(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)

XV.

Ismételt vita után, 1943 május közepe táján Sztálin végül is szilárdan elhatározta, hogy a németek támadását a mélyen lépcsőzött védelem teljes tűzével, hatalmas légitámadásokkal és a hadászati tartalékok ellencsapásaival fogadjuk. Miután pedig felőröltük és elvéreztettük, a belgorod-harkovi és orjoli irányban indított hatalmas ellentámadással tönkreverjük, s utána mély támadó hadműveleteket folytatunk valamennyi fontos irányban.

A németek kurszki veresége után a főhadiszállás úgy tervezte, hogy felszabadítja a Donyec-medencét, az egész balparti Ukrajnát, felszámolja az ellenségnek a Tamany-félszigeten levő hídfőjét, felszabadítja Belorusszija keleti területeit és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az ellenséget kiűzzük hazánkból.

Az ellenséges erők zömének a megsemmisítését a főhadiszállás a következőképpen tervezte. Amint megállapítjuk, hogy az ellenség főcsoportosításait a támadás megindulási körzeteiben összpontosította, meglepetésszerűen megnyitjuk rá valamennyi űrméretű lövegünk és aknavetőink hatalmas tüzét, és ezzel egyidejűleg az egész légierővel támadjuk. A repülők a védelmi ütközet egész ideje alatt folytatják tevékenységüket, amelybe a szomszéd frontok repülői és a Főparancsnoksági Tartalék távolsági bombázó repülői is bekapcsolódnak.

Amikor az ellenség megindítja támadását, a Voronyezsi és a Központi Front csapatai ellenlökésekkel és a mélységből mért ellencsapásokkal szívósan védenek minden állást, minden terepszakaszt. E célból előre gondoskodtunk róla, hogy a veszélyeztetett szakaszokra felvonuljanak a tartalékok, köztük harckocsihadtestek és hadseregek. Amikor pedig az ellenségnek már nem lesz ereje és megállítottuk, a Voronyezsi, Központi, Sztyeppi, Brjanszki Front erői és a Nyugati Front bal szárnya, valamint a Délnyugati Front jobb szárnya azonnal átmegy ellentámadásba.

Az elhatározással összhangban a főhadiszállás direktívája a következő feladatokat tűzte a csapatok elé.

A Központi Front védje a kurszki kiszögellés északi részét, hogy a védelmi hadművelet során felőrölje és elvéreztesse az ellenséget, utána menjen át ellentámadásba, és a Brjanszki, valamint a Nyugati Fronttal együttműködve zúzza szét a német csapatok Orjoltól nyugatra levő csoportosítását.

A Voronyezsi Front, amely a kurszki kiszögellés déli részét védi, szintén őrölje fel és véreztesse el az ellenséget, s utána a Sztyeppi Fronttal és a Délnyugati Front jobb szárnyával menjen át ellentámadásba és fejezze be az ellenség megsemmisítését Belgorod és Harkov körzetében. A Voronyezsi Front fő erőkifejtését a bal szárnyon, a 6. és 7. gárdahadsereg szakaszán összpontosítsa.

A Sztyeppi Front, amely a Központi és a Voronyezsi Front mögött, Izmalkovo-Livni-Kseny folyó-Belij Kologyez terepszakaszon helyezkedett el, azt a feladatot kapta, hogy készítse elő a védelmet a fenti terepszakaszon és számolja fel az ellenség esetleges áttörését a Központi és a Voronyezsi Front felől, továbbá álljon készen a támadásra.

A Brjanszki Frontnak és a Nyugati Front balszárny-csapatainak a Központi Fronttal kellett együttműködniük az ellenség támadásának a meghiúsításában, továbbá fel kellett készülniük a támadásra az orjoli irányban.

A Partizánmozgalom Központi Törzse azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a tömeges diverziós tevékenységet az ellenség háta mögött, annak minden fontos közlekedési útvonalán az orjoli, brjanszki, harkovi és más területeken, továbbá gyűjtsön értékes felderítő adatokat az ellenségről, és azokat juttassa el a Főhadiszállásra.

Az ellenséges csapatok lekötésére és annak megakadályozására, hogy a tartalékokkal manőverezzen, részleges támadó hadműveleteket terveztünk az ország déli részén több irányban, és az északnyugati irányban is.

A szovjet csapatok a Kurszk környékén küszöbönálló ütközetekre májusban és júniusban készültek fel. Nekem e két hónapot a Voronyezsi és a Központi Front csapatainál kellett töltenem, hogy tanulmányozzam a helyzetet és azt, hogyan halad csapataink felkészülése az elkövetkezendő hadműveletekre.

Íme, az akkori idők jellemző jelentéseinek egyike, amelyeket a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának küldtünk.

„43- 5- 22.

Ivanov elvtársnak!⁶⁰ Ivanov – I. V. Sztálin fedőneve (A szerk.) *

Jelentem, a Központi Front 43. 5. 21-i helyzetét.

1. 5. 21-én a felderítés valamennyi fajtája megállapította: az ellenségnek az első lépcsőben a Központi Fronttal szemben 15 gyalogos hadosztálya van; a második lépcsőben és tartalékban 13, köztük 3 páncélos hadosztály.

Ezen kívül vannak olyan adatok, amelyek szerint Orjoltól délre a 2. páncélos és a 36. gépesített hadosztály összpontosul. A két hadosztályra vonatkozó adatokat ellenőriznünk kell.

Az ellenség 4. páncélos hadosztályát, amely korábban Szevszktól nyugatra állt, valahová átdobták. Ezen kívül Brjanszk és Karacsev környékén van három hadosztály, közülük kettő páncélos.

Következésképpen 5. 21-i adatok szerint az ellenség a Központi Front ellen 33 hadosztállyal, köztük 6 páncélos hadosztállyal harcolhat. A front műszeres és vizuális felderítése 800 löveget fedezett fel, főként 105 és 150 mm-eseket.

Az ellenséges tüzérség zöme a 13. hadsereggel, a 48. hadsereg bal szárnyával és a 70. hadsereg jobb szárnyával szemben van, vagyis a Troszno-Pervoje Pozgyejevo szakaszon. E tüzérségi főcsoportosítás mögött a Zmejevka-Krasznaja Roscsa vonalon mintegy 600-700 harckocsi helyezkedik el.

Az ellenség Orjol, Brjanszk és Szmolenszk környékén 600-650 repülőgépet összpontosított. Az ellenséges repülők főcsoportosítása Orjol körzetében van.

Az ellenség az utóbbi időben mind a földön, mind a levegőben passzív, mindössze korlátozott légi felderítésre és időnkénti tűzrajtaütésekre szorítkozik.

Az előterepen és a védelem harcászati mélységében az ellenség műszaki munkákat végez, különösen a 13. hadsereggel szemben a Krasznaja Szlobodka-Szenykovo szakaszon erődíti meg védőállásait, ahol már második védőöve is megjelent a Nyerucs folyó mögött. A megfigyelés adatai szerint az ellenség ebben az irányban a Nyerucs folyótól 3-4 km-rel északra egy harmadik védőövet is kiépít.

A foglyok azt vallják, hogy a német parancsnokság tud az Orjoltól délre levő csoportosításunkról és készülő támadásunkról. Erre figyelmeztették is a német csapatokat. A foglyul ejtett pilóták azt mondják, hogy állítólag a német parancsnokság maga készül támadásra, és erre a célra vonják előre a repülőerőket.

Személyesen jártam a 13. hadsereg előterepén, több pontról megszemléltem az ellenség védelmét, figyeltem tevékenységét, beszéltem a 70. és a 13. hadsereg hadosztályparancsnokaival, Galanyin, Puhov és Romanyenko hadseregparancsnokokkal, és arra a megállapításra jutottam, hogy az előterepen az ellenség nincs közvetlen készültségben a támadásra. Meglehet tévedek; lehet, hogy az ellenség igen mesterien álcázza támadási előkészületeit, de páncélos csapatainak elhelyezkedését, gyalogos magasabbegységeinek csekély sűrűségét, a nehéz tüzér csoportok hiányát, továbbá a tartalékok szétszórtságát elemezve úgy vélem, hogy az ellenség május vége előtt nem indíthat támadást.

2. 13. és 70. hadseregünk védelme jól szervezett és mélyen lépcsőzött. A 48. hadsereg védelme nem mély és a tüzérségi sűrűség is igen csekély itt. Ha az ellenség csapást mér Romanyenko hadseregére, s arra vállalkozik, hogy Maloarhangelszket kelet felől megkerüli, hogy Kosztyin⁶¹ K. K. Rokosszovszkij fedőneve. (A szerk.) * főcsoportosítását átkarolja, akkor Romanyenko nem tudná elhárítani az ellenség csapását. A front tartalékai pedig főként Puhov és Galanyin mögött vannak, s így nem tudnának idejében Romanyenko segítségére sietni.

Úgy vélem, hogy Romanyenkót meg kell erősíteni a Főparancsnoksági Tartalékból két lövészhadosztállyal, három T-34-es harckocsiezreddel, két páncéltörő tüzérezreddel és két aknavető vagy sorozatvető ezreddel. Ha ezt Romanyenko megkapja, jó védelmet szervezhet, és ha szükség lesz rá, ezzel a sűrű csoportosítással támadásba is átmehet.

Puhov, Galanyin és a front más hadseregei védelmének fő fogyatékossága, hogy nincsenek páncéltörő tüzérezredeik. A front jelenleg mindössze négy páncéltörő tüzérezreddel rendelkezik, s ezek közül kettő vontatók hiányában a front hadtápterületén van.

Minthogy igen kevés a 45 mm-es ágyú, a zászlóaljak és az ezredek első lépcsőinek, valamint az előterepnek a páncélelhárítása gyenge. Véleményem szerint Kosztyinnak mihamarabb négy páncéltörő tüzérezredet (Romanyenkóval együtt 6), s ezen kívül három 152. mm-es rohamlövegezredet kell adni.

3. Kosztyin még nem készült fel teljesen a támadásra. Kosztyinnal és Puhovval a helyszínen foglalkozva arra a megállapításra jutottunk, hogy az áttörési szakaszt két-három kilométernyire el kell tolni nyugatra attól a szakasztól, ahol Kosztyin tervezte, tehát Arhangelszkojeig, és az első lépcsőben egy harckocsi hadtesttel megerősített hadtestet kell a vasútvonaltól nyugatra irányítani.

A tüzércsoportosítással Kosztyin a tervezett áttörést nem tudja végrehajtani, mivel az ellenség lényegesen megerősítette és mélyebben lépcsőzte védelmét ebben az irányban.

Ahhoz, hogy az áttörést megvalósítsa, Kosztyinnak még egy tüzérhadtestet kell adni.

Lőszerből a front átlagosan másfél javadalmazással rendelkezik.

Kérem, utasítsák Jakovlevet, hogy két héten belül szállítson a frontnak három javadalmazás lőszert a főbb űrméretekből.

4. Puhovnak jelenleg 12 hadosztálya van, közülük hat két hadtestet alkot, hat hadosztályt Puhov maga vezet. Az ügy érdekében kérem, rendeljék el sürgősen két hadtestparancsnokság felállítását és azokat adják át Puhovnak. Egy hadtestparancsnokságot készítsenek elő a Galanyinnak való átadásra, akinek jelenleg egy lövészhadtesten kívül öt önálló hadosztálya van. Kérem döntését.

Jurjev.⁶² G. K. Zsukov fedőneve. (A szerk.) *

2069. szám.”

Ugyanígy tanulmányoztam a helyzetet a Voronyezsi Front csapatainál is, amiről azonnal jelentést tettem a főhadiszállásnak. A frontparancsnokságok és törzseik pedig az ellenség minden lépését figyelve és értékelve a helyzetet, szintén haladéktalanul jelentettek a vezérkarnak és a főhadiszállásnak.

A csapatok és a frontok törzseinek, valamint a vezérkarnak a munkáját figyelve el kell ismernem, hogy fáradhatatlan tevékenységük roppant fontos szerepet játszott a nyári ütközetekben. A törzsek beosztottai éjjel-nappal aprólékos gonddal gyűjtötték és elemezték az ellenséges csapatokra, lehetőségeikre és szándékukra vonatkozó adatokat. Az elemzett adatokat jelentették a parancsnokságnak, hogy az meghozhassa legfontosabb elhatározásait.

Ahhoz, hogy a csapatok harctevékenységi tervét a kurszki kiszögellés számára kidolgozhassa, a főhadiszállásnak és a vezérkarnak meg kellett szerveznie a gondos felderítést, hogy adatokat szerezzen az ellenséges csapatok helyzetéről, a páncélos és tűzér-magasabbegységek folyamatban levő átcsoportosításáról, a bombázó és vadászrepülőgépekről, és ami a legfontosabb, az ellenséges csapatok parancsnokságának a szándékairól.

Aki tudja azt, hogy a hadműveletek előkészítése mekkora munka és milyen módszerrel történik, értékelheti azt a bonyolult és sokrétű munkát, amelyet a törzsek és a parancsnokságok a kurszki csata előkészítése érdekében végeztek.

A kapott adatok feldolgozása során a vezérkarnak alaposan elemeznie kellett az adatokat, le kellett vonnia a megfelelő következtetéseket a rengeteg közlésből, amelyek között megtévesztőek és hibásak is lehettek. Hiszen ezt a sokrétű munkát, mint ismeretes, az emberek ezrei végzik a hírszerzés és csapatfelderítés szerveiben, továbbá a partizánok és a harcunkkal rokonszenvező emberek.

A támadásra készülődő ellenség, hogy leplezze szándékát, egy egész sereg különféle intézkedést tett, például megtévesztő átcsoportosításokat, és egyéb színlelt tevékenységet folytatott. A magasabb törzseinknek ebben ki kellett ismerniük magukat, meg kellett tudniuk különböztetni a valódit a hamistól.

Az ilyesfajta munkát nagy arányokban csak központi irányítással lehet végezni, az összes erőfeszítéseket egyesítve, nem pedig ilyen vagy olyan egyéni elgondolások vagy feltételezések alapján.

Természetesen még egy ilyen gépezetben is előfordulhatnak bizonyos hibák.

Így a főhadiszállás és a vezérkar úgy vélte, hogy az ellenség a legerősebb csoportosítást Orjol körzetében összpontosítja a Központi Front ellen. A valóságban erősebbnek bizonyult a Voronyezsi Front elleni csoportosítás, ahol 9 páncélos hadosztály (1500 harckocsi) tevékenykedett. Ezzel szemben a Központi Front ellen 6 páncélos hadosztály (1200 harckocsi) harcolt. Nagyrészt éppen ezzel magyarázható az, hogy a Központi Front könnyebben verte vissza az ellenség támadását, mint a Voronyezsi Front.

Hogyan helyezkedtek el a fő csoportok a csata előtt?

Belgorod környékén a legveszélyesebb védelmi terepszakaszokon Csisztyakov tábornok 6. gárdahadserege és Sumilov tábornok 7. gárdahadserege helyezkedett el. Közvetlenül a 6. hadsereg mögött, a második lépcsőben védett az 1. harckocsihadsereg. A 6. és 7. hadsereg csatlakozása mögött, a Korocsa-Prohorovka irányt a 69. hadsereg fedezte. A front tartalékai – a 35. lövészhadtest és a 2. harckocsihadtest Korocsa körzetében, az 5. harckocsihadtest pedig Obojanytól délre helyezkedett el.

Az 1. harckocsihadsereg valamennyi egysége kiépítette a védelmi terepszakaszokat és tartós műszaki létesítményekkel rendezte be azokat, hogy szükség esetén az ellenséget beásott harckocsik és egyéb fegyverek tüzével fogadhassa.

A csapatok alkotó módon igen gondosan kidolgozták a repülőerők, a tűzrendszer és a szomszédok közti együttműködést mind az arcvonalban, mind a mélységben.

A Központi Front legveszélyesebb szakaszán a 13. hadsereg védett N. P. Puhov tábornok parancsnoksága alatt. A 13. és I. V. Galanyin vezette 70. hadsereg csatlakozása mögött a hadműveleti mélységben a 2. harckocsihadsereg helyezkedett el A. G. Rogyin tábornok parancsnoksága alatt.

A front tartaléka a 9. és 19. harckocsihadtestből és néhány páncéltörő tüzéregységből állt. A frontot a levegőből az Sz. I. Rugyenko tábornok parancsnoksága alatt álló 16. légi hadsereg támogatta.

A mi tartalékainkról is szeretnék néhány szót szólni. A kurszki hadművelet előkészítése közben a főhadiszállás nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy jelentős tartalékok álljanak rendelkezésére.

A Livni-Sztarij Oszkol terepszakaszon összpontosult a Sztyeppi Front, amelyet egyrészt arra szántunk, hogy a nem várt eseményeket ellensúlyozza, másrészt, hogy mint erős front részt vegyen az általános ellentámadásban. A Sztyeppi Front A. Sz. Zsadov 5. összfegyvernemi gárdahadseregéből, a 27., 53., 47. összfegyvernemi hadseregből, az 5. gárda-harckocsihadseregből, az 1. gárda gépesített hadtestből, a 4. gárda harckocsi- és a 10. harckocsihadtestből, a 3., 5. és 7. lovashadtestből állt. A levegőből a Sztyeppi Frontot az 5. légi hadsereg támogatta. A front parancsnoka I. Sz. Konyev vezérezredes, a haditanács tagja I. Z. Szuszajkov, a front törzsfőnöke M. V. Zaharov altábornagy volt.

A Sztyeppi Frontnak szerfölött fontos szerep jutott. Meg kellett akadályoznia a támadó ellenség mély áttörését, és amikor csapataink megkezdik az ellentámadást, a mélységből növelnie kellett a szovjet csapatok csapásának az erejét. A front csapatai nagy távolságra voltak az ellenségtől, és ez lehetővé tette manőverezésüket.

Célját tekintve a Sztyeppi Front lényegesen különbözött a Tartalék Fronttól, amely 1941 őszén a Moszkvába vezető utakon tevékenykedett. A Sztyeppi Front lényegében második hadműveleti lépcső volt, amelynek erői zömmel a Nyugati Front mögöttes terepszakaszain helyezkedtek el.

Június utolsó napjaiban a helyzet véglegesen tisztázódott, és világossá vált számunkra, hogy itt Kurszk környékén, és nem valahol másutt, az ellenség a közeli napokban megindítja a támadást.

Június 30-án felhívott Sztálin. Megparancsolta, hogy maradjak az orjoli irányban és koordináljam a Központi, Brjanszki és a Nyugati Front tevékenységét.

– A Voronyezsi Fronthoz Vaszilevszkijt küldjük – mondta a legfelsőbb főparancsnok.

Ezekben a napokban a Központi Frontnál tartózkodtam, és Rokosszovszkijjal a 13. hadsereg csapatait, a 2. harckocsihadsereget és a tartalék hadtesteket jártuk. A 13. hadsereg szakaszán, ahol az ellenség főcsapását vártuk, rendkívül nagy volt a tüzérségi tűzsűrűség. Ponirej körzetében felvonult a Főparancsnoksági Tartalék 4. tüzérhadteste, amely 700 löveggel és aknavetővel rendelkezett. Ugyancsak itt helyezkedett el a front és a Főparancsnoksági Tartalék tüzéregységeinek zöme is. A tüzérségi sűrűség arcvonalkilométerenként elérte a 92 löveget és aknavetőt.

Az ellenség tömeges harckocsi támadásainak a visszaverése céljából mindkét front védelmét mélyen lépcsőzték, és a lehető legjobban ellátták tüzérséggel, harckocsikkal, műszaki zárakkal, a terepet pedig elaknásították.

A Központi Frontnál a legerősebb páncélelhárítás a 13. hadsereg sávjában, a 48., valamint a 70. hadsereg hozzá csatlakozó szárnyain volt. A Központi Front 13. hadseregének sávjában páncéltörő lövegekből az arcvonal 1 km-es szakaszára több mint 30 darab jutott.

A Voronyezsi Fronton, a 6. és 7. gárdahadsereg sávjában a páncéltörő lövegek sűrűsége 1 km-es arcvonalszakaszon 15,6 löveget, a front második lépcsőjének eszközeit is beleszámítva pedig mintegy 30 löveget tett ki. E szakaszon a páncélelhárítást még két harckocsiezreddel és egy harckocsidandárral erősítették meg.

Valamennyi harckocsiveszélyes irányban a védelem páncélelhárító támpontokból és körletekből állt. A tüzérségen és a harckocsikon kívül széleskörűen alkalmazták az aknásítást, továbbá harckocsiárkokat és egyéb műszaki zárakat létesítettek. Nagy figyelmet fordítottak a mozgó záróosztagok és a páncéltörő tüzértartalékok alkalmazására.

Mindezek a páncélelhárító intézkedések kellőképpen hatékonyak voltak. Ebben megmutatkozott a súlyos harcokban szerzett tapasztalat. Biztos volt az ellenség páncélos csapatai számára a vereség, amelynek nagymértékben hozzá kellett járulnia általános vereségéhez.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)

XV.

Április 12-én este Vaszilevszkij és Antonov társaságában a főhadiszállásra mentem.

A legfelsőbb főparancsnok még soha nem hallgatta ilyen figyelmesen javaslatainkat. Egyetértett azzal, hogy fő erőkifejtésünket a kurszki körzetben összpontosítsuk, de továbbra is aggódott a moszkvai hadászati irány miatt.

Miközben a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásán csapataink haditervét tárgyaltuk, arra a megállapításra jutottunk, hogy minden fontos irányban, és elsősorban Kurszk körzetében tartós, mélyen lépcsőzött védelmet kell kiépíteni. Ezzel kapcsolatban a frontparancsnokok megkapták a megfelelő utasításokat. A csapatok erős védőállások kiépítéséhez fogtak. A főhadiszállás úgy határozott, hogy az alakulóban levő és kiképzés alatt álló hadászati tartalékokat egyelőre nem használja fel, hanem összevonja azokat a legveszélyesebb körzetek közelében.

Ily módon a főhadiszállás már április közepén meghozta az előre megszervezendő védelemre vonatkozó előzetes elhatározását. Igaz, erre a kérdésre többször is visszatértünk, és az előre megszervezett védelmi tevékenységekre vonatkozó végleges elhatározást a főhadiszállás 1943 május végén-június elején hozta meg. Abban az időben már minden részletében ismeretessé vált, az ellenségnek az a szándéka, hogy erős csapást akar mérni az ehhez szükséges páncélos csoportosítások bevonásával, új „Tigris” harckocsik és „Ferdinand” rohamlövegek felhasználásával a Voronyezsi és a Központi Front csapataira.

A főhadiszállás a nyári hadjárat első szakaszában a Voronyezsi, Központi, Délnyugati és a Brjanszki Frontot tekintette a kulcsjelentőségű frontoknak. Számításaink szerint itt kellett lejátszódniuk a fő eseményeknek. Az volt a szándékunk, hogy a német csapatok várt támadását erős védelmünkkel elvéreztetjük, majd utána ellentámadásba megyünk át és véglegesen szétzúzzuk az ellenséget. Ezért a védelem megszervezésével egyidőben elhatároztuk, hogy támadásaink terveit is kidolgozzuk, nem várva be magának az ellenségnek a támadását, ha az hosszú ideig elhúzódik.

Ily módon tehát csapataink védelme nem kikényszerített, hanem elhatározott, előre megszervezett védelem volt. A támadás megindításának időpontját a főhadiszállás a helyzettől tette függővé. Azt tartotta szem előtt, hogy ne siessük el, de ne is húzzuk-halasszuk.

Ugyanakkor született meg a döntés, hogy mely körzetekben kell összpontosítani a főhadiszállás fő tartalékait. Ezeknek Livni-Sztarij Oszkol-Korocsa körzetébe kellett vonulniuk, hogy előkészítsék a védelmi terepszakaszt arra az esetre, ha az ellenség a kurszki kiszögellés körzetében mégis áttörne. A többi tartalékra vonatkozóan olyan döntés született, hogy azok a Brjanszki Front jobb szárnya mögött, Kaluga-Tula-Jefremov körzetében helyezkedjenek el. A Voronyezsi és a Délnyugati Front csatlakozása mögött, Liszki környékén az 5. gárda-harckocsihadseregnek és a Főparancsnoksági Tartalék több más magasabbegységének kellett készenlétben állnia.

Vaszilevszkij és Antonov azt a parancsot kapta, hogy kezdjék meg az elfogadott terv teljes dokumentációjának elkészítését, hogy azt május elején újból megtárgyalhassuk.

Engem április 18-án azzal bíztak meg, hogy repüljek az Északkaukázusi Fronthoz. Ennek a frontnak a csapatai heves ütközeteket vívtak az ellenség tamanyi csoportosításának a megsemmisítése céljából. E csoportosítás magvát a jól feltöltött 17. német hadsereg alkotta.

A szovjet hadvezetés számára a Tamany-félszigeten levő ellenség megsemmisítése különösen fontos volt. Egy nagy ellenséges csoportosítás (ebben a körzetben 14-16 hadosztály, mintegy 180-200 ezer ember volt) szétzúzásán kívül felszabadítottuk Novorosszijszkot. Itt egy kis hídfőben február első felétől kezdve harcolt a 18. hadsereg harcosainak és a Fekete-tengeri Flotta tengerészeinek egy hős osztaga.

K. Leszelidze tábornok 18. hadseregéhez N. G. Kuznyecovnak, a hadiflotta népbiztosának, A. A. Novikovnak, a légierő parancsnokának, és Sz. M. Styemenko tábornoknak, a vezérkar munkatársának a társaságában érkeztem meg.

Miután megismerkedtünk a helyzettel, a hadsereg és a Fekete-tengeri Flotta tengerészeinek erőivel és eszközeivel, mindannyian arra a megállapításra jutottunk, hogy lehetetlenség valami nagyobb intézkedéseket tenni a novorosszijszki hídfő kiszélesítésére, amelyet akkoriban a csapatok „Kis földnek” neveztek.

Valóban, ennek a hídfőnek a területe mindössze 30 négyzetkilométer volt. Akkoriban mindannyiunkat egy kérdés nyugtalanított: elviselik-e a szovjet katonák a megpróbáltatásokat az ellenség elleni egyenlőtlen harcban, amely éjjel-nappal bombázta és tüzérséggel lőtte a hídfő védőit.

Erről akartunk tanácskozni L. I. Brezsnyevvel, a 18. hadsereg politikai osztályának a vezetőjével, ő azonban éppen a „Kis földön” tartózkodott, ahol súlyos harcok folytak.

Abból, amit Leszelidze hadseregparancsnok elmondott, világos volt: harcosaink szilárdan eltökélték, hogy mindaddig harcolnak az ellenség ellen, amíg teljesen meg nem semmisítik, és nem szorítják a tengerbe.

Sztálinnak jelentve véleményemet, Styemenkóval az Északkaukázusi Front 56. hadseregéhez mentem, amelynek abban az időben Andrej Antonovics Grecsko tábornok volt a parancsnoka.

Éppen akkor tervezték a soronlevő támadás végrehajtását, de a hadsereg parancsnoksága úgy vélte, hogy a támadás nincs eléggé előkészítve. Ezért úgy határoztunk, hogy elhalasztjuk a támadást, a front passzív szakaszairól lőszert és tüzérséget szállíttatunk oda, minden lehetséges repülőgépet bevetünk, és megtervezzük, hogyan lehetne legjobban felhasználni a Főparancsnoksági Tartalék különleges belügyi hadosztályát.

Ezzel párhuzamosan a 18. hadsereg parancsnokságával is foglalkoztunk. E hadsereg Miszhakón levő deszantcsoportját okvetlenül segíteni kellett a flottával és a hős deszantharcosokkal szemben levő ellenség bombázásával.

Az 56. hadsereg egy sor ragyogó ütközetet vívott, miközben Kubánt felszabadította. Most az a feladat várt rá, hogy Krimszkaja körzetében szétzúzza az ellenség 17. hadseregének a védelmét és hátbatámadja az ellenség novorosszijszki csoportosítását. A továbbiakra az volt az elképzelés, hogy a front csapatai együttes erővel felszámolják az ellenség tamanyi hídfőjét.

Az 56. hadseregre hárult az a feladat, hogy szétzúzza az ellenséget a Krimszkajához vezető utakon és elfoglalja a községet. A hadsereg igen korlátozott erőkkel rendelkezett, és számottevően sem a főhadiszállás, sem pedig a front nem tudta megerősíteni. A hadseregnek jól megerődített védelmet kellett leküzdenie, amelyet a német csapatok a községhez vesető utakon építettek ki. A hadműveletet Grecsko hozzáértéssel, nagy körültekintéssel tervezte meg és készítette elő.

Az 56. hadsereg Krimszkaja elleni támadása április 29-én kezdődött. Az erők, különösen a repülőgépek, harckocsik és a tüzérség korlátolt volta ellenére a hadsereg parancsnoksága ügyesen manőverezve megtörte az ellenséges védelem szívós ellenállását. Az 56. hadsereg csapatai elfoglalták a községet, ezt a fontos vasúti csomópontot és visszavetették az ellenséget. Grecsko marsall mindezeket az eseményeket részletesen leírja „Harc a Kaukázusért” című könyvében.

Az 56. hadsereg további támadása a lehetőségek hiányában leállt. A főhadiszállás az egész Északkaukázusi Front támadását abban a körzetben kénytelen volt kedvezőbb időre halasztani.

… A párt központi bizottsága, az Állami Honvédelmi Bizottság, a főhadiszállás és a vezérkar 1943 tavaszán emberfeletti munkát végzett annak érdekében, hogy a szovjet hadsereget előkészítse a nyári hadjáratra. A párt a megszállók döntő szétzúzására mozgósította az országot.

Az arcvonalon folyó aktív események szükségessé tették, hogy egy sor intézkedést tegyünk a hadseregszervezés tökéletesítése és a legújabb technika rendszeresítése érdekében. A vezérkar kidolgozta azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy tovább javítsuk a szovjet hadsereg szervezetét. Felülvizsgálták és tökéletesítették a frontok és a hadseregek szervezési formáit. Szervezetükbe további tüzér-, páncéltörő és aknavető egységeket állítottunk be. A csapatokat híradó eszközökkel erősítettük meg. A lövészhadosztályokat tökéletesebb géppisztollyal, páncéltörő fegyverrel szereltük fel, és lövészhadtestekbe egyesítettük. Ezzel javítottuk az összfegyvernemi hadseregek vezetését és erősebbé tettük a hadseregeket.

Új tüzér-, aknavető és sorozatvető magasabbegységek alakultak, s ezek jobb minőségű fegyver-rendszereket kaptak, mint a meglevők. Szervezés alatt álltak a Főparancsnoksági Tartalék tüzérdandárai, hadosztályai és hadtestei, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy a legfontosabb feladatok végrehajtása során alkalmazásukkal nagy tűzsűrűséget lehessen biztosítani a főirányokban. A frontokhoz és a honi légvédelem állományába légvédelmi hadosztályok kerültek. Ez nagyban fokozta a légvédelem erejét.

A párt központi bizottsága és az Állami Honvédelmi Bizottság különös figyelmet fordított a harckocsik és önjáró lövegek gyártására.

1943 nyarára az önálló gépesített és harckocsihadtesteken kívül öt új szervezésű és jól feltöltött harckocsihadsereg alakult, amelyek rendszerint két harckocsi- és egy gépesített hadtestből álltak. Ezenkívül az ellenséges védelem áttörésének a biztosítására és a hadseregek megerősítésére 18 nehéz harckocsiezredet szerveztünk.

Nagy munka folyt a légierő újjászervezése érdekében, amely tökéletesített konstrukciójú gépeket – JA-5-ösöket, JAK-9-eseket, PE-2-eseket, TU-2-eseket, IL-4-eseket és másokat – kapott. Nyárig majdnem az egész légierőt ellátták új gépekkel. A Főparancsnoksági Tartalék számára több új repülőegység és magasabbegység alakult, köztük 8 távolsági bombázó hadtest.

A repülőgépek száma tekintetében légierőnk ekkorra már felülmúlta a német légierőt. Minden front légi hadseregében 700-800 repülőgép volt.

A tüzérség jelentős részét gépvontatásúra állítottuk át. Hazai gyártmányú gépkocsikkal és „Studebaker”-ekkel szereltük fel a műszaki és híradó csapatainkat. Valamennyi fontos front hadtápja nagy számú gépkocsit kapott. A szovjet hadsereg hadtápfőnökségének alárendeltségébe több tíz gépkocsi zászlóalj és ezred került, ami erősen fokozta az egész hadtápszolgálat manőverező- és munkaképességét.

Nagy figyelmet szenteltünk az embertartalékok kiképzésének. 1943-ban a különböző kiképző központokban a katonák százezreit oktatták és képezték. Nagy hadászati tartalékkötelékek alakultak meg és kovácsolódtak össze. Július 1-én a Főparancsnoksági Tartalékban több összfegyvernemi, két harckocsi- és egy légi hadsereg volt.

1943 nyarára harcoló hadseregünk állományában több mint 6,4 millió ember, majdnem 99 000 löveg és aknavető, mintegy 2200 sorozatvető, több mint 9500 harckocsi és önjáró löveg és majdnem 8300 harci repülőgép volt.

Az az óriási munka, amelyet az Állami Honvédelmi Bizottság és pártunk annak érdekében végzett, hogy megerősítse a szovjet csapatokat és a háború tapasztalatai alapján átképezze őket, nagyban fokozta a frontok csapatainak harcképességét.

A kommunista párt nagy figyelmet fordított a hadseregben folyó pártpolitikai munka színvonalának az emelésére. A kommunisták újabb ezrei érkeztek a csapatokhoz, akik aktivitásukkal még jobban fokozták a szovjet hadsereg katonáinak harci szellemét. 1943-ban a fegyveres erőknél már 2,7 millió kommunista és körülbelül ugyanannyi komszomolista volt.

A politikai szervek, a párt- és Komszomol-szervezetek minden igyekezetükkel azon voltak, hogy javítsák a csapatok személyi állományának erkölcsi szellemét és növeljék politikai tudatosságát. Ezt elősegítette a hadsereg pártszervezeteinek az átszervezése, amelyet a SZK(b)P Központi Bizottsága 1943. május 24-i „A Vörös Hadsereg párt- és Komszomol-szervezetei struktúrájának átszervezéséről és a front-, hadsereg- és hadosztályújságok szerepének növeléséről” című határozata alapján hajtottak végre.

E határozat értelmében pártalapszervezetek nem az ezredeknél, hanem a zászlóaljaknál létesültek. Az ezred pártirodák egyenjogúak lettek a pártbizottságokkal. A pártszervezeteknek ez a felépítése elősegítette az alsóbb szervek konkrétabb kommunista irányítását. Az a pártpolitikai munka, amelyet a hadseregparancsnokok, a politikai munkások, a párt- és Komszomol-szervezetek a párt központi bizottságának májusi határozata alapján végeztek, a szovjet fegyveres erők fokozottabb harckészültségének egyik fontos feltétele volt az 1943 évi nyári-őszi hadjárat nagyszabású és elkeseredett ütközeteinek az előestéjén.

Egészben véve 1943 nyarán a kurszki csata előtt a szovjet fegyveres erők mind mennyiségileg, mind minőségileg felülmúlták a német fasiszta csapatokat.

A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokságnak immár mindene megvolt ahhoz, hogy határozottan és szilárdan, valamennyi fontos irányban megragadja a hadászati kezdeményezést és rákényszerítse akaratát az ellenségre.

Az ellenség arra készült, hogy visszavágjon a sztálingrádi vereségért.

A hitlerista katonai és politikai vezetés, tisztában lévén azzal, hogy fegyveres erői elvesztették a Vörös Hadsereggel szembeni hajdani fölényüket, „totális” intézkedéseket tett annak érdekében, hogy mindenkit és mindent, ami csak lehetséges, a szovjet-német arcvonalra küldjön.

Nyugatról jelentős számban dobta át legharcképesebb csapatait. A hadiipar éjjel nappal dolgozva sietve gyártotta az új „Tigris”, „Párduc” harckocsikat és a nehéz „Ferdinand” rohamlövegeket. A légierő új „Focke-Wulf 190A” és „Heinkel-129”-es repülőgépeket kapott. A német csapatokat feltöltötték személyi állománnyal és felszereléssel.

A szovjet-német arcvonalon az ellenség oldalán Németországnak és szövetségeseinek 232 hadosztálya, mintegy 5,2 millió embere, több mint 54 000 lövege és aknavetője, 5850 harckocsija és rohamlövege, továbbá mintegy 3 ezer harci repülőgépe volt. Valamennyi törzs megfeszített ütemben dolgozta ki a küszöbön álló támadás terveit.

A kurszki kiszögellés ellen tervezett hadműveletre a németek 50 legjobb hadosztályukat összpontosították, köztük 16 páncélos és gépesített hadosztályt, ezenkívül mintegy 10 000 löveget és aknavetőt, 2700 harckocsit és több mint kétezer repülőgépet (a keleten levő harci repülőgépek 60 százalékát). Majdnem 900 000 emberük készült a támadásra …

A német hadvezetés biztos volt a sikerben. A fasiszta propaganda mindent elkövetett annak érdekében, hogy javítson a csapatok hangulatán, feltétlen győzelmet ígérve a küszöbönálló ütközetekben …

Legfelsőbb Főparancsnokságunknak el kellett döntenie: támadjunk-e vagy védjünk?

Május első felében az Északkaukázusi Front csapataitól visszatértem a főhadiszállásra. Ezalatt a vezérkarnál nagyjából befejeződött a nyári hadjárat megtervezése. A főhadiszállás alapos hírszerzői és légi felderítést végeztetett, amely megbízhatóan megállapította, hogy az ellenséges csapatok és katonai szállítmányok fő áradata Orjol, Kromi, Brjanszk, Harkov, Krasznográd és Poltava körzetébe irányul. Ez megerősítette áprilisi feltételezéseinket. A főhadiszálláson és a vezérkarnál erősödött az a vélemény, hogy a német csapatok esetleg már a közeli napokban megkezdik támadásukat.

A legfelsőbb főparancsnok utasított bennünket, hogy figyelmeztessük a Központi, Brjanszki, Voronyezsi és a Délnyugati Frontot, hogy csapataik teljesen felkészülve fogadják a támadást. Utasítására kiadtuk a 30123. sz. direktívát, amely rámutatott az ellenség lehetséges aktív tevékenységére. A várt támadás meghiúsítása céljából légi és tüzérségi ellenelőkészítésre készültünk.

A frontparancsnokságok, miután megkapták a főhadiszállás figyelmeztetését, számos újabb intézkedéssel erősítették a védelem tűzrendszerét és műszaki zárait.

Íme, a Központi Front parancsnokságának egyik jelentése ezzel kapcsolatban:

„Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása
I. V. Sztálin elvtársnak!

A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása ez év május 8-i 30123. sz. direktívája értelmében jelentem:

1. Amint a főhadiszállás direktíváját megkaptuk, kiadtuk az utasítást a Központi Front valamennyi hadseregének és önálló hadtestének, hogy május 10-én reggelre helyezzék harckészültségbe a csapatokat.

2. Május 9-én és 10-én a következőket hajtottuk végre:

a) a csapatokat tájékoztattuk arról, hogy az ellenség a közeli időben esetleg támadni fog;

b) az első és a második lépcső, valamint a tartalék csapatait teljes harckészültségbe helyeztük. A parancsnokság és a törzsek a helyszínen ellenőrzik a csapatok készenlétét;

c) a hadseregek sávjában, különösen az orjoli irányban, erősítettük a csapatfelderítést és az ellenségre való tűzhatást. Az első lépcső magasabbegységeinél gyakorlatilag ellenőrizzük a megbízható kölcsönös tűztámogatást. A második lépcsők csapatai ismételten szemrevételezik a várható tevékenységek irányát és pontosítják az együttműködést az első lépcső csapataival. A tüzelőállásokban feltöltik a lőszerkészleteket. Megerősítik a műszaki zárakat, különösen a harckocsiveszélyes irányokban. A védelem mélységét elaknásítjuk. Ellenőriztük a híradás technikai eszközeit, azok zavartalanul működnek.

3. A 16. légi hadsereg fokozta a légi felderítést és gondosan figyeli az ellenséget Glazunovka-Orjol-Kromi-Komariki körzetében. A repülő-magasabbegységek és a hadsereg csapatai harckészültségben állnak, hogy visszaverjék az ellenséges repülők támadásait és meghiúsítsák az ellenség esetleges támadó tevékenységét.

4. Az ellenség esetleges támadásának elhárítása végett az orjol-kurszki irányban megszerveztük az ellenelőkészítést, amelyben résztvesz a 13. hadsereg egész tüzérsége és a 16. légi hadsereg repülőereje.

Rokosszovszkij, Tyelegin, Malinyin.

00219. sz.”

Nagyjából hasonló jelentések érkeztek be a többi fronttól is.

Némileg eltérő véleménye volt a kialakult helyzetről Vatutyin hadseregtábornoknak. Nem utasította el a védelmi intézkedéseket, de azt javasolta a legfelsőbb főparancsnoknak, mérjünk az ellenségre megelőző csapást, mégpedig annak belgorod-harkovi csoportosítására. Ebben fenntartás nélkül támogatta őt Hruscsov, a haditanács tagja.

Vaszilevszkij, Antonov és a vezérkar más munkatársai nem értettek egyet a Voronyezsi Front haditanácsának ezzel a javaslatával. Én is osztottam a vezérkar véleményét, amit jelentettem is Sztálinnak.

Ámde a legfelsőbb főparancsnok még maga is habozott – védelemmel fogadjuk-e az ellenséget, vagy mérjünk rá megelőző csapást. Sztálin attól tartott, hogy védelmünk esetleg nem fogja kiállni a német csapatok támadását, mint ahogy ez 1941-ben és 1942-ben történt. Ugyanakkor nem volt meggyőződve róla, hogy csapataink támadásukkal képesek szétzúzni az ellenséget.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)

XV.

A frontok a maguk működési sávjában fokozott légi és csapatfelderítést folytattak. Ennek eredményeképpen április elején már elegendő adat állt rendelkezésünkre az Orjol, Szumi, Belgorod és Harkov körzetében levő ellenséges csapatok helyzetéről. Miután ezeket az adatokat összevetettük, a hadszíntér más területeiről beszerzettekkel, s mindezt megvitattuk a Voronyezsi és a Központi Front parancsnokaival, majd utána Vaszilevszkijjel, a következő jelentést küldtem a legfelsőbb főparancsnoknak:

„Vasziljev elvtársnak.

1943. április 8. 5 óra 30 perc.

Jelentem, az ellenség 1943. évi tavaszi és nyári valószínű tevékenységére vonatkozó véleményemet és a következő időszak védelmi harcaira vonatkozó javaslataimat.

1. Az ellenség az 1942 1943. évi téli hadjáratban nagy veszteségeket szenvedett és nyilvánvalóan tavaszig nem tud elegendő tartalékot összevonni ahhoz, hogy újból támadást indítson a Kaukázus elfoglalásáért és a Volgáig való előretöréshez, és mélyen átkarolja Moszkvát.

A nagyobb tartalékok korlátolt voltára való tekintettel az ellenség arra kényszerül, hogy 1943 tavaszán és nyarának első felében szűkebb arcvonalon indítson támadást és a kitűzött feladatokat pontosan meghatározott szakaszonként, egymást követően oldja meg. A hadjárat fő céljául Moszkva elfoglalását tűzte ki.

A Központi, Voronyezsi és Délnyugati Frontunkkal jelenleg szemben álló csoportosításokból kiindulva úgy vélem, hogy az ellenség fő támadó hadműveleteit e három front ellen fogja indítani, hogy szétzúzza csapatainkat ebben az irányban, és így megszerezze a szabad manőverezési lehetőséget ahhoz, hogy a legrövidebb irányból karolja át Moszkvát.

2. Valószínű, hogy az ellenség az első szakaszra maximális mennyiségű erőt gyűjt össze. Így többek között 13-15 páncélos hadosztályt. Csapását az orjol-kromai csoportosításával sok repülőgép támogatásával Kurszkot megkerülve északkelet felől, és belgorod-harkovi csoportosításával Kurszkot megkerülve délkelet felől fogja mérni.

A kisegítő csapást, amelynek célja arcvonalunk kettévágása, nyugat felől, a Szejm és a Pszjol folyók között fekvő Vorozsba környékéről várhatjuk, tehát Kurszk ellen délnyugat felől. Az ellenség ezzel a támadással igyekszik majd szétzúzni és bekeríteni 13., 70., 65., 38., 40. és 21. hadseregünket. Ennek a szakasznak a lehetséges végső célja az ellenség előrenyomulása a Korocsa folyó-Korocsa-Tyim-Tyim folyó-Droszkovo terepszakaszra.

3. Az ellenség a második szakaszban arra fog törekedni, hogy Valujkin és Urazovón keresztül Délnyugati Frontunk oldalába és hátába kerüljön.

E csapással szemben az ellenség egy másik csapást mérhet Liszicsanszk környékéről északi irányban Szvatovo-Urazovo felé.

A többi szakaszon az ellenség arra fog törekedni, hogy elérje a Livni-Kasztornoje-Sztarij és Novij Oszkol vonalat.

4. A harmadik szakaszban az ellenség – megfelelő átcsoportosítások után – lehetséges, arra fog törekedni, hogy elérje a Liszki-Voronyezs-Jelec vonalat, és a délkeleti irányban fedezve magát, Moszkva megkerülésével délkeleti irányból Ranyenburgon, Rjazsszkon és Rjazanyon keresztül esetleg csapást fog szervezni.

5. Várható, hogy az ellenség ebben az évben a támadó tevékenységben főleg páncélos hadosztályaira és repülőire fog támaszkodni, mivel gyalogsága jóval gyengébben van felkészülve ilyen tevékenységre, mint a múlt évben.

Jelenleg a Központi és a Voronyezsi Front előtt az ellenségnek mintegy 12 páncélos hadosztálya van, és más szakaszokról további 3-4 hadosztályt oda irányítva, 15-16 páncélos hadosztályt vethet be kurszki csoportosításunk ellen, összesen mintegy 2500 harckocsival.

6. Ahhoz, hogy az ellenség felőrlődjék védelmünkön, a Központi és a Voronyezsi Front páncélelhárításának a megerősítésén kívül a passzív szakaszokról minél gyorsabban össze kell vonnunk 30 páncéltörő tüzérezredet és át kell dobni őket a főhadiszállás tartalékaként a veszélyeztetett szakaszokra. Valamennyi önjáró löveggel felszerelt tüzérezredet a Livni-Kasztornoje-Szt. Oszkol szakaszon kell összpontosítani. Az ezredek egy részével kívánatos már most megerősíteni Rokosszovszkijt és Vatutyint, és minél nagyobb repülőerőt kell összpontosítani a főhadiszállás tartalékában, hogy tömeges légitámadásokkal, a harckocsi- és lövész-magasabbegységekkel közösen szétzúzzuk a csapásmérő csoportosításokat és meghiúsítsuk az ellenség támadási tervét.

Nem ismerem hadműveleti tartalékaink végleges elhelyezését, de célszerűnek tartanám, ha azok Jefremov-Livni-Kasztornoje-Nov. Oszkol-Valujki-Rosszos-Liszki-Voronyezs-Jelec körzetébe kerülnének. A tartalékok zömét helyezzük el Jelec-Voronyezs körzetében. Mélyebb tartalékokat helyezzünk el Rjazsszk, Ranyenburg, Micsurinszk, Tambov körzetében.

Tula-Sztálinogorszk körzetében egy tartalék hadseregnek kell lennie.

Nem lenne értelme, ha csapataink a közeljövőben támadást indítanának az ellenség megelőzése céljából. Jobb lesz, ha védelmünkön felőröljük az ellenséget, kilőjük harckocsijait, aztán friss tartalékokat bevetve, általános támadásba megyünk át és véglegesen tönkreverjük az ellenség fő csoportosítását.

Konsztantyinov.

256. szám.”

Április 9-én vagy 10-én, már nem emlékszem pontosan, megérkezett a Voronyezsi Front törzséhez Vaszilevszkij. Vele még egyszer részletesen megtárgyaltuk jelentésemet, a helyzetet, a hadászati-hadműveleti tartalékok elhelyezésére vonatkozó javaslatokat és a küszöbönálló harctevékenység jellegét. Alekszandr Mihajlovics minden kérdésben osztotta véleményemet.

Megfogalmaztuk a főhadiszállásnak a tartalékok elhelyezésére és a Sztyeppi Front felállítására vonatkozó direktíva-tervezetet, és azt aláírásunkkal ellátva elküldtük a legfelsőbb főparancsnoknak.

Ez a dokumentum felsorolta a hadseregeknek és a front megerősítő eszközeinek az elhelyezését. A Sztyeppi Front törzsét Novij Oszkolban, a front harcálláspontját Korocsban, a tartalék vezetési pontot pedig Velikij Burlukban javasoltuk elhelyezni. A frontok parancsnokságát és a törzseket utasítottuk, hogy mint mindig, a nagy hadműveletek előkészítésekor, küldjék meg a vezérkarnak a tevékenység jellegére vonatkozó elképzeléseiket és javaslataikat.

Tekintettel arra, hogy az 1943. évi kurszki védelem és ellentámadás szervezésére vonatkozóan helytelen nézetek élnek, szükségesnek tartom idézni azokat az okmányokat, amelyek ezzel kapcsolatban a főhadiszálláshoz és a vezérkarhoz érkeztek. Megjegyzem, hogy az alábbiakon kívül senki, semmiféle más okmányt nem küldött a főhadiszállásnak.

Íme M. Sz. Malinyin altábornagynak, a Központi Front törzsfőnökének április 10-i jelentése, amelyet a Vezérkar utasítására terjesztett fel.

„A Központi Fronttól. 43. 4. 10.
Antonov vezérezredesnek, a VH VK hadműveleti csoportfőnökének,⁵⁸ A három első pontot nem idézzük, mivel azok csak a szemben álló ellenséges csapatokat sorolják fel (G. Zs.) *

Szám: 11990.

4. Az ellenséges támadás célja és legvalószínűbb iránya az 1943-as tavaszi-nyári időszakban:

a) Figyelembe véve az erőket és eszközöket, és – ami a legfőbb – az 1941-1942. évi támadó hadműveletek eredményeit, 1943 tavaszán és nyarán az ellenség támadása csak a kurszk-voronyezsi irányban várható.

Más irányokban az ellenség támadása aligha lehetséges.

A kialakult általános hadászati helyzetben jelenleg a németek számára előnyös volna szilárdan tartani a Krímet, a Donyec-medencét és Ukrajnát, ehhez pedig az szükséges, hogy a Styerovka-Sztarobelszk-Rovenyki-Liszki-Voronyezs-Livni-Novoszil terepszakaszra helyezzék előre az arcvonalat. Ennek a feladatnak a végrehajtásához az ellenségnek legalább 60 gyalogos hadosztályra van szüksége, megfelelő repülő, harckocsi és tüzérségi megerősítéssel.

Az ellenségnek lehetősége van arra, hogy az adott irányban ilyen mennyiségű erőt és eszközt összpontosítson.

Ezért a kurszk-voronyezsi hadműveleti irány elsőrendű jelentőségre tesz szert.

b) Ezekből a hadműveleti feltételezésekből kiindulva az ellenség főcsapásainak iránya a külső és a belső akciósugáron egyidejűleg várható:

– a belső sugáron – Orjol környékéről Kromin keresztül Kurszk felé és Belgorod környékéről Obojanyon keresztül Kurszk irányában;

– a külső sugáron – Orjol környékéről Livnin keresztül Kasztornoje felé és Belgorod környékéről Sztarij Oszkolon keresztül Kasztornoje irányában.

c) Ha az ellenség e szándékával szemben nem tesszük meg az ellenrendszabályokat, akkor az ezekben az irányokban elért sikere azzal a következménnyel járhat, hogy a Központi és a Voronyezsi Front csapatai megsemmisülnek, az ellenség elfoglalja a rendkívül fontos orjol-kurszk-harkovi vasúti fővonalat, és csapatai elérhetik azt a kedvező terepszakaszt, amely biztosítja a Krím, a Donyec-medence és Ukrajna szilárd megtartását.

d) Az ellenség a támadás várható irányaiban a csapatok átcsoportosításában és összevonásához, továbbá a szükséges tartalékok képzéséhez a tavaszi rossz útviszonyok és áradás megszűnése után foghat hozzá.

Következésképpen az ellenség döntő támadásának a megindulása hozzávetőlegesen 1943 májusának második felében várható.

5. Az adott hadműveleti helyzet körülményei között célszerűnek tartanám a következő intézkedéseket:

a) A Nyugati, Brjanszki és Központi Front együttes erőkifejtésével megsemmisíteni az ellenség orjoli csoportosításait, és ezzel megfosztani annak a lehetőségétől, hogy Orjol környékéről csapást mérjen Kasztornojéra, elfoglalja a számunkra rendkívül fontos mcenszk-orjol-kurszki vasúti fővonalat, és használja a brjanszki vasúti és közúti csomópontot.

b) Az ellenség támadó tevékenységének a meghiúsítása végett a Központi és a Voronyezsi Front csapatait meg kell erősíteni repülőkkel, főként vadászgépekkel, és frontonként legalább 10 ezrednyi páncéltörő tüzérséggel.

c) Ebből a célból kívánatos, hogy a főhadiszállásnak erős tartalékai legyenek Livni-Kasztornoje-Liszki-Voronyezs-Jelec körzetében.

A Központi Front törzsfőnöke
Malinyin altábornagy.

4203. szám.”

A Voronyezsi Front parancsnoksága szintén felterjesztette javaslatait.

„A VH Vezérkar Főnökének
11990. szám. 43. 4. 12.

A Voronyezsi Front előtt jelenleg a következőket állapítottuk meg:

1. Az első lépcsőben kilenc ellenséges hadosztály (26., 68., 323., 75., 255., 57., 332., 167. és egy felderítetlen számú). Ezek a hadosztályok a következő arcvonalat tartják megszállva: Kraszno-Oktyabrszkoje-Bolsaja Csernyetmina-Krasznopolje-Kazackoje. Az ismeretlen számú hadosztálynak a foglyok vallomásai alapján Szoldatszkoje környékén a 332. gyalogos hadosztályt kell leváltania.

Ezeket az adatokat ellenőrizzük. Vannak ellenőrizetlen adatok, amelyek szerint a második lépcsőben hat gyalogos hadosztály van. Elhelyezésüket még nem állapítottuk meg, és ezeket az adatokat szintén ellenőrizni fogjuk.

Rádiófelderítés alapján Harkov környékén egy magyar hadosztály törzsét észlelték, amelyet esetleg a másodrendű irányba helyeznek át.

2. Páncélos hadosztály jelenleg összesen hat („Grossdeutschland”, „Adolf Hitler”, „Totenkopf”, „Reich”, 6. és 11.), közülük három hadosztály az első lépcsőben, és három („Grossdeutschland”, 6. és 11.) – a második lépcsőben. A rádiófelderítés adatai szerint a 17. hadosztály törzsét Alekszejevszkből Tascsagovkába helyezik át, ami azt jelenti, hogy a 17. hadosztály észak felé tart. A meglevő erők alapján az ellenség a Délnyugati Front szakaszáról további mintegy három páncélos hadosztályt vonhat Belgorod körzetébe.

3. Ily módon várható, hogy az ellenség a Voronyezsi Fronttal szemben egy tíz páncélos hadosztályból és legalább hat gyalogos hadosztályból álló csapásmérő csoportot alakíthat, összesen 1500 harckocsival, amelyek összpontosítására Boriszovka-Belgorod-Murom-Kazacsaja-Lopany körzetében számíthatunk. Ezt a csapásmérő csoportot sok repülő, szám szerint 500 bombázó és legalább 300 vadászgép támogathatja.

Az ellenségnek az a szándéka, hogy koncentrált csapásokat mérjen Belgorod körzetéből északkeleti irányban és Orjol körzetéből délkelet felé, hogy bekerítse a Belgorod-Kurszk vonaltól nyugatra levő csapatainkat.

A továbbiakban várható az ellenség csapása a délnyugati irányban a Délnyugati Front szárnya és háta ellen, hogy utána az északi irányban tevékenykedjék.

De az is lehetséges, hogy az ellenség ebben az évben lemond a délkeleti támadás tervéről és más tervet fog végrehajtani, mégpedig a Belgorod és Orjol körzetéből mért koncentrikus csapások után északkeleti irányban tervez támadást Moszkva átkarolására.

Ezzel a lehetőséggel számolni kell, és ennek megfelelően kell gondoskodni tartalékokról.

Ily módon a Voronyezsi Front előtt az ellenség minden valószínűség szerint a főcsapást Boriszovka-Belgorod környékéről méri Sztarij Oszkol irányában, és az erők egy részével Obojany és Kurszk ellen. A kisegítő csapások Volcsanszk-Novij Oszkol-Szudzsa-Obojany-Kurszk irányában várhatók.

Nagy támadásra az ellenség jelenleg nincs felkészülve. A támadás megkezdése legkorábban április 20-án, legvalószínűbben azonban május első napjaiban várható.

Részleges vállalkozásokra azonban bármely időben számíthatunk. Ezért csapatainktól állandó és legteljesebb készenlétet követelünk.

Fjodorov, Nyikityin, Fjodotov.
⁵⁹ Fjodorov – N. F. Vatutyin, Nyikityin – N. Sz. Hruscsov, Fjodotov – F. K. Korzsenyevics. *

Szám: 55/k.”

Ily módon április 8-tól 12-ig a főhadiszállás még nem határozta el, hogy csapataink 1943 tavaszán és nyarán az úgynevezett kurszki kiszögellés körzetében milyen módon fognak tevékenykedni.

Kurszk körzetéből akkoriban még semmiféle támadást sem terveztünk. Ez másként nem is lehetett, hiszen hadászati tartalékaink akkor alakultak meg, és a Voronyezsi, valamint a Központi Frontnak, amelyek az előző ütközetekben veszteségeket szenvedtek, technikai, anyagi és emberekkel való feltöltésre volt szüksége.

Éppen ezért a főhadiszállás utasította e frontok parancsnokait, hogy menjenek át védelembe.

A Központi és Voronyezsi Front helyszíni általános irányításával és a főhadiszállás utasításai végrehajtásának az ellenőrzésével a Legfelsőbb Főparancsnokság engem bízott meg.

Április 10-én Bobrisevóban felhívott a legfelsőbb főparancsnok és megparancsolta, hogy április 11-én legyek Moszkvában az 1943. évi nyári hadjárat tervének a megtárgyalására, különös tekintettel a kurszki kiszögellésre.

Április 11-én késő este értem Moszkvába. Vaszilevszkij közölte velem Sztálin utasítását, hogy április 12-én estére készítsük el a helyzettérképet, a szükséges számításokat és javaslatokat.

Április 12-én Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkijjel és helyettesével, Alekszej Innokentyevics Antonovval egész nap azokon az okmányokon dolgoztunk, amelyekre szükség volt a legfelsőbb főparancsnok elé terjesztendő jelentéshez. Kora reggeltől kezdve dolgoztunk, és mivel mindenben egyetértettünk, estére minden készen volt. Antonovnak egyéb jó tulajdonságain kívül megvolt az a képessége, hogy ragyogó tökéllyel tudta formába önteni az anyagot, és mialatt mi Vaszilevszkijjel felvázoltuk a jelentés tervét, ő gyorsan készítette a helyzettérképet és a frontok hadműveleti térképeit a kurszki kiszögellés körzetében.

Politikai, gazdasági és hadászati megfontolásokból kiindulva valamennyien úgy véltük, hogy a hitleristák mindenáron arra fognak törekedni, hogy tartsák magukat a Finn-öböltől az Azovi-tengerig terjedő arcvonalon. Csapataikat jól fel tudják szerelni az egyik hadászati irányban és nagy támadó hadműveletet készíthetnek elő a kurszki kiszögellés körzetében, hogy itt megkíséreljék szétzúzni a Központi és a Voronyezsi Front csapatait. Ez a német csapatok javára változtatná meg az általános hadászati helyzetet, arról nem is beszélve, hogy ilyen körülmények között az általános arcvonal lényegesen megrövidülne és növekednék a német védelem hadműveleti sűrűsége.

Ebben a körzetben a helyzet megengedte, hogy Kurszk általános irányban találkozó csapásokat mérjenek: az egyiket Orjol déli körzetéből, a másikat pedig Belgorod körzetéből. Feltételeztük, hogy a többi szakaszon a németek védeni fognak, minthogy ezeken a helyeken a vezérkar számításai szerint támadó hadműveletekre nincs elegendő erejük.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)

XV.

Roppant nemzetközi jelentősége volt a leningrádi blokád áttörésének, az 1942-1943. évi téli hadjárat e nagy eseményének. Csapataink az Északnyugati Fronton, miután Gyemjanszk környékén megsemmisítették az ellenséget, előrenyomultak a Lovaty folyóig. A Nyugati Front csapatai Rzsev-Vjazma körzetéből visszavetették az ellenséget, s megszállták a Duhovscsina-Spasz-Gyemenszk terepszakaszt.

1943. március közepéig valamennyi arcvonalszakaszon a Szovjetunió javára változott a helyzet. Miután a Volga- és a Don-vidéken meg a Kaukázusban szétzúztuk a német, román, olasz és magyar csapatokat, az ellenség óriási veszteségeket szenvedve március közepéig visszavonult a Szevszk-Rilszk-Szumi-Ahtirka-Krasznográd-Szlavjanszk-Liszicsanszk-Taganrog vonalra.

Attól az időponttól kezdve, hogy Sztálingrádnál megkezdődött az ellentámadás, (1942 november) 1943 márciusáig a szovjet csapatok összesen több mint 100 ellenséges hadosztályt zúztak szét. Természetesen ezek a nagy győzelmek nem hullottak könnyen csapataink és a szovjet nép ölébe. Mi is nagy veszteségeket szenvedtünk.

Az arcvonalon beköszöntött a csend, csupán a Voronyezsi, a Délnyugati és Déli Front szakaszán, továbbá Kubánban folytak továbbra is elkeseredett ütközetek.

Hogy megakadályozza a helyzet további rosszabbodását arcvonalának déli szárnyán, a német fővezérség újabb erőket kapart össze és ellentámadást szervezett a Délnyugati Front ellen. Vissza akarta szorítani ezt a frontot az Északi-Donyecen túlra, majd utána a folyó mentén kiépített védelemre támaszkodva, csapást akart mérni a Voronyezsi Front csapataira, hogy elfoglalhassa Harkovot és Belgorodot.

Mint a zsákmányolt okmányokból kiderült, a hitlerista hadvezetés szándéka az volt, hogy kedvező körülmények esetén kiterjessze tevékenységét és felszámolja a kurszki kiszögellést.

Az ellenség március elején Ljubotyin környékéről erős ellencsapást mért a Voronyezsi Front balszárny-csapataira, amelyek veszteségeket szenvedve visszavonultak. A németek március 16-án újból elfoglalták Harkovot és kezdték a csapást kifejleszteni a belgorodi irányban.

Abban az időben az Északnyugati Frontnál tartózkodtam, amelynek Sz. K. Tyimosenko marsall volt a parancsnoka. A front csapatai elérve a Lovaty folyót, megkezdték az előkészületeket az átkelésre.

Nem emlékszem pontosan, hogy hányadikán, talán március 13-án vagy 14-én, az Északnyugati Front harcálláspontján felhívott Sztálin.

Miután jelentettem a Lovaty folyó menti helyzetet, közöltem, hogy a szokatlanul korai felmelegedés miatt nehéz átkelni a folyón, és az Északnyugati Front csapatainak minden valószínűség szerint ideiglenesen abba kell hagyniuk a támadást.

A legfelsőbb főparancsnok egyetértett velem. Több kérdést tett fel arra vonatkozóan, hogy az események milyen alakulása várható az Északnyugati Frontnál, majd a beszélgetés végén közölte, hogy a Nyugati Front parancsnokságával V. D. Szokolovszkijt bízták meg.

Javasoltam, hogy Konyevet, aki eddig a Nyugati Front parancsnoka volt, állítsák az Északnyugati Front élére, Tyimosenkót pedig a főhadiszállás megbízottjaként küldjék délre, hogy segítsen a Déli és Délnyugati Front parancsnokának. Ő jól ismeri azokat a vidékeket és ott az utóbbi napokban csapataink számára újból kellemetlen helyzet alakult ki.

– Jó – mondta Sztálin -, szólok Poszkrebiscsevnek, hogy Konyev hívja fel magát, és maga mindenben igazítsa el őt. Holnap maga jöjjön a főhadiszállásra. Meg kell vitatnunk a Délnyugati és a Voronyezsi Front helyzetét.

– Lehetséges – fűzte hozzá -, hogy Harkov környékére kell utaznia.

Bizonyos idő elteltével felhívott Konyev.

– Mi történt Ivan Sztyepanovics?

– Az Állami Honvédelmi Bizottság felmentett a Nyugati Front csapatainak parancsnoksága alól. A front parancsnokává V. D. Szokolovszkijt nevezték ki.

– A legfelsőbb főparancsnok megbízott annak közlésével, hogy Tyimosenko helyébe önt nevezték ki az Északnyugati Front parancsnokává. Tyimosenkót arcvonalunk déli szárnyára küldik.

Konyev köszönetét mondott, és közölte, hogy holnap reggel elindul új helyére. Másnap hajnalban a főhadiszállásra utaztam.

Aznap késő este érkeztem meg Moszkvába. Az úton szörnyen elfáradtam, mert az erősen tönkretett utakon terepjárón kellett utaznom.

Poszkrebiscsev telefonon közölte velem, hogy Sztálin több elvtársat hívott össze a kohászati, energiaellátási, repülőgép- és harckocsigyártási problémák megvitatására. Azt a parancsot kaptam, hogy azonnal jelenjek meg a megbeszélésen. Útközben haraptam valamit és elindultam a Kremlbe.

A legfelsőbb főparancsnok szobájában a Politikai Iroda tagjain kívül a hivatalok vezetői, tervezők és nagyüzemi igazgatók voltak jelen. Beszámolóikból világosan kitűnt, hogy az ipari üzemekben még mindig nagy a megterhelés, még az olyan rendkívül fontos területeken is, mint a repülőgépgyárak és a tüzérfegyverzetet gyártó üzemek. Az Egyesült Államokból a megígért lend-lease segítség ugyancsak vérszegényen érkezett.

A legfelsőbb főparancsnoknál tartott megbeszélés éjjel 3 óra után ért véget. Résztvevői közül ki-ki a maga helyére távozott, a központi bizottságba, a Népbiztosok Tanácsába és az Állami Tervhivatalba, hogy erőforrásokat keressen és sürgős intézkedéseket tegyen az ipar munkájának a megjavítása érdekében.

A megbeszélés után Sztálin odajött hozzám és megkérdezte:

– Ebédelt?

– Nem.

– No akkor menjünk hozzám és beszéljük meg a Harkov környéki helyzetet.

Ebéd közben a vezérkartól meghozták a Délnyugati és a Voronyezsi Front helyzettérképét. A Voronyezsi Front helyzetét nyilvántartó tiszt jelentette, hogy március 16-ra erősen rosszabbodott a helyzet. Miután az ellenség páncélos és gépesített csapatai Kramatorszk környékéről támadva, a Donyecen túlra szorították vissza a Délnyugati Front csapatait, Harkovtól délnyugatra súlyos helyzet állt elő.

Az ellenség csapatai ezzel egyidejűleg Poltava és Krasznográd körzetéből támadásba mentek át. Vatutyin visszavonta a 3. harckocsihadsereg meg a 69. hadsereg előretört csapatait, és Harkovtól nyugatra és délnyugatra sűrűbb harcrendeket szervezett. A Voronyezsi Front ezt a visszavonást nem hajtotta végre.

– Miért nem javasolta a vezérkar? – kérdezte a legfelsőbb főparancsnok.

– Mi tanácsoltuk – felelte a tiszt.

– A vezérkarnak bele kellett volna avatkoznia a front vezetésébe – hajtogatta Sztálin. Azután némi gondolkodás után hozzám fordult: – Reggel a fronthoz kell utaznia.

A legfelsőbb főparancsnok azonnal felhívta N. Sz. Hruscsovot, a Voronyezsi Front haditanácsának tagját, és erősen lekapta azért, mert a haditanács elmulasztotta az ellenség ellencsapásával szembeni intézkedéseket.

A vezérkar tisztjét elbocsátva a legfelsőbb főparancsnok megszólalt:

– Ideje, hogy befejezzük az ebédet.

Hajnali 5 óra volt …

Az ebéd, helyesebben a reggeli után, engedélyt kértem, hogy a Honvédelmi Népbiztosságra menjek, a Voronyezsi Fronthoz való repülőutamat előkészíteni. Reggel 7 órakor a központi repülőtéren voltam, hogy a Voronyezsi Front törzséhez repüljek. Amint a gépbe ültem, mélyen elaludtam, és csak akkor ébredtem föl, amikor a gép a repülőtéren talajt ért.

A Voronyezsi Front törzsétől még aznap felhívtam közvetlen vonalon Sztálint és vázoltam a helyzetet. Ez rosszabb volt annál, mint amit reggel a vezérkar nyilvántartó tisztje jelentett. Harkov elfoglalása után az ellenséges csapatok különösebb ellenállásra nem találva törtek előre Belgorod felé és elfoglalták Kazacsaja Lopanyt.

– Sürgősen ide kell irányítani, amit csak lehet a főhadiszállás tartalékából és a szomszédos frontokról – javasoltam a legfelsőbb főparancsnoknak -, mert ellenkező esetben a németek elfoglalják Belgorodot és kifejlesztik csapásukat Kurszk irányában.

Egy óra múlva Vaszilevszkijjel folytatott beszélgetésemből megtudtam, hogy a legfelsőbb főparancsnok már döntött, és elrendelte, hogy a 21. hadsereget, az 1. harckocsihadsereget és a 64. hadsereget irányítsák Belgorod körzetébe. A harckocsihadsereg tartalékomba került.

Belgorodot március 18-án elfoglalta egy SS páncélos hadtest. Az ellenség azonban már nem tudott tovább előretörni észak felé.

Nyesztor Dmitrijevics Kozin tábornoknak, az 52. gárda-hadosztály parancsnokának személyes jelentéséből a következőkről értesültem.

Csisztyakov tábornoknak, a 21. hadsereg parancsnokának az intézkedésére a hadsereg előrevetett osztagát G. G. Pantyuhov alezredesnek, a 155. gárda-lövészezred parancsnokának a vezetésével Belgorod ellen küldték, hogy harcérintkezésbe lépve az ellenséggel, foglyokat ejtsen.

Útban Belgorod felé az előrevetett osztag észrevette az ellenséget és Sapino környékén (Belgorodtól északra) tőrbecsalta. A harcban foglyokat ejtett, akik a „Totenkopf” páncélos hadosztályhoz tartoztak. Mint kiderült, az ellenséges osztag Obojany ellen vonult.

Az 52. hadosztály főerői március 18-án estére Belgorodtól északra védelembe mentek át, és harcbiztosító erőket küldtek ki. Később bármennyire igyekezett is az ellenség elsöpörni gárdistáinkat, nem ért el sikert. Az 52. hadosztálytól jobbra a 67. gárda-lövészhadosztály, balra pedig a 375. lövészhadosztály védett.

Az 52. hadosztály parancsnokának jelentése szerint a Belgorodtól északra lezajlott harcokban különösen kitüntette magát P. Sz. Babics, a 153. ezred parancsnoka, I. Sz. Voronov alezredes, a hadosztály politikai osztályának vezetője, és I. F. Jugyics, a 151. lövészezred parancsnoka. A hadosztály sok harcosának március 20-án kitüntetéseket nyújtottam át.

A 21. hadsereg erőinek zöme március 20-21-én Belgorodtól északra elég erős védelmet szervezett, Obojanytól délre pedig az 1. harckocsihadsereg csapatai összpontosultak.

A német fasiszta csapatok március végén többször is megkísérelték áttörni csapataink védelmét Belgorod környékén és az Északi Donyec mentén, ahol közben a 64. hadsereg bontakozott szét. Végül, a sikertelen, nagy veszteségekkel járó próbálkozások után megerődítették az elért terepszakaszt.

Ettől kezdve a kurszki kiszögellés körzetében megszilárdult az arcvonal. Mindkét fél a döntő összecsapásra készült.

A Voronyezsi Front vezetésének erősítése céljából a legfelsőbb főparancsnok megparancsolta, hogy Vatutyin vezérezredest nevezzék ki parancsnokává. Nyikolaj Fjodorovics, amint a parancsnokságot átvette, a rá jellemző energiával látott hozzá a front csapatainak a megerősítéséhez és a mélyen lépcsőzött védelem kiépítéséhez.

Március végén és április elején Vatutyinnal együtt a front majdnem minden szakaszát bejártam. Az egységek és magasabbegységek parancsnokaival együtt értékeltük a helyzetet, pontosítottuk a feladatokat és a szükséges intézkedéseket arra az esetre, ha az ellenség támadásba menne át. Különösen nyugtalanított az 52. gárda-lövészhadosztály szakasza, ahol ebben az időben kétszer is megfordultam. Úgy véltem, hogy ennek a hadosztálynak kell felfognia az ellenség főcsapását. A front parancsnoka és a hadseregparancsnokok osztották véleményemet, s elhatároztuk, hogy tüzérséggel mindenképpen megerősítjük az arcvonalnak ezt a fontos szakaszát.

Ideje volt kidolgozni az előzetes javaslatokat a kurszki csata tervéhez.

Vaszilevszkijjel, a vezérkar főnökével és a frontok parancsnokaival egyetértésben több intézkedést tettünk a gondos felderítés megszervezésére a Központi, a Voronyezsi és a Délnyugati Front szakaszán. Vaszilevszkij azt a feladatot adta a felderítő csoportfőnökségnek és a Partizánmozgalom Központi Törzsének, derítsék ki, hogy az ellenséges csapatok mélységében vannak-e tartalékok és hol, hogyan halad a Franciaországból, Németországból és más országokból szállított csapatok átcsoportosítása és összevonása.

Általában az ellenségre mért csapásaink erejét nagyban fokozta a partizánhadsereg tevékenysége, amelyet a helyi illegális pártszervezetek állandó és fáradhatatlan munkája mellett a központból szerveztek és irányítottak. Erősödött a partizánok és a reguláris hadsereg együttműködése. A partizánok megszerezték az ellenségre vonatkozó adatokat, pusztították tartalékait, elvágták közlekedési útjait, meghiúsították csapat- és fegyverszállításait.

A hitleristáknak már 1942-ben a szovjet-német arcvonalon levő szárazföldi erőik majdnem 10 százalékát kellett a partizánok ellen bevetniük. 1943-ban erre a célra SS és SD rendőri alakulatokat alkalmaztak, ezenkívül félmillió segédszolgálatos katonát és a harcoló haderő mintegy 25 hadosztályát.

A kommunista párt hozzáértően vezette a népnek a hódítók elleni hazafias harcát, s ezzel számottevően segítette reguláris csapatainkat. A kommunista partizánok nemcsak fegyverrel harcoltak, hanem hatékony politikai felvilágosító és nevelő munkát is végeztek a lakosság körében, röplapokat és felhívásokat terjesztettek, ismertették a Szovjet Tájékoztató Iroda jelentéseit, leleplezték az ellenség hazug propagandáját. A partizántevékenység roppant nagy hatással volt az ellenséges csapatok erkölcsi szellemére.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!