I. KIRJAJEV

(idézet: A bolsevik párt a mezőgazdaság kollektivizálásáért – Szikra )

A XVII. pártkongresszus (1934 január), mint a győzők kongresszusa került be országunk és a Párt történetébe.

A Kongresszuson 1225 szavazati joggal és 736 tanácskozási joggal rendelkező küldött vett részt. A küldöttek 1 874 488 párttagot és 935 298 tagjelöltet képviseltek.

A Kongresszusra a szovjet nép Lenin—Sztálin pártjának vezetésével hatalmas tervet teljesített — az első sztálini ötéves tervet, ami megvetette a szocializmus alapját.

A XVII. pártkongresszus a leninizmus teljes győzelme, az antileninista csoportok maradványainak felszámolása jegyében zajlott le. A pártkongresszus idejére már szétverték a trockistákat, a kapitalizmus jobboldali restaurálóit és a különféle nacionalista elhajló csoportokat. Teljes győzelmet aratott az ország iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának politikája. A Bolsevik Párt olyan tömör volt, mint még soha.

A Kongresszus összegezte a pártmunka eredményeit az elmúlt időszakban, kiemelte a szocializmus döntő sikereit a népgazdaság és a kultúra minden területén és a Párt vezérvonalának az egész fronton aratott győzelmét.

A Kongresszuson Sztálin elvtárs számolt be a SzK(b)P Központi Bizottságának munkájáról. Beszámolójában a Párt munkájának konkrét programját adta meg az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, a kultúra és a tudomány terén, megadta a szervezési munka és az ideológiai harc programját.

A Kongresszus Pártunk történetében először nem hozott külön kidolgozott határozatot a Központi Bizottság beszámolója alapján.

Kirov javaslatára Sztálin elvtárs beszédét elfogadták mint párttörvényt, mint a Párt munkaprogramját a legközelebbi időszakra.

A Kongresszus megvizsgálta a második ötéves terv alapvető feladatait és jóváhagyta a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervét. Nagy figyelmet szentelt a Kongresszus a szervezeti kérdéseknek.

*

Sztálin elvtárs 1934 január 26-i kongresszusi beszámolójában elemezte azokat a gyökeres változásokat és átalakulásokat, melyek a szovjet országban a kérdéses időszakban bekövetkeztek.

A nagyipar részaránya a népgazdaság össztermelésében ebben az időben 70,4 százalék volt. Ez azt jelentette, hogy országunk szilárdan és véglegesen ipari hatalommá lett. A szocialista ipar az ország egész iparának 99 százaléka volt. Új iparágakat létesítettek: szerszámgépgyártást, gépkocsi- és traktorgyártást, vegyipart, motor- és repülőgépgyártást, kombájn-, generátor- és turbinagyártást, minőségi acéltermelést. Többezer új vállalat épült és kezdte meg működését, létrejött a második szén- és kohászati bázis az Uralban. Új, nagy városok fejlődtek ki.

A szocialista iparnak ezek a sikerei elválaszthatatlanul összefonódtak a szakképzett káderek előkészítésének problémájával. 1930-tól 1933-ig az üzemi ipariskolák körülbelül 800 ezer szakmunkást, a technikumok, főiskolák és technikai főiskolák pedig több mint 180 ezer mérnököt és technikust bocsátottak ki. Ilyenformán országunkban a XVII. pártkongresszus összehívásának idején többezer új ipari vezető, mérnök és technikus, százezernyi olyan ifjú szakképzett munkás volt, akik elsajátították az új technikát és előrevitték szocialista iparunkat.

„… nélkülük — mondta Sztálin elvtárs — iparunk nem érhette volna el azokat a sikereket, melyeket elért s melyekre joggal büszke lehet.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 528. old. *

Hatalmas sikereket értünk el a mezőgazdaság fejlesztése terén. 200 ezer kolhozt és 5 ezer szovhozt létesítettünk. Az összes parasztgazdaságok 65 százalékát kollektivizáltuk. A kolhozok és szovhozok a vetésterületnek 90 százalékát foglalták el. 204 ezer traktoruk volt, ami 3 millió 300 ezer lóerőt jelentett.

1933-ban a kolhozok több mint 1 milliárd pud gabonát adtak az államnak. A faluból eltűnt a nyomor. A kulákságot, mint az utolsó, legnépesebb kizsákmányoló osztályt, felszámoltuk. Folyt a harc a kolhozok szervezeti és gazdasági megerősítéséért. A falun a kolhozparasztság a Szovjethatalom szilárd támasza lett.

Komoly sikereket értünk el az áruforgalom terén. A kereskedelemből teljesen kiszorultak a tőkés elemek.

A szocializmus döntő sikerei a Szovjetország gazdaságának gyökeres megváltozásához vezettek.

Az új gazdasági politika bevezetése idején Lenin arról beszélt, hogy országunkban öt társadalmi-gazdasági forrna elemei találhatók meg.

Első forma — patriarchális, jelentékeny mértékben naturális gazdaság, mely úgyszólván semmi kereskedelmet sem folytat.

Második forma — a kisárutermelés, mezőgazdasági termékeit piacra vivő parasztgazdaságok többsége és a kézművesek. Ez a forma ölelte fel az ország lakosságának többségét a „nep” első időszakában.

Harmadik forma — magánkapitalizmus (a kulákság, nepmanok, spekulánsok).

Negyedik forma — államkapitalizmus (a koncessziók és az árenda, melyek nálunk nem fejlődtek ki különösebben).

Ötödik forma — szocializmus. Ide tartozik a szocialista ipar, a szovhozok, a kolhozok, az állami kereskedelem és a szövetkezetek.

Szovjetoroszország gazdasági életének sajátossága akkor a különböző társadalmi-gazdasági formák összefonódásában állt. Erről a sajátosságról Lenin így írt: „Oroszország olyan nagy és olyan tarka, hogy mindezek a különböző típusú társadalmi-gazdasági alakulatok összefonódnak benne. Éppen ez teszi sajátossá a helyzetet.”* Lenin. A terményadóról. Lásd Lenin. Válogatott művek. 2. köt. Szikra 1949. 839. old. *

De Lenin biztos volt abban, hogy a szocialista forma, mely akkor még jelentéktelen és gyenge volt, felülkerekedik. Lenin előrelátása valóra vált.

A Bolsevik Párt XVII. Kongresszusára gazdaságunkban a szocialista forma kizárólagosan uralkodóvá vált. Sztálin elvtárs, kongresszusi beszámolójában, erről a kérdésről ezt mondta: „Most elmondhatjuk …, hogy az első, harmadik és negyedik társadalmi-gazdasági forma már nem létezik, a második társadalmi-gazdasági forma másodrangú helyre szorult, míg az ötödik társadalmi-gazdasági forma, a szocialista forma, osztatlanul uralkodó és egyedül parancsnokló erő az egész népgazdaságban.”** A SzK(b)P története. Szikra 1950. 387. old. *

A szocializmus győzelmének eredményeként országunkban eltűnt az embernek ember által való kizsákmányolása, a munkanélküliség és a nyomor. „… olyan történelmi vívmányok ezek a dolgozók anyagi helyzete szempontjából — mondta Sztálin elvtárs a kongresszuson —, amilyenekről a legesleg-«demokratikusabb» burzsoá országok munkásai és parasztjai még csak nem is álmodhatnak.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 543—544. old. *

Sztálin elvtárs, mint örvendetes tényt említette a dolgozó tömegek növekvő aktivitását és munkahősiességét, többek közt a női kolhoztagok növekvő aktivitását a társadalmi és állami munkában.

A XVII. kongresszus ideién, nem teljes adatok szerint, 6 ezer női kolhozelnök, 60 ezer női mezőgazdasági artel vezetőségi tag, 28 ezer női brigádvezető, 9 ezer kolhozbeli árufarmvezető, 100 ezer munkacsoportvezető és 7 ezer traktorista volt.

Sztálin elvtárs az országunkban végbement gyökeres átalakulásról ezt mondta: „A Szovjetunió az alatt az időszak alatt gyökeresen átalakult, ledobva magáról az elmaradottság és középkoriság köntösét. Agrárországból ipari országgá lett. Az apró egyéni mezőgazdaság országából a kollektív gépesített mezőgazdasági nagyüzemek országává változott át. Sötét, írástudatlan, kulturálatlan országból átváltozott — helyesebben: átváltozóban van — írástudó és kulturált, a Szovjetunió népeinek nyelvein működő felső-, közép- és alsó iskolák óriási hálózatával átfont országgá.”** Ugyanott, 522. old. *

Mi biztosította az egész fronton a szocializmus győzelmét, milyen okok következtében érte el a szovjet nép ezeket a hatalmas sikereket?

A szocializmus döntő győzelmeit a szocialista gazdasági rendszernek a kapitalista gazdasági rendszer feletti fölénye biztosította. Ezeket a győzelmeket, a Párt és a szovjet kormány merész, forradalmi és bölcs politikája folytán valósították meg a tömegek. A győzelmeket a dolgozó tömegek nagyfokú aktivitása és önfeláldozása, a kibontakozó szocialista munkaverseny és élmunkás-mozgalom eredményeképpen értük el. A szovjet ember milliói számára a munka, a korábbi súlyos és megszégyenítő teherből a becsület, dicsőség és hősiesség dolga lett.„Országunk tapasztalata alapján bebizonyult — mondta Sztálin elvtárs —, hogy a szocializmus győzelme, egy, különálló országban teljességgel lehetséges. Milyen ellenvetést lehet felhozni e tény ellen?”* Ugyanott, 553. old. *

*

Beszámolójában Sztálin elvtárs a tudományos analízis felülmúlhatatlan erejével jellemezte a gazdasági és politikai erőknek a világszínpadon kialakult nemzetközi helyzetét és egymáshoz való viszonyát.

1929-től 1933-ig a kapitalista országokban gazdasági világválság tombolt. Ezen országok ipara 1933-ban 25 százalékos vagy még nagyobb csökkenést mutat az 1929-es évvel szemben. A munkanélküliek száma hivatalos adatok szerint Angliában elérte a 3 milliót, Németországban az 5 milliót, az USA-ban a 10 milliót.

A munkásosztály ezekben az országokban elkeseredett harcot vívott a burzsoázia ellen. A néptömegek, jegyezte meg Sztálin elvtárs, még nem érkeztek el odáig, hogy rohamra induljanak a kapitalizmus ellen, de a roham gondolata érik tudatukban.

A gazdasági válsággal kapcsolatban nagymértékben kiélesedtek az ellentétek mind a kapitalista országok között, mind ezeken belül. A burzsoázia, hogy uralmát fenntartsa, a szociáldemokraták támogatásával a fasizmushoz, a kormányzás rendőri, terrorisztikus módszereihez, a háborús revánspolitikához folyamodott. Így kerültek a fasiszták uralomra Németországban és más imperialista országok is a fasizálás útjára léptek. A kapitalista országok uralkodó osztályai nagy igyekezettel semmisítették meg a parlamentarizmus és a polgári demokrácia maradványait. Miközben lázasan készülődtek az új imperialista háborúra, fokozták a munkásosztály és annak kommunista pártjai ellen irányuló terrort.

„Mint látjuk — mondta Sztálin elvtárs —, a dolog új imperialista háború irányában halad, ezt tekintik kivezető útnak a jelen helyzetből.”* Ugyanott, 512. old. *

Sztálin elvtárs leleplezve a Szovjetunió megtámadásának imperialista tervét, figyelmeztetett arra, hogy „Aligha lehet kételkedni abban, hogy ez a háború a legveszedelmesebb háború lesz a burzsoázia számára. Nemcsak azért lesz a legveszedelmesebb, mert a Szovjetunió népei életre-halálra fognak harcolni a forradalom vívmányaiért, legveszedelmesebb lesz a burzsoázia számára azért, mert a háború nemcsak a frontokon fog folyni, hanem az ellenfél frontja mögött is … Aligha fér hozzá kétség, hogy a második Szovjetunió elleni háború a támadók teljes vereségére, Európa és Ázsia számos országában forradalomra, s ez országok burzsoá és földbirtokos kormányainak megsemmisítésére fog vezetni.”** Ugyanott 515. old. *

Sztálin elvtárs nagyszerű előrelátása teljesen beigazolódott. Az angol-amerikai imperialisták provokációjára a fasiszta Németország által kirobbantott második világháború a legmilitaristább és legagresszívabb országok, Németország és Japán szétzúzásával végződött. A hitleri Németország és az imperialista Japán szétzúzásában döntő szerepe volt a Szovjetuniónak. A Szovjetunió párharcban verte szét a hitleri Németországot és megmentette Európa civilizációját a vérengző fasiszta fenevadaktól.

A fasizmus szétverése gyengítette az imperializmus és a reakció erejét és erősítette az antifasiszta mozgalmat. A második világháború eredményeképpen több közép- és délkeleteurópai ország kivált az imperialista rendszerből és kialakította a proletárdiktatúra egyik formáját, a népi demokráciát. Kínában győzött a Népi Köztársaság. A demokrácia és a szocializmus tábora megnövekedett és megerősödött, az imperialista tábor megrendült. Az USA és Anglia imperialistái féktelenül propagálják a háborút, mellyel a világuralmat vélik elérni. És ha a churchillek és trumanok új háborút próbálnak a népekre erőszakolni, akkor az kétségtelenül az egész világkapitalizmus sírja lesz.

Sztálin elvtársnak a XVII. pártkongresszuson elhangzott szavai ma is intő figyelmeztetésként csengenek a háborús uszítok felé:

„A mi külpolitikánk világos. A béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája ez valamennyi ország felé. A Szovjetuniónak esze ágában sincs, hogy akárkit is fenyegessen, még kevésbé, hogy akárkire is rátámadjon. Mi a béke mellett vagyunk és a békéért harcolunk. De nem félünk a fenyegetésektől és készek vagyunk rá, hogy a háborús uszítok csapására csapással feleljünk. Aki békét akar és kereskedelmi kapcsolatokat igyekszik velünk létesíteni, az mindenkor támogatásra talál nálunk. Azokat pedig, akik megpróbálnak rátámadni országunkra: úgy visszaverjük, hogy belepusztulnak, nehogy mégegyszer kedvük kerekedjék disznó ormányukat a mi szovjet-kertünkbe bedugni.”* Ugyanott, 521. old. *

*

Sztálin elvtárs beszámolójában nagy figyelmet szentelt a Párt kérdésének. Rámutatott, hogy a Párt rendkívüli sikereket ért el és vitathatatlan tekintélye van a szovjet nép és az egész haladó emberiség előtt azért, mert marxista párt, mert lenini párt.

Nem kétséges — mondta Sztálin elvtárs —, hogy amíg ehhez a tanításhoz hívek maradunk, amíg ezzel az iránytűvel rendelkezünk, munkánk sikeres lesz.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 575. old. *

A Bolsevik Párt forradalmi és bölcs politikája biztosította a szocialista építés óriási sikereit, biztosította a leninizmus győzelmét. A trockistákat és a kapitalizmus jobboldali restaurálóit szétvertük; az antileninista csoportok maradványait megsemmisítettük.

A kongresszus idején a Bolsevik Párt olyan tömör volt, mint még soha. Sztálin elvtárs mégis figyelmeztetett arra, hogy a harc még nem ért véget. „A kapitalizmusnak a gazdaságban és főleg az emberek tudatában meglevő csökevényei kedvező talajul szolgálnak a szétvert leninellenes csoportok ideológiájának feléledésére. Az emberi tudat fejlődése elmarad az emberek gazdasági helyzete mögött. Ezért a burzsoá nézetek csökevényei még megmaradnak és egy bizonyos ideig meg fognak maradni az emberek fejében, jóllehet a gazdaságban a kapitalizmust már felszámoltuk. Emellett azt is számításba kell venni, hogy a kapitalista környezet, amellyel szemben szárazon kell tartanunk a puskaport, éleszteni és támogatni igyekszik ezeket a csökevényeket.”** A SzK(b)P története. Szikra 1950. 387. old. *

Sztálin elvtárs szerint a kapitalizmusnak az emberek tudatában élő csökevényei ellen küzdeni egyet jelent a harccal a szocialista tulajdon, mint szent és sérthetetlen tulajdon megszilárdításáért, egyet jelent azzal, hogy harcolni kell a munkához való szocialista viszonyért, az öntudatos munkafegyelemért, a szocialista munkaverseny kifejlesztéséért. Sztálin elvtárs azt követelte meg a párttagoktól, hogy emeljék fel elméleti színvonalukat a megfelelő magaslatra, erősítsék meg az ideológiai munkát a Párt összes láncszemeiben, fáradhatatlanul propagálják a leninizmust, neveljék a pártszervezeteket és az azokat körülvevő pártonkívüli aktívát a nemzetköziség és minden ország dolgozói közötti testvéri szolidaritás szellemében; megkövetelte, hogy ne kenjék el, hanem bátran bírálják a leninizmustól való elhajlásokat, leplezzék le rendszeresen a leninizmussal szembenálló ellenséges irányzatok ideológiáját és ideológiai maradványait.

Az a munkaprogram, melyet Sztálin az ideológia frontján kidolgozott, rendkívüli jelentőségű ma is, amikor a szovjet nép sikerrel küzd a háborúutáni sztálini ötéves terv teljesítéséért és sikeresen valósítja meg a fokozatos átmenetet a szocializmusból a kommunizmusba. Ez a program vezeti Pártunkat akkor, amikor a szovjet népben hazája iránti forró szeretetet ápolva, harcol a burzsoá ideológia veszedelmes befolyása, a burzsoá nacionalizmus és kozmopolitizmus ellen.

Sztálin elvtárs a XVII. pártkongresszuson tartott beszámolójában különös figyelmet fordított a szervezeti vezetéssel, az emberek helyes kiválasztásával és a végrehajtás ellenőrzésének megszervezésével kapcsolatos kérdésekre.

A szervezeti munka döntő jelentőségű volt a szocialista építés szempontjából, mert a szocializmus sikerei nem maguktól születnek meg, hanem úgy, hogy kemény harcot folytatunk a Bolsevik Párt vezérvonalának érvényesítése érdekében.

„A győzelem sohasem jön el magától — mondta Sztálin elvtárs —, rendszerint úgy kell odavonszolni. Jó határozatok és nyilatkozatok a Párt általános irányvonala mellett — ez csak kezdete a dolognak, mert ezek csak a győzelem óhaját jelentik, de nem magát a győzelmet.” És tovább: „ … ha meg van adva a helyes politikai vonal, minden a szervezeti munkától függ, többek közt magának a politikai vonalnak a sorsa, annak végrehajtása vagy kudarca is.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 566. old. *

Sztálin elvtárs erőteljesen hangsúlyozta, hogy a mi nehézségeink — a szervezeti vezetés nehézségei és kiemelte, hogy a munkában előforduló elmaradásokért és fogyatékosságokért a felelősség mostantól kezdve kilenctized részben nem az objektív körülményekre, hanem reánk magunkra hárul.

Sztálin elvtárs azt követelte meg a Párttól, hogy távolítsa el a vezető állásokból azokat a funkcionáriusokat, akik gátolják a szocialista építés nehézségeinek leküzdését, megkövetelte, hogy tétovázás nélkül váltsa le a vezető állásokból az „elbizakodott nagyurakat” és a „becsületes fecsegőket”, akik bármilyen eleven ügyet képesek fecsegésbe fullasztani.

Sztálin elvtárs a Párt és a Szovjetállam határozatainak végrehajtása feletti ellenőrzés megjavítására azt javasolta, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság és a Munkás-Paraszt Ellenőrzés helyébe — amely a XVII. Kongresszusig már teljesítette feladatait — alakítsák meg a SzK(b)P Központi Bizottsága mellett működő Párt Ellenőrző Bizottságot és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa mellett működő Szovjet Ellenőrző Bizottságot. Ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadták.

A szervezeti munka terén Sztálin elvtárs a következő feladatokat tűzte ki a Párt elé:

„1. összhangba kell hozni a szervező munkát a Párt politikai vonalának követelményeivel;

2. a szervezeti vezetést a politikai vezetés színvonalára kell emelni;

3. el kell érni azt, hogy a szervezeti vezetés teljes mértékben biztosítsa a Párt politikai jelszavainak és határozatainak megvalósítását.”*A SzK(b)P története. Szikra 1950. 389. old. *

Különös erővel hangsúlyozta Sztálin elvtárs az éberség fokozásának szükségességét és felszólította a párttagokat, hogy ne bizakodjanak el, ne ringassák magukat álomba az elért sikerek felett, hanem maradjanak a teljes, mozgósított készenlét állapotában.” „Nem elringatni kell a Pártot — hanem fejleszteni benne az éberséget, nem elaltatni — hanem harci készenlétben tartani, nem lefegyverezni — hanem felfegyverezni, nem leszerelni — hanem mozgósított állapotban tartani a második ötéves terv megvalósítására.”* Ugyanott. *

A SzK(b)P Központi Bizottságának munkájáról szóló beszámoló nyomán a Kongresszus egyhangúlag a következő határozatot fogadta el: „Miután meghallgatta Sztálin elvtárs a SzK(b)P Központi Bizottsága tevékenységéről szóló beszámolóját, a XVII. Kongresszus elhatározta, hogy

1. teljes egészében jóváhagyja a SzK(b)P Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját;

2. jóváhagyja Sztálin elvtárs beszámolóját és valamennyi pártszervezetnek azt javasolja, hogy munkájában a Sztálin elvtárs beszámolójában elhangzott tételeket és kitűzött feladatokat kövesse.”** A SzK(b)P határozatokban. II. rész. 6. kiad. 567. old. (oroszul). *

Sztálin elvtárs legközelebbi fegyvertársa és barátja, Kirov elvtárs a XVII. Kongresszuson mondott beszédében a beszámolót korunk legragyogóbb és legteljesebb dokumentumának nevezte.

*

A XVII. Kongresszus meghallgatta Molotov és Kujbisev elvtársak beszámolóit a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéről.

A második ötéves terv politikai főfeladata az volt, hogy véglegesen felszámoljuk a kapitalista elemeket és teljesen megsemmisítsük azokat az okokat, melyek az osztálykülönbségeket és a kizsákmányolást szülik. A feladat az volt hogy a kapitalizmusnak a gazdaságban és az emberek tudatában meglévő csökevényeit leküzdjük és az ország egész dolgozó lakosságát az osztálynélküli szocialista társadalom öntudatos és aktív építőivé tegyük. Ezt a feladatot a második ötéves terv határidőelőtti teljesítéseképpen megoldottuk. Végleg megsemmisültek országunkban a kapitalista elemek, valamint azok az okok, melyek az osztálykülönbségeket és az embernek ember által való kizsákmányolását szülik. A szovjet nép kijárta a kultúrforradalom nagy iskoláját és megszabadult a múlt sok régi szokásától és „anyajegyétől”. A szocialista társadalomnak eddig nem ismert, új mozgatóerői jelentek meg: a szovjet társadalom morális és politikai egysége, a népek barátsága és az éltető szovjet hazafiság. Az olyan fogalmak, mint nép és kommunizmus, nálunk összeforrtak. Az emberiség történetében egy eddig ismeretlen új munkásosztály jelent meg, amely megszabadult a kizsákmányolástól, megsemmisítette a kapitalista gazdasági rendszert és megteremtette a termelési eszközök szocialista tulajdonát. Egészen új, ugyancsak mindenféle kizsákmányolás alól felszabadult parasztság fejlődött ki. A parasztság kolhozokban egyesült, olyan kolhozokban, melyeknek alapjául nem a termelési eszközök magántulajdona, hanem a kollektív tulajdon szolgál. Az új szovjet értelmiség, mely ezekben az években nőtt fel, a szocialista társadalom egyenjogú tagja. A népet szolgálja, és egy test, egy lélek a munkásokkal.

A második ötéves terv gazdasági főfeladata az egész népgazdaság újjáalakításának befejezése volt. E befejezésnek pedig döntő feltétele az új technika és az újszerű termelés elsajátítása.

A második ötéves terv végére, 1937-re az ipari termelésnek körülbelül a háborúelőtti színvonal nyolcszorosára kellett emelkednie. A beruházási munkálatok mértékét, az egész népgazdaságra vonatkozóan, 133 milliárd rubelben állapították meg, vagyis 69 milliárd rubellel magasabban, mint az első ötéves tervben. A beruházásoknak ez az óriási lendülete biztosította a technikai berendezés teljes megújítását a népgazdaság valamennyi ágában. A gépgyártásnak, mint az első ötéves tervben is, a vezetőhelyet biztosítottuk. Az egész népgazdaság technikai újjáalakítása és a legújabb technika bevezetésének eredményeképpen azt irányoztuk elő, hogy 1937-ben az egész ipari termelésnek körülbelül 80 százalékát azoktól az új vállalatoktól kapjuk, melyeket az első és második ötéves tervben építettünk, vagy újjáalakítottunk. A második ötéves tervnek még tovább kellett fokoznia országunk haderejét. És valóban, fegyveres erőnk évről-évre erősödött. Javult a hadsereg technikai felszerelése. Tíz év alatt (1929—1939) a tüzérség hétszeresére, a tankok száma negyvenháromszorosára, a légierő hat és félszeresére emelkedett.

Az első két ötéves terv folyamán gyökeresen átalakult hadiflottánk. Az ország iparosítása lehetővé tette, hogy hatalmas hajóépítő ipart létesítsünk. Négyszerannyi hadihajó épült, mint a cári Oroszországban az első világháborút megelőző 10 év alatt.

A mezőgazdaság technikai újjáalakítása terén az volt a feladat, hogy a kolhozokat kiváló minőségű mezőgazdasági gépekkel lássuk el, nagy mennyiségű gépkocsit juttassunk a falunak és minden kolhoz számára biztosítsuk a gép- és traktorállomások személyzetét. Tervbevettük, hogy a traktorparkot négyszeresére, a kombájn- és gépkocsiparkot tizenkétszeresére növeljük, befejezzük a mezőgazdaság gépesítését és széles körben bevezetjük az agrotechnikát, a helyes vetésforgókat stb.

A második ötéves terv teljesítésének eredményeképpen mezőgazdaságunk a világ első mezőgazdasága lett.

A második ötéves terv a közlekedés és hírközlés technikai újjáalakítására nagyszabású munkákat irányzott elő. 5 ezer kilométernyi vasutat villamosítottunk; csaknem 10 ezer kilométeren második sínpárt fektettünk le, hatalmas vasútvonalakat építettünk: Bajkál—Amur, Akmolinszk—Kartali, Moszkva—Donyec-medence, Karaganda—Balhas, Ufa—Magnitnaja stb. vasutakat, összesen 11 ezer kilométer hosszúságban. A víziközlekedés terén a víziutak gigantikus építését vettük tervbe: Fehér-tenger—Balti-tenger, Moszkva—Volga, Volga—Don csatornákét, a Mária-csatorna és a Moszkva folyó víziútrendszerének újjáépítését.

A második ötéves terv a Szovjetunió keleti kerületeinek — az Uralnak, Nyugat- és Kelet-Szibériának, Kazahsztánnak, a Távolkeletnek, Közép-Ázsiának stb. további iparosítását, a második, keleti szén- és kohászati bázis építésének befejezését vette tervbe. A termelőerők helyes elrendezésének eredményeképpen a keleti köztársaságok hazánk védelmének hatalmas bázisaivá váltak.

A második ötéves terv átfogó programot adott a dolgozó tömegek anyagi- és kultúrszínvonalának további emelésére. A parazita osztályok maradványainak végleges felszámolása és a nemzeti jövedelem általános emelkedése biztosította a második ötéves tervben a munkás- és kolhozparaszt-tömegek jólétének még nagyobb emelkedését, a reálbérek jelentékeny növekedését. A nemzeti jövedelemnek a második ötéves tervben 2,2-szeresére, a nemzeti jövedelmen belül a fogyasztási alapnak 2,4-szeresére kellett emelkednie az akkumulációnak a társadalmi gazdaságban való egyidejű óriási növekedése, valamint az állami tartalékok gyarapodása mellett.

A második ötéves terv idején hatalmas kultúrforradalom ment végbe. A szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedésében jutott kifejezésre az orosz proletariátus 1917 októberi vívmányainak ereje és hatalma.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökre megsemmisítette a gyűlölt kapitalista rendszert és utat nyitott országunk népeinek a fényes jövő felé. Lenin azt mondta, hogy sohasem fogják legyőzni azt a népet, mely érezte és látta a szocialista forradalom hatalmas anyagi és kulturális eredményeit, a szocializmus győzelmének eredményeit. A második ötéves terv nagyszerű feladatainak sikeres végrehajtása érdekében a népgazdaság valamennyi területén minden módon emelni kellett a munka minőségét és elsősorban a gyakorlati szervezeti vezetés minőségét. Ezért mondja a Kongresszus határozata ebben a kérdésben a következőket: „A második ötéves terv fő feladatai — a tőkés elemek végleges felszámolása, a gazdaságban és az emberek tudatában élő kapitalista csökevények leküzdése, az egész népgazdaság újjáalakításának befejezése a legújabb technika alapján, az új technikának és az új üzemeknek teljes kihasználása, a mezőgazdaság gépesítése és hozamának növelése — minden téren halasztást nem tűrően vetik fel a munka minőségi megjavításának kérdését, elsősorban a gyakorlati szervezeti vezetés minőségi megjavításának kérdését.”* A SzK(b)P története. Szikra 1950. 390. old. *

A XVII. pártkongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el. Ez az új szervezeti szabályzat, a régitől eltérően, egy bevezető részt tartalmaz, megerősíti azokat a szervezeti változásokat, amelyek a XVI. pártkongresszus határozatai óta mentek végbe és olyan formát adott a pártszervezeteknek, amely az egész Párt számára a legsikeresebb munkát biztosította a második sztálini ötéves terv végrehajtása során.

A szervezeti szabályzat bevezető része röviden meghatározza, hogy mi a kommunista párt, mi a jelentősége a proletariátus harca szempontjából, milyen helyet és milyen szerepet tölt be a munkásosztály diktatúrájának rendszerében. A szervezeti szabályzat hangsúlyozza, hogy a Párt a Szovjetunió munkásosztályának élenjáró szervezett csapata, osztályszervezetének legmagasabb formája.

Az új szervezeti szabályzat meghagyta a párttagság fogalmának korábbi meghatározását és részletesen felsorolta a párttagok kötelezettségeit. A párttagnak nemcsak az a kötelessége, hogy idejében befizesse a tagsági díjakat, alávesse magát a Párt határozatainak és elfogadja a Párt programját, hanem az is, hogy a legszigorúbban betartsa a pártfegyelmet, aktívan résztvegyen a Párt és az ország politikai életében, gyakorlatban alkalmazza a Párt politikáját és szakadatlanul emelje ideológiai és politikai színvonalát. A szervezeti szabályzat arra kötelezi a párttagot, hogy az állami és munkafegyelem betartásának mintaképe legyen és rendszeresen fejlessze termelési szakképzettségét.

Az új szervezeti szabályzat szigorúbb szabályokhoz köti a felvételt. A szervezeti szabályzat megkövetelte a jelöltségi idő eltöltésének és a jelölt párttaggá való felvételének gondos és szigorú ellenőrzését. Az új szervezeti szabályzat foglalkozott a szimpatizánsok csoportjaival is.

A szervezeti szabályzat részletesen kifejti a pártépítés szervezeti elveit és újonnan fogalmazza meg a korábbi pártsejtekre, azaz — ahogy a XVII. pártkongresszus óta nevezzük — az alapszervezetekre, továbbá a pártonbelüli demokráciára és a pártfegyelemre vonatkozó pontokat is.

*

A XVII. pártkongresszus határozatai biztosították a második ötéves terv sikeres végrehajtását és a szocialista rendszer osztatlan uralmát a Szovjetunió egész népgazdaságában.

A Párt és a népek nagy vezére, Sztálin elvtárs vezetésével a Szovjetunió a győztes szocializmus országa lett.

Nagy jelentőségük volt és van ma is Sztálin elvtárs kongresszusi útmutatásainak, melyek rávilágítottak arra, hogy milyen szükséges a Párt és a szovjet nép éberségének és harci készenlétének fokozása, a háborús uszítok mesterkedéseivel szemben, mennyire fontos a nemzetközi kapcsolatok megszilárdítása országunk munkásai és a külföldi proletariátus között.

„Nyugaton a munkások azt mondják — mutatott rá Sztálin elvtárs —, hogy a Szovjetunió munkásosztálya a világproletariátus rohambrigádja. Ez nagyon helyes. Ez azt jelenti, hogy a világproletariátus továbbra is kész erejéhez és lehetőségeihez mérten támogatni a Szovjetunió munkásosztályát. Ez azonban komoly kötelezettségeket ró ránk. Ez azt jelenti, hogy a világproletariátus rohambrigádjának megtisztelő címét munkánkkal kell kiérdemelnünk. Ez arra kötelez bennünket, hogy jobban dolgozzunk és jobban harcoljunk a szocializmus végső győzelméért országunkban, a szocializmus győzelméért az egész világon.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 576. old. *

A XVII. pártkongresszuson elhangzott sztálini útmutatások — fejlődésünk perspektíváiról, a Párt feladatairól az eszmei, politikai és szervezeti vezetés terén, a forradalmi éberségről és a harci készenlétről, a kritikáról és önkritikáról, a proletár nemzetköziség elveiről — ma a Pártot és a szovjet népet a kommunizmus felépítéséért való harcra fegyverzik fel a Szovjetunióban és iránytmutató jelentőségük van a világ kommunista pártjai számára.

Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!