem hajlandók szolgálni a „dicsőséges doni seregben”, hanem meg vannak fertőzve bolsevizmussal. Tömegesen szöknek meg, magukkal viszik a fegyvereket, agitációt folytatnak. Ezért Krasznov a taganrogi bevándoroltakat mentesítette a katonai szolgálat alól, s ehelyett a katonaköteles bevándoroltakra 250 rubel hadiadót vetett ki. Elrendelte, hogy ezt az adót kíméletlen szigorúsággal kell behajtani. Krasznov figyelmeztette a taganrogi körzet lakóit, hogy ha „a legközelebbi sorozásig nem gyógyulnak ki a bolsevizmusból, s nem adnak a hadseregnek elegendő egészséges és becsületes újoncot, akkor azokat a családokat, amelyeknél katonaköteles sorban levő naplopókat találnak, vagy amelyek nem hajlandók újoncokat állítani, azokat megfosztják a földtulajdon jogától. Meglevő földjüket és vagyonukat a Don védelmezőinek adják, őket pedig koldusszegényen kergetik ki erről a vidékről.”30 Harc a szovjethatalomért a Donnál 1917—1920-ban. 1957. 377— 378. old. (oroszul).* Krasznov csapatainak bomlását elősegítette, hogy az illegális bolsevik szervezetek 1918 őszén fokozták tevékenységüket az ellenség hátországában.
A párt Központi Bizottsága számításba vette ennek az arcvonalnak a növekvő jelentőségét, és utasította a katonai szerveket, hogy utánpótlásképpen újabb egységeket, fegyvert, páncélvonatokat küldjenek délre.
Krasznov csapatain kívül azonban egy másik fehérgárdista hadsereg is működött délen: a Gyenyikin-féle sereg.
A Gyenyikin-féle „önkéntes hadsereg” 1918 nyarán minden erejét a Kubany, a fekete-tengeri partvidék, a Tyerek vidéke és Sztavropol elfoglalására összpontosította. Az Észak-Kaukázusban harcoló szovjet csapatok heves ellenállást tanúsítottak a fehérgárdistákkal szemben. Csakhogy a szovjet csapatok akkor el voltak vágva Caricintól, legfőbb ellátási bázisuktól. Tetejébe még rosszul szervezett egységek is voltak, tapasztalt parancsnokok nélkül. Így végül kénytelenek voltak visszavonulni. Júliusban és augusztusban Gyenyikinék elfoglalták Tyihoreckaját, Jekatyerinodart és Novorosszijszkot. A szovjet csapatok harcolva vonultak vissza, és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A vöröskatonáknak sikerült megtizedelniük az „önkéntes hadsereg” legjobb ezredeit.
Legendás hírű menetelést hajtott végre az észak-kaukázusi fő erőktől elvágott tamanyi hadsereg. A 16 000 főnyi tamanyi hadsereg parancsnoka Matvejev volt; az elővédet Kovtyuh vezette. A hadsereggel nagyszámú menekült haladt együtt. Ezt a menetelést nagyszerűen írta le Szerafimovics „Vasáradat” című könyvében. A tamanyiaknak úgyszólván kifogyott a lőszerük. Legfőbb fegyverük a szurony volt. A lerongyolódott, kiéhezett, a perzselő déli naptól elbágyadt sereg először a Fekete-tenger partvidékén haladt, majd a hegyekben folytatta útját. Az emberek összeroskadtak a fáradtságtól, megbetegedtek, sorra pusztultak. Szeptember 11-én a tamanyi hadsereg Belorecsenszkájánál Pokrovszkij tábornok 15 000 főnyi seregébe ütközött. Az ellenfeleket egy hegyi folyó választotta el egymástól. A fehérgárdisták jól megerősítették állásaikat, s arra számítottak, hogy sikerül feltartóztatniuk a tamanyi hadsereg előrenyomulását. Az éj folyamán azonban a tamanyiak áttörték az ellenséges hadállásokat.
Sz. Szerafimovics irodalmi formában és teljes történelmi hűséggel írta meg azt a harcot, amelyet a tamanyi hadsereg elővédje vívott a Pokrovszkij tábornok parancsnoksága alatt álló fehérkozákok több ezer főnyi seregével.
„Bal felől két híd ívelt át a folyón: egy vasúti híd meg egy fahíd. Most egyiket sem lehetett látni. A kozákok egyik ütegük ágyúinak csövét a hidakra irányították, és egy géppuskát állítottak a hídfőhöz — ezt sem lehetett látni.
Az éj sötétjében, amelyet szüntelenül betölt a folyó zúgása, Kozsuh31 Kozsuh személyében Szerafimovics Kovtyuhót ábrázolta.* parancsára egy lovas- meg egy gyalogezred áll mozdulatlanul a hidakkal szemközt.
Lassan múlik ez a csillagtalan éjszaka; minden csendes és mozdulatlan, csak a láthatatlanul hömpölygő folyó egyhangú zúgása tölti be ezt a végtelen űrt.
A kozákok ott kuporogtak lövészárkaikban, és hallgatták a tovahömpölygő folyó zúgását. Görcsösen szorongatták puskájukat, noha egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy a mezítlábasok nem fognak éjszaka átmerészkedni a folyón; hiszen már épp eléggé megritkította soraikat a kozákok golyózápora. A kozákok tehát nyugodtan vártak sáncaikban.
A katonák úgy feküdtek a parti szakadék szélén, mint a borzok; fejüket a sötét mélység fölé hajtva, a kozákokkal együtt hallgatták a megáradt folyó zúgását, és ők is vártak. Már úgy látszott, sohasem fog bekövetkezni az, amire várnak, de mégis bekövetkezett: lassan, tétovázva, sejtelmesen derengeni kezdett a hajnal.
Egyelőre még semmit sem lehetett látni — sem a színeket, sem pedig a tárgyak és alakok körvonalait. De a sötétség itt is, ott is sebeket kapott, egyre áttetszőbb lett. Ez a bágyadt, sápadt derengés már a pirkadat előhírnöke.
Valami alig érzékelhető mozgás rezdült a folyó bal partján — talán elektromos szikra futott végig a parton, vagy egy fecskeraj suhant el nesztelenül?
A hat ölnyi magasságból katonák zuhantak a mélységbe, egyszerre, mintha valami óriási zsákból öntötték volna őket ki, az aláhulló agyaggal, homokkal és kaviccsal együtt … Zúg a folyó …
Ezer meg ezer test ugrott a folyóba, ezer meg ezer csobbanással … De a csobbanást túlharsogja a folyó zúgása … Zúg a folyó, egyhangúan, fülsiketítőén zúg …
A párás hajnali szürkületben egyszerre csak szuronyerdő meredezett az álmélkodó, megdöbbent kozákok szeme előtt — és hajrá! … Megindult a munka! Ordítozás, bömbölés, hörgés, szitkozódás … nem voltak itt emberek — fenevadak kavargó, egymásba gabalyodó, véres tömege hullámzott fel-alá. A kozákok tucatjával kaszabolták támadóikat, de ők maguk százával hullottak el. Megint legázolta őket ez az ördögi erő, ez a rejtélyes erő, amely mintha a föld alól tört volna váratlanul rájuk. Lehetséges-e, hogy ezek ugyanazok a bolsevikok, akiket ők végigkergettek egész Kubányon? Nem, ez lehetetlen, ezek más emberek. Hiába meztelenek, rongyosak, hiába cserzette bőrüket feketére a nap — mégis más emberek.
Mihelyt felhangzott a folyó jobb partján a vad üvöltés, Kozsuhék ágyúi és gépfegyverei saját embereik feje felett gránátok és golyók záporával árasztották el a kozák falut, a lovasezred pedig mint a szélvész száguldott át a hídon; nyomában rohamlépésben a gyalogság. Zsákmányul ejtették a kozákok ütegeit és gépfegyvereit, s az egész falut elözönlötték a lovasszázadok. Látták, amint az egyik házból egy fehér alak ront ki, felpattan egy nyergeletlen lóra és bámulatos gyorsasággal eltűnik a hajnali ködben.
Egyre világosabban bontakoztak ki a házikók, a nyárfák és a fehérlő templom körvonalai. A kertek mögött elöntötte az égboltot a hajnal pírja.
A paplakból arany váll-lapos, hamuszürke arcú embereket vezetnek ki: elfogták a törzs egy részét. A paplak istállója mellett lefejezték őket, vérüket felitta a trágya.”32Szerafimovics: Vasáradat. Új Magyar Könyvkiadó 1955 149. old.*
Szerafimovics nemcsak két hadsereg összecsapását ábrázolta, hanem a polgárháborúban részt vevő társadalmi osztályok küzdelmét is. Az egyik oldalon álltak a munkások és a szegényparasztok (bevándoroltak), akik a tamanyi hadsereg magvát képezték. A másik oldalon a kulákok, a kozák gazdag parasztok: a katonailag megszervezett falusi burzsoázia. A két erő harca egyre kíméletlenebből folyt.
Pokrovszkij seregét tönkreverték, a fehéreknek csupán egy része tudott elmenekülni.
Szeptember közepén a tamanyiak egyesültek az észak-kaukázusi hadsereg fő egységeivel. Októberben ezek a csapatok alakították meg a déli front 11. hadseregét.
Ám a hadsereg élére áruló került az eszer Szorokin, volt kozáktiszt személyében. Szorokin maga köré gyűjtött egy csapat ellenforradalmár kapcabetyárt, s rájuk támaszkodva próbálta megdönteni Észak-Kaukázusban a szovjethatalmat. Október 21-én Szorokin parancsára tekintélyes észak-kaukázusi szovjet funkcionáriusokat és pártmunkásokat lőttek agyon. Matvejev, a tamanyi hadsereg parancsnoka is az áruló kezétől pusztult el. De a kalandor Szorokin sem kerülte el a megérdemelt büntetést. Az észak-kaukázusi rendkívüli szovjetkongresszus leváltotta parancsnoki tisztségéből, s csakhamar agyonlőtték mint árulót.
A Szorokin-féle kalandot súlyosan megsínylette a 11. hadsereg. A tél beköszöntével a csapatok helyzete katasztrofálissá vált. A sereg megfogyatkozott a harcokban, éhségtől, hidegtől és betegségektől szenvedett. Nem volt gyógyszer, 50 000 harcost a kiütéses tífusz döntött le a lábáról, mintegy 20 000 pedig megsebesült. A csapatok maradványai a sztyeppén keresztül Asztrahany felé vonultak vissza.
A temérdek áldozat és szenvedés, amely a 11. hadseregnek osztályrészül jutott, nem volt hiábavaló. Katonái hősies harcukkal nagyszámú fehérgárdista hadosztályt kötöttek le a Kaukázus északi részén, és csapásaitól megritkultak Gyenyikin legjobb önkéntes ezredeinek sorai.
1918 nyarán és őszén a déli front alakulatai jelentős sikereket értek el. Megakadályozták a déli ellenforradalmi erők egyesülését a keleti fehérgárdista és cseh csapatokkal. A szovjethatalom ellenségeire erőteljes csapások zúdultak az ország déli részén csakúgy, mint a keleti fronton. Füstbe mentek a nemzetközi imperializmusnak a könnyű és gyors győzelemhez fűzött reményei. A külföldi imperialisták által felfegyverzett Krasznov- és Gyenyikin-féle seregek gyengének bizonyultak ahhoz, hogy megtörjék délen a szovjet védelmet. A súlyos harcok közepette létrejött és megszilárdult a polgárháború további alakulásában nagy szerepet betöltő déli front.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– Mongólia: a forradalom győzelmének évfordulója, a Nádam (Наадам) fesztivál kezdőnapja.
– Belgiumban a Flamand közösség napja
– Nursiai Szent Benedek (a bencés rend alapítójának) napja.
– Szent Mangin Leó-Ignác (1857–1900) francia jezsuita pap és kínai vértanútársainak emléknapja
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kijev kész Moszkvával megtárgyalni a minszki paktum „modernizálását” – értsd: új alkut akarnak a népköztársaságok nélkül! – amerikai ötletek alapján, és AKTÍV USA RÉSZVÉTELLEL. Ezzel az ötlettel állt elő Alekszej Reznyikov, az „ideiglenesen megszállt területek” élére kinevezett kijevi miniszterelnök – helyettes az Ukrajna 24 TV adásában.
Moszkva reakciója még nem ismert. A donbasszi népköztársaságok véleményére meg Kijev egyébként sem kíváncsi! – úgyhogy…
– A népköztársaságok „meggyőzését” Kijev a maga módszereivel, martalóchadán keresztül folytatja.
Ma reggel öt órakor a donyecki front délvidéki szakaszán Kominternovot, hat órától pedig a Donyeck nyugati agglomerációjában lévő Oktyrjabszkij falut aknavetőzték latorék. Többek között. De ez a két település azért került nevesítésre, mert ezeket a legöblösebb, 120 mm – es aknavetőkkel lőtték.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
„Az Egyesült Államok a jövőben minden, Oroszország területéről induló kibertámadásért Oroszországot teszi majd felelőssé, függetlenül attól, hogy bizonyítható-e a Kreml és az orosz vezetés közvetlen érintettsége azokban.
Joe Biden mindezt telefonon közölte Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akit arról is tájékoztatott, hogy az USA „minden szükséges lépést” megtesz a legutóbbi zsarolóvírusos támadássorozat után…” – írja többek közt a washingtonpost.com
„A Kreml sajtószolgálata szerint a vezetők folytatták az információbiztonságról és a számítógépes bűnözés elleni küzdelemről folytatott párbeszédet, amelyet a genfi találkozón kezdtek meg.
„Az állítólag Oroszország területéről végrehajtott kibertámadások sorozatáról szóló legújabb jelentések kapcsán Vlagyimir Putyin megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy az orosz fél készen áll az információs térben elkövetett bűncselekmények elleni közös fellépésre, az elmúlt hónapban egyetlen kérés sem érkezett ezekről a kérdésekről az Egyesült Államok illetékes minisztériumától. Ugyanakkor, figyelembe véve az e téren jelentkező kihívások mértékét és súlyosságát, Oroszország és az Egyesült Államok közötti kölcsönösségnek állandónak, szakszerűnek és politikamentesnek kell lennie, a megállapodásokba foglalt kormányzati szervek közötti speciális adatcsere -csatornák felhasználásával, kétoldalú jogi mechanizmusok keretében, valamint a nemzetközi jogok rendelkezéseinek betartásával”- írja a Kreml.
Az elnökök egyetértettek abban, hogy érdemi és konstruktív együttműködésre van szükség a kiberbiztonság területén, megfelelő kapcsolattartási protokollok betartásával.
A felek beszéltek még Szíriáról is, és Vlagyimir Putyin részvétét fejezte ki a floridai Surfside – i lakóépület összeomlásának tragikus következményei miatt.”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Elszegényednek a nyugdíjasok: az inflációs nyugdíjemelés mellékhatásait az árrobbanás közepette látjuk igazán
Az infláció az utóbbi három hónapban már meghaladta az 5%-ot, és semmi jele annak, hogy alacsony szintre csökkenjen. Nem véletlen, hogy egyre több nyugdíjas szervezet követeli a nyugdíjemelés mai módszerének megváltoztatását. De mi a baj a mostani rendszerrel?
Inflációs várakozások
A pandémiát követő gazdasági újraindítási tervek miatt megugró kereslet rövid távon is erős inflációs nyomást fejt ki, ennek egy súlyos anomáliáját máris tapasztalhatjuk a magyar építőanyag-árak árrobbanása kapcsán. A gazdasági visszapattanással ismét nő a munkaerő iránti igény, amelynek kielégítését rendkívüli mértékben nehezíti a társadalom demográfiai öregedése és a bevándorlás szinte teljes hiánya, továbbá a járvány elültével lassan újra beinduló demográfiai szivattyú, amely a jól képzett, fiatal magyar munkaerő jelentős hányadát kiszippantja az országból a gazdagabb nyugati államokba. A lassan újra erősödő munkarőhiány miatt a bérek jelentősen emelkedhetnek, amely természetesen további inflációerősítő hatással járhat. Mindezek mellett az elkövetkező években az EU helyreállítási alapjából beömlő pénz is inflációgerjesztő hatású lesz, különösen, ha a jövő évi választásra is tekintettel tovább laza marad a költségvetés (az MNB egyre erőteljesebbnek látszó fellépése ellenére).
NEM VÉLETLEN, HOGY EGYRE TÖBB NYUGDÍJAS SZERVEZET KÖVETELI A NYUGDÍJEMELÉS MAI MÓDSZERÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSÁT.
De miért nem jó, ha csak az inflációhoz kötődik az éves nyugdíjemelés? A magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak rendszeres éves emelése egyrészt csak az előrejelzett éves infláció mértékétől függ, másrészt az emelés egységes százalékos mértékben van meghatározva. Ennek két ártalmas következménye is van.
Az egyik káros következmény, hogy a nyugdíjak relatív vásárlóereje folyamatosan, drámai gyorsasággal leszakad a keresetek vásárlóerejéhez képest. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés kizárólag az infláció mértékéhez igazodik, amelynél sokkal nagyobb mértékű a nemzetgazdasági átlagkereset növekedése.
Ha az infláció növekedési ütemét meghaladja a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, akkor a nyugdíjak inflációs emeléstől függő vásárlóértéke a nemzetgazdasági átlagbér vásárlóértékéhez képest folyamatosan esik, emiatt minden nyugdíjas a relatív elszegényedés csúszdáján siklik egyre lejjebb. Miután az állami nyugdíjrendszernek szinte kizárólagos szerepe van az időskori anyagi ellátás biztosításában Magyarországon, egyértelműen kulcskérdés a kétmilliós nyugdíjas társadalom és a nyugdíjakkal egyező módon emelt ellátásokban részesülő további hatszázezer ember számára a nyugdíjemelés módszere.
AZ ÉRINTETTEK KÖRÉBEN A HIVATALOS INFLÁCIÓSZÁMÍTÁS IS MINDINKÁBB KÉTELYEKET ÉBRESZT, HISZEN AZ ÁLTALUK A BEVÁSÁRLÁSAIK SORÁN ÉRZÉKELT SZUBJEKTÍV INFLÁCIÓ MÉRTÉKE SOKKAL MAGASABB A HIVATALOS NYUGDÍJAS FOGYASZTÓI ÁREMELKEDÉS KIMUTATOTT MÉRTÉKÉNÉL.
Az sem növeli a bizalmat a nyugdíjemelés jelenlegi módszere iránt, hogy a mindenkori költségvetési törvényben előre becsült infláció mértékével kell emelni a nyugdíjakat, miközben a törvényalkotó rendre alulbecsüli a pénzromlás mértékét, ennek következtében a nyugdíjasok úgy érzik, ők hiteleznek az államnak, hiszen a tényleges infláció alapján nekik járó emelés egy részét csak utólag kapják meg. Ezen az állapoton az idei évközi korrekció sem segített, hiszen a 0,6%-os pótlólagos emeléssel is csak 3,6% lett az emelés összesített mértéke, miközben ezt a szintet már most is meghaladja az áremelkedés mértéke. A nyugdíjasok az ennek alapján járó többletet – ha a tényleges adat 3,6% fölött marad az augusztusi mérés szerint is – megint csak novemberben kaphatják meg.
2022-ben ugyanez a huzavona indul, hiszen a jövő évi költségvetési törvény ismét csak 3% inflációt jelez előre. Persze a megnyugtató mértékű januári nyugdíjemelés érdekében a választások előtt a költségvetési törvény inflációs előrejelzése bármikor módosítható.
A másik káros következmény, hogy a nyugdíjas társadalom tagjai is mindinkább elszakadnak egymástól – a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés mértéke ugyanaz a százalék minden nyugdíjösszegre. Ráadásul ezt a szétszakító hatást fölturbózza a 13. havi nyugdíj, hiszen minden érintett a saját havi nyugdíjával egyező összegben kapja a plusz juttatást, felső korlát nélkül.
Az inflációkövető nyugdíjemelés a nyugdíjasok relatív elszegényedéséhez vezet
Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest drámai gyorsasággal leszakad. Szegényedik minden nyugdíjas az aktív keresőkhöz képest.
Egyszerű példán követhető az elkerülhetetlen hatás:
ha minden évben 3%-kal nő a nyugdíj, miközben 10%-kal nő a nettó átlagbér, akkor
100 ezer forintra vetítve az első évben a nyugdíj 103 ezer forintra, a kereset 110 ezer forintra nő,
a második évben a nyugdíj 106.090 forintra, a kereset viszont 121.000 forintra nő.
Az első emelés utáni 7000 forint különbség a második emelés után már a duplájára, 14100 forintra nő, és így tovább – minden évben nyílik az olló.
Hogyan lehet ezt orvosolni? A vegyes indexálás valamely verziójával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér – vagy a nemzetgazdaság (GDP) – növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve.
2010 és 2012 között a GDP legalább 3 százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták volna a nyugellátások növelésébe, de erre sosem került sor a GDP siralmas alakulása miatt. Vagyis a nyugdíjemelésre vonatkozó 2009. évi jogszabály-módosítás az elmaradó 13. havi ellátás pótlásaként bevezette ugyan a költségvetési hiánycél teljesülésétől és a bruttó hazai termék növekedésének mértékétől függő nyugdíjnövelési metódust, ez azonban csak elméleti növelési lehetőség maradt, hiszen a 2008 végén jelentkező gazdasági válság a következő évben a GDP 6,8%-os visszaesését hozta, s a nemzetgazdasági teljesítmény bővülése a 2010–2012-es időszakban is messze elmaradt a várakozásoktól.
Pedig példaértékűen kidolgozták az emelés rendszerét 2010-ben, eszerint a nyugdíjakat
az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni, ha a bruttó hazai termék (GDP) változatlan áron számított növekedésének tárgyévre tervezett mértéke nem éri el a 3 százalékot,
a fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 80 és 20 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni, ha a GDP tárgyévre tervezett mértéke legalább 3 százalék, de nem éri el a 4 százalékot,
a fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 60 és 40 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni, ha a GDP növekedésének tárgyévre tervezett mértéke legalább 4 százalék, de nem éri el az 5 százalékot,
a fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50-50 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben (vagyis a svájci indexálásnak megfelelően) kell emelni, ha a GDP növekedésének tárgyévre tervezett mértéke 5 százalék, vagy azt meghaladó mértékű.
2010 előtt tíz éven át a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. Ez azonban akkor túlságosan drága megoldásnak bizonyult, így átalakították a módszert az említett GDP-függő eljárás szerint, majd áttértek a ma is alkalmazott inflációfüggő emelésre.
Mint látható, a nyugdíjemelés módszere nincs kőbe vésve, a gazdasági helyzet és a politikai alkuk eredményeként alakítható, ami viszont csak akkor örvendetes hír, ha a politikai aktorok a módosítások tervezése vagy elvetése közben mindvégig a nyugdíjasok tényleges érdekeit is szem előtt tartják.
A legszegényebb lesz még szegényebb
Az emelés tekintetében ráadásul egy túlzás nélkül mindinkább életveszélyessé váló
gondot is késedelem nélkül meg kell oldani. A legszegényebb nyugdíjasok megélhetéséről van szó, hiszen 50 ezer forintnál kisebb nyugdíjból él több tízezer nyugdíjas.
Egyébként a nyugdíjas társadalom fele – 1 milliónál kicsivel több ember – havi 130 ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen élni.
A nyugdíjrendszer természetesen elsősorban munkanyugdíj-rendszer, vagyis a nyugdíj összege attól függ, hogy mennyi szolgálati időt szereztünk és mennyi járulékot fizettünk aktív életünk során. Akik azonban erre csak minimális mértékben voltak képesek, a munkanyugdíj elve alapján lassú éhhalálra számíthatnának – itt lép be a nyugdíjrendszer biztosítási elve mellett a másik vezérlő elv, a társadalmi szolidaritás.
Ennek jegyében a kis összegű nyugdíjak emelésére haladéktalanul új módszert kell kidolgozni, és akár a nagyobb összegű nyugdíjban részesülők emelésének csökkentése terhére nagyobb arányú rendszeres nyugdíjemeléssel elviselhető életszínvonalat lehetővé tevő mértékűre növelni a kicsi nyugdíjak vásárlóértékét.
Az osztrákok például emiatt találták ki a sávos emelést, ráadásul az egyes sávokban hol százalékos mértékben, hol meghatározott összegben emelnek. Az osztrák nyugdíjnövelés mértéke a tárgyévi referencia-értéktől, az ennek alapján meghatározott növelési százaléktól vagy euró-összegtől, valamint a nyugdíj összegétől (sávos emelés) függ. A referencia-érték számítását törvény határozza meg, alapjában az előző év augusztusa és a tárgyév júliusa közötti hónapokban mért átlagos fogyasztói árnövekedés mértékétől függ. A referencia-értékre alapozva legkésőbb minden év november 30-áig rendeletben határozzák meg a nyugdíjemelés százalékos vagy euró-összegben megadott, sávhatároktól függő mértékét.
2021-ben a referencia-érték 1,015 volt (a 2019. augusztus – 2020. július között mért 1,5% inflációnak megfelelően), a nyugdíjakat pedig a következő módon emelték:
3,5 százalékkal, ha a nyugdíj összege nem haladta meg az 1000 eurót,
1000 eurótól 1400 euróig terjedő nyugdíjösszeg esetén 3,5 százaléktól 1,5 százalékig lineárisan csökkenő mértékben,
1400 eurótól 2333 euróig terjedő nyugdíjösszeg esetében 1,5 százalékkal,
2333 eurónál nagyobb összegű nyugdíjak esetében 35 euróval.
Hasonló módszer alkalmazásával a magyar emelés is méltányosabb lehetne.
Szétszakad a nyugdíjas társadalom
A boltban vagy a piacon a nyugdíjas nem a költségvetési törvényben előrejelzett pénzromlás mértékét érzékeli – amitől a rendszeres nyugdíjemelés januári mértéke függ, ami 2020-ban a novemberi visszamenőleges kompenzációval együtt 4% volt, míg 2021-ben az évközi kiegészítő emeléssel együtt is csak 3,6% eddig, ráadásul a 2022. évi költségvetési törvényben jövő januárban csak 3% előrejelzés szerepel -, hanem például a hús, zöldsé- és gyümölcsárakban bekövetkezett árrobbanást.
Nem is beszélve arról, hogy a nyugdíjemelés egységes százalékos mértéke tovább növeli a különbséget a szegényebb és gazdagabb nyugdíjasok között, hiszen a 100 ezer forintos nyugdíj után ugyanúgy 3% lesz a 2022. januári emelés, mint az 1 millió forintos nyugdíj után: az egyik nyugdíjas így 3 ezer forintot, a másik 30 ezer forintot kap havi emelés címén, vagyis a jövedelem az egyik esetben éves szinten 36 ezer forinttal, a másik esetben 360 ezer forinttal emelkedik.
AZ EURÓPAI NYUGDÍJRENDSZEREK JELLEMZŐEN NEM ENGEDNEK MEG ILYEN DÖBBENETES ELTÉRÉST A NYUGDÍJAK VÁSÁRLÓÉRTÉKÉNEK KARBANTARTÁSA KAPCSÁN, VAGYIS VALAMILYEN MÓDON SZOLIDARITÁSI ÚJRAELOSZTÁSI ELEMEKET TARTALMAZNAK.
A lopakodó „svájci”
A 13. havi nyugdíj visszaépítésének folyamata jelentősen javít is a nyugdíjasok helyzetén. Ha a lépésenként visszaépülő 13. havi nyugdíj hatását éves tükörben nézzük, vagyis az adott évi plusz juttatást az adott évi nyugdíj 12 havi összegéhez viszonyítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag visszaépül a vegyes indexálás révén történő nyugdíjemelés, hiszen minden heti plusz nyugdíj hatása olyan, mintha 2 százalékponttal emelné éves szinten a nyugdíjakat. 2024-től így minden évben az akkor esedékes inflációs emelésen felül további 8% emeléssel egyenértékű a 13. havi nyugdíj.
Tekintve azonban, hogy a 13. nyugdíj visszaépítése az idei 77 milliárd forint után 2022-ben már 160 milliárd forintba, 2023-ban valószínűleg 240 milliárd forintba, 2024-től pedig minden évben 320-330 milliárd forintba kerül majd (vagyis véletlenül pontosan annyiba, amennyit évente a nők kedvezményes nyugdíjára kell fordítani), a nyugdíjkassza finanszírozása rendkívüli kihívásokkal nézhet szembe már az elkövetkező években is. Így fennáll a kockázata annak, hogy elődjéhez hasonlóan ez a 13. havi nyugdíj is áldozatul eshet a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáért zajló szakadatlan küzdelemben.
Elemzők: még nagyobb lehet az infláció Döbrögisztánban, mint most
Júniusban az infláció 5,3%-ra ugrott váratlanul, miközben az előzetes elemzői konszenzus 4,9%-ot vetített előre a májusi 5,1%-os adatot követően a KSH tegnapi közlése szerint. A Raiffeisen Bank elemzői mai értékelésükben azt emelik ki, hogy az MNB-nek legalább 30 bázisponttal kell emelnie a kamatot. Úgy vélik, hogy novemberben még magasabb lehet az infláció, mint most.
Az év első hat hónapjának kumulált inflációja a KSH számai alapján az összes háztartást figyelembevéve 4,2, a nyugdíjas háztartások körében pedig 3,8% volt. Az MNB legutóbbi prognózisa idénre 4,1%-os inflációt vetít előre. A piac ennél magasabb, 4,5% hoz közelebbi adatot vár. Jövőre a szabályozó és az elemzők is ismét sávon belüli inflációval számolnak, a túllövés lefékezésére tett jegybanki ígéretek árazása azonban most még rendkívül hektikus – vélik a Raiffeisen Bank szakemberei.
Várakozásuk szerint a nyárból hátralevő hónapokra vonatkozóan kevéssel 5% alatti adatokról szól, amelyek szeptembertől ismét magasabbra kerülhetnek, novemberben pedig akár az 5,7%-ot is elérheti a főindex. 2021 egészére 4,7%-os inflációt várnak, 2022-re vonatkozóan pedig 3,8%-ost. „A kockázatok egyértelműen felfelé mutatnak, és nem is feltétlenül az egyszeri tényezőkből fakadnak, sokkal inkább abból, hogy a gyengébb forint átgyűrűző hatása a tartós fogyasztási cikkek árát tartósan tovább drágítja (pláne, ha az EUR/HUF az elmúlt hetek szintjénél feljebb kerül végül nyugvópontra), miközben azokra már eleve felfelé ható nyomást gyakorol a termelési láncok akadozása globális szinten” – vélekedik a Raiffeisen.
A mögöttes folyamatok mindeközben fokozatos konszolidációnak indulhatnak: a maginfláció alapforgatókönyvük szerint a mostani 3,8%-os csúcsról fokozatosan mérséklődik majd az elkövetkezendő időszakban, idén átlag 3,4%-os, jövőre pedig 3%-os lehet. „A fenti várakozások mentén véleményük szerint az MNB számára fontos lehet az EUR/HUF árfolyamának 350 körüli stabilizálása, amelyhez most már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem félnek valóban komolyabb kamatemelési ciklust folytatni. A piac most már legalább 30 bázispontos további szigorítást vetít előre július végére” – írják az elemzők, akik szerint a határidős kamatláb-megállapodások és az FX-swap piaci várakozások még ennél is erőteljesebbek. Ha az MNB kisebbet emel, akkor az biztosan gyengébb forintot eredményez. EUR/HUF árfolyamának alakulása (portfolio)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…De mi a baj a mostani rendszerrel?…”
-Hát csak annyi, hogy VAN ÉS LÉTEZIK! És itt már alapvetően nem a nyugdíjrendszerről van szó csupán, hanem az annak IS megágyazó politikai, társadalmi, gazdasági RENDSZERREL VAN ALAPVETŐ ÉS MEGHATÁROZÓ PROBLÉMA!
Amely RENDSZERBEN HELYÉNVALÓ az ország gazdaságának és vagyonának nyíltszíni széjjellopása, népének jövőtlenségbe és gyarmati sorba taszítása MELLETT – többek között – min. HÁROMEZER MILLIÁRD FORINTNYI (!) MANYUP – VAGYON IS SIMÁN ELLOPHATÓ!
A szocialista mezőgazdaság helye és szerepe a népgazdaságban. A szocialista mezőgazdasági rendszer a termelőeszközök állami tulajdonán (köztulajdonán) és szövetkezeti-kolhoztulajdonán alapul, s a kolhozokat, a gép- és traktorállomásokat és a szovhozokat foglalja magában.
A szocialista mezőgazdaságra fontos szerep hárul annak a fő feladatnak a megoldásában, amelynek a szocialista termelés alá van rendelve: az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosításában. A szocialista mezőgazdaság a lakosság táplálkozási cikkekkel való ellátásának élelmiszerbázisa és a közszükségleti cikkeket gyártó könnyű– és élelmiszeriparnyersanyagbázisa.
Az ipar a mezőgazdaság tekintetében vezető szerepet tölt be, a mezőgazdaság pedig nyersanyaggal és élelmiszerrel látja el az ipart. „A szocialista társadalom az ipari és mezőgazdasági dolgozók termelési és fogyasztási társulása. Ha ebben a társulásban az ipar nincsen összeegyeztetve a mezőgazdasággal, amely a nyersanyagot és az élelmiszert adja, és az ipar készítményeit felszívja, ha tehát az ipar és a mezőgazdaság nem alkot egységes népgazdasági egészet, akkor ebből nem lesz semmiféle szocializmus”.: Sztálin. Kérdések és feleletek. Lásd Sztálin Művei. 7. köt. Szikra 1951. 212. old.*
A messzemenően gépesített nagyüzemi mezőgazdaság óriási mértékben függ az ipartól, amely a traktorokat, kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket, a hozzájuk való pótalkatrészeket, az üzemanyagot, a műtrágyát, a mezőgazdasági kártevők elleni harchoz szükséges vegyszereket stb. előállítja. A szocialista mezőgazdaság szakadatlan fejlődése csak akkor biztosítható, ha gyorsan növekszik a szocialista ipar által a mezőgazdaságnak szállított termelőeszközök termelése.
Ugyanakkor az ipar és más népgazdasági ágak fejlődése a mezőgazdasági termelés szakadatlan, gyors növekedésétől függ. A nép jólétének fokozódása, a városi lakosság számának gyarapodása megköveteli a gabona, hús, tej, burgonya, zöldségfélék és egyéb mezőgazdasági termékek termelésének növelését. Az iparcikkek termelésének bővítése csak abban az esetben lehetséges, ha a mezőgazdaság egyre több nyersanyagot: gyapotot, lent, gyapjút, cukorrépát, olajosmagvú növényeket stb. termel a könnyűipar különböző ágai, köztük az élelmiszeripar számara.
A szocialista mezőgazdasági rendszer biztosítja a mezőgazdasági termelés hozamának és árutermelésének szüntelen növekedését. A szocialista mezőgazdaságban a munka termelékenysége háromszor olyan magas, mint a forradalom előtti mezőgazdaságban volt, ami a kolhoz- és szovhoztermelés nagy előnyeiről tanúskodik.
A mezőgazdaság árutermelése 1926—1927-től 1952—1953-ig a következőképpen növekedett: gabonafélék — 10,3 millió tonnáról 40.4 millió tonnára, burgonya — 3 millió tonnáról 12,5 millió tonnára, hús (élősúlyban) — 2,4 millió tonnáról 5 millió tonnára, tej — 4,3 millió tonnáról 13,2 millió tonnára. Nagy sikerek születtek a gyapot, a cukorrépa és egyes más ipari növények termelése terén.
A Szovjetunió mezőgazdasági termelésének eddigi színvonala még nem elégíti ki a lakosság állandóan növekvő élelmiszerszükségletét és a könnyűipar egyre nagyobb mezőgazdasági nyersanyag-szükségletét. Ez a színvonal nincs összhangban a mezőgazdaságnak a gépesítés terén elért magas fokával és a szocialista mezőgazdasági rendszerben rejlő lehetőségekkel.
A Kommunista Párt és a szovjet állam következetesen érvényesítette a nehézipar nagyarányú fejlesztésének irányvonalát, mert a nehézipar fejlesztése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a népgazdaság minden ága sikeresen fejlődjön. Ennek az elsőrendű népgazdasági feladatnak a megoldására fordította az eszközök zömét, ide irányította a legjobb kádereket. Ugyanakkor nem volt lehetőség a nehézipar és a mezőgazdaság egyidejű gyors fejlődési ütemének biztosítására. Ennek következtében bizonyos aránytalanság keletkezett az ipar és a mezőgazdaság között. A mezőgazdaság fejlődése elmaradt az ipar fejlődése mögött. Különösen erősen elmaradt a gabonatermelés, az állattenyésztés, a burgonya- és zöldségtermelés.
A nehézipar fejlesztésében elért nagy sikerek lehetővé tették a Kommunista Párt és a szovjet kormány számára, hogy 1953—1954-ben hozzálássanak a mezőgazdasági termelés minden ágának rohamos fellendítését szolgáló átfogó program végrehajtásához.
A jelenlegi szakaszban a leglényegesebb és legfontosabb népgazdasági feladat az, hogy ugyanakkor, amikor továbbra is minden módon fejlesztjük a nehézipart, elérjük a mezőgazdaság valamennyi ágának rohamos fellendülését, és két-három esztendő alatt erősen növeljük országunk egész lakosságának élelmiszerellátását, s egyszersmind az egész kolhozparasztság számára biztosítsuk az anyagi jólét magasabb színvonalát”.: Hruscsov. A Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről. Beszámoló az SZKP KB plénumán. 1953 szeptember 3-án. Szikra 1953. 3—4. old.*
A lakosság különféle élelmiszerekben mutatkozó szükségleteinek fedezése és a könnyűipar különböző ágainak nagyarányú fejlesztése érdekében nem csupán az egész mezőgazdasági termelés gyors növelésére, hanem egyszersmind összetételének megjavítására (az állattenyésztés, az értékes növényfajták stb. arányának növelésére) is szükség van.
Ezzel kapcsolatban különösen nagy jelentősége van a gabonatermelés növelésének. A gabonatermelés az egész mezőgazdasági termelés alapja. Az állattenyésztés problémájának a legrövidebb időn belüli megoldása céljából az egész állatállományt el kell látni szemestakarmánnyal: kukoricával, árpával és zabbal. A gyapot, len, cukorrépa, napraforgó és egyéb ipari növények termelésének növelése megköveteli az e növények termesztésével foglalkozó emberek kenyérgabona-ellátásának biztosítását. Így tehát egy vagy más formában a mezőgazdaság valamennyi ágának fejlődése a gabonatermelés fellendülésétől függ.
A mezőgazdasági termelés magas színvonalának elérése feltételezi a közfogyasztás növelésében óriási szerepet játszó állattenyésztés sokoldalú fejlődését. Minél jobban él a nép, annál nagyobb helyet foglal el a fogyasztásban a hús, a zsír, a tej és mindenféle tejtermék. Ezért az állattenyésztés minél gyorsabb fellendítésének életbevágó jelentősége van a fogyasztás összetételének megjavítása szempontjából. Az állattenyésztési probléma megoldásának fő útja változatlanul a társadalmasított kolhoz- és szovhoz-állattenyésztés fellendítése: szilárd takarmánybázis létesítése, jó istállók, ólak stb. építése az állatok számára, az állattenyésztéssel összefüggő munkák messzemenő gépesítése, az állatállomány megjavítása, nagyhozamú új igás- és haszonállat-fajták kitenyésztése, s ezen az alapon az állatállomány gyarapítása, hozamának egyidejű erős emelése.
A lakosság élelmiszerszükségletének minél sokoldalúbb kielégítése és a táplálkozás összetételének megjavítása a mezőgazdaság valamennyi többi ágának: a burgonyatermesztésnek, a zöldségfélék termelésének, a kertészetnek, a szőlészetnek stb. továbbfejlesztését is megköveteli. A szocialista mezőgazdaság nagy és még korántsem kihasznált lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy rövid időn belül meg lehessen teremteni az országban a mezőgazdasági termékek bőségét.
A mezőgazdasági termelés valamennyi ágának fellendítéséhez szükséges egyik igen fontos feltétel a földnek mint a mezőgazdaság fő termelőeszközének lehető legteljesebb és legsokoldalúbb felhasználása. A földmagántulajdon uralma idején a paraszt éveken át gyűjti a pénzt és adósságba veri magát, hogy egy talpalatnyi földet vásárolhasson. A nacionalizált földön létesült kolhozoknak és szovhozoknak nincs szükségük arra, hogy föld vásárlására és bérlésére improduktív kiadásokat eszközöljenek. A kolhozoknak ingyenes és örökös használatra van átadva a használatukban levő föld. Ezzel a földdel a kolhozok valójában úgy rendelkeznek, mint a saját tulajdonukkal, csupán azzal a korlátozással, hogy nem adhatják el, és nem adhatják bérbe. A föld társadalmi tulajdona fontos tényező a mezőgazdasági termékek termelésének olcsóbbodása és a szovjet parasztság anyagi helyzetének állandó javulása szempontjából.
A forradalom előtti Oroszországban a szegény- és középparasztoknak körülbelül 135 millió hektár termőföldjük volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a kolhozrendszer győzelme következtében már 1937-ben több mint 370 millió hektár termőföld volt a kolhozparasztság használatában, vagyis majdnem háromszor annyi, mint azelőtt. Jelenleg, az Ukrán SZSZK és a Belorusz SZSZK kolhozait, a Moldva SZSZK nyugati területeinek kolhozait, továbbá a balti szovjet köztársaságok kolhozait is számításba véve, a kolhozparasztság használatában 397 millió hektár termőföld van, ez erdők és az eddig művelés alá nem vett földek számításba vételével pedig összesen 578 millió hektár föld van a kolhozok örökös használatában. Ezenkívül a kolhozok tartós és ingyenes használatra 180 millió hektárt kaptak az állami föld- és erdőalapból, amiből 66 millió hektár a termőföld.
A szovhozok használatában körülbelül 70 millió hektár, a vállalatok és intézmények melléküzemágainak és más igénylőknek a használatában pedig több mint 19 millió hektár termőföld van.
A kolhozoknak és a szovhozoknak óriási kihasználatlan tartalékaik vannak termékeny szűz- és parlagföldekből. E földek hasznosítása lehetővé teszi a mezőgazdasági termékek termelésének a legrövidebb időn belüli jelentős növelését.
Az a körülmény, hogy népgazdasági szükségességgé vált a gabonatermelésnek és más mezőgazdasági termékek termelésének növelése, hatalmas, az egész országra kiterjedő munkálatok végrehajtását követelte az ország rendelkezésére álló föld lehető legteljesebb hasznosítása érdekében. Az SZKP Központi Bizottságának 1954 február-márciusi teljes ülésén „A Szovjetunió gabonatermelésének további növeléséről s a szűz- és parlagföldek hasznosításáról” hozott határozat, s a Kommunista Párt és a szovjet kormány ezt követően hozott határozatai alapján nagyszabású programot fogadtak el a főképpen az ország keleti vidékein levő szűz- és parlagföldek hasznosítására, amelynek értelmében 1956-ban a kalászosok és más szántóföldi növények vetésterületének az újonnan művelés alá vett földeken el kell érnie a 28—30 millió hektárt. Ennek az országos feladatnak sikeres végrehajtása lehetővé tette, hogy a kolhozok és a szovhozok már 1954-ben mintegy 15 millió hektár igen termékeny szűz- és parlagföldet hasznosítsanak.
A kolhozok és szovhozok egy tömbben levő nagy kiterjedésű földjei lehetővé teszik, hogy a lehető legtermelékenyebben használják fel a traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági nagygépeket, helyes vetésforgókat vezessenek be, gondoskodjanak az ennek megfelelő táblásításról, öntöző- és lecsapoló csatornákat létesítsenek, erdőket telepítsenek és így tovább. Marx megállapítása szerint a föld állandóan javul, ha helyesen bánnak vele. A szocialista rend minden lehetőséget megad a talaj termőképességének állandó növelését és a mezőgazdasági termelés lehető legmagasabb hozamát biztosító ésszerű mezőgazdasági rendszer létrehozására.
Az ésszerű mezőgazdasági rendszer feltételezi a mezőgazdaság belterjességét. A mezőgazdaság belterjességének fokozása azt jelenti, hogy egy bizonyos földterületen pótlólagos termelőeszköz-befektetéseket eszközölnek, és megjavítják a gazdálkodás módszereit, még pedig azért, hogy minden egyes hektár megművelt földről a lehető legtöbb terményt takarítsák be. A belterjesség fokozása feltételezi műtrágya és szerves trágyák alkalmazását, nagyhozamú állatfajták kitenyésztését, az agronómiai és zootechnikai tudomány legújabb vívmányainak alkalmazását a termelésben stb. A mezőgazdasági termékek bőségének megteremtése megköveteli valamennyi szántóföldi növény terméshozamának messzemenő emelését, az állatállomány növelését, hozamának egyidejű emelésével. Ez a szocialista mezőgazdaság fejlődésének fő vonala.
A szántóföldi növények terméshozamának emelése csak az agrotechnikai műveletek olyan összefüggő rendszerének alkalmazása útján lehetséges, amely figyelembe veszi az egyes növények termesztésének feltételeit és követelményeit, az ország minden egyes övezetének talaj- és éghajlati sajátosságait. Egy és ugyanazon agrotechnikai módszerek sablonos, minden vidékre kiterjedő alkalmazása csak akadályozhatja a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését.
Az SZKP Központi Bizottságának 1954 február-márciusi teljes ülése elítélte a füves vetésforgónak a tervezés gyakorlatában megengedett sablonos, az ország egyes vidékeinek sajátosságait figyelmen kívül hagyó általános alkalmazását, aminek az lett a következménye, hogy csökkent a gabona vetésterülete, gabona helyett évelő fűféléket vetettek, amelyek az aszályos és csapadékszegény vidékeken alacsony termést hoznak. Ez a tervezési gyakorlat sokat ártott az ország gabonatermelésének, és meggyengítette az állattenyésztés takarmánybázisát. A helyes vetésforgók bevezetése feltételezi a lehető legnagyobb mennyiségű termény betakarítását egy bizonyos területegységről. Ez megköveteli, hogy a fő növényfajták számára a legjobb előveteményt biztosítsák (például a len számára a lóherét, a gyapot számára a lucernát stb.), s olyan növényeket és fajtákat válasszanak ki, amelyek az illető körzet viszonyai között a legnagyobb termést hozzák.
A szocialista mezőgazdasági üzemek munkájának eredményét illetően a legfontosabb gazdasági mutató az, hogy a mezőgazdasági terület — szántó, rét, legelő minden 100 hektárjáról az egy termékegységre fordított lehető legkisebb munkával a lehető legnagyobb mennyiségű, terményt takarítják be. Ez megköveteli a soküzemágú gazdaság kifejlesztését, figyelembe véve az ország egyes vidékeinek gazdasági és természeti viszonyait. A szocialista mezőgazdaság tervezésének alapja az, hogy a különféle mezőgazdasági termékekből hektáronként a lehető legnagyobb mennyiséget kell betakarítani.
A mezőgazdaság fejlődése terén előrehaladást jelent az ország területeinek és kerületeinek kultúrák és termelési ágak szerinti specializálása. A specializálás feltételezi, először, az egyes területek és kerületek konkrét viszonyainak egy meghatározott, s a társadalom részére szükséges termék (például a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban a gyapot) tervszerű termelésére való lehető legteljesebb kihasználását, másodszor, a gazdaság fő üzemágának és melléküzemágainak, mindenekelőtt pedig a földművelésnek és az állattenyésztésnek, a kalászosok, az ipari növények, a takarmánynövények és a zöldségfélék termesztésének helyes összekapcsolását. Az egyes területek és kerületek kultúrák és termelési ágak szerinti specializálásának biztosítania kell a lakosság bőséges ellátását a legkedvezőbb körülmények között, vagyis termékegységenként a legkisebb termelőeszköz- és munkaráfordítással termelt különféle kiváló minőségű termékekkel.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– Pecserszki Szent Antal (983–1073) szerzetes emléknapja; ő és társa, Szent Teodóz alapították meg a kijevi Pecserszka Lavra kolostort
– Norvégiai Szent Olaf (II. Olaf, 995–1030) norvég király, vértanú emléknapja
– Dániai Szent Knut (IV. Knut, 1043–1086) dán király, vértanú emléknapja
– Svéd Szent Erik (IX. Erik, 1120 k.–1160) svéd király, vértanú emléknapja
a damaszkuszi boldog vértanúk napja (az 1860 júliusában Libanonban és Szíriában lezajlott keresztényirtásra emlékezve)
– Bahamai Köztársaság – nemzeti ünnepe – a függetlenség napja 1973 óta
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A HVG és a hvg360.hu az elmúlt hetekben több cikkben, illetve egy közel félórás dokumentumfilmben mutatta be az Orbán-család hatvanpusztai építkezéseit, egy uradalom kialakulását. Közben mind több új információ fut be a szerkesztőségbe az olcsónak semmiképpen sem tűnő fejlesztésekről, és kiderült az is, miként reagált oknyomozásunkra a kormány. Ezekkel frissítettük a hvg360.hu e cikkből is elérhető dokumentumfilmjét, amelyből most egy hosszabb előzetest mutatunk a hvg.hu olvasóinak.
A választási kampány előtt minden csillogni-villogni fog az Orbán család hatvanpusztai birtokán. Ezt az építkezésre „rálátó” helyiektől lehet tudni, mert hivatalosan minden titok, ami a beruházással történik.
A nevezetes, egykor Habsburg-majorság tanulmányozására újságírói eszközként maradnak a képek, a korábbi drónvideók, műholdfelvételek és hozzáférhető dokumentumok, illetve a háttérbeszélgetéseken felszedett információk. Ezekhez társul azoknak a friss és exkluzív videóknak a kiértékelése, amelyek kisrepülőkből készültek az elmúlt hónapokban.
A HVG és a hvg360 újságíróinak oknyomozó munkája nyomán elkészült írások, illetve a dokumentumfilm megjelenése óta többen kerestek meg minket új információkkal, és megtudtuk azt is, mit szól mindehhez a kormány. Ezekkel az új elemekkel bővült a cikkünkből is elérhető, közel félórás videó. Ennek összefoglaló előzetesét most a hvg.hu olvasói is láthatják.
A teljes dokumentumfilmet az alábbi linken elérhető cikkben találja:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Csak két idézet: „…MERT EZT KÍVÁNTAM VALA…”
-És lőne! A kívánság teljesül!
A másik idézet: „Kétszáz évvel ezelőtt a (hely) a juhtenyésztés központja volt.”
-Mostanság a Döbrögi – klán AZ EGÉSZ VAJDASÁG BIRKATENYÉSZETÉNEK KÖZPONTJÁVÁ varázsolja.
Mert a vajda ezt így akará!
A bárányok hallgatnak! A BIRKÁK pedig – menetbe szervezve -boldogan bégetnek!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
