A párt három fő jelszava a parasztkérdésben

Válasz Jan—szkijnak

Levelét természetesen idejében megkaptam. Némi késéssel válaszolok, amiért bocsánatot kérek.

1. Lenin azt mondja, hogy „minden forradalom legfőbb kérdése az államhatalom kérdése” (XXI. köt. 142. old.). Hogy milyen osztály vagy milyen osztályok kezében van a hatalom összpontosítva, hogy milyen osztályt vagy milyen osztályokat kell megdönteni, hogy milyen osztálynak vagy milyen osztályoknak kell kezükbe venniök a hatalmat — ez „minden forradalom legfőbb kérdése”.

A párt fő stratégiai jelszavait, amelyek a forradalom egyik vagy másik szakaszának egész tartamára érvényesek, nem lehet fő jelszavaknak nevezni, ha nem támaszkodnak teljes egészükben Leninnek erre a sarkalatos tételére.

A fő jelszavak csak akkor lehetnek helyesek, ha az osztályerők marxista elemzésének alapjára épülnek, ha helyesen vázolják fel a forradalmi erők eloszlását az osztályharc frontján, ha megkönnyítik a tömegek bevetését a forradalom győzelméért vívott harc frontjára, az új osztálynak a hatalom megragadásáért vívott harca frontjára, ha megkönnyítik a pártnak, hogy a széles néptömegekből megszervezze azt a nagy és erős politikai hadsereget, amely e feladat teljesítéséhez szükséges.

A forradalom egyik vagy másik szakasza folyamán lehetnek vereségek és visszavonulások, kudarcok és egyes taktikai hibák, de ez még nem jelenti azt, hogy a fő stratégiai jelszó helytelen. Így például forradalmunk első szakaszának fő jelszava — „az egész parasztsággal együtt a cár és a földesurak ellen, semlegesítve a burzsoáziát, a polgári-demokratikus forradalom győzelméért” — teljesen helyes volt, noha az 1905-ös forradalom vereséget szenvedett.

Nem szabad tehát összekeverni a párt fő jelszavának kérdését a forradalom egyik vagy másik fejlődési fokán elért sikerek vagy elszenvedett kudarcok kérdésével.

Megtörténhet, hogy a forradalom során a párt fő jelszava már a régi osztályok, vagy a régi osztály hatalmának megdöntésére vezetett, de a forradalom e jelszóból folyó számos lényeges követelése nem valósult meg, vagy megvalósulásuk elhúzódott egy egész hosszú időszakra, vagy megvalósításukhoz új forradalomra van szükség, de ez még nem jelenti azt, hogy a fő jelszó helytelen. Így, például, az 1917-es februári forradalom megdöntötte a cárizmust és a földesurakat, de nem valósította meg a földesúri földek elkobzását stb., de ez még nem jelenti azt, hogy fő jelszavunk a forradalom első szakaszában helytelen volt.

Vagy másik példa: az Októberi Forradalom megvalósította a burzsoázia megdöntését és a proletariátus hatalomrajutását, de nem hozta meg azonnal a) a polgári forradalom végigvitelét általában, és b) különösen a kulákság elszigetelését a falun, ami bizonyos ideig elhúzódott, de ez még nem jelenti azt, hogy forradalmunk második szakaszának fő jelszava — „a proletariátus hatalmáért, a szegényparasztsággal együtt, a városi és falusi kapitalizmus ellen, semlegesítve a középparasztot” — helytelen volt.

Nem szabad tehát a párt fő jelszavának kérdését összekeverni egyik vagy másik e jelszóból folyó követelés megvalósulási időpontjának és formáinak kérdésével.

Ezért pártunk stratégiai jelszavait nem szabad sem a forradalmi mozgalom egyik vagy másik szakaszán elért epizódjellegű sikerek, vagy elszenvedett epizódjellegű vereségek szempontjából, sem — még kevésbé — egyik vagy másik e jelszavakból folyó követelés megvalósulása időpontjának vagy formáinak szempontjából elbírálni. A párt stratégiai jelszavait csak az osztályerők marxista elemzése szempontjából, és abból a szempontból szabad megítélni, hogy helyesen vannak-e elosztva a forradalom erői a forradalom győzelméért, a hatalomnak az új osztály kezében való összpontosításáért folyó harcban.

Az Ön hibája abban áll, hogy megkerülte ezt a rendkívül fontos módszertani kérdést, vagy nem értette meg.

2. Ön ezt írja levelében:

„Helyes-e az az állítás, hogy csak Októberig voltunk szövetségben az egész parasztsággal? Nem, nem helyes. A «szövetség az egész parasztsággal» jelszó érvényes volt Októberig, Október pillanatában és az Október utáni első időszakban, mivel az egész parasztság érdekelve volt a polgári forradalom végig vitelében”.

Ilymódon, ebből az idézetből az következik, hogy a párt stratégiai jelszava a forradalom első szakaszában (1905—1917 február), mikor a cári és földesúri hatalom megdöntése és a proletariátus és a parasztság diktatúrájának megteremtése volt napirenden, nem különbözött a forradalom második szakaszának (1917 február—1917 október) stratégiai jelszavától, amikor a burzsoázia hatalmának megdöntése és a proletariátus diktatúrájának megteremtése került napirendre.

Ön tehát tagadja az alapvető különbséget a polgári-demokratikus és a proletár-szocialista forradalom között. S ezt a hibát azért követi el, mert, úgylátszik, nem akarja megérteni azt az egyszerű dolgot, hogy a stratégiai jelszó fő témája a hatalom kérdése a forradalom adott szakaszában, az a kérdés, melyik osztályt döntik meg, melyik osztály kezébe megy át a hatalom. Aligha szorul bizonyításra, hogy Önnek itt alapvetően nincs igaza.

Ön azt mondja, hogy Október pillanatában s az Október utáni első időszakban a „szövetség az egész parasztsággal” jelszót érvényesítettük, minthogy az egész parasztság érdekelve volt a polgári forradalom végigvitelében. De ki mondta Önnek, hogy az Októberi Felkelés és az Októberi Forradalom egész célkitűzése vagy fő feladata csupán a polgári forradalom végigvitele volt? Honnan vette ezt? Hát elfér a burzsoázia hatalmának megdöntése és a proletárdiktatúra megteremtése a polgári forradalom kereteiben? Vajon a proletárdiktatúra kivívása nem lépi túl a polgári forradalom kereteit?

Hogy lehet azt állítani, hogy a kulákok (szintén parasztok) támogathatták a burzsoázia megdöntését és a proletariátus hatalomrajutását?

Hogy lehet tagadni, hogy a föld nacionalizálásáról, a földmagántulajdon eltörléséről, a föld adásvétele megtiltásáról stb. szóló dekrétumot, noha nem mondható szocialista dekrétumnak, a kulákság elleni harcban, nempedig vele szövetségben hajtottuk végre?

Hogy lehet azt állítani, hogy a kulákok (szintén parasztok) támogathatták a Szovjethatalomnak a gyárak, vasutak, bankok stb. kisajátításáról szóló dekrétumait, vagy azt a proletár jelszót, hogy az imperialista háborút polgárháborúvá kell átváltoztatni?

Hogy lehet azt állítani, hogy az Októberi Forradalomban nem ezek és az ezekhez hasonló tények, nem a burzsoázia megdöntése és a proletárdiktatúra megteremtése, hanem a polgári forradalom végigvitele az alapvető?

Nem vitás, hogy az Októberi Forradalom egyik fő feladata a polgári forradalom végigvitele volt, hogy az Októberi Forradalom nélkül a polgári forradalmat nem lehetett végigvinni, mint ahogy magát az Októberi Forradalmat nem lehetett megszilárdítani a polgári forradalom végigvitele nélkül, s mivel az Októberi Forradalom végigvitte a polgári forradalmat, valamennyi paraszt rokonszenvével kellett találkoznia. Mindez vitathatatlan. De vajon lehet-e ezen az alapon azt állítani, hogy a polgári forradalom végigvitele nem származékos jelenség volt az Októberi Forradalom során, hanem annak lényege vagy fő célja volt? Hova lett Önnél az Októberi Forradalom fő célja — a burzsoázia hatalmának megdöntése, a proletárdiktatúra megteremtése, az imperialista háború átváltoztatása polgárháborúvá, a kapitalisták kisajátítása stb.?

És ha a stratégiai jelszónak legfőbb témája minden forradalom alapvető kérdése, vagyis a hatalom egyik osztály kezéből a másik osztály kezébe való átmenetének kérdése, akkor ebből nem világos-e az, hogy a polgári forradalomnak a proletárhatalom által való végigvitele kérdését nem szabad összekeverni a burzsoázia megdöntésének és magának e proletárhatalom kivívásának kérdésével, vagyis azzal a kérdéssel, amely a forradalom második szakaszán a stratégiai jelszónak legfőbb témája.

A proletárdiktatúra egyik legnagyobb vívmánya az, hogy a polgári forradalmat végigvitte és a középkor szennyét teljesen kisöpörte. A falura nézve ennek roppant nagy és igazán döntő jelentősége volt. Enélkül nem lehetett volna megvalósítani a parasztháborúknak azt az egyesítését a proletárforradalommal, amelyről Marx már a múlt század második felében beszélt. Enélkül nem lehetett volna megszilárdítani magát a proletárforradalmat sem.

Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni a következő fontos körülményt. A polgári forradalom végigvitele nem egyszeri művelet. Valójában egész időszakra húzódott el, és nemcsak 1918 darabkáit foglalta magában, mint ahogy Ön levelében állítja, hanem 1919 (Volgamellék—Urál) és 1919—1920 (Ukrajna) darabkáit is. Kolcsak és Gyenyikin offenzívájára gondolok, amikor a parasztság egésze előtt felmerült a földesúri hatalom visszaállításának veszélye, s amikor a parasztság, éppen mint egész, kénytelen volt a Szovjethatalom köré tömörülni, hogy a polgári forradalom végigvitelét biztosítsa és e forradalom gyümölcseit a maga számára megőrizze. A való élet folyamatainak e bonyolultságát és sokféleségét, a proletárdiktatúra közvetlenül szocialista feladatainak e „szeszélyes” összefonódását a polgári forradalom végigvitelének feladatával, mindig szem előtt kell tartani, hogy helyesen értsük meg azt, amit Ön Lenin műveiből idéz, valamint a pártjelszavak megvalósításának mechanikáját.

Mondhatjuk-e azt, hogy ez az összefonódás amellett szól, hogy a forradalom második szakaszán a párt jelszava helytelen volt, hogy ez a jelszó nem különbözik a forradalom első szakaszának jelszavától? Nem, ezt nem mondhatjuk. Ellenkezőleg, ez az összefonódás csak megerősíti azt, hogy a forradalom második szakaszára szóló pártjelszó — a szegény-parasztsággal együtt, a városi és a falusi kapitalista burzsoázia ellen, a proletariátus hatalmáért stb. — helyes volt. Miért? Azért, mert ahhoz, hogy a polgári forradalmat végigvigyük, előbb Októberben meg kellett dönteni a burzsoázia hatalmát, és meg kellett teremteni a proletariátus hatalmát, mert csak ilyen hatalom képes végigvinni a polgári forradalmat. Ahhoz pedig, hogy Októberben megteremtsük a proletariátus hatalmát, az Októberi Forradalomra elő kellett készíteni és meg kellett szervezni a megfelelő politikai hadsereget, amely képes megdönteni a burzsoáziát, képes megteremteni a proletariátus hatalmát, az pedig nem szorul bizonyításra, hogy ilyenpolitikai hadsereget csak ezzel a jelszóval készíthettünk elő és szervezhettünk meg: a proletariátus és a szegényparasztság szövetsége a burzsoázia ellen, a proletárdiktatúráért.

Világos, hogy ilyen stratégiai jelszó nélkül, melyet 1917 áprilisától 1917 októberéig követtünk, nem lehetett volna ilyen politikai hadseregünk, tehát nem győzhettünk volna Októberben, nem dönthettük volna meg a burzsoázia hatalmát, és következésképpen nem lett volna lehetőségünk végigvinni a polgári forradalmat.

Ezért nem szabad a polgári forradalom végigvitelét szembeállítani a forradalom második szakaszának stratégiai jelszavával, amelynek az a feladata, hogy a proletariátus hatalomrajutását biztosítsa.

Csak egy módon lehet mindezeket az „ellentmondásokat” kikerülni: el kell ismerni az alapvető különbséget a forradalom első szakaszának (a polgári-demokratikus forradalomnak) a stratégiai jelszava és a forradalom második szakaszának (a proletárforradalomnak) a stratégiai jelszava közt, — el kell ismerni, hogy a forradalom első szakaszában az egész parasztsággal mentünk együtt a polgári demokratikus forradalomért, a forradalom második szakaszában pedig a szegényparasztsággal mentünk együtt a tőke hatalma ellen, a proletárforradalomért.

És ezt el is kell ismerni, mert erre kötelez bennünket az első és a második forradalmi szakasz osztályerőinek elemzése. Ellenkező esetben nem lehetne megmagyarázni azt a tényt, hogy 1917 februárja előtt a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájának jelszavával végeztük munkánkat, 1917 februárja után pedig ezt a jelszót felváltottuk a proletariátus és a szegény-parasztság szocialista diktatúrájának jelszavával.

Be kell látnia, hogy az Ön sémájával nem lehet megmagyarázni, hogy 1917 március-áprilisában miért váltottuk fel ilymódon az egyik jelszót a másikkal.

A párt két stratégiai jelszavának ezt az alapvető különbségét Lenin már „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban” című brosúrájában kiemelte. A párt jelszavát a polgári-demokratikus forradalom előkészítése idején így fogalmazta meg:

„A proletariátusnak végig kell vinnie a demokratikus forradalmat — maga mellé állítva a parasztság tömegét —, hogy erőszakkal eltiporja az önkényuralom ellenállását és ellensúlyozza a burzsoázia ingadozását” (VIII. köt. 96. old.).

Másszóval: együtt az egész parasztsággal, az önkényuralom ellen, semlegesítve a burzsoáziát — a demokratikus forradalmi átalakulásért.

Ami a szocialista forradalom előkészítésének időszakára szóló pártjelszót illeti, azt Lenin így fogalmazta meg:

„A proletariátusnak végre kell hajtania a szocialista forradalmat — maga mellé állítva a lakosság félproletár elemeinek tömegét —, hogy erőszakkal letörje a burzsoázia ellenállását és ellensúlyozza a parasztság és a kispolgárság ingadozását” (ugyanott).

Másszóval: együtt a szegényparasztsággal és általában a lakosság félproletár rétegeivel a burzsoázia ellen, a városi és falusi kispolgárságot semlegesítve, a szocialista forradalomért.

Ez 1905-ben volt.

1917 áprilisában Lenin az akkori politikai helyzetet úgy jellemezte, mint a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájának a burzsoázia reális hatalmával való összefonódását, és ezt mondta:

„A mai oroszországi helyzet sajátszerűsége az, hogy átmenet a forradalom első szakaszából, amely a proletariátus kellő tudatosságának és szervezettségének hiánya miatt a burzsoázia kezébe adta a hatalmat, annak második szakaszába, amely a proletariátusnak és a parasztság legszegényebb rétegeinek kezébe kell hogy adja a hatalmat” (Lásd Lenin „Áprilisi téziseit”. XX. köt. 88. old.).

1917 augusztus végén, amikor Október előkészítése teljes gőzzel folyt, Lenin a „Parasztok és munkások” című, külön e tárgynak szentelt cikkében ezt írta:

„Csak a proletariátus és a parasztság képes megdönteni a monarchiát — ez volt az akkori időkben (1905-ről van szó. — I. Szt.) osztálypolitikánk alapvető meghatározása. És ez a meghatározás helyes volt. 1917 februárja és márciusa ezt ismételten igazolta. Csakis a szegényparasztságot (mint programunk mondja, a félproletárokat) vezető proletariátus képes befejezni a háborút demokratikus békével, begyógyítani a háború okozta sebeket, megkezdeni a feltétlenül szükségessé és halaszthatatlanná vált lépéseket a szocializmus felé — ez osztálypolitikánk meghatározása most” (XXI. köt. 111. old.).

Ezt nem úgy kell érteni, hogy nálunk most a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrája áll fenn. Ez persze nem így van. Mi a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszavával haladtunk Október felé, és Októberben ezt meg is valósítottuk formálisan, amennyiben blokkban voltunk a baloldali eszerekkel és megosztottuk velük a vezetést, noha ténylegesen már akkor proletárdiktatúra volt nálunk, mert mi, bolsevikok, voltunk többségben. A proletariátus és a szegényparasztság diktatúrája azonban formálisan is megszűnt a baloldali-eszer „puccs” után, a baloldali-eszerekkel alkotott blokk szétszakadása után, amikor a vezetés teljesen és egészében egy párt, a mi pártunk kezébe ment át, amely nem osztja és nem oszthatja meg az állam vezetését más párttal. Ezt nevezik nálunk a proletariátus diktatúrájának.

Végül 1918 novemberében Lenin, visszatekintve a forradalom megtett útjára, ezt írta:

„Igenis, a mi forradalmunk polgári, amíg együtt megyünk a parasztsággal, mint egésszel. Ezt mi a napnál is világosabban felismertük, 1905 óta százszor és ezerszer megmondtuk, soha meg nem próbáltuk a történeti folyamatnak ezt az elkerülhetetlen fokát sem átugrani, sem rendeletekkel kiküszöbölni… De 1917-ben, áprilistól kezdve, jóval az Októberi Forradalom előtt, jóval mielőtt átvettük a hatalmat, nyíltan megmondtuk és megmagyaráztuk a népnek: itt most a forradalom nem állhat meg, mert előrement az ország, előrehaladt a kapitalizmus, példátlan méreteket öltött a gazdasági pusztulás, amely megköveteli (akarja vagy nem akarja ezt valaki), megköveteli a szocializmus felé vezető lépéseket. Mert másként előremenni, másként megmenteni a háború által kimerített országot, másként enyhíteni a dolgozók és kizsákmányoltak kínjain nem lehet. Úgy történt, ahogy megmondtuk. A forradalom menete igazolta érvelésünk helyességét. Kezdetben az «egész» parasztsággal a monarchia ellen, a földesurak ellen, a középkoriság ellen (és ennyiben a forradalom polgári, polgári-demokratikus marad). Azután a szegényparasztsággal együtt, a félproletariátussal együtt, valamennyi kizsákmányolttal együtt, a kapitalizmus ellen, ideértve a falusi gazdagokat, kulákokat, spekulánsokat is — és ennyiben a forradalom szocialistává válik” (XXIII. köt. 390—391. old.).

Mint látja, Lenin nem egyszer hangsúlyozta, hogy milyen mélységes különbség van az első jelszó, a polgári-demokratikus forradalom előkészítési időszakának stratégiai jelszava, és a második jelszó, Október előkészítési időszakának stratégiai jelszava között. Ott a jelszó ez: az egész parasztsággal az önkényuralom ellen, itt a jelszó: a szegényparasztsággal a burzsoázia ellen.

Az a tény, hogy a polgári forradalom végigvitele Október után egy egész időszakra elhúzódott, hogy, amennyiben a polgári forradalmat végigvittük, az „egész” parasztságnak rokonszenveznie kellett velünk, — ez a tény, mint már fentebb mondtam, szemernyire sem ingatja meg azt az alaptételt, hogy a szegényparasztsággal együtt mentünk Október felé és vele együtt győztünk Októberben, hogy a szegényparasztsággal együtt döntöttük meg a burzsoázia hatalmát és teremtettük meg a proletárdiktatúrát (amelynek egyik feladata a polgári forradalom végigvitele volt), a kulákok (szintén parasztok) ellenállása és a középparasztság ingadozása mellett.

Azt hiszem, ez világos.

3. Ön továbbá ezt írja levelében:

„Helyes-e az az állítás, hogy «Októberhez mi a falusi szegénységgel való szövetségnek és a középparaszt semlegesítésének jelszavával jutottunk el»? Nem, nem helyes. A már fentebb említett megfontolásokból és a Leninből idézett részletekből látható, hogy ez a jelszó csak akkor keletkezhetett, amikor «megérett az osztálymegoszlás a parasztságon belül» (Lenin), azaz «1918 nyarán és őszén»”.

Ebből az idézetből az következik, hogy a párt a középparaszt semlegesítésének útjára nem Október előkészítésének idején és nem az Októberi Forradalomban lépett, hanem Október után és különösen1918 után, a szegényparasztbizottságok után. Ez teljesen helytelen.

Ellenkezőleg, a középparaszt semlegesítésének a politikája nem kezdődött, hanem befejeződött a szegényparasztbizottságok után, 1918 után. A középparaszt semlegesítésének politikáját éppen 1918 után gyakorlatunkban megszüntettük (s nem bevezettük). Éppen 1918 után, 1919 márciusában mondotta Lenin pártunk VIII. kongresszusán, megnyitó beszédében:

„A régi idők szocializmusának legjobbjai — amikor még hittek a forradalomban s elméletileg és eszmeileg szolgálták azt — a parasztság semlegesítéséről, vagyis arról beszéltek, hogy a középparasztságot olyan társadalmi réteggé kell átalakítani, amely ha nem is segíti aktívan a proletariátus forradalmát, de legalább nem akadályozza, semleges és nem áll ellenségeink mellé. A feladatnak ez az elvont, elméleti meghatározása teljesen világos számunkra. De ez nem elég. Mi a szocialista építés olyan szakaszába léptünk, amikor konkrétan, részletesen ki kell dolgoznunk azokat a falusi munka tapasztalatai alapján ellenőrzött alapvető szabályokat és útmutatásokat, amelyeknek vezérfonalul kell szolgálniok számunkra ahhoz, hogy a középparaszthoz való viszonyban a tartós szövetség talajára álljunk” (XXIV. köt. 114. old.).

Mint látja, ez éppen az ellenkezője annak, amit Ön a levelében mond, mert Ön itt pártunk valóságos gyakorlatát fejetetejére állítja, a semlegesítés kezdetét összecseréli a végével.

A középparaszt sápítozott és ingadozott a forradalom és ellenforradalom között, amíg a burzsoáziát megdöntöttük, amíg a Szovjetek hatalma nem szilárdult meg, és ezért a középparasztot semlegesíteni kellett. A középparaszt akkor kezdett felénk fordulni, amikor kezdett meggyőződni arról, hogy a burzsoáziát „komolyan” megdöntöttük, hogy a Szovjetek hatalma megszilárdul, hogy a kulákot legyűrjük, hogy a Vörös Hadsereg győzni kezd a polgárháború frontjain. Éppen ez után a fordulat után vált lehetségessé pártunk harmadik stratégiai jelszava, amelyet Lenin a párt VIII. kongresszusán adott ki: a szegényparasztságra támaszkodva és tartós szövetséget teremtve a középparaszttal — előre a szocialista építésért.

Hogyan feledhette el Ön ezt a közismert tényt?

Az Ön leveléből továbbá az következik, hogy a középparaszt semlegesítésének politikája a proletárforradalomba való átmenet idején és e forradalom győzelme utáni első napokban: helytelen, hasznavehetetlen és ezért elfogadhatatlan. Ez egyáltalában nem igaz. A dolog éppen ellenkezőleg áll. Éppen a burzsoázia hatalmának megdöntése idején és a proletárhatalom megszilárdítása előtt ingadozik és fejt ki ellenállást leginkább a középparaszt. Éppen ebben az időszakban van szükség a szegényparasztsággal való szövetségre és a középparaszt semlegesítésére.

Ön ragaszkodik hibájához és azt állítja, hogy a parasztság kérdése nemcsak a mi országunkra nézve nagyjelentőségű, hanem más országokra nézve is, „amelyek többé vagy kevésbé az Október előtti Oroszország gazdasági viszonyaira emlékeztetnek”. Ez utóbbi megállapítás, persze, igaz. De nézzük, mit mond Lenin a Kommunista Internacionále II. kongresszusán az agrárkérdésről szóló téziseiben arról, hogy a proletárpártoknak milyen politikát kell folytatniok a középparaszt irányában a proletariátus hatalomrajutásának időszakában? Lenin a szegényparasztságot, vagy pontosabban „a falu dolgozó és kizsákmányolt tömegeit” külön csoportként határozza meg, amely mezőgazdasági munkásokból, félproletárokból, vagy parcellás parasztokból és kisparasztokból áll, s azután, áttérve a középparasztságnak mint a falu külön csoportjának kérdésére, ezt mondja:

„«Középparasztságon» gazdasági értelemben kisföldművelőket kell érteni, akiknek tulajdon vagy bérlet jogán szintén nem nagy, de mégis olyan parcellájuk van, amely, először, a kapitalizmus idején, általános szabályként, nemcsak a család és a gazdaság szegényes fenntartását biztosítja, hanem lehetővé teszi bizonyos felesleg elérését is, amely, legalábbis a jobb években, tőkévé válhat; másodszor, elég gyakran (például minden második, vagy harmadik gazdaságban) idegen munkaerő alkalmazásához folyamodnak … A forradalmi proletariátus — legalábbis a legközelebbi jövőre és a proletárdiktatúra időszakának kezdetéré — nem tűzheti ki feladatául azt, hogy ezt a réteget a maga oldalára vonja, hanem arra a feladatra kell szorítkoznia, hogy ezt a réteget semlegesítse, azaz a proletariátus és a burzsoázia harcában semlegessé tegye” (XXV. köt. 271—272. old.).

Hogyan lehet ezek után azt állítani, hogy a középparaszt semlegesítésének politikája nálunk „csak” „1918 nyarán és őszén” „keletkezhetett”, vagyis az után, hogy a Szovjethatalomnak, a proletárhatalomnak a megszilárdításában döntő sikereket értünk el?

Mint látja, a proletárpártok stratégiai jelszavának kérdése a szocialista forradalomra való átmenet és a proletárhatalom megszilárdulása pillanatában, ugyanúgy, mint a középparaszt semlegesítésének kérdése, nem olyan egyszerű, ahogy Ön elképzeli.

4. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy az Ön Lenin műveiből vett idézeteit semmiképpen sem lehet szembeállítani a pártnak a forradalom második szakaszára szóló fő jelszavával, mert ezek az idézetek: a) nem a párt Október előtti fő jelszavára vonatkoznak, hanem a polgári forradalom Október utáni végigvitelére; b) nem megcáfolják, hanem megerősítik e jelszó helyességét.

Fentebb már mondtam, és kénytelen vagyok mégegyszer ismételni, hogy a pártnak a forradalom második szakaszában, a proletariátus hatalomrajutása előtt kiadott stratégiai jelszavával, amelynek fő témája a hatalom kérdése, nem szabad szembeállítani a polgári forradalom végigvitelének a proletariátus hatalomrajutása után végrehajtott feladatát.

5. Ön Molotov elvtársnak a ,,Pravdá”-ban (1927 március 12-én) közölt „A polgári forradalom országunkban” című ismert cikkéről beszél, amely, mint kiderül, arra „ösztökélte” Önt, hogy hozzám forduljon felvilágosításért. Nem tudom, hogyan olvassa Ön a cikkeket. Én is olvastam Molotov elvtárs cikkét és azt hiszem, hogy a legkevésbé sem mond ellent annak, amit pártunk XIV. kongresszusán beszédemben a pártnak a parasztsággal kapcsolatos jelszavairól mondottam.

Molotov elvtárs cikkében nem Október időszakának fő jelszaváról beszél, hanem arról, hogy mivel a párt Október után végigvitte a polgári forradalmat, minden paraszt rokonszenvezett vele. De már fentebb mondtam, hogy e tény megállapítása nem megcáfolja, hanem ellenkezőleg, megerősíti annak az alaptételnek a helyességét, hogy a szegényparasztsággal együtt, a középparasztot semlegesítve, a városi és falusi burzsoázia elleni harcban döntöttük meg a burzsoázia hatalmát és teremtettük meg a proletárdiktatúrát, hogy enélkül nem tudtuk volna végigvinni a polgári forradalmat.

„Bolsevik” 7—8. sz.
1927. április 15.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa