(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

4

Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Minden vonalon erősíteni kell a pártfegyelmet. Meg kell követelni a marxista-leninista tudást. Nem szabad tűrnünk sehol a legcsekélyebb pártellenes megnyilvánulást, a cinizmust, a pártvonaltól való elhajlást, a liberalizmust a pártmunkában. Egyszóval szorosabbra kell fűzni a Párt sorait, fel kell venni a harcot minden téren az ellenség ideológiai behatolásával, vagy azzal a kísérlettel szemben, hogy ügynökeit Pártunkba becsempéssze.

Az elvtársaknak meg kell érteniök, hogy amikor egy kommunista párt országot vezető párttá válik, amikor a megvert tőkésosztály legális szerveinek működése nem sok eredménnyel kecsegtet, az ellenség fokozatosan arra vesz irányt, hogy ügynökeit becsempéssze a dolgozók pártjába. Ebből a célból nemcsak árgusszemekkel fogja figyelni a legkisebb véleményeltérést Pártunk vonalától, a legkisebb repedést egységünkben, hanem ezt a behatolásra is fel fogja használni. A jelenlegi sztratégiai szakaszon Pártunk állandóan komoly jobboldali elhajlások veszélyének van kitéve falun és városban egyaránt.

Ez a jobboldali elhajlás a főveszély és folyton új és új formában jelentkezik. Már szóltam a „jó kulák” kérdéséről, amely megzavarja a falun a dolgozó középparasztság leválasztását a kulákságról. A városban az államosítás után például gyakran előfordul, hogy egyes kommunisták túlbecsülik a régi tőkés-szakemberek jelentőségét. Ezek a régi tőkések ügyesen bevágódnak a kommunista igazgatónál és lassanként újra kezükbe kaparintják a vezetést, vagy meg nem engedett befolyásra tesznek szert. A Textilipari Igazgatóságban például előfordult, hogy a kommunista vezető szinte csak volt textilgyárosokkal vette magát körül és egyetlen munkást sem engedett vezetőszerephez jutni. A Villamosipari Igazgatóságnál az igazgatóság vezetőjét a régi szakemberek úgy körülvették, hogy valósággal foglyukká vált. Mindenben az ő tanácsaikat követte és az újonnan odahelyezett munkáskáderek szóhoz sem juthattak.

Persze, vannak baloldali elhajlások is, amikor a munkásigazgató minden régivágású szakembert kezdettől fogva megokolatlan gyanakvással néz és ott is mellőzi, ahol arra semmi alapja sincs. Ha nem harcolunk ilyen baloldali hibák ellen, akkor átmenetileg ezek is komoly veszéllyé válhatnak. De a főveszély, ismétlem, a jobboldali elhajlás. Ezt a veszélyt nemcsak az növeli, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan fokozódik a kapitalista elemek ellenállása. Finomabb, kevésbbé látható és nehezebben leleplezhető lesz az a mód, ahogy ezt az ellenállást folytatják, különösen, ha sikerül nekik a kommunistákra kiterjeszteniük befolyásukat. Emeli ezt a veszélyt az is, hogy eddigi sikereink arra csábítanak bennünket, hogy lebecsüljük az ellenség leleményességét, szívósságát és álcázási képességét.

A jobboldali veszély egyik veszedelmes megnyilvánulása a nacionalizmus, a sovinizmus. Ez a nacionalizmus néha igen veszedelmes formában jelentkezik.

A jobboldali veszélyhez tartozik a kozmopolitizmus, a dolgozó nép hazafiságának lebecsülése, a kapitalista nyugat irodalma, művészete, tudománya előtti kritikátlan meghajlás és ami ezt kiegészíti, a szovjet tudomány, a szovjet kultúra és irodalom eredményeinek lebecsülése.

Az amerikai imperializmus világuralomra törekszik. E világuralmi törekvés egyik eszköze, hogy valóságos eszmei hadjáratot indít az egészséges hazafiság, a népek önállósága és függetlenségének védői ellen. Ugyanaz az amerikai, aki faji gőggel eltelve, saját országát égig emeli s megvetően lenézi a többi népet, azt magyarázza a más nemzeteknek, hogy a hazafiság, a nemzeti önállóság és függetlenség fogalma sok tekintetben idejét múlta és revízióra szorul. Aki ezt elfogadja, ezzel megkönnyíti az amerikai világuralomra törekvés térfoglalását. Nekünk, a dolgozó nép képviselőinek, ezzel szemben elevenen és életerősen kell tartanunk a hazafiság érzését, éppen most, amikor urak lettünk a saját országunkban, amikor a haza a dolgozó nép hazája. Ápolnunk, fejlesztenünk kell ezt a haladó, progresszív hazafiságot. Ez a hazafiság nincs ellentélben a lenini-sztálini proletárnemzetköziség haladó eszméjével. Ellenkezőleg, annak egyik fontos összetevője. Ezt különösen világosan kell látni most, amikor az imperialista szellem behatolási módszereivel szemben mindenütt fel fogjuk venni a harcot.

A választás utáni közvetlen küszöbön álló feladatok közé tartozik az új népköztársasági alkotmány megvalósítása is. Ez az alkotmány számot vet a szocialista fejlődéssel, rögzíteni fogja az eddig elért eredményeket és olyan lesz, hogy elősegíti a fejlődés további menetét. Ennek megfelelően a többi népi demokrácia és a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan, létrehozunk egy elnöki tanácsot, amely lehetővé teszi a feladatok megoldásának meggyorsítását. Szabályozni fogja ez az alkotmány az állam és az egyház viszonyát, mégpedig oly módon, hogy szigorúan el fogja választani az államot az egyháztól.

A közvetlenül előttünk álló feladatokhoz tartozik a nemzetközi Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek Budapesten rendezendő augusztusi találkozója is. Nemcsak arról van szó, hogy ezt a találkozót mintaszerűen megrendezzük és lefolytassuk, hogy politikai színvonalát mintaszerű szervezéssel támasszuk alá. Ezt a találkozót fel kell használni elsősorban arra, hogy a béke táborát az ifjúság között világszerte megerősítsük, hogy a demokratikus ifjúsági mozgalom világszerte mindenütt megerősödjék és ugyanakkor a magyar ifjúság is a legnagyobb hasznot és támogatást nyerje belőle.

Beszélnem kell az előttünk álló hatalmas gazdasági feladatokról is Az első és legsürgősebb feladat, hogy ez év végére befejezzük a hároméves tervet. A hároméves terv haladása nagyban és egészben jó és minden feltétele megvan annak, hogy ez év végére valóban elérjük azokat a teljesítményeket, amelyeket eredetileg a jövő év augusztus elsejére terveztünk.

Amikor ezt megállapítjuk, ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy a hároméves terven belül a fejlődés nem egyenletes. Vannak olyan szakaszok, amelyek messze megelőzik a terv céljait, de vannak olyanok is, amelyek lemaradtak. Nekünk nemcsak arra kell törekednünk, hogy globálisan, végösszegében teljesítsük a hároméves tervet, hanem arra is, hogy minden részlete elérje a kitűzött célt.

Ehhez pedig az kell, hogy egy sor területen javítsuk a munkát. Vonatkozik ez elsősorban a selejtre, amely helyenként nem csökken, sőt nő. A Lóden Posztógyárban például márciusban a fonóban 10,4, a szövőben 3,1 százalék volt a hulladék, ez áprilisban a fonóban 11 százalékra, a szövőben 3,6 százalékra nőtt. A Hubert és Siegmund-gyárban az öntödei selejt márciusban 6—7 százalék volt, áprilisban 9—10 százalékra nőtt. Általában megfigyelhető, hogy az öntődében rengeteg a selejt. De a textiliparban is sok a panasz. A Kistextben például áprilisban 5—6 százalékkal csökkent a termelés és a szövőknél emelkedett a selejt.

Nagyon lassan csökken az önköltség. Márpedig szocialista termelésünk egyik fölényének — a kapitalizmussal szemben — az önköltség csökkenésében kell megnyilvánulnia. Különösen rossz a helyzet e téren az építőknél. Az a körülmény, hogy az építőknél az önköltségcsökkenés terén lényegében egyhelyben topogunk és az építkezések szorzószáma messze kiugrik a gazdasági szorzószámok közül, komoly veszélyt jelent hároméves tervünkre és még inkább ötéves tervünkre. Az ötéves tervben tudvalevőleg 14 milliárd forintot akarunk építkezésekre költeni. Minden százalék önköltségcsökkenés tehát az ötéves terv során az építkezéseknél 140 millió forint megtakarítást jelent.

Nagy figyelmet kell fordítanunk a minőség kérdésére. Nem szabad megengednünk, hogy a szocialista ipar termelvényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt. Ellenkezőleg, a szocialista ipar fölényének a minőségben is meg kell mutatkoznia. És hogy ezt végre lehet hajtani, azt mutatják az olyan sikerek, amilyeneket például a típuscipők minőségének javítása terén elértünk.

Rá kell mutatni, hogy ipari munkásságunk között még mindig elterjedt az a tévhit: a szocializmus valami primitív, kezdetleges egyenlőséget jelent. Ez mutatkozik a gyárak nyereségrészesedésének szétosztásával kapcsolatban, ahol lépten-nyomon felbukkan az a követelés, hogy a nyereségrészesedést fejenként osszuk szét, még akkor is, ha az egy fejre eső rész csak fillérekben, vagy néhány forintban fejezhető ki. Holott a termelés és a fejlődés érdeke azt követeli, hogy a nyereségrészesedést elsősorban a legjobb dolgozók kapják, azok, akik a termelést, mint a mozdony a vonatot, viszik előre.

A hároméves terv befejezése mellett nem kevésbbé fontos és közvetlen küszöbön álló gazdasági feladatunk ötéves tervünk részleteinek kidolgozása, törvényerőre emelése. Valamint gondoskodás arról, hogy a terv részletei az üzemekben, a gyárakban, a mezőgazdaságban ismertek legyenek és végrehajtásuk január elsejével meg is kezdődjék. Ezzel kapcsolatban az egész dolgozó nép tudatát rá kell irányítani arra, hogy az ötéves terv óriási beruházásokat követel. Ezek a beruházások jövő felvirágzásunk alapjai. Ezeknek a beruházásoknak a gyümölcseit fogjuk élvezni az ötéves terv utolsó esztendeiben és természetesen utána is. De ahhoz, hogy ezt élvezhessük, már most, minden téren számba kell venni gazdasági erőforrásainkat. Rá kell térnünk a legnagyobb takarékosságra mind anyagban, mind állami kiadásokban. Ezt csak úgy érhetjük el, ha dolgozó népünk figyelmét nemcsak az elérendő eredményekre, hanem ezekre a szükségességekre is felhívjuk. Az ötéves terv kidolgozását augusztusra befejezzük, s akkor a hároméves terv befejezése mellett az új ötéves terv ismertetése és előkészítése lesz legfontosabb gazdasági feladatunk.

Ötéves tervünk végrehajtását lényegesen meg fogja könnyíteni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyben a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal együtt résztveszünk és amely biztosíték arra, hogy kitűzött terveinket az imperialisták a lehető legkisebb mértékben se tudják zavarni.

A legközelebbi gazdasági feladataink közé tartozik az aratás után a beszolgáltatás jó végrehajtása. A tavalyi tapasztalatok felhasználásával az idén folytatni kell azt a politikát, amely a beszolgáltatás terheit a dolgozó parasztok kímélésével, elsősorban a kulákság vállaira helyezi. Feltétlenül biztosítani kell, hogy a jónak ígérkező termésből a lehető legnagyobb mennyiség kerüljön a dolgozó nép államának raktáraiba és hogy a feketepiac e téren végleg megszűnjék. Ha a beszolgáltatás kedvező eredményt adna, úgy lehetővé válik a kenyérjegy és általában a jegyrendszer végleges eltörlése, ami természetesen demokráciánk gazdasági erejének újabb bizonyítéka és egyszersmind jelentékeny politikai sikere is lesz.

Politikai téren a választások után továbbvisszük a nemzeti demokrata erők összefogását a Magyar Függetlenségi Népfronton belül. Ezt a feladatot számunkra megkönnyíti az a körülmény, hogy Pártunk súlya a választások következtében rendkívül megnőtt és most már kevesebb belső akadállyal, gyorsabb iramban haladhatunk. A választások megnövelték Pártunknak és a magyar népi demokráciának nemzetközi súlyát is. Eddig az volt a helyzet, hogy a magyar népi demokrácia gazdasági sikereit mindenütt elismerték, de gyakran tapasztaltuk, még barátainknál is, hogy politikai teljesítményeinkkel szemben bizonyos várakozás és fenntartás tapasztalható.

A választások megmutatták, hogy a magyar népi demokrácia és benne Pártunk gyökerei mélyek és szilárdak. És ez a tény megnövelte nemzetközi súlyunkat is. Megnövelte természetesen nemzetközi felelősségünket is. Felelősségünket a többi közt a béke megőrzésének frontján. Mi örvendetesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes békepolitikájának eredményeképpen a nagyhatalmak újra leültek tárgyalni. De ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a békefrontnak reánk eső részét változatlanul erősítsük. Ezért még júniusban Budapesten egy nagy béke-kongresszust tartunk, amellyel újra aláhúzzuk dolgozó népünk elhatározását, hogy békénket minden erővel meg akarjuk védeni. Ugyancsak júniusban a parlament elé terjesztjük a múlt hónapban Csehszlovákiával megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésünket. Ez a szerződés is lényegesen hozzájárul Európa e részén a békefront megerősödéséhez és a népi demokratikus erők összefogásához.

Feladat, kedves Elvtársak, van előttünk éppen elég. E feladatok megoldásához most már sokkal bátrabban és öntudatosabban foghatunk. A választások megmutatták, hogy dolgozó népünk bízik bennünk és szívesen követi útmutatásainkat. Nem fél az előttünk levő nehézségektől és szívesen hozza meg azokat az áldozatokat, amelyeket követelünk tőle. Tudja, hogy ez áldozatokat önmagáért és önmagának hozza és hogy ez áldozatok a fejlődés során bőségesen megtérülnek. Mi pedig, magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártjának katonái, most nem szédülünk meg a sikerektől, mint ahogy a múltban nem ijedtünk meg a nehézségektől, továbbra is élen akarunk járni munkában, példamutatásban, áldozathozatalban és vezetni fogjuk dolgozó népünket tovább előre, új sikerek, új győzelmek és a szocializmus felé.

 

(A MDP Központi Vezetőségének 1949 május 31-i ülésén elhangzott beszéd és kivonat a zárszóból.)

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

3

Mi a teendő most, a választási győzelem után? A legsürgősebb tennivalónk, hogy fellépjünk minden olyan áramlattal szemben, amely a győzelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pihenni lehet a babérokon, hogy most már minden biztosítva van és engedni lehet az eddigi munkatempóból. Az ilyen felfogással szemben teljes erővel fel kell lépni, mert ha ez elterjed, az a veszély fenyeget, hogy eredményeink nagyrésze elsikkad. Éppen a győzelem és vele kapcsolatban a fokozott felelősség kötelez bennünket arra, hogy az eredményt rögzítsük meg, szervezetileg szilárdítsuk meg és fejlesszük tovább.

Vonatkozik ez elsősorban a középparasztságra. Most, a választások fényében mutatkozik meg csak világosan, hogy helyes és időszerű volt a középparasztság kérdését az idén tavasszal napirendre tűzni. Helyes volt elméletben és gyakorlatban leszögezni irányukban politikánkat. Helyes volt egy sor intézkedés, amely kézzelfogható tettekben mutatta meg nekik, hogy a szegényparasztság mellett őket tekintjük a falun szövetségeseinknek és megvédjük a kulákok, a falu kapitalista elemeinek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó munkát nyugtázta.

De ne higgyük, hogy a középparasztság ezzel egyszer és mindenkorra végleg meg van nyerve, hogy többé már nem fog ingadozni és tűzön-vízen át velünk jön. A választáson kétségkívül velünk jött, de nem volnánk Lenin és Sztálin tanítványai, ha elfelejtenők, hogy a középparaszt a termelésben elfoglalt helyzetéből kifolyólag ingadozó, ingadozik a munkásosztály és a kapitalisták között. Minden hibánkra, vagy minden felvetődő nagyobb nehézség láttára ingadozni fog, vissza fog esni, ha talán nem is az egész réteg, de legalábbis egy része. Nekünk ezt előre kell látnunk. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövetkezés, a társas földművelés a jelenleginél sokkal szélesebb területre fog kiterjedni. Ezt is előre kell látni.

Mi a választásokon tudatosan nem hallgattuk el a szövetkezés kérdését, bár nem volt számunkra titok, hogy a középparasztság jelentékeny része még ellenségesen, vagy félelemmel vegyes bizonytalansággal áll vele szemben. Választási sikereink a középparasztságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hallgattunk. A hallgatás félelmet keltett volna bennük és azt a benyomást, hogy szándékaink nem tiszták, azért hallgatunk róla. Ha azt akarjuk, hogy a középparasztságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcsekélyebb legyen, akkor teljes erővel folytatni kell az eddigi politikát, amely felvilágosítással, iskoláztatással, kézzelfogható tényekkel, gazdasági megsegítéssel bizonyítja a középparasztság felé, hogy továbbra is törődünk vele és meg akarjuk erősíteni vele a szövetséget. Továbbra is szívósan és átgondoltan kell munkálkodnunk azon, hogy elválasszuk őket a kulákoktól, szembeállítsuk őket, mint a proletariátus szövetségesét, a falu és város kapitalista elemeivel. Ez a leválasztás a kulákokról rendkívül fontos, mert hiszen a kulák mindent megtesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparaszthoz, hogy nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvonalat, amely a dolgozó középparasztot a kuláktól elhatárolja.

Most, a választások alkalmával is tapasztalhattuk, hogy sok helyen a kulák tüntetőleg kiállt a népi demokrácia mellett, helyenkint külön szavazóurnát követeltek maguknak, vagy erőnek-erejével nyíltan akartak szavazni. Ennek eredményeképpen néhol már újra hallhatjuk a „jó kulák” dicséretét. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok közt is van jó és rossz és természetesen a jót kímélni kell. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen „megkülönböztetés” — amely eltekint a kulák szociális funkciójától, eltekint attól, hogy a kulák kizsákmányoló, a régit visszakívánó, a városi kapitalisták szövetségese és képviselője a falun — helytelen. Tekintet nélkül arra, hogy jó-e vagy rossz az egyes kulák, megfelelően küzdeni kell ellene.

Ismétlem, változatlanul és fokozott mértékben gondoskodni kell arról, hogy a munkás-paraszt szövetség a középparasztságnál tovább erősödjék. Minden módon támogatni kell a kulákkal szemben a középparasztságot és segíteni kell neki abban, hogy szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorállomások számát, a falu gazdasági megsegítését, iskoláztatását és a világért nem elégszünk meg azzal a ténnyel, hogy a középparasztság most a választásokon ránk szavazott.

Hasonlóképpen nem szabad megengedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, amelyet a választással kapcsolatban a dolgozó nők között tapasztaltunk, visszaessék, vagy valamiképpen elapadjon. Fokozni kell azokat a rendszabályokat — elsősorban a nőknek felelős munkakörbe való előléptetését és az egyenjogúsítás következetes végrehajtását, amelyek eredményeképpen a megelőző két választással szemben ezúttal a nők a demokrácia oldalára állottak.

Ugyanez áll az ifjakra is. Négy esztendő szívós harcának eredményeképpen megnyertük végre az ifjúságot. A lelkes Úttörőktől az egyetemi ifjúságig, mindenütt tapasztalható ez a fordulat. És nem fogjuk kímélni a munkát és a fáradságot, hogy ez a fordulat állandósuljon, eredményei megszilárduljanak; hogy az ifjúság, amely a 25 éves Horthy-rendszer és a fasiszta métely hatása alatt kezdetben ellenünk fordult, most következetesen, eltántoríthatatlanul haladjon tovább a jó úton, amelyre rátért. Ugyanez vonatkozik az értelmiségiekre is, akiket hosszabb-rövidebb kritikus-várakozás után, saját tapasztalatuk győzött meg arról, hogy a szocialista népi demokrácia anyagiakban és szellemiekben hasonlíthatatlanul többet tud nekik nyújtani, mint a kapitalizmus. Az értelmiség állásfoglalása új, bő erőforrása lesz demokráciánknak, feltéve, hogy jól dolgozunk tovább, hogy nem csinálunk velük szemben súlyos hibákat és nem adunk okot arra, hogy lendületük megtörjön.

A választás eredményeinek lerögzítése tehát újabb erőfeszítéseket követel Pártunktól. Legsürgősebben számba kell venni és munkába kell állítani a választási kampány során kitűnt jó kádereket, népnevelőket, funkcionáriusokat. Nem szabad megengedni, hogy újra visszacsússzanak, eltűnjenek a tömegben, hanem gondoskodnunk kell róla, hogy számbavegyük, munkába állítsuk és foglalkoztassuk őket Ez nemcsak a saját Pártunkban feltűnt káderekre, hanem a pártonkívüliekre, sőt a más-pártbeliekre is vonatkozik. A Magyar Dolgozók Pártja már annyira az egész nép vezetőjévé váll, hogy reáhárul a szövetséges pártok fejlődő kádereiért is a felelősség és mi rajta leszünk, hogy ennek a feladatnak is megfeleljünk.

De le kell rögzíteni azokat a munkamódszereket is, amelyek a választással kapcsolatban kiállták a tűzpróbát. Elsősorban állandósítani kell a kisgyűlések és a házról-házra menő népnevelés munkamódját. E választással kapcsolatban, különösen a tanyákon és a falvakban száz és száz alkalommal hallhatták előadóink és népnevelőink azt a kérést, hogy: „jöjjenek el máskor is, ne csak a választás idején”. Nekünk teljesítenünk kell ezt a kérést és nem szabad megengednünk, hogy a kisgyűlések, vagy a házi és egyéni agitáció, mint a választási munka speciális módszere maradjon meg. Rá kell térnünk a jövőben is a rendszeres kigyűlések tartására. A Függetlenségi Népfrontnak 402 képviselője van. Ezeket a képviselőket, akikkel most már a Népfront vezetősége rendelkezik, rendszeresen be kell állítani arra, hogy állandóan látogassák a választókat, megtartsák velük az eleven, szerves kapcsolatot. A népnevelők között ők legyenek az élmunkások és különösen legyenek élmunkások ezen a téren a Magyar Dolgozók Pártjának képviselői.

Gondosan fel kell dolgozni a népnevelő munka választási tapasztalatait, a jót csakúgy, mint a rosszat, a tanyákon, a falvakban, járásokban, megyékben és országos méretben egyaránt. Fel kell dolgozni a Népfront tapasztalatait is. Erre annál is inkább szükség van, mert a választások megmutatták, hogy a többi párt helyi szervezeteiben is a demokrácia növekedésével kapcsolatban megnőtt a politikai színvonal. Ezen túlmenőleg, lépten-nyomon láthattuk, hogy politikailag a pártonkívüli tömegek is rendkívül megnőttek.

Ezek a tömegek most már természetesnek találják Pártunk vezetőszerepét. Szívesen követik Pártunk utasításait. Addig is, amíg fejlődésük nem ad rá módot, hogy legjobbjaik beléphessenek Pártunkba, gondoskodni kell arról, hogy ezeket a demokratikus, öntudatra ébredt dolgozókat tömegszervezeteinken keresztül tovább neveljük és foglalkoztassuk.

Pártunkban tudvalevőleg háromnegyed éve tart a tagzárlat. Ez a tagzárlat a holnapi nappal, június elsejével megszűnik. Pártunk ajtaján a szó szoros értelmében százezrek kopogtatnak és kérnek bebocsátást. A tagfelvétel, pontosabban a tagjelöltfelvétel rendkívül nehéz feladat. Mi épp ezért határoztuk el, hogy a Központi Vezetőség ülésén külön tárgysorozati pontban foglalkozunk vele. Ezért erre én nem is térek ki részletesen, mert ezt elvégzi helyettem Kovács elvtárs. De annyit el kell mondanom róla, hogy ezt a feladatot úgy kell elvégeznünk, hogy megjavuljon általa Pártunk szociális összetétele, ne csökkenjen politikai színvonala. A jelentkezők közül a legjobbakat, a legöntudatosabbakat, az élmunkásokat, a mintagazdákat, a traktorállomások és termelőszövetkezetek dolgozóinak színe-javát vesszük fel, hogy még jobban megnöveljük Pártunk tekintélyét és vonzóerejét.

A választással kapcsolatban országszerte meg lehetett állapítani, hogy a politikai öntudatra ébredt dolgozó tömegekben óriási a tanulási vágy. Valóságos kultúrszomjról számolnak be az elvtársak. Ezen a téren olyan óriási velünk szemben a követelmény, hogy még hosszú ideig nem tudjuk kielégíteni. Pártunk ideológiai színvonalának emelésére már az idén ősszel létrehozzuk a kétéves pártakadémiát. Kiszélesítjük és specializáljuk az egyéves, a hathónapos és egyéb pártiskola-típusokat. Emellett sor kerül végre a népi demokrácia egész kultúrfrontjának a megerősítésére az irodalom, a művészet, a tudomány, a filozófia terén. Mi messze elmaradtunk attól, ami a Szovjetunióban a háború befejezése óta e téren végbement. Ez az elmaradás odavezetett, hogy a kultúrfronton az ellenség nyugodtan tarthatta magát. A kultúrfronton olyan rések tátonganak, amelyeken keresztül a régi reakció és a nyugati imperializmus kényelmesen érvényesítheti befolyását. Súlyos mulasztást követnénk el, ha most, választási győzelmünk után, teljes erővel rá nem mennénk erre a kérdésre, amelyen keresztül — ismétlem — az ellenség nemcsak népi demokráciánkba, hanem Pártunkba is be tudja vinni befolyását.

 

(A MDP Központi Vezetőségének 1949 május 31-i ülésén elhangzott beszéd és kivonat a zárszóból.)

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

2

Május 14-i rádióbeszédemben már rámutattam arra, hogy: „A választási harc ezúttal hatalmas politikai véleménycsere volt, valóságos demokratikus iskola.” Eddigi agitációnkat főleg az jellemezte, hogy elsősorban mi beszéltünk a tömegekhez. Ennek a választási kampánynak az volt a jellegzetessége, hogy a szó szoros értelmében eszmecserét folytattunk a dolgozó milliókkal.

Először közelítettük meg azt az agitációs módszert, amely annyira jellemző nagy testvérpártunk, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának tömegmunkájára. Kétségtelen, hogy választási sikerünk nem utolsósorban ennek is köszönhető.

Megjavult a választásokkal kapcsolatban a megyebizottságok, a járási bizottságok és a falusi pártszervezetek egymáshoz való viszonya. El lehet mondani, hogy Pártunk munkája során először hatolt be a legeldugottabb tanyára is. És rátért olyan területekre, amelyeket eddig teljesen elhanyagoltunk, mint például a vonatagitáció. Nagyjában és egészében jó volt az erők elosztása is. A népnevelőket elsősorban oda küldték, ahol ismerősek voltak és ez még fokozta eredményeiket.

A demonstratív nagygyűléseket jól kapcsoltuk össze a kisgyűlésekkel. A május elsejét, amelynél tartottunk attól, hogy elvtársaink nem mindenütt tudják jól beleilleszteni a választás felfelé ívélő vonalába, szinte kivétel nélkül úgy tartották meg, hogy nem zavarta, hanem elősegítette a lendületet. 1945-ben megtörtént, hogy Pártunk helyenkint éppen a választások előtti napokban kifulladt. Ilyen jelenségeket még 1947-ben is tapasztaltunk. Ezúttal azonban nem mutatkozott fáradtság és munkánk lendülete a választás napján érte el csúcspontját.

Külön óhajtok kiemelni néhány új tényezőt. Az első: a demokratikus honvédség jó szereplése a választásokon. Már szóltam arról, hogy a honvédség és a béke kérdésének összekapcsolása különösen a nők politikai fejlődésének egyik mutatója. A honvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, amely Horthy hadserege és a nép között régente megvolt. Ma viszont a honvédség és különösen a népből való tisztikar, éppen a múlttal szembeállítva, a legegyszerűbb ember számára is szinte kézzelfoghatóvá teszi a beállott változásokat. Az, hogy a honvédség ilyen jól szerepelt a választásokon, egyszersmind mutatja, hogy a hadseregben jó politikai munka folyik.

A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárult a választások sikeréhez. A felszabadult nők megnövekedett aktivitását az MNDSz jó munkája is mutatta.

Az MNDSz, mint a választások mutatták, városban és falun egyaránt mindinkább a dolgozó nők szervezetévé válik. Ennek megfelelően most gondoskodni kell arról, hogy az elmúlt gyakorlattal szemben a vezetés most már mindenütt a dolgozó nők kezébe menjen át.

A SzIT működése is mutatta azt a fejlődést, amelyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresztülment.

A SzIT jó választási munkájának eredménye, hogy az EPOSz-t országszerte sikerült talpraállítani és megerősíteni. Jellemző tünete volt a választásnak a dolgozó kispolgárok aktivitása. Aki azt hitte, hogy a szocializmus építése a kispolgári réteget egyszerűen ellenzékbe kergeti, az most a választásokkal kapcsolatban tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta ki magát. A kispolgárság érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelkedéséből ő sem marad ki és megfelelő átalakulással, de be tud illeszkedni a népi demokrácia gazdasági rendszerébe. Meg kell emlékezni a pedagógusok munkájáról, akiknek legnagyobb része most már lelkesen csatlakozott demokráciánkhoz és ennek a csatlakozásnak eredménye mutatkozott ifjúságunk, a pompásan fejlődő Úttörő-mozgalom lelkes választási szereplésében.

Új szín volt ezúttal az Állami Mezőgazdasági Gépállomások dolgozóinak választási részvétele. Bár e téren még a kezdet kezdetén vagyunk, meg lehet állapítani, hogy a gépállomások nemcsak a hozzájuk fűzött gazdasági, hanem a politikai várakozásoknak is megfelelnek.

Fennállásuk rövid ideje alatt megszerette őket a falu dolgozó népe, megértik, hogy ők a jobb jövő hordozói a falun. A gépállomások dolgozói viszont érzik és megértik a rájuk háruló feladatok fontosságát és ez a felismerés önbizalmat, felelősségérzetet, de egyszersmind lendületet is ad munkájuknak.

Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságról is. Általános tapasztalat, hogy a protestáns papok zöme rendesen, sok helyen lelkesedéssel támogatta a Népfront választási harcát. De amikor népnevelőink először kopogtatták végig a választással kapcsolatban a falusi paplakokat, sokak meglepetésére kiderült, hogy a katolikus lelkészkedő papság között is szép számmal vannak olyanok, akik a falu népével együtt, megértik és megbecsülik a népi demokrácia eredményeit. Akik nemcsak magánbeszélgetésekben, hanem nyilvánosan is hajlandók voltak kiállani a népi demokrácia mellett s akiknek ez a fellépése kétségkívül hatott a püspöki karra is. Ott, ahol a katolikus lelkészek a Népfront mellett foglaltak állást, ezzel természetesen elősegítették a választás ügyét.

Mikor ennyi jót és pozitívet állapítunk meg a választási munkáról, ugyanakkor természetesen rá kell mutatnunk azokra a hibákra, amelyeket tapasztaltunk. Helyenkint a választási munkát túlorganizálták. Egy-egy választót annyian kerestek fel, hogy az már-már zaklatásnak volt mondható. A lelkesedésből fakadó túlzás eredményeképpen nem egyszer egymást agitálták meg az elvtársak. Viszont néhol mechanikusan végezték a munkát és ha a választó abból a célból, hogy megszabaduljon, azt mondta, hogy a Népfrontra szavaz, akkor ezt már készpénznek vették.

Feltűnő volt, hogy ezen a választáson a szakszervezetek munkája nem volt annyira látható, mint mondjuk az MNDSz-é, vagy a SzIT-é. A DÉFOSz pedig messze elmaradt a hozzáfűzött várakozásoktól. Különösen érezhető volt, hogy a munkástagozat, a mi erősségünk a falun, mennyire nincs még a DÉFOSz-ban kiépítve.

Gyakran volt tapasztalható, hogy a Párt és a közigazgatás a falvakban még összefolyik, hogy a pártutasítások a jegyzőn és nem a falusi titkáron keresztül jutnak el a tagokhoz, hogy jobb híján a községháza a párthelyiség és gyülekezőhely. Itt-ott találkoztunk a kiskirályok újabb feltűnésével is.

A választási munkában az is kiderült, hogy alapszerveink a városban és a falun egyaránt túl nagyok. Többszáz főből álló alapszervnél rendkívül nehéz az egyes párttag bevonása a munkába. Megnehezül a közvetlen érintkezés az egyes tag és a vezetőség között. Megnehezül az új káderek felismerése és kiemelésének lehetősége. A választás egyik tanulsága, hogy alapszerveinket sürgősen decentralizálni kell, számbelileg kisebb alapszervekre kell felbontani. Ezt természetesen csak gondos előkészítés után hajtjuk majd végre. A választások tapasztalatai felhívják figyelmünket arra, hogy Pártunk gyengéje még falusi titkáraink egyrészének fejletlensége. A megyebizottságok és járási bizottságok egymásközti érintkezésének, munkamegosztásának hibái és hiányai szintén napvilágra kerültek. A választási harc megmutatta, hogy hol jók és hol gyengék kádereink. A választási küzdelem egyébként megdöntötte azt a legendát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlandó pártmunkát végezni és nem is tanul. Ez a választás az ellenkezőjét bizonyította.

Végül külön kívánok szólni néhány olyan eredményről, mely messze alatta marad az országosnak s melynek kivizsgálása Szervezési Osztályunk és helyi szervezeteink egyik legsürgősebb feladata. A legrosszabb eredmény a városok közül Kiskőrösön volt, ahol 39%-a a választóknak a Népfront ellen szavazott. Nagykőrösön is 21% szavazott a Népfront ellen. Elvtársaink ezt az ottani kulákság nagy erejével magyarázzák.

Mezőkövesden 28%-a a választóknak a Népfront ellen szavazott. Az elvtársak azzal védekeznek, hogy Mezőkövesd nagy papi fészek és azonkívül erős a munkanélküliség is. Feltűnő, hogy Békés városában 21%, Orosházán 15% szavazott ellenünk. Elvtársaink itt is elsősorban az éles osztályharcra és a kulákbefolyásra hivatkoznak. A járások közül legrosszabb a vecsési járás, ahol az egész járás szavazataiból 29% esett a Népfront ellen. Itt is elsősorban a kulák befolyásról hallunk. Néhol, egy-egy faluban feltűnően rossz az eredmény, például Tardon — ahol pedig erős kommunista szervezet volt és sok földet osztottak ki — 64% szavazott ellenünk. Sajóládon — Borsod megyében — csak 48%-ot kapott a Népfront.

Jellemző, hogy ilyen feltűnő esetek a már említett Békés megyén kívül Borsodban, Nógrádban és Szolnokban is előfordullak.

Előre meg lehet mondani, hogy az ilyen feltűnő esetek mögött a tárgyi okok mellett pártszervezeteink rossz munkája, vagy valamely általunk eddig nem ismert hibája is rejtezik. Ezért, ismétlem, sürgősen ki kell azokat vizsgálni és meg kell javítani az ilyen helyeken a pártmunkát, illetve gondoskodni kell arról, hogy megszűnjenek azok az okok, amelyek rossz eredményekre vezetnek.

Ezek a kétségkívül meglevő hibák azonban nem vonnak le abból a megállapításból, hogy a választás Pártunknak és népi demokráciánknak elsöprő győzelme volt. Ennek a győzelemnek eredményeképpen most vonul be először a magyar országgyűlésbe a dolgozó nép erejének és jelentőségének megfelelő képviselet. Az új országgyűlés 402 képviselőt számlál. Amikor mi — a választások előkészületeképpen — felemeltük az egy képviselőre jutó szavazatok számát 14 000-ről 16 000-re, azt reméltük, hogy ezzel csökkenni fog a képviselők száma. Minthogy azonban sokkal több szavazó vett részt a választásokon, ez a csökkenés csak lényegtelen, ellenben nagyon lényeges az új országgyűlés szociális összetétele.

A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya tehát majdnem 44 százalék, a parasztoké kis híján 29 százalék. Együttvéve: a munkások és parasztok száma 73 százalék az új országgyűlésben. A nők száma 71, kereken 18 százalék. A nők száma tehát az elmúlt országgyűléssel szemben szinte megnégyszereződött és mutatja, hogy a nők egyenjogúsítása ezen a téren is folyik. A nők közül 41 munkásnő és 21 parasztasszony vagy parasztleány. A nők között tehát a munkások és parasztok aránya még jobb mint a férfiaknál és azt mutatja, hogy az egyenjogúsítás különösen a dolgozó nőket érinti. Végül meg kell emlékezni az új országgyűlés korszerinti összetételéről. Az országgyűlésnek pontosan a fele 20 és 40 év közötti, szóval a fiatalabb évjáratokhoz tartozik; köztük 55 képviselő 30 évnél fiatalabb. Egyetlen országgyűlésen még ennyi dolgozó fiatal nem volt képviselve.

Összefoglalva: az országgyűlés számszerűen is visszatükrözi a munkások és parasztok szövetségét és a munkásság vezetőszerepét. Visszatükrözi a nők és az ifjak növekvő jelentőségét a demokráciában. Ebből a szempontból sokkal inkább népképviselet, mint a megelőző két országgyűlés, nem is szólva a régi horthysta országgyűlésről, vagy mondjuk az olyan „demokratikus” voltára büszke képviseletről, mint amilyen az amerikai szenátus, ahol tudvalevőleg egyetlen egy ipari munkás, vagy dolgozó paraszt nem található.

 

(A MDP Központi Vezetőségének 1949 május 31-i ülésén elhangzott beszéd és kivonat a zárszóból.)

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

1

Kedves Elvtársak!

Beszámolóm a május 15-i választási győzelemmel és a vele kapcsolatos problémákkal foglalkozik. A választásról azt mondotta a párizsi rádió, hogy temetési menetben vonult fel a lakosság az urnákhoz és lényegében hasonlóképpen irt róla a reakciós kapitalista sajtó. Ebben az esetben nyugodtan elmondhatjuk: a kutya ugat, a karaván halad. A májusi választás a magyar demokráciának és benne Pártunknak egyik legfényesebb győzelme volt, amelyet felszabadulásunk óta kivívott.

Győzelmünk külpolitikai összetevői közt az első helyen kell megemlítenem a Szovjetuniót, amelynek a háborúutáni gazdasági újjáépítésben elért hatalmas eredményei csak úgy, mint következetes békepolitikája, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozó tömegek a Népfront és Pártunk felé fordultak. Minél jobban elmélyülnek a magyar demokrácia gyökerei, annál inkább tudatosodik a széles tömegekben az összefüggés a Szovjetunió sikerei és a mi eredményeink között. A Szovjetunió minden sikere egyszersmind a mienk is és ez megmutatkozott most a választások alkalmával.

A kínai kommunisták felszabadító harcának nagyszerű eredményei, amelyek éppen a választást megelőző hetekben bontakoztak ki s amelyekből az ingadozók is megérthették, hogy a békefront és az emberi haladás hívei világszerte erősödnek — szintén jelentékeny mértékben hozzájárultak győzelmünkhöz.

A választási siker belső összetevői között elsőnek eddigi politikai eredményeinket kell említenem, a munkásosztály vezette dolgozó nép győzelmét, a reakció vereségét s azt, hogy az erőviszonyok e gyökeres megváltoztatása lassan, de biztosan átment a dolgozó nép tudatába. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a választások megszilárdították a munkás-paraszt szövetséget és Pártunk vezetőszerepét, hanem azt is, hogy a munkás-paraszt szövetségen belül megszilárdult a munkásosztály vezetése. Most már a széles dolgozó tömegek előtt nem szorulnak magyarázatra az ipari munkásság elévülhetetlen érdemei, amelyekkel a felszabadulás óta eltelt időben száz és száz alkalommal beigazolta, hogy Pártunkkal az élén kiérdemli a vezetést. Ebből a szempontból a választás még külön az ipari munkásságnak és Pártunknak nagy győzelme és újabb tényezője népi demokráciánk megerősödésének. A munkásosztály vezetőszerepének megerősödésével együtt erősödött a rendszer tartósságába vetett hit, a biztonságérzet, a nyugodt, békés termelés és javulás állandóan felfelé menő vonalának tudata.

E politikai eredmények gyümölcse a munkás-paraszt szövetség megerősödése volt. Megerősítette ezt a szövetséget az a helyes politika, amelyet a dolgozó parasztság megnyeréséért a felszabadulás óta folytattunk. Pártvezetőségünk éppen a választások előtti hónapokban vetette fel külön a középparasztság megnyerésére irányuló politikánk kérdéseit. Rámutattunk azokra a gyakorlati pártmunkánkban mutatkozó hibákra, amelyek egyrészt taszították tőlünk a középparasztságot a kulákság felé, másrészt a kulákságnak mint osztálynak a korlátozása helyett a kulákság megszüntetésének vonalára csúsztak le.

Központi Vezetőségünk következetesen alkalmazta azt a lenini-sztálini jelszót, hogy támaszkodjunk a szegényparasztságra, egyezzünk meg a középparaszttal és egy pillanatra se szüntessük meg a harcot a kulák ellen. A dolgozó parasztság zöme megértette ezt a helyes politikát és e megértés eredménye aztán mutatkozott a szavazásnál is. Mutatkozott az a mindenki számára látható tény is, hogy az államhatalom minden ágába bevonultak a dolgozók. Hozzájárult a nők egyenjogúságának minden téren történő megvalósulása. Hozzájárultak természetesen gazdasági erősödésünk, hároméves tervünk végrehajtásának sikere, ötéves tervünk imponáló arányai. Végül külpolitikai eredményeink, köztük a békéért vívott következetes harcunk.

Külön hozzájárult ehhez az eredményhez az a tagfelülvizsgálat, amellyel Pártunk eltávolította a közénk nem való elemek jelentékeny részét és ezzel erőben, tekintélyben és tettrekészségben megnövekedve, fokozott vonzóerővel folytathatta munkáját. Kétségkívül az összetevők közé tartozik az egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni sikeres harc. Mindszenty példájából mindenki megérthette, hogy a demokrácia vívmányait, a földreformot, a Köztársaság intézményeit minden ellenséggel szemben megvédjük. Az a nagy lárma, amelyet Mindszenty érdekében a nemzetközi reakció csapott, az a kudarc, amely az Egyesült Államokat érte, amikor ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte, még jobban aláhúzták demokráciánk igazát, magabiztosságát és szilárdságát. A honi reakció nagy reménysége omlott össze, amikor látta, hogy a magyar demokrácia e kérdésben egy hajszálnyit sem engedett.

A választás döntő győzelme tehát főleg sok kis siker mennyiségének minőséggé alakulásából keletkezett. A sok kicsi újra sokra ment és eredményeképpen ugrásszerűen megnőtt Pártunknak, de az egész demokráciának ereje is. Ennek a növekedésnek a választáson sok példáját láttuk. Számunkra legfontosabb az a természetes és önkéntes elismerés, amellyel nemcsak szövetségeseink, a többi politikai párt, hanem az egész dolgozó nép Pártunk vezetését elfogadta. Egy-két jelentéktelen esettől eltekintve, nem volt olyan község vagy város, ahol ezt a vezetést bárki is megpróbálta volna elvitatni.

A demokrácia befolyásának elmélyülését és kiszélesítését legjobban a parasztoknál és a nőknél lehetett tapasztalni. Szerte az országban látható volt, hogy a háziagitációk és a kisgyűlések régen te annyira megszokott panasznap-jellege ezúttal gyorsan elmúlt. A tanyai parasztokat szinte egyformán érdekelte a traktorállomás és a mohácsi acélmű kérdése.

Kiszélesült a látóhatáruk, meglátták és megértették az összefüggést egyéni sorsuk javulása és a nemzet felemelkedése között. Hasonlót lehetett tapasztalni a nőknél a városban és a falun egyaránt, a béke és a demokratikus honvédség kérdésével kapcsolatban.

A nők nagyon jól megértették, hogy a béke védelme nem valami tétlen pacifizmus, hanem aktív, cselekvőleges védelem, amelynek egyik fontos tényezője a jó hadsereg. Ugyanezt tapasztalhattuk a Szovjetunióval kapcsolatban. Csak most, amikor a dolgozó nép zöme világosan látja a politikai összefüggéseket, mélyül el igazán és válik forróvá a szeretet és a hála érzése a Szovjet unió felé, amelynek felszabadító harca és segítő karja nélkül mi is csak ott tartanánk, ahol az imperialisták igájában nyögő francia vagy olasz nép.

Megmutatkozott a demokrácia eredményeinek elismerése és helyeslése az értelmiségnél is, amelynek jelentékeny része azért is tanúsított tartózkodó magatartást a demokráciával szemben, mert azt hitte, hogy a szocializmus visszaesést jelent a kapitalizmussal szemben, az intelligencia megbecsülésének és munkalehetőségének csökkenését jelenti. Az elmúlt két esztendő meggyőzte őket az ellenkezőjéről. Száz és száz tényből állapíthatjuk meg nemcsak azt, hogy a szocializmust építő magyar népi demokrácia hasonlíthatatlanul jobban becsüli meg az értelmiségi munkát, mint a kizsákmányoló kapitalizmus, hanem azt is, hogy soha számukra olyan teremtő lehetőségek azelőtt meg nem nyíltak, mint amilyet ötéves tervünk és egész szocialista perspektívánk nyújt nekik. Ezért csatlakozott hozzánk ezen a választáson az értelmiség.

Végül megnyilatkozott a demokrácia győzelme a lelkészkedő papság magatartásában, amely püspökeinek ellenséges vagy legjobb esetben várakozó magatartásával szemben, követve a dolgozó nép állásfoglalását és saját meggyőződését, csatlakozott a népi demokráciához. A külföldi imperialisták azt próbálják utólag megmagyarázni, hogy választási sikereinket a püspöki kar vontatott és nem is egyértelmű állásfoglalása döntötte volna el.

Az igazság ennek éppen az ellenkezője. A püspököket állásfoglalásra bírta az a gátszakadás, amelyet alsópapjaink egy részénél és hozzátehetjük: az egész dolgozó népnél az ő régi álláspontjukkal szemben kénytelenek voltak tapasztalni. A demokrácia sikerét külön aláhúzta még az a tehetetlenség és tanácstalanság, amely a reakciót itthon és a külföldön e választásokkal kapcsolatban jellemezte. Annyira mellettünk volt ezekben a napokban a dolgozó nép, hogy győzelmünk elé ellenségeink a szó szoros értelmében semmi komoly akadályt nem tudtak gördíteni.

Április elején, amikor mi a választások részleteit kidolgoztuk, még nem láttuk ennyire világosan a helyzetet. Ennek megfelelően becsléseink óvatosak voltak. Mint a megelőző választásoknál, most is minden megyei és nagyvárosi titkárunkat felszólítottuk, hogy közöljék az előre várható eredményeket. Valamennyi előzetes becslés valamelyest a tényleges eredmény mögött maradt. Azt hittük, hogy ezúttal kevesebben fognak szavazni, mert az egységes lista következtében elmarad a pártok harca, a szenvedélyek felszítása és ez a szavazók számának csökkenéséhez vezethet. Számoltunk azzal is, hogy az ellenség a választás jelentőségének kisebbítésére kiadja a szavazástól való tartózkodás jelszavát. Ezért első gondunk az volt, hogy mozgósítsunk a választáson való részvétel mellett. Közvetlenül a választások előtt azonban világossá vált, hogy az egységes lista hatására az érdeklődés az elmúlt két választással szemben rendkívül megnövekedett és a választójegyzékből kimaradtak valósággal törték magukat, hogy rákerüljenek a listákra.

A május elsejei felvonulások már világossá tették számunkra azt a nagy fordulatot, amely 1947 óta a dolgozó tömegekben történt. És május 14-én, a választások előestéjén rádióbeszédemben már száz jel alapján megállapíthattam, hogy ezt az ütközetet fényesen meg fogjuk nyerni.

A győzelemhez a Párt és a demokrácia már említett általános gazdasági és politikai eredményein kívül elsősorban hozzájárult népnevelőink jó munkája. 250 000 népnevelőt mozgósítottunk, akik rövid, de jól előkészített iskolázás után fogtak munkához. Azt a szándékunkat, hogy minden szavazót legalább kétszer felkeressünk, lényegében meg tudtuk valósítani. Pártunk népnevelőinek megnőtt politikai tudását dicséri a lelkes, ötletes, színes, gyakran humoros és eredeti agitációs munka. Először állapíthatjuk meg, hogy végre népnevelőink a demokrácia eredményeit és agitációs módszereinket alkalmazni tudták a tanya, a falu, a község, a járás viszonyaira és ezzel természetesen ugrásszerűen emelték meggyőző erejüket.

Ezek a népnevelők a választási kampány során mutatkozó és számunkra kedvező nemzetközi eseményeket, mint amilyen a kínai Kommunista Párt győzelme, vagy a Szovjetunió békepolitikájának hatalmas sikere a berlini kérdésben, jól be tudták építeni agitációjukba. Felhasználták ezeket munkájuk elmélyítésére és sikeresebbé tételére, csakúgy mint a jókor jövő májusi országos esőt.

A népnevelők munkájának sikeréhez sokban hozzájárult az, hogy meg tudták szervezni eredményeik ellenőrzését és a hibák kijavítását. Tudjuk, hogy a legtöbb gyárban reggel 7 óra előtt a népnevelők megtárgyalták az előző nap tapasztalatait és annak alapján javítottak munkájukon. Ugyanezt tették száz és száz községben és járásban s ezzel menetközben ki tudták javítani a hibákat és eredményesebbé tették az agitációt. A Budapestről lemenő népnevelők pompásan együttműködtek a vidékiekkel.

Ezúttal sikerült a Népfront többi pártjának helyi erőit is bevonni a választási munkába, anélkül, hogy ezzel Pártunk vezető szerepe elhomályosult volna. Minden oldalról halljuk, hogy például a pártonkívüli népnevelők bevonása a munkába, felvételük az előkészítő iskolákba, rendkívül jó eredményt adott. Ezek a pártonkívüliek úgy érezték, hogy külön bizalmat helyeznek beléjük és lelkesen igyekeztek ennek a bizalomnak megfelelni. Amikor a falvakban kiderült, hogy egy-egy kisgyűlés túlságosan népes volt, a népnevelők több helyen csakis Pártunk tagjainál tartottak kisgyűlést. Csakhamar rátértek azonban arra, hogy a pártonkívüliek udvarán jöttek össze, ami nagyon jó eredményeket hozott. 80 000 ilyen kisgyűlést tartottunk. Ezeken és az egyéni agitációkban a szó szoros értelmében a magyar dolgozó nép minden problémájára válaszoltunk. Akit valami kétség gyötört, vagy valami kifogása volt, azt nyugodtan elmondotta és megkapta rá a megnyugtató választ.

 

(A MDP Központi Vezetőségének 1949 május 31-i ülésén elhangzott beszéd és kivonat a zárszóból.)

 

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

 

Az ötéves terv megvalósításának főösszetevői között a legfontosabb a demokrácia erőinek szorosabbra fogása és megfeszítése, a Magyar Függetlenségi Népfrontban, a magyar munkásosztály vezetése alatt. Ennek a tervnek még egy döntő előfeltétele van: a béke. Mint a hároméves terv és az újjáépítés eddigi eredményei mutatják: a felszabadult magyar nép számára a boldogulás minden előfeltétele megvan, ha békén, a teremtő munkának élhet, (Nagy taps.) A magyar népi demokrácia nemcsak azért támogat minden törekvést, mely a béke megőrzésére irányul és nemcsak azért fordul élesen szembe minden imperializmussal, mert egészséges fejlődését ez biztosítja. De azért is, mert a magyar dolgozó nép egy emberöltőn át két ízben szenvedte el a vesztes háborúnak minden súlyos következményét.

Most futnak be az idei népszámlálás első eredményei. Ezekből a számokból kiderül, hogy hazánk lakossága 115 ezerrel kevesebb most, mint az utolsó népszámláláskor volt. Ha a két világháború közti népszaporodást vesszük alapul, akkor a háború nélkül Magyarország lakosságának 9 800 000 körül kellene lenni. Ehelyett 9 201 000 a lakosság száma, azaz a háborús kiesés 600 000 főt tesz ki. Ennyi az a lélekszám, amely a legkülönbözőbb címeken a háború következtében elveszett a magyar nép számára. Ez több, mint akár Anglia, akár az Egyesült Államok háborús embervesztesége. Ez a szám annyit jelent, mintha Szeged, Debrecen, Miskolc, Pécs, Kecskemét, Hódmezővásárhely az utolsó emberig kipusztultak volna, vagy mintha Aba új, Bács Bodrog, Győr, Moson, Csanád és Csongrád megye összes lakói a háború áldozataivá váltak volna. Emellett ez a hasonlat annyiban sántít, hogy a háború elsősorban a férfiak közt pusztított. Ha most 115 000-rel kevesebb a lakosság, mint 1941-ben, úgy a férfiak száma 141 000-rel lett kevesebb, 3 százalékkal csökkent nálunk a férfiak aránya és most 1000 férfira 1083 nő esik. De még ez a kép se teljes, mert nem mutatja azt a hatalmas veszteséget, amit éppen a legmunkaképesebb, a katonai szolgálatra alkalmas férfiakban okozott a háború. Az országban 300 000 a hadiárva, a hadiözvegy, a hadirokkant, a hadisegélyes. Ha még ehhez hozzávesszük a szörnyű anyagi pusztítást, amelyet a háború okozott, azt a rengeteg szenvedést, amely — túlzás nélkül mondhatjuk — hazánk minden egyes lakóját a háborúval kapcsolatban külön sújtotta, akkor nem kell sokat magyarázni ahhoz, hogy miért utasítja el minden hazáját szerető magyar ember egy harmadik szörnyű világháború hirdetőit.

Ez a békevágy a katolikus reakció elleni harcban is megmutatkozott. A dolgozó magyar nép Mindszenty elítélését nemcsak azért fogadta megértéssel és helyesléssel, mert nem kívánta vissza a Habsburgok és vele együtt a nagytőkések és nagybirtokosok uralmát. A széles tömegek azt is megértették, hogy Mindszenty egy újabb véres világháborúra — és hozzátehetjük, egy újabb elvesztett háborúra — alapította terveit. Ezért helyeselték és ezért fogadták megnyugvással még a vallásos katolikus körök is a magyar demokrácia kemény és meg nem alkuvó fellépését. (Taps.)

Ismétlem, a magyar nép békét akar és ebből a békevágyból folyik, hogy elutasít mindent, ami egy újabb háború veszélyét idézné fel. Ezért harcol a magyar demokrácia a sovinizmus, a faji gyűlölet minden megnyilvánulása ellen és ezért tesz meg mindent arra, hogy szomszédaival a legjobb viszonyt alakítsa ki. Nem rajtunk múlott, hogy ez a viszony Jugoszlávia jelenlegi vezetőivel — akik elárulták a béke és a nemzetközi proletárszolidaritás frontját és egyre inkább átállanak az imperialisták táborába — megromlott. De tudjuk, hogy Jugoszlávia dolgozó népe kalandor vezetőinek minden csalárd árulása ellenére — velünk egy frontban áll a béke fenntartásáért folyó küzdelemben és éppen ezért előbb vagy utóbb, de visszatér a népi demokráciák békét védő, az emberi haladásért harcoló családjába. (Hosszas, nagy taps.)

Ugyanakkor, amikor ennyire aláhúzzuk békevágyunkat, és azt a törekvésünket, hogy a békét minden erőnkkel védeni fogjuk, rögtön hozzá kell tennünk, hogy nem vagyunk pacifisták. A békéért nemcsak szellemi fegyverekkel vagyunk készek harcolni, hanem gondoskodunk arról, hogy demokráciánknak erőteljes, a dolgozó népet védő hadserege legyen. (Viharos taps.) Ez a hadsereg a békét védi, mert a dolgozó nép hadserege. Soraiban a munkások, parasztok, a haladó értelmiség legjobb fiai fogják keményen a fegyvert. Nem támadó szándékkal, de azért, hogy a békefrontnak azt a szakaszát, amelyet a magyar nemzet őriz, minden erejükkel megóvják. Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy nem fogjuk sajnálni a fáradságot és az áldozatot, hogy ezt a hadsereget, a dolgozó nép honvédségét teljes erővel fejlesszük és erősítsük. (Taps.)

Ma, amikor az imperialisták bűnéből a világ újra két táborra oszlott, amikor az állig felfegyverzett kardcsörtető, világuralomra törő amerikai tőke szerte a földgömbön a háborút készíti elő, egy fegyvertelen ország valósággal csábít a provokációra és a kalandokra. És mert mi nem akarjuk, hogy hazánk imperialista kalandorok játszótere legyen, hadseregünket éppen a béke érdekében igyekszünk olyanná tenni, hogy dolgozó népünket, szövetségeseinkkel vállvetve, meg tudja védeni.

A békéért folyó harcban nem vagyunk egyedül. Mellettünk áll felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió, (viharos taps és éljenzés) velünk vannak a népi demokráciák virágzó, független államai. Ebben a táborban vannak a kínai Kommunista Párt és Mao Ce-tung vezetésével (éljenzés, taps) a felszabadult kínai dolgozók százmilliói, a gyarmati járom ellen küzdő népek. Mellettünk állanak a kommunista pártokkal az élükön a hatalmas francia munkásosztály, (a küldöttek Thorezt éltetik) az olasz dolgozók és szerte a világon mindazok a munkások, parasztok, értelmiségiek milliói, akik gyűlölik a háborút és a békét követelik.

Ezzel a békefronttal áll szemben a világuralomra törő amerikai imperializmus, mely a német fasizmus örökébe lépett. Az Egyesült Államokat a hadianyaggyárosoknak az a csoportja vezeti, amely a megelőző két világháború szörnyű vértengeréből sok dollármilliárd hasznot tudott kihalászni, az a klikk, amely már most, a békében is számlálatlan százmilliókat vág zsebre a háborús uszításból és a harmadik világháború előkészítéséből. E csoport kezében van nemcsak az amerikai sajtó, rádió, mozi, a közvélemény befolyásolásának és irányításának minden eszköze, de a Marshall-terv révén kiterjeszti befolyását a többi kapitalista államra is és gondoskodik róla, hogy ott is a hadinyerészkedők, az amerikai tőkés csoportok érdekeinek megfelelően írjon a sajtó, szóljon a rádió.

Az Amerikai Egyesült Államok ebben az évben majdnem 15 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. Ennek az összegnek zömét a hadiipar, kapja. A hadiszállítás a kapitalistáknak a legjövedelmezőbb és a legkevesebb kockázattal járó üzlet: a gyártáson kívül a tőkésnek csak a haszon bezsebelésével kell törődnie.

De az amerikai muníciógyárosoknak mindez nem elég. A könnyű profit arra hajszolja őket, hogy szerte a világon szítsák a háborús gyűlöletet, mert így több hadianyagot tudnak eladni. A mi nagy tanítónk, Marx 80 évvel ezelőtt hirdette, hogy nincs az a bűn, amelyet a tőkés megfelelő haszon érdekében el ne követne; az amerikai muníciógyárosok ezt most újra szemléltetően igazolják.

A világuralomratörés egyik eszköze a Marshall-terv, mely gyarmattá akarja süllyeszteni az általa „segélyezett” országokat és amerikai ágyútöltelékké változtatja azok lakóit. Kezdetben a segély ürügyével gazdasági függőségbe hozzák ezeket az országokat és utána belekényszerítik őket az Atlanti-paktum és hasonló szerződések révén az amerikai világuralmi tervekbe. Ezért érthető az a vontatottság, mellyel az Atlanti-paktum létrejön. A Marshall-terv „áldásaiban” részesedő országok dolgozó népe elkeseredetten küzd ellenük és hogy a reakció hangulata sem virágos ezekben az országokban, arra elég idézni Paul Reynaud-t, a volt francia miniszterelnököt, aki a parlamentben a következőket mondotta: „A Marshall-terv 19 országa hasonlít 19 vízbefúlóhoz, aki mind a másik hátán át remél a szárazra jutni.” Az amerikai sajtó, amikor nem Európa felé szórja a propagandát, nem titkolja, hogy miről van szó. A „United States News” folyóirat december 31-i számában a következőket olvasom:

„A kapitalista Európa beteg, mint ahogy beteg volt jóval a háború előtt is. A Marshall-terv éppen csak egy kis adrenalint fecskendez bele, hogy egy kevés ideig még életben tartsa. Ahhoz, hogy újra egészséges legyen, talán két vagy három Marshall-terv is elkelne, de minden alkalommal kétszerannyi pénzzel, mint amit az elsőbe fektettünk és még akkor is nagyon kétséges, hogy a beteg életben marad-e.”

Az ellenség táborában ilyen a hangulat. És ezt a hangulatot nem enyhíti a közelgő gazdasági válság, melynek előfutárjaként az Egyesült Államokban február folyamán 700 000-rel nőtt a munkanélküliek száma. A dolgozó tömegek békét követelnek, nem háborút, és megegyezést a béke legfőbb őrével, a Szovjetunióval. (Nagy taps.) Az imperialisták támadó, agresszív politikája eleve elutasít minden olyan lépést, melynek célja a béke. Ezért igyekeznek kikerülni, elhárítani minden megegyezést és együttműködést a béke hatalmas őrével, a nagy Szovjetunióval és a világ demokratikus erőivel. Amint a Szovjetunió bölcs vezére, Sztálin mondotta:

„Nem megegyezésre és együttműködésre van szükségük, hanem együttműködést és megegyezést hirdető szólamokra, hogy meghiúsítsák a megegyezést … A háborús gyújtogatók, akik új háborút akarnak kirobbantani, mindennél jobban félnek a Szovjetunióval való megegyezéstől és együttműködéstől, mert a megegyezés politikája aláássa a háborús gyújtogatók pozícióját és hatástalanná teszi ez urak támadó politikáját.”

A béke hívei világszerte támadásba mentek át a háborús gyújtogatókkal szemben. A demokrácia világszerte növekvő erői mindent megtesznek a béke megvédésére. De óriási hiba volna, ha saját növekvő erejük és igazuk tudatában lekicsinyelnék azt a veszélyt, melyet a mindenre elszánt háborús uszítok jelentenek. Ezért szorosabbra kell fogni nemzetközileg és az egyes országokon belül a demokrácia erőit, mozgósítani kell világszerte a béke híveit és ezzel kell megértetni az imperialista reakcióval, hogy minden szándéka hajótörést szenved a béke katonáinak elszántságán és megingathatatlan frontján.

A mi feladatunk, a magyar demokrácia feladata, hogy a maga szakaszán biztosan és megingathatatlanul álljon, hogy az ellenség megértse, hogy a mi országunk nem rés a béke frontján, hanem erős bástya. (Viharos taps.) Ezért kell külön aláhúznunk a magyar dolgozó nép egységes békeakaratát és azt, hogy ezen az egységen senki nem fog rést ütni.

A mi békeszándékunk és békevágyunk mögött ott áll a két vesztett háború szörnyű szenvedése és sok sajgó sebe. De a magyar dolgozó nép szilárd elhatározásának, hogy békéjét, függetlenségét és fejlődését minden áldozat árán megvédi, van még egy külön, évszázadokra visszanyúló történelmi forrása. A magyar nép szinte minden évszázadban elvesztett egy szabadságharcot. Elveszett a Rákóczi-felkelés, melynek zászlajára „pro libertate”, a „szabadságért” jelszó volt írva. Elveszett az 1848—49-es szabadságharc. Leverték az 1919-es forradalmat is. Mindezeket a vereségeket főleg idegen, reakciós erők okozták, amelyek a magyar nép belső ellenségeinek külföldről jöttek segítségére. Nem elsősorban a saját belső gyengéi, hanem a nemzetközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulása verte le három évszázadon át a magyar szabadságharcokat. Minden magyar szabadságharc elbukása messze visszavetette a magyar népet fejlődésében és boldogulásában. Először fordul elő a modern történelmünk folyamán, hogy a magyar dolgozó nép végre hozzájutott a régvárt szabadsághoz. Végre önállóan, független állami életet élve, szabadon szentelheti erőit annak a feladatnak, hogy pótolja elmaradottságát és felsorakoztassa hazáját a haladó népek élvonalába. Évszázadok óta először rendelkezhet szabadon a gazdaságával, munkaerejével, kultúrájával és évszázadok óta először fordul elő, hogy felemelkedését nem gátolják, hanem támogatják a szomszédok, elősegíti a nemzetközi helyzet. A magyar nép harca önállóságáért, gazdasági és kulturális újjászületéséért, mint történelme legfényesebb napjaiban, újra egybeesik az egész haladó emberiség küzdelmével. A magyar dolgozó nép végre tagja lehet a szabad nemzetek nagy szövetségének. Mi élni akarunk ezzel a történelmi lehetőséggel, mely évszázadok óta először nyílott meg a magyar nemzet előtt. Mi tudatában vagyunk ennek a történelmi lehetőségnek és el vagyunk szánva arra, hogy nem fogjuk elszalasztani. Ellenkezőleg. Minden erőnkkel, minden idegszálunkkal megragadjuk. Tudatosítjuk dolgozó népünk előtt és mozgósítjuk hazánk minden fiát arra, hogy ezzel az új történelmi lehetőséggel teljes erejével élni is tudjon. (Viharos, hosszú taps.)

Más nemzeteknek voltak a múltban sikerült forradalmai és szabadságharcai. A magyar nemzet először élvezi a történelme folyamán huzamosabb ideje a szabadság ízét Ez az íz tetszik neki és nem kíván leszokni róla. Ez nyújt külön, friss erőt a magyar népi demokráciának és a Magyar Dolgozók Pártjának, a magyar kommunistáknak. Minket nemcsak nemzetünk jelene, de múltja és jövője kötelez arra, hogy ezt a történelmi alkalmat minden lehetőségével együtt dolgozó népünk javára és boldogulására megragadjuk. És ezzel kapcsolatban innen, a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Kongresszusáról mondok újra köszönetet felszabadítónknak, a hatalmas Szovjetuniónak és bölcs vezérének, a magyarság nagy barátjának, Sztálinnak, akik annyi évszázad után végre leverték kezünkről a bilincset és megnyitották előttünk a szabadság, az újjászületés útját. (Viharos éljenzés, a küldöttek felállva éltetik Sztálin elvtársat.)

A Magyar Függetlenségi Népfront tudatában van ennek a történelmi lehetőségnek. Tudja, hogy amiért hiába küzdöttek Rákóczi kurucai, Kossuth honvédéi, az 1919-es forradalom vöröskatonái, azoknak a céloknak az elérését most a történelem lehetővé tette. Ez nyújt külön céltudatosságot és összetartást a Függetlenségi Népfrontnak. És ez teszi lehetővé, hogy végre egy frontban tömörüljön minden magyar hazafi, aki hazáját valóban szereti és szabaddá, boldoggá és függetlenné akarja tenni. A magyar dolgozó nép minden fia egy emberként álljon zászlónk alá és tömör sorokban, megingathatatlanul kövessen bennünket a népi demokrácia útján, újabb sikerek, újabb győzelmek felé! (Szűnni nem akaró taps, éljenzés.)

(Részlet a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Kongresszusán, 1949 március 15-én tartott beszámolóból.)

 

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

6

Népi demokráciánk most készül egy új, hatalmas munkára, az ötéves tervre. Ennek a tervnek a mezőgazdaságra vonatkozó részét csak úgy fogjuk tudni végrehajtani, ha benne a középparasztság szívvel-lélekkel segédkezik. Ha azonban helytelen politikánk következtében ez a középparasztság visszahúzódik, passzív lesz vagy éppen a kulákok oldalára áll, akkor mezőgazdasági terveinket nem tudjuk valóra váltani és ez természetesen az egész fejlődésre károsan fog kihatni. Az ötéves terv arra van hivatva, hogy hazánk gazdasági és kulturális színvonalát öt esztendő alatt olyan mértékben emelje, amire azelőtt évtizedek voltak szükségesek. Hogy már most is milyen a fejlődés irama, arra nézve megemlíthetem, hogy 1948 folyamán az iparban, bányászatban és közlekedésben foglalkoztatottak száma több mint százezerrel nőtt és jóval meghaladja az 1937/38-as év számait. Öt év alatt nemzeti jövedelmünket több mint 60%-kal akarjuk növelni.

Ezen belül a vaskohászatot, a vas-, fém- és gépgyártást, a kémiai ipart, a ruházati ipart meg akarjuk kétszerezni. Erre a célra csak magában az iparban legalább 300 000 új munkás beállítására lesz szükség. Ez egész szociális struktúránk megváltoztatását jelenti, mert az ötéves terv végén hazánk iparosodó mezőgazdasági országból egy fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá válik.

Nem kevésbbé fontosak a tervnek a falura vonatkozó részei. Az ötéves terv 1250 községet fog bekapcsolni a villanyos-hálózatba és ezzel másfélmillió lakost fog villannyal ellátni.

Minden faluba bevezetjük a telefont. Az ötéves terv fokozni kívánja a mezőgazdaság gépesítését. A terv végén kb. 500 mezőgazdasági gépállomás és 21 000 traktor fog a falu rendelkezésére állni.

Megkezdjük a mezőgazdaságban az arató-cséplőgépek alkalmazását. A szárazság elleni harcban az ötéves terv során 200 000 holdat veszünk öntözés alá. Ennek a területnek több mint fele a száraz éghajlatú Tiszántúlra fog esni. Hatalmas erdősítési, fásítási, talajjavítási munkákat tervezünk. Azonkívül új mezőgazdasági termények bevezetését, elsősorban a gyapot termelését. Az ötéves terv hatalmas falusi lakásépítési programmal rendelkezik. 200 új tanyaközpontot akar létrehozni. Hatalmas lendülettel kívánja fejleszteni a falusi szövetkezetek mozgalmát.

Mindezek a rendszabályok azt fogják eredményezni, hogy bár az ipari munkásság életszínvonala jelentékenyen megnő, a falu élet- és kultúrszínvonala is erősen közeledni fog a városihoz.

A falu munkaerőfeleslegét, a dolgozó parasztság fiait, leányait százezrével vonjuk be az iskoláztatásba, az ipari és gépesített mezőgazdasági termelésbe. Elég rámutatni arra, hogy az állami gépüzemek az ötéves terv folyamán 50 000 új munkást követelnek, akiknek zöme természetesen a dolgozó parasztság köréből kerül ki.

A magyar demokrácia előtt álló nagy feladatod oroszlánrésze Pártunk vállaira nehezedik. A legjobb előkészület e feladatok megoldására, Pártunk megerősítésére tagságunknak az a felülvizsgálata, mely most fejeződik be.

Ennek a felülvizsgálatnak folyamán közel 1 200 000 tagunkat vesszük szemügyre. Az eddigi — nem végleges — adatok alapján körülbelül 170 000-et zártunk ki és ennél valamivel kevesebbet tagjelöltté minősítettünk vissza. Pártunk ezzel számszerűleg valamivel 1 000 000 tag alá csökken vissza, de minőségben hasonlíthatatlanul megnövekszik.

Pártunk lényegében megszabadult a soraink közé került ellenséges vagy a dolgozó osztályoktól idegen elemektől, a karrieristáktól s mindazoktól, akiket nem a meggyőződés, hanem az érdek hozott Pártunkba. Megjavult Pártunk szociális összetétele, megnőtt benne az ipari munkások, a dolgozó parasztok számaránya és súlya.

Fennállásunk óta először végeztünk el ilyen tisztító munkát. Ebből elkerülhetetlenül folyik, hogy helyenként hibák is csúsztak bele: néhol túlenyhe, néhol túlszigorú mértékkel mértek. De a maga egészében elvégeztük ezt a nehéz munkát, melyre rajtunk kívül semmiféle más pártja a magyar politikai életnek nem képes.

A tagfelülvizsgálat eredményeképpen rendkívül megnőtt Pártunk tekintélye és politikai vonzóereje.

Ezer és ezer községben és szervezetben láthatta a dolgozó nép, hogy eltávolítjuk soraink közül azokat, akik nem az ő érdekét képviselik. Megnőtt Pártunk összekovácsoltsága, színvonala, harcképessége.

A tagfelülvizsgálat nehéz feladatának jó elvégzéséért külön köszönet illeti a felülvizsgáló bizottságok tagjainak tízezreit, akik heteken, hónapokon át, erejük megfeszítésével, fáradságot és munkát nem kímélve dolgoztak s így járultak hozzá, hogy a Magyar Dolgozók Pártja most nyugodtan, megtisztultan, erőben és öntudatban megnövekedve foghat az előtte álló új feladatok megoldásához.

A munkaverseny nagy lendülete, melyről már megemlékeztem, ennek a megnövekedett erőnek egyik mutatója. A legközelebbi feladataink közé tartozik most az üzemi választások jó lefolytatása, olyan üzemi bizottságok létrehozása, melyek a dolgozók és a termelés érdekeit a szocialista építés érdekében a legjobban össze tudják egyeztetni.

A Magyar Függetlenségi Népfrontot szilárd, széles alapokra kell fektetni s úgy kiépíteni, hogy a népi demokrácia államának továbbfejlődését elősegítse és meggyorsítsa. Részletesen ki kell dolgozni az ötéves tervet, hogy hároméves tervünk megvalósítása után zökkenő nélkül, fokozott iramban dolgozhassunk tovább. Vele párhuzamosan számba kell venni a tudomány, a művészet, az irodalom, az iskola problémáit, melyekhez eddig nem nyúltunk vagy nem nyúltunk megfelelő alapossággal. De mindenekelőtt meg kell javítanunk falusi munkánkat és meg kell nyernünk a munkásparaszt szövetség megszilárdítására a középparasztságot.

Ugyanakkor fáradhatatlanul küzdenünk kell a háborús uszítok, a kardcsörtető imperialisták ellen, küzdenünk kell a békéért. Hűen és ingadozás nélkül kell támogatnunk a békének és az emberi szabadságnak azt a világfrontját, melynek élén a hatalmas Szovjetunió és bölcs vezére, Sztálin elvtárs áll.

Forró üdvözletünket küldjük a békéért és népük függetlenségéért küzdő francia és olasz kommunistáknak. Külön üzenjük a két testvérpárt vezetőinek, Thorez és Togliatti elvtársaknak, hogy folytassák bátran és elszántan a béke és hazájuk önállóságának megvédéséért a küzdelmet. Erősítse harcukat az a tudat, hogy mögöttük áll és támogatja őket az egész haladó, a háborús gyújtogatók ellen küzdő világ szolidaritása és rokonszenve.

Mi pedig itthon keményen tartjuk a békének és a szocialista építésnek ránk eső frontszakaszát. A magyar demokrácia, mely Pártunk vezetésével immár ötödik éve sorra megoldotta azokat a feladatokat, melyek elé a történelem állította, most már tapasztalatokban, tudásban, önbizalomban megnövekedve néz a jövőbe. S a magyar kommunistákkal az élén, a népi demokráciák növekvő családjában, a felszabadító Szovjetunióra támaszkodva, határozott, biztos léptekkel halad nagy célunk, a szocializmus felé.

Zárszó

Dögei elvtárs elmondta, hogy mennyire félrecsúszott végrehajtás közben a mi vonalunk. Mi nem akartuk a FÉKOSz beolvasztásával védelem nélkül hagyni a szegényparasztságot. A gyakorlatban azonban az történt, amit Dögei elvtárs úgy jellemez, hogy nem védi a szegényparasztot most senki. Tartok tőle, hogy ebben neki van igaza, nem Erdei elvtársnak. Nincs most semmi, ami a FÉKOSz szakszervezet szerepét betöltené. Ez természetesen tarthatatlan állapot. Aki ismeri a lenini-sztálini elméletet, az tudja, hogy milyen óriási súlyt helyezett Lenin és Sztálin is a szegényparasztság külön szervezetére a falun. Ismételten felsorolták a szociális, a kulturális stb. szervezeteket, amelyeket mindet külön létre kell hozni a szegényparasztság számára. Ez nálunk a végrehajtás során valahogy elsikkadt, a FÉKOSz, mint cukor a vízben, felolvadt a DÉFOSz-ban.

Mindjárt hozzátehetem, hogy mind a két elvtárs felszólalásában mindig csak a földmunkásról beszélt, holott a szegényparasztsághoz tartozik a parasztságnak az a része is, amely kénytelen bérmunkát vállalni, mert nem elég a földje. Nem véletlen, hogy ezt a szakszervezetet Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szabad Szervezetének hívták. Mert a 2, 3, 4, sőt 5 holdas paraszt — ha rossz a földje, 6—7 holdas paraszt is — gyakran elment a városba dolgozni, vagy télen a bányába vagy napszámosmunkára, mert nem tudott a földből megélni.

Ha tehát mi most úgy fogjuk reorganizálni a FÉKOSz-nak megfelelő munkástagozatot, hogy csak a földmunkásokra vesszük az irányt, az hiba lesz. Nekünk ugyanazokra kell venni az irányt, akik azelőtt a Földmunkások Országos Szövetségében és most a FÉKOSz-ban voltak.

Sokfelől hallani olyan híreket, hogy a kulák békés húrokat penget. Hát természetes, hogy békés húrokat penget. Ő is látja, hogy merre fejlődnek a viszonyok. Sztálin elvtárs egyidőben elmondta, hogy a kulák most nem olyan, mint a plakátokon szokták rajzolni: erős, vastagnyakú, agyaros és lehetőleg puska is van nála. Hanem sok bemegy a kolhozba, „segít”, „tanácsokat ad”, csak éppen ezekkel a tanácsokkal forgatja fel a kolhozt. Természetes, ha a kuláknak van esze, nálunk is békés húrokat penget, mert így jobban meg tudja találni a maga számításait, meg fogja tudni védeni a maga érdekeit.

Révai elvtársnak fejtegetéseivel a proletariátus diktatúrájáról és az önkritikájára, illetve kritikájára vonatkozólag egyetértek. Az osztályharc most sokkal komplikáltabb, mint a Szovjetunióban volt az első esztendőben, ahol világos volt a front: itt van a barát, ott az ellenség. Nálunk a front össze van keverve.

Apró elvtárs azt kéri, hogy a pártvezetőség adjon meg minden támogatást a diósgyőriek munkaverseny-mozgalmának. Azt hiszem, Elvtársak, ezt a pártvezetőség nevében megígérhetem. Általában gondoskodni kell róla, hogy a proletariátus érdemeit jobban a dolgozó nép elé tárjuk.

Nemrégiben felmentem a Galyatetőre. Ebédnél mellettem ült egy mintagazda és egy vasmunkás, aki a vidéki falvak villamosítását vezeti. A mintagazda, 4 holdas zalai újgazda, boldogan sorolta fel, hogy 45-ben, 46-ban, 47-ben, 48-ban mi mindent szerzett.

Utána megkérdeztem a vezető szakmunkást: „Hát maga mit szerzett?” Erre azt mondta: „Ezt a ruhát, ami rajtam van és ezt is tavaly ősszel vettem.” Láthatják Elvtársak, hogy az áldozatok milyen aránytalanul oszlottak meg a proletariátus és szövetségeseink között. Ezt nekünk az egyszerű méltányosság alapján jobban kell tudatosítani. Ez erősíti a proletariátus öntudatát és jogot ad nekünk arra, hogy a proletariátus számára nagyobb követelésekkel lépjünk fel.

Apró elvtárs a szaktudásról is beszélt. Tény, hogy mi a szaktudást egy kissé elhanyagoltuk. Tavaly az államosítás aránylag jól sikerült. A munkásigazgatókkal, munkásokból lett vállalatvezetőkkel jól el tudjuk vezetni a vállalatokat. De elfelejtjük azt, hogy a sima, zökkenésmentes átvételnél egy bizonyos nehézségi erő, inercia, a lendítőkerék továbbszaladása is szerepet játszott: magától futott tovább a gyár.

A mi munkásigazgatóink most, amikor sokkal szélesebb látókört és sokkal több technikai tudást követelünk tőlük, nem tudnak megfelelni a feladatuknak, ha nem igyekeznek éjjel-nappal a mérnökökéhez hasonló szaktudást elérni. Ha ezt nem tudják elérni, akkor hiba lesz.

Ez a mezőgazdaságra is vonatkozik. Akármilyen ezüstkalászos vagy aranykalászos gazdáink vannak, egy 500 vagy 1000 hektáros szövetkezet jó vezetéséhez feltétlenül magasabb mezőgazdasági képzettség kell. Előre meg lehet mondani, hogy legtöbbjük ilyen nagy szövetkezetet nem tud úgy elvezetni, ahogy azt a fejlődés megköveteli. A magasabb szaktudást a szövetkezeti vezetőknek is meg kell szerezni. Már most is halljuk a megszívlelendő hangokat, melyek sokallják a traktorállomások felállításának iramát, mert egy jó traktorállomás vezetőjének olyan szakmai és politikai tudással kell rendelkeznie, ami nálunk gyakran hiányzik.

A szaktudást minden vonalon fokoznunk kell, különben megtörténhet, hogy ez lesz az a szűk keresztmetszet, amely miatt általános fejlődésünk megakad.

Ami a földmunkás kollektívszerződést illeti, a legrokonszenvesebb módja a kulákság elleni harcnak, ha a földmunkások megfelelő magas életszínvonalát biztosítjuk. A Szovjetunióban is ez volt a leghatásosabb módja a kulák elleni harcnak. A kulák korlátok közé szorításának ez volt a legszimpatikusabb és legeredményesebb módja, olyan módja, amit a középparaszt is helyeselt.

Meg kell állapítani, hogy itt a szakszervezet is hibás. Az eredeti elgondolásunk, amit a DÉFOSz szabályzata is tartalmaz, az volt, hogy a DÉFOSz-on belül megmarad a munkástagozat, mint a szakszervezet tagja. És úgy látszik, ez a végrehajtás közben elsikkadt. A szakszervezet menetközben elvesztett 400 000 tagot és még csak nem is nagyon keresi. Ezt a hibát gyorsan ki kell javítani. Első eset, egészen szokatlan dolog a mi gyakorlatunkban, hogy ilyen fontos kérdésben a saját határozatunkat hanyagságból, a kérdés jelentőségének fel nem ismeréséből elhanyagoltuk.

Oczel elvtárs közlésére fel kell figyelni. Szóval 1948-ban előfordulhat, hogy a nem szívesen termelt napraforgó elosztásánál a falu 100 holdas parasztja egy szemet sem termel, de a középparasztot kényszerítik, hogy egy fél holdat napraforgóval vessen be. Azt javaslom, hogy Oczel elvtárs nézzen utána és az ügyes kuláknak az idén 2—3-szor annyit kelljen termelni, mint amennyit tavaly és az idén elmulasztott. A középparaszt előtt ez biztosan népszerű intézkedés lesz.

Jóború elvtársnő rámutat a szövetkezet vezetésében a nők növekvő szerepére. Általában azt tapasztaljuk, hogy a demokrácia erősödésének fokmérője a nők szerepének növekedése a falun. Ez volt a helyzet a Szovjetunióban is. Nagyon helyes, hogy a dűlő-felelősök közé is beválasztják a nőket. Tovább kell vinni ezt a vonalat, különösen a falun, ahol a nő még jobban el volt nyomva, mint a városban és emiatt most a demokráciában sokkal aktívabb. A felszabadult nőknek ezt a külön forradalmát állítsuk be az összvonalba és mintegy pótmotorral, segítsük vele a falut a szocializmus vágányára vinni.

Non elvtársnak igaza van abban, hogy az ifjúság valóban sokkal fogékonyabb a szocializmus iránt. És ez általános jelenség. A parasztifjúság jobban megérti a középparasztság elmaradott, kultúrátlan, horizont nélküli életét is. Az ifjúság mozgékonyabb és meg is mozdult a demokrácia, a szocializmus mellett.

Elmondta Erdei elvtárs, hogy egy újgazda tíz holdjával kapcsolatban úgy beszélt magáról, mintha paradicsomban élne. Az ifjúság, amelynek merészebb a szemhatára, nem érzi magát a paradicsomban. Az ifjúság fogékonyabb az új iránt és ezt a fogékonyságát ki kell fejleszteni.

Az is nagyon helyes, hogy végre az ifjak fordítottak egyet az eddigi politikán, ahol a jó kommunistának gyakran a legfőbb ismertetője az volt, hogy rosszul tanult vagy rossz szakmunkás volt. Most megfordították ezt, irányt vettek arra, hogy a kommunisták egyben a legjobb diákok és a legjobb szakmunkások legyenek. Semmi kétség, hogy ezen az úton hamarabb fognak eredményt elérni. A felnőtt munkások ezt már régen észrevették. Mi már 1945-ben arra vettünk irányt, hogy csak annak a kommunistának lehet tekintélye a gyárban, akinek külön, mint jó munkásnak is tekintélye van.

Erdei elvtárs felhívja a figyelmet arra, hogy olyan nehéz megyében, mint Békés vagy Csongrád, ott sikerült a középparasztot maguk mellé vonni, ahol harcoltak a kulák ellen. Ez a többi megyében is hasonlóképpen van. A mi jelentéseink azt mondják, hogy a középparasztot ott lehetett megnyerni, ahol harcoltak a kulákok ellen és ott nem lehetett megnyerni, ahol a középparasztot udvarlással próbálták becsalogatni a DÉFOSz-ba. Idéztem Lenint, hogy még a kuláknak is imponál a céltudatosság, az erő és a kemény kéz. Ez imponál a középparasztnak, aki a munkás és a tőkés közt gyakran ide-oda ingadozik. Ha látja, hogy kemények vagyunk, akkor ez egyike lesz azoknak a tényezőknek, amelyek őt a mi oldalunkra hozzák. Abban is teljesen igaza van, hogy a FÉKOSz-t, mint a DÉFOSz munkástagozatát lényegében meg kell újítani.

Amikor mi a DÉFOSz megvalósításának nekifogtunk, akkor az volt az elképzelésünk, hogy a DÉFOSz vezetőségében lényegében a volt FÉKOSz lesz a gerinc. És ez időközben elsikkadt. A középparaszt megnyerésére irányuló munka közben eltűnt ez a gondolat. És ezt most vissza kell állítani. A munkástagozat legyen a legfontosabb része a DÉFOSz-nak és ha ez lesz, akkor meg fogjuk nyerni a középparasztot. Ha nem, akkor azt fogja látni, hogy a DÉFOSz valami kásás, csontváznélküli szerv s akkor nem fogjuk tudni őt magunknak megnyerni.

Erdei elvtárs és más elvtársak is felhívták a figyelmet arra, hogy az újgazdák és a középparasztok jómódja ellensége a szövetkezésnek. A Szovjetunióban a szövetkezésnek egyik serkentője az volt, hogy a középparasztok tízévi kínlódás után rájöttek arra, hogy a régi módon nem tudnak kinőni, nem tudnak kivergődni a középparaszti nyomorú sorból. Nálunk a háborúokozta élelmiszerhiány miatt, meg a demokrácia gondoskodásából nincs az az elnyomorodás, a középparaszt is tollasodik eddig és emiatt gyakran még nem érzi szükségét a szövetkezésnek, mert most még így is jól megy a dolga.

Nálunk még a harmadik szövetkezési formánál is mindenki megtarthat másfél holdat a szövetkezeti földön kívül. Egyre többen mutatnak rá, hogy ez helytelen, mert sok szövetkezeti tag erre a másfél holdra koncentrálja a főerejét és a szövetkezésben levő földjét és munkáját csak segédeszköznek tekinti arra, hogy meggazdagodjon.

Befejezésül: Mégegyszer ismétlem, fejlődésünk egészséges. Ezért nem féltünk tőle, hogy teljes erővel a Párt reflektorait a falusi munkánk hibáira ráirányítsuk. Rajta leszünk, hogy kijavítsuk őket és akkor megint mehetünk nagy léptekkel tovább.

 

(Beszéd és zárszó a MDP Központi Vezetőségének 1949 március 5—6-i ülésén.)

 

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

A marxizmus-leninizmus az egyetlen következetesen objektív tudományos világnézet! A tudományos világnézetet következetesen a marxista-leninista vezérfonalán járó kommunista pártok képviselik!

A tudományos világnézet a következetesen objektív tudományos módszerre támaszkodik, egymást feltételezik, együtt fejlődnek, ez a marxizmus-leninizmus vezérfonalán járó és ezt továbbfejlesztő világnézet!

A dialektikus és történelmi materializmus – a következetesen az objektív tudományos módszerre alapozva – a marxizmus-leninizmus világnézetének filozófiai alapja, ami a tudomány eredményeinek alapján alakult ki és ezen az alapokon fejlődik tovább!

*

Kommunista Pártok: a munkásosztály új típusú, forradalmi pártjai, élcsapatai, amelyek összeforrva a munkásosztály egészével és a dolgozók széles tömegeivel, a marxizmus-leninizmus alapján vezetik a proletariátus harcát a szocializmus, majd a kommunizmus megvalósításáért. Szervezetileg a demokratikus centralizmus elvén épülnek fel. Biztosítaniuk kell a tudatos pártfegyelmet, a pártokon belül nem tűrhetik meg a frakciók és csoportok tevékenységét. Feladatuk a pártegyesség, a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének megőrzése. Végső céljuk a kommunizmus világméretű győzelmének kiharcolása. – Marxista fogalomlexikon

Marxizmus-leninizmus: Marx, Engels és Lenin forradalmi tanítása, amely filozófiai, közgazdasági és társadalmi-politikai nézetek átfogó és harmonikusan összefüggő rendszere. A marxizmus létrejötte forradalmi fordulatot jelentett a természet- és a társadalomtudományban, kivált az emberi tudás olyan területein, mint a filozófia, a politikai gazdaságtan, a szocializmus elmélete stb. A marxizmus megalapítói valóban forradalmi tudományt alkottak, melynek feladata nemcsak a világ helyes magyarázata, hanem megváltoztatása is. Marx elmélete, mint Lenin rámutatott, logikusan felépített és teljes, egységes egész, amelynek ereje, hatékonysága igazságában van. Legfontosabb tétele az, hogy a munkásosztály világtörténelmi szerepe az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése. A tudományos kommunizmus a Marx által megalapozott politikai gazdaságtan tudományos bizonyítékain nyugszik, amely feltárta a tőkés termelési mód törvényeit és bebizonyította, hogy a kapitalista társadalmat szükségszerűen a szocializmusnak kell felváltania. A Marxizmus-leninizmus filozófiai alapja a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus. A marxizmus alkotó továbbfejlesztésének új szakasza Lenin nevéhez fűződik, aki Marx munkásságának hű folytatója. Leninnek a marxizmus fejlesztésében betöltött alkotó szerepét fejezi ki a Marxizmus-leninizmus elnevezés. – Marxista fogalomlexikon

SaLa világnézete

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!