A Németországi Kommunista Párt perspektíváiról és a bolsevizálásáról

Beszélgetés Herzoggal, a Németországi Kommunista Párt tagjával

1. kérdés (Herzog). Olyanoknak látja-e Ön a németországi demokratikus-kapitalista köztársaság politikai és gazdasági viszonyait, hogy a munkásosztálynak a többé-kevésbé közeli jövőben a hatalomért kell majd harcolnia?

Válasz (Sztálin). Nehéz volna teljesen határozott választ adni erre a kérdésre, ha határidőről, nem pedig tendenciáról van szó. Felesleges bizonyítanunk, hogy a mai helyzet lényegesen különbözik az 1923-as helyzettől mind a nemzetközi, mind a belpolitikai viszonyok tekintetében. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a helyzet a legközelebbi jövőben hirtelen megváltozhat a forradalom javára, minthogy lehetséges, hogy a külső viszonyokban komoly változások állnak be. A nemzetközi helyzet ingatagsága a biztosítéka annak, hogy ez a feltevés nagyon valószínűvé válhat.

2. kérdés. Az adott gazdasági helyzetet és az adott erőviszonyokat tekintetbe véve szükség lesz-e nálunk huzamosabb előkészítő időszakra ahhoz, hogy meghódítsuk a proletariátus többségét (ezt a követelményt Lenin a politikai hatalom meghódítása előtt megoldandó igen fontos feladatként tűzte ki minden ország kommunista pártja elé)?

Válasz. Ami a gazdasági helyzetet illeti, csak a rendelkezésemre álló általános adatok alapján mondhatok véleményt. Azt hiszem, a Dawes-tervnek már vannak bizonyos eredményei, amelyek a helyzet viszonylagos megszilárdulására vezettek. Az amerikai tőke behatolása a német iparba, a valuta stabilizálása, a német ipar több döntő ágában bekövetkezett javulás — ami korántsem jelenti a német gazdasági élet teljes gyógyulását —, végül, a munkásosztály anyagi helyzetének némi javulása — mindennek arra kellett vezetnie, hogy a németországi burzsoázia helyzete bizonyos mértékben megszilárdult. Ez, hogy úgy mondjam, a Dawes-terv „pozitív” oldala.

De a Dawes-tervnek „negatív” oldalai is vannak, amelyek bizonyos idő múlva elkerülhetetlenül éreztetni fogják hatásukat és amelyek feltétlenül semmivé teszik a terv „pozitív” eredményeit. Kétségtelen, hogy a Dawes-terv a tőke kettős — belső és külső — présébe szorítja a német proletariátust. A német ipar kibővülése és a német ipar külső piacainak szűkülése közötti ellentét, az az aránytalanság, mely az Antant túlzott követelései és a német nemzetgazdaságnak korlátozott teljesítési lehetőségei között fennáll — mindennek, minthogy elkerülhetetlenül rontja a proletariátus, a kisparasztok, az alkalmazottak és az értelmiségiek helyzetét —, robbanásra, a proletariátusnak a hatalom birtokbavételéért vívott közvetlen harcára kell vezetnie.

De ezt a körülményt nem szabad a német forradalom egyetlen kedvező előfeltételének tekinteni. E forradalom győzelméhez ezen kívül még az szükséges, hogy a kommunista párt a munkásosztály többségét képviselje, hogy döntő erővé váljon a munkásosztályban. Szükséges, hogy a szociáldemokráciát leleplezzék és szétzúzzák, hogy a munkásosztályban egy elenyésző kisebbség szerepére szorítsák. Enélkül gondolni sem lehet a proletariátus diktatúrájára. Hogy a munkások győzhessenek, egy akaratnak kell lelkesítenie, egy pártnak kell vezetnie őket, olyan pártnak, amely a munkásosztály többségének kétségtelen bizalmát bírja. Ha a munkásosztályon belül két egyenlő erejű egymással versengő párt van, akkor még kedvező külső feltételek esetén sem lehetséges tartós győzelem. Éppen Lenin volt az, aki az Októberi Forradalom előtti időben ezt, mint a proletariátus győzelmének legszükségesebb feltételét, a legnyomatékosabban hangoztatta.

A forradalom szempontjából legkedvezőbb helyzetnek azt a helyzetet lehetne tekinteni, amikor a németországi belső válság és a kommunista párt erejének döntő megnövekedése egybeesne Németország külső ellenségeinek táborában keletkező komoly bonyodalmakkal.

Azt hiszem, hogy az utóbbi körülmény hiányának korántsem utolsó sorban volt hátrányos kihatása az 1923-as forradalmi időszakban.

3. kérdés. Ön azt mondotta, hogy a Német- országi Kommunista Pártnak meg kell nyernie a munkások többségét. Erre mindeddig nagyon kevés figyelmet fordítottunk. Az Ön véleménye szerint mit kell tennünk, hogy a Németországi Kommunista Pártot olyan tetterős párttá tegyük, melynek toborzó ereje egyre jobban nő?

Válasz. Egyes elvtársak azt gondolják, hogy a pártot megerősíteni és bolsevizálni annyit jelent, mint kisöpörni a pártból minden másgondolkodásút. Ez persze nem helyes. A szociáldemokráciát csak a munkásosztály konkrét szükségleteiért folyó mindennapos harc folyamán lehet leleplezni és csak így lehet a szociáldemokráciát a munkásosztályban egy elenyésző kisebbség szerepére szorítani. A szociáldemokráciát nem elvont távoli kérdésekkel kapcsolatban kell kipellengérezni, hanem a munkásosztály anyagi és politikai helyzete megjavításáért vívott mindennapos harccal kapcsolatban, amelyben a munkabér, a munkanap, a lakásviszonyok, a munkásbiztosítás, az adó, a munkanélküliség, a drágaság kérdésének és más kérdéseknek felettébb komoly, ha ugyan nem döntő szerepet kell játszaniok. E kérdések kapcsán nap mint nap ütni a szociáldemokratákat, leleplezni árulásukat — ez a feladat.

De ezt a feladatot nem valósítanák meg teljesen, ha a mindennapos gyakorlati kérdéseket nem kapcsolnák egybe Németország nemzetközi és belpolitikai helyzetének döntő kérdéseivel és ha ezt a mindennapos munkát a párt egész tevékenységében nem világítanák meg a forradalom és a hatalomnak a proletariátus által való meghódítása szempontjából.

De ilyen politikát csak az a párt tud folytatni, amelynek élén olyan vezető káderek állnak, akik eléggé tapasztaltak ahhoz, hogy a szociáldemokrácia mindenféle baklövését felhasználják pártjuk megerősítésére, és akik elméletileg eléggé képzettek ahhoz, hogy részletsikerek miatt ne veszítsék szem elől a forradalmi fejlődés perspektíváit.

Főként ez a magyarázata annak, hogy a kommunista pártok, köztük a német kommunista párt, vezető kádereinek kérdése a bolsevizálás egyik lényeges kérdése.

A bolsevizálás végrehajtásához meg kell teremteni legalább néhány alapvető feltételt, amelyek nélkül teljesen lehetetlen a kommunista pártok bolsevizálása.

1) Szükséges, hogy a párt ne a parlamenti választási gépezet függelékének tekintse magát, ahogy ezt lényegében a szociáldemokrácia teszi, sem pedig a szakszervezetek ingyenes mellékletének, ahogy ezt néha egyes anarcho-szindikalista elemek hangoztatják, hanem a proletariátus osztályalapon való egyesülése legmagasabb formájának, amely arra hivatott, hogy a szakszervezetektől a parlamenti frakcióig a proletariátus valamennyi többi szervezeti formáját vezesse.

2) Szükséges, hogy a párt, és különösen vezető elemei, teljesen elsajátítsák a marxizmus forradalmi elméletét, amely elválaszthatatlan kapcsolatban van a forradalmi gyakorlattal.

3) Szükséges, hogy a párt ne betanult formulák és történelmi párhuzamok alapján dolgozza ki jelszavait és utasításait, hanem a forradalmi mozgalom konkrét belső és nemzetközi körülményeinek gondos elemzése alapján, feltétlenül figyelembe véve valamennyi ország forradalmi tapasztalatait.

4) Szükséges, hogy a párt a tömegek forradalmi harcának tüzében ellenőrizze e jelszavak és utasítások helyességét.

5) Szükséges, hogy a párt egész munkáját — különösen ha a szociáldemokrata hagyományokat még nem küzdötték le benne — új, forradalmi módon átépítsék azzal a céllal, hogy a párt minden egyes lépése és minden egyes akciója természetszerűen a tömegek forradalmasítására, a munkásosztály széles tömegeinek a forradalom szellemében való előkészítésére és nevelésére vezessen.

6) Szükséges, hogy a párt egyesíteni tudja munkájában a legmagasabb színvonalú elvhűséget (nem tévesztendő össze a szektássággal!) a tömegekkel való legszorosabb kapcsolattal és érintkezéssel (nem tévesztendő össze a tömeg mögötti kullogással!), mert különben a párt képtelen nemcsak arra, hogy a tömegeket tanítsa, de arra is, hogy tanuljon a tömegektől, nemcsak arra, hogy a tömegeket vezesse és a párt színvonalára emelje, de arra is, hogy felfigyeljen a tömegek hangjára és felismerje legfájóbb bajaikat.

7) Szükséges, hogy a párt egyesíteni tudja munkájában az engesztelhetetlen forradalmiságot (nem tévesztendő össze a forradalmi kalandorsággal!) a lehető legnagyobb rugalmassággal és manőverező képességgel (nem tévesztendő össze az elvtelen alkalmazkodással !), mert különben lehetetlen, hogy a párt elsajátítsa az összes harci és szervezeti formákat, hogy egybekapcsolja a proletariátus mindennapos érdekeit a proletárforradalom legfontosabb érdekeivel, s hogy munkájában összehangolja a legális harcot az illegális harccal.

8) Szükséges, hogy a párt ne takargassa hibáit, hogy ne féljen a bírálattól, hogy saját hibáin tudja tökéletesíteni és nevelni kádereit.

9) Szükséges, hogy a párt a legfőbb vezetőcsoportba ki tudja válogatni az élenjáró harcosok legjobb elemeit, akik eléggé odaadóak ahhoz, hogy a forradalmi proletariátus törekvéseinek igazi kifejezői legyenek, és eléggé tapasztaltak ahhoz, hogy a proletárforradalom igazi vezéreivé váljanak, akik a leninizmus taktikáját és stratégiáját alkalmazni tudják.

10) Szükséges, hogy a párt rendszeresen javítsa szervezeteinek szociális összetételét és megtisztítsa magát a bomlasztó opportunista elemektől, azt a célt tartva szem előtt, hogy elérje a lehető legnagyobb egyöntetűséget.

11) Szükséges, hogy a párt proletár vasfegyelmet teremtsen, amelynek alapja: az eszmei egybeforrás, a mozgalmi célok világossága, a gyakorlati tevékenység egysége és a széles párttömegeknek a párt feladataihoz való tudatos viszonya.

12) Szükséges, hogy a párt rendszeresen ellenőrizze saját határozatainak és utasításainak végrehajtását, mert enélkül az utóbbiak üres ígéretekké válhatnak, amelyek csak alááshatják a széles proletártömegeknek a párt iránti bizalmát.

Az ilyen és ezekhez hasonló feltételek nélkül a bolsevizálás üres szólam.

4. kérdés. Ön azt mondotta: ahhoz, hogy a Németországi Kommunista Párt a hatalmat kivívja, a Dawes-terv negatív oldalain kívül még az a második feltétel is szükséges, hogy a szociáldemokrata párt teljesen le legyen leplezve a tömegek előtt és hogy a szociáldemokrácia ne legyen többé komoly erő a munkásosztályban. Idáig, ha a reális tényeket nézzük, még hosszú az út. Itt világosan megmutatkoznak a párt mai munkamódszereinek hiányosságai és gyengéi. Hogyan lehet ezeket kiküszöbölni? Mi a véleménye Önnek az 1924. decemberi választás eredményéről, amelyen a szociáldemokrácia, ez a teljesen korrupt és rothadt párt, nemcsak hogy nem vesztett semmit, hanem még nyert is körülbelül kétmillió szavazatot?

Válasz. Ennek legmélyebb oka nem a német kommunista párt munkájának hiányosságaiban keresendő. Ennek oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy az amerikai kölcsönök és az amerikai tőkebefektetések, továbbá a valuta stabilizálása, mivel kissé javítottak a helyzeten, olyan illúziót keltettek, mintha gyökeresen fel lehetne számolni a Németország helyzetével kapcsolatos belső és külső ellentéteket. Ez az illúzió volt az a fehér ló, melyen a német szociáldemokrácia a mai Reichstagba benyargalt. Wels most pöffeszkedik a választásokon aratott győzelmével. De nyilván nem tudja, hogy idegen győzelmet sajátít ki. Nem a német szociáldemokrácia győzött, hanem a Morgan csoport. Wels csak Morgan egyik kiszolgálója volt és az is maradt.

„Pravda” 27. sz.
1925. február 3.

SaLa