5
Az élősködés természetes, erkölcsös a kapitalizmusban!
A kapitalizmus termelési modelljében az élősködés érdekében a kizsákmányolás természetes dolog. Az árutermeléshez, a vállalkozáshoz és a profithoz szükséges a munkaerő, ez a kapitalizmusban a bérrabszolga, aki azonban a proletár dolgozó ember, de a vállalkozásban nem, mint „ember” vesz részt, hanem csak termelési költségként szerepel, aminek az árát, mint minden termelési költséget a legalacsonyabb szinten kell tartani. Csökkenti még a bérrabszolga bérét az is, hogy a tőkés vállalkozó élősködésére is dolgoznia kell, főleg ezért van rá szükség a kapitalizmusban.
Tehát a tőkés vállalkozó élősködését a bérrabszolga teszi lehetővé. De mivel csak termelési költség, így a piaci konkurencia alapján lesz munkabérért dolgozó bérrabszolga, aki, ha a gép, a szerszám kezelője, akkor a beszélőszerszám, a szerszám intelligens része. Bár az intelligens gépek, szerszámok elterjedésével a beszélőszerszám lassan alulmarad a tudásában, a képességeiben, így a termelésben egyre inkább az intelligens gép lesz a meghatározó tényező, de ez lesz a kapitalizmus vége is.
A bővített újratermelés a kapitalizmusban és a szocializmusban is az értéktöbbletből történik, ami a dolgozók munkájának az eredménye. A kapitalizmusban az értéktöbbletből lesz a profit, ami a tőkés élősködéséhez szükséges, a szocializmusban pedig a haszon, amit a dolgozók és a társadalom érdekében különböző módon használnak fel.
A szocializmusban a dolgozó munkaerő már nem bérrabszolga, nem beszélőszerszám, bár a bére szintén termelési költség, azonban a haszonból is a munkája alapján részesedik, nincs élősködő.
„Termelőerők: a termelési eszközök és az ember, a maga munkatapasztalatával és jártasságával. A termelőerők kifejezik az embereknek a tárgyakhoz és a természet erőihez való viszonyát, amelyeket az anyagi javak termeléséhez felhasználnak. A társadalom fő termelőerői a termelők, a dolgozók, akik szüntelenül tökéletesítik a munkaeszközöket, mind szélesebb körben használják fel a természeti javakat, gazdagítják termelési tapasztalatukat, növelik a munka termelékenységét. A termelőerők állapota mutatja azt a fokot, amennyire a társadalom le tudta igázni a természetet. A termelőerők szüntelenül fejlődnek; mindenekelőtt a munkaeszközök tökéletesednek, ami maga után vonja a termelési viszonyok, a termelési mód szükségszerű fejlődését.
Termelési viszonyok alapja a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok. Olyan társadalomban, ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük. Ha azonban a tulajdon magánkézben van, szükségképpen uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. Aki nagyszámú termelési és munkaeszköz birtokában van, gazdaságilag uralkodik azok felett, akik nem rendelkeznek munkaeszközökkel. Ily módon a társadalmi, illetve a magántulajdon alapján, a termelési viszonyok két formája alakult ki a történelemben: az együttműködési és kölcsönös segítési viszonyok, illetve az uralmi és alávetettségi viszonyok.
Termelési mód: a társadalom léte és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen eszközök (élelem, ruházat, lakás, termelési felszerelések stb.) megszerzésének történelmileg meghatározott módja. A termelési mód (ősközösségi, rabszolgatartó, feudalizmus, kapitalizmus, népi demokrácia, szocializmus, kommunizmus) a társadalmi rend meghatározó alapját alkotja. Amilyen a termelési mód, olyan maga a társadalom, annak uralkodó eszméi, politikai nézetei, intézményei. A termelési mód változásával megváltozik az egész társadalmi rend. Minden új, magasabb termelési mód új, magasabb fokot jelent az emberiség fejlődésének történetében.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmusban még a szükségletekért való kíméletlen verseny, a harc a domináló!
Az emberi társadalom a termelőerők (termelőeszközök, technika, tudomány, művészet, az általános műveltség, a civilizáció, stb.) fejlődésével válik, válhat egyre emberségesebbé, demokratikusabbá, mert bővülnek a létfeltételhez szükséges lehetőségek mennyisége és minősége – mert a lét határozza meg a tudatot. Amíg a létszükségletekért harcolni kell addig a demokrácia csak alacsony színvonalú lehet és domináló az ember-állanak a gondolkodó állat színvonala, a harc a létfeltételekért. Mert harc nem a demokráciának, inkább a háborúnak, az ember ember elleni küzdelemnek kedvez.
Vagyis amíg az emberiség létszükségletéhez a termelőerők fejletlenek, még nem elegendő a termelés mennyisége, az a versenyre, az a harcra vezet ezek megszerzéséért. A szükségletekért folyó harcban az emberiség még szélsőségesen megosztott, mert mint az állatvilágban, a létért az ember-ember elleni harc a domináló, azonban az ember-állat így alapvetően még csak a gondolkodó állat lehet, ami gátolja az emberséges emberi kapcsolatokat.
A megosztott emberiség a termelőeszközök magántulajdona miatt társadalmi osztályokra szakad szét, az egyik osztály, a kapitalisták élősködnek a másik, a proletár dolgozók felett. Az élősködés elleni harc azonban osztályharcot generál, mert azok akiken élősködnek többet akarnak az általuk termelt értékekből az élősködők kárára.
A termelőeszközök fejlettsége, a termelési mód, a társadalmi modell
A társadalomban az emberek munkamegosztással termelik a létükhöz szükséges javakat. Az így megtermelt javak elosztása, amíg a termelőerők fejletlensége miatt a termelés mennyisége kevés, a kapitalizmusban a termelőeszközök magánbirtokosainak a monopóliumával, a hatalmával a saját érdekében történik.
A kizsákmányoló osztálytársadalmakban a termelőeszközök birtokosának élősködése érdekében történik a termelés a kizsákmányolt dolgozók munkájával, ezért a megtermelt javak elosztásában a kizsákmányoló érdekei a döntők. A kapitalista társadalmi modellben a kapitalista állam, a kapitalista törvényhozás ehhez alkalmazkodik, mert a hatalmat totálisan a kizsákmányolók birtokolják osztály-önkényuralom formájában a dolgozók felett.
„Állam: az uralkodó osztály politikai hatalmának legfőbb szerve, amelynek feladata az uralkodó osztály érdekeinek védelme, a fennálló termelési és társadalmi viszonyok fenntartása, a vele szemben álló társadalmi-politikai erők elnyomása, a társadalom ügyeinek az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő intézése és irányítása, az uralkodó osztály érdekeinek védelme külső erőkkel szemben. Jellegét és céljait végső fokon a gazdasági rendszer határozza meg. Az állam az uralkodó osztály hatalmát különböző erőszakszervezetek és intézmények (hadsereg, rendőrség, büntetőszervek, hivatali apparátus) rendszerével biztosítja. Az állam történelmi kategória: a kibékíthetetlen osztályellentétek terméke és megnyilvánulása.” – Marxista fogalomlexikon
„A kizsákmányolok uralmának alapja gazdasági hatalmuk. A hűbérurak birtokában volt a feudalizmus korának legfontosabb termelési eszköze: a föld, a tőkések kezében vannak a gyárak, üzemek, bányák, vasutak és bankok, s ez teszi lehetővé, hogy függésbe taszítsák a dolgozó tömegeket. Ámde a kizsákmányolok gazdasági hatalma egymagában még nem elegendő ahhoz, hogy fenntartsák a többség uralmát a kisebbségen. Az elnyomottak ellenállásának megfékezése, alárendeltségük megtartása céljából szervezett erőre is szükség van. Ez az erő az állam.
Minden olyan társadalomban, ahol antagonisztikus osztályok vannak, az állam a politikai hatalom osztályszervezete, amely védelmezi és rögzíti egyik vagy másik osztály uralmának gazdasági alapjait. Az államnak rendelkezésére állnak a hatalom eszközei — a hadsereg, a rendőrség, a csendőrség, a bírói szervek, a börtönök stb. —, hogy biztosítsa a gazdaságilag uralkodó osztály politikai uralmát, és elnyomja más osztályok ellenállását.” – A marxista filozófia alapjai
Az osztályharc a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak közötti kibékíthetetlen osztályellentét miatt folyik, ami a termelőerők fejlődésével a termelési modell és a társadalmi forma változását igényli, de ehhez előbb a termelési eszközöknek a megfelelő szintre kell fejlődnie. Mert csak így válik lehetővé a létfeltételek miatti ember-ember közötti harc csökkenése, megszűnése, értelmetlensége, az emberré válás, a gondolkodó emberré válás lehetősége.
A termelőerők fejlődésével válik lehetővé és szükségszerűvé a termelési eszközök tulajdonának és a termelő dolgozók érdekének az egyesítése kollektív formában, de ez egy hosszú folyamat. Így a kapitalizmus termelési módját a népi demokrácia, a szocializmus majd a kommunizmus követi a termelőerők fejlődésének eredményeként.
Ennek megfelelően alakul az állam funkciója. Míg a kapitalizmusban az állam a dolgozók osztályharcát, a szocializmusban azonban már az élősködésre törekvők elnyomását szolgálja. A kommunizmus osztály nélküli társadalom ezért az állam (osztály)elnyomó funkciója megszűnik, átalakul demokratikus formában önkormányzattá, funkciója a társadalom közigazgatása, irányítása, vezetése, szervezése.
A megtermelt értékek elosztásának formája követi a termelési mód változását. Ez a kizsákmányoló kapitalista társadalomban a kizsákmányolóknak a befektetett tőke alapján való jövedelem és a kizsákmányoltaknak a munkaerő áru után járó bére. A szocializmusban azonban termelt javak elosztása már az elvégzett munka szerinti történik. Az osztályharc a kapitalizmusban, ha proletárok öntudatosak, akkor az igazságos munka szerinti elosztásért folyik, de ez egyben az élősködés elleni harc is.
„Elosztás: 1. az egyéneknek, társadalmi csoportoknak, osztályoknak a megtermelt javakban való részesedési aránya, a részesedés konkrét társadalmi formája. Az elosztás elsősorban a termelési eszközök tulajdonformájától függ. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló társadalmakban a kizsákmányoló osztályok a társadalom összjövedelméből magas arányban részesednek. A kapitalizmusban az elosztás alapvető formája a tőkések által elsajátított – profit és a munkásoknak fizetett – munkabér. A szocializmusban a javak elosztása alapvetően a végzett munka arányában történik. Főformája a bér és a fizetés, illetve a szövetkezeti tagok részesedése. 2. az áruk, termékek különböző piacok szerinti szétosztása, illetve ezek között áramlása.” – Marxista fogalomlexikon
A termelőerők fejlődésével a népi demokráciában tudatosan szervezett formában már törekvés van a tőkések profitja kárára a munka szerinti elosztás megvalósulása felé. Ezt követi a szocializmusban a munka szerinti jövedelmezőség, majd a kommunizmusban a szükségletek szerinti elosztás, mert a lehetőségek erre kialakulnak.
„Termelési viszonyok: a marxista társadalomtudomány egyik legjelentősebb fogalma; a társadalom azon objektív, anyagi, emberek tudatától független viszonyait tükrözi, amelyek a társadalmi termékek termelése, a csere és az anyagi javak elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között. A termelési viszonyok minden termelési mód szükségszerű oldalát képezik, hiszen az emberek nem tudnak termelni anélkül, hogy valamilyen módon ne egyesülnének a közös tevékenység és a termékek kölcsönös cseréje érdekében. A termelési viszonyok alapja: a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok. Olyan társadalomban, ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük. Ha azonban a tulajdon magánkézben van, szükségképpen uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. Aki nagyszámú termelési és munkaeszköz birtokában van, gazdaságilag uralkodik azok felett, akik nem rendelkeznek munkaeszközökkel. Ily módon a társadalmi, illetve a magántulajdon alapján, a termelési viszonyok két formája alakult ki a történelemben: az együttműködési és kölcsönös segítési viszonyok, illetve az uralmi és alávetettségi viszonyok. A társadalmi tulajdon a történelem során különbözőformákat öltött: a nemzetségi, a törzsi, az össznépi vagy állami tulajdon, a szövetkezeti vagy kolhoztulajdon stb. A magántulajdonnak a történelem folyamán három főformája alakult ki: rabszolgatartó, feudális és kapitalista tulajdon, amelyeknek megfelel a kizsákmányolás három típusa. Létezett és ma is létezik még a termelők egyéni munkáján alapuló magántulajdon, ez a forma azonban mindig az adott társadalomban uralkodó termelési viszonyoknak van alárendelve, és azok meghatározó befolyása alatt fokozatosan hanyatlik. A termelési viszonyok két alapvető formáján kívül valamely társadalmi-gazdasági alakulat felbomlása, illetve az új társadalmi-gazdasági alakulat kialakulása időszakában átmeneti társadalmi viszonyok jönnek létre. E viszonyok sajátossága abban rejlik, hogy ugyanazon társadalmi alakulat keretein belül különbözőtípusú, sőt különböző szerkezetű viszonyokat jellemeznek. Például az ősközösségi rend hanyatlásának szakaszában a patriarchális család keretein belül összefonódtak a nemzetiségi viszonyok maradványai és a rabszolgatartó viszonyok csírái. A rabszolgatartó viszonyok bomlásának szakaszában több országban kialakult a kolonátus, amely a rabszolgatartó és a feudális viszonyok elemeit egyesítette magában; a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában egyes gazdasági formák egyesítik a kollektív és a magántulajdonon alapuló viszonyokat ( államkapitalizmus, állami és magán vegyesvállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek félszocialista formái stb.)” – Marxista fogalomlexikon
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
Fotó: Telegram csatorna „Tsargrad”
Fotó: 
