Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője pénteken annak ellenére hamis hírnek minősítette Igor Korotcsenko orosz katonai szakértő felvetését arról, hogy az ukrán fronton magukat megadó kárpátaljai magyar katonákat szállítsák Budapestre, és adják át őket Orbán Viktornak, hogy a javaslat a moszkvai Rosszija 1 TV csatorna 60 perc című műsorában január 24-én elhangzott – tudatta az orosz felvetést elsőként közlő Magyar Békekör szombaton.
Noha a tény nem fog megváltozni attól, hogy hamisnak nevezik, a félresikerült „cáfolat” felveti azt a kérdést, hogy vajon a magyar kormány kész-e menedékjogot biztosítani azoknak a kényszerbesorozott külhoni magyar katonáknak, akik a frontra érve azonnal leteszik a fegyvert, és megadják magukat az orosz hadseregnek, hogy aztán összegyűjtsék és Budapestre szállítsák őket – mint az orosz felvetésben elhangzott.
A miniszterelnöki szóvivő elhamarkodott véleménye feltételezhetően nem tükrözi Orbán Viktor álláspontját, hiszen a kormányfő következetesen kiáll a kárpátaljai magyarok jogaiért Kijevvel szemben, így aligha férhet kétség ahhoz, hogy ne viselné szívén életüket és sorsukat.
Ha viszont a fakenews minősítés arra vonatkozik, hogy a hadifoglyok Magyarországra szállítását közvetlen légi úton bonyolítanák le Moszkva-Budapest között, katonai géppel, akkor felmerül, miért ne lehetne kerülő úton megoldást találni rá.
A Magyar Békekör elnöke február 6-án kezdeményezte: Kössünk megállapodást az oroszokkal arról, hogy a magukat megadó magyar katonák menedékjogban részesüljenek, és Kijev ne vonhassa őket felelősségre azért, mert leteszik a fegyvert!
Vajon úgy kellene értelmezni Havasi Bertalan kijelentését, hogy a miniszterelnök elzárkózna a kárpátaljai magyar katonák menedékjogban részesítésétől? – veti fel a kérdést a Békekör.+++
Itt a felmérés, hatalmas az elégedetlenség Döbrögisztánban, de VALÓDI ELLENZÉK nélkül ez semmit nem jelent
Az ellenzékiek mellett a bizonytalanok túlnyomó többsége is borúsan látja az ország sorsának alakulását, politikai ötlet azonban nincs az elégedetlenség kiaknázására – derült ki a Publicus Intézet kutatásából. Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász szerint az Orbán-kormány az időben bízhat.
Az elmúlt hét évben sohasem volt olyan magas azok aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, mint az elmúlt negyed évben – derült ki a Publicus Intézet lapunknak készített felméréséből.
Jelenleg a megkérdezettek 72 százaléka vélekedik így – a csúcsot 2022 novembere hozta, amikor százból 76 látták negatívan az ország jövőjét –, 48 százaléknyi válaszadó szerint teljesen rossz az irány, 24 százalék pedig inkább nem elégedett a helyzet alakulásával. Pártszimpátia alapján természetesen óriási a különbség, a kormánypártiak több mint háromnegyede elégedett az ország sorsának alakulásával, az ellenzékieknek viszont 97 százaléka véli úgy, rossz irányba mennek a dolgok. Ami viszont ennél a két adatnál beszédesebb: a bizonytalanok 73 százaléka is úgy gondolkodik, mint az ellenzékiek. Életkor alapján a 45 év alattiak több, mint 80 százaléka látja negatívan a jövőt, a 60 évnél fiatalabbaknak háromnegyede hasonlóan látja a helyzetet, a 60 felettieknél viszont csak 56 percentnyi a pesszimista.
A felmérés eredményei tehát azt mutatják, az ország nagyobb része elégedetlen a jelenlegi helyzettel, a kormányzással, a közhangulat alakulását vélhetően erősen befolyásolják a különféle, a hatalom alkalmatlanságát, korruptságát, a kormányzás hiányát mutató ügyek, mint a pedagógusok vagy az orvosok tiltakozása, a Schadl-Völner korrupciós botrány, az akkumulátorgyárak elleni demonstrációk, a Balaton-parti NER-beruházások, az EU kormányt érintő kritikái és az emiatt az országgal kapcsolatos retorziók.
– Láthatóan és mérhetően nő az elégedetlenség idehaza, s egyre többen gondolják úgy, rossz irányba tart az ország, ám mindez az ellenzéki politika rácsatlakozása nélkül valójában semmit sem jelent
– mondta lapunknak Szentpéteri Nagy Richard politikai elemző. – Az ellenzéki értelmiség szereti azt hinni, hogy a magyar egy forradalmi nép, s példaként rendre 1848-at vagy 1956-ot citálják. Csakhogy egyrészt ezer év alatt nagyjából két ilyen forradalmi pillanatra volt példa a történelmünkben, másrészt elfelejtik, hogy mindkét esetben komoly politikai lépések előzték meg a forradalmakat, nem spontán törtek ki.
Az elemző szerint a pedagógusok vagy éppen az orvosok fellépése megsüvegelendő és támogatandó, ám ezeknek nincs össztársadalmi hatásuk, és láthatóan politikai ötlet sincs a kiaknázásukra.
– A tanárok követelési listájának minden egyes pontja jogos és érthető, azonban túlságosan szakmai és szerteágazó – magyarázta. – Kellene egy olyan konkrét, mindenki számára érthető és elérhető cél, ami a társadalom szélesebb rétegét felsorakoztatja maga mögé. És persze szükség lenne további pontokra, ám nem egyszerre rázúdítva az emberekre, hanem mindig csak a következővel foglalkozni, s csak az után előállni az újabbal, ha az előzőt sikerült megvalósítani.
Amíg ez nem sikerül, a kormány folyamatosan lépéselőnyt élvez, ráadásul igazából nem is kényszerül védekezésre, hiszen a hatalom jelölheti ki a fő témákat.
– Eddig is rendre akadtak olyan események, melyek időszakosan megnövelték az ország jövőjét borúsan látók számát – jegyezte meg Szentpéteri Nagy –, azonban a pozitív gazdasági helyzet miatt rövid idő alatt kifulladtak az aktuális akciók: a nagy többség anyagi helyzet valamilyen formában javult, s ez az emberek nagy részét kárpótolta a felháborodást kiváltó ügyekért.
Ráadásul a hazug kormánypropaganda is jól működött, így csak egy szűk réteg ingerküszöbét érték el a botrányos események.
Most azonban egyértelműen folyamatosan romlik a helyzet, ami láthatóan növeli az elégedetlenséget, ám ennek nincs látható politikai vetülete. Az ellenzékkel ellentétben ugyanis a kormány számított rá, hogy rossz irányba fordulnak a dolgok, s felkészült a válasszal. Ami lehetett volna a jó kormányzás is, ám mivel eddig sem kormányoztak, így továbbra is a propagandát használja. Szentpéter Nagy szerint ez a módszer hosszú ideig működőképes, ám, ha például a rossz gazdasági helyzet tartós elszegényedést hoz, már nem lesz alkalmas az elégedetlenség levezetésére. És persze az ellenzéktől is függ, meddig tart ez az egész, mennyi ideig nem tud mit kezdeni a magas labdákkal. Mint például az akkumulátorgyárak elleni elégedetlenség: akad egy téma, melyet nagyjából egységesen utasítanak el az emberek, fel lehetne építeni rá egy országos tiltakozást, ám a pártok képtelenek érdemben reagálni, és inkább egymással foglalkoznak, ráhagyva a civilekre a küzdelmet és a vezetést. Pedig a civilek érdemi változást jó esetben is csak helyi szinten, lokális ügyekben tudnak elérni. Az elégedetlenség egy dolog, de a radikális változásokhoz szervezettségre és profi vezetőkre van szükség. Utóbbiak lennének elvileg az ellenzéki politikusok, csak hát nincs valódi politizálás, s az agytröszt is hiányzik az ellenzék mögül. Így viszont, ahogyan a korábbi esetekben is, az idő megoldja majd a kérdést a hatalom számára: minél tovább tart a hasztalannak látszó küzdelem, annál inkább belefásulnak a tiltakozók, s az elégedetlenség átmegy fásultságba, ami pedig a kormány szempontjából már nem veszélyes. (Népszava)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ba-Rad komm: „…Most azonban egyértelműen folyamatosan romlik a helyzet, ami láthatóan növeli az elégedetlenséget, ám ennek nincs látható politikai vetülete. Az ellenzékkel ellentétben ugyanis a kormány számított rá, hogy rossz irányba fordulnak a dolgok, s felkészült a válasszal. Ami lehetett volna a jó kormányzás is, ám mivel eddig sem kormányoztak, így továbbra is a propagandát használja… – ez a módszer hosszú ideig működőképes, ám, ha például a rossz gazdasági helyzet tartós elszegényedést hoz, már nem lesz alkalmas az elégedetlenség levezetésére. És persze az ellenzéktől is függ, meddig tart ez az egész, mennyi ideig nem tud mit kezdeni a magas labdákkal…”
Jómagam – a balrad.hu adminjaként – MÁR – MÁR SZÉGYENLEM MAGAM amiatt, hogy immáron több mint tíz éve folyamatosan, ám teljesen eredménytelenül próbálom meg felhívni a figyelmet arra, hogy a döbrögista NER CSAK MINT EGY VÉGZETES RÁKOS DAGANAT, TELJESEN ELPUSZTÍTJA ORSZÁGUNKAT, NEMZETÜNKET!
És hát ennek a rákos daganatnak SZERVES ÉS ELENGEDHETETLEN RÉSZEI A vajdauralom KÉSZSÉGES KISZOLGÁLÓI, A TŐLÜNK BEGYŰJTÖTT SARCOKBÓL DÚSAN MAKKOLTATOTT „ELLENZÉKI” HORDÁK! Akik feltétlenül eleget tesznek a döbrögista bűnbanda NÉPET MEGOSZTÓ ELVÁRÁSAINAK!
EZEK MINDEGYIKE A SOROS – DOKTRÍNA LELKES VÉGREHAJTÓI! A vajda BANDÁJÁVAL AZ ÉLEN! EZEK EGYTŐL – EGYIG AZ EUROATLANTI NÉP – ÉS OROSZELLENES ELKÉPZELÉSEKNEK A MI PÉNZÜNKÖN KITARTOTT ÉS HÍZÓ GONOSZTEVŐ BŰNBANDÁK! NEOLIBERÁLIS POLITIKAI MAFFIÁK!
Ezek mindegyike MIND MAFFIA, MIND PEDIG EGYEDSZINTEN CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG A SAJÁT GAZDAGODÁSÁT – JÓLÉTÉT TARTJA SZEM ELŐTT!
Ám az utóbbi időkben EGYRE TÖBBEN – nálam, balrad.hu adminnál – SOKKALTA KÉPZETTEBB ELEMZŐK LÁTJÁK ÚGY – PERSZE CSAK RÉSZBEN – AHOGYAN ÉN!
A probléma viszont „csak” az, hogy „EZEK AZ ELEMZŐK” IS CSAK EUROATLANTISTA, RUSSZOFÓB SZEMÜVEGEN KERESZTÜL NÉZIK/LÁTJÁK/KÉPZELIK EL A JÖVŐNKET! AMI PEDIG NEKÜNK CSAK A VÉGET JELENTI!
AMIRE PEDIG ALAPOSAN RÁ IS SZOLGÁL(T)UNK!
Mert mi – nagyon úgy tűnik – ezt belenyugvással tudomásul vettük/vesszük! HARCOLNI A SAJÁT ÉRDEKEINKÉRT NEM AKARUNK, INKÁBB ÜLÜNK A MESESAROKBAN, ÉS HALLGATJUK A MINKET HÜLYÍTŐ, HAZUG, A MAGYAROKAT MAGYAROK ELLEN USZÍTÓ MESÉKET! (De ha ilyen ütemben „fejlődünk”, már nem sokáig!)
Titkon persze még reménykedem abban, hogy TÉVEDTEM!
A legfrissebb adatok szerint 28 192 ember halt meg , 80 278 megsérült.
Veszteségek és pusztítások Szíriában:
Haszan al-Gabash, az Arab Köztársaság egészségügyi minisztere szerint legalább 3575 -en meghaltak és 2341-en megsérültek. Az áldozatok száma nem végleges.
Ugyanakkor Törökoszágban hamarosan választásokat fognak tartani (Már ha a „helyzet” azt megengedi!) MIndenestre a politika már rámozdult a földrengés okozta katasztrófára. A mérhetetlen épületárok miatt beindult a felelősök megnevezése is. Az ankarai udvar már csütörtökön ígéretet tett, hogy kivizsgálja a csapnivaló minőségű kivitelezéseket. Bekir Bozdag török igazságügyi miniszter pedig már a hét elején sejtetni engedte, hogy „felelősségre fognak vonni mindenkit, akiknek gondatlansága és hibája ide vezetett. A kivitelezőket, és egyéb felelősöket minél hamarabb azonosítsák, velük szemben a vizsgálatokat lefolytassák, és hogy az érintettek ne tudjanak elszökni, vagy ne tudják meghamisítani a bizonyítékokat, azonnali hatállyal vegyék is őket őrizetbe.” (Kétségtelen, hogy a korunkra jellemző kapzsiságnak – mohóságnak szerepe lehetett a borzasztóan nagy épületkárokban, ennél fogva pedig a halálos áldozatok talán aránytalanul magas számában, de kíváncsian várjuk, hogy mi lesz az igencsak szép számmal összeomlott történelmi és adott esetben több száz esztendős vallási kegyhelyek tervezőinek és kivitelezőinek a megítélése. Őket is…- esetleg poszthumusz…?)
Az eljárások már meg is indultak
De Kardigan szultánt is egyre több kritika éri, egyesek szerint a kormány túl lassan lépett, és túl sokáig tartott, amíg a mentők eljutottak a legsúlyosabban érintett területekre.
Ő viszont már tegnap azzal vádolta bírálóit, hogy aláássák a nemmzetthy egységet. (Honnan is ismerős nekünk – MAGYAROKNAK! – ez a nemmzetthy egység aláásásos retorika?)
De „amúgy LEHETSÉGES”, hogy van valami ebben az „aláásásos” sztoriban, még ha nem is nemmzetthy egységileg! Hiszen a törökországi Hatay tartományban egy óriási hasadék keletkezett.
Mélysége eléri a 30 métert, szélessége pedig körülbelül 200 méter.
Orhan Tatar, a törökországi veszélyhelyzet – kezelési osztály (katasztrófavédelem) kockázatcsökkentési osztályának vezetője a február 6 – i rengések erejét 500 atombomba robbanásához hasonlította.
Ennyi volt a válasz. Pedig én jó estét köszöntem. A sötétben is láttam, hogy a marhavagon emberekkel van tele.
Az ajtót gyorsan becsapták. Kinn rekedt mögöttem az esti szürkület gyér fénye is. Emberek voltak körülöttem, de nem láthattam sem az arcukat, sem az öltözetüket. Fogalmam sem volt róla, kikkel zártak össze.
A bentiek engem tetőtől talpig végignézhettek, amikor megjelentem az ajtónyílásban. Látták rajtam a csizmát, a bricsesznadrágot, a rövid ujjast meg a pörge kis kalapot. Egy suttyó. Mi is lehetnék más.
Bezzeg a hórihorgas nyomozó, aki a vonathoz kísért, mindjárt az első találkozásunkon kiszúrta, hogy álruhában vagyok.
Furcsa mérkőzésem volt vele. Ütni csak neki volt joga. Mégis én győztem. Nem állíthattak rögtönítélő bíróság elé. Semmilyen bíróságnak se adhattak át. Nem kerülök börtönbe, legfeljebb internálótáborba. Bizonyára oda is szállítanak a többiekkel együtt. Vajon kik lehetnek? No majd megtudom reggel, ha kivilágosodik.
— Beáradjon beljebb, atyafi! Az én fekvőhelyemen méltóztatott megállni — szólt rám egy csúfolódó hang, — Nem érti? Hát ez egy hamisítatlan suttyó — kaptam meg újra a minősítést.
Nem először „suttyóztak” le. Mikor mint falusi gyerek városba kerültem — édesapám beíratott a gimnáziumba —, háziasszonyom nem is szólított másképp: — Hozd ide, suttyó, vidd oda, suttyó. Wachter néni, akihez édesapám kosztra, kvártélyra adott, megsértődött rám, mert csak „jó napot”-tal köszöntem neki, nem „kezét csókolom”-mal. Mert neki az dukál. Városon minden úriasszonynak úgy köszönnek.
Ez ellen nekem nem lett volna kifogásom. Odahaza is úgy köszöntünk a tanító kisasszonyoknak. De városon miből lehet azt megállapítani, ki az úriasszony? Megkérdeztem édesapámat. Világos választ kaptam: — Az az úriasszony, aki kalapot hord. Így aztán legközelebb „kézit csókolom”-mal köszöntem a koldusasszonynak, aki szintén kalapban nyitott be Wachter nénihez. Igaz, már elég kopott volt az a kalap, de kendőnek azért nem lehetett mondani. — Ilyen suttyót életemben nem láttam — mondta ki a szentenciát Wachter néni. Így szólított aztán, míg nála laktam. Hamar el is költöztem máshova.
Sértődjem meg most is? Eszembe se jutott. Minek? Még büszke is lehettem, hogy annak vesznek, aminek álcáztam magam.
Barta Márton erdélyi menekült papírjaival együtt kaptam a „suttyó szerelést”, amit az igazolványokból ítélve Torda vidékén viselnek.
Igaz, maradhattam volna kincstáriban, karpaszományosban, két csillaggal a galléromon, de ebben már kint feszítenék a fronton, vagy szagolnám az ibolyát alulról. Ehhez semmi kedvem sem volt.
A menetszázadból léptem le. Azért kellett a hamis flepni meg a parasztgúnya.
Negyvennégy nyarát éltük, statárium volt. Rögtönítélő bíróság. Hamar kimondták a golyó általi halált. Inkább suttyó maradok az internálótáborban is. Ha kiderül, hogy szökött vagyok, onnan is elvihetnek a golyófogó elé.
— Lóduljon már befelé, mert ha én meglódítom! … — fenyegetőzött az ismeretlen, akinek a jelek szerint a bérelt helyén álltam. Gyámoltalanul indultam meg, mert a sötétben fogalmam sem volt, hol van szabad hely, hová telepedhetek anélkül, hogy szerzett jogot sértenék.
Imitt-amott cigaretta parázslóit fel. Orromat erős lábszag ütötte meg. Társaim nyilván mezitlábra vetkőzve készültek az éjszakai pihenőre. Jobbra-balra halk beszélgetés folyt. De hogy miről, azt nem tudtam kivenni. El kellett indulnom az ajtóból valamerre helyet keresni, hogy legalább lekuporodjak.
Egy alig észrevehető fényforrás felé vettem irányt. A bedeszkázott ablak repedése volt. Négykézláb, a kezemmel tapogatózva haladtam a padlóra szórt szalmán, nehogy ráessek valakire.
— Á-o-á! — ordított fel valaki a sötétben. A lábára léphettem, de az is lehet, hogy a kezére. A sértett éktelen káromkodásba fogott:
— Hogy az a jó franc ette volna meg már szopós korában a tahóját!
Igyekeztem távolabb kerülni tőle. Megúsztam rúgások és ököl csapások nélkül, szerencsésen megérkeztem az ablak alá, ahová nagy meglepetésemre barátságos hang invitált.
— Jöjjön, csak jöjjön! Itt lesz hely magának is. Egy kicsit huzatos, de legalább kapunk friss levegőt.
Megkönnyebbülten kuporodtam le a szalmára.
A szerelvény szinte észrevétlenül elindult, mintha csak arra várt volna, hogy én is elfoglaljam helyemet.
— Isten veletek, budapesti jányok!
A palócos búcsúszavak torzonborz útitársamból szakadtak ki. Ingre-gatyára vetkőzve hevert mellettem a szalmán. A fehér alsóneműjétől elütött a sötétnél is sötétebb haja. Arcát mintha bekormozták volna. Pedig csak sűrű sörteszakáll borította. Szavaira a vagon sarkából jött visszhang.
— Hallod, Deske, a Pistának most is a lányokon jár az esze.
A palóc felém fordult. Más is érdekelte, nemcsak a lányok.
— Mágá se tudjá, hová visznek minket?
— Gondolom, valamelyik internálótáborba …
Gúnyos hang szakított félbe.— Internálótáborba! Ha-ha-ha! Hallottad, Deske? Internálótáborba visznek. Minket, életfogytosokat! Jó vicc! Magát honnan hozták? A Lipótmezőről?
Nem feleltem neki.
— Én azért ezt a lehetőséget se zárnám ki, Hánzikám — válaszolt helyettem valaki, nyilván, akit Deskének szólítottak.
— Én se. Táborba megyünk, az fix. Csak nem internálótáborba, hanem koncentrációsba. Már akit előbb ki nem szűrnek — folytatta a vitát Hánzi.
Deskéből kibújt a bizakodás.
— Engem nem visznek már se oda, se máshova. Reggelre utolér a távmondat. Innen, a vagonból helyeznek majd szabadlábra. Az ügyvéd becsületszavát adta.
— Ha a becsületszavát is adta. az más — csúfolódott Hánzi. — Meglátjuk, ki jár jobban. Én a szűrőre számítok.
— Szerinted á németek csák á sárgácsillágosokát veszik át? — Ezt Pista, a palóc kérdezte.
— Mindenkit átvesznek. Kit ennek, kit annak. A volksdeutschokat például katonának. Az SS-be. A sárgacsillagosokat meg … Azokkal nem cserélnék. Ez most életre-halálra megy. A fajok között. Ahogy a szürke patkányok is felfalták a feketéket. Hitler ehhez tartja magát. Annak van szerencséje, aki az erősebbhez tartozik.
— Mi nem vágyunk pátkányok — tiltakozott Pista.
— Az egyre megy — szögezte le Hánzi.
Ezzel a rövid vita le is zárult. Engem mintha fejbe kólintottak volna. Mi lesz, ha valóban Németországba visznek? Így kibabráltak volna velem?
Csak képzelődés lett volna, hogy én jártam túl a hórihorgas eszén? Somost valamelyik koncentrációs tábor felé robog velem a vonat?
Szüléimét, testvéreimet már három hónapja nem láttam. Mikor még szabadlábon éltem, háromszor küldtem nekik levelet, hogy megvagyok, jól vagyok, nemsokára vége lesz a „távollétnek”. Letartóztatásom óta nem írtam semmit. Biztos lebukás lett volna. Ezután hiába várják majd a levelet az otthoniak.
Mégiscsak jobb lett volna, ha az igazat vallom. Megszöktem a menetszázadból. Valami okot könnyű lett volna kitalálnom. El akartam búcsúzni a szüleimtől, a szeretőmtől, vagy valami ilyesmit. Mentségül elmondhattam volna, hogy úgyis önként akartam jelentkezni. Talán mégse ítélt volna halálra a statáriális bíróság.
Megpróbálhatnám talán utólag — ötlött fel bennem. Itt valami szűrésről beszéltek. Hogy a határnál még megrostálják a szállítmányt. Magyar csendőrök őrzik a vagont. Én is kiállhatnék, kérhetnék kihallgatást. Jelenthetném, hogy hamis néven vágtak a transzportba. Hogy engem szökésért köröznek. Ez ugyan ellenkezne azzal, amit eddig vallottam, de az igazat könnyen tudnám bizonyítani.
Lehet, hogy visszavisznek a langalétához. Még nagyobb veréseket szakítanék le tőle. Nem verne olyan egykedvűen, unott arccal, mint addig: minden dühét beleadná a pofonokba, hogy olyan csúnyán melléfogott velem. Azt hitte: kém vagyok, román kém, akit mint erdélyi menekültet dobtak át a határon.
Igaz, gyanús körülmények között kaptak el. Katonavonatról szedtek le. Azon akartam lejutni Debrecenbe. Jegy nélkül. Román nyelvű papírjaim voltak. Anyakönyvi kivonat — Extras de nastere — volt az egyikre ráírva. Volt hozzá egy ideiglenes budapesti bejelentőlap is, amiről persze hamar kiderült, hogy hamis. Ezért adtak át a kémelhárítónak, az égimeszelőnek.
Nem a nyomozó ütött meg először az életben. De akik addig megvertek, mindig dühösek voltak. Elmondtak mindennek, átkozódtak, mintegy önigazolásul vagy a maguk biztatására. A langalétának nem volt szüksége ilyesmire, hogy feltüzelje magát. Ő szótlanul vert, hidegen, megfontoltan.
Akkor sem rezdült egy arcizma sem, mikor a körmeimet az ajtó sarkába szorította. Közben valaki véletlenül ránk csapta az ajtót. Három körmöm menten beszakadt. Erre a nyomozó se számított. Kénytelen volt orvost hívatni. Egy századost. Az először őt gorombította le, hogy ilyen szakszerűtlenül dolgozik. „Az inkvizítorok már a középkorban jobban csinálták” — mondta. A langaléta azzal védekezett, hogy többször igényeltek villany-vallatógépet. A politikai nyomozók már azzal kezelik a kommunistákat. De ő még mindig középkori módszerekkel kénytelen dolgozni. Pedig az ő ügyfelei is makacsok, megátalkodottak. Itt van ez a fickó is — mutatott rám. — Nem tudom jobb belátásra bírni.
— Hogy hívják? — fordult hozzám a százados.
— Barta Márton vagyok.
— Szégyellje magát! Magyar ember létére kémnek áll.
— Alázatosan jelentem, nem álltam kémnek. Ez tévedés.
— Akkor miért jött át Magyarországra?
— Odaát behívtak katonának.
— Szóval mint jó magyar, nem akart a román király katonája lenni. Miért nem jelentkezett itt magyar katonának, honvédnak?
— Ha jelentkeztem volna a magyar hadseregbe, ugyanarra a frontra vittek volna.
Hiába bántam, a válasz már kicsúszott a számon.
— Magának igaza van — jegyezte meg a százados. — Itt valóban tévedés lehet a dologban. Magát oda kellett volna vinni, ahol elektromos vallatógéppel dolgoznak.
Szerencsémre a hórihorgas elengedte a füle mellett az orvos-százados megjegyzését. Nem adott át a villamosított vallatóknak. Folytatta a dolgát saját, hagyományos kisipari módszerével.
Életemben semmi úgy meg nem döbbentett még, mint az a szörnyű „élettapasztalat”. Mikor a langalétától az első pofonokat kaptam, rossz álomnak hittem. Jogot végeztem, de arra nem gondoltam, hogy a verés éppúgy hozzátartozott az „igazságszolgáltatáshoz”, mint a börtön és a m. kir. bírák, akik az ítéletet hozták. Erről szó sem esett a jogi egyetemen.
Egy-két vizsga híján doktor voltam már — doctor juris utriusque —, és mit értem vele? Az adott esetben semmit. Ha megmondtam volna a hórihorgasnak, hogy jogot végeztem, még nagyobb bajba kerülök. Avanzsíroztam volna a kémrangsorban. Talán még a géppel való kínzást is kiérdemeltem volna. Tiszteletet, kíméletet a jogi végzettségtől nem várhattam. A jogász nem volt bizalmat keltő szakma otthon se. Tóni bácsi, a nagybátyám, mikor elmondtam neki, hogy jogi egyetemre megyek, tömören fejezte ki véleményét:
— Szóval ügyvéd leszel. Olyan ember, aki pénzért hazudik.
Mi más lehettem volna? Mezeizni, a tanulás mellett kenyérkereső foglalkozási űzni, az előadásoktól távol maradni csak a jogi egyetemen lehetett. Énelőttem is, mint minden mezei jogász kollégám előtt, csak egy cél lebegett, hogy vizsgáimat valahogy letegyem. Azok a vizsgák meg amolyan egyszereplős színielőadások voltak. Néző is csak egy volt, a méltóságos professzor úr, az ő tetszéséi kellett kivívni. Nem is mindig tudással. Sokat számított a pofafürdő. Hogy az ember vizsga előtt néhány előadáson ott legyen, hozzon a profnak egy pohár vizet, nyissa ki előtte az ajtót stb. Hogy a vizsga napján az egyszem közönség így kezdje a beszélgetést: — Persze, magát már ismerem.
De más a vizsga, és más a vizsgálat. A hórihorgas előtt is egyedül voltam szereplő. A közönség is egy főből állt. A baj csak az volt, hogy a vizsgáztatóm ez alkalommal semmiképpen sem akarta elfogadni feleleteimet.
Nem tudtak meg rólam semmit. Még az igazi nevemet sem. Mit tehetnek velem, legfeljebb becsuknak valami internálótáborba — gondoltam.
És most kiderül, hogy az internálótábor az vágyálom volt. Koncentrációsba visznek Németországba. Ott nem katonák vigyáznak majd rám nem is csendőrök, hanem SS-ek. Hogy fogok azokkal beszélni. Sehogy. Hiába tudok valamit németül. Mert azok nem állnak szóba velem. Kegyetlenebbek azok a legvadabb magyar zsarunál is.
Sose voltam németpárti. Kisdiák koromban Jókait bújtam, később Mikszáthot, még később már a népi írók egy-két könyve is a kezembe akadt. Negyvenháromban én is hallottam a szárszói konferenciáról, Németh László híres pápua hasonlatáról. Új-Guineáért, a pápuák hazájáért két nagyhatalom harcol; az angolok meg a japánok. De jönnek a pápuák, és saját maguknak követelik Új-Guineát. Barátaimmal én is a pápuák igazát vallottam. Semmi keresnivalónk Hitler oldalán, aki Magyarországot is megszállta negyvennégy tavaszán.
Hogy mit tettek a pápuák Új-Guineában, azt nem tudtam. Nálunk Magyarországon könyörtelenül behívták katonának a pápua-elv követőit is, köztük jómagamat, aki pedig határozottan semleges szerettem volna maradni. Meg is próbáltam. Leléptem a menetszázadból. Alig sikerült elkerülnöm a golyót.
Kívül maradni, félreállni? A pápuák talán megtehették. Az őserdők mélyén sokan közülük azt sem tudták, hogy hazájukért két nagyhatalom harcol. De engem, aki ki akartam vonni magam a háborúból, most Németországba szállítanak rabszolgának vagy talán még annál is rosszabbnak. Mert az is lehet, hogy Vernichtungslagerbe visznek. Én is tudtam már, hogy az megsemmisítő tábort jelent.
Ki kell kerülnöm ebből az átkozott vagonból.
Merész ötlet villant fel agyamban. Mikor majd kinyitják a vagon ajtaját, a határállomáson, valamennyien kirontunk a vagonból, és lefegyverezzük a kísérő csendőröket. Aztán szétszéledünk, és eltűnünk, mint a kámfor. Hátha nemcsak én gondolok ilyesmire. Hátha már elő is készítették a kitörést. Én velük megyek. Vállalom én is a kockázatot.
Csak tudnám, kikkel zártak össze. Ha készülnek valamire, majd csak szólnak nekem is.
Már itt is, ott is horkolásba fogtak az alvók. Hideg légáramlás húzódott át a szellős vagonon. Megborzongtam. Nem volt se pokrócom, se felöltőm. Feküdtem a szalmán takaró nélkül.
— Itt van az én pokrócom. Jó nagy. Elég lesz kettőnknek is.
Csak most vettem jobban szemügyre másik szomszédomat — már amennyire a sötétben lehetett. Melegítő volt rajta, nem ing és gatya, mint a többieken.
— Köszönöm, nem fázom — szabadkoztam, de aztán mégis elfogadtam a pokróc felét.
— Miért nem álszik, Éliás bácsi? — szólt oda fekete szomszédom, Pista, a mellette mocorgónak. — Hiányzik a gyertyávilág, ügyi, áz esti bibliáolvásáshoz.
— Énekeljen valamit. Maga szépen énekel — kérte a palócot az öreg.
— Én jehovását nem tudok — évődött Pista, de aztán mégis rákezdett:
Késő ősszel száll a fecske messzire,
De tavasszal visszajő a fészkire,
Bár sokat járt hegyen, völgyön és síkon,
Hej, de mégis azt cserregi: jobb otthon,
Hej, de mégis azt cserregi: jobb otthon.
A nótafa elhallgatott. Csend lett.
Némán hallgattam a vonat zakatolását, a mozdony éles fütty jelzéseit, útitársaim szuszogását, horkolását. A vonat meg-megállt az állomásokon vagy a szabad pályán. Ezt a sötét vagonból csak következtethettem. Egy ideig még hánykolódtam a szalmán. Késő lehetett, hideg fuvallatok egyre gyakrabban járták át a vagont. Jól jött a közös pokróc melege. Olyan jól, hogy el is aludtam tőle.
Furcsa álmot láttam. Falum templomában ültem, a kopott orgonánál. Még diákként rákaptam a falu egyetlen komoly hangszerére. A kántor megengedte, hogy hétköznaponként, ha kedvem tartotta, odaüljek a csorba billentyűsor elé. Olyankor a szomszédék Pistikéjét is magammal vittem, hogy fújtasson. Álmomban is ott ültem az ócska gépezet előtt. Ujjaim le-felfutottak a klaviatúrán. A billentyűk tüzesek voltak, nem kellemesen hűsek, mint egykor a nyári vakációk idején. Nem hagytam abba a játékot, pedig ujjaim hegyét mintha tűkkel szurkálták volna. Minél jobban fájtak, annál kétségbeesettebben vertem a parázsmódra izzó billentyűlapokat. Hallani akartam az áhított akkordokat, a hasító fájdalom árán is. De az orgona csak nem akart hangot adni. Nem volt benne nyomás. Nem fújtatott senki. Egyedül voltam.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Nemrég ünnepeltük a Szovjetunió megalakulásának 100. évfordulóját. Ma az orosz kommunisták egy fontos dátumot ünnepelnek. 30 éves pártunk újjáéledése.
1991-ben az áruló klikk a közvagyon kifosztása és a nagy szovjet örökség felszámolása mellett döntött. Hogy senki ne avatkozhasson bele, megjelent egy rendelet a kommunista párt betiltására. Szervezeteinket feloszlatták, hivatásos dolgozókat elbocsátottak, ingatlanokat elvettek. A hatalmat megragadók siettek a munkásosztály és a dolgozó parasztság szervezetének felszámolására.
A reakciós erők szombatja megnyitotta az utat a 20. század fő bűnéhez – a Szovjetunió megsemmisítéséhez. Ugyanezen év decemberében Júdás árulása Belovežszkaja Puscsában történt. Az árulókat nem hozta zavarba tetteik aljassága. Letaposták az új társadalom alkotóinak emlékét. A fasizmus elleni harc hőseiről. Azok hőstetteiről, akik hazánkat kozmikus magasságokba emelték és igazán naggyá tették. A dolgozó népet kirabolták, a bűnözés karjaiba vetették, az elszegényedés és a spiritualitás hiányának szakadékába.
A hallgatás és a megbékélés szégyenletes és lehetetlen volt. Jól emlékeztünk, hogy gyönyörű, hősi földre születtünk. Egy olyan földön, amelyet lehetetlen nem szeretni. Az első életévektől megerősített minket ebben az anya gyengéd tekintete, és az apa erős kezei, és az első tanító gondoskodó szava. Felnőttünk és felnőttünk. Ismerd meg a világot. Áthatta őket az a meggyőződés, hogy a Szülőföld nevében érdemes építeni, küzdeni, győzni.
A történelem tanulságai megtanítottak álmodozni az igazságosságról, harcolni az igazságért, nem szabad beletörődni a rosszba. Képesek vagyunk engedni, de nem megadni magunkat; visszavonulni, de nem árulni; veszíts, de szerezz erőt és indulj harcba – az emberi méltóságért, a dolgozó emberek sós verejtékéért, a világ kedvesebbé, becsületesebbé és szebbé tételéhez való jogért.
A bölcs tanárok és az élet igazsága tett minket kommunistává. Tovább haladva egyre mélyebben megismertük a marxizmust, meggyőződtünk a bolsevik helyességről és a lenini zsenialitásról. A szovjet anyaország elárulása azt jelentette számunkra, hogy elutasítunk mindent, ami a legfényesebb és legszentebb.
A kommunisták nem fogadták el a párt betiltását, és tovább működtek. Csapatokban dolgoztak. Verekedett az utcán. Újságokat és szórólapokat adtak ki. Összefogtunk veteránokkal és fiatalokkal, a szülőföld igazi hazafiaival. A hamis eskütevők reménye az igazságosság eszméjének lerombolására nem volt jogos.
Meggyőződésünk, hogy a Történelem ítélete szigorú és igazságos lesz, nagyra értékeli Pártunk útját, szerepét a Szülőföld sorsában, a dolgozó nép védelmében és a nép megmentésében.
Jelcin mulatozása idején kiálltunk a kommunisták becsületéért, jogukért, hogy a vörös zászló alatt megvédjék eszméiket. Az Alkotmánybíróságon végigjárva ideológiánkat és a nép legjobb értékeit megvédtük a közvetlen tilalmaktól és üldöztetésektől. Nem engedtük, hogy kommunisták millióit lássa el és dobják a börtönökbe ellenvélemény miatt. Megőriztük az alapot a dolgozó nép politikai, társadalmi és gazdasági jogaiért, a polgártársak elméjének és szívének elnyeréséért folytatott küzdelemhez.
Példátlan árulás után, jogi eljáráson átesve megvédtük pártunk visszaállításának jogát. Az egész országban forrni kezdett a munka. 1993. február 13-14-én alakuló és restaurációs kongresszust tartottak. Küldöttei egyhangúan kijelentették: Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja beszáll a harcba!
Szervezetünket újjáélesztve, a néptömegekre támaszkodva nem engedtük, hogy pártunk a politikai élet peremére szoruljon. A posztszovjet térben a legerősebbé tette. Megalakult a Kommunista Pártok Szövetsége. Megerősítettük kapcsolatainkat a bolygó összes haladó erejével.
A kommunista párt pontosan meghatározta a hatalomért és a polgárok tisztességes életéért folytatott küzdelem minden szakaszának feladatait. A horizonton túlra tekintve elemeztük a kapitalizmus egyre élesebb válságának dinamikáját, felmértük a hazánkat érő új fenyegetéseket, mérlegeltük a lehetőségeinket, és csatába indultunk.
Támogatóinkat egy fejlett szellemi termékkel, az ország újjáélesztését, fejlődését szolgáló programmal szereltük fel. Az Oryol Gazdasági Fórumon tudósok és gyakorlati szakemberek támogatását kaptuk. Követelték az oligarchák megfékezését és az ország természeti erőforrásainak az embereknek való átadását. Elvi értékelést adtak a polgároknak a legfontosabb eseményekről. Ők kezdeményezték Jelcin felelősségre vonását. Név szerint nevezték meg az ország- és népellenes bűncselekmények elkövetőit. Harcoltak a polgárok jogaiért az utcán, a tisztességes választásokért, a demokrácia diadaláért.
A kommunisták 30 éven át élen jártak a dolgozó népnek a pusztító reformok, a munkások és parasztok, a veteránok és a fiatalok elszegényedése elleni harcában. Harcoltunk a „juttatások pénzzé tétele”, az áremelkedés és a zsarolások, a ragadozó „nyugdíjreform” ellen. Megvédte az Orosz Tudományos Akadémiát. Tiltakoztak a Szülőföld védelmezőinek megaláztatása és a hadseregben zajló pogrom ellen. Kitartóan küzdöttek a Komszomol és az Úttörők újjáélesztéséért.
Az alkotás széleskörű tapasztalata gazdagította politikai és közigazgatási gyakorlatunkat. A Primakov-Maszljukov-Geraszcsenko balközép kormány a csőd után visszarántotta az országot a szélről. Bemutatta programszerű megközelítéseink ígéretét. A kommunista kormányzás tapasztalatai Novoszibirszkben, az Irkutszk, Orel, Uljanovszk régiókban, a Hakaszi Köztársaságban a legfontosabb feltétele a népi bizalmi kormány megalakulásának.
Mindezen évek során támogattuk és védjük a kollektív vállalkozásokat, megmutatva tapasztalataikat. Az emberek vállalkozásai a becsületes, hatékony munka és a társadalmi optimizmus legjobb példáivá váltak. Sikerük egyenesen a szervezők tehetségének a legújabb technológiával, a tudatos fegyelem és a dolgozók és családjaik iránti törődés ötvözésének köszönhető.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja határozottan kiállt Oroszország biztonsága és szuverenitásának védelmében. Az oligarchikus állam gépezetével való szembenézésben nem engedtük meg Oroszország végső eladását. Kitartásunk segített megmenteni az űrrakéta- és légiközlekedési komplexumot. Megakadályoztuk egy NATO-bázis létrehozását Uljanovszk közelében, valamint az amerikai hadsereggel közös gyakorlatok megtartását Arzamas közelében. Magabiztosan kiálltunk barátaink és a történelmi igazságosság mellett Ukrajnában és Fehéroroszországban, a Kaukázusban és a Krímben, Donyeckben és Luhanszkban. Több mint száz humanitárius konvojt küldtünk Novorossia lakosságának megsegítésére.
Pártunk azonnal harcba szállt a szovjetellenesség és a russzofóbia vadsága ellen, a szocialista anyaország nagy vívmányainak lejáratására tett kísérletekkel. Mint a szemünk fényét, megőriztük a „vörös gént”, megőriztük a bajtársiasság és a kollektivizmus, a magas spiritualitás és a történelmi folytonosság értékeit. Harcoltak azért, hogy Sztálingrád visszakapja büszke nevét. A Vörös tér történelmi megjelenésének megőrzéséért.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja ezekben az években a nemzeti iskola hagyományainak megőrzéséért, a nagy kulturális örökség megőrzéséért küzdött. Még most is határozottan útját álljuk az agresszív szovjetelleneseknek, cinikus russzofóboknak, fejetlen nacionalistáknak és ravasz kozmopolitáknak. A hazaszeretet és az internacionalizmus elválaszthatatlanok számunkra.
Hosszú út vezetett már – vereségek és győzelmek, veszteségek és remények. Történt ugyanis, hogy valaki nem bírta a zsarolást és a kísértéseket, az információgyilkosok feketeségét, a rendőrség önkényét és a bírósági megtorlást. De a párt előrelépett, mérséklődött és tapasztalatot szerzett az osztályharcban. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja a kommunisták új nemzedékeit fogadta soraiba, kioktatta őket, és rájuk bízta a legfelelősebb ágazatokat és posztokat.
Nagy feladatok, félelmetes megpróbáltatások és széles látókör áll előttünk. Nem adjuk fel, és nem vonulunk vissza a harcban. Barátainkkal és szövetségeseinkkel együtt folytatjuk a nagy csatát szovjet szülőföldünkért – a jóság, az igazságosság és a haladás erejéért.
Tüskés utunkon nem az üres makacsságból és a régi idők iránti nosztalgiából indulunk ki.
Mélyen hiszünk ügyünk helyességében.
Tudjuk, hogy az emberiség a kínok és szenvedések hosszú útját leküzdve kiérdemelte a jogot egy jobb jövőhöz.
Jól tudjuk, hogy a tőke zsarnoksága döntő csatára készül dominanciája megörökítéséért. És ezzel abszolút nem érthetünk egyet.
Mi kommunisták azt mondjuk, hogy csak egyféleképpen lehet megsemmisíteni a globális koncentrációs tábor terveit. Ennek érdekében biztosítani kell a szocializmus győzelmét!
Ezért továbbra is következetesen és határozottan küzdünk!
Küldetésünk, hogy kifejezzük a dolgozó emberek fájdalmát és törekvéseit, törekvéseiket és reményeiket, akaratukat és jogukat a tisztességes és boldog élethez.
Ezért továbbra is büszkén viseljük a Győzelem Vörös Zászlóját – az Igazság és Igazságosság Zászlóját!
Kedves elvtársak! Ugyanazon párt tagjai! Hasonló gondolkodású emberek!
Szent harcunk folytatódik! A Párt újjáéledésének 30. évfordulója alkalmából mi, kommunisták határozottan kijelentjük: Mindent megteszünk, hogy megtörjük az elnyomás bilincseit, megalapozzuk a dolgozó nép hatalmát és a népek közötti barátság eszméit!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Orosz cirkáló rakétát észlelt a NATO-val szomszédos térségben a román légvédelem – tudatta a TASZSZ pénteken, a román védelmi minisztérium közlésére hivatkozva.
A rakétát a Krím-félszigetnél indították egy orosz hadihajóról. Átrepült az ukrán és a moldovai légtéren, majd visszatért az ukrán légtérbe. Egyetlen pillanatot sem töltött Románia légterében – áll a román közleményben. Amikor Románia észak-keleti határához a legközelebb repült, 35 kilométerre volt tőle.
Az esemény időben egybeesett azzal, hogy lemondott a moldovai kormány. Moldovában éles belpolitikai harc folyik a NATO-hoz csatlakozni akaró és azt ellenző erők között. A kormány lemondását elfogadó Maia Sandu elnök a nyugati orientáció híve.+++
Eligazította híveit a vajdabanda, hogy kiket kell most gyűlölni a magas infláció miatt
Az a dollárbaloldal beszél inflációról, amely idegen hatalmak pénzéért cserébe ész nélkül támogat minden brüsszeli szankciót – így kommentálta a Fidesz pénteken az MSZP és a DK kijelentéseit.
Mindkét ellenzéki párt a rendkívül magas inflációra hívta fel a figyelmet, az MSZP kormányzati fellépést sürgetett, míg a DK szerint Orbán Viktor elvesztette az irányítást a magyar gazdaság felett.
A Fidesz az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a magas infláció is bizonyítja, hogy a brüsszeli szankciók elképesztő kárt okoznak.
A szankciók bevezetése miatt drágult az energia ára, az üzemanyag ára és szankciós infláció alakult ki – mutattak rá, hozzátéve: a kormány a szankciós infláció egyszámjegyűvé csökkentésén dolgozik, emellett rezsicsökkentéssel, árstopokkal, nyugdíjemeléssel, megemelt összegű 13. havi nyugdíjjal védi a magyar embereket.
A dollárbaloldal ezek egyikét sem támogatta, csak azzal vannak elfoglalva, hogy külföldi gazdáik megrendeléseit teljesítsék, még akkor is, ha annak árát a magyarok fizetik – közölte a nagyobbik kormánypárt. (propeller)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: A vajdabanda „…az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a magas infláció is bizonyítja, hogy a brüsszeli szankciók elképesztő kárt okoznak.
A szankciók bevezetése miatt drágult az energia ára, az üzemanyag ára és szankciós infláció alakult ki…”
Nnnadehát aranyoskáim! KI VOLT AZ, AKI DÖBRÖGISZTÁN NEVÉBEN MEGSZAVAZTA EZEKET A ‘ZÚNIJÓS SZANKCIÓKAT?
HÁT AZ A „VALAKI” BIZONY A NEMMZETTH BÖLCSE! – A vajdátok VOLT!
Hiszen a ‘zúnijós júdáspénzek eurómilliárdjaira vadászó ojro nemmzetthyoldal „…csak azzal vannak elfoglalva, hogy külföldi gazdáik megrendeléseit teljesítsék, még akkor is, ha annak árát a magyarok fizetik…”
-Úgyhogy TALÁN ÍGY LENNE KORREKT A „tájékoztatás”! Ha pedig azt is megtudhatnánk, hogy MITŐL IS „BALOLDALIAK” azok, hát azért hálásak lennénk!
Amúgy pedig igencsak a „bagoly modja verébnek NAGYFEJŰ” kinézete van a dolognak.
Az elemző szerint Döbrögisztánban beköszöntött a megélhetési válság
Az alacsonyabb jövedelműeknek beköszöntött a megélhetési válság Magyarországon – így kommentálta a friss inflációs adatot az rtl.hu-nak nyilatkozó elemző. A KSH adatai alapján a drágulás 27 éves rekordot döntött januárban. Az élelmiszerek ára 44 százalékot, a rezsi pedig még ennél is többet: 52,4 százalékot emelkedett egy év alatt.
Mivel az infláció az átlagkeresetek növekedését is lekörözi, a legtöbbünk fizetése kevesebbet ér a boltokban. Bár a kormány előbb háborús, majd szankciós inflációt emlegetett, a drágulás valójában már azelőtt elkezdődött, hogy Oroszország lerohanta volna Ukrajnát. Az inflációt leginkább a választás előtti kormányzati osztogatás, valamint az egyéb adóemelések hajtották. De meddig tart még a drágulás? Mit tehetne a kormány az árak visszaszorításáért?
Ezúttal a kenyér az abszolút rekorder. Ahogyan arról az rtl.hu is beszámolt, a Statisztikai Hivatal adatai alapján az egyik legalapvetőbb élelmiszer 80,6 százalékot drágult egy év alatt, 2022 januárjához képest. De ettől nem sokkal marad el az időközben hatósági árassá tett tojás 79,4 százalékkal, vagy a vaj és a vajkrém 76,6 százalékkal. A KSH szerint a fogyasztói árak januárban átlagosan 25,7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit.
Továbbra is a rezsi és az élelmiszerek drágulnak a legtöbbet.
A háztartási energia ára 52,4 százalékot, az élelmiszereké pedig 44 százalékot emelkedett 2022 januárjához képest.
Ha az előző hónapot, decembert vesszük összehasonlítási alapnak, az élelmiszerek drágulása 2,4 százalékos, a tojás kivételével minden többe kerül. Mivel december elején eltörölték a benzinárstopot, érdemes egy pillantást vetni az üzemanyagok drágulására is. A KSH szerint ez 8,2 százalékos volt.
Megint évtizedes rekordot döntött a drágulás
Az rtl.hu-nak nyilatkozó elemző szerint mindenki számított rá, hogy a januári inflációs adat kellemetlen lesz – de arra senki, hogy ennyire. „Utoljára 1996 elején volt ennél magasabb az infláció” – mondta Hornyák József, a Portfolio.hu elemzője. Szerinte az idei első negyedévben még maradni fog a magas infláció. „A tavaszi hónapoktól már várhatóan kicsit kisebb lesz az áremelkedés üteme. De sajnos fontos azt hangsúlyozni, ez nem az árak csökkenését jelenti, csak azt, hogy az áremelkedés lassul majd. Ezt segíti, hogy a forint árfolyama stabilizálódni látszik az elmúlt időszakban, ami megakadályozza a külföldről importált termékek jelentős drágulását, és túl leszünk az év eleji jelentős áremeléseken, mert a cégek mindig ilyenkor szokták felülvizsgálni az áraikat” – magyarázta.
Bár a fizetéseket év elején sok munkáltató emelte, Hornyák József szerint az infláció jócskán meghaladja az átlagkeresetek növekedését. „A mostani inflációs adat már azt jelenti, hogy a minimálbérért és a garantált bérminimumért dolgozók fizetésének vásárlóereje 8-9 százalékot esik vissza. Ez drasztikus életszínvonal romlást jelent a legkisebb bérből élők esetében” – magyarázta.
Ha számolunk azzal a tényezővel, hogy az élelmiszerek ára továbbra is kiemelkedő mértékben emelkedik, ami a kis keresetűeket sújtja a legjobban, akkor elmondhatjuk, hogy az alacsonyabb jövedelműek számára beköszöntött a megélhetési válság időszaka Magyarországon
– mondta az elemző. „Ezzel együtt az átlagos keresetűeket is súlyos inflációs sokk éri, mert az átlagkeresetek növekedése is elmarad az infláció emelkedésétől. Vagyis az átlagemberek életszínvonala és keresetének reálértéke is egyértelműen visszaesik” – magyarázta.
A kormány év végére szeretné elérni, hogy az infláció egy számjegyű legyen. Hornyák József szerint ehhez több tényezőnek is teljesülnie kell.
Például nagyon fontos, hogy újabb adóemelő intézkedések ne történjenek. A kiskereskedelmi szektorra kivetett különadó például nagyon nagy mértékben emelte az árakat a boltokban
– mondta a Portfolio.hu elemzője. Szerinte emellett stabilan kellene tartani a forint árfolyamát is, ami megint csak nagyban függ a kiszámítható gazdaságpolitikától. „Hogyha újabb meglepetésszerű intézkedésekkel operálna a kormány és újra beleavatkoznának a piaci folyamatokba, akkor könnyen lehet, hogy az megint letérítené az inflációt a csökkenő pályáról, amelynek hatására egy kis szerencsével év végére 10 százalék alá süllyedhet a pénzromlás üteme” – magyarázta Hornyák József.
Hazai intézkedések a rekorddrágulás hátterében
A kormányzati kommunikációban először „háborús inflációt” emlegettek a rekorddrágulás kapcsán, aztán áttértek a „szankciós inflációra”. Vagyis a kormány először az Ukrajnában zajló harcokkal, majd az orosz támadás miatt hozott – szerintük elhibázott – szankciókkal próbálta magyarázni a drágulást. Pedig az infláció Magyarországon jóval Ukrajna megtámadása előtt elszabadult, és ebben vastagon benne vannak a kormány intézkedései. Ezt tavaly év végi sajtótájékoztatóján részben Orbán Viktor miniszterelnök is elismerte.
Az egyes élelmiszerekre bevezetett árstop és az áruházláncokra kivetett különadó például azért növelte a drágulás mértékét, mert a boltoknak vesztesége keletkezett miattuk, amit az összes többi termék árának megemelésével kompenzálnak. Az üzemanyagok árstopjának eltörlése a Portfolio.hu számításai szerint önmagában 1,6 százalékkal emelte az inflációt. A boltokban tapasztalható dráguláshoz hozzájárult még a forint árfolyamának mélyrepülése, és az úgynevezett „ár-bér spirál” kialakulása is, ami az árakat és a béreket is felfelé hajtja. A tavalyi parlamenti választások előtt pedig az osztogatás, például az SZJA-visszatérítés, a 13. havi nyugdíj vagy a fegyverpénz dobta meg alaposan a fogyasztást, ami szintén felfelé hajtotta az árakat.
Az adatok alapján ráadásul úgy tűnik, hogy a „háborús” vagy „szankciós” infláció csak Magyarországot sújtja ilyen rendkívüli mértékben.
Miközben a drágulás nálunk újabb és újabb rekordokat dönt, az eurózónában az infláció már egy számjegyűre, 9,2 százalékra csökkent decemberben.
Ez jóval alacsonyabb annál, mint amit az elemzők vártak, amit az energiaárak meredek esése magyarázhat. Az RTL Házon Kívül című műsorában pár hete Nyugat-Európában élő magyar családokat kértünk meg arra, hogy menjenek el bevásárolni egy általunk összeállított, alapvető élelmiszereket tartalmazó bevásárlólistával. A termékeket aztán mi is megvásároltuk, és összehasonlítottuk a blokkokon szereplő végösszeget. A riportból kiderül, hogy a bevásárlás hol volt a legolcsóbb. Spoiler: Nem Magyarországon – ráadásul a többi országban a hazai fizetések többszörösét lehet megkeresni.
(RTL.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Ezzel együtt az átlagos keresetűeket is súlyos inflációs sokk éri, mert az átlagkeresetek növekedése is elmarad az infláció emelkedésétől. Vagyis az átlagemberek életszínvonala és keresetének reálértéke is egyértelműen visszaesik…”
-EZ ÍGY VAN! ÁM A QRMÁNY PROPAGANDAGÉPEZETE – az inflációs csúcsbevételekből dúsan abrakolva – ENNEK PONT AZ ELLENKEZŐJÉT HARSOGJA!
A tákolmányosított NER eddigi uralkodása alatt TUDATOSAN ELHÜLYÍTETT (vakságban tartott), ELSŐSORBAN VIDÉKI kismagyarok tömegei pedig inkább hiszik a vajdabanda trollhordájának óránkénti dijadaljelentéseit a döbrögisztáni lét nagyszerűségéről, mint saját zsebeik jelzéseit!
Ugyanakkor a NER ugyancsak dúsan makkolt álellenzéke a KÖZISMERT ÉS TUDOTT ALKALMATLANSÁGÁVAL csak erősíti az átlagemberek KILÁTÁSTALANSÁGÁT, akik csendes belenyugvással csúsznak egyre lejjebb! Miközben azért egyre többen látják be, hogy helyzetükért ŐK MAGUK IS FELELŐSEK, azt is meg kell hogy tapasztalják: ERRE AZ „ELLENZÉKRE” ŐK NEM SZÁMÍTHATNAK, ÉS EZ AZ „ELLENZÉK” RÁJUK NEM SZÁMÍT!
A törökországi földrengés halálos áldozatainak száma elérte a 20 665 – öt – közölte a török katasztrófa – megelőzési és – elhárítási hatóság (AFAD).
„A legfrissebb adatok szerint Törökország 11 tartományában 20 665 – en haltak meg a földrengések következtében, és 80 088 embert mentettek ki. 92 697 személyt pedig evakuáltak a katasztrófa sújtotta övezetből.
A földrengés sújtotta szíriai Aleppo, Latakia, Hama és Tartus tartományokban a helyi egészségügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint 1347-en haltak meg, és több mint 2000-en megsérültek. (Forrás: ria.ru)
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
