ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Landler még nem veszi át a főparancsnokságot, amikor az ellenforradalmár Julierhez, a Vörös Hadsereg tényleges vezetőjéhez Gömbös, futár útján, július 11-én titkos levelet juttat el. Felhívja a Vörös Hadsereg vezérkarában működő ellenforradalmár tiszteket, csatlakozzanak a szegedi kormányhoz. A vezérkarban addig is úgy folytassák tevékenységüket, hogy nemzeti érzelmű tisztek vezessék a Szolnok-Budapest vasútvonaltól délre elhelyezett csapatokat. Készítsék elő az ellenforradalom szempontjából megbízhatatlan parancsnokok letartóztatását: a vörös érzelmű, Szeged környéki IV. határvédelmi zászlóalj lefegyverzését. Kívánatos a Szolnok-Cegléd-Kunszentmiklós vonalon az ellenforradalomra úgy felkészülni, hogy egyidejűleg zendülés kezdődjék a Dunántúlon és Észak-Magyarországon. A vezérkarhoz intézett levéllel egyidejűleg Gömbös felszólítja Juliert, álljon a katonai ellenforradalom élére. Tisztítsa meg a Budapest-Szolnoktól délre fekvő Duna-Tisza közét a vörös érzelmű csapatoktól. Csoportosítsa a nemzeti érzelműeket Budapest irányába. Egy általa meghatározott napon legyen kész az ellenforradalom megkezdésére, a Horthyhoz való csatlakozásra.
Amikor Julier megkapja Gömbös levelét, már folyik a tiszántúli áruló hadjárat átcsoportosítási tervének végrehajtása: nem akarja leállítani. Az ellenforradalmi hangulatot nem érzi országosan elég erősnek ahhoz, hogy nyílt puccsot hajtson végre. Kitart eredeti elgondolása mellett. A románok ellen intézett, bukásra ítélt támadás útján teszi tönkre a Vörös Hadsereget.
Gömbös levelére azt válaszolja: – Mindenkor csakis a ti érdekeiteket tartom szem előtt. Indítványodról most konkrét formában nem lehet tárgyalni, mert már megkezdődtek a vezérkar más irányú előkészületei. Utána a helyzet és a körülmények adják meg, mit lehet tenni.
A más irányú előkészületek, amiről Julier ír Gömbösnek, a románok ellen indítandó támadás a Vörös Hadsereg katasztrófába vitelére, a Tanácsköztársaság megbuktatására.
A nem kommunista E. A. Bartlett Közép-Európa tragédiája könyvében megállapítja: Julier haditerve a saját csapatainak tönkretételére egyedül áll a történelemben. Annyiban is, hogy Julier a haditerveket eljuttatja Bethlenhez Bécsbe, Gömbös-Horthyhoz Szegedre. Mellékeli ehhez a Vörös Hadseregre vonatkozó összes adatokat.
Július 20-án kezdi meg a Vörös Hadsereg a támadást Szolnoknál, Tiszafürednél. Csongrádnál átkelnek a Tiszán. A támadás fő irányában, Szolnok felé, a Vörös Hadsereg balszárnya tervszerűen fedezetlen. Julier ennek tudatában vezeti a hadműveleteket vereségre.
Gömbös-Horthy a haditerv birtokában Teleki Pál külügyminiszterrel együtt azonnal levelet fogalmaz Charpy francia tábornoknak:
– Tábornok úr! Van szerencsém tudomására hozni, hogy nagyon megbízható értesülések szerint három bolsevista hadosztály van felsorakoztatva Szegedtől északra a Duna és Tisza között, egy offenzíva céljából, amelyet július 20-án kell megkezdeni … Van szerencsém felkérni tábornok urat a szükséges intézkedések megtételére … Szeged, 1919. július 19. Gróf Teleki Pál …
Hasonlóan cselekszik Bethlen István Bécsben. Őrgróf Pallavicini György által Troubridge angol admirálishoz juttatja el a haditerveket. Futárok útján két példányban megkapja Mardarescu tábornok, a román hadsereg főparancsnoka is. Július 19-ről 20-ra forduló éjjelen, az utolsó percben ugyan, de megteheti intézkedéseit a Vörös Hadsereg már eleve elárult és ezzel sikertelenségre ítélt támadásának meghiúsítására.
Franchet d’Esperey tábornok, a balkáni antanthadsereg francia parancsnoka megtáviratozza Foch francia marsallnak, hogy a magyar ellenforradalmár összeesküvők útján megkapta a támadásra induló Vörös Hadsereg hadrendjét. Felkészült az offenzíva elhárítására.
Gömbös futárát a II. hadtest vezérkari főnöke, Politovszky alezredes segíti visszajutni Szegedre. Ez alkalomból mint a románok elleni támadás déli szárnyának hadműveleti vezetője felajánlja Horthy-Gömbösnek: amennyiben Szegedről támadást kezdenek a Tanácsköztársaság ellen, ő a hadosztályának jelentős részével átáll hozzájuk.
Ekkor már a franciák is ösztönzik a szegedieket: készüljenek támadásra. Fegyvert, lőszert ígérnek. Horthy-Gömbös mégis megvalósíthatatlannak tartja Politovszky alezredes ajánlatát. A támadás megindításához szükséges, legalább tízezer főnek legfeljebb a felét tudnák kiállítani. Tovább folytatják így a harc nélküli, szegedi mindennapos, kényelmes és gond nélküli életüket. Nagy szenzáció közben az a hír, hogy Budapestről merénylő érkezett Szegedre Horthy meggyilkolására. Kitalálás az egész. Az állítólagos merénylő Krascenik tengerész. Horthy személyesen fogadja. Utána megmondja: nem merénylő ez, legfeljebb szélhámos. Pénzt akart tőle szerezni.
Prónayék mégis letartóztatják, meggyilkolják.
Kelemen ismeri Krascenikot. Azt írja naplójában: – Szentmihálytelken, Szeged külterületén két hullát találtak. Ütött és szúrt sebekkel borítva a testük. Ma délután detektívek hozták el róluk a fényképfelvételeket. Az egyikben felismertem Krascenikot.
A legenda szerint Horthy a merényletterv idején is nyugodt maradt. Csónakján szeli aznap is a vizet, mint eddig. Utána napkúrázik, a klubház tutaján. Biztonságban érezheti magát, mert a Csónakázó Egylet vendégei közé tartoznak többen, előkelő fiatal tisztek. Horthy önkéntes testőrsége. Valósággal acélgyűrűként veszik körül féltett fővezérüket. S most, hogy a merénylet hírétől hangos a város, állandó készenlétben a csónakház körül tartózkodnak, hogy a fővezér gondtalan pihenését biztosítsák. A testőrgárda legéberebb tagjai: gróf Hunyady Ferenc, gróf Pálffy-Daun József, gróf Salm Hermann, Bibó Dénes, báró Liptay Béla, ifjú báró Voinits Sándor.
Kitűnik ebből az is, hogy Politovszky alezredes éppen a merénylet napján miért ösztönzi hiába Horthyt támadásra. Kényelmesebb Szegeden az arisztokrata ifjak védelme alatt csónakázni, napkúrázni, mindennapi csónakházi órák után bridzsezni a Kass kávéházban, mint a Tanácsköztársaság ellen támadni. Még könnyebb tervet szőni, hogy a Mardarescu tábornokhoz eljuttatott áruló haditervekért viszonzásul beültetik Horthyt a hatalomba.
Julierék árulása ellenére a Vörös Hadsereg július 20-a hajnalán hatalmas lendülettel tör előre a tiszántúli területek visszaszerzéséért. Hiába rendelkeznek a románok nagyobb erőkkel, a Vörös Hadsereg Szolnoknál, Rakamaznál, Mindszentnél sikerrel átkel a Tiszán, támadó hídfőket hoz létre.
Másnap megindul a Vörös Hadsereg szolnoki, tokaji és csongrádi csoportjának tiszántúli előnyomulása. A fő irány Debrecen. Négy nap küzdelem alatt behatolnak Szentesre, Törökszentmiklósra. Leküzdve a románok ellentámadását, elfoglalják Kisújszállást, Kenderest, Kunhegyest, Karcagot. Elérik a Gara-Tiszaeszlár vonalat. Pusztaecsegnél a Berettyóig nyomulnak előre.
A páratlan hősiességgel végrehajtott előnyomulás epizódja, hogy a visszafoglalt Kenderesen a 101. vörös dandár parancsnokság Horthy házában helyezkedik el. Horthy, mint az ellenforradalom haderőinek főparancsnoka, gondolatban már elbúcsúzik feleségétől és gyermekeitől. Kétségtelennek tartja, hogy a kommunisták leszámolnak velük, hiszen adott esetben ő és különítményesei ezt tennék. S Landler fővezér családjával megteszik majd Budapesten. Horthy családjának azonban nem esik bántódása, bár a vöröskatonák jól tudják, kik laknak a kastély melletti házban, ahova Horthyné és gyermekei ideiglenesen átköltöztek.
A világsajtóban élénk érdeklődést vált ki a Vörös Hadsereg nagyszabású támadása. Arról írnak: a támadás bevezetője a Kommunista Internacionálé 1919. július 24-re tervezett nagyszabású akciójának, a világszerte rendezett sztrájkoknak, nagygyűléseknek, tüntető felvonulásoknak.
Nagyméretűek a megmozdulások Nyugat-Európa legtöbb országában. Gyűléseket, tüntetéseket rendeznek Jugoszláviában, Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Olaszországban, Németországban. Általános sztrájkkal harcolnak Románia munkásai. A román kommunisták azzal buzdítják a munkásokat: emeljék fel a vörös zászlót, egyesüljenek a Tiszántúlon a Tanács-Magyarország ellen bevetett román katonákkal. Együttesen kiáltsák: le a burzsoáziával, le az imperializmussal! Katonák! Ne lőjetek orosz és magyar testvéreitekre! Egyesüljetek velük! Ők nem akarnak idejönni, hogy elvegyék földjeiteket, és szétosszák vagyonaitokat. A szegények ellenségei mindenütt a saját földesuraik, piócáik. A román proletariátus a Magyar Tanácsköztársaságban minden soviniszta tendenciától mentes szomszédot lát, akivel békében lehet élni …
Tanács-Magyarország új bécsi követeként a fővezérségről lemondott Böhm 1919. július 24-én foglalja el állását, amikor a Kommunista Internacionálé felhívására a Magyar Tanácsköztársaság védelmében általános a sztrájk Ausztriában. Ez alkalomból ünneplik Böhmöt, Tanács-Magyarország új követét. Nyilatkozatában kitartásra buzdít. Valójában pedig már másnap a proletárdiktatúra megbuktatásának feltételeiről tárgyal az antanttal. Társai ebben a Budapestről ugyancsak Bécsbe érkező Peyer Károly, Peidl Gyula, Weltner Jakab, a magyar jobboldali szociáldemokrácia vezetői.
Fogadja őket az antanthatalmak bécsi képviselői nevében eljáró Cunningham. Elfogadja Böhmék javaslatát a tanácskormány megbuktatásáról, szociáldemokrata kormány alakításáról, a tőkés rendszer visszaállításáról. Megállapodásuk szerint a szociáldemokrata kormány áthidalás lenne egy, Magyarország valamennyi osztályából képviselt polgári demokratikus kormány megalakításához. Támogatására a szociáldemokrata kormány antant tanácsadókat hívna meg. Mindeme feltételek teljesülésével az antanthatalmak elismernék a megalakítandó szociáldemokrata kormányt. Feloldják Magyarország gazdasági blokádját. Intézkednek élelmiszerek és szén szállításáról. Ennek érdekében a dunai hajózás megnyitásáról. Megállapodásukhoz természetesen szükséges az antanthatalmak párizsi tanácskozásának jóváhagyása.
A tanácskozás epizódja, hogy az antant megbízottak közlik a szociáldemokratákkal Bethlen István kérését. Szeretne találkozni velük, hogy bebizonyítsa, ő már nem a régi reakciós. Így teljesen indokolatlan iránta az ellenszenv. Böhmék egyértelműen kijelentik: találkozásuk lehetetlen és céltalan. Szívesen elhiszik, hogy Bethlen eltért reakciós álláspontjától, de minden tárgyalás vele felesleges. Hangsúlyozzák: a politikai életben sem Bethlen, sem a szegedi kormány semmiféle szerepet nem játszik. Meggyőződésük, hogy a néhány nagybirtokoson kívül, akiket Bethlenék képviselnek, a polgári osztály is gyűlölettel és utálattal fordul el ezektől a politikusoktól.
Az antant bécsi képviselői nem erőltetik a találkozást. Szoros kapcsolatot tartanak Bethlennel, de az adott politikai helyzetben nem őt: a szociáldemokratákat tartják a legalkalmasabbnak a proletárdiktatúra megbuktatására. Készek kormányra engedni őket, de Böhm és az antant bécsi képviselői között megkötött egyezményt csakis mint átmeneti sakkhúzást terjesztik elő Párizs jóváhagyására.
A román hadvezetés, bár riadókészültségben várja a Vörös Hadsereg készülő támadását, arra nem számít, hogy elsősorban a fő irányban, Szolnoknál, ily jelentős sikereket ér el. A román hadsereg komoly vereséget szenved. Egyes csapatoknál pánik tör ki.
Mardarescu jelentős tartalékokkal rendelkezik, de oly hihetetlennek tartja Julier, Bethlen, Horthy hazaárulását, hogy aggódik: talán a hozzá eljuttatott haditervek csapda a román hadsereg tönkretételére. A támadás kibontakozásából azonban folyamatosan ellenőrizheti Julier haditervének valódiságát. Most már a haditerv szerinti kedvező feltételek bekövetkeztére vár, amikor a szolnoki támadó főcsoport védtelenül hagyott balszárnya ellen megindíthatja a román ellentámadást. Nem kétséges előtte ennek sikere, hiszen pontosan tudja: a támadó Vörös Hadsereg leggyöngébb pontjain mikor és hol kell bevetnie a román tartalékokat.
Ez július 24-én délben, a Vörös Hadsereg támadásának ötödik napján következik be. Felfejlődnek a román hadsereg tartalékai, és Mardarescu fővezér jelentős túlerővel megkezdi ellentámadását a messze előrenyomult Vörös Hadsereg bűnösen fedezetlenül hagyott balszárnya ellen.
A szolnoki főcsoport előrenyomulása megakad. Az észak felé nyomuló erők balszárnyát Fegyvernek felől a bekerítés veszedelme fenyegeti. A segítségükre rendelt csapatok a főhadiszállástól részben hamis irányítást kapnak, részben a tudatosan késve kiadott parancsok miatt nem érkeznek be időre a rendeltetési helyükre. A 80. dandár Tiszafürednél súlyos vereséget szenved. A túlerejű ellenség nekiszorítja a Tiszának. A katonák egy része vízbe fullad, más része elpusztul az egyenlőtlen harcban. Julier elrendeli az I. hadtest gyors visszavonulását.
Július 25-én a II. hadtest szenved súlyos vereséget. Az áruló Politovszky alezredes veszni hagyja itt a nemzetközi ezredet is, amelynek katonái számos országból jöttek harcolni a Tanácsköztársaságért, a nemzetköziség győzelméért.
Általános ellentámadással még ekkor is biztosítani lehetne a győzelmet, de Julier utasítást ad, hogy a magyar főerők térjenek ki a döntő harc elől. Másnap, július 26-án a támadás frontjának teljes hosszában elrendeli az általános visszavonulást egy szűk hídfő fenntartásával a Tisza innenső oldalán. Ezzel a Tanácsköztársasághoz hű parancsnokokat lehetetlen helyzetbe hozza. Csakis a harcban látják a súlyos helyzetből a kiutat. Elszántan küzdenek csapataikkal, de azon nem tudnak változtatni, hogy a fővezérség ellentmondó utasításai következtében nagy a fejetlenség. A harcban álló ezredek, zászlóaljak elszakadnak egymástól; a visszavonulás rendetlenné válik. Nagy mennyiségű értékes hadianyag kerül a románok kezére.
A román tüzérség erős tüzében a Vörös Hadsereg hősies visszavonulása sok áldozatot követel, miközben Kun Béla is ott áll az ágyú- és gépfegyvertűzben a Tisza-hídon, hogy kitartásra buzdítsa a csapatokat. Még ő sem tudja, hogy árulás történt.
Július 29-én a román királyi csapatok két hídfőállást létesítenek a Tisza jobb partján, további előnyomulásra készülődve.
A tanácskormányban levő kommunista és a hozzájuk csatlakozó baloldali szociáldemokrata vezetők arra számítanak, hogy a román csapatok megállnak a Tisza vonalánál, és mint május 2-án történt, alkalom nyílik a Vörös Hadsereg újjászervezésére, megerősítésére. Mindent elkövethetnek a Tisza innenső oldalára átkelt sereg rendbehozatalára.
Reményt nyújt az is, hogy Kun Béla kéri Lenin támogatását. Indítson a magyar Vörös Hadsereg tehermentesítésére Besszarábia ellen támadást úgy, hogy komolyan veszélyeztesse a román hadsereget. Felhívja Lenin figyelmét, hogy Magyarország területe kicsi: visszavonulásra hely nincsen. Lenin helyt ad a kérésnek. Az ukrán Vörös Hadsereg a besszarábiai fronton minden erejét megfeszítve támadásba kezd, hogy magára vonva a román hadvezetés figyelmét, enyhítse a magyar Vörös Hadseregre nehezedő nyomást.
Már ennek híre is lelkesíti a Tisza-front kommunista parancsnokait, amikor július 29-én szinte emberfeletti erővel ellentámadást indítanak.
Julierék szabotálják a Tisza jobb partján létrehozott román hídfők felszámolását. Hogy lehetetlenné tegyék Budapest védelmét, megszüntetik a főváros megerősítésének hosszabb idő óta folyó munkálatait. Feloszlatják az erődítést végző hadosztályt.
Az ellentámadás Julierék miatt nem sikerül. A román királyi haderő magyarországi főerői július 30-án Tiszabőnél megkezdik az átkelést a folyón. Másnap három román hadosztály jut át a Tiszán. Felkészülnek az előnyomulásra Cegléd, Abony, Budapest irányában.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
