Év: 2024

(idézet: Szálasi naplója – A nyilasmozgalom)

19

„Már csak két ellenfelünk van:
a klikk és Bakyék”

Szálaisi hírszerzőit – mint már az előzőekből is kitűnt – elsősorban magas rangú, fontos beosztásban dolgozó katonatisztek között kell keresnünk. A Napló szerzője, nyilván nem ok nélkül, mélyen hallgat a hírszerzőik kilétéről, legfeljebb fedőnevüket – „Fekete Ember”, „Lajos”, „Ede” – közli.

A fontosabb. események 1944. augusztus 3. és augusztus 7. között – a „Fekete Ember” feljegyzései szerint:

VIII. 3. Haller közli Fekete Emberrel, hogy Imrédy végleg el van ejtve német részről. Az új kormány igen nehezen jön létre. Szálaisi visszavonta a kormányban való részvételét, mert olyan kormányt akartak alakítani, amibe csak valamit akartak adni. Szálasi ebbe nem ment bele, ami Haller szerint érthető. Kár, hogy így történt.

VIII. 5. Hellebronth Szálasinak jelentette a listát, Imrédy-kombináció, a Nyilaskeresztes Párt igazságügyi és tárca nélküli miniszterséget kapna. (Szálasi ezt már előbb tudta.)

VIII. 6. Fekete Ember-Mecsér-Jurcsek együtt, a két utóbbi igen elkeseredve, mert

1. sok szakács elfőzi a levest. Mecsér szerint nagy sza … odás folyik,

2. mert Veesenmayer képtelen Winkelmann miatt egységes német nézetet kialakítani. Winkelmann és kisemberei összevissza tárgyalnak és kuszálják a dolgokat (Ruszkay, Hubay, Baky), pedig a koalíció létrehozása sorsdöntő.

VIII. 6. Fekete Ember-Mecsér-Jurcsek-vacsorán. Veesenmayer és Winkelmann Németországba mennek a közel jövőbeni. Követ látja tárgyalásai eredménytelenségét és a Führer előtt élére akarja állítani a dolgot, hogy politikailag ő vagy Winkelmann vezet-e.

Mecsér VIII. 7-én találkozik Winkelmann-nal, majd Jurcsekkel és Veesenmayerrel: javasolták, hogy a két nemet tárgyalja le a dolgot Szálasival, ha ez sikerül, akkor megvan a koalíció. Fekete Ember Mecséréknek fejtegeti, hogy első fórum az országban a Kormányzó, ezenkívül a Veesenmayer-Winkelmann-párt Szálasi, Mecsér (mint pártokon felül álló), Jurcsek (mint a kormány legkonstruktívabb tagja) számítanak tényezőnek. Ezek között kell a kibontakozásnak létrejönni. Erre Mecsér kijelentette, hogy fenét kell ide Jurcsek vagy ő, ide csak Veesenmayer és Szálasi kell!

Szálasi pedig várt, részben azért, mert szilárdan bízott önmagában és pártjában, még inkább a Hungarista Mozgalom cselekvőképességében, részben mert ilyen és ehhez hasonló biztató információkat kapott.

Megnyugvást jelentett továbbá a PV számára, hogy Veesenmayer nem szakította meg vele a kapcsolatokat, noha ő, a Nyilaskeresztes Párt vezére, kilépett a koalíciós megbeszélésekből, amelyeket pedig a német követ olyannyira támogatott.

Ezt jelezte az is, hogy amikor augusztus 4-én Haller Vajnával és Keménnyel tárgyalt, megpendítette egy újabb Szálasi-Veesenmayer-találkozó szükségességét. Veesenmayer fő politikai tanácsadója ez alkalommal megelégedett némi szemrehányással a felajánlott miniszteri tárcák visszautasítása miatt, mondván: „Mégis megfontolandónak tartja [hogy mivel], az oroszok itt vannak a Kárpátoknál, hogy részt vegyünk a felelős kormányzásban.”

Két nappal később Haller Csobánkán kereste fel Szálasit, hogy előkészítse a PV és a német követ találkozóját.

Szálasi – Haller kérésére – készségesen vállalkozott rá, hogy Veesenmayer számára két kormánylistát állít össze; az egyikben csupa hungarista lesz, amíg a másik koalíciós jellegű.

De mielőtt Szálasi megjelenhetett volna az Uri utcai német követségen, Vajna augusztus 6-án délután 16 órakor sürgős üzenetet kapott a Sándor-palotából: még aznap, 17 óra 30 perckor jelenjen meg a Miniszterelnökségen, ahol a miniszterelnököt helyettesítő Reményi-Schneller pénzügyminiszter fontos közlést óhajt tenni. Mi történt a Sándor-palotában? A Napló szerint

Reményi-Schneller kijelentette:

Sztójay egészségi állapota gyengült, orvosai ajánlatára egy-két hétre teljesen ki kell kapcsolódnia és pihennie kell, a Kormányzó Sztójayt meg akarja tartani, viszont az Imrédy-párti miniszterek lemondása folytán még inkább kialakuló belpolitikai válságot ideiglenesen és erre az időre meg kell oldani, ezért a Kormányzó a lemondott Jaross helyére kinevezte belügyminiszternek Bonczos Miklós államtitkárt, Szász Lajos iparügyi minisztert pedig megbízta a Kunder visszalépésével megüresedett kereskedelmi tárca vitelével is, Imrédy helyére nem jön senki, mert nem hagy űrt maga után, a kinevezéseket a hivatalos lap holnapi száma közölni fogja;

ezeket a tényeket a miniszterelnök az egyes pártok tudomására hozza, nehogy azt higgyék, hogy az Imrédy-féle miniszterek lemondása után most már csak a MÉP tagjai maradnak a kormányban; néhány nap múlva megkezdik az új tárgyalásokat, de ily nehéz időkben a belügyi és a kereskedelmi tárca nem maradhatnak betöltetlenül.

Reményi-Schneller reméli, hogy az új kormány megalakítását célzó tárgyalások Imrédyék nélkül [is] sikerre fognak vezetni. Reményi-Schneller is erélyesen állást foglalt a pártok feloszlatása vagy megbénítása ellen, mert ezeknek hazafias működésére minden szempontból szükség van.

Vajna Gábor pt. kijelentette Reményi-Schneller előtt, hogy a Párt és a Mozgalom továbbra is Sztójay miniszterelnök mögött állanak, adja át Sztójaynak a kívánságot, maradjon a helyén, pihenjen egy-két hétig, de személye az egyedüli, amely a jelenlegi viszonyok között alkalmas egy koalíciós kormány alakítására.

Ugyanaznap a déli órákban Kovarcz Emil a Gellért-szállóban Mecsér Andrással tárgyalt – Farkas Ákos, Budapest polgármestere jelenlétében.

Kovarcz jelentése szerint

Farkas is kétségbeejtőnek látja a helyzetet. Teljesen [így!] tehetetlenséget érez az egész vonalon, a káosz teljes lesz, ha egészen rövid idő alatt erélyes kézzel rendet nem teremt valaki. Azt lehetetlennek tartja PV tv. közreműködése nélkül.

Azután alább:

Mecsér előadta, tegnap 21-23-ig nála volt Veesenmayer, kétségbe volt esve a zavaros viszonyok miatt. Sztójay tárgyalásra képtelen, beteg, s nem eléggé erélyes, a viszonyok rendezése pedig égetően sürgős. Haller most volt nála, de (állítólag) csak annyit mondott, hogy most megy ki PV tv.-hez. Mecsér kért, hogy a hallban várakozó Porzezinszky György vk. alezredest (Verpeléti út 8.) hívjam fel. Jelenlétében Mecsér mondotta, Veesenmayer és Winkelmann között az ellentétek oly nagyok voltak, hogy ma mindketten repülőgépen a főhadiszállásra akartak menni annak tisztázására. Ez egyelőre elmaradt, hála Istennek, így remélhető, maguk között is meg tudnak egyezni. Mecsér 10 éve, Porzezinszky [19] 39 óta ismeri Veesenmayert, mindketten katasztrofálisnak tartanák esetleges leváltását. Mecsér értelmetlennek tartja Winkelmann-nak rendőrállam létesítésére vonatkozó elképzelését, melyet Bakyn keresztül akart megvalósítani. Winkelmann ma 19 h-kor jön hozzá, igyekezni fog őt meggyőzni. Veesenmayer helyzete egyelőre még inog, de még remény van maradására. A két német úr közötti ellentétet [a] Ribbentrop és Himmler közötti versengésre vezeti vissza, Himmler befolyása a puccs leverése után megnőtt.

Porzezinszky előadta, Vörös vkf. meghívót kapott Guderiantól, de kitért az elől azon indoklással, hogy lemondásban van, s így nem érzi magát illetékesnek a tárgyalásra. A mozgósított hds. mellé most még két hdt. jön, így sor kerül a fővezérség felállítására. Elhelyezése Lillafüreden vagy Martonvásáron, arra az előkészületek már folynak. Vörös [a] fővezérség vkf.-e akar lenni. Miklós már átvette a hds.-pságot. A fővezérséget a Kormányzó akarja meglepetésszerűen átvenni, s így a hadsereget kézbe kapva megvalósítani a katonai közigazgatást, melynek szellemi irányítója Bethlen volna. Ez esetben az összes kellemetlen politikai ellenfeleket letartóztatnák. A klikk avval számol, hogy a Kormányzó fővezérsége ellen, ha az befejezett tény, a Führernek kényelmetlen lenne állást foglalnia.

*

1944. augusztus 9-én került sor az újabb Veesenmayer-Szálasi-találkozóra – a német követségen. A kereken egyórás beszélgetés lényege – a Napló szerint:

A PV két „kormánytervezetet” terjesztett elő a német követnek: az egyik a koalíciós, a másik a hungarista kormány, személyi összetételét tartalmazta.

A koalíciós lista lényegében megegyezett a nem sokkal korábban összeállított listával, néhány eltéréssel, ezek közül megemlítendők: a miniszterelnöki posztra Sztójay és Mecsér után harmadiknak Szabó Lászlót, honvédelmi miniszternek Beregfyt, igazságügy miniszternek Jarosst vagy Pálffyt, pénzügyminiszternek Szász Lajost, kereskedelemügyi miniszternek pedig Rupprecht Olivért jelölte; a hungarista kormányban helyet kapna Szálasi minden hű alvezére és mozgalmistája. Majd hozzátette:

Amennyiben egy hungarista kormány kialakításának lehetősége felmerülne német döntő tényezők előtt, megalakítása előtt PV kihallgatást akar kérni és kapni Hitlertől, amit Veesenmayer előjegyzett és tudomásul vett.

Szálasi a két kormánylista-javaslat ismertetése után a belpolitikai helyzetet elemezte; ebbő1 kitűnt, hogy a munkásság és az értelmiség tíz-tíz százalékát tartotta nemzetiszocialistának, ennél nagyobb mértékűnek ítélte a Nyilaskeresztes Párt vonzerejét a parasztság, az ifjúság és a nők körében.

Az elemzés végére maradt a hadsereg:

A hadsereg helyzete a legszomorúbb, az elmúlt kormányok bűnös mulasztásai teljesen szétzilálták a hadsereget minden részében, PV felfogása, hogy három-négy, de teljesen felszerelt, egyenként hadosztálynyi erősségű Hungarista Légiót kellene megszervezni és a hadszínterekre kiküldeni, míg a honvédséget magát egy éven belül úgy erkölcsi, mint szellemi, mint anyagi szempontból át kellene nevelni, át kellene szervezni és át kellene fegyverezni.

Veesenmayer tulajdonképpen csak a személyi javaslatokra volt kíváncsi, a legkisebb ellenvetés nélkül hallgatta tehát végig a PV helyzetelemzését:

V: Megköszöni a kapott felvilágosítást, kijelenti, hogy ezekben a napokban Németországba fog utazni, arra kéri PV-t, maradna összeköttetésben dr. Hallerrel arra az esetre, ha sürgősen szüksége volna személyére.

PV helyet ad a kérésnek.

Szálasi, nyilván ismét félreértvén Veesenmayer reagálását személyi javaslataira, ezt a „véleményt” szűrte le:

Veesenmayer és Winkelmann között a helyzetet tisztázni fogják Németországban, a PV-től kapott két konkrét kormánylista alapján Veesenmayer a legszélesebb mederben tudja tárgyalásait lefolytatni.

Szálasi a helyzetértékelést az alábbi, a már megszokott módon önhitt következtetéssel zárta:

Valószínű még az is, hogy mindenki előtt világossá vált a tény, hogy Magyarországon a kibontakozást már csak ketten tudják végrehajtani: vagy a Nyilaskeresztes Párt, vagy a Német Birodalom; Veesenmayer valószínűen a Nyilaskeresztes Párt mellett állhat, míg Winkelmann valószínűen a Német Birodalom részéről történő legteljesebb beavatkozásnak a híve, már csak azért is, hogy megmenthesse a Pálffy-Baky-Rupprecht-Rothen-féle cimboraságot; a legnagyobb hiba az lenne, ha a német vezetés teljesen félretenné a Nyilaskeresztes Pártot, és önmaga akarná a helyzetet megoldani, ahogyan ezt tette eddig Európa minden részében.

Ha Szálasi újabb „kibontakozás” lehetőségét mérlegelte, ez más szóval azt jelentette, hogy 1944. március 19-ének, Magyarország megszállásának új, még drasztikusabb formában való megismétlését tartotta szükségesnek; a kérdés számára csupán az volt, hogy ezt egyedül a Harmadik Birodalom erői hajtják-e végre (ez lenne a Winkelmann-elképzelés), vagy ismét legalizálni akarják ezt az erőszakos lépést – Szálasi tulajdonképpen az utóbbihoz ajánlotta fel szolgálatait.

*

A Winkelmann-vonal 1944. augusztus első napjaiban egyre erősebben támadta Veesenmayert. Kienast, az SS egyik vezetője például a következőket mondotta a „Fekete Ember” előtt:

Tarthatatlan helyzetet radikálisan meg kell oldani. Követ előzékeny, udvarias, puha, így nem megy, úgy látszik. A legfőbb baj a kormányzói kör. Már volt egy elvi megegyezés a követ és Winkelmann közt, de mikor személyi térre került a sor, a követi visszahátrált a megoldástól. Így kell kettőjüknek utazni, hogy a Führernél tisztázzák a helyzetet.

E probléma a „másik oldal” megvilágításában – ugyanezen hírforrás szerint (augusztus 10-i feljegyzés).

Veesenmayer-Mecsér, Fekete vacsora. Veesenmayer köszöni a magyar hds. és vezérkar hű bajtársi magatartását a szövetségi háborúban. A hds. egyedüli, ami kevés kivétellel, őszintén eddig is együttműködött.

Reméli, kiutazása kedvező döntéssel eredményes lesz. Utazás bizalmas. Winkelmann veszíteni fog. Mecsért kérdi, hogy Jurcsek jó-e egy átmeneti koalíciós kormány alakításához. – Igen.

A „Fekete Ember” további információi:

VIII. 10. Beregfy Vörösnél.

Vörös: Kormányzó nem fogadja el lemondását. Guderian meghívására ne utazzon ki, mert megszorítják, kicsalják, még (nevetve) megmérgezik – mondta a Kormányzó, Vörös VIII/9. [-én] volt a Kormányzónál.

Beregfy póthds. psággal ne sokat foglalkozzon, lehet, hogy HM-helyettes lesz Ruszkiczay helyett. Beregfy szívesebben vállal csapatot.

Lázár vőrgy. [vezérőrnagy] Vörösnél volt. Ügy ismeretlen. Vörös kis Horthytól figyelmeztetve, őriztesse magát, merényletet akarnak ellene elkövetni és a HM ellen.

VIII. II. Mecsér: Reményi kormányalakítása időleges visszacsapás. Reménytelen lesz.

VIII. 12. Vörös: a) Jurcsek lefekszik németeknek, jól befúrt a Kormányzónál, mondja.

b) Karhatalmi helyzetet akarja tudni. Kell a zsidókérdéshez. Nem engedhetjük, hogy az értékeseket elvigyék a németek. Ha erőt látnak, majd meghátrálnak. Zsidókérdést magunk akarata szerint osztjuk be. Kormányzó így akarja.

Megjegyzés: új puccs? lásd VIII. 8. és VIII. 7-ét!

VIII. 13. Vattay beérkezett. Katonai kabinetirodai főnök lesz. Megjegyzés: veszélyesebb, mint Miklós.

Szállásit meglehetősein komoly aggodalommal töltötték el a Winkelmann-Veesenmayer-ellentétről egyre sűrűbben érkező hírek. Úgy látszik, kezdte felismerni, hogy 1944. augusztus közepén már nem állja meg a helyét kedvelt elképzelése a Magyarország sorsát irányító „szentháromságról” (a kormányzó, a miniszterelnök, a német követ).

Újabb információk szerzése céljából Kovarczot Mecsérhez, Veesenmayer bizalmas emberéhez küldte.

Kovarcz jelentése a Naplóban:

VIII/11. péntek.

11-kor felkerestem Mecsért a Gellértben. Mondtam, úgy tudom, Veesenmayer tegnap elutazott, nem-e [így!] tud arról, vele ment-e Winkelmann is? Megszűnt-e már közöttük az ellentét?

Mecsér: Veesenmayer tegnap este nála vacsorázott, így biztosan tudja, eddig még nem utazott el, sőt nem is említette, mikor szándékozik menni. Arról sem tud, hogy Winkelmann elment volna, de nem tartja valószínűnek, mert akkor értesült volna arról. A véleménykülönbség még fennáll, reméli azonban, Veesenmayer maradni fog. Veesenmayer dühöngött a fejetlen viszonyok miatt, vigasztalta.

Értesült, egyidejűleg Reményi és Jurcsek kapott megbízatást. A klikk [a kormányzó környezete – A szerk.] Reményit akarja, Mecsér kéri PV-t, foglaljon vele szemben állást, s Jurcseket támogassa. A közbelépést sürgősnek tartja, nehogy befejezett tények elé kerüljünk.

Tegnap felkereste Endre László, s elmondotta: Bonczos azt javasolta neki, álljon most félre, mert a Kormányzónak később nagy tervei lesznek vele, most azonban meg kell „játszani” az angol szimpátiát, s abban az ő személye zavarólag hatna. Mecsér azt tanácsolta, semmi szín alatt se mondjon le.

Tegnap, mikor Veesenmayerrel vacsorázott, az asztala mellett elment Rajniss, s felháborodva mondta, lapjára bevezették az előzetes cenzúrát, s ezért megvált a laptól.

Virtsologi [Rupprecht Olivér] egy sötét gazember, utolsó csirkefogó. Azért akarja Pálffyt kereskedelmi miniszternek, hogy szabadon garázdálkodhasson.

Mondottam, én Bakyt tartom a legfőbb méregkeverőnek, az ő nyugtalan, intrikus természete már nagyon sok kárt okozott. Mecsér Bakyt tartja oly veszedelmesnek, mint Virtsologit.

Véleményem: Az orosz front megszilárdulásával Mecsér nem annyira türelmetlen, s nem tartja oly sürgősnek a válság megoldását. 6-án, mikor utoljára nála voltam, már elismerte, nincs más megoldás, mint [a] Szálasi által alakítandó kormány. Ma újra Jurcseket szeretné előtérbe tolni. Valószínűnek tartom, ily irányba befolyásolta Veesenmayert is. Sztójayról lemondott, mert betegnek és erélytelennek tartja. Mecsérnek nincsenek politikai célkitűzései, ő mindent üzleti szempontból néz. Tudja, német győzelem esetén jó üzleteket fog csinálni, ezért számária csak a német győzelem fontos, hogy hogyan akarják ők Európát rendezni, az őt nem érdekli. A magyarsággal semmi közösséget nem érez, eddig legalábbis annak még nyomát sem tudtam nála felfedezni. Minden, ami német, az jó, ami magyar, az rossz. Bizonytalan magatartásával és különösen a magyarság állandó lebecsülésével nagyon sok kárt okozott már ügyünknek. Sajnos, dacára ennek számolni kell vele, mert számottevő befolyással rendelkezik.

A németek tudják róla, ő csak egy jó üzletet remél tőlük, s annak fejében minden vonatkozásban a legteljesebb mértékben rendelkezésükre áll. Szociális problémák nem érdeklik, nem törődik avval, hogy az egyes német elképzelések szerinti Európa-rendezés milyen eredményekkel járna. Az a németek gondja, s mivel a németek mindent jól csinálnak, azt is jól fogják csinálni! Mecsér egyszerűen üzletember, akiből teljesen hiányzik a nemzetével való közösségérzete. Ettől eltekintve azonban „úri” gondolkozású, és ezért nem kapható oly rossz szagú üzletekre, mint Virtsologi, akire éppen azért haragszik, mert abban a piszkos és gátlások nélküli kereskedői konkurenst látja.

Egy kétségtelen: a rendszert mérhetetlenül utálja, s annak megdöntésére mindent elkövet.

Bonczost gyenge képességű és erélytelen embernek tartja, akiről fel sem tételezhető, hogy a klikkel szembe merjen szállni, ezért szerinte nem maradhat helyén.

Véleményem szerint Veesenmayer még mindig nem jutott döntő elhatározásra, meg akarja várni az Imrédy távozásával kialakuló új helyzetet. Ezért célszerűnek vélem az Imrédy-csoport „ájulását” gyorsan kihasználni, s annak használható elemeit magunkhoz kapcsolni. Ha ez sikerül, úgy Bakyék tökéletesen el lennének szigetelve. Ezen cél érdekében megkísérlem az Imrédy párt felhasználható embereivel a kapcsolatot felvenni.

Kovarcz Emil s. k.

A jelentés alatt Szálasi „véleménye”:

PV-nek nincs kifogása az ellen, ha Kovarcz Emil pt. az MMP felhasználható tagjaival a kapcsolatot felveszi.

Mecsér már 1940 őszén meghökkentette Szálasit azzal, hogy a magyar nép jövőjét, állami berendezkedését teljesen német náci uralmi rendszer keretében képzelte el, az állami szuverenitást tehát annyira semmibe vette, hogy még a magyar közigazgatást is közvetlen német alárendeltségben képzelte. A „hungarista” Szálasi addig már nem mehetett el, de abban egyetértett Mecsérrel, hogy Magyarország minden személyi és anyagi erőforrását a Harmadik Birodalom szolgálatába kell állítani; mivel pedig Mecsérnek jó német kapcsolatai voltak, Szálasi, a fenti elvi problémák dacára, kereste Mecsérrel az együttműködést – saját hatalmi céljai érdekében, véleményét a politikai helyzet alakulásáról, tanácsait a „kibontakozás” érdekében messzemenően tekintetbe vette.

Kovarcz nem sokáig habozott, azonnal kapcsolatba lépett a Magyar Megújulás Pártja egyik vezéralakjával, Rajniss Ferenccel:

VIII/12. szombat.

12 h-kor lakásán felkerestem Rajnisst. (Jobb szerettem volna vele közömbös helyen találkozni, de interurbán telefont várt Sopronból, este pedig pár napra el akar utazni, s a beszélgetést nem akartam elhalasztani.)

Először tajtékozva szidta a kormányt, amiért lapját előzetes cenzúra alá helyezte. Amint a rendelkezést megkapta, azonnal kilépett a laptól. Sztójaynak levelet is írt: „Eljárását három héttel előbb sakkal bátrabb cselekedetnek minősítette volna, egyébkent kívánja, egészsége mielőbb álljon helyre, hogy megérdemelt nyugdíjba menetele után zavartalanul elmélkedhessen baklövéseinek sorozatán.”

Sztójay alattomos, kétszínű ember, aki mindenkit becsapott kivétel nélkül. (A „kivétel nélkül”-t hangsúlyozta.) A puccskormány kinevezése ellen az egész minisztertanács – még Antalt sem véve ki – egyhangúlag tiltakozott, s felkérték Sztójayt, hogy tiltakozásukat fejezze ki az Államfőnél. Sztójay el is ment, s visszajövetele után mindenfélét „összevissza hazudott”, mert amint később kétségen kívül megállapították, a tiltakozásról egy szót sem szólt, Sztójayt egy kétszínű, tehetetlen öregembernek nevezte.

Hosszasan panaszkodott: teljesen megcsömörlött már az aljas politikai tülekedéstől, s legszívesebben elmenne valahová vidékre, mint mások teszik, s történjen, aminek történnie kell. Közel három évet töltött orosz börtönben, munkásként dolgozott Amerikában, hazajövet végigküzdötte a bethleni idők politikai piszkosságait, neki már elege volt az egész életén át való verekedésből.

Tajtékzó gyűlölettel szidta Bakyékat, akik oly aljasul használták fel az Imrédy zsidóságára vonatkozó okmányokat. Pálffy elment Sztójayhoz, elmondta, hogy Imrédy zsidóságára okmányok vannak, s mikor Sztójay kérte, mutassa meg azokat, azt felelte, azok Winkelmann zsebében vannak. Az egész társaság egy rablóbanda, az a szerencsétlen Pálffy azt sem tudja, miként jöhetett szóba ker. miniszterként. El sem tudom képzelni, hány milliót keresett volna Virtsologi naponta Pálffy minisztersége alatt! Virtsologi egy utolsó aljas csirkefogó. A lakásán politikai szalont rendezett be, felette lakik Edelsheim, s onnan telefonál meg mindent a Várba, ami nála történik. Jellemzésül elmondja: Virtsologi Sopron felé egy kastélyt szemelt ki magának, tízholdas parkkal, amelyet azonban még III/19. előtt jogérvényesen megvett valaki, s az ügyletet az illetékes tisztviselő végérvényesen jóvá is hagyta. Virtsologi összesen 20 000 P-t kínált a kastélyért, berendezés [sel] és parkkal együtt, s mivel a tisztviselő nem volt hajlandó a már jogerőre emelkedett döntését megváltoztatni Virtsologi kedvéért, most minden héten legalább egyszer támadja azt a lapjában. A Glóbusz egyik igazgatóját is megfenyegette most újabban: „Életveszélyben forog, ha valami újabb kívánságát nem teljesíti.”

Baky egy mindenkit kiszolgáló aljas fráter. Nála vannak a nyugták arról a pénzről, amit Baky a választásra Telekitől kapott. Winkelman-néknak azonban ilyen emberekre van szükségük. Egy számottevő német úr szájából hallotta ő maga: nekik rendre van szükségük, azt biztosítja Baky, a katona kell, azt előteremti Ruszkay és zabálnivaló kell, azt szállítja Jurcsek. Mással ők nem törődnek.

Most Jurcsek kapott megbízatást. Ha sikerül kormányt alakítani, akkor teljes lesz megint a MÉP és [a] klikk uralma. Jurcsek mindent behajt és szállít, amit csak tőle kívánnak.

Reményi is újra nagy fiú lett, mert váratlanul újra szerephez jutott azzal, hogy Sztójay betegsége miatt ő járt Winkelmann-nál az Imrédy-okmányok ügyében. Evvel újjáéledt, s most ő is kormányalakítással foglalkozik.

Kért, Bakyék kormányra jutását mi is minden erővel akadályozzuk meg. Nem érti, miként vindikálnak maguknak jogot az ország ügyeibe való beleszólásra, amikor ő állítja, hogy március 19. előtt az ország 95%-ában nyoma sem volt szervezeteiknek, s Pesten egy nyomorult bódéjuk sem volt, ahol a három darab párttagjuk egy fröccsöt megihatott volna. Emlékeztetett arra, amit a parlamenti egységtárgyaláson jelenlétemben Pálffyéknak mondott: ha ti öt tárcát követeltek magatoknak, akkor Szálasinak legalább 25-öt kell adni.

Bakyt egyébként Bonczos a Kormányzó megbízásából felszólította: „ha beadja lemondását, azt a Kormányzó el fogja fogadni”. Baky természetesen a németek háta mögé bújt, és nem megy.

Szidta Jarosst is, aki nem támogatta őket kellőleg, mert jól akart feküdni, s most párton kívül akar miniszter lenni.

Bonczos egy lehetetlen figura; aki most boldog, hogy a Kormányzó elé kerülhet néha hajbókolni.

Higgyük el, minden változás teljesen lehetetlen mindaddig, míg a klikk hatalma érintetlen. Magyarország tragédiáját egyetlen ember makacssága fogja okozni, s az az ember a Kormányzó. Ma az egész kormányhatalom újra a klikk kezébe került, s ott is fog maradni, hacsak valami butaságot nem csinálnak, ami miatt a németek kénytelenek lesznek újra beavatkozni. Akkor azonban már csak a Baky-, Ruszkay-, Jurcsek-triumvirátusra számíthatunk.

Kérdésemre elismerte, hogy a most bemutatott, okmányok szerint Imrédy 12,5%-os zsidó. Dacára ennek, ő most nem hagyhatja és nem is hagyja ott, mert nem akar patkány módjára menekülni a süllyedő hajóról. (Ugyanaz az aggálya, mint Neynek!) Imrédy egyébként most úgyis teljesen vissza fog vonulni a politikától és a párt vezetését ő (Rajniss) fogja átvenni. Kérdeztem, a háta mögött sem lesz Imrédy? Legyünk nyugodtak, ő nem fog hagyni beleszólni a dolgába, s ne keressünk örökké a háta mögött valakit. (Ezt nem túlságosan meggyőző erővel mondotta.)

A Tasnádi- és Jurcsek-kormány egyformán lehetetlen, a maga részéről még legmegfelelőbbnek Tasnádit tartaná. Mondottam, az én véleményem szerint PV tv. Tasnádit semmi esetre sem fogja támogatni.

Kérdeztem, belátja-e most, mily bölcs előrelátás volt PV tv.-től hogy ebben a tülekedésben nem vett részt, mert előre látta annak teljes csődjét. „Hát igen, Szálasinak igaza volt!”

Meg kell végre értsétek, Szálasinak ma sokkal komolyabb programja van, mint amitől oly sokan félnek, hogy fel akarja akasztani azokat, akikre oka van haragudni. Erre legjobb bizonyíték, amint te is bizonyára értesültél már róla – Szálasi az általa javasolt koalíciós listán a pénzügyet szánta annak az Imrédynek, aki őt három évre fegyházba zárta.

Véleményem: az Imrédy-táborban teljes a fejetlenség. Rajniss tomboló gyűlölettel van úgy a klikk, mint Bakyék irányában. Egyelőre elvesztette önuralmát, és még nem tudja, merre induljon. Érzi a csávát, amibe belekerült, amikor alig egy hónappal ezelőtt aláírta az Imrédy keresztény származására vonatkozó nyilatkozatot. Még nem találta meg a módját, miként másszon ki ebből. De már keresi. Valószínűleg azt akarja először lemérni, mi maradt meg az Imrédy-féle szervezetekből. Ha sikerül jelentősebb csoportot összefogni, akkor ő fogja átvenni a párt vezetését. Bármiként is ügyeskedik, csak egy út van számára: PV tv.-hez kell jönnie. Lehetetlen a MÉP-hez menniök, ahonnan kiléptek, még kevésbé Bakyékhoz, akik rövid idővel az érdekházasság megkötése után lefejezték vezérüket. S Rajnissnak személy szerint is komoly oka van tartani a klikktől, akinek [így!] eltávolítására írásbeli javaslatot nyújtott át Sztójaynak múlt hó 20-án, a parlamenti egységtárgyaláson. Ezt a kényszerhelyzetet érzi, ennek megfelelően előzékeny volt velem. Jelenlétemben ½ 2-re találkozót beszélt meg Ulainnal (ebéd a Ritzben), többször figyelmeztettem, hogy elkésik, Ulain 2-kor felhívta, jön-e már, dacára ennek csak ½ 3-kor tudtam eljönni, mert még az előszobában is volt mondanivalója.

Úgy vélem, a PV-t mindenütt eláztatni akaró ellenségek sorából Imrédy pártja és a KABSZ kiesett, azoknak csupán felszámolását kell még siettetni.

Már csak két ellenfelünk van: a klikk és Bakyék.

Bakyék ellen felvonult a klikk, a MÉP, a MMP, a KABSZ.

Csak idő előtt észbe ne kapjanak. Egymást agyoncsapva végre tényleg meglesz az egypárt: a Szálasi Ferenc által vezérelt Hungarista Mozgalom.

Kovarcz Emil s. k.

A krónikás is írhat összefoglalót; a Kovarcz-feljegyzés alaposan kiteregette a szélsőjobb szennyesét, 1944 nyarán.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!