(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
1
Kedves Elvtársak!
Beszámolóm a május 15-i választási győzelemmel és a vele kapcsolatos problémákkal foglalkozik. A választásról azt mondotta a párizsi rádió, hogy temetési menetben vonult fel a lakosság az urnákhoz és lényegében hasonlóképpen irt róla a reakciós kapitalista sajtó. Ebben az esetben nyugodtan elmondhatjuk: a kutya ugat, a karaván halad. A májusi választás a magyar demokráciának és benne Pártunknak egyik legfényesebb győzelme volt, amelyet felszabadulásunk óta kivívott.
Győzelmünk külpolitikai összetevői közt az első helyen kell megemlítenem a Szovjetuniót, amelynek a háborúutáni gazdasági újjáépítésben elért hatalmas eredményei csak úgy, mint következetes békepolitikája, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozó tömegek a Népfront és Pártunk felé fordultak. Minél jobban elmélyülnek a magyar demokrácia gyökerei, annál inkább tudatosodik a széles tömegekben az összefüggés a Szovjetunió sikerei és a mi eredményeink között. A Szovjetunió minden sikere egyszersmind a mienk is és ez megmutatkozott most a választások alkalmával.
A kínai kommunisták felszabadító harcának nagyszerű eredményei, amelyek éppen a választást megelőző hetekben bontakoztak ki s amelyekből az ingadozók is megérthették, hogy a békefront és az emberi haladás hívei világszerte erősödnek — szintén jelentékeny mértékben hozzájárultak győzelmünkhöz.
A választási siker belső összetevői között elsőnek eddigi politikai eredményeinket kell említenem, a munkásosztály vezette dolgozó nép győzelmét, a reakció vereségét s azt, hogy az erőviszonyok e gyökeres megváltoztatása lassan, de biztosan átment a dolgozó nép tudatába. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a választások megszilárdították a munkás-paraszt szövetséget és Pártunk vezetőszerepét, hanem azt is, hogy a munkás-paraszt szövetségen belül megszilárdult a munkásosztály vezetése. Most már a széles dolgozó tömegek előtt nem szorulnak magyarázatra az ipari munkásság elévülhetetlen érdemei, amelyekkel a felszabadulás óta eltelt időben száz és száz alkalommal beigazolta, hogy Pártunkkal az élén kiérdemli a vezetést. Ebből a szempontból a választás még külön az ipari munkásságnak és Pártunknak nagy győzelme és újabb tényezője népi demokráciánk megerősödésének. A munkásosztály vezetőszerepének megerősödésével együtt erősödött a rendszer tartósságába vetett hit, a biztonságérzet, a nyugodt, békés termelés és javulás állandóan felfelé menő vonalának tudata.
E politikai eredmények gyümölcse a munkás-paraszt szövetség megerősödése volt. Megerősítette ezt a szövetséget az a helyes politika, amelyet a dolgozó parasztság megnyeréséért a felszabadulás óta folytattunk. Pártvezetőségünk éppen a választások előtti hónapokban vetette fel külön a középparasztság megnyerésére irányuló politikánk kérdéseit. Rámutattunk azokra a gyakorlati pártmunkánkban mutatkozó hibákra, amelyek egyrészt taszították tőlünk a középparasztságot a kulákság felé, másrészt a kulákságnak mint osztálynak a korlátozása helyett a kulákság megszüntetésének vonalára csúsztak le.
Központi Vezetőségünk következetesen alkalmazta azt a lenini-sztálini jelszót, hogy támaszkodjunk a szegényparasztságra, egyezzünk meg a középparaszttal és egy pillanatra se szüntessük meg a harcot a kulák ellen. A dolgozó parasztság zöme megértette ezt a helyes politikát és e megértés eredménye aztán mutatkozott a szavazásnál is. Mutatkozott az a mindenki számára látható tény is, hogy az államhatalom minden ágába bevonultak a dolgozók. Hozzájárult a nők egyenjogúságának minden téren történő megvalósulása. Hozzájárultak természetesen gazdasági erősödésünk, hároméves tervünk végrehajtásának sikere, ötéves tervünk imponáló arányai. Végül külpolitikai eredményeink, köztük a békéért vívott következetes harcunk.
Külön hozzájárult ehhez az eredményhez az a tagfelülvizsgálat, amellyel Pártunk eltávolította a közénk nem való elemek jelentékeny részét és ezzel erőben, tekintélyben és tettrekészségben megnövekedve, fokozott vonzóerővel folytathatta munkáját. Kétségkívül az összetevők közé tartozik az egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni sikeres harc. Mindszenty példájából mindenki megérthette, hogy a demokrácia vívmányait, a földreformot, a Köztársaság intézményeit minden ellenséggel szemben megvédjük. Az a nagy lárma, amelyet Mindszenty érdekében a nemzetközi reakció csapott, az a kudarc, amely az Egyesült Államokat érte, amikor ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte, még jobban aláhúzták demokráciánk igazát, magabiztosságát és szilárdságát. A honi reakció nagy reménysége omlott össze, amikor látta, hogy a magyar demokrácia e kérdésben egy hajszálnyit sem engedett.
A választás döntő győzelme tehát főleg sok kis siker mennyiségének minőséggé alakulásából keletkezett. A sok kicsi újra sokra ment és eredményeképpen ugrásszerűen megnőtt Pártunknak, de az egész demokráciának ereje is. Ennek a növekedésnek a választáson sok példáját láttuk. Számunkra legfontosabb az a természetes és önkéntes elismerés, amellyel nemcsak szövetségeseink, a többi politikai párt, hanem az egész dolgozó nép Pártunk vezetését elfogadta. Egy-két jelentéktelen esettől eltekintve, nem volt olyan község vagy város, ahol ezt a vezetést bárki is megpróbálta volna elvitatni.
A demokrácia befolyásának elmélyülését és kiszélesítését legjobban a parasztoknál és a nőknél lehetett tapasztalni. Szerte az országban látható volt, hogy a háziagitációk és a kisgyűlések régen te annyira megszokott panasznap-jellege ezúttal gyorsan elmúlt. A tanyai parasztokat szinte egyformán érdekelte a traktorállomás és a mohácsi acélmű kérdése.
Kiszélesült a látóhatáruk, meglátták és megértették az összefüggést egyéni sorsuk javulása és a nemzet felemelkedése között. Hasonlót lehetett tapasztalni a nőknél a városban és a falun egyaránt, a béke és a demokratikus honvédség kérdésével kapcsolatban.
A nők nagyon jól megértették, hogy a béke védelme nem valami tétlen pacifizmus, hanem aktív, cselekvőleges védelem, amelynek egyik fontos tényezője a jó hadsereg. Ugyanezt tapasztalhattuk a Szovjetunióval kapcsolatban. Csak most, amikor a dolgozó nép zöme világosan látja a politikai összefüggéseket, mélyül el igazán és válik forróvá a szeretet és a hála érzése a Szovjet unió felé, amelynek felszabadító harca és segítő karja nélkül mi is csak ott tartanánk, ahol az imperialisták igájában nyögő francia vagy olasz nép.
Megmutatkozott a demokrácia eredményeinek elismerése és helyeslése az értelmiségnél is, amelynek jelentékeny része azért is tanúsított tartózkodó magatartást a demokráciával szemben, mert azt hitte, hogy a szocializmus visszaesést jelent a kapitalizmussal szemben, az intelligencia megbecsülésének és munkalehetőségének csökkenését jelenti. Az elmúlt két esztendő meggyőzte őket az ellenkezőjéről. Száz és száz tényből állapíthatjuk meg nemcsak azt, hogy a szocializmust építő magyar népi demokrácia hasonlíthatatlanul jobban becsüli meg az értelmiségi munkát, mint a kizsákmányoló kapitalizmus, hanem azt is, hogy soha számukra olyan teremtő lehetőségek azelőtt meg nem nyíltak, mint amilyet ötéves tervünk és egész szocialista perspektívánk nyújt nekik. Ezért csatlakozott hozzánk ezen a választáson az értelmiség.
Végül megnyilatkozott a demokrácia győzelme a lelkészkedő papság magatartásában, amely püspökeinek ellenséges vagy legjobb esetben várakozó magatartásával szemben, követve a dolgozó nép állásfoglalását és saját meggyőződését, csatlakozott a népi demokráciához. A külföldi imperialisták azt próbálják utólag megmagyarázni, hogy választási sikereinket a püspöki kar vontatott és nem is egyértelmű állásfoglalása döntötte volna el.
Az igazság ennek éppen az ellenkezője. A püspököket állásfoglalásra bírta az a gátszakadás, amelyet alsópapjaink egy részénél és hozzátehetjük: az egész dolgozó népnél az ő régi álláspontjukkal szemben kénytelenek voltak tapasztalni. A demokrácia sikerét külön aláhúzta még az a tehetetlenség és tanácstalanság, amely a reakciót itthon és a külföldön e választásokkal kapcsolatban jellemezte. Annyira mellettünk volt ezekben a napokban a dolgozó nép, hogy győzelmünk elé ellenségeink a szó szoros értelmében semmi komoly akadályt nem tudtak gördíteni.
Április elején, amikor mi a választások részleteit kidolgoztuk, még nem láttuk ennyire világosan a helyzetet. Ennek megfelelően becsléseink óvatosak voltak. Mint a megelőző választásoknál, most is minden megyei és nagyvárosi titkárunkat felszólítottuk, hogy közöljék az előre várható eredményeket. Valamennyi előzetes becslés valamelyest a tényleges eredmény mögött maradt. Azt hittük, hogy ezúttal kevesebben fognak szavazni, mert az egységes lista következtében elmarad a pártok harca, a szenvedélyek felszítása és ez a szavazók számának csökkenéséhez vezethet. Számoltunk azzal is, hogy az ellenség a választás jelentőségének kisebbítésére kiadja a szavazástól való tartózkodás jelszavát. Ezért első gondunk az volt, hogy mozgósítsunk a választáson való részvétel mellett. Közvetlenül a választások előtt azonban világossá vált, hogy az egységes lista hatására az érdeklődés az elmúlt két választással szemben rendkívül megnövekedett és a választójegyzékből kimaradtak valósággal törték magukat, hogy rákerüljenek a listákra.
A május elsejei felvonulások már világossá tették számunkra azt a nagy fordulatot, amely 1947 óta a dolgozó tömegekben történt. És május 14-én, a választások előestéjén rádióbeszédemben már száz jel alapján megállapíthattam, hogy ezt az ütközetet fényesen meg fogjuk nyerni.
A győzelemhez a Párt és a demokrácia már említett általános gazdasági és politikai eredményein kívül elsősorban hozzájárult népnevelőink jó munkája. 250 000 népnevelőt mozgósítottunk, akik rövid, de jól előkészített iskolázás után fogtak munkához. Azt a szándékunkat, hogy minden szavazót legalább kétszer felkeressünk, lényegében meg tudtuk valósítani. Pártunk népnevelőinek megnőtt politikai tudását dicséri a lelkes, ötletes, színes, gyakran humoros és eredeti agitációs munka. Először állapíthatjuk meg, hogy végre népnevelőink a demokrácia eredményeit és agitációs módszereinket alkalmazni tudták a tanya, a falu, a község, a járás viszonyaira és ezzel természetesen ugrásszerűen emelték meggyőző erejüket.
Ezek a népnevelők a választási kampány során mutatkozó és számunkra kedvező nemzetközi eseményeket, mint amilyen a kínai Kommunista Párt győzelme, vagy a Szovjetunió békepolitikájának hatalmas sikere a berlini kérdésben, jól be tudták építeni agitációjukba. Felhasználták ezeket munkájuk elmélyítésére és sikeresebbé tételére, csakúgy mint a jókor jövő májusi országos esőt.
A népnevelők munkájának sikeréhez sokban hozzájárult az, hogy meg tudták szervezni eredményeik ellenőrzését és a hibák kijavítását. Tudjuk, hogy a legtöbb gyárban reggel 7 óra előtt a népnevelők megtárgyalták az előző nap tapasztalatait és annak alapján javítottak munkájukon. Ugyanezt tették száz és száz községben és járásban s ezzel menetközben ki tudták javítani a hibákat és eredményesebbé tették az agitációt. A Budapestről lemenő népnevelők pompásan együttműködtek a vidékiekkel.
Ezúttal sikerült a Népfront többi pártjának helyi erőit is bevonni a választási munkába, anélkül, hogy ezzel Pártunk vezető szerepe elhomályosult volna. Minden oldalról halljuk, hogy például a pártonkívüli népnevelők bevonása a munkába, felvételük az előkészítő iskolákba, rendkívül jó eredményt adott. Ezek a pártonkívüliek úgy érezték, hogy külön bizalmat helyeznek beléjük és lelkesen igyekeztek ennek a bizalomnak megfelelni. Amikor a falvakban kiderült, hogy egy-egy kisgyűlés túlságosan népes volt, a népnevelők több helyen csakis Pártunk tagjainál tartottak kisgyűlést. Csakhamar rátértek azonban arra, hogy a pártonkívüliek udvarán jöttek össze, ami nagyon jó eredményeket hozott. 80 000 ilyen kisgyűlést tartottunk. Ezeken és az egyéni agitációkban a szó szoros értelmében a magyar dolgozó nép minden problémájára válaszoltunk. Akit valami kétség gyötört, vagy valami kifogása volt, azt nyugodtan elmondotta és megkapta rá a megnyugtató választ.
(A MDP Központi Vezetőségének 1949 május 31-i ülésén elhangzott beszéd és kivonat a zárszóból.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!