(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
4
Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Minden vonalon erősíteni kell a pártfegyelmet. Meg kell követelni a marxista-leninista tudást. Nem szabad tűrnünk sehol a legcsekélyebb pártellenes megnyilvánulást, a cinizmust, a pártvonaltól való elhajlást, a liberalizmust a pártmunkában. Egyszóval szorosabbra kell fűzni a Párt sorait, fel kell venni a harcot minden téren az ellenség ideológiai behatolásával, vagy azzal a kísérlettel szemben, hogy ügynökeit Pártunkba becsempéssze.
Az elvtársaknak meg kell érteniök, hogy amikor egy kommunista párt országot vezető párttá válik, amikor a megvert tőkésosztály legális szerveinek működése nem sok eredménnyel kecsegtet, az ellenség fokozatosan arra vesz irányt, hogy ügynökeit becsempéssze a dolgozók pártjába. Ebből a célból nemcsak árgusszemekkel fogja figyelni a legkisebb véleményeltérést Pártunk vonalától, a legkisebb repedést egységünkben, hanem ezt a behatolásra is fel fogja használni. A jelenlegi sztratégiai szakaszon Pártunk állandóan komoly jobboldali elhajlások veszélyének van kitéve falun és városban egyaránt.
Ez a jobboldali elhajlás a főveszély és folyton új és új formában jelentkezik. Már szóltam a „jó kulák” kérdéséről, amely megzavarja a falun a dolgozó középparasztság leválasztását a kulákságról. A városban az államosítás után például gyakran előfordul, hogy egyes kommunisták túlbecsülik a régi tőkés-szakemberek jelentőségét. Ezek a régi tőkések ügyesen bevágódnak a kommunista igazgatónál és lassanként újra kezükbe kaparintják a vezetést, vagy meg nem engedett befolyásra tesznek szert. A Textilipari Igazgatóságban például előfordult, hogy a kommunista vezető szinte csak volt textilgyárosokkal vette magát körül és egyetlen munkást sem engedett vezetőszerephez jutni. A Villamosipari Igazgatóságnál az igazgatóság vezetőjét a régi szakemberek úgy körülvették, hogy valósággal foglyukká vált. Mindenben az ő tanácsaikat követte és az újonnan odahelyezett munkáskáderek szóhoz sem juthattak.
Persze, vannak baloldali elhajlások is, amikor a munkásigazgató minden régivágású szakembert kezdettől fogva megokolatlan gyanakvással néz és ott is mellőzi, ahol arra semmi alapja sincs. Ha nem harcolunk ilyen baloldali hibák ellen, akkor átmenetileg ezek is komoly veszéllyé válhatnak. De a főveszély, ismétlem, a jobboldali elhajlás. Ezt a veszélyt nemcsak az növeli, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan fokozódik a kapitalista elemek ellenállása. Finomabb, kevésbbé látható és nehezebben leleplezhető lesz az a mód, ahogy ezt az ellenállást folytatják, különösen, ha sikerül nekik a kommunistákra kiterjeszteniük befolyásukat. Emeli ezt a veszélyt az is, hogy eddigi sikereink arra csábítanak bennünket, hogy lebecsüljük az ellenség leleményességét, szívósságát és álcázási képességét.
A jobboldali veszély egyik veszedelmes megnyilvánulása a nacionalizmus, a sovinizmus. Ez a nacionalizmus néha igen veszedelmes formában jelentkezik.
A jobboldali veszélyhez tartozik a kozmopolitizmus, a dolgozó nép hazafiságának lebecsülése, a kapitalista nyugat irodalma, művészete, tudománya előtti kritikátlan meghajlás és ami ezt kiegészíti, a szovjet tudomány, a szovjet kultúra és irodalom eredményeinek lebecsülése.
Az amerikai imperializmus világuralomra törekszik. E világuralmi törekvés egyik eszköze, hogy valóságos eszmei hadjáratot indít az egészséges hazafiság, a népek önállósága és függetlenségének védői ellen. Ugyanaz az amerikai, aki faji gőggel eltelve, saját országát égig emeli s megvetően lenézi a többi népet, azt magyarázza a más nemzeteknek, hogy a hazafiság, a nemzeti önállóság és függetlenség fogalma sok tekintetben idejét múlta és revízióra szorul. Aki ezt elfogadja, ezzel megkönnyíti az amerikai világuralomra törekvés térfoglalását. Nekünk, a dolgozó nép képviselőinek, ezzel szemben elevenen és életerősen kell tartanunk a hazafiság érzését, éppen most, amikor urak lettünk a saját országunkban, amikor a haza a dolgozó nép hazája. Ápolnunk, fejlesztenünk kell ezt a haladó, progresszív hazafiságot. Ez a hazafiság nincs ellentélben a lenini-sztálini proletárnemzetköziség haladó eszméjével. Ellenkezőleg, annak egyik fontos összetevője. Ezt különösen világosan kell látni most, amikor az imperialista szellem behatolási módszereivel szemben mindenütt fel fogjuk venni a harcot.
A választás utáni közvetlen küszöbön álló feladatok közé tartozik az új népköztársasági alkotmány megvalósítása is. Ez az alkotmány számot vet a szocialista fejlődéssel, rögzíteni fogja az eddig elért eredményeket és olyan lesz, hogy elősegíti a fejlődés további menetét. Ennek megfelelően a többi népi demokrácia és a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan, létrehozunk egy elnöki tanácsot, amely lehetővé teszi a feladatok megoldásának meggyorsítását. Szabályozni fogja ez az alkotmány az állam és az egyház viszonyát, mégpedig oly módon, hogy szigorúan el fogja választani az államot az egyháztól.
A közvetlenül előttünk álló feladatokhoz tartozik a nemzetközi Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek Budapesten rendezendő augusztusi találkozója is. Nemcsak arról van szó, hogy ezt a találkozót mintaszerűen megrendezzük és lefolytassuk, hogy politikai színvonalát mintaszerű szervezéssel támasszuk alá. Ezt a találkozót fel kell használni elsősorban arra, hogy a béke táborát az ifjúság között világszerte megerősítsük, hogy a demokratikus ifjúsági mozgalom világszerte mindenütt megerősödjék és ugyanakkor a magyar ifjúság is a legnagyobb hasznot és támogatást nyerje belőle.
Beszélnem kell az előttünk álló hatalmas gazdasági feladatokról is Az első és legsürgősebb feladat, hogy ez év végére befejezzük a hároméves tervet. A hároméves terv haladása nagyban és egészben jó és minden feltétele megvan annak, hogy ez év végére valóban elérjük azokat a teljesítményeket, amelyeket eredetileg a jövő év augusztus elsejére terveztünk.
Amikor ezt megállapítjuk, ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy a hároméves terven belül a fejlődés nem egyenletes. Vannak olyan szakaszok, amelyek messze megelőzik a terv céljait, de vannak olyanok is, amelyek lemaradtak. Nekünk nemcsak arra kell törekednünk, hogy globálisan, végösszegében teljesítsük a hároméves tervet, hanem arra is, hogy minden részlete elérje a kitűzött célt.
Ehhez pedig az kell, hogy egy sor területen javítsuk a munkát. Vonatkozik ez elsősorban a selejtre, amely helyenként nem csökken, sőt nő. A Lóden Posztógyárban például márciusban a fonóban 10,4, a szövőben 3,1 százalék volt a hulladék, ez áprilisban a fonóban 11 százalékra, a szövőben 3,6 százalékra nőtt. A Hubert és Siegmund-gyárban az öntödei selejt márciusban 6—7 százalék volt, áprilisban 9—10 százalékra nőtt. Általában megfigyelhető, hogy az öntődében rengeteg a selejt. De a textiliparban is sok a panasz. A Kistextben például áprilisban 5—6 százalékkal csökkent a termelés és a szövőknél emelkedett a selejt.
Nagyon lassan csökken az önköltség. Márpedig szocialista termelésünk egyik fölényének — a kapitalizmussal szemben — az önköltség csökkenésében kell megnyilvánulnia. Különösen rossz a helyzet e téren az építőknél. Az a körülmény, hogy az építőknél az önköltségcsökkenés terén lényegében egyhelyben topogunk és az építkezések szorzószáma messze kiugrik a gazdasági szorzószámok közül, komoly veszélyt jelent hároméves tervünkre és még inkább ötéves tervünkre. Az ötéves tervben tudvalevőleg 14 milliárd forintot akarunk építkezésekre költeni. Minden százalék önköltségcsökkenés tehát az ötéves terv során az építkezéseknél 140 millió forint megtakarítást jelent.
Nagy figyelmet kell fordítanunk a minőség kérdésére. Nem szabad megengednünk, hogy a szocialista ipar termelvényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt. Ellenkezőleg, a szocialista ipar fölényének a minőségben is meg kell mutatkoznia. És hogy ezt végre lehet hajtani, azt mutatják az olyan sikerek, amilyeneket például a típuscipők minőségének javítása terén elértünk.
Rá kell mutatni, hogy ipari munkásságunk között még mindig elterjedt az a tévhit: a szocializmus valami primitív, kezdetleges egyenlőséget jelent. Ez mutatkozik a gyárak nyereségrészesedésének szétosztásával kapcsolatban, ahol lépten-nyomon felbukkan az a követelés, hogy a nyereségrészesedést fejenként osszuk szét, még akkor is, ha az egy fejre eső rész csak fillérekben, vagy néhány forintban fejezhető ki. Holott a termelés és a fejlődés érdeke azt követeli, hogy a nyereségrészesedést elsősorban a legjobb dolgozók kapják, azok, akik a termelést, mint a mozdony a vonatot, viszik előre.
A hároméves terv befejezése mellett nem kevésbbé fontos és közvetlen küszöbön álló gazdasági feladatunk ötéves tervünk részleteinek kidolgozása, törvényerőre emelése. Valamint gondoskodás arról, hogy a terv részletei az üzemekben, a gyárakban, a mezőgazdaságban ismertek legyenek és végrehajtásuk január elsejével meg is kezdődjék. Ezzel kapcsolatban az egész dolgozó nép tudatát rá kell irányítani arra, hogy az ötéves terv óriási beruházásokat követel. Ezek a beruházások jövő felvirágzásunk alapjai. Ezeknek a beruházásoknak a gyümölcseit fogjuk élvezni az ötéves terv utolsó esztendeiben és természetesen utána is. De ahhoz, hogy ezt élvezhessük, már most, minden téren számba kell venni gazdasági erőforrásainkat. Rá kell térnünk a legnagyobb takarékosságra mind anyagban, mind állami kiadásokban. Ezt csak úgy érhetjük el, ha dolgozó népünk figyelmét nemcsak az elérendő eredményekre, hanem ezekre a szükségességekre is felhívjuk. Az ötéves terv kidolgozását augusztusra befejezzük, s akkor a hároméves terv befejezése mellett az új ötéves terv ismertetése és előkészítése lesz legfontosabb gazdasági feladatunk.
Ötéves tervünk végrehajtását lényegesen meg fogja könnyíteni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyben a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal együtt résztveszünk és amely biztosíték arra, hogy kitűzött terveinket az imperialisták a lehető legkisebb mértékben se tudják zavarni.
A legközelebbi gazdasági feladataink közé tartozik az aratás után a beszolgáltatás jó végrehajtása. A tavalyi tapasztalatok felhasználásával az idén folytatni kell azt a politikát, amely a beszolgáltatás terheit a dolgozó parasztok kímélésével, elsősorban a kulákság vállaira helyezi. Feltétlenül biztosítani kell, hogy a jónak ígérkező termésből a lehető legnagyobb mennyiség kerüljön a dolgozó nép államának raktáraiba és hogy a feketepiac e téren végleg megszűnjék. Ha a beszolgáltatás kedvező eredményt adna, úgy lehetővé válik a kenyérjegy és általában a jegyrendszer végleges eltörlése, ami természetesen demokráciánk gazdasági erejének újabb bizonyítéka és egyszersmind jelentékeny politikai sikere is lesz.
Politikai téren a választások után továbbvisszük a nemzeti demokrata erők összefogását a Magyar Függetlenségi Népfronton belül. Ezt a feladatot számunkra megkönnyíti az a körülmény, hogy Pártunk súlya a választások következtében rendkívül megnőtt és most már kevesebb belső akadállyal, gyorsabb iramban haladhatunk. A választások megnövelték Pártunknak és a magyar népi demokráciának nemzetközi súlyát is. Eddig az volt a helyzet, hogy a magyar népi demokrácia gazdasági sikereit mindenütt elismerték, de gyakran tapasztaltuk, még barátainknál is, hogy politikai teljesítményeinkkel szemben bizonyos várakozás és fenntartás tapasztalható.
A választások megmutatták, hogy a magyar népi demokrácia és benne Pártunk gyökerei mélyek és szilárdak. És ez a tény megnövelte nemzetközi súlyunkat is. Megnövelte természetesen nemzetközi felelősségünket is. Felelősségünket a többi közt a béke megőrzésének frontján. Mi örvendetesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes békepolitikájának eredményeképpen a nagyhatalmak újra leültek tárgyalni. De ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a békefrontnak reánk eső részét változatlanul erősítsük. Ezért még júniusban Budapesten egy nagy béke-kongresszust tartunk, amellyel újra aláhúzzuk dolgozó népünk elhatározását, hogy békénket minden erővel meg akarjuk védeni. Ugyancsak júniusban a parlament elé terjesztjük a múlt hónapban Csehszlovákiával megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésünket. Ez a szerződés is lényegesen hozzájárul Európa e részén a békefront megerősödéséhez és a népi demokratikus erők összefogásához.
Feladat, kedves Elvtársak, van előttünk éppen elég. E feladatok megoldásához most már sokkal bátrabban és öntudatosabban foghatunk. A választások megmutatták, hogy dolgozó népünk bízik bennünk és szívesen követi útmutatásainkat. Nem fél az előttünk levő nehézségektől és szívesen hozza meg azokat az áldozatokat, amelyeket követelünk tőle. Tudja, hogy ez áldozatokat önmagáért és önmagának hozza és hogy ez áldozatok a fejlődés során bőségesen megtérülnek. Mi pedig, magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártjának katonái, most nem szédülünk meg a sikerektől, mint ahogy a múltban nem ijedtünk meg a nehézségektől, továbbra is élen akarunk járni munkában, példamutatásban, áldozathozatalban és vezetni fogjuk dolgozó népünket tovább előre, új sikerek, új győzelmek és a szocializmus felé.
(A MDP Központi Vezetőségének 1949 május 31-i ülésén elhangzott beszéd és kivonat a zárszóból.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!