MÁSODIK RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A Kisgazdapártban eldől a földreformtörvény sorsa. Hosszas belső küzdelemben Nagyatádi Szabó elér némi haladást a nagybirtokosok érdekeit képviselő Rubinek Gyula által máris előterjesztett törvénytervezet javaslatával szemben. Rubinek, aki kereskedelemügyi miniszterként a Földművelésügyi Minisztériumot is vezeti, lemond a tisztségéről. Nagyatádi Szabó veszi át. Ellensúlyozásaként a KNEP-párti Vass József prelátus kapja a népjóléti tárcát.
Földművelésügyi miniszterként Nagyatádi Szabó terjeszti most már a nemzetgyűlés elé a földreformról, továbbá a házhelyek kiutalásáról és a kisbérletek létesítéséről szóló két törvényjavaslatot. Mindkettőn meglátszik, hogy hosszas és csúfos alkudozás eredménye.
Nagyatádi Szabó eredetileg jellegében demokratikus földreformot akart. Úgy tervezte: minden ötszáz holdnál nagyobb, egy tagban levő birtok megváltható legyen. A nagybirtok nagy hányadát kívánta tehát az igénylőknek juttatni. A törvényjavaslat lényege most már viszont az, hogy a kisajátítás eszközéhez csak végső esetben szabad nyúlni. A földreform céljaira szükséges ingatlant az állam elsősorban szabad kézből, árverésen vagy elővásárlás útján szerzi meg. A nagybirtok jelentéktelen részét kell csak vagyonváltságként felajánlani a földreform céljaira. A nagybirtok kivételes kisajátítása csak akkor következhet be, ha a reform céljaira földet másként nem lehet szerezni. Ekkor is elsősorban az utóbbi ötven évben vásárolt birtokok jönnek számításba, mégpedig úgy, hogy bármely igénybe vett földért a birtokos javára teljes értékű kártalanítást kell fizetni. Nagyatádi Szabó megalkuvásának legfőbb magyarázata az, hogy az egykori harcos Kisgazdapártba az ellenforradalommal nagyszámban betódulnak az uralkodó osztályok és a nagybirtokosság képviselői. Erősen megváltozik ezzel a párt jellege.
Mindkét földreformtörvényben ha mégis érvényesül részlegesen Nagyatádi Szabó haladóbb álláspontja Rubinekkel szemben, annak is a következménye, hogy akkor készül, amikor a horthysta kormányzatot és vele az uralkodó osztályokat egyaránt nyugtalanítja a munkásság és a szegényparasztság rokonszenve a Lengyelországban előrenyomuló Vörös Hadsereg iránt. Az uralkodó osztályok be akarnak kapcsolódni a szovjetellenes háborúba, és hogy megnyugtassák a földet követelő parasztságot, engednek Nagyatádi Szabó haladóbb követeléseinek. De csakis annyiban, hogy a lehető legkisebb áron megóvják, megmentsék a nagybirtokrendszert.
Engedményt tesznek Nagyatádi Szabóéknak amiatt is, mert fontosnak tartják, hogy a nagybirtokrendszer megmentését célzó törvényt parasztminiszter terjessze elő. Ő legyen majd előtérben akkor is, amikor a nincstelen paraszttömegek ráébrednek a földreform törvény valódi, a nagybirtokot mentő jellegére.
Nagyatádi Szabó még így is igyekszik a parasztság hasznára végrehajtani a törvényt. A nemzetgyűlés többsége azonban, Nagyatádi Szabó javaslata ellenére, a törvény végrehajtását nem bízza a helyi szervekre, ahogyan a parasztminiszter akarja. Létrehozzák az Országos Földbirtokrendező Bíróságot. „Független bíráit” a kormányzó nevezi ki. Emellett a törvény a földreform végrehajtását öt esztendőre elnyújtja, és végrehajtásának oly bonyolult módját írja elő, amely a földbirtokosok számára a legmegfelelőbb. A hatalom birtokában a magyar uralkodó osztályoknak az öt esztendő elég ahhoz, hogy „törvényesen” kisemmizzék a földet remélő parasztságot. Magyarország 16,6 millió katasztrális hold területéből a földreform mindössze 950 ezer holdat juttat a parasztságnak teljes megváltási áron. A hárommillió szegény vagy földtelen parasztságból háromszázezren kapnak kicsike parcellát. Átlag és fejenként alig többet, mint egy holdat. Százezren kapnak házhelyet.
Horthy révén a nagybirtokos osztály átmenti az eddigi félfeudális rendszert. A földet igénylő parasztság ezt persze csak a földreformtörvény öt évre tervezett végrehajtása során tudja meg. Saját kárán tapasztalja, mi az igazság. Most, amikor a nemzetgyűlés elfogadja a földreformtörvényeket, a parasztság nagy része reménykedik még. Az ellenforradalomnak – politikailag legválságosabb hónapokban – így sikerül félrevezetnie széles paraszttömegeket. Kétségkívül közrejátszanak ebben 1919 parasztpolitikájának a hibái is.
A feudális birtokviszonyok megőrzése érdekében alapítja meg Horthy és környezete a középkorra jellemző Vitézi Rendet. Megalapítása annyiban kompromisszum Bethlen-Teleki konszolidációs törekvéseivel, hogy igyekeznek kiépíteni az ellenforradalmi rendszer tömegbázisát. Ennek érdekében hozzák létre a különítményes és egyéb ellenforradalmi ténykedésekben részt vett tisztek, altisztek, katonák Vitézi Rendjét. Tagjai, hogy megbízható támaszul szolgáljanak az uralkodó politikai rendszernek, Horthy kormányzó kezéből adományképp földet és házhelyet kapnak.
A vitézi telek után a megadományozottaknak és utódaiknak olyan „közszolgálatokra” kell mindenkor készen állniuk, melyek „a társadalmi rend és a béke védelmét” célozzák. Épp ezért – rögzíti a rendelet – a juttatott föld révén biztos megélhetést és a vitézi volthoz illő tekintélyt kell az arra hivatottaknak szerezni. A felügyelet gyakorlása, a köteles közszolgálatok irányítása és számonkérése végett megfelelő szervezet létesül. Élén a Vitézi Szék áll. Tagjai: az egyes érdekelt minisztériumok képviselői, az Altruista Bank ügyvezető igazgatója, a kormányzó által kinevezett nyolc tisztségviselő.
Az egy-egy járásban lakó telkes vitézek alkotják a vitézi járásszakaszt. Élén a járási vitézi hadnagy áll. A járási parancsnokok felettese a vármegyei székkapitány, a Vármegyei Vitézi Szék feje. Az ország nyolc vitézi törzsszékre oszlik. Az összes vitézi törzskapitányokból és a kormány képviselőiből alakul az Országos Vitézi Szék. Elnöke – és egyúttal a vitézek főkapitánya – Horthy Miklós kormányzó. A Rend tagjait eskü köti a kormányzóhoz.
A Vitézi Rend megalakításával két törvényt kerül meg Horthy. A kormányzóválasztásról szóló, 1920. évi I. sz. törvényt, amely megtiltja, hogy a kormányzó nemességet adományozzon. A másik törvény, amelyet megkerül, az, hogy csak a király engedélyezheti hitbizomány alakítását. A Vitézi Rend alapítólevele alapján a vitézi telkeket lényegében hitbizománynak lehet tekinteni. A Rend tagjai megkapják az ezzel járó kiváltságokat, adókedvezményeket.
Emlékirataiban Horthy mindezt azzal indokolja: maga is faluról származik, ennélfogva jól ismeri a liberális szellemű örökösödési jog áldatlan következményeit, hogy az örökséget egyenlő arányban osztják fel az összes leszármazottak között. Itt viszont kiemelt örököst kell megnevezni. Minden felavatott vitéz igényjogosult vitézi telekre, amely mintegy tizenöt kataszteri hold, továbbá házra, istállókra, két lóra és egy tehénre, A Vitézi Rendnek azon tagjai, akiknek már van birtokuk, azt vitézi birtokká alakíthatják át. A vitézi telket és címert az elsőszülött fiú örökli. Az adományozott telek és minden tartozéka az első három évben adótól és minden egyéb tehertől mentes. Csak ezután veszi kezdetét a birtok mérsékelt értékének harminc vagy még több évre megállapított törlesztése …
Közel ezer különítményes tisztnek juttatnak negyven katasztrális holdas telket. Néhány tucat különítményes vezető több száz holdas kiterjedésű középbirtokot kap. A Vitézi Rend legmagasabb létszáma eléri majd a huszonegyezer főt. Sokan közülük nem földet vagy nemcsak földet kapnak, hanem trafik-, italmérési, mozi- és egyéb, az államtól függő engedélyt.
A Vitézi Rendbe a felvétel ünnepség keretében, a középkori lovagszertartások mintájára megy végbe. Az első vitézavatást a királyi várkertben tartják. A mitikus szertartás során a vitézek főkapitánya, Magyarország kormányzója, díszkardjával az egyenként eléje lépők vállára üt: – A Hadúr nevében vitézzé ütöm! – A vitézek kötelessége most már, hogy – cserébe a vitézi címért és földért – feltétlenül Horthy szolgálatának szenteljék életüket.
A vitézek, illetőleg a vitézi várományosok közé kerül Horthy mindkét fia. Vitézi telkük: Kenderes, mert Horthy is él a maga adományozta joggal, hogy a vitézzé avatott földbirtokos a saját birtokát átalakíthatja vitézivé; élvezheti a kiváltságokat.
Horthy így értelmezi a nemzetgyűlés által oly nehezen elfogadott, egyben mindjárt elárult földreformot.
Károly király titkos üzenetére Csernoch 1920. november 18-án válaszol. Megírja: elnöklete alatt a püspöki kar tanácskozást tartott. Egyhangúlag elhatározta, hogy a püspöki kar a legitimitás álláspontján őfelségéhez mint törvényesen megkoronázott királyhoz ragaszkodik. Ebben a szellemben neveli papságát és a híveket. Őfelsége üzenetét, miszerint legkésőbb 1921 tavaszán visszatér az országba, személyesen tudatta József főherceggel és Horthy kormányzóval. József főherceg a budapesti antant hivatalos megbízottaival való tárgyalásaira hivatkozva úgy véli: ha őfelsége visszatérne az országba, az antanthatalmak, az utódállamokban kialakult kisantantszövetség nyomására megszállnák az országot. Nem tartja ezért helyesnek őfelsége tervét. József főherceg felajánlja: ha a magyar királyi trónt a Habsburg-dinasztia számára másképp nem lehetne megmenteni, hajlandó ezt átmenetileg elfoglalni. Horthy kormányzó sem tartaná helyesnek őfelsége hamaros visszatérését. A minap nála járt egy angol politikai megbízott, aki kijelentette: az angol kormány semmiképp nem tűrné, hogy őfelsége elfoglalja Magyarország trónját, mert akkor a Hohenzollernek is visszatérnének Németországba. Márpedig az antant egyformán háborút viselt a Hohenzollernek és a Habsburgok ellen.
Csernoch hercegprímás ezek után úgy véli: mivel József főherceg és Horthy kormányzó egyaránt az antantra hivatkozva, elutasítja őfelsége tervét, feltételezhető, hogy az antant kétszínű játékot űz. Svájcban biztatják Károly királyt, Budapesten tiltakoznak trónra lépése ellen. Ezzel tulajdonképpen Horthyt támogatják. Itteni vezető körökben – folytatja Csernoch – az a nézet alakult ki, hogy Magyarország még nincs annyira megszervezve és megerősödve, hogy őfelsége máris elfoglalhatná a trónt. Vajon a tavaszkor lehetséges lesz-e már? Ezt határozottan senki sem állíthatja …
Válaszlevelében Károly király mégis optimistán ítéli meg trónfoglalása lehetőségét. A budapesti antantmissziók Habsburg-ellenességét nem tekinti a nagyhatalmak végleges elvi állásfoglalásának. Ha visszafoglalja a trónt, az antanthatalmaknak a saját népeik felé sokkal nehezebb lenne igazolniuk beavatkozásukat Magyarország belügyébe, semhogy a magyar népre ráerőszakolhatnák a „törvényes királynak tekintett uralkodó” eltávolítását.
A legitimisták ugyanezt az álláspontot fejtik ki a nemzetgyűlésen. Hiba lenne – mondják -, ha a kormány túl nagy fontosságot tulajdonítana az antanthatalmak véleményének. A lengyel-szovjet háború megmutatta: az antant Európa keletjén képtelen a beavatkozásra. Nem tudta nyeregbe juttatni Szovjet-Oroszországban az ellenforradalmat. Nem állna módjában beleszólni Magyarország belső ügyébe sem.
A legitimisták nyomására Teleki is kijelenti: a kormány felfogása szerint Károly király visszatérésének kérdése kizárólag Magyarország belügye.
Őfelségét még az antant tiltakozása ellenére is vissza kell hívni – követelik a szélső legitimisták. Ezzel valósággal polgárháborús légkört teremtenek Horthyékkal szemben, akik viszont azt követelik: ne bolygassák, vegyék le a napirendről a királykérdést. Szerintük ezt kívánja az uralkodó osztályok általános érdeke. Csak éppen azt nem teszik hozzá, hogy ez mindenekfelett az államfői hatalmat kézben tartó Horthy érdeke, és Bethlené, hogy mielőbb miniszterelnök lehessen.
Válságossá teszi a politikai helyzetet az is, hogy miközben az uralkodó osztályok ily élesen szemben állnak egymással, a közelgő tél beálltával katasztrofálisra fordul a gazdasági élet. Szénhiány bénítja az amúgy is rendkívül lecsökkent gyáripari termelést. A csepeli Weiss Manfréd Művektől négyezer munkást elküldenek. Leáll a Lipták Gyár, a Vegyészeti Gépgyár, a Hirmann Fémöntöde, a Láng Gépgyár. A budapesti munkanélküliek százötvenezres serege további tízezer fővel szaporodik.
A kormány nem tud segíteni. Tarthatatlan az államháztartás pénzügyi helyzete. A kiadások előirányzata húszmilliárd korona, a bevétel tíz. Fokozódik az infláció. A korona értéke az 1920. szeptember elejinek negyven százaléka. Az agrárérdekeltségek követelik a mázsánkénti ötszáz koronás gabonaár felemelését a feketepiaci három-négyezer koronára. A tömegek éheznek, nyomorognak. Mindent elsöprő megmozdulásoktól lehet tartani. A kormányzóságról parancs érkezik a Prónay-különítmény összpontosítására a Nádor laktanyába. A kormányzó eljön ide ez alkalommal, és rövid beszédet intéz a tisztekhez. Igen komoly idők követeznek. A tisztek talán nem is tudják, mennyire komolyak. De bármi történjék, a kormány számít a különítmény tisztjeire és katonáira, mint azon egyedüli csapatra, amely minden körülmények között megállja helyét …
„Azt nem precizírozta, hogy miben állnak ezen komoly a momentumok” – jegyzi meg Prónay. Valószínűleg a kommunisták belső és külső mozgolódására célzott, vagy egy karlista puccsra, amellyel rémítgetik – találgatja Prónay, aki elégedetlen a kormánnyal. Telekit puhakezűnek tartja, Bethlen „a háttérből egyengeti a talajt” miniszterelnökséghez. Eléri, hogy a politikájának nem megfelelőeket Horthy sorban leváltja. Megbízható embereit állíttatja a helyükbe. Ez történik Horthy közvetlen környezetében is. Prónay megemlíti: ő közbenjárt a kormányzónál több leváltott főtiszt és főtisztviselő érdekében. De Bethlen szava dönt.
Teleki készséges politikai társa Bethlennek, de nem bábja. Önálló egyéniség, aki maga is formálja a politikát. Zadravetz tábori püspök – e körülményeket mérlegelve – feljegyzi: leginkább Horthyné támogatja Bethlen miniszterelnökségét.
Néhány pletykát is felmelegít a püspök. Horthynál erősen ki van fejlődve a világjáró tengerészet bűne: a szoknya – színezi értesüléseit. Főként egy Jákó Margit nevű, sokoldalú hölgyet emleget. Írónő, szavaló- és zongoraművésznő, egyben a szélsőjobboldali Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége vezetőségének tagja. Pesti gúnynevén ő a „mindent tudó Manszika”.
Jákó Margit eldicsekedett Zadravetznek, hogy bármikor szabad a bejárása „odafönt”, mégpedig a hátsó ajtókon. Ama kis zöldes zúzódás a kormányzó homlokán onnan ered, hogy a „hölgy” elcsúszott a padlón, Horthy utánakapott, a kandallóba verte a fejét. Neki joga van Mikinek szólítani a kormányzót. Ez a szép iparművészeti ametisztgyűrű az ő ajándéka – mutatta.
A püspök megfeddi dicsekvéséért Jákó Margitot. Figyelmezteti Barthát, a kabinetiroda főnökét és Horthy környezetének más tagjait: amennyiben ez a fehérnép tényleg beférkőzhetett a palotába, zárják el előle az utat. – Ne járhasson a szája!
A kabinetiroda főnöke szerint mi sem igaz e dicsekvésből. A püspököt mégis bántja, hogy Horthy elfogadja a Jákó Margit buzgalmából készült zászlót, amelyet bevonulása évfordulóján a „budapesti honleányok” felajánlottak. Nagy ünnepség keretében Zadravetz szentelte fel a koronázótemplomban. A zászlót Jákó Margit díszmagyarban, rövid ékes beszéd kíséretében nyújtotta át a kormányzónak. A fénykép, amelyen Jákó Margit tartja a zászlót, állandóan a kormányzó fogadószobájában! Az iratpolcon! – rakja a püspök sűrűn a felkiáltójeleket.
1920. december 1-én a nemzetgyűlés többsége a rendkívüli nehézségek miatt leszavazza a pénzügyminisztert. Teleki benyújtja a kormány lemondását. Bukását ténylegesen az okozza, hogy a Bethlen által csak formailag egységesített kormánypártban kirobbannak az ellentétek a legitimisták és szabad királyválasztók között. A kisgazdapártiak sürgetik: a nemzetgyűlés hozzon törvényt a szabad királyválasztás elvének kimondásáról. Gróf Apponyi a KNEP nevében tiltakozik: az antant előtt hódolnak be azok, akik a koronás királyt megtagadják. Bethlen és Teleki fellép, hogy vegyék le napirendről a királykérdést. Őrizzék meg ezáltal a kormánypárt egységét.
Egy másik, a „pártegységet” zavaró fontos kérdés, hogy mindkét pártban az agrár érdekeltségű képviselők teljesen szabad terményforgalmat, szabad gabonaárakat kívánnak. Ezt a városokban választott képviselők élesen ellenzik. Erős az érdekellentétük abban is, hogy az ország pénzügyeinek sok áldozatot követelő rendbehozatala mennyiben érintse az uralkodó osztályokat, minthogy e terheket lehetetlen csakis a dolgozó osztályokra áthárítani.
Eme ellentétek miatt, Teleki lemondásával csaknem két hétig tart a kormányválság. A Kisgazdapárt Rubineknek követeli a miniszterelnökséget. Horthy Bethlennek szánja, de egyelőre be kell érnie a Teleki-kormány átalakulásával. Kimarad a kormányból Rubinek, Sréter, Haller, Korányi. Bekerül pénzügyminiszterként Hegedűs Lóránt, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének elnöke. Belitska Sándor, a régi vezérkari tiszt lesz a honvédelmi miniszter, aki még Szeged óta Gömbös liberális ellenfele. Hegyeshalmy Lajos a kereskedelemügyi miniszter. Lényeges engedmény a legitimisták felé, hogy Gratz Gusztáv, a Habsburg-uralom teljes helyreállításának nyílt híve, az új külügyminiszter. Báró Lehár Antal ezredes, Horthy 1919-es legitimista katonai ellenfele, visszakapja a szombathelyi körletparancsnokságot. Ez a legitimisták egyik legfőbb katonai erőssége.
Növekszik Lehár hatalma azzal is, hogy különleges megbízatást kap Horthytól. Katonailag készüljön fel az antant békediktátum Nyugat-Magyarországot illető döntésének megakadályozására. Magyarország nem hajlandó a Lajta-bánságot – német nevén Burgenlandot -, Sopront és környékét átadni Ausztriának.
Nagyatádi Szabó földművelésügyi miniszter szóvá teszi a minisztertanácsban a legitimista Lehár ezredes különleges pozíciójának veszélyességét. A szombathelyi püspök és Sigray főkormánybiztos szintén legitimista; feltételezhető, ha ezen urak részére alkalom nyílik, készek puccsal elősegíteni Károly király visszatértét.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
