1969. JANUÁR 21.

(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)

A KGST mostani, XXII. ülésszakán fontos állomáshoz érkeztünk. A szocialista országok gazdasági együttműködése két évtizedes múltra tekinthet vissza. Most, amikor a KGST-ben folytatott gazdasági együttműködésünk harmadik évtizedének kezdetén vagyunk, jogos büszkeség tölthet el bennünket, ha visszatekintünk a megtett útra, és méltatjuk az elért eredményeket, ha vázlatosan is, de összegezzük a tapasztalatokat. Nagy jelentőségűnek tartom emellett, hogy figyelmünket már az 1970 utáni évekre, az előttünk álló feladatok új módon való megoldására koncentráljuk.

Az előterjesztés, a beszámoló elfogadható képet ad az elmúlt időszakról, de még mindig nagyon kevés az összefoglalókban az elemző munka, az ésszerű következtetés az új követelményeknek megfelelő javaslatok kidolgozásához. Ezért a jelentés, valamint az eddigi elkészült és vitatott javaslatok csak részben felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket országaink népei, kormányai gazdasági együttműködésünkkel szemben támasztanak.

A beterjesztett beszámoló részletesen felsorolja a legutóbbi ülésszak óta eltelt időszak eseményeit és ismerteti a KGST-szervek tevékenységét. De az együttműködés problémáinak kritikus elemzésére a beszámolóban – mint mondottam – újból csak szerény kísérlet történt. A végrehajtó bizottság novemberi ülésén elkészített határozattervezetében előirányzott tennivalók többsége ma sem lépi túl az eddig kialakult gyakorlat kereteit.

Ezért engedjék meg, hogy felszólalásomban kormányom nevében röviden kifejtsem, hogy magyar részről hogyan látjuk együttműködésünk jövőbeli fejlesztésének lehetőségeit.

Ismeretes, hogy gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztésének kérdéseivel országaink vezető pártszervei és kormányaink rendszeresen foglalkoznak. A közgazdászok, közgazdasági újságírók a napisajtóban és a közgazdasági irodalomban számos, egész közösségünk részére hasznos elemző ismertetéseket, javaslatokat hoznak nyilvánosságra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az elmúlt évben e tekintetben is gazdagodott a közgazdasági tudomány és irodalom. Ezt nagyon hasznosnak tartjuk.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és kormányunk az eddig benyújtott javaslatoknál abból indult ki, hogy országainkban a gazdasági fejlődés jelentős sikereket ért el. Mindez szükségessé teszi a jövőben a népgazdaság tervezésének és irányításának a továbbfejlesztését. Az utóbbi években azt látjuk, hogy a KGST-országok gazdasági mechanizmusában mind több fontos változtatást, az irányításban új módszereket, új szervezeti formákat vezetnek be.

Már az első gyakorlati eredmények azt mutatják, hogy a reformok hatékonyan segítik a népgazdaság fejlődését. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése országainkban természetesen érinti a nemzetközi együttműködés kialakult gyakorlatát és érinti a mi munkánkat is. A fejlődés új követelményeket támaszt a jelenlegi nemzetközi gazdasági együttműködésünkkel szemben. Ezért időszerűvé vált – közös érdekből – az országaink közötti együttműködés bővítésére és hatékonyságának növelésére irányuló közös program kidolgozása. Olyan programra és olyan szervezet közös kidolgozására gondolunk, amely fokozatosan elősegíti a szocialista országok közötti integráció elmélyítését. Egy ilyen program kidolgozására, fokozatos bevezetésére – meggyőződésünk szerint – a KGST-államoknak ma már megvannak a politikai és gazdasági feltételei.

Tisztelt elvtársak! Engedjék meg, hogy most röviden, a teljességre való törekvés nélkül, különösen a következő két kérdésről szóljak:

1. A szocialista integráció fejlesztésére irányuló program céljairól és alapvető elveiről.

2. E program kidolgozásának és megvalósításának módszereiről.

1. A szocialista integráció fejlesztésére irányuló program céljait illetően az a véleményünk, hogy továbbra is időszerűek a KGST eredeti céljai, vagyis az, hogy a tagállamok közös erőfeszítéseinek egybehangolása útján elősegítsük államainkban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és a műszaki-tudományos fejlődés gyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államokban a gazdasági színvonal további emelését, népeink jólétének növekedését.

A szocialista integráció fejlesztésére irányuló program alapvető elveit illetően az a véleményünk, hogy a jövőben is a szocialista országok közötti kapcsolatok kipróbált elveit kell alapul venni, vagyis azt, hogy a tagállamok gazdasági együttműködése a jövőben is az érdekeltség, a teljes egyenjogúság, a szocializmus ügyéért való közös felelősség elvein alapuljon.

Meggyőződésünk, hogy szocialista világnézetünk és rendszerünk mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban szilárd alapot ad a nemzeti és nemzetközi érdekek harmonikus egyeztetésére. Egy ilyen integráción belül a szocialista országok együttműködésének az alábbi követelményeket kell kielégítenie:

– Az integráció segítse elő a termelés legfontosabb területein a legkorszerűbb tudományos, technikai eredmények bevezetését, a termelés gyors ütemű növelését;

– biztosítson meghatározott gazdasági előnyt a közös vállalkozásban részt vevőknek;

– teremtsen fokozott lehetőséget a szocialista nemzetközi munkamegosztás meggyorsítására az érdekelt vállalatok, iparágak között;

– biztosítson megfelelő feltételeket a gazdasági közösség országai közötti áruforgalom dinamikusabb fejlődéséhez, és ugyanakkor a világméretű munkamegosztásba való bekapcsolódást az eddiginél jobb hatásfokkal segítse elő;

– az országok önálló gazdaságpolitikájának fenntartása mellett a nemzetközi gazdasági együttműködés szabályozóinak olyan rendszere alakuljon ki, amely anyagilag ösztönzi a KGST-országok céljainak megvalósítását;

– segítse elő az integrációban részt vevő országok eltérő gazdasági színvonalának további kiegyenlítődését.

2. A készülő szocialista integráció fejlesztésére irányuló programban az alkalmazott módszereket illetően az a véleményünk, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztése során a jövőben két fő úton párhuzamosan kell haladni:

– egyrészt a távlati gazdaságpolitikai elképzeléseket, az országok fontosabb fejlesztési céljait, a népgazdaságfejlesztési terveket széles körű nemzetközi egyeztetés útján hangolják össze;

– másrészt a KGST-országok közötti külkereskedelmi és pénzügyi együttműködést is tovább kell fejleszteni. Olyan feladatok komplex megoldására gondolunk, mint a külkereskedelmi megállapodások és az új ármechanizmus, a kölcsönös elszámolások, a bank- és hitelrendszer továbbfejlesztése.

A magyar kormány részéről fontosnak tartjuk, hogy az integrációs program kidolgozásánál számításba vegyük a szocialista integráció említett két fő úton történő megközelítését. Tudjuk, hogy egy ilyen programot csak fokozatosan, egybehangolt formában lehet megvalósítani.

Tisztelt elvtársak! Az integráció fejlesztésére kidolgozott magyar javaslatokban különösen nagy hangsúlyt adtunk az áru-pénzkapcsolatok fejlesztésének. Természetesnek tartjuk azonban azt, hogy az áru-pénzkapcsolatok fejlesztése nem öncél, hanem olyan eszköz, amely éppen az egyeztetett gazdaságpolitika jobb kialakítását és hatékonyabb megvalósítását segíti elő. Ezzel egyben arra is nyomatékosan rá akarok mutatni, hogy a fejlesztési koncepciók összehangolása valóban hatékony csak akkor lehet, ha megfelelő’ külkereskedelmi és pénzügyi rendszer támasztja azt alá. Az áru-pénzviszonyok fokozott érvényre juttatása tehát nélkülözhetetlen eleme az integráció kibontakozásának.

A tervkoordináció fejlesztésével kapcsolatban mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy a szocialista országok tervgazdasági rendszerben fejlesztik népgazdaságukat. Ezért a szocialista integrációban az országok gazdaságpolitikája összehangolásának fő módszere a tervkoordináció, a tudományos-műszaki együttműködés, a szakosítás és kooperáció, a beruházások stb. összehangolása útján.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a népgazdasági tervezés az egyes országokban a jövőben a jelentősebb távlati fejlesztési irányok és strukturális változások meghatározására fog összpontosulni. Azzal számolunk, hogy a korábbinál jobb előkészítő, elemző munkát fognak végezni mind a műszaki-gazdasági megalapozásban, mind pedig a piaci követelmények kimunkálásában.

A központi szervek által végzett tervkoordináció tartalmát, körét döntően a következőkre kellene kiterjeszteni:

– Először az alapvető energiahordozók, az energia, a fontosabb nyersanyagok, a színesfémek, a komplett berendezések termelésének naturális mutatók segítségével történő koordinálására, úgy, hogy a szállításokat megalapozó műszaki-gazdasági problémákat, mint például a beruházások összehangolását is vizsgálják.

– Másodszor úgy véljük, hogy egyes területeken – elsősorban az úgynevezett progresszív ágazatokban – az ágazat koordinált fejlesztésére van szükség. Itt azok az ágazatok jönnek szóba, ahol az új technika alkalmazása érdekében az anyagi és szellemi erők nemzetközi koncentrálása kívánatos.

A gazdasági élet számos területén ésszerűbb az együttműködést a gazdálkodó egységekre (vállalatokra) bízni – természetesen megfelelő kereskedelempolitikai irányítás mellett.

A tervkoordinációt országaink között a jövőben is két- és sokoldalúan kell folytatni. A kétoldalú tervösszehangolás módszere nyújtja továbbra is a konkrétabb lehetőségeket. Mindenekelőtt olyan jelentős fejlesztési programok nemzetközi koordinációja lenne szükséges, mint például az energetika, a vas- és színesfémkohászat és a nehézvegyipar távlati fejlesztésének és korszerűsítésének programja, vagy például az automatizálással kapcsolatos nagy berendezések gyártása (kibernetika, célgépsorok); az alapvető élelmiszerek termelésének és feldolgozásának átfogó távlati tervei; a közlekedés és szállítás modernizálása stb.

A továbbiakban most nem kívánok részleteiben foglalkozni az együttműködés valamennyi módszerével. Engedjék meg, hogy ezért csupán az alábbi kérdéseket emeljem ki:

– A program kialakításánál fontosnak tartjuk, hogy a szocialista integráció elmélyítése, a tagállamok egymás közötti együttműködésének erősítése ne vezessen a kívül álló országoktól való gazdasági elkülönülésre. A szocialista nemzetközi munkamegosztást a jövőben is az egész világra kiterjedő nemzetközi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás figyelembevételével szervezzük.

Támogatjuk azt a törekvést, hogy a kidolgozandó intézkedések segítsék a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a KGST-ben ma még részt nem vevő szocialista országokkal és a fejlődő, valamint a fejlett tőkésországokkal is.

– A gazdaságpolitikai elképzelések egyeztetésénél abból indulunk ki, hogy az egyes országok gazdaságpolitikájukat a jövőben is változatlanul szuverén módon maguk határozzák meg, és továbbra is mint önálló nemzetgazdaságok, önállóan állítják össze népgazdaságfejlesztési terveiket. Talán felesleges ismételnem, de az újratermelési folyamatok ma már oly mértékben internacionalizálódnak, hogy az egyes önálló nemzeti gazdaságok saját fejlesztési programjaikat egyre inkább csak úgy tudják reálisan kidolgozni, ha azokat a saját belső feltételeik mellett más népgazdaságok szükségleteit és teljesítőképességét is figyelembe véve alakítják ki.

Országaink gazdaságának fejlődésére és az együttműködésre jelentős mértékben kihat a harmadik országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok alakulása. Példaként megemlítem, hogy véleményünk szerint a szocialista integráció elmélyítése során ki kell alakítani az összehangolt kereskedelempolitikát. Ez a követelmény – többek között – az integráción kívül álló országokkal szemben hatásos, aktív és gazdasági közösségünk tagjait külön-külön és együttesen védő, összehangolt vámpolitika vagy hasonló rendszer révén érvényesíthető.

Szükséges ilyen vámrendszer kialakítása azért is, mert a velünk szemben álló gazdasági tömbök aktivitása nő, és számos esetben országaink érdekeit sértő káros intézkedéseket léptetnek életbe. A KGST-országok gazdasági ereje, szervezettsége, azok a szocialista elvek, amelyek alapján együttműködünk, elegendők ahhoz, hogy a diszkriminációs intézkedéseket megfelelő módon ellensúlyozzuk. Másrészt mindannyian törekszünk arra, hogy az általunk folytatott békés egymás mellett élés politikájának megfelelően mind hatékonyabb együttműködést valósítsunk meg a tőkésországokkal.

Egy közös vámegyezmény révén a szocialista országok előnyben részesíthetik egymást, mégpedig nemzetközileg képviselhető és érvényesíthető módon. Előnyben részesíthetik a KGST-országok a kívül álló többi szocialista országot, és ugyanakkor megkülönböztetett kedvezményt adhatnak külkereskedelmi munkájukban a fejlődő országoknak.

Egy ilyen egyeztetett vámrendszer révén kivívhatjuk magunknak a tőkésországokkal szemben az egyenlőség és a kölcsönös előnyök maradéktalan érvényesítését.

Végül hangsúlyozni szeretném, hogy a nemzetközi együttműködés során napirendre került újszerű feladatok megoldására irányuló program kidolgozása és gyakorlati megoldása nem történhet másképp, mint országaink kollektív elméleti, politikai és gazdasági erőfeszítéseinek egyesítése útján.

Véleményünk szerint a KGST-beli együttműködés alapelveit, kereteit, szervezeti formáit és az egész rendszer működési szabályait úgy szükséges korszerűsíteni, hogy azok elősegítsék az érdekeltséget bejelentő tagországok vagy az országok bizonyos csoportja számára – függetlenül attól, hogy az együttműködésben valamennyi tagállam vagy csak a tagállamok egy része kíván részt venni – a KGST-n belül számunkra fontos gazdasági kérdések megoldását.

Befejezésül szeretnék még foglalkozni az előttünk fekvő határozattervezettel, amelyet a végrehajtó bizottság novemberi ülésén készítettünk elő.

A határozattervezet a mi megítélésünk szerint nem felel meg a követelményeknek. Tartalmaz vitás pontokat is – ezek egy részét talán lehetne egyeztetni.

Számításba kell venni, hogy a gyakorlatban időközben bizonyos értelemben máris új helyzet alakult ki. Arra gondolok, hogy a KGST-hez tartozó szocialista országok pártjainak központi bizottságai elkészítették és elküldték elgondolásaikat az országaink közötti gazdasági együttműködés jövőbeli fejlesztésére. Mi nagy figyelemmel tanulmányozzuk és köszönettel vesszük testvérpártjainktól a részünkre megküldött – az együttműködésünk továbbfejlesztésére vonatkozó – elgondolásokat és javaslatokat. Számolunk azzal, hogy pártjaink, kormányaink vezetőinek a közeljövőben lehetőségük nyílik az országok által elkészített javaslatok megvizsgálására és azoknak az alapelveknek a meghatározására, amelyek együttműködésünk továbbfejlesztését biztosítják.

Tisztelt tanácsülés! Gazdasági együttműködésünk, a fejlődéssel járó és megoldásra váró problémák mellett, évről évre válságmentesen fejlődik. A szocialista országok tekintélye, súlya a nemzetközi gazdasági életben mind jelentősebb. A két rendszer harca, gazdasági versenye, társadalmi rendünk, világnézetünk vonzóerejének növekedése nemzetközileg nagyrészt attól is függ, hogy mennyire hatékonyan oldjuk meg a következő években gazdasági együttműködésünket, hogyan érünk el közösen új eredményeket. Minél következetesebben tudjuk a szocialista gazdasági integrációt a gyakorlatban megvalósítani, annál eredményesebben valósul meg gazdasági együttműködésünkben a kölcsönös érdekeltség, amely növelni fogja az egymás közötti forgalmat. Ma már világos, hogy gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztésének jelentősége túlnő a KGST keretein.

Még egyszer alá szeretném húzni, hogy mi úgy látjuk, hogy mind politikailag, mind gazdaságilag a feltételek megérettek arra, hogy az integrációs program fokozatos megvalósításával népeink új sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a szocializmus erőinek világméretű erősítésében.

SaLa

A balrad.hu kommentje a „kunyera” után! 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

 

10

A kapitalizmus világnézete, erkölcse, a modern rabszolgaság!

A kapitalizmus világnézete, erkölcse az uralkodó tőkésosztály érdekében alakul. A kapitalizmusban a tőkések érdeke a minél nagyobb saját profit, így ehhez alakul a világnézete és az erkölcse is. Ennek megvalósításához a kapitalizmus működési módja miatt szükséges és elkerülhetetlen a dolgozó proletár bérrabszolgák, a beszélőszerszámok kizsákmányolása, az általuk termelt értéktöbblet elsajátítása. Ez kibékíthetetlen ellentét a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak között. Ezért, ennek érdekében szükségszerű és elkerülhetetlen a kapitalista osztály-önkényuralom, a totális hatalom a dolgozó proletár bérrabszolgák felett.

Mi a különbség a kapitalista és a rabló között?

A bérrabszolgák által létrehozott értéktöbblet kapitalisták által történő az elsajátítása törvényes!
A bérrabszolgák által létrehozott értékek rablók által történő elsajátítása törvénytelen.
Pedig mindegyik tevékenység rablás!

A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom, ami valójában törvényes „korlátlan” uralom a beszélőszerszámok életlehetőségei felett, úgy, mint bármely más szerszám, termelési tényező felett (bár a bérrabszolga életét is a törvény védi, de éhen pusztulnia, nyomorognia már lehet). Az igazi korlát csak a kapitalista bérrabszolgák szervezett lázadása miatti félelem. Ezért félnek a kapitalista ördögök a kommunistáktól, úgy félnek, mint az ördög a kereszttől.

Ebben a modern kapitalista rabszolgaságban a dolgozó proletár bérrabszolgák osztályérdekeit a törvények nem tartalmazzák. Milyen joga lehet egy szerszámnak, ha már nincs rá szükség, irány a hulladéktároló. A beszélőszerszám nem mondhatja meg, hogy valójában ö is ember, nem csak termelési tényező!

A kibékíthetetlen ellentétek és a szocializmus térnyerése miatt, a kapitalista bérrabszolgatartó társadalom megvédéséhez szükségszerű a körülményekhez alkalmazkodó különböző formájú fasizmus, a totális kapitalista osztály-önkényuralom.

„Világnézet: a környező világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek rendszere. A világnézet a szó tágabb értelmében magában foglalja az ember környező világra vonatkozó nézeteinek összességét: a filozófiai, a társadalmi-politikai, az etikai, esztétikai, természettudományos és egyéb nézeteit. Szorosabb értelemben minden világnézet alapvető részét a filozófiai kérdések alkotják. A világnézet legfőbb kérdése a filozófiai alapkérdése. Ennek eldöntésétől függően különböztethető meg a világnézet két alapvetőválfaja, a materialista és az idealista világnézet. A világnézet a társadalmi létet tükrözi vissza, és az emberi tudásnak az adott történelmi korszakban elért színvonalától, valamint a társadalmi rendszertől függ. Az osztálytársadalomban a világnézet osztályjellegű: rendszerint a hatalmon levőosztály világnézete az uralkodó. A világnézetnek nagy gyakorlati jelentősége van: meghatározza az emberek viszonyát a környező valósághoz, és vezérfonal a cselekvés számára. A természet és a társadalom objektív törvényeit feltáró és a haladó erők érdekeit kifejező tudományos világnézet előmozdítja a társadalmi haladást. A reakciós, tudományellenes világnézet az önmagukat túlélt osztályokat szolgálja, gátolja a társadalmi haladást, a kizsákmányoló osztályok érdekeit védi és elvonja a dolgozókat attól, hogy harcoljanak felszabadulásukért.Következetesen tudományos kommunista világnézet a marxizmus-leninizmus, amelynek filozófiai alapja és elidegeníthetetlen része a dialektikus és a történelmi materializmus. Kifejezi a proletariátus és valamennyi dolgozó érdekeit, amelyek egybeesnek a társadalmi fejlődés objektív törvényeivel.” – Marxista fogalomlexikon

„A munkásosztály létérdekeinek elméleti kifejezése a marxizmus, a tudományos szocializmus, amely teljes és egységes világnézet. A tudományos szocializmus arra tanítja meg a proletariátust, hogyan kell egyesülnie a burzsoázia elleni osztályharcra. A proletariátus osztályérdekei megegyeznek az emberi haladás érdekeivel, egybeesnek a társadalom túlnyomó többségének érdekeivel, mert a proletariátus forradalma nemcsak a kizsákmányolás egyik vagy másik formájának megszüntetését, hanem általában mindennemű kizsákmányolás megszüntetését jelenti.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA

Valójában a kapitalizmusban a tőkés az „ember”, a beszélőszerszám az csak a szerszám!

Az emberi civilizáció fejlődésével a kapitalizmusban már hellyel-közzel érvényesülnek az emberi jogok. Ez korlátlanul a rabszolgaságot, az emberek feletti tulajdonjogot nem teszik lehetővé, így közvetlenül csak a vállalkozásokon keresztül teszi bérrabszolgává, alacsonyabb rendűvé a dolgozó proletárokat, a modern rabszolgákat. A lényeg a kizsákmányolás, az élősködés, amihez elegendő a bérrabszolgaság is. Sőt a bérrabszolgaság a szociális demagógiával, a kedvezőbb egyéni érdekeltséggel még hatékonyabb, mint a valódi rabszolgaság. Ehhez alkalmazkodik a kapitalista jog, az erkölcs, a világnézet. Így lesz a kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalmi forma!

„A termelőerők és a termelési viszonyok együtt alkotják a termelési módot. A termelési mód két oldala közül a termelőerőé a meghatározó szerep. A szűkebb értelemben vett termelési viszonyokat (a termelési eszközök tulajdonviszonyait) gazdasági (társadalmi) alapnak nevezzük. Erre épül ugyanis az ún. társadalmi felépítmény, melyen a társadalom politikai, filozófiai, ideológiai, jogi stb. nézeteit és az ezeknek megfelelő intézményeket (állam, párt, bíróság, ügyészség stb.) értjük. Nyilvánvaló, hogy az itt felsorolt nézetek és intézmények jellege, típusa a társadalomban uralkodó tulajdonviszonyok függvénye. A termelési mód és a társadalmi felépítmény együtt a társadalmi-gazdasági alakulatot (formációt) alkotja.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana

A kapitalizmusban a dolgozó proletárokat a beszélőszerszám tudatra nevelik!

„dialektika: általános filozófiai elmélet és módszer, amely modern, materialista formájában a dialektikus materializmus szerves része. A dialektika a „külső világ és az emberi gondolkodás mozgásának általános törvényeiről szóló tudomány” (Marx). A dialektika alapgondolata, hogy „a világot nem mint kész dolgok összességét, hanem mint folyamatok összességét kell felfogni, amelyben a látszólag stabil dolgok … a levés és elmúlás szakadatlan változásán mennek át”… (Engels).” – Filozófiai kislexikon

„Dialektikus Materializmus: tudományos filozófiai világnézet, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. A dialektikus materializmust Marx és Engels alkotta meg, s Lenin és más marxisták fejlesztették tovább. … A dialektikus materializmus kialakulásában igen lényeges mozzanat volt a társadalmi fejlődés menetére és törvényeire vonatkozó tudományos szemlélet kidolgozása (történelmi materializmus). … A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan, az a felfogás, amely szerint nincs a világon semmi más, mint anyag és az anyag mozgásának és változásának törvényei. A dialektikus materializmus engesztelhetetlen ellensége a természetfölötti lényekre vonatkozó különféle elképzeléseknek, bármilyen köntösbe bújtatja is ezeket a vallás és az idealista filozófia. A dialektikus materializmus által kidolgozott dialektikus fejlődéselmélet (dialektika) rávilágít azokra az általános törvényekre, amelyek folytán az anyag mozgásának és változásának, az alacsonyabb rendű formákból magasabb rendű formákba való átmenésének a folyamatai végbemennek.” – Marxista fogalomlexikon

„Idealizmus: filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsődleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság a másodlagos mind ontológiai, mind ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus a materializmussal lényégénél fogva szemben álló, ellentétes filozófiai irányzat.” – Filozófiai kislexikon

„vallás: „… azoknak a külső hatalmaknak fantasztikus visszatükröződésé az emberek fejben, melyek mindennapi létezésük felett uralkodnak, olyan visszatükröződésé, amelyben a földi hatalmak földöntúli hatalmak formáját öltik.” (Marx—Engels Művei. 20. köt. 309. old.)” – Filozófiai kislexikon

„Vallás: az emberek mindennapi léte fölött uralkodó külső erőnek fantasztikus tükröződése az emberek fejében , amelyben a természeti erők természetfeletti formát öltenek.” – Marxista fogalomlexikon

„vallás: A szellemi létezéssel kapcsolatos tanítás. Olyan elképzelések rendszere, amely azt hirdeti, hogy a szemünkkel látható világon túl létezik egy annál magasabb rendű is, ahol tiszta szellemi lények (például isten vagy istenek, angyalok) léteznek. E szerint az ember is több a testénél, és a halál csak a test pusztulását jelenti.”

A kapitalizmusban a tudományos világnézet kialakulása is a kapitalisták uralmának, profitérdekeinek van alárendelve. Csak addig engedi, addig támogatja a tudományos megismerést, amíg az a profitérdekének, és a hatalmának megfelelő. A kapitalizmus a kapitalisták felsőbbrendűségének, élősködésének elfogadásához az idealizmust, a vallást, a tudománytalan világnézetet is felhasználja.

Ezért a kapitalizmusban létezik egy nagyon veszélyes embertelen tendencia. Ami az emberiség többségének, a dolgozó proletároknak alapvetően a beszélőszerszám tudatra, a jobboldali felsőbbrendű élősködő erkölcs elfogadására, a tudományos és a hamis tudománytalan idealista vallásos világnézet kotyvalékára való nevelése. Alapvetően csak a szerszám kezelésére tanítása. Ez elkerülhetetlen a kapitalizmusban. Így lesz a beszélőszerszám valóban alacsonyabb rendű osztály-öntudatlan kényelmesen kizsákmányolható ember! A kapitalizmusnak ilyen osztály-öntudatlan beszélőszerszám emberekre van szüksége!

A kapitalistáknak a profitjuk létrehozásához a proletár dolgozó beszélőszerszám termelési tényezőre alapvetően szükség van. De az az érdeke, hogy a dolgozó proletárokat kizárólag a szerszám kezelésére kell megtanítani, mint minden szerszámnak csak annyit kell tudnia, mint ami a szerszám dolga, a profithoz csak ennyi kell. Sőt a dolgozó proletárok számára a kapitalizmusban ez a fő cél, kizárólag a szerszám kezelésére kell a beszélőszerszámokat nevelni. Ehhez elkerülhetetlenül szükséges a tudománytalan hamis idealista, vallásos világnézetre nevelés is. Azonban a beszélőszerszámoknak is jobb csak a beszélőszerszám tudat, mert így könnyebb elviselnie az emberi jogainak a megsértését, ami a kapitalizmusban elkerülhetetlen.

Amint azonban a beszélőszerszám osztály-öntudatra ébred, összefog, akkor az élősködő kapitalistáknak csak a fasizmus lehet a menedéke! A marxista-leninista kommunista világnézet ebben segíti a bérrabszolgákat, ezért üldözi a bérrabszolgatartó reakciós kapitalista hatalom a haladó, a kommunista gondolkodókat.

A kapitalizmusban az emberiség tudatát a hamis idealista és vallásos világnézet uralja!

A dolgozó proletárok minden egyéb gondolkodása káros, felesleges a tőkésnek. Ezt segíti elő az idealista, a vallásos tudománytalan világnézetre való nevelés is, ez a valóságos tudományos világnézetet sikeresen elnyomja. A materialista világnézet azonban kihagyhatatlan a sikeres és fejlődő gazdaságban, de ez keveredik az idealista világnézetekkel, ami így torzult hamis világkép. A kapitalizmus érdeke, hogy elnyomja a dialektikus és történelmi materializmus tudományos világnézetet, sőt időnként a következetesen materialista és dialektikus gondolkodást, világnézetet is, helyette a hamis kitalált idealista vallásos tudománytalan világnézet tanítja. Mert ez a kapitalizmus osztályérdeke! De ez nem az emberiség érdeke!

A kapitalizmusban a gondolat (a vélemény) szabadság addig terjedhet, amíg az nem érinti a hatalom, a profit érdeket. Vagyis szinte bármilyen tudománytalan képzelgés is előbbre való lehet, mint a következetesen objektív tudományos világnézet, a dialektikus és történelmi materializmus, a marxizmus-leninizmus. Azonban a tudománytalan úton járás az katasztrófa felé vezeti az emberiséget. A kapitalizmus a működési módja miatt kénytelen a tudományos világnézetet torzítani a tudománytalan idealista, vallásos világnézettel. A polgári demokráciában működő kapitalizmus ezen az úton eljutott a fasiszta-kapitalizmusba.

A kapitalizmusban a dolgozó proletároknak a világ dolgait csak felszínesen, gyakran a valódi összefüggéseik nélkül kell ismernie. A kapitalizmus világnézete nem lehet következetesen objektív dialektikus és materialista tudományos módszerre alapozott, mert ez ellenkezik a tudománytalan idealista, vallásos nézeteivel, érdekeivel. Így a kapitalizmus érdekében a dolgozó proletároknak csak a termeléshez szükséges ismeretekre, a kapitalisták élősködésének elfogadására, az idealista vallásos világnézetre van szüksége. Ez nagyon káros, életveszélyes az emberiség létére.

Az emberiség így képtelen lesz következetesen az objektív tudományos alapokon dialektikusan gondolkodó, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokratikus öntudatos emberré válni. Ez azonban a kapitalistákra és a híveikre is igaz, a hamis világnézet az ők tudatát is uralja, így gondolkodó emberré ők sem válhatnak, bármilyen hatalommal is rendelkeznek, csak gondolkodó állatok lehetnek, maradhatnak. A kapitalizmus fejlődése által hatalmassá vált termelőerők és a valódi demokrácia hiánya a pusztító erőket is létrehozta, ami azonban nem érdeke az emberiségnek, mert a létét veszélyezteti. De a kapitalizmusban ez másként nem lehetséges.

Lehet, hogy az emberiségnek ez a pusztulását okozhatja, mert a kapitalizmus társadalmi tudata nem képes továbblépni a következetesen objektív tudományos világnézetre és a valódi demokráciára, mert ez nem a kizsákmányoló, élősködő kapitalisták érdeke. A kapitalizmus csak bérrabszolgatartó társadalmi formában működőképes!

A minden emberre, legalábbis a döntő többségre kiterjedő következetesen objektív tudományos világnézet ismerete nélkül lehetetlen a valódi demokrácia megvalósulása. Demokrácia nélkül azonban a kapitalista osztály önkényuralom, a fasizmus a nyerő, amelynek következménye a termelőerők feletti uralom elvesztése, a gondolkodó emberré válás megakadályozása, az emberiség érdekeinek a mellőzése, az emberiség kipusztulása lehet. Vagyis a kapitalizmusban az ember csak gondolkodó állat maradhat, nem válhat gondolkodó emberré!

Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár

SaLa
​

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!