ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
1919. július 12-én megoldódik a Károlyi Gyula lemondásával keletkezett kormányválság. Az eltelt egy hét alatt Gömbösék elérik a július 6-i MOVE-tüntetéssel kitűzött céljukat. Bármilyen vörös posztó Horthy neve az antant képviselői és a szegedi liberálisok szemében, a Károlyi Gyula lemondásával keletkezett kormányválság nyomán nincsen olyan előterjesztett kormánynévsor, amelyben Horthy neve ne szerepelne mint honvédelmi miniszteré.
Gömbösék e követelésüknek azzal a fenyegetéssel adnak nyomatékot, hogy a Nemzeti Hadsereg és Horthy személye egy. Elejtése egyenlő lenne a hadsereg fellázadásával. Ezt pedig komolyan kell venni, mert Gömbösék meghunyászkodnak a franciák előtt, de a szegedi liberálisok részéről ki merne tényleges ellenállásra gondolni? Hiszen a Prónay-különítmény és az újabban megalakult lovag Ostenburg-Moravek Gyula-század terrorista tisztjeinek gyilkosságai révén Gömbösék-Prónayék az egyetlen tényleges magyar hatalom Szegeden.
A francia tábornok a kormányalakítás feltételeként mégis kiköti: az új kormány nem támaszkodhat németbarát elemekre. Horthy admirálist feltétlenül ki kell hagyni a kormányból. De Lobit azt is megjegyzi: Gömbös szerepe és vele kapcsolatban a sok titokzatos szegedi kiderítetlen gyilkosság komoly gondot okoz neki.
Ábrahám Dezső számít a franciák Horthy-Gömbös ellenes állásfoglalására. Horthyval is beszél erről, aki a tisztekre támaszkodva ennek ellenére követeli miniszterségét. Ábrahám emiatt válaszolja de Lobit-nak: a tisztikar többsége Horthy mellett áll. Nélküle a kormány nem támaszkodhat a megalakuló hadseregre, amely megdönteni hivatott a kommunisták uralmát. Megoldásként Ábrahám azt javasolja: ne tegyék meg Horthyt miniszternek, mindössze fővezérnek. Ezt a megoldást Horthy-Gömbös elfogadná. Szerepük ezzel jelentősen csökkenne, mert Horthy csakis a kormány és az új honvédelmi miniszter, Belitska Sándor tábornok ellenőrzésével gyakorolhatná a főparancsnokságot.
1919. július 12-én megszületik a kompromisszum. Ábrahám Dezsővel az élen megalakul az új szegedi kormány, amelyben főként egykori, a Függetlenségi Párt jobbszárnyához tartozó politikusok vesznek részt.
Kelemen naplója szerint Ábrahámék a legrosszabb értelemben vett liberálisok. Ezt csak az enyhíti, hogy a volt Károlyi Gyula kormány tagjai közül Teleki megtartja a külügyminiszteri tárcát és a minisztertanács Horthy Miklóst nevezi ki a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává. Ennek előfeltétele Horthy kötelező ígérete Ábrahám miniszterelnöknek, hogy mint fővezér tartózkodik a politikától. Ezt tisztjeivel is betartatja.
Gömbös, megtartva államtitkári címét, ugyancsak elkerül a minisztériumból. Közvetlenül alárendelik Horthynak. E kivételes pozícióját nemcsak a tisztek, de kéz-kezet mos alapon Horthy is követeli. Kinevezik a vezérkari főnököt is: Soós Károly tábornokot. A tényleges úr Horthy mellett Gömbös marad.
Horthy kinevezésébe, Kelemen szerint, a liberálisok annál is könnyebben belementek, mert mint mondják, a Nemzeti Hadsereg még papíron sem számít. Horthy látszatállásával és fővezérségével megnyugtatják viszont a tisztikart. A Horthy-kérdés megoldását ugyanakkor a franciák a szegedi kormányalakítás nagy politikai sakkhúzásaként könyvelik el.
Kelemen később feljegyzi: A liberálisok és a franciák nem sejtik, hogy a hadsereg-főparancsnoksággal sokkal nagyobb hatalmat adnak Horthy kezébe, mint volt neki. Későbbi magas pozícióját ezzel még inkább megalapozzák.
Az új kormány magát az 1918. októberi forradalom alapján állónak jelenti ki. Fenn akarjuk tartani a háborút befejező forradalom vívmányait, amelyek a nemzeti demokráciát szolgálják – nyilatkozik a miniszterelnök. Ennek az „októbrista” kormánynak Horthy a fővezére.
Horthy kijelenti: a nemzeti kormány bizalma folytán veszi át az összes magyar nemzeti haderők fővezérletét. Ugyanakkor hadparancsa fenyeget. Szíve mélyéből üdvözli a „fajunk színe-javából alakult” katonaságot, amely az ezeréves nemzet utolsó reménysége, imája, óhaja. De lesújtó a kardja, ha kell! – mondja.
A Mars téri laktanyában mint miniszter elbúcsúzik a tisztikartól. Beszédet olvas fel. Örül, hogy elhagyhatta miniszteri állását, mert mint főparancsnoknak, nem kell politizálnia. Kéri a hadsereget, szintén tartózkodjék a napi politikában való részvételtől. Kifejezi bizalmát a magyarság őserejében, és az Isten áldását kéri a hazamentő munkához. A tisztek lelkesen ünneplik új főparancsnokukat:
Horthy beszédet olvas fel a Nemzeti Hadsereg első zászlószentelő ünnepségén is. Párhuzamot von az ő és Hunyadi, Rákóczi fővezérsége között. – E régi vezéreknek kellene feltámadni, hogy felrázzák tespedéséből a magyar hazát. Ilyen veszélyben a haza még nem volt soha. Ha nem fognak fegyvert, a magyarság elvész őrökre …
Magyarság ősereje; fajunk színe-javából alakult szegedi hadsereg; Hunyadiak-Rákócziak régi dicsősége – használja Horthy a beszédében Gömbös kifejezéséit, méghozzá rossz magyarsággal. A tisztikar mégis lelkesen ünnepli azt a Horthyt, aki kész fegyverrel támadni a valódi magyar haza ellen. Nagyszebenben odaígérte „hadseregét” az antant rendcsináló csapatainak a Magyarország elleni háborúra.
A Nemzeti Hadsereg zászlaját Zadravetz szenteli fel … – Zászló! Édes hazámat látom benned göröngyével, földjével, Nagyasszonyával, koronájával, múltjával, jövőjével! Így áldalak meg, s e gondolatokkal adlak át a Prónay-századnak …
Horthy a pátert prófétának tartja. Akinek beszédeit millió és millió példányban kellene kinyomatni. Odatenni minden magyar asztalára a biblia mellé.
A felszentelt zászlót az a Prónay veszi át, aki a fővezér rendcsináló csapatainak parancsnoka Szegeden. Csapat, amilyet Nagyszebenben Horthy országos méretekben rendcsinálóként megígér az antantnak.
Prónay egyelőre nem országosan, Szegeden gyilkol. Naplójában elmondja: kibékülésforma ment végbe a volt Károlyi Gyula- és az Ábrahám-kormány tagjai között a csónakdában. Sokan voltak. Megterhelték a vízre épített csónakházat. A Tisza megáradt. A csónakház horgonyláncai rövideknek bizonyultak. Egyik szélét elöntötte a víz. Hulla akadt fel a végénél. Prónay odasúgja tisztjeinek: – Talán csak nem a mi munkánk! – Ekkor lép hozzá Horthy szárnysegéde, Magasházy László. Kíváncsian kérdezősködik, mit néznek. – Egy hullát, amely a tutaj alá szorult – válaszolja Prónay. És ha Horthy nem vesz magához adjutánsnak, nem sokon múlott, téged is így ringatna a Tisza vize. Hát adjál hálát Istennek és gazdádnak …
Magasházy tulajdonképpen most tudja meg, mi várt rá. Zavarában hol a folyó erős sodrát, hol a tutaj végén kibukkanó és eltűnő, himbálódzó hullát nézi. Közben cigányfekete bőre elsápad. Borzongásféle vesz rajta erőt.
Gömbös és társai, valamint Prónay terrorkülönítménye révén lett Horthy fővezér. A miniszterségről való lemondására, fővezéri kinevezésére mégis úgy emlékezik vissza: Francia oldalról követelték, hogy minden réteg és irányzat képviselőiből álló, úgynevezett demokratikus kormány alakuljon. Károlyi Gyula az ő megokolt ellenvetései ellenére engedett a nyomásnak. Ábrahám Dezső volt képviselő vezetésével új kormány alakult. Ő ebben a kormányban nem óhajtott részt venni mint miniszter. A fővezérséget elfogadta, miután biztosították arról, hogy a hadsereget semmi esetre sem vonják bele pártpolitikai viszálykodásokba. Nem akart viszályt, mert egyedüli célja volt a magyar sereg segítségével megszabadítani Magyarországot a kommunista rémuralomtól. Ehhez minden reménye megvolt, mert a Szegedre egyenként, az ország minden részéből érkező tiszteket Prónay Pál őrnagy szervezte tiszti századokba. Szeged környékéről megindult a hadviseltek önkéntes bevonulása, és csakhamar összejött az új, fegyelmezett, megbízható hadsereg.
Emlékiratai állítása ellenére soha ilyen hadsereg Szegeden nem alakult meg. Az erőszakos toborzás eredménye Szegeden és környékén mindössze néhány száz fő.
Kelemen írja naplójában: Zichy Aladár, a toborzó bizottság elnöke elmondta neki: a toborzás egyáltalán nem felel meg a várakozásnak. Két ízben járt Tápén a népet felbuzdítani, megnyerni. Minden szónoki képességüket kimerítik, de csak egyetlen ember jelentkezett. A föld népe szívesen hallgatja őket, de Zadravetz páter szónoki ereje csak annyit ér, hogy azok helyeslésével találkozik, akik aztán nem jelentkeznek. Lehet, hogy a hosszú háború okozza ezt. A nép teljesen közömbös. A parasztság azt hangoztatja: a háborúban mi véreztünk, most menjen az úri osztály.
Horthynak tehát még július derekán sincs katonája, amikor a Vörös Hadseregben tíz- és tízezer önkéntes harcos küzd az imperialista túlerő ellen, védi hazáját az ellenséggel szemben.
Nemcsak a toborzottak hiányoznak. Fegyver is alig áll Horthy rendelkezésére. Mindössze 1250 osztrák-magyar gyártmányú mannlicher, 800 Wendl-fegyver, 260 karabély, 1500 német, 1500 orosz gyártmányú fegyver, 18 ágyú, valami lőszer.
Horthy – még mint miniszter – mindössze négy zászlóalj gyalogság, egy huszárszázad, két-három tucat üteg, egy árkász-, egy repülőszázad, páncélvonat és trénalakulatok felszerelését kérte a franciáktól.
A nagyszebeni tanácskozás eredményeként Franchet d’Esperey tábornok közli Foch marsallal és általa az antanthatalmak párizsi ötös tanácsával: felkészültek a Tanács-Magyarország elleni intervenciós támadásra. Ehhez rendelkezésre áll a csehszlovák hadsereg 100 000, a szerbek 20 000, a románok 75 000, a magyarországi francia hadsereg 25 000 embere, összesen 220 000 fő. Ebből harcos állomány 160 000 – a Vörös Hadsereg mintegy 150 000 fős létszámával szemben.
A magyar ellenforradalmár csapatokat, amelyeket Horthy ismételten roham- és rendcsináló csapatként ajánlja fel a Tanács-Magyarország elleni hadjáratban, a támadásnál kilencezer főben veszik számításba. Felszerelésüket csak huszonnégy órával a támadás megkezdése előtt javasolják kiadni, minthogy fő feladatuk a Tanácsköztársaság bukása utáni pacifikáció, megbékéltetés …
Horthyék számára ez a „megbékéltetés” nem más, mint idegen hatalmak fegyveres segítségével vérbe fojtani a demokratikus magyar nép ellenállását.
Az antanthatalmak ötös tanácsa továbbra sem határoz a Tanácsköztársaság elleni támadás megindításáról, annak kezdő napjáról. Szeptemberre tervezik. A támadás elhalasztásának oka – amit Anglia egyik bécsi megbízottja közöl Bethlen Istvánnal hogy a nyugat-európai munkásság rokonszenvezik a Tanácsköztársasággal. Az antanthatalmaknak jelenleg lehetetlen bármiféle katonai akciót kezdeni a saját országaik szilárd meggyőződésű munkástömegei ellenére. A francia és angol munkásság Magyarország belügyének tekinti az ország kormányformáját, és huszonnégy óra alatt megdöntenék kormányukat, amennyiben ezek bármiféle támadó akciót kezdenének a Tanácsköztársaság ellen. De a magyarországi politika tekintetében az angol és a francia nagyhatalmi politika is keresztezi egymást. Anglia továbbra sem akarja, hogy a Duna völgyében erősödjék a francia befolyás. Ellenzi, hogy Magyarországon előretörjenek a francia vezetés alatt álló hadseregek.
Julierék proletárdiktatúra-ellenes törekvéseit elősegíti, hogy Kun Béla ismételt távirataira — amelyekben a román csapatok megígért visszavonulását sürgeti – július 15-én megérkezik Clemenceau újabb jegyzéke: az antant nem tárgyal a tanácskormánnyal.
Kun Béla még ugyanaznap, 1919. július 15-én, a párt Központi Bizottsága ülésén beszámol a proletárdiktatúra helyzetéről. A proletárdiktatúra hatalmi, gazdasági és erkölcsi tekintetben egyaránt válságot él át. Ahhoz, hogy győzzön a proletárdiktatúra, fel kell számolni minden ingadozást, fel kell lépni az ellenforradalmi burzsoáziával szemben. Ez csak úgy lehetséges, ha megerősítik a Tanácsköztársaság hatalmi szerveit, a Vörös Hadsereget, az ország gazdasági helyzetét.
Kun Béla beszámolója nyomán szinte egyhangúan szavazzák meg az előterjesztett intézkedéseket. Érvényesül azonban a szociáldemokraták taktikája, hogy a Központi Bizottságban csakúgy, mint a Kormányzótanácsban, elfogadják a proletárdiktatúra megerősítésére irányuló határozatokat, utána megakadályozzák ezek végrehajtását. Ostorozzák az ellenforradalmat, de védelembe veszik ennek vezetőit. Az egység szükségességét hangoztatják, ugyanakkor puccsokat terveznek a Tanácsköztársaság és a kommunisták ellen. Ez Böhmék és jobboldali szociáldemokrata társaiknak általános taktikája.
A kommunisták és velük a volt baloldali szociáldemokraták felismerik, hogy a proletárdiktatúra megszilárdításának legdöntőbb akadályozója a törhetetlen egységű forradalmi párt hiánya. Amely tud és akar harcolni a Tanácsköztársaságért. Mozgósítani tudja a dolgozó tömegeket a honvédelemre éppúgy, mint a szocialista építő munkára. Ennek érdekében a kommunisták részéről megtörténnek az első kezdeti lépések, hogy megteremtsék a kommunista párt újjászületésének előfeltételeit.
Az újabb Clemenceau-jegyzékkel rendkívül súlyossá vált a Tanácsköztársaság külpolitikai helyzete. Nemcsak amiatt, mert az antant újabb támadásával kell számolni. Magyarország népének hangulata már nem az, mint hetekkel ezelőtt volt. A városokban rendkívül súlyos az élelmezési helyzet, az áruhiány. Ez elsősorban a munkásosztályt érinti. Amíg a Vörös Hadsereg sikereket ér el, a hátország könnyebben veszi tudomásul, hogy sok mindenről le kell mondania.
Hátrányos hatású az is, hogy a tanácskormány messze előreugorva a fejlődésben, nem osztja fel, hanem szövetkezetesíti a nagybirtokokat. A földéhségükben ki nem elégített paraszttömegek elkedvetlenednek. Már nem sorakoznak fel szilárdan a tanácshatalom védelmére. A tanácskormány változtatni akar parasztpolitikáján, csak éppen jusson rá ideje!
A négyesztendős világháborúban kimerült tömegek kétségesnek tartják, hogy a honvédő háború most következő második szakaszában a Vörös Hadsereg megismételheti-e az északi hadjárat győzelmét újabb antanttámadás esetén.
A jobboldali volt szociáldemokratáknak az a felfogása, hogy mindenáron ki kell egyezni az antanthatalmakkal. Fel kell adni a diktatúrát. Így el lehet érni, hogy élelmiszert, közszükségleti cikkeket szállítsanak Magyarországra.
Terjed a bécsi és a szegedi ellenforradalom propagandája is, amely a hazátlan kommunisták uralma helyett keresztény Magyarországot sürget. Területi revíziót, antiszemitizmust hirdet.
A Vörös Hadseregben alacsonyabb poszton szolgálatot teljesítő volt tisztek egy része is az ellenforradalom aktív segítőtársává válik. Ilyen irányban befolyásolják az alájuk rendelt csapatokat.
Mindezzel szélesedik a szegedi kormány és az Antibolsevista Comité magyarországi befolyása. Kialakul összeköttetésük a Vörös Hadsereg vezérkarának árulóival, akik a főhadiszálláson még mindig ellenőrzés nélkül tevékenykednek. A Kormányzótanács kinevezi Böhm utódaként Landler Jenőt a Vörös Hadsereg főparancsnokává. Mire néhány nap múlva megérkezik a főhadiszállásra, a román hadsereg elleni támadás előkészületeiben kész helyzetet talál.
Böhm nem marad Magyarországon. A Kormányzótanács kinevezi Bécsbe Tanács-Magyarország követének.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
