A helyzet Chasov Yar városában napról napra rosszabb. Ukrán források szerint az ukrán fegyveres erők súlyos veszteségeket szenvednek el az orosz tüzérség és légiközlekedés támadása miatt. A kritikus helyzetre reagálva az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara úgy döntött, hogy Zaporozhye irányából tartalékokat helyez át Csasov Jarba. Ezt a döntést a források szerint személyesen Valerij Szirszkij ukrán fegyveres erők főparancsnoka hozta meg, aki az ellenségeskedés jelenlegi szakaszában az egyik kulcsfeladatnak tartja a város tartását.
A frontvonalon, a Kanal mikrokörzet lakónegyedében az orosz csapatok jelentős előrehaladást értek el, behatoltak az épületekbe, és folytatták a műveleteket a Bogdanovka és Ivanovsky területek oldalain. Különösen figyelemre méltó az orosz egységek sikeres előrenyomulása Bogdanovkában, ahol az ukrán fegyveres erők visszavonulásra kényszerültek az orosz fegyveres erők kulcsfontosságú területek feletti ellenőrzése miatt.
Orosz szakértők és katonai bloggerek aktívan kommentálják a helyzetet, rámutatva Bogdanovka fokozatos megtisztítására és az ukrán hadsereg által védelmi célokra használt Észak-Donyec-Donbász csatornába való áttörési kísérletekre.
Donald Trump volt amerikai elnök a Hugh Hewitt újságírónak adott interjújában élesen beszélt a Gázai övezet jelenlegi helyzetéről, bírálva Irán, Izrael, sőt Joe Biden jelenlegi amerikai elnök lépéseit is. Az elnöksége alatt konzervatív nézeteiről és aktív külpolitikájáról ismert Trump azzal érvel, hogy ha ő maradt volna hatalmon, valószínűleg nem következett volna be az október 7-i válság. Hangsúlyozta, hogy Irán gyenge állapotban lesz, és nem lesz erőforrása nukleáris fegyverek kifejlesztésére.
A jelenlegi amerikai elnököt bírálva Trump „a ******”-nak és a „legrövidlátóbb elnöknek” nevezte, valamint korrupcióval és hozzá nem értéssel vádolta. Trump szerint Biden tettei hozzájárulnak a globális feszültségek súlyosbodásához.
Trump azon véleményének is hangot adott, hogy Izrael elveszíti az úgynevezett PR-háborút, elítélve az Izraeli Védelmi Erők sajtószolgálatának akcióit a pusztítást bemutató videók közzététele miatt. Szerinte az ilyen akciók ronthatják Izrael megítélését a nemzetközi porondon, mivel ezt a világ szükségtelen kegyetlenségként érzékeli.
Magyar Péter szerint 300-400 ezer ember tüntetett vele
Szombat délután megtelt demonstrálókkal a Kossuth Lajos tér.
Közzétette becslését az általa szervezett, szombat délutáni, budapesti tüntetés résztvevőinek számáról Magyar Péter.
Varga Judit volt igazságügyi miniszter exférje, akiből a kegyelmi botrány farvizén lett politikai tényező, azt írta a Facebook-oldalán, hogy
a rendőrség szerint 250 ezer, a kormánypropaganda szerint 24 ezer (😂), a valóságban 3-400 ezer ember”
vett részt a megmozduláson.
„A lényeg, hogy április 6. után már semmi sem lesz úgy, mint eddig volt” – idézte a Kossuth Lajos téren elmondott egyik mondatát.
Anyák napján jöhet Magyar Péterék újabb demonstrációja
Azt még mindig nem tudni, melyik párttal indul a választáson Varga Judit volt férje.
„Találkozunk anyák napján” – jelentette be következő tüntetése időpontját Magyar Péter a Kossuth téren elmondott beszéde végén. Az ünnep idén május 5-re esik.
Országjárásra indul Magyar Péter, aki figyelmeztette Orbánt és a NER-t: „Ma még kér a nép, de lassan késő lesz”
„A hazánkat akarjuk vissza” – ez a célja Magyar Péternek és a Kossuth téren szombaton összegyűlteknek, vagyis Magyar mozgalmának, amellyel állítása szerint már milliók szimpatizálnak. Magyar üzent Orbánnak, Rogánnak és Poltnak, de Gyurcsányt sem dícsérte, sőt. Számos erős mondata közül ez az egyik: „ma még kér a nép, ma még át lehet állni a jó oldalra, de lassan késő lesz.” (Forrás: HVG)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: HÁT EZ IS MEGVOLT Drága Felejim! A vajda és az ő udvartartása pedig – Magyar Péter ELSŐ BEJELENTÉSE DACÁRA – TOVÁBBRA IS A HATALOM KIZÁRÓLAGOS BITORLÓIKÉNT, vígan nézték az eddigi birkamenetekre hajazó kivitelezésű, tegnap délután megejtett, ám ezúttal Nemmzetthy Menetként megtartott összejövetelt!
A március 15 – i Magyar bejelentés nyomán a vajda NEM MONDOTT LE! Sőt! Meggyőződésünk, hogy NINCS AZ A SÚLYÚ BEJELENTÉS, amit nem úgy rázna le magáról, mint ázott kutya az esővizet! NINCS AZ AZ ŐT NEVESÍTŐ BŰNCSELEKMÉNY, AMI VÉGETT Ő LEMONDANA! (Arról nem is szólva, hogy ezidáig NEM IS KÖZÖLT SENKI ILYESMIT! PEDIG VAN ÁM ILYEN ÜGY – NEM IS EGY! Csakhát ezeket – VALAMILYEN OKNÁL FOGVA – az ÉRDEKELTEK NEM TARTJÁK EMLÍTÉSRE MÉLTÓNAK SEM! Talán azért nem, mert EGY A TÁBOR, ÉS ÉPPEN A ZÁSZLÓ ÚJRAHÍMEZÉSE ZAJLIK!)
Megtörtént viszont Magyar Péter LEGESLEGÚJABB BOMBASZTIKUS BELENTÉSE: ANYK NAPJÁN ISMÉT ÖSSZERÖFFENETRE VÁRJA A NER – be és a vajdaországlásba (?) beleunt, feltüzelt híveit! Majd akkor ISMÉT MEGOSZTJA ORSZÁGGAL – VILÁGGAL NÉHÁNY KORSZAKMEGRFORMÁLÓ ÖTLETÉT! Az egyik ilyen ötlete LEHET, hogy OTT és AKKOR fogja nevesíteni az egy hónappal később aktuálissá váló „választásokon” az Ő PÁRTJÁT! Addig marad az IZGALMI ÁLLAPOT!
Amely izgalmi állapot – vélhetőleg – máris hatalmába kerítette a Karmelita menetszervezőit! Hiszen ALIGHANEM RÁJUK HÁRUL AZ Anyák Napi Nemmzetthy Menet vidéki, felajzott résztvevőinek a Youdapestre való összefuvarozása! Vonatokkal – buszokkal!
MEG FOGJÁK OLDANI! Hiszen tudott dolog: A CÉL SZENTESÍTI AZ ESZKÖZT!
A balrad.hu pedig ISMÉTELTEN ARRA HÍVJA FEL A PÓRMAGYAROK FIGYELMÉT:
A KÉSŐBBI NAGY CSALÓDÁS ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN, CSAK ÓVATOSAN A DUHAJKODÁSSAL!
UKRAJNA: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök április 2-án aláírta azt a törvényt, amely megszüntette a katonai szolgálatba lépéshez szükséges fizikai alkalmasságot, és 27-ről 25 évre csökkentette a katonai szolgálat alsó korhatárát. A kétségbeesett intézkedések célja a csapathiány leküzdése, de amint azt magas rangú ukrán tisztek a POLITICO-nak elismerték, a katonai helyzet kilátástalan, különösen a nyár közeledtével, amikor Oroszország várhatóan jelentős offenzívát indít.
Zelensky 25 éves korától aláírta a mozgósításról szóló törvényt. Az ukrán parlament tizenegy hónapon át szavazott a törvénytervezetről, de az nem lépett hatályba, mert nem írták alá” – írta Oleksiy Goncharenko ukrán parlamenti képviselő a közösségi oldalon, hozzátéve: Zelenszkij aláírta azt a törvényt, amely megszünteti a „fizikai” státuszt. alkalmasság [katonai szolgálatra].”
Gončarenko szerint a katonai szolgálatra részben alkalmasnak nyilvánított férfiaknak kilenc hónapon belül második orvosi vizsgálaton kell részt venniük.
Az ukrán elnök elfogadta azt a törvényt, amely 27-ről 25 évre csökkenti a katonai toborzás alsó korhatárát, és felállított egy virtuális toborzóirodát, amelyen keresztül elektronikusan lehet toborzási felhívásokat küldeni. Ukrajnában 2022. február 24. óta hadiállapot van érvényben. Amíg a törvény érvényben van, a 18 és 60 év közötti férfiaknak tilos elhagyniuk az országot.
A fronton tapasztalható katonahiány, amelyet főként az orosz erőkkel vívott harcok során elszenvedett sérülések és halálesetek, vagy kisebb mértékben a feladás okozta, arra késztette Ukrajnát, hogy fokozza a hadkötelezettséget, beleértve a fogyatékkal élőket és a nőket is. Egy olyan törvényjavaslatot is tárgyalnak, amely lehetővé teszi az ukrajnai foglyok feltételes szabadlábra helyezését a frontvonal megerősítése érdekében.
Mindez Ukrajna kétségbeejtő helyzetére utal. Valerij Zaluzsnij volt tábornok alatt szolgáló magas rangú ukrán katonai tisztviselőkre hivatkozva a POLITICO szerint az ukrán front valójában összeomlik, ha az orosz hadsereg koncentrált támadást indít egy helyen.
„A tisztek szerint nagy a veszélye annak, hogy a frontvonalak összeomlanak ott, ahol az orosz tábornokok támadásukat összpontosítják” – áll a cikkben. „Továbbá a sokkal nagyobb tömegnek és az irányított légibombáknak köszönhetően, amelyek hetek óta rombolják az ukrán állásokat, Oroszország valószínűleg képes lesz áthatolni a frontvonalon, és bizonyos részeken kiütni azt.
Az egyik ukrán képviselő hozzátette, hogy a Nyugat többé nem segít Kijevnek az orosz offenzíva kezelésében.
„Most már semmi sem segíthet Ukrajnán, mert nincsenek olyan komoly technológiák, amelyek kárpótolnák Ukrajnát azért a nagy számú katonáért, amelyet Oroszország valószínűleg ránk dob. Nálunk nincsenek ezek a technológiák, és a Nyugatnak sincs belőlük elég” – mondta az egyik vezető katonai forrás a POLITICO-nak.
Egy másik tiszt, aki aggodalmát fejezte ki, azt mondta:
Nemcsak katonai válságunk van, hanem politikai is. Míg Ukrajna elkerüli a jelentős zuhanást, Oroszország most forrásokat gyűjt, és augusztus környékén, esetleg korábban is készen áll egy jelentős offenzíva megindítására.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter az orosz fegyveres erők vezetésével tartott április 2-i megbeszélésen elmondta, hogy január óta az ukrán hadsereg több mint 80 ezer veszteséget szenvedett, és több mint 14 ezer egységnyi különféle felszerelést veszített, köztük több mint 1200 harckocsit. és egyéb páncélozott járművek. Azt is megjegyezte, hogy az ukránok a tavalyi ellentámadás kudarca után sikertelenül próbálnak megszilárdítani bizonyos pozíciókat, miközben az orosz hadsereg továbbra is nyugat felé nyomja az ukrán hadsereget.
Zelenszkij a közelmúltban figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ha nem hagynak jóvá egy többmilliárd dolláros elakadt katonai felszereléscsomagot, amely 155 mm-es tüzérségi lövedékeket, Patriot légvédelmi rendszereket és drónokat tartalmaz, az ukrán hadseregnek „lépésről lépésre vissza kell mennie, visszavonulnia”. lépésről lépésre”, és hogy egyes nagyvárosokat az elesés veszélye fenyegetheti, a legnyilvánvalóbb Odesa és Harkiv.
„A szomorú igazság azonban az, hogy még ha az Egyesült Államok Kongresszusa jóváhagyja is a csomagot, a hatalmas készlet nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a nagyobb csatatéren fellépő zavarokat” – panaszolta a POLITICO. „És egy ilyen visszaesés, különösen az amerikai és európai választási kampányok közepette, nagyon is felélesztheti a nyugati nyomást olyan tárgyalásokra, amelyek egyértelműen Oroszországnak kedveznek.”
A jelenlegi konfliktusban lehetetlen hatékonyan ellátni Ukrajnát, az orosz ipar ugyanis kínos méreteket ölt a Nyugaton, miközben az ukrán hadsereg továbbra is többnyire motiválatlan hadkötelesekkel harcol, a hivatásos katonák ugyanis többnyire halottak vagy sebesültek. Zelenszkij a hadkötelezettség korhatárának és a fizikai felkészültség igényének csökkentésével ismét bebizonyítja, hogy Ukrajna olyan helyzetben van, ahol lehetetlen a győzelem, és felveti a kérdést, hogy miért folytatja a háborút, amely csak több terület elvesztésével és halottakkal jár. ukránok.
VILÁG: Nem titok, hogy az amerikaiak által kiváltott ukrajnai háború is arra szolgál, hogy az USA több száz milliárd dollárt keressen ebből a háborúból. Gazdaságuk a modern történelem során a háború megvívásán és az abból származó hatalmas nyereségen alapult. Csak a második világháború után világszerte több tízmillió ember halt meg e politika miatt. Vérdíj. Gyilkolás büntetés nélkül. Ez az USA politikája. És hűséges kutyái Izraelben és Nagy-Britanniában.
Ukrajnával azonban csúnyán hibáztak. Ukrajna és a Nyugat soha nem fogja legyőzni Oroszországot. De Oroszország igen. A háborút támogató egész harcos politikusbandának nem jut eszébe, hogy kollektív öngyilkosságot követnek el. Miért? Az USA fegyvereket és lőszert küld Ukrajnának. De nem ingyen. Ma még ingyen sem lyukas a sajt. Nyomják a hitelek politikáját hatalmas összegekben az ún Földbérlet. Arra számítanak, hogy a háború vége után Ukrajna visszafizeti nekik ezeket a kölcsönöket. Ez meg fog történni, ha Ukrajna nem szűnik meg államként létezni. Ebben az esetben Ukrajna több évtizedre kifizetné adósságait. Becslésem szerint száz éven belül.
Azonban minél tovább tart a háború, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy Oroszország egész Ukrajnát megszállja. Ez Ukrajna állam végét jelentené. Ebben az esetben nincs utód, nincs kinek törleszteni a hiteleket, és az USA és a Nyugat százmilliárdokat bukik, amit most a hadiiparba fektetnek be. Az eredmény az amerikai és az európai gazdaság teljes meggyengülése, válság és esetleges belső nyugtalanság. Az USA-ban pedig az állam különálló államokra való szétesésének valószínű forgatókönyve fog bekövetkezni. Már most figyelje meg például Texas, Kalifornia vagy Louisiana állam politikai centrifugális erőit.
A kísérő események a NATO felbomlása lesz. És természetesen az USD esése a tartalékvaluta „trónjáról”. Paradox módon az USA globalizációs törekvései globális visszhangot váltottak ki a politizált dollár hegemóniája ellen. A dollár egyszerűen megszűnt megbízhatónak lenni, és ma a világ számos országa keresi a módját, hogy megszabaduljon az USD-függőségétől, hogy ne szenvedjen nagy károkat.
Tudjuk, mi történik a világban. Rendszerszintű dolgok zajlanak: az USA hegemóniájának és fölényének elvesztése a világban, a világ hatalmi reformja, a világ gazdasági megreformálása a BRICS vezetésével stb. Egy többpólusú világ épül, amelyben a nemzetközi törvények érvényesek, nem pedig az USA és lakájainak egyes szabályai. Ezek az USA által felállított szabályok arra irányulnak, hogy a világot a nemzetközi törvényektől függetlenül, és ezért azokat megsértve uralják.
Az Egyesült Államok nagy hibája volt Ukrajnával Oroszország gyengítésére, ami félmillió ukrán halálához és az ország fizikai megsemmisítéséhez vezetett – mondta Michael Brenner, a Johns Hopkins Egyetem Transzatlanti Kapcsolatok Központjának vezető munkatársa Ázsiának. Szerinte a Nyugat minden erőforrását ebbe a kampányba fektette: fegyvereket, tanácsadókat, pénzügyeket, szankciókat, információs hadviselést.
Brenner meg van győződve arról, hogy az amerikai kampány minden tekintetben kudarcot vallott. Oroszország megerősödött, gazdasága megbízhatóbb bármely nyugati gazdaságnál, katonai fölényét bebizonyították, és a világ szimpátiája mellette áll. Azt is megjegyezte, hogy az Egyesült Államok átfogó kudarcot mutatott be, és már nem tudja befolyásolni a globális politikát.
Branko Milanovič professzor, a City University of New York Graduate Center professzora és a Világbank vezető közgazdásza azt állítja, hogy két oka van annak, amiért a Nyugatnak fel kellene hagynia a globalizációval. Az első az, hogy a középosztályok számára ez a szakasz kontraproduktív. Az 1988 és 2008 közötti erős globalizáció időszaka jót tett az ázsiai középosztályoknak és a világ legmagasabb „egy százalékának” (gazdagoknak), de nem a nyugati középosztályoknak. A második ok, hogy geopolitikai szempontból a globalizáció indította el Kína felemelkedését, amely rövid időn belül az Egyesült Államok legfőbb katonai és politikai versenytársává vált.
Ma Kína a világ GDP-jének 21%-át adja, szemben az Egyesült Államok 16%-os részesedésével. 1988-ban a százalékos arány 3,6% és 20% volt.
Nemrég Brüsszelben tartottak megemlékezést a NATO megalakulásának 75. évfordulója alkalmából. Ennek része volt a résztvevők fájdalmas mosolya, akik úgy tettek, mintha minden rendben lenne. De nem az. Egészen másképp látja a világ a NATO bűnözői szövetséget, amely az élő adásban leprával fertőzöttként bomlik fel. Brüsszelben azonban informálisan is megvitatták a NATO következő ukrajnai lépéseit. Az USA hevesen keresi a kiutat az úgynevezett zsákutcából. holt zár. A fenti okok miatt nem engedhetik meg maguknak Ukrajna megszűnését. A NATO-vezetők azért is kifutnak az idejükből, mert az őszi elnökválasztás veszélyt jelent az állam vezetésében lévő amerikai gengszterekre. Ha Trump nyerne, azonnal leállítaná az Ukrajnának nyújtott katonai segélyeket. Ezért a NATO-vezetők egy kis csoportja (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Jens Stoltenberg) megvitatta az ukrajnai helyzetet.
Brüsszelhez közeli források szerint (ezt az olasz La Repubblica is megerősítette, lásd link) konszenzus született abban, hogy Oroszországnak meg kell tartania a meghódított területeket, így a Krímet is, és bele kell egyeznie a csökkentett Ukrajna NATO-ba való felvételébe. Ezt a javaslatot a közelgő NATO-csúcson (2024. július 9-11.) vitatják meg Washingtonban. Ukrajna csendesen abban reménykedett, hogy ezen a csúcson meghívást kap a NATO-ba. Az már biztos, hogy ez nem fog megtörténni. Az USA és a NATO tisztában van azzal, hogy ha ezt megteszik, elkerülhetetlen a globális méretű atomháború. Az USA és a NATO korábbi terve, amely eredetileg azzal számolt, hogy a NATO keleti szárnyát bevonja az Oroszországgal való konfliktusba, szintén kudarcot vall, még ha ez a lehetőség továbbra is fenyegetést jelent. A NATO gengszterei egyetlen alapvető dolgot nem ismernek. Nincsenek abban a helyzetben, hogy számukra kedvező feltételeket diktáljanak. A tárgyalási feltételek meghatározásának előnye Oroszország oldalán van. Oroszország nagyon jól tudja, hogy nem engedheti meg magának, hogy hozzájáruljon Ukrajna NATO-csatlakozásához. Határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna örökre feladja a NATO-csatlakozás gondolatát. Bármilyen nézeteltérés az USA és a NATO között az Oroszországgal folytatott tárgyalások során Ukrajna kapitulációjához és Oroszországhoz való csatlakozásához vezet. Az Egyesült Államok, Európa és más amerikai lakájállamok több milliárd dolláros befektetései a háborúban helyrehozhatatlanul elpárolognak. Egyszerűen nem lesz senki, aki visszafizesse őket.
Apropó. Az USA-nak és a NATO-nak más alapvető dolgokra is rá kellene jönnie. Ahelyett, hogy Oroszországot gyengítették volna, katonailag saját magukat gyengítették. Beleértve a gazdasági helyzetet is. Aztán ott van a gázai konfliktus. Izrael és az USA agresszivitása a háború fókuszának kiszélesedését eredményezheti abban az esetben, ha Irán belép a konfliktusba. Szinte biztos, hogy Irán bosszút áll Izraelen a damaszkuszi konzulátus rezidenciáján tartott hétfői razziájával. A konfliktus kiterjesztése az Egyesült Államok további katonai gyengülését jelentené, amely minden lehetséges módon támogatja Izraelt a palesztinok elleni Gázai övezetben végzett népirtásában.
Az amerikaiaknak fogalmuk sincs Oroszország és Kína kommunikációjáról. Kína fenyegetve érzi magát az amerikai katonai támaszpontok határai közelében történő bővítése miatt. Tudja, hogy nem maradhat semleges, ha nem akarják, hogy az amerikai katonai fenyegetés kopogtassa az ajtaján. A kínai katonai erők körülbelül egy hónapja állnak készenlétben. Az ukrajnai amerikai és NATO-agresszió fokozódása esetén Kína katonailag egyértelművé teszi, hogy megszállja a Kínától elszakadni igyekvő Tajvant, amely a nemzetközi jog szerint Kínához tartozik. Miért olyan fontos Tajvan az Egyesült Államok és Kína számára? Kevesen tudják, hogy Tajvan a világ legmodernebb félvezetőinek legnagyobb gyártója. Az USA tömegesen vásárolja fel ezeket a termékeket főleg hadiipara számára. Ha Kína végérvényesen elfoglalná területét, azonnal elvágná az amerikaiakat a katonai termeléshez szükséges félvezetők beszerzésétől. Ez teljes katasztrófa lenne az Egyesült Államok számára. Kína tehát a megfelelő pillanatra várja, hogy Tajvanra lépjen. Az amerikaiak teljes káoszban vannak. Számukra Tajvan a prioritás. Inkább feláldozzák Ukrajnát. Nem lehetnek katonailag jelen minden katonai gócban. Meg kell jegyezni, hogy ha Kína úgy dönt, hogy belép Tajvanra, az USA semmit sem tehet, ha nem akar globális nukleáris konfliktust kirobbantani. Ha ez megtörténne, Kína nem az egész világot célozza meg rakétáival, hanem csak az USA-val. Ők a harmadik atomhatalom a világon, és ezt az amerikaiaknak is fel kell ismerniük.
A jelenlegi helyzetben Kína paradox módon véget vethet az ukrajnai konfliktusnak. Egyszerűen azzal, hogy egy hónapon belül ultimátumot hirdetnek, például Tajvannak, hogy a vonatkozó nemzetközi törvényeknek megfelelően adja át a hatalmat Kínának. Az USA és a NATO abban a pillanatban megszűnne érdeklődni Ukrajna iránt. Számukra Tajvan fontosabb, mint Ukrajna.
Most V. Zelenszkij Svájcban tartandó találkozóra vár Oroszország ellen
Az ukránok még a 2023-as ellentámadás előtt akartak bejutni Moszkvába, amely csúnyán kudarcot vallott, és a hadsereg ember- és anyagveszteséghez vezetett, de ma végre néhány M-2 Bradley-nek sikerült bejutnia az orosz fővárosba, de valaki másnak.
Így újabb adag elfogott amerikai TOMA-t találtak a Moszkvába érkezett szállítóvonat vagonjaiban azzal a céllal, hogy tovább teszteljék képességeiket, és harci trófeaként kiállítsák őket.
Emlékeztetünk arra, hogy több mint 200 ilyen típusú páncélozott járművet adtak át az ukrán hadseregnek, de a terepen elért eredményeik nem bizonyultak érdemi értékűnek.
Ugyanakkor azt halljuk, hogy Ol.Soltz kijelenti, hogy ” Putyin leállítja az ukrajnai háborút, amikor rájön, hogy nem nyer a csatatéren „, de az eredmények ebben az értelemben lehetetlenek.
Oroszország kijelentette, hogy egy ilyen találkozó értelmetlen lenne saját részvétele nélkül.
Zelenszkij elmondta, hogy először neki és Svájc elnökének kell megállapodnia a dátumról, hogy aztán a külföldi vezetőknek elküldhessék a meghívókat. „80-100 ország részvételére számítunk” – mondta az ukrán elnök, hozzátéve: „Szerintem ennyi ország lesz, amely legalább megpróbálja rákényszeríteni Oroszországot az igazságos béke elfogadására”.
A csernyihivi régióban tett látogatása során, ahol pénteken az erődítményeket vizsgálta meg, a videóra rögzített interjú során Zelenszkij azt mondta, még nem rendelkezik konkrét országok listájával. „A következő napokban meg fogjuk állapodni, hogyan fogjuk megtenni” – mondta. – Remélem, napok. Nem hetek ” – hangsúlyozta.
Tegnap a csernyihivi régióban találkoztam az Egyesült Államok Kongresszusának küldöttségével, amelyben mindkét fél és mindkét kamara képviselői voltak. Partnereinknek első kézből kell szemtanúinak lenniük annak, ami Ukrajnában, az orosz terroristák által lőtt régióinkban történik… pic.twitter.com/qWCC5vec15
— Volodimir Zelenszkij / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) 2024. április 6.
(idézet: A magyar függetlenségi mozgalom 1936-1945 – Kállai Gyula)
Írók az eresz alatt
(A Népszava 1943. szeptember 12-i számából)
Fodor József Népszava-beli cikke is azt mutatja, hogy a népi irodalom elnevezésű szellemi irányzat hosszú idő múltán ismét buborékokat vet közéletünk felszínén. Kezdik előszedni íróinkat, s számonkérni tőlük: mit tettél, és még inkább, miért nem teljesítetted, amit elvégezni legfőbb kötelességed lett volna? Azok az írók, akik néhány esztendővel ezelőtt még társadalmi osztályokat és történelmi bűnöket idéztek a magyar nép ítélőszéke elé, most maguk vádlottakként állanak előttünk. A vádak hallatán természetesen tiltakoznak, s a nép iránti változatlan hűségükre hivatkoznak. Úgy szedik elő s mutogatják fel műveiket, mint mások anyakönyvi lapjaikat, hogy tisztaságukat igazolják. De a bírák nem egyformák. Van, aki azt mondja: a mű még nem minden, emberi magatartásodért is felelned kell. És van, aki már a műveket is elmarasztalja, s összbüntetés kiszabására törekszik.
Miért ez a kemény ítélkezés egy irodalmi irányzat fölött? Mi teszi ezt időszerűvé?
A válasz valóban nem tűr halasztást, mert a népi irodalom kérdése válaszút elé érkezett. Nem pusztán az írók miatt történt ez így, hanem a megváltozott ma és a kialakulófélben levő holnap tett fel nekik olyan kérdéseket, amelyekre válaszolniuk kell. S a feleletüktől függ: hogy megmaradnak-e a magyar élet ható, eleven tényezőinek, avagy pedig elsöpri őket az áradat, s ha műveiket a partra is veti, nem valami büszke jelzői lesznek annak, hogy egykoron éltek, alkottak ugyan, de elherdálták a nép beléjük helyezett hitét és bizalmát.
*
Az ipari munkásság nagy várakozással tekintett a népi írók felé, de ez — sajnos — kielégítetlen maradt. Akadt ugyan egy-kettő közülük, aki vállalta a nagy nemzeti feladat megoldását és a velejáró megpróbáltatásokat, de a többség az eresz alól figyelte a vihar kavargását, és sunyi szemmel leste, mikor és merről süt ki a nap. Mi nem is csodálkozunk ezen. Sokszor megállapítottuk már, hogy fellépésük óta lényegesen megváltozott az ország politikai és társadalmi képe, megváltozott az ő helyük és helyzetük, sőt ők maguk is. Mi volt ennek az oka, azt itt nem fejthetjük ki részletesen, ehelyett csak azt állapíthatjuk meg, hogy a változás külső jele az írók szétszóródásában mutatkozott meg. A hajdani egységes tábor részeire hullt, ízeire bomlott, s ki-ki magános harcosként forgatja fegyvereit. Sokan voltak, jutott hát belőlük a széles magyar politikai mezőny minden harcterére. Volt, aki nyakkendőben vászoningét megtartotta, de csizmája sarkát félretaposta, annyifelé ment el hirdetni az igét; volt, aki a fehér vászoninget nyíltan zöld pamutra cserélte ki; volt, aki a jobboldali zsurnalisztikában teremtett viharsarkot elfojtott indulatainak kitombolására; volt, aki a néphez való hűségét gyermekkori nyomasztó élményeinek állandó hangoztatásával bizonygatta. S végül: akadt olyan is, aki eljutott a legdöntőbb felismeréshez, ahhoz, hogy a néphez csak úgy lehetünk hívek, ha nem kívülről és távolról szemléljük küzdelmeit, ha nem a fizetett drukkerek módján biztatjuk, hanem résztveszünk mindennapos csatáiban, s a közös harc felemelő élményeivel termékenyítjük meg a nép, de önmagunk életét is.
Volt itt mindenre példa, s éppen ez az, ami a becsületes számvetésre késztet bennünket. Mert abból, hogy a népi írókat ma minden oldalról támadják, mi nem vonhatunk le olyan következtetéseket, hogy íme, ezek mégis következetes, hűséges és harcos emberek. A minden oldalról meginduló újult támadás ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Azt, hogy ezen a fronton a hűség és a következetesség dolgában valami végzetesen nincs rendjén. 1937—1938-ban tudtuk, kik voltak a népi írók: kilétüket felfedték akkor megjelent és mindmáig legjobb munkáikban; állásfoglalásaikat leszögezték közösen szerkesztett lapjaikban; a jövőre vonatkozó elgondolásaikat összesűrítették közösen megfogalmazott programjaikban. Annakidején az ország és a nép döntő kérdéseiben határozott és többé-kevésbé egységes tábort alkottak; tudtuk, mit akarnak és miért szállnak harcba. Azóta azonban ez az egység felbomlott, s ma már felfedező útra kell indulnunk, hogy egy-egy írót a nagy politikai mezőny valamelyik bunkerében felfedezhessünk.
Valóban, ma nem tudni, hogy ki hol áll, hova tartozik és mit akar. Nem elégséges erre a kézenfekvő válasz, hogy ők mindig a néppel voltak és hűségük odatapasztotta őket osztályukhoz; mindig, minden körülmények között a népet követték. De még ha el is fogadjuk ezt az olcsó választ, rögtön adódik a másik kérdés: vajon a nép hű volt-e önmagához.* Ez a gondolatsor a szegényparasztságnak a nyilaskeresztes mozgalomban való — helyenként tömeges — részvételére vonatkozik. * S különben is az-e az írók feladata, hogy a népet kiszolgálják, nem pedig az, hogy szolgálják? Vajon milyen hűségnek nevezhetjük azt az írói magatartást, amely a nép tévelygéseit a szellem fölényével és tekintélyével szembesíti, ahelyett, hogy a jövő nagy, széles útját világítaná meg előtte?
*
Az ilyen hűségű tábort ma már senki sem vállalja nyugodt lélekkel Magyarországon. A népiesek is érzik ezt, s például Veres Péter a „Népiség és szocializmus” című könyvében bevallja: „A népi írók, úgy látszik, mintha pártok közötti, illetve pártok fölötti szerepet játszanának, de ugyanakkor puszta létükért s népükért, főleg a parasztságért harcra kényszerülnek. Persze, a harchoz ők is tehetetlenek, se pénzük, se pártjuk, se tömegeik nincsenek. Emiatt partizánharcokra kényszerülnek. Ki itt, ki ott veti meg a sarkát. Ez tovább fokozza a zavart. Még a velük rokonszenvező tömegek sem tudják, hogy egy-egy adott esetben ki hol áll”.
Ezért van az, hogy a szélsőjobboldal egyrészt támadja őket, mert jelszavaik radikálisak, másrészt szirénhangokkal csalogatja őket, mert magatartásuk magukban rejti a behódolás lehetőségét. A népiesek gondolkodásának ez a felemás volta, ez a „középúton” való lebegése arra vezet, hogy a reakciós szélsőjobboldal hol mint „baloldali demokratákat”, „kollektivistákat” támadja őket, hol pedig számít rájuk, azonosítja magát elgondolásaikkal. „Szemlénk közben — írja Milotay István az Új Magyarság-ban a népi írókról megjelent cikksorozatának végén — lépten-nyomon visszatérő visszhangját, ismétlődését fedeztük fel saját régi igazságainknak, követeléseinknek.” De ugyanez az oka annak is, hogy a baloldal viszont ingadozó magatartásuk miatt marasztalja el őket.
Mindez azonban nem izgatja különösebben a népieseket, s Veres Péter azzal tér fölötte napirendre, hogy „hiába húznak szét a népi írók, hiába vannak közöttük személyi és elvi ellentétek, a többi irányból jövő egyenletes és állandó nyomás megint csak egymáshoz kényszeríti őket”. Mintha bizony ezzel az egymáshoz kényszerítéssel minden el volna intézve! Sajnos, a kérdés nem ilyen egyszerű. A népi írókat a több irányból jövő támadások valóban „újra és újra együvé zavarják” ugyan, s amilyen mértékben kezdenek kikopni mindenünnen, olyan mértékben bújnak össze, mint a tisztásokról elriasztott vadak. Az egykori, az egész magyar életet felpezsdítő harcos kiállás mindinkább szektaszellemmé zsugorodik, amelynek egyetlen célja, hogy a csoport ellen intézett támadásokat kivédje. Ilyen alapon aztán az ő szemükben édeskeveset számít, hogy ki hol áll, milyen színű inget hord, s a politikai mezőny melyik oldalán gyakorolja a nép iránti hűségét, csak „népi” legyen. Sajátságos vérmítosz alakult ki közöttük, mely csak azt nézi, ki hol született, s bepréselhető-e a „népi” jelző fogalomkörébe.
Innen van azután, hogy a szocialista Darvas József Kovács kezét fogja, Kovács az Illyés Gyuláét, Illyés Gyula a Németh Lászlóét, Németh László a Kodolányiét, Kodolányi az Erdélyi Józsefét, Erdélyi József a Rajniss Ferencét, Rajniss Ferenc az Imrédy Béláét, Imrédy Béla a …
De ne folytassuk! Ha ezt látjuk, nagyon igaznak és talán még aktuálisabbnak érezzük Ady szavait, mint amikor leírta: „A »népies« értelmet változtatott Petőfi óta, a »népies« ma lett csakugyan s nagyon aktuális: a mai Magyarországnak immár kifakasztani való hályog problémája.”
A népi írók ma összefüggő láncot alkotnak a baloldaltól a szélsőjobboldalig. Hol itt a megállás, hol a választóvonal?
Kritikánk egyik célja, hogy ezt a láncot szétszakítsuk.
*
De más szempontoknak is van szerepük a „népi” kérdés megítélésében. Soraink elején azt mondottuk, hogy a népi irodalom válaszút elé érkezett: a mozgalomban rejlő belső ellentmondások a népi írók egyrészét a szélső jobboldaliak táborába vitték, másik részét a szervezett ipari munkásság közelébe hozták. E megállapítás két tétele látszólag ellentmond egymásnak. Ha a népi írók szétszóródtak, akkor már nyilván túl vannak az útkereszteződésen és ki-ki befutotta pályáját. Ami egyes képviselőit illeti, nagyjából ez is a helyzet. De túl az egyes írói sorsokon, a népi megmozdulás olyan irodalmi, társadalmi és politikai közvéleményt teremtett, amely még nem jutott túl a válságon. Sokan vannak, akik még ma sem tudják, mit kezdjenek a népi írók hagyatékaival. Magával az alkotóval talán már leszámoltak, átadták sorsának és az enyészetnek, de a régebben elhintett mag még csírázik bennük. A népi irodalom kérdése tehát, túl az egyes írói pártállásokon, általános elvi szempontból is mérlegre kívánkozik. Fontos ez a határozott elvi számvetés, mert a szélsőjobboldal ma sem tartja elveszett embernek a népieseket. Számít rájuk. És sajnos, meg kell állapítanunk, nem hiába. A népi irodalom napjainkban is tele van súlyos ellentmondásokkal, zűrzavarral, tévelygéssel, köddel, a szélsőjobboldali ideológiával rokon elgondolásokkal. Ezt a ködöt kritikánkkal szintén fel akarjuk szakítani.
*
A helyes történelmi és társadalmi látás szempontjai mellett azonban még igen fontos gyakorlati követelmények is sürgetik e mozgalom lehetőleg pontos mérlegének elkészítését. Ezek között első helyen áll az ipari munkásság és a parasztság együttműködésének kérdése. Tudjuk, kedvező visszhangot keltett a parasztság soraiban is az ipari munkásságnak az a kezdeményezése, hogy a mai idők fergetegében széles demokratikus frontot építsen ki. A parasztság, ahol csak tudomást szerzett erről a kézfogásra irányuló ajánlatról, igyekezett beállni a sorba. Az összefogás a rendkívüli háborús viszonyok ellenére is erős, bátor és hitvalló tömegeket hozott össze. A magyar kibontakozás útja megnyílt. Új nép van kialakulóban, tudatos, bátor és szilárd, amely ismeri az életet, látja az utat és építi a jövőt.
Nagy feladat ez: új nemzet teremtése, s valóban csak új néppel lehet megvalósítani: a magyar demokrácia népeivel. Az ipari munkásság öt évtized szervezett harcának tapasztalataival, szívósan, elszánt akarattal vág e küzdelemnek, s a testvérosztály aggódásával és szeretetével fordul a parasztság felé. Fegyvere a harcban a legtündöklőbb: a tudás, az igazság és az őszinteség. Ezek jegyében, nem pedig a harag, a gyűlölet, a rosszindulat és az ellenséges szándék mérgezett nyilaival fordul a népi írók felé, akik ma még sok tekintetben megszállva tartják az ipari munkásság és a parasztság egymáshoz vezető útját.
Azokhoz szólunk, akik a nép ügye számára még nem vesztek el teljesen. Jöjjenek ki végre az eresz alól! A vihar ugyan még nem múlt el, de az elvégzendő feladatok annál sürgetőbbek.
Kritikánkkal elvi zavaraik rengetegéből kivezető utat kívántunk nyitni, amely úton járni — egyedül érdemes és lehetséges.
A falvak és városok békéje
(A „Népszava” 1943. december 25-i számából)
A polgári társadalmi rend felszabadulást hirdető jelszavai felébresztették a felszabadulás szándékát és az új élet határozott igényét a parasztságban is. Ahol a városi polgárság volt olyan erős, hogy a felvilágosodás tanait kivihette a falvakba, ott a falu élete és fejlődése egészen más feltételek között indult meg. A földesúri kötöttségek megszűnése, a földbirtok demokratikus felosztása, az ipar gyors és vakmerő fejlődése teljesen átalakította a mezőgazdaságot, megváltoztatta a vidék helyzetét, s döntően beleszólt a parasztság életébe.
*
A fejlődés azonban nem mindenütt haladt ebben a mederben. Sajnos, nálunk sem. 1848 kitermelte ugyan a polgári átalakulás szabadító jelszavait, de a szabadulás tényeit nem. A lassú reformfejlődés a bizonytalan 48-as kezdetek után iparunkat mégiscsak virágzásnak indította. Gyárnegyedek és ipari munkáshadseregek születtek, s velük új tényezők jelentek meg a politikai életben, új követelések a társadalmi és kulturális élet területein. A kultúra és a civilizáció vívmányai diadalmaskodtak, de csak helyenként, szigetenként, csak a városokban, a vidék pedig továbbra is megőrizte ősi intézményeit: a maradi termelési formákat, a jobbágyrendszer patriarkális viszonyait és a paraszti kultúra ősi világképeit. Modern, nyugati értelemben vett városaink már vannak, de falvaink az elmúlt évszázadok levegőjét őrzik.
A modern város és a régi falu, a nagyipari kapitalizmus és a jobbágyi viszonyokkal terhelt mezőgazdaság egymás mellé került. És a nagyipar egyelőre nem is változtatott ezen a helyzeten. Szükség volt az olcsó munkáskezekre, az Alföld nagy szegényparaszti tartalékerőire, de szükség volt rájuk mint fogyasztókra is. A falvak és a városok mindinkább távolodtak egymástól a termelési technikában, a termelés jövedelmezőségében, a társadalmi és kulturális színvonal tekintetében egyaránt. Ezek az ellentétek a függőségi viszonyt méginkább elmélyítették. A falusi lakosság bódultan indult a városok felé, hogy munkaerejét olcsón eladja. Azok pedig, akik megmaradtak a föld mellett, adófilléreikből végül is azoknak a településeknek a virágzását segítették elő, amelyeknek magas házsorairól, kivilágított utcáiról, tükrös kávéházairól egy-egy városjárt embertől hallottak legendaszerű, félelmetes híreket.
A kapitalizmus hatása alatt kialakuló úgynevezett nemzeti közvélemény eleinte alig vett tudomást arról, hogy az ország agrárlakossága megállt a fejlődés útján. A liberalizmus korszakának közvéleménye örült az előrehaladásnak és ügyet sem vetett arra, ami stagnált, ami az elmaradottság sötét színeivel a nagyszerű hangulatot ronthatta volna. Inkább a határon túlra vetette tekintetét, a nyugati államok felé, ahol a magyarországinál sokkal tökéletesebb példákat csodálhattak. A számukra kedvező fejlődésnek ebben az önfeledt mámorában mitsem törődtek azzal, hogyan viaskodnak a magyarság milliói az Alföld sokezer községében nemcsak egy régi életformával, hanem most már az újnak is újabb és újabb áldozatokat követelő következményeivel. A szakadék a falu és a város között annyira kimélyült mindjárt a kiegyezés után, hogy újra és újra — szinte — tudományos kutatásokkal kellett feltárni a falu helyzetét: társadalmi, gazdasági és kulturális képét.
Az agrárszocialista mozgalmak a földrengés erejével hatottak a magyar uralkodó körökre, nem számítottak rájuk és kezdetben sejtelmük sem volt arról, milyen erők játszottak közre megindulásukban. Az okokat már ekkor is kiküldött állami bizottságoknak kellett tisztázniuk.
A harmincas évek gazdasági válsága idején is hasonló volt a helyzet. Igaz, ekkor már nem hivatalos helyzetfeltárók járták a falvakat, hanem lelkiismereti kényszer által hajtott írók és szociológusok, de ez a falu és a város közötti ellentéten mitsem változtatott. A földbirtokviszonyok demokratizálásának elmaradása, a nagybirtokrendszer uralkodó jellege, a kisbirtokrendszer kiöregedett termelési módja a mezőgazdasági lakosságot a többi osztállyal szemben hátrányos helyzetbe juttatta.
Az ellentétek tehát megvoltak és megvannak, s ezeket a mai társadalmi rend talaján nem is lehet feloldani. Ami azonban a jelenlegi körülmények között megoldhatatlan, az nagyon is megoldható egy új társadalmi rendben. A szocializmus ezeket a mai ellentéteket is békévé és harmóniává fogja feloldani. A mezőgazdaság gépesítése történelmileg már régen adott lehetőség, közel az az idő, amikor gyakorlatilag is azzá válik. Ha a nagybirtokrendszer nem állja többé útját a mezőgazdaság felvirágzásának, a kisbirtokosok a szövetkezeti rendszer segítségével elindulhatnak egy olyan mezőgazdasági kultúra felé, amely az ipari termelés minden eredményét a maga szolgálatába állítja, a munkaerőt felszabadítja, a parasztság termelési módszerét a szakszerűség szempontjai szerint a legmagasabb fokra emeli, a mezőgazdaságot az iparral, a falut a várossal szerves kapcsolatba hozza, s a nemzeti, népi kultúrát is a magyar szellemi élet domináló elemévé teszi.
Ennek jelei már most tisztán megmutatkoznak. A magyarországi tőkés fejlődés kezdeti időszakában a paraszt elmenekült a szegénységet és csak örökös megpróbáltatást jelentő keskeny földparcellákról. Elmenekült a hazai és külföldi gyárvárosok kőrengetegeibe, később pedig, amikor ezek az utak járhatatlanokká váltak, a falujában tiltakozott eddigi életformája és életföltételei ellen. Ledobta paraszti ruházatát, igyekezett elfelejteni apáinak dalait és meséit, megváltoztatta szórakozását, erkölcsét. Mindezt a város hatása alatt, befolyása következtében tette. A falu termelési módja és uralkodó viszonyai ugyanazok voltak, mint évtizedekkel azelőtt, de világképe, életfelfogása és stílusa már megváltozott: a városéhoz, az új polgári rendéhez igazodott. A felépítmény ellentétbe került az alappal, a falu életrendje hadat üzent termelési rendjének. A falu ma már nemcsak a várossal viaskodik, de önmagával is. Polgári életfelfogás és szokások állanak szemben az elavult, múltszázadbeli termelési viszonyokkal; a községek népe menekülni akar eddigi életformájából, de köti, húzza és állandóan visszarántja a gazdasági alap.
*
A megoldáshoz, a két fő termelési ág, az ipar és a mezőgazdaság kibékítéséhez, ellentéteinek feloldásához a gazdasági és termelési rend megváltoztatásán keresztül juthatunk el. Jól látja ezt parasztságunk is. De azt is, hogy e problémák tisztán gazdasági eszközökkel nem oldhatók meg, szükség van a politikai hatóerők igénybevételére és kihasználására is. Látja, hogy saját erejére utalva nem oldhatja meg történelmi feladatait, mert a földreformért folyó küzdelem ma már elképzelhetetlen a kapitalizmus ellen folytatandó harc nélkül. A kapitalizmussal szemben pedig az ipari munkásság vette, veszi és veheti fel sikeresen a harcot. Így találkozik ma össze egy akaratban a két legnagyobb dolgozó és termelő osztály: az ipari munkásság és a parasztság.
A parasztság most is osztálytestvéréhez, az ipari munkásosztályhoz fordul, éppúgy, mint e társadalmi rend kialakulásának első esztendeiben. Akkor azonban a társadalmi felemelkedésért folytatandó küzdelem komoly vállalása elől elmenekült a városba — mai odafordulása viszont a szövetséges társ csatlakozása a mai viszonyok leggyökeresebb megváltoztatását igénylő osztályhoz. A parasztság ma nem azért fordul politikailag az ipari dolgozókhoz, hogy beolvadjon az ipari munkásságba, s számát szaporítsa, hanem, hogy a felszabadulni vágyó öntudatos tömegek létszámát növelje, s küzdelmét ellenállhatatlan politikai fronttá erősítse.
Megindult a harc a földért
(A Szabad Nép 1945. március 25-i számából)
Két nappal március 15-e után az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendkívüli minisztertanácson egyhangú lelkesedéssel megszavazta a földreform-rendeletet. A magyar szegényparasztság földért folytatott évszázados harca ezzel történelmi fordulóponthoz érkezett el.
A rendelet megszavazása a fiatal magyar demokrácia eddigi legnagyobb sikere. Az abban lefektetett elvek alapján végrehajtott földreform véglegesen felszámolja majd a feudális nagybirtokrendszert, biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő fejlődését. A magyar demokrácia és nemzeti függetlenség szilárd alapjait rakja le azzal, hogy szétzúzza a magyar reakció évszázados intézményét, a magyar parasztság kiszipolyozóját és nagy nemzeti katasztrófáink felidézőjét: a nagybirtokrendszert. A gyors és gyökeres intézkedés a parasztság millióit állítja a demokrácia szolgálatába és teszi a magyar nép szabadságharcának, nemzeti függetlenségének elszánt harcosaivá.
A demokratikus népkormány a földreform-rendelet elfogadásával aláhúzta és első szakaszában végrehajtotta a magyar nép pártjainak azt a határozott követelését, amely már az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásakor is ebben jelölte meg a magyar demokrácia legfőbb kérdését. Kihangsúlyozta ezzel, hogy a nagybirtokrendszer szétzúzása nélkül nem lehet a reakciót kiirtani, a hazaárulás és a nemzetgyilkosság további megismétlődését megakadályozni. A magyar demokrácia kivívása az új jobbágyfelszabadítást, nemzeti függetlenségünk biztosítása és nemzeti becsületünk visszaszerzése pedig a magyar nép új szabadságharcát követeli meg. S mindkettőnek legdöntőbb alapja a földreform!
A most elfogadott földreform-rendelet tehát a magyar nép demokráciáért és nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmének óriási sikere. Ugyanakkor azonban tudatában kell lenni annak, hogy a rendeletet csak a minisztertanácson fogadták el ilyen simán, de megszületését súlyos politikai összecsapások előzték meg. Mindannyian jól emlékszünk azokra a támadásokra, amelyeket a reakció intézett a készülő jogszabály ellen. Voltak, akik jobbról és voltak akik balról vitatták helyességét, s olyan „megoldásokat” ajánlottak, amelyek a földkérdést feltétlenül bukásra ítélték volna. A földreform-rendelet a reakció elleni kíméletlen harc, valamint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai között felmerülő ellentétek kiküszöbölésére irányuló viaskodásokban született meg. A rendkívüli minisztertanács egyhangú határozata mindezeknek győzelmes befejezése volt.
A magyar nép földért folytatott harcának első szakasza ezzel sikeresen befejeződött. És valljuk meg: ez volt a könnyebb szakasza. A rendelet már megvan, de hátra van a megvalósítása. A végrehajtási utasítás is elkészült, a legrövidebb időn belül meg is jelenik, s ezzel megkezdődik a magyar nép földért folytatott harcának második — tegyük hozzá —, nehezebb és küzdelmesebb szakasza. A föld felosztása szintén elszánt összecsapás eredménye lesz, s ennek biztosítására mozgósítani kell a legszélesebb földmunkás- és paraszttömegeket.
Erre feltétlenül szükség is van! A reakció máris vad erőfeszítéseket tesz, hogy a végrehajtást megakadályozza, késleltesse, esetleg olyan anarchiát idézzen fel az országban, ami a fiatal magyar demokráciát hosszú időre visszavetné fejlődésében. Az sem kétséges, hogy ez az ellenállás még fokozódni fog. A fiatal magyar demokráciának az a kezdeti gyengesége és erélytelensége, hogy nem tudott mindjárt vasököllel lesújtani a nép és az ország ellenségeire, a reakcióban olyan hitet keltett, hogy a magyar nép pártjai a földkérdésről is csak szónokolnak, de megoldásig nem jutnak el. A rendelet mégis megszületett, s ez a tény a reakció elszánt, halálos ellenállását váltja ki.
A kormány döntése megadja a lehetőségét annak, hogy a magyar nép szembeszálljon a reakció gyűlöletével, vakmerőségével, leszerelje és visszaverje támadásait, s a magyar nagybirtokos osztály és parasztság között dúló évszázados harcot ezúttal a parasztság javára döntse el.
A Magyar Kommunista Párt a magyar nép földért folyó harcának továbbra is az élén akar járni. Mozgósítja és szervezi a tömegeket. Tudja, hogy a földkérdés ma a párt és a magyar demokrácia legfőbb politikai kérdése, amelyre összpontosítani kell a párt főerejét. A Magyar Kommunista Párt összes városi és vidéki szervezeteinek vinnie, sodornia kell magával az egész népet e feladat sikeres megoldásában. A rendelet elfogadásáért folyó küzdelemben a magyar nép demokratikus pártjai jártak elöl. A föld birtokbavételéért az egész népnek kell harcolnia.
A rendelet és a végrehajtási utasítás a magyar népnek erre meg is adja a lehetőséget.
Ez az első földreform-törvény a magyar nép történelmében, mely a végrehajtást alulról elindított népmozgalomra bízza. Ennek az átfogó mozgósításnak eszköze és szervezeti formája a minden községben és városban megalakítandó földigénylő bizottság. A népi, paraszti tömegmozgalom e harci szerveire nyomatékosan fel kell hívni a parasztság figyelmét. A végrehajtási utasítás megjelenése után csak abban az esetben lehet a földreformot késedelem nélkül végrehajtani, ha maguk az érdekeltek veszik kezükbe intézését. Az ország felszabadított területein tehát a parasztságnak azonnal meg kell alakítania a földigénylő bizottságokat. Tagjaik legyenek a demokratikus pártok legjobb, legöntudatosabb és legharcosabb képviselői, s rajtuk kívül döntő szerepet kell biztosítani a Földmunkás Szövetségnek is. A földigénylő bizottságoknak haladéktalanul össze kell állítaniok az igényjogosultak névsorát, össze kell írniok a község vagy város határában az igénybeveendő vagy elkobzandó földeket, s el kell készítendők a felosztási tervet. Ha mindezek az előkészületek megtörténtek, az érdekelt parasztság nyomban és közvetlenül bekapcsolódhat — legdöntőbb problémájának, a földkérdésnek a megoldásába.
Ez azonban semmiképp sem volna elegendő. A leglényegesebb az, hogy jól kapcsolódjanak bele. Tisztán kell látniok, hogy a földosztás a magyar demokrácia megteremtéséért folyik, ugyanakkor azonban szerves része a nemzet függetlenségi és szabadságharcának. A rendeletet tehát ugyanazoknak a fontos nemzeti érdekeknek szem előtt tartásával kell végrehajtani, mint amelyeknek figyelembe vétele mellett létrejött. A földigénylő bizottságok élén tehát a parasztságnak politikailag erős, öntudatos és kemény harcosainak kell állniok, akik a reakciónak minden nyílt és burkolt támadását vissza tudják verni, s ugyanakkor a szegényparasztság esetleges ultraradikális követeléseit is a rendelet elgondolásainak keretei között tudják tartani.
A parasztság mozgósításának e harci szervei sok helyütt már működnek, másutt most alakulnak. A Magyar Kommunista Párt ezeknek szolgálatába állítja legjobb erőit, s minden erejével odahat, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front többi pártja szintén erre összpontosítsa összes erejét. Meg kell lepni és le kell tömi a reakciót. Lehetetlenné kell tenni készülő támadásait. A cél az, hogy egy hónapon belül az ország nagy részében a parasztság kezébe kerüljön a föld. Szabolcsban és Csongrádban még e hét folyamán leverik a parasztok az első cövekeket, birtokukba veszik a földet.
Az első lépést gyors iramban kell követnie a többinek. A Magyar Kommunista Párt feladata, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjaival közösen beleoltsa a magyar népbe az új jobbágyfelszabadítás tudatát, s a reakció elleni küzdelem könyörtelenségének, a szabadságjogok biztosításáért folyó harc elszántságának szellemét lángra lobbantsa. Ha ezt idejében megtesszük, a magyar nép még részese lesz az európai népek szabadságharcának, s ugyanakkor elindulhat más, döntő feladatainak megoldása felé is.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
Dmitrij Novikov a Moszkvai Gazdasági Fórumon: „A BRICS növekvő befolyása megteremti a feltételeket a világ országainak és népeinek sikeres fejlődéséhez”
2024-04-06 23:56 Daniil Belov
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettese D.G. Novikov és L.I. Kalasnyikov részt vett a Moszkvai Gazdasági Fórumon.
Április 2-3-án került sor a VIII. Moszkvai Gazdasági Fórumra . A korábbi évekhez hasonlóan a gazdaság reálszektorának képviselői, parlamenti képviselők, közéleti személyiségek, neves orosz tudósok, kormánytisztviselők és külföldi országok tudósai gyűlt össze. Egy ilyen tekintélyes találkozó célja, hogy megteremtse a feltételeket Oroszország átfogó és sikeres fejlődéséhez a világ többi országával együtt.
A Moszkvai Gazdasági Fórum 11 éve alatt 35 országból több mint 10 000 résztvevő vett részt rajta. Több mint 200 szakértői eseményre került sor. 2024-ben a megbeszélések kiemelt témái a következők voltak:
– új megközelítések keresése a gazdaságfejlesztésben,
– modern társadalom és társadalmi igazságosság,
– civilizációs megközelítés egy többpólusú világban,
– a kultúra mint Oroszország fejlődésének erőforrása,
– migrációs politika problémái,
– interakció a BRICS-en és az EAEU-n belül,
– a közel-keleti helyzet,
– különleges katonai művelet és az orosz hadiipari komplexum megerősítése,
– Oroszország területfejlesztése.
Egy időben az IEF nagyrészt a Gaidar Forum alternatívájaként született. Az utóbbi résztvevői hosszú évek óta keresik a módokat, hogy igazolják a neoliberális politika szükségességét és igazolják a hatóságok megfelelő intézkedéseit. Mindeközben egy ilyen politika három évtizede pusztító eredményekhez vezetett az orosz gazdaság számára.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a Gaidarovszkij Fórum aktív résztvevőit folyamatosan meghívták a Moszkvai Gazdasági Fórum megbeszéléseire. Leggyakrabban azonban nem voltak készen a párbeszédre. Így a szólásszabadságról és a nyitott világról szóló minden kijelentésük a liberális demagógia egyértelmű példája lett. 2017-ben Alekszej Kudrin, Oroszország korábbi pénzügyminisztere, akkoriban a Számviteli Kamara elnöke figyelmen kívül hagyta a meghívást. Konstantin Babkin , a MEF elnöke a következőképpen beszélt erről a helyzetről : „Nagy közgazdásznak tartják magukat, de egyszerűen kerülik az érdemi kérdésekről szóló vitákat. És tudom, miért – a gazdasági kérdésekről folytatott nyílt vitákban egyszerűen nevetségesen fognak kinézni.”
A Moszkvai Gazdasági Fórum résztvevői azok, akik valódi üzlettel, termeléssel, tudományossággal és nemzeti irányultságú politikák végrehajtásával foglalkoznak. De a Gaidar Fórum nevezhető a neoliberális dogmatikusok és hivatalnokok, a nagy banki és nyersanyagtőke képviselőinek találkozójának. Ez a kompozíció meghatározza a jelenlegi helyzet különböző elképzeléseit is. Egyes megközelítések képviselői a szuverén és virágzó gazdaságot szorgalmazzák, míg mások évtizedek óta exportálnak tőkét és nyersanyagot az országból, miközben átadják a hazai piacot a külföldi tőkének.
A fórum megszervezéséért óriási elismerés illeti a már említett Konstantin Babkint, a Rostselmash üzem társtulajdonosát és ismert közéleti személyiségét. Konsztantyin Anatoljevics sikeres gépgyártó vállalkozásokat vezet, amelyek az ő erőfeszítései révén kerültek ki az 1990-es évek válságából. Nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítja, hogy az orosz gazdaságban változásokra van szükség. Az „Észerű iparpolitika, avagy hogyan lehet kikerülni a válságból” című könyvében kritikusan megvizsgálja számos kormánytag, a nagy banki és nyersanyagipari vállalkozások képviselőinek gazdasági nézeteit, ismerteti Oroszország gazdasági problémáit, és javaslatokat tesz azok leküzdésére. .
A Moszkvai Gazdasági Fórumon zajló megbeszélések lényege egy olyan koncepció és konkrét intézkedések kidolgozása, amelyek új irányvonalat teremtenek hazánk fejlődéséhez. A résztvevők megközelítése közelebb hozza az Oryol Gazdasági Fórumhoz, amelyet az Orosz Föderáció Kommunista Pártja tart. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártját képviselő szakértők viszont fontos szerepet játszanak a MEF munkájában. Köztük Nyikolaj Vasziljevics Kolomejcev, Oleg Nyikolajevics Szmolin, Nyikolaj Vasziljevics Arefjev .
A fórum állandó résztvevője az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettese, az Orosz Föderáció Szövetségi Közgyűlése Állami Duma Nemzetközi Ügyek Bizottságának első alelnöke, Dmitrij Georgijevics Novikov . Idén is moderált egy plenáris vitát, amely a BRICS-tagországok interakciójáról szólt. A megnyitó beszédben D.G. Novikov megjegyezte, hogy az egyesület fejlődése iránti figyelem természetes módon megnövekszik. A BRICS-hez új országok csatlakozásának fontosságát hangsúlyozva felidézte, hogy a szervezet bővítése volt az egyik fő eredménye a BRICS-államfők tavalyi dél-afrikai találkozójának.
A „ BRICS+: út az új világrend felé ” témában az idei Moszkvai Gazdasági Fórum egyik központi témája lett a plenáris megbeszélés. Dmitrij Novikov azt javasolta, hogy az előadók a következő kérdésekre összpontosítsák figyelmüket:
— Milyen lehetőségek nyílnak meg a BRICS terjeszkedése és új tagok felvétele következtében?
— Mit várnak az új országok a BRICS+ tagságtól?
— Milyen kilátásai vannak a BRICS+-nak, mint nemzetközi intézménynek? Milyen szerepet tölthet be a globális világban?
— A BRICS+ kilátásai a nemzetközi pénzügyi rendszerben. Bevezethető-e kollektív elszámolási valuta a BRICS-országokban?
— Milyen szerepet tölthet be Oroszország 2024-ben, a BRICS-elnöksége idején?
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának egy másik alelnöke, Leonyid Kalasnyikov, az Állami Duma FÁK-ügyekkel, eurázsiai integrációval és honfitársaival fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának elnöke is részt vett az ülésen, amelyet Dmitrij Novikov vezetett. Leonyid Ivanovics beszédét azzal kezdte, hogy megemlítette az egykor „pártoló” Gaidar Forumot, amelynek számos résztvevője mára száműzetésbe vonult. Megjegyezte, hogy a Moszkvai Gazdasági Fórum résztvevői által kitartóan javasolt és a neoliberális közösség által elutasított intézkedések részleges végrehajtása megkezdődött. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja ugyanakkor a régóta esedékes társadalmi változások intenzívebb végrehajtásáért küzd.
Leonyid Kalasnyikov kitért a nemzetközi együttműködés problémáira a posztszovjet térben. A képviselő hangsúlyozta: „Egykor ugyanabban az országban, a Szovjetunióban éltünk, most pedig külön lakásokba menekültünk. De együttműködésünkre nem csökkent a kereslet. Maga az élet megköveteli, hogy ezt az utat kövesd.”
A migráció kérdése nem maradt figyelmen kívül. L.I. Kalasnyikov úgy véli, hogy a migrációs politika komoly változtatásokat igényel. Igen, Oroszországnak szüksége van munkaerőre, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a migráció jelenlegi formájában felmerülő költségeit. Az előadó felidézte, hogy korábban két törvényjavaslatot fogadtak el az úgynevezett szervezeti toborzásról, amelyeket sajnos nem hajtottak végre. Ennek oka a vállalkozók érdeke a munkaerő toborzásában, anélkül, hogy pénzt költenének a tisztességes munka- és életkörülmények megteremtésére. Kalasnyikov szerint új kormányhivatalt kell létrehozni, amely a migrációs kérdésekkel fog foglalkozni.
A szekció munkájában a legtöbb BRICS-ország képviselői vettek részt. Köztük Irán és Egyiptom szakértői, amelyek nemrég csatlakoztak az egyesüléshez. A kulcshangszórók általános felállása így nézett ki:
– Jose Alfredo Graca Lima (brazil),
– Santishri Dhulipudi Pandit (India),
– Wu Yuhua (KNK),
– Rasigan Maharaj (Dél-Afrika),
– Hazem Zaki (Egyiptom),
– Alireza Saleh (Irán).
A felszólalások hangsúlyozták a BRICS-rendszeren belüli együttműködés további elmélyítésének szükségességét és kilátásait. Megfigyelték a tagországok fejlődésében elért jelenlegi előrehaladást. Javasoljuk a szervezet fejlesztési módjainak és jövőjének jövőképét.
Wu Yuhua olyan adatokat mutatott be, amelyek szerint a BRICS-országok részesedése a világ GDP-jében jelentősen meghaladja a 25%-ot. Külön felhívta a figyelmet a pénzügyi kapcsolatok erősítésének és az innovatív technológiák közös fejlesztésének növekvő igényére.
Egyiptom képviselője felhívta a figyelmet a BRICS-országok gazdasági sikereire, és kiemelte a közös államközi projektek megvalósításának szükségességét. Ugyanakkor Hazem Zaki felhívta a figyelmet a Szovjetunió és Egyiptom közötti hatalmas együttműködési tapasztalatra, és kifejezte készségét az integrációs folyamatok ösztönzésére.
Dr. Santishri Dhulipudi Pandit professzor, az újdelhi Jawaharlal Nehru Egyetem rektorhelyettese azon véleményének adott hangot, hogy az Egyesült Államok hegemóniája a műholdak támogatásával komoly veszélyt jelent a modern világra. Meggyőződése, hogy Oroszország nagy szerepet játszik egy többpólusú világ megteremtésében, és fontos ellensúlya a vezető kapitalista hatalmak hegemón törekvéseinek.
A szakértő úgy véli, hogy a BRICS keretein belül maximális konszenzusra van szükség. Ugyanakkor az általános politika kialakításához fontos a szervezethez csatlakozni kívánó országok kiválasztása. Dr. Santishri Dhulipudi Pandit úgy látja, hogy 2024-ben a BRICS elnökeként Oroszország feladata, hogy segítse a szervezet intézményesülését, amely képes felvenni a versenyt a WTO-val és az IMF-fel. Véleménye szerint az euro-atlanti térségről a csendes-óceáni-eurázsiai világrend felé kell elmozdulni.
Az afrikai kontinens képviselője, Dr. Rasigan Maharaj szintén a többpólusú világ témájával foglalkozott. Rámutatott, hogy a BRICS-országok 3,6 milliárd embert képviselnek, ami a világ népességének 45%-a. És az ő hangjuk az egész globális többség hangja. Gazdaságilag a BRICS-országok jobban teljesítenek, mint a G7-országok, amelyek a fejlődés lassulásával néznek szembe.
Maharaj szerint a nyugati elit tisztességtelen és képmutató politikát folytat. A koronavírus-járvány egyértelműen megmutatta az EU-ban és az USA-ban uralkodó csoportok rendkívüli cinizmusát. Kizárólag a profit maximalizálása érdekli őket, nem pedig az emberek életének megőrzése. Dél-Afrika képviselője kiemelte, hogy a BRICS-országok nagy fejlődési és további konszolidációs potenciállal rendelkeznek. De ez ne csak egy Nyugat-ellenes szövetség legyen, hanem egy olyan szervezet, amelynek célja konstruktív intézkedések kidolgozása a válságok leküzdése és a közös célok elérése érdekében.
A plenáris vita során számos kérdés érkezett az előadókhoz a MEF hivatalos honlapján keresztül. Az egyik, Dmitrij Novikovnak címzett , így hangzott: „Milyen mechanizmusok léteznek az egyenlő kapcsolatok fenntartására magán a BRICS-en belül?” Válasza elején a moderátor kiemelte: „A szervezet a döntések meghozatalakor az „egy ország, egy szavazat” elvet tartja be. Ez a tény azonban önmagában nem jelent elegendő garanciát a tiszteletteljes együttműködésre.”
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának alelnöke szerint a BRICS-en belüli egyenlőség garanciája az, hogy minden részt vevő ország szilárdan elkötelezett amellett, hogy ne erőltesse át álláspontját, hanem egy igazságos többpólusú világot teremtsen. Abból a tényből indulnak ki, hogy az egyenlő viszonyok mindenki számára sokkal többet adnak, mint a diktatúra politikájának folytatására tett kísérletek. Az egyenlőtlenség nyilvánvalóan konfliktusokat szül, fenyegetéseket és háborúkat provokál. Ez nagy veszélyeket rejt a világra nézve. A NATO-politika már most is nagy veszteségekkel fenyegeti az egész emberiséget, a bolygó minden népét. A BRICS-államok úgy építik fel politikájukat, hogy elkerüljék a világháborút és minimalizálják az egyéb globális fenyegetéseket. Ezért készek őszinte partnerségekre a nemzetközi színtéren.
Ráadásul a BRICS-országok logikája az, hogy a különböző gazdaságok – nagy és kis országok – képesek egymást kölcsönösen és szervesen kiegészíteni. Az ő szemszögükből az együttműködés és az integráció jobb, mint a konfrontáció és a diktatúra. Ennek eredményeként a DG szerint. Novikova, mindannyian élő tanúi vagyunk annak, amit a gyakorlat már bebizonyított: az egyenlő fejlődés többet ad, mint a zsarolás és a fenyegetés útja.
Igen, a BRICS-országoknak megvan a maguk politikai élete. Különféle kérdésekről folytatnak megbeszéléseket, néha elég heveseket. De rendkívül fontos, hogy mindezen államok vezető politikai erői vágyjanak arra, hogy segítsék országaikat abban, hogy jelentősen hozzájáruljanak egy igazságos többpólusú világ kialakításához. Ugyanakkor Dmitrij Novikov különös hangsúlyt fektetett az „igazságosság” szóra. Véleménye szerint az unipolaritástól való eltávolodás önmagában nem érdekes. A kulcs az, hogy ez a folyamat biztosítja, hogy az igazságtalanság megszűnjön a globális gazdaság és politika architektúrájából.
Befejezésül Dmitrij Georgijevics megjegyezte, hogy az IEF keretein belül a „ BRICS+: út egy új világrendhez ” témában folytatott tudományos és szakértői megbeszélés nagyon informatívnak bizonyult. Azt jelzi, hogy a résztvevő országok tiszteletben tartják egymás érdekeit, és készek közösen megoldani számos olyan problémát, amely az országok és népek közötti mélyebb együttműködés útjában áll. Általánosságban elmondható, hogy a BRICS-államok növekvő gazdasági potenciálja és politikai befolyása megteremti világunk sikeres és konfrontációmentes fejlődésének feltételeit.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
„A kommunisták élen járnak a fasizmus és az igazságtalanság elleni küzdelemben!” Össz-oroszországi nyílt párttalálkozóra került sor
2024-04-06 23:07 KPRF.ru. Fotó: Anton Abramov. Videó a Red Line TV csatornáról
Április 6-án videokonferencia útján tartották az összoroszországi nyílt párttalálkozót.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának elnöke, az Állami Duma Orosz Föderáció Kommunista Pártja frakcióvezetője , G. A. megnyitó beszéddel szólt a fórum résztvevőihez. Zjuganov:
– Kedves elvtársak, barátaim!
Ma nyílt pártgyűlést tartunk, amelyen Szahalintól Kalinyingrádig részt vesz államunk összes pártszervezete, és részt vesznek a hazafias erők szövetségesei is. És köszönöm a nagyon barátságos részvételt és a kiváló szervezést. Népvállalkozások, népkormányzók, népképviselők, akikből közel 12 ezren vannak, állnak velünk kapcsolatban.
Kiemelkedően felelősségteljes időszakban tartjuk ezt a rendezvényt, amikor nemcsak hazánk, hanem az egész emberiség is éles kérdés elé néz: vagy a szocializmussal, az élet munkán, barátságon és igazságosságon alapuló szocializációjával, vagy a háborúval és a fasizmussal. Mindenki látja, hogyan történik ez ma a testvéri Ukrajnában, ahol az amerikaiak és a NATO-tagok teljes pusztító háborút hirdettek az orosz világnak.
Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a nácizmus és a fasizmus elleni háborút csak a kommunisták nyerték meg. És a kommunisták még mindig előrébb járnak ezzel az egyetemes gonoszsággal szembeni harcban, amely ma kisarjadt Európában, és ismét nagy tűzzel fenyegeti a világot.
Láttuk már, hogyan történik ez, többek között egy terrorista háború idején is. Végül is nem csak egy terrortámadás történt Crocus Cityben. Ez egy tömeggyilkosság volt. És ezt a CIA és az MI6 vezetésével hajtották végre, két titkosszolgálati ügynökség, amelyek egyedülálló tapasztalattal rendelkeznek az ilyen típusú terrortámadások megszervezésében. Mindezeket az „ISIS-t” és a hozzájuk hasonlókat ők hozták létre, ők finanszírozták, és velük fegyverkeztek fel. És ezt az egyetemes szégyent és tüzet szervezik.
Tehát azt hiszem, ma be kell látnunk: vagy egyesítjük minden erőnket és legyőzzük ezt a rosszat, vagy nagy bajok várnak ránk.
* * *
Ezután az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának vezetője felhívta a figyelmet a „Szovjet Oroszország” újság egy cikkére, amelyet a 90-es évek szörnyű katasztrófájának szenteltek:
– A lényeg, hogy hatalmas játékot és egyedülálló győzelmi élményt kaptunk. Amikor azonban az árulás a csúcsra ért, és a fő ideálokat elárulták, akkor az utolsó vonalhoz érkeztünk. Az RSFSR Kommunista Pártja pedig tiltakozásul alakult a Gaidarok, Jelcinek és Csubaisok ellen, akik később megszerezték az emberek tulajdonát. A szovjet érdekeket eláruló Gorbacsov, Jakovlev és Sevardnadze elleni tiltakozásul.
Ma a kérdés kiemelkedik. Vagy minden államhazafias erő és párt hovatartozástól és ideológiai nézetektől függetlenül összefog a Győzelem nevében, vagy új vereség vár ránk. Mi pedig ilyen egységre szólítunk fel. Az Állami-Hazafias Erők Szövetsége nevében két nappal ezelőtt a kormányjelentésnél hivatalosan is kijelentettem: mindenkit felszólítok a győzelem biztosítására. Mert Győzelem nélkül nem lehet jövőnk.
Te és én nagy választásokon mentünk keresztül. Vannak, akik túlszárnyalják a százalékokat. És azt javaslom, hogy ezt teljesen más szemmel nézzük. A kongresszuson Ön és én elfogadtuk a „Egy nagy országban az embereknek joguk van méltósággal élni” programot. Megjelent a Pravda és a Szovjet Oroszország újságokban. Felszólalt az Elnökség valamennyi tagja, képviselőink. Nyikolaj Mihajlovics Kharitonov vállalta azt a nagy felelősséget, amelyet a Kongresszus rábízott. A „10 lépés a tisztességes élethez” című programot 26 millió példányban terjesztették. És ez a program elkerülhetetlenül megvalósul és megvalósul.
Ha figyelmesen megnézi Putyin elnök beszédét és Mishustin miniszterelnök jelentését, akkor teljesen szocializálódott. A kérdés más. A program megvalósításához minőségileg eltérő társadalmi-gazdasági és pénzügyi tanfolyamra van szükség. Különböző költségvetés. Egyéb állami vállalkozások támogatása. Más oktatási és képzési rendszer.
Külön szeretném megjegyezni, hogy most négy nagyon sürgető problémával állunk szemben.
Az első a személyes biztonság kérdése. A legutóbbi vad terrortámadások után mindenki számára világossá vált, hogy a személyes biztonság senkinek nem garantált. De ezt csak egy erős, igazságos állam garantálhatja, ahol a hatalom a népé, ahol a szovjetek irányítják ezt a hatalmat, ahol a nép irányítja a választások menetét.
A második probléma a szegénység. A világ leggazdagabb országában a lakosság harmada él havi húszezer rubelből. A megélhetési költségek, amelyek állítólag 18%-kal nőttek, 19 242 rubel. És még az egyszerű túlélést sem garantálja senkinek. Ezért el kell vinnünk azt a figurát, amelyet régen elneveztünk. Ma ez legalább 35 ezer rubel.
Csak hazánk haldoklik tovább felgyorsult ütemben. Tavaly 500 ezer embert veszítettünk. Általánosságban elmondható, hogy 1991 óta az orosz nemzet katasztrofális helyzetbe került, amelyet teljesen szokatlan életmóddal és idegen értékekkel kényszerítettek rá. Ezért számunkra a győzelem ezen a fronton a történelmi túlélést jelenti.
Hazánk hatalmasságában nem lehet kevesebb 200-250 milliónál. Ellenkező esetben nem fogunk tudni megbirkózni sem e terület fejlesztésével, sem védelmével.
A korrupció férge az egész állami szervet megfertőzte. Prokhanov ragyogó cikket tett közzé „A féreg és a lándzsa” a „Zavtra” újságban. Bemutatta, hogyan alakult undorítóan ez a jelenség 1991 óta, amikor is államunkat eláruló korrupt hivatalnokok, tolvajok, gazemberek kerültek hatalomra.
Ehhez járult hozzá az ellenőrizetlen migráció is. Mi a békéért vagyunk, a barátságért vagyunk. Nagyon tisztelünk minden hitet, hagyományt és kultúrát. Az oroszok ezeréves történelmük során egyetlen hitet vagy kultúrát sem tettek tönkre. A népek barátsága pedig civilizációnk alapja volt. De ma mindenhonnan ellenőrizetlen migráció folyik, és ez nem normális. Mihalkov most bemutatta az egész folyamatot Besogonban, hogyan történik ez. De régóta javasoltunk egy kezelési lehetőséget a betegségre, és ez jól ismert.
Ha jól megnézzük, Putyinnak volt akarata és bátorsága ahhoz, hogy 2007-ben Münchenben kinyilvánítsa az ország nemzeti érdekeit. Volt elég akarat ahhoz, hogy a kormányt rákényszerítsék a projektek kidolgozására. De a kormány még a „Stratégiai tervezésről” szóló törvény elfogadása után sem tud áttérni a normál tervezésre. Tehát ki kell jutnunk ebből a kapitalista zsákutcából.
A következő hét irányban látunk kiutat. Programunkban megfogalmazásra kerülnek. Nyikolaj Mihajlovics Kharitonov tökéletesen felvázolta azokat 113 találkozón, amelyeket Jurij Vjacseszlavovics Afoninnal tartott együtt.
Első. Irányváltás nélkül nem lesz győzelem. Nem nyerhet, ha a növekedési üteme tíz éve egymás után 1% körül van. Bár az egész világ több mint 3%-os ütemben fejlődött. Tavaly először értünk el 3,6%-os arányt. De amint távoztak, a Központi Bank 16%-ra emelte az irányadó rátát, a monetizáció csak 53%-ot tett ki, a rubel 80%-ot esett, háromszorosára leértékelődött az elmúlt tíz évben. Ez azt jelenti, hogy vissza fog fordulni. Tehát vegyél példát a szovjet országból! Akkor harminc éven keresztül az átlagos növekedési ütem 14% volt. Kínában a harminc éves átlagos ráta 10%. És ma a kínai szocialista gazdaság megelőzi a bolygó többi részét.
Ezért új tempót kell elérnünk. És beépülnek a mi fejlesztési programunkba, a Victory programba, amelyet Kashin vezette csapat készített, vezető tudósokból és szakemberekből. Kolomejcev, Afonin és Kalasnyikov most vett részt a Moszkvai Gazdasági Fórumon. És ott támogatták a fő álláspontjainkat.
A második a menedzsment. A hatalom megosztása nem old meg semmilyen problémát, és mindig vereséghez vezet. A Dumában felszólalva elmondtam, hogy Mishustin kormánya a tizenhatodik a sorban. A Jelcin vezette árulók első négy kormánya pedig tönkretette a szovjet gazdaságot. A CIA-tisztek diktálására Chubais eladta gazdaságunkat. 80 ezer vállalkozás pusztult el. Valós értékük kevesebb mint 3%-áért adták el őket. Ezért a világ bármely országában elektromos székbe ültetnek! És bár minden anyag a Dumában van, ezek a privatizátorok még mindig az állami tulajdon kövér darabjait száguldozzák. Tehát rendet kell tennünk a vezetőséggel.
Harmadik. Az oligarchia és a bankárok megfékezése nélkül nem lesz befektetés. 180 billió halmozódott fel a bankokban. Amint bármilyen válság bekövetkezik, adjunk át mindent a bankoknak. Odaadták. Megnéztem, mennyit fektettek be az ország fejlesztésébe: kevesebb, mint másfél billió. Mert a spekulatív műveletek sokkal érdekesebbek számukra. Akkor változtassunk a szabályokon, adópolitikán és minden máson. Hiszen háború van. De a háború két éve alatt több mint háromszázmilliárd dollárt vonszoltak a kordon mögé.
Akkor miért nincs valutaszabályozás? Miért nem állítják meg a tőkekiáramlást? Miért kereskednek a frontvonalon? Miért nem fektetnek be a termelésükbe? Miért nem valósulnak meg a megfelelő tervek? Megmutattuk, hogyan történik ez.
Orjol régió kormányzója, Klicskov éppen most találkozott Lukasenko fehérorosz elnökkel. Speciális gazdasági övezetet építünk ott, és új vállalkozásokat hozunk létre. Kiváló tapasztalattal rendelkezünk Khakassia területén. Ott nemcsak kétszáz fekete politikai stratégát harcoltunk ki, hanem egy olyan programot is kidolgoztunk a köztársaság fejlesztésére, amely számos területen példamutatóra képes.
Most találkoztam Uljanovszk régió kormányzójával, Alekszej Ruszkikkal. Csaknem ötszáz vállalkozást újjáélesztettek ott. De számukra most az első számú kérdés a Lenin Emlékközpont rekonstrukciójának befejezése.
Az Uljanovszki Lenin Emlékközpont és a Gorki Leninskiye a „vörös öv” két tárgya. És kínai turisták, és nem csak kínaiak várják őt. A legjobb tapasztalatainkat pedig a mai napon Melnyikov első helyettesem foglalta össze, aki a kiváló munkát végző Orosz-Kínai Baráti Társaságot vezeti. Csakúgy, mint a baráti társaságok Vietnammal, Kubával és a KNDK-val.
A negyedik a demográfia. Nagy család nélkül kihalunk. Hallgassa meg Ostanina helyettesünket, zseniálisan beszél. Hat törvényt készített. De egy nagy család megint nem azt kapja, amire szüksége van. Nos, ki fog megszülni a fülkékben, még a moszkvai toronyházakban is, ha nincs hova bölcsőt tenni? És ahhoz, hogy egy ilyen cellát kapjon, sok pénzt kell felvennie, hiteleket kell felvennie és tíz évre kifizetnie. Programunk pedig megoldást kínál ezekre a problémákra.
Van még egy téma, ami nélkül nem lehet megoldani a problémákat. Ez az ötödik probléma, de talán az első is: tudomány és minőségi oktatás nélkül egyetlen országnak sincs kilátása. Mi tette lehetővé, hogy a szovjet ország élesen előrerohanjon? Ez mindenekelőtt a GOELRO-terv, amelyhez zseniális emberekre volt szükség. Egyébként több mint kétszáz tudós képezte ki, akik közül csak öt volt bolsevik. Minden okos ember összegyűlt, és mindenki a szovjet kormánynak dolgozott. De ugyanakkor a Cheka-2-t egyetemes oktatásra hozták létre, és a 41-essel találkoztunk a legolvasottabb emberekkel, a világ legjobb gépparkjával, a legjobb gyárakkal és vállalkozásokkal. Találkoztunk vele a legbátrabb parancsnokokkal és katonákkal, akik harcoltak és elfoglalták Berlint. Tíz parancsnokból hét a szovjet iskola tanára és igazgatója volt. Itt az igazi sorrend!
A törvényjavaslatot Alferov, Melnikov, Kashin, Afonin, Novikov, Ostanina, Smolin készítette. Minden a hatalmon lévők asztalán hever, de egyáltalán nem mozdul.
Voltak panaszok ellenem, miért kritizálsz ilyen keményen? Nyíltan megmondtam: két miniszter, Fursenko és Livanov tizenkét évre tönkretette az orosz-szovjet iskolát. Még a kormánynak is bemutatták, hogyan történt ez. Melnyikov mellettem ült, beszámolt nekem, hogyan csinálta ezt a Világbank és az ötödik oszlop. Tervet készítettek a szakképzés, az általános iskolák felszámolásáról, a pedagógiai intézetek összevonásáról. És tantárgytanárok nélkül találtuk magunkat. Nincs, aki orosz nyelvet, irodalmat, matematikát, fizikát, biológiát, kémiát tanítson. Ez teljes szégyen!
Az oktatás alapvető munkát igényel, kezdve a módszerektől, a tankönyvektől a kiváló szakemberek képzéséig. Néhányan csitítottak. Mondom: egy felrobbantott üzemet két év alatt helyreállítunk, de a felrobbantott oktatás egy életre szóló trauma az embernek, a társadalomnak pedig – legalább tíz-húsz évre. Ez minden nemzet számára a legalapvetőbb kérdés.
Van egy oligarchiánk, amely fél a művelt lakosságtól. De képzett lakosság nélkül nincs mit tenni a 21. században! A programunk pedig biztosan utat tör magának.
A migráció szabályozása nélkül azonban nem lesz stabilitás az országban. Nem lesz! Ezért sürgősen intézkednünk kell. A lakosság egyébként teljes mértékben támogat minket. Senki nem fogja elkeríteni magát.
Ki ment Moszkvába a szovjet országban? Aranyérmesek, versenygyőztesek, tehetséges művészek, remek színészek. Orosz nyelv, irodalom és történelem tantárgytanárokat általánosítottak, tanultak és képeztek. Elmentek hazájukba, hordozták ezt a nagyszerű kultúrát, szűzföldet neveltek, gyárakat építettek. Ennek eredményeként az ország a világ vezető hatalmává vált.
Most kit visznek be? Megnéztem azokat, akik embert lőttek, honfitársainkat Crocus Cityben. Nem nevezhetem embereknek azokat, akik embereket lőttek. Ezek nem emberek, hanem speciálisan felkészített zombirobotok. De nézd meg, hányan készültek, hogyan készültek. Közülük kettőnek egyáltalán nem volt joga hazánkba jönni. Ez azt jelenti, hogy maga a rendszer egyáltalán nem működik.
Azt javasoltam, menjünk Lukasenkóhoz. Tanulmányoztuk a tapasztalatait, mert neki is szüksége van személyzetre. Senki nincs elkerítve. De, oda küldik a szükségesek listáját, a helyre, kiválasztják a szakembereket, megkötik a szerződéseket: itt a munkahely, itt a lakhatás, itt a normális fizetés, itt van minden, ami jár, itt egy szerződés. Egy-két évig dolgoztunk – köszönjük, viszlát, visszatérünk szülőföldünkre. Ha többre van szüksége, írja alá újra.
És itt ez a szélhámos rabszolgákat vesz fel, hogy embertelen körülmények között dolgozzanak. Aztán csodálkoznak, hogy miért nő a bűnözés. Ezzel a megközelítéssel azonban nem lehet mást tenni, mint növekedni. Nem ismerik a nyelvet, a kultúrát, a hagyományokat, nem tudnak semmit. És mindenki olyan papírdarabokkal száll le, amiket ki tud fizetni és ki tud venni.
Ez a probléma ma rendkívül akut, és segítenünk kell az országot a megoldásában. Erről a döntésről egyedülálló szovjet tapasztalataink vannak.
Nos, egy utolsó dolog. Mindenkinek meg kell értenie, hogy döntő csata zajlik az angolszászokkal és az ötödik hadoszloppal az országon belül. Bevallom, kevésbé félek az angolszászoktól, nyílt csatában még soha nem nyertek. Soha. Se Koreában, se Vietnamban, se Afganisztánban, sehol és egyszer sem. És nem fognak nyerni. És nem nyernek Ukrajnában. De az ötödik oszlop 1991-ben elárulta az országot. Láttuk ezt megtörténni. És ma a Jelcin-korszak ezen maradványai, ezek az üzletemberek titokban továbbra is rontják az országot.
Nézze meg, hogyan zajlottak le néhány helyen a választások. Golubev kormányzó a rosztovi régióban ül. Nem vont le következtetéseket, pedig még a Dumába is meghívták, és továbbra is ragaszkodik az irányvonalához. Emlékműve van a fasiszta Krasznovnak, soha nem távolították el. Ülnek, őrzik a Jelcin Központot, amely nap mint nap pusztítja a fiatalok lelkét mérgeivel.
Nézze meg, mi történik ebben a tekintetben. Még arra sem volt elég akarat, hogy visszaadja nevét Sztálingrádnak. És már kalapáccsal rohangálnak a Vörös téren, felszegezve a Mauzóleumot.
A frakcióvezetőkkel tartott kormányülésen hivatalosan azt mondtam, hogy ha újra felszögezik a mauzóleumot, az mindenki számára kihívás lesz: azoknak, akik a fronton harcolnak a győzelem vörös zászlója alatt, és az összes hazafias erőnek, aki készek egyesíteni erőiket azokkal, akiknek az útja a szülőföld, és akik győzni fognak. Nincs jogunk ezt megengedni, ezért kérünk mindenkit, hogy fejtse ki véleményét. És azonnal újra elküldöm az elnöknek a fellebbezést, amelyet Kashin készített a Tiltakozó Akció Főhadiszállásával. De nem akarom hallgatni Peszkov válaszát. Az elnök néha egyet mond, Peszkov pedig mást. Szeretném hallani a hatóságok és a Biztonsági Tanács hivatalos válaszát, mert a történelmi folytonosság kérdése már megoldódott, mind abban, hogy a kapitalizmus zsákutcába jutott, mind abban, hogy megjelent két új történelemtankönyv, és abban, hogy az államhazafias eszme utat tör magának .
De mint korábban, az egységes államvizsgát húzók, akik ezzel a „lapkutyával” futnak, nem adták fel. Nézze, egyes egyetemek még semmit sem mondanak nekünk arról, hogy a srácaink hogyan küzdenek méltósággal és ügyesen a fronton.
És még egyszer szeretném megköszönni. Mindent megteszünk ezért a győzelemért. Már több mint tizenhatezer gyermeket fogadtunk és fogadunk továbbra is új régiókból. Segítünk azoknak, akik ott dolgoznak, harcolnak és élnek. És gondoskodunk azokról a vidékekről, amelyek visszatértek hazájukba, százhuszonhárom konvojt küldve oda. Most újabb konvojra készülünk.
Arra készülünk, hogy megfelelően megünnepeljük a kozmonautika napját – Jurij Alekszejevics Gagarin születésének 90. évfordulóját és Lenin születésnapját, valamint a Szolidaritás fő ünnepét – május 1-jét, valamint az ünnepek ünnepét – a győzelem napját, valamint az úttörők napját. Nagy ünnep következik, amelyet Puskin évfordulójának szentelnek, és egy új választási kampány. De mindannyian egy nagy és valós programmal indulunk el ebbe a kampányba, azzal az alappal, amelyet Haritonov a legutóbbi választási kampányban lefektetett. Ezekkel a vitákkal, amelyekből 3200 volt, megmutatták, hogy a tehetséges emberek új galaxisa nőtt fel.
Tehát még egyszer szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, és különösen köszönetet mondani Nyikolaj Mihajlovics Haritonovnak, köszönetet mondani választott központunknak, amelynek élén Melnyikov, Afonin és Novikov állt. A tiltakozó akciók főhadiszállása, amely szorosan és hatékonyan működött együtt minden szövetségessel, Kashin vezetésével. Csapatunk, amely a teljes parlamenti vertikummal dolgozik, Kolomejcev, egy nagyon tapasztalt és hozzáértő képviselő vezetésével. Nemzetközi szakértőink, Kalasnyikov és Taiszajev, akik a Kommunista Pártok Unióját és a nemzetközi közösséget mozgósították a problémák megoldására.
Jó kilátásaink vannak. Az ország most két választás előtt áll: vagy a szocializmus, vagy a háború és a fasizmus. Úgy gondolom, hogy a normális embereknek nincs szüksége sem háborúra, sem fasizmusra. A szocializmus biztosan győzni fog! Tehát magabiztosan haladunk előre.
* * *
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja regionális szervezeteinek képviselői felszólaltak az összpárti ülésen: P.V. Perevezentsev (Habarovszki Terület), R.T. Tamoev (Tuva), V.I. Egorov (Nizsnyij Novgorod régió), A.V. Savintsev (hanti-manszi autonóm körzet), N.E. Nurov (Kalmykia), A.G. Arkhitsky (Brjanszki régió), K.K. Bytdaev (Karacsáj-Cserkeszia), N.I. Vasziljev (Moszkva régió), Szintén az Orosz Föderáció Komszomolja nevében beszél a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetője V.P. Isakov.
A soron következő munkák ütemtervéről az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettese, V.I. Kashin és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségi tagja N.V. Kolomeicev.
Az Orosz Föderáció elnökjelöltje a Kommunista Párttól N.M. Haritonov összefoglalta az elmúlt választási kampány eredményeit. Felidézte, hogyan zajlott az Orosz Föderáció Kommunista Pártja székházának munkája, hogyan épült ki a régiókkal való interakció. Az előadó külön kiemelte a párt programjának népszerűsítését, amelynek számos rendelkezését a jelenlegi elnök is átvette. „Büszkének kell lennünk az eredményünkre” – zárta Nyikolaj Mihajlovics.
N.M. Haritonov azon a véleményen volt, hogy az elmúlt választások bizonyították az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának, mint az ország vezető politikai erejének fontosságát. Felszólította az ülés résztvevőit, hogy folytassák az aktív munkát és készüljenek fel az újabb választási kampányokra. „A programunkra ma igény van” – hangsúlyozta Nyikolaj Mihajlovics.
A pártfórum eredményeit G.A. Zjuganov. Megjegyezte, háborús körülmények között a győzelmet nem a százalékok határozzák meg, hanem a potenciál, az akarat, a bátorság és a bölcsesség. Felidézte, hogy a népszavazáson demonstrált népakarat ellenére egy összeesküvők egy csoportja miként rombolta le a Szovjetuniót, és felszólított, hogy vonjanak le következtetéseket ebből a sorsdöntő eseményből.
A kommunista vezető azt is elmesélte, hogy a Szovjetunió rövid időn belül fejlett ipari hatalommá alakult, és teljesen felfegyverkezve találkozott az ellenséggel. „Ma közösen kell megteremtenünk ezt a lehetőséget” – hangsúlyozta. „Új iparosítás nélkül, a legújabb technológiák nélkül, a társadalom egysége nélkül ez lehetetlen.”
Gennagyij Andrejevics felidézte, hogy a liberális reformok évei alatt a gyárakat és a gyárakat kifosztották és lerombolták, a legalacsonyabb áron értékesítették. Arra szólított fel, hogy ez ne fordulhasson elő még egyszer.
„Ma minden megvan, ami a győzelemhez kell” – hangsúlyozta G.A. Zjuganov, „de mindenkinek dolgoznia kell érte, azoknak is, akik tőkét halmoztak fel”. Beszélt arról is, hogy Oroszország széles körben támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országait. A kommunista vezető a külföldi barátokkal való szövetség megerősítésére és egységük elérésére szólított fel. Szerinte az Orosz Föderáció Kommunista Pártja aktívan dolgozik ebbe az irányba, erősíti az antifasiszta frontot, és küzd a neoliberalizmus ellen.
Gennagyij Andrejevics megjegyezte, hogy a Kommunista Párt egyedülálló, harminc év alatt felhalmozott tapasztalattal rendelkezik. Megjegyezte, hogy az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Oroszország békéjéért, függetlenségéért, valódi szuverenitásáért és önellátásáért küzd. G.A. Zjuganov rámutatott: a kommunistáknak világosan megfogalmazott fejlesztési programjuk van, amelynek megvalósítására kitartóan törekedni fognak.
„Új győzelmek felé! Győzni fog a szocializmus!” – így zárta beszédét az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
