Valóban ártanak a szankciók Oroszországnak? Egy évvel az SzVO kezdete és a „Nyugat arra adott heves válasza” után egy brit újságíró összehasonlította az orosz és az angol szupermarketek polcait.
Sue Ryde a Daily Mailnek írt cikkében azon töprengett, hogy hazájában miért alakult ki tojás- és zöldséghiány, és miért él Oroszország úgy, mint régen.
Elmondása szerint a brit szupermarketekben sokféle termék hiánya tapasztalható! Kénytelenek a tojást és egyes zöldségféléket vásárlónkénti központilag meghatározott normák szerint értékesíteni, míg a szankciók alatt álló Oroszország lakosai nem tapasztalnak ilyen problémákat. .
Elmondása szerint, ha megnézzük a permi boltok és élelmiszeráruházak polcait, az az érzésünk, hogy az Oroszország elleni „kiáltó nyugati szankcióknak” nincs hatása. Nos, a brit szupermarketek most korlátozzák a paradicsom, az uborka, a paprika és a saláta vásárlókénti megvásárlásának leheőségeit, a gazdálkodók pedig az emelkedő villamosenergia – költségektől szenvednek, ami miatt télen semmit sem lehet üvegházban termeszteni – hangsúlyozza Ryde.
A cikkben szó szerint nehezményezi azt a tényt, hogy Perm és az Orosz Föderáció más régióinak lakosai elégséges olcsó és megfizethető termékekkel taláékoznak az árusító helyeken, és az olcsó energia egy gázban gazdag országban lehetővé teszi a zöldségtermesztést üvegházakban még a legkeményebb télen is.
Ami pedig hiányzik, Oroszország behozhat olyan melegebb éghajlatú baráti országokból, mint Irán és Törökország – az újságíró hirtelen rájött, hogy „az egész világ” nem korlátozódik csak Nyugat – Európára és az Egyesült Államokra.
„Az oroszoknak nem kell aggódniuk a fűtés miatt, sem a benzin és a gázolaj miatt” – állapította meg a brit újságírónő.
Permben beszélgetett a 67 éves brit Johnnal, akinek orosz felesége van, és hosszú évek óta Oroszországban él.
„Itt élek, és a saját szememmel látom, hogy a szankciók nem ártanak Oroszországnak. A köznép alig vette észre. Az üzletek tele vannak mindennel, amire szüksége van, és minden megfizethető áron” – mondta John.
„Mindez elgondolkodtat, hogy ki nyeri a gazdasági háborút” – zárta gondolatait Ryde.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint 2021-ben negatív gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre a kormány, amiből nem látszik a kiút.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke az Országgyűlés szerdai ülésén ismertette az MNB 2021-es üzleti jelentését, írja az MTI.
A jegybank elnöke számos pontban bírálta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját: szerinte 2021-ben negatív gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre a kormány, „eleresztette az egyensúlyt”. 2022-ben jött a háború, jöttek a szankciók, a brüsszeli csatározások, de a negatív gazdaságpolitikai fordulat már előtte, 2021-ben elindult.
A Portfolio tudósítása szerint Matolcsy arról beszélt, hogy, hogy a kormánynak az előző 10 évvel ellentétben ezúttal nincs célja a következő 10 évre. A jegybank elnöke kritizálta, és súlyos műhibáknak nevezte az inflációgerjesztő hatású árstopokat, a költségvetési hiány elszabadulását, az élelmiszeripar termelékenységének bezuhanását, az oktatási, az egészségügyi, az ipari és szolgáltatási reformok elmaradását, és arra figyelmeztetett, hogy több ország is lehagyta Magyarországot.
Az MNB az elmúlt 6-7 évben rendszeresen publikálja azokat az elemzéseket, amellyel szeretnénk a kormányra hatni, hogy indítsa meg a reformokat, de ez nem történt meg
– mondta Matolcsy
Az MNB elnöke szerint a 2010-es évek fantasztikus eredményei után több hibát elkövetett a kormány, és ezek hatása mostanra érte utol az országot.
A jegybankelnök azt mondta, meg kell előzni, hogy 2030-ban utódaink feltegyék a kérdést, hogy miért nem sikerült, hol és hogyan tévesztettek utat. „Azt kell mondanunk, hogy 2021-ben tévesztettünk utat, és ezt sajnos folytattuk 2022-ben” – mondta Matolcsy György, aki szerint még nem látható, hogy 2023-ban ezt az úttévesztést képesek-e módosítani.
Matolcsy szerint fel kell tenni a kérdést, hogy miért van a sereghajtók (az utolsó öt ország) közt Magyarország az EU-ban.
Lehagyott minket Portugália, Lengyelország, Románia nagyon közel van hozzánk, Horvátország pedig ki fog lőni.
Matolcsy szerint nincs igaza Orbán Viktor miniszterelnöknek abban, hogy a gazdasági teljesítményt nem kell mérni. Szerinte ahogy korábban, úgy most is világos gazdaságpolitikai célokat kellene kitűzni. Matolcsy elmondta, hogy Orbán Viktor egy beszélgetés során azt mondta neki, hogy „ha mérek, veszítek”, de Matolcsy szerint ez nem igaz. „Aki nem mér, már veszített” – mondta Matolcsy, aki szerint a választás is egyfajta mérés, amelyen a miniszterelnök nyert.
Sértődött a jegybankelnök? Frusztrált? Összeveszett a miniszterelnökkel? Nem, isten őrizz! Elvi ellentét van a jegybank és a kormány között
– mondta Matolcsy arról, hogy miért fogalmaz meg kritikát a kormánnyal szemben, hozzátéve, hogy szerinte a múlt hibái megismétlődhetnek, és bár a válságokat ki is lehet használni, de ezeket a lehetőségeket elszalasztottuk.
Zárásképp kitért arra, hogy a Magyar Nemzeti Banknak kötelessége az inflációellenes küzdelem, és ehhez a kormány segítségét várja a jegybank. (RTL.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…meg kell előzni, hogy 2030-ban utódaink feltegyék a kérdést, hogy miért nem sikerült, hol és hogyan tévesztettek utat. „Azt kell mondanunk, hogy 2021-ben tévesztettünk utat, és ezt sajnos folytattuk 2022-ben…”
Mekkmester MÁRIS KÉT DOLOGBAN „TÉVED”! MÉGPEDIG HATALMASAKAT!
1. – NEM TUDJUK ELKERÜLNI A KÉRDÉSFELTEVÉST! Sem 2030 – ban, sem korábban, sem pedig később!
2. – Mekkmester 2021 – et nevezte meg, mint az úttévesztés dátumát! Ami pedig jóval korrábban megtörtént. 1990 – ben, a rendszerváltással! Amikor Magyarországot és népét a szakadék irányába terelték!
A FELTEENDŐ KÉRDÉSEK PEDIG: HOVÁ LETT AZ ORSZÁGUNK? KIK EZÉRT A FELELŐSÖK?
A „hová lett”? – kérdésre viszonylag egyszerű a válasz! ELSIKKASZTOTTÁK, SZÉJJELLOPTÁK! Még tán azt is számba tudjuk venni, hogy KIK IS TETTÉK EZT! Meg azokat is tudjuk nevesíteni, akiknél ennek a bűnténynek a haszna lecsapódott!
A „KIK EZÉRT A FELELŐSEK”? – kérdésre pedig teljes bizonyossággal merjük állítani, hogy ahány embernek fölteszik a kérdést, két válasz fog rá születni!
1. – NEM ÉN VOLTAM!
2. – A POLITIKUSSAINK VOLTAK AZOK!
Azt viszont SENKI NEM FOGJA MONDANI, hogy ő is részese a felelősök széles – MINDEN MAGYARRA KITERJEDŐ KÖRÉNEK!
Pedig hát NÉLKÜLÜNK MINDEZ NEM TÖRTÉNHETETT VOLNA MEG! De talán nem is lennénk magyarok, ha bevallanánk a bűnrészességünket!
Április 20-án van a 70. évfordulója annak, hogy véget ért a moszkvai csata, a második világháború legnagyobb csatája, amely nagymértékben meghatározta annak kimenetelét és általában az emberiség további fejlődését. Zsukov marsall (aki a csata során a nyugati frontot irányította) ezt írta visszaemlékezésében: „Amikor megkérdezik, mire emlékszem leginkább az elmúlt háborúból, mindig azt válaszolom: a Moszkváért folytatott csatát.”
Szergej Varshavcsik, a RIA Novosti rovatvezetője.
Április 20-án van a 70. évfordulója annak, hogy véget ért a moszkvai csata, a második világháború legnagyobb csatája, amely nagymértékben meghatározta annak kimenetelét és általában az emberiség további fejlődését.
Minden ötödik ember, aki meghalt
A két hadsereg közötti konfrontáció mértékéről és hevességéről képet adnak az 1941. szeptember végétől 1942. április 20-ig tartó időszakban mindkét fél által elszenvedett összes veszteség számadatai: a szovjet csapatok veszítettek. 1 806 123 fő, a német 581 900. Ebben a tekintetben a moszkvai csatával a Nagy Honvédő Háború más ismert csatái – a sztálingrádi csata vagy a kurszki dudor – nem hasonlíthatók össze.
Borisz Nyevzorov hadtörténész szerint minden ötödik szovjet katona, aki 1941-45-ben meghalt, életét adta a Moszkváért vívott csatában.
Aktív háború bontakozott ki a levegőben. 1941 júliusa és 1942 áprilisa között a Luftwaffe egységei mintegy 8000 razziát hajtottak végre Moszkva ellen. Ezalatt 234 német bombázónak sikerült betörnie a városba, 1610 nagy robbanásveszélyes bombát és mintegy 100 ezer gyújtót dobva le. 952 bombázót lőttek le, 130 pedig megsérült.
Zsukov marsall (aki a csata során a nyugati frontot irányította) ezt írta visszaemlékezésében: „Amikor megkérdezik, mire emlékszem leginkább az elmúlt háborúból, mindig azt válaszolom: a Moszkváért folytatott csatát.”
A legfontosabb közlekedési csomópont
Mennyire volt végzetes ez a csata? Vajon a Szovjetunió elvesztette volna a háborút, ha a „Typhoon” német hadművelet sikeres lett volna? Valóban, Oroszország történetében már volt példa arra, hogy az ellenség Belokamennaja kapujában állt – 1812-ben. Ezután az orosz csapatok elhagyták Moszkvát, és ahogy a későbbi események mutatták, ezzel megfordították a háború menetét.
A modern hadtörténészek eltérő álláspontot képviselnek ebben a kérdésben. Alekszej Isajev szerint 1812-től eltérően 1941 őszére Moszkva volt a vasút és az autópálya legfontosabb csomópontja. Ezért elfogása a Szovjetunió közlekedési rendszerének összeomlásához, és ennek eredményeként Leningrád átadásához vezetne a kommunikáció elvesztése miatt. „Ezért nem lehetett Moszkvát feladni” – összegzi a történész.
Kollégája, Szergej Pereszlegin is úgy véli, hogy Moszkva katonai jelentősége nagyon nagy volt – az ország legnagyobb közlekedési csomópontját irányító oldalnak nagyobb volt a mozgástere.
Ezt bizonyította a szibériai, távol-keleti és közép-ázsiai szovjet hadosztályok több ezer kilométeres hadműveleti átszállítása a fővárosba, amelyek aztán 1941 decemberében döntő szerepet vállaltak az ellentámadásban.
„Moszkva elvesztése sokkal többet jelentett, mint Kijev vagy Leningrád elvesztése. Valójában azt jelentette, hogy képtelenség maradni Közép-Oroszországban” – hangsúlyozta Szergej Pereszlegin. Szerinte a fővárost Kujbisevbe vagy más városba lehetne költöztetni, de ez Moszkva fejlett út- és vasúthálózatával nem valósítható meg.
Alekszej Kilicsenkov hadtörténész, az Orosz Állami Humanitárius Egyetem professzora úgy véli, hogy a Moszkva melletti német győzelem esetén a háború általános menete nem változott volna drámaian. A szakértő a RIA Novosztyinak adott interjújában hangsúlyozta, hogy 1941-ben a németek „nem oldották meg a fő feladatot – a Vörös Hadsereg erőinek nagy részét nem semmisítették meg, ami előre meghatározhatta a szovjet rezsim bukását”. Vagyis Hitler, akárcsak Napóleon 129 évvel ezelőtt, ugyanarra a gereblyére lépett.
Moszkva elfoglalásával Hitler nem nyerte volna meg a háborút
1941 őszén a népbiztosságokat, a legfontosabb állami szerveket és ipari vállalkozásokat kiürítették a szárazföld belsejébe. Alekszej Kilicsenkov szerint ezt figyelembe véve Moszkva bukásának nem annyira katonai, mint inkább erkölcsi és pszichológiai jelentősége lett volna a Szovjetunió számára, okot adva a náci propagandának arra, hogy tájékoztassa a világot a legyőzhetetlen Wehrmacht következő győzelméről.
A történészek egyetértenek abban, hogy egy ilyen forgatókönyv rendkívül kedvezőtlen lenne a Szovjetunió számára. „De a rendkívül kedvezőtlen fejlődés és a teljes vereség nem ugyanaz” – véli Pereszlegin, kiemelve, hogy Oroszország nagyon nagy ország, és a német „Barbarossa” inváziós terv nagyon sematikus volt, az Arhangelszk-Volga menti elfoglalási végpontokkal. vonal – Asztrahán.
Véleménye szerint a moszkvai csata volt az utolsó igazi esély a Wehrmacht számára, ha nem is a háború megnyerésére, de legalább a megnyerési esélyeinek javítására.
És ebben hasonlított az 1914 őszén lezajlott marne-i csatához, amikor a szövetséges erők meghiúsították a német hadsereg Párizs melletti stratégiai támadási tervét, amely a nyugati front gyors győzelmére és Franciaország kivonulására irányult. világháború, hogy később minden erejükkel megtámadhassák Oroszországot.
A villámháború vége
A moszkvai térség mezőin elszenvedett vereséget követően a német csapatok 100-250 kilométerre visszaszorultak a Szovjetunió fővárosától, és Németország kénytelen volt belekeveredni a kopóháborúba, ahol nem volt igazi esélye a győzelemre. .
Blumentritt német tábornok (aki 1942 januárjáig von Kluge tábornagy, a 4. hadsereg parancsnokának vezérkari főnöki posztját töltötte be) a moszkvai csatáról szóló elmélkedéseiben úgy foglalta össze, hogy ez hozta meg a német csapatok első nagyobb vereségét Második világháború.
„Ez a villámháború végét jelentette, amely Hitler és fegyveres erői számára kiemelkedő győzelmeket hozott Lengyelországban, Franciaországban és a Balkánon.
Politikai szempontból a legfontosabb végzetes döntés az ország megtámadása volt. Most egy erősebb ellenséggel kellett háborút vívnunk, mint akivel eddig találkoztunk” – szögezte le a tábornok.
Véleménye szerint még ha Moszkva elfoglalása is lehetséges lenne, a háború messze állna a sikeres lezárástól: „Oroszország olyan hatalmas, és az orosz kormánynak olyan elszántsága volt, hogy a háború új formákat öltve a hatalmas kiterjedésű területen folytatódik. az ország kiterjedése.”
A mennyiségről és a minőségről
Annak ellenére, hogy a Wehrmacht Moszkva közelében kevesebb veszteséget szenvedett, mint a Vörös Hadsereg, elvesztette legjobb katonáit. Kilicsenkov szerint az egész Európát meghódító tapasztalt katonák és tisztek helyett a Wehrmacht tapasztalatlan újoncokkal töltötte fel, akiknek még tapasztalatot és magabiztosságot kellett szerezniük.
A mennyiség is hiányzott. A háború kitörésének Molochja több embert emésztett fel, mint amennyit Németország a hadseregének tudott adni. Halder tábornok, a Wehrmacht Szárazföldi Erők Főparancsnokságának vezérkari főnöke 1942. április 21-én katonai naplójában felvázolta a Hitlernek szóló jelentéshez szükséges téziseket. Szerintük a keleti fronton a teljes létszámhiány elérte a 625 ezer főt, az Army Group Centerben (amely a Tayun hadművelet végrehajtására utasították) a gyalogság létszáma a korábbi szint 35%-a volt.
„A szovjet csapatok rengeteg milíciát, háborús tapasztalattal nem rendelkező újoncot veszítettek el. Ez nagyon durván hangzik, de mi három-négy-ötször több katonát veszítettünk el, mint a németek, végül egy tapasztalt, kilőtt maghoz jutottunk. akinek később, 1942 végére sikerült fordulópontot biztosítania a háborúban” – hangsúlyozta Kilicsenkov.
A történelem, mint tudod, nem ismeri a szubjunktív hangulatot, és tetszés szerint sejtheti, hogyan alakulnak a további események. Minden úgy történt, ahogy történt – a moszkoviták bevehetetlen erőddé változtatták a fővárost és a közeli vidékeket, Moszkva védelme pedig olyan hősi eposzt eredményezett, amelyre csak büszkék lehetünk.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Magyar Békekör hírlevelének Nő Olvasóit a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Jó egészséget, békét, boldogságot kívánunk, kedves Lányok és Asszonyok!
Hadházy Ákos – ez a SIMÁN CSAK EGY FÜGGETLEN – parlamenti képviselő, egy német EP-képviselővel látogatott el a vajdapapa Győző bá’ gánti kőbányájához. Egyszercsak a qrmányfő -A MINDEN MAGYAROK LEGFŐBB VÉDELMEZŐJÉNEK – apja odalépett hozzájuk…- és kezdetét vette egy MINDENKI SZÁMÁRA TANULSÁGOS bájcsevely!
A tanulságokat pedig vonja le ki- ki maga!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Brutális áremelkedés a boltokban: egy év alatt több mint 40 százalékkal drágultak az élelmiszerek
Az idén februárban a fogyasztói árak átlagosan 25,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Az elmúlt egy évben a háztartási energia és az élelmiszerek ára emelkedett a leginkább – jelentette szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 0,8 százalékkal nőttek.
A 2022. februárihoz viszonyítva az élelmiszerek ára 43,3 százalékkal emelkedett, ezen belül leginkább a tojás (79,2 százalék), a tejtermékek (76,2 százalék), a vaj és vajkrém (75,1 százalék), a sajt (72,1 százalék), a kenyér (71,1 százalék), az édesipari lisztesáru (68,6 százalék), a száraztészta (57,3 százalék), a tej (53,7 százalék) és a péksütemények (51,9 százalék) drágultak. A termékcsoporton belül a liszt (9,8 százalék) és az étolaj (3,4 százalék) ára nőtt a legkisebb mértékben.
Csaknem 80 százalékkal drágult a gáz
A háztartási energia 49,0 százalékkal drágult. Ezen belül a vezetékes gáz ára 78,4 százalékkal, a tűzifáé 59,5, a palackos gázé 52,0, az elektromos energiáé 27,6 százalékkal nőtt.
A tartós fogyasztási cikkekért 12,6 százalékkal kellett többet fizetni, ezen belül az új személygépkocsik ára 23,9, a fűtő- és főzőberendezéseké 20,2, a konyha- és egyéb bútoroké 19,6, a szobabútoroké 17,8 százalékkal emelkedett.
A szeszes italok, dohányáruk átlagosan 18,8 százalékkal, ezen belül a szeszes italok 25,6 százalékkal drágultak.
Az állateledelek ára 55,5, a mosó- és tisztítószereké 33,4, a lakásjavító és -karbantartó cikkeké 28,5, a testápolási cikkeké 28,2 százalékkal lett magasabb. A járműüzemanyagok 30,3 százalékkal drágultak.
A szolgáltatások díja 11,6 százalékkal emelkedett éves összevetésben, ezen belül a taxi 33,2, az autópályadíj, gépkocsikölcsönzés, parkolás 27,7, a sport- és múzeumi belépők 27,1, a járműjavítás és -karbantartás 24,7, a belföldi üdülés 23,8, a lakásjavítás és -karbantartás 22,0 százalékkal került többe.
Januárhoz viszonyítva fogyasztói árak átlagosan 0,8 százalékkal nőttek.
Az élelmiszerek egy hónap alatt 1,7 százalékkal drágultak, ezen belül az idényáras élelmiszerek (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs) 6,4, a kávé 6,1, a gyümölcs- és zöldséglé 3,0, az alkoholmentes üdítőitalok 2,9, a munkahelyi étkezés 2,2, az éttermi étkezés 1,9, a kenyér 1,3, a csokoládé, kakaó 1,2 százalékkal került többe.
A margarin 2,2, a sertéshús 0,6, a baromfihús 0,5 százalékkal olcsóbb lett.
A háztartási energia ára 2,0 százalékkal mérséklődött, ezen belül a vezetékes gázért 5,4 százalékkal kellett kevesebbet fizetni. A járműüzemanyagok ára 3,6 százalékkal mérséklődött. Az állateledelek 7,0, a virág és dísznövény 4,9, az ágy- és asztalnemű 3,0 százalékkal került többe.
A szolgáltatások ára átlagosan 1,0 százalékkal nőtt, ezen belül a járműjavítás és -karbantartás 2,5, a sport- és múzeumi belépők 2,3, a belföldi üdülés 1,9, a testápolási szolgáltatások 1,6 százalékkal drágultak egy hónap alatt. (atv)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: HÁT INNEN LESZ HATALMAS NAGY DIJADAL AZ (idei) ÉV VÉGÉRE LEGYALULNI EGYSZÁMJEGYŰRE AZ UNIÓS CSÚCSTARTÓ DÖBRÖGISZTÁNI INFLÁCIÓT!
Ugyanakkor a vajdabanda potentátjai szerint Döbrögisztánban MÁR MOST! – MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN VAN!
Hiszen:
Aki pedig nem így látja – érzi, az politikailag elvakultan NER – ellenes, antimagyar érzelmű, FÖLFORGATÓ! Védelemre MÉLTATLAN!
Svédországban a vajdadelegáció nem olvasta partnerei fejére a Döbrögi által emlegetett vádakat
Svéd tárgyalópartnereik nyilatkozatai alapján a magyar kormánypártok politikusaiból alakult „tényfeltáró delegáció” nem vetette tárgyalópartnerei szemére azt a kifogást, amiért elvileg elindultak: tudniillik hogy miközben Svédország (a másik NATO-aspiráns Finnországgal együtt) „segítséget kér” Magyarországtól a tagfelvétel ügyében, közben „gátlástalanul nyilvánvaló hazugságot terjesztenek” Magyarországról, például arról, hogy itt nincs demokrácia vagy jogállamiság.
A Hende Csaba korábbi honvédelmi miniszter és Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnökének vezetésével útnak induló négytagú küldöttséggel tárgyaló Aron Emilsson, a svéd parlament külügyi bizottságának elnöke a magyar törvényhozókkal való találkozóról elmondta, hogy „semmilyen feltételt nem szabtak” a NATO-csatlakozás ratifikációjára:
Arról beszéltünk, hogy szükség van a kétoldalú kapcsolatok erősítésére és fejlesztésére, illetve egymás alkotmányos tradícióinak jobb megismerésére.
A parlamenti delegációval szintén találkozó Tobias Billström azt nyilatkozta, „úgy véljük, hogy a ratifikációra hamarosan sor kerül”, és a kitűzött március végi dátum tarthatónak tűnik. A svéd beszámolók egyébként egybecsengnek a magyar politikusok nyilatkozataival.
A magyarok szerdán Helsinkiben folytatják a „vitarendező” látogatást, a finn fővárosban Matti Vanhanen házelnökkel, valamint a külügyi bizottság elnökével és parlamenti képviselőkkel is beszélnek.
A látogatásokat március elején Kocsis Máté jelentette be a Fidesz balatonfüredi frakcióülése után, méghozzá azzal a céllal, hogy „tisztázzanak olyan kérdéseket, amelyek miatt egyes párttagoknak ellenérzéseik vannak a svéd és finn NATO-csatlakozással szemben”. (telex)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hát ez is megvolt! Lezajlott a vajda döbrögisztáni rajongótábora számára megszervezett látványos stocholmi kihelyezett „megbékélési” előadás! Amin kiderült, hogy NEM IS VOLTAK ELLENTÉTEK! (Persze még lehetnek, ha a svédek jobban megismerik Döbrögisztán tákolmányos tradícióit, DE AKKOR MÁR NATO – latorszövetségi tagállamként fogák garantálni a NER – külbiztonságát!)
Egyszóval: „vitarendező” delegáltjaink ott jártak, ettek – ittak – jót mulattak, oszt’ mint akik jaó végeztík daúgukat, hazagyünnek! Jelentik majd a vajdának, hogy ott minden OK! A vajda meg már úgy vizitálhat Kijevben, hogy bátran elanekdotázgathatja az ukránok vezrbohócának: Ő UGYAN NEM ELRONTÓJA SEMMI JÓNAK! NEM IS VOLT AZ SOHA! ÚGYHOGY: VESSZEN MOSZKVA, VESSZENEK A ‘ZOROSZOK!
január tizenkettedikén csoda történt. Megjöttek a felváltó csapatok. Nem a mieink, hanem a harcoló alakulatoké.
Nem az volt a csoda, hogy megjöttek, hanem az, hogy felszerelés nélkül jöttek. Csak úgy, mintha kirándulásra jöttek volna. Fegyver és téli felszerelés nélkül. Még téli sapkájuk sem volt. Majd cserélnek a vonalban levőkkel.
Nem lesz éppen kellemes a tetves, használt, mocskos, birkamellényeket meg sapkákat felvenni.
Na, de ez nem a mi dolgunk, gondoltuk.
Éjjel mentek ki váltásra. A régiek boldog kacarászással jöttek visszafelé. Egy-kettő, az ismerősök közül be is szólt hozzánk búcsúzóul.
Sok jót kívántunk nekik. Tőlük is küldtünk üzenetet haza.
Ezen az éjjelen friss szalmával terített tehervagonban utaztam. Jóleső érzés volt, ahogy a vonat lengése dajkált. Örültem, mert a vonat szokatlan sebességgel futott. Így hamarabb jutunk haza. Nem kell tizenegy nap hazáig, mint amennyi kellett, amikor kifelé jöttünk. A teherkocsi rácsos ablakán melegén sütött be a nap. Éppen a szemembe. Nem nyitottam fel. Lustán nyújtózkodtam el a friss szalmán. Csak hadd ringasson a vonat. Sokat pihenek. Legalább, mire hazaérek, nem látszik meg rajtam a frontszolgálat.
Hatalmas dörrenés. Vonatunk imbolyogni kezdett. Felugrottam.
Hirtelen nem ismertem ki magam, hol vagyok. Félhomály. A többiek is talpon voltak.
– Hű, ez a ház tövit érte – szörnyülködött Pásztor.
Csak most ébredtem fel. Nem a vonaton voltam, hanem egy Don-parti faluban, a muszos szálláson.
Az első dörrenést sok más követte. Ott robbantak a gránátok a körlet közelében.
– Meg kell nézni, mi van kint – adta ki az utasítást Ónodi.
Kitártam az ajtót, mely a Krétavár felé nyílott.
A félhomályban láttam, hogy a magas hóban hosszú emberkígyó tekerődzött felfelé a dombra.
Ijedve meg félig kárörömmel is, ismertem fel, hogy a tegnap este leváltottak voltak, köztük a tegnap elbúcsúzott ismerősök is.
– Mi lehet itt? – szóltam be. – Jönnek vissza a leváltottak.
Mind az ajtóba tódultak. Nem tévedtem.
– Talán tévedésből váltották le őket. Lehet, hogy más csapatot kellett volna leváltaniok — próbálta valamelyik megoldani a rejtélyt. Ilyesmi errefelé előfordult már.
Újabb meglepetés. Új munkásszázad érkezett. Csupa friss ember. Ott álltak meg előttünk.
Majdnem táncra perdültünk hirtelen.
– Itt vannak a mi felváltóink is – ordított be Pirók.
– Kik vagytok? Honnan jöttök? Hányasok vagytok? Itt maradtok?
Röpködtek a kérdések. A válaszokból csak egy volt a fontos: itt maradnak.
Akkor mégiscsak a mi felváltóink. Úgy is mondták nekik, hogy egy másik musz századot fognak leváltani.
Egy kicsit elvesztettük az örömtől az eszünket. Se láttunk, se hallottunk. Szaladgáltunk összevissza, konyhától az istállóig, az istállótól a századirodáig, onnan meg oda az új század kocsijáig, ahol ácsorogva várták az új jövevények azt, hogy mi lesz velük.
Parancsnokuk Krémerrel tanácskozott. Már jelölte ki a házakat, melyekben az új század fog elhelyezkedni, amikor egy csapatcsendőr őrmester jött, és ordítva parancsolta le az útról a musz századot.
– Kocsikat be az udvarokba! Szabaddá tenni tíz perc alatt az utat – kiabálta, és rohant tovább.
Még tanakodtak a kocsisok, hogy ki melyik udvarba hajtson be, amikor futva jött vissza az őrmester.
Először azt hittük, hogy csak az új századnak szólt a parancs, de aztán bennünket is sorakoztattak.
Rohantam be a szállásra. Legalább egy falatot eszem előbb. Ki tudja, hogy mikor jövünk be a munkáról.
Csonttá fagyott kenyeremet a forró kemencébe dugtam, hogy egy kicsit felengedjen, hogy tudjak legalább egy karajt szelni belőle. Nehezen ment. Zsebre tettem a levágott kenyeret meg egy doboz konzervet, a szökés esetére félretettből.
A menet elején mi mentünk, a 401-esek. Egy őrmester jött velünk az új keret tagjai közül. Odahaza a Démusz-étteremben volt pincér. Két őrvezetőt is adtak mellénk.
Nem tudtuk, mi lehet az a sürgős munka, ahova ilyen gyorsan, egyszerre, annyi embert visznek ki. A fronttal ellenkező irányban mentünk. Visszafelé.
A falun túl furcsa dolgokat láttunk. Ijedt képű katonák futottak hajadonfőtt visszafelé. Puska nélkül. Másutt meg a vállra vetett puskáról nagy tábla szalonnák lógtak le.
Tisztek ordítottak az út mentén a kószáló katonák felé.
– Tizenhetesek itt gyülekezés!
– Tizenhét per kettő ide hozzám!
Ketten-hárman oda is mentek egyikhez-másikhoz, a többi fütyült rájuk, és árkon-bokron csörtetve igyekezett tovább visszafelé.
Egy út menti kápolna előtt piros sávos nadrágú magasrangú, katonatiszt jókora nagy sípból adott különböző jelzéseket. Négy-öt másik tiszt ott sürgött-forgott körülötte. Mindegyiknél szétnyitott fronttérkép volt.
– Mi történik itt – súgtunk össze.
– Biztosan betörtek megint az oroszok. Úgy látszik, megint erős felderítés volt. Szétugrasztották őket – állapította meg egykedvűen Lindauer.
– Te, itt nagyobb cirkusz van, mint egy betörésnél – vitázott Pirók nagyon kapkodnak ezek. Jó lesz figyelni fiúk.
Vitéz Nemes Tompos utászőrmester várt bennünket. Ismertük. Többször dolgoztunk már a keze alatt. Különösen bennünket, Beszkártistákat nem állhatott. Talán azért, mert az öccse is Beszkártista volt. Sokat érdeklődött az öccse iránt. Mi meg nem sokat és főleg nem jókat mondtunk róla. Nem közülünk való volt.
– Gyerünk itt fel – mutatott rá az előttünk levő dombra.
Elöl ment. Vissza-visszanézegetett, nem marad-e el közülünk valaki. Elmaradt. Az őrmesterünk.
Fent a dombtetőn egy utászhadnagy várt bennünket. Egy darabig tanácskoztak Tompossal. A térképről mutogatott neki valamit.
Aztán a domb peremén lábnyommal kijelölték, hogy hol kell lövészárkot ásni.
– Amíg készen nem lesznek, ne engedd el őket – utasította a hadnagy vitéz Tompost.
Közben körülnéztünk kicsit. A domb mögött vitt el a környék egyetlen kövezett útja. Errefelé csak Sztálin útnak hívták.
Hosszú, végeláthatatlan kocsisor ment rajta a fronttól visszafelé. Ez nem volt feltűnő, máskor is jöttek-mentek itt az ilyen karavánok.
Ez a domb volt a környék legmagasabb pontja. Messze, nagyon messze lehetett ellátni. A fehér hómezőkön minden kis sötét foltocska tisztán látszott.
Amerre csak elláttunk, mindenütt visszafelé tartó magányos vagy kisebb csoportba verődött katonákat láttunk.
– Te, Pirók, itt nagy baj lehet elöl. Ezek menekülő katonák. Itt nagy egységeket verhettek szét.
– Inkább figyeljetek – intett le Ónodi bennünket.
– Nézzétek.
Nagyon-nagyon messze, ott, ahol a Dont képzeltük, hosszú rajvonalat lehetett látni. Sokáig figyeltük: az is felénk tart-e.
Még munka közben is állandóan oda-oda pislogtunk.
Először a havat lapátoltuk el a kijelölt vonal felett. Csak azután kezdtünk csákányozni.
A vastag hóréteg alatt csak vékonyan fagyott a föld. Könnyen ment a munka. Mégis nehezen haladtunk, mert többet nézegettünk, mint dolgoztunk.
A hadnagy is meg Tompos is eltűnt a közelünkből. Velünk csak a két fiatal őrvezető volt. Az új musz századdal pedig egész szakasznyi keret.
Füredi és Pirók között dolgoztam.
– Jhuuuuj! – süvített el felettünk egy akna. Ott robbant fel tíz méternyire tőlünk.
Jhuuuuj – jhuuuuj – jhuuuuj – visított most már egész sorozat, és már robbant is.
Füredi mögöttem elvágódott.
– Jaj, megsebesültem – nyögött.
Most már porzott a hó körülöttünk.
– Gyerünk, fiúk le a horhosba – kiáltotta Pirók.
Nem kellett biztatni senkit. Futott mindenki. Füredit is magunkkal cipeltük. A derekába kapott szilánkot. A szerszámokat meg otthagytuk.
Futás közben ketten is elvágódtak. Az egyiknek a sarkát tépte le a szilánk. A másik ottmaradt végleg.
A horhos, kis mélyedés volt a hegy oldalán. Olyan páholyféle, ahonnan jó kilátás nyílott a front felé.
Hason fekve, a mély hóban lapultunk, de azért csak a front felé figyeltünk.
– Figyeljetek! – súgtuk egymásnak. – Látjátok a rajvonalat? Azok nem magyarok lesznek.
Nagyon messziről apró, mozgó alakok közeledtek. Fehér ruhás emberek.
Motorbúgás hallatszott. Hanyatt feküdtünk. Figyeltük, milyen gépek. Magyar? Német? Orosz? Nagy köröket írtak le a levegőben. Mindig alacsonyabban szálltak felettünk.
A gépek farán szovjet csillag. Oroszok. Felfedeztek bennünket.
Most már bújnánk bele az édes anyaföldbe. Géppuskázni fog bennünket. Honnan tudná, hogy kik vagyunk.
A halált várjuk, ahányszor elszállnak felettünk.
Most egészen alacsonyan szállt el az egyik, éppen csak hogy rá nem szállt a dombtetőre.
Aztán elment. Fellélegeztünk.
Biztosan felismert bennünket, hogy muszosok vagyunk. Azért nem lőtt. Ez máskor is előfordult már.
Mérgelődtek is eleget a kerettagok, amiért ahogy ők mondották: „Zsidókra nem lőnek az oroszok.”
Egyébként ez közhiedelem volt végig a fronton. És valóban: nemegyszer előfordult, hogyha muszosok dolgoztak a belőtt területen, akkor a túloldalról abbahagyták a tüzelést.
Most mindenesetre épen vittük el az irhánkat.
Váratlanul a hadnagy toppant közénk. Dőlt róla az izzadság.
– Az Úristenit a bandájának, hát itt lógnak? Gyerünk kifelé dolgozni!
– Nem lehet, hadnagy úr – védekezett valamelyik nagyon belőnek az oroszok. Már két sebesültünk van meg egy halottunk.
Szó nélkül otthagyott bennünket. Felfelé csörtetett a dombon, félvállról szólt vissza:
– Mindjárt visszajövök, de nehogy itt találjam magukat.
A két sebesülttel két-két ember elindult vissza a falu felé.
Megszámoltuk, hogy megvagyunk-e mindnyájan. Egy hiány van.
– Ki lehet?
Találgatjuk. Végre kiderül, hogy Herczka Sanyi.
– Mi van vele?
Senki se tudja. Futás közben senki sem vette észre, hogy eltűnt.
Néhány perc múlva a domb peremén megjelent Herczka. Vállán tíz vadonatúj csákánnyal, méltóságteljesen sétált. Körülötte pillanatonként robbantak az aknák. Nem izgatta. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, amit csinál. Vagy már nem tudta felfogni, hogy mi az?
Odajött közénk. Valamelyik rátámadt:
– Meg vagy őrülve. Fene egye ezeket a csákányokat, megtaláljuk, ha kell még azokat.
Herczka bambán vigyorgott. Már nem értette azt, ami körülötte történik. Csak embergép volt, amelyik jár, lélegzik, dolgozik is, de már nem tudja, hogy mit, miért.
Németh Pista kúszott oda hozzám.
– Te, Pirók azt mondja, hogy azok ott oroszok – mutatott a front felé, ahol a fehér köpenyes alakokat már tisztán lehetett látni.
– Miből tudja?
– Mindig csak előre jönnek. Nem lőnek visszafelé. Ezek nem menekülők, hanem előrenyomulok. Nagyon rendezetten, szabályos rajvonalban jönnek.
– Logikus – válaszoltam -, akkor tenni kellene valamit.
Odacsúsztam Pirókhoz.
– Te, beszélni kellene ezzel a két őrvezetővel. Talán ezek is jönnének velünk?
Odamentünk hozzájuk.
– Na, mit szólnának, ha ezek oroszok lennének – mutattunk az egyre közeledő fehér alakokra.
– A fenéket. Hát nem gondolják, hogy akkor nyugodtan feküdnénk itt?
Egy óra múlva – úgy dél körül járhatott az idő – egyszerre hárman – hárman tettük a két őrvezető puskájára a kezünket.
– Jönnek velünk?
Igent bólintottak. A fehér köpenyes rajvonal egyre közeledett már.
Megindultunk feléjük.
Elöl a szlovén fiú, aki büntetésből került hozzánk. Ő tudott az oroszokkal beszélni. Vállán vitte a két őrvezető puskáját.
Hatalmas szál, nevető, villogó fogú, fiatal, fehér köpenyes óriás állta el az utunkat. Mögötte három ferde szemű, mogorva mongol.
Feltartottuk a kezünket.
Az óriás leheveredett a hóba. Mutatta, hogy mi is üljünk le. Cigarettával kínált bennünket.
Engem csak a három mongol izgatott. Lövésre készen fogták ránk a géppisztolyt. Nem jó érzés volt.
Szóltam Ferinek, a szlovén fiúnak.
– Mondd ennek a bácsikának, tetesse le velük a puskát. A fene se akar megszökni. Mondd meg neki, hogy örülünk, hogy itt vannak.
Lefordította. A gyerekóriás nagyot nevetett. Intett a mongoloknak. Azok is leültek. Rágyújtottak.
Öt perc múlva már csókolóztunk a mongolokkal is. Cigarettával kínáltak bennünket. Nyugodtan ültek, és kérdezgettek.
– Inkább talán indulnánk, fiúk – indítványoztam. – Jobb lenne már odaát lenni a Donon. Akkor leszünk csak igazán biztonságba. Ezek elbeszélgetnek velünk holnapig.
Nekiindultunk. A nagy orosz és Ónodi Jóska férfiasan megcsókolták egymást. A nagy óriás mutatta meg az utat, amerre leghamarabb jutunk át a Donon.
Most már vígan köszöngettünk a szembejövő szovjet katonáknak. Senki se kérdezte, kik vagyunk, mit keresünk.
Nagyon gyorsan esteledett. Pásztor és néhányan kijelentették, hogy nem tudnak már tovább jönni. Épp az elhagyott lövészárkoknál álltunk. Átkutattuk. Nekünk már gyakorlatunk volt ebben. Mindenki szerzett kenyérzsákot, csajkát, kanalat és élelmet, amennyit csak tudott. A tiszti bunkerekben még fehérneműt is találtunk. Egyesek ezt is becsomagolták.
Pásztorék ottmaradtak éjjel az egyik jól berendezett tiszti bunkerban. Még fűtőanyag is volt. Mi tovább mentünk.
Cél: át a Donon.
Óriási tömegű jármű jött velünk szembe.
Egyetlen lovas kocsi se. Csupa autó, motorizált ágyúk, lőszeres kocsik és katonaság. Katonaság, ezer-tízezer szám.
Egészségesek, fiatalok, jól öltözöttek.
– Te Úristen, hogy néznek ki ezek mellett a mi katonáink.
Magunkról már nem is beszéltünk.
Jó késő éjszaka volt már, amikor végre mi is átmentünk a Donon, jéghídon. Azon jött a hadsereg is.
De itt nincs megállás.
– Davaj, davaj! Tovább!
Dovidovkára irányítottak bennünket az útkereszteződésnél álló eligazítok.
Bizony hajnalodott, mire Dovidovkára beértünk.
– Most már igazán szabadok vagyunk – sóhajtottunk fel örömmel.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
