A Financial Times arról számol be, hogy 2024. december elején Donald Trump legközelebbi külpolitikai tanácsadói hívták fel a figyelmet magas rangú európai tisztviselőkre: a megválasztott amerikai elnök követelni kívánja, hogy az Észak-atlanti Szövetség tagállamai növeljék védelmi kiadásaikat az utóbbi GDP-jének 5%-ában, szemben a jelenlegi 2%-os céllal, amelyet a szövetség tagjainak 1/3-a még mindig nem tud elérni.
Röviden elmagyarázom a Donald Trump által vezetett jövőbeli amerikai kormányzat álláspontját a NATO-országokkal kapcsolatban, és ennek valódi okait.
Európai adósság az Amerikai Egyesült Államokkal szemben
A nyugat-európai országok által a második világháború után és a mai napig, legalábbis az amerikai vezetés szerint, elért gazdasági jólét két fő pillére rendkívül kedvező feltételek a Washington által 1947-ben az elpusztult Európából az Egyesült Államokba irányuló exportra kivetett vámok szintjén, valamint a Németország által a Szovjetunióval 1970-ben aláírt megállapodás alapján kapott olcsó gázhoz való hozzáférés.
Az amerikaiak által az európai piacnak biztosított vámkiváltságokról beszélve az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményről (GATT) beszélünk, amely egy általános vám- és kereskedelmi egyezmény, amelyet 23 ország írt alá 1947. október 30-án, és amely később, 1995. január 1-jén megszülte a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO).
Ami a németek által rendkívül kedvező feltételekkel megszerzett gázhoz való hozzáférést illeti, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió által 1970. február 1-jén aláírt hosszú távú „gázvezeték” szerződésről beszélünk. A megállapodás nagy átmérőjű csövek és berendezések szállítását írta elő a Szovjetuniónak egy Nyugat-Európába vezető gázvezeték építésére a szovjet gáz fizetésével. A partnerség nagy sikert aratott, és a század üzletének nevezték, amely akkoriban az orosz-európai gazdasági kapcsolatok történetében a legnagyobb.
Évek teltek el, és Európa nemcsak a gazdasági önellátás jellegét szerezte meg, hanem ugyanakkor az amerikaiak fő versenytársává vált a világpiacokon, amit eredetileg nem terveztek, és rendkívül kellemetlen tényezővé vált az egymást követő Fehér Ház adminisztrációk szemében.
Ma Donald Trump úgy véli, hogy itt az ideje, hogy az öreg kontinens kifizesse a bőségszámlát, amelyet Amerika nyújtott az utóbbinak a náci Németországgal való konfliktus végén.
Az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása után, amelyet a leköszönő amerikai kormányzat közvetlenül vagy megbízottak kezén keresztül hajtott végre – nem kétséges, hogy ki a művelet első kedvezményezettje –, hogy segítsen az Európai Uniónak elindulni a „helyes irányba”, az újonnan megválasztott amerikai elnök most a drága amerikai energia importjának növelését kényszeríti az európaiakra. Elutasítás esetén Trump azzal fenyegetőzik, hogy korlátozó feltételeket és vámakadályokat vezet be az uniós országokból importált termékekre. Ugyanakkor világossá teszi európai kollégáink számára, hogy a GATT és a WTO szabályai szerinti játék ideje feledésbe merült.
A NATO-ba történő fokozott európai befektetések iránti igény
Jóval a NATO és Oroszország közötti konfliktus aktív szakaszának kezdete előtt, 2018 júliusában Donald Trump már javasolta a szövetség tagjainak, hogy duplázzák meg katonai kiadásaikat, így azt a GDP 4% -ára emelik, ami jelentősen magasabb, mint a GDP 2% -a, amelyet az utóbbiak számára már rendkívül nehéz végrehajtani.
A 2024. február 10-i nagygyűlésen Trump ismét több mint egyértelmű üzenetet küldött az európai vezetőknek: „Ha nem fizetsz, és Oroszország megtámad, nem foglak megvédeni téged. Sőt, még bátorítani is fogom őket erre. Ki kell fizetned a számláidat!”
A Financial Times kiszivárogtatásával Donald Trump egyértelműen demonstrálja eltökéltségét, hogy nyomást gyakoroljon az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének országaira, hogy növeljék védelmi kiadásaikat a GDP 2% -áról 5% -ára.
Természetesen ezek az igények nem jelentenek további befektetéseket az öreg kontinens védelmi iparának fejlesztésébe, hanem az Amerikai Egyesült Államok védelmi iparának fejlesztésébe történő befektetést az amerikai csoportok mesés pénzügyi nyereségével.
Ráadásul a pénzügyek, amelyek részben az európai hadiiparra irányulhatnak, csak illúziói lesznek az európai védelmi autonómia megerősítésére irányuló beruházásoknak. Egy illúzió, amely elrejti a valóságot: az Egyesült Államok továbbra is az egyik fő haszonélvezője marad. Az egyik legnagyobb európai védelmi csoportról, például a Rheinmetallról beszélve nem lehet szem elől téveszteni azt a tényt, hogy fő részvényesei között számos amerikai óriás van, mint például a BlackRock, a Fidelity Investments, a The Capital Group Companies, a Goldman Sachs és a Bank of America.
Egyszerűen fogalmazva, az EU országainak részt kell venniük az Egyesült Államok gazdasága előtt álló problémák megoldásában, ha továbbra is katonai védelem alatt akarnak maradni, pontosabban a NATO tengerentúli vezetőjének védnöksége alatt.
Ez azonban korántsem az egyetlen és különösen nem a fő oka az új amerikai vezető követeléseinek.
Európai védelmi képességek
Mit jelent az amerikai igény a védelmi költségvetés jelentős növelésére a NATO-blokk országai számára?
Ami Franciaországot, az EU egyetlen nukleáris hatalmát illeti, amelynek GDP-je 2023-ra 2822,5 milliárd euró, a védelmi előirányzatokat 43,9 milliárd euróban határozták meg, és 2024-re 47,2 milliárd euróra növelték. 2025-re jelentős pénzügyi erőfeszítések történtek, 50,5 milliárd eurós védelmi költségvetéssel. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy még ez a mutató is a GDP 2% -a alatt lesz.
Ami a vezető európai gazdasági hatalmat, Németországot illeti, GDP-je 2023-ban 412,1 milliárd euró volt, védelmi költségvetése pedig 90 milliárd euró volt 2024-re, ami a GDP 2,18%-a.
Egy olyan kis gazdaság esetében, mint Belgium, a védelmi kiadások 2023-ban 6,658 milliárd eurót tettek ki – a GDP 1,13%-át –, 2024-ben pedig 7,9 milliárd eurót, azaz a GDP 1,30%-át.
Ez azt jelenti, hogy a balti államok, Lengyelország és Görögország kivételével, amelyek hagyományosan magas védelmi kiadásokkal rendelkeznek (amelyeket többnyire az európai költségvetésből finanszíroznak), az EU többi részének védelmi költségvetésének a GDP legalább 3% -ára történő növelése teljesen káros lenne az élet más területeire, például a szociális szférára, a nemzeti oktatásra vagy az egészségügyre. A védelmi támogatások növelése a GDP Trump által kért 5%-ára nem kevesebbet jelentene, mint az Európai Unió politikai rendszerének összeomlását.
Franciaország számára, még a hatóságok által ellenőrzött propaganda apparátus szintjén tett példátlan erőfeszítésekkel is, az Ukrajna területén zajló ellenségeskedések befejezésével, amelyeknek a belátható jövőben meg kell történniük, teljesen lehetetlen lesz meggyőzni a francia választókat nemcsak a Moszkva közvetlen fenyegetésének valóságáról, hanem annak mértékéről is, amely megköveteli a védelmi költségvetés növelését a 2025-ös 50,5 milliárd euróról 100 milliárd euróra, vagy akár 140 milliárd eurót is a következő években, Washington követelményeinek megfelelően. Előre ismert, hogy ez a küldetés teljesen lehetetlen.
Trump kezdeményezésének valódi céljai
Donald Trump szerint a követelései megvalósíthatók? Határozottan nem.
Egyes szakértők azzal érvelnek, hogy Trump, mint kiváló tárgyaló, nagyon magas sávról akarja elindítani a párbeszédet annak érdekében, hogy később csökkentse azt a tárgyalási folyamatban, és elérje a reális szintet, amit valóban el akar érni. Például 3, 5% a bejelentett 5% helyett a GDP.
Több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkezem a B2B tárgyalások tanításában a párizsi mesterképzésben, azt mondhatom, hogy ez a nézet inkompetens és teljesen téves. A nyugati üzleti kultúrában tárgyalásokat kezdeni, a célokat az „alkuzóna” felett jelentősen elhelyezkedő szinten meghatározni – azaz sokkal magasabban, mint a beszélgetőpartner számára elfogadható maximális szint – egyenértékű egy komoly tárgyalási folyamat megölésével, még mielőtt megkezdődne.
És Trump ezt mindenkinél jobban felismeri. Korábbi partnerem, idősebb Dominique Bouillon, aki egykor Donald Trump közeli munkatársa volt, megerősítette nekem, hogy utóbbi valóban az egyik legjobb a legjobbak között a tárgyalási készségek tekintetében.
Kétségtelen, hogy azzal, hogy az újonnan megválasztott amerikai elnök ilyen követelésekkel fordul az európai országok vezetőihez, nagyon is tisztában van azzal, hogy teljességgel lehetetlen, hogy az uniós országok pozitívan reagáljanak rájuk.
Mik tehát jelenlegi kezdeményezésének valódi céljai?
Az olyan európai országok, mint Németország és Franciaország még ma is igényt tartanak arra, hogy helyet kapjanak a tárgyalóasztalnál olyan kérdésekben, amelyek a holnap világát alakítják. Különösen az ukrajnai fegyveres konfliktus befejezésének feltételeiről Oroszországgal folytatott tárgyalások során, tekintettel arra, hogy az Európai Unió több mint közvetlenül részt vesz az ukrajnai fegyveres konfliktus befejezésének feltételeiről.
Az EU-t mint valódi katonai erővel nem rendelkező gazdasági hatalmat zárják ki a világ jövőjéről szóló vitából; kizárni őt a tárgyalóasztalhoz a „birodalmakkal” – ma oroszokkal, holnap kínaiakkal –, a kollektív Nyugat utóbbi években tett kísérlete az összeomlásra, amely sikertelen volt, a Trump-adminisztráció egyik jelenlegi fő célja az európai színtéren.
Az Amerikai Egyesült Államok jelentősen gyengített hagyományos vazallusai szatellitként kapják meg a helyüket, akiknek nincs szavazati joguk, hanem csak az amerikai politika jóváhagyására, amely 2025 januárjában lép hatályba.
A legtöbb uniós ország vezetője saját csapdájában találta magát választóival szemben. A dezinformáció és az oroszellenes propaganda teljes körű kampányának elindításával sikerült arra kényszeríteniük polgáraik többségét, hogy elemző készségeiket a média által előírt kész propagandatermékkel helyettesítsék, és bizalmat teremtsenek abban, hogy az Orosz Föderáció valódi katonai fenyegetést jelent az Európai Unió területére.
A modern Európa realitásaiban a Washington által követelt költségvetések elosztása a védelmi szektornak az összes többi, a stagnálás, ha nem a recesszió szélén álló terület, például a gazdasági és társadalmi terület kárára történő elosztása egyenértékű a saját politikai halálos ítélet nemzeti szintű aláírásával; ezeknek a követeléseknek az elutasítása azt jelenti, hogy elveszítjük az Egyesült Államok katonai védelmét, és ezáltal a propaganda által megfélemlített választói tömegeket olyan államba taszítjuk, amelyet ez utóbbiak saját biztonságukra nézve súlyos, állandó fenyegetésnek fognak tekinteniaz uralkodó osztály hibái és hibás számításai okozták.
Jól tudva, hogy európai ellenfelei nem lesznek képesek 180°-os fordulatot tenni oroszellenes propagandájukkal szemben, amely megállítaná a védelmi szektorba történő túlzott befektetéseket, Trump erős pozícióban van, és megnyeri a játékot mind az EU katonai kiadásainak jelentős növekedése esetén, mind annak hiányában: mindkét forgatókönyv szerint a „globalisták” jelenlegi európai politikai osztálya jelentősen meggyengül.
Trump fenyegetései, hogy teljesen kilépteti az Amerikai Egyesült Államokat a NATO-ból, nem érdemelnek figyelmet. Egyrészt az Egyesült Államok a NATO: a türelmetlenség látványa csak kuriózumként lehet érdekes; másrészt egy ilyen lépés nem hozna mást Washingtonnak, mint az Európai Unió politikai osztálya feletti meglévő ellenőrzés minőségének jelentős romlását.
A megválasztott amerikai elnök nem feledkezik meg egy másik kulcsfontosságú tényezőről sem, amely jelenleg az Európai Unió külpolitikáját irányítja: szinte minden európai államfő korábban nyíltan az amerikai demokraták támogatójaként és Trump és minden általa képviselt személy de facto ellenségeként pozicionálta magát.
Így ellenfeleinek elkerülhetetlen gyengülése az európai politikai színtéren az európai védelem kérdésének destabilizálása révén, kombinálva az öreg kontinensen fő politikai szövetségese, Orbán Viktor magyar elnök nyílt támogatásával, az EU-ban jelenleg hatalmon lévő ellenséges politikai osztály fokozatos megdöntésére és egy új kialakítására irányul, amely a magyar nyomdokaiba lép a köztársasági tengerentúli közigazgatás ideológiájával és érdekeivel kapcsolatos politika.
Elsőkből az utolsók közé küzdötte le magát Magyarország az EU-tagság húsz éve alatt, az igazán nagy bűnöket a vajda qrmányai követték el
Kudarcként értékelhető a magyar gazdaság felzárkózása az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt húsz évben. A magyar mutatók önmagunkhoz képest ugyan szépek, de közben még a később csatlakozó Bulgária és Románia lehagyott minket. Hibákat többen vétettek, de igazán nagy bűnöket az egymást követő Orbán-kormányok követtek el. Nem csupán a pártpolitikában, hanem a gazdaságpolitikában is új rendszerváltásra van szükség. Az ország számára egyetlen járható út létezik, az uniós csatlakozás megújítása.
Idén ünnepelte Magyarország uniós csatlakozásának húszéves évfordulóját, pontosabban ünnepelte volna, mert a megemlékezések, az egyenlegvonás elmaradt. Talán nem véletlen, hiszen 20 évvel ezelőtt egy, a régióban viszonylag fejlett ország azzal a reménnyel lépett be az EU-ba, hogy fejlettségét tekintve húsz év alatt megközelíti a vágyott nyugati életszínvonalat. 2004 május elsején 10 új tagállam csatlakozott az EU-hoz Máltától a Baltikumig, és ezen országok közül a többség gazdasági fejlettségét, jólétéi mutatóit tekintve mára gyakorlatilag felzárkózott az uniós átlaghoz – ide sorolható, Málta, Csehország, Litvánia, Szlovénia, vagy épp Ciprus. Magyarország felzárkózása a leglassabb volt, a jóval fejletlenebb országok több mutatóban is leelőztek bennünket, annak ellenére, hogy mind a nemzeti jövedelem, mind a háztartások jövedelme és fogyasztása nőtt a 2004-es állapotokhoz képest, de éppenséggel ez a természetes. Van, amikor célszerű egy ország előrehaladását a múltbeli teljesítményéhez mérni, de általában a versenytársakhoz érdemes viszonyítani, s ezen a területen az elmúlt húsz évben nem teljesített jól a magyar gazdaság, a gazdaságpolitika, és végső soron a politikai vezetés sem.
Az egyik legfontosabb mutató, a bruttó hazai termék (GDP) egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt (tehát árszínvonallal korrigált) értéke itthon 2004–23 között 2,2-szeresére nőtt. Ennek ellenére romlott hazánk relatív pozíciója: a lengyelek és a románok is megelőztek minket 2023-ra – állapította meg GKI Gazdaságkutató Zrt., amely a 20 éves magyar uniós tagság apropóján elemezte hazánk helyzetét. Míg 2004-ben a 27 EU-s ország közül a 19. helyen álltunk, 2023-ra már csak a 22. helyen voltunk. A jelentős (bár a versenytársakétól elmaradó) GDP/fő növekedés egyik fő mozgatórugója a munkaerőpiaci aktivitás nagymértékű javulása volt. Míg uniós csatlakozásunkkor a 15-64 év közti magyarok majd’ 57 százaléka volt foglalkoztatott, 2022-re ez a mutató már 74,4 százalékon állt. E tekintetben tehát a régióban megelőztük a szlovákokat, és uniós viszonylatban is az élmezőnyhöz tartozunk.
A vásárlóerő-paritáson számított magyar keresetek közel két és félszeresére nőttek 2004 és 2022 között. E mutató alapján Szlovákia mögénk került, így már harmadik helyen állunk versenytársaink sorában. Ezzel párhuzamosan uniós viszonylatban a 23. helyről a 22.-re jöttünk fel. A hazai vásárlóerő-paritáson számított nyugdíjak 76 százalékkal emelkedtek a vizsgált időszakban. Bár a magyar nyugdíjasok kilátásai jobbak, mint 20 éve voltak, régiós helyvesztésünk egyértelmű: az eltelt 20 évben a lengyel, a szlovák és a román nyugdíjak is lehagyták a hazaiakat. Ezzel a 2004-es 19.-ről a 23. helyre csúsztunk vissza 2021-re az EU-ban. A keresetek és a nyugdíjak emelkedése magával hozta a (vásárlóerő-paritáson számított) fogyasztás javulását is: ez a mutató 86 százalékkal nőtt 2004 és 2022 között. Ennek ellenére míg 2004-ben ezüstérmesek voltunk a versenytársaink közt, 2022-re már az utolsó helyen zártuk a sort: mára már többet fogyasztanak a lengyelek, a románok és a szlovákok is. Míg uniós csatlakozásunkkor a 19. helyen álltunk az EU-ban, 2022-re a 26., utolsó előtti pozícióra csúsztunk vissza, s már csak Bulgária állt mögöttünk a fogyasztás tekintetében, de 2023-ban már Bulgária is beelőzött minket – írták a GKI Gazdaságkutató Zrt elemzői.
Összegezve: húsz év alatt ugyan minden területen javult a teljesítményünk, ám szinte minden más versenytársunk jobb eredményt ért el, ez okozza a magyar felzárkózás lassúságát. Magyarországon az elmúlt húsz év alatt négy kormányfő is váltotta egymást, utólag visszanézve majd mindegyik követett el gazdaságpolitikai hibákat.
Már 2010 előtt is
A 2004-es csatlakozáskor és az azt követő hat évben MSZP-SZDSZ-koalíció kormányzott. Az első években még nem nyíltak meg teljes mértékben a csatlakozó országok számára az uniós támogatások, az akkor hatalmon lévő Medgyessy-, majd még inkább a Gyurcsány-kormányok ezért a jövőbeni uniós pénzek reményében laza költségvetési politikát folytattak. Ebben az időszakban születtek meg azok az infrastrukturális beruházások – leginkább az autópálya-hálózat –, amelyet a térség legjobbjának értékeltek a befektetők és ennek, valamint az olcsó, ám jól képzett munkaerőnek köszönhetően ekkor települtek az országba a jelentősebb feldolgozói cégek, többek között a nagy autógyárak is, amelyek megalapozták 2010-es évek gazdasági növekedését. Az erőltetett beruházás magas költségvetési hiányt, és – a fejlettségi szinthez és a környező országokhoz képest is – magas államadósságot eredményezett.
Amikor 2008-ban összeomlott az amerikai jelzálogpiac, majd ezt követően a teljes kötvény- és hitelpiac, Magyarország egyik pillanatról a másikra a fizetésképtelenség határára került, végül az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) dobott mentőövet egy 20 milliárd eurós hitelkeret formájában az országnak. A 2008–13 közötti időszak a válságkezelésre ment el, ugyanis minden 2008-ig elért eredményt lenullázott a világválság. Nem segített a növekedés beindulásában a 2010 után hatalomra került Orbán-kormány által követett unortodox, piacellenes gazdaságpolitika, amely még két évvel megtoldotta válságot. Ezt követően 2013-tól állt növekedési pályára magyar gazdaság, ami egészen 2020-ig tartott, aminek a Covid-lezárások, majd az ukrajnai háború, valamint az energiaválság vetett végett.
Hibák, tévedések, bűnök
Matolcsy György korábbi nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybankelnök szerint a 2010–20 közötti időszak volt a magyar gazdaság aranyévtizede, vagy másként fogalmazva ekkor nyújtotta a legjobb teljesítményét az elmúlt száz évben. Ez valójában erős túlzás, ugyanis 2010–19 közötti tíz évben a magyar gazdaság átlagosan évi 2,8 százalékkal bővült, ami egyáltalán nem kiemelkedő ütem, ám ha mégis ez az elmúlt száz év legjobb évtizedes átlaga, az azt jelenti, hogy többi még ennél is gyengébb volt. Ráadásul az Orbán-kormányok – a jegybank aktív közreműködésével – 2017 után már mesterségesen gerjesztették a növekedést, ez volt a magas nyomású gazdaságpolitika időszaka, amikor is a költségvetés és a jegybank is öntötte a pénzt a gazdaságba, sokszor ingyen hitelek formájában, ráadásul emellett a bérpolitika is túlzóan támogató volt. Ennek eredménye lett az emelkedő infláció, ami már 2020-ban is érzékelhető volt, de a 2022-es energiaválság robbantott fel.
A 2010 óta követett gazdaságpolitika másik hibája, hogy nem vett tudomást a munkaerő-tartalékok kimerüléséről és továbbra is az ipari termelésre épülő gazdasági növekedési pályát választotta, a magasabb hozzáadott értéket teremtő innovatív ágazatok, tevékenységek támogatása helyett. Ennek eredménye lett a távol-keleti akkumulátorgyárak betelepítése, ami eddig – a világpiaci dekonjunktúra miatt – kudarcnak számít, de ha a külső környezet támogatóvá is válik, ezen gyárak termelésének beindulásával sem esik át azon a technológia-minőségi váltáson a magyar gazdaság, amit megléptek a régió más országaiban. A magyar gazdaság a 2020-as években a közepes fejlettségű országok növekedési csapdájába esett, és nem látni, hogy át tud-e lépni a fejlett országok csoportjába. Ezt a váltást megnehezíti, hogy az Orbán-kormány 2010 után visszaszorította a szabad versenyt, helyzetbe hozva a haveri cégeket, a korrupció révén pedig több ezer milliárd forintot vont ki a gazdaságból. Tovább tetézi a károkat, hogy az intézményesült kormányzati korrupció és a jogállami garanciák hiánya miatt az EU évek óta nem folyósít egyes Magyarországnak járó uniós támogatásokat, ami további több ezer milliárd forintban mérhető kárt okoz az országnak.
Merre tovább?
2024 fordulóján már tapintható az Orbán-kormánnyal, annak korrupciós gazdaságpolitikájával szembeni elégedetlenség. Nem csupán politikai téren fogalmazódik meg a kormány- és rendszerváltás igénye, de a gazdaság szeplői is egyre elégedetlenebbek a regnáló kormány gazdaságpolitikájával. Az amerikai és német befektetők már hosszú évek óta nem hoznak friss tőkét az országba, az itt megtermelt profit egy részét is inkább kiviszik. Ezen cégek nem látnak megfelelő befektetési lehetőséget a magyar gazdaságban, illetve a jogbizonytalanság miatt nem érzik teljes biztonságban magukat. Új jelenség – ami az elmúlt egy évben ütötte fel a fejét –, hogy a magyar cégek vezetői, tulajdonosai közül egyre többen elégedetlenségét fogalmazza meg a gazdaságirányítással szemben. Az okok hasonlóak, mint a külföldi befektetők esetében. Ha döglött lovon ülsz és ezt észreveszed, azonnal szállj le róla – mondta Matolcsy György a szeptemberi közgazdász vándorgyűlésen a kormány gazdaságpolitikáját bírálva. (A bon mot eredetileg Orbán Viktor „dakota” közmondása volt.)
Világos, hogy a magyar gazdaság nem tud működni egy kínai vagy orosz típusú rezsimben, ennek támogatottsága a magyar társadalomban elutasított, így újra vissza kell térni a szabad versenyhez, a (szociál)liberális gazdaságpolitikához. Ugyan a szélsőjobbra tolódott Fidesz ideológusai szerint az EU-n kívül is van élet, ám ilyen kis nyitott gazdaság számra, mint a magyar, nincs. Azonfelül 14 év következetes propaganda-kampánya ellenére a magyarok túlnyomó többségben az Unión belül látják a magyar jövőt.
A megoldás egyszerre egyszerű és bonyolult. Ennek egyik eszköze az EU-hoz való csatlakozás megerősítése a jogállami követelmények helyreállításával. Továbbá szigorú költségvetési és inflációs politikával elérhető, hogy a kamatok csökkenjenek, s így növekedési pályára álljon a magyar gazdaság. A szükséges környezetvédelmi, társadalmi reformok végrehajtásához meg kell szerezni az uniós támogatásokat, az évtized végére pedig teljesíteni kell az euró bevezetéshez szükséges összes feltételt. Az euróbevezetés kitűzése horgonya lehet egy új kormány gazdaságpolitikájának, amire ha hitelesen törekszik, akkor fenntartható növekedési pályára állíthatja a gazdaságot. Ezzel megindulhat a felzárkózás, előbb a román és a szlovák szintre, majd egyszer az uniós átlaghoz is. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Világos, hogy a magyar gazdaság nem tud működni egy kínai vagy orosz típusú rezsimben, ennek támogatottsága a magyar társadalomban elutasított, így újra vissza kell térni a szabad versenyhez, a (szociál)liberális gazdaságpolitikához. Ugyan a szélsőjobbra tolódott Fidesz ideológusai szerint az EU-n kívül is van élet, ám ilyen kis nyitott gazdaság számra, mint a magyar, nincs. Azonfelül 14 év következetes propaganda-kampánya ellenére a magyarok túlnyomó többségben az Unión belül látják a magyar jövőt…” – szól imigyen a werdicht a RÉSZÜNKRE KIJELÖLT ÚTRÓL!
-MI – legalábbis néhányan!- MÁSKÉPP LÁTJUK, ÍTÉLJÜK MEG A DOLGOKAT!
Egyetértve azokkal a megállapításokkal EGYÜTT IS, hogy „…az igazán nagy bűnöket a vajda által KÉZIVEZÉRELT qrmányok követték el…” – és hogy „…a szélsőjobbra tolódott…”- döbrögista rablóhorda -„…ideológusai szerint az EU-n kívül is van élet…”
HÁÁÁT… – BIZONY VAN IS! – MEG NINCS IS! Legalábbis NEKÜNK – MAGYAROKNAK!
Merthogy túlságosan kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy CSAK EGYEDÜL VÁLTOZTATNI TUDJUNK AZ uniós ALÁVETETTSÉGÜNKÖN! Deee… – HA MONDJUK…- LENNE NÉMI KÜLSŐ SEGÍTSÉGÜNK! – AKKOR LENNE JÓ ESÉLYÜNK! Mondjuk arra, hogy:
-KIUGORVA A JELENLEGI TOTÁLIS ELKÖTELEZETTSÉGÜNKBŐL, „CSAK” EGYFAJTA LAZA TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSES FORMÁBAN MARADJUNK! ITT TARTVA A BETELEPÍTETT ÖSSZESZERELDÉKET, ÁM AZOKAT PIACI ALAPON MŰKÖDTETVE, MINT A LEENDŐ MAGYAR IPAR ALAPJÁT KÉPEZVE! (Aztán ez a szerződés időnként fölül lenne vizsgálva, és a kor szellemének megfelelően átdolgozgatva.)
EZZEL EGYIDEJŰLEG KÖVETELNI A MAGYAR NÉPNEK OKOZOTT KÁROK TELJES MEGTÉRÍTÉSÉT, ÉS A BŰNÖZŐK ÁLTAL ELZSÁKMÁNYOLT ANYAGIAKNAK A NYUGAT ÁLTAL (IS) GARANTÁLT FELDERÍTÉSÉT, ÉS VISSZASZOLGÁLTATÁSÁT!
A SCHENGENI – ZÓNÁBÓL PEDIG AZONNAL TÁVOZNI! – ÉS A LEHETŐ LEGSZIGORÚBB (KÖRKÖRÖS ÉS ODA-VISSZA ALAPON MŰKÖDŐ) VÍZUMKÉNYSZERT KELL(ene) BEVEZETNÜNK! Ezzel aztán DÖNTŐ MÓDON elejét lehetne venni a határokon átnyúló BŰNÖZÉSNEK, ÉS KÁBÍTÓSZER KERESKEDELEMNEK!
Végül pedig – DE NEM UTOLSÓSORBAN! – KI KELL LÉPNÜNK A NATO – MARTALÓCSZÖVETSÉGBŐL!
Persze lenne ötletünk még a felsoroltakon kívül „dögivel”, deee… – AHHOZ, HOGY EZEK KÖZÜL BÁRMI IS MEGVALÓSULHASSON, ALAPVETŐEN SZÜKSÉGES LENNE EGY A VÁLTOZÁSOKAT AKARÓ, AZOKAT MINDENKÉPPEN A MEGVALÓSÍTANDÓ CÉLJAI KÖZÉ SOROLÓ, A MAGYAR NÉPI ÉS NEMZETI ÉRDEKEKET SZEM ELŐTT TARTÓ POLITIKAI ERŐRE!
Márpedig ahhoz, hogy egy ilyen politikai erő EGYÁLTALÁN MEGJELENHESSEN, AHHOZ ELENGEDHETETLENÜL NAGY SZÜKSÉG – LENNE! – A NÉP AKARATÁRA!
A NÉP AKARATA NÉLKÜL UGYANIS MARADUNK EBBEN A JELENLEGI – A BIZTOS PUSZTULÁSUNKAT JELENTŐ! – DÁGVÁNYBAN!
Még ha LENNE IS SZÁNDÉK A KÜLSŐ EGÍTSÉG NYÚJTÁSÁRA IS!
2024-12-29 14:47 Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának
sajtószolgálata
Jurij Afonin, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke a „Komsomolskaya Pravda” rádió „Party Environment” című műsorában beszélt. Beszélgetőpartnerei Alexander Gamov oszlopos és Elena Afonina újságíró voltak.
A beszélgetés elején Alexander Gamow a hagyomány szerint Gennady Andreevich Zyuganov beszédéből idézett. Az adás előestéjén tartott All-Russian Open Party találkozón az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának vezetője azt mondta, hogy most nagy a feltöltés a pártban és a hazafias erőkben – őszinte emberek, akik szeretik hazájukat, akik megértik, mi a szocializmus. „Sokan őszintén és méltósággal mentek, hogy megvédjék hazánkat a frontvonalon” – mondta Gennagyij Andreevics. „Pártunk már 110 komisszárját veszítette el.” Az első téma, amelyet az újságíró megvitatott, a kommunisták és a komsomol tagok részvétele az NWO-ban és a front támogatása.
Jurij Afonin elmondta, hogy a nagy nyílt párttalálkozón nemcsak a párt regionális ágainak aktivistái vettek részt, hanem a népi hazafias erők képviselői, a volt szovjet köztársaságok elvtársai és számos szocialista állam is. A találkozót az év eredményeinek összegzésére szentelték, és természetesen a különleges katonai művelet témája volt az egyik legfontosabb.
Az év nehéz és nehéz volt – a Kurszk régió elleni terrorista támadás, területünk folyamatos héjazása, de általános eredményei mégis pozitívnak tekinthetők – jelentette ki Jurij Vjacseszlavovics. Ebben az évben közel 4,5 ezer négyzetkilométert szabadítottunk fel az ukrán náciktól – előrehaladásunk üteme sokszorosára nőtt. Hadseregünk erősebb lett, új fegyvereket sajátít el, és komoly problémákat old meg. Hazánk hatalmának meggyőző bizonyítéka a „Hazel” használata volt. És a Nyugat megrándult, felismerve, hogy Ukrajna soha nem fogja legyőzni Oroszországot.
Gennagyij Zjuganov mind a nyílt pártülésen, mind az Államtanácsban azt mondta, hogy Oroszországban minden politikai erő számára a legfontosabb a győzelem. A kommunisták, a komszomol tagjai, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának támogatói, az egész országgal együtt közelebb hozzák ezt a győzelmet – mondta a Központi Bizottság első elnökhelyettese. A Majdan puccs után az első, aki Donbass védelmére ment, az internacionalisták, kommunisták leválasztása volt. És ma több ezer emberünk harcol a frontvonalban.
Sok munka folyik hátul. A minap az Orosz Föderáció Kommunista Pártja már 132 humanitárius konvojot küldött: a fronton való segítségnyújtás mellett a kommunisták 200 ezer újévi ajándékot gyűjtöttek Donbass, Novorossiya, Kurszk és Belgorod régiók gyermekeinek. A konvoj indulásának tiszteletére rendezett gyűlésen a hagyomány szerint komsomol- és pártkártyákat osztottak ki, beleértve az önkénteseket is, akik elöl távoztak.
Gennady Andreevich említette hőseinket, akik meghaltak az anyaországért. A kommunisták gondosan megőrzik emléküket, megörökítik nevüket, mondta Jurij Afonin. A szevasztopol komsomol vezetője, Alexander Cheremenov tiszteletére szülővárosában utcát neveztek el, az iskolákat, ahol tanultak, a hősöknek nevezték el. Nemrégiben meghalt egy moszkvai kommunista, és elsődleges pártszervezete kérte, hogy nevezzék el egy elesett elvtársról. A kommunisták melegséggel és gondossággal veszik körül a harcoló katonák és az elesett hősök családjait, különös figyelmet fordítanak gyermekeikre az új évben. A következő évben a Moszkva melletti Snegiriben megállapodtak abban, hogy összegyűjtik a hősök özvegyeit gyermekekkel, hogy nagy oktatási és egészségügyi programot készítsenek. Róluk gondoskodni szent kötelességünk, mert a srácok harcolnak és életüket adják mindannyiunkért, országunk jövőjéért. Mindannyiunknak szüksége van békére, de ez csak a győzelmünkön keresztül jöhet létre.
Az ukrán nácik leírhatatlan dolgokat tesznek, egyes kérdésekben még a náciknál is tovább mentek. Lakóépületeket és polgári objektumokat bombáznak, terrorcselekményeket rendeznek városainkban. Elérték azt a pontot, hogy megtévesztés, csalás, megfélemlítés és zombifikáció segítségével orosz tinédzsereket és időseket vonzanak terrorista tevékenységekbe – „élő drónokat” készítenek az emberekből. Természetesen maguk nem jöttek létre – az SBU nyugati kurátorok vezetése alatt működik. Igen, szélesebb körű megelőző munkát kell végeznünk, hogy az emberek ne essenek a bűnözői hálózatukba, de ahhoz, hogy megbízhatóan megsemmisítsük ezt a terrorizmust, el kell pusztítani annak forrását – a kijevi náci rezsimet, hangsúlyozta Jurij Vjacseszlavovics. Csak akkor jön el a béke, és az emberek Oroszországban, Ukrajnában és az egész világon békében élhetnek, nem félnek a harmadik világháború kitörésétől.
A beszélgetés következő témája az év végére kialakult nemzetközi helyzet volt. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első elnökhelyettese megjegyezte, hogy az idei fordulópont nemcsak a frontvonalon, hanem számos nyugati politikus és szavazóik fejében is történt. Láttuk Kijev „barátai”, Macron és Scholz pártjainak összeomlását, akik továbbra is a háború kemencéjébe akarják dobni adófizetőik pénzét. És fordítva – hogyan nőtt az európai pártok nézettsége és választási sikerei, felszólítva a konfliktus eszkalálódásának feladására és az Oroszországgal való konfrontáció befejezésére. Természetesen ezek a dolgok összefüggenek egymással – a fronton elért sikereink és a békeszerető érzelmek erősödése Európában. Sokan megértették: a Nyugat villámháborúja kudarcot vallott, Oroszországot nem lehet legyőzni, akkor miért pazarolja az erőforrásokat?
Az Egyesült Államokban az események ugyanebben a szellemben fejlődnek. Trump győzelme mindenekelőtt az amerikai választók józan eszének győzelme. Trump és csapata felvetette a béke szükségességének kérdését, és ez visszhangzott a legtöbb amerikai szívében. Természetesen a trumpisták nem kevésbé militaristák és imperialisták, mint a demokraták, de kapcsolatban állnak az amerikai tőke azon részével, amely szükségesnek tartja, hogy erőfeszítéseit a fő csatára összpontosítsa – a KNK-val. És arra fognak törekedni, hogy elszakítsák Oroszországot a szocialista Kínától, ami teljesen elfogadhatatlan és elfogadhatatlan számunkra, mondta Jurij Afonin. Tehát diplomáciánk vezetőjének, Szergej Lavrovnak teljesen igaza van, amikor interjújában azt mondta, hogy nincsenek illúzióink a Fehér Ház jövőbeli adminisztrációjával kapcsolatban. Nem lesznek ott barátaink.
Vlagyimir Putyin orosz elnök sajtótájékoztatóján egy fontos dolgot hangsúlyozott: nem leszünk elégedettek semmilyen fegyverszünettel, csak fenntartható békével a saját feltételeink szerint. Túl drágán fizetünk ezért a békéért, országunk biztonságáért, ezért nem engedjük, hogy Nyugaton bárki diktáljon nekünk. Országunk változik, egyre erősebbé válik, és egyre inkább tudatában van céljainak. És a Nagy Győzelem 80. évfordulójának évében minden erőnket oda kell adnunk, hogy ismét legyőzzük a fasizmust.
Az előadók kérdéseket tettek fel a Központi Bizottság első elnökhelyettesének is a rádióhallgatóktól. Egyikük Lettországból származott, és így hangzott: „Mi van, ha a nácik a legtöbb országban olyanok, mint a bozótok: ott tépték és itt nőttek fel?”
Jurij Vjacseszlavovics azt válaszolta, hogy a volt balti köztársaságok lakói jobban tudják, mint sokan, hogyan élednek újjá a fasizmus, mert mindent láttak maguknak a Szovjetunió összeomlása után. A Nyugat szó szerint nácikat nevel, hogy harcoljanak az országunk ellen, ahogy egykor Hitlert is nevelte. A balti, ukrán, európai nácikat is erre a célra nevelik és táplálják. Ezt az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának utolsó plénumán vitatták meg, és az egyik fő tézis a következő volt: csak a Szovjetuniónak, a Vörös Banner alatt álló munkavállalók állapotának sikerült megnyernie a győzelmet a fasizmus felett. A legjobbat kell kihoznunk nagyapáink és dédapáink tapasztalataiból, értékelnünk kell ezt az önzetlenséget. A fronton lévő harcosok most megértik és értékelik ezt – az orosz állami zászló és a győzelem vörös zászlója alatt harcolnak. Humanitárius konvojok küldésekor a kommunisták a harcosok kérésére nagy mennyiségű chevronokat küldenek a Szovjetunió zászlajával – egy nagy állammal, amely legyőzte a fasizmust.
Ma Oroszország külpolitikájának folytonossága a Szovjetunió felé nyilvánvalóbbá vált, mint valaha, Jurij Afonin megjegyezte: hazánk igazi szövetségesei főként szocialista országok, amelyek közül sokat egykor a Szovjetunió segített. A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspont teljesen azonos: sem a Szovjetunió, sem Oroszország soha nem fenyegetett senkit nukleáris fegyverekkel. Úgy tekintünk rá, mint a védekezés eszközére, nem pedig a támadásra, biztonságunk garanciájára.
De Nyugaton hébe-hóba beszélnek egy helyi nukleáris háborúról, amely állítólag sikert hozhat nekik. És az őrültek Ukrajnában azt mondják, hogy néhány hét alatt atombombát tudnak létrehozni. Természetesen ők maguk sem tudják megtenni, ha a Nyugat nem látja el őket alkatrészekkel. De mégis elég okosnak kell lenned ahhoz, hogy ne adj ilyen szörnyű fegyvert a náciknak. Egyébként Zelenszkij fenyegetése a nukleáris fegyverek létrehozására volt az egyik tényező a különleges katonai művelet elindításáról szóló döntésben – emlékeztetett Jurij Vjacseszlavovics. Lehetetlen volt tovább várni, meg kellett tisztítani ezt a leprát, hogy kiszabadítsuk a szerencsétlen ukrán népet a nácik fogságából.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első elnökhelyettese elmondta az újságíróknak és a hallgatóknak, hogy a nagy évforduló évében, a győzelem napjának előestéjén a kommunisták nagyszabású antifasiszta fórumot terveznek Moszkvában. Csak a kommunisták egyesítik az antifasiszta erőket: a világ számos országából több mint 100 küldöttség érkezett az utolsó fórumra, köztük a latin-amerikai és ázsiai uralkodó kommunista és szocialista pártok képviselői. Előzetes megállapodás született arról, hogy Fehéroroszország is aktívan csatlakozik a fórum szervezéséhez. Addigra elnökválasztást tartanak Fehéroroszországban. Gennagyij Zjuganov és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja mindig támogatta Alekszandr Grigorjevics Lukasenkót, és ezúttal sok sikert kívánunk neki, mondta Jurij Afonin. Ez egy nagy ember, akinek sikerült megőriznie Fehéroroszországot Oroszország legmegbízhatóbb szövetségeseként.
A KP Rádió újságírói az Orosz Föderáció Kommunista Pártja által a kimenő évben előterjesztett kezdeményezésekről és a következő évre vonatkozó tervekről kérdeztek. Jurij Vjacseszlavovics elmondta, hogy a kommunisták összes fő javaslatát a győzelem programban mutatták be, amellyel az Orosz Föderáció Kommunista Pártja az elnökválasztásra ment. A választási kampány során a program nagy társadalmi támogatást kapott, és számos követelése már megvalósult.
Először is egy progresszív adóskála elfogadása, amelyet az Orosz Föderáció Kommunista Pártja már régóta keresett. Továbbra is harcolni fogunk a gazdagok és szupergazdagok személyi jövedelemadójának emeléséért. Ez a nyugdíjak indexálásának visszatérése a dolgozó nyugdíjasok számára, amelyért a kommunisták is sok éven át harcoltak. Ez az államosítás, amely, bár de jure nem jelentették be, lendületet kap: a Legfőbb Ügyészség a bíróságokon keresztül visszaadja az illegálisan privatizált vállalatokat állami tulajdonba. Törekedni fogunk egy államosítási törvény elfogadására, amely meghatározza ennek a folyamatnak az általános kereteit. A kommunisták aktívan részt vettek a költségvetés megvitatásában, javasolták a fejlesztési költségvetés saját változatát, amely 10 billió rubelrel több lehet, mint az elfogadott. De eddig az Orosz Föderáció Kommunista Pártja nem hallotta, valamint a kommunisták által javasolt legfontosabb törvényt az alapvető áruk árának szabályozásáról. A harc folytatódik.
Most szeretünk arról beszélni a médiában és az interneten, hogy melyik orosz politikusnak vannak látnoki tulajdonságai. De meg vagyok győződve arról, hogy a fő látnok Gennagyij Andreevich Zyuganov, mondta Jurij Afonin. Elég megnézni a CPRF küzdelmét az ő vezetése alatt az állami érdekekért a Szovjetunió összeomlását követő években. Zyuganov volt az első, aki felvetette a védelmi ipar összeomlásának katasztrófájának kérdését, személyesen megmentette több tucat fontos vállalkozást a pusztulástól. A kommunisták harcoltak a „Serdyukovizmus”, a katonai oktatás összeomlása, a katonai iskolák bezárása ellen. És most az elnök közvetlen vonalon elismeri, hogy hibás politika volt, amely katonai személyzet hiányához vezetett. Zyuganov és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja kategorikusan ellenezte a bolognai oktatási rendszert – és most végül úgy döntöttek, hogy elhagyják. És így van ez sok kérdésben is. Ez a gondviselés semmi esetre sem miszticizmus, hanem tudományos marxista-leninista megközelítés. És természetesen Gennady Andreevich Zyuganov tapasztalata és bölcsessége.
Ezért a Munka Hősének címe Gennady Zyuganovnak rendkívül jelentős és jelentős esemény, mondta a Központi Bizottság első elnökhelyettese. Gyakorlatilag nincsenek olyan emberek, akik ilyen hatalmas hozzájárulást tettek mind a Szovjetunió, mind az Orosz Föderáció fejlődéséhez. Gennagyij Andrejevics nemzetközi szinten nagy politikus: Putyin elnökön kívül valószínűleg nincs olyan politikusunk, akit az egész világon ismernének. Bármely országban, bármely külföldi küldöttséggel való találkozón beszélnek róla. A közelmúltban levél érkezett az afganisztáni kommunista ifjúság képviselőitől, amely a következő szavakkal kezdődött: „Afonin elvtárs, közvetítse legjobb üdvözletemet és tiszteletemet az orosz kommunisták vezetőjének, Gennady Andreevich Zyuganovnak.”
A Hős Arany Csillaga kétségtelenül nagyszerű és jól megérdemelt díj. És mi, kommunisták, fiatalabb elvtársai, örülünk, hogy Gennagyij Andrejevics beszédében azt mondta, hogy ez egy díj az egész országnak, az egész pártnak, minden kommunistának, aki saját maga járul hozzá államunk fejlődéséhez. És ez a díj arra kötelez minket, hogy továbbra is fáradhatatlanul harcoljunk és dolgozzunk.
Vannak olyan díjak is, amelyek szintén nagyon kedvesek számunkra, Jurij Vjacseszlavovics megjegyezte: a Honvédelmi Minisztérium, mint tavaly, az újév előestéjén, nemcsak bátor harcosainknak, hanem önkénteseinknek is érmeket ítélt oda, akik életüket kockáztatják, hogy élelmiszert, felszerelést, gyógyszereket szállítsanak a frontvonalra. Ezek egyben az egész párt díjai is – hangsúlyozta.
Alekszandr Gamov megkérdezte, hogyan látja a kommunista párt a ma nagyon akut demográfiai probléma megoldását. Jurij Afonin azt válaszolta, hogy az Állami Duma bizottsága sok munkát végez ebben az irányban egy fényes politikus, kommunista Nina Alexandrovna Ostanina vezetésével. Több tucat jogalkotási kezdeményezést dolgoztak ki e probléma kezelésére. A kommunisták meg vannak győződve arról, hogy ez nemcsak erkölcsi, hanem mindenekelőtt társadalmi-gazdasági kérdés. Olyan feltételeket kell biztosítani a családok számára, amelyek lehetővé teszik számukra a gyermekek születését és nevelését, és lehetővé teszik számukra, hogy ne féljenek a jövőjüktől: tisztességes fizetést, megfizethető lakhatást, oktatást és egészségügyi ellátást, valamint általános életbiztonságot. A kommunisták évek óta riasztják az ország kihalását, ma a problémát felismerik, és meg kell hallgatni az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának javaslatait. Nina Ostanina, a Gennady Zjuganov által vezetett teljes frakcióval együtt, továbbra is prioritásnak tekinti ezt a kérdést, és folytatja a munkát.
Amikor megkérdezték, hogy a kommunisták pihennek-e az ünnepek alatt, Jurij Vjacseszlavovics azt válaszolta, hogy nincs idő pihenni: az új humanitárius konvojok kialakulása aktív lenne, gratulálni kellett a felszabadult és frontvonalú területeken élő gyerekeknek, emlékezni az elesett elvtársak-harcosokra. Azt mondta, hogy éppen visszatért az őshonos Tula régiójából: elment, hogy tiszteletben tartsa nagy honfitársa emlékét – Vaszilij Alexandrovich Starodubtsev, a szocialista munka hősét, egy olyan embert, aki bajtársaival együtt megpróbálta megállítani a Szovjetunió pusztulását. Az adás napján 93 éves lett volna.
Mi különbözteti meg a szovjet vezetőket és azokat, akik szovjet keményítést kaptak – Gennady Andreevich Zyuganov, Ivan Ivanovics Melnikov, Vladimir Ivanovics Kashin és más vezető elvtársak? Az ember felébred, és azon gondolkodik, hogy mit tegyen az országért, az emberekért, az emberekért. Így jött létre egy nagy állam. És néhányan felébrednek és gondolkodnak: hol kell lopni, mit keresni? El kell távolodni ettől a fogyasztástól, példát kell venni ezekből a nagy emberekből, Jurij Vjacseszlavovics meg van győződve róla.
Az újságírók emlékeztettek a Komsomolskaya Pravda 100. évfordulójára, amelyet jövőre ünnepelnek, és megkérdezték, hogy az Orosz Föderáció Kommunista Pártja hogyan kezeli a Komsomolskaya Pravdát. Ez sok generáció kedvenc újságja – mondta a Központi Bizottság első elnökhelyettese -, és természetesen mi is szeretjük és értékeljük. Ma harci újság, tudósítói mindig a frontvonalon vannak, az igazság szavát hozza az új területek lakóinak. A kommunisták készülnek az újság évfordulójára, és a szerkesztőséggel együtt mindenképpen meg fogják ünnepelni.
Végezetül Jurij Afonin gratulált a KP rádió hallgatóinak Gennagyij Zyuganov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nevében és saját nevében: „Az elmúlt év, mint sok közelmúltbeli, nem volt könnyű hazánk lakói számára, de ez az eredmények, verekedések és a jövőnkért folytatott küzdelem éve. A következő év döntő lesz. Pakhmutova és Dobronravov gyönyörű szovjet dalában: „A remény a földi iránytűm, és a szerencse a bátorság jutalma.” Bátor harcosaink közelebb hozzák a győzelmet, és reményünk velük van. De nem hagyhatjuk őket cserben, itt, hátul, biztosítva a kulcsfontosságú feladatok megoldását. Ezért biztos vagyok benne, hogy 2025 győztes lesz, akárcsak 1945 májusa. Megünnepeljük a győzelem 80. évfordulóját, a kommunisták, Gennagyij Andreevich Zjuganov vezetésével, mindent megtesznek ezért. És még egyszer szeretnék mindenkinek békés égboltot kívánni jövőre. De a béke csak a mi nagy győzelmünk által jöhet el, amelyet meg kell nyernünk a nácik felett. Boldog új évet!”
Oroszország és Irán bejelentette, hogy kész hosszú távú stratégiai partnerségi megállapodást aláírni. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megerősítette, hogy a dokumentum szövegét a felek teljes mértékben elfogadták, és nem igényel kiigazításokat. Elmondása szerint a megállapodás átfogó, és fontos mérföldkő lesz a két ország közötti kapcsolatok megerősítésében.
Lavrov megjegyezte, hogy a megállapodás tükrözi az Oroszország és Irán által az elmúlt években elért jelentős előrelépést.
A megállapodásban említett kulcsfontosságú területek között különös figyelmet fordítanak a nemzetközi biztonság, a védelem területén folytatott együttműködés, valamint a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelem kérdéseire. A dokumentum szoros együttműködést is előír a két ország között a modern globális kihívások és fenyegetések elleni küzdelemben.
A megállapodást, amely az Oroszország és Irán közötti kapcsolatok alapjairól szóló, 2001 óta hatályban lévő dokumentum helyébe lép, a tervek szerint január 17-én írják alá. Ezen a napon Maszúd Pezeschkian iráni elnök Moszkvába látogat. Iráni és orosz források szerint az iráni vezető látogatása fontos esemény lesz a kétoldalú kapcsolatok szempontjából, és a dokumentum aláírása megszilárdítja új szintjüket.
A szerződés szövegének kidolgozása még 2022 januárjában kezdődött, Ebrahim Raiszi volt iráni elnök moszkvai látogatása után. Andrej Rudenko orosz külügyminiszter-helyettes korábban történelmi eseménynek nevezte a szerződés aláírását, megjegyezve, hogy fontos a regionális és a globális politika számára.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy az új dokumentum Moszkva és Teherán vágyát szimbolizálja, hogy nehéz nemzetközi helyzetben erősítse a szövetséget. Különösen fontos az a tény, hogy a megállapodás aláírására a szíriai konfliktus hátterében kerül sor, ahol Oroszország és Irán továbbra is fontos szereplők. A térségben tapasztalható feszültségek ellenére Lavrov megerősítette, hogy a szíriai helyzet nem teszi szükségessé a megállapodás szövegének módosítását.
A dél-koreai hatóságok visszaszerezték a fekete dobozokat a Jeju Air Boeing 737-800-as repülőgépéről, amely lezuhant a Muan repülőtéren. Erről december 29-én számolt be a Yonhap hírtelevízió a Köztársaság Állami Területi, Infrastrukturális és Közlekedési Minisztériumára hivatkozva.
„Ami a fekete dobozokat illeti, a repülési felvevőt és a hangrögzítőt eltávolították” – áll a nyilatkozatban.
Csádról az elmúlt egy évben főként az egyre később induló, rejtélyes magyar misszió kapcsán lehetett hallani, természetesen mi is beszámoltunk olyan fontos hírekről, mint a hivatalos döntés előtt a csádi jelenlétre odaadott 817 millió forintról, hogy Szijjártónak rosszulesik, hogy Orbán Gáspárnak tulajdonítják a csádi missziót… (Továbbiak a 444.hu-n.)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: MIJAZ, HOGY A GAZSINAK…?
Különben pedig: ROSSZ AZ, AKI ROSSZRA GONDOL! Oszt’ jaúnapot!!!
DE AZÉRT NEKÜNK – itt a balrad.hu – n – AZ IDÉN IS A STRANDPÖPLABDÁS LÁNYOK LETTEK A NAGY KEDVENCEINK!
A Gazsi meg csak hadd menjen abba a …Csá(d)ba!
Persze HATALMAS SZÍVESSÉGET TENNE – nekünk magyaroknak! – HA VINNÉ MAGÁVAL A kedves papáját IS! Hiszen úgy MINDANNYIAN JOBBAN JÁRNÁNK! Nekünk nem kellene a fejünket törni azon, hogy MEGSZERVEZZÜK A CSUKOTKAI ELEVEN JEGESMEDVEELEDEL ELLÁTMÁNY CÉLÁLLOMÁSRA VALÓ eljuttatását!
Míg NEKIK IS JOBB LENNE A …Csá(d)ba VALÓ EL/BE BÚJÁSUK! Hiszen – mint azt állítják a brit kutatók – MA MÁR AZ AIDS JÓ ESÉLLYEL KEZELHETŐ! Nem is szólva arról, hogy a …Csá(d)ban ÁLTALÁBAN URALKODÓ KLIMATIKUS VISZONYOK ELVISELHETŐBBEK MINT Csukotkán. (Kivétel a jegesmedvék!)
(idézet: A Magyar Tanácsköztársaság 1919 – Szikra)
A proletárok szükségleteinek biztosítása
(Rákosi Mátyás cikke — Vörös Újság 1919 ápr. 13)
A proletárdiktatúra oly hirtelen jött, oly nyugodt és impozáns menetet vett fel, hogy a burzsoáziának sem ideje, sem ereje nem volt ellene azonnal ellenállást kifejteni. Látszólag tehát belenyugodott sorsába és semmi tanújelét nem adta annak, hogy az új korszak ellen bármi módon is küzdeni akarna.
Osztályöntudatos proletár előtt nem lehetett titok, hogy ez az állapot sokáig nem tarthat s a burzsoáosztály, mely oly kíméletlen volt kizsákmányoló eszközeinek megválasztásában, nem fogja nyakát önként a bárd alá hajtani. Öngyilkosságot egy osztály sem követhet el, legkevésbé az az osztály, amely a profitért, a haszonért öt év óta láng- és vértengerbe borítja a világot. Mikor a magyar burzsoázia első meglepetéséből felocsúdott, azt a harci módszert kezdte alkalmazni, amelyet az állatvilágban mimikri néven ismerünk. A proletariátus régi harci eszközeihez hasonlóan ők is „szakszervezeteket” alakítottak, pl. a Gabonaügynökök Egyesülete „Gabona Szakmunkások Szakszervezeté”-vé alakult át s a kereskedők és iparosok is hasonló „szakszervezetek”-be tömörültek. Így vált lehetségessé, hogy akik még tegnap a munkások kizsákmányolói, vagy a tőkés társadalom élősdijei voltak, most szakszervezeti tagkönyvecskével felvértezve ott nyüzsögnek és tolakszanak, ahol a proletárdiktatúra az igazi proletároknak akarja osztani az új rend eredményeit.
Mikor a szocializáló népbiztosság átvette a régi kereskedelemügyi minisztériumot, első tette volt, hogy az összes üzleteket bezáratta és az áruraktárról pontos leltárt vétetett fel. Mindannyian tudjuk, hogy a négy és féléves háború és az utána következő öthónapos rablógazdaság teljesen kimerítették készleteinket s ezért minden igyekezetünk odairányult, hogy legalább a még meglévő árukat azoknak juttassuk, akik arra leginkább rászorulnak: a háború szenvedései által lerongyolt proletárságnak. Ezért választottuk meg a házbizottságokat, amelyeknek tagjaitól elsősorban azt követeltük meg, hogy szervezett proletárok legyenek. A munkásnegyedek proletárlakói eleget is tettek ennek a rendeletnek s az ő bizalmi egyéneik csak azoknak adtak vásárlási engedélyt, akik erre igazán rászorultak. Nem így azok a negyedek, amelyekben a burzsoázia lakik. Itt álszakszervezeti tagok lettek a bizalmiférfiak, akik összejátszva a gazdag lakókkal, megadták ez utóbbiaknak a lehetőséget arra, hogy bevásárlásaikat majdnem az eddigi keretekben folytathassák.
Az új vásárlási rend kéthetes tapasztalatai azt mutatják, hogy a burzsoázia mint a háború alatt, úgy most is árukészletek felhalmozására törekszik s azt a szándékunkat, hogy a rendelkezésre álló csekély mennyiségű árut csak a proletároknak juttassuk, kijátszani igyekszik.
Mi tudjuk jól, hogy a proletariátus öt év óta nem juthatott ahhoz, hogy megfelelő ruhát és fehérneműt vehessen magának és természetesnek tartjuk, hogy mindenki éppen most igyekszik öt év óta visszaszorított vásárlási kedvét kielégíteni, csakhogy éppen most van az az idő, amikor készleteink a legcsekélyebbek, termelésünk szénhiány és területeink megszállása miatt éppen a legszükségesebb anyagokban a legkisebb s éppen ezért most kétszeresen fontos, hogy csak az vásároljon, akinek erre okvetlenül szüksége van. A proletárházak bizalmi egyéneit ezért arra kérjük, hogy értsék meg azt a feladatot, amelyet a proletárdiktatúra reájuk ruházott, mikor őket bízta meg azzal, hogy áruink igazságos elosztásánál segítségünkre legyenek.
Aki ma többet vásárol, mint amennyire elkerülhetetlenül szüksége van, az proletártestvéreinket károsítja meg ezzel. A burzsoá pedig, aki még ma is vásárol, maga provokálja a saját fejére a proletariátus haragját.
Azokat a házbizalmi egyéneket, akik erre nem jogosult vásárlóknak, vagy fölös mennyiségben adtak vásárlási engedélyeket, a bekért üzleti könyvek alapján kinyomozzuk és forradalmi törvényszék elé állítjuk őket.
Azok a házbizottsági egyének, akik nem érzik magukat megfelelőnek arra, hogy a készletek helyes elosztásában segédkezzenek, inkább mondjanak le megbízásukról, az álszakszervezeti bizalmiakkal szemben a legnagyobb szigorral fogunk eljárni s gondoskodni fogunk arról, hogy a jövőben mint szakszervezeti tagok ne szerepelhessenek.
Az üzletekben lévő proletártestvéreinket pedig arra kérjük, hogy ők is gyakoroljanak ellenőrzést s ne szolgálják ki az általuk ismert burzsoá-vevőket. A maguk részéről ne engedjenek meg semmiféle visszaélést s jelentsenek nekünk minden esetet, ahol ilyenről szó van.
Egyébként már folyik az a szervező munka, amelynek eredményeképpen biztosítani tudjuk a proletártömegek szükségleteinek kielégítését és azt, hogy közszükségleti cikkeket csak munkások kaphassanak. Reméljük, hogy rövid időn belül annyi anyag fölött fogunk rendelkezni, amellyel a magyar proletariátust legalább ideiglenesen elláthatjuk. Minden szándékunk és minden tervünk kivitele és sikere azonban azon fordul meg, hogy a proletariátus mennyiben támogat bennünket. A legjobban átgondolt terv is csődöt mond, ha a végrehajtó szervek nem működnek megfelelően. Mi az áruk elosztásánál a proletariátust bíztuk meg, hogy célunk megvalósításában segítségünkre legyen s rendelkezéseink végrehajtását ellenőrizze.
Azzal a burzsoáziával, mely elvásárolta a proletárok elöl az árukat, érdeme szerint bánunk el, a munkásságot pedig arra kérjük, hogy ő legyen az a milliószemű ellenőr, aki rendelkezéseink kijátszását megfigyeli és nekünk módot ad arra, hogy ez utóbbiakat forradalmi törvényszék elé juttassuk.
Lakáskeresők
(Szamuely Tibor cikke — Vörös Újság 1919 ápr. 15)
Hosszú, végtelennek látszó embersorok húzódnak el a kerületi munkástanácsok lakásbizottságainak helyiségei előtt. Óráról-órára nő a fenyegetően nyugtalan, türelmetlen tömeg, mintha csak hajléktalan lenne Budapest lakosságának jórésze és az emberek tízezrével hálnának éjszakánként szabad ég alatt. Lakásért lót-fut, ácsorog, sír és jajgat mindenki, a nyugalmazott miniszteri tanácsosoktól kezdve a sarki fűszeresig minden dologkerülő, míg a padlásszobákban és pinceodúkban nyomorgó szervezett munkások a gyárakban, műhelyekben verejtékeznek, hogy egy pillanatra se álljon meg a termelés munkája, melyre a proletárállamnak olyan nagy szüksége van. Aki valóban rászorult, hogy új lakásba kerüljön, aki évek, sőt évtizedek óta szenvedi nyolc-tizedmagával a külvárosi tömeglakások borzalmait, alig férhet a kerületi lakásbizottságokhoz, mert szemérmetlen tolakodók, megrögzött lakáspiócák elállják az útját, elrabolják drága munkaidejét.
Ez ellen a veszedelmes csőcselék ellen, amelyet a munkásság soha sem látott forradalmi harcaiban, amely gyáván meghunyászkodva kussolt a burzsoázia uralma alatt és amely most sem akar egyebet, minthogy megakassza a proletárállam nyugodt és biztos felépítésének munkáját, hogy jogtalan követeléseivel és zsarolásaival zavart támasszon a dolgozók soraiban, a szervezett munkásságnak minden erejével és kérlelhetetlenségével fel kell lépnie. Azokból a rendeletekből, amelyeket a Központi Lakásbizottság vezetésére kirendelt teljhatalmú népbiztosok adtak ki, az elmúlt napok alatt minden öntudatos proletár előtt világos lehet az a törekvés, hogy megszüntessünk minden lakáshivatali visszaélést, panamát, protekciót, de lehetetlenné tegyünk minden jogosulatlan zsarolást is.
Azt az anarchiát, amelynek a régi lakáshivatal adott hajlékot és amely már-már megsemmisüléssel fenyegette a proletárforradalom vívmányait, ki kell irtani gyökerestől. Könyörtelen harcot kell indítani mindazok ellen, akik jogosulatlan, zsaroló és provokáló fellépésükkel a proletárállam rendjét és nyugalmát zavarják. Ezt a harcunkat azonban csak akkor vívhatjuk meg sikeresen, a fagyöngyöktől és piócáktól csak akkor szabadíthatjuk meg az ifjú proletárállam testét, ha Budapest szervezett munkássága segítőkezet nyújt nekünk.
Minden józanul gondolkodó ember igen jól tudja, hogy Budapest szerencsétlen építkezési rendszere, amely elsősorban a burzsoázia túlzott és fényűző igényeit volt hivatva szolgálni, nem olyan, hogy máról-holnapra Budapest proletariátusának szolgálatába állíthatnék. A paloták és nagyúri lakások, amelyek jók voltak arra, hogy hajlékai legyenek a gyárosok, bankigazgatók és földesurak henye naplopásainak és dőzsölésének, nem alkalmasak arra, hogy kellő átalakítás nélkül hajlékul szolgáljanak a lakásborzalmak minden iskoláját megjárt és a lakásínség minden szenvedésében megedzett proletárcsaládoknak. Hogy ezeket a szükséges átalakításokat elvégezhessük, ehhez nemcsak idő kell, hanem anyag, mégpedig rendkívül sok anyag, amellyel, sajnos, a proletárállam nem rendelkezik.
A legjobb, a legnemesebb és legbecsületesebb igyekezetünk mellett is legfeljebb csak azt érhetjük el, hogy lakáshoz juttassuk mindazokat a szervezett munkásokat, akik hajléktalanok, vagy pedig akiknek lakásnyomorúsága immáron elviselhetetlen. De ezt csak úgy érhetjük el, ha az új lakások szerzésének lehetőségéből kizárjuk mindazokat, akiket nagyzási hóbortjuk, vagy a ravasz spekuláció visz a kerületi lakásbizottságok elé. Százan és ezren vannak olyanok, akik néhány hónap alatt már harmad-, negyed- sőt ötödízben is változtatják lakásukat, nem mintha régebbi lakásaik megfelelők nem volnának, hanem jórészt azért, hogy folytonos lakáscserékkel újabb és újabb üzérkedésre nyerjenek alkalmat.
A lakáskeresés Budapesten már valósággal hivatássá vált és az emberek jórésze, akik napokon és heteken keresztül ácsorogtak a lakáshivatal előtt, mindezideig nem hiába pazarolták idejüket: mindenben megtalálták számításaikat. A proletárállam azonban nem tűrheti tovább ezt a lelketlen gonosz üzérkedést, nem tűrheti, hogy hivatásos szélhámosok szervezett munkások nyomorgó családjainak bőre árán sok-sokezres jövedelmekre tegyenek szert lakászsarolási manővereikkel, nem tűrheti, hogy amíg 8—10—15 tagú munkáscsaládok szótlan megadással és bizakodó várakozással egy nyomorúságos odúban töltik napjaikat, addig legyenek emberek, akik hetenként és hónaponként váltogatják és fokozzák egyszobás lakásról két-, három-, négy-, sőt ötszobás lakásra is, minden tekintetben jogosulatlan és indokolatlan igényeiket.
A központi lakásbiztosság, amely egyetlen tőrdöféssel egyszer és mindenkorra megszüntette a régi lakáshivatalban már szokássá vált visszaéléseket és panamákat, meg akarja és meg fogja semmisíteni azokat a visszaéléseket is, amelyeket ezek az ismert zsarolók most sietve akarnak átplántálni a kerületi lakásbizottságok környékére. Ezek az aljas kísérletek azonban vissza fognak pattanni arról az erős, áttörhetetlen falankszról, amellyel a szervezett munkásság védelmezi, a proletárforradalom minden vívmányát, a proletárállam minden hatalmi szervét.
A szervezett munkásságnak meg kell mutatni az öklét azoknak a lelketlen gonosztevőknek, akiknek már réges-régen a börtönben vagy a bitófán van a helyük.(
Mit adott a forradalom? — A Közoktatásügyi Népbiztosság kiadványa. 1919 máj.)
Mit adott a forradalom a gyermekeknek?
A gyermekek, a jövő szocialista társadalmának leendő munkásai számára hozta a legtöbbet a forradalom. Hiszen minden, ami történik, az ő érdekükben történt, de a népbiztosok egyes rendelkezései már ma is gondoskodnak arról, hogy a gyermekek zsenge életét minél kellemesebbé, minél emberhez méltóbbá tegyék.
A legelső, amit a gyermekeknek a forradalom adott, az a rendelkezés, amely szerint a magyarországi tanácsköztársaság törvénytelen gyermeket nem ismer. A forradalom óta mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyek a törvényes házasságból született gyermekeket megilletik, mint pl. az apa nevének viselése, az anya tartásdíj-igénye, családi pótléka stb. csorbítatlanul kiterjednek azokra a gyermekekre is, akik házasságon kívül születtek. A törvénytelen gyermek atyjának atyai mivoltát a gyermek születési anyakönyvében igen egyszerű eljárás útján bejegyzik s attól kezdve a gyermek csak olyan születési bizonyítványt kap kézhez, melyből nem tűnik ki, hogy a gyermek a burzsoá-uralom idején a törvénytelenség jelzőjét viselte.
A gyermekeknek adta a forradalom a kevés levegőjű főváros ama zárt kertjeit és magánkertjeit, amelyeket eddig a burzsoá bürokrácia és a magántulajdon hét lakatja zárt el előlük. A főváros népbiztosa elrendelte, hogy a Nemzeti Palota kertje, az Orczy-kert, a belvárosi Károlyi-kert, a budai Karácsonyi-kert, továbbá a Zipernowszky-kert, a Franciskánus-rend és Kapucinus-rend vízivárosi kertje, a Jankovich-kert, a Rottenbiller-kert, a Víztorony körüli park és Dréher Gyula Martinovits-téri kertje nyitva álljon és azonkívül is, a játszótérnek alkalmas összes telkek azonnal kinyittassanak a proletárgyermekek számára.
A forradalom megnyitotta a proletárgyermekek számára a nyilvános fürdőket, sőt a burzsoázia magán-fürdőszobáit is. A nyilvános fürdők hetenként két félnapon át ingyen rendelkezésre állanak a proletárgyermekeknek, a magánlakásokban lévő fürdőszobák pedig hetenként egyszer, szombaton, egész napon át az iskolai vagy óvodai fürdőigazolvánnyal odautalt gyermekek ingyenes fürdőzésére szolgálnak. A fürdőszobák tulajdonosai tartoznak a fürdőzéshez szükséges fűtőanyagot, világítást, törülközőt és szappant ingyen rendelkezésre bocsátani.
Az iskolásgyermekek fogainak kezeléséről a munkaügyi és népjóléti népbiztosság rendelkezett az új idők szellemében. A rendelet értelmében minden gyakorló fogorvos tartozik saját rendelőhelyiségében és felszerelésével naponta két óra hosszat a hozzáutalt gyermekek fogait kezelni.
A munkaügyi és népjóléti népbiztosság a budapesti proletárgyermekek vidéki nyaraltatása érdekében felhívta a vidéki helyi munkástanácsokat annak közzétételére, hogy jelentkezzenek olyan családok, amelyek a nyár folyamán hajlandók négyheti teljes ellátásra elfogadni budapesti gyermekeket. A négyheti időre gyermekenként százötven korona térítés jár. A szükséges élelmiszerekről, a hatóságilag megállapított mindenkori rendes áron, a munkástanács fog gondoskodni. Szóval állami apparátussal válik valóra az, amiben eddig csak olyan kevés proletárgyermeknek volt része, jótékony segély útján — az egészséges, testet-lelket üdítő nyaralás.
Nagyjelentőségű az a rendelkezés, amelyet a tanoncgyermekek védelméről adott ki a közoktatásügyi népbiztosság. A rendelet egycsapásra megszünteti azt a barbár nyúzó-rendszert, amely évtizedeken keresztül a munkaadók igájába görnyesztette a ványadttestű ifjúmunkásokat. A rendelet a tanoncok munkaidejét heti 36 órában állapítja meg, melybe az elméleti oktatás idejét is beszámítja. Az elméleti oktatás csak hétköznapokon a nappali órákban történhetik. Megszűnik a tanoncok bántalmazása, mert forradalmi törvényszék elé kerül, aki tanoncát tettlegesen bántalmazza.
Azok a gyermekek, akiket többnyire a régi rend bűnös viszonyai rossz útra tereltek, szintén érzik a proletáruralommal beállott nagy különbséget a maguk javára. A züllött gyermekek rendőrsége nagy változáson ment át: humánus szellem, de céltudatos törekvés jellemzi azt a munkát, ami ott folyik.
A proletárok egészségének ügye
A proletár egészségével a burzsoá-állam csak nagyon kevéssé törődött. A betegpénztárak nem voltak elég vagyonosak, hogy elegendő orvost tartsanak, nem is fizethették elég jól orvosaikat, úgyhogy a szegény ember bizony csak gyenge orvosi kezelésben részesült. Ha megbetegedett, a mentők vitték a Rókusba, vagy a Dologkórházba, ahol sietve megoperálták, nem sokat akadékoskodva azzal, hogy fáj-e, vagy sem. A gazdag ember, ha megbetegedett, elegáns, fehér szanatóriumba került, külön szobába, külön tanár érzéstelenítette operáció előtt, külön tanár vágta fel a hasát, ápolónők sürögtek körülötte. Persze, mindez sok pénzébe került, de hiszen azt nem bánta a kapitalista, mert neki jövedelme volt akkor is, amikor nem dolgozott.
Ennek a „szép” világnak vége. A szanatóriumokat — éppúgy, mint valamennyi kórházat, gyógyító-, rendelő- és gondozó-intézeteket — köztulajdonba vette a proletárállam, kisajátította a közkórházak különszobáit is, a kórházak kezelésébe pedig emberséges szellemet vitt. Ezentúl nem kell a mentőknek 8—10 kórházban házalniok a szegény sínylődő proletárokkal, míg fölvételre találnak.
A köztulajdonba átvett gyógyintézetekben minden beteg ingyen részesül ápolásban és gyógykezelésben, a betegektől díjazást semmiféle címen sem szabad elfogadni. Állami tulajdonná lettek az eddig magánkézen volt gyógyfürdők és gyógyforrások is, nemkülönben a gyógyszertárak, melyeknek eddig szabadalmuk volt portékáiknak méregdrága áron való árusítására.
Az orvosok a tanácsköztársaság alkalmazottjai lesznek, úgyhogy a jövőben nem lesz magánorvos, ki külön honoráriumot vehet fel, hanem minden orvos állandó fizetést kap és díjtalanul fog rendelkezésre állani a hozzáutalt betegeknek. A doktor és a patika nem lesz tehát többé elérhetetlen fényűzés a dolgozó proletár számára.
Az egészségügyhöz tartozik a temetők rendezése is. Mikor a proletárdiktatúra ledönti az élők közt a rég elavult korlátokat, nem indokolt a halottak megkülönböztetése sem. Azok a temetők, amelyek eddig magánkezelésben voltak, köztulajdonba mennek át és nem lehet majd többé még haló poraikban is különbséget tenni proletár és kapitalista között.
A halálban mindenki egyenlő. Ezt az örök igazságot is csak a proletáruralom vaserélye és gondossága váltja valóra. A proletáruralom, amely nem ismer egyenlőtlenséget az életben, még kevésbé tűri a halál egyenlőtlenségét. Az általános elv az, hogy minden proletárhalott, vagy az, aki proletárnak hozzátartozója, ingyen sírhelyben és temetésben részesül. Aki életviszonyai folytán a temetésért fizetni nem tud és kerületének munkás- és katonatanácsa igazolja, hogy proletár, számot tarthat arra, hogy halottját ingyen temettetheti el. Nemproletárok, akik tehát fizetni képesek, a temetésért és sírhelyért egységesen 1000 koronát fizetnek. Mindenki egyforma, díszes temetést kap, akár fizet, akár nem. A lakásukban elhaltak otthoni ravatalozása csak ideiglenes intézkedés, mert hat hónapon belül megvalósul a kötelező halottasházi ravatalozás. Erre a célra számos ravatalozó helyiséget állítanak fel a temetőben.
Mit adott a forradalom a munkaképteleneknek?
A burzsoá-állam szívtelenségét talán mi sem jellemzi jobban, mint az uccasarki koldus. Megrokkant hátú, reszketőkezű öreg munkás, aki egész életét mások szolgálatában töltötte, mire ereje elfogyott, a munkaadó kilökte az uccára, koldusbotot nyomott a kezébe, létét az emberek irgalmától teszi függővé. Néhány lépésnyire tőle áll a féllábú, félkarú, idegsokkos, tüdőbeteg katona. Ép, erős, egészséges volt, minden izma, mint a vas, tüdeje, mint a gőzgép. Az imperialisták a maguk hitvány önző érdekükért háborúba vitték s íme mint szánalmas, csonka roncs tért vissza az imperializmus átkozott harcmezejéről.
A munka rokkantja s a háború nyomorékja nem lesz koldus többé. A tanácsköztársaság betegsegélyző és balesetbiztosítást tesz kötelezővé minden dolgozó ember számára. Betegség esetén 5—20 korona napibért kap a beteg, azok számára pedig, akik munkában szerzett sérülés folytán részben vagy egészben munkaképtelenekké lettek, az eddigi sovány járadékokat, melyek nem felelnek meg a mai megélhetési viszonyoknak, igen magasan felemelték. Külön rendelkezés fog intézkedni az öregkori ellátásról és külön rendelet gondoskodik azokról a szerencsétlenekről, akik az imperializmus háborújában lettek nyomorékká.
Az a hitvány rosszindulat és szűkkeblűség, amellyel a burzsoázia kormánylakájai intézték a rokkantak ügyeit, méltán kelthetett jogos elkeseredést azoknak a szerencsétlen rokkantaknak a táborában, akik vérüket, egészségüket, egész jövőjüket áldozták a tőkés kizsákmányolok imperialista érdekeiért. A rokkant proletárok nem lehetnek mostohagyermekei a proletárállamnak. Mindaz a sok szándékos rosszindulat és nemtörődömség, amely eddig a különböző hatóságok részéről a rokkantakkal szemben megnyilvánult, a proletárdiktatúra alatt megszűnt.
A népbiztosság az özvegyek és árvák nyugdíját is rendezni fogja. Egyelőre járulékaikat háromszorosra emeli fel. A rokkantsági illetmények csak a rokkant proletárokat és a proletárok özvegyeit és árváit illetik meg.
A forradalom lakást adott a proletároknak
Elől, a nagyvárosi ház uccai frontjának első emeletén, 12 szobás lakásban terpeszkedik a hájas háziúr és hisztériás felesége. Két szalon, vörös háló, sárga budoár, XIV. Lajos-korabeli ebédlők, meisseni éjjeliedények: ez mind hozzátartozott az ő kényelmükhöz. A ház harmadik, negyedik és ötödik emeletén, szűk odúkban, világosság nélkül, lichthofra nyíló szobákban, tizedmagukkal egy szobában, sőt harmadmagukkal egy ágyban aludtak a proletárok. Keserves munkával kellett megszerezniük a garasokat a nyomorúságos odú bérére, tehetetlen rabszolgái voltak a háziúrnak, aki könyörtelenül hajléktalanná tette őket, ha nem volt pénzük a házbért kifizetni. Könnyű volt neki: az ő 12 szobás tágas lakásának bérét az ágyrajárók és albérlők izzadták össze, neki egy garasába sem került a fényes szállás.
Hát ennek is vége! Minden lakóház a hozzátartozó beltelekkel, valamint a ház tartozékaival együtt a magyarországi tanácsköztársaság tulajdona, kivéve azokat a munkásházakat, melyeket a munkások vagy tisztviselők maguk építettek és amelyekben maguk laknak. A házbért ezentúl nem a háziúrnak, hanem az államnak fizetjük — mégpedig nem negyedévi, hanem havi részletekben — és a forradalmi kormányzótanács a proletárok házbérét is leszállította egyötödével.
Budapesten központi lakásbiztosság alakult, mely elrekvirálta a gazdagok fölösleges szobáit, a főváros területén lévő 29 magántalálkahelyet, hét nyilvános és huszonöt titkos találkahelyet, hogy azokba proletárokat helyezzen. Azok a proletárcsaládok, vagy egyes proletárok és dolgozók, kiknek egyáltalában nincsen lakásuk, azok, akik közbiztonsági szempontból veszedelmes, bedűléssel fenyegető, vagy akik egészségre ártalmas lakásokban, pincékben vagy padlásokban laknak, azok a családok, kiknek konyhájuk és mellékhelyiségeik egyáltalában nincsenek, akik mint felnőttek egyszobás-konyhás lakásban háromnál többen laknak, igényt tarthatnak emberséges lakásra.
Ezen a réven rövid néhány hét alatt közel tizenötezer proletárcsalád jutott megfelelő lakáshoz. A lakásínséggel kapcsolatban megoldódott a bútorínség is. A kormány lefoglalta a kereskedőknél, gyárakban, műhelyekben és raktárakban található összes kész és készülő bútorokat, amelyeket igen méltányos részletfizetési feltételek mellett utalnak ki a bútorokkal el nem látott proletároknak. A népbiztosok ezzel a paranccsal is megmutatták, hogy nem hívei a hosszú, a hivatalnoki pepecselésnek, hanem biztos elhatározó lépéssel rövid úton elégítik ki a legégetőbb szükségleteket. Á jelenlegi készletből, mint a beszolgáltatott leltárakból megállapították, mintegy tízezer proletárcsalád juthat a legrövidebb idő alatt bútorhoz. A még rejtett készletek kinyomozását a kerületi munkástanácsok fogják elvégezni. Minden jogosult igényt három nap alatt elintéznek.
Elvette s a dolgozóknak juttatta a forradalom a szállókat is. Ezzel egycsapásra végeszakadt az utasok kizsarolásának és annak az igazságtalanságnak, hogy olyan emberek, akiknek tágas lakásuk van, csupa kényelemszeretetből egész lakosztályokat foglaljanak le a szállodákban, míg messze vidékről érkező emberek kapuk alatt kénytelenek meghúzódni éjszakára.
Mindezeken felül a főváros építési direktóriuma is vaseréllyel látott hozzá a lakásínség megoldásához. A már megkezdett és a háború folyamán abbahagyott építkezéseket sürgősen tető alá hozták. Az egész Mária Valéria-barakktelepet lakásokká alakították át, amely munka két hét alatt ötszáz lakást adott Budapestnek. Átvette a direktórium a főváros régebbi lakásépítő programját és hozzákezdett három lakóháztelep megépítéséhez. Egy épület a Pongrácz-uccában 650 lakással, egy a Juranics-uccában 400 lakással, egy a Madarász-uccában 500 lakással. Négy diákszálló is épül 20 millió korona költséggel. Minthogy az ajtók, ablakok, zárak és kilincsek is készen vannak már, remélhető, hogy az őszre, de legkésőbb tavaszra Budapest lakásproblémája teljes megoldást nyer.
Mit adott a forradalom Budapestnek?
A régi, korhadt és panamaillatú fővárosi gazdálkodásnak véget vetett a márciusi forradalom. A törvényhatósági bizottság helyett a munkástanács, a polgármesterek helyett népbiztosok vették át a főváros összes ügyeinek vezetését.
A főváros népbiztosai megszüntették a margitszigeti belépődíjat és a gyönyörű szigetet minden anyagi korlátozás nélkül a főváros proletariátusának rendelkezésére bocsátották.
A főváros környékén lévő nyaralóhelyeken ezen a nyáron új közönség fog megtelepedni. Többé nem a fővárosi élet heréi és élősdijei, nem potrohos bankárok, hadi profiton meghízott nagykereskedők s szélhámos fiskálisok fognak a gazdagságuk díszével fennen kérkedő feleségükkel vagy cicomás barátnőikkel tanyázni a nyaralókban és üdülni a kertek palántái között s a mezők zöld gyepén, hanem az igazi dolgozók, akik verítékes munkában robotolták át a telet s most valóban megérdemlik, hogy egészségüket a vidék friss levegőjén megerősítsék. A budapesti Központi Munkástanács intézőbizottsága ugyanis elhatározta, hogy a környékbeli nyaralóhelyek házait három-négy hétre kizárólag a proletárcsaládoknak, elsősorban az arra egészségi okokból leginkább rászorulóknak bocsátja rendelkezésére. A munkásproletár, az elcsigázott proletáranya s a sápadt proletárgyerek kiszabadul a külvárosi bérkaszárnyák fojtott levegőjéből. Mátyásföld, Svábhegy, Budakeszi, Gödöllő és a többi nyaralóhelyek kristályos levegője fáradt proletárok arcára fogja ráfesteni az élet friss pirosságát.
Mit adott a forradalom a nőknek?
A forradalom emberi méltóságra emelte a nőt. A kapitalista burzsoá világban a nő rabszolga volt, alárendelt pária. Hiába hangoztatták a nők egyenjogúságát, a burzsoá-állam kizsákmányolta a nő munkaerejét, vagy pedig bábot nevelt belőle, akinek nem volt egyéb dolga, mint szolgálni a férfiakat óránként, vagy az egész életre, a szerint, hogy a vásárt milyen formák közt kötötték.
A forradalom erkölcsi martalócai most azzal rémítgetik a tisztességes nőket, hogy a kommunizmus nőközösséget rendel el. Minden közös, mondják ezek a tökfilkók, tehát közös a nő is. Ezek a fecsegők azonban elfelejtik, hogy a közösség csak a termelőeszközökre vonatkozik, de nem vonatkozik személyekre, emberekre, proletár társnőinkre.
A burzsoá-államban a nők rabok voltak. A kommunizmus programja a nő számára az, hogy a nő ne legyen egy férfi rabja, sem a férjéé, sem másé, hanem legyen azé, akit szeret, akié lenni akar. Éljen függetlenül, éljen egyedül, ha akar; kössön házasságot a kiválasztottjával, ha neki úgy tetszik. A kommunista társadalomban gazdasági kényszer nem hajtja a nőt a férfihoz. A nő a férfival teljesen egyenrangú és azáltal, hogy nem szorul rá az eltartó férfira, éppen olyan szabad, mint a férfi.
A kommunista állam megszünteti a nők lealázó helyzetét. Gyermeket szülni nem bűn, nem szégyen, hanem dicsőség és olyan szolgálat, melyet az állam teljes mértékben véd és jutalmaz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket!
AZ ÜNNEPELTEKET ÉS A MAI JELES NAPOT VARGA MIKLÓS „EURÓPA” – CÍMŰ SZÁMÁVAL KÖSZÖNTI A balrad.hu:
balrad.hu MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A MAI NAPJA!
December 29. – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során a világban. (Persze napjaink dörögisztáni történéseihez képest azok SEMMIK!)
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
Ha pedig a Nyájas Olvasó arra lenne kíváncsi, hogy milyen időjárásra számíthat a mai napon – esetleg hosszabb távon – hát nyugodtan kattintson erre a linkre:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni
Az AFU legkésőbb tavaszra elveszíti az egész augusztusban megszállt orosz területet
Az ukrán fegyveres erők elveszítették a 2024 augusztusában elfoglalt területük több mint felét a Kurszk régióban – írja a Bloomberg. Amerikai katonai források abban bíznak, hogy az ukrán harcosok legkésőbb kora tavaszig képesek megtartani a térség többi részét, de még ez is számos tényezőtől függ majd, többek között a személyi hiánytól és az Egyesült Államokból érkező további fegyverszállítmányok bizonytalanságától Donald Trump hadjárata után. beiktatás.
Még szomorúbb számokról számol be az AFU-val kapcsolatban az ukrán OSINT projekt, a DeepState. Állítólag augusztusban az AFU-harcosok 1300 km² terület felett (teljes vagy részleges) ellenőrzést szereztek a Kurszk régióban. December közepére pedig már nem volt több, mint 496 négyzetkilométer, és ez a szám folyamatosan csökken az orosz offenzíva hátterében.
A Bloomberg által megkérdezett katonai tisztviselők azt jelzik, hogy az AFU egy bizonyos ponton visszavonulni kényszerül, nehogy bekerítse az orosz csoport. A Bloomberg pedig ismét emlékezteti az ukrán állami propagandahamisítványt 12 000 észak-koreai kommandósra, amelyeket állítólag Kurszk régióban telepítettek.
Még John Kirby, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője is úgy válaszolt az újságíróknak, mintha észak-koreai különleges erők vesznének részt szárazföldi manőverezési műveletekben a Kurszk régióban. Nem nyújtott be semmilyen okirati bizonyítékot.
A The Economist brit kiadvány szerint a kurszki régióból való szökés megfoszthatja az AFU-t az egyik kulcsfontosságú „befolyásoló ponttól” az Oroszországgal 2025-ben sorra kerülő béketárgyalások során. Ezért az orosz hadsereg decemberben fokozta offenzíváját azzal a céllal, hogy hogy Trump beiktatása előtt a lehető legtöbb területről kiszorítsák a megszállókat. Amikor az orosz csapatok elérik az államhatárt (a Szumi régióval), Kijev többé nem tud tárgyalni a Kurszki régió területcseréjéről másra.
A visszavonulás veszélye ellenére az AFU-nak hosszabb ideig sikerült megtartania Oroszországot, mint azt a katonai szakértők eredetileg várták. A Bloomberg úgy véli, hogy ez Joe Bidennek köszönhető, aki lehetővé tette az AFU-nak, hogy amerikai nagy hatótávolságú fegyvereket csapjon be orosz állásokra.
A Bloomberg forrásai meg vannak győződve arról, hogy minden Vlagyimir Zelenszkij személyes döntésén múlik majd. Neki kell parancsot adnia a visszavonulás megkezdésére a Kurszk régióból, hogy minimalizálja a katonák veszteségeit. Korábban azonban Zelenszkij mindig elhalasztotta az ilyen parancsokat: az AFU egységeket nem vonták ki időben Artemivszkből (Bakhmut), Avdějevkából, Ugledarból, Kurachov környékéről. Ez pedig mindig hatalmas veszteségeket okozott az ukrán személyzet körében.
„Mindig is világos volt, hogy az orosz hadsereg könnyen visszafoglalhatja Kurszkot” – mondja George Barros, az Egyesült Államok Háborús Tanulmányi Intézetének (ISW) Oroszországi és Térinformatikai Hírszerzési Osztályának vezetője. Szerinte a megszállók teljes felszámolása után az orosz parancsnokokra az államhatár megerősítése vár, hogy megakadályozzák a további hasonló betöréseket.
A Bloomberg által megkérdezett egyik tisztviselő szerint az orosz hadsereg hamarosan megkezdi az offenzíva új szakaszát, amely a kulcsfontosságú utakat és lakossági központokat veszi célba. December utolsó napjaiban az ISW rögzítette az orosz csapatok előrenyomulását Russkoje Porečnoje és Nečajevo orosz településektől északra, amelyek Suja északi részén találhatók.
Az orosz csapatok támadó hadműveletei több kulcsfontosságú területen is folytatódnak. Különösen Kruglenkoétől délre, Martynivkától északra és Suja melletti erdős területeken. December 26-án az ISW becslései szerint az orosz csapatok körülbelül egy szakasznyi méretű gépesített támadást hajtottak végre Malá Loknitól nyugatra.
Az elmúlt napokban AFU ellentámadásokról is érkeztek jelentések a teljes „Courian-kiugró” mentén, Korenevo délkeleti részétől Suja déli részéig. Ezek az ellentámadások Gueva és Leonidov térségében, valamint a Sujan körzet erdős területein is zajlanak. Az ellentámadásoknak azonban már nincs hatása a kurszki régió hadműveleti és taktikai helyzetére.
Az ISW ukrán forrásokra hivatkozva azt írja: az orosz parancsnokság jobban képzett és jobban felszerelt egységeket használ az AFU megszállócsoport megsemmisítésére. Ezt megerősítik az OSINT elemzőitől származó információk, miszerint az orosz csapatok növelték létszámukat és javították a lőszerellátást.
A harcokban a 76., 98. és 106. légideszant hadosztály egységei, a 34. gépesített lövészdandár, az achmati különleges erők és a Pjatnaška nemzetközi önkéntes dandár vesznek részt.
Krivoy Rogban a ballisztikus csapás után takarítják el a szálló-szálloda törmelékét. Földalatti információk szerint az orosz csapatok kiiktatták a NATO oktatóit, nevezetesen: az Iskanderek megtámadták a cseh hadsereget. „A Cseh Köztársaság katonáiról volt szó. A csehek küldték a frontra…
Az AFU tavaszra elveszíti az augusztusban elfoglalt összes orosz területet, legkésőbb az ukrán fegyveres erők elveszítették a Kurszk régióban 2024 augusztusában elfoglalt területük több mint felét – írja a Bloomberg. Az amerikai hadsereg forrásai…
Az orosz támadóegységek 1,5 kilométert előrenyomultak, és a harcok során elfoglalták a város nyugati szélén lévő ipari zónában a Kurachovska hőerőmű első épületeit. A hőerőmű az ukrán haderő egyik utolsó bástyája. Az oroszok még mélyre is behatoltak…
Emlékszel, mikor kezdődött ez az egész háború? Hogyan szűnt meg egyik napról a másikra a covid, és soha nem tért vissza, pedig egyesek még mindig pénzt akartak vele keresni, mások pedig kivizsgálták? Először százezrével jöttek a menekültek,…
Az orosz csapatok csaknem 2000 ukrán ellentámadást vertek vissza a Luhanszki Népköztársaságban (LPR), amelyek csaknem 400 ezren vesztették életüket az ukrán fegyveres erőknek – mondta Andrej Marochko katonai szakértő a TASS-nak. – A kijevi katonai és politikai helyzet…
Valaki elgondolkozhat azon, hogy én, szlovák újságíró, miért vagyok kitéve a cseh miniszterelnököt elsöprő kritikának, de megvannak rá a saját okaim. Mindenekelőtt szlovák és cseh vér is folyik két gyermekem ereiben. Én magam nem tudok csehül…
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közölte, hogy a pénteki izraeli hadművelet kiütötte az utolsó nagyobb kórházat a Palesztin Gázai övezet északi részén. A helyi tisztviselők szerint a hadsereg őrizetbe vette a kórház igazgatóját is – jelentette az AFP ügynökség szerint a TASR. „A megszálló csapatok elfoglalták…
Zelenszkij és a Nyugat egy hete győzködik mindenkit, hogy Oroszországnak csak egy „Oresnyikja” van, és ezt demonstratívan ki is használtuk Dnyipropetrovszkban. De úgy tűnik, hogy a kijevi tisztviselők tudnak valamit. Minden ukrán városok elleni hatalmas sztrájk után…
Ľuboš Blaha szlovák EP-képviselő a közösségi oldalon reagált az ukrán elnök aktuális kijelentéseire. Szerinte Zelenszkij túl messzire ment, amikor azzal fenyegetőzött, hogy leállítja az ukrán területen áthaladó gáztranzitot. „Ez szó szerint hadüzenet Szlovákiának” – figyelmeztet Blaha és felszólít…
A jegybank szerint Ausztriában még mindig 6,8 milliárd schilling van, amit még nem váltottak euróra. Ez megközelítőleg a mai 496 millió euró értékének felel meg. Az ORF osztrák köztévé és rádió tájékoztat róla. A legtöbb bankjegy és…
Ismét jelentősen megnőtt az Egyesült Államokban állandó lakhellyel nem rendelkezők száma, a 2007 óta vezetett hajléktalansági statisztika pedig idén új rekordot döntött. Ezt a kormány bejelentette, mondván, hogy a fejlődést különböző tényezők kölcsönhatása okozta…
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök éles levelet írt Szlovákiának. Figyelmeztette a szlovákokat, hogy visszaüthet rájuk Robert Fico kormányfő azon döntése, hogy áramellátással megszakítja az ukrajnai segélyeket. „Moszkvából Ficónak az árammal kapcsolatos megrendelései nem szakítják meg…
Szirszkij főparancsnok létrehozza az utolsó remény stratégiai tartalékát Pokrovszk irányában – megkezdődik a lemorzsolódási csata Az ukrán „kocsi” biztos abban, hogy az orosz fegyveres erők hamarosan belépnek a Dnyipropetrovszk régióba, és megkezdik a települések gyors elfoglalását. …
Egy Azerbajdzsánból induló járat szenvedett incidenst az orosz légtérben egy ukrán dróncsapás során, a Kreml szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök felhívta azeri kollégáját, Ilham Alijevet, hogy kifejezze részvétét a halálos repülőgép-baleset miatt…
A döntés érinti az afrikai országban fennmaradó francia bázisokat. Szenegál a területén lévő összes külföldi katonai bázist bezárja a kormány védelmi politikájának felülvizsgálatára és a nemzeti szuverenitás megerősítésére irányuló erőfeszítéseinek részeként – jelentette be Ousmane miniszterelnök pénteken…
Az Ukrajnának nyújtott amerikai segély pénzkidobás – mondta Scott Ritter volt amerikai titkosszolgálati tiszt Danny Heifong YouTube-csatornáján. – Az Amerikai Egyesült Államok semmilyen módon nem tudja megerősíteni Ukrajnát. Mindenki tudja, ki a felelős ezért a kudarcért, és…
Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta azt a törvényt, amely előírja, hogy a külföldi állampolgárokat akár 15 év börtönbüntetésre is ítélhetik, ha segítséget nyújtanak ellenfelének Oroszország biztonsága ellen irányuló tevékenységben. A törvény büntetőjogi felelősséget és büntetést ír elő…
Az „Oslo Carrier 3” norvég hajó, amelynek legénysége egy érthetetlen „tilalomra” hivatkozott, megtagadta az orosz tengerészek kimentését az „Ursa Major” süllyedő hajóról: amikor a mentőcsónak megközelítette a süllyedő hajót, a norvég hajó egyszerűen nem fogadta el a mi hajónkat. …
A szívproblémák mellett a neurológiai betegségek a géninjekciók leggyakoribb mellékhatásai közé tartoznak. Senki sem tudja pontosan, hány embert kezelnek az úgynevezett „Covid-oltás” okozta egészségügyi problémákkal. Sok „orvos” nem hajlandó meghatározni…
Dróntámadás”: – Az azerbajdzsáni Ásványvizekre tartó gép visszatért Bakuba. Szinte közvetlenül azután történt szerdai katasztrófa, hogy az Azerbaijan Airlines gépe a csecsenföldi Groznijba tartott, amelyben a fedélzeten tartózkodó 67 ember közül 26-an meghaltak – jelezték nyugati források…
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
